5.1. Ingatlanra vonatkozó szabályozás változásai
5.1.1. Ingatlan-bérbeadás
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa-tv.) 86. § (1) bekezdésének l) pontja értelmében az ingatlan-bérbeadás adómentes tevékenységnek minősül, az adóalanyoknak ugyanakkor lehetőségük van arra is, hogy ezen ügyleteiket adókötelessé tegyék. Ez irányú választásuk esetén azonban 2008. január 1. és 2008. március 17. között minden ingatlan- (legyen az akár lakóingatlan, akár nem lakóingatlan) bérbeadásukat adófizetési kötelezettség terhelte.
Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2008. évi VII. törvény (Adómód tv.) 4. §-a azonban módosította az ingatlan-bérbeadásra vonatkozó áfaelőírásokat, amelynek eredményeképpen az adóalanyoknak 2008. március 18-ától lehetőségük van az ingatlan-bérbeadásukra vonatkozóan adófizetési kötelezettséget választani úgy is, hogy e kötelezettség – választásuktól függően – ne terjedjen ki a lakóingatlan bérbeadására (azaz utóbbi ingatlanforma bérbeadása továbbra is adómentes maradjon).
Az említett változáshoz az Adómód tv. 32. §-a átmeneti előírásokat is rendelt. Ezek lényege az volt, hogy azok az adóalanyok, amelyek már korábban, de 2008. március 18-áig bejelentették, hogy az ingatlan-bérbeadásra az adókötelessé tételt választják, e nyilatkozatukat a jelzett időponttól számított 30 napon belül – azaz 2008. április 16-ig – úgy módosíthatták, hogy az adókötelessé tétel 2008. március 18. napjától kezdődően csak a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanokra terjedjen ki. Azok az adóalanyok pedig, amelyek 2008. március 18-ig az ingatlan-bérbeadás adókötelessé tételéről nem nyilatkoztak (azaz ingatlanaikat adómentesen adták bérbe), a jelzett időpontot követő 30 napon belül – azaz 2008. április 16-ig – nyilatkozhattak arról, hogy az ingatlan-bérbeadásukat a lakóingatlanok kivételével 2008. március 18. napjától kezdődően adókötelessé teszik.
Amennyiben az adóalany az ingatlan-bérbeadásaira az adókötelessé tételt választotta, és 2008. április 16-áig nem élt a fentebb említett módosítás lehetőségével, úgy valamennyi ingatlan-bérbeadása vonatkozásában 5 évig nincsen lehetőség a választásától történő eltérésre.
[Áfa-tv. 86. § (1) bekezdésének l) pontja, 88. § (1) bekezdés b) pont]
5.1.2. Fordított adózás
Az Áfa-tv. 142. § (1) bekezdésének b) pontjában nevesített – fordított adózás alá eső – szolgáltatásnyújtások körülhatárolása, meghatározása, valamint termékértékesítésnek minősülő, az Áfa-tv. 10. § d) pontjában foglalt – szintén fordított adózás alá eső - ingatlanátadás tekintetében fennálló jogbizonytalanság megszüntetése érdekében az Adómód tv. leszűkítette, egyúttal pedig egyértelművé tette az ingatlanokhoz kapcsolódó azon ügyletkört, amelyre fordított adózást kell alkalmazni.
Az Áfa-tv. 142. § (1) bekezdésének b) pontjában nevesített szolgáltatások vonatkozásában e leszűkítés azt jelenti, hogy 2008. május 1-jétől a fordított adózás kizárólag az ingatlan létrehozására, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására – ideértve a bontást is – irányuló építési-szerelési és egyéb szerelési szolgáltatásokra terjed ki, amennyiben az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy egyéb megváltoztatása építésihatóságiengedély-köteles. E tekintetben értelmezésre szorul, hogy mit kell "építési hatóság", illetve "építési engedély" fogalmán érteni. Minden olyan engedély idetartozik, amely tartalmában a 142. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt szolgáltatásokra: ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására, illetve egyéb megváltoztatására – ideértve a bontást is - irányul, függetlenül az engedély elnevezésétől, illetve attól, hogy a hatóságot a rá vonatkozó ágazati jogszabály építésügyi hatóságnak nevezi-e. Így tehát építési hatósági engedélynek minden olyan speciális szakmai alapjogszabály által előírt engedély megfelel, amely tartalma szerint valamilyen ingatlan (például: sajátos építményfajták, mint a vízilétesítmények) létrehozásához (bővítéséhez, átalakításához, egyéb megváltoztatásához) szükséges.
