7.1. Versenyjogi jogsértések
7.1.1. Üzleti titok megsértése
A hatályos versenytörvény bevezető paragrafusai között találjuk azt a rendelkezést, amely kimondja, hogy tilos üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni vagy felhasználni, valamint jogosulatlanul mással közölni, illetőleg nyilvánosságra hozni. A törvény értelmében üzleti titok tisztességtelen módon való megszerzésének minősül például, ha az üzleti titkot a jogosult hozzájárulása nélkül a vele bizalmi viszonyban vagy üzleti kapcsolatban álló személy közreműködésével szerezték meg. Ez a titok úgynevezett kifürkészése, ami azon túl, hogy versenyjogilag szankcionált, egyúttal bűncselekményt megvalósító magatartás is lehet. A jogszabályok egymással koherens rendszert alkotnak, amit az is jelez, hogy a versenytörvény az üzleti titok fogalmát külön nem definiálja, hanem egyszerűen a Polgári Törvénykönyv fentebb már ismertetett rendelkezésére utal vissza. A bizalmi viszony, amely óhatatlanul azzal jár, hogy egyes, üzleti titoknak minősülő adatok más személy tudomására jutnak, lehet munkaviszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, de ideértendő a tagsági viszony is. Az üzleti kapcsolat ugyancsak tág kategória, amely alá olyan folyamatok is tartoznak, mint például az üzletkötést megelőző tájékoztatás, tárgyalás, ajánlattétel, még akkor is, ha ezeket nem követi szerződéskötés. A felek együttműködése, egymásra tekintettel való eljárása során ugyanis már igen gyakran kerülnek felszínre különféle adatok, amelyek megőrzéséhez jelentős érdekek fűződhetnek. Mindebből látható, hogy a jogalkotó a fogalmakat tágan, annak a jól érzékelhető célkitűzésnek a szellemében értelmezi, hogy a gazdasági élet szereplőinek alapvető joguk fűződik személyes adataik bizalmas kezeléséhez. Ha tehát egy, a versenyjog hatálya alá tartozó jogviszonyban üzleti titok sérül, annak szigorú következményei, polgári jogi, versenyjogi, végső soron pedig büntetőjogi szankciói lehetnek.
7.1.1.1. Titoksértés a gyakorlatban
A törvényi szabályozás – még ha a fogalmak pontosan definiáltak is – nem lehet eléggé egzakt ahhoz, hogy minden egyes élethelyzetet lefedjen. Ennek következményeként a versenyjog területén is jelen van az a tendencia, amelynek lényege, hogy az eseti döntések zsinórmértékéül szolgáló jogelveket az állandóan fejlődő bírói gyakorlat igyekszik kimunkálni. E szerint az üzleti titok megsértése csak olyan tény, információ, megoldás vagy adat megszerzésével, felhasználásával valósítható meg, amely az üzleti titok jogosultjának szempontjából olyan jelentős, hogy titokban maradásához a jogosultnak méltányolható érdeke fűződik.
A versenyjog talaján álló ítélkezési gyakorlat ebben a körben különféle gazdasági érdekeket mérlegel, amelyek közül az egyik legjelentősebb talán az, hogy a piaci szereplő esélyei az üzleti életben ne romoljanak. Az üzleti titok megsértésénél nem előfeltétel, hogy a titok jogosultja és a titoksértő versenyjogi viszonyban álljanak, versenytársak legyenek, a titoksértés akkor is megvalósul, ha azt más – nem a versenyben részt vevő – személy követi el. Általában nincs lehetőség üzletititok-sértés megállapítására olyan esetben, ha a jogosult nem tett meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy az információ titokban maradjon. Ekkor ugyanis kétségbe vonható az, hogy az érintett személynek valóban érdeke fűződik az adott információ bizalmas kezeléséhez. Ennek valamelyest ellentmondani látszik, hogy az üzletititok-sértés akkor is megvalósul, ha a megszerzett vagy felhasznált adat, tény, illetőleg megoldás nem áll iparjogvédelmi oltalom alatt, akár azért, mert arra jellegénél fogva nem alkalmas, akár pedig abból az okból, hogy a jogosult ilyen igényt eddig még nem terjesztett elő.
