7. Az óvadék

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2009. május 15.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2009/04. számában (2009. május 15.)

Valamely követelés biztosítására pénzen, bankszámla-követelésen, értékpapíron és egyéb, törvényben meghatározott pénzügyi eszközön az erre irányuló szerződéssel és az óvadék tárgyának átadásával óvadék alapítható. Ha az óvadék tárgya más dolog, a zálogjog szabályait kell alkalmazni.

7.1. Biztosíték

A törvény fenti megfogalmazásából is kitűnik, az óvadék (vagy kaució) a biztosíték egyik formája. Biztosíték az a vagyoni érték, amelyet az adós, a kötelezett a szerződésből eredő kötelezettségének biztosítására átenged a hitelezőnek, a jogosultnak.

Óvadék nemcsak a szerződés megkötésekor, hanem a kötelem későbbi időszakában is alapítható. Az óvadék annyiban különbözik a kötbértől, hogy a jogosult nincs felmentve az alól, hogy bizonyítsa a kötelezett szerződésszegésével okozott kárt. A biztosíték célja az óvadék esetében nem a kártérítési átalány, hanem az, hogy a jogosult már előre birtokba vegye azt a vagyoni értéket, amely a szerződés nemteljesítése vagy nem kellő teljesítése esetén kártérítésképp meg fogja illetni a kötelezettel szemben.

Ha az adós a kötelezettségét kellően teljesítette, egyéb kikötés hiányában a biztosítékot a jogosult köteles visszaadni. Bizonyos esetekben előfordul olyan kikötés is, amely szerint a hitelező a jogviszony lebonyolítása után még bizonyos ideig visszatarthatja azoknak az esetleges követeléseinek a fedezetére, amelyek a jogviszonyból a teljesítés után keletkezhetnek (például szavatossági igény vállalkozási szerződéseknél).

7.2. Az óvadék tárgya

Óvadékul csak pénzt, bankszámla-követelést, értékpapírt és egyéb, törvényben meghatározott pénzügyi eszközt lehet adni a követelés biztosítására.

7.2.1. Értékpapír

A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény szerint (Tpt.) értékpapír a forgalomba hozatal helyének joga szerint értékpapírnak minősülő pénzügyi eszköz. Ilyen például az állampapír, amely a magyar vagy külföldi állam, az MNB, az Európai Központi Bank vagy az Európai Unió más tagállamának jegybankja által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, vagy a befektetési jegy, amely befektetési alap nevében (javára és terhére) - a Tpt.-ben meghatározott módon és alakszerűséggel - sorozatban kibocsátott, vagyoni és egyéb jogokat biztosító, átruházható értékpapír.

A bírói gyakorlat szerint az üdülőszövetkezeti részjegy nem tekinthető értékpapírnak: másra át nem ruházható, bírósági végrehajtás alá nem vonható, ezért óvadék tárgyaként sem funkcionálhat. A közraktárjegy (áru- és zálogjegy) ezzel szemben értékpapír, és mint ilyen óvadék tárgya lehet, ha óvadéki funkcióját egyéb jogszabályi feltételek is lehetővé teszik. Ehhez szükséges, hogy a közraktárjegy birtokosát a hátiratok összefüggő láncolata igazolja, akkor is, ha a közraktári jogviszonyra még az 1875. évi XXXVII. tv. rendelkezései az irányadók. Ha a hátiratok összefüggő láncolata a közraktárjegy birtokosát nem legitimálja, akkor az ügyletre a zálogjog szabályait kell alkalmazni, a közraktárjegy viszont mint zálogtárgy a mögötte lévő árut nem képviseli, ezért az lehetetlen szolgáltatásra irányuló zálogtárgynak minősül.

