6.1. Utazásszervezés
A turisztikai szektort érintő, 2009. február 1-jétől hatályba lépő változások egyrészt az utazásszervezési szolgáltatás fogalmát pontosítják, másrészt az utas fogalmát szűkítik, harmadrészt bevezetik az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer mellett a pozíciószámra összesíthető árrésszámítás lehetőségét.
6.1.1. Az utazásszervezési szolgáltatás
A módosítás az utazásszervezőkre vonatkozó különleges szabályok egyértelműbb alkalmazhatóságát célozza, azáltal hogy kiemeli: a különös adózási mód csak olyan szolgáltatásokra alkalmazandó, melyek jellegadó-tartalmuk alapján turisztikai szolgáltatásnak minősülnek. Mindezekre figyelemmel a szervezéssel nem járó szolgáltatások nyújtása – így többek között az önálló repülőjegy, vonatjegy értékesítése – nem sorolható ebbe a körbe.
A fentiekhez hasonlóan a rendezvényszervezés sem tartozik az Áfa-tv. XV. fejezetében tárgyalt különös adózás alá, még akkor sem, ha a szervezés esetleg utaztatásra is kiterjed, azonban nem az utazás a domináns elem, hiszen a rendezvényszervezés az utazáshoz kapcsolódó szolgáltatásoktól lényegesen különböző szolgáltatások (többek között terembérlés, előadók biztosítása) megrendelését és együttes továbbnyújtását jelenti.
Azon szolgáltatásokra, amelyek jellegüket tekintve nem turisztikai szolgáltatások, az Áfa-tv. általános szabályai alkalmazandóak.
[Áfa-tv. 206. § (1) bekezdés a) pont]
6.1.2. Az utas fogalma
A törvény ez irányú érdemi változása az Európai Unió vonatkozó előírásának (2006/112/EGK irányelv 307. cikk) való megfelelést szolgálja. A 2008. január 1-jén hatályba lépett Áfa-tv. meghatározásához képest a 2009. február 1-jétől életbe lépő módosulás értelmében az utas fogalma szűkül; az utazásszervezési szolgáltatások vonatkozásában utasnak már csak azon természetes személyek minősülhetnek, akik ténylegesen igénybe veszik a nevezett szolgáltatást. A fogalom módosulása azzal a következménnyel is jár, hogy korlátozódik az a kör is, amely felé az utazásszervezési szolgáltatás tekintetében a számlaadás kötelezően felmerül. A továbbiakban az esetek többségében az ügylet nyugtával is bizonylatolható.
A módosítás figyelemmel van azon esetekre is, melyeknél az utazásszervezési szolgáltatás nyújtására 2009. február 1-jét követően kerül sor, ugyanakkor már ezen időpontot megelőzően kézhez vették és jóváírták az előleget. Ezen ügyletek a 2009. január 31-én hatályos törvény utasfogalma szerint ítélendőek meg.
6.1.3. A pozíciószámra összesíthető árrésszámítás
A módosítás értelmében az adóalanynak az utanként történő árrésszámítás módszere mellett (egyedi nyilvántartáson alapuló módszer) lehetősége nyílik az önálló pozíciószámra összevont árréstömeg-számítás szerinti adózás választására. A régi Áfa-tv. előírásai értelmében is lehetőség volt ezen adózási módra, ugyanakkor a 2007. december 31-ig hatályos szabályoktól a 2009 februárjától életbe lépő módszer mégis különbözik annyiban, hogy a pozíciószám lezárásával az új szabályok értelmében nem kerül sor a korábbi adómegállapítási időszakokban bevallott adó önellenőrzésére. Ehelyett a pozíciószám megszűnését követően elvégzett számítás eredményeképpen előállt különbözetet a lezárás napját magában foglaló bevallásba kell beállítani.
A módosítás tartalmazza az önálló pozíciószámra összesített árrésszámítás választhatóságának módját, valamint ebből az adózási módból az egyedi nyilvántartáson alapuló módszerre való visszatérés szabályait. Amennyiben az adóalany az utanként történő árrésszámítás módszeréről az önálló pozíciószámon történő nyilvántartás módszerére kíván áttérni, ám ezt megelőzően adott utakhoz előleget szedett be, az árrés számítását ezen utak esetében a régi szabályok szerint kell, hogy véghezvigye. Az ilyen átmeneti időszak kivételével az áttérést követően az adóalany már csak egyfajta számítási módszert, az általa választott önálló pozíciószámra összesített árrésszámítás módszerét alkalmazhatja, és attól a választás évét követő naptári év végéig nem térhet el.
