2. Öregségi nyugdíj

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2011. január 14.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2011/01. számában (2011. január 14.)

2.1. Korkedvezmény 2012-ig

2013. január 1-jétől a korkedvezményre jogosító feltételek meghatározásáról külön törvény rendelkezik majd. Addig a Tny. következő rendelkezései az irányadók.

Aki a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végez, korkedvezményben részesül.

Az igénylőre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest kétévi korkedvezményben részesül az a férfi, aki legalább tíz és az a nő, aki legalább nyolc éven át korkedvezményre jogosító munkakörben, továbbá az, aki legalább hat éven át 100 kPa-nál nagyobb nyomású légtérben dolgozott.

A korkedvezmény további egy-egy év a korkedvezményre jogosító munkakörben végzett minden újabb öt-, nőnél négyévi, illetőleg a 100 kPa-nál nagyobb nyomású légtérben végzett minden újabb háromévi munka után.

A korkedvezményre jogosító különböző munkakörökben (munkahelyeken) eltöltött időket egybe kell számítani. A 100 kPa-nál nagyobb nyomású légtérben végzett munka alapján figyelembe vehető idő minden harminc napját ötven nappal kell a korkedvezményre jogosító egyéb munkakörben (munkahelyen) eltöltött időhöz hozzászámítani.

A táppénzes állományban (betegszabadságon) eltöltött időt abban az esetben lehet korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, ha az igénylő keresőképtelenségének bekövetkezésekor korkedvezményre jogosító munkakörben (munkahelyen) dolgozott.

A korkedvezményre jogosultság szempontjából figyelembe kell venni a fegyveres szerveknél

a) hivatásos szolgálatban ténylegesen eltöltött szolgálati időt,

b) nem hivatásos szolgálatban vagy más állam hadseregében eltöltött, és az a) pont szerinti hivatásos szolgálatba beszámított időt.

A korkedvezményre jogosultság szempontjából figyelembe kell venni a fegyveres szerveknél továbbszolgáló állományban 1960. december 17. után eltöltött időt is.

Továbbszolgáló állományban 1960. december 18. előtt eltöltött időt, valamint a katonai szolgálatban eltöltött időt abban az esetben lehet a korkedvezményre jogosultság szempontjából számításba venni, ha az igénylő e szolgálatát megelőző és követő harminc napon belül korkedvezményre jogosító munkakörben (munkahelyen) dolgozott.

2.1.1. Munkaköri jegyzék

Korkedvezményre – 2012. december 31-éig – a 2006. december 31-én hatályos rendelkezések szerinti munkakörök (munkahelyek) jogosítanak azzal, hogy a munkaköri jegyzékben szereplő, menetrendszerű tömegközlekedésben (személyszállításban) járművezetői munkakörben 2008. május 1-jétől végzett munka a jármű típusától függetlenül korkedvezményre jogosít. 2012. december 31-éig a 2006. december 31-én hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni az egyes munkakörökre (munkahelyekre) vonatkozó különös számítási szabályokra is.

A Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíj-biztosítási szerv – a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter véleményére is figyelemmel - engedélyezheti a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkakörben 2008. január 1-je előtt eltöltött idő korkedvezményre jogosító időként történő figyelembevételét akkor is, ha a jegyzék szerint a korkedvezmény ágazati hatálya az adott munkahelyre nem terjed ki.

Ha a munkakör azonosítása tekintetében vita merül fel, a munkakör (munkahely) alapján feladatkörrel rendelkező miniszter és a szakmai, ágazati érdekképviselet, szakszervezet központi szerve véleményének a kikérése után a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv dönt.

Ha a hatóság a foglalkoztatót, egyéni vállalkozót a kérelmében megjelölt munkahelyen az adott munkakör tekintetében a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetési kötelezettsége alól mentesíti, az adott munkakör a mentesítés időpontjától annak visszavonásáig korkedvezményre nem jogosít.

2.2. Nyugdíjjogosultság

A 2008. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj esetében annak, aki

a) 1952. január 1-je előtt született, a betöltött 62. életév,

b) 1952-ben született, a 62. életév betöltését követő 183. nap,

c) 1953-ban született, a betöltött 63. életév,

d) 1954-ben született, a 63. életév betöltését követő 183. nap,

e) 1955-ben született, a betöltött 64. életév,

f) 1956-ban született, a 64. életév betöltését követő 183. nap,

g) 1957-ben vagy azt követően született, a betöltött 65. életév

a társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra jogosító öregségi nyugdíjkorhatára.

