3. A szerződés megszüntetése, felbontása

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2011. szeptember 20.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2011/04. számában (2011. szeptember 20.)

3.1. Közös megegyezés

A felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntethetik vagy felbonthatják. A szerződés megszüntetése esetében a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, amennyiben pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár. A szerződés felbontása esetében a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak.

3.1.1. Alaki előírások

Ha jogszabály vagy a felek megállapodása a szerződés érvényességét megszabott alakhoz köti, az ilyen alakban kötött szerződés megszüntetése vagy felbontása is csak a megszabott alakban érvényes. A szerződésnek a megszabott alak mellőzésével történt megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött.

3.2. Elállás

Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerződést felbontja. Az elállás jogát a felek bánatpénz fizetése ellenében is kiköthetik; a bíróság a túlzott mértékű bánatpénz összegét mérsékelheti.

Nem gyakorolhatja a szerződésen alapuló elállási jogot az a fél, aki a már megkapott szolgáltatást nem, vagy csak tetemesen csökkent értékben tudja visszaszolgáltatni.

Az elállás egyoldalú, a másik félhez címzett jognyilatkozat. Nem szükséges azonban az elállás okának, jogcímének a megjelölése. (Az írásbeli elállás közlésével kapcsolatosan megfelelően irányadók a 3.3. pontban írtak.)

Az alábbiakban összegyűjtöttük, milyen esetekben van joga valakinek elállni a Polgári Törvénykönyv felhatalmazása alapján.

3.2.1. Elállás jogszabályváltozás miatt

Jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg. Ha a szerződés megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges jogos érdekeit sérti, a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását, vagy – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a szerződéstől elállhat.

3.2.2. Elállás biztosíték hiányában

Ha jogszabály vagy szerződés alapján a felek egyidejű teljesítésre kötelesek, egyik fél sem köteles saját szolgáltatását teljesíteni, amíg a másik fél a szolgáltatást fel nem ajánlja. Az a szerződő fél, akinek a teljesítéssel elöl kell járnia, a szolgáltatást – biztosíték hiányában - megtagadhatja, ha

a) a szolgáltatást részletekben vagy folyamatosan kell teljesíteni, és a másik fél saját szolgáltatásával időközben késedelembe esik, amíg a késedelem tart;

b) a másik fél vagyoni viszonyainak időközben bekövetkezett jelentős megromlása folytán a viszontszolgáltatás veszélyeztetve van;

c) a másik félnek vele szemben pénzügyi fedezethiány miatt kiegyenlítetlen tartozása áll fenn.

A szolgáltatás megtagadására jogosult fél elállhat a szerződéstől, ha a biztosíték nyújtására megfelelő határidőt szabott, és az eredménytelenül telt el. (Annak a félnek a jogaira és kötelezettségeire, aki a szolgáltatás megtagadására jogosult, egyebekben a felelős őrzés szabályai irányadók.)

3.2.3. Elállás késedelem miatt

A kötelezett késedelembe esik,

a) ha a szerződésben megállapított vagy a szolgáltatás rendeltetéséből kétségtelenül megállapítható teljesítési idő eredménytelenül eltelt;

b) más esetekben, ha kötelezettségét a jogosult felszólítására nem teljesíti.

A kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a késedelemből eredő kárát, kivéve ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Ha a kötelezett késedelmét kimenteni nem tudja, felelős a szolgáltatás tárgyában a késedelem ideje alatt bekövetkezett minden kárért, kivéve ha bizonyítja, hogy az késedelem hiányában is bekövetkezett volna.

A jogosult – függetlenül attól, hogy a kötelezett késedelmét kimentette-e - követelheti a teljesítést, vagy ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől.

Nincs szükség a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének bizonyítására, ha a szerződést a felek megállapodásánál vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva meghatározott időpontban – és nem máskor – kellett volna teljesíteni, vagy ha a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt szabott, és az is eredménytelenül telt el.

3.2.4. Elállás kellékszavatosság alapján

Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Hibás teljesítésnek minősül a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelése is, ha a szerelés szerződéses kötelezettség, és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett felelős. A kötelezett felel akkor is, ha a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a jogosult végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza. Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely e rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára tér el. A kötelezett a hibás teljesítésért felelősséggel tartozik (kellékszavatosság).

Hibás teljesítés esetén a jogosult

a) elsősorban – választása szerint – kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget;

b) ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének a (2) bekezdésben írt feltételekkel nem tud eleget tenni, választása szerint megfelelő árleszállítást igényelhet, vagy elállhat a szerződéstől. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye.

Kicserélés vagy elállás esetén a jogosult nem köteles a dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, amely a rendeltetésszerű használat következménye.

A Legfelsőbb Bíróság GK 30. számú állásfoglalása szerint gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződései hibás teljesítése esetén, ha a jogosult eláll a szerződéstől, az ellenszolgáltatás (az ár, illetve a díj) visszatérítésénél időközi árváltozás ellenére is a szerződésnek megfelelően a teljesítéskor fizetett ár, illetve díj összegét kell alapul venni. A jogosult azonban a szavatossági jogának érvényesítésén kívül követelheti a hibás teljesítésből az áremelkedés következtében előállott kárának a megtérítését is.

A gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződéseinek is – általában – lényeges kelléke az ellenszolgáltatás: az ár, illetve a díj kikötése. A szerződéses kötelezettségek teljesítése ennek alapján történik. A jelenlegi gazdasági körülmények, a világpiaci ármozgások és azok belső kihatásai folytán azonban az árak a szerződés megkötését, illetve teljesítését követően is változhatnak, ami problémákat vet fel azokban az esetekben, amikor a szerződés teljesítésével nem zárul le végleg a felek között létesített jogviszony, utólagos események (így a felelősségi rendszer funkcióba lépése) visszahatnak a már foganatba ment jogügyletekre, azok rendszerinti hatásait feloldják.

Ez történik a hibás teljesítés esetén is. A szavatossági igények keretében – ha ennek törvényi előfeltételei fennállnak – a jogosult elállhat a szerződéstől és ennek folytán követelheti az ellenszolgáltatás visszatérítését. Ezzel kapcsolatban merült fel a kérdés, hogy az időközi árváltozás hogyan hat ki ennek a követelésnek az összegszerűségére.

A Ptk. több rendelkezésében kifejezésre jutott jogelvből az az értelmezés következik, hogy a szavatossági jog érvényesítésén alapuló követelés tekintetében – bármelyik árformában – a szerződésnek megfelelően a teljesítéskor fizetett, vagyis a szolgáltatásért kapott ellenszolgáltatás (ár, illetve díj) összegét kell alapul venni. Ugyanakkor azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a jogosult a szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti. A szerződésszegő fél ugyanis kártérítési felelősséggel is tartozik, kivéve ha bizonyítja, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az gazdálkodó szervezettől az adott helyzetben általában elvárható.

