1. Beruházások, tárgyi eszközök könyvelése
A tárgyi eszköz bekerülési értékébe tartozó tételeket a felmerüléskor a "161. Befejezetlen beruházások" számlán kell könyvelni – lehetőleg tárgyi eszközönként. A beruházás befejezésekor, a tárgyi eszköz üzembe helyezésekor a tárgyi eszköz bruttó értékét a "161. Befejezetlen beruházások" számláról kell a "12-15. Tárgyi eszközök" számlacsoportok megfelelő számlájára átvezetni.
A tárgyi eszközök terv szerinti értékcsökkenését, továbbá terven felüli értékcsökkenését és annak visszaírását a "12-15. Tárgyi eszközök" számlacsoporton belül célszerű külön számlákon kimutatni.
A tárgyi eszközök terv szerinti értékcsökkenését költségként az "57. Értékcsökkenési leírás" számlacsoportban kell elszámolni a "12-15. Tárgyi eszközök" számlacsoport kijelölt számláival szemben. (Kivétel a használatbavételkor egy összegben elszámolt értékcsökkenés, amelyet célszerű az "57. Értékcsökkenési leírás" számlacsoportban a "161. Befejezetlen beruházások" számlával szemben elszámolni.)
A tárgyi eszközök (beleértve a beruházásokat is) terven felüli értékcsökkenését a "86. Egyéb ráfordítások" számlacsoport elkülönített számláján kell elszámolni a "12-15. Tárgyi eszközök" számlacsoportok, illetve a "161. Befejezetlen beruházások" számla kijelölt számláival szemben. Ha a terven felüli értékcsökkenés visszaírásra kerül, annak összegét a "96. Egyéb bevételek" számlacsoport elkülönített számláján kell elszámolni a "12-15. Tárgyi eszközök" számlacsoportok, illetve a "161. Befejezetlen beruházások" számla kijelölt – terven felüli értékcsökkenést tartalmazó – számláival szemben.
2. A tárgyi eszközök és a beruházások kivezetése az állományból
A tárgyi eszközök és a beruházások állományból történő kivezetése többféle jogcímen történhet. Ezek közül a legfontosabbakat ismertetjük.
2.1. A beruházás rendeltetésének megfelelően már nem használható tárgyi eszköz
2.1.1. Jegyzőkönyv
Ha a tárgyi eszköz, a beruházás rendeltetésének megfelelően már nem használható (ez gyakorlatban a selejtezés), mert feleslegessé vált, mert használhatatlan, mert megsemmisült, mert hiányzik, erről, ennek megállapításakor, jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyben rögzíteni kell azt is, hogy az állományból kivezetett tárgyi eszköz készletre vehető-e vagy sem, ha igen, akkor milyen értéken (mennyi a haszonanyagértéke, hulladékértéke, esetleg készletként való értékesítésének várható eladási ára).
2.1.2. Elszámolás
A készletre vételi értékkel csökkentett nettó értéket terven felüli értékcsökkenésként kell elszámolni, a készletre vételi érték pedig az adott tárgyi eszköz bruttó értékét csökkenti.
2.1.3. Átvezetési kötelezettség
A terven felüli értékcsökkenés elszámolása után az adott tárgyi eszköz terv szerinti értékcsökkenését és terven felüli értékcsökkenését át kell vezetni a (csökkentett) bruttó értéket mutató számlára, és ezzel a könyvviteli nyilvántartásokból is a kivezetés megtörtént.
2.2. A tárgyi eszköz, a beruházás értékesítése
A tárgyi eszköz, a beruházás értékesítésekor a tárgyi eszköz, a beruházás könyv szerinti (nettó) értékét az egyéb ráfordításokkal szemben kell elszámolni a bruttó érték csökkentésével. Ezt követően kell az elszámolt terv szerinti értékcsökkenést és terven felüli értékcsökkenést az adott eszköz – előbbiek szerint csökkentett – bruttó értékét mutató számlára átvezetni. A tárgyieszköz-, a beruházásértékesítés elsődleges bizonylata az értékesítésről kiállított számla.
2.3. A tárgyi eszköz, a beruházás térítés nélküli átadása
A tárgyi eszköz, a beruházás térítés nélküli átadása a számviteli törvény szerint olyan gazdasági esemény, amelyet a rendkívüli tételek között kell elszámolni: az átvevő a rendkívüli bevételekkel szemben veszi állományba az átadó által közölt könyv szerinti nettó értéken, de legfeljebb az átvételkori forgalmi, piaci értéken, az átadó pedig rendkívüli ráfordításként számolja el a térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értékét a bruttó érték csökkentésével.
