1.1. Fogalmak és értelmező rendelkezések
1.1.1. Szokásos piaci érték
Az Szja-tv. szokásos piaci értékre vonatkozó meghatározása kiegészül a kamattal. Az új meghatározás szerint szokásos piaci érték az az ellenérték (ideértve a kamatot is), amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek, vagy érvényesítenének. Nem független felek között a szokásos piaci értéket a 3. § 9. pontjának a)-d) alpontjában említett módszerek valamelyikével kell meghatározni. (3. § 9. pont)
1.1.2. Hivatali, üzleti utazás
Az országgyűlési képviselők, önkormányzati képviselők, polgármesterek esetében 2009. február 1-jétől hivatali, üzleti utazásnak minősül a tisztségük betöltésével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás, ideértve a lakóhelytől való távollétet is.
(3. § 10. pont)
1.1.3. Mezőgazdasági kistermelő
Az a mezőgazdasági őstermelő minősül mezőgazdasági kistermelőnek, akinek az e tevékenységéből az adóévben megszerzett bevétele nem haladja meg a 8 millió forintot. (A 2008-ban hatályos szabályok alapján a bevételi értékhatár 7 millió forint volt.) Az értékhatár változása érinti a kistermelői költségátalány, az átalányadózás és a nemleges nyilatkozattal történő bevallás választásának lehetőségeit is.
(3. § 19. pont)
1.1.4. Agrár de minimis támogatás
Az agrár csekély összegű támogatás fogalma az európai uniós jogszabályok változásával összhangban módosul. Ezek szerint a de minimis támogatásnak a 875/2007/EK bizottsági rendeletben (2007. július 24.) és az 1535/2007/EK bizottsági rendeletben (2007. december 20.) meghatározott csekély összegű (de minimis) támogatás minősül.
(3. § 41. pont)
Az egyazon vállalkozás részére három egymást követő pénzügyi évben odaítélt csekély összegű (de minimis) támogatások teljes összege soha nem haladhatja meg a 30 000 eurót. E felső határ a támogatás formájától és a támogatás céljától függetlenül alkalmazandó. Az időszakot az érintett tagállamban alkalmazott pénzügyi évek alapján kell meghatározni.
Amennyiben a támogatások teljes összege túllépi e felső határt, a támogatás összege még az említett felső határt meg nem haladó rész esetében sem mentesíthető a rendelet alapján. Ilyen esetben a támogatási intézkedések vonatkozásában nem igényelhető mentesség a rendelet alapján sem odaítéléskor, sem pedig későbbi időpontban.
(Bizottság 875/2007/EK rendelete).
Hároméves időszakonként az egyazon vállalkozásnak folyósított de minimis támogatás összege nem haladhatja meg a 7500 eurót. Ezen küszöbérték a támogatás formájától és a kitűzött céltól függetlenül alkalmazandó. A figyelembe veendő időszakot azon pénzügyi évek alapján kell meghatározni, amelyeket az adott vállalkozás az érintett tagállamban alkalmaz.
Amennyiben egy támogatási program keretében odaítélt támogatás teljes összege túllépi az említett küszöbértéket, a támogatás összegére nem alkalmazhatók a rendeletben meghatározott kedvezmények, még az említett küszöbértéket meg nem haladó rész tekintetében sem. Ilyen esetben e támogatási intézkedés vonatkozásában sem az odaítéléskor, sem a későbbiekben nem lehet a rendeletben meghatározott kedvezményekre hivatkozni.
(Bizottság 1535/2007/EK rendelete)
1.1.5. Falusi vendéglátás
A falusi vendégfogadásból származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések részben technikailag, részben tartalmilag a szabályozás egyszerűsítése, könnyebb értelmezhetősége érdekében, a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló 110/1997. (VI. 25.) kormányrendelethez, illetve a falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenységről szóló 136/2007. (VI. 13.) kormányrendelethez igazodóan módosultak. Ezzel összefüggésben módosultak a tevékenységgel kapcsolatos fogalmak is (így a falusi vendéglátás, alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltatótevékenység, falusi vendéglátás bevétele).
1.1.5.1. Falusi szállásadó-vendéglátási tevékenység
Falusi szállásadó-vendéglátási tevékenység a saját tulajdonban lévő falusi lakóháznak magánszemély egyéni vagy családi üdültetésére részben vagy egészében történő, de legfeljebb tíz ágyra kiterjedő üzletszerű hasznosításával a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendelet alapján folytatott falusi szállásadó tevékenység, valamint ennek keretében folytatott étkeztetési és szabadidőprogram-szolgáltató tevékenység (beleértve a háztartás, a gazdaság működésének bemutatását is).
1.1.5.2. Alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenység
Alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenység a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendeletben meghatározott falusi szállásadás nyújtására alkalmas településen, alkalomszerűen, szállást nem igénylő látogatók részére
– a helyi népművészeti, néprajzi, kézműves, építészeti és kulturális értékek, örökségek bemutatása,
– a falusi élethez, környezethez és munkakultúrához kapcsolódó hagyományok, tevékenységek bemutatása,
– falusi vendégasztal szolgáltatása,
– a helyi gazdálkodási módok, termelési szokások bemutatása,
– saját előállítású népművészeti és kézműves termékek értékesítése,
– az előző pontokhoz kapcsolódó falusi rendezvények szervezése
a falusi és agroturisztikai szolgáltatótevékenységről szóló kormányrendelet alapján.
1.1.5.3. Falusi vendéglátás bevétele
Falusi vendéglátás bevétele
– a falusi szállásadó-vendéglátási tevékenységből származó, a vendégkönyv adataival is alátámasztott bevétel,
– az alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltatótevékenységből származó bevétel.
1.1.5.4. Falusi vendéglátásból származó jövedelem
Falusi vendéglátásból származó jövedelem a falusi vendéglátás bevételéből az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint megállapított jövedelem.
(3. § 55-59. pont)
1.1.6. Szociális gondozói díj
Az adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő szociális gondozói díj évi 120 ezer forintos összege 2009. január 1-jétől 180 ezer forintra emelkedik. Szociális gondozói díjnak továbbra is az Szja-tv. 3. §-ának 65. pontjában meghatározott bevétel minősül, így az a költségtérítést nem tartalmazó bevétel, amelyet a személyes gondoskodásról szóló jogszabályi rendelkezések alapján, illetőleg azoknak megfelelően nem munkaviszony keretében folytatott tevékenységért és nem munkaviszony keretében folytatott lelki segélyszolgálatért kap a magánszemély.
[3. § 72. pont d) alpont]
1.1.7. A magánszemély összes jövedelme az adóévben
A magánszemély összes jövedelme az adóévben a magánszemély adóbevallásában bevallott, illetve a munkáltatói adómegállapítás során elszámolt (az összevont adóalapba tartozó és külön adózó) összes jövedelem, azzal, hogy
– a vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál az e tevékenységéből származó jövedelemként a vállalkozói kivétet és a vállalkozói osztalékalapot kell együttesen figyelembe venni;
– nem kell beszámítani az ingatlan átruházásából származó, az összevont adóalapba nem tartozó jövedelmet:
– be kell számítani az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás alapjául jogszerűen figyelembe vett bevételt is.
[3. § 75. pont]
1.1.8. Kiküldetési rendelvény
Kiküldetési rendelvény a kifizető által két példányban kiállított bizonylat, amely tartalmazza a magánszemély nevét, adóazonosító jelét, a gépjármű gyártmányának, típusának megnevezését, forgalmi rendszámát, a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát, a futásteljesítményt, az utazás költségtérítését, az élelmezési költségtérítést, valamint ezen költségtérítés(ek) kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag-fogyasztási norma, üzemanyagár stb.). A kiküldetési rendelvény eredeti példányát a kifizető, másolatát a magánszemély a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával megőrzi.
[3. § 83. pont)
1.1.9. Kis- és középvállalkozások támogatása
Az Szja-tv. 2009. január 1-jétől jogharmonizációs kötelezettség alapján új fogalomként határozza meg, mely európai uniós jogszabály alapján kell meghatározni a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatást. Ez a 800/2008/EK számú, általános csoportmentességi rendelet 1-13. cikkeiben foglaltak szerinti támogatás (3. § 84. pont].
A 800/2008/EK számú rendeletet a következő támogatásfajtákra kell alkalmazni:
– regionális támogatás;
– kkv-nak nyújtott beruházási és foglalkoztatási támogatás;
– a női vállalkozók által létrehozott vállalkozásokhoz nyújtott támogatás;
– környezetvédelmi támogatás;
– kkv-k részére tanácsadáshoz és a kkv-k vásárokon való részvételéhez nyújtott támogatás;
– kockázati tőke formájában nyújtott támogatás;
– kutatási és fejlesztési és innovációs támogatás;
– képzési támogatás;
– hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő munkavállalóknak nyújtott támogatás.
A rendelet alkalmazásában támogatás minden olyan intézkedés, amely megfelel a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdésében meghatározott valamennyi feltételnek.
[800/2008/EK számú rendelet]
1.2. Adómentes juttatások
1.2.1. Árvaellátásra tekintettel folyósított özvegyi nyugdíj
Az árvaellátásra jogosult gyermekre tekintettel 2006. december 31-ét követően megszerzett özvegyi nyugdíj visszamenőleges hatállyal adómentes bevételnek minősül. Mivel az adómentesség visszamenőleges hatállyal alkalmazható, a magánszemély a 2007. évi személyijövedelemadó-bevallása vonatkozásában önellenőrzésre lehet jogosult.
[1. számú melléklet 1.1. pont]
1.2.2. A magyar kultúra, tudomány, művészet és sport támogatása
Visszamenőleges hatállyal adómentes a 2008. január 1-je előtt alapított, a magyar kultúra, tudomány, művészet és sport érdekében kiemelkedő tevékenységet folytató, és kimagasló eredményt elérő magánszemélynek nyilvános jelölés alapján odaítélt és nyilvánosan átadott szakmai díj.
[1. számú melléklet 3.3. pont]
1.2.3. Falusi vendéglátás jövedelme
Adómentes a magánszemély falusi vendéglátásból származó jövedelméből
– az évi 400 ezer forint bevétellel arányos jövedelemrész, ha a bevétel kizárólag alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltatótevékenységből származik;
– az évi 800 ezer forint bevétellel arányos jövedelemrész, ha a bevétel kizárólag falusi szállásadó-vendéglátási tevékenységből származik;
– az évi 1 millió 200 ezer forint bevétellel arányos jövedelemrész, ha a bevétel az a)-b) pontban említett tevékenységekből vegyesen származik.
