Az Országgyűlés elfogadta az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó egyes adótörvények módosításáról szóló 2009. évi CX. törvényt (jogharmonizációs törvény), mely többek között módosította az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényt (Áfa-tv.). A jogharmonizációs törvény elsődleges célja a 2008/8/EK, 2008/9/EK, valamint a 2008/117/EK tanácsi irányelvek átültetése, azonban a jogharmonizációs törvény ezen túlmenően is tartalmaz kisebb, pontosító jellegű módosításokat az Áfa-törvénnyel kapcsolatban.
5.1. A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyére vonatkozó szabályozás változásai
Az Áfa-tv. módosítása a szolgáltatás teljesítési helyére vonatkozó 2008/8/EK tanácsi irányelvnek csak a 2010. január 1-jétől átültetendő részeit tartalmazza. Az irányelven alapuló törvénymódosítás lényeges pontja, hogy különbséget tesz a teljesítés helyében attól függően, hogy a szolgáltatást adóalany vagy nem adóalany végső fogyasztó részére nyújtják. Éppen ezért először azt kell tisztázni, hogy a teljesítési hely szempontjából kit kell adóalanynak tekinteni.
5.1.1. Adóalany és azzal egy tekintet alá eső személy
A teljesítési hely megállapítása szempontjából nem csak az adóalanyokat kell adóalanyoknak tekinteni, hanem az adóhatóságnál áfa céljából nyilvántartásba vett (közösségi adószámmal rendelkező) nem adóalany jogi személyeket is. Következésképpen azok az egyébként nem áfaalany jogi személyek, akik (amelyek) annál az oknál fogva, hogy Közösségen belüli termékbeszerzéseik a 10 000 eurós küszöbértéket a tárgyévet megelőző évben vagy a tárgyévben meghaladták, vagy mert ezen küszöbértek alatt is az adózást választották a Közösségen belüli beszerzéseikre, közösségi adószámmal rendelkeznek, a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének meghatározása szempontjából az adóalanyokkal esnek egy tekintet alá. Hangsúlyozandó azonban, hogy ez a szabály pusztán a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének meghatározása szempontjából releváns. Abban az esetben azonban, ha a nem adóalany jogi személynek nincs a fentiekben meghatározott Közösségen belüli termékbeszerzése, és emiatt nem rendelkezik közösségi adószámmal, pusztán azon oknál fogva, hogy szolgáltatást vesz igénybe másik tagállambeli adóalanytól, nem kell közösségi adószámot kiváltania. Közösségi adószám hiányában pedig a nem adóalanyokkal esik egy tekintet alá a teljesítési hely megállapítása szempontjából.
A fentieken túlmenően azokat az adóalanyokat, amelyek egyébként végeznek az áfa tárgyi hatályán kívüli tevékenységet is, az összes részükre nyújtott szolgáltatás tekintetében adóalanyoknak kell tekinteni. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy adóalany az adóalanyiságán kívüli tevékenységéhez vesz igénybe szolgáltatást, a teljesítési helyet akkor is úgy kell meghatározni, mintha azt adóalanyi minőségében vette volna igénybe. Ez egyszerűsíti az ügyletek kezelését, mivel a szolgáltatásnyújtónak nem kell mérlegelnie, hogy az adóalany által megrendelt szolgáltatást az adóalany vajon az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenység érdekében vette-e igénybe, vagy az áfa hatályán kívül eső tevékenységéhez. Nem vonatkozik azonban ez a szabály arra a szolgáltatásnyújtásra, amelyet az adóalany a saját vagy alkalmazottai magánszükségleteinek kielégítése céljából vesz igénybe. Ebben az esetben ugyanis az adóalany végső fogyasztónak tekintendő, tehát a teljesítési helyet is úgy kell megállapítani, mintha a szolgáltatást nem adóalanyként vette volna igénybe. Nem vonatkozik továbbá ez a szabály azon személyekre, szervezetekre, akiknek (amelyeknek) adóalanyisága kizárólag azon alapul, hogy törvény értelmében újnak minősülő közlekedési eszközt értékesítenek a Közösség másik tagállamába, vagy új ingatlant értékesítenek. Ezen személyeket, szervezeteket (eseti adóalanyokat) ugyanis csak azon ügylet tekintetében kell adóalanynak tekinteni a teljesítési hely megállapítása szempontjából, amelyet az adóalanyiságukat eredményező tevékenységük érdekében vesznek igénybe.
A továbbiakban a teljesítési hely megállapítása szempontjából az adóalanyokra leírtak vonatkoznak a közösségi adószámmal rendelkező nem adóalany jogi személyekre is. (Áfa-tv. 36. §)
5.1.2. Teljesítési hely adóalanyok közötti szolgáltatás esetében
2010. január 1-jétől főszabály szerint adóalanyok közötti ügyletekben a szolgáltatás teljesítési helyét a szolgáltatást igénybe vevő adóalany székhelye, állandó telephelye, ennek hiányában állandó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye határozza meg. Amennyiben az igénybe vevő adóalanynak a székhelye mellett egy vagy több állandó telephelye is van, a teljesítési helyet az igénybevétellel legközvetlenebbül érintett hely határozza meg. A szolgáltatás igénybevétele szempontjából az adóalany kereskedelmi képviselete is állandó telephelynek számít, így ha a szolgáltatást (pl. telekommunikációs szolgáltatás) egy külföldi illetőségű adóalany belföldi kereskedelmi képviselete veszi igénybe, a teljesítési hely belföldre esik.