2.3.1. Az átvezetés időpontja
A rendkívüli ráfordításként történő elszámolást követően kell az elszámolt terv szerinti értékcsökkenést és terven felüli értékcsökkenést az adott eszköz – előbbiek szerint csökkentett – bruttó értékét mutató számlára átvezetni.
2.3.2. Az átadás bizonylata
A térítés nélküli átadás bizonylata a számlát helyettesítő okmány, amely tartalmazza az átadásra kerülő eszköz könyv szerinti értékét és a fizetendő általános forgalmi adót is. Ha az átvevő az általános forgalmi adót nem fizeti meg a számlát helyettesítő okmány alapján, akkor azt elengedett követelésként kell elszámolni a rendkívüli ráfordítások között.
2.4. A tárgyi eszköz, a beruházás apportkénti átadása
A tárgyi eszköz, a beruházás nem pénzbeli betétként, továbbá a jegyzett tőkén felüli tőkeként történő átadását is a rendkívüli tételek között kell elszámolni: az átadónál a könyv szerinti értéket rendkívüli ráfordításként, a létesítő okiratban (az apportlistán) elismert értéket rendkívüli bevételként.
2.4.1. Elszámolás, átvezetés
Az apportként átadott tárgyi eszköz, beruházás könyv szerinti (nettó) értékével az átadáskor a bruttó értéket kell csökkenteni a rendkívüli ráfordításokkal szemben. A rendkívüli ráfordításként történt elszámolást követően kell az elszámolt terv szerinti értékcsökkenést és terven felüli értékcsökkenést az adott eszköz – előbbiek szerint csökkentett – bruttó értékét mutató számlára átvezetni.
2.4.2. Bizonylatolás
Az apportkénti átadás elsődleges bizonylata a számlát helyettesítő okmány, amely tartalmazza az átadásra kerülő eszköz létesítő okiratban elismert értékét, az ezen érték alapján fizetendő általános forgalmi adót. [Kapcsolódó tétel az apportként átadott eszköz könyv szerinti (nettó) értékének kivezetése.]
3. Beruházással kapcsolatos számlázási követelmények
A beruházási szállítók (kivitelezők, tervezők, fuvarozók stb.) a termékértékesítésről, a szolgáltatásnyújtásról a számlát a szerződés szerinti teljesítés időszakában kötelesek kiállítani, a vevő (a beruházó) által elfogadott, elismert összegben.
3.1. A számla tartalma
A számlával szembeni követelményeket egyrészt az általános forgalmi adóról szóló törvény, másrészt a számviteli törvény fogalmazza meg. Ezek közül – a számviteli elszámolás szempontjából – fontos, hogy a számla tartalmazza
– a számla kibocsátójának (az eladónak, a szállítónak) a cégjegyzékbe bejegyzett cégnevét, székhelyét, adószámát,
– a vevő (a beruházó) nevét, címét a cégjegyzékbe bejegyzett módon,
– a gazdasági esemény, az elvégzett munka, a nyújtott szolgáltatás tartalmát, az azt meghatározó mennyiségi és minőségi kritériumokat, ismérveket, azok ellenértékét és általános forgalmi adóját, amelyek a szerződés szerinti teljesítés azonosításához, ellenőrzéséhez, a könyvviteli nyilvántartásokban való rögzítéshez mindenképpen szükségesek,
– közvetített szolgáltatás esetén annak külön tételben való szerepeltetését,
– a számla alaki és tartalmi hitelességéért, az abban foglaltak valódiságáért felelősséget vállaló aláírását stb.
3.2. Számlakibocsátási tilalom
Abban az esetben, ha a szerződés szerinti teljesítést a vevő (beruházó, megrendelő) nem ismeri el (nem fogadja el annak jogosságát), akkor a számlát nem szabad kibocsátani. Aki a vevő (beruházó, megrendelő) által el nem ismert, el nem fogadott teljesítéséről számlát állít ki, aki az ilyen számlát a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíti, az a számviteli törvény előírásait sérti meg.
3.3. Számlahelyesbítés, helyesbítő számla
Amennyiben a számla kibocsátása – el nem ismert teljesítés esetén – mégis megtörtént, a számla kibocsátója helyesbítő számlát köteles kibocsátani.
3.3.1. A helyesbítő számla kibocsátója
A helyesbítő számlát annak kell kiállítania, aki (amely) az eredeti (a helyesbített) számlát kiállította.