Felmerül tehát a kérdés, hogy a jogosult részéről milyen magatartás várható el, és mi az a mulasztás, amely már kizárja az üzletititok-sértés megállapítását. A jogosultnak tipikusan akkor van lehetősége a rá vonatkozó adatok illetéktelenek tudomására jutását megakadályozni, amikor más személyekkel bizalmi viszonyt létesítő szerződéseket köt. Az üzleti életben igen gyakoriak az olyan megállapodások, amelyek kizárják, hogy a felek egymásról olyan információkat adjanak tovább, amelyekről együttműködésük során szereztek tudomást. Itt célszerű felhívni a figyelmet arra is, hogy az ilyen típusú korlátozások sok esetben már a semmisség határát súrolják, hiszen nem ritka, hogy a felek valamelyike a jogviszony megszűntét követően is saját szakmájában szeretne tovább tevékenykedni, ezzel pedig nem fér össze az olyan kizáró rendelkezés, amely szerint a szóban forgó személy két éven át hasonló tevékenységi körű gazdasági társasággal munkavégzésre irányuló jogviszonyt nem létesíthet.
7.1.1.2. Jogellenes adatkezelés
A gyakorlat számos példát szolgáltat olyan esetekre is, amikor kisebb piaci szereplők, például márkakereskedők kerülnek szerződéses kapcsolatba nagyobb vállalatokkal, és ennek során adatokat bocsátanak az anyacég rendelkezésére. Ilyenkor nem ritka, hogy azok az adatbázisok, amelyek az anyacéggel éppen szerződéses jogviszonyban álló kisebb vállalatok partnereinek különféle azonosítóit tartalmazzák (ügyfélkör), a piaci viszonyok átrendeződése folytán gazdát cserélnek. A hatályos jogi szabályozás nem nyújt tételes eligazítást arra vonatkozóan, hogy ilyenkor mi számít jogellenes adatkezelésnek, az ítélkezési gyakorlat azonban azt látszik erősíteni, hogy amennyiben az információk továbbítása kizárólag és kifejezetten azt a célt szolgálja, hogy a fogyasztók ellátása folyamatos és megfelelő színvonalú legyen, hozzájárulásukat az ilyen adattovábbításokhoz vélelmezni kell. Természetesen más a helyzet akkor, ha valamelyik érintett igazolja, vagy a bizonyosságot megközelítő erővel valószínűsíti, hogy őt jogsérelem érte.
7.1.1.3. Igényérvényesítés polgári jogi úton
A fenti rövid áttekintés alapján látható, hogy hatályos versenyjogunkat és a hozzá kapcsolódó jogalkalmazást is átszövik az adatvédelmi vonatkozású rendelkezések, illetőleg jogelvek, vagyis az adatok megfelelő kezelésével kapcsolatos kötelezettség nem korlátozódik egyetlen jogágra. Ha tehát valakit versenyjogi jogsérelem ért, nincs akadálya annak, hogy ebből eredően beállott kárának megtérítését a polgári jog eszközével követelje.
