Az élőmunkaterhek további csökkentése érdekében a 2009. július 1-jével bevezetett, 2009-ben még csak a minimálbér kétszereséig érvényesíthető 5 százalékpontos járulékcsökkentés 2010-től a járulékalapot képező jövedelmek egészére kiterjed. A tételes egészségügyi hozzájárulás már több éve tervezett megszüntetése 2010-től ténylegesen megvalósul, így a vállalkozásoknak jövő január 1-jétől már nem kell havi 1950 forintot fizetniük minden egyes munkavállalójuk után.
Ezen intézkedések ellensúlyaként jelentősen (két és félszeresére) nő a százalékos egészségügyi hozzájárulás mértéke – a biztosítási és a biztosításon kívüli jövedelmek eltérő terhelésének megszüntetése érdekében. Emellett a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának ösztönzése érdekében a rehabilitációs hozzájárulás ötszörösére nő.
A 2010-es járulékváltozásokat alapvetően két törvénycsomag tartalmazza: a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló - 2009. július 8-án kihirdetett – 2009. évi LXXVII. törvény, valamint az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvénnyel és a megtakarítások ösztönzésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi CXVI. törvény, amelyet 2009. november 16-án hirdettek ki. E két törvénycsomagon kívül a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi CIX. törvény is tartalmaz Tbj-tv.-t módosító rendelkezést, amely az egészségügyi szolgáltatási járulék 2010. évre érvényes összegét állapítja meg (a 2009-es összeghez képes 10 százalékkal növelt összegben).
Az alábbiakban részletesen sorra vesszük a tb-járulék és az eho szabályozásában megjelenő változásokat.
12.1. A járulékok 2010-es változásai
12.1.1. Megszűnő és új járulékok, járulékmérték-változások
A Munkaerő-piaci Alapot megillető járulékok (munkaadói, munkavállalói és vállalkozói járulék) és az egészségbiztosítási járulék egybeolvadásából új járulék jön létre: az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék. Ezzel párhuzamosan a tb-járulék mértéke 26 százalékról 27 százalékra nő (mivel a tb-járulék ezentúl magában foglalja az álláskeresési ellátások fedezetére fizetendő 1 százalék munkaadói járulékot is).
A 2009. decemberi bérek után azonban még a régi járulékokat kell fizetni, és ezenkívül minden olyan kifizetésre, amelyek megszerzésére 2010. január 10-éig sor kerül (ideértve a kilépő munkavállalóknak a felmentési időre kifizetett bért is). (A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény 223. és 225. §-ai)
Fontos változás, hogy a tb-járuléknál megszűnik a minimálbér kétszerese alatti és fölötti összegre érvényes eltérő járulékmérték, így a jövedelem nagyságától függetlenül a járulékalap egészére egységesen 27 százalékos társadalombiztosítási járulékmérték vonatkozik.
A 27 százalékos társadalombiztosítási járulékból a nyugdíj-biztosítási járulék 24 százalék, az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék 3 százalék. Az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 1,5 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1 százalék. [Tbj-tv. 19. § (1) bekezdés]
A foglalkoztatót terhelő tb-járulékhoz hasonlóan a biztosított is az új egységes egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot fizeti. Utoljára a 2010. január 10-éig megszerzett jövedelmeiből kell levonni a munkavállalótól a régi jogcímen, vagyis munkavállalói járulékként 1,5 százalékot. Ez a szabály értelemszerűen vonatkozik a vállalkozói járulékra is, amely munkaerő-piaci járulékként az egészségbiztosítási járulékkal együtt szintén egy járulékot képez.
Az egységesítés célja, hogy csökkenjenek az adminisztrációs terhek, azáltal, hogy az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot egy adószámlára kell majd utalni az adóhatóság részére. Az egy adószámlára befolyó járulékot a törvényben rögzített arányok szerint megbontva az APEH naponta utalja át az Egészségbiztosítási Alap és a Munkaerő-piaci Alap javára.
Az egybeolvadás miatt az egyéni járulék új mértéke 7,5 százalék. Összességében azonban a munkavállaló járulékterhe változatlan (mivel a 7,5 százalék magában foglalja a korábbi 1,5 százalékos munkavállalói járulékot is).