A fenti szabály a következőket jelenti: ha belföldi adóalany vesz igénybe szolgáltatást akár másik tagállamban, akár a Közösségen kívül letelepedett adóalanytól, akkor a szolgáltatásnyújtás után az adófizetési kötelezettség - feltéve hogy egyébként adóköteles szolgáltatásnyújtásról van szó – belföldön keletkezik. Amennyiben a szolgáltatásnyújtó belföldön nem letelepedett adóalany, akkor az adót az igénybevevőnek kell megfizetnie fordított adózás keretében. Fordított esetben, ha a belföldi adóalany nyújt szolgáltatást, a fentiekben részletezett adóalanynak, az adófizetési kötelezettség – főszabály szerint – nem belföldön, hanem az igénybevevő gazdasági letelepedésének helye szerinti államban keletkezik. Felmerül a kérdés, hogyan győződhet meg róla a szolgáltatásnyújtó, hogy a külföldi partnere adóalany-e. A Közösség területén letelepedett adóalanyok esetében ez a szolgáltatást igénybe vevő adóalany által a nyújtó részére megadott közösségi adószám/áfaazonosító szám érvényességének ellenőrzésével történhet meg (hasonlóan a Közösségen belüli adómentes termékértékesítéshez), ugyanis a 2006/112/EK tanácsi irányelv (áfairányelv) 214. cikk d) és e) pontja előírja, hogy erre az esetre a tagállamoknak a szolgáltatást igénybe vevőket közösségi (áfaazonosító) számmal kell ellátni. Így a belföldi adóalany is köteles a másik tagállambeli adóalanytól igénybe vett szolgáltatást, vagy másik tagállambeli adóalany részére nyújtott szolgáltatást megelőzően az állami adóhatóságtól közösségi adószámot kérni, amennyiben még nem rendelkezik ilyennel. A jogharmonizációs törvény lehetővé teszi, hogy az adóalanyok a törvény kihirdetését követő 8. naptól kérjék a közösségi adószám megállapítását az állami adóhatóságtól, azzal, hogy ezen kérelem alapján az állami adóhatóság a közösségi adószámot 2010. január 1-jei hatállyal állapítja meg.
A Közösség területén kívül letelepedett adóalanyok esetében nincs ennyire egyértelmű meghatározása annak, mikor lehet az igénybevevőt adóalanynak tekinteni. Ugyanakkor példának okáért az Áfa-törvény 46. §-ában felsorolt szolgáltatások esetében nincs szükség az adóalanyiság kérdésének tisztázására, mivel mind adóalany, mind nem adóalany Közösségen kívül letelepedett igénybevevő esetében harmadik ország területére esik a teljesítési hely.
A jövő évtől kezdve az adóalanyok közötti ügyletek esetében a főszabály szerint adóznak az alább felsorolt azon szolgáltatások is, amelyek a hatályos szabályok értelmében a főszabálytól eltérő teljesítési hellyel rendelkeznek. Ezek a következők:
– ügynöki szolgáltatás (más nevében és javára),
– mind a Közösségen belüli, mind ez egyéb termékfuvarozás,
– az ingatlan kivételével a termékre irányuló szakértői értékelés, valamint
– az ingatlan kivételével a terméken végzett munka (bérmunka) szolgáltatások.
Természetesen a fentebb részletezett főszabály alól számos kivétel is van, melyeket a továbbiakban ismertetünk. [Áfa-tv. 37. § (1) bekezdés]
5.1.3. Teljesítési hely nem adóalany részére történő szolgáltatásnyújtás esetén
Nem adóalanyok alatt értendőek mindazon személyek, szervezetek, akik (amelyek) nem tartoznak a fentebb ismertetett adóalany kategóriába. A nem adóalanyok részére történő szolgáltatásnyújtás teljesítési helyére vonatkozó szabályokban 2010. január 1-jétől nem történnek lényeges változások. Főszabály szerint nem adóalany részére nyújtott szolgáltatás teljesítési helye változatlanul a szolgáltatásnyújtó gazdasági célú letelepedésének helye, ennek hiányában pedig lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye. Szintén változatlanok maradnak a teljesítési hely megállapítására vonatkozó főszabály alóli kivételes szabályok a nem adóalany részére nyújtott ügynöki tevékenység, Közösségen belüli fuvarozás, a személyszállításhoz, termékfuvarozáshoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatások, a termékre (ingatlan kivételével) vonatkozó szakértői értékelés, valamint a terméken (kivéve az ingatlant) végzett munka tekintetében. Változatlan továbbá a teljesítési helye azon szolgáltatásoknak is, amelyet harmadik országbeli illetőségű nem adóalanyok részére nyújtanak. [Áfa-tv. 37. § (2) bekezdés, 46. § (1) bekezdés]
5.1.4. Adóalany és nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások közös szabályai
5.1.4.1. Közlekedési eszközök bérbeadása
A közlekedési eszközök bérbeadása a hatályos szabályozás értelmében a szolgáltatást nyújtó székhelyéhez, állandó telephelyéhez igazodóan adózik. Az Áfa-törvény módosítása – összhangban az áfairányelvvel – azonban eltérő szabályokat tartalmaz a közlekedési eszközök bérbeadására. A jövő évtől kezdve a szabályozás különbséget tesz a bérbeadás teljesítési helyében egyfelől a közlekedési eszköz típusa szerint, másrészt aszerint, hogy rövid vagy hosszú távú bérbeadása történik. Rövid távú bérbeadásnak minősül, ha a közlekedési eszközt folyamatosan 30 napnál nem hosszabb időszakra bocsátják az igénybevevő rendelkezésére. Azonban ha a közlekedési eszköz vízi jármű, akkor rövid távú bérbeadásnak 90 napnál nem hosszabb időszak minősül. A 30, illetve 90 napot meghaladó időtartamú bérbeadás hosszú távú bérbeadásnak minősül. Rövid távú bérbeadás esetén a teljesítési helyet egységesen (mind adóalany, mind nem adóalany igénybevevő esetén) az a hely határozza meg, ahol a közlekedési eszközt ténylegesen a vevő birtokába adják. Hosszú távú bérbeadás esetében már különbséget tesz a szabályozás az igénybevevő státusától függően is. Adóalany igénybevevő esetében a szolgáltatást igénybe vevő adóalany székhelye, állandó telephelye szerint adózik a szolgáltatás, nem adóalany igénybevevő esetében pedig a szolgáltatásnyújtó székhelye, illetve állandó telephelye szerint. (Áfa-tv. 44. §)
5.1.4.2. Egyéb közös szabályok
Az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásnyújtások teljesítési helyét változatlanul az ingatlan fekvése határozza meg. Azonban az irányelvvel összhangban a törvénymódosítás a hatályos szabályozáshoz képest több szolgáltatást nevesít az ingatlanhoz kapcsolódó rendelkezések között. Így az ingatlanközvetítői és szakértői szolgáltatásokon túlmenően, idetartoznak például a kereskedelmi szálláshely szolgáltatások. Ezen szolgáltatástípus kiemelésére azért volt szükség, mivel ezek teljesítési helyének megítélésében a tagállamok eddig nem egységesen jártak el.
