1.1. A szerződésről általában
A szerződésből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére, vagyis a szerződés úgynevezett kötelmi jogviszonyt hoz létre az azt megkötő felek között.
Nem lehet azonban bírósági úton érvényesíteni
a) a játékból vagy fogadásból eredő követeléseket, kivéve ha a játékot vagy fogadást állami engedély alapján bonyolítják le;
b) a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követeléseket;
c) azokat a követeléseket, amelyeknek állami szerv útján való érvényesítését jogszabály kizárja.
A bírósági úton nem érvényesíthető követelés biztosítására kötött szerződés semmis; az önkéntes teljesítést azonban nem lehet visszakövetelni. Azt, hogy a követelés bírósági úton nem érvényesíthető, a bíróság hivatalból veszi figyelembe akkor is, ha erre senki sem hivatkozik.
A szerződés legalább két szerződő felet feltételez. Egyoldalú nyilatkozatból csak kivételesen, jogszabályban megállapított esetekben keletkezik jogosultság a szolgáltatás követelésére. Az egyoldalú nyilatkozatokra – fő szabályként – a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
1.1.1. A szerződés tartalma
A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó jogszabályi rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik.
Jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek. Jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát azonban csak kivételesen változtathatja meg. Ha a szerződés megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges jogos érdekeit sérti, a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását, vagy - ha jogszabály másként nem rendelkezik – a szerződéstől elállhat.
A szerződésben kikötött szolgáltatás valamely dolog adására, tevékenységre, tevékenységtől való tartózkodásra vagy más magatartásra irányulhat. A lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis.
1.1.2. A szerződés alakja
Szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni.
Jogszabály a szerződésre meghatározott alakot szabhat. Az alakiság megsértésével kötött szerződés – ha jogszabály másként nem rendelkezik – semmis. A felek által kikötött alak csak akkor feltétele a szerződés érvényességének, ha kifejezetten ebben állapodtak meg. Ilyen esetben a teljesítésnek vagy egy részének elfogadásával a szerződés akkor is érvényessé válik, ha az alakiságot mellőzték.
Ha jogszabály vagy megállapodás írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni. Ha az írásbeli alakot jogszabály rendeli, és a szerződő fél nem tud vagy nem képes írni, a szerződés érvényességéhez közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat szükséges.
A felek által kikötött alak csak akkor feltétele a szerződés érvényességének, ha kifejezetten ebben állapodtak meg. Ilyen esetben a teljesítésnek vagy egy részének elfogadásával a szerződés akkor is érvényessé válik, ha az alakiságot mellőzték.
Ha az okiratot több példányban állítják ki, a szerződés akkor is érvényes, ha mindegyik fél csak a másik félnek szánt példányt írja alá.
Ha jogszabály a szerződés érvényességéhez írásbeli alakot rendel, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában írásbeli alakban létrejött szerződésnek kell tekinteni a levélváltás, a táviratváltás, valamint a távgépírón és telefax útján történt üzenetváltás, továbbá a külön törvényben meghatározott maradandó eszközzel tett nyilatkozatváltás – így különösen fokozott biztonságú elektronikus aláírással aláírt okirat – útján létrejött megegyezést. Ha a szerződésre a felek megállapodása rendel írásbeli alakot, a felek megállapodása kiterjedhet arra is, hogy az írásba foglalás követelményét az említett módok közül melyik alkalmazásával kell teljesíteni.
A közokirat minden más alakszerűséget pótol. Az e-mailben megvalósult ajánlatváltás önmagában nem, csupán a fokozott biztonsági elektronikus aláírással aláírt elektronikus dokumentum útján tett nyilatkozatváltás felel meg az írásba foglalás követelményének.
1.1.2.1. Ráutaló magatartás
Nem hoz létre szerződést a ráutaló magatartás, ha a felek magatartása nem fejezi ki a megegyezést a szerződés lényeges pontjaiban. Amennyiben a szerződés lényeges feltételei a felek között nem tisztázottak, még a teljesítés és annak elfogadása sem tekinthető szerződést létrehozó ráutaló magatartásnak.
1.1.3. A szerződés létrejötte
A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell megállapodniuk azonban a feleknek olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez.
A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. Ha a szerződéskötési kötelezettség esetében a szerződési nyilatkozatok eltérnek egymástól, a felek kötelesek álláspontjaik egyeztetését megkísérelni.
Ha a felek akaratát kifejező szerződési nyilatkozatok között lényeges kérdésben eltérés van, szerződés nem jön létre. A szerződés a konkrét és tényleges szükségletek, valamint a reális kielégítési lehetőségek mérlegelésén alapuló, az érdekek, előnyök, kockázatok és a felelősség figyelembevételével kialakított gazdasági megállapodás. Ezért jelentős tere van a szerződéskötési szabadságnak, és a szerződéskötési kötelezettség csak meghatározott szűk körben, s általában csak a szolgáltatót terheli. Ez ad tartalmat annak az általános jellegű szabálynak, amely szerint a szerződés általában a felek megállapodásával jön létre.
A szerződési szabadság tartalmát illetően abból, hogy a szerződés általában a felek gazdasági kapcsolatainak, vagyoni viszonyainak tudatos építését, szükségletei kielégítését szolgálja, az is következik, hogy maguktól a felektől függ, kívánnak-e szerződést kötni. A szerződés megkötéséről tehát – a jogszabály adta keretek között – önállóan döntenek. A szerződés ennek megfelelően a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre [Ptk. 205. § (1) bek.]. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánításnak a lényegtelen kérdésekre is ki kell terjednie. Amennyiben a felek között lényegesnek nem minősített kérdésben véleményeltérés van, ez a szerződés érvényes létrejöttét nem akadályozza meg, ha azonban a kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítás lényeges vagy lényegessé nyilvánított kérdésben hiányzik, a szerződés nem jön létre. Ennek megítélésénél a felek akaratkifejezéseit a maguk teljességében kell figyelembe venni. Meg lehet tehát állapítani a szerződés létrejöttét, ha a felek a szerződést akárcsak részben is teljesítették, vagy egyébként olyan magatartást tanúsítottak, amelyből arra lehet következtetni, hogy a szerződést létrejöttnek tekintették.
Az akaratok egyezésének, illetőleg eltéréseinek a megállapításánál figyelembe kell venni azt a szabályt, amely szerint a szerződési nyilatkozatot úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A szabály a felek feltehető akaratára utalással azt fejezi ki, hogy a rejtve maradt akarat csak annyiban jön számításba, amennyiben arra a körülményekből következtetni lehet.
1.1.3.1. Bíróság által létrehozott szerződés
A szerződéskötési kötelezettség körében, ha a felek nem állapodnak meg, a bíróság – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a szerződést létrehozhatja és tartalmát megállapíthatja. Nem hozza létre a bíróság a szerződést, ha a szerződéskötésre kötelezett fél bizonyítja, hogy a szerződés teljesítésére nem képes, vagy a szerződés teljesítése nemzetgazdasági érdeket sértene. A szerződéskötési kötelezettség körében a bíróság a szerződést nemzetgazdasági érdekből is módosíthatja, megszüntetheti, felbonthatja vagy hatályában fenntarthatja. Ha a felek megállapodása valamely nem lényeges kérdésre nem terjed ki, és a kérdést jogszabály vagy más kötelező rendelkezés sem rendezi, a bíróság a szerződést – a szerződés céljának és tartalmának figyelembevételével – a forgalmi szokások alapján kiegészítheti.
A bíróságnak a szerződés megkötése, módosítása, felbontása vagy megszüntetése iránt előterjesztett keresetnek helyt adó jogerős határozatával – a felek további jogcselekménye nélkül – a szerződés létrejön, módosul, illetőleg megszűnik.
Láttuk, hogy a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez. Lehetséges azonban a szerződés bírósági úton való létrehozása is olyankor, amikor a felek között megállapodás nem jön létre; ugyancsak megengedett továbbá bizonyos esetekben a szerződés bíróság által való módosítása, felbontása és megszüntetése is. Ilyen lehetőség elsősorban a szerződéskötési kötelezettség és az alávetés esetében áll fenn, de – lényegesen szűkebb körben – helye van ennek a jogszabályban meghatározott más esetekben is.
Eldöntésre szorul az a kérdés, hogy az ilyen perekben hozott bírósági határozatoknak milyen a jellege, azokhoz milyen hatály fűződik, és szükséges-e, hogy a határozat meghozatala után a felek a szerződést még külön megkössék, módosítsák vagy felbontsák.