Ha tehát a hibás teljesítés miatt a megrendelő jogszerűen elállt a szerződéstől, és a vételárat részére vissza kell téríteni, ez azt az összeget jelenti, amelyet a teljesítéskor ténylegesen kifizetett. A szerződés tárgyának újabb beszerzése tekintetében azonban az ellenszolgáltatás (vételár) időközben bekövetkezett emelkedéséből eredő különbözet folytán nála kár keletkezik, amit számára – a szerződésszegő gazdálkodó szervezet fokozott felelőssége alapján - meg kell téríteni.

A szerződéstől való elállás esetén a hibásan teljesítő fél fizetési kötelezettsége tehát két tételből tevődik össze: az eredetileg kifizetett és visszajáró vételárból, valamint a szóban forgó termék árának emelkedése folytán keletkezett árkülönbözetből mint kártérítésből.

3.2.4.1. Érdekmúlás

A gazdálkodó szervezetek közötti szerződések hibás teljesítése esetén annak elbírálásánál, hogy a jogosultnak a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt, és elállhat a szerződéstől, mert a hiba nem javítható ki, vagy a hiba kijavítása rövid idő alatt értékcsökkenés és a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges, a jogosult (megrendelő) használati, felhasználási és értékesítési körülményeire is figyelemmel kell lenni.

Ha a hibás teljesítés miatt a jogosultnak a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt - így ha a hiba nem javítható ki, vagy a kijavítás rövid idő alatt értékcsökkenés vagy a jogosult érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges –, a jogosult elállhat a szerződéstől. A Ptk. hasonlóan rendelkezik arra az esetre is, ha a kötelezettség nem dolog szolgáltatására irányult.

A gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződéseiből keletkezett vitákban azt a körülményt, hogy a hiba kijavítása rövid idő alatt értékcsökkenés és a jogosult (megrendelő) érdekeinek sérelme nélkül lehetséges-e vagy sem, és a hibás teljesítés miatt a jogosultnak a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt-e, az adott szerződéses jogviszony tartalma, de mindenekelőtt a jogosult (megrendelő) érdekeinek szem előtt tartásával kell megállapítani. Ezek a körülmények ugyanis egyrészt a szerződés tárgya, illetve egyes szolgáltatások tekintetében különbözők, másrészt a szerződéssel kielégíteni kívánt megrendelői szükséglethez igazodnak. Emellett figyelemmel kell lenni a népgazdasági érdekre is, amellyel a megrendelői érdek sem állhat szemben, és amely egyes esetekben úgy jelentkezik, hogy a szerződés követelményeinek minőségileg nem teljes mértékben megfelelő, de a rendeltetésszerű cél megvalósítására mégis – bár az eredetileg elképzelttől eltérő módon – alkalmas szolgáltatást fel kell használni. Nem hagyhatók ugyanis figyelmen kívül a népgazdasági érdek konkrét esetben való vizsgálatánál a gazdaságossági szempontok sem.

Ha tehát a termék vagy a szolgáltatás a szerződést kötő megrendelő szempontjából szükségleteinek kielégítésére alkalmatlan, mert pl. csak leértékelt áron forgalomba hozható termék értékesítésével nem foglalkozik, vagy mert csökkent értékű dolognak saját termelésére való felhasználása annak eredményét is hátrányosan befolyásolná, akkor – a jogszabályban foglalt egyéb feltételek fennállása esetén – ha a termék kicserélését, a munka újból való elvégzését nem követeli, a szerződéstől jogszerűen elállhat.

3.2.5. Elállás jogszavatosság alapján

Ha harmadik személynek az adásvétel tárgyára olyan joga van, amely a vevő tulajdonszerzését akadályozza, a vevő elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet. E jogainak gyakorlása előtt a vevő köteles az eladót megfelelő határidő kitűzésével felhívni arra, hogy tulajdonszerzésének akadályait hárítsa el, vagy adjon megfelelő biztosítékot. Ha a vevő harmadik személy joga következtében a dolgot e harmadik személynek kiszolgáltatja, vagy az eladónak visszaadja, az eladótól kártérítést követelhet. Ha az eladó jóhiszemű volt, csak a szerződés megkötéséből eredő károkat köteles megfizetni. Ez a vevő elállási jogát nem érinti.

Ha harmadik személynek a dolgon olyan joga áll fenn, amely a vevő tulajdonjogát korlátozza, a vevő megfelelő határidő kitűzésével tehermentesítést követelhet, és a tehermentesítésig megtagadhatja az ehhez szükséges összeg megfizetését. A határidő eredménytelen eltelte után a vevő a dolgot az így rendelkezésre álló összegből vagy egyébként az eladó költségére tehermentesítheti. Ha a tehermentesítés lehetetlen, vagy aránytalan költséggel járna, a vevő a szerződéstől elállhat, és kártérítést követelhet, vagy a teher átvállalása fejében a vételár megfelelő csökkentését követelheti. Ezek a jogok a vevőt akkor is megilletik, ha a tehermentesítésre megszabott határidő eredménytelenül telt el, és a vevő nem kívánja a dolog tehermentesítését.

Nem illetik meg ezek a jogok a vevőt, ha a szerződés megkötésekor tudnia kellett, hogy a dolgon korlátozástól mentes tulajdonjogot nem szerezhet, kivéve ha az eladó a vevő korlátozástól mentes tulajdonszerzéséért jótállott. A jelzálogjogtól való mentességért az eladó akkor is szavatol, ha arról a vevő tudott.

3.2.6. Elállás részletvételnél

A felek megállapodhatnak, hogy a vevő a vételárat meghatározott időpontokban, több részletben fizeti meg, és a dolgot a vételár teljes kiegyenlítése előtt neki átadják (részletvétel). Az eladó írásban kikötheti az elállás, illetőleg a részletfizetési kedvezmény megvonásának jogát arra az esetre, ha a vevő a részletet az esedékességkor nem fizeti meg. Ezzel a jogával az eladó a részlet megfizetésének első ízben való elmulasztása esetében csak akkor élhet, ha a vevőt erről előzőleg értesítette, és neki a teljesítésre megfelelő időt engedett. Ha az eladó a szerződéstől elállt, a vevő köteles használati díjat fizetni, továbbá meg kell térítenie azt a kárt, amely a dolog rendeltetésszerű használatával járó értékcsökkenést meghaladja.