Az építési szolgáltatások esetén különösen jellemző a többszintű alvállalkozói láncolat, ahol a szolgáltatás megvalósításának egyes részmunkálataiban számos alvállalkozó részt vesz. Annak érdekében, hogy a láncolat valamennyi tagja tisztában legyen azzal, hogy az általa nyújtott szolgáltatás engedélyköteles tevékenység része, és a láncolat valamennyi pontján egységesen alkalmazzák a fordított adózást, a szolgáltatás igénybevevője köteles a szolgáltatás nyújtóját (vagyis a megrendelő a fővállalkozót, a fővállalkozó az alvállalkozókat, az alvállalkozók a további alvállalkozókat) előzetesen és írásban tájékoztatni arról, hogy a tevékenység építésiengedély-köteles.
Az Áfa-tv. 10. § d) pontjában nevesített, az Áfa-tv. 142. § (1) bekezdés a) pontja értelmében fordított adózás hatálya alá tartozó ingatlanátadás vonatkozásában a módosítás eredményeképp már nem feltétel többé, hogy az ingatlanátadásra építési szerződés alapján kerüljön sor, az építési-szerelési munkával létrehozott, ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlanokról van szó.
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inyt.) nemcsak a "bejegyzés", hanem a "feljegyzés" fogalmat is használja. Az Áfa-tv. 10. § d) pontja esetén nem annak van jelentősége, hogy az adott ingatlant az Inyt.-be "bejegyezték-e", hanem annak, hogy az adott ingatlan létrehozása kapcsán az ingatlan-nyilvántartásba történik-e bármilyen feltüntetés, jogbejegyzés.
Tekintettel arra, hogy az ingatlan-nyilvántartási térkép is az ingatlan-nyilvántartás részét képezi, a vezetékek, nyomvonalas, illetve egyéb speciális építmények az ingatlan-nyilvántartás bármely részében – így a térképen – történő feltüntetés által úgy minősülnek, mint az "ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő" ingatlanok. Ugyanakkor nem minden föld alatti létesítmény kerül feltüntetésre az ingatlan-nyilvántartási térképen, például a vízcső, illetve zömében a vezetékes létesítmények az illetékes építésügyi hatóság által vezetett közműnyilvántartásban szerepelnek, amely nem része az ingatlan-nyilvántartásnak. Ezek a létesítmények csak abban az esetben szerepelnek az ingatlan-nyilvántartásban, amennyiben nem saját tulajdonú földterületen létesítik azokat, ebben az esetben ugyanis az ingatlan nyilvántartásba a rájuk vonatkozó szolgalmi jog kerül feltüntetésre.
Az Adómód tv. átmeneti szabályai értelmében a törvénymódosítás hatálybalépése előtt megkezdett, átnyúló ügyleteknél a 2008. április 30-án hatályos szabályokat kell még azokban az esetekben alkalmazni, ahol vagy a szolgáltatás teljesítése, vagy a fizetendő adó megállapításának Áfa-tv. 60. § által előírt időpontja 2008. május 1-jét megelőzte [Adómód tv. 34. § b) pont]. Példának véve a takarítási szolgáltatást, amely a 2008. április 30-ig hatályos szabályok szerint még fordítottan adózott, 2008. május 1-jétől azonban már nem, az átmeneti szabályok alkalmazása a következőképpen alakult. Ha a takarítási szolgáltatás ellenértékét már 2008. április 30-ig kifizették az azt végző adóalanynak [tehát az adófizetési kötelezettség a 60. § (1) bekezdés b) pontja alapján már 2008. május 1. előtt beállt], a 2008. április 30-ig hatályos szabályok szerint kellett az ügyletet továbbra is megítélni. Vagyis a takarítás fordítottan adózik 2008. május 1. után is, függetlenül attól, hogy a teljesítése esetlegesen csak ez időpont után történt meg. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a takarítást ténylegesen elvégezték már 2008. május 1. előtt, de az adófizetési kötelezettség csak 2008. május 1. napja után állt be.
