A követelések polgári jogi úton történő érvényesítésének szabályait a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) tartalmazza. A Pp. szabályozza a peren kívüli, azaz a fizetési meghagyásos, valamint a peres eljárást, amelyek lényegét az alábbiakban foglaljuk össze.
2.1. Fizetési meghagyásos eljárás
2.1.1. Az eljárásban érvényesíthető igények köre
Pénzfizetésre irányuló követelés érvényesítésére fizetési meghagyás útján is lehetőség van, azzal, hogy kizárólag fizetési meghagyás útján érvényesíthető a pénz fizetésére irányuló olyan követelés, amelynek összege a kettőszázezer forintot nem haladja meg. Az igényérvényesítés feltétele, hogy van olyan bíróság, amely a fizetési meghagyás kibocsátására illetékes, illetve a kibocsátás akadálya, ha a kötelezettnek nincs belföldön ismert lakóhelye (tartózkodási helye vagy székhelye).
2.1.2. Kérelem
A fizetési meghagyás iránti kérelmet az erre rendszeresített űrlapon – lásd függelék – kell előterjeszteni. (Az űrlaphoz hozzájuthatunk iratmintatárból, de a nyomtatványok a bíróságon is rendelkezésre állnak.)
A kérelem a kötelezett ellen fennálló több követelés tekintetében, valamint több kötelezett ellen fennálló azonos követelés tekintetében együttesen is előterjeszthető. Több kötelezett ellen fennálló követelés esetében az egyes kötelezetteket terhelő összegeket határozottan meg kell jelölni, egyetemleges kötelezettség esetében pedig a kérelemben ezt kell feltüntetni.
A jogosult köteles az űrlapnak mind a kérelem előterjesztésére, mind a meghagyás kibocsátására szolgáló részét a Pp. 121., illetve a 317. §-ának megfelelően kiállítani.
2.1.2.1. Hiánypótlás
Ha a jogosult a kérelmet nem az arra rendszeresített űrlapon terjesztette elő, vagy nem megfelelően töltötte ki, illetve nem csatolta a szükséges példányszámban, őt a bíróság a hiányok pótlására hívja fel.
2.1.2.2. Hatály
A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél beadásának (lásd később).
2.1.3. A fizetési meghagyás tartalma
A fizetési meghagyásos eljárás – megjegyezzük – a fentiek szerinti összegnél magasabb értékre is célszerű, hiszen – ha a meghagyást a kötelezett nem támadja meg – jóval rövidebb idő alatt juthatunk a pénzünkhöz - a későbbiekben ismertetendő végrehajtásra irányuló eljárásban –, mintha perelnénk. A bíróság ugyanis az ellenfél meghallgatása nélkül, legkésőbb a kérelem beérkezésétől számított harminc napon belül bocsátja ki a fizetési meghagyást, amely tartalmazza
– az eljáró bíróságot és a bírósági ügyszámot;
– a feleknek és képviselőiknek nevét és lakóhelyét;
– a követelés jogalapját, valamint a követelésnek és járulékainak összegét, ingó dolog kiadására irányuló követelés esetében pedig a dolognak, valamint annak a pénzösszegnek megjelölését, amelyet a jogosult a dolog helyett elfogadni hajlandó;
– azt a meghagyást, hogy a kötelezett a követelésnek a meghagyás kézbesítésétől számított tizenöt nap – váltón alapuló követelés esetében három nap – alatt tegyen eleget, és az összegszerűen meghatározott eljárási költségeket is fizesse meg; valamint
– azt a figyelmeztetést, hogy a kötelezett, ha a követelést alaptalannak tartja – a meghagyás ellen a 319-320. § szerint ellentmondással élhet. [A fizetési meghagyás kézbesítésének egyébként ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél kézbesítésének (128. §)].
2.1.4. Ellentmondás
A fizetési meghagyásban foglaltak partnerünk részéről vitathatók, ellene a kötelezett a kézbesítéstől számított tizenöt nap – váltón alapuló követelés esetében három nap – alatt a fizetési meghagyást kibocsátó bíróságnál írásban ellentmondással élhet. Ha az ellentmondás a fizetési meghagyásnak csak valamely része vagy rendelkezése ellen irányul, a fizetési meghagyásnak az ellentmondással nem érintett része (rendelkezése) jogerőre emelkedik.
