A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvénynek (Htv.) az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CXXII. törvénnyel (Mód.-tv.) végrehajtott módosítása viszonylag kis terjedelmű, ugyanakkor több jelentősebb változást is rejt magában. Mindemellett az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény (Egpt-tv.) is változtatta a helyi adózás szabályait, méghozzá oly módon, hogy a helyi adónemek száma kettővel csökkentette.
9.1. Megszűnő vállalkozók kommunális adója
Az Egpt-tv. értelmében a Htv. vállalkozók kommunális adójára vonatkozó szabályai 2011. január 1-jével hatályukat vesztik. Azaz a vállalkozók kommunális adója – a vállalkozók, önkormányzati adóhatóságok adminisztratív terheinek csökkentése érdekében – 2011. január 1-jével megszűnik. A vállalkozónak a 2010. évre vonatkozó kommunálisadó-kötelezettségét - 2010. december 31-i határnappal – 2011. május 31-ig benyújtandó éves bevallással (és esetleges egyidejű adófizetéssel vagy adó-visszatérítési igénnyel) le kell zárnia a székhelye, illetve Htv. szerinti telephelye önkormányzati adóhatósága felé.
[Htv. 27-29. §-ai]
9.2. Megszűnő üdülőépület utáni idegenforgalmi adó
Az Egpt-tv. vonatkozó rendelkezései [22-24. §-ok] szerint a Htv. üdülőépület utáni idegenforgalmi adóra vonatkozó szabályai 2011. január 1-jével hatályukat vesztik. Azaz az üdülőépület utáni idegenforgalmi adó (adminisztrációsteher-csökkenés céljából) 2011. január 1-jétől szintén megszűnik. A törvény erejénél fogva beálló változás miatt az üdülőépület után a 2010. év végéig az adóalanynak nem kell bevallást benyújtania, az adókötelezettség megszűnéséről az önkormányzati adóhatóságnak kell határozatot hoznia.
[Htv. 30. § (1) bekezdésének b) pontja, (2) bekezdése, 32. §-a b) pontja, 33. §-a c) pontja és 52. §-a 19. pontja]
9.3. A fővárosi és kerületi adómegállapítási jog
A hatályos Htv. 1. §-ának (3) bekezdése értelmében a fővárosban a Fővárosi Közgyűlés akkor vezethet be építményadót, telekadót, magánszemély kommunális adóját, idegenforgalmi adót, ha ahhoz megszerzi a kerületi önkormányzatok többségének támogatását. 2011-től mindezen szabály úgy változik, hogy a Fővárosi Közgyűlésnek minden adóévben meg kell kérnie az adott kerületi önkormányzat beleegyezését ahhoz, hogy az említett adónemeket a fővárosban bevezethesse. Ez azzal is járhat, hogy egy adott adónemet a főváros egyes kerületeiben a fővárosi, más kerületeiben a kerületi önkormányzat rendelete alapján kell fizetni.
9.4. Az építmény- és telekadómértékének differenciált megállapítása
A Htv. 2010. december 31-ig hatályos 7. §-ának e) pontja értelmében az önkormányzat a vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó alapjának alapterület szerinti megállapítása esetén csak az ingatlan fajtája, illetve földrajzi elhelyezkedése alapján állapíthatott meg differenciált adómértéket. A települési önkormányzat 2011-től további szempontok szerint is differenciálhat, mégpedig az adótárgy (hasznos) alapterülete, funkciója (használati módja), továbbá a kereskedelemről szóló törvény szerinti vendéglátás célját szolgáló épület esetén annak nyitva tartása alapján is.
Ennek eredőjeként az önkormányzat többszempontú adómértékrendszert alakíthat ki a településen, azaz az egyes mértékdifferenciáló tényezők együttesen is meghatározhatják a települési adómérték-struktúrát. Például az önkormányzat kialakíthat övezeteket, s az övezeteken belül a használati mód (pl.: szellemi tevékenység folytatása, ipari tevékenység végzése) szerint is lehet különböző az adó mértéke.