Új elemként jelenik meg a szabályozásban az éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások teljesítési helyének külön szabályozása. Ezen szolgáltatások teljesítéshelyét az határozza meg, hogy a szolgáltatást ténylegesen hol nyújtják. Ettől eltérően alakul ezen szolgáltatások teljesítési helye akkor, ha azokat ténylegesen hajó vagy repülőgép fedélzetén, vagy vonaton nyújtják a személyszállításnak a Közösség területén belül lebonyolított szakasza során. A teljesítés helye az utóbbi esetben az a hely, ahonnan a személyszállítás indul. Oda-vissza út esetében a visszautat külön útnak kell tekinteni. Ez a szabály az említett szolgáltatások teljesítési helyének megítélését a hajó vagy repülőgép fedélzetén, vagy vonaton történő termékértékesítésekre vonatkozó szabályokkal hozza összhangba. Tehát a jövőben nem kell mérlegelni, hogy a közlekedési eszköz fedélzetén történő teljesítés termékértékesítés (étel, ital) volt, vagy éttermi, vendéglátó-ipari szolgáltatás.
Nem változnak a személyszállításra, illetve a kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatásokra vonatkozó teljesítési helyi szabályok. Személyszállítás esetében a teljesítési hely a megtett útszakasz szerint alakul, a többi felsorolt esetben pedig a szolgáltatás tényleges teljesítési helye szerint, függetlenül attól, hogy az igénybevevő adóalany-e vagy sem. Annyiban változik a szabályozás a hatályossal szemben, hogy a törvény nevesíti, hogy ezen rendelkezések szerint kell megítélni a kiállítások, vásárok, bemutatók rendezését, szervezését is, azonban az nem jelent tartalmi változást, hiszen eddig is így kellett eljárni ezen szolgáltatások esetében. (Áfa-tv. 39. §, 40. §, 42. §)
5.1.5. Kettős adóztatás vagy az adózás elkerülése érdekében meghozható intézkedések
Az áfairányelv lehetőséget teremt a tagállamoknak arra, hogy a kettős adóztatás vagy az adóelkerülés céljából a teljesítési helyet meg lehessen változtatni a vagyoni előny szerzésének megfelelően. Az irányelv ezt a főszabály szerint adózó szolgáltatások, a közlekedési eszközök rövid távú bérbeadása, valamint a Közösségen kívüli nem adóalanyok számára nyújtott szolgáltatások esetében teszi lehetővé a tagállamoknak harmadik országok relációjában. A törvénymódosítás él ezzel a lehetőséggel, azonban csak a közlekedési eszközök bérbeadására vonatkozóan, tehát tartalmában nem változtatja meg, hogy mely szolgáltatásokra terjed ki ez a rendelkezés. Így a törvény értelmében közlekedési eszköz bérbeadása esetében a teljesítési helyet belföldre esőnek kell tekinteni, ha az egyébként a Közösség területén kívülre esne, feltéve hogy a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése belföldön realizálódik. Illetve fordítva, a teljesítési helyet harmadik ország területére esőnek kell tekinteni, ha az egyébként belföldre esne, feltéve hogy a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése harmadik országban realizálódik. (Áfa-tv. 49. §)
5.1.6. Adófizetési kötelezettség keletkezése
A külföldön letelepedett adóalanytól igénybe vett szolgáltatás után az esetek nagy részében fordított adózással kell az igénybe vevő adóalanynak az áfát megfizetnie. Kérdés, hogy ebben az esetben mikor keletkezik az adófizetési kötelezettség, illetve tisztázandó, hogy a másik tagállami teljesítési hellyel nyújtott szolgáltatásokat melyik időszaki bevallásba és összesítő nyilatkozatba kell beállítani. Ezzel kapcsolatban a 2008/117/EK tanácsi irányelv alapján a törvénymódosítás két újdonságot tartalmaz. A hatályos szabályozás ugyanis a főszabálytól eltérő időpontokhoz (számla kézhezvétele, ellenérték megtérítése, teljesítést követő hónap 15. napja) köti az adófizetési kötelezettség teljesítését azon ügyletek esetében, amikor az adófizetési kötelezettséget fordított adózás alapján a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adóalanynak kell teljesítenie. A törvénymódosítás értelmében azon esetekben, amikor a fordított adózást azért kell alkalmazni, mert a szolgáltatásnyújtó nem letelepedett belföldön, a főszabálytól eltérő időpontok az adófizetési kötelezettség megállapítására nem alkalmazhatók, vagyis az adófizetési kötelezettség (teljesítési időpont) ez esetben a szolgáltatás tényállásszerű megvalósulásának időpontjában keletkezik.
A törvénymódosítás rendelkezik továbbá az olyan folyamatosan teljesített szolgáltatásnyújtások utáni adófizetési kötelezettségekről, amelyek esetében az elszámolás meghaladja a 12 hónapot. A változtatás a hatályos szabályokhoz képest abban áll, hogy külön rendelkezés van azokra az esetekre, ha az ilyen típusú szolgáltatás olyan határon átnyúló szolgáltatás, mely után az adót az igénybe vevő adóalanynak kell fizetnie. Ezekben az esetekben adófizetési kötelezettség keletkezik a naptári év utolsó napján annak ellenére, hogy a szolgáltatásért járó ellenérték elszámolása még nem esedékes. [Áfa 58. § (2) bekezdés, 60. § (5) bekezdés]
5.1.7. Az adófizetésre kötelezett személye
A teljesítési helyre vonatkozó szabályok változtatásához kapcsolódóan némileg megváltoznak azok a szabályok is, amelyek az adófizetésre kötelezett személyére vonatkoznak. Az új szabályok értelmében, amennyiben a szolgáltatást nyújtó adóalany nem telepedett le a teljesítési hely szerinti tagállamban, az adó fizetésére az igénybe vevő adóalany, illetve a közösségi adószámmal rendelkező nem adóalany jogi személy kötelezett. Ez utóbbi, vagyis hogy a közösségi adószámmal rendelkező nem adóalany jogi személy is fordított adózásra kötelezett a szolgáltatás igénybevétele után, új elem lesz a szabályozásban. Felhívjuk a figyelmet arra a tényre, hogy kizárólag az adófizetésre kötelezett személy megállapítása szempontjából nem letelepedett adóalanynak kell tekinteni azt az adóalanyt is, akinek a teljesítési hely szerinti tagállamban van ugyan állandó telephelye, azonban ez a telephely nem vesz részt, nem érintett a szolgáltatás teljesítésében. Ez utóbbi esetben az igénybe vevő adóalany lesz az adófizetésre kötelezett.