Mindenekelőtt a szerint kell különböztetni, hogy a kereseti kérelem mire irányul. Ha a felperes a keresetben csak a szerződéskötési kötelezettség megállapítását kéri, az alperes szerződéskötésre kötelezését azonban nem, a per tulajdonképpen nem tartozik a szerződési ügyek közé, mert annak tárgya csupán megállapítás. Az ilyen perben hozott ítélet a szerződést nem hozza létre, nem konstitutív jellegű, meghozatala után megfelelő esetben a feleknek a szerződés feltételeiben meg kell állapodniuk, a szerződést meg kell kötniük. Lehetséges, hogy ennek során újabb bírósági eljárás válik szükségessé. Adott esetben ennek elkerülése végett a bíróság fel is hívhatja a felperes figyelmét a kereset kiegészítésének vagy módosításának lehetőségére, arra, hogy a felperesnek nemcsak a szerződéskötési kötelezettség megállapítását, hanem a szerződés létrehozását lehet kérnie.
Hasonló a helyzet, amikor a felperes csupán annak a megállapítását kéri, hogy a szerződés korábbi nyilatkozat, tény folytán már létrejött vagy nem jött létre. Az ilyen per nem szerződési ügy – jóllehet az eljárási illeték szempontjából a gyakorlatban a szerződési ügyekkel azonos megítélés alá esik -, és az abban hozott ítélet is csupán deklaratív jellegű.
Ha viszont a felperes a szerződés megkötésére kéri az alperest kötelezni, és a bíróság a keresetnek helyt ad, ítéletével a szerződés létrejön. Ilyen esetben a bíróság ítélete a felek akaratát pótolja, és létrehozza a jogviszonyt. Az ilyen ítélet konstitutív jellegű, és annak meghozatala után nincs már szükség arra, hogy a szerződést még külön meg is kössék, habár erre a lehetőségük megvan.
Ilyen konstitutív jellegű ítéletre szerződéskötési kötelezettségtől függetlenül sor kerülhet. A szerződéskötési kötelezettség hiányában azonban a bírósági eljárás és határozathozatal előfeltétele az, hogy a felek közös megegyezéssel a bírósághoz forduljanak (alávetés). Sőt ebben a körben az is lehetséges, hogy a felek csupán egyes vitás pontok eldöntését kérjék, amikor is a bíróság a kereseti kérelmen nem terjeszkedik túl, és konstitutív határozathozatali joga csakis a keresetben kijelölt kérdésekre korlátozódik.
1.1.4. A szerződés hatálya
Ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeni eseménytől tették függővé, a szerződés hatálya e feltétel bekövetkeztével áll be. Ha a felek a szerződés hatályának megszűntét tették bizonytalan jövőbeni eseménytől függővé, a feltétel bekövetkeztével a szerződés hatálya megszűnik. Az érthetetlen, ellentmondó, jogellenes vagy lehetetlen feltétel semmis; az ilyen feltétellel kötött szerződésre a részleges érvénytelenség szabályait kell alkalmazni.
Amíg a feltétel bekövetkezése függőben van, egyik fél sem tehet semmit, ami a feltétel bekövetkezése, illetőleg meghiúsulása esetére a másik fél jogát csorbítja vagy meghiúsítja. (Ez a szabály harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti.)
A feltétel bekövetkezésére vagy meghiúsulására nem alapíthat jogot az, aki azt felróhatóan maga idézte elő. A feltételre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell arra az esetre is, ha a felek a szerződés hatályának beálltát vagy megszűntét valamely időponthoz kötötték.
1.1.5. Harmadik személy javára szóló szerződés
Ha a felek harmadik személy részére teljesítendő szolgáltatásra kötöttek szerződést, e harmadik személy csak akkor válik közvetlenül jogosulttá, ha a felek ezt kifejezetten kikötötték. A harmadik személy a javára kikötött joggal attól kezdve rendelkezik, hogy a szerződésről őt valamelyik fél értesítette; ha a jogot visszautasítja, azzal a javára szerződött fél rendelkezik. A kötelezett a szerződésből folyó kifogásait a harmadik személlyel szemben is érvényesítheti.
1.2. A szerződési ajánlat
A szerződéskötési folyamat első momentuma a szerződési ajánlat, amely a leendő szerződő partnerhez intézett jognyilatkozat.
1.2.1. Felhívás ajánlattételre
A jogosult – a szükséges adatok közlésével és a szükséges okiratok megküldésével – ajánlattételre felhívhatja azt, akit szerződéskötési kötelezettség terhel. A kötelezettnek a felhívás kézhezvételétől számított harminc napon belül kell az ajánlatát megtennie.
Ha az ajánlati felhívás nem tartalmazza az ajánlattételhez szükséges adatokat, illetve okiratokat, a kötelezett a felhívás kézhezvételétől számított tizenöt napon belül köteles kérni azok pótlását. Ebben az esetben az ajánlattételi határidő a hiányok pótlásától számít.
1.2.2. Ajánlati kötöttség
Aki szerződés kötésére ajánlatot tesz, ajánlatához kötve marad, kivéve ha kötöttségét az ajánlat megtételekor kizárta. Az ajánlattevő kötöttségének idejét meghatározhatja. Ennek hiányában a jelenlevők között vagy telefonon tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség megszűnik, ha a másik az ajánlatot nyomban el nem fogadja.
Távollevőnek tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség annak az időnek elteltével szűnik meg, amelyen belül az ajánlattevő – tekintettel az ajánlatban megjelölt szolgáltatás jellegére és az ajánlat elküldésének módjára – a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta.
A Legfelsőbb Bíróság GK 6. számú kollégiumi állásfoglalása szerint a gazdálkodó szervezetek közötti szerződések megkötése során az egyik fél a másik szerződő fél ajánlati kötöttségének idejét nem hosszabbíthatja meg. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a fél olyan tartalmú nyilatkozatot tesz, hogy kész szerződést kötni, de bizonyos határidőt kér a részletes szerződési feltételeket is tartalmazó elfogadó nyilatkozat (rendelésigazolás, megrendelés) közlésére.
Előfordul, hogy valamelyik fél által tett ajánlat alapján a felek a szerződés egyes feltételeiben (pl. a mennyiségben és a határidőben) megállapodnak, de az egyik fél közli, hogy a további feltételekre vonatkozó nyilatkozatát a másik félnek csak bizonyos határidőn belül küldi el. Hasonló helyzet áll elő, ha a szállító a megrendelésre az előbbieknek megfelelő bizonytalan választ ad. Az ilyen közlésből – attól eltekintve, hogy nincs konszenzus – általában nyilvánvaló az, hogy a fél még más feltételeket is kíván támasztani, és ezek elfogadásától függ, hogy a felek akarata találkozik-e, és a szerződés létrejön-e. Egymagában abból, hogy a fél a szerződésben további feltételeket kíván kikötni, megállapítható, hogy ezeket a fél lényegesnek tekinti. Ennélfogva az ezekben való megállapodás nélkül a szerződés létrejöttéről nem lehet szó. A szerződés létrejöttéhez ugyanis a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Ha ezek közül bármelyikben közöttük akaratmegegyezés nincs, nyilatkozataikhoz – a szerződéskötési kötelezettség körén kívül – szerződéskeletkeztető joghatás nem fűződik.
Az előbbiekből következik az is, hogy a szerződési nyilatkozatot egészében vagy részben későbbi időre halasztó közlés nem eredményezheti az ajánlati kötöttség meghosszabbítását sem.
Az ajánlati kötöttséget szerződéskötési kötelezettség esetén sem lehet egyoldalúan meghosszabbítani. Előfordulhat, hogy a felek bizonytalanságban vannak a szerződés létrejötte tekintetében. Nincs akadálya annak, hogy ilyen esetben az egyik fél pert indítson annak megállapítása iránt, hogy a szállítási szerződés létrejött-e. Ilyen kereset esetén a bíróság a szerződést nem hozhatja ugyan létre, de megállapíthatja azt, hogy a felek nyilatkozatai alapján létrejött-e a szerződés, és milyen tartalommal.
1.2.2.1. Gazdálkodó szervezet
Gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi együttműködési csoportosulás, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, az egyéni cég, továbbá az egyéni vállalkozó. Az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve ha a törvény e jogi személyekre eltérő rendelkezést tartalmaz.
1.2.3. Általános szerződési feltételek
Általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatároz, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg.
Az általános szerződési feltételt használó felet terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták. Ezt a szabályt kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha a felek között vitás, hogy a fogyasztói szerződésben a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták-e. Az általános szerződési feltételnek minősítés szempontjából közömbös a szerződési feltételek terjedelme, formája, rögzítésének módja, és az a körülmény, hogy a feltételek a szerződési okiratba szerkesztve vagy attól elválasztva jelennek meg.
Az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél – a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően – kifejezetten elfogadta.
Ha az általános szerződési feltétel és a szerződés más feltétele egymástól eltér, az utóbbi válik a szerződés részévé.
1.2.3.1. A feltételek megismertetése
Az általános szerződési feltételek csak úgy válhatnak a szerződés részévé, ha kidolgozójuk lehetővé tette, hogy a vele szerződő gazdálkodó szervezetek azok tartalmát megismerjék (a feltételeket rendelkezésre bocsátja, a közzétett feltételek megjelenési helyét megjelöli stb.). A gazdálkodó szervezetek között az állandó kapcsolat során már alkalmazott általános feltételek változatlan tartalommal történő használata esetén tájékoztatás helyett elegendő az azokra történő puszta utalás is.