A hasznos alapterület fogalma az adótárgy nagysága szerinti adómérték-differenciálással összefüggésben egészül ki 2011-től. Ennek értelmében az egy helyrajzi számon lévő, több, azonos fajtájú épület esetén összegezni kell a hasznos alapterületüket, s ez az együttes összeg lesz az adó alapja. Mindez nem változtatja meg azt az adózási elvet, hogy az egy helyrajzi számon lévő épületek, épületrészek külön-külön adótárgyak.
9.5. Emelkedő építményadó törvényi felső mértéke
2011. január 1-jétől az építményadó felső mértéke alapterület szerinti adómérték-megállapítás esetén 900 Ft/m2 helyett 1100 Ft/m2-re, a korrigált forgalmi érték szerinti adómegállapítás esetén pedig a korrigált forgalmi érték (a forgalmi érték fele) 3%-a helyett annak 3,6%-ára emelkedik az adómérték. Az alapterület szerinti adóztatás esetén – a változatlanul fennmaradó valorizációs rendelkezés [Htv. 7. § e) pont] miatt – a valós, önkormányzat által alkalmazható maximális mérték 2011-től – immáron az 1100 Ft/m2 mértékre számítva – 1580,8 Ft/m2.
[Htv. 16. §]
9.6. Az ideiglenes jellegű iparűzésiadó-kötelezettség
A Htv. hatályos 37. §-a (2) bekezdése értelmében az ideiglenes jellegű iparűzésiadó-kötelezettség három tevékenységet terhelhet:
– a piaci és vásározó kiskereskedelmi tevékenységet;
– az építőiparitevékenység-végzést, ha annak időtartama adóéven belül 30 napnál több, de 181 napnál kevesebb (A hatályos szabályozás szerint, ha az építőiparitevékenység-végzés 180 napnál hosszabb, akkor az építkezés helye telephellyé válik.);
– a Magyarországon székhellyel, telephellyel nem rendelkező vállalkozó egyéb tevékenységvégzését.
Az adózó az adóévben megfizetett ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység utáni adóját levonhatja a székhely, telephely szerinti település számára fizetendő adóból.
Az adókötelezettség teljesítése (bejelentkezés, bevallásbenyújtás, adófizetés) és annak feldolgozása – különösen piaci és vásározó kiskereskedelmi tevékenység esetén – ugyanakkor sokszor a bevételhez képest aránytalanul magas költséget jelent mind az adózók, mind az adóhatóságok számára. Ezért megszűnik a piaci vásározó kiskereskedelmi tevékenység ideiglenes jellegű adókötelezettsége.
A Htv. 37. §-ának, új (3) bekezdésének beiktatásával lehetővé válik az is, hogy ha az építőiparitevékenység-végzés időtartama a településen a vállalkozó megítélése szerint előreláthatóan 180 napnál hosszabb lesz, akkor a vállalkozó a tevékenység megkezdésekor már eleve úgy jelentkezhessen be, mint állandó jellegű tevékenységet végző. (Ez jelenleg csak úgy lehetséges, ha az adózó telephelyet nyit a településen.) Ennek az az előnye, hogy adóéven belül nem kell először ideiglenes jellegű tevékenységet végzőként, majd állandó tevékenységet végzőként bejelentkezni. Abban az esetben, ha az ilyen tevékenységvégzés időtartama – az adózó előzetes jelzése alapján – mégsem haladja meg a 180 napot, a tevékenység ideiglenes jellegűnek minősül, s arról a bevallást legkésőbb az adóévet követő év január 15-ig kell benyújtani. A bevallásbenyújtással egyidejűleg kell az adót is megfizetni, mégpedig – a visszaélések (az adófizetés valódi ok nélküli prolongálása) elkerülése érdekében – az eredeti esedékességtől (azaz azon időponttól, amikor az ideiglenes jellegű tevékenység után eredetileg kellett volna az adót megfizetni) késedelmi pótlékot is kell fizetni.