Az egyéni járulék megoszlása az alábbiak szerint alakul:
A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 2 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1,5 százalék. [Tbj-tv. 19. § (3) bekezdés]
A fizetésre kötelezettek köre alapvetően nem változik, vagyis munkaerő-piaci járulékot továbbra is a munkaviszonyban álló személyeknek kell fizetni, valamint a főállású egyéni és társas vállalkozóknak. Nem elhanyagolható azonban az a változás, hogy munkaerő-piaci járulékot az országgyűlési képviselők is fizetni fognak, mivel a Tbj-tv. alkalmazásában ők is munkaviszonyban álló személyeknek minősülnek. (A munkaerő-piaci járulék fizetésével természetesen ellátásra is jogosultságot szereznek.)
A munkaerő-piaci járulék fizetése alóli kivételek körét a törvény az alábbiak szerint határozza meg:
Nem fizet a 19. § (3) bekezdésében meghatározott mértékű munkaerő-piaci járulékot
a) az 5. § (1) bekezdésének b)-d), g)-i) pontjaiban és (2) bekezdésében meghatározott személy – ide nem értve az iskolaszövetkezetnek nem minősülő szövetkezet tevékenységében munkaviszony keretében közreműködő szövetkezeti tagot –,
b) az az egyéni és társas vállalkozó, aki közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytat, vagy a vállalkozói tevékenysége mellett munkaviszonnyal is rendelkezik,
c) az a foglalkoztatott, egyéni és társas vállalkozó, aki saját jogú nyugdíjas, vagy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabályban meghatározott reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
Vállalkozói jogviszonyban tehát továbbra sem kell fizetni azoknak, akik közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytatnak tanulmányokat, vagy a vállalkozói tevékenységük mellett munkaviszonnyal is rendelkeznek. Úgyszintén nem tartoznak a fizetésre kötelezettek körébe a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyek (megbízottak, a vezető tisztségviselők közül azok, akiket nem munkaviszonyban foglalkoztatnak), továbbá azok a személyek, akik az irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötték.
Megjegyzendő, hogy fenti kivételszabály csak az egyéni járulékra vonatkozik, a foglalkoztató részéről azonban minden biztosítással járó jogviszony esetén meg kell fizetni a munkaerő-piaci járulékot. (Tbj-tv. 25/A. §)
12.1.2. Új járulékfizetési alsó határ – tevékenységre jellemző kereset
Alapvető változás, hogy a főállású egyéni és társas vállalkozók esetében a minimálbér kétszeresét mint járulékfizetési alsó határt felváltja egy új fogalom: a tevékenységre jellemző kereset.
A 2009 júliusában kihirdetett törvényszövegben eredetileg a tevékenység piaci értéke szerepelt a fogalommeghatározások között, de ezt a 2009 novemberében elfogadott újabb törvénymódosítás megváltoztatta annak érdekében, hogy egységes fogalom szerepeljen mind a Tbj-tv.-ben, mind az Szja-tv.-ben.
A törvény erre vonatkozóan – kissé tömören – a következő meghatározást tartalmazza: Tevékenységre jellemző kereset: a természetes személy főtevékenységére jellemző, a piaci viszonyoknak megfelelő díjazás.
A jogszabály-előkészítés során eredetileg az volt a koncepció, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat által készített felmérések alapján, FEOR-számok szerint meghatározott kereseti adatok lesznek irányadók a piaci érték megállapításánál. Ez azonban a törvényjavaslat parlamenti szakaszában kikerült a szövegből, mondván, hogy tevékenységre jellemző keresetként a vállalkozások körülményeinek különbözősége miatt nem lehet egy egységes, konkrét összeget meghatározni, még akkor sem, ha ugyanarról a munkakörről van szó; ráadásul mi lenne azokkal a foglalkozásokkal, amelyekre nem tartalmaz adatot az ÁFSZ nyilvántartása.
Ezért az új járulékfizetési alsó határ, a tevékenységre jellemző kereset megállapításánál minden esetben egyedileg kell meghatározni a járulékalapot, az Szja-tv.-ben szabályozott piaci érték meghatározására vonatkozó módszerek valamelyikével (Szja-tv. 3. § 9. pontja). Ezek közül az egyik lehetséges módszer, hogy meg kell vizsgálni, hogy az adott térségben, hasonló munkakörben, a képzettséget, szakmai gyakorlatot, a tevékenység többféleségét, a ráfordított időt is figyelembe véve az adott tevékenységet munkavállalóként mennyiért végeznék el (mit fizetne a társaság a munkáért, illetve mit kérne a tag munkavállalóként). [Tbj-tv.. 4. § q) pont]
Fontos hangsúlyozni, hogy a törvény ezen túl is biztosít kimentési lehetőséget, vagyis van lehetőség bejelentést tenni, és ezáltal kisebb járulékalap után járulékot fizetni, ha a vállalkozó tényleges jövedelme alatta marad az "elvárt" tevékenységre jellemző keresetnek.
