A személyi jövedelemadót illetően a költségvetési egyensúly helyreállítása érdekében az intézkedések egy része már 2006 szeptemberétől, más része a 2007. évtől lép hatályba.
1.1. Az Szja-tv. 2006. évi módosításai
1.1.1. Fogalmak és értelmező rendelkezések, illetőleg új rendelkezések
1.1.1.1. A kamat fogalmának meghatározása
2006. szeptember 1-jétől egy általános kamatfogalommal egészül ki az Szja-tv. E szerint kamat az Szja-tv. eltérő rendelkezése hiányában az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek), vagy az igénybe vett kölcsön (elfogadott betét) használatáért, kockázatáért időarányosan fizetett (juttatott), a magánszemélyt terhelő, illetőleg megillető pénzösszeg és/vagy egyéb hozadék (ideértve a nyereménybetét esetében juttatott nyereményt is).
Kamatjövedelemként csak az Szja-tv.-ben külön meghatározottak adózhatnak, ezért ezen új meghatározásnak a kamatjövedelem adóztatásánál nincs jelentősége. Mindamellett lényeges pontosítás a költségelszámolási szabályok (fizetett kamat), valamint a kamatkedvezményből származó jövedelem értelmezése szempontjából [3. § 24. pont].
1.1.2. Az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére vonatkozó szabályok
1.1.2.1. Adóhatósági adómegállapítás
A magánszemély adóhatósági adómegállapítást kérő nyilatkozat megtételére akkor jogosult, ha az adóévben kizárólag munkáltató(k)tól, illetve a helyi önkormányzat nettó finanszírozási körébe tartozó kifizető(k)től, továbbá gazdasági társaság tagjaként kizárólag a társaság(ok)tól származott olyan jövedelme, amelyet nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani. A nyilatkozattétel feltétele, hogy abban a magánszemély feltüntesse valamennyi munkáltatójának adószámát, illetve ha gazdasági társaság tagjaként szerzett jövedelmet, a gazdasági társaság(ok) adószámát, továbbá önkéntes pénztári tagság esetén az egyéni számlán jóváírt munkáltatói adományt igazoló pénztár adószámát.
A magánszemély nem kérhet adóhatósági adómegállapítást abban az esetben, ha adója átutalásáról nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot tesz. Ettől függetlenül nincs kizárva a nyilatkozattétel, ha az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári tag egyéni számláján olyan adóköteles bevételt írnak jóvá, amely összeg munkáltató támogatói adomány. (Ezzel összefüggésben a pénztáraknak kötelező a kiadott igazoláson a munkáltatói adományból jóváírt összeg részletezett feltüntetése.)
Az egyéb kizáró esetek, amelyek fennállása esetén a magánszemély nem tehet adóhatósági adómegállapítást kérő nyilatkozatot, lényegében változatlanok maradnak.
Az adóhatósági adómegállapítás módosuló rendelkezései 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba, és azokat már a 2006. évre vonatkozó adóhatósági adómegállapításra is alkalmazni kell [12. §].
1.1.3. Rendelkezés az adóról
1.1.3.1. Nyugdíj-előtakarékossági számla
Szűkül a nyugdíj-előtakarékossági számla fogalma. Nyugdíj-előtakarékossági számla a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló törvényben meghatározott számlavezető által vezetett, az említett törvény szerinti számlák együttese, feltéve hogy a magánszemély nyilatkozata alapján a számlavezető a nyugdíj-előtakarékossági számlákon, továbbá a velük kapcsolatos, e törvény rendelkezéseinek alkalmazásához előírt bizonylatokon "NYESZ-R" megkülönböztető jelzést alkalmaz [3. § 76. pont].
A személyijövedelemadó-szabályok szempontjából csak egy nyugdíj-előtakarékossági számla (számlaegyüttes) vehető figyelembe: az, amelyik tulajdonosa úgy nyilatkozik a számlavezetőnek, hogy "NYESZ-R" jelöléssel lássa el. Ezen jelzést, a továbbiakban a számlával kapcsolatos minden bizonylaton alkalmazni kell. Így 2006. szeptember 1-jétől csak a "NYESZ-R" jelzéssel ellátott számlára történő befizetésekre lehet nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot adni, az APEH csak ilyen számlára utalja ki a jóváírást, tőkésített hozamok csak ezen a számlán adómentesek, és csak erről a számláról teljesített nyugdíjszolgáltatás adómentes.
Ha az APEH a számlavezetők adatszolgáltatása alapján több "NYESZ-R" jelzésű számlát azonosít egy magánszemély nevén, akkor a számlák közül a legkorábbi keltezéssel nyilatkozott számlát fogadja el. Az azonos keltezéssel adott nyilatkozatok alapján jelzett számlák egyike sem fogadható el nyugdíj-előtakarékossági számlának. Az ilyen esetekben az adózatlanul jóváírt, tőkésített hozamok, jogosulatlanul kiutalt adó miatt az APEH adóhiányt, késedelmi pótlékot állapít meg, amelyet a számla tulajdonosának kell megfizetnie [44/B §].
A 2006. szeptember 1-je előtt megnyitott számlák esetében a számlavezetőknek - tértivevényes levélben 8 munkanapos határidő kitűzésével – fel kell szólítaniuk a számlatulajdonosokat, hogy adjanak a "NYESZ-R" jelzésre vonatkozó nyilatkozatot. A felszólítást az új szabályok kihirdetése után, legkésőbb 2006. szeptember 5-éig kell megtenniük. A levélben tájékoztatniuk kell a számlatulajdonost arról is, hogy mit jelent a jelzés használata és mivel jár, ha egynél több nyilatkozatot adnának. Abban az esetben, ha akár a számlavezető, akár a számlatulajdonos késlekedne, igazolási kérelmet lehet a számlavezető székhelye szerinti adóhatósághoz benyújtani. Egyéb vitás kérdésben is a számlavezető székhelye szerinti adóhatóság engedélyezheti a jelzés használatát.
2006. szeptember 1-jétől a meglévő számlákra is az új szabályok vonatkoznak, azzal az eltéréssel, hogy a korábbi befizetésekre még a korábban hatályos rendelkezések szerint nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat adható, de azt az APEH már csak a "NYESZ-R" jelzéssel ellátott számlára utalja ki [módosító törvény 223.§ (10) bekezdés].
A módosítással a már nyugdíjban lévők is köthetnek nyugdíj-előtakarékossági számla vezetésére megállapodást. A nyugdíjasoknál is akkor adómentes a nyugdíjszolgáltatás, ha a számlát felmondják (megszüntetik) a számlanyitás évét követő harmadik évben vagy azt követően. A számla felmondása nélkül kért kifizetés (juttatás), átutalás, átvezetés esetén – az említett időszakon túl is - rájuk is az előzőekben ismertetett adózási következmények vonatkoznak.
