1. Személyi jövedelemadó

1.1. Alapelvek

A kártérítés, kárpótlás, kártalanítás bármely jellegű elmaradt jövedelmet pótolhat, ezért az ilyen jellegű juttatás adókötelezettségét az elmaradt jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani. A késedelmi kamat vagy kötbér adókötelezettségének szabályozása is az alapelvek közé került. [Szja-tv. 1. § (9) bekezdés]

Az érvénytelen szerződés alapján vagy egyébként jogalap nélkül megszerzett bevétel után megfizetett adó 2010-től változatlanul az eredeti állapot helyreállítását követően, önellenőrzéssel igényelhető vissza, illetve ha az eredeti állapot az adó bevallását megelőzően történik, nem kell azt megfizetni. Az érvénytelen szerződés alapján, vagy egyébként jogalap nélküli kiadás alapján elszámolt költséget az eredeti állapot helyreállítását követően, önellenőrzéssel kell helyesbíteni, és a jövedelmet és az adót ennek megfelelően kell megállapítani.

Az érvénytelen szerződés alapján vagy egyébként jogalap nélkül megszerzett bevételekkel, eszközölt kiadásokkal összefüggésben teljesíthető, illetve teljesítendő önellenőrzési kötelezettség, illetve lehetőség az adóelőlegre is vonatkozik. [Szja-tv. 1. § (7)–(8) bekezdés]

1.2. Fogalmak és értelmező rendelkezések

1.2.1. Társas vállalkozás

A társas vállalkozás meghatározása kiegészül az egyéni céggel. (Szja-tv. 3. § 33. pont)

1.2.2. A magánszemély összes jövedelme az adóévben

A magánszemély összes jövedelme az adóévben a magánszemély adóbevallása, illetve a munkáltatói adómegállapítása szerinti összevont adóalap (vagyis az összevont adóalapba tartozó, adóalap-kiegészítéssel növelt valamennyi jövedelem) és minden külön adózó jövedelem, illetve bevétel együttes összege. A vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál az e tevékenységére tekintettel megállapított, az összevont adóalapba tartozó adóalapot, vagyis a vállalkozói kivét és kivétkiegészítés adóalap-kiegészítéssel növelt összegét kell beszámítani.

A vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál 2010-től változatlanul a vállalkozói osztalék­alap külön adózó részét is figyelembe kell venni, nem kell beszámítani az ingatlan átruházásából származó, az összevont adóalapba nem tartozó jövedelmet, de be kell számítani az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás alapjául jogszerűen figyelembe vett bevételt is. (Szja-tv. 3. § 75. pont)

1.2.3. Átváltási szabályok

A törvény különböző helyein található rendelkezések helyett a külföldi pénznemben szerzett jövedelem forintban történő meghatározására egységes átszámítási szabály megalkotására került sor. Bevétel esetében a bevételszerzés időpontjában, kiadás esetében a teljesítés időpontjában érvényes árfolyamot kell alkalmazni.

A külföldi pénznemben keletkezett bevételt, felmerült kiadást, valamint bármely bizonylaton külföldi pénznemben megadott, az adó mértékének meghatározásához felhasznált adatot az MNB hivatalos devizaárfolyamának, olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyam alapulvételével kell forintra átszámítani. Amennyiben azonban a magánszemély rendelkezik pénzügyi intézmény által az adott külföldi pénz vételét/eladását igazoló, a nevére kiállított bizonylattal, a figyelembe vett árfolyamot a bizonylat szerinti összeg mértékéig alkalmazhatja a forintra történő átszámításhoz. A bizonylatnak azonos pénznemben a bevétel megszerzését követő 15 napon belüli eladást, illetve a kiadás felmerülését megelőző 15 napon belüli vételt kell igazolnia. Ha azonban a külföldi pénz eladása vagy vétele pénzügyi eszközre kötött ügyletben történt, mindig az ügyletben alkalmazott árfolyamot kell figyelembe venni.

Kifizetőnek tett nyilatkozat alapján, és az adóbevallás alkalmával is a külföldről megszerzett bevétel esetében válaszható, hogy valamennyi bevétel forintra történő átszámításához a megszerzésük napját megelőző hónap 15. napján érvényes MNB hivatalos devizaárfolyamot, olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot alkalmazza.

A külföldi pénznemben megszerzett kamatjövedelemből az adót ugyanazon külföldi pénznemben kell megállapítani, levonni, és a kamatjövedelem megszerzésének időpontjában érvényes árfolyamon átszámítva, forintban kell megfizetni.

Dolog, értékpapír, vásárolt jog, vásárolt követelés esetében a külföldi pénznemben ismert szerzési értéket a megszerzéskor ismert árfolyamon kell meghatározni. (Szja-tv. 5-6. §, 2009. CXVI. 134. § 5-7. és 9. pont)

1.3. Adómentes bevételek, jövedelemnek nem számító tételek

A jelenleg adómentes (vagy jövedelemnek nem számító) pénzbeli és természetbeni juttatások adózási szabályai átalakulnak.

1.3.1. Adómentes juttatások

Marad a juttatásoknak egy olyan köre, amely változatlan feltételekkel továbbra is adómentes (jellemzően a szociális alapon kapott juttatások).

Megmarad a villamosenergia-iparban dolgozók (és onnan nyugdíjba vonultak) díjkedvezményére, a bányászatban és erdőgazdálkodásban dolgozók (és onnan nyugdíjba vonultak) szén- és tűzifa-járandóságának kedvezményére vonatkozó adómentesség a juttatásra való jogosultságot megalapozó jogviszony fennállásáig. Az adómentesség azonban a 2010. január 1-jét követően létrejövő jogviszonyok tekintetében megszűnik. [2009. évi LXXVII. törvény 186. § 18. pont és 206. § (16) bekezdés]

2009-re visszamenőlegesen adómentes az ingyenes védőoltás. (Szja-tv. 1. számú melléklet 8.39. pont)

Adómentes a hitelintézet, befektetési szolgáltató, pénzügyi vállalkozás pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatásból vagy azt kiegészítő szolgáltatásból származó, 10 000 forintot meg nem haladó követelésének elengedése, ha az elengedéssel a hitelintézetnek, befektetési szolgáltatónak, pénzügyi vállalkozásnak az adott szolgáltatásból származó összes követelése a magánszeméllyel szemben megszűnik.

Adómentes a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott közüzemi szolgáltatás szolgáltatója, valamint a hitelintézet, pénzügyi vállalkozás által elengedett követelés, amennyiben a követelés elengedése az adós és családja megélhetési ellehetetlenülésének megelőzése érdekében az azonos helyzetben lévők egyenlő elbánásának elve alapján történik. (Szja-tv. 1. számú melléklet 7.15. alpont)

Adómentes a társaságiadó-alany kifizetők által nyújtott társaságiadó-alapot növelő reprezentáció, üzleti ajándék. Az egyéni vállalkozók, a társadalmi szervezetek, köztestületek, egyházi jogi személyek, valamint a vállalkozási tevékenységet nem folytató alapítványok esetében a reprezentációval és az üzleti ajándékkal kapcsolatos személyijövedelemadó-szabályok változatlanok maradnak. [Szja-tv. 69. § (7) bekezdés; 1. számú melléklet 8.38. pont]

1.3.2. Adóterhet nem viselő járandóságok

Adóterhet nem viselő járandóság lesz 2010. január 1-jétől a korábban adómentes

– munkáltatói lakáscélú támogatás,

– a szépkorúak jubileumi juttatása,

– a katonai, rendőri hallgatók ösztöndíja.

[Szja-tv. 3. § 72. pont t)-v) alpont]

Azon juttatások esetében, amelyek egy adott korlátig adóterhet nem viselő járandóságnak minősültek (például az ösztöndíjas foglalkoztatott ösztöndíjjellegű juttatásai, szociális gondozói díj, hallgatói munkadíj), a korláton felüli rész 2010-től nem egyéb jövedelem, hanem a juttató és a juttatásban részesülő közötti jogviszony alapján adóköteles. (2009. évi LXXVII. törvény 186. § 7. pont)

A családi pótlék a szülőknél 50-50 százalékban már 2009. szeptember 1-jétől adóterhet nem viselő járandóság.

A munkáltatói lakáscélú támogatás összeghatára az eddigi 1 millió forintról 5 millió forintra emelkedik a 2010. január 1-jétől folyósított munkáltatói támogatások esetében. A 2010. január 1-jét megelőzően folyósított támogatás, elengedett kölcsön összegét nem kell figyelembe venni az 5 millió forint juttatási keret számításánál. (Szja-tv. 3. § 72. pont, 3/A. §)

1.3.3. Kedvezményesen adózó természetbeni és egyéb béren kívüli juttatások

Egyes, korábban adómentes vagy a jövedelem kiszámításnál bevételként figyelembe nem veendő juttatások 2010-től bekerülnek az ún. kedvezményesen adózó béren kívüli juttatások közé. Az ilyen jellegű juttatások után a juttatónak 25 százalék személyi jövedelemadót kell fizetnie, ezenkívül más közterhet nem viselnek. A kedvezményes körbe került természetbeni és egyéb béren kívüli juttatások a következők:

– üdülési csekk juttatása vagy kedvezményes üdültetés évente a minimálbér mértékéig;

– melegétkeztetés havonta 18 ezer forintig;

– iskolai rendszerű képzés évente a minimálbér két és félszereséig;

– helyi utazási bérlet juttatása;

– iskolakezdési támogatás évente a minimálbér 30 százalékáig;

– munkáltatói hozzájárulás az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár(ak)ba havonta a minimálbér 50 százalékáig;

– munkáltatói hozzájárulás az önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)ba/önsegélyező pénztár(ak)ba havonta a minimálbér 30 százalékáig;

– foglalkoztatói hozzájárulás a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe havonta a minimálbér 50 százalékáig;

– magán-nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés;

– a szövetkezet közösségi alapjából történő juttatás évente a minimálbér 50 százalékáig.

Változás, hogy a munkavállaló és közeli hozzátartozója mellett a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja is részesülhet az előzőekben említett juttatásokban, kivéve az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári hozzájárulást, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítést és foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményi befizetést, valamint a szövetkezet közösségi alapjából a szövetkezet magánszemély tagja részére történő juttatást.

1.3.3.1. Üdülési csekk

Üdülési csekknek továbbra is a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott névre szóló utalvány minősülhet, nem változik az üdülési csekk felhasználása. [Szja-tv. 3. § 87. pont]

Üdülési csekkben, illetve üdülési szolgáltatásban részesülhetnek még 25 százalékos adó megfizetése mellett a következő személyek:

– szakképző iskolai tanuló;

– kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató;

– ha a juttató a volt munkáltató vagy annak jogutódja, a nyugdíjban részesülő magánszemély és közeli hozzátartozója;

– az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója;

– a szakszervezet tagja, a nyugdíjas tagja, az említett maga, az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozója. (Szja-tv. 1. számú melléklet 8.3. alpont)

1.3.3.2. Melegétkeztetés

Melegétkeztetés formájában juttatott bevételnek minősül továbbra is az étkezőhelyi vendéglátás, a munkahelyi étkeztetés vagy közétkeztetés nyújtása révén juttatott bevétel (ideértve a kizárólag e szolgáltatások igénybevételére jogosító utalványt is).

