14.1. Fontosabb változások
A társadalombiztosítást érintően 2011-ben is sok a változás, amelyek közül a legfontosabbak a következők:
– a magán-nyugdíjpénztári tagdíjbefizetések 14 hónapra felfüggesztésre kerültek, és megszűnt a kötelező pénztártagság a pályakezdőknél,
– a főállású vállalkozóknál a jövőre nézve megszűnik a tevékenységre jellemző kereset utáni járulékfizetés szabálya; és új szabály, hogy a legalább középfokú végzettséget igénylő főtevékenységnél legalább a garantált bérminimum után kell tb-járulékot fizetni,
– az egyéni nyugdíjjárulék 2011-től 9,5 százalékról 10 százalékra emelkedik,
– az egyéni nyugdíjjárulék-plafon napi összege 21 000 forintra nő, a munkáltatói tb-járuléknak azonban továbbra sincs felső határa,
– változik a külföldi vállalkozások által foglalkoztatott biztosítottak utáni járulékfizetés szabálya,
– megszűnnek a kivét és díjkiegészítés utáni ehoszabályok, valamint a személyi jövedelemadózás szabályainak változásai miatt módosul az ehoalapba tartozó jövedelmek köre,
– a rehabilitációs hozzájárulásnál konkrét szabályok, tételes felsorolások határozzák meg, hogy a hozzájárulási kötelezettség szempontjából kik minősülnek megváltozott munkaképességűnek, és a megváltozott munkaképességet milyen dokumentummal lehet igazolni,
– a Start-törvényben új járulékkedvezmény kerül bevezetésre a részmunkaidős foglalkoztatás támogatása céljából.
A társadalombiztosítással összefüggő módosítások meg nem zárultak le, az Országgyűlés decemberben több olyan törvényjavaslatot is tárgyal, amelyek vagy a járulékokat, vagy a tb-ellátásokat érintik. E várható változásokat is ismertetjük a cikk végén.
14.2. Társadalombiztosítás
14.2.1. Járulékmértékek
A nem biztosítottak és a nyugdíjas (kiegészítő tevékenységet folytató) vállalkozók utáni egészségügyi szolgáltatási járulék összege az infláció mértékével egyezően emelkedik: havi 4950 forintról 5100 forintra (napi 165 forintról 170 forintra).
[1997. évi LXXX. törvény 19. § (4) bekezdés]
A magánnyugdíjpénztárakat megillető tagdíjbefizetések felfüggesztésre kerülnek: a 2010. november 1. és 2011. december 31. közötti időszakban esedékes tagdíj mértéke 0% (a nyugdíjjárulék mértéke pénztártagok esetén is 9,5% 2010 végéig, 2011-től pedig 10%).
[1997. évi LXXX. törvény 19. § (7) bekezdés]
Ez a változás ugyanakkor nem érinti a tagdíj-kiegészítéseket, mivel a munkáltató vagy maga a munkavállaló továbbra is kiegészítheti – a 0%-os – tagdíját.
A megváltozott szabályokat a 2010. október 1-jétől 2011. november 30-ig terjedő bevallási időszakokra vonatkozó, azaz 2010. november 1-je és 2011. december 31-e közötti időszakban esedékessé váló járulékokra, illetve tagdíjakra kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy első ízben a 2010. október havi járulékalap után kellett az új szabályok szerint teljesíteni a bevallási, fizetési kötelezettséget (az októberre vonatkozó bér utáni járulékok esedékessége 2010. november 12.).
A nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló törvény alapján 2010. november 3-ától megszűnt a kötelező pénztártagság a pályakezdőknél, és minden pénztártag számára megnyílt a lehetősége annak, hogy visszaléphessen az állami nyugdíjrendszerbe.
[1997. évi LXXX. törvény 4. § m) pontja]
Az egyéni nyugdíjjárulék mértéke 2011. január 1-jétől 9,5%-ról 10%-ra emelkedik (emellett a tagdíj változatlanul 0%).
Az átmeneti szabályok szerint az új járulékmértéket a 2011. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre és keletkezett járulékfizetési kötelezettségekre kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a 2011. január 10-éig megszerzett, 2010. decemberi járulékalapot képező jövedelemre, amelyet a 2010. december hónapra vonatkozóan benyújtott bevallásban kell bevallani, még a 2010. december 31-éig hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.
14.2.2. Járulékplafon
Az egyéni nyugdíjjárulék-fizetési felső határnapi összege a költségvetési törvény szerint 21 000 forint. A munkáltatói tb-járuléknak továbbra sincs felső határa.
14.2.3. Járulékalap
Megszűnik a természetbeni juttatás mint adójogi kategória, ezáltal megszűnik az az utáni tb-járulék is. A nem pénzbeli juttatások közül azok után, amelyeket az Szja-tv. 70. §-a nevesít (béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes juttatások), nincs társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettség (a kifizetőnek 27% ehót kell utánuk fizetnie). Emellett az Szja-tv. 71. §-ában meghatározott ún. béren kívüli juttatások (meghatározott összeghatár alatti üdülési csekk, étkezési utalvány, önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulás stb.) után sincs tb-járulék (és eho sem).
[1997. évi LXXX. törvény 21. § b) pont]
A hallgatói munkaszerződés 2011-től ismét biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony, és az abból származó hallgatói munkadíj ismét járulékalapot képező jövedelemnek minősül.
[1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bek.]