A korábban vagy újonnan nyitott, "NYESZ-R" jelzés nélküli, illetőleg jogosulatlanul használt jelzéssel ellátott nyugdíj-előtakarékossági számlák esetében a keletkező (jóváírt) kamatjövedelem, tőzsdei ügyletből származó jövedelem, árfolyamnyereség, más hozam adózására 2006. szeptember 1-jétől az azt követően érvényes általános szabályokat kell alkalmazni [módosító törvény 223.§ (10) bekezdés].
1.1.3.2. Jogkövetkezmények "nem nyugdíjszolgáltatás" miatti pénzmozgás esetén
Új rendelkezések szabályozzák a számláról történő pénzfelvétel, átutalás, átvezetés, követelésáthelyezés adózási következményeit, ha az nem nyugdíjszolgáltatás miatt történik.
A nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló törvény alapján nyugdíjszolgáltatás az a kifizetés (juttatás), átutalás, átvezetés, amelyről a nyugdíj-előtakarékossági számla felmondásával (megszüntetésével) egyidejűleg olyan számlatulajdonos rendelkezik, aki már jogosult nyugdíjra, és a számla felmondása a számlanyitás évét követő harmadik évben vagy azt követően történik. Az előbbieknek megfelelő nyugdíjszolgáltatás továbbra is adómentes. Ha azonban a számlavezetőnek a számlatulajdonos nem igazolja, hogy nyugdíjra jogosult, vagy ha jogosult is, de az előzőek szerinti időszak még nem telt el, amikor számlát felmondja, vagy ha a számláról annak megszüntetése nélkül kifizetést (juttatást), átutalást, átvezetést ("nem nyugdíjszolgáltatást") kér, az új szabályok szerint a következőkkel kell számolnia:
– a számlavezető megállapítja a számlán lévő követelés adózatlan részét, amely egyéb jövedelemnek minősül. Ehhez a kért nem nyugdíjszolgáltatás teljesítése előtti állapot szerint meghatározza a követelés szokásos piaci értékét. Az így számított követelésnek az a része lesz egyéb jövedelem, amely meghaladja a számlatulajdonos összes befizetését, a már jóváírt összes osztalékot és az összes APEH-kiutalást. A továbbiakban (ha a számla nem szűnt meg) a számlavezetőnek a számított követelésállomány nem nyugdíjszolgáltatással csökkentett részét (mint adózott követelésállományt) kell ezentúl nyilvántartania. Ha később ismételten nem nyugdíjszolgáltatásra tart igényt a számlatulajdonos, az egyéb jövedelem megállapításához a számított követelésállományból az adózott követelésállományt, valamint az azt követően befizetett összegeket, jóváírt osztalékokat és APEH-kiutalásokat meghaladó részt kell majd figyelembe venni. A megállapított egyéb jövedelemről a számlavezető igazolást ad. E jövedelem után adóelőleget nem kell fizetni, a magánszemélynek az adóévről beadott bevallásában kell bevallania ezt a jövedelmet, és annak alapján kell az adóját megfizetnie;
– ha a nem nyugdíjszolgáltatást akkor kapja a számlatulajdonos, amikor már történt számára (adózott követelésállomány esetén azt követően) APEH-kiutalás, annak összegéről húsz százalékkal növelten igazolást ad a számlavezető, aminek alapján a magánszemélynek azt be kell vallania, és az adóbevallás beadására előírt határidőig meg kell fizetnie, mint személyi jövedelemadót;
– ha a nem nyugdíjszolgáltatást olyan évben kapja a számlatulajdonos, amely évben a befizetései alapján rendelkezhetne az adójának kiutalásáról, a nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot nem teheti meg (ez a szabály nem vonatkozik a számlán lévő 2006. szeptember 1-je előtti befizetésekre az ezen időpont előtti nem nyugdíjszolgáltatás esetén).
Ugyanakkor nem kell adót fizetni, kiutalást növelten visszafizetni és a rendelkezési jogosultság is fennmarad, ha a számlatulajdonos azért szünteti meg a nyugdíj-előtakarékossági számláját, mert újat nyit másik számlavezetőnél, és oda hiánytalanul áthelyezi a megszüntetett számlán lévő összes követelését. Ennek feltétele, hogy a számlavezető igazolja az új számlavezető számára a megszüntetett számlán lévő követelés összetételére vonatkozó adatokat [44/B§ (6)–(7) bekezdés].
(A számlavezetők minden kiadott igazolásról kötelesek az adóévet követő január 31-éig adatot szolgáltatni.)
1.1.4. Adóelőleg-fizetés
1.1.4.1. Végkielégítés adóelőlege
A végkielégítés esetében a 18 százalékos mértékű adóelőleg csak akkor alkalmazható, ha azt – a vonatkozó szabályoknak megfelelően – az egyes évek között meg kell osztani, mert a magánszemély a kifizetést megelőzően nem kérte a megosztás mellőzését, és a végkielégítés hónapjai túlnyúlnak az adott éven. Minden egyéb esetben az adóelőleget az általános szabályok szerint kell megállapítani, tehát akkor is, ha a megosztás mellőzését nem is kell kérni, mert a végkielégítés hónapjai nem nyúlnak túl az adott éven [48.§ (17) bekezdés].
1.1.4.2. Az adóelőleg befizetése
2006. szeptember 1-jétől az elszámolt adóelőleget a munkáltató az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott, tárgyhót követő hó 12-éig fizeti meg. Elszámolt adóelőlegként csak a magánszemély által a befizetésre nyitva álló határidőig megszerzett bevételt terhelő adóelőleg vehető figyelembe. Ha tehát a magánszemély tárgyhavi bérét a tárgyhót követő hónap 12-e után kapja meg, akkor tárgyhavi jövedelmének adóelőlegét a tárgyhót követő hónap adóelőlegeként kell megállapítani [48.§ (21) bekezdés].
1.1.5. Az egyéni vállalkozókat érintő módosítások
1.1.5.1.Módosuló üzletköri besorolás
A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2006. június 1-jei hatálybalépésével összefüggésben kiadásra kerülő végrehajtási rendeletek módosították az üzletköri besorolás kódjait. Ezzel összefüggésben 2006. szeptember 1-jétől változnak az Szja-tv.-ben is az egyéni vállalkozók átalányadózás-választására jogosító üzletköri jelzőszámok.