7.1.1.4. Határozatok nyilvánosságra hozatala mint szankció
A versenyjogi szabályok érvényesülése felett a Gazdasági Versenyhivatal őrködik, amely központi költségvetési szerv. A versenyjogi ügyben eljáró versenytanács köteles nyilvánosságra hozni határozatait, végzéseit pedig nyilvánosságra hozhatja. Ennek az sem akadálya, ha valamelyik érintett a döntés bírósági felülvizsgálatát kérte, azonban ezt a tényt a nyilvánosságra hozatalkor jelezni kell. Ha a vizsgálatot elrendelő végzést nyilvánosságra hozták, akkor az eljárást befejező döntést is nyilvánosságra kell hozni. Elképzelhető ugyanis, hogy a vizsgálat megállapításaival ellentétben az érdemi határozatban az eljáró versenytanács nem állapítja meg a jogsértést, vagy azt a korábbitól eltérően értékeli. Megállapítható tehát, hogy a nyilvánosságra hozatal a versenyjog terén is egyfajta szankcióként van jelen. Az eljáró versenytanács határozatában elmarasztalt vállalkozó vagy egyéb piaci szereplő a gazdasági életben nehéz helyzetbe kerülhet, és joggal számolhat azzal, hogy terméke, illetőleg szolgáltatása kedvezőtlenebb megítélés alá esik majd. Az eljáró versenytanács határozatai közzétételéről a versenytanács elnöke gondoskodik.
7.2. A fogyasztói jogokat érintő adatokkal kapcsolatos kérdések
A piaci szereplők viszonylatában a fogyasztók vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben, éppen ezért fontos, hogy érdekeiket és jogaikat hatékonyan működő szervezetek védjék, egyértelmű jogszabályok alapján. A globális gazdasági együttműködések és az áru szabad áramlásának újonnan tapasztalt negatív hozadékait ellensúlyozandó, még nagyobbra nőtt a fogyasztóvédelmi garanciák jelentősége. A fogyasztók kiszolgáltatottsága jelentősen csökkenthető az információszabadság révén elsősorban azáltal, hogy a fogyasztók érdekeit érintő ügyekbe a nyilvánosság lehető legszélesebb körét vonják be.
A nyilvánosság egyrészről fegyver a fogyasztók kezében a piaci erejükkel visszaélő termelő és szolgáltató vállalkozásokkal szemben, de egyben érdeke is minden tisztességes piaci szereplőnek. Az információ nyilvánossága elősegíti a tisztességes piaci magatartás, valamint a fogyasztóvédelem szabályainak érvényesülését.
Az utóbbi évek sorozatos élelmiszerbotrányai kapcsán érezhetően felerősödött a közvélemény, valamint a szakmai szervezetek aggodalma az élelmiszer-biztonságot illetően. Magyarországon ma számos hatóság lát el fogyasztóvédelmi feladatokat, eltérő illetékességi és hatáskörrel. A fogyasztóvédelmi hatósági ellenőrzés rendszere meglehetősen széttagolt, és a különböző hatóságok eljárása az információk nyilvánossága szempontjából igencsak eltérő.
7.2.1. Európai uniós irányelvek a fogyasztóvédelemben
Az Európai Unióban a fogyasztóvédelmi előírásokat elsősorban áru- és szolgáltatásspecifikus irányelvek és ajánlások tartalmazzák. A fogyasztóvédelem egyik alappillére az átláthatóság, amelyet több jogszabály mellett az élelmiszerjogra vonatkozó rendelet is hangsúlyoz. Az élelmiszerjogra vonatkozó szabályok kötelezik a hatóságokat, hogy amennyiben egészséget veszélyeztető jelenségekkel kapcsolatos információkról szereznek tudomást, tájékoztassák arról az állampolgárokat is. Ugyanezen jogszabály mondja ki azt is, hogy bárki számára elérhetővé kell tenni az illetékes hatóság ellenőrzési tevékenységével és hatékonyságával kapcsolatos információkat.
Jól látható az Unió törekvése a fogyasztóvédelmi jogalkotás javítására a 2007 és 2013 közötti időszakra elfogadott egészségügyi és fogyasztóvédelmi program stratégiájában. A program egyik fő célja a fogyasztók magas szintű védelmét garantáló gazdasági környezet megteremtése, amely elősegíti a fogyasztók gazdasági érdekeinek és biztonsághoz való jogának érvényre juttatását.
7.2.2. A magyarországi szabályozás
A jelenlegi hazai szabályozás és a fogyasztóvédelmi intézményi rendszer, mint ahogy azt már említettük, meglehetősen összetett, a hatóságok eljárása az adatnyilvánosság szempontjából nem egységes, ráadásul a jogszabályok értelmezésében is akadtak nehézségek.
