6. Helyi adók

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2017. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2017/01. számában (2017. január 1.)

6.1. Helyi iparűzési adó

6.1.1. Civil szervezetek adózása

A 2017. január 1-jétől szigorúbbá válnak az ún. civil szervezetek (pl. alapítvány, egyesület) számára az építmény- és a telekadóban a feltételes adómentesség szabályai. Az adóévi adómentesség az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szereplő adóalanyt illeti meg, mégpedig kizárólag azon épület(rész)e, telke után, amelyet csak a létesítő okiratában meghatározott alaptevékenysége, főtevékenysége kifejtésére használ. Kivétel a szabályok alól a vasúti pályahálózatot üzemeltető közszolgáltató szervezet, megilleti a mentesség az építmény- és telek­-adóban, akkor is, ha az ingatlan-nyilvántartásban vagyoni értékű jog jogosítottjaként szerepel.

Az ún. civil szervezetek esetében a valamennyi helyi adó alóli adóévi mentesülésének az lesz a feltétele, hogy az adóévet megelőző adóévben folytatott tevékenységéből származó jövedelme (nyeresége) se belföldön, se külföldön ne keletkezzen, azaz az adózónak a megelőző adóévben nem volt társaságiadó-fizetési kötelezettsége. (Eddig vállalkozási tevékenységből származó jövedelem volt az előírás.) A 2017. január 1-jétől az adóalanynak a folyó adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig írásban nyilatkozatot kell benyújtania az adóhatósághoz a törvényi feltétel teljesüléséről. [Htv. 3. § (3) bekezdés]

6.1.2. Alapkutatás, alkalmazott kutatás, kutatás-fejlesztés közvetlen költsége

A helyi iparűzési adó alapjának számítása során a nettó árbevétel-csökkentő alapkutatás, alkalmazott kutatás, kutatás-fejlesztés közvetlen költség meghatározása azonossá válik a társasági adó alapjánál levonható tétel tartalmával. Egy költséggel csak egyszer lehet csökkenteni az adóalapot (azt csak egy adózó teheti meg). (Htv. 52. § 25. pont.)

6.1.3. Iparűzésiadó-bevallás

Az iparűzésiadó-alanyok 2017. január 1-jétől a NAV-on keresztül is benyújthatják iparűzésiadó-bevallásukat az illetékes települési önkormányzathoz. Az adózó az állami adóhatósághoz elektronikus úton nyújthatja be a bevallását, a NAV-on keresztül történő bevallásbenyújtás vonatkozik a már benyújtott bevallás önellen­őrzésére, valamint a kijavított bevallás újólag való benyújtására is. A NAV továbbra sem rendelkezik adóhatósági jogosítványokkal az iparűzésiadó-bevallást illetően, azaz az adózó döntése szerinti bevallást változatlanul csak továbbítja az önkormányzati adóhatóság felé. (Htv. 42/C. §.)

6.1.4. IFRS-t alkalmazó vállalkozókra irányadó szabályok

6.1.4.1. Adóalap-megállapítás

Az IFRS szerinti beszámolót készítőkre vonatkozó speciális adóalap-megállapítási szabályok számos ponton változnak, kiegészülnek. [Htv. 40/B. § (1) bekezdés]

6.1.4.2. Nettó árbevétel

Az adóalap-megállapítás során az ásványi ércek kitermeléséből származó bevétel bevételt növelő tétel.

Csak azon biztosítási szerződésből származó bevétel szerepel a bevételnövelő tételek között, amelyet a vállalkozó – az IFRS 4. Biztosítási szerződések standard szerinti – biztosítóként, azaz a biztosítási kockázatot vállaló félként kap. [Htv. 40/C. § (2) bekezdés k)-l) pont]

A nem szokásos tevékenység keretében végzett áruértékesítés és szolgáltatásnyújtás bevétele növeli a nettó árbevétel megállapításakor a bevétel összegét.