Az egyéni vállalkozónak ugyanakkor választási lehetősége van arra, hogy – döntése szerint – az Szja-tv. 53.§-ának 2006. augusztus 31-én hatályos, vagy a szeptember 1-jén hatályos besorolását alkalmazza a 2006-os és a 2007-es adóévre [53.§ (4) bekezdés].
1.1.6. Költségelszámolások
1.1.6.1. A távmunkát végzők költségelszámolása
Jellemzően előforduló költség a távmunkához, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges nem anyagi jószág, számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított, 100 ezer forintot meg nem haladó kiadás, valamint a távmunkához, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges nem anyagi jószág, számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított, 100 ezer forintot meghaladó kiadás esetében 33 százalékos leírási kulcs alkalmazásával értékcsökkenési leírás címén megállapított összeg volt költségként elszámolható. Ezzel tehát az 50 ezer forintos határ 100 ezer forintra emelkedik 2006. szeptember 1-jétől [3. számú melléklet I. 24. pont].
1.1.7. Külön adózó jövedelmek
1.1.7.1. Kamatjövedelem
A kamatjövedelem szabályai módosulnak 2006. szeptember 1-jétől. Kamatjövedelem a különböző bankbetétekre, takarékbetétre, nyereménybetétre fizetett kamat és egyéb hozadék, a nyereménybetétkönyv tárgynyereménye, illetve a nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírból, befektetési jegyből származó kamat és más jövedelem, valamint egyes biztosításokból származó jövedelem. A hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és a befektetési jegy átruházásából, visszaváltásából, beváltásából származó kamatjövedelmet az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok alkalmazásával kell megállapítani, azaz a bevételből levonható az értékpapír megszerzésére fordított érték, valamint az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költség.
A magánszemély által egyéb, kamat címen megszerzett bevétel meghatározott mértékig sem minősül kamatjövedelemnek (például nem kamatjövedelem a magánszemélyek közötti kölcsönügyletre vagy az ún. tagi kölcsönre fizetett kamat).
A nem nyilvánosan kibocsátott, forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kamata például a magánszemély és a kibocsátó között fennálló jogviszony szerinti vagy egyéb jövedelem, míg ezek beváltásakor, átruházásakor keletkező jövedelemre az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni [65.§ (1) bekezdés].
1.1.7.2. A kamatjövedelem adózási szabályai
2006. szeptember 1-jétől a kamatjövedelem után adót kell fizetni. Az adó mértéke (levonással meghatározva) 20 százalék, a nyereménybetét nyereménye esetében a tárgynyeremény értékére vetítve a nyeremény szokásos piaci értékének – törvény szerint ez a nyereményalap – egynegyede.
A kamatjövedelem teljes egésze adóköteles, az adót általános esetben a kifizető levonással állapítja meg. A belföldről származó kamatjövedelmet a magánszemélynek nem kell bevallania, ha abból az adó levonása megtörtént. A belföldi magánszemélynek juttatott kamatjövedelemről és annak adójáról a kifizetőt nem terheli személyenként részletezett bevallási vagy adatszolgáltatási kötelezettség, azt egy összegben vallja be. A nem kifizetőtől származó kamatjövedelem adóját a magánszemély a megszerzés időpontjának negyedévét követő hónap 12-éig állapítja és fizeti meg, továbbá – az adóévről szóló bevallásában, a bevallásra előírt határidőig – vallja be [65.§ (2) bekezdés].
A belföldi illetőségű magánszemély a külföldről származó kamatjövedelmét az Szja-tv. szerinti jogcímen köteles bevallani és az adót megfizetni. A külföldön levont adót a megfelelő kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmény, illetve az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint számíthatja be a magánszemély a belföldi adókötelezettségébe és/vagy terjeszthet elő visszatérítési kérelmet [65.§ (2) bekezdés, Art. 7. számú melléklet 15. pont].
A külföldi pénznemben megszerzett kamatjövedelemből az adót ugyanazon külföldi pénznemben kell megállapítani, levonni, és az MNB hivatalos, a megszerzés időpontjában érvényes devizaárfolyamán forintra átszámítva kell megfizetni. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni [65.§ (3) bekezdés].
A kamatjövedelem megszerzésének időpontja jóváírt, tőkésített kamat esetében a kamat jóváírásának, tőkésítésének, vagy ha az előzőek egyike sem valósul meg, akkor az átutalás, postára adás, birtokba adás napja, nyereménybetét esetében a nyeremény nyeremény-betétszámlán történő jóváírásának napja [65.§ (4) bekezdés].
Az egyéni vállalkozó pénzforgalmi bankszámláján jóváírt kamatot nem kamatjövedelemként, hanem vállalkozói bevételként kell figyelembe venni. Ennek megfelelően e kamatból a számla vezetője adót sem vonhat le.
Ha olyan külföldi illetőségű magánszemély szerez belföldről kamatjövedelmet, akinek e jövedelméről az adózás rendjéről szóló törvény 7. számú melléklete szerint a kifizető adatot szolgáltat, az adatszolgáltatáson túlmenően a bevétellel összefüggésben más adókötelezettség (megállapítási, bevallási, megfizetési sem) nem keletkezik [65.§ (5) bekezdés].
Az időszakonként kamatot, hozamot fizető, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, befektetési jegy megszerzését követően az értékpapírra elsőként kifizetett kamatból, hozamból levonható az értékpapír megszerzésére fordított összeg részeként az értékpapír vételárában megfizetett felhalmozódott kamat, hozam. Annak érdekében, hogy a vételárban megfizetett felhalmozódott kamat, hozam kétszeres beszámítása ne történhessen meg, az így levont összeg az értékpapír megszerzésére fordított értékként nem vehető figyelembe [65.§ (6)–(7) bekezdés].
1.1.7.3. A kamatjövedelem adóztatásával összefüggő átmeneti szabályok
A különböző bankbetétekre, takarékbetétre, nyereménybetétre fizetett kamat esetében a 2006. augusztus 31-ét követően induló első teljes kamatperiódusra jóváírt, tőkésített kamat adózik először.
A hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és a befektetési jegy átruházásából, visszaváltásából, beváltásából származó kamatjövedelmet akkor terheli adókötelezettség, ha az említett értékpapír megszerzése 2006. augusztus 31-ét követően történt.
Az élet- és nyugdíjbiztosításhoz kapcsolódó maradékjogból és lejárati szolgáltatásból származó, kamatjövedelemnek minősülő jövedelmet akkor terheli adókötelezettség, ha a biztosítási szerződést 2006. augusztus 31-ét követően kötötték.