(1. számú melléklet 4.12. pont)
1.2.4. Szépkorúak juttatása
A szépkorúak jubileumi köszöntéséről szóló 255/2008. (X. 21.) Korm. rendelet alapján a kormány a Magyar Köztársaság nevében köszönti a 90., a 95. és a 100. életévüket betöltött, Magyarországon bejelentett lakóhellyel rendelkező, rendeletben meghatározott szépkorú személyeket. A köszöntés alkalmával adott juttatás 2009. január 1-jétől adómentes.
(1. számú melléklet 7.19. pont]
1.2.5. Művelődési intézményi szolgáltatások
2009. február 1-jétől módosultak a művelődési intézményi szolgáltatások adómentességére vonatkozó szabályok. Művelődési intézményi szolgáltatás adómentesen egy évben a havi minimálbér összegét meg nem haladó értékig adható a munkáltató által a munkavállalónak, továbbá a gazdasági társaság által a személyesen közreműködő tagjának, a szövetkezet, a szakszervezet által a szövetkezeti, a szakszervezeti tagnak, a juttatók nyugdíjas tagjának, az említett magánszemélyek közeli hozzátartozójának, illetve az említett magánszemélyek halála esetén a közeli hozzátartozójuknak. Az adómentes részt meghaladóan adott juttatás adóköteles természetbeni juttatásnak minősül.
[1. számú melléklet 8.6. pont]
Ugyanakkor korlátok nélkül adómentes a könyvtári, a levéltári, a múzeumi, az egyéb kulturális, illetve alkotó- vagy előadó-művészeti tevékenységet folytató szervezet tevékenységi körébe tartozó ingyenesen nyújtott szolgáltatása (ide nem értve, ha azt más személy megrendelésére teljesíti).
[1. számú melléklet 8.36. pont].
1.2.6. Személygépkocsi magáncélú használata
A személygépkocsi magáncélú használatára tekintettel nem keletkezik adókötelezettség.
[1. számú melléklet 8.37. pont]
1.2.7. Termőföld-értékesítés
A termőföldet értékesítő magánszemély jövedelméből 200 ezer forint (vagy egyes esetekben a teljes bevétel) továbbra is akkor adómentes, ha a vevő magánszemély megfelel a törvényben foglalt feltételeknek. Ilyen feltétel például az éves 3 millió 400 ezer forintos jövedelemhatár mellett továbbra is, hogy a termőföldet az eladó meghatározott személyi körnek (pl. regisztrációs számmal rendelkező egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő), meghatározott minimális időtartamig történő hasznosításra (legalább 5 év), meghatározott tevékenység folytatása céljából értékesítse.
Adómentes a birtok-összevonási céllal vagy szociális földprogram céljából történő értékesítés bevétele is. A feltételeknek való megfelelésről a vevőnek továbbra is nyilatkoznia kell, azonban az egyszerűsítés érdekében a 2009. január 1-jétől az adómentesen megszerzett termőföld értékesítése utáni jövedelmet nem kell az adóbevallásban feltüntetni. E jövedelemről az adóhatóság egyebekben információval rendelkezik.
[1. számú melléklet 9.5.4. pont]
1.3. Jövedelemnek nem számító tételek
1.3.1. Iskolai rendszerű képzés
A jövedelem kiszámításánál a magánszemély helyett vállalt képzési költséget változatlanul nem kell figyelembe venni a következő esetekben:
– munkáltatói elrendelés alapján, ha a képzés a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését célozza;
– ha a képzés a kifizetővel munkaviszonyban álló magánszemély, a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja számára szükséges, a kifizető, a társas vállalkozás tevékenységével összefüggő szakmai ismeretek megszerzését, bővítését szolgálja;
– ha a kifizető tevékenységében közreműködő magánszemély (például üzleti partner, szakértő) feladatának ellátására való felkészítése nem iskolai rendszerű képzés keretében történik.
Iskolai rendszerű képzés esetében a 2009. február 1-jétől hatályos rendelkezés a havi minimálbér két és félszeresében korlátozza az adóévben átvállalt költségnek azt a részét, amelyet jövedelemként nem kell figyelembe venni, míg az említett határt meghaladóan átvállalt képzési költséget számításba kell venni a magánszemélynek a kifizetővel fennálló jogviszonya alapján származó jövedelme megállapításánál. Az átvállalt költségek elszámolása csak olyan bizonylat, számla alapján történhet, amelyre annak kiállítója adókedvezmény érvényesítésére jogosító igazolás kiadásának tényét nem tüntette fel.
[7. § (1) bekezdés p) pont]
Iskolai rendszerű képzésen a közoktatásról, valamint a felsőoktatásról szóló törvény szerinti képzés, valamint az iskolai rendszerű szakképzés értendő.
A szakképzésről szóló törvény fogalommeghatározása szerint iskolai rendszerű szakképzés a közoktatás keretében a közoktatási és a szakképzési törvényben meghatározott szakképző iskolában, illetőleg a felsőoktatási törvényben meghatározott felsőoktatási intézményben folyó szakképzés. Résztvevői a szakképzést folytató intézménnyel tanulói, illetőleg hallgatói jogviszonyban állnak.
A felnőttképzésről szóló törvény alapján iskolarendszeren kívüli képzés az olyan képzés, amelynek résztvevői nem állnak a képzőintézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban.
A korábban megkezdett képzésekre átmeneti szabályok vonatkoznak. Korlátozás nélkül nem számít jövedelemnek a 2006. január 1-je előtt megkezdett, folyamatban lévő iskolai rendszerű képzések átvállalt költsége, a 2005. december 31. után, de 2009. február 1-je előtt megkezdett, folyamatban lévő iskolai rendszerű képzések esetében pedig az adóévben átvállalt költségnek a 400 ezer forintot meg nem haladó része nem számít jövedelemnek.
[Mód. tv. 257. § (14) bekezdés]
1.3.2. Hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó szállás költségtérítése
Az országgyűlési képviselők, önkormányzati képviselők, polgármesterek esetében 2009. február 1-jétől hivatali, üzleti utazásnak minősül a tisztségük betöltésével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás, ideértve a lakóhelytől való távollétet is. Ez azt jelenti, hogy esetükben sem keletkezik adókötelezettség, ha szállodában, bérelt lakásban kapnak elhelyezést, illetve országgyűlési képviselő esetében akkor sem, ha nyilatkozata alapján az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló törvény szerint megállapított szállásköltség-térítésben részesül.
[7. § (1) bekezdés q) pont)
A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a kifizető által a magánszemélynek a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódóan megtérített utazási jegy és szállás ellenértékét, ideértve a jegyek árában felszámításra kerülő étkezés, illetve reggeli étkezés ellenértékét is.
[7. § (1) bekezdés r) pont]
1.3.3. Kiküldetési rendelvényhez kapcsolódó költségtérítés
Nem kell a magánszemélynek az adót megfizetni – azaz nem számít az Szja-tv. tételes költségelszámolásnak –, ha a magánszemély kiküldetési rendelvény alapján kap a hivatali, üzleti utazással összefüggésben saját személygépkocsi-használat miatt jogszabályban meghatározott mértékű, igazolás nélkül elszámolható költségtérítést. A módosítás következtében nem csak a munkáltató, hanem általában a kifizető (így pl. társas vállalkozás a személyesen közreműködő tagjának) is adhat a saját személygépkocsi használatára tekintettel igazolás nélkül elszámolható költségtérítést. A költségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett kilométer-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár, valamint 9 forint kilométerenként általános személygépkocsi-normaköltség alapulvételével kifizetett összeg igazolás nélkül elszámolható.
[7. § (1) bekezdés r) pont és 3. számú melléklet II/6. pont]
1.4. Adómegállapítás
Az adóbevallási kötelezettség teljesítésének megkönnyítése érdekében 2009. január 1-jétől – már a 2008. évre vonatkozó is – az önadózás új formájaként lehetővé válik az adóhatóság közreműködésével történő egyszerűsített bevallás választása, egyidejűleg megszűnik az adatszolgáltatáson alapuló adóhatósági adómegállapítás. A munkáltatói adómegállapítás továbbra is választható.
[11. § és Mód-tv. 257. § (2) bekezdés]
1.5. Önadózás
Az önadózás vagy az állami adóhatóság közreműködésével készített egyszerűsített bevallás révén, vagy az adóhatóság által meghatározott formában és módon az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallással történhet.
A jelenlegi szabályokkal azonosan meghatározza az Szja-tv., mely esetekben nincs a magánszemélynek adókötelezettsége, illetve mely bevételek azok, amelyeket nem köteles bevallani. A bevallásadási kötelezettség alá nem eső jövedelmek között változás, hogy míg a 2008-ban hatályos szabály szerint nem kell bevallani az értékpapír-kölcsönzésből, az osztalékból, az árfolyamnyereségből származó jövedelmet és a vállalkozásból kivont jövedelmet – ha az adóévben az összes ilyen jogcímen megszerzett összes jövedelem nem haladja meg az 50 ezer forintot, és az adót a kifizető levonta –, 2009-től ez az értékhatár 100 ezer forintra emelkedik, és az osztalékra vonatkozó szabályok szerinti adókötelezettség esetén az életjáradékból származó jövedelemre is kiterjed.
[11. § (3) bekezdés d) pont]
1.5.1. Egyszerűsített bevallás adóhatósági közreműködéssel
Az adóhatóság annak a magánszemélynek, aki nyilatkozik, hogy igényli az egyszerűsített bevallást, a nála rendelkezésére álló adatok alapján összeállítja adóbevallását, és ez alapján kiszámítja az adót. A magánszemély az összeállított adóbevallást elfogadja vagy javíthatja, illetőleg a kedvezmények igénybevételéhez adatokat szolgáltathat, a szükséges nyilatkozatokat megteheti (például a családi kedvezmény megosztásához). Egyszerűbb esetekben elegendő két nyilatkozat: az elsőben a magánszemély kéri a bevallás adóhatósági összeállítását, majd annak megküldésekor, ha elfogadja az abban foglaltakat, az erre vonatkozó nyilatkozatával teljesíti adóbevallási kötelezettségét.
Egyszerűsített bevallást az a magánszemély nyújthat be, aki
– kizárólag olyan bevallandó jövedelmet szerzett, amelyből kifizető (munkáltató) adót/adóelőleget vont le, és
– egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytatott, és
– mezőgazdasági őstermelői tevékenységéből adóköteles bevétele nem származott, vagy ha igen – és megfelel az arra vonatkozó feltételeknek – nyilatkozatot ad, hogy nem volt jövedelme,
– az előbbiek mellett ingó, ingatlan átruházásából származó jövedelem miatt keletkezett adókötelezettsége, de egyébként nem vonatkozik rá olyan rendelkezés, amely alapján köteles saját maga bevallást benyújtani,
– az előbbiek mellett arra is, aki adókedvezményt érvényesít, illetve az adójáról rendelkezik.