7.2.2.1. Nyilvánosság, szervezetrendszer
A Gazdasági Versenyhivatal, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete rendszeresen elektronikusan közzéteszi a fogyasztóvédelmi ügyekben hozott döntéseket, ezzel szemben a fogyasztóvédelmi felügyelőségek, az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások határozatai szinte egyáltalán nem jutnak el a közvéleményhez.
7.2.2.2. Jogosultságok, kötelezettségek
A fogyasztóvédelemről szóló jogszabályok tartalmazzák a fogyasztók tájékoztatáshoz való jogát. Ez mindenekelőtt a termelő/szolgáltató tevékenységet végzők számára ír elő kötelezettségeket a termék jellegzetességeire és az árucímkén feltüntetendő adatokra nézve. Emellett bizonyos veszélyek, kockázatok esetén a gyártóknak e körülményekről pontosan tájékoztatniuk kell a fogyasztókat. Ez azonban nem elégséges, szükséges és fontos emellett a fogyasztóvédelmi ügyekben eljáró hatóságok tevékenysége során keletkezett adatok, információk megismerhetősége is.
7.2.3. A fogyasztóvédelemmel kapcsolatos információk nyilvánosságát érintő legfontosabb szabályok
Alapvető alkotmányos joga minden állampolgárnak, hogy megismerhesse a közérdekű adatokat. Az Alkotmánybíróság egyik határozatában konkrét állásfoglalást hozott arról, hogy a közérdekű adatokhoz való hozzáférés az Alkotmányból fakadó alapvető jog. A közérdekű adatokhoz való hozzájutás lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy ellenőrizhessék a végrehajtó hatalom, a közigazgatás jogszerű működését és hatékonyságát. Az AB okfejtése szerint az adatok nyilvánossága előmozdítja az államhatalmi és államigazgatási szervek demokratikus működését. Az állampolgári ellenőrzés csak abban az esetben lehet igazán hatékony, ha a jogalanyok hozzáférhetnek a közérdekű adatokhoz, és megismerhetik az államigazgatási szervek tevékenysége során keletkezett adatokat, információkat.
7.2.4. A jogi szabályozás ellentmondásai
7.2.4.1. Törvények ellentmondásossága
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) egyes rendelkezéseiben a jogalkotó jelentős lépést tett annak érdekében, hogy a közigazgatási határozatok bárki számára megismerhetőek legyenek, azonban ezen jogszabályok megalkotása nem vonta maga után azoknak a törvényeknek a felülvizsgálatát, amelyek a Ket.-ben meghatározottnál szűkebb körű nyilvánosságot írnak elő, és ezáltal nincsenek összhangban az adatvédelmi törvénnyel és a Ket.-tel. A Ket. szabályaihoz képest eltérő eljárási rendet határoz meg a fogyasztóvédelmi főfelügyelőségek tevékenységét és mozgásterét rögzítő fogyasztóvédelmi törvény (Fv-tv.) a piacfelügyeleti eljárás tekintetében. A fogyasztóvédelmi törvény ugyan kötelező közzétételt ír elő azokban az esetekben, amelyek az élet, az egészség, a testi épség és a környezet védelme szempontjából jelentősek, és a fogyasztók széles körét érintő, különösen nagy kárral fenyegetnek, ugyanakkor a fogyasztóvédelmi hatóságok gyakorlatában ez meglehetősen szűk esetkört, kevés ügyet érint. A fogyasztóvédelmi törvény tehát leszűkíti azoknak az adatoknak a csoportját, amelyek vonatkozásában nyilvánosságra hozatali kötelezettsége áll fenn az eljáró hatóságnak, mivel csak a legsúlyosabb, legnagyobb kockázatot jelentő esetekben, az azonnal végrehajtandó határozatokra ír elő széles körű tájékoztatási kötelezettséget.