Külön szabály vonatkozik arra az esetre, ha a vállalkozó az adóévben már fizetett ideiglenes jellegű adót a településen, de a tevékenységvégzés időtartama a 180 napot meghaladta. Ebben az esetben a településen már megfizetett ideiglenes adót, az adott település önkormányzatának fizetendő (bevallott) állandó jellegű adóba lehet betudni (azaz csökkenteni az állandó jellegű adó összegét).
[Htv. 37. §-a]
9.7. Az iparűzési adó alapjának megosztására vonatkozó szabályok pontosítása
A Htv. hatályos rendelkezése értelmében a vállalkozónak a székhelye szerinti településen mindig keletkezik állandó jellegű iparűzési tevékenység utáni adókötelezettsége, s e településre mindenképp kell valamilyen összegű iparűzésiadó-alaprészt osztania, a Htv. 3. számú mellékletében meghatározott módon. Gondot jelent ugyanakkor a vállalkozó számára a székhely szerinti településre való adóalap-megosztás abban az esetben (sokszor vita támad az adóhatóság és az adózó között), ha a vállalkozónak van más településen telephelye, s a székhely kvázi csak levelezési címként funkcionál (az ügyvezetés csak "papíron" zajlik a bejegyzett székhelyen).
A székhely és a telephely között az adóalap-megosztáshoz kapcsolódóan tehát külön szabályként rögzíti a módosított törvény, hogy – a személyi jellegű ráfordításarányos és az ún. komplex iparűzésiadóalap-megosztás esetén – az ügyvezető, ügyvezetők után figyelembe veendő személyi jellegű ráfordítás legalább 10%-át a székhely szerinti településhez kell kimutatni. Ezzel függ össze az is, hogy nem alkalmazható az eszközérték-arányos megosztás, ha a székhely szerinti településre eszközérték nem jut (ennél a megosztási módszernél ugyanis a személyi jellegű ráfordítás nem vehető figyelembe, így nem írható elő minimális adóalaprész).
[Htv. 3. számú melléklet 8. és 9. pont]
9.8. Új iparűzésiadóalap-megosztási módszer az építőipari tevékenységet végzők számára
Szintén az adóalap-megosztást érinti, hogy az építőipari tevékenységet végző vállalkozások számára – a többi adózóhoz képest – nagyobb adminisztrációt jelent az egyes építkezések helye szerinti településekre mint telephelyekre vonatkozó adóalap-megosztás, mert a munkavállalók éven belül sokszor több építkezésen dolgoznak, gyakran váltakozó jelleggel, s mindezek követése külön adminisztrációt igényel. Ezért az építőipari tevékenységet végző vállalkozások számára – döntésüktől függően – lehetővé válik egy egyszerűbb megosztási módszer is. Ennek lényege a következő:
– A teljes adóalap 50%-át a székhely és a "klasszikus" (nem építőipari tevékenység miatt előálló) telephely szerinti településekhez a hatályos megosztási módok szerint kell megosztani.
– Az adóalap másik 50%-át pedig az egyes építkezések miatt telephellyé váló települések között, mégpedig az ott előállított építőipari teljesítmény arányában kell megosztani. Konkrétan: az adott településen végzett építőipari tevékenységből származó számviteli törvény szerinti értékesítés nettó árbevétele és az adóév utolsó napján fennálló, építőipari tevékenységgel összefüggésben készletre vett befejezetlen termelés, félkész termék, késztermék értéke együttes összegének, a vállalkozó építőipari tevékenységéből származó összes számviteli törvény szerinti értékesítés nettó árbevétele és az adóév utolsó napján fennálló, építőipari tevékenységgel összefüggésben készletre vett összes befejezetlen termelés, félkész termék, késztermék értéke együttes összegében képviselt aránya szerint lehet megosztani az adóalapot.