7.2.2. Pénzügyi eszköz

A pénzügyi eszköz fogalmát a 2007. évi CXXXVIII. törvény határozza meg. Ezek szerint pénzügyi eszköz

a) az átruházható értékpapír,

b) a pénzpiaci eszköz,

c) a kollektív befektetési forma által kibocsátott értékpapír,

d) az értékpapírhoz, devizához, kamatlábhoz vagy hozamhoz kapcsolódó opció, határidős ügylet, csereügylet, határidős kamatláb-megállapodás, valamint bármely más származtatott ügylet, eszköz, pénzügyi index vagy intézkedés, amely fizikai leszállítással teljesíthető vagy pénzben kiegyenlíthető,

e) az áruhoz kapcsolódó opció, határidős ügylet, csereügylet, határidős kamatláb-megállapodás, valamint bármely más származtatott ügylet, eszköz, amelyet pénzben kell kiegyenlíteni, vagy az ügyletben részt vevő felek valamelyikének választása szerint pénzben kiegyenlíthető, ide nem értve a teljesítési határidő lejártát vagy más megszűnési okot,

f) az áruhoz kapcsolódó opció, határidős ügylet, csereügylet, valamint bármely más származtatott ügylet, eszköz, amely fizikai leszállítással teljesíthető, feltéve hogy azzal szabályozott piacon vagy multilaterális kereskedési rendszerben kereskednek,

g) az f) pont alá nem tartozó, más származtatott pénzügyi eszköz jellemzőivel rendelkező, áruhoz kapcsolódó opció, tőzsdei és tőzsdén kívüli határidős ügylet, csereügylet, valamint bármely más származtatott ügylet, amely fizikai leszállítással teljesíthető, és nem kereskedelmi célt szolgál, ha azt elismert elszámolóházon keresztül számolják el vagy rendszeres pótbefizetési kötelezettség érvényes rá,

h) a hitelkockázat átruházását célzó származtatott ügylet,

i) a különbözetre vonatkozó pénzügyi megállapodás,

j) az éghajlati, időjárási változóhoz, fuvardíjhoz, légszennyező anyag vagy üvegházhatású gáz kibocsátásához, inflációs rátához vagy más hivatalos gazdasági statisztikához kapcsolódó opció, határidős ügylet, csereügylet, határidős kamatláb-megállapodás vagy bármely más származtatott ügylet, eszköz, amelyet pénzben kell kiegyenlíteni, vagy amely az ügyletben részt vevő felek valamelyikének választása szerint pénzben kiegyenlíthető, ide nem értve azt az esetet, ha a megszűnés oka a nemteljesítés,

k) egyéb, az a)-j) pontban nem említett eszközhöz, joghoz, kötelezettséghez, indexhez, intézkedéshez kapcsolódó származtatott ügylet, eszköz, amely rendelkezik a többi származtatott eszköz valamelyikének jellemzőivel, ideértve azt, hogy valamely szabályozott piacon vagy multilaterális kereskedési rendszerben kereskednek vele, elismert elszámolóházon keresztül számolják el és teljesítik, vagy rendszeres pótbefizetési kötelezettség érvényes rá, valamint az Európai Bizottság 1287/2006/EK rendeletének 39. cikkében meghatározott származtatott ügylet.

7.3. Átadás

Az óvadékhoz át kell adni az óvadék tárgyát a jogosultnak. Átadásnak kell tekinteni minden olyan eljárást, amely alapján az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon a kötelezett hatalmából a jogosult hatalmába kerül, vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése alól egyébként kikerül, különösen a bankszámlán, értékpapírszámlán, értékpapír-letéti számlán való jóváírást, ideértve a kötelezett vagy harmadik személy számláján a jogosult javára történő jóváírást is. Ha az óvadék tárgyát nem adták át, a zálogjog szabályait kell alkalmazni.

(Itt említjük meg, hogy ha a letevő adós a közraktárjegy zálogjegyét a hitelezőre forgatja, és annak árujegyét kitöltetlen forgatmánnyal - óvadékul - a hitelezőnek átadja, a hitelező a közraktárjegy birtokában a közraktár és harmadik személyek irányában tulajdonosként rendelkezik a közraktári áruval, de az óvadéki szerződés alapján az adóssal el kell számolni.)

Az átadási kötelezettségből fakad, hogy a kölcsönkövetelés engedményezésével - a követelés biztosítékaként - óvadékként átadott értékpapírok jogszerűen kerülnek az engedményes birtokába.

