Az adólevonás – köznapi szóhasználattal áfa-visszaigénylés – általános szabályait az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa-tv.) VIII. fejezete tartalmazza.
1.1. Az adólevonási jog tartalma, mértéke
Az Áfa-tv. 34. §-a szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja a következő tételeket (előzetesen felszámított adó), azaz
– azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany – ideértve átalakulás esetén annak jogelődjét is –, valamint az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany rá áthárított;
– a termékimport után az általa megfizetett adóösszeget;
– azt az adóösszeget, melyet a közvetett vámjogi képviselő az Áfa-tv. 41. §-ának (2) bekezdése értelmében önadózással rendezett, vagy a vámhatóság kivetése alapján megfizetett;
– azt az adóösszeget, amelyet a szolgáltatást saját nevében megrendelőként, illetve a 14. § (2) és (7) bekezdése szerinti termékértékesítés után a 40. § (7) bekezdése alapján saját nevében fizetett meg;
– azt az adóösszeget, amelyet a Közösségen belülről történő termékbeszerzés, illetve az ahhoz kapcsolódó előleg után, illetve a törvény 29/D. §-ának (2) bekezdése szerinti ügylet esetén a 40. § (8) bekezdése alapján saját nevében fizetett meg;
– a saját vállalkozásában megvalósított beruházása után megfizetett adóösszeget;
– azt az adóösszeget, amelyet a törvény 40. §-ának (12) bekezdése alapján saját nevében fizetett meg.
1.1.1. Korlátozott adólevonási jog
Az adóalanyt a másik tagállam, illetve harmadik ország területén teljesített termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása után is megilleti az adólevonási jog, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben megilletné akkor, ha ugyanazt a termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást belföldön teljesítené.
1.1.2. Joggyakorlás átalakuláskor
Átalakulás esetén a jogelődnél a jogutód cégjegyzékbe való bejegyzése napjától keletkezett előzetesen felszámított adó tekintetében az adólevonási jogot a jogutód – több jogutód esetén a felek különmegállapodásában kijelölt jogutód – gyakorolja.
1.1.3. Pénzügyi szolgáltatások adótartalma
Amennyiben az adóalany a 2. számú melléklet 6. pontjában felsorolt szolgáltatásokat [azaz a pénzügyi szolgáltatást és kiegészítő szolgáltatásait (SZJ 65.11.1, 65.12.1, 65.21.1, 65.22.1, 65.23.1, 66.01.1, 66.02.1, 66.03, 67.), ideértve a Hpt. 3. §-a szerinti – hitelintézeti elszámolóház által végzett – elszámolásforgalmi ügyletet is, de kivéve a széfügyletet (SZJ 67.13.10.0-ból), valamint a Hpt. szerinti pénzügyi lízinget a lízingdíj teljes tőketörlesztő részének erejéig, de legalább a lízingbe adott termék adó nélkül számított beszerzési árának, illetve – ha a lízingbe adott termék saját előállítású – előállítási költségének erejéig] harmadik ország területén székhellyel, lakóhellyel rendelkező megrendelő részére nyújtja, vagy a szolgáltatás közvetlenül exportált termékhez kapcsolódik, e szolgáltatás a levonási jog gyakorlása szempontjából az adóköteles szolgáltatásokkal esik egy tekintet alá.
1.1.4. Adólevonás új közlekedési eszköz beszerzése esetén
Az Áfa-tv. 4. §-ának (3) bekezdése szerinti adóalanyt az általa értékesített új közlekedési eszköz beszerzése tekintetében adólevonási jog illeti meg. A levonásba helyezhető adó azonban nem haladhatja meg azt az adóösszeget, amelyet akkor kellene fizetnie, ha az új közlekedési eszköz értékesítése adóköteles lenne. [Az előzőekben hivatkozott jogszabályhely értelmében adóalanyiságot eredményez az új közlekedési eszköz esetenkénti értékesítése, amennyiben az az értékesítés közvetlen következményeként másik tagállamba kerül. Az adóalany által értékesített új közlekedési eszköznek az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenysége körén kívül eső értékesítését is úgy kell tekinteni, mintha az az adóalanyisága keretében történt volna.]
1.1.5. Vegyes beszerzések
A gazdálkodás során előfordulhat, hogy bizonyos termékeket nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez szereznek be. Ebben az esetben – tehát, ha az adóalany részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége céljára szerezte be a terméket, illetve vette igénybe a szolgáltatást (ideértve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást is) – a törvény 38. §-ának szabályai szerint élhet adólevonási jogával az adóalany (az adólevonási jog gyakorlásának említett formáját az előzetesen felszámított adó megosztására vonatkozó rendelkezések tartalmazzák, amelyre összeállításunk későbbi részében térünk ki).
1.1.6. Csoportos adóalanyiság
Csoportos adóalanyiság esetén a csoport tagjának a csoporton belülre nyújtott szolgáltatása a tárgyi adómentes szolgáltatásnyújtással esik egy tekintet alá, és a 38. § tekintetében a nyújtott szolgáltatás adó nélküli forgalmi értékével kell tárgyi adómentes bevételként számításba venni.
1.2. Adólevonási tilalmak
Az Áfa-tv. tiltja az előzetesen felszámított adó levonását akkor, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást
– közvetlenül a törvény 30. §-ának (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használja fel, hasznosítja;
– teljes egészében az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenységi körön kívüli célra használja fel, hasznosítja, ide nem értve azt az esetet, ha a terméket és a szolgáltatást a törvény 7. §-ának (3) bekezdésében vagy a 9. §-ában meghatározott célok elérése érdekében használja fel, hasznosítja, illetve
– üzemanyagként közvetlenül személygépkocsi üzemeltetéséhez használja fel, hasznosítja.
