9.1. Házipénztáradó
Az Országgyűlés 2006. július 10-ei ülésnapján fogadta el a házipénztáradóról szóló 2006. évi LX. törvényt, amely a készpénzforgalom visszaszorítását célozza meg. A törvény 2006. július 17-én megjelent a Magyar Közlöny 2006/86. számában.
9.1.1. Általános rendelkezések
A házipénztári adóról szóló törvényben előírt adóalap után különadó fizetésére kötelezett az adóalany, ha az adóévben az átlagos napi készpénz záróegyenlege az elismert pénzkészletet meghaladja. A házipénztáradóból származó bevétel a központi költségvetést illeti meg.
A házipénztáradóról szóló törvény által nem szabályozott kérdésekben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni [1.§].
9.1.2. A házipénztárral összefüggő adókötelezettség
9.1.2.1. Adóalap, adómérték
Az adóalany 20 százalékos mértékű különadót állapít meg és fizet az adóévi könyvviteli nyilvántartása alapján az adó alapja után. Az adó alapja az átlagos napi készpénz-záróegyenleg és az elismert pénzkészlet különbözete, de csak abban az esetben, ha ez pozitív [2.§ (1) bekezdés].
9.1.2.2. Adóbevallás és adófizetés
Az adót az adóév utolsó napját követő 150. napon a társaságiadó-bevallásban kell bevallani. Ez naptári évvel azonos üzleti évvel rendelkező adózók esetében az adóévet követő május 31-ei időpontot jelenti. Az adót is eddig az időpontig kell megfizetni, évente egy alkalommal. Ezen adó esetében nincs sem adóelőleg-fizetési, sem pedig -feltöltési kötelezettség [2.§ (3) bekezdés].
Naptári évtől eltérő üzleti évvel rendelkező adózóknak az adókötelezettséget az adóév első napján hatályos szabályok szerint kell teljesíteniük [1.§ (3) bekezdés].
9.1.3. Házipénztáradó fogalmak
9.1.3.1. Adóalany
Az adó alanya a társas vállalkozás, amely a törvény alkalmazásában a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény hatálya alá tartozó adózókat jelenti, amelyek a következők:
– a gazdasági társaság, az egyesülés és az európai részvénytársaság (ideértve az európai holding részvénytársaságot is),
– a szövetkezet,
– az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat,
– az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, a közjegyzői iroda, az erdőbirtokossági társulat,
– a külföldi személy, ha üzletvezetésének helye belföld,
– a külföldi vállalkozó.
Nem alanya a házipénztáradónak:
– a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény hatálya alá tartozó hitelintézet és pénzügyi vállalkozás,
– a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezete,
– a közhasznú társaság,
– a közhasznú, kiemelkedően közhasznú jogállással rendelkező nonprofit gazdasági társaság,
– a vízitársulat,
– az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház (ideértve e szervezetek alapszabályában, illetve alapító okiratában jogi személyiséggel felruházott szervezeti egységeket is), a lakásszövetkezet, az iskolai szövetkezet, a szociális szövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár és a felsőoktatási intézmény (ideértve az általa létrehozott intézményt is), továbbá a diákotthon [3.§ 1. pont].
9.1.3.2. Átlagos napi készpénz-záróegyenleg
Az átlagos napi készpénz-záróegyenleget úgy kell meghatározni, hogy össze kell adni a napi záró egyenlegeket (amely viszont csökkenthető a szerencsejáték-szervezési tevékenység céljából tartott pénzkészlettel), és az így megkapott összeget el kell osztani a számításánál figyelembe vett napok számával. Egyik tételnél, azaz sem az egyenlegnél, sem pedig a napok számánál nem kell figyelembe venni azokat a napokat, amelyeken nem volt pénztárban forgalom [3.§ 2. pont].
9.1.3.3. Elismert pénzkészlet
Az elismert pénzkészlet az adóalany adóévi elszámolt összes bevételének 0,8 százaléka, de legalább 300 ezer forint. Így évi 37,5 millió forint összes bevételnagyságig az elismert pénzkészlet nagysága 300 ezer forint [3.§ 3. pont].