2.1.4.1. Fizetési halasztás, kijavítás, jogerő
A Pp. rendelkezése értelmében nem tekinthető a fizetési meghagyás megtámadásának, ha a kötelezett a követelés összegét teljes egészében elismeri, és csak a fizetésre halasztásnak vagy az összeg részletekben való megfizetésének engedélyezését kéri. Ebben az esetben a 217. § (3) bekezdését kell megfelelően alkalmazni, azaz a bíróság elrendelheti a részletekben történő teljesítést. Az előzőeken túl nem minősül a fizetési meghagyás megtámadásának a kijavításra irányuló kérelem sem.
Ha a fizetési meghagyást ellentmondással kellő időben nem támadták meg, annak ugyanolyan hatálya van, mint a jogerős ítéletnek. Ilyenkor a bíróság a fizetési meghagyást jogerősítési záradékkal látja el, és így kézbesítteti a jogosultnak. Ha pedig az ellentmondás elkésett, a bíróság azt hivatalból elutasítja.
2.1.4.2. Az eljárás megszüntetése
Adminisztrációs hibánkból előfordulhat, hogy a kötelezett az ellentmondásban okirati bizonyítékkal valószínűvé teszi, hogy az érvényesített követelést a fizetési meghagyás kibocsátását megelőzően már teljesítette. Ez esetben arra számíthatunk, hogy a bíróság az okirati bizonyíték másolatának csatolásával felhív minket, hogy tizenöt napon belül nyilatkozzunk a követelés fennállásáról. Elismerés, vagy a nyilatkozattétel elmulasztása esetén a bíróság az eljárást megszünteti, egyébként pedig tárgyalást tűz ki.
2.1.4.3. Az "alapos" ellentmondás és a gyakorlat
Az ellentmondás akkor alapos, ha abban a kötelezett a követelésre nyilatkozik, és előadja a védekezésének alapjául szolgáló tényeket, valamint ezek bizonyítékait; okirati bizonyítékait eredetiben vagy másolatban pedig csatolja. Megjegyezzük, hogy a gyakorlatban e szabály lényegében nem él, mivel általában az ellentmondás mindössze annyit tartalmaz, hogy a kötelezett "ellentmondással él", esetleg az a mondat is szerepel a beadványban, hogy vitatja a tartozást, de általában az melléklet nélkül érkezik a bírósághoz. Erősen vitatható a Pp. rendelkezésével ellentétes gyakorlat kialakulása és az ismertetett "megoldás" bíróságok általi elfogadása. Az esetek többségében ugyanis megállapítható, hogy az ellentmondás csupán időhúzásra szolgál, a melléklet és érdemi védekezés nélküli ellentmondásoknak a legtöbb esetben semmi alapjuk nincs, viszont arra megfelelőek, hogy a jogosult az időmúlás következtében biztosan ne juthasson hozzá a követeléséhez, vagy adott esetben csak évek múltán, hiszen a kötelezett általában még az első bírósági tárgyaláson is további határidőt kap indokolásra és bizonyításra, amellyel a fizetési meghagyásos eljárás előnyei a nullára redukálódnak. Ez az eljárás a fizetési morált nem javítja, és a korábban fizetőképes vállalkozások felszámolásához is vezethet.
2.1.4.4. Az eljárás perré alakulása
A jogszabályi határidőben (lásd korábban) előterjesztett ellentmondás folytán a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul. A bíróság ez esetben az ellentmondás kézbesíttetésével egyidejűleg felhívja a jogosultat, hogy az illetéket nyolc napon belül a peres eljárás illetékének összegére egészítse ki. A felhívás határidőben történő teljesítésére ügyeljünk, mert mulasztás esetén a bíróság megszünteti a pert, és a procedúrát kezdhetjük ismét.
Az illeték kiegészítése esetében a bíróság az ügy tárgyalására határnapot tűz ki, és arra a jogosultat felperesként, a kötelezettet pedig alperesként megidézi. Ha az alperes a követelésre vonatkozó nyilatkozatát az ellentmondással együtt már benyújtotta, annak másodpéldányát az ellentmondással kézbesíttetni kell a felperesnek. Az eljárásra a továbbiakban az elsőfokú eljárásra vonatkozó általános rendelkezések irányadóak, amelyeket a következőkben ismertetünk.