Bejelentésnek továbbra is az minősül, ha a bevallásban az adózó kisebb jövedelmet jelöl meg járulékalapként. Bejelentés esetén továbbra is legalább a minimálbért kell járulékalapként bevallani.
A munkaviszonyban foglalkoztatottakra irányadó járulékfizetési alsó határ nem változott, az alsó határ az ő esetükben változatlanul a minimálbér kétszeresének megfelelő összeg.
12.1.3. Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló új törvénnyel összefüggő módosítások
Az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok egyszerűsítése, a belső piaci szolgáltatásról szóló EK irányelv végrehajtása, valamint az egyéni cég jelenleg hiányzó szabályainak megteremtése érdekében egy teljesen új törvény került megalkotásra, amely 2010. január 1-jén lép hatályba.
Az új törvény alapján az eddigi papíralapú ügyintézés helyett a vállalkozói tevékenységhez kapcsolódó bejelentéseket (tevékenység megkezdése, szünetelése, megszüntetése, változásbejelentés) elektronikus úton az ügyfélkapun keresztül lehet kezdeményezni. Ez alól kivétel a tevékenység megkezdésének bejelentése, amelyet az ügyfélkapuval nem rendelkező ügyfél személyesen az okmányirodánál is intézhet. Ez utóbbi esetben az okmányiroda az ügyfél számára ügyfélkaput hoz létre. A bejelentések díj- és illetékmentesek. Az egyéni vállalkozók nyilvántartásával kapcsolatos feladatokat a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala látja el.
Lényeges változás, hogy a vállalkozói igazolvány már nem szükségképpeni velejárója az egyéni vállalkozói tevékenységnek, a vállalkozói jogviszony úgy jön létre, hogy az ügyfél az erre irányuló szándékát elektronikus úton bejelenti. Az igazolvány kiváltása már nem kötelező, ha azonban az ügyfél kéri, azt ki kell állítani az egyéni vállalkozó részére (ráadásul haladéktalanul, ha személyesen kéri).
Az egyéni vállalkozói új törvény új fogalmakat és jogintézményeket vezet be (például szünetelés), amelyeket az adó- és járulékszabályokban is át kellett vezetni az összhang megteremtése érdekében.
A Tbj-tv. fogalmai között – az igazolvány kötelező jellegének eltörlése miatt - módosult az egyéni vállalkozó definíciója. A Tbj-tv. 4. §-a szerint egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy.
Az egyéni cég társas vállalkozásnak, az egyéni cég tagja pedig társas vállalkozónak minősül a Tbj-tv. alkalmazásában, így a társas vállalkozókra irányadó járulékfizetési szabályok alkalmazandók az ő esetükben is.
Fontos változás, hogy a szünetelés lehetősége az új szabályok szerint minden vállalkozóra kiterjed (korábban csak az ügyvédek, közjegyzők, szabadalmi ügyvivők szüneteltethették tevékenységüket). Az egyéni vállalkozói új törvény szerint azonban: "Az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységét legalább egy hónapig és legfeljebb öt évig szüneteltetheti."
Ehhez igazodóan a Tbj-tv. új szabálya kimondja, hogy a szünetelés alatt a vállalkozót terhelő járulékfizetési kötelezettség és a biztosítás is szünetel.
Ha a vállalkozó szünetelteti tevékenységét, akkor e jogviszonya alapján sem egészségbiztosítási ellátásra, sem nyugdíjra jogosító szolgálati időre nem szerez jogosultságot a szünetelés ideje alatt. Ezért amennyiben az illetőnek nincs más jogcímen fennálló biztosítása, illetve egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága, akkor a Tbj-tv. 39. §-a szerinti egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére köteles.
Az egyéni vállalkozó és az egyéni cég tagja biztosítási és járulékfizetési kötelezettségének "tól-ig" időtartamát a Tbj-tv. az egyéni vállalkozói új törvényre való utalással állapítja meg.
Az egyéni vállalkozó biztosítása az egyéni vállalkozói nyilvántartásba való bejegyzés napjától az egyéni vállalkozói nyilvántartásból való törlés napjáig tart.
Az új egyéni vállalkozói törvény alapján a nyilvántartást vezető szerv az egyéni vállalkozót, akinek az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultsága megszűnt, az illetékes hatóság értesítése alapján a jogosultság megszűnésének napjával hivatalból törli a nyilvántartásból.