3.2.7. Elállás szállítási szerződésnél

A megrendelő a szállítási szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a szállító kárát megtéríteni. Ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet nem lehet visszaállítani, vagy ha ezt nemzetgazdasági érdek vagy különös méltánylást érdemlő egyéb érdek indokolja, a bíróság a megrendelő elállása esetében – bármelyik fél kérelmére – a szerződést a jövőre nézve szünteti meg. A megrendelő ilyenkor is köteles a szállító kárát megtéríteni.

3.2.8. Elállás vállalkozási szerződésnél

A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni. Az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére, illetőleg nem teheti a teljesítést terhesebbé. A felek ezektől a rendelkezésektől eltérhetnek. A vállalkozó köteles a megrendelőt minden olyan körülményről haladéktalanul értesíteni, amely a vállalkozás eredményességét vagy kellő időre való elvégzését veszélyezteti vagy gátolja. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért felelős.

Ha a megrendelő alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles őt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős. Ha azonban a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot, a vállalkozó a szerződéstől elállhat. Ha nem áll el, a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint a megrendelő kockázatára köteles a munkát elvégezni.

Ha a munkát a megrendelő által kijelölt helyen kell végezni, a megrendelő köteles a munkahelyet alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. A vállalkozó a munka megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a megrendelő e kötelezettségét nem teljesíti. Ha a megrendelő e kötelezettségének a vállalkozó által megszabott megfelelő határidőn belül nem tesz eleget, a vállalkozó elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet.

A megrendelő a szerződéstől egyébként bármikor elállhat, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni. Ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet nem lehet visszaállítani, vagy ha ezt nemzetgazdasági érdek vagy különös méltánylást érdemlő egyéb érdek indokolja, a bíróság a megrendelő elállása esetében – bármelyik fél kérelmére – a szerződést a jövőre nézve szünteti meg. A megrendelő ilyenkor is köteles a vállalkozó kárát megtéríteni.

3.2.9. Elállás fuvarozásnál

A feladó a fuvarozás megkezdése előtt a szerződéstől elállhat, köteles azonban a fuvarozó kárát megtéríteni.

A fuvarozó köteles a fuvareszközt a megfelelő időben és helyen, fuvarozásra alkalmas állapotban kiállítani, és – ha jogszabály másképpen nem rendelkezik - a fuvarozást haladéktalanul megkezdeni. A küldemény berakása a feladót, kirakása a címzettet terheli, ha jogszabály másképpen nem rendelkezik.

Ha a fuvarozó a küldemény átvétele előtt a megfelelő fuvareszköz kiállításával késlekedik, a feladó elállhat és

a) kártérítésként a berakás eredménytelen megkísérléséből eredő költségeket, valamint a más fuvarozónak kifizetett fuvardíjtöbbletet követelheti;

b) a küldemény elveszése vagy megsemmisülése, illetőleg késedelemből származó értékcsökkenése (megrongálódás, áru megromlása) esetében pedig követelheti a küldeménynek az értékét, illetőleg az értékcsökkenést. Ezt a jogát azonban csak akkor érvényesítheti, ha a fuvarozóval közölte a küldemény tárgyát, vagy arról a fuvarozó e nélkül is tudott, vagy tudnia kellett.

Ha a feladó késlekedik a berakással, a fuvarozó kárának megtérítését követelheti, és el is állhat a szerződéstől.

3.2.10. Az elállás jogcímének megjelölése

A Legfelsőbb Bíróság GK 16. számú kollégiumi állásfoglalása szerint, ha a megrendelő a szerződéstől eláll, a másik félhez intézett nyilatkozatában az elállás okát, illetve jogcímét is közölnie kell. Ennek hiányában, vagy ha az eset körülményeiből az elállás különös jogcíme nyilvánvalóan nem következik, az elállási nyilatkozatot a megrendelő általános elállási joga alapján kell hatályosnak tekinteni. A megrendelő az elállás különös – szerződésszegésen alapuló – jogcímét később is megjelölheti.

A különböző jogszabályokon alapuló elállási jogosultságok jogcímei általában két csoportba foglalhatók. Az egyikbe azok az esetek tartoznak, amikor a jogszabály a fél szerződésszegése miatt elállási jogosultságot ad a másik fél részére. Ezek közül különösen a kötelezett késedelme és a hibás teljesítés esetére a megrendelő javára, a vállalkozó javára pedig pl. a munkahely át nem adása esetére biztosított elállási jognak van nagy gyakorlati jelentősége.

A másik csoportba azok az esetek vonhatók, amikor a jogszabály az egyik fél szerződésszegése nélkül biztosít elállást a másik félnek. Ezek közül különösen a megrendelő javára, illetve az új hatósági ár megállapítása esetére bármelyik fél részére biztosított elállási jognak van nagyobb jelentősége.

A jogszabályok a különféle csoportokba tartozó elállási esetekhez – az elállásnak a szerződést felbontó joghatását nem tekintve – más és más jogkövetkezményeket fűznek; szerződésszegés esetében vétkességen alapuló kötbér- és kártérítési felelősséget, az elálláshoz azonban nem ilyen felelősséget, hanem a vétkességtől független megtérítési, kártalanítási kötelezettséget. Ez utóbbi elállási jog a fokozottan érvényesíteni kívánt szükségletkielégítési elvet és az ehhez fűződő gazdasági érdeket szolgálja.

A jogkövetkezmények szempontjából tehát nem közömbös, hogy milyen alapon történik az elállás. Ezért az elállást közlő nyilatkozatban a másik felet tájékoztatni kell arról, hogy a fél milyen okból, milyen jogcímen áll el a szerződéstől. Ennek ellenére előfordul, hogy az elállási nyilatkozat nem tartalmazza ezeket az adatokat. Ez a hiány egymagában nem teszi a nyilatkozatot hatálytalanná, hanem ilyen esetben értelmezés útján kell megállapítani azt, hogy az elállás az előbb említett két esetcsoport közül melyik alá vonható.

A szabályozás gazdaság-, illetőleg jogpolitikai céljának, a megrendelő pozíciója erősítésének, s a Ptk.-ban rögzített elvnek is az ilyen elállási nyilatkozat olyan értelmezése felel meg, amely szerint ha a fél nem közli azt, hogy a másik fél szerződésszegése miatt áll el a szerződéstől, tehát erre vonatkozó különös jogcímet nem jelöl meg, akkor az elállás az említett jogszabályokban meghatározott - megtérítéssel, kártalanítással járó – általános elállási jogcímen alapul.