[Áfa-tv. 10. § d) pontja, 142. § (1) bekezdésének a) és b) pontja]
5.2. Étkeztetés
Az étkeztetési szolgáltatások vonatkozásában a 2008. január 1-jén hatályba lépett Áfa-tv. rendelkezései a szociális, bölcsődei, óvodai, diákotthoni és kollégiumi ellátás keretében történő étkeztetést adómentessé tették, és ezáltal levonási tilalom alá kerültek az étkeztetéshez kapcsolódó beszerzések áfái, ellentétben a korábbi szabályozással, melynek értelmében az étkeztetés adóköteles mivoltából eredően a beszerzésekre jutó áfaterheket levonásba helyezhette az adóalany.
Az Áfa-tv. 2008. május 1-jei módosítása visszaállította az étkeztetési szolgáltatás adókötelezettségét – egyúttal a beszerzésekhez, igénybe vett szolgáltatásokhoz kapcsolódó előzetesen felszámított áfa levonhatóságát – abban az esetben, amikor az étkeztetés fejében járó ellenérték elkülönítetten térítendő meg.
Az ingyenes intézményi étkeztetést nyújtó adóalanyra – 2008. december 31. napjáig bezárólag – az Áfa-tv. 14. § (2) bekezdésének előírása nem alkalmazandó, azaz az ingyenes étkeztetés után az azt nyújtó adóalanynak – 2008. december 31-éig - nem keletkezik áfafizetési kötelezettsége. Ettől függetlenül az ingyenes étkeztetéshez beszerzett termékekre, igénybe vett szolgáltatásokra jutó, előzetesen felszámított áfát levonásba helyezhetik. A jogszabály alapján, köz- és felsőoktatáshoz közvetlenül kapcsolódóan nyújtott ingyenes étkeztetés esetében az arra jutó áfa megfizetése alóli, de adólevonási joggal együtt járó mentesülés visszamenőleges hatályú, annak okán, hogy ezen ingyenes étkeztetési kör már 2008. január 1-jétől is áfaköteles volt. A mentesítés ez esetben is csak 2008. december 31. napjáig szól.
[Áfa-tv. 14. § (2) bekezdése, 85. § (1) bekezdés f), h) és i) pont]
5.3. Importtal, adóraktározással kapcsolatos módosulások
5.3.1. Adómentes termékimport
Az Áfa-tv. módosított 95. § (1) bekezdés c) pontja értelmében az importálónak a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (Vámtv.) rendelkezéseinek megfelelően kell adóbiztosítékot nyújtani. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az adóbiztosítékot a Vámtv.-ben meghatározott összegben, formában, alakiságokkal, érvényességgel kell nyújtani, továbbá azt is jelenti, hogy az adóbiztosíték nyújtása alól azokkal a feltételekkel lehet mentesülni, amelyeket a Vámtv. 48. § (2) bekezdése támaszt.
Tehát mentesül az adóbiztosíték-nyújtás kötelezettsége alól az az adóalany, akinek (amelynek) nincs a meghatározott időszakban az állami adóhatóságnál áfa jogcímen, illetve a vámhatóságnál kintlevősége. Az Áfa-tv.-ben szereplő - minősített engedélyekhez kötődő – mentességi jogcímek fenntartására nem volt szükség, tekintettel arra, hogy az importönadózásra vonatkozó engedély, illetve az engedélyezett gazdálkodói tanúsítvány (AEO) kiadásának egyik feltétele, hogy a kérelmező a Vámtv. rendelkezése szerint megbízható vámadós legyen, annak viszont feltétele a kintlévőség-mentesség.
A törvénymódosítás az adóbiztosíték felszabadítására vonatkozó rendelkezéseket is újraszabályozta. Az Áfa-tv. 95. §-a szerinti adómentes termékimport egyik feltétele, hogy az importált terméket Közösségen belülre adómentesen értékesítsék. Az adómentes Közösségen belüli termékértékesítéshez kapcsolódó adminisztratív kötelezettség, hogy arról az adóalany összesítő nyilatkozatot adjon. Ezért a végleges adómentesítéshez, illetve az adóbiztosíték felszabadításához szükséges, hogy az adózó meghatározott időn belül igazolja, hogy eleget tett az összesítőnyilatkozat-tételi kötelezettségnek. Azonban az Áfa-tv. módosított 95. § (9) bekezdése figyelembe veszi, hogy mivel az összesítő nyilatkozatot negyedévente kell benyújtani, a szabad forgalomba helyezés és az igazolási kötelezettség között pedig 45, illetve 65 nap telhet el, lehetséges, hogy az adóalanynak az igazolásra előírt határidőig összesítőnyilatkozat-adás nem válik esedékessé. Ezért a módosított 95. § (9) bekezdés értelmében, ha az összesítő nyilatkozat benyújtására előírt határidő az igazolást követően esedékes, akkor az adóalany más módon is igazolhatja, hogy a terméket Közösségen belül adómentesen értékesítette. Így havi bevalló adóalany igazolhatja ezt azzal, hogy eleget tett havi áfabevallási kötelezettségének. Negyedéves bevallók, vagy a havi bevallók abban az esetben, ha az igazolásra előírt időpontig a havi bevallás nem vált esedékessé, az értékesítésről kiállított számla bemutatásával, illetve amennyiben a Közösségen belüli termékértékesítés "saját termék mozgatással" (Áfa-tv. 12. § szerinti termékértékesítéssel) valósult meg, úgy számla helyett egyéb okirat bemutatásával is eleget tehetnek az igazolási kötelezettségnek.