A módosítás – a fentieken túl – tartalmazza a fizetendő adó alapját képező árréstömeg kiszámításának szabályait is. A kisebbítendő tag meghatározásánál az utastól beszedett ellenérték korrigálására valamilyen szolgáltatási felár beszedése vagy az utast megillető visszatérítés esetében kerülhet sor. A kivonandó tag meghatározása pedig az igazoltan felmerülő kalkulált adatokon alapul, függetlenül attól, hogy a külső szolgáltatók számlái a bevallás benyújtásáig megérkeztek-e vagy sem, ugyanakkor az utas javára igazoltan felmerülő kiadások kalkulációjának reális adatokon kell alapulnia.
Az adóalanynak az egyes bevallások fizetendő adójának alapját képező árréstömeghez még egyszer vissza kell térnie, és újra meg kell határoznia a göngyölített adatokból számított árréstömeget akkor, amikor az adott önálló pozíciószám az Áfa-tv. 212/C. §-a (5) bekezdésében foglalt valamely oknál fogva megszűnik. Az így kapott árréstömeget össze kell hasonlítania az egyes adómegállapítási időszakokban már bevallott árréstömeggel, és ha a kettő különbözete abszolút értékben eléri vagy meghaladja a 10 000 forintot, akkor az adóalanynak a különbözetre jutó adót pótlólag fizetendő, vagy pótlólag levonható adóként kell kezelnie. Amennyiben a számítás eredményeképpen az adóalanynak fizetendő adója keletkezik, azt abban az adómegállapítási időszakban kell megfizetnie, amikor a pozíciószám megszűnik.
Az önálló pozíciószámra összevonható árréstömegen alapuló adózás választását az adóhatóságnál be kell jelenteni. A bejelentést már a módosító törvény kihirdetésének napját követő naptól fogadja az adóhatóság, de természetesen az árréstömeg-számítás szerinti adózásra az adóalany legkorábban 2009. február 1-jétől jogosult.
(Áfa-tv. 212/A.-212/C. §)
6.2. Importáfa önadózással történő megállapítására vonatkozó engedély
Mint ahogy a fentiekben már szó volt róla, főszabály szerint az importáfát a vámhatóság veti ki, azonban meghatározott feltételek mellett lehetőség van annak önadózással történő megfizetésére is az erre vonatkozó engedély alapján. Az önadózásra vonatkozó engedély kiadásának feltételei részben függenek attól, hogy az adóalany összes bevételéből az export, illetve a Közösségen belüli értékesítés milyen arányban részesedik, illetve az abszolút értékben milyen nagyságrendet képvisel, mely utóbbi érték a bevezetése óta eltelt három éve változatlan. A kivetéses adóztatás újbóli bevezetésével szerzett pozitív tapasztalatokra figyelemmel, valamint tekintettel a forint azóta bekövetkezett értékvesztésére, a módosítás az engedély kiadásához szükséges forintban meghatározott összeghatárokat valorizálja, így a 10 milliárd Ft-ot 12,5, a 20 milliárd Ft-ot pedig 25 milliárd Ft-ra emeli fel. A törvényjavaslat e rendelkezés hatálybalépésére 2009. február 1-jét jelöli meg, azonban mivel az import önadózásra vonatkozó engedély keresztféléves, az új feltételeket a 2009 júliusától érvényes engedélyekhez kell teljesíteni.
[Áfa-tv. 156. (2) bekezdés ca)-cb) pont]
6.3. Számlázással kapcsolatos módosítások
6.3.1. Számlakibocsátási kötelezettség
A 2009. február 1-jétől hatályba lépő módosítás a számlakibocsátási kötelezettségre vonatkozó előírások szigorítását eredményezi. Ugyanis amennyiben a termék beszerzője, illetve szolgáltatás igénybevevője magánszemély vagy nem jogi személy, szervezet, aki (amely) az adóalany részére előleget fizet, illetve az ellenértéket a teljesítésig kézpénzzel vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel maradéktalanul megtéríti, és annak összege eléri vagy meghaladja a 900 000 forintot, az adóalany a számla kibocsátásáról abban az esetben is köteles gondoskodni, ha azt egyébként nem kérik.
[Áfa-tv. 159. § (2) bekezdés, 165. § (3) bekezdés]
6.3.2. Ésszerű idő fogalmának bevezetése a számlázási határidők tekintetében
A számlázási határidőre vonatkozó rendelkezések körében a 2009. február 1-jétől életbe lépő módosulás bevezeti az "ésszerű idő" fogalmát.
A módosítás szigorítást jelent annyiban, hogy a készpénzfizetéses ügyletek vonatkozásában a számla kibocsátásának a készpénzfizetés időpontjában haladéktalanul meg kell történnie. A szigorítást az indokolja, hogy ezekben az esetekben lényegileg minden tényező együtt valósul meg, így a termék átadása, a szolgáltatás nyújtása egyfelől, illetve az ellenérték (előleg) megfizetése másfelől, így semmi nem indokolja a bizonylatolás egy későbbi időpontra halasztását.
