1. Változások a személyi jövedelemadóban

1.1. Fogalmak és értelmező rendelkezések

1.1.1. A belföldi illetőségű magánszemély fogalmának pontosítása

2008. január 1-jétől belföldi illetőségűnek minősül az a magánszemély is, akinek kizárólag belföldön van állandó lakóhelye, továbbá akinek létérdekei központja belföld, ha nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel, valamint akinek szokásos tartózkodási helye belföldön található, ha nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel, és létérdekei központja sem állapítható meg.

Az állandó lakóhely és szokásos tartózkodási hely meghatározását az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) tartalmazza, míg a létérdekek központja alatt azt az államot kell érteni, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok fűzik (3. § 2. pont).

1.1.2. A jövedelemszerzés helye

A változó munkahelyen folytatott tevékenység esetén a jövedelemszerzés helyének a munkáltató illetősége szerinti államot kell tekinteni, ha a munkaszerződést nem belföldi telephellyel kötötték meg. Indokolt e szabály hatályon kívül helyezése annak érdekében, hogy a szerződésben foglaltaktól függetlenül mindig a munkavégzés helye legyen a jövedelemszerzés (és ezáltal az adóztatás) helye.

A természetbeni juttatás esetében a jövedelemszerzés helye belföld (3. § 4. pont).

1.1.3. Új fogalmak

A módosítás több új értelmező fogalmat vezet be: művelődési intézményi szolgáltatás, agrár de minimis támogatás, befektetési szolgáltató, foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény, pályakezdő személy.

1.1.3.1. Művelődési intézményi szolgáltatás

Művelődési intézményi szolgáltatás a könyvtári, levéltári szolgáltatás (SZJ 92.51); múzeumi szolgáltatás, kulturális örökség védelme (SZJ 92.52); előadó-művészet (SZJ 92.31.21), filmvetítés (SZJ 92.13.11), állat-, növénykert, védett természeti érték bemutatása (SZJ 92.53.1), közművelődési intézmény által nyújtott felnőtt- és egyéb oktatás (SZJ 80.4) (3. § 27. pont).

1.1.3.2. Befektetési szolgáltató

Befektetési szolgáltató a külön törvény szerint befektetési szolgáltatási tevékenység végzésére jogosult személy (3. § 79. pont).

1.1.3.3. Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény

Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvény szerinti foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény (3. § 80. pont).

1.1.3.4. Kifizető

Kifizető az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott személy azzal az eltéréssel, hogy kifizetőnek minősül a külföldi személy által belföldi szolgáltatói tevékenysége tekintetében megbízott belföldi illetőségű hitelintézet is, ha az ilyen megbízás alapján belföldön adóköteles jövedelmet fizet ki (ír jóvá) (3. § 81. pont).

1.1.3.5. Pályakezdő személy

Pályakezdő személy a munkavállaló a középfokú nevelési-oktatási vagy a felsőoktatási intézménnyel nappali képzés keretében fennálló jogviszonya megszűnését, illetve a tanulói jogviszonya tankötelezettség címén való megszűnését követő egy naptári éven belül létesített első munkaviszonyában, illetve első munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyában (3. § 82. pont).

1.1.4. Egyéb fogalmak változása

Munkaerő-kölcsönzés esetén munkáltatónak minősül – a munkavállaló kölcsönbeadójával kötött megállapodás alapján – a kölcsönzött munkavállaló számára közvetlenül juttatott bevétel tekintetében a munkavállaló kölcsönvevője. Ilyenkor a bevételnek nem számító juttatásokra, valamint a munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatásokra vonatkozó korlátot (évi 400 ezer forintot) a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő által juttatott ilyen bevételek együttes összegére vonatkozóan kell irányadónak tekinteni.

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) fogalomhasználata 2005. november 1-jétől megváltozott. Emiatt a bér fogalmában a munkanélküli-járadék helyett bevezetett álláskeresési járadék szerepel, valamint az álláskeresést ösztönző juttatás és a nyugdíj előtti munkanélküli-segély helyett – annak tartalma szerint – bevezetett álláskeresési segélyt is, meghagyva a régi elnevezéseket is (akinek a juttatást 2005. november 1-jét megelőzően állapították meg, az ellátást 2005. október 31-én hatályban lévő szabályok alapján folyósítják). Az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozások magánszemély tagjai által viselt vállalkozói járulékra tekintettel fizetett munkanélküli-ellátások is bérjövedelemnek minősülnek, a táppénzhez hasonlóan.

A Munka Törvénykönyve alapján a munkaviszony megszűnéséhez kapcsolódóan ún. "hallgatási pénz" fizethető a Ptk. szerint megkötött külön szerződés (versenytilalmi megállapodás) keretében. Ez a jövedelem a jelenleg járulék helyett csak eho-kötelezettséggel járó egyéb jövedelemnek minősül. Ugyanakkor ezt a jövedelmet az Szja-tv. alkalmazásában szintén nem önálló tevékenységből származó jövedelemként kell kezelni, mivel az szorosan kapcsolódik a korábban fennálló munkaviszonyhoz.

Az Flt. alapján folyósított nyugdíj előtti munkanélküli-segély 2005. november 1-jei hatállyal megszűnt, helyette megváltozott feltételekkel álláskeresési segély jogcímen folyósítanak ellátást. Ez a nyugdíj fogalmában változik, meghagyva a régi elnevezéseket is (akinek a juttatást 2005. november 1-jét megelőzően állapították meg, az ellátást 2005. október 31-én hatályban lévő szabályok alapján folyósítják).

A költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatás olyan támogatás, amelyet a magánszemély kizárólag a ténylegesen felmerült, igazolt kiadásainak a folyósításával történő elszámolási kötelezettség mellett kap.

A szakképző iskolai tanulót szerződés alapján pénzbeli ellátásként megillető díjból az adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő részt jelenleg a szakképzési hozzájárulással szemben költségként elszámolható összegre hivatkozással határozza meg az Szja-tv. Ez 2008-tól a minimálbér 50 százaléka (ami nem jelent tényleges mértékváltozást, ugyanis e pénzbeli juttatás havi összege a hatályos szabályok szerint a minimálbér 50 százalékáig számolható el költségként a szakképzési hozzájárulással szemben); a szakképzésről szóló törvény 2007. január 1-jétől hatályos rendelkezése alapján tanulószerződés nélkül a tanuló pénzbeli juttatása a minimálbér 20 százalékára emelkedett, emiatt visszamenőleges hatállyal módosul az a szabály, amely ezt a jövedelmet adóterhet nem viselő járandóságnak minősíti (3. § 14., 27., 42. pont).

1.2. Adómentes juttatások

1.2.1. Szövetkezet közösségi alapjából adott juttatások adómentessége

Ha a szövetkezet magánszemély tagja részére a szövetkezet közösségi alapjából a szövetkezetről szóló törvényben foglaltaknak megfelelően ad juttatást, és az egyébként adóköteles lenne, úgy az ilyen juttatások adóévi együttes értékéből személyenként a minimálbér havi összegének 50 százalékát meg nem haladó rész adómentes (1. számú melléklet 1.7. pont).

1.2.2. Falusi vendégfogadás

A falusi- és agroturisztikai szolgáltatótevékenységből származó bevétel jövedelméből a 400 ezer forintra jutó rész, illetve az előbbivel együtt a falusi vendégfogadásból származó bevétel jövedelméből az előbbivel együtt a 800 ezer forintra jutó rész akkor is adómentes, ha a falusi- és agroturisztikai szolgáltató tevékenységből származó bevétel a 400 ezer forintot, a falusi vendégfogadásból származó bevétel pedig a 800 ezer forintot meghaladja. Az említett bevételi határok átlépése esetén az adómentesség 2008 előtt nem volt érvényesíthető (1. számú melléklet 4.12. pont).

1.2.3. Művelődési intézményi szolgáltatás

Adómentesen juttatható művelődési intézményi szolgáltatásnak minősül: könyvtári, levéltári szolgáltatás (SZJ 92.51); múzeumi szolgáltatás, kulturális örökség védelme (SZJ 92.52); előadó-művészet (SZJ 92.31.21), filmvetítés (SZJ 92.13.11), állat-, növénykert, védett természeti érték bemutatása (SZJ 92.53.1), közművelődési intézmény által nyújtott felnőtt- és egyéb oktatás (SZJ 80.4). Ez a juttatás továbbra is beletartozik az évi 400 ezer forintig adómentesen adható béren kívüli juttatások körébe (3. § 27. pont, 1. számú melléklet 8.6. pont).

1.2.4. Üzletpolitikai célból adott ajándék adómentessége

Az üzletpolitikai (reklám) célból történő juttatások megváltozott feltételei szerint reklámcélú termék nem adható, szolgáltatás nem nyújtható adómentesen. Az üzletpolitikai (reklám) céllal magánszemélyek széles körében nyilvánosan meghirdetett kampány keretében, a juttatás meghirdetett feltételeinek megfelelő résztvevőknek is csak árengedményként, valamint áru, szolgáltatás vásárlásához kapcsolódó visszatérítésként, vagy más kedvezmény lehet adómentes a juttatás. A visszatérítés vagy kedvezmény módja azonban bármilyen, így árura vagy szolgáltatásra váltható bon, kupon, kártyapont vagy jóváírás is lehet. A vetélkedőkön, versenyeken, a szerencsejátékokról szóló törvény alapján szervezett sorsolásokon elnyert reklámajándékok továbbra is adókötelesek.

Változatlanul adómentes az üzleti forgalom növelése érdekében valamely termék megismertetése céljából adott áruminta. Árumintának minősül a képviselt termék olyan jellemző kisebb része vagy mennyisége, amely kizárólag a képviselt termék bemutatására szolgál, és amely fizikai állapotánál, vagyoni értékénél fogva tartós használatra és más cél elérésére (például valamely ellenérték kiegyenlítésére) nem alkalmas (1. számú melléklet 8.14. pont).

1.2.5. Étkezési juttatás

2008. január 1-jétől a munkáltató által a munkavállaló részére étkezőhelyi vendéglátás, munkahelyi étkeztetés, közétkeztetés nyújtása (biztosítása) révén juttatott bevételnek (ideértve a kizárólag e szolgáltatások igénybevételére jogosító utalványt is) a havi adómentes része 10 ezer forintról 12 ezer forintra emelkedik. A kizárólag fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító utalvány (ideértve az étel-, italautomatából történő vásárlásra jogosító elektronikus adathordozót is) formájában juttatott bevételnek a havi adómentes határa 5 ezer forintról 6 ezer forintra emelkedik (1. számú melléklet 8.17. pont).