A felszolgálási díj és a borravaló 2011-től adómentes jövedelmek, azonban továbbra is járulékalapot képező jövedelemnek minősülnek, amelyek után változatlanul:
– felszolgálási díj esetében a foglalkoztató 15%-os nyugdíj-biztosítási járulékot fizet (amely magában foglalja a nyugdíjjárulékot is),
– a borravaló esetében a vendéglátóüzlet felszolgálója 15% nyugdíj-biztosítási járulékot fizethet (amely szintén magában foglalja a nyugdíjjárulékot is), ami nem kötelező, hanem választható a magasabb nyugdíjalap megszerzése érdekében.
[1997. évi LXXX. törvény 4. § k) pont, 26. § (7) bek.]
14.2.4. Minimálbér fogalma a járuléktörvényben
Megváltozik a minimálbér fogalma a Tbj-tv.-ben, ami az új szabályok szerint két összeget jelent:
– a tárgyhónap első napján érvényes, a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér kötelező legkisebb havi összege, és
– a biztosított egyéni és társas vállalkozó járulékfizetéséről szóló rendelkezések alkalmazásában a tárgyhónap első napján, a teljes munkaidőre érvényes garantált bérminimum havi összege, ha az egyéni vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége vagy a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel.
A minimálbér fogalmának kettőssége azt jelenti, hogy például a megbízási jogviszonynál vagy ehhez hasonló jogviszonyoknál (munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok), ahol a minimálbér 30%-a fölötti kifizetés esetén jön csak létre a biztosítás, vagy ahol a minimálbér a járulékalap (kezdő őstermelőknél), ott mindig a tárgyhónapban érvényes ("normál") minimálbér az irányadó összeg.
A változás lényege, hogy a minimálbér meghatározott esetben más összeget jelent, konkrétan: a legalább középfokú végzettséget igénylő vállalkozói tevékenységnél a Tbj-tv. szerinti minimálbér a "szakmunkás-minimálbért", azaz a garantált bérminimumot jelenti. Vagyis a vállalkozó járulékfizetésének alapja minimálisan a garantált bérminimum, kivéve ha a főtevékenysége nem igényel középfokú végzettséget (ez utóbbi esetben a "normál" minimálbér a járulékalap alsó határa).
Szintén a minimálbér fogalmát érinti az a változás, mely szerint a minimálbér a tárgyhónap első napján érvényes minimálbért jelenti, és nem a megelőző hónapban érvényes összeget, mint korábban. Ez igaz mind a munkavégzésre irányuló jogviszonyok (például megbízás) utáni járulékfizetés elbírálásánál, mind a vállalkozók járulékalapjának meghatározásánál. Főállású biztosított vállalkozóknál tehát, ha év közben nem változik a minimálbér összege, akkor mind a 12 naptári hónapra ugyanaz lesz a minimális járulékalap (korábban januárra mindig az előző évi minimálbér után kellett járulékokat fizetni, így a január havi járulékminimum kisebb volt a február-decemberinél).
[1997. évi LXXX. törvény 4. § s) pont]
14.2.5. Járulékminimum
A munkaviszonyban foglalkoztatottaknál megszűnik a legalább a minimálbér kétszerese utáni járulékfizetés szabálya (2010 végéig, ha a munkáltató nem élt bejelentéssel, akkor az ennél kisebb bérű munkavállaló után is meg kellett fizetni a kétszeres minimálbér után a járulékokat). A járulékfizetés így minden esetben a ténylegesen kifizetett (megszerzett) jövedelmekhez kapcsolódik.
[1997. évi LXXX. törvény 20. §]
A biztosított egyéni és társas vállalkozóknál a jövőre nézve megszűnik a tevékenységre jellemző kereset utáni járulékfizetés szabálya. Ez azt jelenti, hogy 2010-re nézve érvényes marad e rendelkezés (vagyis nincs visszamenőleges hatálya a módosításnak), azonban egy átmeneti szabály biztosítja, hogy ha a vállalkozó a járulékalap megállapításánál rosszul alkalmazta a piaci érték megállapítási módszerek valamelyikét, akkor emiatt az adóhatóság nem alkalmazhat mulasztási bírságot és adóbírságot.
A járulékfizetés alsó határa a főállású vállalkozóknál a ("normál") minimálbér, középfokú végzettséget igénylő főtevékenység esetén pedig a magasabb összegű garantált bérminimum. Mindkét esetben a tárgyhónap első napján érvényes összeg az irányadó. A járulékalap-minimum továbbra is havi átlagban teljesítendő, vagyis kivét vagy tagi jövedelem elszámolása hiányában nem kell járulékot fizetni, ha az adott hónapig bezárólag havi átlagban legalább a minimálbér/bérminimum után megfizették a járulékokat.
[1997. évi LXXX. törvény 27., 29., 29/A. §]
14.2.6. Megállapodás alapján fizetett járulék
A belföldinek nem minősülők megállapodás alapján akkor szerezhetnek jogosultságot egészségügyi ellátásra, ha havonta a minimálbér 50 (kiskorúaknál 30) százalékának megfelelő járulékot fizetnek. A járulékot előre, az előző hónap 12-éig kell megfizetni. A módosítás kimondja, hogy aki e határidőt elmulasztja, de az előző hónap végéig rendezi a tartozást (például a február havi járulékot január 31-ig), annak nem szűnik meg a jogosultsága (korábban, ha akár 1 napot is késett a befizetés, az a megállapodás megszűnését vonta maga után).
[1997. évi LXXX. törvény 35. § (2) bekezdés]
14.2.7. Külföldi munkáltató Magyarországra kiküldött munkavállalója
A Magyarországon nem bejegyzett vállalkozás belföldön kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalója, aki harmadik állam állampolgárságával rendelkezik, és nem bevándorolt vagy letelepedett jogállású, két évet meg nem haladó munkavégzés esetén mentesül Magyarországon a tb-járulék-fizetés alól (a korábbi szabályok szerint korlátlan ideig mentesült). Ha ugyanaz a munkáltató ugyanazt a munkavállalóját (akár egy másik munkakörben) újra Magyarországra küldi dolgozni, a mentesség csak akkor érvényes, ha az előző munka befejezésétől számítva három év eltelt. Ez tehát azt jelenti, hogy minden öt éven belül ilyen formában legfeljebb két évig lehet tb-mentesen dolgozni.