A felek együttműködési kötelezettsége alapján külön figyelemfelhívási (tájékoztatási) kötelezettség terheli a gazdálkodó szervezeteket az általános szerződési feltételek, illetőleg a szerződési blanketta minden olyan tartalmi eleme tekintetében, amely az általános vagy szokásos szerződési gyakorlattól, az élettapasztalattól, a szerződésre vonatkozó diszpozitív szabályoktól lényegesen vagy valamely korábban közöttük alkalmazott kikötéstől eltér. Ezek a feltételek – külön figyelemfelhívó tájékoztatás nélkül – a másik fél kifejezett elfogadásának hiányában a szerződés tartalmává nem válnak.
Ahhoz, hogy az általános szerződési feltételek a szerződés részévé váljanak, arra van szükség, hogy az azokat kibocsátó vállalattal forgalmi kapcsolatban levő gazdálkodó szervezetek e feltételeket megfelelően megismerhessék. Erre akkor is szükség van, ha azok csak szakmailag szokásos feltételeket tartalmaznak, és különösen fontos ez a nem rendszeres szerződési partner esetében. A szerződéskötési gyakorlat tapasztalatai alapján azonban számolni kell azzal, hogy a hosszabb szövegű általános feltételek, blanketták esetében – különösen tömegszerű szerződéskötésnél – a gazdálkodó szervezetek vezetői, de még ügyintézői sem figyelnek fel esetleg egyes feltételek kihatására vagy újszerűségére. Ezért az olyan szerződési feltételre, amely eltér az általában szokásos szerződési gyakorlattól, a jogszabályok diszpozitív rendelkezéseitől vagy a kibocsátó vállalat által korábban alkalmazott feltételektől, külön kifejezetten fel kell hívni a figyelmet. Az általános feltételeknek ilyen rendelkezései csak akkor válnak a szerződés részévé, ha a figyelemfelhívás megfelelő módon (pl. aláhúzással, eltérő nyomtatással, külön kifejezett közléssel) megtörtént, vagy ennek hiányában is ezeket a feltételeket a másik fél kifejezetten elfogadta.
Rendszeres és ismétlődő forgalmi kapcsolat esetén nincsen szükség arra, hogy az általános szerződési feltételeket kibocsátó gazdálkodó szervezet minden egyes alkalommal megküldje az ilyen feltételeit a vele szerződő félnek, elég utalni azokra. Ennek azonban az az előfeltétele, hogy a szerződő felek kapcsolatában e feltételek több alkalommal már alkalmazásra kerültek, és ne legyen kétség abban a tekintetben, hogy azok tartalmát a másik szerződő fél ismerte.
1.2.3.2. Fogyasztó
Fogyasztó a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy.
1.2.3.3. Fogyasztói szerződés
Fogyasztói szerződés az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti; a törvény jótállásra és kellékszavatosságra vonatkozó szabályai alkalmazásában az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelynek tárgya ingó dolog, kivéve a villamos energiát, a - tartályban, palackban vagy egyéb módon korlátozott mennyiségben vagy meghatározott űrtartalommal ki nem szerelt – vizet és gázt, továbbá a végrehajtási eljárás vagy más hatósági intézkedés folytán eladott dolgot, valamint az olyan árverésen eladott használt dolgot, amelyen a fogyasztó személyesen részt vehet (fogyasztási cikk).
1.2.4. Távollevők közötti szerződések
Az úgynevezett távollevők között kötött szerződések szabályait a 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet tartalmazza. A rendelet hatálya arra a szerződésre terjed ki, amelyet fogyasztó és vállalkozás köt egymással termék, illetve szolgáltatás értékesítésére irányuló, a vállalkozás által működtetett távértékesítési rendszer keretében olyan módon, hogy a szerződés megkötése érdekében a vállalkozás kizárólag távközlő eszközt alkalmaz (távollevők között kötött szerződés).
A rendelet alkalmazásában távközlő eszköz: bármely eszköz, amely alkalmas a felek távollétében – szerződés megkötése érdekében – szerződési nyilatkozat megtételére. Ilyen eszköz különösen a címzett vagy a címzés nélküli nyomtatvány, a szabványlevél, a sajtótermékben közzétett hirdetés megrendelőlappal, a katalógus, a telefon, az automata hívókészülék, a rádió, a videotelefon, videotex (mikroszámítógép képernyővel) billentyűzettel vagy érintőképernyővel, az elektronikus levél (e-mail), a távmásoló (telefax) és a televízió.
A rendelet hatálya nem terjed ki:
a) a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló törvény által szabályozott pénzügyi ágazati szolgáltatásokra irányuló szerződésekre;
b) automatából történő értékesítésre;
c) nyilvános telefonállomás igénybevétele útján az elektronikus hírközlési szolgáltatóval kötött szerződésre;
d) az építési szerződésre;
e) ingatlan tulajdonjogának vagy ingatlanra vonatkozó más jog megszerzésére irányuló szerződésekre, kivéve a bérleti szerződést;
f) az árverésen kötött szerződésre.
Nem kell alkalmazni a rendeletnek a vállalkozás tájékoztatási, valamint a 30 napon belüli teljesítési kötelezettségére vonatkozó szabályait
a) az élelmiszerek, valamint egyéb mindennapi fogyasztásra szolgáló termékek rendszeres házhoz szállítására vonatkozó szerződésekre, továbbá
b) az olyan szállást nyújtó, szállítási, étkeztetési vagy szabadidős szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekre, amelyek alapján a vállalkozás e szolgáltatásokat meghatározott időpontban vagy meghatározott időszakban nyújtja.
A vállalkozás nem követelhet a fogyasztótól ellenszolgáltatást, ha olyan terméket értékesít, illetve olyan szolgáltatást nyújt, amelyet korábban a fogyasztó nem rendelt meg.
A fogyasztó nyilatkozatának elmulasztása esetén sem lehet vélelmezni a vállalkozás ajánlatának – hallgatólagos – elfogadását.
A fogyasztó kifejezett hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a vállalkozás a szerződéskötés céljából automata hívókészüléket, illetve távmásolót (telefaxot) használjon.
A vállalkozás a fogyasztó kifejezett tiltakozásának hiányában használhat olyan, közvetlen kapcsolatot lehetővé tevő egyéb távközlő eszközt.
A vállalkozást terheli annak bizonyítása, hogy a rendeletben meghatározott tájékoztatási kötelezettségének eleget tett, a határidők betartására vonatkozó előírásokat megtartotta, valamint a fogyasztó hozzájárulását beszerezte.
A fogyasztó a rendeletben meghatározott jogáról érvényesen nem mondhat le, a rendeletben foglaltaktól csak a fogyasztó javára lehet eltérni.
1.2.4.1. Tájékoztatási kötelezettség
A vállalkozás a szerződés megkötése előtt kellő időben köteles a fogyasztót tájékoztatni:
a) a vállalkozás cégnevéről (nevéről) és címéről (székhelyéről, illetve lakóhelyéről) azonosításra alkalmas módon;
b) a szerződés tárgyának lényeges jellemzőiről;
c) a terméknek, illetve szolgáltatásnak az általános forgalmi adót és egyéb kötelező terheket is magában foglaló áráról, illetve díjáról, valamint az összes járulékos költségről, így különösen a fuvardíjról, szállítási vagy postaköltségről;
d) a fizetés, a szállítás vagy a teljesítés egyéb feltételeiről;
e) az elállás jogáról;
f) a távközlő eszköz használatának díjáról, ha azt az alapdíjtól eltérően állapítják meg;
g) a vállalkozás ajánlati kötöttségének idejéről;
h) a szerződés legrövidebb időtartamáról olyan esetben, amikor a szerződésben foglaltak teljesítésére folyamatosan vagy ismétlődően kerül sor.
A tájékoztatási kötelezettségnek egyértelműen, közérthetően és pontosan, az igénybe vett távközlő eszköznek megfelelő módon kell eleget tenni.
Ha a vállalkozás telefonon tesz szerződéskötésre ajánlatot a fogyasztónak, a telefonbeszélgetés megkezdésekor köteles közölni legalább cégnevét (nevét), székhelyét (lakóhelyét) és telefonszámát, valamint a fogyasztó figyelmét kifejezetten fel kell hívnia szerződéskötésre irányuló szándékára.
1.2.4.2. Írásbeli megerősítés
A vállalkozás köteles a fenti felsorolás a)-e) pontjában foglaltakról való tájékoztatást írásban – papíron vagy más, a fogyasztó számára hozzáférhető tartós adathordozón – a fogyasztó rendelkezésére bocsátani. Ha e kötelezettségének a szerződéskötést megelőzően nem tett eleget, ezt az írásbeli megerősítést a szerződés teljesítése során kellő időben, de – kivéve ha a teljesítés harmadik személy részére történik – legkésőbb a teljesítés időpontjában köteles a fogyasztó részére rendelkezésre bocsátani.