A rokkantsági nyugdíjas és a baleseti rokkantsági nyugdíjas öregségi nyugdíjra nem jogosult. Az öregségi nyugdíjra jogosultságot a baleseti rokkantsági nyugdíj abban az esetben zárja ki, ha ennek összegét szolgálati időként figyelembe vehető jogviszonyban elért kereset alapján állapították meg.

2.2.1. Öregségi teljes nyugdíj

Öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki

a) a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és

b) legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik, valamint

c) azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, a Tbj-tv. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.

2.2.1.1. Nők

Öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki

a) legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik, és

b) azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, a Tbj-tv. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.

A nőkre vonatkozó e rendelkezés tekintetében jogosultsági időnek minősül a keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett szolgálati idő.

E kedvező szabályok alapján az öregségi teljes nyugdíj nem állapítható meg, ha a keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő nem éri el a harminckét évet, olyan nő esetén pedig, akinek a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel ápolási díjat állapítottak meg, a harminc évet. E jogosultsági idő – ha a jogosult a saját háztartásában öt gyermeket nevelt - egy évvel, minden további gyermek esetén további egy-egy évvel, de összesen legfeljebb hét évvel csökken. Saját háztartásban nevelt gyermeknek azt a vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermeket kell tekinteni, aki a jogosulttal életvitelszerűen együtt élt, és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra került ki, vagy megfelelt a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 12. § (2) bekezdése szerinti feltételeknek.

2.2.2. Öregségi résznyugdíj

Öregségi résznyugdíjra az jogosult, aki

a) az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és

b) legalább tizenöt év szolgálati idővel rendelkezik, valamint

c) azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi résznyugdíjat megállapítják, a Tbj-tv. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.

Nem jogosult öregségi teljes, illetve résznyugdíjra

a) az a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek hatálya alá tartozó személy, aki EGT-államban,

b) az a szociálpolitikai (szociális biztonsági) egyezmény hatálya alá tartozó személy – ha az egyezmény eltérően nem rendelkezik –, aki a szerződő államban

– az igénylő nyilatkozata, illetve az ügyben hatáskörrel rendelkező külföldi szerv adatszolgáltatása alapján – azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi nyugdíjat megállapítják, a Tbj-tv. 5. §-a (1) bekezdésének a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonynak megfelelő jogviszonyban áll.

2.2.3. Előrehozott öregségi nyugdíj

Az előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultság szempontjából szolgálati időként kell figyelembe venni a rokkantsági nyugdíj és a baleseti rokkantsági nyugdíj folyósításának időtartamát.

Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult az a 60. életévét betöltött, 1950-ben született férfi, és az az 59. életévét betöltött, 1952-ben vagy 1953-ban született nő, aki

a) legalább 40 év szolgálati időt szerzett, és

b) azon a napon, amelytől kezdődően az előrehozott öregségi nyugdíjat megállapítják, a Tbj-tv. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.

Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult az a 60. életévét betöltött, 1950-ben született férfi és az az 59. életévét betöltött, 1952-ben vagy 1953-ban született nő, aki

a) legalább 37 év szolgálati időt szerzett, és

b) azon a napon, amelytől kezdődően a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjat megállapítják, a Tbj-tv. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.

A csökkentés mértéke a társadalombiztosítási nyugdíj megállapításának időpontjától az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig terjedő időszak minden 30 napjára, de legfeljebb 1095 napra – 40 év szolgálati időnél

a) 1-365 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkező személy esetében – havi 0,1 százalék,

b) 366-730 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkező személy esetében – havi 0,2 százalék,

c) 731-1095 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkező személy esetében – havi 0,3 százalék.

Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése a csökkentést nem érinti.

Az előrehozott öregségi nyugdíjra és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultság, valamint a csökkentés mértékének megállapítása szempontjából szolgálati időként kell figyelembe venni a rokkantsági nyugdíj és a baleseti rokkantsági nyugdíj folyósításának időtartamát.