Az előzőekben nem említett esetekben – feltéve hogy a kamatjövedelem keletkezésének alapjául szolgáló ügyletet, szerződést 2006. augusztus 31-éig megkötötték – az ügylet, szerződés alapján a 2006. augusztus 31-ét követően elsőként megszerzett bevétel még nem adózik. (Például a 2006. szeptember 1. előtt megszerzett kamatozó kötvényre elsőként kifizetett kamat még nem adózik, és nem adózik a 2006. augusztus 31-ig váltott nyereménybetétkönyv első nyereménye sem, függetlenül attól, hogy azt a magánszemély mikor, hány év múltával váltotta be.) [Módosító törvény 223.§ (13) bekezdés.]
1.1.7.4. Tőzsdei ügyletekből származó jövedelem adókötelezettsége
2006. szeptember 1-jétől megszűnik a tőzsdei ügyletek gyakorlati adómentessége. A tőzsdei ügyletből származó adóalap után az adó mértéke 20 százalék.
A rendelkezések nem vonatkoznak a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír (például kötvény) vagy befektetési jegy átruházására, ha az tőzsdei ügylet keretében történik. Ezekben az esetekben az árfolyamnyereségre irányadó rendelkezések szerint megállapított jövedelem kamatjövedelemnek minősül [67/A§ (4) bekezdés, 65.§ (1) bekezdés bb)alpont].
A tőzsdei ügyletből származó jövedelmet – legfeljebb a jövedelem mértékéig - csökkenti a 2006. augusztus 31-ét követően kötött tőzsdei ügyletben az adóévben
– átruházott értékpapír megszerzésére fordított értéke és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír átruházása ellenében kapott bevételt (árfolyamveszteség),
– összetett ügyleten vagy származtatott ügyleten elszámolt veszteség,
– az elhatárolt tőzsdei ügyletből származó veszteség a magánszemély döntése szerinti megosztásban [67/A § (3) bekezdés].
Az ügyleten elszámolt veszteség az ügyleti költségek együttes összegéből az a rész, amely meghaladja a magánszemélyt a megállapítás időpontjában megillető ügyleti bevételek együttes összegét [67/A§ (7) bekezdés d)pont].
Az elhatárolt tőzsdei ügyletből származó veszteség az adóévet megelőző évben, vagy az adóévet megelőző két évben értékpapír átruházásakor elszenvedett árfolyamveszteség, valamint összetett ügyleten vagy származtatott ügyleten elszámolt veszteség együttes összegének az adott évben a tőzsdei ügyletből származó jövedelmet meghaladó – az adott évi bevallásban feltüntetett – része. A magánszemély az adóévet megelőző évként legelőször a 2006. évet, az adóévet megelőző két évként először a 2006. és 2007. évet veheti figyelembe.
Az ügyleten elszámolt nyereség, illetve veszteség megállapításának időpontja az ügylet megszűnésének (lezárásának) napja azzal a feltétellel, hogy amennyiben a tőzsdei összetett ügyletet alkotó valamely részügylet úgy szűnik meg (zárul le), hogy ennek következtében az összetett ügylet is megszűnik (lezárul), a tőzsdei összetett ügylet tekintetében a jövedelemszerzés időpontja a részügylet megszűnésének (lezárásának) a napja (és a le nem zárt részügyletet ezen időponttól kezdődően önálló ügyletként kell kezelni) [67/A§ (7) bekezdés e)pont].
Az árfolyamnyereség, az értékpapír megszerzésére fordított érték, az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költség és egyebek tekintetében értelemszerűen az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések, valamint a tőzsde működési rendjét meghatározó szabályozások az irányadóak.
Átmeneti szabály rendelkezik arról, hogy amennyiben a magánszemély 2006. augusztus 31-én tulajdonában lévő értékpapírt ruház át, az értékpapír megszerzésére fordított érték tekintetében választhatja a 2006. augusztus hónap utolsó tőzsdenapjának az adott értékpapírra vonatkozó záró árfolyamát is [67/A§ (8) bekezdés, módosító törvény 223.§ (14) bekezdés].
A bevételt szerző magánszemély éves adóbevallásában állapítja meg a tőzsdei ügyletből származó adóalap utáni adót, így ha a magánszemély az adóévben tőzsdei ügyletben bevételt szerez, köteles adóbevallást benyújtani.
A magánszemély az adót a befektetési szolgáltató által kiállított bizonylatok szerint vezetett nyilvántartás alapján állapítja meg. A nyilvántartásnak az értékpapírokra, értékpapírra vonatkozó jogokra előírt rendelkezései értelemszerű alkalmazásával ügyletenként kell tartalmaznia az egyes ügyletekben megszerzett bevételeket, az ügyletekhez kapcsolódó járulékos költségeket, az átruházott értékpapírok megszerzésére fordított értékét, az ügyleten elszámolt nyereséget, illetőleg veszteséget.
A tőzsdei ügyletről kiállított bizonylaton a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB hivatalos, a teljesítés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni. A kifizető a forintra átszámított adatokat a bizonylaton feltünteti [67/A§ (5)–(6) bekezdés].
A befektetési szolgáltató az adóévet követő év január 31-éig köteles adatot szolgáltatni az állami adóhatóságnak a tőzsdei ügyletekről a magánszemély részére kiállított bizonylat tartalmáról. Az adatszolgáltatásnak tartalmaznia kell a magánszemély nevét, a magánszemély adóazonosító számát, a magánszemély részére az adóévben a befektetési szolgáltató által kiállított bizonylatban feltüntetett összesített adatokat [67/A§ (9) bekezdés].
Amennyiben a tőzsdei ügylet (vagy az azt alkotó valamely részügylet) áruval történő teljesítéssel szűnik meg, úgy az árut átruházó magánszemély által az ügylet (részügylet) révén megszerzett jövedelem adókötelezettségére nem a 67/A§ rendelkezéseit, hanem az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni [67/A§ (10) bekezdés].
A magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték az Szja-tv. főszabálya alapján adóköteles [77/A§ (1) bekezdés].
Az adó alapja az értékpapír szokásos piaci értékéből a magánszemély által meg nem fizetett rész. Vannak azonban kedvezményezett esetek, amikor – bár a magánszemély értékpapír formájában jut vagyoni értékhez – az értékpapír megszerzésekor adófizetési kötelezettség mégsem keletkezik. A kedvezményezett értékpapírszerzéseket a 77/A§ (2) bekezdése sorolja fel.
Az Szja-tv. a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések között rögzíti, hogy amennyiben a magánszemély tőkeemelés [77/A§ (2) bekezdés b)pont] vagy átalakulás [77/A§ (2) bekezdés c)pont] keretén belül jut (adófizetés nélkül) vagyonnövekményhez, majd az értékpapírt tőzsdei ügyletben ruházza át, a vagyonnövekményre nem a – tőzsdei ügyletekre egyébként érvényes - 20 százalékos adómértéket, hanem az árfolyamnyereségből származó jövedelemre irányadó 25 százalékos adómértéket kell alkalmazni [77/A§ (2) bekezdés].