E szabály 2012. január 1-jén lép hatályba.
[1997. évi LXXX. törvény 11. § b) pont]
14.2.8. Biztosítás kezdete
A biztosítás az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől a jogviszony megszűnéséig áll fenn.
Ez alól 2011-től kivétel a Munka Törvénykönyve (Mt.) szerinti munkaviszony, amely esetén a biztosítás kezdete az a nap, amelyen a munkavállaló ténylegesen munkába lép.
A módosítás indoka, hogy a jogalkalmazás során számos esetben problémaként merült fel, hogy a munkaviszony (ezáltal a biztosítás is) kezdetét veszi akkor is, ha a munkavállaló ténylegesen nem lép munkába. Az Mt. szerint, ha erről a felek kifejezetten nem rendelkeznek, a munkaviszony kezdete a munkaszerződés megkötését követő munkanap. Az új szabály szerint azonban a biztosítás akkor jön létre, amikor a munkavállaló ténylegesen is felveszi a munkát. Ezáltal elkerülhetők az olyan téves bejelentések is, amikor a törvény szerint létrejött ugyan a munkaviszony, de a munkavégzés valamilyen okból meghiúsult.
[1997. évi LXXX. törvény 7. §]
14.2.9. Nem levonható egyéni járulék elszámolása
Rendeződik az a probléma, amely abból adódott, hogy a nem pénzbeli jövedelmet terhelő egyéni járulékokra nem volt olyan elszámolási szabály, mint az szja-törvényben. A nem pénzbeli juttatások adójogi (ezáltal tb-jogi) kezelése jelentősen megváltozott, ezért különösen indokolttá vált a járulékelszámolási szabályok módosítása is. Az új rendelkezések szerint a nem pénzbeli jövedelem után megállapított egyéni járulék minden esetben a magánszemélytől levonandó.
[1997. évi LXXX. törvény 50. § (5) bekezdés]
14.2.10. Különös szabályok a külföldi munkáltató magyar biztosítottja utáni járulékfizetésre
A külföldi vállalkozás magyar jogszabályok szerint biztosított munkavállalójára 2011-től speciális járulékszabályok vonatkoznak.
E munkavállalók után:
– 27 százalék tb-járulék, és
– összesen 17,5 százalék egyéni járulék fizetendő.
[1997. évi LXXX. törvény 56/A. § (1) bekezdés]
A korábbi képviseleti szabály – amely kimondta, hogy ha a külföldi munkáltató nem rendelkezett Art. szerinti képviselővel, akkor a belföldön munkát végző munkavállalóját kellett képviselőnek tekinteni – megszűnik.
Az új szabályok szerint a járulékkötelezettséget a külföldi vállalkozás nevében belföldi fióktelepe, vagy ennek hiányában pénzügyi képviselője teljesíti.
["Art. 8. §
(1) A külföldi vállalkozás nevében és érdekében belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben adózási ügyvivőként kizárólag belföldi fióktelepe járhat el, ha a külföldi vállalkozás belföldi fióktelep alapítására köteles vagy egyébként ilyennel rendelkezik.
(2) Az adózási ügyvivő teljesíti a külföldi vállalkozás belföldi adókötelezettségeit, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat is.
(3) Amennyiben a külföldi vállalkozás több fióktelepet létesít, az egyes fióktelepeken folytatott gazdasági tevékenységével összefüggő adókötelezettségeket a fióktelepek önállóan teljesítik, azonban olyan jognyilatkozatokat csak együttesen tehetnek meg, amelyek a külföldi vállalkozás más belföldi fióktelepeinek adózására is kihatnak.
9. §
(1) Az a külföldi vállalkozás, amely belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben gazdasági célú letelepedésre nem köteles, belföldi adókötelezettségeinek teljesítésére pénzügyi képviselőt bízhat meg.
(5) A pénzügyi képviselő a külföldi vállalkozás nevében teljesíti annak belföldi adókötelezettségeit, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat. A pénzügyi képviselet fennállása alatt a külföldi vállalkozás az adóhatóság előtt személyesen vagy más képviselője útján nem járhat el."]
Fióktelep hiányában, vagy ha nem kerül sor pénzügyi képviselő megbízására, a külföldi vállalkozás közvetlenül saját maga jár el. Ennek érdekében előzetesen (a biztosítás kezdete előtt) kérnie kell az adóhatóságnál a foglalkoztatóként való nyilvántartásba vételét.
Ha nincs Art. szerinti képviselő, és a nyilvántartásba vétel iránti kérelmét is elmulasztja a külföldi vállalkozás, a járulékkötelezettség alanya maga a munkavállaló. Vagyis az új szabályok szerint a munkavállaló már nemcsak képviselőként felel a járulékok bevallásáért és megfizetéséért, hanem a járuléktartozás tőle követelhető, mulasztási és adóbírsággal azonban nem sújtható. Természetesen nincs akadálya annak, hogy maga a munkavállaló ebben az esetben képviselőt hatalmazzon meg a járulékkötelezettségek teljesítésére.
A külföldi vállalkozás magyar biztosítottja után a tb-járulékok bevallása és befizetése jóval egyszerűbb szabályok szerint fog zajlani. Az új angol-magyar nyelvű bejelentési és bevallási űrlapok jóval rövidebbek lesznek, a járulékokat pedig egy kincstári számlára kell befizetni.