Más azonban a helyzet, ha a megrendelő az elállás jogcímét nem közölte ugyan a másik féllel, de az ügy körülményeiből nyilvánvalóan következik, hogy az elállás a másik fél szerződésszegése miatt történt. Ilyenkor az elállást ezen a különös jogcímen alapulónak kell tekinteni.

Nincs akadálya annak sem, hogy olyan esetben, amikor a megrendelő a nyilatkozatában az elállás jogcímét nem közölte, és így az elállást a fentiek szerint az általános jogcímen alapulónak kell tekinteni, később közölje a másik féllel, hogy valójában szerződésszegésen alapuló különös jogcímen áll el a szerződéstől. Vita esetén természetesen a megrendelőnek kell bizonyítania, hogy az elállása ez utóbbi jogcímen jogszerű volt. Ha ez nem vezet eredményre, az általános elállás következményeit kell alkalmazni.

3.2.10.1. A jogcím megváltoztatása

Ha az elállási nyilatkozatban megjelölt jogcím alapján elállásnak nem volt helye, és az elállási nyilatkozatot közlő fél a jogcímet nem változtatja meg, a bíróság az elállás jogszerűségét eltérő jogcímen nem állapíthatja meg.

A gyakorlatban előfordul, hogy az egyik fél a másik fél elállásának jogosságát vitássá teszi. Ennek a megrendelő általános elállási jogon alapuló elállása esetében nincs különösebb jelentősége, mert ilyen esetben a bíróságnak az elállást jogszerűnek kell tekinteni, és legfeljebb – ha ez vitás – az ehhez kapcsolódó megtérítési kártalanítási követelés igényel döntést.

A szerződésszegésen alapuló elállás esetében azonban a bíróságnak kell elbírálnia azt, hogy az adott esetben az elállásnak a jogszabályban megállapított feltételei (pl. érdekmúlás) valóban fennállanak-e. Ha igen, akkor a bíróság az elállás jogszerűségét a közölt jogcímen állapítja meg, és egyben határoz a vitás jogkövetkezmények tárgyában is. Ellenkező esetben az elállást jogszerűtlennek kell tekinteni.

Előfordul azonban, hogy bár az elállási nyilatkozatban megjelölt jogcím alapján az elállás nem volt jogszerű, de az eljárás adatai arra mutatnak, hogy az elállás más jogcímen lehetséges volna (pl. az érdekmúlás a megrendelőnél nem állapítható meg, de a megrendelő az általános elállási joga folytán is elállhat a szerződéstől). Adott esetben célszerű lehet erre a fél figyelmét felhívni azzal, hogy a megfelelő joghatáshoz más jogcímen történő elállás szükséges. Ha a fél az eljárás során az utóbbi jogcímre alapozva közöl a másik féllel elállási nyilatkozatot, a bíróság ennek figyelembevételével jár el. Ellenkező esetben az elállást jogszerűtlennek kell tekinteni, mert a bíróság az elállás jogszerűségét a fél által megjelölttől eltérő jogcímen hivatalból nem állapíthatja meg. A szerződésszegésen alapuló elálláshoz ugyanis egészen más jogkövetkezmények fűződnek, mint az általános elállási jogon alapuló ilyen nyilatkozathoz. Az első esetben általában a megrendelő támaszthat igényt (kötbér, kártérítés) a másik féllel szemben, az utóbbi esetben pedig éppen a megrendelőnek keletkezik megtérítési kötelezettsége. A bíróság a jogcím hivatalból történő megváltoztatásával ilyen ellentétes irányú anyagi következményeket nem alkalmazhat.

3.2.11. Az elállási jog gyakorlása

A megrendelő az általános – valamint a késedelem miatt bekövetkezett érdekmúlásra alapított – elállási jogát mindaddig gyakorolhatja, amíg a szolgáltatás átadása és átvétele nem történt meg.

A szállítási, illetve a vállalkozási szerződés tekintetében a Ptk. úgy rendelkezik, hogy a megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a szállító, vállalkozó kárát megtéríteni. Abból azonban, hogy a jogszabály a megrendelő "bármikor" való elállását teszi lehetővé, egyértelműen nem következik, hogy ennek a rendelkezésnek, az említett szóhasználatnak mi a belső tartalma, a megrendelőt ez az általános elállási jog milyen határidőig illeti meg.

A helyes álláspont kialakítása végett az említett rendelkezéseknek – a miniszteri indokolásból is kitűnő – jogpolitikai céljából lehet kiindulni. A jogpolitikai indok hangsúlyozottan az a törekvés, hogy a szükséglet, a kereslet időközi változása folytán – a népgazdaság nyomós érdekeinek szem előtt tartásával – a megrendelőnél feleslegessé vált dolgok felhalmozódását, ún. elfekvő készlet keletkezését meggátolja, ilyen mű létesítését, termékmennyiség előállítását, ehhez a más célra is hasznosítható anyagok, alkatrészek, energiahordozók felhasználását, illetve a felesleges munka végzését lehetőleg elkerülje.

Figyelemmel kell lenni a Ptk.-nak a teljesítésről szóló paragrafusához fűzött indokolására, amely kitér arra is, hogy a szerződésszerűen felajánlott szolgáltatás elfogadása - különösen a gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződéseinél, ahol azok megvalósítása fontos társadalmi, népgazdasági érdek is – rendszerint ugyanolyan kötelezettség, mint a szolgáltatás teljesítése, továbbá arra is, hogy a teljesítés akkor szerződésszerű, ha a szolgáltatás alkalmas arra, hogy azt a rendeltetésének, illetve a szerződésben kikötött vagy egyébként a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasználni.

Mindezek alapján a szolgáltatás szerződésszerű teljesítésének megtörténtéről csak akkor lehet szó, ha a megrendelő a dolgot, a szolgáltatást át is vette (éspedig teljesítésként, tehát ide nem értve a felelős őrzésbe vételt). Így érvényesül ugyanis egészében a törvény már említett jog- és gazdaságpolitikai célja, hogy a megrendelő a számára feleslegessé vált dolog átvételére ne legyen köteles, hanem ehelyett a szerződéstől elállásával keletkezett kárt tartozik megtéríteni.