A tárgyi eszközök értekésítéséből származó bevétel – mint a magyar számvitelt alkalmazó vállalkozások esetén – nem képezi a nettó árbevétel részét, hiszen a tárgyi eszköz nem áru, így annak értékesítése nem keletkeztet bevételt a Htv. alapján. [Htv. 40/C. § (2) bekezdés h) pont]

6.1.4.3. Utólagos, nem számlázott kedvezmények

Az utólagos, nem számlázott kedvezmények esetén az IFRS-t alkalmazó vállalkozásoknak is a számviteli törvény által meghatározott utólagos, nem számlázott engedményt kell figyelembe venniük. Ezen érték növeli a nettó árbevételt (adott engedmény esetén), illetve csökkenti az adóalap-csökkentő tételek (ELÁBÉ, anyagköltség) összegét (kapott, járó engedmény esetén). [Htv. 40/C. § (2) bekezdés b) pont, 40/F. § (2) bekezdés a) pont, 40/G. § (2) bekezdés a) pont]

6.1.4.4. Fedezeti ügyletek

Növelni kell az ELÁBÉ-t és az anyagköltséget azzal az összeggel, amellyel az IFRS-ek szerinti fedezeti ügylet esetén az áru, illetve az anyag beszerzési értékét csökkenteni kell, másrészt csökkenteni kell az ELÁBÉ-t, illetve az anyagköltséget azzal az összeggel, amellyel az IFRS-ek szerint fedezeti ügylet esetén az áru, illetve az anyag beszerzési értékét növelni kell. [Htv. 40/F. § (2) bekezdés b) pont és (3) bekezdés b) pont, 40/G. § (2) bekezdés]

6.1.4.5. Bevételt nem eredményező csere

Az IFRS-ek szerint a bevételt nem eredményező csere – például – esetén az elcserélt áru, szolgáltatás számlázott értékével (valós értékével) növelni kell a nettó árbevételt. Elcserélt áruk esetén a csereszerződés szerinti – és nem a könyv szerinti – érték növeli az ELÁBÉ összegét. [Htv. 40/F. § (2) bekezdés e) pont]

6.1.4.6. Pénzügyi szektorba tartozó vállalkozások

Azon díjak, jutalékok növelik a nettó árbevétel összegét, melyeket az IFRS nettó módon (a bevétel csökkentéseként, nem ráfordításként) rendel elszámolni.

A pénzügyi szektorba tartozókra vonatkozó bevételnövelő tételek meghatározásánál csak az áruértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból származó, nem a szokásos tevékenység keretében keletkezett bevételeket kell a nettó árbevétel megállapítása során növelő tényezőként figyelembe venni.

Az IFRS-t alkalmazók a saját követelés értékesítéséből származó bevételként elszámolt tételt levonhatják a bevételükből. [Htv. 40/D. § (3) bekezdés]

6.1.4.7. Áttérési különbözet

A kétszeres adózást vagy nem adózást kiküszöbölő egyszeri módosító tételeket a helyi iparűzési adó is "áttérési különbözetnek" nevezi.

Az áttérési különbözetet annak az adóévnek az adóalapjánál kell figyelembe venni, amelyik adóévben elő­ször kell az adókötelezettséget az IFRS szerinti adóalap szerint teljesíteni. Ha tehát az adózó a kimentési szabályt alkalmazza, és adóját úgy fizeti meg, mintha nem tért volna át az IFRS-ekre, akkor az áttérési különbözettel nem kell az adóalapot módosítania.

Ha az áttérés adóévében a fizetendő iparűzési adó összege kisebb, mint az áttérés adóévét megelőző adóév adójának összege, akkor az áttérés adóévét követő adóévben kezdődő adóelőleg-fizetési időszakra fizetendő előleg összege az áttérés adóévét megelőző adóév adójával egyezik meg. Az előleget két egyenlő részletben kell megállapítani, bevallani és megfizetni. [Htv. 40/L. §, 40/K. § (1), (3) bekezdés]

Az áttérési különbözetet legkésőbb a végelszámolás, a felszámolás kezdőnapját megelőző nappal lezáruló adóévben, jogutód nélküli megszűnéskor pedig az utolsó adóévben figyelembe kell venni. E szigorítás nem vonatkozik az európai részvénytársaságnak és az európai szövetkezetnek a székhelye belföldről külföldre történő áthelyezésekor azon tevékenységére, amelyet külföldi vállalkozóként folytat, továbbá a külföldi vállalkozóra sem, ha a tevékenységét az európai részvénytársaság, az európai szövetkezet folytatja. [Htv. 40/K. § (4) bekezdés]