[1997. évi LXXX. törvény 56/A. § (2)–(3) bekezdés]
Új szabály, hogy ha a kölcsönzött munkavállaló belföldön dolgozik egy magyar cégnél, és a munkaerő-kölcsönbeadó külföldi vállalkozás (például Szlovákiában bejegyzett cég), akkor a munkavállaló bejelentése, a járulékok bevallása és megfizetése annak a belföldi vállalkozásnak a kötelessége, amely a munkavállalót kölcsönvevőként foglalkoztatja.
[1997. évi LXXX. törvény 56/A. § (4) bekezdés]
14.2.11. Igazolás
A foglalkoztatók jelenleg egy összegben igazolják a levont járulékok összegét. Visszamenőleges kifizetés miatt azonban a nyugdíjjárulék meghaladhatja az éves felső határt. Annak érdekében, hogy a tárgyévi és az előző évekre vonatkozó járulékok ne keveredjenek, ezért a tárgyévi levont járulékot és az ettől eltérő időre vonatkozó járulékot külön-külön kell feltüntetni a járulékigazoláson.
[1997. évi LXXX. törvény 47. § (3) bekezdés]
14.3. Egészségügyi hozzájárulás
14.3.1. Kifizetői (27%) eho
Új szabály, hogy az Szja-tv. 70. §-ában nevesített, ún. béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes juttatások után a kifizetőnek 27% ehót kell fizetnie az adóalapként meghatározott összeg után.
Az ehót az adóval egyidejűleg (tehát havonta, vagy például reprezentációnál évente) kell megállapítania a kifizetőnek.
[1998. évi LXVI. törvény 3. § (1) bekezdés ba) alpont]
2011-től nincs járulékfizetési kötelezettség a biztosítási jogviszonyon kívüli juttatások után. 2010 végéig például a munkáltató belföldi vagy külföldi anyavállalatától közvetlenül kapott juttatás után a munkáltatónak, illetve - külföldi juttató esetén – a munkavállalónak kellett tb-járulékot fizetnie. Az ilyen típusú ügylet alapján szerzett, adóelőleg-köteles jövedelem után a kifizetőnek 2011-től 27% ehót kell fizetnie, ha pedig nincs kifizető, akkor a jövedelemszerző magánszemélynek.
Az Szja-tv. 71. §-ában meghatározott ún. béren kívüli juttatások a jövőben is tb-járulék- és ehomentesek.
[1998. évi LXVI. törvény 5. § (1) bekezdés g) pont]
Az szja-törvényben megszűnt az egyösszegű járadékmegváltások és a kis összegű kifizetések mint önálló jövedelemkategória. E jövedelmek 2011-től az összevont adóalap részét képezik, melyek után adó-előleget kell fizetni. Ennek következtében az általános ehofizetési szabályok hatálya alá kerülnek, vagyis az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem összege után a kifizető 27% ehót fizet (ami az ehofizetési kötelezettséget illeti, érdemi változás tehát nincs).
[1998. évi LXVI. törvény 3. § (1) bekezdés ba) alpont]
A külön adózó jövedelmek közül a kamatkedvezményből származó jövedelem után továbbra is a kifizető fizeti a 27%-os ehót a jövedelemnek minősülő összeg után (és nem az adóalapként meghatározott összeg alapulvételével, mint az Szja-tv. 70. §-a szerinti juttatások esetében).
[1998. évi LXVI. törvény 3. § (1) bekezdés bb) alpont]
14.3.1.1 Kivétkiegészítés, díjkiegészítés ehoszabályai
A 2009-ben kihirdetett, kivétkiegészítés és személyesközreműködőidíj-kiegészítés személyi jövedelemadózási szabályai hatályukat vesztik (az osztalék, osztalékalap átminősítésére eredetileg 2010. évet követően került volna sor, azonban ezt már a 2010-es adóévre sem kell elvégezni). Ezzel összhangban megszűnnek, és nem kell alkalmazni a kivét- és díjkiegészítés utáni ehofizetési szabályokat sem.
Ha azonban valaki választja a kiegészítés szja-szabályainak alkalmazását (ez lehetséges), és emiatt 2010. december 31-ére ilyen jogcímen jövedelmet állapít meg, akkor az ezzel összefüggő 27% ehót meg kell fizetnie (mivel az Eho-tv. vonatkozó szabályai ezen a napon még hatályosak).
Az Eho-tv. módosítása hatályon kívül helyezi azt a korábban kihirdetett, de még nem alkalmazott rendelkezést is, mely szerint a nem evás társas vállalkozás 27 százalék ehót fizet a ki nem fizetett osztalék után. E szabályok tehát még a tényleges alkalmazásuk előtt megszűnnek.
14.3.2. Magánszemélyt terhelő 14%-os eho
A magánszemélyek ehofizetési kötelezettségével kapcsolatban nincs érdemi változás. A magánszemélyek következő jövedelmeit terheli 14% eho:
– vállalkozásból kivont jövedelem [Szja-tv. 68. §],
– értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem [Szja-tv. 65/A. §],
– osztalék [Szja-tv. 66. §], vállalkozói osztalékalap [Szja-tv. 49/C. §],
– árfolyamnyereségből származó jövedelem [Szja-tv. 67. §],
– ingatlan bérbeadásából [Szja-tv. 16. § (1) bekezdés] származó egymillió forintot meghaladó jövedelem esetén a teljes összeg.
A felső határ, vagyis ameddig a 14%-os ehót az egyéni egészségbiztosítási járulékkal együtt fizetni kell, változatlanul 450 000 forint.