Melegétkezési utalványt 25 százalékos adó megfizetése mellett továbbra is kaphatnak a következő személyek:

– a szakképző iskolai tanuló,

– a kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató,

ha a juttató a volt munkáltató, vagy annak jogutódja, a nyugdíjban részesülő magánszemély és közeli hozzátartozója. [Szja-tv. 70. § (3) bekezdés b) pont és (4) bekezdés d) pont].

1.3.3.3. Nyugdíj- és egészségpénztári munkáltatói hozzájárulás

Az önkéntes pénztárba, illetve foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe történő munkáltatói, foglalkoztatói hozzájárulások esetében a szabályozás továbbra is rendelkezik a többes jogviszonyról és a tömbösített utalásokról. 2010-től a kedvezményes adózás feltétele, hogy a magánszemély nyilatkozzon arról, hogy más juttatótól nem kapott az adóévben kedvezményesen adózó munkáltatói hozzájárulást. Ha a juttató a hozzájárulást havonta vagy – az adott hónapokra vonatkozó összegek közlésével - több hónapra előre, vagy utólagosan legfeljebb három hónapra utalja át egy összegben, a juttatás a magánszemélynél a közölt összegeknek megfelelő hónapok szerinti bevétel. A juttató a megállapított adót a közölt összegeknek megfelelő hónapokra vonatkozó szabályok szerint és mértékkel, előre történő utalás esetén a juttatás közölt hónapjának, utólagos utalás esetén az utalás hónapjának kötelezettségeként vallja be és fizeti meg. [Szja-tv. 70. § (5) bekezdés]

Átmeneti rendelkezés szerint a munkáltató által 2009-ben előre, a 2010. évre vonatkozóan átutalt munkáltatói hozzájárulás adókötelezettségét az új szabályok alapján kell meghatározni.

[2009. évi CXVI. törvény 144. § (12) bekezdés]

A korláton felüli rész után a juttatónak 54 százalék személyi jövedelemadót és 27 százalék járulékot (vagy ehót) kell fizetnie.

1.3.4. Adóköteles természetbeni és egyéb juttatások

Természetbeni juttatásként adókötelessé váló béren kívüli és egyéb juttatások

– legfeljebb évi három alkalommal adott csekély értékű ajándék értékéből a minimálbér 10 százalékát meg nem haladó rész;

– művelődési intézményi szolgáltatás évente a minimálbér összegéig;

– hidegétkezési utalvány havonta 6 ezer forint értékhatárig;

– két évig használt számítógép ingyenes vagy kedvezményes juttatása;

– villamosenergia-iparban dolgozók díjkedvezménye, bányászatban és erdőgazdálkodásban dolgozók szén- és tűzifa-járandóságának kedvezményére a 2010. január 1-jét követően létrejövő jogviszonyok tekintetében;

– a munkáltató által a magánszemély nyugdíjba vonulásakor természetben adott egyszeri ajándék értékéből a 15 000 forintot meg nem haladó összeg;

– összeghatártól függetlenül a versenyen vagy vetélkedőn nyert érem, trófea.

[Szja-tv. 69. § (1) bekezdés n) pont]

A felsorolt juttatások a 2009. évi adómentességre vonatkozó feltételekkel és mértékig 2010-től belső szabályzattól függetlenül adóköteles természetbeni juttatásnak minősülnek, akkor is, ha nem minden munkavállaló részesül a juttatásban. A 2009. évi szabályok szerinti értékhatárt meghaladóan vagy a feltételeknek nem megfelelően adott juttatás, a termék, szolgáltatás formájában juttatott vagyoni értékre vonatkozó általános szabályok szerint adóköteles, vagyis az adókötelezettséget főszabályként a juttató és a juttatásban részesülő közötti jogviszony és a juttatás körülményei alapján kell megítélni. Munkáltató részéről történő juttatás esetén munkaviszonyos jövedelemként, vagy szabályzatba foglalva, illetve valamennyi munkavállaló számára juttatva természetbeni juttatásként lehet adóköteles. Ha azonban a juttató a magánszemélynek nem foglalkoztatója, az említett juttatások természetbeni juttatásként adókötelesek. [Szja-tv. 71. § (2) bekezdés]

Teljes egészében adókötelessé váló juttatások

– a belföldi és a külföldi napidíj (2009. évi LXXVII. törvény 186. § 17. és 19. pont);

– a falusi vendégfogadás jövedelme (Megszűnik az egyes tevékenységtípusokhoz – agroturisztikai szolgáltatás, szállásadással járó vendégfogadás, vagy e kettő együtt – tartozó 400 ezer, 800 ezer és 1200 ezer forint bevétellel arányos jövedelemrész adómentessége, az e tevékenységből származó jövedelme jellemzően önálló tevékenységből származó jövedelemként adóköteles.) [2009. évi LXXVII. törvény 186. § (18) bekezdés, Szja-tv. 74. § (4) bekezdés].

A borravaló, hálapénz, felszolgálási díj címen szerzett jövedelmek nem minősülnek 2010. január 1-jétől adóterhet nem viselő járandóságnak, a szerzés módjától függően kétféle jogcímen adóztatható. Az új szabályozás alapján amennyiben a felszolgálói díjat, borravalót (hálapénzt) a magánszemély a munkáltató közvetítésével szerzi meg, akkor az bérjövedelemként adóköteles, míg a vendégtől közvetlenül kapott borravaló, felszolgálási díj, hálapénz egyéb jövedelemnek minősül. [Szja-tv. 3. § 21. pont a) alpontja]

Megszűnik az az adómentességi szabály, amely szerint adómentes az 1993-at megelőzően külföldi pénzeszközből alapított alapítványi juttatás, az olyan vállalkozási tevékenységet nem folytató (köz)alapítványtól, egyesülettől kapott juttatás, amelynél az volt a feltétel, hogy akkor adómentes a juttatás, ha az alapítvány nem bocsát ki adókedvezmény igénybevételére jogosító igazolást.

1.4. Adóalap-meghatározás

1.4.1. A jövedelem megállapítása

A jövedelem változatlan főszabálya szerint 2010-től is a magánszemély más személytől megszerzett adóköteles bevételének egésze, vagy a bevételnek a tételesen igazolt, vagy igazolás nélkül elismert, vagy átalányban meghatározott költségekkel csökkentett része, vagy a bevételnek a törvényben meghatározott hányada. Az összevont adóalapnak része a külföldről származó jövedelem is, ha figyelembevételét nemzetközi egyezmény nem zárja ki. [Szja-tv. 4 §; 29. § (2) bekezdés]

1.4.2. Az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozásban személyesen közreműködő tag összevont adóalapba tartozó jövedelme

Az egyéni vállalkozónak és a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjának az összevont adóalapba számító jövedelmét (a saját munkája ellenértékét) 2010. január 1-jétől a tevékenységre jellemző kereset alapján kell figyelembe vennie. [Szja-tv. 16. § (4)–(9) és 25. § (5)–(8) bekezdés]

1.5. Személyes közreműködőidíj-kiegészítés és kivétkiegészítés

A társas vállalkozó részére kifizetett osztalék, illetve osztalékelőleg, valamint az egyéni vállalkozó osztalékalapja terhére ki kell egészíteni a társas vállalkozó személyes közreműködői díját, illetve az egyéni vállalkozó kivétjét a piaci viszonyoknak megfelelő éves kereset nagyságára. [Szja-tv. 16. § (5) bekezdés; 25. § (5) bekezdés]

1.5.1. Vállalkozóikivét-kiegészítés meghatározása

Az új szabályozás alapján amennyiben az egyéni vállalkozó által elszámolt vállalkozói kivét összege nulla, vagy annak éves összege nem éri el a főtevékenységre jellemző, a piaci viszonyoknak megfelelő díjazás éves összegét, miközben az egyéni vállalkozónak adóbevallása szerint van vállalkozói osztalékalapja, akkor a vállalkozói kivét összegét ki kell egészíteni a főtevékenységre jellemző, a piaci viszonyoknak megfelelő éves keret nagyságára (vállalkozóikivét-kiegészítés) a vállalkozói osztalékalap terhére.

Vállalkozóikivét-kiegészítésként az adóév végén megállapított vállalkozói osztalékalapból legfeljebb azt a részt kell figyelembe venni, amely az éves vállalkozói kivéttel együtt, illetve ennek hiányában önmagában eléri a főtevékenységre jellemző, a piaci viszonyoknak megfelelő díjazást. A vállalkozói osztalékalap, illetve abból a kivétkiegészítés az adóév végén (az adóbevallásban) állapítható meg, így a kivétkiegészítés jövedelemszerzési időpontjának az adóév utolsó napját kell tekinteni.

A vállalkozói osztalékalap, illetve abból a kivétkiegészítés az adóév végén (az adóbevallásban) állapítható meg, így a kivétkiegészítés jövedelemszerzési időpontjának az adóév utolsó napját kell tekinteni. [Szja-tv. 16. § (5) és (6) bekezdés]

A vállalkozóikivét-kiegészítés nem önálló tevékenységből származó bevételnek minősül, amelynek egésze jövedelem, azzal szemben költség nem érvényesíthető.

A kivétkiegészítés adóalapját (1,27-szeresét) az önálló tevékenységből származó adóalap részeként az adóbevallásában az összevont adóalapjába kell beszámítania. A vállalkozóikivét-kiegészítés nem önálló tevékenységből származó bevételnek minősül, amelynek egésze jövedelem, azzal szemben költség nem érvényesíthető.

A megállapított adót – a kivétkiegészítésre jutó átlagos vállalkozói személyi jövedelemadót levonva – az adóbevallásra nyitva álló határidőig kell megfizetni. A kivétkiegészítés összegére jutó átlagos vállalkozói személyi jövedelemadót úgy kell meghatározni, hogy a kivétkiegészítés összegét meg kell szorozni az adóévre megállapított vállalkozói személyi jövedelemadónak az adóalaphoz viszonyított – két tizedesre kerekített – hányadosával. [Szja-tv. 41. § (2) bekezdés a) pont]

A kivétkiegészítés után adóelőleget nem kell fizetni. A vállalkozói osztalékalap utáni adó megállapításakor a kivétkiegészítés összegével a vállalkozói osztalékalapot csökkenteni kell, így a 25 százalékos adó a vállalkozói osztalékalapnak a kivétkiegészítést meghaladó részét terheli. [Szja-tv. 49/C. § (7) bekezdés]

A vállalkozói díjkiegészítésre vonatkozó szabályt nem kell alkalmazni, ha az egyéni vállalkozónak nincs osztalék­alapja. Szintén nem kell a szabályt alkalmazni, ha az egyéni vállalkozó az eva hatálya alá tartozik, vagy közterheit az egyszerűsített vállalkozói adó szerint fizeti. [Szja-tv. 16. § (4) bekezdés]

1.5.2. Személyes közreműködőidíj-kiegészítés meghatározása

Ha a társas vállalkozás (kivéve ha az eva hatálya alá tartozik) személyesen közreműködő tagja által az adóév során felvett, a társas vállalkozás költségei között elszámolt, személyes közreműködői díj nagysága nulla, vagy annak éves összege nem éri el a társas vállalkozó főtevékenységére jellemző, a piaci viszonyoknak megfelelő díjazás éves összegét, miközben a társas vállalkozás osztalékot, részesedést fizet számára, akkor a személyes közreműködői díj nagyságát a társas vállalkozó részére kifizetett osztalék, részesedés terhére ki kell egészíteni a főtevékenységre jellemző, piaci viszonyoknak megfelelő éves kereset nagyságára (személyes közreműködőidíj-kiegészítés). [Szja-tv. 25. § (5) bekezdés]

A személyes közreműködőidíj-kiegészítés csak az adóévben már felvett személyes közreműködői díj ismeretében állapítható meg, vagyis az adóév végén. Így osztalékból először 2010 végén, osztalékelőlegként kifizetett, jóváhagyott osztalékból először 2011 végén lehet majd személyes közreműködőidíj-kiegészítést számítani.