3.3.2. A helyesbítő számla tartalma
A helyesbítő számlának tartalmaznia kell az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti
– a helyesbítés tényére utaló jelzést,
– az eredeti számla azonosításához szükséges adatokat,
– a módosításnak megfelelő új tételeket,
– és mindazokat az adatokat, amelyeket a számlának tartalmaznia kell.
Az általános forgalmi adóról szóló törvény és a számviteli törvény előírásai alapján a helyesbítő számlán – az előbbiek figyelembevétele mellett - szerepeltetni kell
– az eredeti számla szerinti értékeket (az eredeti eladási árat és annak áfáját) negatív előjellel;
– az eredeti számla szerinti értéknek az utólag adott engedménnyel, a visszaáru értékével (azaz a helyesbítés összegével) csökkentett összeget, a csökkentett eladási árat, mint a módosított forgalmiadó-alapot és az arra jutó általános forgalmi adót, valamint
– az utólag adott engedmény, a helyesbítés összegét és annak áfáját (a fenti tételek különbözetét) negatív előjellel.
Ha az eredeti számla szerinti értéket teljes összegében helyesbítik, akkor a helyesbítő számla fenti, második bekezdés szerinti adatai nulla értéket mutatnak.
3.3.3. A helyesbítés időbeli hatálya
A helyesbítés számviteli szempontból az eredeti számla szerinti teljesítés időpontjára vonatkozik általában az utólag adott engedmény, illetve az utólag felszámított felár esetén, kivéve a szavatossági jogok (igények) érvényesítése során utólag adott engedményt, amikor a helyesbítés a szavatossági igény megismerésének időpontjára vonatkozik. A helyesbítés a gazdasági esemény megtörténtéhez kapcsolódik visszáru esetén, amikor a korábban értékesített terméket az eladóhoz visszaszállították, visszavették, akkor a visszaszállítás mint teljesítési időpontra vonatkozik.
3.4. Sztornószámla
A sztornószámla fogalmat sem az általános forgalmi adóról, sem a számvitelről szóló törvény nem használja, nem ismeri. Így gyakorlati használata törvénynyel nem alátámasztott.
3.4.1. A sztornószámla fogalom használata
Sztornószámla elnevezést ezért legfeljebb a következő esetekben lehet használni:
– ha a nem számítógéppel kiállított számlát a kibocsátó tévesen állította ki, vagy egyáltalán nem kellett volna kiállítania, és így azt a vevőnek nem adta át;
– a számlán szereplő adatokat a könyvviteli nyilvántartásokban a kiállító nem rögzítette, a kiállított számla valamennyi példánya áthúzással, "sztornó" jelöléssel érvényesíthető, és ezen formájában, a szigorú számadási kötelezettség szabályai mellett a számviteli törvényben előírt időtartamig (8 évig) megőrizendő.
3.4.2. Sztornírozási tilalom
A leírtak alapján a számítógéppel (számítógépes háttérrel) kiállított számlát nem lehet sztornírozni még abban az esetben sem, ha a gép által készített számla használhatatlan (összegyűrt, olvashatatlan), mivel az azon szereplő adatok vagy már rögzítettek a könyvviteli nyilvántartásban, vagy újabb adatbevitel nélkül a későbbiekben rögzítik azokat. Ilyen esetben – mindenképpen – helyesbítő számlát kell kiállítani.
3.5. Részszámla
Sem a számvitelről, sem az általános forgalmi adóról szóló törvény nem ismeri a részszámla, illetve a végszámla fogalmát, ebből következően azok használata nem ajánlott.
A részszámla, mint a részteljesítésről kiállított számla, használatának nincs akadálya akkor, ha a végszámla az utolsó teljesítésről kiállított számla (valójában a végszámla az utolsó részszámla).
3.6. Végszámla
A végszámla – valamikor – a teljesített szolgáltatás (elsősorban az építési-szerelési tevékenység) egészéről kiállított számla volt, amikor a részteljesítésekről részszámlát állítottak ki. Ha ezzel a tartalommal alkalmaznánk a végszámlát, akkor a hivatkozott törvények előírásai figyelembevétele mellett a végszámlában helyesbíteni kellene a részszámlában már elszámolt tételeket. Ezt a helyesbítés a teljesítés időpontjára visszamenőlegesen, önellenőrzés keretében lehetne elvégezni, amelynek a következménye módosítaná a fizetett társasági adót.