Az adómentes termékimport feltételeként előírt Közösségen belüli adómentes értékesítést az importálónak valószínűsíteni kell a vámjogi szabad forgalomba bocsátáskor. A törvénymódosítás előírja, hogy a valószínűsítés megfelelő okirattal történhet meg (például szerződéssel, egyéb kereskedelmi okmány bemutatásával), melyből ki kell hogy tűnjön az importált, majd a Közösség másik tagállamába továbbértékesített termék beszerzőjének neve, címe és azon adószáma, amely alatt az adót Közösségen belüli beszerzésként meg kell fizetnie. A valószínűsítés egy előzetes, az adóbiztosíték egy utólagos szűrőt jelent az adómentesség feltételei teljesülésének vizsgálatánál.
Amennyiben Magyarországon az adómentes termékimportot egyébként belföldön nyilvántartásba nem vett adóalany valósítja meg, és egyúttal közvetett vámjogi képviselővel jár el, akkor a módosítás értelmében lehetőség van arra, hogy a közvetett vámjogi képviselő teljesítse az importáló helyett az egyébként az importálót az adómentes Közösségen belüli termékértékesítés kapcsán terhelő adminisztratív kötelezettségeket. Ehhez szükséges az importáló írásos meghatalmazása a közvetett vámjogi képviselő részére. Illetve a törvény a közvetett vámjogi képviselővel szemben azt a feltételt támasztja, hogy az belföldön nyilvántartásba vett közösségi adószámmal rendelkező adóalany legyen, és nem lehet olyan jogállása, mely alapján tőle adó fizetése nem követelhető (alanyi adómentes adóalany, mezőgazdasági tevékenységet végző különleges jogállású adóalany). Ez esetben a közvetett vámjogi képviselő állítja ki a számlát az adómentes értékesítésről az importáló helyett és nevében, valamint a közvetett vámjogi képviselő tünteti fel a saját bevallásában és összesítő nyilatkozatában elkülönítetten a külföldi megbízója által teljesített értékesítés adatait. Ezáltal biztosítható, hogy a külföldi megbízó eleget tudjon tenni a Közösségen belüli adómentes értékesítés feltételeinek anélkül, hogy nyilvántartásba vetetné magát adóalanyként belföldön.
Abban az esetben, ha az adómentes termékimport feltételei mégsem teljesülnek, a közvetett képviselő az importálóval egyetemlegesen felelős az adó megfizetéséért.
A törvénymódosítás az Áfa-tv. Közösségen belüli adómentes termékértékesítéshez kapcsolódó adómentes termékimportra és a közvetett vámjogi képviselőre vonatkozó új szabályaira tekintettel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) bejelentkezést, áfanyilatkozatot, közösségi adószám megállapítását, adóbevallási és összesítőnyilatkozat-előterjesztési kötelezettséget, bevallási gyakoriságot és adófizetési kötelezettség esedékességét szabályozó egyes rendelkezéseinek módosítását is tartalmazza.
Az adómentes termékimportra vonatkozó, az Áfa-tv.-ben, illetve az Art.-ban előírt új rendelkezéseket azokban az esetekben kell először alkalmazni, amikor a vámjogi szabad forgalomba bocsátásra irányuló eljárás 2008. május 1-jén vagy azt követően történik.