2.2. Igényérvényesítés polgári perben, keresettel
Ha az összeg nagyobb, esetleg a követelést vitatja partnerünk, általában keresetet nyújtunk be igényünk érvényesítésére. (Megjegyezzük azonban, hogy nagyobb, nem vitatott összeg érvényesítésére – ha annak a későbbiekben ismertetett feltételei fennállnak – célszerűbb felszámolási eljárást indítani, mert annak tartama lényegesen rövidebb, az eljárás költsége lényegesen alacsonyabb, és ha adósunk fizetőképes, felszámolása előtt teljesít.)
A peres eljárásra vonatkozó – a hitelezők számára fontosabb szabályokat – az alábbiakban foglaljuk össze.
2.2.1. Perindítás
A pert keresetlevéllel kell indítani, amelyet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz kell benyújtani. Kiemeljük, hogy ha esetleg nem az előzőek szerinti bírósághoz érkezik a beadvány, akkor sem csorbulnak jogaink, mert ebben az esetben a bíróság a megfelelő szervezeti egységhez továbbítja azt.
A perindítás korlátja, miszerint ún. marasztalásra irányuló kereseti kérelemnek csak lejárt követelés érvényesítése végett van helye. Emellett fontos információ lehet, hogy ha a kereseti kérelem számadási kötelezettség megállapítására irányul, ez esetben ezzel együtt kérhetjük felperesként az általunk előterjesztett számadás helyességének megállapítását is. Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek azonban csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból nem követelhet teljesítést.
2.2.1.1. Hatásköri és illetékességi szabályok
Témánk szempontjából – véleményünk szerint – feltétlenül hasznos a következő hatásköri és illetékességi szabályok ismerete:
– a helyi bíróság hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyek elbírálását törvény nem utalja a megyei bíróságok hatáskörébe;
– a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak: azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke az ötmillió forintot meghaladja, a nemzetközi árufuvarozási vagy szállítmányozási szerződéssel kapcsolatos perek, az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perek stb. (a felsorolás csak az összeállításunk szempontjából jelentős, szóba jöhető eseteket tartalmazza);
– az a bíróság, amelynek területén az alperes lakik, mindazokban a perekben illetékes, amelyekre más bíróság kizárólagos illetékessége megállapítva nincs (általános illetékesség);
– a jogi személyek elleni perekben az általános illetékességet a jogi személy és az annak képviseletére hivatott szerv székhelye egyaránt megalapítja. Székhelynek – kétség esetében – az ügyintézés helyét kell tekinteni. Ha a jogi személy székhelye Budapesten van, működési köre azonban Pest megye területére terjed ki, a Pest megye területére illetékes bíróság jár el;
– ha a jogi személynek belföldön nincs székhelye, belföldi jogi személy felperes által indított perben az illetékességet a felperes jogi személynek a székhelye alapítja meg. Ha a felperes belföldi természetes személy, a bíróság illetékességét a felperes lakóhelye, illetve ennek hiányában a tartózkodási helye is megalapítja;
– a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok elleni perekben a bíróság illetékességének megállapítására az előző két bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni;
– külföldi jogi személyek ellen az előtt a bíróság előtt is lehet vagyonjogi pert indítani, amelynek területén a külföldi jogi személy ügyeinek vitelével megbízott személy lakik, illetve vagyonjogi perre a külföldi jogi személy magyarországi fióktelepének, illetve kereskedelmi képviseletének székhelye szerinti bíróság is illetékes;
– a gazdálkodó szervezet által tevékenysége körében kötött ügyletből eredő követelés iránti pert az ügyletkötés vagy a teljesítés helyének bírósága előtt is meg lehet indítani;
– váltóra alapított per a váltó fizetési helyének bírósága előtt is megindítható;
– a mellékkötelezettet a főkötelezettel együtt az előtt a bíróság előtt is lehet perelni, amely a főkötelezett elleni perre bármilyen címen illetékes;
– vagyonjogi ügyek tekintetében a felek a felmerült jogvitájukra vagy a meghatározott jogviszonyból eredő jövőbeli jogvitájuk esetére kiköthetik valamely bíróság illetékességét (alávetés). Ilyen kikötéssel a felek élhetnek írásban, szóban, írásbeli megerősítéssel, olyan formában, amely megfelel a felek között kialakult üzleti szokásoknak; vagy nemzetközi kereskedelemben olyan formában, amely megfelel az olyan kereskedelmi szokásoknak, amelyet a felek ismertek vagy ismerniük kellett, és amelyet az ilyen típusú szerződést kötő felek a szóban forgó üzletágban általánosan ismernek és rendszeresen figyelembe vesznek. Korlát, miszerint nincs helye illetékességi kikötésnek olyan ügyekben, amelyekre a törvény valamely bíróság kizárólagos illetékességét állapítja meg. A kikötött bíróság a felek eltérő megállapodása hiányában kizárólagosan illetékes, és a kikötés hatálya kiterjed a jogutódokra is.