9.1.3.4. Elszámolt éves összes bevétel
Az összes bevételbe beletartozik az adóévre vonatkozó beszámolóban kimutatott összes bevétel, vagyis valamennyi számviteli bevételkategória, azaz az értékesítés nettó árbevétele, az aktivált teljesítmények értéke (ha pozitív), az egyéb bevételek, a pénzügyi műveletek bevételei és a rendkívüli bevételek [3.§ 4. pont].
9.2. A különadóról és a járadékról szóló törvény
Az államháztartás egyensúlyának megteremtése érdekében az Országgyűlés új adótörvényt alkotott a közteherviselésre képes magánszemélyek, egyéni vállalkozók, társas vállalkozások különadójáról, valamint a hitelintézetek járadékkötelezettségéről. A törvénynek a magánszemélyeket és a hitelintézeti járadékot érintő előírásai 2007. január 1-jétől, a társas vállalkozásokat és az egyéni vállalkozókat a vállalkozói jövedelmüket érintően 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba. Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény 2006. július 17-én jelent meg a Magyar Közlöny 2006/86. számában.
9.2.1. Magánszemélyek adó- és adóelőleg-kötelezettsége
9.2.1.1. Adóalap
2007. január 1-jétől az egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemélynek különadót kell fizetnie, ha a nyugdíjjárulék felső határát meghaladó – személyijövedelemadó-bevallásában bevallott vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása alapján megállapított – összevonandó jövedelmet ér el az adott évben.
Összevonandó jövedelem a munkaviszonyból, az önálló tevékenységből (kivéve az egyéni vállalkozói tevékenységet, amelyre külön előírás vonatkozik), valamint az egyéb jövedelem címen elért jövedelem együttes összege, függetlenül attól, hogy ezen jövedelmek külföldről vagy belföldről származnak. Az összevonandó jövedelem részét képezi az adóterhet nem viselő járandóság, így például 2007-től a nyugdíj is. Ugyancsak az összevonandó jövedelem része az ingatlan-bérbeadásból származó jövedelem, ha a magánszemély ezen jövedelmére az összevonást választja. Ugyanakkor nem része az összevonandó jövedelemnek a kamat, az árfolyamnyereség, az osztalék, illetve az egyéni vállalkozásból származó jövedelem (a vállalkozói kivét kivételével), továbbá az egyszerűsített vállalkozói adó alapjába tartozó jövedelem, valamint az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról (ekho) szóló törvény szerint adózó jövedelem.
A különadó az adó alapjaként meghatározott jövedelem 4 százaléka. A különadót az összevont jövedelem járulékfizetés felső határát meghaladó része után kell fizetni. (A járulékfizetés 2007. évi felső határát a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvény fogja tartalmazni.) [2.§ (1) és (4) bekezdés, 7.§ 1-2. pont, 8. § (2) bekezdés.]
9.2.1.2. Adóelőleg
A különadóra adóelőleget (különadó-előleget) kell fizetni, amelyet – ha a feltételei fennállnak – a kifizetőnek kell levonnia, a következők szerint:
– a munkáltató a személyijövedelemadó-előleg meghatározásakor a különadót is levonja a jövedelemből, ha a tőle származó rendszeres jövedelem (például a bér) alapján várható, hogy annak éves összege meghaladja az előírt határt, a magánszemélynek az adóév elejétől az előírt összeget meghaladó összeget juttat, így a kifizető előleget attól kezdve von, hogy a tőle származó jövedelem meghaladja az előírt összeget, vagy a magánszemély nyilatkozatban kéri a különadó-előleg levonását;
– a magánszemély negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig megfizeti az adóelőleget, ha az összevonandó jövedelme meghaladta az előírt határt, és az adóelőleg levonása nem történt meg [2.§ (5)–(6) bekezdés és a 8. § (2) bekezdés].
9.2.2. Az egyéni vállalkozó adókötelezettsége
9.2.2.1. Adóalap
Az egyéni vállalkozónak 2006. szeptember 1-jétől - függetlenül attól, hogy összevonandó jövedelme alapján fizet vagy nem különadót - vállalkozói jövedelemadózás esetén a vállalkozói bevételek összegéből a vállalkozói költségeket meghaladó rész után különadót kell fizetni [2.§ (2) bekezdés b) pont].
