A BAR-listákról, azaz a Bankközi Adósnyilvántartó Rendszerről a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII törvény rendelkezik.
.
8.1. A központi hitelinformációs rendszer
Központi hitelinformációs rendszer Magyarországon 1995 óta működik. Míg kezdetben kizárólag a vállalati szféra adatai voltak megtalálhatók benne, 1998-tól a nyilvántartás kiegészült a lakossági hitelmulasztásokkal is. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 1998-tól tette kötelezővé meghatározott tevékenységet végző pénzügyi intézmények részére a központi nyilvántartó rendszerhez való csatlakozást. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 1999-ben ismerte el a Bankközi Informatikai Szolgáltató Rt. által működtetett Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszert mint központi hitelinformációs rendszert.
8.1.1. Ügyfélvédelem
Az utóbbi időben nagymértékben megnövekedett a Pénz- és Tőkepiaci Felügyelethez, illetve az adatvédelmi biztoshoz benyújtott ügyfélpanaszok száma arra vonatkozóan, hogy az ügyfelek nem, vagy csak nehézkesen jutnak hozzá ahhoz az információhoz, hogy a KHR-ben szerepelnek-e, illetőleg hogy téves vagy hibás bekerülésük esetén nem áll rendelkezésükre olyan jogorvoslati rendszer, amely hatékonyan tudná kezelni ezt a helyzetet. A törvény ezért alapvető változásokat hozott az ügyfélvédelem területén.
8.1.1.1. Tájékoztatási kötelezettség, ingyenes tájékoztatás
Az ügyfélvédelem terén kiemelkedő jelentősséggel bír az a körülmény, hogy az ügyfelek mennyire informáltak. A jólinformáltság erősítése céljából a törvény előírja, hogy mikor kell az ügyfelet írásbeli tájékoztatással ellátni a rendszerbe történő bekerülésről és annak következményeiről. A törvény valamennyi esetben előírja a tájékoztatást, akár több alkalommal is, a bekerülést megelőzően és a bekerülést követően egyaránt.
Emellett a törvény valamennyi ügyfél számára lehetővé teszi, hogy évente egy alkalommal ingyenesen tájékoztatást kérhessen arról, hogy vajon adatai szerepelnek-e a központi hitelinformációs rendszerben.
8.1.1.2. Bizonyítási teher
Ügyfélvédelmi szempontból fontos, hogy a törvény egyértelműen rögzíti: a referenciaadat szolgáltatóját terheli a KHR-be történő adatátadáskor a bejelentés törvényes feltételei fennállásának bizonyítása.
8.1.1.3. Jogorvoslat biztosítása
Az ügyfélvédelem másik eszköze a jogorvoslati lehetőségek biztosítása. A törvény határidő nélkül biztosítja a nyilvántartottnak, hogy referenciaadata helyesbítése, illetve törlése céljából kifogást emeljen. A jogorvoslat hatékonyságát a törvényben előírt rövid határidők biztosítják, mind a kifogásolási szakaszban, mind pedig a peres szakaszban, amelyre számos sajátos szabály is vonatkozik.
Az ügyfélvédelem tekintetében tehát kiemelkedő szerepe van a hatékony jogorvoslat biztosításának. A nyilvántartottnak jogában áll a rá vonatkozó nyilvántartás kapcsán kifogást emelni. A jogorvoslat hatékonyságát a törvényben előírt rövid határidők biztosítják, mind a kifogásolási szakaszban, mind pedig a peres szakaszban.
A peres eljárás megindítása kizárólag a KHR-t kezelő pénzügyi vállalkozás és a referenciaadatokat átadó szerv ellen együttesen lehetséges, hiszen a KHR-t kezelő pénzügyi vállalkozás a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény értelmében a referenciaadat-szolgáltatóhoz hasonlóan ugyancsak adatkezelőnek minősül. A törvény e per más peres eljárással történő egyesítését, illetve a viszontkereset előterjesztésének lehetőségét kizárja. A törvény a viszontkereset lehetőségét azért zárta ki, mert a per tárgya az adatkezelés törvényi feltételei meglétének vizsgálata, és nem az alapul szolgáló polgári jogi jogviszony egyéb kérdéseinek, esetlegesen a pénzügyi szolgáltatási alapjogviszonnyal összefüggő egyéb kérdéseknek a rendezése.