Annak érdekében, hogy a magánszemélynek ne kelljen 2011-től 14% ehót fizetnie a tőzsdei osztalék után, e jövedelem a kivételek között jelenik meg, így nem kell utána 14% ehót fizetni (erre azért volt szükség, mert megszűnt az e jövedelemre vonatkozó speciális adómérték).
[1998. évi LXVI. törvény 3. § (3) bekezdés, 5. § (1) bekezdés]
14.3.3. Ingatlan bérbeadásából származó jövedelem utáni 14%-os eho
Az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem 2011-ben sem képezi 27%-os eho alapját (ez 2010-ben is így volt). A magánszemély fizet a jövedelemnek minősülő összeg után 14% ehót, ha a jövedelem magasabb 1 millió forintnál.
Új szabály, hogy év közben az adóelőlegalap-számításnál figyelembe vett jövedelem alapulvételével kell a 14% ehót megállapítani. Az Szja-tv. 47. § (5) bekezdés b) pontja alapján ilyen esetben az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem a költség (költséghányad) összegével csökkentett bevétel 78%-a.
Ha a jövedelmet kifizető fizeti (juttatja), változatlanul a kifizető állapítja meg és vonja le a 14%-ot.
[1998. évi LXVI. törvény 3. § (3) bekezdés e) pont, 11. § (4) bekezdés]
Változás, hogy megszűnik az a kivételszabály, hogy az állandó lakóhely szerinti lakás bérbeadásából származó jövedelem mentesül az ehofizetési kötelezettség alól. A kis jövedelműek eho alóli mentességét ugyanakkor továbbra is biztosítja az, hogy az egymillió forint alatti bérbeadásból származó jövedelmet nem terheli eho.
[1998. évi LXVI. törvény 3. § (5) bekezdés]
14.4. A foglalkoztatás elősegítéséről szóló törvény változásai
14.4.1. Rehabilitációs hozzájárulás
A rehabilitációs hozzájárulást érintően jelentős változások következnek be 2011-től. Az új szabályok nagymértékben segítik a jogalkalmazók munkáját, mivel a törvény pontosan meghatározza, hogy kiket kell megváltozott munkaképességűnek tekinteni, és ennek alátámasztására milyen igazolásokkal kell a munkavállalónak rendelkeznie.
Megszűnik a kirendelésre és a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó kivételszabály, így ezeket a munkavállalókat is figyelembe kell venni 2011-től a munkaadói létszám megállapításakor.
[1991. évi IV. törvény 41/A. § (2) bekezdés]
A rehabilitációs hozzájárulási kötelezettség feltételei nem változtak. A hozzájárulás továbbra is azt a munkáltató terheli, amelynél
– a foglalkoztatottak létszáma a 20 főt meghaladja, és
– a foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát.
[1991. évi IV. törvény 41/A. § (1) bekezdés]
Technikai jellegű változás, hogy a hozzájárulás mértékét 2011-től a költségvetési törvény határozza meg. A költségvetési törvény szerint ez az összeg változatlanul 964 500 forint/fő/év.
[1991. évi IV. törvény 41/A. § (5) bekezdés]
14.4.2. Megváltozott munkaképességűek
A rehabilitációs hozzájárulás tekintetében megváltozott munkaképességű a munkavállaló, ha
a) munkaképesség-csökkenése – az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (a továbbiakban: ORSZI), 2007. augusztus 15-ét megelőzően az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézete (a továbbiakban: OOSZI) szakvéleménye, 2001. január 1-jét megelőzően vasutas biztosítottak esetében a Magyar Államvasutak Orvosszakértői Intézetének szakvéleménye szerint – 50-100 százalékos mértékű,
b) egészségkárosodása az ORSZI szakvéleménye szerint 40 százalékos vagy azt meghaladó mértékű,
c) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 23. § (1) bekezdés a) pontja alapján látási fogyatékosnak minősül, vagy vakok személyi járadékában részesül,
d) az Ftv. 23. § (1) bekezdés d) pontja alapján a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt fogyatékossági támogatásban részesül,
e) külön jogszabály szerint súlyos értelmi fogyatékosnak minősül, és erre tekintettel a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint adókedvezményre jogosult,
f) siket vagy súlyosan nagyothalló, és halláskárosodása audiológiai szakvélemény szerint a 60 decibel hallásküszöbértéket eléri vagy meghaladja, vagy
g) a súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezményeiről szóló kormányrendelet szerint súlyos mozgáskorlátozottnak minősül,
és a munkaszerződése szerinti munkaideje a napi négy órát eléri.
[1991. évi IV. törvény 42. §]
A megváltozott munkaképességet igazolja:
a) a munkaképesség-csökkenés és az egészségkárosodás tekintetében: az ORSZI, OOSZI, Magyar Államvasutak Orvosszakértői Intézetének szakvéleménye, a rehabilitációs járadék megállapításáról szóló határozat, vagy a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátás megállapításáról szóló határozat,
b) a látási fogyatékosság, illetve a vakok személyi járadéka tekintetében: az ORSZI, OOSZI szakvéleménye, a Kincstár fogyatékossági támogatást megállapító határozata vagy vakok személyi járadékának megállapításáról szóló határozata,
c) a fogyatékossági támogatás, illetve súlyos értelmi fogyatékosság tekintetében: az ORSZI szakvéleménye, az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás, vagy a Kincstár fogyatékossági támogatást megállapító határozata,
d) a siketség, nagyothallás és halláskárosodás tekintetében: az OOSZI, ORSZI szakvéleménye, az audiológiai állomás szakorvosának szakvéleménye, az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás vagy a Kincstár fogyatékossági támogatás megállapításáról szóló határozata,
e) a mozgáskorlátozottság tekintetében: az elsőfokú szakorvosi (háziorvosi) szakvélemény, az ORSZI másodfokú szakvéleménye,
a szakvélemény, igazolás vagy határozat érvényességi idején belül.
