2.1. Amit a betétekről tudni kell
2.1.1. A betét fogalma
Betét a betétszerződés vagy takarékbetét-szerződés alapján fennálló követelés, ideértve a bankszámla pozitív egyenlegét is. Egyszerűbben szólva: betét az a pénzösszeg, amelyet egy hitelintézetnél (pl. bank, takarékszövetkezet) – általában kamatfizetés ellenében – helyeznek el. Betétet kizárólag hitelintézet gyűjthet.
2.1.2. Betétgyűjtés
Betétgyűjtés csak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) engedélyével végezhető, és arra csak bank, takarékszövetkezet, szakosított hitelintézet vagy hitelszövetkezet (a továbbiakban egységesen: bank) jogosult. Az ügyfél a bankkal kötött szerződés alapján meghatározott pénzösszeget, meghatározott időszakra helyez el a banknál, azzal a feltétellel, hogy a bank a betét után kamatot fizet, és lejáratkor a betét összegét kamattal növelve fizeti vissza. A betét elhelyezése történhet forintban vagy a bank által meghirdetett devizanemben. Ez utóbbi esetben a kamatot is az adott devizanemben írja jóvá a bank, a devizanemre vonatkozó kamatmértéknek megfelelően. Egyes bankok meghatározzák azt a legkisebb összeget, amit betétként elfogadnak (minimum leköthető összeg).
2.1.3. A betételhelyezés szabályai
Ha a vállalkozás rendelkezik bankszámlával, ahhoz általában pénzlekötési lehetőség is kapcsolódik, ami azt jelenti, hogy ha a számla egyenlegét vagy annak egy részét leköti, a bank a lekötött összegre magasabb kamatot fizet. Bankszámla híján lehetőség van ún. könyves betét elhelyezésére, amikor a bank a betét elhelyezéséről betéti okiratot állít ki. Ennek egyszerűbb formája, amikor olyan forrásgyűjtő papírok vásárolhatók a banktól, amelyek nem minősülnek értékpapírnak. Ezek a legváltozatosabb elnevezéseket viselik (pl. értékjegy, pénztárjegy, takarékjegy stb.), de nem értékpapírok, kiterjed rájuk a betétbiztosítás – ennek magából az okirat szövegéből is ki kell derülnie –, és csak meghatározott címletekben vásárolhatók. Ez utóbbi instrumentumok csak a lakossági megtakarításoknál játszanak értékelhető szerepet, ám jelentőségük is folyamatosan zsugorodik.
2.1.4. Az egységesített betétikamatláb-mutató (EBKM)
A különböző típusú, elnevezésű és más-más feltételekkel kamatozó betétek összehasonlításában segít az egységesített betétikamatláb-mutató. Az EBKM segítségével a betét tényleges éves kamata ismerhető meg. Az EBKM-et minden hitelintézet köteles kiszámítani és erről ügyfeleit tájékoztatni. Az EBKM mértéke egyébként legtöbb esetben megegyezik a feltüntetett éves kamat mértékével.
2.2. A betétek típusai
2.2.1. Látra szóló betétek
Számlabetétek esetében – például a folyószámláknál - lekötési rendelkezés hiányában a számlán elhelyezett pénzösszeg látraszólóan, azaz lekötés nélkül kamatozik. A lekötés nélkül elhelyezett összegek bármikor kamatveszteség nélkül felvehetők. Ennek a megoldásnak viszont nagy hátránya, hogy a számlán lévő összeg után járó minimális kamat többnyire a bankszámla fenntartási költségeit sem fedezi.
2.2.2. Lekötött betétek
Amennyiben a vállalkozás nem kívánja rövid időn belül a számláján lévő összeget felhasználni, érdemes lekötni, ugyanis a lekötött összeg után rendszerint magasabb kamatot fizet a bank. A lekötött betétek kamatveszteség nélkül általában csak a lekötési idő lejártakor vehetők fel.
A betétek futamideje, azaz a lekötés időtartama különböző lehet, a banki ajánlatokban jelenleg jellemzően 1, 2, 3, 6, 9, illetve 12 hónapos lekötések szerepelnek.
A kamatmérték megváltoztathatósága szempontjából a lekötött betét fix vagy változó kamatozású lehet. Fix kamatozás esetén a kamat a futamidő (lekötés) alatt nem változik meg, a betét után a bank a lekötéskor meghirdetett kamatlábnak megfelelő kamatot fizeti. Változó kamatozásnál a futamidőn belül a bank – alapvetően külső gazdasági események hatására – kedvező vagy kedvezőtlen irányba is megváltoztathatja a kamatot.