Az adóalap nem tartalmazza a külföldön lévő telephelyen elért jövedelmet, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik. (A törvény alkalmazásában telephely az adóalany tevékenysége gyakorlásának a székhelytől különböző helyben lévő, a cégjegyzékben feltüntetett helye, a külföldön levő telephely, illetve külföldi székhelyű adóalany esetében a nemzetközi szerződésben meghatározott belföldön lévő telephely.) Az adóalap ezenkívül nem tartalmazza a kapott támogatást sem.
Az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó a különadót az átalányadó alapján fizeti. A különadó az adó alapjaként meghatározott jövedelem 4 százaléka.
Az evaalany egyéni vállalkozó az evaalapba tartozó jövedelme után nem fizet különadót [2. § (3), (4) bekezdés, 7.§ 6. pont, 8.§ (1) bekezdés].
9.2.2.2. Adóelőleg
Az egyéni vállalkozónak is kell a különadóra negyedévente a negyedévet követő hónap 12-éig előleget fizetni. Az egyéni vállalkozó arra a negyedévre fizet előleget, amelyben a vállalkozói bevétele (kapott támogatás nélkül és külföldön lévő telephely jövedelme nélkül) több, mint az elszámolt költség, vagy ha az átalányadó alapján kell adóznia. Az egyéni vállalkozó a különadót a jövedelem megállapításakor költségként nem számolhatja el [2.§ (5) bekezdés b) pont és a (6)–(7) bekezdés].
9.2.3. Különadóval kapcsolatos átmeneti szabály 2006. évre, egyéni vállalkozókra
A különadó év közben történő hatálybalépése miatt átmeneti szabályozás rendelkezik az egyéni vállalkozó 2006. évi különadó-kötelezettségéről.
Az egyéni vállalkozó, ha egész évben folytatta a tevékenységét, akkor az egész évre megállapított különadóalap egyharmada után, év közben kezdte vagy augusztus 31-e után szüntette meg a tevékenységét, akkor a tevékenysége augusztus 31-ét követő időszakban történő folytatása napjainak a 2006. évi működése napjaihoz viszonyított arányában határozhatja meg az adóalapot.
Az egyéni vállalkozó másik lehetőségként választhatja, hogy a szeptember 1-jétől december 31-éig megszerzett vállalkozói bevétel vállalkozói költségekkel csökkentett összege (ha pozitív érték) után, átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó az ezen időszakra számított átalányadó-alap után adózik.
Ez utóbbi módszer választásakor az egyéni vállalkozó nyilvántartási kötelezettségét úgy köteles teljesíteni, hogy az adókötelezettsége teljesítéséhez és az ellenőrzéshez szükséges adatok rendelkezésre álljanak.
Az egyéni vállalkozónak 2006-ban adóelőleget nem kell fizetnie, a különadót 2007. február 15-éig kell rendeznie [8.§ (2)–(4) bekezdés].
9.2.4. A társas vállalkozás adókötelezettsége
9.2.4.1. Az adó alanya
A társas vállalkozásoknak 2006. szeptember 1-jétől különadót kell fizetni.
A törvény rendelkezése szerint társas vállalkozás a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao-tv.) hatálya alá tartozó adózó, kivéve
– a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezetét,
– a közhasznú társaságot, a vízitársulatot, a közhasznú, kiemelkedően közhasznú jogállással rendelkező nonprofit gazdasági társaságot,
– az alapítványt, a közalapítványt, a társadalmi szervezetet, a köztestületet, az egyházat (ideértve e szervezetek alapszabályában, illetve alapító okiratában jogi személyiséggel felruházott szervezeti egységeket is), a lakásszövetkezetet és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárt,
– a szociális szövetkezetet, az iskolai szövetkezetet, valamint
– a felsőoktatási intézményt (az általa létrehozott intézményt) és a diákotthont [3.§ (1) bekezdés, 5. § (1) bekezdés, 7.§ 3. pont és a 8.§ (1) bekezdés].