Bizonyos, az alábbiakban jelzett feltétel fennállása esetén – az elmondottakon túlmenően - nem vonható le az előzetesen felszámított adó
– ólmozott és ólmozatlan motorbenzin (vtsz. 2710 11 41, 2710 11 45, 2710 11 49, 2710 11 59) beszerzése,
– személygépkocsi, 125 cm3-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpár (vtsz. 8711-ből), jacht és sport- vagy szórakozási célú hajó (vtsz. 8903) beszerzése – a szabály nem vonatkozik a lakóautó-kölcsönzéssel (SZJ 71.10.10.0-ból) foglalkozó adóalanyra, a kölcsönbe adott lakóautó tekintetében,
– élelmiszerek és italok beszerzése,
– éttermi, cukrászati és egyéb nyílt árusítású vendéglátó-ipari szolgáltatások igénybevétele,
– szórakoztatási szolgáltatások (SZJ 55.40, 92.33, 92.34, 92.72) igénybevétele,
– személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához kapcsolódó termékek beszerzése és szolgáltatások igénybevétele – e rendelkezés azonban nem vonatkozik a személygépkocsi-kölcsönzéssel (SZJ 71.10.10.0-ból) foglalkozó adóalanyra, a kölcsönbe adott személygépkocsik tekintetében,
– távolsági és helyi személytaxi-közlekedés (SZJ 60.22.11) igénybevétele,
– parkolási szolgáltatás igénybevétele, illetve úthasználati díj fizetése, kivéve a 3,5 tonnát meghaladó legnagyobb össztömegű gépjárművel (ideértve az autóbuszt is) történő parkolási szolgáltatás igénybevétele, illetve úthasználati díj fizetése,
– lakóingatlan építéséhez, felújításához kapcsolódó beszerzések, azzal, hogy az előírás nem alkalmazható arra az adóalanyra, aki (amely) a beszerzéseket továbbértékesítési céllal épített lakóingatlan építéséhez használja fel, hasznosítja,
– a törvény 2. számú mellékletének 2. pontja alapján tárgyi adómentesnek nem minősülő lakóingatlan beszerzése, azaz az építés befejezése előtti értékesítés, valamint az építés befejezését követő első értékesítés – azzal, hogy e rendelkezés nem vonatkozik a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) szerinti pénzügyi lízing keretében történő átadás céljából beszerzett lakóingatlanra, feltéve, hogy a lízingbe adó a lakóingatlan pénzügyi lízing keretében történő átadására a törvény 30. §-ának (2) bekezdése szerint az általános szabályok szerinti adózást választotta. Az általános szabályok szerinti adózás a 2. számú melléklet 6. pontjának figyelembevételével érvényesül (lásd korábban a felsorolt pénzügyi és kapcsolódó szolgáltatásokat)
esetén sem, feltéve, hogy a beszerzés nem továbbértékesítési, vagy nyilvántartásában közvetlen anyagként való felhasználási, vagy a törvény 8. §-ának (4) bekezdése szerinti céllal – azaz, amikor az adóalany a saját nevében, de más javára rendeli meg a szolgáltatást - történik.
1.2.1. Arányosítás, részleges tilalom
1.2.1.1. Helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás
Helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az internetprotokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel (SZJ 64.20.16-ból) igénybevétele esetén az előzetesen felszámított adó 30 százaléka nem vonható le. Mentesül a részleges levonási tilalom alól az adóalany akkor, ha a szolgáltatás ellenértékének legalább 30 százalékát továbbértékesítési céllal, vagy a törvény 8. §-ának (4) bekezdése szerint számlázza tovább.
1.2.1.2. Távmunka
A munkáltató a vele munkaviszonyban álló távmunkavállaló magánszemély részére a távmunka végzéséhez átadott termékeket terhelő előzetesen felszámított adót olyan arányban vonhatja le, amilyen arányban a távmunkavállaló magánszemély munkavégzéssel kapcsolatos költségeit átvállalja.
1.3. Speciális szabályok személygépkocsi-beszerzésnél
1.3.1. Kivétel a levonás tilalma alól
Mint azt az előzőekben említettük, nincs lehetőség az előzetesen felszámított adó levonására személygépkocsi, 125 cm3-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpár (vtsz. 8711-ből), jacht és sport- vagy szórakozási célú hajó (vtsz. 8903) beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési, vagy nyilvántartásában közvetlen anyagként való felhasználási, vagy a törvény 8. §-ának (4) bekezdése szerinti céllal történik. Az Áfa-tv. az általános szabály alól kivételt tesz, amikor kimondja, hogy az előzőektől eltérően a személygépkocsi beszerzésére jutó előzetesen felszámított adót levonásba helyezheti a kizárólag távolsági és helyi személytaxi-közlekedés (SZJ 60.22.11) szolgáltatást végző adóalany, ha a személygépkocsi beszerzését megelőző adóévben – ha az adóalany év közben jelentkezett be, az adóalanyként történő bejelentkezés időpontjától kezdődően időarányosan – az általa nyújtott szolgáltatás összesített adóalapja a 4 millió forintot meghaladta.
1.3.1.1. Beszerzési számhoz kötődő adóalap-teljesítés
A tárgyévben egynél több személygépkocsi beszerzése esetén az előző bekezdés szerinti adóalapot annyiszor kell teljesíteni, ahány személygépkocsit a tárgyévben beszereznek.
1.3.2. Alanyi adómentesség választásának tilalma, tevékenységi korlát
Ha azonban az adóalany él az itt ismertetett adólevonási jogával, a személygépkocsi beszerzésének adóévét követő ötödik adóév végéig nem választhat alanyi adómentességet, továbbá ez alatt az időszak alatt csak és kizárólag a távolsági és helyi személytaxi-közlekedés (SZJ 60.22.11) szolgáltatási tevékenységet folytathatja. Eltérő esetben – 60 hónapos időszakot figyelembe véve – az eltérés hónapjára és a jelzett időszak hátralévő hónapjaira eső, korábban levont előzetesen felszámított adó időarányos részének visszatérítésére kötelezett.