Egyébként a megrendelő részéről az átvételig bármikor lehetséges elállási jog gyakorlására a tapasztalatok szerint csak akkor kerül sor, ha a szállító (vállalkozó) kárának megtérítése a megrendelő számára kisebb gazdasági hátrányt jelent, mint az időközben szükségtelenné vált szolgáltatás átvétele. A teljesítési határidő lejártához közeli időpontban történő elállás esetében a kár a kikötött ellenszolgáltatás összegét rendszerint egyre inkább megközelíti, és ennek következtében a megrendelő előre látható anyagi megterhelése is mind jelentékenyebben növekszik. A jogszabályalkotó ezekre tekintet nélkül a megrendelő elhatározására kívánta bízni azt, hogy a szerződéstől – a szállítói, vállalkozói kár megtérítése kötelezettségének terhével és ennek nagyságát mérlegelve – a teljesítési határidő későbbi szakaszában is elállhasson, ha a dolog, a szolgáltatás számára időközben feleslegessé vált. Ez utóbbi körülmény fennállását nem lehet azonban megállapítani, ha a megrendelő a szolgáltatást teljesítésként átveszi. Ezzel ugyanis kifejezésre juttatja, hogy arra szüksége van, ezért a szerződéstől való elállásra feljogosító jogszabályok alkalmazásának már nincs indokoltsága. Természetesen, ha a megrendelő a címére (pl. a rendeltetési állomásra) megérkezett szállítmányt – az együttműködési kötelezettségére is tekintettel – a további kár elhárítása, csökkentése érdekében a fuvarozótól kiváltja, kirakja, és nyilvánvalóan csak felelős őrzésbe veszi, ez a tevékenysége nem tekinthető a szolgáltatás teljesítésként történt átvételének. Vonatkozik ez a jogosulatlan előszállítás esetére is, mert ilyenkor a megrendelő – mivel az átvételt megtagadhatja – a szerződéstől is elállhat.

A kifejtettek szerint tehát a megrendelő az általános elállási jogát mindaddig gyakorolhatja, amíg a szolgáltatás átadása és átvétele nem történt meg.

A megrendelő részére természetesen a szállító (vállalkozó) késedelmének ideje alatt is fennáll ez az általános elállási lehetőség; nyilvánvaló azonban, hogy ha a jogszabályban erre vonatkozóan megállapított feltétel, az érdekmúlás fennáll, akkor a megrendelő ez utóbbi alapon fog elállni a szerződéstől, mert számára ez kedvezőbb.

3.2.12. Elállás az üzleten kívüli szerződésektől

Az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződések szabályait a 213/2008. (VIII. 29.) Korm. rendelet tartalmazza. E rendelet hatálya azokra a termék értékesítésére vagy szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésekre terjed ki, amelyek megkötésére vállalkozás vagy a vállalkozás nevében, illetve javára szerződést kötő személy és a fogyasztó között, a vállalkozás kezdeményezésére, a vállalkozás üzletén, telephelyén kívül, illetve annak hiányában kerül sor, így különösen

a) a fogyasztó lakásán, munkahelyén, átmeneti tartózkodási helyén, feltéve hogy a vállalkozás a fogyasztót nem a fogyasztó kifejezett kívánságára kereste fel, vagy

b) a vállalkozás vagy harmadik személy által ilyen célból szervezett utazás, rendezvény alkalmával.

A rendelet hatálya kiterjed az olyan termék értékesítésére, illetve szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésre is, amely különbözik attól a terméktől, illetve szolgáltatástól, amelynek tekintetében a fogyasztó a vállalkozás látogatását kezdeményezte, feltéve hogy a fogyasztó nem tudta, és kellő gondosság mellett nem tudhatta, hogy e termék, illetve szolgáltatás értékesítése a vállalkozás gazdasági tevékenysége vagy önálló foglalkozása körébe tartozik.

Kiterjed a rendelet hatálya arra az esetre is, amikor a vállalkozás üzletén, telephelyén kívül, illetve annak hiányában a fogyasztó tesz szerződéskötésre ajánlatot a vállalkozásnak. (A fogyasztót ebben az esetben nem köti az ajánlata, ha a vállalkozás az ajánlatot nyomban el nem fogadta.)

Nem terjed ki a rendelet hatálya:

a) az építési szerződésre,

b) az ingatlan tulajdonjogának, ingatlanra vonatkozó más jog megszerzésére irányuló szerződésre,

c) a biztosítási szerződésre,

d) az értékpapírra vonatkozó szerződésekre.

Nem terjed ki a rendelet hatálya a vállalkozás vásáron, piacon, illetve közterületen végzett értékesítő tevékenységére sem.

(A vállalkozás és a fogyasztó között kizárólag egy vagy több távközlő eszköz használata útján kötött szerződésre a távollévők között kötött szerződésekre vonatkozó jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni.)

3.2.12.1. Elállás indokolás nélkül

A fogyasztó indokolás nélkül elállhat a szerződéstől. Elállási jogát

a) termék értékesítésére irányuló szerződés esetében a termék kézhezvételének napjától számított nyolc munkanap elteltéig,

b) szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés esetében a szerződéskötés napjától számított nyolc munkanap elteltéig

gyakorolhatja.

Írásban történő elállás esetén azt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni, ha a fogyasztó nyilatkozatát a határidő lejárta előtt elküldi. Elállás esetén a fogyasztó nem köteles megtéríteni a terméknek azt az értékcsökkenését, amely a rendeltetésszerű használat következménye, és nem köteles a termék használatáért használati díjat fizetni. Az átvett termék neki felróható értékcsökkenéséért azonban helytállni tartozik. A vállalkozás viszont nem köteles az átvett vételár, illetve a szolgáltatás díja után kamatot fizetni.

Nem gyakorolhatja az elállási jogát a fogyasztó, ha a terméket nem tudja teljes egészében visszaszolgáltatni. Ha azonban részben vissza tudja azt szolgáltatni úgy, hogy a megmaradt rész értéke és használhatósága nem csökkent, a vételár arányos részének visszaszolgáltatását követelheti.

Ha a szolgáltatás nyújtására irányuló szerződést részben teljesítették, a fogyasztónak a díj visszafizetésére vonatkozó követelésével szemben a vállalkozás követelheti a szolgáltatás már igénybe vett részére arányosan járó díjat. Nem állhat el indokolás nélkül a fogyasztó akkor sem, ha a szolgáltatást már teljes egészében igénybe vette.

A fogyasztó a rendelet szerint őt megillető jogairól érvényesen nem mondhat le.

3.2.12.2. Tájékoztatási kötelezettség

A vállalkozás köteles legkésőbb a szerződés megkötésekor a fogyasztót írásban tájékoztatni az őt megillető elállási jogáról, és annak a személynek a nevéről, címéről, és – ha az elállási nyilatkozatot ilyen módon is fogadja – elektronikus levelezési címéről, akivel szemben e jogát gyakorolhatja.