1.1.7.5. Tőzsdei ügyletből származó adóalap
A tőzsdei ügyletből származó adóalap a tőzsdei ügyletből származó jövedelem és a tőzsdei ügyletből eredő veszteség különbsége.
1.1.7.6. Tőzsdei ügyletből származó jövedelem
Tőzsdei ügyletből származó jövedelem a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén, az Európai Unió bármely más tagállamában működő tőzsdén, valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamában működő tőzsdén 2006. augusztus 31-ét követően kötött ügyletben az adóévben átruházott értékpapír árfolyamnyeresége, ha az nem minősül kamatnak, illetőleg összetett vagy származtatott ügylet elszámolt nyeresége [67/A§ (1) bekezdés].
1.1.7.7. Összetett ügylet
Az összetett ügylet olyan (a magánszemély által nem egyéni vállalkozói minőségében kötött) tőzsdei ügylet, melyet több tőzsdei ügylet (az ún. részügyletek) összesített eredményére kötnek [67/A§ (7) bekezdés a) pont].
1.1.7.8. Származtatott ügylet
A származtatott ügylet a magánszemély által nem egyéni vállalkozóként olyan tőzsdei termékre kötött tőzsdei ügylet, melynek értéke valamely más tőzsdei termék (pl. áru, részvény, deviza) árfolyamától függ [67/A§ (7) bekezdés b) pont].
1.1.7.9. Ügyleten elszámolt nyereség
Az ügyleten elszámolt nyereség tőzsdei összetett ügylet esetében az ügylet egésze vagy az ügyletet alkotó egyes részügyletek alapján, tőzsdei származtatott ügylet esetében az ügylet alapján a magánszemélyt a megállapítás időpontjában megillető bevételek (az ügyleti bevételek) együttes összegéből az a rész, amely meghaladja az ügylet, az ügyletet alkotó egyes részügyletek alapján vagy az ügylet teljesítése érdekében felmerült, a magánszemélyt terhelő, igazolt kiadások (az ún. ügyleti költségek) együttes összegét [67/A§ (7) bekezdés c)pont].
1.1.7.10. Az osztalékból származó jövedelem
10 százalék adót kell fizetni az olyan osztalék (osztalékelőleg) után, amely osztalékra jogosító értékpapírt bevezették a hazai vagy valamely EU-tagállamban működő tőzsdére. A 10 százalékos adómértéket először a 2006. évi (2006-ban kezdődő üzleti évi) eredményfelosztás alapján megállapított osztalékra, illetőleg a 2006. évi eredmény terhére fizetett osztalékelőlegre lehet alkalmazni [66.§ (7) bekezdés].
1.1.8. Természetbeni juttatások és más engedmények
1.1.8.1. Adómérték
2006. szeptember 1-jétől az adóköteles természetbeni juttatás utáni adó mértéke 44 százalékról 54 százalékra emelkedik [69.§ (4) bekezdés].
1.1.8.2. Természetbeni juttatás, reprezentáció
A reprezentáció és az üzleti ajándék esetében a 2006. augusztus 31-ét követően kezdődő adóév esetében kell először alkalmazni a megemelt adómértéket. Így a naptári év szerint működő adóalanyoknál az 54 százalékos mértékű kulcsot először a 2007. évre vonatkozóan kell alkalmazni. A naptári évtől eltérő üzleti évben működő kifizető esetében, ha például az üzleti éve november 1-jén kezdődik, akkor már ezt követően alkalmaznia kell a magasabb adókulcsot [módosító törvény 223.§ (5) bekezdés].
1.1.8.3. Céges telefonok magáncélú használata
2006. szeptember 1-jétől adóköteles természetbeni juttatás a helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az internetprotokollt alkalmazó beszédcélú adatátviteli szolgáltatás (SZJ 64.20.16-ból) magáncélú használatára tekintettel megszerzett bevétel. Adóköteles bevétel a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásból a magáncélú használat értékének a magánszemély által meg nem térített része.
Adóköteles bevételként a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásból azt a részt kell figyelembe venni, amelyet a magáncélú használat értékéből a magánszemély nem térített meg. A magáncélú használat értéke a kifizetőt az említett telefonszolgáltatások miatt terhelő kiadásból a forgalomarányos kiadásoknak a tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével határozható meg.
Ha a magánszemély az így kiszámított értéknek megfelelő térítést fizet a használatért (a kifizető azt neki továbbszámlázza), nem keletkezik adókötelezettség.
A törvény nem írja elő, hogy miként kell a forgalomarányos kiadások magáncélú hányadát meghatározni. Nyilvánvalóan elfogadható módszer tételes híváslista alapján a magánbeszélgetések kigyűjtése. Ekkor az arányszám e beszélgetések miatt kiszámlázott összegnek az összes forgalomarányos kiadás összegével történő elosztásával határozható meg. Amennyiben a magánbeszélgetések elkülönítése nehézséget jelent (például több telefon, több magánszemély használó esetén), és emiatt azok díjának továbbszámlázása a magánszemély felé ily módon nem oldható meg, vagy a kifizető az arányos díjrészt nem is kívánja továbbszámlázni, a törvény alapján választani lehet azt a megoldást is, hogy a kifizető a számlaértékből 20 százalékot tekint adóköteles bevételnek. Az utóbbi egyben azt is jelenti, hogy ezzel a választással a kifizető a telefonszolgáltatás miatt őt terhelő kiadásoknak legalább 20 százalékát magáncélú használat miatt felmerült kiadásnak minősíti. Az így meghatározott bevételrész után is azonban csak akkor és annyiban kell a kifizetőnek adót fizetnie, ha és amennyiben legalább ezt a díjrészt a magánszemélynek nem számlázza tovább, nem térítteti meg [69.§ (1) bekezdés m) pont, (4), (12) bekezdés].
1.1.9. Az értékpapír, az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték
1.1.9.1. Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program
2006. szeptember 1-jétől főszabály, hogy az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében juttatott (szerzett) értékpapírokat a letétbe helyezés évében és még két naptári évben kötelező tartani. Ezzel egyértelművé válik, hogy az elismert program keretében opciós joggal szerzett értékpapír esetében, ha a jog alapítása és gyakorlása közötti időszak eléri (vagy meghaladja) az említett kötelező tartási időszakot, a joggyakorlást követően megszerzett értékpapírra nincs további kötelező tartási időszak.