8.1.2. A törvény szabályozási területei
8.1.2.1. Adatszolgáltatás
A törvény azokat az alapvető szabályokat is meghatározza, amelyeket a KHR-be, illetőleg az abból történő adatszolgáltatás során szem előtt kell tartani. E szabályok nagy része a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényben szereplő rendelkezések konkretizálását, illetőleg megvalósítását tartalmazza.
8.1.2.2. Referenciaadatok, adatátadás
Meghatározza továbbá az átadandó referenciaadatok pontos csoportját, valamint azt is, hogy kinek és hogyan kell azokat átadni. A törvény azt is előírja, hogy az adatszolgáltatásról "naplózás" formájában mind a referenciaadat-szolgáltatónak, mind pedig a központi hitelinformációs rendszert kezelő pénzügyi vállalkozásnak nyilvántartást kell vezetnie, aminek célja, hogy az adatáramlás követhető és jól átlátható legyen.
8.1.2.3. A KHR-kezelés engedélyezésének feltételei
A törvény részletes szabályokat tartalmaz a kiemelt tevékenység folytatása, vagyis a KHR-kezelés engedélyezésének feltételei tekintetében is.
Míg a természetes személyekre vonatkozóan a KHR egy negatív jellegű adatbázis, vagyis tartozás vagy egyéb szerződésszegés esetén teszi lehetővé nyilvántartásukat, addig a vállalatokra vonatkozó nyilvántartás pozitív jellegű, vagyis valamennyi hitel-, illetve bizonyos fajta szerződések referenciaadatait tartalmazza. A törvény a különböző esetekre különböző módon határozza meg a hitelinformációs rendszerbe történő adattovábbítást. Így például hiteltartozás esetében akkor kell a rendszer felé adatot szolgáltatni, ha a tartozás folyamatosan fennáll, azaz a minimálbér összegét meghaladó késedelemnek folyamatosan, több mint kilencven napon keresztül kell fennállnia.
A vállalkozásokra vonatkozó adatbázis pozitív jellegű, vagyis valamennyi fennálló szerződést tartalmazza. Mindezek mellett az adatbázist érintően további két speciális nyilvántartási eset is fennállhat. Az egyik, amikor a vállalkozás bankszámláján egymillió forintnál nagyobb összegű követelést állítottak sorba. A másik speciális eset, amikor a vállalkozás a készpénzfizetési eszköz elfogadására irányuló szerződésben foglaltakat megszegte.
8.1.2.4. Követelések átruházása
A törvény szabályokat fogalmaz meg az adatszolgáltatással érintett szerződésből eredő követelés átruházásának esetére is. Ennek kiemelkedő szerepe van akkor, ha a nyilvántartott panasszal kíván élni, de a referenciaadatait a KHR-be átadó szolgáltató az érintett szerződést átruházta.
8.1.2.5. Adatmegőrzés
Részletes szabályokat tartalmaz a törvény arra vonatkozóan is, hogy egyes referenciaadatok meddig maradhatnak a nyilvántartásban.
8.2. A BAR-lista működése
A lakosság a kedvező hitellehetőségek miatt valóságos hitelfelvételi lázban égett az utóbbi években. Sajnos azonban sokan túlvállalták magukat, és "feketelistára" kerültek. Hogyan is működik ez a rendszer?
8.2.1. Adatáramlás
A Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszer (BAR) a pénzintézetek dolgát hivatott megkönnyíteni a hitelek elbírálásakor azzal, hogy nyilvántartja a késedelmesen, illetve egyáltalán nem fizető adósok adatait. A rendszerhez csatlakozott pénzintézetek vihetnek be és kérdezhetnek le adatokat, annak érdekében, hogy kiszűrjék azokat az ügyfeleket, akik valahol már nem tudták fizetni tartozásaikat.