A társas vállalkozás által a személyesen közreműködő tagja számára kifizetett osztalékot, ideértve az adóévben jóváhagyott, osztalékelőlegként már kifizetett osztalék együttes összegéből csak azt a részt kell személyes közreműködőidíj-kiegészítésként figyelembe venni, amely a személyes közreműködői díjjal együtt, illetve ilyen díj hiányában anélkül eléri a főtevékenységre jellemző kereset éves összegét.

A személyes közreműködőidíj-kiegészítés összegéről a társas vállalkozásnak az adóévet követő év január 31-éig kell igazolást adnia a személyesen közreműködő számára. Az igazoláson a személyes közreműködőidíj-kiegészítésre jutó, az összevont adóalap adójából levonható átlagos társasági adó meghatározásához szükséges hányadost is fel kell tüntetni, és erről – mint adókedvezményre (is) jogosító igazolásról – a társas vállalkozásnak február 15-éig adatot kell szolgáltatni. [Szja-tv. 25. § (6) bekezdés]

A személyes közreműködőidíj-kiegészítés adóalapját (1,27-szeresét) a magánszemélynek a társas vállalkozás által kiadott igazolás alapján, mint nem önálló tevékenységből származó adóalapot az adóbevallásában az összevont adóalapjába kell beszámítania. A személyes közreműködőidíj-kiegészítés nem önálló tevékenységből származó bevételnek minősül, amelynek egésze jövedelem, azzal szemben költség nem érvényesíthető. [Szja-tv. 25. § (5) bekezdés].

Levont (megfizetett) adóelőlegnek minősül az osztalék után már levont (megfizetett) adónak a személyes közreműködőidíj-kiegészítésre jutó része. A megállapított adót csökkenti a személyes közreműködőidíj-kiegészítésre jutó átlagos társasági adó. Az így meghatározott adót az adóbevallásra nyitva álló határidőig kell megfizetni. A személyes közreműködőidíj-kiegészítés után adóelőleget nem kell fizetni, tekintettel arra, hogy az osztalékként történt kifizetéskor levont adó minősül e jövedelemből levont adóelőlegnek. A személyes közreműködőidíj-kiegészítésre jutó átlagos társasági adót úgy kell meghatározni, hogy a személyes közreműködőidíj-kiegészítés összegét meg kell szorozni annak jövedelemszerzési időpontja szerinti adóévet megelőző adóévre vonatkozó, az adókedvezményekkel csökkentett társasági adónak az adóalaphoz viszonyított – két tizedesre kerekített – hányadosával. [Szja-tv. 25. § (6) bekezdés].

A több társas vállalkozásban személyesen közreműködő, illetve személyesen közreműködőként és egyéni vállalkozóként is tevékenységet folytató magánszemély esetében – függetlenül attól, hogy egyébként van-e munkaviszonya, vagy más megbízása, vagy nyugdíjas – a személyes közreműködőidíj-kiegészítés, illetve a kivétkiegészítés megállapítására vonatkozó rendelkezést ott kell majd alkalmazni, ahol az adóévre megállapított, a piaci viszonyoknak megfelelő díjazás éves összege a legmagasabb. A személyes közreműködőidíj-kiegészítést megállapító társas vállalkozást több jogviszony esetén a tag az egyes társas vállalkozásoknak adott nyilatkozatával maga választhatja ki. Ahhoz, hogy a tag ilyen nyilatkozatot tehessen, mindegyik társas vállalkozásnál, ahol személyesen (is) közreműködik, meg kell állapítani a személyes közreműködésként folytatott főtevékenység piaci viszonyoknak megfelelő éves díjazását.

A személyes közreműködőidíj-kiegészítésre vonatkozó szabályt nem kell akkor alkalmazni, ha a személyesen közreműködő tag osztalékban (osztalékelőlegben) nem részesült, és nem is részesülhetett volna. Szintén nem kell a szabályt alkalmazni, ha a társas vállalkozás az Eva hatálya alá tartozik, vagy a társas vállalkozó az egyszerűsített közteherviselésről szóló törvény szerint fizeti a közterheket. [Szja-tv. 25. § (5) bekezdés].

1.5.3. A főtevékenység meghatározása

A főtevékenység piaci viszonyoknak megfelelő díját szja-szabályok szerint a személyes közreműködőidíj-kiegészítés, illetve a vállalkozóikivét-kiegészítés meghatározásához kell megállapítani. [Szja-tv. 16. § (5)–(6); 25. § (5)–(6) bekezdés]

A főtevékenység piaci viszonyoknak megfelelő díját szja-szabályok szerint a személyes közreműködőidíj-kiegészítés, illetve a vállalkozóikivét-kiegészítés meghatározásához kell megállapítani. A magánszemély főtevékenységének az adott jogállásában, az adott jogcímen történő jövedelemszerzést döntően meghatározó, személyes közreműködőként, egyéni vállalkozói személyes munkavégzésként ténylegesen folytatott (akár többféle) tevékenységét kell tekinteni. A főtevékenység piaci viszonyoknak megfelelő díja meghatározására vonatkozó döntést az adózónak kell meghoznia olyan módszer választásával, amelyet ellenőrzés esetén – ellenkező bizonyítás hiányában – elfogadhatóan alá tud támasztani.

1.5.4. Tevékenységre jellemző kereset

Az Szja-tv. a szokásos piaci érték fogalmában módszert tartalmaz, amely alapján a piaci viszonyoknak megfelelő díjazás megállapítható.

A szokásos piaci érték lehet:

– az az ellenérték, amely a tevékenység folytatásának adott térségében, adott körülmények között, hasonló munkakör, szakmai végzettség, gyakorlat stb. mellett az adott színvonalú, terjedelmű stb. tevékenységet folytató munkavállalót megilleti, vagy megilletné, a magánszemély képzettségét, szakmai gyakorlatát, egészségi állapotát, tevékenységének többféleségét, fő-, kiegészítő- vagy másodállás jellegét, a ráfordított vagy kieső időt stb., vagy

– a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételből a személyesen közreműködő(k) díja, illetve a vállalkozói kivét nélkül számított költségek, a szokásos vállalkozói haszon levonásával meghatározott összeg és a tevékenység folytatásának körülményeinek (előző pont) figyelembevételével megállapított járandóság, vagy

– a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó által elért bevételből a személyesen közreműködő(k) díja, illetve a vállalkozói kivét nélkül számított költségek levonásával meghatározott összeg 80 százaléka, és a tevékenység folytatásának, körülményeinek figyelembevételével megállapított járandóság,

azzal, hogy szokásos vállalkozói haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek, figyelembe véve a társas vállalkozás, az egyéni vállalkozó piaci helyzetét, kockázatait, versenyképességét, eredményességét, működési feltételeit (kezdés, szünetelés, megszűnés, elemi kár, hatósági intézkedés stb.). (Szja-tv. 3. § 9. pont)

1.5.5. Nyilvántartás

A személyesen közreműködő, illetve az egyéni vállalkozói tevékenység piaci viszonyoknak megfelelő díjának megállapításához a törvény nyilvántartási kötelezettséget ír elő. Így a társas vállalkozásnak és az egyéni vállalkozónak a személyesen közreműködő, illetve az egyéni vállalkozó tevékenységre jellemző kereset meghatározásakor rögzíteni kell a figyelembe vett körülményeket és szempontokat. (Szja-tv. 25. § 7. pont)

1.5.6. Adóalap-kiegészítés, összevont adóalap

Az adó alapját 2010. január 1-jétől az összevont adóalapba tartozó egyes jövedelmekből adóalap-kiegészítés hozzá­adásával kell meghatározni. Az adóalap-kiegészítés a jövedelem 27 százaléka.

Külföldi magánszemély esetében, vagy ha a bevétel nem kifizetőtől származik, és a társadalombiztosítási járulék, vagy az eho megfizetése a magánszemélyre hárul, az adóalap-kiegészítés kiszámításához a bevételből megállapított jövedelem 78 százalékát kell figyelembe vennie. Ezt a szabályt azonban nem alkalmazhatják azok, akik a saját maguk fizette járulékot, ehót költségként elszámolják (pl. az egyéni vállalkozók, őstermelők), vagy akiknek azt megtérítik.

Az adóévben adókötelezettség alá eső valamennyi önálló, nem önálló tevékenységből származó és egyéb jövedelem mellett, az összevont adóalapba tartozik az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági kistermelő átalányadózás szabályai szerint átalányban megállapított jövedelme is. Az összevont adóalap mindezek és az adóalap-kiegészítés (27 százalék) együttes összege, ami kiszámítható az összegzett jövedelmek 1,27-tel történő megszorzásával is. Az adóterhet nem viselő járandóságra (pl. családi pótlék, nyugdíj) az adóalap-kiegészítés nem vonatkozik, azt változatlan összegben kell az előbbiek szerint összegzett, adóalap-kiegészítéssel megnövelt jövedelmekhez hozzáadva az összevont adóalapba számítani. Az adóterhet nem viselő járandóságot – függetlenül attól, hogy mely időszakra jár – a kifizetésének időpontja szerint kell figyelembe venni.

Az összevont adóalapot, illetve az adóalap-kiegészítés összegét az adóév végén az adóbevallásban vagy a munkáltatói elszámolásban az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett adóalap-kiegészítéstől függetlenül kell megállapítani, mivel az adóelőleg-fizetésnél ismert jövedelemre alkalmazott adóalap-kiegészítés – az elszámolható költségek végleges alakulásától függően – nem tekinthető véglegesnek, azt az összevont adóalapba véglegesen beszámító jövedelem alapján kell véglegesen megállapítani. (Szja-tv. 29. §)

A külön adózó (forrásadós) jövedelmekre az adóalap-kiegészítés nem vonatkozik.

1.6. Az adó mértéke

Az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerint az adó összege:

– ha az összevont adóalap nem haladja meg az 5 millió forintot, az összevont adóalap 17 százaléka;

– ha az összevont adóalap meghaladja az 5 millió forintot, 850 ezer forint, és az 5 millió forintot meghaladó rész 32 százaléka.