Az új rendelkezést a 2006. szeptember 1-jéig nyilvántartásba vett elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programok esetében is alkalmazni lehet [77/C§ (24) bekezdés d)pont, módosító törvény 223.§ (3) bekezdés].
A korábbi – szeptember 1-je előtti – szabályozás szerint az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretén belül juttatott értékpapírokra vonatkozó kedvezményes adózási szabályok addig alkalmazhatók, amíg a letétbe helyezett értékpapír a letétbe helyezés időpontjára, illetőleg legalább a kötelező tartási időszaknak megfelelő időtartammal halasztott vételi jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetében a jog alapításának napjára megállapított szokásos piaci értéke az 500 ezer forintot meg nem haladja.
2006. szeptember 1-jétől az említett időtartammal halasztott vételi jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetén az értékpapírnak a joggyakorlás napjára megállapított szokásos piaci értékét kell figyelembe venni az 500 ezer forintos korlát számításánál. Átmeneti rendelkezés, hogy e szabályt csak 2006. augusztus 31-ét követően nyilvántartásba vett elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programok esetében kell alkalmazni [77/C§ (18) bekezdés, módosító törvény 223.§ (15) bekezdés].
A módosítással a kötelező tartási időszakkal egyező vagy azt meghaladó várakozási időn túl gyakorolható (halasztott) opciós joggal megszerzett értékpapír átruházására ugyanazon adókövetkezmények vonatkoznak, mint a letétben tartott értékpapír kötelező tartási időszakon túli – előzőekben ismertetett - átruházása esetén. Az új szabályt a 2006. szeptember 1-jéig nyilvántartásba vett elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programok esetében is alkalmazni lehet [77/C§ (15) bekezdés, módosító törvény 223.§ (3) bekezdés].
2006. szeptember 1-jétől a Pénzügyminisztérium az általa nyilvántartásba vett elismert programot – a program keretében elsőként letétbe helyezett értékpapír letétbe helyezését követő második év utolsó napjával – törli nyilvántartásából. A jog gyakorlása révén megszerzett, letétbe helyezésre nem kötelezett értékpapír esetén a joggyakorlásra nyitva álló időszak utolsó napjával kell a programot törölni az előírt nyilvántartásból [77/C§ (22) bekezdés a)pont].
1.1.9.2. Az elismert program keretén belül juttatott értékpapírok forgalmazásakor alkalmazandó szabályok
Az elismert program keretén belül juttatott értékpapírok szerzéskori "mentességével" összefüggésben a kötelező tartási időszak letelte után a letétbe helyezett értékpapír
– tőzsdei ügyletben történő visszterhes átruházása esetén a bevétel adókötelezettségére az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vagy az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni;
– ingyenes átruházása esetén (kivéve, ha az átruházás a kibocsátó részére történt) az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy átruházásból származó bevételnek az értékpapír-átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értéke minősül;
– átalakítása, kicserélése révén megszerzett bevétel adókötelezettségére az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
1.1.10. Adómentes juttatások
1.1.10.1. Kamatjövedelmek
Adómentes a jogszabály előírása alapján nyitott gyámhatósági betét kamata [1. számú melléklet 7.18. alpont].
Továbbra is adómentes a lakás-takarékpénztár által és a nyugdíj-előtakarékossági számlán jóváírt kamat, ezzel együtt hatályon kívül helyeződik a nyugdíj fogalmából
– az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által teljesített nyugdíjszolgáltatás (kiegészítő nyugdíj), feltéve hogy a szolgáltatást igénybe vevő tag tagsági jogviszonya a pénztárral (átlépés esetén a korábbi pénztárral) a teljesítés évét megelőző harmadik adóévben, vagy azt megelőzően keletkezett, vagy a járadék folyósításának első három évében a járadék éves szinten az előző évi összeg 15 százalékánál nagyobb mértékben nem csökken, továbbá az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére kifizetett összeg, valamint az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár olyan nyugdíjszolgáltatása, amelyre a magánszemély rokkanttá nyilvánítása miatt vált jogosulttá, valamint
– a magánszemélynek a nyugdíj-előtakarékossági számlájáról teljesített, külön törvény szerint nyugdíjszolgáltatásnak minősülő kifizetés (juttatás)
[3. § 23. pont d), n) alpont, 1. számú melléklet 2.6. és 7.16. alpont].
1.2. A személyi jövedelemadó 2007. évi változásai
1.2.1. Értéknövelő beruházás
2007. január 1-jétől az ingó dolog és az ingatlan átruházásával összefüggésben felmerülő értéknövelő beruházások fogalma módosul. Ingó dolog átruházása esetén szokásos piaci értéket növelő ráfordításnak minősül az az igazolt kiadás, amely a dolog eredeti használhatóságát növeli, használhatóságát megőrzi vagy helyreállítja az átruházást megelőző 12 hónapon belül a bevétel 5 százalékát meghaladó mértékben.
Ingatlan átruházása esetén értéknövelő beruházásnak minősül a lakás célú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint meghatározott korszerűsítés, valamint az átruházást megelőző 24 hónapon belül a bevétel 5 százalékát meghaladó mértékben történő állagmegóvás [3.§ 32. pont].
1.2.2. Adóterhet nem viselő járandóság 2007-től
A nyugdíj, a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető baleseti járadék 2007. január 1-jétől adóterhet nem viselő járandóságnak minősül, ezzel adómentessége megszűnik. Ebből következően, ha a magánszemély a nyugdíj mellett önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelmet szerez, akkor a nyugdíj összegét az éves összevont adóalap megállapításánál figyelembe kell venni, ugyanakkor a nyugdíjra eső adó csökkenti a számított adót [3.§-a 72. pont a) alpont, 7.§ (1) bekezdés a) pont]. Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által teljesített nyugdíjszolgáltatás és a magánszemélynek a nyugdíj-előtakarékossági számlájáról teljesített, külön törvény szerint nyugdíjszolgáltatásnak minősülő kifizetés (juttatás) továbbra is adómentes. [Lásd az adómentes juttatásoknál!]
Az egyes adóterhet nem viselő járandóságok közül a versenybírónak adott juttatás jelenleg adóterhet nem viselő járandóságként kezelt része (alkalmanként 5 ezer, évente 50 ezer forint) megszűnik 2007. január 1-jétől [3.§-a 72. pont h) alpont].
2007. január 1-jétől adóterhet nem viselő járandóságnak minősül a kormányrendeletben meghatározott Magyar Állami Eötvös-ösztöndíj, továbbá az oktatási és kulturális miniszter által adományozott – a kormányrendeletben meghatározott – Deák Ferenc-ösztöndíj. Szintén adóterhet nem viselő járandóság a kormány rendeletével alapított felsőoktatási ösztöndíj is [3.§ 72 pont s) pont].