8.2.2. A rendszerbe kerülés következményei
Ha egy magánszemély bekerül az adatbázisba, az nem jár automatikusan negatív következményekkel. A PSZÁF honlapján például a következő olvasható: "E tény egy esetleges későbbi hiteligénylés elbírálásakor annak elutasításához vezethet." (Nyilván minden, a rendszerhez csatlakozott pénzintézetnél fennáll ez a veszély.) A bankoknak tehát nem kötelességük emiatt elutasítani valakinek a hitelkérelmét, csak élhetnek az elutasítás lehetőségével. (Feltételezhetjük, hogy egyedileg mérlegelik az eseteket, így ha az ügyfél körülményeiben lényeges javulás állt be, vagy a késedelmes fizetésnek valamely kivédhetetlen csapás volt az okozója, esetleg ha az ügyfél megfelelő biztosítékokat ajánl, mégis nyújthatnak számára hitelt). Késedelmes fizetésre vonatkozóan a rendszerbe történő bekerülésnek tehát nincs közvetlen következménye, az azzal kapcsolatos további eljárás menetét ugyanis a szerződéses paraméterek, illetve a pénzintézet üzletszabályzata szabják meg. Ám érdemes tudni, hogy nemcsak akkor lehet bekerülni az adatbázisba, ha a hitel törlesztésével legalább 90 napot késik, és legalább a minimálbér összegének megfelelő tartozást nem fizet meg az adós, hanem a bankkártyával kapcsolatos hátralékok és szabálytalanságok révén is. Így az is felkerül a listára, aki bankkártyájával vagy csekkel kapcsolatos tartozását (például fedezetlenség) legalább 60 napig, és legalább szintén a minimálbér erejéig nem egyenlítette ki. A bekerüléshez vezethetnek olyan cselekmények is, amikor valaki valótlan adatokat közöl bankkártya igénylésénél, vagy aki letiltott kártyáját a letiltás után is használta.
8.2.3. Kikerülés a rendszerből
Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy meddig marad feketelistán, aki bekerült a rendszerbe. Amennyiben a hátralékot kiegyenlítették akár fedezet nyújtásával, akár kezes bevonásával, vagy akár a szerződés átütemezésével, illetőleg ha az adós rendezte az összes tartozását, úgy maga a mulasztás megszűnik. Az adós adatait a mulasztás bekövetkezésekor fel kell vinni a rendszerbe, a mulasztás megszűnésekor pedig a pénzintézet lezárja az adósról vezetett listát. Ez azonban nem jelenti az adatok automatikus törlését a rendszerből, ugyanis ekkor a hitelfelvevő "passzív BAR-ossá" válik, és adatait a mulasztás megszűnésétől számítva öt évig még láthatják a rendszert használó szolgáltatók.
8.2.4. Információs csatornák
A másik jogos kérdés, hogy vajon hogyan lehet megtudni, hogy az adott személy benne van-e a Bankközi Adósnyilvántartó Rendszerben? Ezen információért ahhoz a pénzintézethez kell fordulni, amely ilyen adatot bevihetett, azaz amellyel szerződéses kapcsolatban áll vagy állt az adott személy. A banknak kötelessége felvilágosítást adni, ami az adós számára évente egyszer a törvény erejénél fogva ingyenes.
8.3. Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások
Az információs technológia napjainkban tapasztalható robbanásszerű térnyerése rendkívüli módon átalakítja a korábbi társadalmi és gazdasági érintkezési formákat. E fejlődés egyik eredménye az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különféle üzleti, kereskedelmi tranzakciók elektronikus adatátvitellel történő lebonyolításának (e-kereskedelem), valamint egyéb szolgáltatások elektronikus úton való közvetítésének elterjedése.
8.3.1. Az elektronikus kereskedelem (szolgáltatások) alapjai
Fontos, hogy a jogalkotó törvényi szinten is megteremtse az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások biztos jogi hátterét annak érdekében, hogy az elektronikus kereskedelemmel/szolgáltatásokkal foglalkozó egyénekbe és cégekbe vetett bizalom a társadalom minél szélesebb rétegeiben megszilárdulhasson, és így az általuk kínált gazdasági és társadalmi előnyök kiaknázhatóak legyenek. Különleges figyelmet igényelnek a felek tájékoztatási kötelezettségével és a fogyasztók védelmével kapcsolatos kérdések, amelyek az elektronikus infrastruktúrák fejlődése nyomán merülnek fel. A szabályozás során tekintettel kell lenni az információs társadalmi kapcsolatok határokon átívelő jellegére. Ennek kapcsán olyan jogi környezet létrehozására kellett törekednie a jogalkotónak, amely megfelelően kezeli a gyors technikai változásokat. Éppen ezért elengedhetetlen volt a nemzetközi szervezetek keretein belül kialakult javaslatok figyelembevétele, az ott megfogalmazott irányelvek átültetése a hazai joggyakorlatba.