Főszabály szerint eseti adóalanyok [Áfa-tv. 6. § (4) bekezdés] tekintetében az adót, amennyiben adófizetési kötelezettség keletkezik, az adóhatóság állapítja meg. Azonban, mivel a szolgáltatásnak más állambeli adóalanytól történő igénybevétele kapcsán mindenképpen önbevallással kell teljesíteni az áfafizetési kötelezettséget, nem volt célszerű megkettőzni, hogy milyen módon kell az adót az eseti adóalanyoknak megfizetni. Erre tekintettel a törvénymódosítás kimondja, hogy ha az eseti adóalanynak egyébként másik állambeli adóalanytól történő szolgáltatás-igénybevétel miatt adófizetési kötelezettsége keletkezik, akkor minden őt terhelő áfát önadózással kell teljesítenie. [Áfa-tv. 137/A. §, 140. §, 154. § (1) bekezdés]
5.1.8. Adminisztratív kötelezettségek
Tekintettel arra, hogy az erre vonatkozó szabályokat az adózás rendjéről szóló törvény tartalmazza, csak utalás szintjén térünk ki a vonatkozó szabályokra. Először is 2010. január 1-jétől minden áfaalanynak, ha más tagállamban letelepedett adóalanytól vesz igénybe szolgáltatást, vagy más tagállamban letelepedett adóalany, illetve adószámmal rendelkező nem adóalany jogi személy számára nyújt szolgáltatást, közösségi adószámmal kell rendelkeznie. Másrészt 2010. január 1-jétől az adóalanyoknak a határon átnyúló, főszabály szerinti teljesítési helyű más tagállambeli adóalanyok részére teljesített, illetve igénybe vett szolgáltatásairól a Közösségen belüli termékértékesítéshez hasonlóan összesítő nyilatkozatot kell benyújtania. Változik továbbá az összesítő nyilatkozat benyújtásának gyakorisága is, mely főszabály szerint az áfabevallás gyakoriságához igazodik, amely alól kivételek vannak.
(Art. 8. számú melléklet)
5.1.9. Egyéb speciális rendelkezések
Szó esett róla, hogy a közösségi szolgáltatásokhoz közösségi adószám szükséges. Az alanyi adómentességet választó adóalany, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, illetve a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany (a továbbiakban: speciális adóalany) ugyanakkor csak abban az esetben köteles Közösségen belüli beszerzés jogcímén belföldön adót fizetni – ezáltal közösségi adószámot kiváltani –, amennyiben ezen beszerzései éves szinten meghaladják a 10 000 eurónak megfelelő forintösszeget, vagy az adóalany ezen küszöbérték elérésétől függetlenül adófizetési kötelezettséget választ. Pusztán az a tény, hogy a speciális adóalanynak a Közösség más tagállamába irányuló szolgáltatásnyújtás vagy -igénybevétel miatt közösségi adószámot kell kiváltania, nem érinti a Közösségen belüli beszerzéseit. Ugyanakkor érvényes közösségi adószám felhasználásával az adóalanyok adómentesen szerezhetnek be terméket másik tagállamból, hiszen a másik tagállambeli értékesítő adóalany – a közösségi adószám érvényességének ellenőrzését követően – jóhiszeműen értékesíti a terméket részükre adómentesen. Ebből kifolyólag a módosítás rendezi azt az esetet, amikor a speciális adóalany a közösségi szolgáltatás miatt rendelkezik közösségi adószámmal, de Közösségen belüli beszerzése nem haladta meg a küszöbértéket, és küszöbérték alatt sem választotta az adózást. Amennyiben ilyen esetben a speciális adóalany közli a közösségi adószámát a részére terméket értékesítő adóalannyal, akkor úgy kell tekinteni, hogy az adószám közlésének a tényével a speciális adóalany gyakorolta a választási jogát, és a Közösségen belüli beszerzései tekintetében adófizetési kötelezettséget választott. Ez a választás a speciális adóalanyt a választását követő két naptári évig köti. [Áfa-tv. 20. § (7) bekezdés]
5.2. Külföldi adóalanyok részére nyújtott áfa-visszatérítés
A más tagállamban letelepedett adóalanyok számára történő hozzáadottérték-adó visszatérítéséről szóló 2008/9/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: visszatérítési irányelv) új alapokra helyezte az adó-visszatérítési eljárást a kizárólagos elektronikus út előírásával. A közösségi szabályozás külön irányelvben szabályozza a más tagállamban letelepedett, és a harmadik országban letelepedett adóalanyok számára történő áfa-visszatérítést. A visszatérítési irányelv csak a más tagállamban letelepedett adóalanyok tekintetében vezet be új szabályozást, a harmadik országban letelepedett adóalanyok esetében a közösségi szabályok változatlanok maradnak. Ugyanakkor, mivel a harmadik országban letelepedett adóalanyok vonatkozásában a közösségi szabályozás széles diszkrecionális jogkört biztosítva a tagállamoknak lényegében azt írja elő, hogy a harmadik országban letelepedett adóalanyok az áfa-visszatérítés során nem élvezhetnek nagyobb előnyt, mint a Közösségben letelepedett adóalanyok, minden olyan esetben, amikor ezt a szabályozás logikája lehetővé teszi, a törvénymódosítás a Közösségben és a Közösségen kívül letelepedett adóalanyok esetében egységesíti a szabályokat. Természetesen harmadik országbeli illetőségű adóalanyok esetében változatlan feltétele a visszatérítésnek, hogy az adott állammal Magyarországnak viszonossága legyen. Azt, hogy Magyarországnak mely államokkal áll fenn viszonossága az áfa visszatérítésére vonatkozóan, az Áfa-törvény 8/A. számú melléklete tartalmazza.
Az áfa-visszatérítési eljárásban a legnagyobb változást az jelenti, hogy a másik tagállamban letelepedett adóalanyoknak nem közvetlenül kell annak a tagállamnak az adóhatóságához fordulniuk, amelyiktől az ott felszámított hozzáadottérték-adó visszatéríttetését kérik, hanem a kérelmet elektronikusan a letelepedettségük szerinti tagállam adóhatóságánál nyújtják be, amely azt elektronikusan továbbítja a visszatérítés tagállamának illetékes hatóságához. Ebből kifolyólag a tagállami adóhatóságok szerepe is megkettőződik, egyrészt eljárnak a letelepedési tagállam adóhatóságaként, másrészt eljárnak visszatérítési tagállam adóhatóságaként. Erre a kettősségre is tekintettel a szabályozás is szétválik. A külföldi adóalanyokra belföldön felszámított és áthárított áfa visszatérítésére vonatkozó szabályokat az Áfa-törvény tartalmazza, míg a belföldi adóalanyokra a másik tagállamban felszámított hozzáadottérték-adó visszatéríttetésére vonatkozó kérelem benyújtásának és a visszatérítési tagállam adóhatóságának a részére történő továbbításának, valamint a külföldi adóalannyal történő elektronikus utón való kapcsolattartás szabályait az adózás rendjéről szóló törvény tartalmazza. Ezen túlmenően a kérelem adattartalmára, formátumára vonatkozó részletes szabályokat PM rendelet szabályozza.