Az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság – törvény erejénél fogva - megszűnik:
– a bejelentés napján, ha az egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetését bejelenti,
– ha az egyéni vállalkozó egyéni céget alapított, a cégbejegyző határozat jogerőre emelkedésének napját megelőző napon, illetve ha az egyéni vállalkozó átruházással megszerezte az egyéni cég vagyoni betétjét, az átruházás napján,
– az egyéni vállalkozó halála napján,
– az egyéni vállalkozó cselekvőképességének korlátozását vagy cselekvőképtelenségét kimondó bírósági határozat jogerőre emelkedésének a napján,
– ha az adóhatóság törölte a vállalkozó adószámát, a törlést kimondó határozat jogerőre emelkedésének napján.
Ezenkívül megszűnik a jogosultság – az illetékes hatóság tiltó határozata alapján – akkor, ha:
– a tevékenység megkezdését vagy folytatását kizáró ok áll fenn,
– ha a szünetelés kezdetét követően öt év eltelt, és az egyéni vállalkozó nem intézkedett az egyéni vállalkozói tevékenység folytatása vagy megszüntetése iránt,
– ha a vállalkozó tevékenységei egyikét sem folytathatja jogszerűen.
Az egyéni cég tagjának biztosítása az egyéni cég tagjává válás napjától az egyéni cégben fennálló tagság megszűnésének napjáig tart. A tagsági jogviszony:
– a cégnyilvántartásba történő bejegyzés napjától az egyéni cég megszűnéséig,
– a tag halála esetén özvegye, özvegy hiányában vagy annak egyetértésével örököse (örökösei), illetve a tag cselekvőképtelenségét vagy cselekvőképességének korlátozását kimondó bírósági határozat esetén a tag nevében és javára eljárva törvényes képviselője taggá válásától (feltéve hogy e személyek e szándékukat a cégbíróságnak az ok bekövetkeztétől számított harminc napon belül bejelentik) az egyéni cég megszűnéséig
tart, azzal az eltéréssel, hogy ha a tagnak több örököse van, az örökösök mindegyikének tagsági jogviszonya legfeljebb három hónapig tarthat.
(2009. évi CXV. törvény 19., 20. és 32. §-ai)
Érdemes kiemelni, hogy egyéni cég esetében, ha az ügyvezetést nem külső személy látja el, a vezető tisztségviselői feladatokat nem külön jogviszony (például megbízás vagy munkaviszony), hanem az egyéni cégben fennálló tagsági jogviszony keretében látja el a tag. [2009. évi CXV. törvény 30. § (2) bekezdés]
12.2. Egyéb módosítások
12.2.1. Járulékalapot képező jövedelem
A szuperbruttó utáni adóelőleg-fizetés szabályának bevezetésével párhuzamosan módosul a Tbj-tv.-ben a járulékalapot képező jövedelem meghatározása. A Tbj-tv. 4. § k) pontjának új 1. alpontja szerint járulékalapot képező jövedelem: a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII . törvény (a továbbiakban: Szja-tv.) szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, ideértve az Szja-tv.-ben szabályozott kis összegű kifizetésből származó jövedelmet is, továbbá az Szja-tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékének személyi jövedelemadóval növelt összege [ide nem értve az Szja-tv. 69. §-ának (10) bekezdése szerinti üzleti ajándék, reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgáltatást], a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, a hivatásos nevelőszülői díj.
Az új szabályok szerint továbbra is a jövedelem (nem pedig a szuperbruttó, azaz a bruttó bér 1,27-szerese) után kell a járulékokat megállapítani és megfizetni. Ha például a munkavállaló havi bruttó bére 100 ezer forint, és az adóelőleget 127 ezer alapulvételével kell megállapítani, a járulékok alapja nem az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett összeg, hanem a jövedelem, vagyis 100 ezer forint.
12.2.2. Járulékfizetési felső határ új összege
A 2010. évi költségvetésről szóló törvény alapján napi 20 forinttal, a 2009-es 20 400 forintról, 20 420 forintra emelkedik a járulékfizetési felső határ napi összege (a 2010-re érvényes járulékplafon éves összege: 7 453 300 forint).
12.2.3. Egészségügyi szolgáltatási járulék
A nem biztosítottak által, valamint a nyugdíjas vállalkozók után fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék összege 10 százalékkal emelkedik, havi 4500 forintról 4950 forintra, napi 150 forintról 165 forintra.