Az adókedvezmények érvényesítésének sorrendjét az adóhatóság a törvényben foglaltaknak megfelelően veszi figyelembe.
[12. §; 44. §; Mód-tv. 257. § (8) bekezdés]
Nem tehet egyszerűsített bevallást a magánszemély, ha az adóhatósági közreműködés nélküli bevallás benyújtására kötelezett.
[12. §; 44. § e) pont]
1.5.2. Bevallás adóhatósági közreműködés nélkül
A magánszemély akkor köteles saját maga által összeállított bevallás benyújtására, ha
– egyéni vállalkozó volt;
– mezőgazdasági őstermelő volt, és e tevékenységéből adóköteles bevétele származott, kivéve ha jövedelméről egyszerűsített bevallásban, munkáltatói elszámolásban nemleges nyilatkozatot adott, vagy egyébként a bevételből nem kellett jövedelmet megállapítani;
– fizető-vendéglátó tevékenységére tételes átalányadózást választott;
– a megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor a kifizetőnek (a munkáltatónak) tett nyilatkozatában költség levonását kérte, ide nem értve az e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség levonására vonatkozó nyilatkozatot;
– tőzsdei ügyletből, csereügyletből származó jövedelmet szerzett;
– az adóelőleg-fizetésre vonatkozó szabályok szerint adóelőleg-különbözet alapján meghatározott (12 százalék) adó fizetésére köteles;
– nem kifizetőtől származó vagy egyébként olyan bevételt szerzett, amellyel összefüggésben az adó vagy az adóelőleg megállapítására maga köteles (ide nem értve az ingó vagyontárgy, ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételt, ha a magánszemély egyszerűsített bevallásra ad nyilatkozatot);
– a kifizető által megállapított adó módosítására az adóbevallásában jogosult;
– olyan adóköteles bevétele volt, amely alapján a jövedelem külföldön (is) adóztatható, vagy amely a jövedelemszerzés helye szerint nem belföldről származott;
– nem belföldi illetőségű magánszemély;
– a végkielégítés megosztott része után van adókötelezettsége;
– a jóváhagyott osztalék adójával szemben az adóévet megelőzően felvett osztalékelőlegből levont adót számol el;
– minden esetben, ha nem tehet vagy nem tesz egyszerűsített bevallásra vagy munkáltatói elszámolásra vonatkozó nyilatkozatot,
– ha valamely bevételére vonatkozóan az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról szóló törvény szabályait alkalmazza.
[13. § (1) bekezdés]
A külön adózó jövedelmek közül annak a jövedelemnek az adóját, amely nem kifizetőtől származik vagy egyébként, amely jövedelem adójának megállapítására a magánszemély maga köteles – ha az nem tartozik az adóelőleg megállapítására irányadó rendelkezések hatálya alá –, az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallásában az adófizetési kötelezettség gyakoriságának megfelelő (havi, negyedéves) bontásban, negyedéves gyakoriságú adófizetési kötelezettség esetében a negyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként kell bevallania.
[13. § (2) bekezdés]
1.6. Munkáltatói adómegállapítás
A magánszemély továbbra is nyilatkozatban kérheti az adójának munkáltatója által történő megállapítását, a munkáltató pedig továbbra is eldöntheti, hogy vállalja vagy nem vállalja az adó elszámolását. Az adó elszámolását vállaló munkáltató – az adóévben megszerzett összes olyan bevétel figyelembevételével, amelyet a magánszemély köteles lenne önadózóként bevallani - a magánszemély jövedelmét és az azt terhelő adót megállapítja és bevallja, az adót megfizeti, túlfizetés esetén az adókülönbözetet a magánszemélynek visszatéríti, valamint az előzőek elszámolásáról bizonylatot állít ki a magánszemély számára.
Az adó elszámolását vállaló munkáltató lehet a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság is, amellyel a munkáltatói adómegállapítást kérő nyilatkozattétel napján a magánszemély tagi jogviszonyban áll, feltéve hogy e napon nem áll más kifizetővel munkaviszonyban, és tagi jogviszonya alapján a társas vállalkozásnál, illetve a polgári jogi társaságnál díj ellenében személyes közreműködésre vagy mellékszolgáltatás teljesítésére köteles.
1.6.1. Jogosultság
Munkáltatói adómegállapítás nyilatkozat megtételére a magánszemély akkor jogosult, ha az adóévben
– kizárólag az adó elszámolását vállaló munkáltatótól szerzett olyan bevételt, amelyet a nyilatkozat hiányában önadózóként köteles lenne bevallani, ideértve az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által jóváírt támogatói adományt is, ha azt kizárólag a magánszemélynek az adó elszámolását vállaló munkáltatója fizette be;
– az előzőekben említett bevételt az adóévben kizárólag egymást követően fennálló munkaviszonya alapján szerezte, feltéve hogy a korábbi munkáltatók által a munkaviszony megszűnésére tekintettel kiadott igazolást átadja az adó elszámolását vállaló munkáltatónak, illetőleg a költségvetési szervek központosított illetmény-számfejtési körébe tartozó kifizető munkavállalójaként az adóévben kizárólag ugyanazon illetményszámfejtő helyhez tartozó kifizetőktől szerezte;
– az említett bevételek mellett kizárólag adóköteles társadalombiztosítási, családtámogatási ellátás, önkéntes tartalékos katonai szolgálatot teljesítők illetménye, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított ellátás, belföldről származó nyugdíj címén szerzett bevételt, feltéve hogy a bevétel folyósítója az adó elszámolását vállaló munkáltató vagy a magánszemély a bevételről kiállított igazolást az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően átadja az adó elszámolását vállaló munkáltatónak.
A munkáltatói adómegállapítást nem zárja ki, ha
– a magánszemély adókedvezményt érvényesít, az adójáról önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatban rendelkezik, feltéve hogy az adókedvezményre jogosító igazolást, valamint a rendelkező nyilatkozatát az adózás rendjéről szóló törvényben előírt határidőig az adó elszámolását vállaló munkáltatónak átadja, továbbá ha az adójáról külön törvényben előírtak szerint rendelkezik;
– a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az e törvény rendelkezései szerinti nemleges bevallási nyilatkozatát az adó elszámolását vállaló munkáltatónak adja át.
1.6.2. Tilalom
A magánszemély nem tehet munkáltatói adómegállapítást kérő nyilatkozatot, ha
– adóhatósági közreműködés nélkül kötelezett bevallás benyújtására;
– háztartással kapcsolatos szolgáltatások igénybevétele címén (is) összevont adókedvezményt érvényesít;
– nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat alapján adójának átutalásáról rendelkezik;
– az adóévre tartós adományozás külön kedvezményével összefüggő bevallási és befizetési kötelezettsége keletkezett;
– az adóévre a biztosítások kedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;
– az adóévre az önkéntes kölcsönös egészségpénztári egyéni számláján lekötött összeg miatt levont, kiutalt adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;
– nyugdíj-előtakarékossági számláról nem nyugdíjszolgáltatásként felvett összeg miatt a kiutalt adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles.
(14. §)
1.7. Az adókötelezettség keletkezése, a jövedelem megszerzésének időpontja, nyilvántartási szabályok, adófizetés
Az adókötelezettség keletkezésére, a nyilvántartási kötelezettségre és a jövedelem megszerzésének időpontjára vonatkozó szabályokban érdemi változás nem történt.
(9-10. § és 15. §)
1.8. Adótábla, adójóváírás
Az összevont adóalap adójának meghatározása 2009-ben a 2008. adóévivel azonos adótábla alapján történik. A 18 százalékos kulcs sávhatára 1 millió 700 ezer forint, az ezt meghaladó jövedelemrész adója 36 százalék. Ezen adótábla alapján határozza meg adóját az átalányadózó egyéni vállalkozó és mezőgazdasági kistermelő is.
(30. §)
Az adójóváírás a bérjövedelem 18 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 11 340 forint. Jogosultsági hónapnak az a hónap tekintendő, amelyben a magánszemély bérjövedelmet szerzett. Az adójóváírás teljes összegben 1 millió 250 ezer forint éves összes jövedelemig (jogosultsági határ), csökkenő összegben 2 millió 762 ezer forintig érvényesíthető.
(33. §)
Változatlan az adójóváírás adóelőlegnél történő érvényesítésére vonatkozó szabály, amely szerint az adójóváírást a magánszemély nyilatkozata alapján a munkáltató az adóelőleg megállapításánál mindaddig figyelembe veszi, amíg az adóévben juttatott adóelőleg-alapok összege meg nem haladja a jogosultsági határt.
[48. § (12) bekezdés]
1.9. Adókedvezmények
A 2009-ig hatályos szabályozás szerint az összevont adóalap számított adója meghatározott jövedelemhatárhoz kötötten, 100 ezer forint keretben hétféle jogcímen volt csökkenthető, az egyes jogcímekhez külön részletszabályokkal és korlátokkal.
A 2009. január 1-jétől hatályos törvény ezekre a korlátozás alá vont kedvezményekre a jogosultsági feltételeket változatlanul hagyva, és az egyes háztartási kiadásokhoz kapcsolt új kedvezményre egyszerűbben kezelhető összevont szabályt tartalmaz.
A módosítás nem érinti a családi kedvezménnyel, a személyi kedvezménnyel (súlyos fogyatékosság miatti kedvezmény), az őstermelői kedvezménnyel és az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás kedvezményével kapcsolatos rendelkezéseket.
1.9.1. Összevont adókedvezmény
A korlátozás alá vont kedvezmények érvényesítésénél, ha a magánszemély összes jövedelme az adóévben a 3 millió 400 ezer forintot nem haladja meg, az összevont adóalap adóját csökkentő összeg az őstermelői kedvezménnyel együtt legfeljebb 100 ezer forint lehet. Az említett jövedelemhatár túllépése esetén a 100 ezer forintból a 3 millió 400 ezer forintot meghaladó jövedelemrész 20 százalékát meghaladó rész, de az őstermelői kedvezménnyel együtt is legfeljebb 100 ezer forint vonható le az adóból.
A korlátozás alá vont kedvezményekre jogosító igazolt jövedelemfelhasználások összegéből összevont kedvezményalapot kell képezni, és – legfeljebb az előzőek szerint meghatározott keretben – ennek az összevont kedvezményalapnak egységesen a 30 százalékával lehet az összevont adóalap adóját csökkenteni.