1.2.6. Iskolakezdési támogatás

A munkáltató által adható iskolakezdési támogatás adómentes határa a 20 ezer forint fix összeg helyett 2008-tól a havi minimálbér 30 százalékáig terjedő érték (1. számú melléklet 8.30. pont).

1.2.7. Önkormányzatok, társadalmi szervezetek, alapítványok, közalapítványok, egyházak adómentes juttatásai

Adómentes az önkormányzatok, társadalmi szervezetek, alapítványok, közalapítványok, egyházak által szervezett különböző társadalmi, kulturális, sport, hagyományőrző, szabadidő-rendezvények alkalmából helyben nyújtott szolgáltatás, helyben fogyasztott étel, ital, azonban a kiosztott ajándékjuttatások együttesen sem haladhatják meg a rendezvény összes költségének 10 százalékát (1. számú melléklet 8.35. pont).

1.3. Jövedelemnek nem számító tételek, mentességek

1.3.1. Társadalombiztosítási ellátásra kötött megállapodás

A korábban hatályos szabályozás alapján nem bevétel a nyugellátásra kötött megállapodás alapján a magánszemély helyett viselt kiadás. A rendelkezés 2007-től akkor is alkalmazható, ha a megállapodást nem biztosított magánszemély egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságának megszerzése céljából kötötték, továbbá akkor is, ha bármely EGT-államban kötötték [Szja-tv. 7. § (1) bekezdés ib) alpont, Módtv. 464. § (3) bekezdés].

1.3.2. Önkéntes kölcsönös pénztári munkáltatói hozzájárulás

Változatlanul nem számít jövedelemnek az az összeg, amelyet a munkáltató a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba (több pénztár esetén pénztárakba) együttesen legfeljebb a minimálbér 50 százalékát meg nem haladóan fizet. Változás azonban 2008-tól, hogy az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba (több pénztár esetén pénztárakba) és/vagy önsegélyező pénztárba (több pénztár esetén pénztárakba) együttesen adómentesen adható összeg 10 százalékkal, a minimálbér 30 százalékára emelkedik. Az előbbi mértékeket meghaladóan fizetett munkáltatói hozzájárulás továbbra is munkaviszonyból származó adóköteles jövedelemnek minősül.

Az önkéntes pénztárba, foglalkoztatói nyugdíj-szolgáltatói intézménybe a bevételnek nem számító munkáltatói hozzájárulás egy összegben utalható utólagosan is legfeljebb három hónapra, a magánszemély tagi jogviszonyát tanúsító okirat munkáltató számára történő átadását követően első alkalommal.

Havonta fizetett munkáltatói hozzájárulásnak változatlanul az a havi összeg minősül, amelyet a munkáltató rendelkezése alapján az átutalást követően dátum szerint az egyes hónapokban ír jóvá a pénztár nyugdíjszolgáltató intézmény [7. § (1) bekezdés k) pont].

1.3.3. Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményhez kapcsolódó kedvezmények

A nyugdíjcélú öngondoskodás 2008-tól új elemmel, a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménnyel bővül. Ezzel összefüggésben az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba történő munkáltatói hozzájárulásként befizetett összeghez kapcsolódó mentességgel megegyezően a jövedelem számításánál nem kell figyelembe venni (havonta) a minimálbér 50 százalékát meg nem haladó mértékű munkáltatói befizetést.

A munkáltató a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatásra feltételes (legfeljebb öt év) jogszerzési időtartamot is kiköthet. Ilyen esetben, ha a tag munkaviszonya a feltételes jogszerzési időtartam lejárta előtt megszűnik, az intézménytől csak a saját befizetését kapja vissza, míg a foglalkoztatói hozzájárulást a többi tag között felosztják. Így, ha a munkáltató havi befizetése meghaladta a bevételnek nem számító mértéket (a minimálbér 50 százalékát), a magánszemély olyan összeg után fizetett adót, amelyet nem szerezhet meg, ezért az erre az összegre jutó adó az önellenőrzés szabályai szerint visszaigényelhető, de úgy, hogy ha az adóköteles munkáltatói befizetés alapján a magánszemély adókedvezményt vett igénybe, ezt a kedvezményösszeget a visszaigényelhető adó összegéből le kell vonni. A feltételes jogszerzési időn belül a munkaviszony megszűnésére tekintettel a magánszemélyt a nyugdíjintézménytől megillető bevételnek a magánszemély saját befizetését meghaladó része kamatjövedelemnek minősül [7. § (1), (2), 65. § (2) bekezdés].

1.3.4. Hozamok

A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményben jóváírt hozam a jóváíráskor nem számít jövedelemnek [7. § (1) bekezdés je) alpont].

1.3.5. Nyugdíjszolgáltatás

A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény által nyugdíjszolgáltatás címén kifizetett összeg adómentes. Nyugdíjszolgáltatásra az jogosult, aki a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, vagy rokkanttá nyilvánították, azonban ha nem rokkantnyugdíjas, csak akkor, ha a tagsági jogviszonya (átlépés esetén a korábbi tagsági jogviszonya) a teljesítés évét megelőző harmadik adóévben, vagy azt megelőzően keletkezett, vagy a járadék folyósításának első három évében a járadék éves összege az előző évi összeg 15 százalékánál nagyobb mértékben nem csökken (1. számú melléklet 6.5. pont).

1.3.6. A kedvezményezett (örökös) részére történő kifizetés

Ha a tag a feltételes jogszerzési időtartam lejárta után elhalálozik, a kedvezményezettet (örököst) megillető nyugdíj-szolgáltatási kifizetés adómentes (1. számú melléklet 6.5. pont).

1.4. Az összevont adóalapot érintő változások

1.4.1. Nem önálló tevékenységből származó jövedelem

2008. január 1-jétől a törvény külön felsorolást tartalmaz a nem önálló tevékenységek megnevezésére. A változtatással nevesítve megjelenik, hogy nem önálló tevékenységnek minősül az európai parlamenti képviselő tevékenysége és a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének a tevékenysége is [24. § (1) bekezdés].

1.4.2. A jogalapításból, jogátruházásból származó egyéb jövedelem

2008. január 1-jétől a szabályok külön meghatározzák a jogot alapító és a jogot gyakorló jövedelemévek megállapítását, valamint a joggyakorlásból származó bevételrészt megkülönböztetik a joggyakorlás tárgyának átruházásából származó bevételrésztől, továbbá elhatárolják a bevételrészekkel szembeállítható költségeket a vételi, eladási jogra vonatkozó opciók pontos adójogi megítélése érdekében.

Az értékpapírokra vonatkozó jogokkal összefüggésben a törvény külön rendelkezéseket tartalmaz a következők szerint:

– a jog alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése, gyakorlásának átengedése vagy a jogról való lemondás esetén a kapott bevételből a jog, (jogosultság) megszerzésére fordított igazolt kiadást meghaladó rész a jövedelem;

– a vételi vagy más hasonló jog gyakorlása esetén a jogosultnál a joggyakorlás tárgyának a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből a megszerzésért adott ellenértéket meghaladó rész a vételi jog gyakorlásából származó bevételrész, amelyen a jog megszerzésére fordított igazolt kiadással csökkentett része a vételi jog gyakorlásából származó jövedelem. A joggyakorlás tárgyának utóbb történő átruházása esetén a megszerzésére fordított összegnek minősül az előzőek szerint megállapított jövedelem is, valamint a jog megszerzésére fordított, a magánszemélyt terhelő kiadásnak az a része is, amely a vételi jog gyakorlásából származó bevételrészt meghaladja;

– az eladási vagy más hasonló jog gyakorlása révén a jogosult által megszerzett bevételből a joggyakorlás tárgyának az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékét meghaladó rész az eladási jog gyakorlásából származó bevételrész, amelynek a jog megszerzésére fordított igazolt kiadással csökkentett része a jövedelem. A bevétel fennmaradó részéből a jövedelmet a joggyakorlás tárgyának átruházására vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani úgy, hogy átruházással kapcsolatos kiadásként a jog megszerzésére fordított kiadásnak az a része vonható le, amely az eladási jog gyakorlásából származó bevételrészt meghaladja.

Bármely esetben a joggyakorlásból származó jövedelem adókötelezettségére a szerzés jogcíme szerinti rendelkezéseket kell irányadónak tekinteni, ha a jövedelem megszerzésének a törvény szerinti jogcíme a felek (a bevételt szerző magánszemély és a vele az ügyletben szerződő személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével megállapítható. Ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket, így különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást teljesíteni [28. § (7) bekezdés].

1.4.3. Önkéntes nyugdíjpénztári kifizetések

Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által az ún. kötelező várakozási idő (tíz év) letelte után a nem nyugdíjszolgáltatásként kifizetett összeg adóköteles, azonban a bevétel adóköteles része a kötelező várakozási idő letelte utáni második évtől évente 10-10 százalékkal csökken, és a 21. évtől adómentes a kifizetés. A kifizetett adóköteles összeg csökkentése 2008-ig független volt attól, hogy a kifizetett összeg ténylegesen milyen hosszú időn keresztül volt a pénztárban befektetésként. A 2008-tól elhelyezett összegekből történő kifizetésekre az adóköteles rész csökkentése csak arra alkalmazható, amelynek a befizetésétől számítva a kifizetéséig már 10 év eltelt [28. § (8) bekezdés].

1.5. Adótábla, adójóváírás

2008. január 1-jétől az alap- és kiegészítő adójóváírás megszűnik, helyébe egységes adójóváírás lép. Az adójóváírás mértéke továbbra is a bérjövedelem 18 százaléka, legfeljebb havi 11 340 forint. A teljes összegű adójóváírás évi 1 250 000 forint jövedelem alatt érvényesíthető, kifuttatása az ennél több jövedelemmel rendelkezők esetében 2 762 000 forintig történik, a meghaladó jövedelemrész 9 százalékával kell fogyasztani az adójóváírást.