A módosítás rögzíti azt is, hogy a Htv. alkalmazásában az a vállalkozás végez építőipari tevékenységet, amelynek az adóévben a számviteli törvény szerinti nettó árbevétele, valamint befejezetlen és félkész termékeik, késztermékeik készletre vett állománya együttes összege legalább 75%-ban építőipari tevékenységből származik.
A megosztási módszert a következő példa szemlélteti. Egy építőipari vállalkozás székhelye "A" településen van, míg "B" és "C" településen telephelye van. Az egyes településeken felmerült személyi jellegű ráfordítás összege rendre 100 M Ft, 120 M Ft, 80 M Ft volt. A vállalkozás adóévben 180 napnál hosszabb ideig "D", illetve "E" településen folytatott építőipari tevékenységet. A "D" településen végzett munka ellenértékeként a vállalkozó 300 M Ft árbevételt ért el, s év végén 100 M Ft befejezetlen termelési értéket vett fel a mérlegébe. Az "E" településen a munkát befejezte, a kiszámlázott ellenérték 300 M Ft volt.
Az adózó vállalkozási szintű iparűzésiadó-alapja 200 M Ft. A teljes adóalap felét (100 M Ft-ot) az "A", "B" és "C" telephely szerinti települések között az egyes településekre kimutatott személyi jellegű ráfordítások és az összes személyi jellegű ráfordítás arányában, azaz 100/300, 120/300, 80/300 arányban kell megosztani. Így "A" településre 33,3 M Ft, "B" településre 40 M Ft, a "C" településre 26,7 M Ft adóalap jut.
Az adóalap "másik" felét (100 M Ft) pedig a "D" és "E" települések között a két településen elvégzett építőipari teljesítmény arányában kell megosztani. "D" településre 400/700 arányban (57,142857%), "E" településre 300/700 arányban (42,857143%) kell megosztani az adóalapot. Ennek eredményeként "D" településre 57,1429 M Ft, míg "E" településre 42,8571 M Ft adóalap jut.
[Htv. 3. számú melléklet 2.3 pont]
9.9. Adóalap-megosztás távközlési tevékenység végzése esetén
Új adóalap-megosztási módszer vonatkozik a 2011. adóévtől kezdődően a távközlési tevékenységet végző adózóra is. Távközlési tevékenységet végzőnek az a vállalkozó tekinthető a Htv. alkalmazásában, amelynek az összes nettó árbevételén belül a távközlési tevékenységből (a TEÁOR' 08 61. ágazatba tartozó tevékenységek összessége) származó nettó árbevétele eléri a 75%-ot. Ezen adózó esetén telephellyé válik (a jelenleg meglévő egyéb telephelyeken túlmenően) az ügyfele, fogyasztója számlázási címe szerinti település egésze. Az adóalapot a székhely és a telephely szerinti települések között pedig a távközlési tevékenységet végző ügyfele, fogyasztója számlázási címe alapján az adott (székhely, telephely szerinti) településre kimutatott nettó árbevétel és az összes, az ügyfelek, fogyasztók számára kimutatott, távközlési tevékenységből eredő számviteli törvény szerinti nettó árbevétel arányában kell megosztani.
[Htv. 3. számú melléklet 2.4 pont]
9.10. Az adóelőleg-számítás módjának változása
A Htv. 41. §-ában szabályozza az iparűzésiadóelőleg-fizetés rendjét. E § (7) bekezdése rendelkezik arról, hogy az adóelőleg-számítás során figyelembe kell venni, ha jogszabályi változás miatt az adó alapja vagy mértéke változik, továbbá azt is, ha az adózót a korábbi évben megillető kedvezmény, mentesség az adóévben már nem vagy csak részlegesen jár. E szabály azzal egészül ki, hogy az előlegszámításnál azt is figyelembe kell venni, ha a Htv. 39/D. §-a szerinti törvényi mentesség (a foglalkoztatás növelése miatt adóalap-mentesség) az adóévben nem jár, vagy adott esetben az adóévben e címen visszafizetési kötelezettség terheli a vállalkozót.
[Htv. 41. § (7) bekezdés]