1.2.3. Az adóalapba nem tartozó, illetőleg költségnek nem számító tételek
1.2.3.1. Önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulás
2007. január 1-jétől jövedelemnek nem minősülő bevétel a munkáltató által az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárakba a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként fizetett, a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbér 50 százalékát meg nem haladó együttes havi összeg. Az önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)ba/önsegélyező pénztár(ak)ba fizetett munkáltatói hozzájárulás esetében ez az összeg havonta a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbér 20 százaléka [7.§ (1) k) bekezdés pont].
A jövedelemnek nem számító összeget meghaladó munkáltatói hozzájárulás változatlanul munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül.
1.2.3.2. Önálló orvosi tevékenység működtetési jogának értékesítése
2007. január 1-jétől az eredeti jogosult magánszemélynél az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog átruházásáért kapott ellenérték nem minősül a jövedelem megállapításánál figyelembe nem veendő bevételnek, azaz ez a mentesség megszűnik. Az így keletkezett jövedelem 2007-től egyéb jövedelemnek minősül. A hatályon kívül helyezett rendelkezést 2006. december 31-ig még alkalmazni kell [7. § o) pont].
1.2.4. Az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére vonatkozó szabályok
1.2.4.1. A magánszemély bevallási kötelezettsége
2007. január 1-jétől a módosítással pontosodnak a magánszemély bevallási kötelezettségére vonatkozó rendelkezések. Főszabály, hogy a magánszemély adóévenként bevallás benyújtására kötelezett azon adóévben, amelyben bevallásra köteles jövedelmet szerzett. Nem kell a magánszemélynek bevallást benyújtani az adott adóévben, ha nyilatkozatot ad adóhatósági adómegállapításra.
Az Szja-tv. továbbra is tételesen felsorolja azokat a jövedelmeket, amelyeket a magánszemély nem köteles bevallani, illetve azon jövedelemszerzési eseteket, amikor nem kell bevallást tenni. A magánszemély nem köteles bevallani a kamatjövedelmet abban az esetben, ha abból a kifizető az adót levonta.
Pontosító rendelkezés mondja ki, hogy a magánszemély adóbevallásában olyan bontásban (havi, negyedéves) köteles bevallani az olyan – nem kifizetőtől származó - külön adózó jövedelmeit terhelő adót – amelynek megállapítására és megfizetésére saját maga köteles –, amilyen gyakorisággal a kötelezettség egyébként terheli. A negyedéves gyakoriságú kötelezettséget a negyedév utolsó hónapjára kell bevallani [11. § (1)–(2) bekezdés].
1.2.5. Az összevont adóalap adójának meghatározása
1.2.5.1. Adótábla
A 2005. évi módosító csomag záró rendelkezéseiben meghirdetett adótábla 2007. január 1-jén hatályba lép. Változatlan adókulcsok (18, illetve 36 százalék) mellett az alsó kulcs sávhatára 1 millió 500 ezer forintról 1 millió 700 ezer forintra emelkedik [az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIX. törvény 178.§-ának (4) bekezdése].
1.2.5.2. Adójóváírás
Az alap- és kiegészítő adójóváírás együttesen legfeljebb havi 63 ezer forint bérjövedelem adómentességét biztosítja, azaz a kizárólag minimálbérrel rendelkezőknél is megjelenik – ugyan csekély mértékben – az adóterhelés.
1.2.6. Az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmények
1.2.6.1. Családi kedvezmény
A jövő évtől változatlan feltételek mellett vehető igénybe a családi kedvezmény. Legalább három eltartott esetén, jogosultsági hónaponként és kedvezményezett eltartottanként 4 ezer forint összegben, az eltartottak számához igazodóan differenciált – három eltartott esetében évi 6 millió forint, amely minden további eltartottra tekintettel 500 ezer forinttal emelkedik legfeljebb évi 8 millió forintig – jövedelemkorláthoz kötötten, változatlan kifuttatási szabályokkal vehető igénybe [44.§ (1) bekezdés].
Nem változik a fogyatékkal élők személyi kedvezményének szabálya (de a minimálbér emelkedése miatt automatikusan emelkedik annak összege), és változatlan az alkalmi foglalkoztatás kedvezményének szabálya is. E kedvezményekre továbbra sem érvényesül valamely közös értékbeli vagy jövedelemhatárhoz kötött korlátozás [39.§ (1) bekezdés és 43.§].
1.2.6.2. A szellemi tevékenység kedvezménye, a felnőttképzés és a számítógépszerzés kedvezménye
2007. január 1-jétől megszűnik a szellemi tevékenység kedvezménye, a felnőttképzés és a számítógép-beszerzés kedvezménye. Ha azonban a magánszemély 2006. december 31-én jogosult a felnőttképzés kedvezményének halasztott igénybevételére, a halasztott kedvezményt még az akkori szabályok szerint igénybe veheti [módosító törvény 223.§ (6) bekezdés].
1.2.6.3. A lakáshitel-törlesztés kedvezménye
2007. január 1-jétől a lakáshitel-törlesztés kedvezménye is megszűnik. Ha azonban a lakáshitel-törlesztést a magánszemély 2007. január 1. előtt megkezdte, a kedvezmény a 2006-ban hatályos feltételekkel (közte a kedvezmény érvényesíthetőségének időbeli korlátaival) még igénybe vehető [módosító törvény 223.§ (6) bekezdés].
1.2.6.4. A tandíj kedvezménye
A kedvezmény továbbra is felsőoktatási hallgatói jogviszony alapján vehető igénybe, de a többszintű képzésre tekintettel 2007. január 1-jétől megszűnik a kedvezmény első alapképzéshez kötése, ezzel e kedvezmény igénybe vehető bármely felsőfokú képzés, felsőfokú szakképzés vagy éppen a doktoranduszképzés tandíja után is. A kedvezmény mértéke változatlanul az adóévben megfizetett képzési költség 30 százaléka, legfeljebb 60 ezer forint.
Ugyanakkor a kedvezményt ugyanazon adóévben ugyanazon hallgatóra tekintettel csak a törvényben felsorolt befizető magánszemélyek egyike veheti igénybe, az, akit a hallgató kérésére a felsőoktatási intézmény az igazoláson befizetőként feltüntet. Pontosítás, hogy a kedvezmény csak magánszemély által történt befizetés esetén érvényesíthető [36.§].
1.2.6.5. A kedvezmények korlátozása
A megszűnő kedvezményekkel összefüggésben módosul a közös értékbeli korlátozás alá vont kedvezmények köre. A változatlanul 100 ezer forintos éves keretbe 2007. január 1-jétől az egyes társadalombiztosítási és magán-nyugdíjpénztári befizetések kedvezménye, a tandíj kedvezménye, a közcélú adományok kedvezménye, az élet- és nyugdíjbiztosítások kedvezménye tartozik.
