Témánkhoz kapcsolódik, ezért nem hagyható figyelmen kívül a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény. A jogszabály deklarált célja, hogy meghatározza a polgárok személyi és lakcímadatait tartalmazó nyilvántartása működésének törvényes feltételeit. Ez a nyilvántartás azokat az alapvető személyi és lakcímadatokat tartalmazza, amelyek a polgárok egymás közötti jogviszonyaiban a személyazonosság igazolásához szükségesek, illetőleg amelyek arra szolgálnak, hogy a közigazgatási és igazságszolgáltatási szervek, a helyi önkormányzatok, valamint más természetes és jogi személyek, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek törvényen alapuló adatigényeit kielégítsék. Az alábbiakban röviden áttekintjük, hogy a vizsgált jogszabály milyen, témánk szempontjából fontos rendelkezéseket tartalmaz.
Idekapcsolódó változás, hogy a kormány 2006 decemberében rendelettel létrehozta a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát (a továbbiakban: KEKKH). Ez a budapesti székhelyű, önállóan gazdálkodó költségvetési szerv elsősorban az elektronikus közszolgáltatásokhoz, valamint egyes központi közigazgatási nyilvántartási rendszerekhez kapcsolódó adatkezelési és hatósági feladatokat látja el. A KEKKH központi hivatal, amelyet a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter irányít. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását a KEKKH vezeti, és erre a szervre hárulnak többek között a központi útiokmány-, a közúti közlekedési és a bűnügyi nyilvántartással kapcsolatos feladatok is.
4.1. A személyazonosító jel használata
A törvény bevezető rendelkezései körében olyan, már ismert megfogalmazásokkal találkozunk, mint például a természetes személy személyes adataival való önrendelkezési jogának és a közérdeknek az összhangja, az adatkezelés célhoz kötöttsége, a kezeléssel érintett adatok körének pontos meghatározása és az adatkezelés időbeni korlátozása. Itt találkozhatunk azzal a rendelkezéssel is, amely szerint a személyazonosító jel csak a törvényben meghatározott korlátozott körben és szabályozott feltételek mellett, valamint az ott megállapított határidőig használható.
4.2. Az adatkiadás megtilthatósága
A jogszabály alapelvi jelleggel rögzíti, hogy törvény eltérő rendelkezése hiányában a polgár jogosult megtiltani a róla nyilvántartott adatok kiadását.
4.3. Az adatkérés sorrendje
Említést érdemlő szabály, hogy az adatigénylő szervek, ideértve azokat a polgárokat is, akik másokról legálisan adatokat kívánnak szerezni, elsősorban az érintett polgártól kérhetnek adatokat. A nyilvántartás szolgáltatását akkor vehetik igénybe, ha az eljáráshoz szükséges adat a polgártól nem szerezhető be, vagy az általa közölt adatok nem alkalmasak az azonosításra, továbbá ha a nyilvántartásból való közvetlen adatigénylés mentesíti a polgárt a többszörös adatszolgáltatási kötelezettség alól. Az adatigénylő szervek a nyilvántartásból csak azokat a személyes adatokat kérhetik, amelyekre jogaik érvényesítése és feladataik ellátása során jogszabály által is elismerten szükségük lehet.
4.4. A nyilvántartott nyilatkozatai
A polgár az adatainak szolgáltatását korlátozó vagy tiltó nyilatkozatot tehet, ezt a későbbiekben vizsgáljuk részletesebben.
4.5. Értelmezések
A jogalkotó az értelmező rendelkezések körében definiálja a polgár természetes személyazonosító adatait, lakóhelyét, tartózkodási helyét és egyéb, nyilvántartásban feltüntetendő adatait. Szabatos meghatározását adja a törvény az adatszolgáltatás fogalmának is, amely nem más, mint a nyilvántartásban szereplő polgár adatainak a törvényben meghatározott tartalmú és terjedelmű közlése. Az adatszolgáltatás lehet egyedi és csoportos, attól függően, hogy az egyetlen polgár, avagy polgárok valamilyen jogszabály által elismert szempont szerint összeállított csoportjának adatait érinti. Megkülönböztetünk továbbá eseti és rendszeres adatszolgáltatást is.