Az adójóváírás változásával összhangban változik az adóelőleg megállapításánál az adójóváírás érvényesítése. A magánszemély által tett nyilatkozat alapján a havi adójóváírást – az adott havi bér 18 százalékát, de legfeljebb 11 340 forintot - a munkáltatónak kell levonnia az adóelőlegből mindaddig, amíg az általa az adóévben kifizetett adóelőleg-alapok összege – az adott kifizetést is figyelembe véve – meg nem haladja az 1 250 000 forint jogosultsági határt [33. § (1)–(3) bekezdés, 48. § (12) bekezdés].

A 2008. évi adótábla nem változik, a 18 százalékos adókulcs sávhatára 1 millió 700 ezer forint, a meghaladó jövedelemrész adója 36 százalék. Az adótáblát kell alkalmazni az összevont adóalap adójának meghatározására, valamint az átalányadózó egyéni vállalkozók és mezőgazdasági kistermelők is ugyanezen mértékekkel számítják ki az adójukat (30. §).

1.6. Adókedvezmények

1.6.1. Mezőgazdasági őstermelő adókedvezménye

Az Európai Unió Bizottsága a 100 ezer forint őstermelői adókedvezményt – az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében – olyan állami támogatásnak minősítette, amely mint a gazdálkodóknak nyújtott működési támogatás, összeegyeztethetetlen a közös piaccal. A működési támogatás csak a de minimis rendeletekkel összhangban nyújtható, így ezt az adókedvezményt agrár csekély összegű (agrár de minimis) támogatásnak kell minősíteni már a 2007. évtől, amely elszámolási szempontból 2008. évben igénybe vett de minimis támogatásnak minősül [39. § (1) bekezdés].

Az őstermelői adókedvezmény 6 millió forint éves jövedelemkorláthoz kötötten továbbra is igénybe vehető. A korlát felett a kedvezmény a 6 millió forintot meghaladó jövedelemrész 20 százalékával csökkentett mértékben érvényesíthető, így a csökkentési lehetőség 6 millió 500 ezer forint jövedelemnél megszűnik. Az érvényesíthető adókedvezmények együttvéve legfeljebb 100 ezer forintot érhetnek el [44. § (3)–(4) bekezdés].

1.6.2. Családi kedvezmény

2008-tól az uniós állampolgárt – meghatározott belföldi jövedelemszerzés esetén – az adóztatás során úgy kell tekinteni, mintha ő maga, házastársa és gyermeke(i) is belföldi illetőségű magánszemélyek lennének, így az egyes adókedvezmények a magyar adóügyi illetőségűekkel azonosan illetik meg őket. Ezzel összefüggésben bármely EGT-állam polgára igénybe veheti a családi kedvezményt akkor is, ha nem belföldről kapja a családi pótlékot, vagy az annak megfelelő ellátást [3. § 60. pont, 40. § (12) bekezdés].

1.6.3. Adókedvezmény a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe való befizetés után

A magánszemély jogosult adókedvezményt érvényesíteni a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe való, a saját befizetései, a foglalkoztatói hozzájárulás kiegészítéseként fizetett összeghez kapcsolódóan, illetve a munkáltatói hozzájárulás adóköteles része után. A kedvezmény mértéke 30 százalék. A kedvezmény érvényesítése korlátozott: ha a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatósági adómegállapítás, munkáltatói elszámolás során megállapított éves összes jövedelme a 3 400 000 forintot nem haladja meg, akkor a kedvezmény más kedvezményekkel együtt legfeljebb 100 ezer forint keretösszegben érvényesíthető. Az említett mértéket meghaladó jövedelem esetén a 100 ezer forintnak a meghaladó rész 20 százalékával csökkentett mértékéig vehető igénybe, és így 3 900 000 forintot meghaladó éves összes jövedelem esetén adókedvezmény ilyen címen sem jár (Szja-tv. 44. §).

1.7. Vagyonátruházás

1.7.1. Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem

2008. január 1-jétől a lakóház vagy lakás, valamint lakásra vonatkozó vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem adóköteles időszaka 15 évről 5 évre csökken. A jövedelem a szerzést követő második évben 90 százalék, a harmadik évben 60 százalék, a negyedik évben 30 százalék, így a megszerzést követő ötödik évtől már nem kell adózni az értékesítés után.

Új méltányossági rendelkezés alapján az adó fizetésére kötelezett magánszemély kérelmére jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire, valamint az ingatlan vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem felhasználási körülményeire figyelemmel az adót az adóhatóság mérsékelheti vagy elengedheti [62. § (6) bekezdés, 63. § (7) bekezdés].

A nem lakásingatlanok esetében az adóköteles időszak továbbra is 15 év marad.

Ha a magánszemély olyan lakást ruház át, amelyet a 2008. január 1-je előtt hatályos rendelkezése szerint lakásszerzési kedvezménnyel szerzett, akkor az új jövedelemmegállapítási szabályokat alkalmazva, az átruházásból származó jövedelembe be kell számítania a lakásszerzési kedvezmény alapjaként érvényesített összeget, ha a lakás átruházása a lakásszerzési kedvezmény érvényesítésének évében vagy azt követő negyedik naptári év utolsó napját megelőzően történt [62. § (4) bekezdés].

1.7.1.1. A jövedelem meghatározása

Az ingatlan, a vagyoni értékű jog értékesítéséből származó jövedelmet továbbra is úgy kell meghatározni, hogy a bevételből le kell vonni azokat a kiadásokat, amelyek az eladott ingatlannal összefüggésben az eladónál felmerültek. Így levonható a megszerzésre fordított összeg (amennyiért a ingatlant, a vagyoni értékű jogot megvették, építették), levonható az ingatlan megszerzésével kapcsolatban felmerült kiadás (például megfizetett illeték), az eladásra kerülő ingatlanon elvégzett értéknövelő beruházás költsége (az ingatlan értékét, állagát megóvó ráfordításokon felül az ingatlan forgalmi értékét növelő ráfordítás, például a fűtés korszerűsítése, kerítés építése) és az ingatlan, a vagyoni értékű jog eladásával kapcsolatban felmerült kiadás (például a hirdetések díja), továbbá akár a szerzéskor, akár az átruházáskor felmerült ügyvédi költség [62. § (1) bekezdés].

1.7.2. Lakásszerzési kedvezmény

A lakásszerzési kedvezmény átmeneti szabály beiktatásával megszűnik. Átmeneti szabály rögzíti, hogy ha a magánszemély az ingatlanátruházás jövedelmét 2008. január 1-je előtt megszerezte, akkor a lakásszerzési kedvezményre vonatkozó szabályokat még alkalmazhatja.

1.7.2.1. Lakásszerzési kedvezmény

Lakásszerzési kedvezmény az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem után fizetett adóból visszajáró (vagy nem kell megfizetni), az ingatlan vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem azon része utáni adó, amelyet a magánszemély saját maga vagy közeli hozzátartozója, volt házastársa részére a jövedelem megszerzése időpontját megelőzően 12 hónapon belül, vagy az adóbevallás benyújtásáig pl. a 2007-ben eladott ingatlan esetében 2008. május 20-áig, illetőleg az eladást követő 60 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított.

1.7.2.2. Lakáscélú felhasználás

Lakáscélú felhasználásnak minősül a belföldön fekvő lakás tulajdonjogának, a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése, a belföldön fekvő lakótelek tulajdonjogának adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése, ha azon a magánszemély, közeli hozzátartozója vagy volt házastársa az említett időtartamon belül lakást épít, építtet, a belföldön fekvő lakás építése, építtetése, a belföldön fekvő lakás alapterületének növelése, ha legalább egy lakószobával történő bővítést eredményez, a belföldön fekvő lakás haszonélvezetének, használatának vagy bérleti jogának megszerzése, az idősek otthonában, vagy a fogyatékos személyek lakóotthonában biztosított férőhely – visszavásárlási és továbbértékesítési jog nélküli – megszerzése (ideértve a térítési díj előre történő megfizetését is (63. §).

1.7.3. Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem felhasználása

Bármely ingatlan (a föld és földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog), vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem adóját nem kell megfizetni (illetve vissza lehet igényelni), ha azt a magánszemély (az átruházás évében vagy az azt követő két évben) saját maga, közeli hozzátartozója, élettársa részére idősek otthonában, fogyatékos személyek lakóotthonában vagy más hasonló (például ápolási) intézményben (az EU bármely tagállamában) biztosított lakhatás megszerzésére fordítja.

Ha a magánszemély az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmet az adóbevallás benyújtásáig fordítja az előzőekben említett célra, akkor az adót nem kell megfizetnie. Ha a felhasználás a bevallást követően történik, úgy az elidegenítéséből származó jövedelemre megállapított, bevallott és megfizetett adó mértékéig az ingatlan átruházását követő első és második adóévről szóló adóbevallásában a magánszemély adókiegyenlítésre jogosult, amelyet megfizetett adóként érvényesíthet a felhasználás évéről szóló adóbevallásában. Az adókiegyenlítés összege az adóévben saját maga, közeli hozzátartozója, élettársa részére idősek otthonában, fogyatékos személyek lakóotthonában vagy más hasonló (például ápolási) intézményben (az EU bármely tagállamában) biztosított férőhely megszerzésére felhasznált résznek és a 25 százalékos adókulcsnak a szorzata.

Az adókiegyenlítés összege nem lehet több, mint az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem bevallott és megfizetett adója, az ingatlan átruházását követő második évben csökkentve a megelőző évi adóbevallásban esetleg már érvényesített adókiegyenlítéssel [63. § (2)–(6) bekezdés].

1.7.4. Ingatlan megszerzésének időpontja

Az ingatlanátruházásból származó jövedelem adóköteles időszakának meghatározása szempontjából alapvetően lényeges, hogy az ingatlanszerzés időpontja az az időpont, amelyben a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet a földhivatalhoz benyújtották, és a földterületre utóbb, 2007. december 31-ig történő ráépítés, bővítés esetében is a földterület, illetve az eredeti ingatlan megszerzésének időpontja a szerzési időpont. Azonban a 2007. évet követő ráépítés, bővítés esetén a szerzés évének azon utolsó jogerős használatbavételi engedély keltének (illetőleg a tényleges használatbavételnek) éve minősül, amelyet követően az ingatlanon további építés, bővítés nem történt. Az előzőek helyett választható, hogy a telek, illetve a már meglévő, bővítendő, újjáépítendő épület és a bővíttetéssel létrejött épületrész, az újjáépített, elbontott helyett épített épület szerzési időpontját külön-külön határozzák meg. A legegyszerűbb eset az, amikor a telket a 2008. évet megelőzően szerezte a magánszemély, a ráépítés pedig 2007 után történt. Ekkor a telek megszerzésének időpontja az az időpont, amelyben a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet a földhivatalhoz benyújtották, az épület tekintetében pedig használatbavételi (fennmaradási) engedélyről szóló határozat jogerőre emelkedésének időpontja (illetve a tényleges használatbavétel igazolt időpontja).