Az írásbeli megerősítésnek tartalmaznia kell:
a) az elállási jog gyakorlásának feltételeit, módját és következményeit, ideértve azt az esetet is, amikor a fogyasztót az elállás joga nem illeti meg;
b) a vállalkozás azon telephelye (fiókja) vagy egyéb szervezeti egysége címét, ahol a fogyasztó panaszait érvényesítheti;
c) az esetleges jótállás feltételeit, valamint a teljesítést követően igénybe vehető kiegészítő szolgáltatásokat (alkatrészellátás, javítószolgálat);
d) a szerződés megszüntetésének lehetőségét, ha az határozatlan időre szól, vagy tartama az egy évet meghaladja.
A fentiek nem alkalmazhatók távközlő eszköz útján egyetlen alkalommal nyújtott olyan szolgáltatás esetében, amelynek ellenértékét a távközlő eszköz üzemeltetője részére kell megfizetni. A fogyasztót azonban ilyen esetben is tájékoztatni kell a vállalkozás címéről.
Tartós adathordozó az olyan eszköz, amely a fogyasztó számára lehetővé teszi a neki címzett adatoknak az adat céljának megfelelő ideig történő tartós tárolását, és a tárolt adatok változatlan formában és tartalommal történő megjelenítését.
1.2.4.3. Teljesítés
Ha a felek a teljesítés időpontjában nem állapodtak meg, a vállalkozás a szolgáltatás rendeltetéséből kétségtelenül megállapítható időpontban, ennek hiányában a fogyasztó felszólításában meghatározott időpontban vagy időn belül, felszólítás hiányában legkésőbb a megrendelésnek a vállalkozáshoz való megérkezésétől számított harminc napon belül köteles a szerződés szerinti teljesítésre. Ha a vállalkozás a szerződésben vállalt kötelezettségét azért nem teljesíti, mert a szerződésben meghatározott termék nem áll rendelkezésére, illetve a megrendelt szolgáltatást nem áll módjában nyújtani, köteles erről a fogyasztót haladéktalanul tájékoztatni, valamint a fogyasztó által fizetett összeget haladéktalanul, de legkésőbb harminc napon belül visszatéríteni. E kötelezettség teljesítése a vállalkozást nem mentesíti szerződésszegése egyéb következményei alól.
1.3. Az ajánlat elfogadása
A szerződés jelenlevők között abban az időpontban jön létre, amikor az ajánlatot elfogadják, távollevők között pedig akkor, amikor az elfogadó nyilatkozat az ajánlattevőhöz megérkezik. Ha a szerződés távollevők között jön létre, a szerződés létrejöttének helye az ajánlattevő lakóhelye, illetve székhelye (telephelye).
A nyilatkozattétel elmulasztása – ha az nem ráutaló magatartás – csak akkor minősül elfogadásnak, ha ezt jogszabály rendeli, vagy ha a felek ebben megállapodtak.
1.3.1. Az általános szerződési feltétel elfogadása
Az általános szerződési feltételek egyik célja, hogy megkönnyítsék a gazdálkodó szervezetek számára a szerződéskötést. A szerződés egyik feltételét sem lehet egyoldalúan megállapítani, így az általános feltételek is csak akkor válnak a szerződés részévé, ha azokat a másik szerződő fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. Adott esetben bírói mérlegeléstől függ, hogy mi tekinthető a feltételek elfogadásának. Az általános szerződési feltételek egyik feladata az is, hogy összefoglalják az adott szakmában a forgalomban általánosan érvényesülő szakmai sajátosságokat. Ezek a sajátosságok az adott terület szakemberei előtt általában ismeretesek. Ezért annak megítélésénél, hogy egy adott feltétel ráutaló magatartással elfogadottnak tekinthető-e, a bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy olyan feltételről van-e szó, amely kétségtelenül a szakmai forgalomban szokásos gyakorlatnak felel meg. Láttuk, hogy az általános szerződési feltételek akkor válnak a szerződés részévé, ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. Annak megítélésénél, hogy az egyes feltételek ráutaló magatartással elfogadottnak tekinthetők-e vagy sem, a bíróságnak arra is figyelemmel kell lennie, hogy azok az adott szakmában, ágazatban a forgalom általánosan követett szokásainak tekintendők-e.
1.3.1.1. Elfogadás általános szerződési feltétellel
Ha az általános szerződési feltételekre történt utalással közölt ajánlatot a másik fél saját általános szerződési feltételeivel fogadja el, és az általános feltételek egymással nem ellentétesek, mindkettő a szerződés részévé válik, ha a másik fél által a kifejezetten vagy ráutaló magatartással való elfogadás megállapítható. Ha az általános feltételek akár részlegesen is eltérnek egymástól, s az eltérés nem lényeges feltételre vonatkozik, egyik feltétel rendelkezése sem kerülhet alkalmazásra, helyette a jogszabályok vagy más rendelkezések diszpozitív szabályai érvényesülnek. Ha a kérdést jogszabály vagy más rendelkezés sem rendezi, e feltételeket – a szerződés céljának és tartalmának figyelembevételével – a bíróság állapítja meg.
A gazdasági forgalomban viszonylag sűrűn előfordul, hogy a szállító az ajánlatban vagy a rendelésigazolásban, a megrendelő pedig a megrendelésben általános szerződési feltételeket közöl. Nincsen akadálya annak, hogy ilyen esetben mind a szállító, mind a megrendelő általános feltételei a szerződés részévé váljanak, feltéve hogy azok nem mondanak ellent egymásnak. Ha azonban ezek a feltételek egymásnak ellentmondanak (blanketták csatája), és az eltérés a szerződés nem lényeges feltételére vonatkozik, a rendelkezések egyike sem kerül alkalmazásra, hanem helyükbe a jogszabályok (hatósági előírások) diszpozitív rendelkezései lépnek. Ilyenek hiányában a szerződés e feltételeit szükség esetén a bíróság is megállapíthatja.
Előfordulhat azonban, hogy a megrendelő és a szállító egymásnak ellentmondó általános feltételei a szerződés lényeges feltételeire vonatkoznak. Ilyen esetekben – a felek valamilyen formában történő megállapodásának, szerződéskötési kötelezettség esetében pedig a bíróság határozatának hiányában – szerződés nem jön létre.
1.4. Az ajánlattól eltérő elfogadó nyilatkozat
Az ajánlattól eltérő tartalmú elfogadást új ajánlatnak kell tekinteni. A gazdálkodó szervezetek közötti szerződések bármely feltételére (kikötésére) vonatkozólag helye van a felek eltérő véleményét kifejező nyilatkozatnak. E nyilatkozat azonban az általa érintett feltételt - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – általában csak akkor teszi lényegessé, ha azt valamelyik fél határozottan lényegesnek minősíti. A Legfelsőbb Bíróság GK 5. számú állásfoglalása szerint a cégek egymás közötti különböző szerződéseire irányadó jogszabályok – sem szerződéskötési kötelezettség esetében, sem e körön kívül – nem tartalmaznak korlátozást abban a tekintetben, hogy az egyik fél a másik szerződési nyilatkozatában (megrendelés, ajánlat, szerződéstervezet stb.) foglalt milyen szerződési feltétellel szemben közölhet eltérő véleményt. A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell azonban a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez. A szerződő fél tehát – érdekeinek megfelelően és azoktól függően – a szerződés bármely feltételét lényegesnek minősítheti, és az azzal ellentétes álláspontját is kifejezheti. Az eltérő nyilatkozat azonban önmagában nem jelenti azt is, hogy a fél a vitás kérdést olyan lényegesnek tekinti, amelyben a szerződés létrejöttéhez feltétlenül egybehangzó akaratnyilvánítás szükséges, s ennek hiányában a szerződést nem is akarja megkötni.
Fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a szerződések létrejöttét a felek között az eredetileg nem lényeges kérdésben felmerült vita csak akkor akadályozza meg, ha a szerződés megkötésére vonatkozó akaratelhatározást döntően befolyásolja. E cél megvalósítása érdekében meg kell kívánni a felektől, hogy ha egy feltételt valóban olyan lényegesnek tekintenek, amely nélkül nem hajlandók a szerződést megkötni, ezt az álláspontjukat valamilyen módon határozottan és egyértelműen juttassák kifejezésre.
A kifejtettekből következik, hogy a nem lényeges feltétel lényegessé válásához nem elég, ha a felek a véleményeltérésüket nyilvánítják, a lényeges feltétellé minősítéshez erre vonatkozó határozott nyilatkozat szükséges.