A lekötés szólhat egyszeri alkalomra – ebben az esetben a lekötési idő lejártát követően a betét lekötése megszűnik, és látra szóló betétként működik, vagy nem kamatozik tovább. De a lekötés lehet folyamatos is – ebben az esetben a futamidő végén a betétet automatikusan újra lekötik. Folyamatos lekötés esetén a betétes választhat, hogy a futamidő végén a bank a kamattal növelt összeget kösse le újra, ebben az esetben a betét kamatos kamattal kamatozik tovább, vagy a futamidő végén a kamatot a bank a látra szóló számlán írja jóvá, és ez esetben csak az eredeti tőkeösszeg kamatozik tovább (illetve a látraszólóan elhelyezett kamatösszeg a látra szóló számla feltételeivel kamatozik).
2.2.3. Devizabetétek
A devizabetéteknél nemcsak a betét összegét, futamidejét és a kamatfeltételeket ajánlott számításba venni, hanem az adott devizanem forinthoz viszonyított árfolyamát is. A forint árfolyamának változása önmagában, a kamatváltozásoktól függetlenül is okozhat veszteséget vagy nyereséget a devizabetét forintban számított értékében. Ez a veszteség vagy nyereség akkor válna ténylegesen érzékelhetővé, ha a devizabetétben elhelyezett összeget átváltaná forintra.
2.2.4. Az elérhető kamat változása
A betétekre fizetett kamat mértéke több esetben függ az elhelyezett összeg nagyságától. Általában minél magasabb az összeg, annál nagyobb kamat jár. Az egyes bankok üzletpolitikájától függően bizonyos összeg - például 100-500 ezer forint – alatt egyáltalán nem lehet betétet lekötni. Jelentős, általában több tíz-, vagy százmilliós összegek lekötése esetén viszont a nyilvánosan meghirdetettől eltérő, egyedi kamatfeltételek elérése is lehetséges.
A kamatszámítás módja küszöbös (lépcsőzetes) vagy sávos lehet. A küszöbös kamatozás azt jelenti, hogy egy adott összeghatár felett a betét teljes összege a magasabb összegre meghatározott kamattal kamatozik.
Sávos kamatozásnál az összeg egyes sávokba eső részösszegeire az adott sávra meghatározott kamat jár. Egy adott összeg esetén a betét összeghatár feletti része a magasabb sávra, míg az összeghatár alatti összeg az alacsonyabb sávra meghatározott kamattal kamatozik, így a teljes összeg után járó kamat ebben az esetben akár kisebb is lehet, mint a lépcsőzetes kamatozású terméknél.
2.2.5. Adózási szabályok
A kamatjövedelem adózási szabályaival a 2006/6. különszámunk részletesen foglalkozik. Csak emlékeztetőül: 2006. szeptember 1-jétől a kamatjövedelem után adót kell fizetni. Az adó mértéke (levonással meghatározva) 20 százalék, a nyereménybetét nyereménye esetében a tárgynyeremény értékére vetítve a nyeremény szokásos piaci értékének – törvény szerint ez a nyereményalap – egynegyede.
A különböző bankbetétekre, takarékbetétre, nyereménybetétre fizetett kamat esetében a 2006. augusztus 31-ét követően induló első teljes kamatperiódusra jóváírt, tőkésített kamat adózik először.
A hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és a befektetési jegy átruházásából, visszaváltásából, beváltásából származó kamatjövedelmet akkor terheli adókötelezettség, ha az említett értékpapír megszerzése 2006. augusztus 31-ét követően történt.
Az élet- és nyugdíjbiztosításhoz kapcsolódó maradékjogból és lejárati szolgáltatásból származó, kamatjövedelemnek minősülő jövedelmet akkor terheli adókötelezettség, ha a biztosítási szerződést 2006. augusztus 31-ét követően kötötték.
Az előzőekben nem említett esetekben – feltéve, hogy a kamatjövedelem keletkezésének alapjául szolgáló ügyletet, szerződést 2006. augusztus 31-éig megkötötték – az ügylet, szerződés alapján a 2006. augusztus 31-ét követően elsőként megszerzett bevétel még nem adózik. (Például a 2006. szeptember 1. előtt megszerzett kamatozó kötvényre elsőként kifizetett kamat még nem adózik, és nem adózik a 2006. augusztus 31-éig váltott nyereménybetétkönyv első nyereménye sem, függetlenül attól, hogy azt a magánszemély mikor, hány év múltával váltotta be.)