2.2.1.2. A keresetlevél tartalma
A keresetlevélnek tartalmaznia kell
– az eljáró bíróság megnevezését;
– a feleknek, valamint a felek képviselőinek nevét, lakóhelyét és perbeli állását;
– az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával;
– azokat az adatokat, amelyekből a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható;
– a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet (kereseti kérelem);
– az arra való utalást, hogy a felek közötti jogvitában közvetítői eljárás volt-e folyamatban – kivéve ha a közvetítői eljárást törvény kizárja.
2.2.1.3. Mellékletek
A keresetlevélhez csatolni kell azt az okiratot, illetve annak másolatát (kivonatát), amelynek tartalmára a felperes bizonyítékként hivatkozik, vagy amely a bíróság hatáskörének és illetékességének megállapításához, valamint amely a hivatalból figyelembe veendő egyéb körülményeknek az igazolásához szükséges, kivéve ha az adatokat személyi igazolvánnyal is lehet igazolni; erre a keresetlevélben utalni kell. Kötelező jogi képviselet esetében pedig a keresetlevélhez csatolni kell a jogi képviselő meghatalmazását is, illetve a képviseleti jogot igazolni kell.
2.2.1.4. Elutasítás
A keresetlevél benyújtásakor minden tekintetben alaposságra kell törekedni, mert a Pp. meglehetősen tág teret enged annak - idézés kibocsátás nélküli – elutasítására. Az előzőeknek megfelelően tehát a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy
– a perre a magyar bíróság joghatósága a törvény vagy nemzetközi egyezmény rendelkezése alapján kizárt;
– a felperes követelésének érvényesítése más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes, de a 129. § rendelkezése (áttétel más bírósághoz, illetve hatósághoz) a szükséges adatok hiányában nem alkalmazható;
– a pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie;
– a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt – akár ugyanazon bíróság, akár más bíróság előtt – a per már folyamatban van, vagy annak tárgyában már jogerős ítéletet hoztak (ún. ítélt dolog);
– a félnek nincs perbeli jogképessége;
– a felperes követelése idő előtti, vagy – az elévülés esetét ide nem értve – bírói úton nem érvényesíthető;
– a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indítja, vagy a per csak jogszabályban meghatározott személy ellen indítható, illetve meghatározott személyek perben állása kötelező, s a felperes e személyt (személyeket) – felhívás ellenére – nem vonta perbe;
– külön jogszabály a keresetindításra határidőt állapít meg (például közbeszerzési ügyekben a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény, adóügyekben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény stb.), ezt a felperes elmulasztja, és igazolási kérelmet sem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja;
– a jogi képviselő által benyújtott keresetlevél nem tartalmazza a keresetlevél tartalmánál összeállításunk korábbi részében felsoroltakat, illetve ha a jogi képviselő nem csatolta a meghatalmazását, vagy nem fizették meg az eljárási illetéket (ennek összegére a későbbiekben kitérünk), valamint
– a felperes hiánypótlásra neki visszaadott keresetlevelet a kitűzött határidő alatt nem adta be, vagy újból hiányosan adta be, és emiatt a keresetlevél nem bírálható el.