7.2.4.2. Egységesítés ajánlással
Az említett ellentmondás feloldására látott napvilágot az az adatvédelmi biztosi ajánlás, állásfoglalás, amely nem tartja elfogadhatónak a fogyasztóvédelmi felügyelőségek eljárásának a Ket. hatálya alóli kivételét, illetőleg az egyéb közigazgatási eljárásokhoz képest a nyilvánosság korlátozását, mivel az indoklás szerint a fogyasztók joggal igénylik a szélesebb körű tájékoztatást nemcsak a nagyobb kockázattal járó, hanem a kisebb súlyú jogsértések esetén is. Az ombudsmani vizsgálat azt is megállapította, hogy a fogyasztóvédelmi hatóságok meglehetősen szűkkörűen értelmezik és alkalmazzák a fogyasztóvédelmi törvény nyilvánosságot lehetővé tevő szabályát. A fogyasztóvédelmi főfelügyelőségeknek nincs egységes, központi nyilvántartásuk a piacfelügyeleti ellenőrzések során keletkezett adatokból, mert azokat különböző adatbázisokban és információs rendszerekben tartják nyilván. Ilyen információs rendszer például a RAPEX, a Közösségi Gyors Tájékoztatási Rendszer, valamint KPIR, a Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszer; e nyilvántartások azoknak a termékeknek az adatait tartalmazzák, amelyekről a hatósági vizsgálat megállapította, hogy veszélyesek. Ezek az információs rendszerek eredetileg azért lettek kialakítva, hogy felgyorsítsák és elősegítsék a hatóságok közötti információcserét. A jogszabály szerint a fogyasztónak jogában áll adatokat kérni ezekről a termékekről a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségtől, a valóságban azonban nem könnyű bárki számára hozzájutni ezekhez a KPIR-ben nyilvántartott adatokhoz, mert a hatóság az adatoknak csak egy szűkebb részét tette elérhetővé a világhálót használó nagyközönség számára, és azokat sem a saját honlapján, hanem nehezen megtalálható helyen. Jogos igény, hogy a Főfelügyelőség oly módon segítse elő a fogyasztók tájékozódását, hogy kérés nélkül is elérhetővé teszi a KPIR adatait, a mostaninál sokkal bővebb tartalommal. Ehhez azonban elengedhetetlen deklarálni a KPIR adatainak azon csoportját, amelyek egyéb jogok sérülése nélkül nyilvánosságra hozhatók.
7.2.4.3. Szabálysértési eljárások
További problémát jelent, hogy a szabálysértési eljárás kikerült a Ket. hatálya alól, mivel az ilyen esetekre a szabálysértésről szóló 1999. évi LXIX. törvényt kell alkalmazni. A szabálysértési eljárásra vonatkozó törvény nem teszi lehetővé, hogy az e tárgyban meghozott hatósági határozatok nyilvánosságra kerülhessenek, ezért szükséges lenne kiegészíteni az eljárási szabályokat a fogyasztóvédelmi szervek határozatai tekintetében.
7.2.4.4. Békéltetés
Bizonyos fajta jogviták rendezésére alakultak meg a békéltető testületek, amelyek feladata, hogy elősegítsék a felek megegyezését. A békéltető testületek tevékenységi körébe tartozik az is, hogy ajánlást adjanak ki, amennyiben az eljárás alá vont szervezet az eljárás kezdetekor úgy nyilatkozott, hogy a döntést önmagára nézve kötelezőnek nem fogadja el. Ha a tanács ajánlásában megfogalmazottaknak az eljárás alá vont szervezet nem tesz eleget, és az abban foglaltak a fogyasztók széles körét érintik, akkor az illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőség kötelezettsége, hogy a panaszt és az eljárás eredményét nyilvánosságra hozza. Ekkor azonban az az abszurd helyzet áll elő, hogy egy olyan szerv jogosult nyilvánosságra hozni a békéltető testület döntését, amely nem is vett részt az eljárásban. Éppen ezért szükség lenne arra, hogy a békéltető testületek tevékenységére vonatkozó szabályokat a jogalkotó felülvizsgálja az adatok nyilvánosságra hozatala tekintetében, mivel nincs egységes joggyakorlat, és a békéltető testületek döntései megyénként eltérően válnak mindenki által elérhetővé.