Az 5 millió forint sávhatár az adóalap-kiegészítéssel növelt jövedelemre vonatkozik. A különadó megszűnik (a 32 százalékos kulcs tartalmazza a 4 százalék különadónak megfelelő adóterhelést is). (Szja-tv. 30. §)

1.6.1. Adójóváírás

Az adójóváírás a bér és az arra tekintettel megállapított adóalap-kiegészítés 17 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 15 100 forint (évente összesen legfeljebb 181 200 forint), amely teljes egészében akkor érvényesíthető, ha a magánszemély összes jövedelme az adóévben a 3 millió 188 ezer forint jogosultsági határt nem haladja meg. Ha meghaladja, a meghaladó rész 12 százalékával csökkenteni kell a 181 200 forintot, aminek következtében a jogosultsági határt 1 millió 510 ezer forinttal meghaladó rész (azaz 4 millió 698 ezer forint összes jövedelem) esetén adójóváírás már nem érvényesíthető.

[Szja-tv. 30-33. §]

1.7. Adókedvezmények

1.7.1. Megszűnő kedvezmények

Az előző években megkezdett egyszerűsítő és az adóbázis szélesítésére vonatkozó lépések folytatásaként 2010-től az szja-adókedvezmények - a súlyosan fogyatékos személyek személyi kedvezménye, a családi kedvezmény és az őstermelői kedvezmény, valamint a hosszú távú megtakarításokhoz (önkéntes kölcsönös biztosítópénztári és nyugdíj-előtakarékossági befizetések) kapcsolódó adókiutalás kivételével – megszűnnek.

Megszűnő kedvezmények:

–- tandíjkedvezmény,

–- alapítványi kedvezmény,

–- biztosítások kedvezménye,

–- magán-nyugdíjpénztári kiegészítő tagdíj és a társadalombiztosítási megállapodás alapján járó kedvezmény,

–- az alkalmi foglalkoztatáshoz kapcsolódó kedvezmény,

–- háztartási szolgáltatások után járó kedvezmény.

Az adományok utáni adókedvezménnyel együtt a tartós adományozás utáni adókedvezmény is megszűnik, de nem kell visszafizetni a tartós adományozáshoz kapcsolódó adókedvezményt, ha 2009. december 31-ét követően az adományozó a szerződésből eredő bármely kötelezettségét nem teljesíti. [2009. évi LXXVII. törvény 206. § (10) bekezdés]

A 2009. évről benyújtandó személyijövedelemadó-bevallásban az összevont kedvezmény részeként érvényesített háztartási kedvezmény esetében nem kell a bevallásban feltüntetni a kedvezmény alapjául szolgáló összeget igazoló számla adatait (sorszám, kibocsátó adószáma, számlázott összeg). A számlát azonban az elévülési időn belül meg kell őrizni. [2009. évi LXXVII. törvény 206. § (9) bekezdés]

Átmeneti rendelkezések alapján a magánszemély részére a 2009. december 31-én megillető halasztott tandíjkedvezmény-alap utáni kedvezmény továbbra is érvényesíthető a 2009. december 31-én hatályos szabályok alapján. Ugyancsak átmeneti rendelkezés alapján továbbra is vissza kell fizetni az élet- és nyugdíjbiztosítás utáni adókedvezményt növelt összegben, ha a rendelkezési jog gyakorlására a szerződéskötést követő 10 éven belül kerül sor. [2009. évi LXXVII. törvény 206. § (7)–(8) bekezdés]

1.8. Adóelőleg-fizetési kötelezettségek szabályai

Újraszabályozásra kerülnek 2010-től az adóelőleg-szabályok (Szja-tv. 46-49. §). A kifizetőnek nem kell adóelőleget megállapítania a számlaadásra kötelezett magánszemély által számlázott, valamint a felvásárlási jegy alapján kifizetett bevételből. Azonban a számlát adó – az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő kivételével - nyilatkozatot adhat arról, hogy kéri az adóelőleg levonását, ekkor a magánszemély nyilatkozata alapján a kifizető megállapítja a számlázott összegből a jövedelmet, és az adóalap-kiegészítéssel növelt adóelőleg-alap után megállapítja, bevallja, levonja és befizeti az adóelőleget. [Szja-tv. 46. § (4) bekezdés]

Adóelőleget - az adóalaphoz hasonlóan – az adóalap-kiegészítéssel növelt adóelőleg-alap után kell fizetni. Az adóelőleg alapja az adóelőlegalap-számításnál figyelembe vett jövedelem és annak 27 százaléka (mint az adott bevételre vonatkozó adóalap-kiegészítés) együttvéve. Az adóelőleg-alap egyszerűen, a számításnál figyelembe vett jövedelem 1,27-szeres szorzataként is megállapítható. Az adóterhet nem viselő járandóságra (pl. családi pótlék, nyugdíj) az adóalap-kiegészítés nem vonatkozik, azt változatlan összegben – függetlenül attól, hogy mely időszakra jár – a kifizetésének időpontja szerint kell az adóalap-kiegészítéssel megnövelt jövedelmekkel együtt figyelembe venni az adóelőleg-alap meghatározásához. [Szja-tv. 47. § (2) bekezdés]

Ha a jövedelem után a magánszemély (pl. külföldi magánszemély, vagy a bevétel nem kifizetőtől származik) kötelezett a társadalombiztosítási járulék vagy az eho megfizetésére – kivéve ha pl. mint egyéni vállalkozó, azt költségként számolja el, vagy azt számára megtérítették – az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelemnek (az adóalap-kiegészítés kiszámításához) a bevételből megállapított jövedelem 78 százaléka minősül. [Szja-tv. 47. § (2) bekezdés; 48. § (4) bekezdés]

Kifizetőre, munkáltatóra vonatkozóan közös szabályként fogalmazza meg az Szja-tv. az adóelőleg-nyilatkozattal kapcsolatos szabályokat. Főszabály szerint az adóelőleg-nyilatkozat nem kötelező, ha a magánszemély már megtette, a tartalmát érintő bármely változás esetén köteles haladéktalanul új nyilatkozatot adni. A nyilatkozatot írásban kell megtenni, a formája nem kötelező (az nem fog megjelenni a Magyar Közlönyben), de abban a következőkről kell nyilatkozni:

– a bevétel adóelőleg-alapjának megállapításához levonandó költségről,

– az adóelőleg-megállapítás módjáról,

– a magánszemély összevont adóalapjának, adóterhet nem viselő járandóságainak adóévi várható összegéről,

– bér esetén az adójóváírás figyelembevételéről,

– a családi kedvezmény érvényesítéséről és megosztásáról,

– az állami végkielégítés megosztásának mellőzéséről,

– a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdőnapjának hónapjától, ezen állapot fennállásának időtartamáról azzal, hogy a végleges fogyatékos állapotról ugyanazon kifizetőnek elegendő egyszer nyilatkozni.

[Szja-tv. 48. § (2) bekezdés]

Bármely bevételt terhelő adóelőleg megállapításához adóelőleg-nyilatkozat adásával, mellőzésével, tartalmának valódiságával összefüggésben kétféle szankcióval kell számolni:

Ha a magánszemély valamely, az adóévben megszerzett bevételét terhelő adóelőleg megállapításához tett nyilatkozatában tételes igazolással elszámolható költség levonását kérte, és a nyilatkozat alapján levont költség meghaladja az összevont adóalap megállapításánál e törvény rendelkezései szerint az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget, akkor a különbözet után – ha az több, mint az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett költség összegének 5 százaléka – 39 százalék bírságot kell fizetnie (amely magában foglalja a kisebb járulékalap miatt meg nem fizetett munkáltatói tb-járuléknak megfelelő összeget is).

Ha a magánszemély valamely, az adóévben megszerzett bevételét terhelő adóelőleg megállapításához tett nyilatkozatában olyan adóelőleg-levonást kért, vagy oly módon fizette az adóelőleget, aminek következtében utóbb az adóév végén – neki felróható okból – 10 ezer forintot meghaladó befizetési különbözet mutatkozik, annak 12 százalékát kitevő bírságot kell fizetnie. Ilyen eset lehet például, ha elmarad a nyilatkozat az adóterhet nem viselő járandóságról, ha elmarad az adójóváírás, vagy a 17 százalékos adókulcs érvényesítésére tett nyilatkozat visszavonása, a jogosultsági határ, vagy a 32 százalékos adókulcs sávhatár átlépésekor stb. Ezt a bírságot a költségkülönbözeti bírság mellett, a kisebb adóelőleg-alap miatt alulvont adóelőleghez képest az adóév végén mutatkozó befizetési különbözet után is meg kell fizetni.

Ha a magánszemélynek bírságot kell fizetnie, azt ön­adózóként kell bevallania és megfizetnie. [Szja-tv. 48. § (1) és (4)–(5) bekezdés]

Az adóelőleget megállapító munkáltató számára haladéktalanul kell nyilatkozni az adóévben más kifizető által történt első kifizetését követően az adóterhet nem viselő járandóságról, különösen a nyugdíjról, a családi pótlék jövedelemnek minősülő megosztott részéről. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell, hogy a kifizetés (juttatás) időpontja szerint a magánszemélynek milyen összegben van, illetve várható az adóév során nem az adóelőleget megállapító munkáltatótól származó rendszeres vagy nem rendszeres adóterhet nem viselő járandósága. A nyilatkozatot az adóelőleget megállapító munkáltató a tőle származó adóelőleg-alapok még nem számfejtett adóelőlegének megállapításánál az adóévben mindaddig figyelembe veszi, amíg azt a magánszemély nem módosítja, vagy vissza nem vonja. [Szja-tv. 49. § (4) bekezdés]

Az adóelőleget megállapító munkáltató a magánszemély nyilatkozata nélkül is az adott kifizetés (juttatás) adóelőleg-alapjára a 17 százalékos adókulccsal számít adóelőleget, ha a várható adóelőleg-alap az adóterhet nem viselő járandóság várható összegével, és az adott adóelőleg-alappal együtt nem éri el a 32 százalékos adókulcs sávhatárát. Akkor is 17 százalék az adóelőleg mértéke, ha a törvényben meghatározott mértékű végkielégítés, továbbá az állami végkielégítés megosztásának szabályát kell alkalmazni, mert a magánszemély a kifizetést megelőzően nem tett nyilatkozatot a megosztás mellőzéséről. [Szja-tv. 49. § (9) bekezdés]

Ha a magánszemély a bevételből az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelmet tételes költségelszámolással határozza meg, a bevétel 50 százalékát meghaladó költségről is nyilatkozhat. Ezentúl csak az a korlátozás, hogy legfeljebb a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezések szerint elismert igazolható, vagy igazolás nélkül elszámolható költség vonható le.

Ha a bevétel adóelőleg-levonásra kötelezett kifizetőtől származik, a kifizetőnek az igazolás nélkül elszámolható költséget (például önálló tevékenységből származó bevétel esetén a 10 százalék költséghányadot) csak akkor kell figyelembe vennie, ha erről adott nyilatkozatot a magánszemély, kivéve ha a bevétel költségtérítés, mert abból nyilatkozat hiányában sem kell az igazolás nélkül elszámolható költséget az adóelőleg-alap számításánál jövedelemnek tekinteni.

Változatlanul az a főszabály, hogy a munkáltatónak nem minősülő kifizetőnek a megállapított adóelőleg-alap 32 százalékát (a felső adókulcs szerinti összeget) kell minden esetben levonnia, ha a magánszemély nem kérte a 17 százalékos adókulcs alkalmazását, illetve ha kérte, azt követően akkor is, amikor az általa megállapított adóévi adóelőleg-alapok együttvéve meghaladják az 5 millió forintot.