A törvénnyel a jogalkotó célja az volt, hogy az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatban kiadott irányelvvel összhangban az elektronikus kommunikációs eszközök útján létrejött magánjogi jogviszonyok alapvető szabályait meghatározza, illetve az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokhoz kapcsolódó jogi feltételeket megteremtse. Természetesen ezzel a kérdéssel számos törvény foglalkozik, de mindegyik más-más aspektus szerint szabályozza az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat.
8.3.2. Szabályozási területek
Maga az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény több témakört szabályoz. Szabályozza többek között az információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos adatszolgáltatást, az elektronikus úton kötött szerződésekre vonatkozó eljárási rendet, a kéretlen kereskedelmi megkeresésekre vonatkozó előírásokat; valamint a fogyasztóvédelemre vonatkozó rendelkezéseket. Jelen cikkünkben csupán a törvény adatvédelmi vonatkozásait vizsgáljuk.
8.3.2.1. Adatvédelmi vonatkozások
A törvény szerint a szolgáltató akkor kezelheti az igénybevevő azonosításához szükséges személyes adatokat, ha az adatkezelés célja az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés tartalmának meghatározása, módosítása, teljesítésének figyelemmel kísérése, az abból származó díjak számlázása, valamint az azzal kapcsolatos követelések érvényesítése. A szolgáltató ezen túlmenően a szolgáltatás nyújtása céljából kezelheti azokat a személyes adatokat is, amelyek a szolgáltatás nyújtásához technikailag elengedhetetlenül szükségesek.
A szolgáltatónak az egyéb feltételek azonossága esetén úgy kell megválasztania és minden esetben oly módon kell üzemeltetnie a szolgáltatás nyújtása során alkalmazott eszközöket, hogy személyes adatok kezelésére csak akkor kerüljön sor, ha ez a szolgáltatás nyújtásához feltétlenül szükséges. Az adatkezelés azonban ebben az esetben sem lépheti át a feltétlenül szükséges mértéket és időt.
A szolgáltató a szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos adatokat a szolgáltatás hatékonyságának növelése, az igénybevevőnek címzett elektronikus hirdetés vagy egyéb címzett tartalom eljuttatása, piackutatás céljából csak az adatkezelési cél előzetes meghatározása mellett és az igénybevevő hozzájárulása alapján kezelhet.
A személyes adatokkal kapcsolatban a törvény kimondja az adattakarékosság és az adatelkerülés elvét is. Ezek az elvek az adatkezelőnek azt a kötelezettségét rögzítik, hogy már az adatkezelés megkezdése előtt köteles a személyes adatok kezelésének mellőzésére, amennyiben lehetséges. A szolgáltató továbbá köteles szolgáltatását úgy végezni, hogy annak során törekedjen az adatkezelés terjedelmének minimalizálására. A törvény értelmében tehát például az a szolgáltató is megsérti ezt az alapelvet, amely valamely szoftver- vagy hardvereszközét úgy helyezi üzembe, hogy annak működése a szolgáltatás nyújtásához a szükséges mértéken túli személyes adatok kezelését eredményezi.
A forgalmi adatok körében a törvény megengedi a szolgáltatásnyújtástól eltérő célból történő adatkezelést is, ha a forgalmi adatok az igénybevevő valódi személyazonosságához nem kapcsolhatók. A törvény engedélyezi a személyes adatok kezelését abban az esetben is, ha az igénybevevőnek a szolgáltató biztosítja az ilyen célú adatkezelés letiltásának jogát (opt-out megoldás). A közvetlen azonosíthatóság kizárása és a hozzákapcsolódó letiltási jog együttesen megteremtheti a szolgáltatók számára a szolgáltatások fejlesztésének lehetőségét (mivel garanciákhoz kötötten legalizálja az ún. cookie-k alkalmazását, fogyasztói profilok készítését), ám ezzel párhuzamosan lehetőséget ad az információs önrendelkezési jog gyakorlására is.