Ettől eltérően a központi költségvetés által a szolidaritási alapon jogosultak (például nyugdíjasok, kiskorúak) után fizetendő járulék összege 9300 forintra emelkedik (korábban a költségvetés által fizetett járulék ugyanannyi volt, mint a nem biztosított személyeké és a nyugdíjas vállalkozóké).
Az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésével összefüggésben érdemes megemlíteni az ún. passzív jogon igénybe vehető egészségügyi ellátásra vonatkozó szabály várható változását (a kézirat lezárásakor e módosítást még nem fogadta el a parlament). E kedvező változás lényege, hogy az egészségügyi ellátásra való jog a biztosítás megszűnését követően 45 napig fennmarad akkor is, ha a legutolsó biztosítás (jogosultság) megszűnését megelőzően fennállt korábbi biztosítás 45 napnál hosszabb ideig állt fenn, ugyanakkor az utolsóként megszűnt biztosítás nem állt fenn 45 napig, de a két biztosítás (jogosultság) közötti kieső időszak 30 napnál rövidebb (a korábbi szabályok szerint ugyanis mindig az utolsóként megszűnt biztosítás időtartamát lehetett figyelembe venni). Ha például valaki a többéves munkaviszonya megszűnését követő harmadik napon új munkaviszonyt létesít, amely azonban megszűnik 10 nap elteltével, akkor is további 45 napon átvehető igénybe az egészségügyi ellátás külön járulékfizetés nélkül, és majd csak a megszűnést követő 46. nappal kell bejelentkezni az adóhatósághoz 4950 forint egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére (feltéve hogy az illető nem rendelkezik újabb biztosítással - például nem kap álláskeresési járadékot vagy segélyt, amely alapján egyébként jogosulttá válna).
12.2.4. Külföldi jog szerint létrejött munkaviszony
A törvény alapján akkor is létrejön a biztosítás, ha olyan munkaviszony vagy megbízás alapján végeznek munkát a Magyar Köztársaság területén, amely nem a magyar jog szerint, hanem a nemzetközi magánjog szabályai szerint külföldi jog alapján jött létre. A Tbj-tv. 4. §-ának új h) pontja szerint megbízási jogviszony, munkaviszony: a magyar jog hatálya alá tartozó megbízási jogviszony és munkaviszony, továbbá a külföldi jog hatálya alá tartozó olyan megbízási jogviszony és munkaviszony, amely alapján a munkát a Magyar Köztársaság területén végzik.
Érdemes kiemelni, hogy a külföldi jog alapján létrejött munkaviszony alapján továbbra sincs biztosítási és járulékfizetési kötelezettség, ha a magyarországi vállalkozás a munkavállalóját folyamatosan (nem kiküldetés keretében) Magyarország területén kívül alkalmazza.
12.2.5. Másodfoglalkozású vállalkozókra vonatkozó szabály kiterjesztése
Az elfogadott törvénycsomagban átmeneti szabályként szerepel a nem főállású vállalkozókra érvényes – választás szerinti 2009. július 1-jétől visszamenőlegesen is alkalmazható – alábbi rendelkezés: A Tbj-tv. 31. §-a (3)–(4) bekezdésének alkalmazásánál heti 36 órás foglalkoztatásnak kell tekinteni azt a munkaviszonyt is, amelyben a munkáltató a válság megoldására indított program keretében, munkaidő-szervezési intézkedéssel csökkentett munkaidőben – átlagosan legalább heti 20 órában - foglalkoztatott munkavállalóra tekintettel munkahelymegőrző támogatásban részesül. [2009. évi LXXVII. törvény 223. § (3) bekezdés]
A fenti szabály alapján, ha a munkáltató munkahelymegőrző támogatás fejében rövidített (heti 36 órát el nem érő) munkaidőben foglalkoztatja tovább a munkavállalóját, aki történetesen a munkaviszonya mellett még vállalkozói tevékenységet is végez, akkor e munkavállalót a vállalkozói jogviszonyában másodfoglalkozásúnak kell tekinteni, még akkor is, ha a munkaviszonyában a munkaideje heti 36 óránál kevesebb, de eléri a heti 20 órát. Ezáltal a vállalkozói jogviszonyában járulékokat csak a tényleges jövedelem után kell fizetni (ha van ilyen), és mentesül a 2 százalékos pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetése alól.