7.2.4.5. A Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal adatbázisa, hatásköre
Problémát jelentenek továbbá a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal által összegyűjtött adatok nyilvánosságra hozatalának szabályai is. A Hivatal többek között a különböző hatóságoknál működő információs rendszerekre épülő saját adatbázist hoz létre, amelynek segítségével gyors és átfogó tájékoztatót képes nyújtani a fogyasztók számára az élelmiszer-biztonsági kérdések tekintetében. Emellett maga is információkat gyűjt, elemez, és szükség esetén közzéteszi a laboratóriumi monitorvizsgálatok eredményét. A Hivatal eljárására vonatkozó kormányrendelet csupán általánosságban fogalmazza meg, és nem pontosítja azoknak a dokumentumoknak a körét, amelyek nyilvánosak, és nem definiálja azt sem, hogy mely adatokat kell kötelezően közzétenni, illetőleg hogy a fogyasztók hogyan juthatnak ezen adatokhoz. Az ezekről való döntést ugyanis a kormányrendelet a Hivatal szervezeti és működési szabályzatában rendeli deklarálni. Azonban ezeket a részletszabályokat az adatvédelmi törvény szerint jogszabályokban kell kifejteni, és nem elegendő az adatnyilvánosság, iratnyilvánosság kérdéseinek csupán szervezeti és működési szabályzatban történő rögzítése. Ezzel kapcsolatban az sem elfogadható, hogy a nyilvános adatcsoportok meghatározása csak a hivatalvezető döntése nyomán legyen deklarálva.
7.2.5. Jogalkalmazási nehézségek
Valamennyi, Ket. alapján eljáró hatóság számára a törvény előírja, hogy az érdekeltség vizsgálata nélkül, bárki számára hozzáférhetővé kell tennie azokat a döntéseket, amelyek a lakosság jelentős részét és a fogyasztók jogait közvetlenül érintik. Bárki igényelheti e döntések, információk rendelkezésre bocsátását, és azokat felhasználhatja, terjesztheti.
7.2.5.1. A fogyasztók jogait közvetlenül érintő információk
Jogosan merül fel azonban a kérdés, hogy melyek azok az információk, amelyek a lakosság jelentős részét és a fogyasztók jogait közvetlenül érintik. Ennek eldöntése ugyanis meglehetősen szubjektív. A nagy nyilvánosságot érintő ügyek körének meghatározása jelentős probléma elé állítja a hatóságokat, ezért szükséges lenne a fogalmak kiterjesztő értelmezése a jogalkalmazás során. Ez lenne a letéteményese annak, hogy a fogyasztóvédelmi ügyekben valóban érvényesülhessen a nyilvánossághoz való jog és az átláthatóság.
7.2.5.2. Közzétételi kötelezettséggel érintett határozatok
Nehézséget okoz a hatóság eljárásában, hogy a Ket. 69. §-a (6) bekezdésének alkalmazásával a hatósági vizsgálat mely szakaszában hozott határozatokra terjed ki a közzététel és a nyilvánosságra hozatal lehetősége. Ez a szabályozás ugyanis abból a szempontból nem szűkíti le a nyilvános határozatok körét, hogy azok jogerősek-e vagy sem. Ezzel szemben a Ket. 81. §-ának (8) bekezdése akként rendelkezik, hogy a jogerős határozatok közzétételét törvény írhatja elő. E szerint tehát a nyilvánosságra hozható határozatok körét a törvény leszűkíti a jogerős határozatokra, és ráadásul a nyilvánosságra hozatal lehetőségét csak kifejezett törvényi rendelkezés esetén engedélyezi, ami több szempontból is aggályos.