7.4. Használat, rendelkezés

A felek megállapodhatnak abban, hogy a jogosult használhatja az óvadék tárgyát, és rendelkezhet vele. Egységes a gyakorlat abban, hogy az óvadékot a jogosult nem köteles lekötött betétben kezelni.

Ilyen megállapodás hiányában a jogosult egyfajta felelős őrzésbe veszi az óvadék tárgyát. (A Ptk.-nak a felelős őrzésre vonatkozó szabályai szerint a felelős őrzés tartama alatt a felelős őrző a dolgot nem használhatja, kivéve amennyiben a használat a dolog fenntartásához szükséges. Ha a dolgot e tilalom ellenére mégis használja, a jogosulttal szemben minden olyan kárért felel, amely e nélkül nem következett volna be. A felelős őrző köteles a dolog meglevő hasznait kiadni, és az elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott hasznok értékét - az őrzésből folyó igényei beszámításával - megtéríteni. Ha a jogosult a dolgot megfelelő határidő alatt felszólításra nem szállítja el, és annak máshol való elhelyezése aránytalan nehézséggel vagy a költségek előlegezésével járna, a felelős őrző a dolgot értékesítheti vagy felhasználhatja. A gyorsan romló dolgot - amennyiben lehetséges - értékesíteni kell, illetőleg fel kell használni. Az értékesítésből befolyt összeg, illetőleg a felhasznált dolog ellenértéke a jogosultat illeti meg.)

7.4.1. Egyenértékű fedezet

Az óvadék tárgyának használata vagy az azzal való rendelkezés esetén a jogosult köteles legkésőbb az óvadékkal biztosított követelés esedékessé válásáig egyenértékű fedezettel helyettesíteni az óvadék eredeti tárgyát. Az egyenértékű fedezet az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép.

Bankszámla-követelés esetén egyenértékű fedezetnek kell tekinteni a számlán azonos pénznemben elhelyezett, azonos összeget. Értékpapír és egyéb pénzügyi eszköz esetén egyenértékű fedezetnek kell tekinteni az azonos kibocsátó, illetve adós által, azonos sorozatban kibocsátott másik értékpapírt és egyéb pénzügyi eszközt, illetve bármely olyan fedezetet, amely a felek megállapodása szerint az értékpapír és egyéb pénzügyi eszközökkel kapcsolatos valamely esemény bekövetkeztekor az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép.

A felek úgy is megállapodhatnak, hogy a jogosult kielégítési jogának megnyíltakor a kötelezett az óvadékkal biztosított tartozásába beszámíthatja az egyenértékű fedezet értékére vonatkozó követelését.

A felek megállapodhatnak abban is, hogy a kötelezett az óvadék tárgyát a kielégítési jog megnyílta előtt más, egyenértékű fedezettel helyettesítheti. Az egyenértékű fedezet az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép.

7.4.2. Kiegészítő biztosíték

A felek megállapodhatnak abban, hogy az óvadék tárgya vagy a biztosított követelés értékének változásakor a kötelezett kiegészítő biztosíték nyújtására, illetve a jogosult a túlzott biztosíték kötelezett részére való ki­adására köteles. A kiegészítő biztosíték az óvadék eredeti tárgyának sorsát osztja.

7.5. Kielégítés az óvadékból

Kielégítési joga megnyíltakor a jogosult az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti, ha az óvadék tárgya pénz, bankszámla-követelés, nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként az adott időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral rendelkező értékpapír, vagy egyéb pénzügyi eszköz. Egyéb értékpapír és pénzügyi eszköz esetében a jogosult a közvetlen kielégítés jogát akkor gyakorolhatja, ha erről a felek szerződésükben megállapodtak, és az értékelés módját szerződésükben meghatározták.

Ha a felek az óvadék tárgyául szolgáló értékpapír és egyéb pénzügyi eszköz értékesítésében állapodtak meg, az értékesítés a szerződésben meghatározott feltételek szerint történik.