A magánszemély az adóelőleg-megállapításra kötelezett bármely kifizetőnek (a munkáltatójának is) a kifizetést megelőzően nyilatkozhat, hogy az adóévi összevont adóalapja várhatóan nem éri el az 5 millió forintot. Ilyenkor a kifizetőnek (a munkáltatójának is) 17 százalékos adókulcs alkalmazásával kell az adóelőleget megállapítania az adóévben mindaddig, amíg a magánszemély ezt a nyilatkozatát vissza nem vonja, de ha nem vonná vissza, akkor legfeljebb addig, amíg az általa megállapított adóévi adóelőleg-alapok együttvéve meg nem haladják az 5 millió forintot. Ilyen nyilatkozat több kifizetőnek is adható, azonban ilyenkor a magánszemélynek – az adóelőleg-alulfizetés miatti bírság elkerülése érdekében – figyelnie kell arra, hogy a 17 százalékos sávhatár túllépésekor valamennyit azonnal visszavonja. [Szja-tv. 49. § (2) bekezdés]

A bevételből képzett adóelőleg-alap után a megfelelő adómértékkel kiszámított összeg bér esetében adójóváírással, egyébként az adókedvezményekkel csökkentve eredményezi a bevételt terhelő adóelőleget. A levonható tételek – kifizetőtől származó rendszeres bevételek esetében adóelőleg-nyilatkozat alapján – a következők:

A havi adójóváírás, amelynek összege az adott havi bér adóelőleg-alapjának 17 százaléka, de jogosultsági hónaponként legfeljebb 15 100 forint. Az adóelőleg megállapításánál a havi adójóváírás nem érvényesíthető, ha a bér kifizetője által az adóévben kifizetett (juttatott) bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapok összege – az adott kifizetést (juttatást) is figyelembe véve - meghaladja a 3 millió 188 ezer forintot.

A családi kedvezményre jogosult magánszemélyt az adott jogosultsági hónapra megillető családi kedvezmény.

A súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdőnapjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta a személyi kedvezmény (amelynél szintén kerülendő a halmozott érvényesítés!).

[Szja-tv. 40. § (10) bekezdés; 48. § (4) bekezdés és 49. § (12) bekezdés]

Vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó vállalkozói bevétele esetében az adóelőleg alapja az adóévben a negyedév végéig megszerzett összes vállalkozói bevétel alapján az erre egyébként irányadó rendelkezések szerint - így különösen az adóévben a negyedév végéig felmerült vállalkozói költségeket (a vállalkozói kivétet is ideértve), az értékcsökkenési leírás időarányos részét és az egyéni vállalkozói tevékenység révén keletkezett elhatárolt veszteséget figyelembe véve – meghatározott vállalkozói adóalap. A bevételt terhelő adóelőleg az így meghatározott adóelőleg-alap (itt nincs "bruttósítás") után számított 19 százalék vállalkozói személyi jövedelemadónak az a része, amely meghaladja a vállalkozói bevétel alapján az egyéni vállalkozó által az adóévre már megállapított adóelőlegek, valamint az egyéni vállalkozót – az adóévben már megfizetett, igazolt kamat alapján – a negyedév végéig megillető kisvállalkozások adókedvezményének összege. Ha az egyéni vállalkozó nem érvényesíti a kisvállalkozások adókedvezményét, és a 10 százalékos adókulcsra való jogosultságának egyéb feltételei az év elejétől az adott negyedév végéig számítva fennállnak, a vállalkozói személyi jövedelemadó-előleget az adóelőleg-alap 50 millió forintot meg nem haladó összegére 10 százalékkal fizetheti meg. [Szja-tv. 49. § (16) bekezdés]

1.9. Egyéni vállalkozók

Az egyéni vállalkozókra vonatkozó 2010-ig hatályos szabályozást (1990. évi V. törvény az egyéni vállalkozásról) az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2010. január 1-jétől hatályba lépő új törvény (Evctv.) váltja fel. Ehhez igazodóan módosulnak az egyéni vállalkozókra vonatkozó adózási szabályok is.

1.9.1. Egyéni vállalkozó meghatározása

Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló, 2010. január 1-jétől hatályba lépő új törvénnyel (Evctv.) összhangban 2010. január 1-jétől egyéni vállalkozónak az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő magánszemély minősül, a nyilvántartásban rögzített tevékenysége(i) tekintetében. Idetartoznak a gyógyszerészi tevékenységet folytatni kívánók is (ezért külön nevesítésük nem indokolt). A falugondnoki tevékenység és tanyagondnoki tevékenység 2010-től a szociális szolgáltató tevékenységbe tartozik, az egyénileg tevékenykedő európai közösségi jogász az ügyvédekről szóló törvény alapján 2010-től az ügyvédekkel esik egy tekintet alá (külön nevesítésük megszűnik). Az Szja-tv. alkalmazásában – 2010-től – változatlanul egyéni vállalkozónak minősül:

– a közjegyző a közjegyzőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve ha e tevékenységét közjegyzői iroda tagjaként folytatja);

– az önálló bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve ha e tevékenységét végrehajtói iroda tagjaként folytatja);

– az egyéni szabadalmi ügyvivő a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében;

– az ügyvéd az ügyvédekről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve ha e tevékenységét ügyvédi iroda tagjaként vagy alkalmazott ügyvédként folytatja);

– a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély e tevékenysége tekintetében.

(Szja-tv. 3. § 17. pont)

1.9.2. Az egyéni vállalkozói tevékenység egyéni cég alapítása miatt történő megszűnése

Az Evctv. alapján az egyéni cég az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy által alapított, jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre. Az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelése alatt egyéni cég nem alapítható. Ha az egyéni vállalkozó egyéni céget alapít, az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság a cégbejegyző határozat jogerőre emelkedésének a napján – az Evctv. erejénél fogva – megszűnik.

2010. január 1-jétől az egyéni céget alapító egyéni vállalkozónak a cégbejegyző határozat jogerőre emelkedésének napját megelőző napra vonatkozóan leltárt kell készítenie (készleteiről), továbbá – nyilvántartásai alapján – tételes kimutatást kell összeállítania követeléseiről, nettó értéken tárgyi eszközeiről, nem anyagi javairól. Az egyéni cég tulajdonába nem pénzbeli hozzájárulásként átadott eszközöket azon az értéken is fel kell tüntetni, amely értéket az egyéni cég alapító okiratában rögzít.

Az egyéni vállalkozó a cégbejegyző határozat jogerőre emelkedésének napját megelőző napra vonatkozóan megállapítja az adókötelezettségét. Az egyéni céget alapító egyéni vállalkozónak az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésével összefüggő szja-szabályokat a következő eltérésekkel kell alkalmaznia:

– a leltárban, illetve tételes kimutatásban feltüntetett eszközökből az egyéni cég tulajdonába adott (apportált) eszköz alapító okiratban meghatározott értéke vállalkozói bevételnek minősül,

– az egyéni cég tulajdonába adott (apportált) tárgyi eszközök, nem anyagi javak tulajdonba adásig értékcsökkenési leírásként még el nem számolt nyilvántartás szerinti nettó értéke vállalkozói költségként számolható el,

– a megszűnés adóévéről szóló adóbevallásban vállalkozói bevételként kell figyelembe venni az egyéni cég tulajdonába nem adott követelésre tekintettel – az egyéni vállalkozói jogállás megszűnését követően a megszűnés adóévéről szóló adóbevallás benyújtásáig – befolyt ellenértéket (bevételt).

Az egyéni vállalkozónak a fejlesztési tartalékra, a foglalkoztatási kedvezményre és a nyilvántartott adókülönbözetre nem kell a megszűnés szabályait alkalmaznia, ha úgy dönt, hogy az előírt nyilvántartási kötelezettsége(ke)t egyéni cégként teljesíti. Továbbá nem kell a megszűnés szabályait alkalmazni az érvényesített kisvállalkozói kedvezményre, kisvállalkozások adókedvezményére sem, ha az annak alapjául szolgáló tárgyi eszközt az egyéni vállalkozó az egyéni cég tulajdonába adta.

A magánszemély az egyéni vállalkozói tevékenység egyéni cég alapítása miatt történő megszűnésére tekintettel megállapított jövedelmet, valamint az annak megfelelő vállalkozói személyijövedelemadó-alap és vállalkozói osztalékalap utáni adókötelezettségét bevallja (megszűnés miatti adókötelezettség). A magánszemély dönthet úgy, hogy az előbbi adófizetési kötelezettséget egy összegben teljesíti. A magánszemély az egy összegű megfizetés helyett választhatja azt is, hogy jövedelmét (és az annak megfelelő adókötelezettséget) az egyéni cég alapítása miatti megszűnésre vonatkozó különös szabályok, és a megszűnés általános szabályainak figyelmen kívül hagyásával is megállapítja (megszűnés nélküli adókötelezettség). Ha a megszűnés miatti adókötelezettség és a megszűnés nélküli adókötelezettség különbözete a 10 ezer forintot meghaladja, a különbözet három egyenlő részletben fizethető meg. Mindhárom részletet a megszűnés adóévéről szóló személyijövedelemadó-bevallásban kell bevallani, az első részletet adóévi kötelezettségként, a további két részletet a következő két adóévi kötelezettségként. Az első részletet – a megszűnés nélküli adókötelezettséggel együtt – a megszűnés adóévéről szóló adóbevallás benyújtására nyitva álló határidőig, a másik két részletet az adott évi kötelezettség évére vonatkozó személyijövedelemadó-bevallás benyújtására nyitva álló határidőig kell megfizetni.

Az Evctv. egyéni cégekre vonatkozó átmeneti rendelkezései értelmében a cégjegyzékbe egyéni cégként már bejegyzett egyéni vállalkozók az Evctv. hatálybalépését követő hat hónapon belül kötelesek a létesítő okiratuk Evctv.-nek megfelelő módosításával az egyéni cég Evctv. rendelkezéseinek megfelelő működését megvalósítani, vagy az egyéni cég megszűnéséről határozni, és azt a cégbíróságnak bejelenteni. A hat hónapos határidő eredménytelen elteltét követően a cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánítja. Az Evctv. hatálybalépésekor egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozók gazdasági társasággá nem alakulhatnak át. Az Evctv. hatálybalépé­sekor egyéni cégként bejegyzett cégek megszüntetése az egyéni vállalkozói jogviszony fennállását nem érinti. Az Evctv. hatálybalépésekor a cégjegyzékbe már bejegyzett egyéni cégekre az Evctv. rendelkezései mindaddig nem alkalmazhatók, amíg az egyéni cég az alapító okiratát nem módosítja, vagy az egyéni cég meg nem szűnik.

Átmeneti rendelkezés szerint az egyéni vállalkozói tevékenység egyéni cég alapítása miatt történő megszűnésére vonatkozó személyijövedelemadó-szabályokat kell alkalmazni abban az esetben is, ha az egyéni vállalkozásról szóló törvény szerint a cégjegyzékbe egyéni cégként már bejegyzett egyéni vállalkozó 2009. december 31-ét követően a létesítő okiratát az Evctv. rendelkezéseinek megfelelően módosítja.