Az utóbbi rendelkezést górcső alá vette egy ombudsmani vizsgálat is, amelynek eredményeként az adatvédelmi biztos aggályát fejezte ki a tekintetben, hogy e rendelkezésnek nem lenne szabad leszűkítenie a jogalkotó által is megkívánt, a fogyasztók magas szintű védelmét és az információszabadságot is szolgáló nyilvánosságot. Emellett a vizsgálat arra is rámutatott, hogy ez nem áll összhangban a Ket. 69. §-ának (6) bekezdésében foglaltakkal sem. Azzal ugyanis, hogy kizárólag a jogerős határozatok körére terjed ki a nyilvánosságra hozatal lehetősége, sok esetben okafogyottá válik maga a közzététel, ugyanis a másodfokú határozat meghozataláig eltelt idő alatt megszűnhet a konkrét szabálysértés vagy jogellenes magatartás, amelyre a határozatot meghozták. Az adatvédelmi biztos ajánlásában megfogalmazta azt az álláspontját, amely szerint az ismétlődő, súlyos és szándékos jogsértések esetén a jogalkalmazóknak ne legyen mérlegelési joguk a közzétételt illetően, hanem jogszabálynak kellene köteleznie őket a marasztaló határozatok nyilvánosság elé tárására. Ez azért is lenne indokolt, mert bizonyos esetekben kisebb súlyú törvénysértések is nyilvánosságra hozhatók a jogszabály szerint. Jó példa erre a gazdasági kamarákról szóló törvény idevonatkozó rendelkezése. E szerint ugyanis a kamarai etikai szabályokat megsértő, valamint a fogyasztók érdekeivel ellentétes gazdasági tevékenységet folytató kamarai taggal szemben a kamara által meghozott elmarasztaló határozat nyilvánosságra hozható. Ez a rendelkezés azonban diszkriminatív a kamarai tagokra nézve, ugyanis ezeket csak a kamarai tagokra alkalmazhatja a szervezet. Az önkéntes kamarai tagsággal a gazdálkodó szervezetek ezen rendelkezést önmagukra nézve kötelezőnek ismerik el, ehhez képest a nem kamarai tagokkal szemben ilyen intézkedéseket nem foganatosíthat a gazdasági kamara etikai bizottsága. Tehát egy önként vállalt jogviszonnyal hátrányos helyzetbe kerül a gazdálkodó szervezet a kamarán kívüli cégekkel szemben a hiányos törvényi rendelkezésből eredően.
7.2.5.3. A nyilvánosság korlátjai
A nyilvánosság egyik határát az üzleti titok jelenti, melyet a Ptk. 81. §-a szabályoz, és amely komoly nehézségek elé állítja az eljáró hatóságokat. A hatóságok nagyon óvatosan bánnak a nyilvánosságra hozatal lehetőségével, és gyakran fordul elő, hogy inkább nem alkalmazzák a közzététel eszközét, csupán kifejezett, egyértelmű jogszabályi előírás esetén. Ez az óvatosság abból ered, hogy a hatóságok elkerüljék az elmarasztaló határozattal sújtott gazdálkodó szervezet által üzleti titok, jó hírnév sérelme vagy károkozás miatt indított pereket. Ez azonban egy jogi nonszensz, hiszen a vállalkozások jogszerű működését ellenőrző szerv által meghozott elmarasztaló határozatot bárki számára megismerhetővé kell tenni, mert a nyilvánosságnak egyrészt visszatartó ereje van, másrészt pedig e határozatok megismeréséhez a fogyasztóknak alapvető érdekük fűződik. Az üzleti titok nem szolgálhat védőbástyaként a jogsértő piaci szereplők számára, ugyanis a jogsértés titokban tartása nem tekinthető jogszerű érdeknek, és az ilyen jogértelmezés szöges ellentétben áll a jogintézmény szellemiségével.