[35. § (1)–(2) bekezdés]
Az összevont kedvezményalapba beszámíthatók a következő igazolt kiadások:
– a háztartással kapcsolatos szolgáltatások igénybevételének számlázott ellenértéke;
– a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései alapján társadalombiztosítási ellátásra kötött megállapodás szerint a nyugellátásra jogosító szolgálati idő, illetőleg a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából a magánszemély saját maga javára, illetőleg a nem egyéni vállalkozó magánszemély valamely más magánszemély javára befizetett összeg;
– a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései alapján tagdíj fizetésére kötött megállapodás szerint a magánszemély saját maga javára, illetőleg a nem egyéni vállalkozó magánszemély támogatási megállapodás szerint valamely más magánszemély javára befizetett összeg;
– a magánnyugdíjpénztárba a magánszemély saját tagdíját kiegészítő befizetés, ide nem értve a munkáltató által egyoldalú kötelezettségvállalás alapján ilyen címen fizetett összeget;
– a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe a magánszemély által foglalkoztatói hozzájárulása kiegészítéseként befizetett összeg, ideértve a foglalkoztatói hozzájárulás adóköteles részét is;
– a felsőoktatási törvény szerinti hallgatói jogviszony alapján az adóévben megfizetett képzési költség (tandíj, költségtérítés, egyéb térítés), illetve a magánszemély hallgatói jogviszonyának, felnőttképzésben való részvételének az adóévben vagy az adóévet megelőző öt évben első ízben történő megszűnését megelőzően a hallgatói jogviszonyára (felnőttképzésben való részvételére) tekintettel bármely évben megfizetett, kedvezményalapként megelőző évben (években) figyelembe nem vett képzési költségből halasztott kedvezményalap;
– a magánszemély által közcélú adomány céljára történt befizetés, tartós adományozás esetén 20 százalékkal növelt összegben;
– az Szja-tv. 7. számú mellékletében meghatározott módon és feltételekkel belföldi székhelyű biztosítóval kötött élet- és nyugdíjbiztosítás megfizetett díjának összege.
A felsorolt kiadásokat számlák, illetve igazolások alapján lehet figyelembe venni. A magánszemélynek az adóbevallásában tájékoztató adatként jogcímenként fel kell tüntetnie az összevont kedvezményalapban érvényesített összegeket.
[35. § (3) bekezdés és 36. §]
1.9.1.1. Háztartási szolgáltatásokra fordított kiadások beszámítása
Az összevont kedvezményalapba háztartással kapcsolatos szolgáltatásokra számla alapján kifizetett ősszegek is beszámíthatók. A rendelkezés a következő szolgáltatásokra vonatkozik:
– lakásfelújítással, lakás-korszerűsítéssel kapcsolatos szolgáltatások;
– gyermekfelügyelet, gyermekgondozás;
– háztartásvezetés;
– házi ápolás;
– háztartási nagygépek karbantartása, javítása;
– a lakás, lakóház tüzelőberendezésének, fűtésrendszerének, égéstermék-elvezető rendszerének, hideg- és melegvíz-, valamint szennyvízrendszerének karbantartása, javítása.
A kedvezmény alapja a szolgáltatás számlázott ellenértéke, amelyet a kedvezményt érvényesítő magánszemély a nevére kiállított számla alapján – adóbevallásában tájékoztató adatként feltüntetve a számla sorszámát, kibocsátójának adószámát, illetve a számlázott összegeket – vehet figyelembe.
[35. § (1) bekezdés]
1.9.1.2. Felsőoktatási képzésre fordított kiadások beszámítása
Az összevont kedvezményalapban képzési költséget a felsőoktatási törvény szerinti hallgatói jogviszony alapján, az adóévben megfizetett összes képzési költség (tandíj, költségtérítés, egyéb térítés) együttes összegéről kiadott igazolás alapján lehet figyelembe venni, azzal a feltétellel, hogy a befizetésről kiállított, költségelszámolásra alkalmas bizonylatokon, számlákon az igazolás kiadásának tényét a felsőoktatási intézménynek fel kell tüntetnie.
Képzési költség alapján bármely olyan magánszemély érvényesíthet kedvezményt, akit a felsőoktatási intézmény a kiadott igazoláson – a hallgató kérésére – a kedvezmény érvényesítőjeként tüntet fel. Az új szabály szerint ez a személy nemcsak a hallgató közeli hozzátartozói közül kerülhet ki. Az igazoláson csak egy magánszemély szerepeltethető, akinek adóazonosító adatait is fel kell tüntetni.
A felsőoktatási képzéshez kapcsolódó kedvezmény elhalasztható, amire azonban csak maga a hallgató jogosult, ezért ilyen esetben a képzési költségről kiállított igazoláson a kedvezmény érvényesítőjeként a felsőoktatási intézménynek a hallgatót kell feltüntetnie, és a halasztás tényét is rá kell írnia. A halasztás csak az adóévre igazolt befizetés teljes összegére vonatkozhat. Utóbb, a hallgatói jogviszony, a felnőttképzésben való részvétel első ízben történő megszűnését követő öt évben az előzőek szerint igazolt képzési költség (illetve annak kedvezményalapként még nem érvényesített része) tetszőleges megosztásban számítható be az összevont kedvezményalapba. A kedvezményalap halasztásáról és az érvényesített összegekről nyilvántartást kell vezetni.
[37. § (2)–(3) bekezdés]
A korábbi években a felnőttképzésben való részvétel díjához, illetve a felsőoktatási hallgatói jogviszony alapján megfizetett tandíjhoz/költségtérítéshez kapcsolódóan elhalasztott kedvezmény továbbra is érvényesíthető. Az érvényesítés időszaka legfeljebb a hallgatói jogviszony, felnőttképzésben való részvétel első ízben történő megszűnését követő öt adóév lehet. Az összevont kedvezményalapban ilyen esetben legfeljebb a halasztás tényét tartalmazó igazolásokban feltüntetett összeg vehető figyelembe a korábban hatályos szabályok alapján.
[Mód tv. 257. § (5) bekezdés]
1.9.1.3. Tartós adományozásról szóló szerződésből eredő kötelezettség
Ha a magánszemély tartós adományozásról szóló szerződés alapján érvényesít kedvezményalapot, és utóbb a szerződésből eredő bármely kötelezettségét neki felróható bármely ok miatt nem teljesíti a szerződésben vállaltaknak megfelelően, a megelőző három évben tartós adományozás címén az összevont kedvezményalap részeként figyelembe vett kedvezményalap 12 százalékának megfelelő adóbevallási és adófizetési kötelezettsége keletkezik. Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni a magánszemély halála esetén.
[38. § (1) bekezdés]
1.9.1.4. Biztosításra vonatkozó rendelkezési jog gyakorlása
Ha a magánszemély biztosításra fizetett díj alapján érvényesít kedvezményalapot, és utóbb az Szja-tv. 7. számú mellékletében foglaltak szerinti rendelkezési jogát a szerződéskötést követő 10 éven belül gyakorolja, akkor a figyelembe vett összeg 36 százalékát arra az adóévre vonatkozó adóbevallásában be kell vallania, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig meg kell fizetnie, amely adóévben a rendelkezési jog gyakorlása történt. Ez a kötelezettség azonban nem vonatkozik az olyan összegre, amelynek a figyelembevételét megalapozó befizetés évének utolsó napjától számított három év a rendelkezési jog gyakorlásáig már eltelt.
[38. § (2)–(3) bekezdés]
1.9.2. Az adókedvezmények sorrendje
Új rendelkezés az adókedvezmények sorrendjének a meghatározása, ami akkor bír jelentőséggel, ha a magánszemély több jogcímen is jogosult adókedvezményt érvényesíteni, de nem tudja az egyes jogcímek alapján érvényesíthető adókedvezményeit teljes összegben kihasználni, illetve nem tud minden jogcím alapján adókedvezményt igénybe venni (mert például nincs annyi adója, vagy az összevont kedvezménybe tartozó kedvezményalapok 30 százaléka meghaladja a 100 ezer forintos keretet).
Ha az adó nem nyújt fedezetet az összes kedvezményre, a magánszemély eldöntheti, hogy melyiket érvényesíti az adóhatósági közreműködés nélkül benyújtott bevallásában vagy a munkáltatói adómegállapításban, ha azonban választását bármely okból nem jelöli meg, vagy adóhatósági közreműködéssel egyszerűsített bevallást nyújt be, a kedvezmények sorrendjét a törvényben meghatározott következő sorrendben kell figyelembe venni:
1. lakáscélú hiteltörlesztés áthúzódó kedvezménye,
2. személyi kedvezmény,
3. alkalmi foglalkoztatás kedvezménye,
4. összevont adókedvezmény,
5. őstermelői kedvezmény,
6. családi kedvezmény,
7. egyéb (üzleti, beruházási célra felvett hitel kamata után járó kedvezmény).
Az összevont kedvezményalap megállapításánál a figyelembe vett összegek az adóhatósági közreműködés nélkül benyújtott bevallásban a magánszemély által megjelölt sorrendben vehetők figyelembe.
Az adóhatósági közreműködéssel benyújtott egyszerűsített bevallásban és a munkáltatói adómegállapítás elkészítése során a kedvezményalapban a következő sorrendben kell számításba venni:
1. a háztartással kapcsolatos szolgáltatások igénybevételének számlázott ellenértékét,
2. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései alapján társadalombiztosítási ellátásra kötött megállapodás szerint a nyugellátásra jogosító szolgálati idő, illetőleg a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából a magánszemély által saját maga javára, illetőleg a nem egyéni vállalkozó magánszemély által valamely más magánszemély javára történő befizetést,
3. a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései alapján tagdíj fizetésére kötött megállapodás szerint a magánszemély által saját maga javára, illetőleg a nem egyéni vállalkozó magánszemély által támogatási megállapodás szerint valamely más magánszemély javára történő befizetést,
4. a magánnyugdíjpénztárba a magánszemély saját tagdíját kiegészítő befizetést,
5. a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe a foglalkoztatói hozzájárulás kiegészítéseként történő befizetést,
6. a felsőoktatási törvény szerinti hallgatói jogviszony alapján az adóévben megfizetett képzési költséget (tandíjat, költségtérítést, egyéb térítést),
7. a magánszemély hallgatói jogviszonyának (felnőttképzésben való részvételének) az adóévben vagy az adóévet megelőző öt évben első ízben történő megszűnését megelőzően a hallgatói jogviszonyára (felnőttképzésben való részvételére) tekintettel bármely évben megfizetett képzési költségből halasztott kedvezményalapot,
8. a közcélú adomány, tartós adományozás céljára történt befizetést,
9. a biztosításra történő befizetést.
(44. §)
A 2008-ban hatályos rendelkezések szerint érvényesíthető adókedvezmények sorrendjét – tekintettel arra, hogy az adóhatósági közreműködéssel beadható egyszerűsített bevallás már a 2008. adóévre is választható – átmeneti rendelkezés határozza meg.