Az adó áthárítására jogalapot teremtő, nem készpénzfizetéses jogügyletek (adóköteles ügyletek) vonatkozásában továbbra is fennmarad a hatályos szabályozásnak megfelelő, a teljesítés időpontjától számított 15 napon belüli számlakibocsátási kötelezettség. A 15 napos határidő kikötésének hiányában fennállna annak a lehetősége, hogy a számla jelentős késedelemmel történő kibocsátása esetén a számlabefogadó az adott ügylethez kapcsolódó áfalevonási jogát – annak tárgyi feltételeinek hiányában – nem tudná gyakorolni.
A módosítás eredményeképpen ugyanakkor enyhülhet a szabályozás az adó áthárításával nem járó ügyletek tekintetében. Így többek között az áfatörvény területi hatályán kívül eső ügyletek, a nemzetközi közlekedéshez kapcsolódóan mentességet élvező ügyletek, vagy például a közérdekű jellegére tekintettel mentes ügyletek vonatkozásában a számla kibocsátásának határidejére vonatkozóan a szabályozás már nem tartalmaz konkrét időpontot. (Ez utóbbi, közérdekű jelleggel bíró ügyletek vonatkozásában egyébként az adóalanyt számlakibocsátási kötelezettség sem terheli, amennyiben gondoskodni tud az ügylet teljesülését igazoló egyéb számviteli bizonylatnak minősülő okirat kibocsátásáról.) Ennek megfelelően az adó áthárításával nem járó ügyletek esetében – a jelenlegi szabályozással ellentétben – a teljesítéstől számított 15. napot követően is kibocsátható az ügyletet tanúsító számla, természetesen akkor, ha azt az egyedi körülmények ésszerűen indokolják.
[Áfa-tv. 163. §, 164. § (3) bekezdés, 170. § (2) bekezdés]
6.4. Adófizetési kötelezettség keletkezése
A 2008. január 1-jétől hatályba lépett áfaszabályozás szerint adófizetési kötelezettség keletkezik abban az esetben is, ha egyébként gazdasági eseményre (teljesítésre) ténylegesen nem kerül sor, de ennek ellenére mégis számlakibocsátás történik.
2009. február 1-jétől e rendelkezés annyiban szigorodik, hogy a jelzett adófizetési kötelezettség alól a számlakibocsátóként feltüntetett adóalany a jövőben kizárólag akkor mentesülhet, ha az említett – teljesített jogügyletet nem tükröző – számláját érvényteleníti, vagy amennyiben nem ő volt a számlakibocsátó (csak a nevében valaki más állított ki nem valós gazdasági eseményről szóló számlát), akkor a számla címzettjét értesíti, hogy részéről teljesítés nem történt. Amennyiben a számlakibocsátóként feltüntetett adóalany az új feltételeket nem teljesíti, akkor a nem valós ügylet utáni fizetendő adó tőle lesz követelhető, amennyiben pedig teljesíti, akkor ő ugyan adófizetésre nem lesz kötelezett, azonban az általa érvénytelenített számla vagy megküldött értesítés birtokában már a számlabefogadó sem vonhatja le a fiktív számlákban feltüntetett előzetesen felszámított adót (vagy ha mégis levonta, akkor azt utólag – az érvénytelenített számla vagy a kapott értesítés alapján - korrigálnia szükséges, ellenkező esetben a levont adó nála pótlólag fizetendő adóként követelhető).
[Áfa-tv. 55. § (2) bekezdés]
6.5. Egyéb, technikai jellegű módosítások
A 2009. január 1-jétől hatályba lépő módosítás értelmében az uniós csatlakozást megelőzően kötött nemzetközi szerződésekben foglalt adómentesség akkor is alkalmazandó, ha a nemzetközi szerződés kihirdetése kormányrendelettel történt.
2009. február 1-jétől a bírósági, hatósági nyilvántartásba bejegyzett nonprofit szervezetek (így különösen az egyházak) által a tagjaik felé végzett tevékenységek tekintetében az adómentességnek nem feltétele a továbbiakban, hogy ezen szervezetek nyilvántartott tagsággal rendelkezzenek. A módosítás a népművészeti termékek adómentes értékesítésének személyi feltételeit is kiterjeszti, így az ilyen termékeket nemcsak az Áfa-tv. alkalmazásában közszolgáltatónak minősülő szervezetek (például költségvetési szerv, alapítvány) jogosultak adó felszámítása nélkül értékesíteni, hanem népi iparművész minősítéssel rendelkező természetes személyek, illetve egyéni vállalkozók is.
[Áfa-tv. 85. § (1) bekezdés l) és n) pontja, 107. § (5) bekezdése]