Nem jogosult előrehozott öregségi nyugdíjra és csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra

a) az az uniós rendeletek hatálya alá tartozó személy, aki EGT-államban,

b) az a szociálpolitikai (szociális biztonsági) egyezmény hatálya alá tartozó személy – ha az egyezmény eltérően nem rendelkezik –, aki a szerződő államban

– az igénylő nyilatkozata, illetve az ügyben hatáskörrel rendelkező külföldi szerv adatszolgáltatása alapján – azon a napon, amelytől kezdődően az előrehozott öregségi nyugdíjat, illetve a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjat megállapítják, a Tbj-tv. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonynak megfelelő jogviszonyban áll.

2.2.3.1. 1950 után született férfiak, 1958 után született nők

Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően két évvel előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult az az 1950. december 31-ét követően született férfi, valamint az az 1958. december 31-ét követően született nő, aki

a) legalább 37 év szolgálati időt szerzett, és

b) azon a napon, amelytől kezdődően az előrehozott öregségi nyugdíjat megállapítják, a Tbj-tv. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.

Az előrehozott öregségi nyugdíj összegét úgy kell meghatározni, hogy az öregségi nyugdíj összegét

a) annyiszor 0,3 százalékkal kell csökkenteni, ahányszor 30 naptári nap hiányzik az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez, ha a jogosult az öregségi nyugdíjkorhatárnál legfeljebb egy évvel fiatalabb,

b) 3,6 százalékkal, továbbá annyiszor 0,4 százalékkal kell csökkenteni, ahányszor 30 naptári nap hiányzik az öregségi nyugdíjkorhatárnál egy évvel alacsonyabb életkor betöltéséhez, ha a jogosult az öregségi nyugdíjkorhatárnál több mint egy évvel fiatalabb.

Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése a csökkentést itt sem érinti.

2.2.3.2. További jogosultak

Előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult

a) az a 2.2.3.1. pontban meghatározott feltételeknek megfelelő nő is, aki

aa) 1954-ben született, és a 60 éves és 183 napos életkort betöltötte,

ab) 1955-ben született, és 61. életévét betöltötte,

ac) 1956-ban született, és a 61 éves és 183 napos életkort betöltötte,

ad) 1957-ben született, és 62. életévét betöltötte,

ae) 1958-ban született, és a 62 éves és 183 napos életkort betöltötte;

b) azon a napon, amelytől kezdődően az előrehozott öregségi nyugdíjat megállapítják, és a Tbj-tv. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll, az a legalább 42 év szolgálati idővel rendelkező férfi is, aki

ba) 1952-ben vagy 1953-ban született, és 60. életévét betöltötte,

bb) 1954-ben született, és a 60 éves és 183 napos életkort betöltötte.

Az a)-b) pont szerinti esetekben a (2) bekezdés szerinti csökkentés mértéke nem haladhatja meg az öregségi nyugdíj összegének 8,4 százalékát.

2.2.3.3. Korkedvezmény

Aki a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá egészségre különösen ártalmas munkát végzett, korkedvezményre a 2.1. pontban foglaltak megfelelő alkalmazásával jogosult. A korkedvezményt szerzett személynek az öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest az előrehozott öregségi nyugdíj annyi évvel alacsonyabb életkorban jár, ahány évvel korábban őt a korkedvezményre jogosultság nélkül az előrehozott öregségi nyugdíj megilletné. Az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság meghatározásánál a megszerzett szolgálati időt, a nyugdíjcsökkenés mértékének meghatározásánál pedig a megszerzett szolgálati időt, illetve az elért életkort a korkedvezmény időtartamával növelve kell figyelembe venni.

2.3. A nyugdíj összege

2.3.1. Az 1998. január 1. és 2012. december 31. között megállapított öregségi nyugdíj

Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és a figyelembe vehető havi átlagkereset összegétől függ. Ezek alapján az öregségi nyugdíj összege – ha a biztosított magánnyugdíjpénztárnak nem tagja – a következő:

szolgálati idő

havi átlagkereset

év

százaléka

10

33,0

11

35,0

12

37,0

13

39,0

14

41,0

15

43,0

16

45,0

17

47,0

18

49,0

19

51,0

20

53,0

21

55,0

22

57,0

23

59,0

24

61,0

25

63,0

26

64,0

27

65,0

28

66,0

29

67,0

30

68,0

31

69,0

32

70,0

33

71,0

34

72,0

35

73,0

36

74,0

37

75,5

38

77,0

39

78,5

40

80,0

és minden további évre 2-2 százalék.