A továbbiakban az Áfa-törvényben található tartalmi szabályokra térünk ki.
5.2.1. Külföldi adóalany belföldről történő visszaigénylése
A törvénymódosítás az áfa-visszatéríttetésre jogosultak körét, illetve a visszatéríttetésre jogosító ügyleteket illetően nem tartalmaz újdonságot a hatályos szabályozáshoz képest. A visszatérítés a belföldiekre nem, viszont másik tagállamban vagy harmadik országban letelepedett adóalanyokra vonatkozik (a továbbiakban: külföldi adóalany). Ezek az adóalanyok az adó-visszatérítés időszakában nem rendelkezhetnek belföldön székhellyel, állandó telephellyel, illetve ennek hiányában állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel. Amennyiben az adóalanynak belföldön kizárólag kereskedelmi képviselete van, és az adott szolgáltatás(oka)t a kereskedelmi képviselet vette igénybe (tehát az ügylet belföldi teljesítési helyű), úgy ez nem zárja ki, hogy a külföldi adóalany ebben az eljárásban igényelje vissza a belföldön felszámított áfát. Továbbá a visszatérítésre vonatkozó időszakban a külföldi adóalany belföldön nem teljesíthet sem termékértékesítést, sem szolgáltatásnyújtást néhány adómentes fuvarozási és ahhoz kapcsolódó szolgáltatás kivételével, illetve olyan termékértékesítés vagy szolgáltatás kivételével, amely után nem a külföldi adóalanyt, hanem a vevőjét terheli az adófizetési kötelezettség a fordított adózás alapján. (Áfa-tv. 244. §)
A visszatérítés tárgyát a belföldön teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, illetve termékimport során felszámított és a külföldi adóalanyra áthárított áfa képezheti. A törvény azt is meghatározza, hogy nem lehet a visszatérítési eljárás során olyan adót visszatéríteni, amelyet nem megfelelően számítottak fel. Nem lehet továbbá visszatéríteni az olyan adót, amelyet helytelenül számítottak fel, mert az ügylet adómentes lenne Közösségen belüli adómentes értékesítés vagy exportügylet okán. Tehát pl. ha az ügylet során helytelenül állapították meg azt, hogy a teljesítési hely belföldre esik, és adót számítottak fel, akkor ennek az adóját a külföldi adóalany nem igényelheti vissza, azt a teljesítésre kötelezett adóalanynak kell korrigálnia, és a feleknek kell egymás között elszámolni. Értelemszerűen változatlan feltétele a visszatérítésnek, hogy a külföldi adóalany a beszerzett terméket, igénybe vett szolgáltatást levonásra jogosító adóköteles gazdasági tevékenysége érdekében használja fel.
Azt, hogy milyen termékek, szolgáltatások adójának visszatéríttetésére jogosult a külföldi adóalany, változatlanul a visszatérítés helye szerinti tagállam szabályai határozzák meg. Vagyis, amennyiben belföldön valamely termékre, szolgáltatásra levonási tilalom vonatkozik, arra értelemszerűen a külföldi adóalany sem alapíthat visszatérítési jogot.
Amennyiben a külföldi adóalany a letelepedettsége szerinti tagállamban egyaránt végez adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító tevékenységet, csak olyan arányban téríthető vissza a rá áthárított adó, amilyen arányban azt saját tagállamának joga szerint levonásba helyezhetné. (Áfa-tv. 246-248. §)
A másik tagállambeli külföldi adóalanynak a visszatérítést elektronikus úton kell kérelmeznie a visszatérítés helye szerinti tagállamtól. Tehát az új visszatérítési irányelv kizárólag az elektronikus utat ismeri, papíralapú kérelem benyújtására esetükben 2009. december 31-ét követően nem lesz lehetőség. Ezen túlmenően az elektronikus kérelmet a másik tagállambeli külföldi adóalanynak a hatályos szabályzástól eltérően nem a magyar állami adóhatósághoz, hanem a letelepedés helye szerinti tagállam illetékes hatóságához kell benyújtania. A kérelem benyújtása (elektronikus elküldése) a külföldi adóalany letelepedése szerinti tagállam által kialakított elektronikus portálon keresztül történik majd.
A visszatérítési irányelv nem vonatkozik a harmadik országban letelepedett adóalanyok adó-visszatéríttetési eljárására. Ugyanakkor figyelembe véve, hogy a közösségi adóalanyok tekintetében az elektronikus eljárás alkalmazása kötelező lesz, a törvénymódosítás megteremti annak a lehetőségét, hogy a harmadik országos adóalanyok is – választásuktól függően – elektronikus úton nyújtsák be a kérelmüket a magyar adóhatósághoz. (Áfa-tv. 249. §)
5.2.2. Az állami adóhatóság feladata visszatérítési tagállam hatóságaként
Az adóhatóság mint visszatérítési tagállam illetékes hatóságának feladatai azzal kezdődnek, hogy elektronikus úton megkapja az adó-visszatéríttetés iránti kérelmet a letelepedés szerinti tagállam illetékes hatóságától. Az adóhatóság a kérelem érkeztetésének tényéről és időpontjáról elektronikus úton haladéktalanul értesíti a kérelmező adóalanyt. Ez lesz az az időpont is, amelytől kezdve a visszatérítési kérelem elbírálására nyitva álló határidőt számítani kell. Első lépésként az adóhatóság megvizsgálja, hogy a kérelmet a letelepedés helye szerinti tagállam illetékes hatóságához a megfelelő határidőn belül (tárgyévet követő év szeptember 30-a) nyújtották-e be. Amennyiben a kérelem határidőn túl érkezett, úgy az adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Erre azért van szükség, mert a letelepedés szerinti tagállamnak a visszatérítési irányelv nem teszi lehetővé, hogy a hozzá határidőn túl beérkezett kérelmeket elutasítsa (nincs erre joghatósága), így ez továbbra is a visszatérítés szerinti tagállam hatóságának a feladata. Elutasítja a kérelmet az adóhatóság abban az esetben is, ha a kérelmet a letelepedés szerinti tagállam hatósága annak ellenére továbbította, hogy az nem minősült benyújtottnak (nem tartalmaz minden kötelező adatot, információt), vagy ha tudomására jut, hogy az adó-visszatérítésből történő kizárás okai fennállnak (a kérelmező nem áfaalany, kizárólag adólevonásra nem jogosító adómentes tevékenységet végez, alanyi adómentességet választott, vagy mezőgazdasági tevékenységre vonatkozó különleges adózási mód szerint adózik). Amennyiben a fenti elutasításra vonatkozó okok egyike sem áll fenn, következik a kérelem érdemi elbírálása. Erre az adóhatóságnak a kérelem hozzá érkezésétől számítottan 4 hónap áll rendelkezésére. A törvénymódosítás él azzal a visszatérítési irányelv adta lehetőséggel, hogy az adó-visszatéríttetés iránti kérelemhez elektronikusan csatolva bekérje azokat a számlákat, amelyeken az adóalap eléri vagy meghaladja az 1000 eurónak, üzemanyag esetében pedig a 250 eurónak megfelelő forintösszeget. (Áfa 250. §, 251/C-251/E. §)
Amennyiben az adóhatóság úgy ítéli meg, hogy a kérelem elbírálásához további információra van szüksége, az adó-visszatéríttetési kérelem hozzá történő beérkezésétől számított 4 hónapos határidőn belül írásos megkereséssel kiegészítő adatokat, egyéb információkat kérhet. Ez a megkeresés magában foglalhatja a kérelmező adóalany egyéb (az előbbiekben említett 1000, illetve 250 euró értékhatár alatti) számlák bekérését is, amennyiben alapos kétség merül fel az adó-visszatérítés jogalapja vagy a visszatéríttetni kért adó összegszerűsége tekintetében.