[Áfa-törvény 95. § (1) bekezdés c) pontja, 95. § (9) bekezdés, Adómód tv. 26. § (2) bekezdés]
5.3.2. Importáfa önadózással történő megállapítása
Az Áfa-tv. értelmében főszabály szerint az importáfát a vámhatóság állapítja meg és veti ki, azonban a törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén, a vámhatóság engedélyezi az adóalanyoknak az importáfa önadózással történő rendezését. Az engedély kiadásához szükséges feltételek között szerepel, hogy a kérelmező adóalanynak az összes értékesítésén belül mekkora hányadot kell realizálnia meghatározott adómentes ügyleteiből, illetve abszolút értékben milyen értékű bevételt kell realizálnia ezen adómentes ügyleteiből. Ezeket a feltételeket indokolt a régi Áfa-tv.-ben meghatározott feltételekhez hasonlóan megállapítani, így a törvénymódosítás pontosította, hogy a figyelembe veendő adómentes ügyletek körébe a Közösségen belüli és Közösségen kívüli adómentes ügyleteken túl beletartoznak egyes a termékek nemzetközi forgalma értelmében adómentes ügyletek is (tehát az Áfa-tv. 111-112. §-ban szabályozott adómentes ügyletekből származó bevételt is figyelembe kell venni).
Ez a módosítás az Adómód. tv. kihirdetését követő napon (március 18-án) lépett hatályba. Ezáltal a soron következő keresztféléves importáfa önadózásra jogosító engedélyek elbírálásánál már a módosított szabályok szerint, a régi Áfa-tv.-ben foglaltakkal azonos módon lehet megítélni a feltételek teljesítését, hiszen az önadózásra vonatkozó kérelmet március 31-ig kellett a vámhatósághoz benyújtani.
(Áfa-törvény 156. §)
5.3.3. Adóraktározási eljárás
Az adóraktározási eljárás sajátja, hogy az adóraktározási eljárás hatálya alatt történő termékértékesítés adómentes. Ehhez kapcsolódik az a rendelkezés, hogy az adóraktárból történő kitároláshoz adóbiztosítékot kell nyújtani. Ahhoz, hogy az adóbiztosítékot a vámhatóság felszabadítsa, szükséges, hogy az adóalany igazolja a termék adójogi helyzetének rendezését (például belföldi termékértékesítés esetén az adót megfizette). A törvényben nem volt kifejezett határidő az adójogi helyzet rendezésének igazolására, illetve nem volt kifejezett előírás, mely szerint ezen igazolás elmulasztása esetén a vámhatóság az adóbiztosíték terhére kiszabja az áfát. A módosítás ezért előírta, hogy az adójogi helyzet rendezését a kiraktározástól számított 90 napon belül kell igazolni, ellenkező esetben a vámhatóság az áfát kiszabja, és amennyiben azt az adóalany nem fizeti meg, az adóbiztosíték terhére érvényesíti. Az adóraktározási eljárás során az adóbiztosítékot a kiraktározónak kell nyújtania, illetve amennyiben a kiraktározó pénzügyi képviselővel jár el, a pénzügyi képviselőnek. A kiraktározó mentesül az adóbiztosíték nyújtása alól, amennyiben az Art. szerint minősített adózónak minősül. Ezzel összhangban a módosítás előírja, hogy a pénzügyi képviselő is mentesül az adóbiztosíték nyújtása alól, amennyiben az Art. szerint minősített adózónak minősül.
A törvénymódosítás ezen rendelkezéseit azokban az esetekben kell először alkalmazni, amelyekben a termék kiraktározásának indítványozása 2008. május 1. napján vagy ezt követően keletkezett.
(Áfa-törvény IV. számú melléklet 19. és 38. pont)
5.4. Számlázással kapcsolatos módosítások
5.4.1. Nyugtakibocsátás alóli mentesülés
A korábbi szabályozástól eltérően a 2008. január 1-jén hatályba lépett Áfa-tv. nyugtakibocsátás alóli mentesülésre vonatkozó rendelkezései a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó játékok közül csak a sorsolásos játékok (például lottó, kenó) szervezése esetén biztosították az adóalanynak a nyugtakibocsátási kötelezettség alóli mentesülést. A mentesítés más szerencsejátékok – így például a fogadásos játékok (totó, lóversenyfogadás) vagy a kaszinójátékok - szervezése esetében indokolatlanul maradt ki januárban a szabályozásból, ezért 2008. március 18-ával módosult az Áfa-tv. A változás eredményeképpen valamennyi, a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó szerencsejáték esetében biztosított az adóalany részére a nyugtakibocsátási kötelezettség alóli mentesülés.