A fentiek szerint megállapított öregségi teljes nyugdíj nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj külön jogszabályban meghatározott legkisebb összegénél. Ha az öregségi teljes nyugdíj alapját képező havi átlagkereset az öregségi nyugdíj külön jogszabályban meghatározott legkisebb összegét nem éri el, az ellátás összege azonos a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegével.

Az öregségi nyugdíj összege az annak alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet. Aki húsz év szolgálati idővel rendelkezik, és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 30 naptári napra szolgálati időt szerez, nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után az öregségi nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj 0,5 százaléka. A nyugdíjnöveléssel az öregségi nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj a megállapítása alapjául szolgáló havi átlagkeresetet meghaladhatja.

A 10-19 évi szolgálati idő alapján megállapított öregségi résznyugdíjat akkor is a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetnek a szolgálati időtől függő százalékában kell megállapítani, ha ez nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét.

Ha a biztosított magán-nyugdíjpénztári tag, az öregségi nyugdíj összegét úgy kell megállapítani, hogy a fentiek szerint kiszámított összeget meg kell szorozni a Tny. 1. mellékletében meghatározott szorzószámmal (lásd a Függeléket!).

Ha az arányos beszámítás miatt a biztosított szolgálati ideje nem éri el a tíz évet, az öregségi nyugdíj összegét úgy kell meghatározni, hogy a havi átlagkeresetnek a tíz évhez tartozó, a fenti táblázat szerinti százalékos mértékét annyiszor 2 százalékponttal kell csökkenteni, ahány év a tíz év szolgálati időből hiányzik.

2.3.1.1. Átlagkereset

Az öregségi nyugdíj összegét a 2.3.2.1. pontban meghatározott havi átlagkeresetből kell kiszámítani azzal, hogy az 1987. december 31-ét követően és 2013. január 1-jét megelőzően elért kereseteket, jövedelmeket – ideértve a minimálbér összegét is – naptári évenként csökkenteni kell

a) a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott járulékmértékek figyelembevételével számított természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, munkavállalói járulék, vállalkozói járulék, valamint 2010. január 1-jétől egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék összegével, továbbá

b) a személyi jövedelemadónak

ba) – 2010. január 1-jét megelőzően elért keresetek, jövedelmek esetén – a keresetek, jövedelmek a) pont szerinti csökkentése után fennmaradó összegre képzett összegével,

bb) – 2009. december 31-ét követően elért keresetek, jövedelmek esetén – a keresetek, jövedelmek a) pont szerint csökkentett összege és az ezen összegre számított – a személyi jövedelemadó szabályai szerinti – adóalap-kiegészítés együttes összegére képezett összegével.

Ha az átlagszámítási időnek legalább a fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs keresete, jövedelme, a hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kell a figyelembe venni. Ha ez sem áll rendelkezésre, keresetként – a nyugellátás megállapításának kezdőnapjától folyamatosan visszaszámítva – a hiányzó időre érvényes, külön jogszabályban általánosan meghatározott minimálbér harmincadrészét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset, jövedelem nem volt, és e naptári napok is osztószámot képeznek. Ilyenkor az öregségi nyugdíj összegének kiszámítása során az 1988. január 1-je előtti kereseteket, jövedelmeket a nyugdíjjárulék 1988. január 1-jén érvényes mértékének alapulvételével kell csökkenteni.

A havi átlagkereset megállapítása során a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet – az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve – a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani.

1991. évben munkavállalói járulék címén 0,2 százalékos, 2006. évben egészségbiztosítási járulék címén 4,6 százalékos, munkavállalói járulék címén 1,1 százalékos mértéket kell alkalmazni.

Ha az 1997. december 31-ét követő és 1999. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 35 000 forintnál több:

– a 35 001-40 000 forint közötti átlagkeresetrész kilencven százalékát,

– a 40 001-45 000 forint közötti átlagkeresetrész nyolcvan százalékát,

– a 45 001-50 000 forint közötti átlagkeresetrész hetven százalékát,

– a 50 001-55 000 forint közötti átlagkeresetrész hatvan százalékát,

– az 55 001-60 000 forint közötti átlagkeresetrész ötven százalékát,

– a 60 001-70 000 forint közötti átlagkeresetrész negyven százalékát,

– a 70 001-80 000 forint közötti átlagkeresetrész harminc százalékát,

– a 80 001-90 000 forint közötti átlagkeresetrész húsz százalékát,

– a 90 000 forint feletti átlagkeresetrész tíz százalékát kell az

öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni.