Összetettebb a helyzet, ha a magánszemély a 2008. évet megelőzően megszerzett telekre szintén a 2008. évet megelőzően épített épületet, majd azt 2007-et követően bővíti. A 2008-ig felépült épület(rész) esetében a szerzés időpontja a telek szerzésének időpontja (a telek tulajdonjoga bejegyzése iránti kérelem benyújtásának időpontja), a bővítéssel létrejött épületrész esetében pedig a használatbavételi, fennmaradási engedély jogerőre emelkedésének időpontja (illetve a tényleges használatbavétel igazolt időpontja). Hasonló a helyzet akkor is, ha a magánszemély a 2008. évet megelőzően szerzett olyan épületet, amelyet több ütemben, 2008-at megelőzően bővített, átépített és 2007-et követően is bővít, átépít. A 2008-at megelőző bővítések, átépítések esetében az eredetileg megszerzett épület szerzési időpontja, a 2007-et követő bővítés, átépítés esetében rendre a megfelelő használatbavételi, fennmaradási engedély jogerőre emelkedésének időpontja (illetve a tényleges használatbavétel igazolt időpontja) a szerzési időpont.

Az olyan, használatbavételi (fennmaradási) engedéllyel még nem rendelkező épített ingatlan, illetőleg alapterület-bővítés esetében, amelynek létesítése az ingatlanra kiadott legutolsó használatbavételi (fennmaradási) engedélyről szóló határozat jogerőre emelkedésének keltét követően, illetőleg ettől függetlenül is a tulajdonban (birtokban) tartás időszakában történt, a szerzés időpontjának az épített ingatlan, alapterület-bővítés tekintetében hitelt érdemlően bizonyított tényleges használatbavétel évét, vagy ha a tényleges használatbavétel éve hitelt érdemlően nem állapítható meg, az átruházás évét kell a megszerzés évének tekinteni. [60. § (1), (3)–(4) bekezdés, 62. § (2) bekezdés].

A 2007. december 31-ét követően az ingatlanra történő ráépítés, újjáépítés, alapterület-növelés esetén az építő (építtető) magánszemély nevére kiállított számla szerinti érték vehető figyelembe megszerzésre fordított összegként. A szerzési értékek arányában szétosztott, a járulékos költségeket már nem tartalmazó bevételrészekből le kell vonni az adott szerzési időponthoz tartozó szerzési értéket. A megállapított, az egyes adott ingatlanszerzési időponthoz tartozó számított összegekből rendre az adott ingatlanszerzési időpontoktól az átruházásig terjedő időtartam alapján az időmúlási tényezővel csökkentett jövedelemrészek együttes összege lesz az adóköteles jövedelem [60. § (3) bekezdés].

Az új szabályok alkalmazásához 3 évre szóló átmeneti rendelkezés kapcsolódik, amely szerint a 2008. január 1-jét megelőzően megszerzett ingatlannak a 2008-2010. évben történő átruházása esetén, az ingatlanon az említett évek időtartamára eső szerzési időponttal megvalósult épített ingatlan, illetőleg alapterület-bővítés megszerzésének időpontját a magánszemély – választása szerint – az Szja-tv. 2007. december 31-én hatályos rendelkezései alapján állapíthatja meg (azaz a telek, illetve az eredetileg megszerzett ingatlan szerzési időpontja lehet az egész ingatlan megszerzésének időpontja), de ekkor a jövedelem adóköteles időszakát lakóház vagy lakás és hozzá tartozó földrészlet átruházása esetén is a 15 éves időmúlási szabály alkalmazásával kell meghatároznia [Módtv. 468. § (8) bekezdés].

1.7.5. Lakáslízingügyletből származó jövedelem

Az ingatlanátruházásból származó jövedelmek adózására vonatkozó szabályok 2008-tól alkalmazhatóak az ingatlanlízing-ügyletek meghiúsulásából származó jövedelmekre is. A jövedelmet az ügyleti szerződésben foglaltak alapján a magánszemélyt a meghiúsulás miatt megillető (kifizetett, jóváírt) bevételből, lakáslízing meghiúsulása esetében az ötéves, illetőleg más ingatlanlízing meghiúsulása esetében a tizenöt éves időmúlási szabály alkalmazásával kell értelemszerűen megállapítani. Az időmúlás szempontjából számított összegnek a bevétel, az ingatlanmegszerzés évének az ügyleti szerződés megkötésének éve minősül. Tehát ha előzőek alapján egy lakáslízing a szerződés megkötésének évét követő ötödik évben hiúsul meg, a jövedelem nulla. Amennyiben az ingatlanlízing-ügylet meghiúsulásából származó jövedelem adóköteles, a "gondozási kedvezmény" ebben az esetben is érvényesíthető [63. § (8)–(9) bekezdések].

1.8. Tőkejövedelmek

1.8.1. Kamatjövedelem

2008. január 1-jétől a kollektív befektetési értékpapírok teljes körére is kiterjed a kamatjövedelem meghatározása. A kollektív befektetési értékpapírok tőzsdei átruházása során keletkező jövedelemre a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni [65. § (1) bekezdés].

Ha a kollektív befektetési értékpapír átruházása tőzsdén történik, az átruházás során keletkező jövedelemre a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Tőzsde alatt a hazai tőzsdét, bármely EGT-államban, továbbá OECD-tagállamban működő tőzsdét kell érteni [65. § (1) bekezdés bb) alpont, 67/A. §].

A külföldön megfizetett adó beszámítására olyan esetekben, amikor a belföldi illetőségű magánszemély által szerzett kamatból és árfolyamnyereségből származó jövedelem más államban is adóztatható, a belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, külföldön is adóztatható kamatjövedelem esetében az adót csökkenti a kamatjövedelem külföldön megfizetett adója. Nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében a kamatjövedelem után fizetendő adó nem lehet kevesebb a jövedelem 5 százalékánál, és nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár [65. § (9) bekezdés].

1.8.2. Csereügyletből származó jövedelem

A csereügyletből származó jövedelem 2008-tól tőkejövedelemnek minősül (eddig egyéb jövedelem volt), az ebből származó jövedelem utáni adó 25 százalék.

A magánszemély csereügyletből származó jövedelme a devizára, tőkére és kamatra vonatkozó kockázatok kivédése céljából vagy kockáztatással elérhető haszon reményében kötött cseréből származik. Az ilyen ügyletekben valamely, piaci változásoktól függő kötelezettség, illetve jogosultság miatt keletkező változó kiadást, illetve bevételt fix kiadásra, illetve bevételre, vagy valamely fix kiadással, illetve bevétellel járó kötelezettség, illetve jogosultság esetén azt meghatározott piaci változóhoz kötött "lebegő pénzáramra" cserélik a szerződő felek. Az új szabály azon esetekre vonatkozik, amikor a magánszemély adott ügyletben megszerzett bevétele az általa az ügylet alapján teljesített kiadás összegét meghaladja.

A csereügyletek esetenként egy-egy adóéven túl terjeszkedő időtartamra szólnak, ilyenkor a csereügyleti jövedelem adóévenkénti adókötelezettségét megtartva, veszteségbeszámítással oldható meg az ügylet eltelt időtartama alatt kialakult pozíció szerinti adóztatás. Az adókiegyenlítés a veszteség beszámítására szolgáló olyan eljárás, amely lehetővé teszi, hogy a magánszemély külön kérelem nélkül, az adóbevallásában megfizetett adóként számolhassa el az ügyletben keletkezett veszteségeire jutó adót.

A jövedelmet és a veszteséget, valamint azok beszámítását ügyletenként kell meghatározni, a különböző ügyletek egyenlegei nem vezethetők össze. A veszteségbeszámítás (adókiegyenlítés) feltétele olyan nyilvántartás vezetése, amelyből az ügylet teljes időtartamára vonatkozóan nyomon követhető és megállapítható a pénzáramok mindenkori egyenlege, valamint az, hogy egy-egy adóév végén a magánszemély az ügylet miatt adófizetésre kötelezett-e, vagy a korábban már az ügylettel összefüggésben megfizetett adójának "visszatérítésére" (a veszteség beszámítására) tarthat igényt.

Ha a magánszemély valós kockázat nélküli, a felek által piaci ár, árfolyam, kamatláb, díj és egyéb tényezők alakulásától elérő feltételek kikötésével ért el az ügylet során jövedelmet, a felek között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei alapján kell az adókötelezettséget megállapítani.

Ha a csereügyletet tőzsdén (hazai, EGT-állambeli, OECD-tagállam tőzsdéjén) kötötték, akkor az abból származó jövedelemre a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni (65/B. §).

1.8.3. Osztalékból származó jövedelem

2008-tól az értékpapír osztaléknak minősülő hozama utáni 10 százalékos adókulcs bármely EGT-államban működő tőzsdére bevezetett értékpapír osztalékára és osztalékelőlegére is alkalmazható. Így az Európai Unió bármely tagállamában működő tőzsde mellett Norvégia, Liechtenstein, Izland és Svájc tőzsdéje is a rendelkezés hatálya alá került [66. (3)–(5) bekezdés].

Az osztalék (osztalékelőleg) adóját a kifizető továbbra is a kifizetés időpontjában állapítja meg, és az Art.-ben meghatározottak szerint vallja be és fizeti meg. Ha az adót a kifizető állapítja meg, de az adó levonására nincs lehetőség, a kifizetőnek és a magánszemélynek az adóelőlegre irányadó szabályok szerint kell eljárnia (a kifizetőnek igazolást kell kiállítania a magánszemély részére, a magánszemélynek, pedig a negyedévet követő hónap 12. napjáig meg kell fizetnie a kifizető által megállapított, de le nem vont, a kifizetői igazoláson feltüntetett adót). E szabály a külföldről származó osztalék és osztalékelőleg esetében jelent változást, ugyanis a 2008. évig hatályos szabályozás szerint a külföldről származó osztalék, osztalékelőleg utáni adót - kifizető hiányában – az adóévi személyijövedelemadó-bevallásban kell(ett) megfizetni. A külföldi adóügyi illetőségű magánszemély esetében a kifizetőnek alkalmaznia kell az Art. 4. számú mellékletében foglalt rendelkezéseket is.