1.4.1. Nyilatkozat több részletben
Az ajánlatra vonatkozó eltérő véleményt – az ajánlati kötöttségre megállapított határidőn belül – több részletben is lehet közölni. A szerződés létrejöttéhez a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezése, a lényeges feltételekben való megállapodása szükséges; a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, s ha szerződéskötési kötelezettség esetén a szerződési nyilatkozataik eltérnek egymástól, kötelesek álláspontjaik egyeztetését megkísérelni. A Legfelsőbb Bíróság GK 7. számú állásfoglalása szerint felmerül a kérdés, hogy az ajánlati kötöttségre, az eltérő vélemények nyilvánítására, illetőleg elfogadására megállapított határidőn belül van-e lehetőség arra, hogy a fél az eltérő véleményét egyes feltételekre vonatkozólag külön, több részletben közölje, illetőleg az egyszer már közölt eltérő vélemény kizárja-e, hogy a fél a még le nem járt határidőn belül további ilyen nyilatkozatot tegyen. A szerződés egyes feltételeiben megnyilvánuló érdekek, illetőleg érdekellentétek nem szükségképpen azonos időpontban jelentkeznek, s olykor a felek előtt érdekeik csak fokozatosan, az összefüggések mélyebb felismerése után válnak nyilvánvalóvá, aminek következtében az arra nyitva álló határidőn belül több ízben és az egyes feltételekre külön is kifejezik véleményeik eltérését. Ezért az említett jogszabályok céljával ellentétes és gazdaságilag is helytelen lenne az olyan megoldás, amely a részleges véleményeltérés közléséhez a létesítendő megállapodás ezzel nem érintett részei tekintetében a felek akaratmegegyezésének vélelmét fűzné, és ezzel meghaladottá, lejárttá válnék a nyilatkozattételre nyitva álló határidő még hátralevő része is. A jogszabály helyes értelmezése tehát az, hogy az eltérő véleményt az ajánlati kötöttségre megállapított határidő alatt több részletben is lehet közölni.
Más megítélés alá esik, ha a szerződő felek egyike az eltérő vélemény közlésére nyitva álló határidő lejárta előtt a másik félnek az ajánlat minden részére kiterjedő nyilatkozatát teljes egészében elfogadja. Ilyen esetben nincs lehetőség arra, hogy a felek egyike újabb véleményt közlő szerződési nyilatkozatot tegyen, mert a szerződés már létrejött. A szerződés létrejötte után tett ilyen nyilatkozathoz tehát nem fűződik joghatás.
1.4.2. Egyezségi tárgyalások
A megkötendő szerződés egyes feltételeire nézve az egyezkedések során létrejött megállapodások sem a feleket, sem a szerződési vitában eljáró bíróságot nem kötik. A gazdasági perben eljáró bíróságok egyébként a diszpozitív jogszabályok rendelkezéseit sem kötelesek a szerződési ügyek elbírálása során figyelembe venni.
A kialakult bírói gyakorlat a GK 5. számú állásfoglalásban leírt szempontokat is mérlegelve olyan álláspontot foglal el, hogy a megkötendő szerződés egyes feltételeire nézve az egyezkedések során létesült megállapodások sem a felekre, sem – az esetleges szerződéskötési kötelezettség esetén vagy alávetés folytán - a szerződési vitában eljáró bíróságokra nem kötelező hatályúak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy mindaddig, amíg minden lényeges feltételben egybehangzóan akarategyezőségre nem jutnak, tárgyalásaik csupán egyezkedésnek tekinthetők. Az ilyen egyezkedések során az egyes részletkérdésekben történt megállapodásnak kötelező hatályt tulajdonítani nem lehet, már csak azért sem, mert nincs kizárva, hogy az egyik vagy a másik fél éppen a szerződés feltételeiről való további egyezkedések alakulása, illetőleg eredménye miatt nem tudja tartani azt a feltételt, amelyre nézve már előbb egyetértés jött létre. Nem lehet tehát a feleket elzárni attól, hogy az egyes szerződési feltételekre vonatkozóan az egyezkedés korábbi szakaszában tett nyilatkozataikat a kötendő szerződésről folyó további tárgyalásokon módosítsák vagy visszavonják. Mindezekhez képest a fél a szerződéseknek az egyezkedés során általa közölt feltétel mellett való megkötésére csak akkor köteles, ha a feltételt a felek között a szerződés előkészítése végett létrejött ún. előszerződés foglalja magában, amely szerint a fél – bizonyos körülmények bekövetkeztével – a szerződésnek az ott megjelölt feltétel mellett való megkötésére kifejezetten kötelezte magát.
Ezektől eltekintve az egyezkedések folyamán tett nyilatkozatokhoz egyik fél sincs kötve, ami azonban a jogszabályban meghatározott ajánlati kötöttséget nem érinti. Mindezek az elvek szerződéskötési kötelezettség esetén vagy annak hiányában egyaránt érvényesek.
A bíróság – szerződéskötési kötelezettség esetén – a szerződést létrehozhatja, és tartalmát megállapíthatja akkor is, ha a felek nem tudnak megállapodni. Ez a szabály a gazdasági perekben is érvényesül. A felek szerződéskötési "szabadsága", a feltételekben való megállapodásuk lehetősége legfeljebb egyes kötelezőnek minősülő jogszabályi előírások esetén lehet korlátozott. Nyilvánvalóan következik azonban ebből az is, hogy amennyiben a felek a bíróságra bízzák a közöttük vitás feltételek eldöntését – például alávetés útján -, vagy az adott dologra, szolgáltatásra nézve szerződéskötési kötelezettség áll fenn, s a bíróság ezért a szerződést a felek között létrehozhatta, a diszpozitív (eltérést engedő) jogszabályi rendelkezések a perben eljáró bíróságot nem kötik.
Ez az elmondottakon kívül következik a Ptk.-nak abból a szabályából is, amely szerint a szerződésekre vonatkozó diszpozitív szabályoktól a bíróság is akkor térhet el, ha azt a törvény megengedi.
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a szerződési vitában eljáró bíróságnak még szerződéskötési kötelezettség esetén is csak a felek között ténylegesen vitás feltételek kérdésében kell döntenie, a nem vitás feltételekre nézve csak akkor, ha ezek a vitás feltételekkel olyan szoros kapcsolatban vannak, hogy az egyik tartalma a másiktól függ (pl. a teljesítési hely és az ár kérdése), vagy ha azok megváltoztatását nemzetgazdasági érdek tenné szükségese, amire tekintettel a bíróság a szerződést egyébként is módosíthatná.
1.5. A szerződési nyilatkozatok hatályossága
A szerződési nyilatkozat, ha azt szóban vagy szóbeli üzenettel tették, a másik fél tudomásszerzésével válik hatályossá; az írásban vagy távirati úton közölt nyilatkozat hatályosságához pedig az szükséges, hogy az a másik félhez megérkezzék.
1.5.1. Visszavonás
A még hatályossá nem vált nyilatkozatot vissza lehet vonni. A visszavonó nyilatkozatnak azonban legkésőbb a visszavont nyilatkozattal egy időben kell a másik félhez érkeznie, illetőleg tudomására jutnia. Ha mindkét fél gazdálkodó szervezet, az ellenszolgáltatást (vételár, díj) vállaló fél a nyilatkozatát a szerződés létrejöttéig visszavonhatja, a másik fél költségeit azonban meg kell térítenie.
Ha az elfogadó idejében megtett nyilatkozata az ajánlattevőhöz elkésve érkezik, az ajánlattevő köteles a másik felet haladéktalanul értesíteni arról, hogy a szerződés nem jött létre. Ha ezt elmulasztja, a szerződés létrejön.
1.6. Beleegyezéshez, jóváhagyáshoz kötött szerződés
Ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy bele-egyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténtéig a szerződés nem jön létre, de a felek nyilatkozatukhoz kötve vannak. Kötöttségétől bármelyik fél szabadul, ha az általa a másik féllel közölt megfelelő határidőn belül a harmadik személy a beleegyezés, illetőleg a hatóság a jóváhagyás felől nem nyilatkozik. A beleegyezés, illetőleg a jóváhagyás megtörténtével a szerződés a megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal jön létre.
Beleegyezés, illetőleg jóváhagyás hiányában a szerződésre az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni.
1.7. Előszerződés
A felek megállapodhatnak abban, hogy későbbi időpontban egymással szerződést kötnek. Ez az úgynevezett előszerződés, amelyet a szerződésre előírt alakban kell megkötni. Az előszerződés alapján a felek kötelesek a szerződést megkötni. (Jogszabály előszerződés kötését kötelezővé teheti.)
A szerződés megkötésének elmaradása esetén a bíróság bármelyik fél kérelmére a szerződést létrehozhatja és tartalmát megállapíthatja. A bíróság a szerződést akkor is létrehozhatja, ha az előszerződés a szerződés lényeges kérdéseiben való megállapodást nem tartalmazza, feltéve hogy a nemzetgazdaság és a felek érdekeinek figyelembevételével, a felek tárgyalásai, korábbi szerződései és az eset összes körülményei alapján a szerződés tartalma meghatározható.
A bíróság a szerződést kivételesen az előszerződésben megállapított feltételek módosításával is létrehozhatja, ha ezt nemzetgazdasági érdek vagy a felek különös méltánylást érdemlő érdeke indokolja.
A szerződés megkötését bármelyik fél megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az előszerződés létrejötte után beállott körülmény folytán a szerződés teljesítésére nem képes, illetőleg a szerződés megkötése nemzetgazdasági érdeket sértene, vagy ha e körülmény alapján a szerződés megkötése után elállásnak vagy felmondásnak lenne helye.