1999. január 1-jétől kezdődően a fenti összeghatárok, a tárgyévet megelőző naptári év I-III. naptári negyedévi és az azt megelőző naptári év IV. negyedévi országos nettó átlagkereset-növekedés, továbbá az ehhez hozzászámított évenkénti nyolcszázalékos növelés együttes mértékének megfelelő – ezres számra kerekített – összeggel emelkednek. A járulékfizetési felső határt meghaladó átlagkeresetrészre a járulékfizetési felső határnak megfelelő összegre vonatkozó százalékos mértéket kell alkalmazni.

2003. január 1-jétől kezdődően az előző évi összeghatárok évente, a tárgyévet megelőző naptári év I. naptári félévi és az azt megelőző naptári év II. félévi országos nettó átlagkereset-növekedés, továbbá az ehhez hozzászámított évenkénti nyolcszázalékos növelés együttes mértékének megfelelő – ezres számra kerekített – összeggel emelkednek. A járulékfizetési felső határnak a 13. § (1) bekezdése szerint csökkentett összegét meghaladó átlagkeresetrészre a járulékfizetési felső határnak a 13. § (1) bekezdése szerint csökkentett összegére vonatkozó százalékos mértéket kell alkalmazni. 2003. évben az összeghatárokat a 2002. évre meghatározott összeghatárok alapján kell megállapítani.

2.3.2. A 2012. december 31-ét követően megállapításra kerülő nyugdíjak esetében

Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és a figyelembe vehető havi bruttó átlagkereset összegétől függ. Ezek alapján, ha a biztosított kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot, vagy a magánnyugdíjpénztárban az egyéni számláján lévő összeget a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz átutalták, az öregségi nyugdíj összege

szolgálati idő

a havi bruttó átlagkereset

év

százaléka

20

33,00

21

34,65

22

36,30

23

37,95

24

39,60

25

41,25

26

42,90

27

44,55

28

46,20

29

47,85

30

49,50

31

51,15

32

52,80

33

54,45

34

56,10

35

57,75

36

59,40

37

61,05

38

62,70

39

64,35

40

66,00

és minden további évre 1,65-1,65 százalék.

Ha a biztosítottnak a magánnyugdíjpénztárban az egyéni számláján lévő összeget saját döntése alapján nem utalták át a Nyugdíjbiztosítási Alap részére, az öregségi nyugdíj összege a következő:

szolgálati idő

a havi bruttó átlagkereset

év

százaléka

20

24,40

21

25,62

22

26,84

23

28,06

24

29,28

25

30,50

26

31,72

27

32,94

28

34,16

29

35,38

30

36,60

31

37,82

32

39,04

33

40,26

34

41,48

35

42,70

36

43,92

37

45,14

38

46,36

39

47,58

40

48,80

és minden további évre 1,22-1,22 százalék.

Aki 2013. január 1. előtt öregségi nyugdíjra jogot szerzett, és kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot, az igényérvényesítés időpontjától függetlenül a 2.3.1. pont szerinti mértékű öregségi nyugdíjra jogosult.

Az öregségi nyugdíj összege az annak alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet. Aki húsz év szolgálati idővel rendelkezik, és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 30 naptári napra szolgálati időt szerez, nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után az öregségi nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj 0,5 százaléka. A nyugdíjnöveléssel az öregségi nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj a megállapítása alapjául szolgáló havi átlagkeresetet meghaladhatja.

Az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdőnapjáig elért (kifizetett) – a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló –, a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. Keresetként, jövedelemként kell figyelembe venni:

a) az 1988. január 1-je és 1996. december 31-e közötti, illetőleg az 1988. január 1-je előtti keresetek, jövedelmek esetén az 1996. december 31. napján érvényes társadalombiztosítási szabályok szerint a főfoglalkozásban elért jövedelmet, az ezen időszak alatt kifizetett év végi részesedést, prémiumot, jutalmat és a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot,

b) 1997. január 1-jétől az 1998. január 1-je előtti rendelkezések szerinti, illetőleg 1998. január 1-jétől a Tbj-tv.-ben meghatározott biztosítással járó jogviszonyból származó - nyugdíjjárulék-alapot képező – keresetet, jövedelmet, több biztosítással járó jogviszony esetén a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségre meghatározott összeghatárig összeszámított keresetet, jövedelmet, és 1997. évben a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot,