A magánszemély az osztalékelőleget (a külföldről származó osztalékelőleget is) és annak adóját a kifizetés évéről szóló adóbevallásban tájékoztató adatként tünteti fel, az osztalékot megállapító beszámoló elfogadásának évéről szóló adóbevallásában az osztalékot bevallja, az osztalékelőleg után megfizetett adót levont adóként veszi figyelembe.

2008-tól az osztalékra, osztalékelőlegre vonatkozó szabályt a külföldről származó osztalékra, osztalékelőlegre is alkalmazni kell, és ebből a szempontból kifizetőnek minősül a külföldi befektetési szolgáltató és a belföldi hitelintézet is, ha az általa kezelt értékpapír külföldről származó osztalékát, osztalékelőlegét fizeti ki.

A kifizető által kiállított bizonylaton, igazoláson, adatszolgáltatáson, illetőleg a magánszemély bizonylatain a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB hivatalos, a jövedelemszerzés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni [Szja-tv. 66. § (7)–(8) bekezdés].

1.8.4. Árfolyamnyereség

A belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, külföldön is adóztatható árfolyamnyereségből származó jövedelem esetében az adót csökkenti az árfolyamnyereség külföldön megfizetett adója. Nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében az árfolyamnyereség után fizetendő adó nem lehet kevesebb a jövedelem 5 százalékánál, és nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár [67. § (10) bekezdés].

A külföldi pénznemben feltüntetett adatok forintra történő átszámításának árfolyamnyereségére a kifizető által kiállított bizonylaton, igazoláson, adatszolgáltatáson, illetőleg a magánszemély bizonylatain a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB hivatalos, a jövedelemszerzés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni [67. § (10) bekezdés].

1.8.5. Tőzsdei ügyletből származó jövedelem

Az Európai Unió tagállamában működő tőzsde helyett 2008. január 1-jétől az EGT-államban működő tőzsde és változatlanul az OECD tagállamában működő tőzsde működésében megvalósuló ügyletekre terjednek ki a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések.

Átmeneti előírással megszűnik az adómérséklési lehetőség, amely a tőzsdére bevezetett értékpapírban a tőzsdére kerülés előtt felhalmozott adózatlan jövedelemrészek tőzsdei ügyletből származó jövedelemként történő adózását teszi lehetővé. Az új szabályt a 2008-tól keletkezett adózatlan jövedelemrészre kell alkalmazni.

A tőzsdei ügyletek veszteségének két éven belüli beszámítására nyílik lehetőség az adókiegyenlítés módszerének bevezetésével. Az adókiegyenlítés az adóévben és/vagy az azt megelőző két évben bevallott tőzsdei ügyletből származó veszteségnek és a 20 százalékos adókulcsnak a szorzata, csökkentve az adóévet megelőző két év bármelyikéről szóló adóbevallásban tőzsdei ügyletből származó veszteség miatt már érvényesített adókiegyenlítéssel, de legfeljebb az adóévben és/vagy az azt megelőző két évben bevallott, a tőzsdei ügyletből származó jövedelem adójával. Az adókiegyenlítést az adóbevallásban megfizetett adóként lehet figyelembe venni (67/A. §).

1.9. Természetbeni juttatások

1.9.1. Biztosítottnak nem minősülő magánszemély természetbeni juttatása

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj-tv.) szempontjából biztosítottnak nem minősülő magánszemélynek juttatott termék, szolgáltatás csak abban az esetben minősül természetbeni juttatásnak, ha az nem tevékenység vagy szolgáltatás ellenértéke. Ha a természetben adott adóköteles jövedelem juttatója a magánszemélynek nem foglalkoztatója, és a juttatás nem tevékenység, kötelezettségvállalás vagy szolgáltatás ellenértéke, a jövedelem változatlanul természetbeni juttatásnak minősül [69. § (1) bekezdés l) pont].

1.9.2. Természetbeni juttatásokat helyettesítő utalványok

A természetbeni juttatásokat helyettesítő utalványok elterjedésével összefüggésben 2008-tól változik az utalvány fogalma. Az utalvány (például jegy, bon, kupon formájában, vagy akár csak nyilvántartják listán vagy elektronikusan) akkor minősül természetbeni juttatásnak, ha az utalvány juttatási feltételei alapján megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel, és egyebekben a juttatás körülményei megfelelnek a törvényben a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezésekben foglaltaknak. A bármire felhasználható utalvány mellett nem minősül természetbeni juttatásnak a természetbeni juttatás helyett adott, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti készpénz-helyettesítő fizetési eszköz sem [69. § (11) bekezdés].

1.9.3. Magáncélú telefonhasználat

A magáncélú telefonhasználatra vonatkozó rendelkezésben 2008. január 1-jétől egyértelművé vált, hogy a szabályozás a cég, intézmény, vállalkozó stb. (kifizető) tevékenységének ellátása érdekében biztosított telefonszolgáltatásra vonatkozik. Ha nem ilyen esetről van szó, akkor nem ezeket a szabályokat, hanem a természetbeni juttatásokra vonatkozó általános szabályokat [69. § (1) bekezdés d)-e) pontok] kell alkalmazni. Változott, ha a magáncélú telefonhasználat elkülönítése nem lehetséges, a kifizetőt terhelő kiadás 20 százalékát, ha az ingyenes használatot a szolgáltató biztosítja, a magáncélú használat szokásos piaci értékét, vagy az összes használat szokásos piaci értékének 20 százalékát kell magáncélú használat értékének tekinteni. Továbbra is megmarad a tételes elkülönítés helyett az a választási lehetőség, hogy a kifizetőt terhelő kiadás 20 százaléka a magáncélú használat értéke [69. § (1) bekezdés m) pont, (12) bekezdés].

1.9.4. Munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás

A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás után az adót 2008-tól a munkáltató az adóévet követő év május hónapjának kötelezettségeként teljesítheti, azaz június 12-én kell azt bevallania, illetőleg megfizetnie. (Eddig az évi 400 ezer forint adómentességi határ túllépését követően kellett teljesíteni a kötelezettséget és ezáltal folyamatos nyilvántartást kellett vezetni, illetőleg munkaviszony megszűnésekor kellett elszámolni.) [71. § (5) bekezdés.]

1.9.5. Kamatkedvezmény

Nem minősül kamatkedvezményből származó jövedelemnek 2008-tól a külföldi kiküldetésre, külszolgálatra tekintettel adott előleg, elszámolásra kiadott összeg, feltéve hogy annak a kifizetővel való elszámolása a visszaérkezést követő 30 napon belül megtörténik [72. § (4) bekezdés n) pont].

1.10. Ingatlan bérbeadása

A termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó bevételre a magánszemély választhatja az önálló tevékenységből származó jövedelmekre vonatkozó rendelkezéseket is. A hatályos törvény szerint azonban a kifizetőnek 25 százalék adót kell levonnia, vagy ha a bérleti díjat nem kifizetőtől kapja, a magánszemélynek is negyedévente 25 százalék adót kell fizetnie. Az önálló tevékenység szabályai szerinti adózás választása esetén lehetővé válik az általános kifizetői adóelőleg-szabályok alkalmazása. (Az adóelőleg alapja a bevételből a magánszemély nyilatkozata szerinti költség levonásával meghatározott rész, de legalább a bevétel 50 százaléka, nyilatkozat hiányában a bevétel 90 százaléka.) [74. § (7) bekezdés.]

1.11. Nyeremény

A bukmékeri rendszerű és a lóversenyfogadásból származó nyeremény adókötelezettsége 2008-tól megszűnik [76. § (4) bekezdés].

1.12. Értékpapír, értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték

1.12.1. Értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényben (Gt.) megszűnt a dolgozói üzletrész nevesített megkülönböztetése, de a régebben megszerzett üzletrészekre kimondja a korábbi adószabályok fennmaradását. Az új szövetkezeti törvény előírásai szerint megszűntek a szövetkezeti üzletrészek, illetőleg befektetői részjegyekké alakultak át. Ehhez kapcsolódóan azonban adókötelezettség nem keletkezik [77/A. § (1), (2), (5) bekezdés].

A Gt. bevezette a házastársak üzletrésztulajdonának adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő megosztását. Ezzel összefüggésben az ilyen ügyletekre vonatkozó új adózási szabályok épültek az Szja-tv.-be [77/A. § (2) bekezdés g) pont].

1.12.2. Értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték

Az értékpapírra vonatkozó különféle jogok révén megszerzett vagyoni érték adókötelezettségre vonatkozó szabályozás hiányossága volt 2008-ig, hogy nem tartalmazott rendelkezéseket az értékpapírra vonatkozó vételi, illetőleg eladási jog alapítójának (opció kötelezettjének) a jog engedése ellenében szerzett jövedelme megállapításáról. A módosult szabályozás e hiányosságot megszünteti, továbbá rendelkezik a jövedelem megállapításának időpontjáról, a kifizetőt, valamint a jövedelmet szerző magánszemélyt terhelő adókötelezettségekről (77/B. §).

Ha a magánszemély – az adott tőzsde szabályzata által lehetővé tett körben és módon – tőzsdei ügyletben szerez értékpapírra vonatkozó jog révén jövedelmet, nem a 77/B. §, hanem a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó 67/A. § rendelkezéseit kell alkalmazni. Tőzsde alatt a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdét, bármely EGT-államban működő tőzsdét, valamint az OECD tagállamában működő tőzsdét kell érteni [77/B. § (13) bekezdés].

Általános rendelkezés mondja ki, hogy a 77/B. § alapján keletkező jövedelmeknél a jövedelem adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és a jogot alapító személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony (vagyis a jogot alapító személy és a magánszemély közötti közvetett kapcsolatokat is értékelni kell) és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket teljesíteni. Ha azonban a jog alapítása, megszerzése vagy gyakorlása bárki számára azonos feltételekkel megvalósuló ügyletben történt, az opció kötelezettjének jövedelme után az adó mértéke 25 százalék, illetve a jogosultnál az eladási jog gyakorlásából származó jövedelmet nem kell megállapítani, hanem a bevétel egészére az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. További általános előírás, hogy a paragrafus alapján nem pénzben megszerzett bevételre a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni [77/B. § (6) és (10) bekezdés].