A jogosult minden esetben köteles a kötelezettel ésszerű időn belül elszámolni, és a követelését és annak járulékait meghaladó fedezetet, illetve - értékesítés esetén - a követelését, annak járulékait és az értékesítéssel kapcsolatos költségeket meghaladó bevételt a kötelezett részére kiadni. A visszajáró óvadék után ügyleti kamat csak akkor jár, ha erről a felek a szerződésben megállapodtak.

Az óvadékul szolgáló névre szóló részvény értékeként - ha az óvadéki szerződés erre vonatkozó megállapodást nem tartalmaz - nem a részvény névértékét, hanem a kielégítés időpontjában meglevő árfolyamértékét (piaci értékét) kell figyelembe venni.

Ha a felek megállapodásának a kielégítési jog gyakorlására vonatkozó kikötése kereskedelmi szempontból ésszerűtlen, a kikötést megtámadhatja az, akinek jogát vagy jogos érdekét a kikötés sérti.

Akinek jogát vagy jogos érdekét a kielégítési jog gyakorlásának módja, különösen az elszámolási kötelezettség elmulasztása sérti, az ebből eredő kárnak megtérítését követelheti a jogosulttól. A jogosult mentesül, ha bizonyítja, hogy kereskedelmi szempontból ésszerű módon járt el.

7.6. A zálogjog szabályainak alkalmazása

Az óvadékra a fent ismertetett rendelkezéseken túl a zálogjogra vonatkozó közös szabályokat (lásd a 6. pontot!) kell megfelelően alkalmazni. Nem alkalmazható azonban az az előírás, amely szerint a zálogszerződéssel kapcsolatos formai követelményeket tartalmazza.

7.7. Óvadék a felszámolás során

Ha az adós valamely kötelezettségre a felszámolás kezdő időpontjáig óvadékot nyújtott, a jogosult a felszámolás megindulásától függetlenül az óvadékból kielégítheti követelését, ezt követően köteles a fennmaradó összeget a felszámoló részére elszámolással haladéktalanul kiadni. Ha az óvadék jogosultja a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított három hónapon belül nem él az óvadékból való kielégítési jogaival, követelésének kielégítésére zálogjogosultként tarthat igényt.

Mindez azt jelenti, hogy a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozások kielégítési sorrendjében az ilyen követelés a felszámolási költségek mögött a második helyen szerepel. (Ha a vagyon a költség, a zálogjoggal, óvadékkal biztosított hitelezői követelések és valamennyi más tartozás kielégítésére nem elegendő, a költség és a biztosított hitelezők kielégítését követően először a következő tartozások hitelezőit kell követeléseik arányában kielégíteni:

- a gazdálkodó szervezetet terhelő tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, bányászati keresetkiegészítés, továbbá a mezőgazdasági szövetkezet tagja részére a háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás, amely a jogosultat élete végéig megilleti,

- a kötvényen alapuló követelések kivételével, magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követelése (így különösen a hibás teljesítésből, a kártérítésből eredő követelések, a szakmában szokásos várható szavatossági vagy jótállási kötelezettségek felszámoló által számszerűsített összegét is ideértve), a kis- és mikrovállalkozás, valamint a mezőgazdasági őstermelő követelése.)

A felszámolási eljárásban privilegizált követelésként azonban csak az óvadékkal biztosított követelés vehető figyelembe, maga az óvadék azonban nem.

Ha a jogosult az adós többségi befolyása alatt áll, az óvadék tárgyát a felszámolás közzétételekor köteles haladéktalanul kiadni a felszámolónak - mint az adós képviselőjének -, aki a továbbiakban az óvadéki szerződésnek megfelelően jár el, és a jogosultnak járó összeget csak akkor adja ki, ha az alább ismertetendő megtámadási határidő anélkül telt el, hogy a jogosult és az adós között létrejött szerződést megtámadták volna.

A tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 1 éven belül ugyanis a hitelező, avagy az adós nevében a felszámoló a bíróság előtt keresettel megtámadhatja az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző kilencven napon belül és azt követően kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása.