c) amennyiben a nyugdíjjárulékot a biztosítási jogviszony keretében meghatározott összeg után kellett fizetni, ezt az összeget,

d) a felszolgálási díj 81%-át,

e) a vendéglátóüzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló 81%-át,

f) azon egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás (ekho) alap 50 százalékát, 2008. január 1-jétől 61 százalékát, amely után a magánszemélyt terhelő ekho mértéke 15 százalék,

g) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti munkarehabilitációs díjat,

h) a Tbj-tv. 30/A. § (2) bekezdésében meghatározott mezőgazdasági őstermelő esetében az éves bevételének 6 százalékát.

2.3.2.1. Átlagkereset

Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál a munkanélküli-járadék, vállalkozói járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás, a gyermekgondozási segély, nyugdíjjárulék-köteles szociális ellátások (gyermeknevelési támogatás, ápolási díj), a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény (Péptv.) szerinti prémiumévek program, illetőleg különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás, a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény (Rjtv.) szerinti rehabilitációs járadék összegét, valamint a felsorolt ellátások folyósításának időtartama alatti biztosítással járó jogviszonyból származó jövedelmet (keresetet) – a kifizetésük (folyósításuk) időpontjától függetlenül – figyelmen kívül kell hagyni. Ha az igénylőre kedvezőbb,

a) a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, a munkanélküli-járadék, vállalkozói járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás, a Péptv. szerinti prémiumévek program, illetőleg különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás, továbbá az Rjtv. szerinti rehabilitációs járadék összegét,

b) amennyiben az a) pontban meghatározott ellátás folyósításával egyidejűleg biztosítási jogviszonnyal is rendelkezik, az abból származó jövedelem (kereset) és az ellátás együttes összegét

kell keresetként figyelembe venni.

A havi átlagkereset megállapítása előtt a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti naptári években elért keresetet, jövedelmet a bruttó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző második naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani. Amennyiben a biztosított a fenti időszaknak – vagy ha ennél a szolgálati idő kevesebb, e rövidebb időnek - legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel, a havi átlagkeresetet a tényleges – a kifizetés időpontjában érvényes jogszabályok szerint nyugdíjjárulék-alapot képező – kereset, jövedelem alapján kell meghatározni.

Ha az átlagszámítási időnek legalább a fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs keresete, jövedelme, a hiányzó időre eső napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kell növelten figyelembe venni. Ha ez sem áll rendelkezésre, keresetként – a nyugellátás megállapításának kezdőnapjától folyamatosan visszaszámítva – a hiányzó időre érvényes, külön jogszabályban általánosan meghatározott minimálbér harmincadrészét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset, jövedelem nem volt, és e naptári napok is osztószámot képeznek.

A kereseteket naptári évenként kell meghatározni, és ezt követően kell a nyugdíjazást megelőző harmadik naptári év előtti kereseteket kiigazítani.

Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetet úgy kell meghatározni, hogy elért és növelt kereset, jövedelem együttes összegét el kell osztani az átlagszámítási időszaknak a biztosításban töltött azon napjainak számával, amelyekre a nyugdíjat igénylőnek keresete, jövedelme volt. Az így kapott napi átlagot meg kell szorozni 365-tel, és el kell osztani 12-vel.

Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat és a szabadnapokat is figyelembe kell venni.

A Péptv. 4/A. §-a szerinti prémiumévek programban részt vevő biztosított esetében a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset megállapításánál a részmunkaidőre megállapított, ténylegesen kifizetett kereset mellett a nyugdíjjárulék-, illetve nyugdíjbiztosításijárulék-kiegészítés alapjaként számított összeget is figyelembe kell venni. Ha a prémiumévek programba történő belépése és munkaviszonya megszűnése közötti időszakban a biztosított prémiumévek programhoz kapcsolódó, részmunkaidőre szóló munkabérét emelték, akkor a járulékkiegészítés alapjaként számított összeget szintén ezen emelés százalékos arányával megemelten kell figyelembe venni. Többszöri béremelés esetén a prémiumévek programba történő bekerüléskor, illetve annak megszűnésekor érvényes bér közötti százalékos arány veendő alapul. A 39. §-ban szereplő rendelkezéseket ebben az esetben nem kell alkalmazni.