12.2.6. Start-kedvezmény
Változás, hogy a 2010. január 1-jétől kiváltott Start-kártyák esetében a felsőfokú végzettséggel rendelkező pályakezdők foglalkoztatóját a korábbi két év helyett már csak egy évig illeti meg járulékkedvezmény. A foglalkoztatás első kilenc hónapjában a kedvezményes köztehermérték 10 százalék, az ezt követő három hónapban pedig 20 százalék. A kedvezmény érvényesíthetőségének felső határa változatlan. (2004. évi CXXIII. törvény 4/A. §-a)
12.2.7. Rehabilitációs hozzájárulás
A rehabilitációs hozzájárulás a korábbi összeg ötszörösére nő. A hozzájárulás mértéke (a korábbiakkal ellentétben) már nem a KSH átlagkereseti adataitól függ, a törvény ugyanis konkrétan rögzíti a hozzájárulás mértékét. Ez 2010. január 1-jétől 964 500 Ft/fő/év.
A kötelező foglalkoztatási szint változatlanul 5 százalék. [1991. évi IV. törvény 41/A. § (5) bekezdés]
12.3. Egészségügyi hozzájárulás – 2010-es változások
12.3.1. Egészségügyi hozzájárulás új mértéke
Az egészségügyi hozzájárulás rendszerében több lényeges változás is történt. Ezek közül a legfontosabb, hogy a korábbi 11 százalékos mérték két és félszeresére, 27 százalékra emelkedik. Ezáltal a tb-járulék és az eho mértéke azonossá vált, így 2010-től nincs különbség a kifizetők közterhe között aszerint, hogy biztosítási jogviszony keretében juttatnak jövedelmet, vagy olyan jogviszony alapján, amelyben nem jön létre biztosítás (például a minimálbér 30 százaléka alatti megbízás esetén).
12.3.2. Reprezentáció és üzleti ajándék ehója
Átmeneti szabály vonatkozik a reprezentáció és az üzleti ajándék tekintetében a naptári évtől eltérő (2009. év közben kezdődő) üzleti év szerint adózó vállalkozásra, amelyek ehofizetési kötelezettségüket még a régi, 11 százalékos mértékkel teljesítik.
[2009. évi LXXVII. törvény 224. §-ának (4) bekezdése]
12.3.3. Ehoalap szélesítése (kivétkiegészítés, személyes közreműködőidíj-kiegészítés, adózott eredmény utáni eho)
Új jövedelmek és – jövedelemnek nem minősülő – tételek is megjelennek az egészségügyi hozzájárulás alapjában. Ez utóbbi változások az Szja-tv.-ben bekövetkező alábbi módosításokkal függnek össze:
Kivétkiegészítés címén adókötelezettség keletkezik, mely alapján a vállalkozói osztalékalap, illetve annak egy része átminősül önálló tevékenység jövedelmévé, ha a vállalkozói kivét nem éri el az Szja-tv. szerinti tevékenységre jellemző keresetet.
Személyes közreműködőidíj-kiegészítés címén adóköteles az osztalék – mint nem önálló tevékenységből származó jövedelem –, ha a személyes közreműködői díj nem éri el a tevékenységre jellemző keresetet.
E jövedelmekhez az alábbi ehofizetési szabályok kapcsolódnak:
1. 27%-os ehoalapot képez:
– a vállalkozói kivét és a kivétkiegészítés együttes összegének,
– a személyes közreműködői díj és a személyes közreműködőidíj-kiegészítés együttes összegének,
de legfeljebb a vállalkozóra irányadó, a Tbj-tv.-ben meghatározott tevékenységre jellemző kereset tárgyévi összegének a vállalkozói jogviszonyra tekintettel a tárgyévre bevallott nyugdíjjárulék alapját meghaladó része (vagyis tevékenységre jellemző kereset – nyugdíjjárulék-alap) [Eho-tv. 3. § (1) bekezdés ab) alpont]
Több társas vállalkozásban is személyesen közreműködő tag esetén járulékalapként annál a társas vállalkozásnál bevallott járulékalapot kell figyelembe venni, amelynél a személyes közreműködőidíj-kiegészítést meg kell állapítani. Ez azt jelenti, hogy nem lehet összeszámítani a másik vállalkozásban, netalántán a vállalkozó más jogviszonyában, például munkaviszonyában bevallott járulékalapot. [Eho-tv. 3. § (2) bekezdés]
Mentesül a díjkiegészítés utáni ehofizetés alól a személyes közreműködőidíj-kiegészítés azon része, amelynek megfelelő összeg után a megelőző adóév(ek)ben a társas vállalkozás az adózott eredmény tagra eső arányos része után 27%-os ehót fizetett.