4.6. Nyilvántartás, hatáskör, illetékesség
A törvény következő szerkezeti egysége a nyilvántartás szervezetére vonatkozó, valamint hatásköri és illetékességi szabályokat tartalmaz. Ebből annyit célszerű kiemelni, hogy a törvényben meghatározott feladatok ellátása során számottevő mennyiségű feladat hárul például a települési önkormányzat jegyzőjére, valamint a megyei és a fővárosi közigazgatási hivatalra.
4.6.1. Nyilvántartott adatok, adatforrások
A jogszabály részletszabályokat tartalmaz a nyilvántartás adataira, adatforrásaira vonatkozóan is, ezek köréből azonban csupán annyi emelendő ki tanulságul, hogy még az adatkezeléssel hivatásszerűen foglalkozó szervek sem nyerhetik akármilyen forrásból információikat, a törvény ugyanis pontosan rögzíti, hogy mely források szolgálhatnak alapul. Ilyen például a polgár lakcímbejelentése, a polgár kérelme személyazonosító irat kiállítása iránt, az anyakönyvből az anyakönyvvezető által küldött értesítés, valamint az ezekhez csatolt okiratok. A jogszabály ehhez kapcsolódóan mondja ki, hogy bizonyos szerveknek értesítési kötelezettségük áll fenn a személyi adat- és lakcímnyilvántartás irányában.
4.7. Jogosultság az adatszolgáltatásra
Részletes szabályok vonatkoznak arra, hogy kik és mely esetekben jogosultak a nyilvántartásból adatszolgáltatásra. A lényeg, hogy a nyilvántartás szervei a törvényben meghatározott feltételekkel és korlátok között a polgár, illetve a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet kérelmére, a felhasználás céljának és jogalapjának igazolása esetén szolgáltatnak adatot, vagyis például amikor valaki azért érdeklődik egy másik személy adatai iránt, mert azok bejelentésére bíróság hívta fel, a kérelemhez mellékelni kell a bíróság ilyen tartalmú végzését.
4.8. Adatigénylés
Fontos tudni, hogy egyedi adatszolgáltatás elsősorban az adatigénylő lakó- vagy tartózkodási helye, székhelye, telephelye szerint, illetőleg az érintett polgár ismert lakcíme szerint illetékes jegyzőtől kérelmezhető. Ilyen a Központi Hivataltól akkor igényelhető, ha az a jegyző által a szükséges technikai feltételek hiányában, vagy egyéb okból nem, illetőleg csak célszerűtlenül teljesíthető. Csoportos adatszolgáltatás a településen, illetőleg az okmányiroda illetékességi területén lakcímmel rendelkező polgárok adatairól az illetékes jegyzőtől, a polgárok szélesebb körének adatait érintően a Hivataltól igényelhető.
4.8.1. Igénylők köre
A törvény differenciáltan szabályozza, hogy a nyilvántartásból mely adatokat mely szervek vagy személyek milyen esetben kérhetik. Lakcím- és névadatot például bárki igényelhet, aki a felhasználás célját és jogalapját igazolja. Az adatigénylés hátterében állhat például jog vagy jogos érdek érvényesítése, tudományos kutatás, közvélemény-kutatás és piackutatás megkezdéséhez szükséges minta, vagy közvetlen üzletszerzés célját szolgáló lista összeállítása. Egyéb adatok igénylésére eltérő szabályok és garanciális rendelkezések vonatkoznak, amelyek azt szolgálják, hogy senkiről ne lehessen valós ok fennállásának hiányában személyes adatokhoz jutni.
4.9. Adatvédelem
A jogalkotó külön fejezetet szentel az adatvédelem kérdéskörének. Az adatkezelő a polgárok személyes adatai védelméért való felelősségének körében köteles olyan technikai, szervezési intézkedéseket tenni, ellenőrzési rendszert kialakítani és adatvédelmi szabályzatot kiadni, amely biztosítja az adatvédelmi követelmények teljesülését. Az adatkezelőnek az adatszolgáltatásról is nyilvántartást kell vezetnie, és azt öt évig meg kell őriznie.
A polgárok személyi adatainak nyilvántartására vonatkozó szabályokat azért elemeztük csupán áttekintő jelleggel, mert az összeállítás más fejezeteiben szintén érintünk idetartozó jogszabályi rendelkezéseket. Annyi azonban már e rövid áttekintés alapján is megállapítható, hogy a jogalkotó a polgárok személyi adatainak nyilvántartását az adatkezelésre és adatvédelemre vonatkozó joganyag olyan különálló fejezetének tekinti, amely önálló törvény megalkotását igényelte.