Az előszerződésre egyébként az annak alapján megkötendő szerződésre vonatkozó szabályok megfelelően irányadók.
1.8. Biztatási kár
A bíróság a kárnak egészében vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte. Ez a szabály alkalmazható olyan esetekben is, amikor az egyik fél alappal bízott a szerződés létrejöttében, ám utóbb a másik fél hibájából az ügyletkötésre nem került sor. Az úgynevezett biztatási kár megtérítése például akkor is követelhető, ha a helyiség bérletére irányuló szerződés hatálybalépése hatósági határozattól vagy harmadik személy engedélyétől függ, és ennek megtagadása a bérbeadó magatartására visszavezethető okból történt.
Ha valaki célzott magatartásával másban valamely tény valósága iránt hitet ébreszt, és a másik e hite alapján kárt szenved, ezért a magatartás tanúsítója helytállni tartozik. Az utaló magatartás vagy biztatási kár jogintézménye azt jelenti, hogy e jogintézményben a károsodás a másokba vetett bizalom folytán, másnak a biztatására következik be.
Az úgynevezett biztatási kár csak akkor ítélhető meg, ha a károsult kellő alapossággal számíthatott a létrehozni kívánt szerződés megkötésére. Ezzel kapcsolatban utalunk arra, hogy nem hoz létre szerződést a ráutaló magatartás, ha a felek magatartása nem fejezi ki a megegyezést a szerződés lényeges pontjaiban. Amennyiben a szerződés lényeges feltételei a felek között nem tisztázottak, még a teljesítés és annak elfogadása sem tekinthető szerződést létrehozó ráutaló magatartásnak. Azt sem árt tudnunk, hogy a bírói gyakorlat szerint a szerződéskötés feltételeinek biztosítása az üzleti tevékenységének kockázati körébe tartozik.
A biztatási kár törvényi feltételei közül nem állapítható meg az önhiba hiánya például akkor, ha az új üzletág beindítását megelőzően a cég nem végez kockázatelemzést, majd az üzletág tevékenységét anélkül szünteti meg, hogy bevárná a folyamatban lévő szerződéskötési tárgyalások eredményét.
A biztatási kár megállapításához szükséges valamennyi törvényi feltételt a károsultnak kell bizonyítania. Bizonyítania kell egyrészt a másik fél szerződéskötési látszatot keltő szándékos magatartását, másrészt azt, hogy ezzel összefüggésben a saját kockázatviselésének elve alóli kivételt jelentő, objektív alapú okból feltételezett jóhiszemű magatartása folytán őt károsodás érte. Kártérítési kötelezettségről csak akkor lehet szó, ha – egyebek mellett - a kötelezett szándékosan magatartása és a jogosult kára között fennáll az okozati összefüggés.
A biztatási kárnak sem kell megtéríteni azt a részét, amelyet a károsult maga okozott.
1.9. A szerződési nyilatkozatok értelmezése
A szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Ha az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés tartalma a fenti szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel meghatározójával szerződő fél, illetve a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. (Nem alkalmazható ez az utóbbi értelmezési szabály a tisztességtelen szerződési kikötés, a túlzott kamatra vonatkozó feltétel megtámadása iránt indított eljárásokban vitatott kikötés, illetve az általános szerződési feltétel tekintetében.)
A felek titkos fenntartása vagy rejtett indoka a szerződés érvényessége szempontjából közömbös. A színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni.
Ha valaki jogáról lemond, vagy abból enged, nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni.
1.9.1. Általános szerződési feltétel értelmezése
Az általános szerződési feltételek értelmezésére is a szerződési nyilatkozatok értelmezésére vonatkozó szabályok az irányadók. Ha ilyen esetben is kétséges marad a feltétel tartalma, azt az értelmezést kell alkalmazni, amely az általános feltételt kidolgozó gazdálkodó szervezettel szerződő másik fél számára kedvezőbb. Minden gazdálkodó szervezettől elvárható, hogy általános feltételeit közérthetően, egyértelműen fogalmazza meg, azok tartalmát illetően ne hagyjon kétségeket. Ezért minden olyan esetben, amikor az általános feltételek valamely rendelkezését többféleképpen is lehet érteni, azt a Ptk. fentebb ismertetett szabálya szerint kell értelmezni, tehát úgy, ahogyan azt a másik félnek a feltételeket kidolgozó gazdálkodó szervezet feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Ha ezen szabály alkalmazásával is kétséges marad a kikötés tartalma, az általános szerződési feltételt kidolgozó gazdálkodó szervezet szerződéses partnere számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Az egyértelműség hiányának következményeit tehát végül is a feltételek kidolgozójának kell viselnie.
1.10. Jognyilatkozat képviselő útján
Más személy útján is lehet szerződést kötni, vagy más jognyilatkozatot tenni, kivéve ha jogszabály szerint a jognyilatkozat csak személyesen tehető meg. Cselekvőképes személyt korlátozottan cselekvőképes személy is képviselhet. A képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté.
Áru adásvételével vagy egyéb szolgáltatás nyújtásával rendszeresen foglalkozó jogi személynek az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben dolgozó alkalmazottat és tagot – amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik, vagy a körülményekből más nem következik – az ott szokásos szerződések megkötésénél és lebonyolításánál a jogi személy képviselőjének kell tekinteni. Az alkalmazott és a tag jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan, kivéve, ha a korlátozásról tudott vagy tudomást szerezhetett volna. (E rendelkezések megfelelően irányadók a magánszemély alkalmazottjára is.)
Aki képviseleti jogkörét jóhiszeműen túllépi, vagy anélkül, hogy képviseleti joga volna, más nevében szerződést köt, és eljárását az, akinek nevében eljárt, nem hagyja jóvá, köteles a vele szerződő félnek a szerződés megkötéséből eredő kárát megtéríteni. A bíróság azonban a szerződés megkötéséből eredő kár megtérítése alól mentesítheti, különösen, ha korábban képviselő volt, és képviseleti jogának megszűnéséről a szerződéskötéskor önhibáján kívül nem tudott. A rosszhiszemű álképviselő teljes kártérítéssel tartozik.
A képviselő nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga, vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel. Ha azonban a képviselő jogi személy, a képviselt kifejezett engedélye alapján érdekellentét esetében is eljárhat.
1.10.1. Meghatalmazás
Képviseleti jogot – a törvényen, a hatósági rendelkezésen és az alapszabályon alapuló képviseleten felül – a képviselőhöz, a másik félhez vagy az érdekelt hatósághoz intézett nyilatkozattal, vagyis meghatalmazással lehet létesíteni.
A meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a meghatalmazás alapján kötendő szerződésre előír. Az általános meghatalmazás csak írásban érvényes.
A meghatalmazás eltérő kikötés hiányában visszavonásig érvényes; visszavonása jóhiszemű harmadik személy irányában csak akkor hatályos, ha azt vele közölték. A visszavonás jogáról érvényesen nem lehet lemondani. A meghatalmazás bármelyik fél halálával megszűnik.
1.10.2. Ügyeinek vitelében akadályozott személy képviselete
A gyámhatóság kérelemre gondnokot rendel annak, akit körülményei ügyeinek vitelében akadályoznak, különösen, ha ismeretlen helyen tartózkodik, vagy ismert helyen tartózkodik ugyan, de visszatérésében gátolva van. A gondnokrendelés a gondnokolt személy cselekvőképességét nem érinti.
A gondnok képviseleti jogkörében kezeli a gondnokolt vagyonát, és ellátja azokat a feladatokat, amelyeket külön jogszabály reá bíz. A távol levő gondnoka ezenfelül – a gyámhatóság előzetes hozzájárulásával – minden olyan intézkedést megtehet, amivel a gondnokolt személyt károsodástól óvja meg. A halaszthatatlanul sürgős intézkedéshez a gyámhatóság hozzájárulása nem szükséges; erről azonban - mihelyt lehet – a gyámhatóságnak be kell számolni.
1.10.3. Eseti gondnokság
Ha a szülő, a gyám vagy a gondnok akár jogszabály vagy a gyámhatóság rendelkezése folytán, akár érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el, a gyámhatóság eseti gondnokot rendel.
Eseti gondnokot kell rendelni akkor is,
a) ha sürgősen kell intézkedni, és a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személynek nincs törvényes képviselője, vagy annak személye nem állapítható meg, továbbá
b) ha az ismeretlen, távol levő vagy ügyeinek vitelében egyébként akadályozott személy jogainak megóvása érdekében szükséges.
Az eseti gondnok az ügyben olyan jogkörrel jár el, mint a gyám, illetőleg a gondnok. A szülői felügyeletet gyakorló szülő, a gyám és a gondnok jogköre nem terjed ki azokra az ügyekre, amelyeknek ellátására eseti gondnokot rendeltek.