[Mód tv. 257. § (8) bekezdés]
1.9.3. Béren kívüli juttatások
2009. január 1-jétől a munkáltató által nyújtott adómentes béren kívüli juttatásokra vonatkozó 400 ezer forintos korlát megszűnik. Az együttes korlát megszűnésével a béren kívüli juttatásokra csak az egyedi korlátok érvényesülnek, és azon juttatások, amelyekre vonatkozóan a törvény nem határozott meg adómentességi határt, 2009-től szintén korlátossá válnak.
Az érintett adómentes juttatások:
– az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba és/vagy az önkéntes kölcsönös önsegélyező pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulásból az a rész, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni,
– az iskolai rendszerű képzés címén átvállalt, viselt költségből az a rész, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni,
– az adómentes üdülési csekk értéke vagy az adómentes üdülési szolgáltatás szokásos piaci értéke,
– az adómentes iskolakezdési támogatás értéke,
– a bírót, az igazságügyi alkalmazottat, valamint az ügyészségi alkalmazottat törvény előírása alapján megillető adómentes ruházati költségtérítés, továbbá a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény alapján a magánszemélyt megillető adómentes ruházati költségtérítés,
– az adómentes internethasználat munkáltató által viselt (átvállalt) díja, valamint az adómentes számítógép-juttatás szokásos piaci értéke,
– a művelődési intézményi szolgáltatás szokásos piaci értéke,
– az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott helyi utazási bérlet formájában kapott adómentes bevétel.
Ugyanakkor - 2009. február 1-jétől – módosultak egyes olyan juttatásokra vonatkozó szabályok, amelyek korábban a 400 ezer forintos keretbe tartoztak.
[Mód tv. 238. § (1) bekezdés 3. pont]
1.9.4. Üzleti, beruházási célú hitel kamata utáni kedvezmény
Az egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő a törvény 1997. január 1-je előtt hatályos rendelkezései alapján az üzleti, illetve beruházási célra felvett hitel kamata után járó kedvezményt utoljára a 2009. évi adóbevallásában érvényesítheti. (Az összevont adóalap adóját csökkentő, 1997. január 1-jétől megszűnő kedvezmény az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági kistermelő által, kizárólag az egyéni vállalkozói, illetőleg kistermelői tevékenységének folytatása érdekében pénzintézettel kötött hitelszerződés alapján 1993. december 31. és 1996. január 1. között üzleti célra, és 1996. január 1-je után beruházási és forgóeszköz-finanszírozási célra felvett hitel adóévben megfizetett kamatának 25 százaléka volt.)
[Mód tv. 257. § (17) bekezdés]
1.9.5. Lakáscélú megtakarításokkal összefüggő kötelezettség megszűnése
Megszűnik a lakáscélú megtakarítások (jellemzően az ún. ifjúsági takarékbetétek) korábban már hatályon kívül helyezett (utoljára 2001-ben érvényesített) adókedvezményének visszafizetési kötelezettsége, akkor is, ha a megtakarítás felhasználása nem lakáscélra történik. A módosítást átmeneti rendelkezés alapján már 2008-ra is alkalmazni kell.
[Mód tv. 239. §, 257. § (17) bekezdés]
1.10. Egyes tevékenységekhez kapcsolódó költségtérítések
1.10.1. Képviselők, polgármesterek költségátalánya
Az a rendelkezés, amely szerint az országgyűlési képviselőket megillető költségtérítési átalány, valamint a polgármestereket megillető költségátalány igazolás nélkül elszámolható költségnek minősül, azaz nem visel semmilyen közterhet, 2009. február 1-jétől hatályát veszti.
Az országgyűlési képviselőket megillető költségtérítési átalányként, a polgármestereket megillető költségátalányként kapott bevétel teljes összege (kivéve az országgyűlési képviselők törvényben szabályozott szállásköltség-térítését) 2009. február 1-jétől külön adózó jövedelemként adóköteles. Az adó mértéke 15 százalék, más közteher-fizetési kötelezettség (tb-járulék, eho stb.) sem a kifizetőt, sem a képviselőt nem terheli. Az adót a kifizető állapítja meg, vonja le, vallja be és fizeti meg, a magánszemélynek az átalány összegét a bevallásában feltüntetnie nem kell.
A költségtérítési átalányként kapott bevétel teljes egészében adóalapnak minősül, azzal szemben költségelszámolási lehetőség (például személygépkocsi-használat miatt) nincs, tekintettel arra, hogy az egyszerű kezelhetőség érdekében (például nem kell útnyilvántartást vezetni) az adó átlagos terhelésnél jóval alacsonyabb mértéke és a más közterhek alóli mentesség mintegy átalányban ismeri el a felmerülő költségeket.
[73. § (6) bekezdés és 11. § (2) bekezdés e) pont]
1.10.2. Hivatali, üzleti utazás költségtérítése kiküldetési rendelvény alapján
A korábbi szabályozás szerint kiküldetési rendelvény alapján kifizetett költségtérítés összegéből bizonylattal való elszámolás nélkül elismert költség figyelembevételére kizárólag a munkaviszonyban álló magánszemély volt jogosult.
2009-től az Szja-tv. a kiküldetési rendelvény alkalmazhatóságát megengedi a munkáltató mellett egyéb személyek (kifizető) részéről történő térítések esetében is, így azt, illetve a hozzá kapcsolódó költségelszámolást alkalmazni lehet a munkavállalón kívül a kifizető tevékenysége érdekében hivatali, üzleti utazást teljesítő más személyek (például a megbízásos jogviszonyban foglalkoztatottak) esetében.
A 2009. január 1-jétől hatályos rendelkezés szerint a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett kilométer-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár, valamint 9 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség alapulvételével meghatározott összeg jogszabály szerinti, igazolás nélkül elszámolható elismert költségnek számít akkor is, ha a térítést nem a magánszemély munkáltatója fizeti.
(3. számú melléklet II./6. pont)
1.11. Tőkejövedelmek
1.11.1. A kamatból származó jövedelem
1.11.1.1. Szokásos piaci kamat előírása a betéti kamatok esetében
A kamatjövedelem meghatározására vonatkozó korábbi szabályozás feltételként előírta a kamatfeltételek nyilvános meghirdetését. A nyilvános meghirdetés szükségessége 2009. január 1-jétől hatályon kívül kerül.
A betétek (hitelintézeti betét, takarékbetét, folyószámla, bankszámla-követelés egyenlege) után fizetett kamatból a szokásos piaci értéket meg nem haladó rész kamatjövedelemnek minősül. Ezzel összefüggésben a szokásos piaci érték meghatározása kiegészül a kamattal (szokásos piaci érték meghatározását lásd az értelmező rendelkezéseknél).
[65. § (1) bekezdés a) pont]
Független felek esetében szokásos piaci kamat az a kamat, amelyet a felek egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének. Független felek azok a személyek (természetes személyek, jogi személyek, egyéb szervezetek), amelyek (akik) között nem áll fenn olyan szoros gazdasági, jogi kapcsolat, amelynek révén legalább az egyik fél meghatározó befolyást képes gyakorolni a másik fél gazdasági döntéseire, vagy amelynek révén a felek egymással szoros együttműködésben folytatják tevékenységüket (nem tekinthetők független feleknek különösen az egymással munkaviszonyban, tartós megbízási jogviszonyban álló személyek, továbbá a társas vállalkozás és a benne akár közvetlenül, akár közvetve – a közeli hozzátartozókat megillető jogokat együttesen számítva – többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező magánszemély).
(3. § 69. pont)
1.11.1.2. A kifizetőtől származó kamatjövedelem
A kifizetőtől származó kamatjövedelem adóját a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti meg és vallja be. Az értékpapírok kamata esetében a 2008-ban hatályos szabályok alapján amennyiben az értékpapír átruházásakor a megszerzésre fordított érték, járulékos költség nem volt ismert, a kifizető azt bevételt csökkentő tételként figyelembe venni nem tudta, és a teljes bevételből mint jövedelemből levonta az adót. A túlvont adót utólag és egyedi eljárásban lehetett rendezni.
2009-től lehetővé válik, hogy ha a kifizető a jövedelem megállapításánál nem vette figyelembe az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költség teljes összegét (mert például örökölt, ajándékozással szerzett értékpapír esetében az illetékkiszabás nem történt meg), a magánszemély azt utólag az adóhatósági közreműködés nélkül elkészített bevallásában vagy önellenőrzéssel a kifizető igazolása alapján érvényesíthesse. A kifizető igazoláskiállításához adatszolgáltatási kötelezettség is tartozik.
[65. § (2) bekezdés]
1.11.1.3. Éves adómegállapítási kötelezettség a külföldről származó kamatjövedelem esetében
Ha a kamatjövedelem nem kifizetőtől (pl. külföldről) származik, a kamatjövedelem utáni adó megállapítására (és megfizetésére) a kamatjövedelmet szerző magánszemély 2009-től (a korábbi negyedéves kötelezettség helyett) évente egyszer kötelezett. Ezzel az adót az adóhatósági közreműködés nélkül elkészített bevallásban kell megállapítani, és a bevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetni.
[65. § (2) bekezdés b) pont]
1.11.1.4. Nyilvánosan forgalomba hozott befektetési jegy tőzsdei ügyletben történő átruházása
A törvény 2007. december 31-éig hatályos rendelkezése alapján a nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott befektetési jegy beváltásakor, visszaváltásakor, átruházásakor elért jövedelem kamatjövedelemnek minősült, és amennyiben a magánszemély a 2006. szeptember 1-jét megelőzően megszerzett befektetési jegyet 2007. december 31-éig tőzsdei vagy tőzsdén kívüli ügyletben értékesítette, az elért kamatjövedelmet 0 százalékos adó terhelte.
2008. január 1-jétől a befektetési jegy (mint kollektív befektetési értékpapír) tőzsdei átruházása átkerült a 67/A. § hatálya alá.
2009-től rögzítésre kerül, hogy a kamatra vonatkozó szabályok 2006. szeptember 1-jei megváltozását megelőzően megszerzett befektetési jegy 2007. december 31-ét követően tőzsdei ügylet keretében történő átruházása adómentes.
1.11.2. Osztalékból származó jövedelem
1.11.2.1. Az osztalékot terhelő adókulcs egységesen 25 százalék
2009. január 1-jétől a magánszemély osztalékból, osztalékelőlegből származó jövedelmét, függetlenül attól, hogy az belföldről vagy külföldről származik, főszabályként 25 százalékos mértékű adó terheli. (2008-ban az osztalékadózás kétkulcsos volt, az osztalékból a magánszemély vagyoni betétje arányában a társas vállalkozás saját tőkéjének az értékelési tartalékkal csökkentett részéből a magánszemélyre jutó érték 30 százaléka 25 százalékkal, az e fölötti rész 35 százalékkal adózott.) A módosítással az eljárási szabályok is egyszerűsödnek, nincs szükség ugyanis a 35 százalékkal adózó osztalékrész kiszámítására vonatkozó szabályra, továbbá az ügyvédi iroda (közjegyzői iroda, végrehajtó iroda) tagja esetében alkalmazandó eltérő szabályokra.