Információt kérhet az adóhatóság a kérelmező külföldi adóalanytól, azon állam illetékes hatóságától, aki (amely) a külföldi adóalanyt nyilvántartásba vette, illetve harmadik féltől. Az információ iránti kérelmet elektronikus úton kell megküldeni, és a választ elektronikus úton kell fogadni. Ez alól kivételt képez, ha a harmadik fél címzett az adóhatóság nyilvántartása szerint nem rendelkezik elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó címmel, illetve ha az eredeti számlát, határozatot kell az adóalanynak bemutatnia, és az nem elektronikus formában létrehozott okiratot. Az állami adóhatóság további egy alkalommal pótlólagos kiegészítő adatokat, egyéb információkat is kérhet. Amennyiben az állami adóhatóság megkereséssel élt bármelyik féllel szemben, úgy a számukra a válaszadásra nyitva álló határidő a megkeresés közlésétől számított 1 hónap. Abban az esetben, ha az adóhatóság megkereséssel élt, úgy az adó-visszatéríttetési kérelemről a megkeresésre adott válasz érkeztetésétől számított 2 hónapon belül kell dönteni, illetve ha a megkeresésre érdemben nem kapott választ, úgy a döntést a válasz megadására rendelkezésre álló határidő lejártától számított 2 hónapon belül kell meghoznia. Amennyiben az adóhatóság egyszeri megkereséssel élt, úgy a döntéshozatalra rendelkezésre álló határidő nem lehet több, mint a kérelem beérkezésétől számított 7 hónap, amennyiben pótlólagos megkereséssel élt, úgy a döntést a kérelem beérkezésétől számított 8 hónapon belül meg kell hoznia. (Áfa-tv. 251/F-251/H. §)
Az adóhatóságnak az adót a kérelem jóváhagyásától vagy részleges jóváhagyásától számított 10 munkanapon belül vissza kell utalnia. Az adóhatóság az adót az adózónak a kérelemben megadott bankszámlaszámára utalja vissza. Nem lehetséges, hogy az adót ne a kérelmező adóalany, hanem más bankszámlaszámára utalja az adóhatóság. Amennyiben az adóalany külföldi bankszámlaszámát adta meg, úgy az átutalás költségei őt terhelik, melyet az adóhatóság a visszatérítendő adó összegéből von le.
Az adóhatóság az adó-visszatéríttetés iránti kérelemről hozott határozatot elektronikus úton közli a kérelmező adóalannyal. Az adóalany a belföldi adóalanyokra irányadó szabályok szerint fellebbezhet a döntés ellen. A fellebbezést azonban már közvetlenül az állami adóhatósághoz kell benyújtania, az erre irányadó belföldi jogszabályok alapján. Amennyiben a kérelmező adóalanyt megillető adó összegét az adóhatóság az előírt határidőt követően utalja vissza, úgy a késedelem napjaira köteles kamatot fizetni, melynek mértéke a késedelmi pótlékkal egyezik meg. Ez alól kivételt képez az az eset, vagyis nem kell kamatot fizetni, ha az adóalany nem válaszolt érdemben a rendelkezésére álló határidőn belül az adóhatóság megkeresésére. (Áfa-tv. 251/I. §)
5.2.3. Hatálybalépés
Tekintettel arra, hogy a visszatérítési irányelv maga mondja ki, hogy az új irányelv szerinti szabályokat már 2009. december 31-e után benyújtott kérelmekre alkalmazni kell, így a jogharmonizációs törvény is ezt követi a Közösség területén letelepedett adóalanyok esetében, azzal, hogy a 2009. évre vonatkozó kérelmek esetében a külföldi adóalanyokat anyagi jogi típusú hátrány nem érheti. Így például amennyiben a közösségi adóalany negyedéves adó-visszatéríttetés iránti kérelmet szeretne benyújtani, úgy arra még a régi, az alacsonyabb értékhatár miatt kedvezőbb szabályokat alkalmazhatja a 2009. évre vonatkozó kérelmek esetében. A Közösségen kívül letelepedett adóalanyok esetében főszabály szerint az új szabályokat azokban az esetekben kell először alkalmazni, amikor a visszatéríttetés iránti igény 2009. december 31-ét követően keletkezik, ugyanakkor ahol a szabályozás logikája megengedi, a törvénymódosítás egységesíti a közösségi és a harmadik országbeli adóalanyokra vonatkozó szabályokat, így a jogharmonizációs törvény a harmadik országbeli adóalanyok tekintetében a kérelem benyújtásának a határidejére már a 2009. évre vonatkozóan benyújtandó kérelmek esetében is a kedvezőbb, szeptember 30-i határidő alkalmazását írja elő. [Jogharmonizációs törvény 61. § (7)–(10) bekezdés].