1.3.2.1. Mentesülés
A fentiek szerinti szolgáltatást nyújtó adóalany azonban mentesül a szóban forgó – az Áfa-tv. 33. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti - levonási tilalom alól abban az esetben, ha a személygépkocsi beszerzését követő 60 hónapon keresztül a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-tv.) 70. §-ában meghatározott cégautóadót megfizeti. (A cégautóadó megfizetésére irányadó szabályozást lásd összeállításunk függelékében.)
1.4. Személyi feltételek
Az adólevonási jogot kizárólag az az adó fizetésére kötelezett adóalany gyakorolhatja, aki (amely) nyilvántartását az egyszeres vagy a kettős könyvvitel szabályai szerint vezeti.
1.4.1. Az adólevonási jog gyakorlásának tilalma
1.4.1.1. Tételes költségelszámolás mint levonási feltétel
Az adóalany nem gyakorolhatja adólevonási jogát arra a termékbeszerzésre és szolgáltatás-igénybevételre, amelyre nem a tételes költségelszámolás szabályait alkalmazza.
Az előző bekezdés szerinti tiltás nem vonatkozik arra az adóalanyra, aki a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény rendelkezései alapján az átalányadózást választotta. (Az átalányadózás főbb szabályait lásd összeállításunk függelékében.)
1.4.1.2. Adószám törlése
Az az adóalany, akinek (amelynek) adószámát az adóhatóság jogerősen törölte, nem gyakorolhatja adólevonási jogát az adószám felfüggesztéséről hozott határozat jogerőre emelkedésének napja és az adószám törléséről szóló határozat jogerőre emelkedésének napja közötti időszakban teljesített termékbeszerzésre és szolgáltatás igénybevételre.
1.5. Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételei
Az adólevonási jog – ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik – kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható.
1.5.1. Előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum az Áfa-tv.-ben
Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló
– számla, egyszerűsített számla [a törvény 32. § (1) bekezdésének a) és g) pontja esetében];
– a szabad forgalomba bocsátásról szóló határozat, ha az adó fizetésére kötelezett nem rendelkezik a törvény 46. §-ának (3) bekezdése szerinti engedéllyel [a törvény 32. § (1) bekezdésének b) pontja esetében];
– a szabad forgalomba bocsátásról szóló határozat, továbbá az az okirat, bizonylat, amely hitelt érdemlő módon tartalmazza az adó összegének meghatározásához szükséges adatokat, ha az adó fizetésére kötelezett a 46. § (3) bekezdése szerinti engedéllyel rendelkező adóalany [a törvény 32. § (1) bekezdésének b) pontja esetében];
– egyéb okiratok, bizonylatok, amelyek hitelt érdemlő módon tartalmazzák az adó összegének meghatározásához szükséges adatokat [a törvény 32. § (1) bekezdésének d) és f) pontjai esetében];
– az Európai Közösség tagállamai forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK (hatodik) irányelv 22. cikk (3) bekezdésében meghatározottaknak megfelelő bizonylat [a törvény 32. § (1) bekezdésének e) pontja esetében];
– a szabad forgalomba bocsátásról szóló határozat és a közvetett vámjogi képviselőnek az adókötelezettség teljesítéséről szóló nyilatkozata [a törvény 32. § (1) bekezdésének c) pontja esetében], illetve
– az importadójogi megbízottnak az adókötelezettség teljesítéséről szóló nyilatkozata és a termék szabad forgalomba bocsátásáról szóló határozat.
A fenti felsorolásban említett, az Áfa-tv. 46. §-ának (3) bekezdése szerinti engedély a vámhatóság külön engedélye, amelynek alapján az a belföldön nyilvántartásba vett adóalany, aki (amely) a tárgyévet megelőző évben, valamint a tárgyévben nem tekinthető kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végző adóalanynak, nem választott alanyi adómentességet, vagy a mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást, a tárgyévben jogosult az import után fizetendő adót önadózással rendezni.
1.5.2. A levonási jog korlátja
Törvényi korlátozás, miszerint az előzetesen felszámított adó összege nem haladhatja meg az előző bekezdésben meghatározott dokumentumban adóként szereplő, illetve az abból adóként kiszámítható összeget.
1.6. A jogosultság keletkezésének időpontja
Az adólevonási jog keletkezésének időpontja:
– a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítéséről kibocsátott számlában, egyszerűsített számlában a teljesítés időpontjaként feltüntetett nap [törvény 32. § (1) bekezdésének a) pontja esetében];
– a törvény 46. §-ának (3) bekezdése szerinti engedéllyel nem rendelkező adó fizetésére kötelezett esetén a kézhez vett határozat alapján az áfajogcímen teljesített befizetés időpontja, vagy ha az adó befizetése készpénzben nyújtott vámbiztosíték elszámolásából teljesül, akkor a határozat közlésének napja [törvény 32. § (1) bekezdésének b) pontja];
– a törvény 46. §-ának (3) bekezdése szerinti engedéllyel rendelkező adóalany esetén megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával [törvény 32. § (1) bekezdésének b) pontja];
– megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával [törvény 32. § (1) bekezdésének e)-g) pontjai];
– megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával, illetve ha az adóalany jogosult az Áfa-tv. 19. §-a szerint az adófizetési kötelezettség teljesítésének halasztására, akkor a halasztás lejáratának időpontjával [törvény 32. § (1) bekezdésének d) pontja];
– a törvény 32. § (5) bekezdésében meghatározott esetben az új közlekedési eszköz értékesítésének napja;
– megegyezik a közvetett vámjogi képviselő adófizetési kötelezettsége keletkezésének időpontjával [törvény 32. § (1) bekezdésének c) pontja esetében].