[1991. évi IV. törvény 42/B. §]
14.5. A Start-törvény módosításai
A Start-törvény módosítási javaslatai egyrészt szűkítik, másrészt bővítik a kedvezmények igénybevételi lehetőségét. Szűkítést jelent, hogy 2011-től megszűnik a kkv-k szempontjából kevésbé kedvező, ugyanakkor jelentős adminisztrációval járó Start Régió program (ami a rendelkezésre állási támogatásra jogosult, hátrányos helyzetű régióban foglalkoztatottak utáni Start Extra kedvezményt jelenti).
Az igénybevétel lehetőségének bővítése pedig azt jelenti, hogy az alacsony iskolai végzettségűek és az 50 éven felüliek esetében (akik után a "normál" kétéves Start Extra kedvezmény jár) a jelenleginél szélesebb kör számára lesz elérhető a kedvezmény. Ezenfelül a törvénymódosítás új kedvezmény bevezetését is tartalmazza, melynek célja a részmunkaidős foglalkoztatás elősegítése.
14.5.1. A már létező Start-kedvezményekre vonatkozó módosítások
A hátrányos helyzetű régióban foglalkoztatottak utáni Start Extra kedvezmény (Start Régió) 2010 után csak akkor érvényesíthető, ha a munkaadó a foglalkoztatási kedvezmény igénybevételére a munkaügyi központtal 2011. január 1-jét megelőzően megállapodást kötött. Ekkor a megállapodás érvényességi idejének lejártáig jogosult a munkaadó a járulékkedvezmény igénybevételére a 2010. december 31-én hatályos szabályok szerint.
A Start Plusz és Start Extra kártyák utoljára 2011. december 31-én válthatók ki, ezáltal a kedvezmény igénybevételének lehetősége 2013. december 31-ével lezárul (e programok uniós támogatása ugyanis megszűnik).
Ez azt jelenti, hogy a 2013. december 31-e után megszűnik
– a gyes, gyed, gyet, ápolási díj utáni és gyes melletti munkavállalók, valamint a tartósan álláskeresők utáni munkáltatói járulékkedvezmény (Start Plusz), és
– az 50 évnél idősebb vagy legfeljebb alapfokú végzettségű tartósan álláskeresők, valamint az ún. rendelkezésre állási támogatásra jogosultak utáni munkáltatói járulékkedvezmény (Start Extra).
[2004. évi CXXIII. törvény 1. § (4) bekezdés]
A Start Extra kedvezmény célcsoportja bővül. 2011-ben a kártyát olyan alacsony iskolai végzettségű vagy 50 év feletti álláskeresők is igényelhetik, akiket a kártya igénylését megelőzően legalább három hónapja tart nyilván álláskeresőként a munkaügyi szerv (korábban a kártya igénylését megelőző 16 hónapon belül legalább 12 hónapos regisztráció kellett).
A rendelkezésre állási támogatásra jogosult álláskereső utáni Start Extra kedvezmény feltétele nem változott.
[2004. évi CXXIII. törvény 6. § (1) bek.]
14.5.2. Új járulékkedvezmény a részmunkaidős foglalkoztatás támogatására
Az új kedvezmény célja egyrészt a kisgyermekes szülők munkaerőpiacra való visszatérésének segítése a részmunkaidős foglalkoztatás támogatásával, másrészt a foglalkoztatás bővítése az "osztott munkaidős" foglalkoztatás támogatásával, vagyis hogy egy teljes munka-idős állást két részmunkaidős munkavállaló töltsön be.
A járulékkedvezmény azon munkavállalók után vehető igénybe, akik a gyermekgondozási szabadságról visszatérve korábbi munkáltatójuknál részmunkaidőben helyezkednek el. A gyedről, gyesről visszatérő nő (vagy férfi) mellett az a személy is kedvezményezett, aki korábban az adott munkakörben helyettesítette a munkahelyére visszatérő személyt, vagy pedig ugyanazon munkakör részmunkaidős betöltésére újonnan vették fel. Mindkét személy után a munkáltatónak a 27%-os tb-járulék helyett 20% tb-járulékot kell 2011. január 1-jétől fizetnie.
A munkaadót akkor illeti meg járulékkedvezmény, ha a gyermekgondozási szabadságról [Mt. 138. § (5) bekezdés a) pont] visszatérő munkavállaló (aki a szabadság alatt terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben vagy gyermekgondozási díjban részesült) munkakörét közvetlenül a visszatérését követően
– a gyermekgondozási szabadságról visszatérő munkavállaló és mellette
– a munkavállaló gyermekgondozási szabadságának időtartama alatt e munkavállaló munkakörének ellátására létesített munkaviszonyban foglalkoztatott (helyettesítő) munkavállaló, vagy a szabadság lejártát követően vele azonos vagy hasonló munkakör ellátására létesített munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállaló
heti 20-20 órás részmunkaidős munkaviszony keretében látják el.
A munkaadó mindkét munkavállaló után a 27%-os társadalombiztosítási járulék helyett 20%-os mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet (a 20%-ból a nyugdíj-biztosítási járulék 18%, az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék 2%, az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 1%, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,3%, a munkaerő-piaci járulék 0,7%).
A gyermekgondozási szabadságról való visszatérést követően a "megosztott" munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után járulékkedvezmény csak abban az esetben jár, ha e foglalkoztatás a visszatéréstől számítva legalább 1 évig fennáll. A kedvezmény e foglalkoztatás fennállása alatt, legfeljebb azonban 3 évig jár.