Az egyéni vállalkozói tevékenység egyéni cég alapítása miatt történő megszűnésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmaznia az egyéni vállalkozónak abban az esetben is, ha tevékenységét ügyvédi iroda, közjegyzői iroda vagy végrehajtói iroda tagjaként folytatja.

Az Evctv. alapján az egyéni cég vagyoni betétje kizárólag egyéni vállalkozóra ruházható át. Az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság (az egyéni cég alapítása miatti megszűnés mellett) az Evctv. erejénél fogva megszűnik abban az esetben is, ha az egyéni vállalkozó úgy válik az egyéni cég tagjává, hogy az egyéni cég vagyoni betétjét megvásárolja (ebben az esetben tehát nem történik cégalapítás). Ha az egyéni vállalkozó átruházással szerzi meg az egyéni cég vagyoni betétjét, az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnésének időpontja az átruházás napja. Az egyéni cég vagyoni betétjét megvásárló egyéni vállalkozónak a saját korábbi vállalkozói tevékenysége megszűnésére tekintettel az Szja-tv. megszűnésre vonatkozó általános szabályait kell alkalmaznia.

Az Szja-tv. társas vállalkozás meghatározása 2010-től kiegészül az egyéni céggel. Egyéni cégen az Evctv. rendelkezései szerint alapított egyéni céget kell érteni.

Az Evctv. alapján alapított egyéni cég 2010. január 1-jétől a társasági adó hatálya alá tartozó adóalany lesz, illetve – az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvényben (Eva-tv.) előírt feltételek teljesítése esetén - adókötelezettségét egyszerűsített vállalkozói adóval is teljesítheti. (Szja-tv. 49/A. §)

1.9.3. Adóalap, adókulcs

Megszűnik a különadó, de a vállalkozói személyi jövedelemadó kulcsa 16%-ról 19%-ra emelkedik. Az egyéni vállalkozók kedvezményes 10 százalékos adókulcsa megmarad. [Szja-tv. 49/B. § (9) bekezdés; 2009. évi LXXVII. törvény 189. §]

A társasági adó szabályaihoz hasonlóan a beruházáshoz, foglalkoztatáshoz, K+F-hez kapcsolódó kedvezmények kivételével megszűnnek az adóalap-kedvezmények (helyi iparűzési adó kedvezménye, szabadalom, mintaoltalom kedvezménye). [Szja-tv. 49/B. § (6) bekezdés e) és h) pont, 49/B. § (6) bekezdés c) pont]

2010-től megszűnik a veszteségelhatárolás adóhatósági engedélyeztetése. A veszteségelhatárolásra vonatkozó rendelkezések akkor alkalmazhatók, ha az elhatárolt veszteség a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének betartásával keletkezett. [Szja-tv. 49/B. § (7) bekezdés d) pont]

Ezen új szabályt az egyéni vállalkozó már a 2009. évi elhatárolt veszteségére is alkalmazhatja. [2009. évi CXVI. törvény 144. § (10) bekezdés]

Átmeneti rendelkezés értelmében az egyéni vállalkozó a korábbi (2009. február 1-je előtt hatályos) szabályok szerint megkezdett értékcsökkenési leírást a teljes leírásig folytathatja, feltéve hogy az új típusú cégautóadót megfizeti. Az ezen költségelszámolás révén keletkező – a 2009. február 1. és 2009. december 31. közötti időszakra eső – cégautóadó-bevallási és -fizetési kötelezettséget a 2010. évi első negyedévi bevallással egyidejűleg lehet – jogkövetkezményektől mentesen – teljesíteni. [2009. évi CXVI. törvény 133. § (14) bekezdés]

1.9.4. Az egyéni vállalkozói tevékenység folytatásának feltételei

Az egyéni vállalkozókra vonatkozó 2010-ig hatályos szabályozás szerint az egyéni vállalkozói tevékenység vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolható. Az új törvény szerint az egyéni vállalkozói tevékenység igazolvány nélkül, bejelentés alapján folytatható. A bejelentést - elektronikus űrlap kitöltésével – a körzetközponti jegyzőnél kell megtenni. Az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos eljárások kizárólag elektronikus úton, az ügyfélkapun keresztül kezdeményezhetők.

Az egyéni vállalkozó vállalkozói tevékenységét az után kezdheti meg, ha részére a bejelentésről szóló – a működéshez szükséges azonosítókat is tartalmazó - igazolást megküldték. Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének bejelentése, a változásbejelentés, a vállalkozói tevékenység szünetelésének és megszűnésének bejelentése díj- és illetékmentes. Mivel a vállalkozói igazolvány már nem feltétele a tevékenység gyakorlásának, annak kiváltása az egyéni vállalkozó döntésétől függ. Az adó-, vám- vagy társadalombiztosítási tartozás nem akadálya az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének.

Az egyéni vállalkozókra vonatkozó átmeneti rendelkezés értelmében az új törvény hatálybalépésekor már egyéni vállalkozóként tevékenységet folytatóktól – az új törvény hatálybalépése miatt – adatszolgáltatás nem kérhető. Az Evctv. hatálybalépése előtt kiadott vállalkozói igazolványok az Evctv. hatálybalépése után is visszavonásukig érvényesek.

1.9.5. Az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelése

Az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységét legalább egy hónapig és legfeljebb öt évig szüneteltetheti az Evctv. alapján. A szünetelést a körzetközponti jegyzőnél – az erre a célra rendszeresített elektronikus űrlapon – kell bejelenteni.

A szünetelés kezdőnapjától – az addig végzett egyéni vállalkozói tevékenységre tekintettel – a szünetelés megkezdésének adóévéről szóló adóbevallás benyújtásáig a befolyt ellenérték (bevétel) a szünetelés megkezdése adóévében megszerzett bevételnek, igazoltan felmerült kiadás a szünetelés megkezdése adóévében elszámolható vállalkozói költségnek minősül, amelyet az egyéni vállalkozó a szünetelés megkezdése évéről szóló adóbevallásában vesz figyelembe. A szünetelés időszakában az egyéni vállalkozó költséget (ideértve az értékcsökkenési leírást is) nem számolhat el.

A szünetelés megkezdése adóévéről szóló adóbevallás benyújtását követően befolyó bevételre, felmerülő kiadásra minden olyan adóévben, amelyben a tevékenység az adóév minden napján szünetelt, az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

Ha az egyéni vállalkozó az adóév utolsó napján egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti, bevallásában kisvállalkozói kedvezmény, fejlesztési tartalék, foglalkoztatási kedvezmény címén nem csökkentheti jövedelmét, nem tüntethet fel nyilvántartott adókülönbözetet (a kedvezményes 10 százalékos adókulccsal és az általános adókulccsal (amely 2009-ben 16 százalék, 2010. január 1-jétől 19 százalék) számított adó különbözete.

Az egyéni vállalkozó nem kötelezett egyéni vállalkozói tevékenységre vonatkozó adóbevallásra, ha az egyéni vállalkozói tevékenységét az adóév minden napján szüneteltette (ideértve azt is, hogy a szünetelés bejelentését megelőzően vállalt kötelezettség alapján sem folytat egyéni vállalkozói tevékenységet). Ugyanakkor a szünetelés időszakában is be kell vallani azt az adót, amely korábban igénybe vett kisvállalkozói kedvezmény, foglalkoztatási kedvezmény, kisvállalkozások adókedvezménye feltételeinek nemteljesítése miatt, továbbá amely a fejlesztési tartalékként nyilvántartott összegre, a nyilvántartott adókülönbözetre előírt feltételek nemteljesítése miatt keletkezik.

Ha az egyéni vállalkozó – tevékenysége szüneteltetése esetén – úgy dönt, hogy pénzforgalmi bankszámláját nem szünteti meg, és ezen számlán a hitelintézet kamatot ír jóvá, a jóváírt kamat után a hitelintézetet kamatadó-levonási kötelezettség terheli. (Szja-tv. 57. §)

A 2008. december 31-éig megképzett fejlesztési tartalék adómentes feloldására rendelkezésre álló 4 éves időtartam (a nyilvántartásba vétel éve és az azt követő három adóév) két évvel meghosszabbodik, azaz 6 év lesz. [Szja-tv. 206. § (12) bekezdés]

Az egyéni vállalkozó a képzésre fordított kiadást 2010. január 1-jétől akkor számolhatja el költségként, ha az más magánszemély képzése érdekében merült fel (a megfizetett közterhekkel együtt), továbbá akkor, ha az a saját – egyébként a vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges – szakismeretének megszerzése érdekében merült fel (ez utóbbi esetben kivételt képeznek az iskolarendszerű képzésre teljesített kiadások). [Szja-tv. 11. számú melléklet I. Fejezet (Jellemzően előforduló költségek) 27. pont]

Az egyéni vállalkozónak a személyes munkavégzése ellenértéke címén elszámolt kivétjét ki kell egészítenie, ha az nem felel meg a főtevékenységére jellemző piaci viszonyok szerinti díjazásnak. (Részletes szabályokat lásd a kivétkiegészítésről szóló részben!) [Szja-tv. 16. § (5) bekezdés]

1.10. Átalányadózás

2010. január 1-jétől az átalányadózó egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói bevételéből, illetve a mezőgazdasági kistermelő e tevékenységéből származó bevételéből átalányban megállapított jövedelme - "felbruttósítva" – része az összevont adóalapnak. [Szja-tv. 29. § (1) bekezdés]

1.11. Mezőgazdasági őstermelőket érintő változások

A mezőgazdasági őstermelő esetében is megszűnik a veszteségelhatárolás adóhatósági engedélyezése. [Szja-tv. 22. § (1)–(5) bekezdés]

A társasági adó és az egyéni vállalkozó adózásának változásaival összhangban 2010. január 1-jétől megszűnik a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő azon lehetősége, hogy a bevételét csökkentheti a megfizetett helyi iparűzési adó alapján elszámolt költséggel. (2009. évi LXXVII. törvény 186. § 4. pont)

1.12. Tőkejövedelmek

1.12.1. Nyugdíj-előtakarékossági számla

A nyugdíj-előtakarékossági számlával rendelkezők esetében tartós befektetési szerződés alapján teljesített befizetésnek minősül, ha a magánszemély – tartós befektetési szerződés alapján – a nyugdíj-előtakarékossági számláját megszünteti, és a nyugdíj-előtakarékossági értékpapírszámlán nyilvántartott pénzügyi eszköznek a befektetési szolgáltató által vezetett lekötési nyilvántartásba helyezésével a követelését lekötött pénzösszeggé alakítja át. Ekkor az átalakítás napjának a nyilvántartásba vétel napját kell tekinteni.