A módosítás nem tartalmaz átmeneti rendelkezést, ezért a 2009-től kifizetett osztalékra 25 százalékos kulcs vonatkozik akkor is, ha az osztalékot a korábbi évekre állapították meg, de nem fizették ki.
[66. § (2) bekezdés b) pont]
Az EGT-államban működő, elismert piacnak minősülő tőzsdére bevezetett értékpapírnak az adott állam joga szerint osztaléknak, osztalékelőlegnek minősülő hozama után az adó mértéke 10 százalék.
[66. § (2) bekezdés a) pont]
1.11.2.2. A tagi kölcsön elengedésével összefüggő átmeneti előírás
A tagi kölcsön elengedésével összefüggő átmeneti rendelkezés az osztalékból származó jövedelemre az általánosnál kedvezőbb adózási szabályokat határoz meg.
A szabályozást a 2008. évi adózott eredmény terhére megállapított osztalékra lehet alkalmazni. A megállapított és jóváhagyott osztalékot az osztalékmegállapítás évében (2009-ben) ki kell fizetni (legkésőbb a beszámoló letétbe helyezésére előírt határnapot követő 30 napon belül. Először ki kell számítani a 2008. adóévi adózott eredmény terhére megállapított összes osztaléknak az elengedett tagi kölcsön összegével egyező részéből az osztalékra jogosult tag vagyoni betétje (részvény, üzletrész, vagyonjegy stb.) arányában rá jutó részt. A megállapítás évében megszerzett bevételként igazolt osztalékból az előzőek szerint megállapított összeggel megegyező rész adója 10 százalék.
Az Szja-tv. 66. §-a szerinti adó alapja a tag számára a megállapítás évében megszerzett bevételként igazolt osztalékból a fennmaradó rész.
A kifizető a kétféle adót az osztalék kifizetésére nyitva álló határidőn belül állapítja meg, és külön igazolja a tagnak.
A 10 százalékos adóra választható, hogy az adót a kifizetőtől kapott igazolás kiállítása napjának negyedévét követő hónap 12. napjáig a magánszemély fizeti meg; vagy a kifizető az adót levonja, bevallja és megfizeti. A 10 százalékos osztalékrészre az Szja-tv. 66. §-ának rendelkezését kell alkalmazni.
A magánszemély a kifizetőtől kapott igazolás alapján a kétféle adóalapot és adót elkülönítve a megállapítás évéről szóló adóhatósági közreműködés nélkül elkészített adóbevallásában az osztalékra irányadó szabályok szerint köteles bevallani.
Az előzőekben foglaltak szerint teljesített adókötelezettség alapján a magánszemélynek az elengedett tagi kölcsönnel azonos vagyona tekintetében vagyongyarapodás nem vélelmezhető.
[Mód. tv. 249. § (19) bekezdés]
Az átmeneti rendelkezés szerint a 10 százalékkal adózó osztalékrészt nem terheli az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény alapján 14 százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség.
1.12. Árfolyamnyereségből származó jövedelem
2009. január 1-jétől az örökölt, ajándékba kapott értékpapír esetében, ha az átruházás időpontjában a szerzési érték nem ismert, a kifizető az értékpapír – illetékekről szóló törvényben meghatározott – forgalmi értékét veszi figyelembe megszerzésre fordított értékként. (A 2008-ban hatályos szabályok szerint amennyiben az értékpapír átruházásakor a megszerzésre fordított érték, járulékos költség nem volt ismert, a kifizető azt bevételt csökkentő tételként figyelembe venni nem tudta, és a teljes bevételből mint jövedelemből levonta az adót. A túlvont adót utólag az adóbevallásban vagy annak önellenőrzésével lehetett rendezni.)
[67. § (9) bekezdés ak) alpont]
A kifizető a jövedelmet a rendelkezésére álló vagy általa megállapítható szerzési érték figyelembevételével állapítja meg.
[67. § (5) bekezdés]
A magánszemély az adóbevallásában, vagy adóbevallása önellenőrzésével érvényesítheti az értékpapír megszerzésére fordított értéknek és a járulékos költségnek azt a részét, melyet a kifizető a jövedelem megállapítása során nem vett figyelembe.
[67. § (6) bekezdés]
1.13. Elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program
A magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték (függetlenül attól, hogy a magánszemély az értékpapírt közvetlenül, vagy jog gyakorlása révén szerzi meg) – az Szja-tv. főszabálya szerint – a felek közötti jogviszonyra tekintettel adóköteles.
[77/A. § (1) bekezdés, 77/B. § (4) bekezdés]
E szabálytól eltérően, ha a magánszemély ún. elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretén belül szerez – közvetlen juttatás vagy jog gyakorlása révén – értékpapír formájában vagyoni értéket, akkor az ily módon szerzett vagyoni érték – meghatározott összeghatárig – nem minősül a magánszemély bevételének.
[77/C. § (1) bekezdés]
Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében adható részvényjuttatási keret 1 millió forintra emelkedik 2009. január 1-jétől. (A 2008. évi szabályozás alapján az 500 ezer forint együttes szokásos piaci értékű értékpapírra lehetett alkalmazni a törvény speciális szabályozását.)
Az 1 millió forintos keret a 2009-ben indítandó elismert programokra automatikusan vonatkozik, továbbá érvényes a 2009. január 1-je előtt nyilvántartásba vett opciós programoknál is, amelyeknél a kedvezményezett magánszemélyek 2008. december 31-ét követően gyakorolhatják az opciós jogukat.
[77/C. § (18) bekezdés]
1.14. Egyéni vállalkozók adózása
1.14.1. A kedvezményes adókulcs feltételei
Meghatározott feltételek teljesítése esetén a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó az általános 16 százalékos adókulcstól eltérően a vállalkozói adóalap 50 millió forintot meg nem haladó összege után 10 százalékos adókulcsot választhat. A választásra akkor jogosult, ha
– nem érvényesít eszközbeszerzésre felvett hitel kamata után adókedvezményt, és
– foglalkoztatottainak átlagos állományi létszáma az adóévben legalább egy fő, és
– vállalkozói adóalapja az adóévben és az azt megelőző adóévben (a tevékenység adóévi kezdése esetén ebben az évben) legalább a jövedelem- (nyereség-) minimum összegével egyezik meg (kivéve ha a nyereségminimum megállapítására nem kötelezett), és
– megfelel az államháztartásról szóló törvényben meghatározott rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, és az adóévben legalább az adóévi átlagos állományi létszám és a minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott járulékalap kétszeresére, vagy – ha székhelye jogszabályban megnevezett leghátrányosabb térségek, települések valamelyikében van – legalább az adóévi átlagos állományi létszám és a minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott járulékalapra vallott be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot.
Új eleme a szabálynak, hogy felsorolja az államháztartásról szóló törvényben meghatározott rendezett munkaügyi kapcsolatok minősítő ismérveit. Eszerint a kedvezményes adókulcs az egyéb feltételek teljesülése mellett is csak akkor alkalmazható, ha a rendezett munkaügyi kapcsolatok általános feltételeinek történő megfelelés hiányát az adóévben és a megelőző adóévben nem állapította meg jogerős és végrehajtható határozat az egyéni vállalkozóval szemben. További feltétel, hogy az egyéni vállalkozó terhére az említett munkaügyi kapcsolatok különös feltételeinek hiánya miatt az adóévben és a megelőző adóévben jogerős és végrehajtható, munkaügyi, munkavédelmi vagy az egyenlő bánásmód elvének megsértése miatt meghozott közigazgatási határozat, illetőleg – a határozat bírósági felülvizsgálata esetén – jogerős bírósági határozattal elbírált közigazgatási határozat nem szabott ki bírságot, munkaügyi bíróság a terhére róható jogsértést nem állapított meg. Az is feltétel, hogy az egyéni vállalkozó az adóévben eleget tegyen a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeként előírt, a Munka Törvénykönyvében megfogalmazott, az érdek-képviseleti szervekkel kapcsolatos kötelezettségnek.
A kedvezményes adókulcs szerint megállapított és az általános adókulcs szerint számított vállalkozói személyi jövedelemadó különbözetére (adómegtakarítás) figyelembe kell venni, hogy az adómegtakarítás az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában
– az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatás,
– vagy, ha az egyéni vállalkozó a (21) bekezdésben foglaltaknak megfelelő nyilvántartott összeget kizárólag beruházásra, felújításra vagy az előbbiek céljára felvett hitel törlesztésére fordítja, választása szerint a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról (általános csoportmentességi rendelet) szóló 2008. augusztus 6-ai 800/2008/EK bizottsági rendelet (HL 2008. 08. 06.) 1-13. cikkében foglaltak szerinti támogatás,
– az elsődleges mezőgazdasági termelést is végző egyéni vállalkozónál – ha a (21) bekezdésben foglaltaknak megfelelő nyilvántartott összeget kizárólag beruházásra, felújításra vagy az előbbiek céljára felvett hitel törlesztésére használja fel – az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK bizottsági rendelet 4. cikkében foglalt támogatás.
A kedvezményes adókulcs alkalmazása esetén a vállalkozói bevételt csökkentő kedvezmények alapján a csekély összegű (de minimis) támogatás adóévi összegét az adóévben érvényesített összes kedvezmény értékéből az 50 millió forintot meg nem haladó rész után 10 százalék, az azt meghaladó rész után 16 százalék adómértékkel kell kiszámítani.
[49/B. § (10) bekezdés]
1.14.2. Adóelőleg
Az egyéni vállalkozó a vállalkozói személyijövedelemadó-előleget az adóelőleg-alap 50 millió forintot meg nem haladó összegére 10 százalékkal fizetheti meg, ha a 10 százalékos adókulcsra való jogosultságának feltételei az év elejétől az adott negyedév végéig számítva fennállnak.
1.14.3. Az adómegtakarítás nyilvántartása
A kedvezményes adókulccsal elérhető adómegtakarításra első ízben a 2008. adóévre megállapított adónál van lehetőség. Az eredeti szabály szerint a megtakarított adót az egyéni vállalkozónak – a fejlesztési tartalékra vonatkozó, 2009 előtt hatályos előíráshoz hasonlóan – le kellett volna kötnie a pénzforgalmi bankszámláján, és csak akkor oldhatta volna fel a lekötést, ha a feloldott összeget a törvényben meghatározott célokra költötte el, vagy ha a feloldott részt késedelmi pótlékkal növelten adóként megfizette.