[Emlékeztetőül a fentiekben elmondottak vonatkozásában: az Áfa-tv. 32. § (1) bekezdés a)-g) pontjai alapján a törvény 34. §-a szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja
– azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany – ideértve átalakulás esetén annak jogelődjét is –, valamint az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany rá áthárított;
– a termékimport után az általa megfizetett adóösszeget;
– azt az adóösszeget, melyet a közvetett vámjogi képviselő a törvény 41. §-ának (2) bekezdése értelmében önadózással rendezett vagy a vámhatóság kivetése alapján megfizetett;
– azt az adóösszeget, amelyet a szolgáltatást saját nevében megrendelőként, illetve a törvény 14. § (2) és (7) bekezdése szerinti termékértékesítés után a 40. § (7) bekezdése alapján saját nevében fizetett meg;
– azt az adóösszeget, amelyet a Közösségen belülről történő termékbeszerzés, illetve az ahhoz kapcsolódó előleg után, illetve a törvény 29/D. § (2) bekezdése szerinti ügylet esetén a 40. § (8) bekezdése alapján saját nevében fizetett meg;
– a saját vállalkozásában megvalósított beruházása után megfizetett adóösszeget;
– azt az adóösszeget, amelyet a törvény 40. §-ának (12) bekezdése alapján saját nevében fizetett meg.]
1.6.1. Adólevonás kizártsága
Főszabály szerint nem alapítható adólevonási jog azokra az esetekre, amelyekben az adólevonási jog keletkezésének fentiekben ismertetettek szerinti időpontja megelőzi az adóalanyként történő bejelentkezés időpontját.
1.6.1.1. Kivételek
Az előzőekben ismertetett rendelkezés alól azonban vannak bizonyos kivételek. Mentesül ugyanis az alkalmazás alól
– az alapításkor nem pénzbeli betét, hozzájárulás formájában szerzett vagyon tekintetében a gazdasági társaságként működő adóalany,
– az adóalanyként történő bejelentkezés időpontját megelőzően, legfeljebb azonban 36 hónappal korábban (a rendelkezés szempontjából egész hónapként beleszámítva a bejelentkezés hónapját is) beszerzett termék tekintetében a természetes személy adóalany, ha korábbi ráfordítását utóbb gazdasági tevékenységével összefüggő költségként számolja el - feltéve mindkét, fentiekben felsorolt esetben, hogy birtokolja a nevére szóló, az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumot,
– az adóalanyként történő bejelentkezés időpontját megelőzően, legfeljebb azonban hat hónappal korábban importált termék tekintetében (úgyszintén ez esetben is egész hónapként beszámítva a bejelentkezés hónapját is) az importadójogi megbízottat igénybe vevő importáló, feltéve, hogy birtokolja az import adójogi megbízott az Áfa-tv. 66/K. §-ának (6) bekezdése szerinti, részére kiadott nyilatkozatát, valamint az adott termék szabad forgalomba bocsátásáról szóló határozatot.
1.6.2. A későbbi jogérvényesítés lehetősége
Az adólevonási jog az elévülési időn belül a jog megnyílta utáni bármely későbbi adómegállapítási időszakban is érvényesíthető, azonban mindenkor a levonási jog megnyílásakor hatályos szabályok alapján. Megemlítjük, bár értelemszerű, hogy minden ügylet után csak egyszer lehet élni az áfalevonás jogával.
1.6.2.1. Szabályok az adószám felfüggesztése esetén
Amennyiben az adóalany adószámát az adóhatóság jogerősen felfüggesztette, az adóalany a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napját követően – az adószám felfüggesztésének időtartama alatt - megnyílt levonási jogát, az adószám-felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat jogerőre emelkedését követő naptól kezdődően, a levonási jog megnyílásakor hatályos szabályok alapján gyakorolhatja. (Az adószám alkalmazásának felfüggesztésével kapcsolatos szabályokat lásd összeállításunk függelékében.)
1.7. Adómegosztás
1.7.1. Az adómegosztás általános szabályai
Az adómegosztás lényege, miszerint az adóalany köteles a levonható és a le nem vonható előzetesen felszámított adó összegét nyilvántartásában egymástól elkülönítetten kimutatni (ezt hívjuk tételes elkülönítésnek).
1.7.1.1. Az ún. levonási hányad megállapítása
Ha az adóalany adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez és adóalanyiságot nem eredményező tevékenységhez egyaránt használt, hasznosított terméket szerez be, szolgáltatást vesz igénybe, és az előző bekezdés szerinti szabály alkalmazásával az előzetesen felszámított adó összege maradéktalanul nem különíthető el, az el nem különített adó összege tekintetében a levonási hányad megállapításának céljából a következő eljárást (eljárásokat, megosztást) kell követnie:
– az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez és az adóalanyiságot nem eredményező gazdasági tevékenységhez egyaránt kapcsolódó beszerzések között a tényleges használatot, hasznosítást leginkább tükröző, természetes mértékegységen (különösen m2, fűtött légm3, fő, kg, db, üzemóra) alapuló arányos megosztás alkalmazandó;
– amennyiben a fentiekben említett arányos megosztás nem lehetséges, úgy az adóalany az adóhatósággal megállapodik az adóalanyiságot eredményező tevékenységére és az adóalanyiságot nem eredményező gazdasági tevékenységére egyaránt fordított termékek és szolgáltatások megosztásának arányáról.
1.7.1.2. Az arányosítás szabályainak alkalmazása
A mindennapi életben az adóalany adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást egyaránt végezhet, és amennyiben az előző bekezdés szerinti szabály alkalmazásával a termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó előzetesen felszámított adó összege maradéktalanul nem különíthető el, úgy az el nem különített adó összegét az arányosítás szabályai szerint kell megosztani levonható és le nem vonható részre. Az arányosítás szabályait a törvény 3. számú mellékletének I. része tartalmazza (lásd összeállításunk függelékében).