A nyugdíj-előtakarékossági számlán lévő követelés tartós befektetésbe történő átalakítása esetén az átalakítás évében a számlára befizetett összeg alapján nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat nem tehető, és a rendelkező nyilatkozata szerint az átalakítás évében, valamint a megelőző évben átutalt jóváírás(ok)nak megfelelő összeget 20 százalékkal növelten az átalakítás évére vonatkozó adóbevallásában be kell vallani, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig meg kell fizetni. [Szja-tv. 44/B. § (5) bekezdés]

1.12.2. Biztosításokat érintő változások

1.12.2.1. Kamatjövedelemnek minősülő biztosítási szolgáltatás

Kamatjövedelemnek minősül valamennyi életbiztosításból, nyugdíjbiztosításból származó nem mentes szolgáltatás, és a maradékjog címén megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja a magánszemély, vagy javára más magánszemély által fizetett díj(ak) – kivéve ha azt a magánszemély, vagy a más magánszemély költségként elszámolta –, az adóköteles (adózott) biztosítási díj(ak) összegéből a kivont díjtartaléknak a kivonás előtti díjtartalékhoz viszonyított arányos részét. Nem alkalmazható e rendelkezés azon bevételre sem, amelyre jogosító életbiztosítási szerződés más – nem magánszemély – által fizetett díja, vagy díjának egy része adómentesnek minősült, és a magánszemély - a szerződés átalakításával lehetővé vált díjtartalék-kivonásig – a díj mint egyéb jövedelem után az adót nem fizette meg. [Szja-tv. 65. § (1) bekezdés d) pont]

1.12.2.2. Kamatjövedelemnek minősülő hozam kedvezménye

A kamatjövedelemnek minősülő hozam adózása: a hozam öt év után feleződik, tíz év után nem adózik, de csak akkor, ha a biztosítási szerződés megszűnik, ha nem szűnik meg, akkor a hozam négy év után feleződik, hat év után nem adózik, ha a díjtartalék-kivonás a kivonást megelőző négy, illetve hat évnél régebben felhalmozott díjtartalék terhére történik. [Szja-tv. 65. § (3) bekezdés ac)-ad) pont]

Az átmeneti rendelkezés alapján a 2006. szeptember 1-jétől 2009. december 31-éig megkötött élet- és nyugdíj-biztosítási szerződés alapján nyújtott biztosítási szolgáltatás adókötelezettségére a 2010. január 1-jét megelőzően felhalmozott díjtartalék terhére kivont bevételre a magánszemély választhatja az Szja-tv. 2009. december 31-én hatályos rendelkezéseinek alkalmazását.

1.12.2.3. Adómentes hozam

Továbbra is adómentes: általában a biztosító szolgáltatása, kivéve a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítás alapján fizetett jövedelmet pótló kártérítést, az élet- és nyugdíj-biztosítási szerződés alapján nyújtott szolgáltatást, ha az nem haláleseti, baleseti, betegségbiztosítási szolgáltatás, nyugdíj-biztosítási szerződés alapján a szerződéskötés harmadik fordulónapját követően nyújtott nyugdíjszolgáltatás, az olyan biztosítási szerződés alapján nyújtott szolgáltatást, amelynek díját, vagy díjának egy részét a magánszemély költségként elszámolta. (Szja-tv. 1. számú melléklet 6.6. pont)

1.12.3. Megtakarítások ösztönzése

1.12.3.1. Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem

A jelenlegi szabályozásban csak a tőzsdei ügyletekre vonatkozóan biztosított a 20 százalékos adómérték mellett, az ügyleti eredmények egymással szemben történő elszámolhatósága adott adóéven belül, az adóévi veszteség adóévek közötti elszámolhatósága. A 2010. évre vonatkozó módosítással a szabályozás kiterjed a tőzsdén kívüli ellen­őrzött piaci ügyletekre is. További lényeges változás, hogy a kedvező szabályozással érintett ügylet tárgya az értékpapírokon túl kiterjed más pénzügyi eszközökre, valamint a devizára is.

Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemnek minősül a magánszemély által kötött ellenőrzött tőkepiaci ügyletek alapján (ideértve az Szja-tv. 65. §-a (1) bekezdésének bb) alpontja szerinti ügylet is, amely esetében a magánszemély úgy dönt, hogy annak nyereségét vagy veszteségét a 67/A. § szerint vallja be, az adóévben elért pénzben elszámolt ügyleti nyereségek (ide nem értve, ha az kamatjövedelem, vagy ha az ügylet alapján tartós befektetésből származó jövedelmet kell megállapítani) együttes összegének (összes ügyleti nyereség) a magánszemélyt terhelő, az adóévben pénzben elszámolt ügyleti veszteségek együttes összegét (összes ügyleti veszteség) meghaladó része.

Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó veszteségnek minősül az összes ügyleti veszteségnek az összes ügyleti nyereséget meghaladó része.

Ha egy, az Szja-tv. 65. §-a (1) bekezdésének bb) alpontja alá tartozó ügylet (pl. állampapír-átruházás) egyébként megfelel az ellenőrzött tőkepiaci ügylet fogalmának, a magánszemély választhatja, hogy az ügyleti eredményt (nyereséget vagy veszteséget) az ellenőrzött tőkepiaci ügyletre vonatkozó rendelkezések szerint vallja be, feltéve hogy a 67/A. §-ban foglalt egyéb feltételek is fennállnak. A kifizetőnek minősülő befektetési szolgáltatóval kötött említett ügylet esetén a magánszemély abban az esetben élhet e választási jogával, ha az adóév utolsó napjáig – az adóazonosító jelének megadásával együtt - nyilatkozatot tesz ezen választásáról.

A befektetési szolgáltató:

– a nyilatkozat alapján igazolást állít ki a magánszemély részére az ügylet(ek)ről, és

– az ellenőrzött tőkepiaci ügyletekre vonatkozó rendelkezések szerint adatszolgáltatást teljesít az adóhatósághoz.

A magánszemély az adóbevallásában a befektetési szolgáltató által a kamatjövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint levont adót adóelőlegként veszi figyelembe.

Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.

Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó adóévi veszteség adóévek közötti elszámolása – hasonlóan a tőzsdei ügyletből származó veszteség elszámolásához - adókiegyenlítéssel történik. (Szja-tv. 67/A. §)

1.12.3.2. Tartós befektetésből származó jövedelem

A tartós befektetések ösztönzése érdekében 2010-től az Szja-tv. új szabályokat tartalmaz. A számlanyitás évében (amely "gyűjtőévnek" tekinthető) tartós befektetési szerződésenként (megnyitott számlánként) legalább 25 ezer forintot kell befizetnie a megtakarítónak, amely befizetés a számlanyitás évében korlátozás nélkül növelhető (ezen befizetés a 67/B. § alkalmazásában lekötött pénzösszegnek minősül). Az elhelyezés naptári évét követően ugyanakkor a befektetés további befizetéssel már nem növelhető. A magánszemély abban az esetben élhet a kedvező szabályokkal, ha a befektetési szolgáltatóval, hitelintézettel tartós befektetési szerződés(eke)t köt. Egy naptári éven belül egy adott befektetési szolgáltatóval maximum két szerződés köthető. Lehet egy olyan szerződés, amely alapján a befektetési szolgáltató a magánszemély által befizetett összeget kamatozó bankbetétben (ideértve a fizetési számlán történő elkülönítést is), takarékbetétben – forintban - helyezi el. Továbbá lehet egy olyan szerződés, amely alapján a befizetés ellenőrzött tőkepiaci ügyletben forintban denominált pénzügyi eszközre, és olyan forintban denominált pénzügyi eszközre vonatkozó megbízások teljesítésére használható fel, melynek befektetési hozama egyébként kamatjövedelemnek minősülne (pl. állampapír, befektetési jegy). Az egyes tartós befektetési szerződések alapján fennálló állományok között átcsoportosítás nem lehetséges.

A kedvező adózási szabályok alkalmazásának további feltétele, hogy a magánszemély az általa a gyűjtőévben befizetett – lekötött – pénzösszeget, továbbá annak befektetése révén elért hozamokat (amely lehet kamat, osztalék, árfolyamnyereség, ügyleti nyereség) a számlanyitás évét követő legalább három naptári évben (hároméves lekötési időszak), valamint a lekötés folytatólagos meghosszabbítása esetén további két naptári évben (kétéves lekötési időszak) (a három- és kétéves lekötési időszak együttesen ötéves lekötési időszak) a befektetési szolgáltató, hitelintézet által vezetett lekötési nyilvántartásban tartsa.

Az adó mértéke nulla százalék az ötéves lekötési időszak utolsó napján megállapított lekötési hozam után. A lekötési hozam után 10 százalékos mértékű az adó, ha a magánszemély:

– a hároméves lekötési időszakot nem hosszabbítja meg (a lekötési hozamot a hároméves lekötési időszak utolsó napján kell megállapítani),

– a hároméves lekötést a lekötött pénzösszegnek egy részére nem hosszabbítja meg (a részkivéttel arányos lekötési hozamot a hároméves lekötési időszak utolsó napján kell megállapítani),

– a lekötést a folytatólagos kétéves lekötési időszakban szakítja meg (a lekötési hozamot a megszakítás napján kell megállapítani).

A lekötési hozam után 20 százalékos mértékű az adó, ha a magánszemély a lekötést az elhelyezést követően a hároméves lekötési időszak vége előtt szakítja meg (a lekötési hozamot a megszakítás napján kell megállapítani).

Tartós befektetésből származó jövedelemnek (ún. lekötési hozamnak) minősül a magánszemélyt a lekötés megszűnésekor, megszakításakor megillető bevételnek (melybe beleértendő a befektetésben lévő pénzügyi eszköznek a lekötés megszűnésekor, megszakításakor irányadó szokásos piaci értéke is) a magánszemély által lekötött pénzösszeget meghaladó része.

A lekötött pénzösszeg és a befektetési hozamok állománya terhére a magánszemély korlátlan számú (pl. vételi-eladási, betétlekötési, ismételt lekötési) megbízást adhat a befektetési szolgáltató, hitelintézet számára. Így pl. a betéti típusú konstrukció esetén nem minősül a hároméves lekötési időszak megsértésének (azaz nem tekinthető a lekötés megszakításának), ha a magánszemély pl. a hat hónapos lekötésű betétbe helyezett megtakarítását a betét megszűnésekor egy három hónapos lekötésű betétbe helyezi, ekkor ugyanis a befektetés (lekötött pénzösszeg és hozama) nem kerül ki az adott tartós befektetési szerződéshez tartozó lekötési nyilvántartásból.

A hároméves lekötési időszak utolsó napján részkivétre van lehetőség. Ekkor a lekötött pénzösszeg megmaradó része tekintetében (amelynek azonban a 25 ezer forintnak megfelelő összeget el kell érnie) a lekötési időszak nem szakad meg. A tartós befektetési szerződéssel rendelkező magánszemély halála esetén nem kell a bevételből jövedelmet megállapítani, ha az a lekötési időszak megszűnése előtt következett be.

A lekötési időszak megszűnésekor, továbbá a lekötés megszakításakor a tartós befektetési szerződés megszűnik.

Nem kell a tartós befektetésből származó jövedelmet a magánszemélynek bevallania, ha az adójának mértéke nulla százalék. Ha az adó mértéke 10 vagy 20 százalék, a tartós befektetésből származó jövedelem utáni adót a magánszemély az adóbevallásában köteles megállapítani, és az adót a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig kell megfizetni.