A nem azonosítható forgalmi adatok harmadik fél részére történő átadásához a törvény értelmében az igénybevevő hozzájárulása szükséges (opt-in megoldás). Erre tipikus példa a technológiák közül az ún. third party cookie-k, amennyiben az adatátadás harmadik személy részére történik (tehát a szervereket nem ugyanaz a személy üzemelteti). E rendelkezés ugyan hátráltathatja bizonyos szolgáltatások működtetését, ám ebben az esetben az igénybevevő magánszférája fokozottan sérülhet, ezért indokolt a hozzájárulás alapján történő adatkezelés előírása.
A törvény rendelkezik a monopolhelyzetű szolgáltatók vonatkozásában is. E szerint a kizárólag az adott szolgáltatótól igénybe vehető szolgáltatás nyújtása nem tehető függővé olyan célú adatkezeléshez történő hozzájárulástól, amelyet a törvény adatkezelésre vonatkozó része kifejezetten nem tartalmaz. A rendelkezés a hozzájáruláson alapuló adatkezelésekkel kapcsolatos visszaéléseket zárja ki, ha az adott szolgáltatás kizárólag egy szolgáltatótól vehető igénybe. Egyéb esetekben, tehát amennyiben az adott szolgáltatás mástól is igénybe vehető, ezen tilalom nem érvényesül.
A törvény az adatkezelő számára a tájékoztatási kötelezettséget két új elemmel bővítette: egyrészt azzal a rendelkezéssel, amely szerint a szolgáltató köteles az adatkezelések céljára és a kezelt adatfajtákra vonatkozó információt állandóan elérhetővé tenni, másrészt azzal, hogy a tájékoztatási kötelezettséget kiterjesztette a felhasználóval közvetlenül kapcsolatba nem hozható adatok csoportjára is (például webszerver üzemeltetése esetén a cookie-technológia alkalmazására).
A törvény egyes adatkezelések tekintetében az adatgyűjtés céljának megszűnését követően a kezelt adatokra vonatkozó törlési kötelezettséget ír elő. Más törvény azonban bizonyos adatfajták esetében előírhatja a kezelt adatok őrzését az adatkezelés céljának megszűnése után is, ezért az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény az adatok törlésére csak törvény eltérő rendelkezése hiányában kötelezi a szolgáltatót.
8.4. Az internet jogi szabályozása
Az internet térhódítása, mint az adatok legszélesebb körben való elterjesztésének módszere a tagadhatatlan pozitív hatások mellett bizony jelentős többletfeladatokat ró mindenkire, akik érvényesíteni szeretnék adatvédelmi jogaikat.
A hagyományos csatornákon közölt információkat lokalizálni lehet, mivel egyértelmű, hogy ki közölte le az adott hírt. Az interneten azonban a hírközlő személyét gyakran fedi homály, és csak költséges módszerekkel (időnként még azzal sem) lehet megállapítani személyazonosságát. Az internet másik veszélye az adathalászat (fishing). A világhálón számos olyan adat található, amelyekből személyes adatok nyerhetők, amennyiben azokat összegyűjtik és analizálják. Elegendő például megvizsgálni azt, hogy az adott felhasználó milyen weboldalakat keres fel rendszeresen, ezekből ugyanis következtetni lehet politikai meggyőződésére, érdeklődési körére. Ezeket az információkat gyakran használják fel a nemzetbiztonsági, bűnüldözési szervek is munkájuk során, ugyanakkor ezek az adatok állnak a marketinges cégek, de a rossz szándékú csoportok érdeklődésének középpontjában is.
Az adatvédelemre vonatkozó nemzetközi szabályok természetesen az internetre is alkalmazandók, azonban a világháló kapcsán számos probléma merült fel. A legfőbb probléma, hogy az interneten személyes adatok sokasága jelenik meg, amelyek védelmét sokkal nehezebb biztosítani, mint a hagyományos adathordozókon. Emellett az is problémát jelent, hogy a weboldalakra felkerülő hatalmas mennyiségű információt nem lehet megfelelő módon cenzúrázni, így felkerülhetnek olyan tartalmak is, amelyek törvénybe vagy jó ízlésbe ütköznek. A harmadik veszélyforrás pedig az interneten lévő adatok könnyű másolhatóságából és sokszorosíthatóságából fakad, amelyekkel gyakran szerzői jogokat sértenek az elkövetők.