A díjkiegészítés és a kivétkiegészítés utáni ehofizetés szabályát nem kell alkalmazni, ha a vállalkozó a bevételére az ekho szerinti elszámolást választja. [Eho-tv. 3. § (6) és (8) bekezdés]
2. Az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá nem tartozó, Szja-tv. szerinti társas vállalkozás 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet azon összeg után, amelyet a számvitelről szóló törvény szerint a vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tag részére osztalékként, részesedésként meg lehetett volna állapítani, ki lehetett volna fizetni, de legfeljebb a pozitív adózott eredmény tag részesedésével arányos része után (vagyis az eredménytartalékot – amely a vállalkozás előző években produkált eredménye, amelyből osztalékot nem fizettek ki – itt nem kell figyelembe venni). Az így megállapított egészségügyihozzájárulás-alap nem lehet több, mint a Tbj-tv.-ben meghatározott tevékenységre jellemző kereset azon része, amely meghaladja a vállalkozói jogviszonyra tekintettel bevallott nyugdíjjárulék-alap és a díjkiegészítés utáni ehoalapjának együttes összegét [vagyis maximum a tevékenységre jellemző kereset – (nyugdíjjárulékalap+díjkiegészítés utáni eho alapja)]. [Eho-tv. 3. § (4) bekezdés]
Nem fizet a magánszemély 14%-os egészségügyi hozzájárulást az osztalék azon része után, amelynek megfelelő összeg után a megelőző adóév(ek)ben a társas vállalkozás az adózott eredmény tagra eső arányos része után 27% egészségügyi hozzájárulást fizetett. [Eho-tv. 3. § (7) bekezdés]
12.3.4. Feltöltési (14 százalékos ehofizetési) kötelezettség változásai
Kedvező változás, hogy a hozzájárulás-fizetési felső határba beszámítandó járulékok oly módon változnak, hogy a foglalkoztatói egészségbiztosítási járulék helyett 2010-től az egyéni járulékokat (4 százalék természetbeni és 2 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékot) kell beszámítani.
E változásnak az indoka az, hogy az ehofizetési kötelezettség mértékét jelentősen növelte az a körülmény, hogy a hozzájárulás-fizetési felső határba beszámítandó foglalkoztatói egészségbiztosítási járulék mértéke az évek során fokozatosan csökkent (a tb-járulékon belül ugyanis 2007-től 2009-ig fokozatosan nőtt a nyugdíj-biztosítási járulék aránya). Ez azzal a következménnyel járt, hogy míg 2006-ban mintegy 3,64 millió forint járulékalapot képező jövedelem esetén mentesült a természetes személy a feltöltési kötelezettség alól, ez az összeg a 3 százalékpontos járulékátcsoportosítás miatt és a felső határ változása miatt 2007-ben 5,625 millió forintra, a 2008-as újabb 3 százalékos átcsoportosítás miatt pedig 9 millió forintra nőtt. Ez a tendencia tovább folytatódott, hiszen a 2009. évközi járulékcsökkentés is az Egészségbiztosítási Alap bevételeit és az egészségbiztosítási járulék mértékét érintette, így a 2009. év egészére irányadó összeg elérte a 14,463 millió forintot.
A 2010. január 1-jén életbe lépő változás folytán azonban 7,5 millió forintra csökken az a jövedelem (járulékalap), amely összeg utáni 4+2 százalékos egészségbiztosításijárulék-fizetés mellett már nem kell a külön adózó jövedelmek után 14 százalék ehót fizetni. [Eho-tv. 3. § (3) bekezdés]
Megemlítendő, hogy 2009-re vonatkozóan átmeneti szabály biztosítja azt, hogy akik előzetesen nyilatkozatot tettek a kifizetőnek a felső határ várható eléréséről (sokan ugyanis még az 5 százalékos foglalkoztatói egészségbiztosításijárulék-mértékkel kalkuláltak), azoknak nem kell megfizetniük az ehokülönbözetre jutó plusz 6 százalék ehót, feltéve hogy a 2009-es járulékalapjuk összességében eléri vagy meghaladja a 9 millió forintot. [2009. évi LXXVII. törvény 224. §-ának (3) bekezdésében és az Eho-tv. 11/A. § (2) bekezdés]
12.3.5. Más tagállami biztosítottak ehofizetése
Európai bírósági jogesetek (például a 2000. február 15-i, C-34/98. számú ügy) kapcsán merült fel az a módosítási igény, hogy a más EU-, illetve EGT-tagállami biztosítottakat (ideértve a Svájcban biztosítottakat is) a közösségi joggal való összhang megteremtése végett mentesíteni kell az ehofizetési kötelezettség alól. A Bíróság ítéletében ugyanis kimondta, hogy nem egyeztethető össze a közösségi joggal és kettős járulékfizetés tilalmával az olyan tagállami intézkedés, amely fizetésre kötelezi a másik tagállamban biztosított magánszemélyeket, ha az előbbi állam által beszedett közteher közvetlenül annak társadalombiztosítási rendszerét finanszírozza (függetlenül attól, hogy az adott közteher adónak minősül-e vagy sem).