Ha az adott befektetési szolgáltatóval tartós befektetési szerződést kötő magánszemély az ötéves lekötési időszak leteltét követően folytatni kívánja a takarékoskodást (ezért a befektetési szolgáltatóval az ötéves lekötési időszak megszűnésének napjáig újabb tartós befektetési szerződést köt), úgy az ötéves lekötési időszak utolsó napján lekötési nyilvántartásban lévő pénzeszköz, pénzügyi eszköz lekötési nyilvántartásban tartása a 67/B. § (2) bekezdésének alkalmazásában ugyancsak befizetésnek minősül. Ebben az esetben a pénzügyi eszköz tekintetében befizetett pénzösszegként a pénzügyi eszköznek az ötéves lekötési időszak megszűnésének utolsó napján irányadó szokásos piaci értéke, illetve a megszerzésre fordított összeg közül a nagyobbat kell figyelembe venni. A befizetés naptári évének az ötéves lekötési időszak utolsó éve minősül. A befektetési szolgáltatóval az öt év elteltével újra megkötött tartós befektetési szerződés esetén tehát az újabb hároméves lekötési időszak gyűjtőév nélkül indulhat.

A magánszemély külföldi befektetési szolgáltatóval is köthet tartós befektetési szerződést. Ekkor a kedvező adózási szabályok alkalmazásának feltétele, hogy a magánszemély (a megkötött tartós befektetési szerződéssel igazolhatóan) neve, adóazonosító jele és a lekötött pénzösszeg feltüntetésével az első befizetést követő 30 napon belül a pénzösszeg lekötését az adóhatóságnak bejelentse. A rendelkezések alkalmazásának további feltétele, hogy a magánszemély rendelkezzék a befektetési szolgáltató által kiállított olyan igazolással, melyből a tartós befektetésből származó jövedelem megállapítható. (Szja-tv. 67/B. §)

1.13. Egyéb módosítások

1.13.1. Ellenőrzött külföldi társaságból származó jövedelem

2010. január 1-jétől egyéb jövedelem a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti ellenőrzött külföldi társaság magánszemély tagjánál az ellenőrzött külföldi társaság adóéve (üzleti éve) utolsó napján kimutatott adózott eredményének a felosztott osztalékkal csökkentett részéből a magánszemély részesedésére jutó része. A szabály akkor alkalmazandó, ha a magánszemély ellenőrzött külföldi társaság tagja, és/vagy abban más társaságok révén közvetett részesedéssel, szavazattal rendelkezik annak adóéve (üzleti éve) utolsó napján, és abban a saját, valamint a Polgári Törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozói együtt számított részesedése, közvetett részesedése vagy szavazati aránya, közvetett szavazati aránya eléri a 10 százalékot. Az ellenőrzött külföldi társaságban megszerzett jövedelem esetében a jövedelem megszerzésének időpontja az a nap, amelyen az adózott eredményt az ellenőrzött külföldi társaság arra jogosult szerve jóváhagyta.

A magánszemélynek a megállapított jövedelmének és a jövedelem után megfizetett adónak a halmozott összegéről nyilvántartást kell vezetnie.

Ha az ellenőrzött külföldi társaságtól a tulajdonos magánszemély a későbbiekben osztalékjövedelmet szerez, a jövedelem kétszeres adóztatásának elkerülése érdekében – a nyilvántartott összeg megfelelő csökkentése mellett – az osztalék mindaddig nem minősül bevételnek, amíg annak összege a korábban leadózott, nyilvántartott összeget meg nem haladja.

Ha a magánszemély az ellenőrzött külföldi társaságban lévő részesedését ellenérték fejében átruházza, részesedését a társaságból kivonja, vagy a társaság jogutód nélkül megszűnik, az említett, leadózott nyilvántartott összegnek a kivont, átruházott részesedéssel arányos része a részesedés megszerzésére fordított értékként vehető figyelembe, szintén a nyilvántartott összeg megfelelő csökkentése mellett.

A jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezések alkalmazása szempontjából az ellenőrzött külföldi társaság társas vállalkozásnak, a magánszemély ellenőrzött külföldi társaságban meglévő részesedése pedig értékpapírnak minősül. [Szja-tv. 28. § (12)–(13) és (20)–(22) bekezdés]

1.13.2. Ingatlannal rendelkező társaságban lévő részesedés

A Tao-tv. meghatározása szerinti ingatlannal rendelkező társaságban részesedéssel rendelkező külföldi magánszemélynek 2010. január 1-jétől belföldön, azaz Magyarországon adókötelezettsége keletkezik, ha az ingatlannal rendelkező társaságban meglévő részesedését (értékpapírt) ellenérték fejében elidegeníti, kölcsönbe adja, vagy a részesedését a társaságból kivonja, és erre tekintettel szerez jövedelmet. Az adókötelezettség keletkezésének feltétele, hogy a társaságban tag (részvényes) magánszemély az adóév legalább egy napján olyan államban rendelkezik külföldi illetőséggel, amellyel a Magyar Köztársaság nem kötött a kettős adóztatás elkerüléséről egyezményt, vagy az egyezmény lehetővé teszi az árfolyamnyereség Magyarországon történő adóztatását. Az ügylet után fizetendő forrásadó mértéke 25 százalék. A jövedelem megállapítására egyebekben az értékpapír-kölcsönzésből, az árfolyamnyereségből származó jövedelemre, illetve a vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. [Szja-tv. 61. § (1)–(3) bekezdés és Tao-tv. 4. § 18/a. pont].

1.13.3. Kamatkedvezmény

A természetbeni juttatások adóterheléséhez igazodva a kamatkedvezmény, valamint egyéb, korlátozottan adómentes kifizetések adója 44 százalékról 54 százalékra emelkedik.

A kamatkedvezményből származó jövedelem szabályainak egyszerűsítése céljából, továbbá a munkaviszonyban kapott kamatkedvezményre is az általános szabályok az irányadóak (a kamatkedvezmény nem munkaviszonyos jövedelem lesz, hanem a munkáltatót terheli az adófizetési kötelezettség). Átmeneti rendelkezés alapján a 2009. november 30-áig megkötött szerződéseknek megfelelően megszerzett, kamatkedvezményből származó jövedelem adókötelezettségét a hitel, kölcsön futamideje alatt a kifizető választása alapján akár a korábbi, akár az új szabály szerint is meg lehet határozni. A kifizetőnek ezen választásáról 2009. december 31-éig tájékoztatnia kell a magánszemélyt. [Szja-tv. 72. § (2) bekezdés; 72/A. § (1)–(2) bekezdés; 2009. évi LXXVII. törvény 186. § 15. pont; 2009. CXVI. törvény 133. § (13) bekezdés]

1.13.4. Kamat, jogdíj, szolgáltatási díj fizetése

A külföldi illetőségű magánszemély részére – ha a magánszemély illetősége szerinti állam és a Magyar Köztársaság között nincs hatályos egyezmény a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és vagyonadók területén – kamat, jogdíj, szolgáltatási díj címen fizetett (juttatott) bevétel egésze jövedelemnek minősül 2010-től, amely jövedelem után 30 százalék forrásadót kell fizetni. Az adót – amennyiben a bevétel kifizetőtől származik - a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti meg és vallja be. Ha a bevétel juttatása nem pénzbeli formában történik, a juttatást terhelő adó megfizetésére a kifizető köteles.

Nem kell a rendelkezést alkalmazni a magyar állam, az államháztartás alrendszere, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a Magyar Fejlesztési Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a Magyar Export-Import Bank Zártkörűen Működő Részvénytársaság, a Magyar Exporthitel Biztosító Zártkörűen Működő Részvénytársaság, vagy a Magyar Nemzeti Bank által fizetett, jóváírt kamatjövedelemre, a hitelintézet által fizetett, jóváírt kamatjövedelemre, továbbá a késedelmi kamatra.

Szolgáltatási díjnak minősül az Európai Parlament és a Tanács gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról szóló 1893/2006/EK rendelet besorolása szerinti üzletvezetés, üzletviteli tanácsadás, reklám, piac-, közvélemény-kutatás, valamint máshová nem sorolt egyéb szakmai, tudományos, műszaki tevékenységből az üzleti ügynöki tevékenység díja. [Szja-tv. 73. § (7) bekezdés]

1.13.5. Nem munkáltató által adott természetbeni juttatás

2010-től ismét nincs külön rendelkezés arról, hogy a kifizető (nem foglalkoztató) által történő természetbeni juttatás körülményeit vizsgálni kell annak megállapítására, hogy az a tevékenység ellenértéke-e. 2010-től természetbeni juttatásnak minősül a kifizető által ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, ha a kifizető a juttatásban részesülő magánszemélynek nem foglalkoztatója.

1.13.6. Szövetkezeti tagi kölcsönök kamata

A korábbi szabályozás alapján a szövetkezetek tagjai által a szövetkezetük részére nyújtott tagi kölcsön azon kamata minősült kamatjövedelemnek, amely a felszámítás időszakában érvényes jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladta meg. (Ha tehát a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat 7 százalék volt, akkor a kamatjövedelemként történő adózás egyik feltétele az volt, hogy a tagi kölcsön kamata ne haladja meg a 7,35 százalékot.) A kamat mértékére vonatkozó módosítás alapján a szövetkezeti tagi kölcsön kamata abban az esetben minősül kamatjövedelemnek, ha az a felszámítás időszakában érvényes jegybanki alapkamatot legfeljebb 5 százalékponttal haladja meg. (Az új szabály alapján tehát a példabeli esetben a tagi kölcsön kamata 7+5 = 12 százalékos lehet.)

Az e pontra vonatkozó másik módosítás szerint ugyanígy határozandó meg a kamatjövedelem nagysága a szövetkezetből átalakulás, részleges átalakulás útján létrejött jogutód korlátolt felelősségű társaságok magánszemély tagjai által szövetkezeti tagként nyújtott kölcsönre is. A rendelkezéseket a módosító törvény kihirdetését követő 45. naptól lehetett alkalmazni.

1.13.7. Ingatlan bérbeadásából származó jövedelem

Az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem adózásának főszabály a szerint a bevétel egésze külön adózó jövedelem, a bevétel egészét 25 százalékos forrásadó terheli (de nincs 27 százalék adóalap-kiegészítés). Választhatja azonban a magánszemély a bevétel adókötelezettségének a meghatározására az önálló tevékenységből származó jövedelem szabályait is, amely esetben a bevétellel szemben elszámolhat költségeket, és az így megállapított jövedelme az összevont adóalap részeként 27 százalék adóalap-kiegészítéssel növelten adózik. Egyéni vállalkozóként végzett bérbeadási tevékenység esetében pedig az egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. (Szja-tv. 74. §)

Ha a magánszemély a vagyonadóról szóló törvény szerint vagyonadót fizet, az ugyanezen ingatlan bérbeadása esetén a bérbeadásból származó bevételből 2010. január 1-jétől levonható az adóévben megfizetett vagyonadó. [Szja-tv. 74. § (9) bekezdés]

Tekintettel arra, hogy a falusi szállásadás, fizetővendéglátás adómentessége hatályon kívül került, az e tevékenységből származó jövedelemre is választhatók az ingatlan bérbeadására vonatkozó adózási szabályok, és alkalmazható a 25 százalékos forrásadó. [Szja-tv. 74. § (4) bekezdés]