A 2009-től módosult hatályos rendelkezés szerint nem feltétel az adómegtakarítás bankszámlán történő tényleges lekötése, elégséges egy olyan nyilvántartás vezetése, amely követhetővé teszi e pénzforrás jogszerű felhasználásáról történő elszámolást. A megtakarított adót az egyéni vállalkozónak tájékoztató adatként az adóbevallásban fel kell tüntetnie, és a bevallás benyújtásának évét kezdő évnek tekintve kell nyilvántartásba vennie.
[Szja-tv. 49/B. § (21) bekezdés]
A nyilvántartásból annak megfelelően lehet kivezetni összeget, amilyen értékben az egyéni vállalkozó a nyilvántartásba vétel évében és az azt követő három adóév során a következők szerint teljesít kiadásokat.
Ha az adómegtakarítást az egyéni vállalkozó csekély összegű (de minimis) támogatásnak tekinti, a kivezetés alapja:
– kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében történő beruházási, felújítási kiadás (kivéve azt, amelynek alapján fejlesztési tartalék címén nyilvántartásba vett összeg elszámolása történik), és/vagy
– a legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű alkalmazott és/vagy korábban munka nélküli és/vagy pályakezdő személy foglalkoztatására tekintettel költségként elszámolt kiadás, feltéve hogy az említettek foglalkoztatása 2007. december 31-ét követően kezdődött, és/vagy
– pénzügyi intézménnyel kötött hitelszerződés alapján (ideértve a pénzügyi lízinget is) fennálló kötelezettségcsökkentés.
Ha az adómegtakarítás az általános csoportmentességi rendelet vagy a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó rendelet szerinti támogatás, a kivezetés alapja:
– a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében történő beruházási, felújítási kiadás (kivéve azt, amelynek alapján fejlesztési tartalék címén nyilvántartásba vett összeg elszámolása történik), és/vagy
– pénzügyi intézménnyel kötött hitelszerződés alapján (ideértve a pénzügyi lízinget is) kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében történő beruházási, felújítási kiadás miatt fennálló kötelezettségcsökkentés.
Az előzőektől eltérő okkal történő kivezetés esetén 30 napon belül késedelmi pótlékkal növelten meg kell fizetni a kivezetett résszel azonos összegű adót.
A nyilvántartásba vétel évét követő harmadik adóév végéig a nyilvántartásban maradt résszel azonos összegű adót késedelmi pótlékkal növelten a negyedik adóév első hónapja utolsó napjáig kell megállapítani, megfizetni, és az említett napot követő első adóbevallásban kell bevallani.
Amennyiben a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból megszűnik (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála), a nyilvántartásban maradt résszel azonos összegű késedelmi pótlékkal növelt adót a jogállás megszűnésének napját követő 30 napon belül kell megfizetni. Bármely esetben a késedelmi pótlékot a fejlesztési tartalékra vonatkozó rendelkezés értelemszerű alkalmazásával kell meghatározni.
Az egyéni vállalkozónak a nyilvántartást úgy kell vezetnie, hogy abból megállapítható legyen minden kivezetett összeg, a kivezetés alapjául szolgáló kiadás teljesítésének időpontja és – alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában rögzített – összege, illetve a kivezetés miatt fizetendő adó és késedelmi pótlék összege.
[49/B. § (22) bekezdés]
Az új szabályokat kell alkalmazni a 2008. adóévre megállapított adómegtakarításra is, azzal, hogy a nyilvántartásba vétel kezdő évének a 2009. évet kell tekinteni.
[Mód tv. 257.§ (10) bekezdés]
1.14.4. Fejlesztési tartalék nyilvántartása
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást (költségelszámolást) alkalmazó egyéni vállalkozó fejlesztési tartalékolás céljából az adóévben megszerzett vállalkozói bevételét - legfeljebb annak mértékéig – csökkentheti az adóévben elszámolt vállalkozói költségek összegét meghaladó bevételrész 50 százalékával, de legfeljebb adóévenként 500 millió forinttal. A levont összegnek megfelelő, meghatározott fejlesztési célra négy adóéven belül történő felhasználás esetén a kedvezmény véglegessé válik, míg ha ez nem teljesül, késedelmi pótlékkal növelt adót kell fizetni a más célra történt felhasználás összege után.
A hatályos rendelkezések szerint a levont összeget az egyéni vállalkozónak le kellett kötnie a pénzforgalmi bankszámláján, és csak akkor oldhatta fel a lekötést, ha a törvényben meghatározott fejlesztési célra költötte el a feloldott összeget, vagy ha a vállalkozói személyi jövedelemadót, valamint a vállalkozói osztalékalap utáni adót késedelmi pótlékkal növelten megfizette.
2009-től nem feltétel a levont összeg bankszámlán történő ténylegesen lekötése, hanem - a kedvezményes adókulccsal elérhető adómegtakarításra vonatkozó előíráshoz hasonlóan – elégséges olyan nyilvántartás vezetése, amely követhetővé teszi e pénzforrás jogszerű felhasználásáról történő elszámolást. A fejlesztési tartalék címén levont összeget az egyéni vállalkozónak tájékoztató adatként az adóbevallásban fel kell tüntetnie, és a bevallás benyújtásának évét kezdő évnek tekintve kell nyilvántartásba vennie.
[49/B. § (6) bekezdés f) pont]
A nyilvántartásból annak megfelelően lehet kivezetni összeget, amilyen értékben az egyéni vállalkozó a nyilvántartásba vétel évében és az azt követő három adóév során kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében beruházási, felújítási kiadást teljesít. A kivezetés nem vonatkozhat olyan kiadásra, amelynek alapján az adómegtakarítási nyilvántartásba vett összeg kivezetése történik. Más esetben csak azt az összeget lehet kivezetni a fejlesztésitartalék-nyilvántartásból, amely után az egyéni vállalkozó a nyilvántartásba vétel adóévében hatályos rendelkezés szerinti mértékkel a vállalkozói személyi jövedelemadót, valamint a kivezetett résznek a vállalkozói személyi jövedelemadót meghaladó része után 25 százalékos mértékkel a vállalkozói osztalékalap utáni adót késedelmi pótlékkal növelten 30 napon belül megfizeti.
A fejlesztési tartalék nyilvántartásba vétele évét követő harmadik adóév végéig nyilvántartásban maradt rész után az előzőek szerinti adókat a negyedik adóév első hónapja utolsó napjáig késedelmi pótlékkal növelten mindenképpen meg kell fizetni, ha addig nem valósulna meg a beruházásra, felújításra történő felhasználás. A késedelmi pótlékot a nyilvántartásba vett fejlesztési tartalékot tájékoztató adatként tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól a nem beruházási célra történő kivezetés napjáig, illetve a nyilvántartásba vétel évét követő negyedik adóév első napjáig kell felszámítani, és az említett napot követő első adóbevallásban kell bevallani.
Ezeket a szabályokat kell értelemszerűen alkalmazni akkor is, ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból megszűnt, kivéve ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála. Ilyenkor az említett adókat a jogállás megszűnésének napját követő 30 napon belül kell megfizetni.
Az egyéni vállalkozónak a nyilvántartást úgy kell vezetnie, hogy abból megállapítható legyen minden kivezetett összeg, a kivezetés alapjául szolgáló kiadás teljesítésének időpontja és – alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában rögzített – összege, illetve a kivezetés miatt fizetendő adó és késedelmi pótlék összege.
[49/B. § (16) bekezdés]
A fejlesztési tartalék nyilvántartásból történő kivezetése időpontjában elszámolt értékcsökkenési leírásnak kell tekinteni – és az adott tárgyi eszköz egyedi részletező nyilvántartásában is ennek megfelelően kell rögzíteni – a tárgyi eszköz megszerzése vagy előállítása érdekében teljesített beruházási kiadásnak megfelelő kivezetett összeget.
[11. számú melléklet II./2. pont o) alpont]
Az új szabályokat kell alkalmazni a fejlesztési tartalék címén 2009 előtti szabályok szerint lekötött számlakövetelésre, illetőleg annak még fel nem oldott részére is. Ilyen esetben a nyilvántartásba vétel kezdő évének a bevételcsökkentés érvényesítését tartalmazó bevallás benyújtásának évét kell tekinteni.
[Mód tv. 257. § (9) bekezdés]
1.14.5. A vállalkozói osztalékalap adója
Az osztalék 2009-től egységes 25 százalékos adókulcsának megfelelően az egyéni vállalkozónál is megszűnik a vállalkozói osztalékalap 35 százalékos kulcsa. Ez azt jelenti, hogy nem csak a vállalkozói kivét 30 százalékának megfelelő összeg után, hanem a vállalkozói osztalékalap teljes összege után is 25 százalék adót kell fizetni, vagyis az egyéni vállalkozók adóterhelése tíz százalékponttal mérséklődik [Szja-tv. 49/C. § (7) bekezdés]. A módosult rendelkezést a 2008. évre megállapított vállalkozói osztalékalapra is alkalmazni lehet.
[Mód tv. 257. § (11) bekezdés]
1.14.6. Az új cégautóadóval összefüggő változások
2009. február 1-jétől megszűnik az a lehetőség, miszerint az egyéni vállalkozó jogosultságot nyer a személygépkocsi valamennyi költségének elszámolására a cégautóadó megfizetésével. Üzemi célú csak az olyan személygépkocsi, amelyet a személygépkocsi-bérbeadással foglalkozó, illetve a személyszállító egyéni vállalkozó a tevékenységéhez használ, és üzleti nyilvántartásai szerint más célra részben sem használ. Ez azt jelenti, hogy csak ezekre a személygépkocsikra alkalmazható az évi 20 százalékos mértékű értékcsökkenési leírás, minden más személygépkocsi után csak átalány-értékcsökkenés, más költség (üzemanyag, javítás, karbantartás) pedig csak az üzleti célú futásteljesítményre jutó mértékben, illetve annak arányában számolható el.
(11. számú melléklet III. fejezet)
Értékcsökkenési leírás, átalány-értékcsökkenés vagy bármely más költség elszámolása esetén az új cégautóadót meg kell fizetni.
Megszűnik az a lehetőség is, hogy a cégautóadó megfizetésével a személygépkocsi úthasználati díja teljes egészében elszámolható költség, abból csak az úthasználatra jogosultság időszakában a díjköteles útszakaszon történt üzleti célú futásteljesítmény arányában számított rész vehető figyelembe.
(11. számú melléklet I./28. pont)
A vállalkozói kivét meghatározásánál kikerül a magáncélú úthasználat figyelembevétele és az ezzel összefüggő 50 százalékos választási lehetőség [16. § (4) bekezdés]. Ugyanakkor az úthasználat díjának előbbiek szerinti elszámolása nem jár együtt az új cégautóadó fizetési kötelezettségével, ha egyébként a személygépkocsira nem történik költségelszámolás.