6.1.4.8. Számviteli önellenőrzési különbözet

Új fogalom a számviteli önellenőrzési különbözet. Az új jogintézmény lényege, hogy ilyen esetben az áttérési különbözet újraszámítása nélkül kell megállapítani azt az összeget, amivel az áttérési különbözet összege eltérő lett volna, ha az adózó a hibát nem követi el, vagy még az áttérés előtt helyesbíti. Ezt az összeget számviteli önellenőrzési különbözetként a hiba feltárásának adóévében kell figyelembe venni a helyi iparűzési adó alapjának megállapítása során. [Htv. 40/J. § (2) bekezdés]

6.1.5. Kapcsolt vállalkozású iparűzésiadó-alanyok adóalap-összeszámítása

A Tao. törvény szerinti valamennyi adóalap-komponens összeszámításának kötelezettsége van előírva, és ennek során az ELÁBÉ és a közvetített szolgáltatások értéke együttes összegének korlátos levonhatóságát határozza meg.

Az adóalap-komponensek összeszámításának alkalmazási kötelezettsége azon Tao. törvény szerinti kapcsolt vállalkozásokra van leszűkítve, amelyek 2016. október 1-jét követően szétválással jöttek létre. A 2017. évtől hatályos szabályozást a 2017. évben kezdődő adóévi iparűzési adó megállapításánál (adóelőleg-kiegészítés, adóévi bevallás) lehet főszabályként alkalmazni. Az adóalap-komponensek összeszámításának mellőzése a nem szétválással létrejött naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók esetében a 2016. szeptember 30-át követően kezdődő adóévi iparűzési adó megállapítására is alkalmazható. [Htv. 39. § (10) bekezdés és 51/C. § (1) bekezdés]

6.1.6. Közös őstermelői igazolvánnyal rendelkezők adómegállapítása

A közös őstermelői igazolvánnyal rendelkező adóalanyok – döntésük szerint – az adóévi iparűzésiadó-kötelezettségüket úgy is teljesíthetik, hogy a közös őstermelői tevékenység végzéséből származó teljes bevétel és nettó árbevétel-csökkentő tételek egyenlegeként előálló iparűzésiadó-alap kapcsán csak az adószámmal rendelkező adóalany állapítja meg, vallja be és fizeti meg az adót, míg a többi adóalany a bevallást benyújtó adózó bevallásában pusztán nyilatkozatot tesz. Ezt az egyszerűsített adómegállapítást a családi gazdálkodó is alkalmazhatja a családi gazdaság adóévi iparűzésiadó-kötelezettsége tekintetében. [Htv. 41. § (8) bekezdés]

Átmeneti rendelkezés alapján a 2016. évben kezdődő adóévi iparűzésiadó-kötelezettséggel összefüggő, 2017. évre eső eljárási kötelezettségeket (adómegállapítás, bevallásbenyújtás, adófizetés) is egyszerűbb módon lehet teljesíteni. [Htv. 51/C. § (3) bekezdés]

6.1.7. Nettó árbevétel fogalom

6.1.7.1. Energiaadó

Az energiaadó szabályai 2017. január 1-jétől nem épülnek be az új jövedéki adóról szóló törvénybe. Ennek következtében a helyi adók szabályai alapján a 2017. január 1. és 2017. március 31. közötti időszakban az energiaadóval nem lehetne csökkenteni a nettó árbevételt a helyi iparűzési adó alapjának megállapítása során, így az egyes, energiadóra utaló szövegeket hatályon kívül helyező rendelkezések nem lépnek hatályba 2017. január 1-jén. [Htv. 40/C. § (3) bekezdés c) pont és 52. § 22. pont a) alpont]

6.1.7.2. Hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások

A hitelintézetekre és a pénzügyi vállalkozásokra vonatkozó számviteli előírások szerint a hitelintézetek a vásárolt követelések értékesítése esetén 2015. évtől választhatnak, hogy azt nettó módon (a követelés könyv szerinti értékét és az eladási ár különbözetét – jellegétől függően – az egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításaként, illetve az egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeként kimutatva), vagy bruttó módon számolják el. (A bruttó elszámolás elve akkor érvényesül, ha a vásárolt követelés értékesítése esetén annak könyv szerinti értékét az egyéb pénzügyi szolgáltatások ráfordításaival szemben vezetik ki, míg a követelés eladási árának összegét egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeként számolják el.) Az említett eltérésből következően a bruttó elszámolást választó hitelintézet, pénzügyi vállalkozás esetében – a nettó árbevétel fogalom alapján – a vásárolt követelés értékével növekszik a nettó árbevétel, a nettó elszámolást választókhoz képest.