A járulékkedvezmény a munkaadót csak abban az esetben illeti meg, ha a létszámát a részmunkaidős foglalkoztatás kezdetét megelőző hónap átlagos statisztikai állományi létszámához képest növeli, és azt a részmunkaidős foglalkoztatás időtartama alatt nem csökkenti.
Nem minősül azonban az állományi létszám csökkentésének, ha a létszám olyan munkavállalóval csökken, aki
a) a statisztikai előírások szerint nem tartozik az átlagos statisztikai állományi létszámba, vagy
b) munkaviszonyát rendes vagy rendkívüli felmondással szüntette meg.
A KSH útmutatója szerint a munkáltatónál munkavégzésre irányuló jogviszonyban állók közül nem tartoznak a statisztikai állományi létszámba:
– a szülési szabadságon lévők, a szülési szabadság első napjától,
– a különböző gyermekgondozási ellátásban részesülők a fizetés nélküli ilyen jogcímű szabadságuk első napjától (kivéve ha a munkáltató az 1998. évi LXXXIV. törvény alapján a gyest igénybe vevőt részmunkaidőben foglalkoztatja),
– a keresőképtelenné vált munkavállalók egyhavi folyamatos betegség után,
– a sorkatonai szolgálatot teljesítők, bevonulásuk első napjától,
– az egyhavi távollétet követően a fizetés nélküli szabadságon lévők (például beteggondozás, építkezés, tanfolyam, iskolarendszerű képzés, tanulmányi út miatt),
– a tartalékos katonai szolgálatra bevonultak, egyhavi távollétet követően,
– az állásukból felfüggesztett személyek az első naptól,
– a felmondási idő alatt a munkavégzés alól felmentett munkavállalók, a munkavégzés alól történő felmentés első napjától,
– az átmenetileg nem foglalkoztatott bedolgozók a foglalkoztatás szüneteltetésének időpontjától,
– a menedzsment azon tagja, akinek munkajövedelme a menedzserszerződés alapján legfeljebb akkora, mint a profitrészesedése,
– a nem teljes munkaidőben, havi átlagban 60 munkaóránál alacsonyabb óraszámmal foglalkoztatottak.
A járulékkedvezmény kedvezményezett munkavállalónként legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér kétszeresének megfelelő járulékalap után érvényesíthető. E járulékkedvezmény és egyéb, törvény alapján járó foglalkoztatási célú járulékkedvezmény ugyanazon személy után egyidejűleg nem vehető igénybe.
A járulékkedvezmény jogosulatlan érvényesítése esetén a társadalombiztosítási járulék megállapítására, befizetésére és bevallására, a bírság és pótlék megállapítására az Art. szabályai alapján kerül sor. Ez azt jelenti, hogy jogosulatlan igénybevétel esetén a 27%-os és a 20%-os tb-járulék különbözetét pótlékokkal együtt meg kell fizetni.
[2004. évi CXXIII. törvény 8/B. §.]
Az új szabályokat a 2010. december 31-ét követően gyermekgondozási szabadságról visszatérő munkavállalók esetén lehet alkalmazni.
[2004. évi CXXIII. törvény 17/A. § (3) bek.]
14.6. Várható nyugdíjváltozások
14.6.1. Új, kedvezményes nyugdíjszabály nőknek
A 40 év munkaviszonnyal rendelkező nők számára 2011. január 1-jei bevezetéssel új kedvezményes nyugdíjszabályt javasol a kormány, amelynek célja, hogy a hosszú munkaviszonnyal (40 évvel) rendelkező nők számára külön életkori feltétel nélküli öregségi nyugdíjba vonulási lehetőséget teremtsen. (Az erről szóló törvényjavaslatot 2010. november 19-én nyújtotta be a kormány, a kézirat lezárásáig még nem szavazta meg az Országgyűlés.)
A már létező nyugdíjszabályokhoz képest különbség, hogy a javasolt új nyugdíjszabály nem vesz figyelembe a szolgálatiidő-számításon alapuló valamennyi jogszerző időt.
A javaslat szerint:
– a nők 40 év munkaviszonnyal mehetnek el öregségi nyugdíjba (a munkaviszonnyal egyenértékűek a közalkalmazotti, vállalkozói jogviszonyok is),
– a munkaviszony mellett a 40 évbe beszámít a gyermekneveléssel töltött időszak (a gyermekgondozással kapcsolatos ellátások folyósítási ideje), legfeljebb azonban 8 év (több gyermek esetén is). Ez azt jelenti, hogy minimálisan 32 év tényleges munkában töltött idővel kell rendelkezni. A szabályozás más, a nyugdíjtörvényben egyébként szolgálati időnek számító időt nem vesz figyelembe (például tanulmányi idő, munkanélküli-ellátás, ápolási díj folyósításának időszaka),
– a kedvezmény a nyugdíj csökkentése nélkül jár, a feltételeknek megfelelő jogosultak a hatályos nyugdíj-megállapítási szabályok szerinti teljes összegű öregségi nyugdíjat kapnak,
– a nyugdíj igénybevételekor az általános szabályok szerint meg kell szüntetni a biztosítással járó jogviszonyt, és alkalmazni kell a korhatár alatti nyugdíj melletti kereset összegétől függően a nyugdíj szüneteltetésére vonatkozó általános szabályokat is, amelyek szerint a tárgyéven belül a minimálbér tizennyolcszorosát meghaladó kereset esetén az ellátás folyósítását szüneteltetni kell.
Hangsúlyozandó, hogy a javasolt új nyugdíjszabály nem érinti a 2009-ben elfogadott nyugdíjtörvény-módosítás alapján fennálló jogosultságot. Vagyis például az az 1952-es születésű nő, aki a tanulmányi idővel együtt éri el a 40 év szolgálati időt, 2011-ben csökkentés nélkül elmehet előrehozott öregségi nyugdíjba.