1.7.2. A tárgyi eszközre jutó előzetesen felszámított adó megosztásának szabályai
A tárgyi eszközre jutó előzetesen felszámított adó megosztására az Áfa-tv. különleges rendelkezéseket tartalmaz. Eszerint a tárgyi eszköz tekintetében az adóalany a rendeltetésszerű használatbavétel évét követő 4 évben, illetve – ha a tárgyi eszköz ingatlan – 9 évben köteles a levonható és a le nem vonható előzetesen felszámított adó összegét utólag módosítani, amennyiben a rendeltetésszerű használatbavétel évére vonatkozó végleges felhasználási arányhoz képest a tárgyi eszköz adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz történő felhasználásának aránya a tárgyévben 10 százalékpontot meghaladóan változik.
1.7.2.1. Időkorlát
Az adóalanynak az adólevonási jog keletkezése évére vonatkozó végleges felhasználási aránynak megfelelő megosztást, valamint az előző bekezdés szerinti utólagos módosítást az adott év utolsó adóbevallási időszakában kell elvégeznie a törvény 3. számú mellékletének II. részében rögzített szabályok alkalmazásával (lásd összeállításunk függelékében).
1.7.3. Eljárás a tárgyi eszköz értékesítése esetén
Előfordulhat, hogy a rendeltetésszerű használatbavétel hónapjától számított 60 hónapon, illetve – ha a tárgyi eszköz ingatlan – 120 hónapon belül a tárgyi eszközt – ideértve a személygépkocsit is – értékesítik. Ilyenkor az adóalany az értékesítés hónapjára, valamint a jelzett időszak hátralevő hónapjaira időarányosan eső előzetesen felszámított adó összegét
– véglegesen levonhatja, amennyiben a tárgyi eszköz értékesítése miatt az adóalanyt adófizetés terheli, vagy terhelné akkor, ha azt belföldön teljesítené;
– véglegesen nem vonhatja le, amennyiben a tárgyi eszköz értékesítése miatt az adóalanyt adófizetés nem terheli, vagy nem terhelné akkor sem, ha azt belföldön teljesítené.
1.7.3.1. A rendeltetésszerű használatbavétel időpontja
Ha a tárgyi eszköz beszerzése a törvény 6. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott termékértékesítés útján történik (termék átadása olyan okirat alapján, amely a termék határozott időre szóló bérletéről vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a bérlő vagy a vevő a tulajdonjogot legkésőbb az utoljára esedékes bérleti díj vagy részlet kiegyenlítésével, illetve a szerződés lejártával megszerzi), akkor a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavétele időpontjának a tárgyi eszköz átadásának napja minősül.
1.8. Az adó megfizetésére kötelezett személy az Áfa-tv.-ben
A törvény IX. fejezetében külön rendelkezéseket tartalmaz az adó fizetésére kötelezett személy vonatkozásában, a következők szerint.
1.8.1. Az adó fizetésére kötelezett személye termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál
Az adót termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál - általában – a teljesítésre kötelezett adóalany fizeti.
1.8.1.1. A kezesi felelősség lényege
Az adólevonásra jogosult adóalany – a levonható előzetesen felszámított adó erejéig – kezesként felel annak az adóösszegnek a megfizetéséért, amelyet a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítése során más adóalany rá áthárított, feltéve, hogy az adólevonásra jogosult adóalany az ellenérték adóval növelt összegét egészben vagy részben nem fizette meg, vagy annak megfizetése egészben vagy részben követelés mérséklésével történt. A kezesi felelősség alapján fizetésre kötelezett adóalany a kötelezésről szóló adóhatósági határozat kézhezvételének napjától az ellenérték adóval növelt összegének megfizetésével nem mentesül a kezesi felelősség alapján meghozott adóhatósági határozatban előírt kötelezettség teljesítése alól.
1.8.1.2. Szabályok az alanyi adómentességet választó adóalanyra
Az alanyi adómentességet választó adóalany – bizonyos, az Áfa-tv.-ben meghatározott kivételekkel – adó fizetésére nem kötelezett, de adólevonási jogát sem gyakorolhatja.
A fenti rendelkezéssel összhangban az alanyi adómentességet választó adóalanyt - néhány kivétellel – nem terheli adó-nyilvántartási, -megállapítási, -bevallási és -elszámolási kötelezettség.
Bizonyos kötelezettségeket azonban – az Áfa-tv. egyes szakaszaihoz kapcsoltan – mégis előír a jogalkotó a fenti adómentességet választó adóalany részére. Eszerint a szóban forgó adóalanyt
– a törvény 7. § (1) bekezdésében és 7. § (2) bekezdése a)-b) pontjaiban meghatározott termékértékesítése, a 8. § (3) és (6) bekezdésében meghatározott szolgáltatásnyújtása, és a 40. § (2), (7)–(12) bekezdéseiben meghatározott adókötelezettség tekintetében adó-nyilvántartási,
-megállapítási, -bevallási és -elszámolási kötelezettség terheli, míg
– a termékimport tekintetében adó-nyilvántartási és -elszámolási kötelezettsége van.
A fentiekhez kapcsolódva ismertetjük az előző bekezdésben megjelölt jogszabályhelyek tartalmát – az átlátható értelmezés érdekében.
A törvény 7. § (1) bekezdésének a)-d) pontjai szerint termékértékesítésnek minősül az is, ha az adóalany a terméket
– az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége köréből kivonja, ideértve a más tulajdonába történő ellenérték nélküli átadást is, kivéve a (3) bekezdésben meghatározott eseteket,
– olyan gazdasági tevékenység folytatásához használja fel, hasznosítja, amely egyébként nem adna jogot adólevonásra,
– saját célra olyan állapotában használja fel, hasznosítja, amelyet, ha közvetlenül így szerezne be, nem lenne joga adólevonásra, illetve
– üzemanyagként személygépkocsi (vtsz. 8703) üzemeltetéséhez használja fel, hasznosítja,
azzal a feltétellel, hogy a termék, illetve annak alkotórészeinek belföldi, Közösségen belülről történő beszerzéséhez, importálásához (a továbbiakban együtt: beszerzés), kitermeléséhez, előállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.