A 2009. február 1-jei hatálybalépés miatt 2009-ben január hó folyamán még a régi szabályokat kell alkalmazni, vagyis a régi cégautóadó-tétel megfizetésével a 20 százalék értékcsökkenés, az éves úthasználati díj egytizenketted része, valamint az üzemi használat arányában a januárban felmerült kiadások (ideértve a januárban érvényes úthasználati díjat is) számolhatók el.
2009. február 1-je után az év további részében felmerült kiadások (ideértve a februártól érvényes úthasználati díjat is) az üzemi használat arányában számolhatók el, valamint a 2009-ben használatba vett személygépkocsira átalányban érvényesíthető értékcsökkenési leírás.
Az egyéni vállalkozó kisvállalkozói kedvezményt új személygépkocsi beszerzésére azzal a feltétellel érvényesíthet (érvényesíthetett), ha az érvényesítést követő négy adóévben cégautóadót fizet, kivéve ezen belül azt az időszakot, amely a törvényben meghatározott esetekben a kisvállalkozói kedvezmény kétszerese utáni adókötelezettség beálltát követi. Ez a feltétel az új cégautóadóra vonatkozóan azt jelenti, hogy amikortól nem valósul meg az előzőek szerinti cégautóadó megfizetése, a személygépkocsi nem minősül kizárólag üzleti célúnak, és ennek az a következménye, hogy a kisvállalkozói kedvezmény kétszerese után adózni kell.
[49/B. § (11)–(14) bekezdés]
1.14.7. Átalányadózás választása
Az az egyéni vállalkozó, akinek a vállalkozói igazolványában feltüntetett tevékenysége az adóév egészében kizárólag az üzletek működésének rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet szerinti kiskereskedelmi tevékenység, 100 millió forintot meg nem haladó éves vállalkozói bevételig (az eddigi 40 millió forint helyett), az előbbi körbe nem tartozó egyéni vállalkozó 15 millió forintot meg nem haladó éves vállalkozói bevételig (az eddigi 8 millió forint helyett) választhat átalányadózást.
(50. §)
2009. február 1-jétől az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak, mezőgazdasági őstermelőnek a beszerzéseikről is bizonylatmegőrzési kötelezettségük keletkezik. Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak, mezőgazdasági őstermelőnek a bevétel megszerzése érdekében felmerült kiadásairól szóló számlákat és más bizonylatokat a 2009. január 31-ét követően teljesített kiadásaival összefüggésben az adó utólagos megállapításához való jog elévüléséig kell megőriznie. Ez a kötelezettség csak a 2009. január 31-ét követően felmerült kiadásokra vonatkozik.
[56. § (1) bekezdés, Mód tv. 198. § (3) bekezdés b) pont, 257. § (15) bekezdés]
1.15. A mezőgazdasági őstermelőket érintő változások
1.15.1. Bevételi értékhatár
2009-től az a mezőgazdasági őstermelő minősül mezőgazdasági kistermelőnek, akinek az e tevékenységéből az adóévben megszerzett bevétele nem haladja meg a 8 millió forintot (ez a bevételi határ 2008-ban 7 millió forint volt).
(3. § 19. pont)
1.15.2. Mezőgazdasági kistermelő nemleges nyilatkozata
Csak elnevezésében változott meg az egyszerűsített bevallási nyilatkozat, amelyben a 4 millió forintnál nem több bevételt realizáló, tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő, ha rendelkezik legalább a bevétele 20 százalékát kitevő összegben a tevékenységével összefüggésben felmerült kiadás igazolására a nevére kiállított számlákkal, nyilatkozik arról, hogy az adóévben nem származott mezőgazdasági kistermelésből jövedelme. A mezőgazdasági kistermelő ezen nyilatkozat megtételével teljesítheti adóbevallási kötelezettségét, ha az adóévben nem volt egyéb, bevallási kötelezettség alá eső jövedelme.
[78/A. § (11)–(14) bekezdés]
1.15.3. Saját bor értékesítése
A saját gazdaságban termelt szőlőből saját gazdaságban készített szőlőmust, szőlőbor 0,5 litert elérő kiszerelésben történő értékesítése mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek minősül (szemben a 2008-ban hatályos szabályok szerinti 2 litert meghaladó kiszerelés előírásával).
[6. számú melléklet I./c) pont]
1.15.4. Falusi vendégfogadásból származó jövedelem
A falusi vendégfogadásból származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések a szabályozás egyszerűsítése, könnyebb értelmezhetősége érdekében, a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló 110/1997. (VI. 25.) kormányrendelethez, illetve a falusi és agroturisztikai szolgáltatótevékenységről szóló 136/2007. (VI. 13.) kormányrendelethez igazodóan módosultak (a fogalommeghatározásokat lásd az értelmező rendelkezések között).
A módosítás következtében a bérbeadás szabályai nem alkalmazhatóak a fizető-vendéglátás, falusi szállásadás, falusi vendéglátás bevételére.
[74. § (4) bekezdés]
A falusi vendéglátásból származó évi 400 ezer, illetőleg 800 ezer forint bevétellel arányos adómentes jövedelemrész 800 ezer, illetve 1 millió 200 ezer forintra emelkedik, egyben az adómentes rész meghatározásának szabálya egyszerűsödik, már a 2008. évre vonatkozóan is (lásd az adómentes jövedelmeknél).
1.16. Cégautóadó megszűnése
Az Szja-tv. rendelkezései közül a cégautóadóra vonatkozó szabályozás 2009. február 1-jétől hatályát veszti, és ugyanezzel az elnevezéssel, de más alapokon a gépjárműadóról szóló törvényben szabályozott módon vagyoni típusú adó lép a helyébe.
Tekintettel arra, hogy az új rendelkezés 2009. február 1-jétől lép hatályba, így 2009. január hónapra még az Szja-tv. szerinti cégautóadót kell fizetni.
2009. február 1-jétől a törvény külön kimondja, hogy adómentes természetbeni juttatásnak minősül a kifizető, külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet által biztosított személygépkocsi magáncélú használata, továbbá ezzel összefüggésben az úthasználatra jogosító bérlet, jegy juttatása, jövedelme.
(1. számú melléklet új 8.37. pont)
Az új típusú cégautóadó-fizetési kötelezettség kizárólag az Szja-tv. alapján személygépkocsinak minősülő járművek után keletkezik, kivéve ezek közül az elektromos hajtómotorral ellátott személygépkocsikat. Az adót azon személygépkocsik után kell megfizetni, amelyek nem magánszemély tulajdonában állnak (így pl. társas vállalkozások), továbbá olyan személygépkocsik után, amelyek után a számviteli törvény szerint ráfordítást számolnak el (pl. lízingbe vett személygépkocsi), valamint olyan személygépkocsik után, amelyek után az Szja-tv. szerinti tételes költségelszámolással költséget, értékcsökkenési leírást számoltak el.
Nem kell a magánszemélynek az adót megfizetni – azaz nem számít az Szja-tv. tételes költségelszámolásnak –, ha a magánszemély kiküldetési rendelvény alapján kap a hivatali, üzleti utazással összefüggésben saját személygépkocsi-használat miatt jogszabályban meghatározott mértékű, igazolás nélkül elszámolható költségtérítést. A módosítás következtében nemcsak a munkáltató, hanem általában a kifizető (így pl. társas vállalkozás a személyesen közreműködő tagjának) adhat a saját személygépkocsi használatára tekintettel igazolás nélkül elszámolható költségtérítést, amelynek összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett kilométer-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár, valamint 9 Ft kilométerenként általános személygépkocsi-normaköltség alapulvételével kifizetett összeg igazolás nélkül elszámolható.
[7. § (1) bekezdés r) pont és 3. számú melléklet II/6. pont]
Amennyiben ezt meghaladja a költségtérítés összege, akkor két lehetőség van. Így a magánszemély személygépkocsi tulajdonos tételesen elszámol a felmerült költségeivel szemben, ezzel cégautóadó-fizetési kötelezettsége is keletkezik. Ugyanakkor, ha nem számol el költséget tételesen a magánszemély tulajdonos, hanem az igazolás nélkül elszámolható költségtérítést meghaladó összeg, mint keletkezett jövedelem után az adót megfizeti (az összevont adóalap részeként), akkor nem keletkezik cégautóadó-fizetési kötelezettség.
Nem keletkezik cégautóadó-fizetési kötelezettség abban az esetben sem – azaz szintén nem minősül költségelszámolásnak –, ha a magánszemély saját személygépkocsijával történő munkába járásra tekintettel kap költségtérítést a munkában töltött napokra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként 9 forint értékben.
Ugyancsak nem keletkezik cégautóadó-fizetési kötelezettség a magánszemélynek pénzügyi lízingbe adott olyan személygépkocsi után, amely után költséget nem számoltak el.
1.17. Egyéb módosítások
1.17.1. Bingónyeremény
A bingójátékból származó nyeremény 2009. január 1-jétől nem számít jövedelemnek, azaz végső soron adómentes, hasonlóan a lóversenyfogadásból származó már adómentes nyereményhez.
[76. § (4) bekezdés]
1.17.2. Rendelkezés az adóról - NYESZ-számla
Nem képezi az adóról való rendelkezés akadályát, ha a magánszemély a kiutalás időpontjában jogszerű nyugdíjszolgáltatás igénylése miatt nyugdíj-előtakarékossági számlával már nem rendelkezik, de a befizetés évének utolsó napján azzal még rendelkezett. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben az összeg a számlavezetőhöz már nem utalható, azt az adóhatóság a magánszemély által a nyilatkozatban megjelölt címre, illetve számlára, vagy a nyugdíj-előtakarékossági számla a nyilatkozattételt követően szűnt meg, a számlavezető által történő visszautalást követően a magánszemély külön kérelmére a kérelemben megjelölt címre, illetve számlára utalja. Az adóhatóság egyéb nyugdíj-előtakarékossági számlára nem utalhat.
A változó szabályokat átmeneti rendelkezés alapján a 2008. évre vonatkozó rendelkezési jogosultság gyakorlásánál is alkalmazni lehet.
A nyugdíj-előtakarékossági számlatulajdonos magánszemély az adóbevallásában tett nyilatkozat alapján rendelkezhet az adóévben általa nyugdíj-előtakarékossági számlára befizetett összeg 30 százalékának, de legfeljebb 100 ezer forintnak az összevont adóalapja adójának a kedvezmények levonása után fennmaradó részéből történő átutalásáról, ezt a nyilatkozatot tekintjük nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatnak.
[44/B. § (1)–(2) bekezdés]