14.6.2. Visszalépés az állami nyugdíjrendszerbe
2010. november 26-án benyújtásra került a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat (T/1817., amely a kézirat lezárásáig még nem került elfogadásra). A törvényjavaslat szerint a magán-nyugdíjpénztári tagság fenntartásáról személyesen a nyugdíj-biztosítási igazgatási szervnél kell nyilatkozni 2011. január 31-ig. Ez azt jelenti, hogy a tagsági jogviszony nyilatkozat hiányában 2011. február 1-jével megszűnik.
Aki visszalép, vagyis nem nyilatkozik a magánpénztári tagság fenntartásáról, a társadalombiztosítástól 100%-os állami nyugdíjat fog kapni a nyugdíjjogosultság elérésekor, vagyis úgy tekintik, mintha nem is lett volna pénztártag.
14.6.2.1. A visszalépés adókedvezménye
A magánnyugdíjpénztár tagja a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe 2010. november 3-a és 2011. január 31-e között történt visszalépése esetén a 2011. év adóbevallásában (munkáltatói adómegállapítás esetén a munkáltatónak átadott) nyilatkozattal a pénztár igazolása alapján rendelkezhet az összevont adóalapja adójának fennmaradó részéből a magánnyugdíjpénztár által önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba az adóévben átutalt visszalépő tagi kifizetések (a volt tagot megillető reálhozam és tagdíj-kiegészítés) 20 százalékának megfelelő, de legfeljebb 300 000 forint adó visszatérítéséről (az összeget az adóhatóság annak az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárnak utalja át, amelynek a tag a tagdíj-kiegészítés és a reálhozam összegét átutaltatta).
A visszalépő tag a reálhozamot és a tagdíj-kiegészítést fel is veheti, amely egyéb jövedelemként adóköteles, ehót azonban nem kell utána fizetni.
14.6.3. A pénztártagságot továbbra is választók nyugdíja
Aki nem lép vissza az állami nyugdíjrendszerbe, és nyilatkozik a pénztártagsága fenntartásáról, 2011. december 1-jétől kezdődően a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben további szolgálati időt nem szerez, és az ezt követően szerzett keresete, jövedelme a társadalombiztosítási nyugellátások megállapítása során nem vehető figyelembe (fontos, hogy a korábbi jogszerző időket nem veszíti el, azonban a jövőre nézve már nem szerez újabb szolgálati időket az állami rendszerben).
A magánpénztárba a jövőben csak a tag fog befizetni – 10% tagdíjat, amit a bruttó béréből levonnak –, munkáltatói kötelező befizetés (várhatóan) nem lesz.
14.6.3.1. Kompenzáció
A tagdíjak 14 hónapra szóló "eltérítése" miatt a pénztártagságukat fenntartókat kompenzálja az állam. Ez azt jelenti, hogy az állami nyugdíjrendszerben az eddig megszerzett jövedelmük figyelembevételével a nyugdíj-megállapításkor megállapítandó nyugdíjukat nem a mostani 75%-kal, hanem némi többlettel fogják kiszámítani. Ezt a többletet a nyugdíjtörvény mellékletébe foglalt matematikai képlet határozza meg.
14.6.3.2. A pénztári működés fedezete
A fedezeti tartalék javára a pénztár a tagdíj, illetve tagdíjcélú támogatás legalább 99,1%-át köteles jóváírni 2011-től, vagyis a pénztárak működési költsége legfeljebb a befizetés 0,9%-a lehet.
A 2010. november 1-je és 2011. december 31-e közötti időszakban (amely alatt a tagdíjakat "átirányítják" a Nyugdíjbiztosítási Alapba) a pénztár jogosult a működési és a likviditási tartalék forrásainak kimerülését követően a tag egyéni számlájának befektetéséből származó pozitív hozamát havonta, a hónap utolsó napján 265 Ft-tal csökkenteni, és azt a működési tartalék javára jóváírni.
A vagyonkezelést részben vagy egészen önállóan végző pénztár a saját kezelésében lévő befektetések vagyonarányos költségeire elszámolt éves összeg 2011-től nem haladhatja meg a saját kezelésű vagyon(rész) napi bruttó piaci értékei számtani átlagának 0,2%-át.
Ha a vagyonkezelést nem maga a pénztár végzi, a vagyonkezelési tevékenység szerződésben megállapított ellenértékének kereskedési költségek (jutalékok) nélkül számított éves összege 2011-től nem haladhatja meg a kezelésre átadott vagyon(rész) napi bruttó piaci értékei számtani átlagának 0,2%-át.
14.6.3.3. A visszalépők tagdíjvagyona
A 2010. november 26-án benyújtott, a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat egy új állami alapot hoz létre: a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapot. Ennek az alapnak kell majd átadni a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépők portfólióját képező pénzügyi eszközöket. Az eszközök értékesítéséből származó bevétel részben a Nyugdíjbiztosítási Alapot, illetve a központi költségvetést illeti meg, részben pedig az államadósság csökkentésére kell fordítani.
14.6.4. NYENYI-adatszolgáltatás
A rendszeres NYENYI-adatszolgáltatás (Nyugdíj-biztosítási Egyéni Nyilvántartó Lap) várhatóan – az egyes nyugdíj-biztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat szerint – újabb két évvel meghosszabbodik, és 2010-re, valamint 2011-re is kell a munkáltatóknak, vállalkozóknak közvetlenül a nyugdíjbiztosító részére adatokat szolgáltatni.
Az összeállítást a Nemzetgazdasági Minisztérium munkatársai készítették.