A bruttó elszámolást választó adóalanyok számára levonhatóvá válik a vásárolt követelés egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításaival szemben elszámolt összege. [Htv. 52. § 22. pont b) alpont]

A hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások az új előírást a 2015. és 2016. adóév iparűzési adójának megállapításával összefüggésben is alkalmazhatják, értelemszerűen a 2015. adóévre már bevallott adó, adóalap helyesbítésére önellenőrzés útján nyílik lehetőség. [Htv. 51/C. § (4) bekezdés]

6.1.8. Rendeleti adóelőny érvényesítése

Jelenleg a 2,5 millió forintot meg nem haladó iparűzésiadó-alapú vállalkozások, valamint a háziorvos, védőnő vállalkozók számára az adórendeleti kedvezmény, mentesség a jövőben nem minősül de minimis (csekély összegű) támogatásnak. [Htv. 39/C. § (5) bekezdés]

Átmeneti rendelkezés biztosítja, hogy a 2016. évben kezdődő adóévi iparűzésiadó-kötelezettség 2017. évi megállapítása és bevallása során az adózók a rendeleti adóelőnyt már ne de minimis támogatásként érvényesíthessék. [Htv. 51/C. § (3) bekezdés]

6.1.9. Tulajdonos, vagyoni értékű jog jogosítottja

Tulajdonátruházás, vagyoni értékű jog alapítása esetén a tulajdonszerző, a vagyoni értékű jog jogosítottja a helyi adók alkalmazásában csak akkor válik tulajdonos adóalannyá – a bejegyzés iránti kérelem ingatlanügyi hatóság általi jogerős döntésben való elutasítása, a kérelem visszavonása vagy a szerződés bíróság általi érvényesítése eset kivételével –, ha őt az ingatlan-nyilvántartásban bejegyezték. (Htv. 52. § 7. pont második mondat és 49. pont)

6.2. Építmény- és telekadó

6.2.1. Reklámhordozók

A helyi adókról szóló törvény módosításával az építményadó tárgyi hatálya kiterjed a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény szerinti reklámhordozóra. (Htv. 11/A. §)

A reklámhordozó utáni építményadó esetén az adó alanya a reklámhordozó tulajdonosa. (Htv. 12/A. §)

A reklámhordozóhoz kapcsolódó építményadó alapja a reklámhordozó felülete négyzetméterben kifejezve. (Htv. 15/A. §)

Az adó mértékének felső határa négyzetméterenként 12 000 forint. (Htv. 16/A. §)

Az önkormányzat – a helyi sajátosságokat mérlegelve – szabadon állapíthatja meg az adó mértékét a 0 forint és e felső határ között a település egészére vagy az általa kialakított övezetek, településrészek szerint differenciálva.

6.2.2. Korrigált forgalmi érték szerinti adóztatás

Az építmény- és telekadóban a korrigált forgalmi érték szerinti adóztatás (adóalap) kapcsán egyértelművé válik, hogy az adómentes tényállások nemcsak a terület (négyzetméter) szerinti adóalap (hasznos alapterület, terület) alkalmazása esetén illetik meg az adóalanyt, hanem a korrigált forgalmi érték szerinti adómegállapítási mód alkalmazásakor is.

Ha az önkormányzat a vagyoni típusú adók körében az adó alapját a korrigált forgalmi érték szerint állapította meg rendeletében, akkor az adóhatósági adómegállapítási eljárásban a törvényben és az adórendeletben rögzített mentességeket – ha a mentesség nem az adótárgy teljes területére vonatkozik – négyzetméter-arányosan kell figyelembe venni. [Htv. 42. § (6) bekezdés]

A korrigált forgalmi érték szerinti építményadóztatás esetén – összhangban a hasznos alapterület szerinti adómegállapítással – lakás esetén a lakáshoz tartozó kiegészítő helyiség, melléképület, melléképületrész alapterületére jutó korrigált forgalmi érték nem része a lakás korrigált forgalmi értékének (azaz az építményadó alapjának). [Htv. 42. § (10) bekezdés]

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2017. január 1.) vegye figyelembe!