Ezen indok miatt született meg az alábbi szabály, amely arról rendelkezik, hogy a Tbj-tv. 13. §-ában említett közösségi rendelet hatálya alá tartozó, másik tagállamban biztosított személy jövedelme után nem kell egészségügyi hozzájárulást fizetni. Az egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség alóli mentességet a természetes személy az illetékes külföldi hatóság által kiállított, a másik tagállamban fennálló biztosítást tanúsító igazolással igazolja. [Eho-tv. 3. § (5) bekezdése]
A fenti új előírással összefüggésben megjegyzendő, hogy a Közösségen belül a más tagállami biztosítást igazoló egységes nyomtatványok (E101, illetve E102 jelű nyomtatványok) akkor használatosak, ha a munkavállaló több tagállam területén végez keresőtevékenységet (párhuzamosan vagy kiküldetés keretében). Amennyiben a közösségi rendelet főszabálya érvényesül, vagyis ha a munkavállaló csak egy tagállam területén végez munkát, az e munkavégzés alapján fennálló biztosítás igazolására nincs a Közösségen belül használatos egységes nyomtatvány. Ez utóbbi esetben az ügyfél által igényelt igazolást minden tagállam a saját belső joga szerint állítja ki.
12.3.6. Adószámos magánszemély ehója
Ha az Szja-tv. rendelkezései szerint a kifizető nem köteles adóelőleg megállapítására és levonására, akkor amennyiben az adott kifizetés alapján nem jön létre biztosítás (például a minimálbér 30 százaléka alatti megbízási díj esetén), az ehót a rá vonatkozó szabályok szerint a magánszemélynek kell megfizetnie. Ha a magánszemély kéri az adóelőleg levonását, akkor az előzőekkel ellentétben a kifizetőt terheli a 27 százalék egészségügyi hozzájárulás. [Ha a kifizetés alapján biztosítás jön létre - például a megbízásnál a járulékalap eléri a minimálbér 30 százalékát –, akkor a Tbj-tv. 4. § k) pont 2. alpontja alapján a megbízási díj teljes összege képezi a foglalkoztatói és az egyéni járulékok alapját.]
12.3.7. Tételes eho
A tételes ehofizetési kötelezettség 2010. január 1-jével megszűnik. A tételes ehót utolsó alkalommal 2009 decemberére, 2010. január 12-éig kell a vállalkozásoknak megfizetni.
12.3.8. Egyes természetbeni és egyéb béren kívüli juttatások
A törvénymódosítás alapján egyértelművé válik, hogy az Szja-tv. 70. §-ában említett juttatások azon része, amely 25 százalékos adókulccsal adózik, nem esik sem járulék-, sem ehofizetési kötelezettség alá.
12.4. Nyenyi-adatszolgáltatás
Többszöri meghosszabbítás után a 2009. év végi törvényalkotás során nem került sor a rendszeres nyenyi-adatszolgáltatás (Nyugdíjbiztosítási Egyéni Nyilvántartó Lap) utolsó időpontjának újbóli "kitolására", ezért az adatszolgáltatást utoljára – változatlanul – már csak 2009-re kell teljesíteni (2010. április 30-áig). 2010. évre vonatkozóan csak akkor kell közvetlenül a nyugdíjbiztosító felé adatot szolgáltatni, ha a munkavállalót 2010-ben nyugdíjazzák (soron kívüli adatszolgáltatás). 2010 után azonban már soron kívüli adatszolgáltatást sem kell teljesíteni a nyugdíjbiztosító felé, mivel a nyugdíjadatokat a nyugdíjbiztosító minden esetben a járulékbevalláshoz kapcsolódó adatszolgáltatásból kapja meg az állami adóhatóságon keresztül. (Ugyanakkor átmeneti szabály mondja ki, hogy a nyenyi-adatszolgáltatás megszüntetése előtti időszakra vonatkozó visszamenőleges és az elévülési időn túli időszakra – itt is csak a 2010. január 1-je előtti időszak tekintetében – még lehet nyenyi-adatszolgáltatást benyújtani a nyugdíjbiztosítónak).
Az összeállítást a Pénzügyminisztérium munkatársai készítették.