A tájékoztatást keltezéssel kell ellátni. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell a szerződés azonosítását lehetővé tévő adatokat. Ha a vállalkozás nem tesz eleget a tájékoztatási kötelezettségének, a szerződés semmis.

3.2.13. Elállás a távollevők közötti szerződéstől

A fogyasztó a távollevők között kötött szerződéstől nyolc munkanapon belül indokolás nélkül elállhat. Elállási jogát

a) termék értékesítésére irányuló szerződés esetében a termék kézhezvételének napjától, ha eddig az időpontig nem kapta meg a szerződés írásbeli megerősítését, ennek kézhezvételétől számított nyolc munkanap elteltéig, legfeljebb azonban a termék kézhezvételének napjától számított három hónap elteltéig,

b) szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés esetében a szerződéskötés napjától, ha eddig az időpontig nem kapta meg az írásbeli megerősítést, ennek kézhezvételétől számított nyolc munkanap elteltéig, legfeljebb azonban a szerződéskötés napjától számított három hónap elteltéig

gyakorolhatja.

Ha a szerződés írásbeli megerősítésének kézhezvételére a termék átvételének napjától, illetve a szerződéskötés napjától számított három hónapon belül kerül sor, ettől az időponttól számított nyolc munkanap elteltéig a fogyasztó akkor is elállhat, ha a termék kézhezvételétől, illetve a szerződéskötés napjától számított három hónapból kevesebb mint nyolc munkanap van hátra.

Írásbeli elállás esetén azt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni, ha a fogyasztó nyilatkozatát a határidő lejárta előtt elküldi.

A vállalkozás köteles a fogyasztó által kifizetett összeget haladéktalanul, de legkésőbb az elállást követő harminc napon belül visszatéríteni. A fogyasztó viseli az elállási jog gyakorlása miatt a termék visszaszolgáltatásával kapcsolatban felmerült költségeket. A fogyasztót ezenfelül egyéb költség nem terheli. A vállalkozás azonban követelheti a termék nem rendeltetésszerű használatából eredő kárának megtérítését.

Ha a termék árát vagy a szolgáltatás díját részben vagy egészében a vállalkozás által nyújtott kölcsön fedezi, a fogyasztó elállási jogának gyakorlása a fogyasztási kölcsönszerződést is felbontja. A fogyasztó a vállalkozásnak a fogyasztási kölcsönszerződés felbontásából eredő kárát nem köteles megtéríteni, és tőle kamat vagy egyéb költség sem követelhető.

E szabályt kell megfelelően alkalmazni, ha a termék árát vagy a szolgáltatás díját részben vagy egészében harmadik személy által nyújtott fogyasztási kölcsön fedezi, feltéve hogy a fogyasztásikölcsön-szerződés a pénzügyi intézmény és a vállalkozás előzetes megállapodásán alapul. A vállalkozás köteles a fogyasztó elállásáról a pénzügyi intézményt haladéktalanul értesíteni.

Ha a vállalkozás a szerződésben meghatározott módon helyettesítő termékkel, illetve szolgáltatással teljesít, az elállási jog gyakorlása folytán a termék visszaszolgáltatásával kapcsolatban felmerült költségek a vállalkozást terhelik. A költségek viseléséről, valamint a megfelelően helyettesítő termékkel, illetve szolgáltatással történő teljesítésről a vállalkozás egyértelműen és pontosan köteles a fogyasztót tájékoztatni.

A felek eltérő megállapodása hiányában a fogyasztó nem gyakorolhatja a fenti elállási jogot

a) szolgáltatás nyújtására vonatkozó szerződés esetében, ha az elállási határidő lejárta előtt a vállalkozás a teljesítést a fogyasztó beleegyezésével megkezdte;

b) olyan termék értékesítése, illetve szolgáltatás nyújtása esetében, amelynek ára, illetve díja a pénzpiac értékesítő által nem irányítható ingadozásától függ;

c) olyan termék értékesítése esetében, amely a fogyasztó személyéhez kötött, illetve amelyet a fogyasztó utasításai alapján vagy kifejezett kérésére állítottak elő, vagy amely természeténél fogva nem szolgáltatható vissza vagy gyorsan romlandó;

d) hang-, illetve képfelvétel, valamint számítógépi szoftver példányára vonatkozó szerződés esetében, ha a csomagolást a fogyasztó felbontotta;

e) hírlap, folyóirat és időszaki lap értékesítésére vonatkozó szerződés esetében;

f) szerencsejáték-szerződés esetében.

3.3. Felmondás

Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a szerződést megszünteti. Ha a felmondás nem azonnali hatályú, a törvényben vagy a szerződésben meghatározott felmondási idő elteltéig a szerződés fennmarad.

Az írásbeli felmondás akkor is közöltnek minősül, ha azért nem jut az érdekelt fél tudomására, mert az a kézbesítést megakadályozza. Elfogadott forma az írásbeli nyilatkozat postai úton történő továbbítása. A postai úton továbbított küldeményt illetően megállapítható, hogy az az érdekelt tudomására jutására alkalmas volt, de az azért nem történt meg, mert a kézbesítést az érdekelt megakadályozta. A felmondás ugyan nem minősül hivatalos iratnak, de a felmondásra jogosultat nem korlátozza abban, hogy nyilatkozatát tértivevénnyel küldje meg az érintett részére. A visszaérkezett küldemény alkalmas annak bizonyítására, hogy mikor történt meg a tudomásszerzés, illetőleg kinek hibájából maradt el az. A felmondás akkor tekinthető közöltnek, ha az érdekelt fél tudomására jut, vagy azért nem jut a tudomására, mert az azt tartalmazó irat átvétele az érdekelt fél hibájából hiúsult meg.

3.3.1. Felmondás bérletnél

A bérbeadó – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas, és egyébként is megfelel a szerződés előírásainak. Erre a szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlőt az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg, kicserélést pedig nem követelhet.

A bérbeadó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a bérelt dologra vonatkozóan olyan joga, amely a bérlőt a használatban korlátozza vagy megakadályozza. Erre a szavatosságra az eladónak a tulajdonjog átruházásáért való szavatosságára irányadó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlő elállás helyett azonnali hatállyal felmondhat.

A bérbeadó

a) a bérlő szükségtelen háborítása nélkül ellenőrizheti a használatot;

b) követelheti a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat megszüntetését, továbbá az ilyen használatból eredő kárának megtérítését;

c) abban az esetben, ha az ilyen használat tovább folyik, vagy ha a bérelt dolgot fenyegető veszély súlyossága miatt az abbahagyás követelése sem vezetne célra, a bérletet azonnali hatállyal felmondhatja, és kártérítést követelhet.