A saját jogú nyugellátásban részesülő személy – ideértve azt a személyt is, akinek nyugellátása szünetel – nyugellátását kérelemre saját jogú nyugdíjasként történt foglalkoztatása, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként végzett kiegészítő tevékenysége alapján a naptári évben elért, nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem összege egy tizenketted részének 0,5 százalékával növelni kell. A növelést megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet az országos bruttó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a növelést megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a nyugdíjjogosultságot korábban, azóta megszűnt rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj vagy rehabilitációs járadék mellett szerezték. A saját jogú nyugellátás mellett folytatott keresőtevékenység időtartama szolgálati időként nem vehető figyelembe.

A növelésre irányuló kérelmet évente egy alkalommal, legkorábban a kereset, jövedelem megszerzését követő naptári évben lehet benyújtani. Ha a növelés iránti kérelem több naptári évben megszerzett keresetre, jövedelemre vonatkozik, a növelés összegét naptári évenként kell meghatározni.

2.4. Korengedményes nyugdíjazás

2011. december 31-éig hatályban marad a korengedményes nyugdíjazásról szóló 181/1996. (XII. 6.) Korm. rendelet. Ennek alapján a munkáltató megállapodhat a munkavállalóval annak korengedményes nyugdíjazásáról, ha a munkavállaló az öregségi nyugdíjkorhatárnál öt évvel alacsonyabb életkort legkésőbb a korengedményes nyugdíjba vonulás időpontjáig betölti, továbbá rendelkezik a Tny.-nek a korengedményes nyugdíjba vonulás időpontjában alkalmazandó rendelkezéseiben az előrehozott öregségi nyugdíj, illetve a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételéhez előírt és az illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv által előzetesen igazolt szolgálati idővel. Nem köthető megállapodás azzal a munkavállalóval, aki az előrehozott öregségi nyugdíj, illetve a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételéhez előírt életkort betöltötte, vagy a korengedményes nyugdíjba vonulás időpontjáig betölti.

A korengedményes nyugdíjazás további feltétele, hogy

a) a munkáltató a munkavállaló előrehozott öregségi nyugdíjra jogosító korhatárának az eléréséig a - nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv által megállapított – nyugdíjának az évenkénti emelések és kiegészítések nélküli összegét a fizetési értesítés kézhezvételét követő 15 napon belül a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság elkülönített számlájára egy összegben befizeti (Az 1953. évben született személyek esetében a munkáltató e befizetési kötelezettségén túl, azt kiegészítve a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak megtéríti a kiszámított korengedményes nyugdíj összegére – a megállapítás naptári évében irányadó januári nyugdíjemelés százalékos mértékével – számított nyugdíjemelés annyi naptári hónapra irányadó összegét, ahány hónapra a munkáltató fizetési kötelezettsége fennáll.);

b) a munkáltató az a) pontban foglaltakon kívül megtéríti a fizetési értesítésben foglaltak szerint az első tényleges folyósítás naptári évében irányadó összegben a postaköltségeket is annyi naptári hónapra, amennyire a korengedményes nyugdíjat folyósítani kell.

Korengedményes nyugdíj akkor állapítható meg, ha a munkavállaló jogviszonya a korengedményes nyugdíjba vonulás időpontjáig megszűnik.

A munkáltató a megállapodás megkötésétől számított 15 napon belül az illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatási szervnek megküldi a megállapodást, és egyúttal nyilatkozik a fenti kötelezettség vállalásáról.

A kifizetett nyugdíjösszeget a gazdálkodó szervezet a költségei, a költségvetési szerv megtakarításai terhére számolja el.

Ha a dolgozó nyugdíjjogosultsága a korengedményes időtartam alatt megszűnik, akkor az előre befizetett nyugdíjösszeg és postaköltség még hátralévő arányos részét a nyugdíj-biztosítási szerv visszafizeti. A korengedményes nyugdíj folyósításának szüneteltetése visszafizetési kötelezettséget nem keletkeztet.

Ha a munkáltató az előírt fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, a megállapító határozat visszavonásáról a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság kezdeményezésére az ellátást megállapító nyugdíj-biztosítási szervnek gondoskodnia kell.