5.3. Egyéb módosítások
5.3.1. Engedményezés
A törvénymódosítás egyértelművé teszi, hogy a pénzkövetelés engedményezése nem tartozik az Áfa-törvény hatálya alá, amennyiben az pénz fejében történik. A hatályos szabályozás, ugyanis a pénzkövetelés engedményezését akkor nem tekinti áfa hatálya alá eső ügyletnek, ha a követelést megvásárló fél a követelés megvásárlásával nyújt szolgáltatást az engedményezőnek. Azonban minden olyan esetben, amikor a követelést névértéken vagy az alatt vásárolják meg, ez a helyzet tulajdonképpen fennáll, így ezen feltétel külön kiemelése a törvényben nem szükséges. [Áfa-tv. 13. § (3) bekezdés]
5.3.2. Apport
A törvénymódosítás szerint apport, illetve jogutódlás (így például gazdasági társaság szétválása) után akkor sem feltétlenül keletkezik adófizetési kötelezettség, ha a vagyont szerző személy, szervezet éppen a vagyonszerzés következtében válik belföldön nyilvántartásba vett adóalannyá. Eddig ez a kedvezmény csak akkor érvényesült, ha a szerző a vagyonszerzés pillanatában már adóalanyként működött. [Áfa-tv. 18. § (1) bekezdés a) pont]
5.3.3. Adóalap-csökkentés
A törvénymódosítás előírja, hogy az adóalap utólag csökken abban az esetben is, ha a teljesítésre kötelezett adóalany a lízing vagy bérlet esetében az adófizetési kötelezettség keletkezését követően eláll az ügylettől az ellenérték maradéktalan megtérítésének hiánya miatt, és a felek az ügylet kötése előtti helyzetet állítják helyre, vagy azt a meghiúsulás bekövetkeztéig terjedő időre hatályosként elismerik. Ebben az esetben az adóalap-csökkentés feltétele, hogy az adóalany az eredeti számlát érvénytelenítse vagy módosítsa. [Áfa-tv. 77. § (2) bekezdés, 78. § (1) bekezdés, jogharmonizációs törvény 61. § (4) bekezdés]
5.3.4. Sport
A módosítás érinti a sportolással kapcsolatos adómentes szolgáltatásnyújtások körét is, figyelembe véve az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatát. A módosított rendelkezés értelmében az Áfa-törvényben körülírt sportszolgáltatások már nem csak természetes személyek, hanem azon jogi személyek és egyéb szervezetek részére is adómentesen nyújtandók, amelyeket azok természetes személy javára történő közvetlen biztosítás érdekében vesznek igénybe. [Áfa-tv. 85. § (1) bekezdés m) pont]
5.3.5. Lakóingatlan
A hatályos szabályok értelmében főszabály szerint adómentes az ingatlanok értékesítése, az új ingatlanok és az építési telek kivételével, az adóalany azonban adófizetési kötelezettséget választhat rá. Adófizetési kötelezettség választása esetén az adóalany a választását követő 5 évig köteles az összes, általa értékesített ingatlan után adózni. A törvénymódosítás megteremti annak a lehetőségét, hogy az adóalany 2010-től kezdve úgy válassza az adófizetési kötelezettséget az ingatlanértékesítésére, hogy az csak a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanra terjedjen ki. Ez esetben ezt a nyilatkozatot a jogharmonizációs törvény hatálybalépésétől (2010. január 1-je) számított 30 napon belül kell megtennie a 2010-es évre. Továbbá a törvénymódosítás lehetőséget ad arra, hogy a jogharmonizációs törvény hatálybalépését követő 30 napon belül azok az adóalanyok, akik (amelyek) korábban adófizetési kötelezettséget választottak az ingatlanértékesítésükre, azt a jogharmonizációs törvény hatálybalépésének napjára visszamenőleg, úgy változtassák meg, hogy az csak a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanokra terjedjen ki. A 30 napos határidő mindkét nyilatkozat esetében jogvesztő, igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. A nyilatkozatokat legkésőbb a határidő utolsó napján kell az adóhatósághoz benyújtani vagy postára adni. Tekintettel arra, hogy az új ingatlan értékesítése a törvény erejénél fogva adóköteles, amennyiben az adóalany nem választja az adófizetési kötelezettséget a lakóingatlanokra, az adómentesség csak a régi lakóingatlanokra vonatkozik. [Áfa-tv. 88. § (4) bekezdés, jogharmonizációs törvény 67. §]
5.3.6. Export
A hatályos szabályozás csak a termékexporthoz kapcsolódó szolgáltatásokat mentesíti az adó alól. Termékexport alatt az áfa rendszerében a Közösség területén kívülre értékesített termékeket kell érteni. Azonban a termékexporthoz kapcsolódó szolgáltatást nyújtóknak, például a fuvarozóknak, többnyire nincs tudomásuk arról, hogy az általuk fuvarozandó terméket értékesítették-e, vagy értékesítés nélkül adják fel másik országba (tipikusan a futárpostai szolgáltatás). Továbbá ezeknek a szolgáltatásoknak nem csak akkor kellene adómentesnek lenniük, ha a Közösségen kívülre kivitt terméket értékesítik, hanem abban az esetben is, ha azt értékesítés nélkül viszik ki a Közösség területén kívülre. A módosítás biztosítja, hogy az adómentesség a jövőben ne csak azon termékekhez közvetlenül nyújtott szolgáltatásokra vonatkozzon, amelyek az értékesítés következtében kerülnek a Közösség területén kívülre, hanem minden olyan termékre, amelyet a kiléptető hatóság (vámhatóság) a Közösség területéről igazoltan kiléptet. [Áfa-tv. 102. § (1) bekezdés b) pont, jogharmonizációs törvény 61. § (5) bekezdés]
5.3.7. Levonási jog
A fordított adózás alá eső ügyletek esetén, azaz amikor az adó fizetésére a terméket beszerző, szolgáltatást megrendelő adóalany a kötelezett, a hatályos szabályozás alapján a levonási jog tárgyi feltétele a számla. Az e körbe tartozó értékesítések körében (különösen dologi biztosítékként szolgáló termék értékesítése esetén) gyakori, hogy a számla kibocsátására egyébként kötelezett adóalany e kötelezettségének nem tesz eleget, s így a vevőt, illetve megrendelőt az adófizetési kötelezettség terheli, azonban levonási jogát nem érvényesítheti. Annak érdekében, hogy az adó fizetésére kötelezettnél a levonási jog tárgyi feltétele biztosított legyen, a módosítás lehetővé teszi, hogy a számla hiányában a levonási jog egyéb olyan okiratok birtokában is gyakorolható legyen, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek. Nem vonatkozik ugyanakkor ez a szabály a Közösségen belüli termékbeszerzésre, mivel ezen ügylet tekintetében - az irányelvi rendelkezésekkel összhangban – a levonási jog gyakorlásának változatlan feltétele a számla megléte. [Áfa-tv. 127. § (1) bekezdés b) pont, jogharmonizációs törvény 61. § (6) bekezdés]