8.4.1. Az internetre vonatkozó személyiségi jogok
Mint ahogy azt már korábban említettük, az interneten is ugyanazoknak az alapelveknek kell érvényesülniük, mint a hagyományos adatkezelés esetében. A legfőbb alapelv itt is az, hogy a személyes adatok gyűjtéséhez, tárolásához a tulajdonos hozzájárulása szükséges. Az internet speciális tulajdonságaira tekintettel nemcsak a tiltás az egyetlen eszköz a személyiségi jogok védelmére, hanem olyan módszereket is lehet biztosítani a felhasználók számára, amelyek hatékony védelmet nyújtanak. Ilyen módszer például, hogy a hatóságok olyan technológia kiválasztására ösztönzik a szolgáltatókat, amelyek megfelelnek az adatvédelmi követelményeknek, és amelyek csak a legszükségesebb mennyiségű személyes adatot igénylik.
8.4.2. Tartalomszabályozás
Az európai Emberi Jogok Egyezménye teljes védelmet biztosít minden felhasználónak, hogy szabadon kifejezhesse önmagát, valamint arra, hogy terjeszthessen, és kaphasson is információkat, ugyanakkor a jogrendszer tiltja a rágalmazást és az illegális tevékenységre való felhívást. Igen bonyolult azonban a törvénybe, illetve a jó ízlésbe ütköző tartalmakat elhelyezők azonosítása és felelősségre vonása. Éppen ezért a World Wilde Web Consortium kidolgozta a PICS, azaz az Internetes Tartalomszűrő Felület szabványt, amelynek segítségével a szoftverek képesek a felhasználó által meghatározott szempontok szerint szűrni az internetes tartalmakat, és megakadályozzák azoknak az elérését, amelyet a felhasználó a nemkívánatos kategóriába sorolt.
8.4.3. Szerzői jogok
Minden szellemi alkotás (írott, zenei, audiovizuális mű, valamint szoftverek, adatbázisok stb.) szerzői jogi oltalom alatt áll az interneten is, ha eredeti alkotásnak minősíthető, valamit akkor, ha meghatározott formába öntötték, vagy fizikai formában létező adathordozón rögzítették. A szerzőnek vagyoni és személyhez fűződő jogai vannak. A mű másolásához, terjesztéséhez, megváltoztatásához, nyilvánosságra hozatalához a szerző engedélye szükséges. Az amerikai jog szerint a mű tisztességes felhasználásához nem szükséges a szerző engedélyét kérni, feltéve hogy betartják a szerző által kikötött feltételeket.
8.5. Adóslisták
Az adóslisták olyan adatbázisok, amelyek azokat a természetes vagy jogi személyeket tartalmazzák, akik, illetőleg amelyek nem tettek eleget adófizetési kötelezettségüknek. E listák jogi megítélése ma még kérdéses, tekintettel arra, hogy a nemfizetés tényének nyilvánosságra hozatala, anélkül hogy annak tényleges okai is megismerhetőek lennének, adott esetben sérthetik az érintett jó hírnevét. Alapvető társadalmi érdek fűződik ugyanakkor ahhoz, hogy az üzleti élet szereplői megfelelően informálódhassanak potenciális partnereik fizetési szokásairól, megbízhatóságáról, vagyis a két jog között feloldhatatlannak tűnő ellentét feszül.
8.5.1. A nyilvánosságra hozatal szempontjai
A megoldás az az APEH által is alkalmazott gyakorlat lehet, amelynek lényege, hogy a nyilvánosság számára hozzáférhető listán csupán azok a nemfizetők jelennek meg, akiknek adótartozása egy bizonyos mértéket meghalad. Rögtön adódik azonban a kérdés, hogy mai, "körbetartozásos" világunkban minden esetben felelőssé tehető-e az adózó, ha nagy összegű fizetési kötelezettségének nem tud eleget tenni, éppen ezért egyes szakemberek arra tettek javaslatot, hogy a tartozás halmozódása esetén kerülhessen sor nyilvánosságra hozatalra. Az APEH jelenlegi gyakorlata az, hogy bizonyos időközönként (általában negyedévente) jelenik meg az aktuális lista a szerv honlapján, amelyen azok az adózók szerepelnek, akiknél az adóhatóság százmillió – magánszemélyek esetében tízmillió – forintot meghaladó összegű adóhiányt állapított meg. A listára mindaddig nem vehető fel az adott személy vagy cég, amíg tartozását jogerős határozat meg nem állapította.