Abban az esetben, ha a bíróság keresetünket a fenti okok valamelyikére hivatkozással elutasítja, a hiba korrigálható. A Pp. ugyanis lehetőséget ad arra, hogy a felperes az elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt szabályszerűen újból benyújthassa a keresetlevelet, avagy követelését egyéb úton, szabályszerűen érvényesíthesse. Ilyenkor a keresetlevél ún. jogi hatályai fennmaradnak, azonban a határidőre figyelni kell, mert elmulasztása esetén nem élhetünk igazolási kérelemmel – azaz az jogvesztő.
2.2.2. Tárgyalás
Ebben a részben a mulasztás következményeit, a jogérvényesítéshez szükséges eljárásjogi lehetőségeket és a bizonyítási eszközök közül az okiratokra vonatkozó előírásokat foglaljuk össze – mint érdemben leginkább témánkhoz kapcsolódó területeket.
2.2.2.1. Mulasztás
Ha követelésünket kénytelenek voltunk "bíróság elé vinni", mindenképpen figyelnünk kell arra, hogy az első tárgyalást ne mulasszuk el, mert a mulasztás egyrészt jogvesztéshez, másrészt az eljárás elhúzódásához is vezethet, az alperesi (kötelezetti) mulasztás azonban javunkra is válhat a következők szerint.
Elöljáróban felhívjuk a figyelmet arra, hogy a keresetlevélben minden esetben szerepeljen az arra vonatkozó kérelem, hogy a tárgyalást távollétünkben is tartsa meg a bíróság, mert előfordulhat, hogy minden jó szándék ellenére sem jutunk el a tárgyalásra – például forgalmi és egyéb, rajtunk kívül álló okokból. Ha ugyanis a felperes – szabályszerűen kézbesített idézés ellenére – elmulasztja az első tárgyalást, és megelőzőleg nem kérte, hogy a bíróság a tárgyalást távollétében is tartsa meg, a bíróság az alperes kérelmére a pert megszünteti.
Abban az esetben azonban, ha az első tárgyalást az alperes mulasztja el, és írásbeli védekezést nem terjesztett elő, a bíróság a felperes kérelmére az alperest az idézéssel közölt kereseti kérelemnek megfelelően bírósági meghagyással kötelezi, egyben marasztalja a felperes költségeiben. (Ezzel az eljárás időtartama jelentősen lerövidülhet.)
A bírósági meghagyás ellen is van helye ellentmondásnak, ennek határideje a kézbesítésétől számított tizenöt nap. Hasonlóan a fizetési meghagyásos eljárásnál már írtakra, nem tekinthető a bírósági meghagyás megtámadásának, ha az alperes a követelés összegét teljes egészében elismeri, és csak a fizetésre halasztást vagy részletben való fizetést, illetőleg csak a bírósági meghagyás kijavítását kéri. A kellő időben benyújtott ellentmondás esetében a bírósági meghagyást kibocsátó bíróság a per tárgyalására új határnapot tűz ki. (A bírósági meghagyásnak ellentmondással meg nem támadott része jogerőre emelkedik, és az új tárgyalást csak a megtámadott részre vonatkozóan kell kitűzni.) Ha az alperes az ellentmondás alapján kitűzött újabb határnapot is elmulasztja, a bíróság a korábbi meghagyást hatályában fenntartja, és az alperest az újabban felmerült költségekben is marasztalja. E meghagyás ellen sem ellentmondásnak, sem fellebbezésnek nincs helye.
2.2.2.2. Szünetelés
A szünetelésnek témánk szempontjából annyiban van jelentősége, hogy ha a per során partnerünk elismeri a tartozást, és vállalja, hogy azt megfizeti, célszerű közös kérelmet előterjeszteni szünetelés iránt, mert ezzel elejét vehetjük annak, hogy a fizetési hajlandóság ne rekedjen meg az ígéret szintjén, emellett ha a partner tényleg rendezi tartozását, a perköltség összege is jelentősen kisebb lesz, ha a per szünetelés folytán szűnik meg (erre még visszatérünk). Az előzőek szerinti esetben az eljárás akkor szünetel, ha a felek erre vonatkozó kölcsönös megegyezésüket akár az első tárgyalást megelőzően, akár az elsőfokú eljárás folyamán bármikor bejelentik. Ha úgy látjuk, hogy a fizetési hajlandóság gyengül, haladéktalanul kérjük az eljárás folytatását – azt bármelyik fél kérheti a másik fél hozzájárulása nélkül –, és figyeljünk arra, hogy nemfizetés esetén a szüneteléstől számított hat hónapon belül éljünk az eljárás folytatása iránti kérelemmel, ugyanis hat hónapi szünetelés után a per megszűnik, és e határidő elmulasztása miatt igazolásnak sincs helye. Lényeges továbbá, hogy az eljárás folytatása iránti kérelmet a bíróság a hat hónapos határidőn belül iktassa, tehát az nem elegendő, hogy az utolsó napon azt ajánlott küldeményként postára adjuk.