A korengedményes nyugdíj megállapítására és folyósítására a társadalombiztosítási nyugellátásra vonatkozó jogszabályok rendelkezései az irányadók. A korengedményes nyugdíjat a születési időre tekintet nélkül kell megállapítani.

Öregségi nyugdíjkorhatár a Tny.-ben meghatározott öregségi nyugdíjkorhatár, illetve ha a munkavállaló a Tny. alapján korkedvezményre jogosult, az annak figyelembevételével meghatározott életkor. Munkavállaló az, aki munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, közszolgálati jogviszonyban, bírósági és ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bedolgozói jogviszonyban, szövetkezeti tag munkaviszony jellegű munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll. Munkáltató az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, illetve magánszemély és annak jogi személyiséggel nem rendelkező társasága, aki munkavállalót foglalkoztat.

2011. december 31-ét követően korengedményes nyugdíjra megállapodás nem köthető.

A korengedményes nyugdíjba vonulás lehetőségének meghosszabbításáról szóló 283/2009. (XII. 11.) Korm. rendelet szerint korengedményes nyugdíj akkor állapítható meg, ha

a) a munkavállaló a korengedményes nyugdíjra való jogosultsághoz szükséges életkort és szolgálati időt 2011. december 31-éig betölti, illetve megszerzi,

b) a munkavállaló és a munkáltató a korengedményes nyugdíjazásról szóló megállapodás megkötésének szándékát a fővárosi és megyei kormányhivatal munkaügyi központjának (munkaügyi központ) bejelentette,

c) a munkáltató és a munkavállaló között megkötött megállapodást 2011. december 31-éig megküldik az illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatási szervnek, és

d) a korengedményes nyugdíjba vonulás időpontja legkésőbb 2011. december 31-e.

Ha a munkáltató a munkavállalóval olyan viszonyban áll, amely viszony tekintetében harmadik személy kielégítési alapját részben vagy egészében elvonó szerződés esetén annak ingyenességét vélelmezni kell, akkor a munkáltató kötelezettséget vállal arra, hogy a munkavállalóval a korengedményes nyugdíj megállapítását követően – a korengedményes nyugdíj folyósításának időtartamára – nem létesít a Tbj-tv. szerinti biztosítással járó jogviszonyt. Ellenkező esetben a korengedményes nyugdíjazásra vonatkozó megállapodás attól az időponttól kezdődően, amikortól a biztosítással járó jogviszony létrejött, semmis.

A munkáltató és a munkavállaló a korengedményes nyugdíjazásról szóló megállapodás megkötésére irányuló szándékot a munkaügyi központnak 30 nappal a megállapodás megkötése előtt bejelenti. A munkaügyi központ a munkáltatót a bejelentés kézhezvételét követő 20 napon belül tájékoztatja az érintett munkavállaló számára felajánlható, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény szerint megfelelőnek minősülő munkahelyekről.

A korengedményes nyugdíjban részesülő személy köteles a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak a biztosítással járó jogviszony létesítését, annak létrejöttét követő tizenöt napon belül bejelenteni. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az (1) bekezdés szerinti bejelentés megtételéről és annak tartalmáról értesíti az állami adóhatóságot és a munkaügyi központot.

Ha a korengedményes nyugdíjra vonatkozó megállapodás az újabb biztosítási jogviszony létrejöttével semmissé válik, akkor a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság e tény ismeretében kezdeményezi a korengedményes nyugdíjat megállapító nyugdíj-biztosítási igazgatási szervnél a megállapító határozat – az újabb biztosítási jogviszony létrejöttének napjával történő – visszavonását. A visszavonó határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül pedig a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság egy összegben kifizeti a munkáltatónak a semmissé válást követő időszakra esedékes korengedményes nyugdíj összegét.

A 2011-ben megkötött megállapodás alapján megállapításra kerülő korengedményes nyugdíj összegét – a korengedményes nyugdíjazásról szóló 181/1996. (XII. 6.) Korm. rendelettel ellentétben – a Tny. 18/A-18/B. §-ának megfelelő alkalmazásával (lásd a 2.2. pontot!) kell megállapítani azzal, hogy a Tny. 18/B. § (2) bekezdése szerinti csökkentés mértéke nem haladhatja meg az öregségi nyugdíj összegének 8,4 százalékát.

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2011. január 14.) vegye figyelembe!