5.3.8. Fordított adózás
A hatályos szabályozás értelmében fordított adózást kell alkalmazni abban az esetben, ha az ügylet tárgya olyan ingatlan, amely főszabály szerint adómentes, azonban az adóalany adófizetési kötelezettséget választott rá. A gyakorlatban számos esetben fordult elő, hogy az ingatlant beszerző adóalany nem tudja, hogy az általa beszerzett ingatlanra az értékesítő azért nem számított fel áfát, mert az adómentes, vagy azért, mert az a fordított adózás hatálya alá tartozik. Az adóhatóság pedig az adózót érintő adótitokra hivatkozva nem minden esetben ad felvilágosítást arról, hogy az értékesítő adóalany élt-e az adózás választásának jogával. A módosítás a beszerző információs hiányát, kiszolgáltatottságát kívánja megszüntetni azáltal, hogy előírja az adóhatóságnak, hogy az ingatlant beszerző adóalany kérésére tájékoztatást kell arról adnia, hogy az értékesítő adóalany élt-e az adózási opcióval, és milyen terjedelemben az ingatlanértékesítései tekintetében. [Áfa-tv. 142. § (5) bekezdés]
5.3.9. Számlakibocsátás
A hatályos szabályok szerint – néhány esettől eltekintve – az adóalany mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól, amennyiben a vevő, igénybevevő az ellenértéket a törvényben meghatározott időpontig készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel téríti meg, és a vevő, igénybevevő az ügyletről nem kér számlát. A törvénymódosítás - figyelemmel a vásárlási és egyéb utalványokkal (pénzhelyettesítő eszközökkel) történő fizetések széles körű elterjedésére – lehetővé teszi, hogy pénzhelyettesítő eszközzel történő fizetés esetében sem kell az adóalanyoknak a fenti feltételek teljesítése esetében számlát kibocsátaniuk.
Az áfairányelv többek között tartalmaz szabályokat a számla tartalmi követelményeivel kapcsolatban. Ebből kifolyólag a tagállamok számlázásra vonatkozó rendelkezései ettől nem térhetnek el. A határon átnyúló ügyletek esetében a belföldön nyilvántartásba vett adóalany adófizetéssel kapcsolatos kötelezettsége, adólevonással kapcsolatos joga egyes esetekben a másik tagállambeli adóalany által kibocsátott okirattól függ. Tekintettel a számla tartalmának harmonizált mivoltára, a törvénymódosítás megerősíti, hogy a másik tagállambeli jog szerint kibocsátott olyan okirat, amely tartalmában megfelel az áfa-irányelv megfelelő cikkeiben foglalt rendelkezéseknek, az Áfa-törvény értelmében számlának minősül. [Áfa-tv. 165. § (1) bekezdés b) pont, 168. § (3) bekezdés]
5.3.10. Az utas fogalma
Az utazási irodák tekintetében az Európai Bizottság értelmezése kapcsán szükségessé vált módosítani, hogy az utas nemcsak természetes személy lehet, hanem adóalany, illetve szervezet is, de csak végső fogyasztói minőségében. Amennyiben az utazási szolgáltatást nem természetes személy rendeli meg, az utazásszervező nem tudja, hogy annak költségeit a megrendelő részben vagy egészen továbbhárítja-e a ténylegesen utazó természetes személyre, vagyis a megrendelő adóalanyi vagy végső fogyasztói minőségében lép-e fel. Tekintettel arra, hogy az alkalmazandó adózási mód (normál vagy az árrés szerinti adózás) attól függ, hogy a megrendelő milyen minőségében lép fel, a törvénymódosítás előírja az utasnak, hogy a teljesítést megelőzően az utazásszervező részére nyilatkozzon arról, hogy a szolgáltatást végső fogyasztóként vette igénybe (annak költségeit nem hárítja tovább). Ezzel kapcsolatban az adózás rendjéről szóló törvény módosítása előírja, hogy amennyiben az igénybevevő erről valótlan nyilatkozatot tesz, úgy mulasztási bírsággal sújtható. Abban az esetben, ha az utas által az utazásszervezőnek fizetett előleg jóváírása, kézhezvétele még 2009. év folyamán megtörténik, azonban a teljesítés már 2010. évre esik, úgy még a régi (most hatályos) szabályokat kell alkalmazni, vagyis utasnak csak a természetes személy tekintendő. A módosított szabályokat először tehát arra az útra kell alkalmazni, amelyhez az előleget is 2009. december 31-ét követően fizetik. [Áfa-tv. 206. § (1) bekezdés c) pont, jogharmonizációs törvény 65. §]
5.3.11. Adóraktározás
Az adóraktárból történő kiraktározás során a hatályos szabályok szerint a kiraktározónak be kell mutatnia az ügyletet tanúsító számlát. Azonban vannak olyan esetek, amikor ebben az időpontban még nem áll rendelkezésre az ügyletet tanúsító számla, annak okán, hogy az ügylet határozott időszakra történő elszámolással történik, és a számlát csak az időszak végén bocsátják ki. Ezen eset kezelését teszi lehetővé a törvénymódosítás, így amennyiben nem áll rendelkezésre számla a kiraktározás időpontjában, úgy jövedéki termék esetében a számla helyett a termékkísérő okmányt, egyéb termék esetében pedig a szigorú számadás alá vont számviteli bizonylatként kezelt szállítólevelet kell a kiraktározónak bemutatni, azzal, hogy a számlát utólag mindenképpen be kell mutatni. A módosított rendelkezést azokban az esetekben kell először alkalmazni, amikor a termék kiraktározásának indítványozása 2009. december 31-ét követően történik. Ezen túlmenően a törvénymódosítás megteremti az egyszerűsített adóraktározási eljárást, amely párhuzamosan működik majd az adóraktározási eljárással. Az egyszerűsített adóraktározási eljárás keretében adott lesz a 0-24 óráig történő be- és kiraktározás lehetősége. Az egyszerűsítés keretében azonban az eljárásért viselt felelősség a beraktározóról áttevődik az üzemeltetőre. [Áfa-tv. 4. számú melléklet 25., 41-43. pontok]