2.2.2.3. Bizonyítási kérdések
A vállalkozások a per során – elsődlegesen és főszabály szerint – okiratokkal (számlákkal, szerződésekkel, felszólító levelekkel) igazolják a tartozás fennállásának jogalapját és összegszerűségét, illetve az adós azt, ha tartozását időközben már rendezte, és az nem áll fenn.
Az ún. okirati bizonyítás kapcsolódó, fontosabb szabályait a következőkben foglaljuk össze:
– ha a fél tényállításait okirattal kívánja bizonyítani, az okiratot a tárgyaláson megtekintés végett be kell mutatnia;
– a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában levő olyan okirat bemutatására, amelyet a polgári jog szabályai szerint egyébként is köteles kiadni vagy bemutatni. Ilyen kötelezettség az ellenfelet különösen akkor terheli, ha az okiratot a bizonyító fél érdekében állították ki, vagy az reá vonatkozó jogviszonyt tanúsít, vagy ilyen jogviszonnyal kapcsolatos tárgyalásra vonatkozik;
– az eredeti okirat helyett annak hiteles vagy egyszerű másolatban való bemutatása is elegendő, ha ezt az ellenfél nem kifogásolja, és az eredeti okirat bemutatását a bíróság sem tartja szükségesnek;
– a bíróság elrendelheti, hogy az eredeti okiratot vagy az arról készített másolatot (kivonatot) az iratokhoz csatolják;
– amennyiben az eredeti okiratot a fél a bíróság rendelkezésére bocsátotta, és a fél hiteles másolattal nem rendelkezik, a hiteles másolatot a fél kérelmére és költségére a bíróság készíti, illetve készítteti el;
– a bíróság a szükséghez képest elrendelheti, hogy a bizonyító fél a nem magyar nyelven kiállított okiratot (például idegen nyelven készült szerződést) hiteles vagy egyszerű magyar fordításban is csatolja;
– bíróságnál, más hatóságnál, közjegyzőnél vagy valamely szervezetnél lévő irat beszerzése iránt a fél kérelmére a bíróság intézkedik, ha az irat kiadását a fél közvetlenül nem kérheti. Az eredeti okirat beszerzése mellőzhető, ha az eredeti okirat megtekintésére nincs szükség, és a fél a tárgyaláson annak hiteles vagy egyszerű másolatát bemutatja. Ha az irat kiadását a bíróság kéri, akkor az iratok beérkezéséről a feleket tájékoztatja;
– olyan tényállásra vonatkozóan, amely okirattal bizonyítható, a bíróság az egyéb bizonyítást mellőzheti;
– gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült felvétel, továbbá bármilyen adathordozó útján készített okirat teljes bizonyító erővel bizonyítja, hogy tartalma megegyezik az eredeti okiratéval, feltéve hogy a gazdálkodó szervezet, amely a felvételt készítette vagy az okiratot kiállította, illetve őrzi, a felvétel vagy az okirat azonosságát szabályszerűen igazolta. Gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült elektronikus okirat akkor bizonyítja teljes bizonyító erővel azt, hogy tartalma megegyezik az eredeti okiratéval, ha az okiratról elektronikus okiratot készítő azt minősített elektronikus aláírással és – ha jogszabály így rendelkezik – időbélyegzővel látta el, illetve külön jogszabály által meghatározott eljárás szerint készítette el. Gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült okirat bizonyító ereje – az okirat tartalmát illetően – az eredeti okiratéval, közokiratról készült okirat esetében pedig a teljes bizonyító erejű magánokiratéval azonos.