1.12.3. Értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jog átruházása (átengedése), megszüntetése, gyakorlásának átengedése, illetőleg az ilyen jogról való lemondás címén megszerzett jövedelem

Az értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jog (kivéve a más értékpapírban megtestesülő jogot) átruházása (átengedése), megszüntetése, gyakorlásának átengedése, illetőleg az ilyen jogról való lemondásra tekintettel a magánszemély által megszerzett bevételből az az összeg minősül jövedelemnek, amely meghaladja a jog megszerzésére fordított, a magánszemélyt terhelő igazolt értéket (kiadást), valamint az ügylettel összefüggő, igazolt járulékos költséget. A jövedelmet a bevétel megszerzésének időpontjára kell megállapítani [77/B. § (1) bekezdés].

A 77/B. § szerinti jövedelem megállapítása során a jog és az értékpapír megszerzésére fordított kiadást az Szja-tv. 67. §-ának megfelelő alkalmazásával kell megállapítani. Előfordulhat például, hogy a magánszemély ingyenesen vagy kedvezményes áron jut hozzá az értékpapírra vonatkozó, előzőekben felsorolt joghoz. A jog ingyenes vagy kedvezményes megszerzésekor adóköteles bevétel keletkezik, ugyanis az Szja-tv. alapján a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték bevételnek minősül, és ilyen vagyoni érték nevesítetten a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog is [Szja-tv. 4. § (2) bekezdés]. Ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében a törvény a jog megszerzésére fordított értékének ismeri el a jog megszerzésekor adóköteles bevételt is [77/B. § (11) bekezdés].

Ha az értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jog értékpapír formát ölt (vagyis a jogról értékpapírt állítanak ki), a 77/B. § (1) bekezdésében foglaltakat nem lehet alkalmazni. A jogról kiállított értékpapír átruházása esetén az árfolyamnyereségből származó jövedelemre (Szja-tv. 67. §) vagy – ha az átruházás tőzsdei ügylet keretében történik – a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket (Szja-tv. 67/A. §) kell alkalmazni.

1.12.4. Értékpapírra vonatkozó vételi jog, illetőleg eladási jog kötelezettjének jövedelme

Az értékpapírra vonatkozó vételi opció vásárlója (a jogosult) – opciós díj megfizetése ellenében – arra szerez jogot, hogy meghatározott mennyiségű értékpapírt az opciós szerződésben meghatározott áron (szerződés szerinti áron), egy jövőbeli időpontban vagy időszakban – egyoldalú nyilatkozatával – megvásárolhasson. A vételi opció kiírója (a jogot engedő kötelezett) pedig arra vállal kötelezettséget, hogy ha a jogosult élne az opciós jogával (lehívja az opciót), akkor a szerződés szerinti áron eladja a jogosultnak az értékpapírt (a vételi opció tehát a kötelezett számára eladási kötelezettséget jelent). A vételi opció jogosultja akkor él az opciós jogával, ha az értékpapír jövőbeli szokásos piaci ára a szerződés szerinti ár felett lesz, ekkor ugyanis a piaci árnál alacsonyabb áron vásárolhatja meg az értékpapírt.

Az értékpapírra vonatkozó eladási opció vásárlója (a jogosult) – opciós díj megfizetése ellenében – arra szerez jogot, hogy meghatározott mennyiségű értékpapírt az opciós szerződésben meghatározott áron (szerződés szerinti áron), egy jövőbeli időpontban vagy időszakban – egyoldalú nyilatkozatával - eladhasson. Az eladási opció kiírója (a jogot engedő kötelezett) pedig arra vállal kötelezettséget, hogy ha a jogosult lehívja az opciót, akkor a jogosulttól a szerződés szerinti áron megveszi az értékpapírt (az eladási opció tehát a kötelezett számára vételi kötelezettséget jelent). Az eladási opció jogosultja akkor él a jogával, ha az értékpapír jövőbeli szokásos piaci ára a szerződés szerinti ár alatt lesz, mert ekkor a szokásos piaci árnál magasabb áron adhatja el az értékpapírt.

Az értékpapírra vonatkozó vételi vagy eladási jog kötelezettje jövedelmének számítási kiindulópontja a jogosult által a kötelezett részére fizetett, a kötelezett magánszemélyt – például a jog alapítása miatt – terhelő igazolt kiadással, az adott ügylettel közvetlenül összefüggő járulékos költségekkel (például befektetési szolgáltató díjával, jutalékával) csökkentett opciós díjbevétel [77/B. § (1)–(2) bekezdés].

Ha a jogosult nem él az opciós szerződésben biztosított jogával, az opciós díjbevétel egyben a kötelezett jövedelme. A jövedelem megállapításának időpontja ebben az esetben a joggyakorlás lehetőségének határnapja. Ha a jogosult él az opcióban biztosított – vételi/eladási – jogával, és az ügylet pénzbeli elszámolással szűnik meg (tehát nem az értékpapír tényleges átadásával), az opciós díjbevételből levonható az elszámolás miatt a kötelezett magánszemélyt terhelő igazolt kiadás (az opciós szerződés alapján a jogosultnak járó összeg). A jövedelem megállapításának időpontja az elszámolás napja (az elszámolás értéknapja) [77/B. § (2)–(3) bekezdés].

Ha a jogosult lehívja az opciót, és az ügylet az értékpapír tényleges átadásával (szállítással) szűnik meg, a kötelezett jövedelmének megállapítása során az opciós díjbevételből levonható

– eladási kötelezettség esetén a kötelezett által szállítandó értékpapír megszerzésére fordított összegnek, de legfeljebb a szállítandó értékpapír teljesítéskori szokásos piaci értékének az opciós szerződés szerinti árat meghaladó része;

– vételi kötelezettség esetén a jogosult által szállítandó értékpapír ügyleti szerződés szerinti árának a teljesítéskori szokásos piaci értékét meghaladó része, amely levonás utóbb az értékpapír átruházása során az értékpapír megszerzésére fordított értékének részeként már nem vehető figyelembe [77/B. § (2) bekezdés].

Amennyiben az ügylet a tárgyát képező értékpapír tényleges átadásával szűnik meg, a jövedelem megállapításának időpontja a jogosult joggyakorlásának a napja [77/B. § (3) bekezdés].

Ha a vételi jogot a szerződő felek öt évnél hosszabb időtartamra kötötték ki, de öt éven belül az opciós szerződés nem szűnik meg (sem a jogosult joggyakorlásával, sem joggyakorlás nélkül), a jövedelem megállapításának időpontja a vételi, illetve eladási opció kezdő időpontjának évét követő ötödik év utolsó napja. Ebben az esetben, ha a kötelezett magánszemélynél a jog öt éven túli gyakorlása miatt az adott ügylettel összefüggésben igazolt kiadás merül fel, illetőleg veszteséget szenved el, a korábban megállapított jövedelem az elévülési időn belül önellenőrzéssel helyesbíthető [77/B. § (3) bekezdés].

1.12.5. Értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy más hasonló jog jogosultja által a jog gyakorlásából származó jövedelem

Ha az értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy más hasonló jog jogosultja él az opcióban biztosított jogával, azaz gyakorolja az opciót (mert az opciós szerződésben meghatározott jövőbeli időpontban a – felek között előre meghatározott – szerződés szerinti ár alacsonyabb, mint az értékpapír jövőbeli időpontban szokásos piaci értéke, tehát érdemes élni az opcióval), a jogosult magánszemély értékpapír formájában bevételt szerez. Ebben az esetben az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni. Eszerint jövedelemnek minősül az értékpapír megszerzésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték (a szerződés szerinti ár) és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét [77/A. § (1) bekezdés].

A magánszemély által a jog megszerzésére fordított érték költségként elszámolható, ugyanis az értékpapír megszerzésének alapjául szolgáló vételi, jegyzési jog ellenértékeként a magánszemélyt terhelő, igazolt összeg, illetőleg ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetén a jog megszerzésekor adóköteles bevétel az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségnek minősül [67. § (9) bekezdés bc) alpont].

Az értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása révén keletkező bevétel esetében a jövedelmet az értékpapír feletti rendelkezési jog megszerzésének a napjára, ha azonban az értékpapírt a magánszemély (vagy a magánszemély javára más személy) egy ennél korábbi időpontban vette birtokba, a birtokbavétel napjára kell megállapítani [Szja-tv. 77/B. § (4) bekezdés].

Nem minősül azonban bevételnek ez az értékrész, ha a magánszemély olyan vételi jogot gyakorol, amelyet bárki számára azonos feltételek mellett megvalósult ügyletben szerzett [77/A. § (2) bekezdés a) pont].

1.12.6. Értékpapírra vonatkozó eladási vagy más hasonló jog jogosultja által a jog gyakorlásából származó jövedelem

Az eladási opció jogosultja az opciós díj fizetése ellenében jogot szerez az opció kötelezettjétől az értékpapírnak az opciós szerződés szerinti áron történő jövőbeli eladására. Az eladási opció jogosultja akkor él eladási jogával, ha a jövőbeli időpontban az előre meghatározott szerződés szerinti ár magasabb lesz, mint az értékpapír jövőbeli időpontban szokásos piaci értéke. Ebben az esetben a jövedelmet a következők szerint kell megállapítani:

– az átruházásra tekintettel szerzett bevételből levonandó az értékpapír szokásos piaci értéke. A maradék így a jog gyakorlásából származó bevételrész, és ezt a bevételrészt csökkenti a jog megszerzésére fordított érték. Az így megállapított opciós jövedelem a felek közötti jogviszonyra tekintettel adóköteles;

– az értékpapír átruházására tekintettel megszerzett bevétel szokásos piaci értékkel megegyező részéből a jövedelmet az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani. Ennek során a szerzési értéken és a járulékos költségeken túl levonható a jog megszerzésére fordított értéknek (opciós díjnak) az a része is, amelyet a magánszemély az opciós jövedelem megállapításánál nem tudott levonni, mert meghaladta az opciós jog gyakorlásából származó bevételrészt.