9.2.4.2. Az adó alapja és mértéke
Az adó alapja az adózás előtti eredmény a külföldön elért jövedelem nélkül, módosítva az alábbi tételekkel.
Adóalapot növelő tételek:
– a jövedelemre tekintettel külföldön megfizetett (fizetendő), ráfordításként elszámolt adó,
– visszafizetési kötelezettség nélkül nyújtott támogatás, juttatás, véglegesen átadott pénzeszköz, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke és az ezzel összefüggésben elszámolt, az átvevő által meg nem térített általános forgalmi adó,
– az ellenérték nélkül átvállalt kötelezettség, valamint
– az adóévben térítésmentesen nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke.
Adóalapot csökkentő tételek:
– kapott (járó) osztalék, az ellenőrzött külföldi társaságtól kapott osztalék kivételével;
– visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás, véglegesen átvett pénzeszköz, térítés nélkül átvett eszköz könyv szerinti értéke,
– ellenérték nélkül átvállalt tartozás, valamint
– az adóévben térítésmentesen kapott szolgáltatás.
Az adó mértéke a pozitív adóalap 4 százaléka, amelyet csökkent a külföldön megfizetett adóból beszámított összeg. Ilyen beszámítás lehet például a külföldről kapott kamat vagy jogdíj, ha hatályos nemzetközi szerződés erről rendelkezik. Nemzetközi szerződés hiányában beszámításra nincs lehetőség [3.§ (2)–(3) bekezdés, 5.§ (2) bekezdés, 6. § (1)–(2) bekezdés, 7.§ 5-7. pont és a 8.§ (1) bekezdés].
9.2.4.3. Adóelőleg
A különadóra háromhavonta, naptári évvel azonos üzleti év esetén negyedévente adóelőleget kell fizetni a három hónapot, negyedévet követő hónap 20. napjáig, az utolsó három hónapra, negyedévre az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig a különadó bevallással egyidejűleg, bevallás alapján. Az adóelőleget az előző adóévi különadó-kötelezettség bevallásával egyidejűleg, az előző adóévben fizetendő különadó alapján kell bevallani.
A különadó várható összegét az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig meg kell fizetni, figyelembe véve a már előlegként megfizetett összeget. Ha e kiegészítéssel a megfizetett előleg nem éri el a várható fizetendő adó 90 százalékát, a különbözetre az adóhatóság 20 százalék mulasztási bírságot vethet ki.
A mezőgazdasági, az erdőgazdálkodási és a halászati ágazatba sorolt adózók esetében az adóelőleget a harmadik és negyedik negyedévben, egyenlő részletekben, ezen időszakot követő hónap 20. napjáig vallják be és fizetik meg.
A fizetendő különadót az adóévet az adóévre vonatkozó beszámoló elkészítésére előírt határidőig, az adóévet követő 150. napig kell megállapítani és – a még előlegként vagy kiegészítésként meg nem fizetett részét – megfizetni, illetve ettől az időponttól lehet visszaigényelni.
A különadó nem számolható el az eredmény terhére.
A naptári évtől eltérő üzleti (adó) évet alkalmazó társas vállalkozás a különadó-kötelezettséget is az adóéve első napján hatályos rendelkezések szerint köteles megállapítani [3.§ (4)–(9) bekezdés, 5. § (3) bekezdés és a 6. § (3)–(4) bekezdés].
9.2.4.4. Átmenet 2006. adóévre
A különadó év közben történő hatálybalépése miatt átmeneti szabályozás rendelkezik a társas vállalkozók 2006. évi különadó-kötelezettségéről is.
A társas vállalkozás választhat, hogy
– a 2006. adóév egészére megállapított különadóalapnak a szeptember 1-jétől az adóéve utolsó napjáig terjedő működése napjainak az adóéve működése napjai arányában számított összege után, vagy
– a 2006. adóévi beszámoló alapján megállapított különadóalap és az augusztus 31-ére készített közbenső beszámoló (amelyet nem kötelező auditálni) alapján számított különadóalap különbözete (ha pozitív) után
fizet adót.