A (2) bekezdés a)-b) pontjai értelmében a termékértékesítéssel egy tekintet alá esik
– a saját vállalkozásban megvalósított beruházás, ha az adóalany a megvalósításhoz olyan terméket használ fel, hasznosít, amelynek beszerzéséhez, kitermeléséhez vagy előállításához kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható;
– a megszűnés – a törvény 9/A. §-ában meghatározott eltéréssel –, ha az adóalany adóalanyisága megszűnésének időpontjában olyan terméket tart tulajdonában, amelynek beszerzéséhez, kitermeléséhez, előállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.
A fentiekben utalt, az Áfa-tv. 8. §-ának (3) és (6) bekezdései a következő rendelkezéseket tartalmazzák:
– szolgáltatásnyújtásnak minősül továbbá az is, ha az adóalany a terméket – gazdasági tevékenysége köréből kivonva – ellenérték nélkül más használatába adja, feltéve, hogy a terméknek és annak alkotórészeinek beszerzéséhez, kitermeléséhez, előállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható, és ugyancsak
– szolgáltatásnyújtásnak minősül az adóalany adóalanyiságát eredményező tevékenységtől eltérő cél érdekében, más részére ellenérték nélkül végzett, e törvény szerint nem termékértékesítésnek minősülő tevékenysége, feltéve, hogy ennek végzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.
Végül a törvény 40. §-ának (2), (7)–(12) szakaszai alapján
– a 15. § (2)–(5) és (11) bekezdéseiben, valamint a 15/A. §-ban felsorolt szolgáltatásoknál az adót a szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany fizeti, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, amely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett, másik tagállamban vagy harmadik ország területén van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található másik tagállamban vagy harmadik ország területén;
– a 14. § (2), (7) bekezdéseiben meghatározott termékértékesítés esetén az adót a terméket saját nevében beszerző adóalany fizeti, ha a terméket értékesítő adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, amely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett, másik tagállamban vagy harmadik ország területén van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található másik tagállamban vagy harmadik ország területén;
– a 29/D. § (2) bekezdésében meghatározott ügylet esetén a termékértékesítés után az adót a terméket saját nevében beszerző adóalany vagy a 4/B. § c) pontja szerint adófizetésre kötelezett személy fizeti;
– Közösségen belülről történő termékbeszerzés esetén az adót a terméket beszerző adóalany, vagy a 4/B. § b)-c) pontja szerint adófizetésre kötelezett személy fizeti;
– a (2), (7)–(8) bekezdés hatálya alá nem tartozó ügyletek esetén, amennyiben a belföldön székhellyel, állandó telephellyel, fiókteleppel nem rendelkező, teljesítésre kötelezett adóalany az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott pénzügyi képviselőt bízott meg, az adóalany belföldön teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után az adót a pénzügyi képviselő fizeti meg;
– adófizetésre kötelezett az is, aki (amely) közösségi adószámot használ a Közösség másik tagállamából történő termékbeszerzés esetében, függetlenül attól, hogy beszerzése a 7/A. § alapján annak minősül-e, kivéve azt az esetet, ha a Közösségen belülről történő termékbeszerzés a 29/C. § értelmében adómentes lenne, valamint
– a 10. számú mellékletben felsorolt hulladékok értékesítése esetén az adót a hulladékot saját nevében beszerző belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti. (A 10. számú mellékletben szereplő hulladékok felsorolását lásd összeállításunk függelékében.)
1.9. Mentességek, tilalmak
1.9.1. Alanyi adómentes adóalany
Az alanyi adómentességet választó adóalanyt megilleti az adózás választásának joga akkor is, ha a Közösségen belülről történő termékbeszerzése a tárgyévben nem éri el a 10 000 eurót, adólevonási joggal azonban ekkor sem élhet.
Lényeges, hogy az alanyi adómentesség időszakára az adóalany a későbbiekben sem alapíthat adólevonási jogot.
1.9.2. Mezőgazdasági termelő
A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany e tevékenysége tekintetében – a termékimport kivételével – adó fizetésére nem kötelezett, de – az alanyi adómentes adóalanyhoz hasonlóan – adólevonási jogát sem gyakorolhatja, azzal, hogy az előzőek szerinti változtatást követően sem alapíthat adólevonási jogot a változtatást megelőző (adómentes) időszakra.
1.9.3. Felvásárlás mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanytól
A mezőgazdasági tevékenységet folytató adózótól történő felvásárlásra az Áfa-tv. külön rendelkezéseket tartalmaz, bevezetve az ún. kompenzációs felár fogalmát. A szabályozás szerint a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany által e tevékenysége körében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után az átvevő adóalany köteles részére a felvásárlási áron felül, de az ellenérték részeként kompenzációs felár fizetésére is, amely összeget az átvevő adóalany jogosult előzetesen felszámított adóként figyelembe venni.
1.9.3.1. Bizonylatolás
Az átvevő adóalanynak a felvásárlásról igazoló bizonylatot kell kibocsátania, amely a számviteli törvény rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak, egyben az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumnak minősül. A bizonylat kötelező adattartalmát a törvény 4. számú melléklet III. részének 2. pontjában találjuk meg. (A törvény kompenzációs felárral kapcsolatos, jelzett számú mellékletét a jelen összeállítás függelékében elhelyeztük.)
A felvásárlást igazoló – a törvény mellékletében meghatározott adattartalommal kiállított – bizonylatot legalább kettő példányban kell elkészíteni, amelyből az eredeti példányt az átvevő adóalanynak kell megőrizni, a másodpéldányt pedig a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak kell átadni.