A jövedelmet az átruházás időpontjában kell megállapítani [Szja-tv. 77/B. § (5) bekezdés].

Ha az értékpapírra vonatkozó jog megszerzése, gyakorlása bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történt, az értékpapírra vonatkozó eladási vagy más hasonló jog gyakorlása esetén az átruházásra tekintettel megszerzett bevétel egészére az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni (vagyis ebben az esetben a jövedelmet nem kell megbontani árfolyamnyereségből származó jövedelemre és joggyakorlásból származó, a felek közötti jogviszonyra tekintettel adóköteles jövedelemre) [77/B. § (6) bekezdés].

1.13. A kifizetőt és a magánszemélyt terhelő adókötelezettségek

A jövedelmet, adót (adóelőleget) a kifizető állapítja meg, és az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint vallja be és fizeti meg. A kifizető az adóévet követő év január 31-éig igazolást ad ki a magánszemély részére, és az igazolás tartalmáról adatot szolgáltat az adóhatóságnak. Kifizető hiányában a magánszemély a jövedelmet és az adót az általa vezetett nyilvántartás alapján köteles megállapítani. A kifizető által kiadott igazolásnak, az adatszolgáltatásnak, továbbá a magánszemély által vezetett nyilvántartásnak. Tartalmaznia kell különösen a megszerzett bevételeket, az igazolt járulékos költségeket, a jog, illetőleg az értékpapír megszerzésére fordított kiadást. Ennek során értelemszerűen alkalmazni kell az értékpapírokra, értékpapírra vonatkozó jogokra, járulékos költségekre előírt rendelkezéseit is [77/B. § (7) bekezdés].

A jövedelmet és az adót a jövedelmet szerző magánszemélynek a kifizető által kiállított bizonylatok, igazolások, illetőleg az általa vezetett nyilvántartás alapján az adóévről benyújtandó bevallásában kell bevallania, és az adót a kifizető által levont adó (adóelőleg) figyelembevételével az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie [77/B. § (8) bekezdés].

A kifizető a jog alapítását követően – az adóévet követő január 31-éig - magánszemélyenként köteles adatot szolgáltatni az adóhatóság részére az általa alapított, értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jogról, továbbá a jog gyakorlásáról, megszüntetéséről és a jogról való lemondásról (az utóbbi esetben az adatszolgáltatás mind az eredeti jogosultat, mind a jogot gyakorló, megszüntető, illetve a jogról lemondó személyt tartalmazza) [ 77/B. § (9) bekezdés].

1.14. A külföldi pénznemről történő átszámítás

A kifizető által kiállított bizonylaton, igazoláson, adatszolgáltatáson, illetőleg a magánszemély nyilvántartásában a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB hivatalos, a teljesítés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításához figyelembe venni [77/B. § (12) bekezdés].

1.15. Elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében szerzett jövedelem

Dematerializált értékpapír nem helyezhető letétbe. A jövőben ilyen értékpapír is juttatható az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programban, ha azt a program keretében nyitott értékpapírszámlára helyezik.

A vállalatcsoportok (kapcsolt vállalkozások) esetében egyszerűsödik a program engedélyezési rendje. Lehetséges, hogy bármely gazdasági társaság ne csak saját munkavállalóinak és vezető tisztségviselőinek, hanem kapcsolt vállalkozásai munkavállalóinak és vezető tisztségviselőinek részére szervezett értékpapír-juttatási program engedélyeztetését is kezdeményezze a Pénzügyminisztériumnál. A munkavállalók, a vezető tisztségviselők vállalatcsoporton belüli "mozgása" nem eredményezi az adókötelezettség bekövetkezését a korábban megszerzett értékpapírok tekintetében.

A belföldi fióktelepek, kereskedelmi képviseletek munkavállalói, vezető tisztségviselői a belföldi székhelyű gazdasági társaságok vezető tisztségviselőivel azonos feltételek szerint részesülhetnek kedvezményes részvényjuttatásban.

Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programra vonatkozó szabályozás kiegészült a program különböző szereplőinek (a program szervezőjének, a kibocsátójának) jogutódlásával kapcsolatos rendelkezésekkel is [77/C. § (1), (8), (19), (21)–(22), (24) bekezdés].

1.16. Adóelőleg-szabályok

A munkáltatóknak, kifizetőknek az adóelőleg levonása során nem kell külön engedélyt kérniük az APEH-től az eltérő módszer alkalmazására abban az esetben, ha a programozó cégektől megvásárolt, a cégek által az APEH-nek bemutatott és jóváhagyott programot alkalmazzák [46. § (6) bekezdés].

Ha a munkáltató, a bér kifizetője olyan jövedelmet juttat, amelyből adóelőleget nem tud levonni, és a magánszeméllyel szemben nincs és nem is lesz olyan kötelezettsége, amelybe a le nem vont, de befizetett adóelőleget beszámíthatná, akkor a munkáltató az általa kiállított igazoláson jelzi, hogy nem vont le előleget a magánszemélytől. Ebben az esetben a munkavállalóra hárul az adóelőleg-fizetés [47. § (9) bekezdés, 48. § (18) bekezdés].

1.17. Egyéni vállalkozók adózása

1.17.1. Jövedelemminimum szerinti adózás

A 2007. július 1-jétől hatályos szabályozás szerint, ha az egyéni vállalkozó vállalkozói bevételének és költségeinek különbsége nem éri el a vállalkozói bevétel eladásra beszerzett áruk és az eladott közvetített szolgáltatás értékét meghaladó részének 2 százalékát (a törvény által meghatározott jövedelemminimumot), akkor választása szerint adóbevallásában Art. szerint nyilatkozatot kell tennie, vagy választhatja, hogy a jövedelemminimumot tekinti adóalapnak [Szja-tv. 49/B § (8) és (23) bekezdés].

Nem kell bevallást kiegészítő nyomtatványt kitöltenie az egyéni vállalkozónak, ezzel a jövedelemminimumot sem kell választania a tevékenysége megkezdésének évében és az azt követő évben, ha a tevékenység megkezdését megelőző 36 hónapban egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytatott, vagy ha az adóévben vagy a meg-előző adóévben elemi kár sújtotta.

Elemi kárnak minősül az elemi csapás (így különösen a jégeső, az árvíz, a belvíz, a fagy, a homokverés, az aszály, a hó-, jég- és széltörés, a vihar, a földrengés, valamint természeti vagy biológiai eredetű tűz) okozta olyan kár, vagy károk összessége, amelynek mértéke az egyéni vállalkozó megelőző adóévi bevételének (a tevékenységét az előző adóévben, vagy az adóévben megkezdő egyéni vállalkozó esetében a tevékenység egy napjára eső átlagos napi bevétel 365 napra számított összegének) legalább a 15 százaléka. Az elemi csapás igazolására a kár (károk) tényét tartalmazó okmányok (például a biztosító, a mezőgazdasági igazgatási szerv, a katasztrófavédelem végrehajtását végző szerv által kiállított szakvélemény, jegyzőkönyv, más okmány), vagy – ha az egyéni vállalkozó nem rendelkezik független szervezet által kiállított okmánnyal – a saját maga által kiállított olyan jegyzőkönyv szolgál, amelyet a kár keletkezését követő 15 napon belül megküldött az illetékes állami adóhatóság részére. Az előbbi okmányok és jegyzőkönyvek alapján több káresemény összeszámítható a bevételarányos mérték meghatározásakor. Az egyéni vállalkozó által kiállított jegyzőkönyv benyújtására előírt határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem nem terjeszthető elő [Szja-tv. 49/B. § (20), (24) bekezdés].

A rendelkezést 2007. július 1-jétől kell alkalmazni, a 2007. évre vonatkozóan külön átmeneti szabály határozza meg a jövedelemminimum 2007 második félévi megállapításának módját, amely szerint az adót az egyéni vállalkozó

– vagy a 2007. adóév egészére megállapított vállalkozói adóalapból az adóév első napjától június 30-áig számított naptári napoknak a működése adóévi naptári napjaihoz viszonyított arányával (két tizedesjegyre kerekítve) meghatározott rész, és a 2007. adóév egészére megállapított jövedelemminimumból a július 1-jétől az adóév utolsó napjáig számított naptári napoknak az egyéni vállalkozói tevékenység fennállásának adóévi naptári napjaihoz viszonyított arányával (két tizedesjegyre kerekítve) meghatározott rész együttes összegére állapítja meg,

– vagy olyan adóalapra határozza meg, amelyet a 2007. január 1-je és június 30-a közötti időszakra megállapított vállalkozói adóalap és az adóév egészére megállapított jövedelemminimumból a 2007. január 1-je és június 30-a közötti időszakra megállapított jövedelemminimumot meghaladó rész együttes összegeként számít ki [2007. évi XXXIX. törvény 9. § (8) bekezdés].

Ha az egyéni vállalkozó nem választja adóalapként a jövedelemminimumot, akkor a bevallásában tett nyilatkozatának megfelelően köteles az adóbevallásához mellékelni az állami adóhatóság által rendszeresített bevallást kiegészítő nyomtatványt. A nyomtatvány a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minősül.

Az adóhatóságnak joga van vizsgálni, hogy az egyéni vállalkozó életvitelének biztosításához szükséges kiadásokra a vállalkozásból megszerzett jövedelem nyújthatott-e fedezetet. Amennyiben az adóhatóság megállapítása szerint a vállalkozás eredménye és az abból származó jövedelem valószínűsíthetően nem nyújt fedezetet, az egyéni vállalkozót az adóhatóság bevallás kiegészítésére hívhatja fel (2003. évi XCII. törvény 91/A. §).

1.17.2. A 16 százalék helyett 10 százalékos adókulcs

2007-ben még 5 millió forint adóalaphatárig alkalmazható 10 százalékos adókulcs határa 2008-tól 50 millió forintra emelkedik az egyéni vállalkozóknál is a társasági adó alanyaival azonos feltételek szerint, amelyek a következők:

– nem érvényesít adókedvezményt, és

– a foglalkoztatottjainak átlagos állományi létszáma az adóévben legalább egy fő, és

– a vállalkozói adóalapja az adóévben és az azt megelőző adóévben (a tevékenység adóévi kezdése esetén ebben az évben) legalább a jövedelem- (nyereség-) minimum összegével egyezik meg (ezt a feltételt nem kell teljesítenie a kezdő vállalkozásnak és annak, akit elemi kár ért), és

– megfelel az államháztartásról szóló törvényben meghatározott rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, és

– az adóévben legalább az adóévi átlagos állományi létszám és a minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott járulékalap kétszeresére, vagy ha a székhelye a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékéről szóló kormányrendelet 3. számú melléklete szerinti kistérség, illetve 5. számú melléklete szerinti település valamelyikében van – legalább az adóévi átlagos állományi létszám és a minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott járulékalapra vallott be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot.