[Áfa-tv. 167. § b) pont]
5.4.2. Számla adattartalma
2008. május 1-jét követően a számla adattartalmára vonatkozó rendelkezések is módosultak. A módosulás értelmében nem kötelező a számlán a Szolgáltatások Jegyzéke (SZJ) számot, illetve a Vámtarifaszámot (vtsz.) feltüntetni akkor, amikor olyan termék, szolgáltatás nyújtása történik, amelyre a törvény ezen azonosító számokkal hivatkozik. Azonban az adóalanynak továbbra is lehetősége van arra, hogy a számlán az SZJ, illetve a vtsz. hivatkozást használja, feltüntesse.
[Áfa-törvény 169. § f) pont]
5.5. Adólevonási tilalmak
Az adólevonási tilalmak alóli mentesülések körét az Áfa-tv. 2008. májusi módosítása kibővítette. A bővítés a lakóingatlannal és a személygépkocsival kapcsolatos levonási tilalmakat érintette. Mivel ezek a módosítások javarészt az eredeti (újrakodifikált törvényt létrehozó) jogalkotói szándékot tükrözik, e rendelkezések már a törvény kihirdetését követő napon (2008. március 18-án) hatályba léptek, és azokat visszamenőlegesen, vagyis azokban az esetekben is alkalmazni lehet, amelyekben az adólevonási jog 2008. január 1. napján vagy azt követően keletkezik.
[Adómód tv. 27. (2) bekezdés]
Az Áfa-tv. 125. § (1) bekezdésének b) pontja a módosítás révén a továbbértékesítési céllal vásárolt lakóingatlan beszerzését terhelő áfa tekintetében biztosítja az adólevonási tilalom alóli mentesülést azokban az esetekben is, amikor az adóalany olyan lakóingatlant értékesít tovább, amely a törvény erejénél fogva adóköteles. (Ezt megelőzően a szabályozás a főszabály szerint adómentes, de az adóalany választásával adókötelessé tett értékesítések esetén tette lehetővé az inputáfa levonását.)
Az adólevonási tilalmak alóli mentesülés kiterjesztésével az Áfa-tv. lehetővé teszi, hogy a lakóingatlan építéséhez, felújításához beszerzett termékekre, igénybe vett szolgáltatásokra jutó áfa levonható legyen olyan esetekben is, amikor az adóalany ezen beszerzéseit – közvetlen anyagjellegű ráfordításként - beépíti az adóköteles lakóingatlan bérbeadásának vagy értékesítésének adóalapjába (a bérleti díjba, vételárba).
A személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához beszerzett termékre és igénybe vett szolgáltatásokra jutó áfa az előzőekkel analóg módon levonható olyan esetekben, amikor az adóalany a személygépkocsit adókötelesen bérbe adja, s a bérleti díjba – anyagjellegű ráfordításként – beépíti az említett termékbeszerzéseket, illetve igénybe vett szolgáltatásokat.
[Áfa-törvény 125. § (2) bekezdés].
5.6. Adófizetési kötelezettség keletkezése
A régi Áfa-tv.-nek az adófizetési kötelezettség keletkezési időpontjára vonatkozó rendelkezéseihez hasonlóan – amely külön kezelte azon szolgáltatásokat, melyek ellenértékét valamilyen hatóság határozattal állapítja meg – az Áfa-tv. is 2008. május 1-jétől e szolgáltatásnyújtások vonatkozásában a főszabálytól eltérő speciális szabályt vezetett be.
A módosítást az indokolta, hogy a bírósági vagy más hatósági eljárásokban igénybe vett igazságügyi szakértők, tolmácsok, kirendelt védők és pártfogó ügyvédek a teljesítéskor még nincsenek tisztában a részükre megállapított ellenérték összegével. Ennek oka az, hogy az említett eljárási szereplők az eljárások különböző szakaszaiban többször is igénybe vehetők, illetve a határozat ellen fellebbezésnek is helye van, így a felsorolt személyek végeredményben csak a jogerős határozat kézhezvételekor értesülnek arról, hogy ténylegesen mekkora díjazásban részesültek az általuk nyújtott szolgáltatásért.
A módosítás értelmében azon szolgáltatások esetében, amelyeknél a díj összegét előre nem kiszámítható időpontban egy hatóság állapítja meg, az adófizetési kötelezettség abban az időpontban keletkezik, amikor a jogerős díjmegállapító határozatot a szolgáltatóval közlik.
[Áfa-tv. 57. § (2) bekezdés]