1.9.3.2. A levonási jog érvényesítése
Az átvevő adóalany adólevonási joga a kompenzációs felárat tartalmazó ellenérték teljes vagy részbeni kifizetésének időpontjában, vagy – ha a felvásárlás, illetve a szolgáltatásnyújtás később történik – a felvásárlás napján, illetve a szolgáltatásnyújtás teljesítésének időpontjában keletkezik. A részbeni kifizetés után az átvevő adóalany olyan összegben érvényesíthet levonási jogot, amilyen összeget a részkifizetésből a kompenzációs felár képvisel. (Kifizetésnek minősül egyébként bármely olyan elszámolás, amely a felvásárló tartozását csökkenti.)
1.9.3.3. Uniós és egyéb nemzetközi vonatkozások
A törvény külön szabályozza azt az esetet, ha az átvevő másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, vagy másik tagállamban a Közösségen belülről történő termékbeszerzései után adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy. Ilyenkor a kompenzációs felár mint előzetesen felszámított adó a másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalanyokra vonatkozó adó-visszatérítés formájában térül meg.
Abban az esetben pedig, ha az átvevő másik tagállamban vagy harmadik országban nyilvántartásba vett adóalany, a kompenzációs felár mint előzetesen felszámított adó a másik tagállamban, illetve harmadik országban nyilvántartásba vett adóalanyokra vonatkozó adó-visszatérítés formájában térül meg, de csak akkor, ha a terméket, illetőleg a szolgáltatást olyan tevékenységhez szerezték be, vették igénybe azt, amely belföldön is adólevonásra jogosítana.
Az adóalany ugyanakkor az előző bekezdés szerinti időszakon belül is lemondhat a különbözet szerinti adózás alkalmazásáról, ha azt az időpont megjelölésével az adóhatóságnak bejelenti. Ekkor azonban érvényesül az a tilalom, miszerint az adóéven belül nem élhet az ismételt választás jogával.
1.9.4. Idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalany
Az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalany a saját nevében, az utas javára megrendelt, más adóalany által értékesített termék, nyújtott szolgáltatás tekintetében adólevonási jogát nem gyakorolhatja.
1.9.5. Evás vállalkozásokra irányadó szabályok
Az általános forgalmi adó alanya az Eva-tv. szerinti bejelentés alapján úgy minősül, mintha általánosforgalmiadó-alanyisága a bejelentés napját tartalmazó adómegállapítási időszak utolsó napjával az általános forgalmi adóról szóló törvénynek a jogutódlással történő megszűnésre vonatkozó szabályai szerint megszűnt volna.
1.9.5.1. Tilalmak
Az adóalany a külön jogszabály szerint a külföldi utasnak visszatérített általános forgalmi adót előzetesen felszámított adóként nem veheti figyelembe, emellett az adóalanyiság időszakára az általános forgalmi adó alanya a későbbiekben sem alapíthat előzetesen felszámított adólevonási jogot.
Korlátozás továbbá, hogy az általános forgalmi adó alanya az Áfa-tv.-nek a természetes személy áfaalanyokra – az adólevonási jog keletkezése körében – vonatkozó különös előírásait nem alkalmazhatja az adóalanyként lezárt adóévben beszerzett termék tekintetében.
1.9.5.2. Mentesség
A fentiekkel összhangban áll az a rendelkezés, miszerint az általános forgalmi adó alanyának nem keletkezik újólag adófizetési kötelezettsége azon bevétele után, amely az adóalanyiság időszakában megszerzett bevételnek minősült.
1.10. Külön szabályozott területek az Áfa-tv.-ben
1.10.1. Közvetett vámjogi képviselő
A közvetett vámjogi képviselőre vonatkozó szabályokat a törvény XVI/A. fejezetében foglalta össze a jogalkotó.
Eszerint a közvetett vámjogi képviselő jogosult arra, hogy a levonási jog személyi feltételeinek fennállása esetén, a törvény 35. § (1) bekezdésének ba)-bb) pontja szerinti, a szabad forgalomba bocsátásról szóló határozat birtokában levonja a törvény 41. §-ának (2) bekezdése alapján általa önadózással vagy a vámhatóság kivetése alapján megfizetett adót.
[Emlékeztetőül: a törvény 35. §-ának (1) bekezdése szerint az adólevonási jog – ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik – kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló, a szabad forgalomba bocsátásról szóló határozat akkor, ha az adó fizetésére kötelezett nem rendelkezik a törvény 46. §-ának (3) bekezdése szerinti engedéllyel, valamint a szabad forgalomba bocsátásról szóló határozat, továbbá az az okirat, bizonylat, mely hitelt érdemlő módon tartalmazza az adó összegének meghatározásához szükséges adatokat abban az esetben, ha az adó fizetésére kötelezett a 46. § (3) bekezdése szerinti engedéllyel rendelkező adóalany.]
1.10.1.1. Az adólevonás feltétele
Az adólevonási jog gyakorlásának feltétele, hogy a közvetett vámjogi képviselő rendelkezzen a képviselt személy írásbeli nyilatkozatával arról, hogy a képviselt személy az adott termék importja utáni adót az adólevonási jog keletkezésének időpontjában teljes mértékben levonásba helyezhetné, amennyiben a terméket közvetett vámjogi képviselő igénybevétele nélkül importálná. Az adólevonási jog keletkezésének időpontja megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával.
A képviselt személynek a fentiek szerinti nyilatkozatot a képviseletre vonatkozó megbízással egyidejűleg kell megtennie. A nyilatkozatból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy az mely termék importjára vonatkozik. A közvetett vámjogi képviselőnek a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásáról szóló árunyilatkozattal egyidejűleg e nyilatkozatot be kell mutatnia a vámhatóságnak.
1.10.1.2. Tilalmak
Értelemszerű a fentiekben elmondottak alapján, hogy a képviselt személy nem gyakorolhat adólevonási jogot az olyan termék beszerzése után, amelyre vonatkozóan a közvetett vámjogi képviselőnek nyilatkozott, továbbá, amennyiben a képviselt személy az adólevonási jog keletkezésének időpontjában nem rendelkezik az adott termék beszerzése tekintetében teljes mértékű levonási joggal, úgy a közvetett vámjogi képviselő sem helyezheti levonásba a termékimport után fizetendő adót.