1.11. Szolgáltatás szerződés nélkül
Az ítélkezési gyakorlatban felmerült az a kérdés, hogy a bíróságnak miként kell rendeznie a felek közötti jogviszonyt, ha a vállalkozó olyan szolgáltatást nyújt a megrendelő részére, amelyről a szerződés kifejezetten nem rendelkezett. Nem egy esetben a bíróság a szerződés valóságos tartalmának a vizsgálata nélkül csak szakértőt hallgat meg, s a szakértői vélemény alapján minden jogi megokolás nélkül kötelezi a megrendelőt a szolgáltatás ellenértékének a megtérítésére. Más esetekben a bíróság azzal az indokolással ítéli meg a vállalkozó részére a szolgáltatás ellenértékét, hogy a megrendelő fizetési kötelezettsége a szerződés alapján áll fenn minden olyan esetben, amikor a felek a szerződés megkötésekor nem láthatták előre, hogy a teljesítés során további szolgáltatás válik szükségessé. Előfordul, hogy a bíróság a jogalap nélküli gazdagodás szabályait alkalmazza. A kérdésre a XXXII. számú Polgári Elvi Döntés adja meg a választ.
1.11.1. Milyen szolgáltatást fed le az ellenérték?
A vállalkozó a szerződésben meghatározott díjért mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek a szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű használatának biztosításához szükségesek.
A vállalkozó olyan szolgáltatása esetén, amelyre a felek kifejezetten nem állapodtak meg, a bíróságnak körültekintően vizsgálnia kell, hogy a szerződés nem terjedt-e ki erre a szolgáltatásra is. A szerződés valóságos tartalmának a megállapításánál figyelembe kell venni a szerződés megkötését megelőző tárgyalásokat, a megkötéskor vagy utóbb tett nyilatkozatokat, a felek ráutaló magatartását, a vállalkozás tárgyát, a mű jellegét és általában az eset összes körülményeit. Vizsgálni kell azt is, hogy a felek a szerződésüknek akár kifejezett nyilatkozattal történt, akár pedig ráutaló magatartásukból megállapítható módosításával nem terjesztették-e azt ki az említett szolgáltatásra is.
Ha a szerződés – az említettek szerint – valamely szolgáltatásra kiterjed, a vállalkozó azért csak akkor követelhet különdíjazást, ha aggálytalanul megállapítható, hogy a vállalkozási díj meghatározásánál erre a szolgáltatásra nem voltak tekintettel. Ebben az esetben a megrendelő a vonatkozó jogszabályokban meghatározott díjat, ilyennek hiányában pedig a szolgáltatás mennyiségének és minőségének megfelelő díjat köteles a vállalkozónak megfizetni.
A szerződés tartalmát – természetesen a törvényes keretek között – a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződés elsődleges joghatása az, hogy kötelezettség keletkezik belőle a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. E rendelkezésekből az is következik, hogy a szerződésből eredő jogviták eldöntésénél elsősorban a felek megállapodását kell figyelembe venni, minthogy mindegyik felet köti a szerződési nyilatkozata.
A szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt rendeltetésének, illetőleg a szerződésben kikötött vagy egyébként a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasználni. A teljesítésnek ezt az alapvető szabályát kell figyelembe venni a vállalkozási szerződés teljesítésével kapcsolatos jogviták eldöntésénél is. A vállalkozó tehát – mint ahogyan a megrendelő is – a vállalkozási szerződést a tartalmának megfelelően köteles teljesíteni.
Ha tehát a felek a vállalkozási szerződésben mind a létrehozandó művet, mind pedig a vállalkozási díjat végleges jelleggel határozták meg, a művet a szerződésben meghatározott díj ellenében kell szolgáltatni. Ha például a vállalkozó 300 000 Ft-ért vállalta el a szerződésben meghatározott kivitelezésű épület felépítését, és ennek megfelelően teljesít, ennél nagyobb összegű vállalkozási díjra jogszerűen nem tarthat igényt, a megrendelő pedig ennek csökkentését jogszerűen nem igényelheti, éspedig akkor sem, ha esetleg az építés befejezésekor kiderül, hogy az egyik vagy másik fél rosszabbul járt, mint ahogyan azt a szerződéskötéskor számításba vették.
A szerződésben kikötött díjtól eltérésnek csak akkor van helye, ha jogszabály a felekre kötelezően eltérő díjat állapít meg, vagy ha az eltérésnek megvannak a jogszabályban meghatározott feltételei. A szolgáltatás értékét a szerződés szerinti díjtól eltérően megállapító szakértői vélemény ezért egymagában nem lehet alapja a kikötött díjtól való eltérésnek. Az ellenkező álláspont a szerződésekbe vetett bizalom gyengülésére, a forgalmi élet bizonytalanságára vezetne, visszaélésekre adna lehetőséget, nem szolgálná a szerződészegésektől való visszatartáshoz fűződő érdekeket, tehát szemben állna azzal a jogpolitikai céllal, hogy a szerződő feleket a vállalt kötelezettségeik maradéktalan teljesítésére kell nevelni.
Lehetséges azonban, hogy a vállalkozó a szerződés teljesítésével kapcsolatban olyan szolgáltatást is nyújt a megrendelő részére, amelyre a felek kifejezetten nem állapodtak meg. A felek szerződési akarata az eset körülményeiből megállapíthatóan ilyenkor is irányulhat arra, hogy a vállalkozó a szerződésben meghatározott mű létrehozása érdekében ezt a szolgáltatást is teljesítse. Nemegyszer éppen a megrendelt mű jellegéből következik, hogy a mű létrehozásához szükséges munkákat és költségeket nem lehet előre pontosan felmérni.
A bíróságnak tehát elsősorban azt kell körültekintően vizsgálnia, hogy mi volt a szerződés valóságos tartalma, a felek bármilyen módon kifejezésre juttatott szerződési akarata. Figyelembe kell venni a feleknek a szerződéskötést megelőző tárgyalásait, a szerződés megkötésekor vagy utóbb tett nyilatkozatait, ráutaló magatartását, a vállalkozás tárgyát, a mű jellegét, s általában az eset összes körülményeit. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a felek a szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményről kötelesek egymást tájékoztatni. Mindezek alapján lehet csak megnyugtatóan megállapítani, hogy az adott esetben a felek megállapodása kiterjedt-e a vitás szolgáltatásra. Ha az állapítható meg, hogy a szerződés erre a szolgáltatásra is kiterjedt, ez esetben a vállalkozó ennek teljesítésével tesz eleget a szerződésben vállalt kötelezettségének. Általában abból kell kiindulni, hogy a vállalkozó mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek szükségesek a szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű használatának biztosításához, s hogy a vállalkozó mint szakember ezeket a szolgáltatásokat a szerződés megkötésekor általában számításba is veszi.
Előfordulhatnak továbbá olyan esetek is, amikor a vállalkozó nem kétségesen az eredeti szerződés szerinti megrendelés kereteit meghaladó szolgáltatást nyújt, azonban ennek az alapja az, hogy maguk a felek a szerződésüket – akár kifejezetten, akár az eset körülményeiből következtethetően – utóbb módosították, a teljesítés során jelentkező szükségletnek megfelelően, a korábban számba nem vett szolgáltatásra is kiterjesztették. Az eredeti szerződés módosítására utaló körülményként értékelhető például az, ha a megrendelő tudomást szerez arról, hogy a vállalkozó az eredeti megállapodás kereteit meghaladó munkát végez, s ez ellen nem tiltakozik, vagy ha az eredeti szerződéstől eltérő utasításai tették szükségessé az eredetileg számba nem vett szolgáltatások nyújtását.
Ami a szóban forgó szolgáltatások ellenértékének a megfizetését illeti, azt kell a továbbiakban vizsgálni, hogy mi volt a szerződés tartalma a vállalkozási díj tekintetében. Lehetséges ugyanis, hogy a felek a szerződésükben a vállalkozási díjat a szóban forgó szolgáltatásra is tekintettel határozták meg, de lehet, hogy nem.
Ha a felek a vállalkozási díj meghatározásánál az említett szolgáltatást is számba vették, a vállalkozó nem tarthat jogszerűen igényt arra, hogy a megrendelő a szerződés szerinti vállalkozási díjon felül annak ellenértékét külön megtérítse. Általában abból kell kiindulni, hogy a vállalkozó a szerződésben meghatározott díjért köteles nyújtani mindazokat a szolgáltatásokat, amelyek a szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű használatának biztosításához szükségesek. Ha például az épülettel kapcsolatban az a) pont harmadik bekezdésében felhozott esetben a felek a szerződésükben nem is határozták meg pontosan az elvégzendő munkákat, a vállalkozó e nélkül is köteles volt a szerződés alapján mindazokat a munkákat elvégezni, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy épületet a szerződés szerinti kivitelezésben fel tudja építeni. Ha tehát a vitatott munka elvégzéséhez szükséges volt, a 300 000 Ft vállalkozási díj ennek a munkának az ellenértékét is magában foglalja, minthogy a felek a vállalkozási díj megállapításánál ezt a munkát is nyilvánvalóan számításba vették.