A 10 százalékos adómértékkel adózó vállalkozói adóalap 6 százaléka az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóbevallás benyújtásának évében

– az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatás;

– vagy ha az egyéni vállalkozó az adómegtakarítást, amelyet lekötött összegként kell nyilvántartania, azt kizárólag beruházásra, vagy beruházás céljára felvett hitel törlesztésére fordítja, választhat, hogy az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló, 2001. január 21-i 70/2001/EK bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak tekinti (ezt a döntését utóbb nem módosíthatja);

– az elsődleges mezőgazdasági termelést is végző egyéni vállalkozónál – ha a lekötött összeget kizárólag beruházásra, vagy beruházás céljára felvett hitel törlesztésére használja fel – az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendelet 4. cikkében foglalt támogatás.

A 10 százalékos adómértékkel adózó vállalkozói adóalap 6 százalékának megfelelő összeget az egyéni vállalkozó köteles a belföldi pénzforgalmi bankszámláján fennálló követeléséből az adóévben lekötött, az adóév utolsó napján lekötött számlakövetelésként kimutatni.

A lekötött összeg akkor oldható fel (ideértve a lekötés megszűnését is, ha azzal egyidejűleg nem történik meg az összeg ismételt lekötése), ha az elsődleges mezőgazdasági termelést nem folytató egyéni vállalkozó azt a lekötés adóévét követő négy adóév során a feloldott részt

– az adóévben általa kizárólag üzemi célt szolgáló, az e törvény szerint értékcsökkenési leírás alapját képező tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében teljesített - alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában rögzített – beruházási, felújítási kiadásra fordítja (kivéve azt a beruházási, felújítási kiadást, amelyet a fejlesztési tartalék feloldására használ fel),

– legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű alkalmazott, korábban munkanélküli vagy pályakezdő személy foglalkoztatására tekintettel költségként elszámolt kiadásra fordítja, feltéve hogy az említettek foglalkoztatása 2007. december 31-ét követően kezdődött,

– és/vagy pénzügyi intézménnyel kötött hitelszerződés alapján (ideértve a pénzügyi lízinget is) fennálló kötelezettsége csökkentésére fordítja.

Az elsődleges mezőgazdasági tevékenységet is folytató egyéni vállalkozó csak beruházásra, felújításra vagy ilyen célú hiteltörlesztésre, lízingdíjra oldhatja fel a lekötést. Ha a feloldás nem felel meg az szja-törvényben előírt rendelkezéseknek, akkor a feloldást követő 30 napon belül meg kell fizeti a feloldott résszel azonos összegű adót. A lekötés adóévét követő negyedik adóév végéig fel nem oldott résszel azonos összegű adót a negyedik adóévet követő év első hónapja utolsó napjáig kell megállapítani, megfizetni, és az említett napot követő első adóbevallásban kell bevallani.

Ha az egyéni vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból megszűnik (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála), a fel nem oldott résszel azonos összegű adót a jogállás megszűnésének napját követő 30 napon belül kell megfizetni. A fizetendő adót minden esetben késedelmi pótlékkal növelten kell megfizetni.

Az egyéni vállalkozónak a számlakövetelés lekötéséről és annak feloldásáról olyan külön nyilvántartást vezetnie, amelynek alapján megállapítható a lekötött és a feloldott összeg, valamint a feloldás alapjául szolgáló kiadás(ok) teljesítésének időpontja és összege, vagy a feloldás miatt fizetendő adó és késedelmi pótlék összege [49/B. § (9)–(10), (21)–(22) bekezdés].

1.17.3. Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó társas vállalkozássá történő átalakulása

Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó társas vállalkozássá történő átalakulása esetén az egyéni vállalkozó által érvényesített kedvezmények, elhatárolt veszteség tekintetében az egyéni vállalkozói jogállást nem kell megszűntnek tekinteni, ezek és a de minimis támogatások szempontjából az egyéni cégből átalakult társaság jogutódnak minősül.

Az átalakulás napjára megállapított adó soron kívüli megfizetése és bevallása helyett az egyéni vállalkozó éves bevallásában rendezheti az adókötelezettség teljesítését.

A hatályos rendelkezések szerint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény (Tao-tv.) hatálya alá átalakulás miatt áttérő egyéni vállalkozónak a vállalkozói osztalékalapok különbözete utáni adót az áttérést követő 30 napon belül kell megállapítania, soron kívül kell bevallania és befizetnie. Csökkenti az adminisztrációt, ha a vállalkozói osztalékalapok különbözete utáni adót is az éves bevallásban kell bevallani.

Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó átalakulásáról szóló rendelkezések között a felsorolásban az ügyvédi iroda mellett a szabadalmi, a végrehajtói, az ügyvivői és a közjegyzői iroda is megjelenik, mivel rájuk is vonatkoznak e szabályok (ez eddig is így volt, csak nem szerepeltek a felsorolásban) [49/A. § (3), (6) bekezdés].

1.17.4. Az egyéni vállalkozói tevékenység folytatása

Az elhunyt egyéni vállalkozó tevékenységének folytatására vonatkozó rendelkezések kiegészültek olyan esetre, amikor az özvegy vagy az örökös maga is egyéni vállalkozó, de az Szja-tv. szerinti eltérő adózási módot alkalmaz. Ilyenkor a tevékenységet folytató választhat, hogy melyik módszer szerint folytatja az egyesített tevékenységet. Ekkor azonban a nem választott módszer szerinti tevékenységre (akár az elhunyt, akár a saját tevékenysége az) a megszűnési szabályok figyelmen kívül hagyásával meg kell állapítania az elhalálozás napjára vonatkozó adókötelezettséget, amelyet az éves bevallásában - az egyesített tevékenységre vonatkozó adókötelezettségétől függetlenül – kell teljesítenie. (Kapcsolódó rendelkezés az Eva-tv.-t is módosítja, miszerint, ha a tevékenységet folytató evaalany, de a továbbiakban az Szja-tv. szerinti adózást választ, az eva szerinti adókötelezettséget a megszűnési szabályok figyelmen kívül hagyásával az adóhatóság állapítja meg.) [49/A. § (7)–(9) bekezdés.]

1.17.5. Az adólapot érintő szabályok változása

A társaságiadó-alanyokhoz hasonlóan az egyéni vállalkozó az adóévben megszerzett vállalkozói jövedelmének 25 százaléka helyett, annak 50 százaléka erejéig képezhet fejlesztési tartalékot, az évi 500 millió forint felső korlát változatlansága mellett [49/B. § (6) bekezdés f) pont].

Az egyéni vállalkozó 2008. január 1-jétől nemcsak a felsőoktatási intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia, továbbá bármelyikük által vagy közösen alapított kutatóintézet, kutatóhely kezelésében lévő területen működő ott végzett alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy kísérleti fejlesztés esetén érvényesíthet bevételcsökkentést (az ilyen címen elszámolt összeg háromszorosát), hanem az említett intézmények és az egyéni vállalkozó által írásban kötött szerződés alapján bárhol közösen végzett ilyen munka alapján [49/B. § (6) bekezdés c) pont].

Az olyan veszteségelhatárolás, amelyre adóhatósági engedélyt kell kérni, a kérelem elmulasztását követően önellenőrzés alapján nem engedélyezhető [49/B. § (7) bekezdés d) pont].

A kisvállalkozói kedvezmény (250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó tárgyévi beruházási költségével csökkenthető a vállalkozói jövedelem évi 30 millió forinttal, de legfeljebb a vállalkozói jövedelem erejéig) érvényesíthető, ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál. Ez a kedvezmény az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendeletben foglalt támogatásként vehető igénybe. Minden más esetben az egyéni vállalkozó választása szerint az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak vagy a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak minősül [49/B. § (6) bekezdés d) pont, 11. számú melléklet II/2. p) pont, 13. számú melléklet 12. pont].

Az internethasználat költségeinek elszámolási szabályában megszűnik a fix összegű, évi 60 ezer forint költségelszámolási korlát. Ha a magánszemély telephelye a lakásán van, akkor legalább az internet költségének 50 százaléka elismert költségnek minősül, illetve ha a telephely a lakástól elkülönül, akkor az e címen felmerült költségek maradéktalanul elszámolhatóak. Az olyan őstermelői tevékenységet folytatók esetében, akik bevallásadási kötelezettségüknek havonta kötelesek elektronikus úton eleget tenni, az internethasználat költségeinek 50 százaléka számolható el (egyébként 30 százaléka) (11. számú melléklet I/12. pont).

A kétszázezer forint egyedi beszerzési, előállítási értéket meg nem haladó, valamint a 33 százalékos norma alá besorolt tárgyi eszközök esetében egyszerűsítést jelent, hogy a beszerzési árat két adóév alatt egyenlő részletben is el lehet számolni. A korábbi szabály feleslegesen bonyolult volt a százalékos és az időarányos korlát miatt (11. számú melléklet II/2. b) és g) pont).

1.18. Átalányadózás

Az üzletköri besorolásokat újonnan elfogadott kormányrendelet módosítja, erre való tekintettel az átalányadózás választására jogosító üzletköri besorolás is módosul 2007. január 1-jétől. Az új besorolások:

– élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem – üzletköri jelzőszám: 1111-1112,

– zöldség- és gyümölcsüzlet – üzletköri jelzőszám: 1210,

– hús, húsáruüzlet – üzletköri jelzőszám: 1220,

– halüzlet – üzletköri jelzőszám: 1230,

– kenyér- és pékáruüzlet – üzletköri jelzőszám: 1240,

– közérzetjavító és étrend-kiegészítő termékek szaküzlete - üzletköri jelzőszám: 1290,

– festékek, lakkok, vasáru, barkács- és építési anyagok üzlete – üzletköri jelzőszám: 1363,

– egyéb iparcikküzlet – üzletköri jelzőszám: 1750.

[53. § (4) bekezdés]