1.10.1.3. Felelősség
A törvény szigorú felelősségi szabályokat tartalmaz a közvetett vámjogi képviselő igénybevételével történő eljárásban, amikor kimondja, hogy a közvetett vámjogi képviselő és az importáló a termékimporttal kapcsolatos adókötelezettségért – így különösen az adó megfizetéséért, valamint levonásáért – egyetemlegesen felelős. Emellett a közvetett vámjogi képviseletre vonatkozó megbízás esetleges megszűnése sem érinti a megbízás fennállása alatt keletkező adókötelezettségért való helytállást, tehát a képviselő felelőssége a képviseleti időszakban keletkezett kötelezettségekért a megbízás megszűnését követően is fennáll.
1.10.2. Pénzügyi képviselő
A pénzügyi képviselőre vonatkozó szabályokat a törvény XVI/B. fejezete tartalmazza. Pénzügyi képviselő megbízására (igénybevételére) annak a belföldön székhellyel, állandó telephellyel, fiókteleppel nem rendelkező adóalanynak van lehetősége, aki (amely) belföldön teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után a törvény 40. §-a alapján adófizetésre kötelezett. A pénzügyi képviselőre vonatkozó rendelkezéseket az adózás rendjéről szóló törvény tartalmazza, a pénzügyi képviselő a megbízó - fentiekben meghatározott vállalkozás – adózással kapcsolatos kötelezettségének teljesítésére és adólevonási jogának gyakorlására jogosult, azzal, hogy egy időben csak egy képviselő megbízására van lehetősége a szóban forgó vállalkozásnak.
1.10.2.1. A pénzügyi képviselő jogosítványai
A pénzügyi képviselő a törvény alkalmazásában az általa képviselt személy teljes körű megbízottjaként jár el. A pénzügyi képviselő megbízója nevében, megbízónként elkülönítetten, az egyes megbízókra egyébként irányadó általános szabályok szerint teljesíti a megbízóját terhelő kötelezettségeket, illetve gyakorolja a megbízóját megillető jogokat.
1.10.2.2. Kötelező képviselet
Míg uniós relációban csupán lehetőség, addig harmadig országbeli illetőségű adóalany számára kötelező a pénzügyi képviselő megbízása, amennyiben a belföldön teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után az Áfa-tv. 40. §-a alapján adófizetésre kötelezett. Nem bízhat meg azonban pénzügyi képviselőt a harmadik országbeli illetőségű adóalany a törvény 15. §-ának (10) bekezdése szerinti szolgáltatásnyújtással (elektronikusan teljesített szolgáltatás) kapcsolatos adófizetési kötelezettségének teljesítésére.
1.10.3. Befektetési célú arany forgalmazása
A befektetési célú arany forgalmazásával kapcsolatos szabályokat a törvény XVI/C. fejezete tartalmazza.
Az adólevonás vonatkozásában a törvény előírásai a következők.
Az adólevonási jog gyakorlásának a törvény VIII. fejezetében meghatározott személyi és tárgyi feltételei teljesítése mellett – e feltételeket összeállításunk korábbi részében már ismertettük – az adóalany jogosult:
– a befektetési célú arany beszerzéséhez közvetlenül kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására,
– az arany beszerzéséhez – beleértve a Közösségen belülről történő termékbeszerzést, illetve importot is – közvetlenül kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására, feltéve, hogy azt később maga, vagy a nevében eljárva más befektetési arannyá alakítja át, továbbá
– a részére teljesített, az arany formájának, súlyának vagy finomságának megváltoztatását célzó szolgáltatáshoz közvetlenül kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására, feltéve, hogy az arany későbbi értékesítése a törvény szóban forgó fejezete alapján mentességet élvez.
A fentieken túlmenően az az adóalany, aki (amely) befektetési célú aranyat állít elő, vagy aranyat alakít át befektetési arannyá, jogosult levonni az illető arany előállításához vagy átalakításához közvetlenül kapcsolódó termékek vagy szolgáltatások beszerzése, Közösségen belülről történő termékbeszerzése, vagy importja során rá hárított előzetesen felszámított adót.
1.10.3.1. Adómentesség
A törvény XVI/C. fejezete szerint mentes az adó alól
– a befektetési célú arany értékesítése, ideértve az olyan arany alapú pénzügyi műveleteket is – így különösen az aranyban eszközölt kölcsönöket, swap-, határidős ügyleteket –, amelyek a befektetési célú arany megrendelőjét tulajdonosként való rendelkezésre jogosítják,
– a befektetési célú arany Közösségen belülről történő termékbeszerzése és importja, valamint
– a befektetési célú arany értékesítésében megbízója nevében és javára eljáró közvetítő szolgáltatása.
1.10.4. Importadójogi megbízott
Importadójogi megbízott – a törvény XVI/E. fejezete alapján – az a megbízás elfogadásának évét megelőzően legalább két éve belföldön nyilvántartásba vett adóalany lehet, aki (amely) nem választott alanyi adómentességet, és nem kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet végez.
A vámhatóság az importáló indokolt kérelmére – saját hatáskörben – adófizetés alóli mentességet engedélyezhet abban az esetben, ha
– az ellenérték nélküli termékimport az állampolgárok széles körét érintő közösségi – így különösen: a szociális, az egészségügyi, a nevelési, az oktatási, a kulturális, a hitéleti, a környezetvédelmi, a terület- és településfejlesztési – feladatok ellátását szolgálja, és
– az importáló ebben a tekintetben nem rendelkezik adólevonási jogosultsággal.
(A két feltételnek tehát együttesen kell fennállnia a mentesség engedélyezéséhez.)