A társas vállalkozásnak 2006-ban előleget nem kell fizetni, de a különadó várható összegét 2006. december 20-áig rendezni kell. Ha a megfizetett összeg nem éri el az adó 90 százalékát, az adóhatóság 20 százalék mulasztási bírságot állapíthat meg.
Átmeneti szabály rendelkezik arról is, hogyan kell a 2006. évi különadó-kötelezettség alapján az adóévet követően beadott adóbevallásban adóelőleget bevallani. Tekintettel arra, hogy 2006-ban nem egész évben áll fenn a különadó-fizetési kötelezettség, a 2006. adóévi kötelezettséget évesíteni kell, azaz ahány napra fennállt a különadó-kötelezettség 2006-ban, annyi nappal el kell elosztani a fizetendő adót, és meg kell szorozni a naptári napok számával.
Az adóelőleget – naptári évvel azonos üzleti év esetén – 2007. harmadik negyedévtől 2008. második negyedév végéig terjedő időszakra kell bevallani. A naptári évtől eltérő üzleti év esetén az adóévet követő 150. napot követő második hónap első napjával kezdődő 12 hónapos időszakra kell bevallani [8. § (5)–(8) bekezdés].
9.3. Hitelintézeti járadék
2007. január 1-jétől a hitelintézeteknek társas vállalkozásként különadót kell fizetniük, továbbá ezen túlmenően járadékfizetési kötelezettségük is keletkezik. Az új rendelkezés alapján a hitelintézet az adóévben a külön jogszabály szerinti állami kamattámogatással, kamatkiegyenlítéssel közvetlenül vagy közvetetten érintett hitelállománya alapján kamat és kamatjellegű bevétel címén befolyt összege után 5 százalékos mértékű járadékot állapít meg és fizet meg [4. § (1) bekezdés]. A hitelintézeteknek e járadékmegállapítási kötelezettségükkel összefüggésben elkülönített nyilvántartást kell vezetniük [4. § (2) bekezdés].
A hitelintézetnek a járadékra a negyedévben befolyt kamat és kamatjellegű bevétel alapján a negyedévet követő hónap 12-éig, az utolsó negyedévre az adóév utolsó hónapjának 20-áig előleget kell fizetni, amelyet a várható összegre az adóév utolsó napjának 20. napjáig ki kell egészíteni.
Az éves járadékkal az adóév utolsó napját követő 150. napon kell elszámolni. A járadékot a hitelintézet az eredménye terhére számolhatja el.
A járadékot az adóévre vonatkozó beszámoló elkészítésére előírt határidőig kell megállapítani, bevallani és megfizetni, illetve ettől az időponttól lehet visszaigényelni.
Abban az esetben, ha járadékra kötelezett hitelintézeti jogállása az adóéven belül megszűnik, de tevékenységét nem hitelintézetként folytatja (vagyis nem szűnik meg), akkor a járadékkal a hitelintézeti jogállás megszűnését követő 90 napon belül kell elszámolnia [4. §, 5.§ (2)–(3) bekezdés, 6. § (3)–(4) bekezdés és a 8. § (2) bekezdés].
Az új rendelkezésekkel összefüggésben közvetlenül érintett hitelállomány azon kölcsönügyletek összessége, amelyek tekintetében a hitelintézet a kölcsönügylet adósa részére a külön jogszabályban meghatározott kedvezményes ügyletikamat- és díjmértéket érvényesíti, és ezen ügyletek tekintetében az állami kamattámogatást a hitelintézet közvetlen módon – az erre vonatkozó külön szabályok szerint – a magyar állammal elszámolja.
Közvetetten érintett hitelállomány azon kölcsönügyletek összessége, amelyek tekintetében a hitelintézet a finanszírozó forrást jelzálog-hitelintézettől önálló jelzálogjog eladása és egyidejű visszavásárlása útján biztosítja, és erre tekintettel a kölcsönügylet adósa részére a külön jogszabályban meghatározott kedvezményes ügyletikamat- és díjmértéket érvényesíti [7. § 4-8. pont].