A felszámoló az adós nevében a fenti határidőn belül visszakövetelheti az adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző hatvan napon belül és azt követően nyújtott szolgáltatást, ha annak eredménye egy hitelező előnyben részesítése, és a szolgáltatás nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak. Hitelező előnyben részesítésének minősül különösen valamely tartozás esedékesség előtti kiegyenlítése.

Nem gyakorolható azonban ez a megtámadási és visszakövetelési jog az óvadék tárgyának egyenértékű fedezettel való helyettesítése esetén, valamint akkor sem, ha kiegészítő biztosítékot nyújtottak az óvadéknál.

Ha az említett megtámadási határidőn belül a felszámoló tudomására jut a megtámadás alapjául szolgáló jogügylet, úgy erről haladéktalanul köteles a hitelezői választmányt vagy a hitelezőt tájékoztatni, és a bizonyítékokat egyidejűleg megküldeni. Az értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül a hitelező akkor is jogosult a szerződés megtámadására, ha a megtámadási határidő már eltelt, vagy abból 15 napnál kevesebb van hátra.

7.8. Bánatpénz

Az óvadék kapcsán szükséges szót ejtenünk a bánatpénzről, amelyet határozottan meg kell különböztetnünk a biztosítéktól. Az a szerződő fél ugyanis, aki bánatpénzt ígért, a bánatpénz megfizetésével elállhat a szerződéstől. Amennyiben előre megfizette a bánatpénzt, úgy a bánatpénz ellenében szabadul a szerződéstől. A bánatpénz tehát - szemben az óvadékkal és más biztosítékkal - arra szolgál, hogy azzal a kötelezett mentesíthesse magát a szerződésben vállalt kötelezettségének teljesítése alól. Ezért nevezik a bánatpénzt úgynevezett megváltó szolgáltatásnak.

Lehetséges olyan megoldás is, hogy a kötelezett nem fizeti meg a bánatpénzt, csupán bánatpénzt ígér arra az esetre, ha visszalépne a szerződéstől. Ilyenkor a kötelezett szabadul ugyan az eredetileg vállalt kötelezettsége alól, de annak helyébe a bánatpénz fizetése iránti kötelezettség lép. A jogosult azonban ilyen esetben visszautasíthatja az elállást, kivéve ha a kötelezett nyomban megfizeti a bánatpénzt.

A bánatpénz tehát olyan szolgáltatás, amelynek megfizetésével a kötelezett szabadul a szerződésből. A bánatpénz megfizetésével az adós szerződési kötelezettsége megszűnik. Ebből fakad, hogy ha a kötelezett megfizette a bánatpénzt, a jogosult a bánatpénzt meghaladó kárát nem követelheti, hiszen az adós kötelezettsége megszűnt. Sokszor neveznek bánatpénznek olyan szolgáltatásokat is, amelyek a valóságban más természetűek.

Itt érdemes szót ejteni az úgynevezett sztornódíjról. Ennek kikötésére olyankor kerül sor általában, amikor a jogosultnak is érdekében áll, hogy a kötelezett a meghatározott idő előtt ne teljesítsen. Az idő előtti teljesítés esetére szól a kártalanítási (vagy sztornó-) díj. Ez annyiban különbözik a bánatpénztől, hogy a kártalanítási díj megfizetése nem bontja fel a szerződést, hanem megszünteti. (A felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntethetik vagy felbonthatják. A szerződés megszüntetése esetében a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, amennyiben pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár. A szerződés felbontása esetében a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerződést felbontja. Az elállás jogát a felek bánatpénz fizetése ellenében is kiköthetik; a bíróság a túlzott mértékű bánatpénz összegét mérsékelheti. Nem gyakorolhatja a szerződésen alapuló elállási jogot az a fél, aki a már megkapott szolgáltatást nem, vagy csak tetemesen csökkent értékben tudja visszaszolgáltatni. Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a szerződést megszünteti. Ha a felmondás nem azonnali hatályú, a törvényben vagy a szerződésben meghatározott felmondási idő elteltéig a szerződés fennmarad.)

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2009. május 15.) vegye figyelembe!