8.5.2. Adóslista-üzemeltetők
Azt a tendenciát egyébként, amely abban áll, hogy a tájékoztatáshoz való jog egyre inkább fölékerekedni látszik az adósok jó hírnévhez fűződő jogainak, érzékelteti, hogy napjainkban több adatbázis-kezelő cég is üzemeltet adóslistát. Ezek a listák nem csupán az adótartozásokra hívják fel a figyelmet, hanem az olyan jellegűekre is, mint például notóriusan nem fizető megrendelő. Az ilyen típusú nyilvántartásokat ma még törvény kifejezetten nem szentesíti, de a tendencia az össztársadalmi igényre való tekintettel mindenképpen ez.
8.5.3. A cégnyilvántartás adattartalma
Itt jegyezzük meg azt is, hogy a cégnyilvántartásból, valamint az azzal szerződéses jogviszonyban álló, erre feljogosított szervezetek által naprakészen tartott nyilvántartásokból hitelt érdemlően lehet informálódni arra nézve, hogy a velünk kapcsolatba került gazdasági társaság ellen van-e folyamatban felszámolási vagy végrehajtási eljárás. Jóllehet, az ilyen adatbázisok az érintettekre nézve bizalmasnak tűnő adatokat tartalmaznak, mégsem lehet ez szempont akkor, amikor az üzleti élet tisztasága a tét, és amikor az üzleti etika íratlan szabályainak kell érvényesülniük.
8.5.4. Követelés-nyilvántartó rendszerek
Jelenleg az a megközelítés érvényesül, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy a neki tartozó gazdálkodó szervezetet felvetesse a hivatalosan és legálisan működő követelés-nyilvántartó rendszerbe, akár elismert, akár el nem ismert tartozásról van szó. A bejelentéshez szükséges a követelésre vonatkozó jogerős bírósági határozat. Egyes követelés-nyilvántartó rendszerek lehetővé teszik azt is, hogy az adós, mielőtt a hitelező bejelentése alapján a rendszerbe kerülne, kiegyenlítse tartozását. Ez a gyakorlatban úgy történik, hogy a rendszer üzemeltetője értesíti az adóst a hozzá érkezett bejelentésről, határidőt szabva az esetleges teljesítésre. Amennyiben az adós nem teljesít, bekerül a rendszerbe, vagyis a nemfizetés ténye nyilvánossá válik.
A követelés-nyilvántartó rendszerek lehetőséget teremtenek a gazdálkodó szervezetek számára, hogy üzleti kapcsolataikat biztonságosabbá tegyék. Az ilyen adatbázisok kezelői különböző forrásokból származó adatokat gyűjtenek össze. Igen fontosak az üzleti élet szereplőinek bejelentései, az üzemeltetők azonban tartós együttműködéseket kötnek különféle szolgáltatókkal is. A követelés-nyilvántartó rendszerek lehetővé teszik, hogy a felhasználók bármely, Magyarországon bejegyzett cégre vonatkozóan informálódhassanak arról, hogy vannak-e vele szemben fennálló követelések. Idesorolható minden, az adós gazdálkodó szervezet által teljes bizonyító erejű magánokiratban elismert, lejárt tartozás, bíróság által az adós gazdálkodó szervezet tekintetében jogerősen megítélt követelés, valamint további, felszámolással és végrehajtással kapcsolatos információk.
8.6. Közhitelű nyilvántartások
8.6.1. Garanciális szabályok
E fejezet szempontjából kulcsfogalom a hatósági nyilvántartás. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény értelmében a hatóság a jogszabályban meghatározott adatokat nyilvántartja. A jogalkotó itt is nevesíti a fentebb már részletesen ismertetett garanciákat, nevezetesen hogy személyes adat nyilvántartására csak törvény vagy törvény felhatalmazásán nyugvó helyi önkormányzati rendelet alapján kerülhet sor, illetőleg hogy a hatóság az általa kezelt nyilvántartásban szereplő hibás adatot haladéktalanul és hivatalból köteles javítani.