A bérlő a bért időszakonként előre köteles megfizetni. Arra az időre, amely alatt a dolgot rajta kívül álló okból nem használhatja, bér nem jár. A bérfizetés elmulasztása esetében a bérbeadó a bérletet azonnali hatállyal felmondhatja, feltéve hogy a bérlőt megfelelő határidő tűzésével és következményekre való figyelmeztetéssel a hátralék megfizetésére írásban felszólította, és a bérlő e határidő elteltéig sem fizetett.

A határozatlan időre kötött bérletet tizenöt napra fel lehet mondani. Határozatlan időtartamúvá alakul át a határozott időre kötött bérlet, ha a bérleti idő lejárta után a bérlő a dolgot tovább használja, és ez ellen a bérbeadó tizenöt napon belül nem tiltakozik.

A bérlő örökösei a határozott időre kötött bérletet is felmondhatják; e jogukat azonban legkésőbb a hagyaték birtokbavételétől, illetőleg átadásától számított harminc napon belül gyakorolhatják.

3.3.2. Felmondás haszonbérletnél

A határozatlan időre kötött mezőgazdasági haszonbérletet hat hónapi felmondással a gazdasági év végére lehet megszüntetni. Más dolog haszonbérlete esetében a felmondási idő egy hónap.

A haszonbérbe adó azonnali hatállyal felmondhatja a haszonbérletet, ha a haszonbérlő

a) figyelmeztetés ellenére is rongálja a dolgot, vagy súlyosan veszélyezteti épségét;

b) figyelmeztetés ellenére sem műveli meg a haszonbérelt földet, vagy általában olyan gazdálkodást folytat, amely súlyosan veszélyezteti a termelés eredményességét, a föld termőképességét, az állatállományt vagy a felszerelést;

c) a haszonbért vagy a közterheket a lejárat után közölt felszólítás ellenére a kitűzött megfelelő határidőben sem fizeti meg.

Ha az azonnali hatályú felmondást a haszonbérlő három napon belül nem veszi tudomásul, a haszonbérbe adó további nyolc napon belül a bírósághoz fordulhat. Ha nem így jár el, a felmondás hatályát veszti.

A felmondás csak írásban érvényes.

A haszonbérlő örökösei a mezőgazdasági haszonbérletet a gazdasági év végére akkor is felmondhatják, ha az örökhagyó a gazdasági év végét megelőző hat hónapon belül halt meg. Az örökösök e jogukat csak a hagyatéki eljárás jogerős befejezésének időpontjától számított harminc napon belül gyakorolhatják.

(A mezőgazdasági haszonbérlet megszűntével a földet és a többi haszonbérelt dolgot olyan állapotban kell visszaadni, hogy a termelést megfelelő módon azonnal folytatni lehessen.)

3.3.3. Felmondás kutatási szerződésnél

A felek a határozatlan időre kötött szerződést hat hónapra felmondhatják.

3.3.4. Felmondás letétnél

A letevő a dolgot bármikor visszakövetelheti; a letéteményes pedig a letéti szerződést, ha a letét időtartamát a szerződésben nem állapították meg, tizenöt napi felmondással bármikor megszüntetheti.

3.3.5. Felmondás megbízásnál

A szerződés a megbízás teljesítése nélkül is megszűnik, ha

a) valamelyik fél a szerződést felmondja;

b) bármelyik fél meghal, illetőleg ha jogi személy megszűnik, kivéve ha a megszűnő jogi személynek jogutódja van;

c) a megbízó cselekvőképtelenné vagy korlátozottan cselekvőképessé válik, vagy pedig a megbízott cselekvőképességét elveszti;

d) a megbízás tárgytalanná válik.

Ha a megbízás a megbízó személyében rejlő okból szűnik meg, a megszűnés abban az időpontban következik be, amikor a megbízott a megszűnés okáról hitelt érdemlően tudomást szerez.

A megbízott a felmondás, a megbízó halála vagy cselekvőképességének megszűnése esetén a szerződés megszűnése után is köteles a megbízó érdekének védelmében a halaszthatatlan intézkedéseket mindaddig megtenni, amíg a megbízó vagy jogutódja az ügy intézéséről gondoskodni nem képes.

A megbízó a szerződést bármikor azonnali hatállyal felmondhatja, köteles azonban helytállni a megbízott által már elvállalt kötelezettségekért.

A szerződést a megbízott is bármikor felmondhatja; a felmondási időnek azonban elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhassék. A megbízó súlyos szerződésszegése esetén a felmondás azonnali hatályú is lehet. Ha a megbízás felmondása alapos ok nélkül történt, az okozott kárt meg kell téríteni, kivéve ha a megbízás ingyenes volt, és a felmondási idő elegendő volt ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhassék.

A felmondás jogának korlátozása vagy kizárása semmis; folyamatos megbízási jogviszonynál azonban a felek a felmondás jogának korlátozásában megállapodhatnak.

3.3.6. Felmondás bizománynál

Az adásvételi szerződés megkötése előtt a megbízó a szerződést azonnali hatályú felmondással, a bizományos pedig tizenöt napos felmondással megszüntetheti. A felmondási jog korlátozása vagy kizárása semmis.

3.3.7. Felmondás hitel- és kölcsönszerződésnél

A kölcsönösszeg átadását a hitelező megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után akár az ő, akár az adós körülményeiben olyan lényeges változás állott be, amely miatt a szerződés teljesítése többé el nem várható, továbbá a szerződés megkötése után olyan körülmények következtek be, amelyek miatt azonnali hatályú felmondásnak van helye.

A hitelező azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönt, ha

a) a kölcsönnek a szerződésben meghatározott célra fordítása lehetetlen;

b) az adós a kölcsönösszeget a szerződésben meghatározott céljától eltérően használja;

c) a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökkent, és azt az adós a hitelező felszólítására nem egészíti ki;

d) az adós vagyoni helyzetének romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti a kölcsön visszafizetésének lehetőségét;

e) az adós más súlyos szerződésszegést követett el.

A hitelező pénzintézet, a fentiekben meghatározott eseteken kívül azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönt, ha

a) az adós hitelképtelenné válik,

b) az adós a pénzintézetet a kölcsön összegének megállapításánál valótlan tények közlésével, adatok eltitkolásával vagy más módon megtévesztette, amennyiben ez a kölcsön összegének a megállapítását befolyásolta;

c) az adós a kölcsön fedezetével, biztosítékával vagy céljának megvalósulásával kapcsolatos vizsgálatot – figyelmeztetés ellenére - akadályozza, ideértve azt az esetet is, ha a szerződésben vállalt vagy jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettségét megszegi.