Ha viszont a felek a vállalkozási díj megállapításánál a szóban forgó szolgáltatásra – az eset körülményeiből következtethetően – nem voltak tekintettel, a vállalkozó külön díjazásra tarthat igényt. Ennek mértékénél a vonatkozó jogszabályok rendelkezései, ilyennek hiányában pedig a szolgáltatás mennyiségének és minőségének megfelelő díjak az irányadók. Ha például a felek az épület építésére vonatkozó szerződésükben csak hozzávetőlegesen határozták meg vállalkozási díjként a 300 000 Ft-ot, s a rendelkezésre álló adatokból azt lehet megállapítani, hogy valamely munkát (pl. a festést) az említett összeg meghatározásánál nem vették számításba, a vállalkozó jogszerű igényt tarthat e szolgáltatás ellenértékének a megfizetésére is.
1.11.2. Megbízás nélküli ügyvitel
Ha a bíróság a fent említett vizsgálódások eredményeként azt állapítja meg, hogy a vállalkozó olyan szolgáltatást is nyújtott, amelyre az eredeti vagy esetleg módosított szerződés – a valóságos tartalma szerint – nem terjedt ki, ilyenkor a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak megfelelő alkalmazásával lehet a szolgáltatás díja iránt támasztott igény tekintetében dönteni. A szóban forgó esetekben ugyanis a vállalkozó a szerződés kereteit meghaladóan teljesít szolgáltatásokat a megrendelő részére. Ez a tényállás - bár szorosan tapad a vállalkozási szerződéshez – lényegében közel áll a megbízás nélküli ügyvitelhez. Itt pedig arról van szó, hogy valaki valamely ügyben más helyett eljár anélkül, hogy arra megbízás alapján vagy egyébként jogosult volna. Az erre a tényállásra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával e szolgáltatás tekintetében is kielégítően rendezhető a felek közötti jogviszony.
A bíróságnak tehát adott esetben azt kell vizsgálnia, vajon a szolgáltatás az eset összes körülményeire tekintettel helyénvaló volt-e, vagyis megfelelt-e a megrendelő érdekének és feltehető akaratának. Ha igen, a vállalkozó jogszerű igényt tarthat e szolgáltatás megfelelő ellenértékére; ha nem, a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhet megtérítést.
A megbízás nélküli ügyvitel szabályainak megfelelő alkalmazása természetesen nem vonja maga után a vállalkozási szerződési jelleg elvesztését, a vállalkozó által teljesített szolgáltatásnak a megbízási szerződés szabályai szerint való elbírálását.
Ha tehát a vállalkozó a szerződés (a módosított szerződés) kereteit meghaladó szolgáltatást is nyújtott a megrendelő részére, e szolgáltatás tekintetében a felek közötti jogviszony a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak a megfelelő alkalmazásával rendezhető.
(Az ismertetett elvi döntés nem vonatkozik azokra a vállalkozási szerződésekre, amelyekre vonatkozóan az elvi döntésben érintett kérdéseket külön jogszabályok rendezik.)
A megbízás nélküli ügyvitel polgári jogi szabályai a következők:
Aki valamely ügyben más helyett eljár anélkül, hogy arra megbízás alapján vagy egyébként jogosult volna, az ügyet úgy köteles ellátni, amint azt annak érdeke és feltehető akarata megkívánja, akinek javára beavatkozott. A más ügyébe jogosultság nélkül való beavatkozást akkor kell helyénvalónak tekinteni, ha megfelel a másik érdekének és feltehető akaratának, különösen ha a beavatkozás őt károsodástól óvja meg. Életveszély elhárítása végett az életveszélybe került személy, széles körben fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása érdekében a tulajdonos vagy más rendelkezésre jogosult személy, tartási kötelezettség teljesítése végett a tartásra köteles személy akarata ellenére is helye van beavatkozásnak.
A megbízás nélküli ügyvivő köteles azt, akinek érdekében beavatkozott, erről haladéktalanul értesíteni; egyebekben őt a megbízott kötelezettségei terhelik. Ha a megbízás nélküli ügyvivő beavatkozása helyénvaló volt, őt a megbízott jogai illetik, függetlenül attól, hogy beavatkozása sikerrel járt-e. Ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, a megbízás nélküli ügyvivő díjazást nem követelhet, költségeinek megtérítését csak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti, és felelős mindazért a kárért, amely beavatkozása nélkül nem következhetett volna be.
Ha valaki tudva, hogy nincs hozzá joga, idegen ügyet sajátjaként lát el, vele szemben a megbízás nélküli ügyvitelből eredő jogokat lehet érvényesíteni. Ha e jogokat érvényesítik, az eljáró személy a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint költségeit beszámíthatja.
1.11.3. Jogalap nélküli gazdagodás
Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni. Nem köteles visszatéríteni a gazdagodást az, aki attól a visszakövetelés előtt elesett, kivéve ha
a) számolnia kellett a visszatérítési kötelezettséggel, és felelőssége a gazdagodás megszűnéséért megállapítható, vagy
b) rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz.
Ha az, akinek részére a gazdagodást vissza kellene téríteni, azt tilos vagy a jó erkölcsbe ütköző magatartásával maga idézte elő, a bíróság az ügyész indítványára a vagyoni előnyt az állam javára ítélheti meg.
Az életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatást visszakövetelni nem lehet, kivéve ha jogszabály másként rendelkezik, vagy a juttatást bűncselekmény útján szerezték meg.
A gazdagodással kapcsolatos vagyoni előnyök visszatérítésére a jogalap nélküli birtoklásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni; a visszatérítésre köteles személy a dologra fordított szükséges költségei megtérítését követelheti. Ha a vagyoni előnyt természetben visszaszolgáltatni nem lehet, értékét kell megtéríteni.
(A jogalap nélküli gazdagodásra egyébként a kártérítés szabályait kell megfelelően alkalmazni.)
1.11.3.1. Birtoklás jogalap nélkül
Aki jogalap nélkül van a dolog birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni. A birtokos a dolog kiadását megtagadhatja, amíg a birtoklással kapcsolatosan őt megillető igényeket ki nem elégítik; jogállására a felelős őrzés szabályai irányadók. Nem tagadhatja meg a dolog kiadását az a birtokos, aki a dolgot bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton szerezte meg. A birtokos, aki a dolog kiadására köteles, követelheti a dologra fordított szükséges költségei megtérítését – a dolog fenntartásával rendszerint együtt járó kisebb kiadások kivételével -, továbbá elviheti az általa létesített berendezési és felszerelési tárgyakat. A birtokos jóhiszeműsége esetén a hasznokkal nem fedezett hasznos költségei megtérítését is követelheti, rosszhiszeműsége esetén pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhet megtérítést. Az elvitel jogát csak az állag sérelme nélkül lehet gyakorolni.
A birtokos köteles a jogosultnak kiadni a dolog meglevő hasznait, kivéve ha ellenszolgáltatás fejében jutott birtokához és jóhiszemű volt.
A jóhiszemű birtokos az addig terjedő időre, amíg a birtokot tőle a jegyző, illetőleg a bíróság előtt vissza nem követelik, a hasznokért és a károkért nem felelős. A visszakövetelés idejétől kezdve – ha nem vált nyilvánvalóan rosszhiszeművé – felelősségére az általános szabályok, használati és a hasznok szedésére vonatkozó jogára pedig a felelős őrzés szabályai az irányadók.
A rosszhiszemű birtokos köteles megfizetni azoknak a hasznoknak az értékét, amelyeket elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott, továbbá felelős a dologban bekövetkezett mindazokért a károkért, amelyek a jogosultnál nem következtek volna be.
1.11.3.2. Felelős őrzés
Aki a dolgot más érdekében a nélkül tartja magánál, hogy arra külön jogviszonynál fogva jogosult vagy köteles volna, a dolog őrizetéről a jogosult költségére és veszélyére mindaddig köteles gondoskodni, amíg az a dolgot át nem veszi (felelős őrzés). A felelős őrző a dolgot költségei megtérítéséig visszatarthatja.
A felelős őrzés tartama alatt a felelős őrző a dolgot nem használhatja, kivéve amennyiben a használat a dolog fenntartásához szükséges. Ha a dolgot e tilalom ellenére mégis használja, a jogosulttal szemben minden olyan kárért felel, amely e nélkül nem következett volna be.
A felelős őrző köteles a dolog meglevő hasznait kiadni, és az elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott hasznok értékét – az őrzésből folyó igényei beszámításával – megtéríteni.
Ha a jogosult a dolgot megfelelő határidő alatt felszólításra nem szállítja el, és annak máshol való elhelyezése aránytalan nehézséggel vagy a költségek előlegezésével járna, a felelős őrző a dolgot értékesítheti vagy felhasználhatja.
A gyorsan romló dolgot – amennyiben lehetséges – értékesíteni kell, illetőleg fel kell használni.
Az értékesítésből befolyt összeg, illetőleg a felhasznált dolog ellenértéke a jogosultat illeti meg.