8.6.2. Adatvédelem
A jogszabály fontos adatvédelmi rendelkezéseket is tartalmaz, igaz, a jogalkotó ezeket nem itt, hanem a törvény bevezető rendelkezései között helyezi el. E szerint a hatóság köteles gondoskodni az eljárás során megismert, törvény által védett titok és a hivatás gyakorlásához kötött titok megőrzéséről, valamint a személyes adatok védelméről. A hatósági eljárás tartama alatt a hatóságnak gondoskodnia kell arról, hogy a védett adat és a hivatásbeli titok ne kerüljön nyilvánosságra, ne juthasson illetéktelen személy tudomására, és a személyes adatok védelme minden szempontból biztosított legyen. Ez különösen fontos olyan esetekben, amikor valaki iratbetekintési jogával él, illetőleg amikor a hatóság tárgyalást tart, avagy döntést, határozatot szerkeszt és közöl.
8.6.3. A jogorvoslati jog terjedelme
A joggal való visszaélést igyekszik kizárni az a rendelkezés, amely szerint az adat védelmére vonatkozó szabályok megtartása nem vezethet a jogorvoslathoz való jog korlátozásához.
8.6.4. A hatóság jogkörének korlátozása
A hatóság működése és az adatvédelem közötti ellentmondásokat oldja fel a jogalkotó, amikor rögzíti, hogy a hatóság hatáskörének keretei között jogosult a feladatai ellátásához szükséges, jogszabályban meghatározott védett és személyes adat megismerésére, kezelésére.
8.6.5. Eljárások hivatalból
Hivatalból indított vagy folytatott eljárásban az ügyfél főszabály szerint nem akadályozhatja a hatóságot az üzleti könyvek és a tényállás tisztázásához szükséges más iratok átvizsgálásában, ha azonban jogszabály mondja ki, hogy az ügyfél valamely érdeke elsőbbséget élvez, akkor ez akadályát jelentheti a hatóság eljárásának (például orvosi vagy ügyvédi titok).
8.6.6. Közhitelesség
A hatósági nyilvántartás legfőbb jellemzője, hogy az közhitelű, vagyis hitelesen tanúsítja a benne foglalt adat, tény vagy körülmény valóságát, fennállását. Aki tehát ilyen nyilvántartás adatában bízva jár el – hacsak nem rosszhiszemű, és nincs tudomása az adattal ellenkező, még át nem vezetett körülményről –, az minden szempontból jogszerű magatartást tanúsít.
A hatóságnak nem minden nyilvántartása minősül ugyanakkor hatósági nyilvántartásnak, vagyis csak az a klasszikus értelemben vett hatósági nyilvántartás, amelyet a hatóság jogszabály rendelkezése alapján, a jogszabályban meghatározott adattartalommal vezet. A hatóság egyéb, ugyancsak jogszabályi keretek között álló adatrögzítése lehet például olyan nyilvántartás, amely az adott szerv működését, avagy éppen a hatósági nyilvántartás vezetését segíti elő.
8.6.7. Nyilvántartásfajták
A hatósági nyilvántartások lehetnek nyitottak, részben nyitottak és zártak. Nyitott például az ingatlan-nyilvántartás, mert annak adataiba meghatározott eljárási rend szerint bárki betekinthet. A gépjárművekről vezetett nyilvántartás részben nyitott, ugyanis a rendszám alapján az üzembentartó adatairól csak meghatározott szervek (például a bűnügyi rendőrség vagy a parkolási társaságok) kaphatnak tájékoztatást. Annak, hogy valamely nyilvántartás csak részben nyitott vagy teljes mértékben zárt, olyan okai lehetnek, amelyek a közérdekkel vagy a személyiségvédelemmel hozhatók összefüggésbe. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az érintett természetes személy, illetőleg a jogi személy képviselője a hatósági nyilvántartás rá vonatkozó részébe akkor is betekinthet, ha az zártnak minősül, ugyanis, miként azt a fentiekben már jeleztük, alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy az érintett folyamatosan ellenőrizni tudja a vele kapcsolatos nyilvántartás vezetését, adatai kezelését.
(További példák közhitelű nyilvántartásokra: országos ásványvagyon-nyilvántartás, választási névjegyzék, munkapiaci nyilvántartás, adóügyi nyilvántartás.)