A határozatlan időre kötött kölcsönszerződés tizenöt napi felmondással szüntethető meg. A hitelezőnek a kölcsönösszegre vonatkozó visszakövetelési joga a szerződésben meghatározott lejárat, illetve lejáratok szerint, felmondás esetén pedig a felmondási idő elteltével nyílik meg.

3.3.8. Felmondás biztosításnál

A biztosítási szerződés a felek írásbeli megállapodásával jön létre. A szerződés akkor is létrejön, ha a biztosító az ajánlatra tizenöt napon belül nem nyilatkozik. Ilyen esetben a szerződés az ajánlatnak a biztosító vagy képviselője részére történt átadása időpontjára visszamenő hatállyal jön létre.

Ha a biztosító kifejezett nyilatkozata nélkül létrejött szerződés eltér a biztosítási szabályzattól, a biztosító tizenöt napon belül írásban javasolhatja, hogy a szerződést a szabályzatnak megfelelően módosítsák. Ezt a határidőt attól a naptól kell számítani, amelyen az ajánlat a biztosítónak kötvénykiállításra jogosult szervéhez beérkezett. Ha a szerződő fél a javaslatot nem fogadja el, vagy arra tizenöt napon belül nem válaszol, az elutasítástól, illetőleg a módosító javaslat kézhezvételétől számított tizenöt napon belül a szerződést harminc napra írásban felmondhatja.

Ha a biztosító csak a szerződéskötés után szerez tudomást a szerződést érintő lényeges körülményekről, továbbá ha a szerződésben meghatározott lényeges körülmények változását közlik vele, tizenöt napon belül írásban javaslatot tehet a szerződés módosítására, illetőleg – ha a kockázatot a szabályzat értelmében nem vállalhatja – a szerződést harminc napra írásban felmondhatja.

3.3.8.1. Vagyonbiztosítás

A határozatlan időre kötött szerződést a felek bármikor felmondhatják. A felek a szerződésben a felmondási jogot legfeljebb három évre kizárhatják. Ha a szerződés három évnél hosszabb időre szól, és a felek nem kötötték ki, hogy az a megállapított időtartam eltelte előtt is felmondható, a negyedik évtől kezdve a szerződést bármelyik fél felmondhatja. Felmondás esetében a biztosító a szabályzat szerint követelheti annak a díjengedménynek a megfizetését, amelyet a szerződés hosszabb tartamára tekintettel a biztosítottnak nyújtott (tartamengedmény).

A szerződést írásban, a biztosítási időszak végére kell felmondani. A felmondási idő harminc nap.

3.3.8.2. Életbiztosítás

A biztosított, mielőtt a szerződés felmondás vagy díjfizetés elmaradása miatt megszűnik, a biztosítóval közölt nyilatkozatával a szerződő fél helyébe léphet.

3.3.8.3. Baleset-biztosítás

A felek a felmondási jog korlátozásában érvényesen nem állapodhatnak meg.

3.3.9. Felmondás építőközösségnél

Az építőközösségnek azt a tagját, aki írásbeli felszólítás ellenére a szerződés megszegésével vagy más magatartásával az építést jelentősen veszélyezteti, a tagok többsége kizárhatja az építőközösségből. A kizárást írásban kell közölni. A tag a kizárással szemben a közléstől számított harminc napon belül a bírósághoz fordulhat; e határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A kizárt tag az építés céljára szolgáló telken és a tagok egyéb közös vagyonán fennálló tulajdoni illetőségét a kizárás közlését követő harminc napon belül az építőközösségbe belépő – általa kiválasztott és a tagok többsége által elfogadott – új tagra ruházhatja át. Ha a kizárt tag a bírósághoz fordult, a harmincnapos határidő a bíróság határozatának jogerőre emelkedésétől számít. Ha a kizárt tag tulajdoni illetőségét harminc napon belül nem ruházta át, arra a tagok többsége által kiválasztott, az építőközösségbe belépő új tagot – a kizáráskori értéknek megfelelő vételáron – vételi jog illeti meg.

A szerződést bármely tag három hónapra felmondhatja. Ilyen esetben a fenti rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

A szerződés azonnali hatályú felmondásának van helye, ha a tag tulajdoni illetőségét az építőközösségbe belépő, a tagok többsége által elfogadott új tagra ruházza át.

3.3.10. Felmondás haszonkölcsönnél

A szerződés teljesítését a kölcsönadó megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után akár az ő, akár a kölcsönvevő körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a szerződés teljesítése tőle el nem várható, továbbá ha a szerződés megkötése után olyan körülmények következtek be, amelyek miatt azonnali hatályú felmondásnak van helye.

A haszonkölcsön megszűnik

a) a kikötött, vagy a haszonkölcsön célja szerint szükséges idő elteltével;

b) felmondással, illetőleg a dolog visszaadásával;

c) a kölcsönvevő halálával;

d) azonnali hatályú felmondással.

Ha a haszonkölcsön tartama nem állapítható meg, a kölcsönadó a szerződést tizenöt napra mondhatja fel. A kölcsönadó halála esetén örököse a felmondás jogát akkor is gyakorolhatja, ha felmondásnak egyébként nem volna helye.

A kölcsönvevő a dolog visszaadását bármikor felajánlhatja; a kölcsönadó a dolog visszavételét alapos ok nélkül nem tagadhatja meg.

Azonnali hatályú felmondásnak van helye, ha

a) haszonkölcsön meghatározott célja lehetetlenné vált;

b) a kölcsönvevő a dolgot rongálja, rendeltetésellenesen vagy szerződésellenesen használja, engedély nélkül harmadik személy használatába adja, vagy pedig egyébként fennáll a veszély, hogy a dolgot a kölcsönvevő nem fogja épségben visszaadni;

c) a felek között a viszony a kölcsönvevő magatartása következtében megromlott;

d) a szerződéskötéskor nem ismert oknál fogva a kölcsönadónak szüksége van a dologra.

3.4. A szerződés megszűnése

Megszűnik a szerződés, ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett. A szerződés megszűnése harmadik személy jogait és kötelezettségeit nem érinti.

A kötelezett halálával a szerződés nem szűnik meg, kivéve ha csak személyesen teljesíthető szolgáltatásra irányult. A jogosult halála akkor szünteti meg a szerződést, ha a szolgáltatás kifejezetten az ő eltartására irányult, vagy kizárólag az ő személyes szükségleteinek fedezésére lett volna alkalmas.

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2011. szeptember 20.) vegye figyelembe!