2007. január 1-jétől változik a közös értékbeli korlátozás alá vont kedvezmények jövedelmi korlátja is. A 100 ezer forintos kedvezményi keretet csökkenteni kell annak az összegnek a 20 százalékával, amellyel a magánszemély éves összes jövedelme a 3 millió 400 ezer forintot meghaladja. A 3 millió 900 ezer forintot elérő éves összes jövedelem esetében e kedvezményi körbe tartozó kedvezmény még részben sem érvényesíthető.
A 2006. évben a jövedelemkorlát 6 millió forint [44.§ (2) bekezdés].
1.2.6.6. A mezőgazdasági őstermelő kedvezménye
2007. január 1-jétől a jogalkotó a mezőgazdasági őstermelő kedvezményét kiemelte a 3,4 millió forintos jövedelmi korlát mellett igénybe vehető kedvezmények köréből. A legfeljebb évi 100 ezer forint kedvezmény 6 millió forintos jövedelemkorláthoz kötötten vehető igénybe. 6 millió forint éves jövedelem felett a kedvezmény csökkentett mértékben (20 százalékos "kifuttatási" mérték alkalmazásával) érvényesíthető, a lehetőség 6 millió 500 ezer forint jövedelemnél megszűnik [44.§ (3)–(4) bekezdés].
1.2.6.7. Új közös korlát
Az egyes társadalombiztosítási és magán-nyugdíjpénztári befizetések kedvezménye, a tandíj kedvezménye, a közcélú adományok kedvezménye, az élet- és nyugdíjbiztosítások kedvezménye, valamint az őstermelői kedvezmény együttvéve sem haladhatja meg az évi 100 ezer forintot [44.§ (3)–(4) bekezdés].
1.2.7. Önkéntes kölcsönös biztosítópénztári rendelkező nyilatkozat
A rendelkező nyilatkozat szerinti kiutalásnak feltétele, hogy a magánszemélynek ne legyen adótartozása, továbbá 2007. január 1-jétől az is, hogy az adóbevallása, adóhatósági adómegállapítása szerinti adóját is megfizesse.
Az a magánszemély, aki a rendelkező nyilatkozat megtétele időpontjában az önkéntes kölcsönös pénztárnak már azért nem tagja, mert nyugdíjszolgáltatást igényelt, még jogosult rendelkező nyilatkozatot tenni, amely alapján az adóhatóság a rendelkezett összeget részére kiutalja.
Ha a magánszemély a rendelkezése teljesítésekor az általa megjelölt pénztárnak már nem tagja, és ez nem azért következett be, mert a magánszemély más pénztárba átlépett, vagy nyugdíjszolgáltatást igényelt, illetve elhalálozott, a pénztár az átutalt összeget az adóhatóságnak visszautalja. A visszautalt összegre az adóhatósághoz benyújtott kérelem alapján a magánszemély igényt tarthat, ha igazolja, hogy tagsági jogviszonya neki fel nem róható okból szűnt meg. (Ilyen eset fordulhat elő például akkor, ha a tagdíj nem fizetése miatt a magánszemély tagságának megszűnte a munkahely elvesztésével függ össze.) [44/A§.]
1.2.8. Adóelőleg-fizetés
1.2.8.1. A magánszemély adóelőleg-bevallási kötelezettsége
A 2007-re előre meghirdetett szabály helyett a korábbi rendelkezés visszaállításával a magánszemély továbbra is az adóbevallásában negyedéves bontásban köteles bevallani azt az előleget is, amelynek megfizetésére maga köteles (pl. magánszemélytől szerez adóköteles jövedelmet) [49. § (17) bekezdés].
1.2.9. Az egyéni vállalkozókat érintő módosítások
1.2.9.1. Az egyéni vállalkozók adóalapja
2007. január 1-jétől a vállalkozói személyi jövedelemadót fizető egyéni vállalkozó adóalapja az eladásra beszerzett áruk beszerzési értékével csökkentett vállalkozói bevétel 2 százaléka, ha egyébként a vállalkozói adóalap megállapítására vonatkozó rendelkezések szerint az adóalap ennél kevesebb lenne. Az így megállapított adóalap is módosítható – ha nemzetközi szerződés így rendelkezik – a külföldi telephelynek betudható bevételekkel és költségekkel. Az így megállapított adóalapra alkalmazható – a 16 százalékos mérték helyett – a 10 százalékos adómérték, ha annak feltételei fennállnak.
Az ismertetett rendelkezés nem vonatkozik a tevékenységét kezdő egyéni vállalkozóra a tevékenység megkezdésének évében és az azt követő adóévben (ha a tevékenység megkezdését megelőző 36 hónapban egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytatott), a piacvesztést elszenvedett egyéni vállalkozóra (ha a vállalkozói bevétele a megelőző adóév évesített vállalkozói bevételéhez viszonyítva nem éri el a 75 százalékot), illetve arra az egyéni vállalkozóra, akinek a tevékenységi körét érintően az adóévben és/vagy a megelőző adóévben elemi kár következett be [49/B§ (8) és (20) bekezdés].
1.2.10. Külön adózó jövedelmek 2007-ben
A társas vállalkozások házipénztárában felhalmozott, záróegyenlegként kimutatott készpénz csökkentése érdekében a 2006. évi adózott eredmény 2007. évi felosztásakor jóváhagyott osztaléknak az eredménytartalék terhére megállapított összegéből a csökkentés mértékével megegyező osztalékrész adója egyszeri alkalommal 10 százalék. Ehhez meg kell határozni az átlagos napi készpénz-záróegyenleget és az átlagos napi készpénzforgalmat a 2006. január 1-jétől augusztus 31-éig terjedő időszakra. Ha az átlagos napi készpénz-záróegyenleg összege az átlagos napi készpénzforgalom összegének kétszeresét meghaladja, a meghaladó részből – de legfeljebb a jóváhagyott osztaléknak az eredménytartalék terhére megállapított összegéből – ki kell számítani az osztalékra jogosult magánszemély vagyoni betétje (részvény, üzletrész, vagyonjegy stb.) arányában a magánszemélyre jutó részt. A jóváhagyott osztaléknak az eredménytartalék terhére megállapított összegéből az előbbiek szerint számított különbözettel megegyező rész adója 10 százalék. Az osztalék további része (a magánszemély számára jóváhagyott osztalékból az előbbiekben számított különbözettel csökkentett rész) adóját a 25, illetőleg a 35 százalékos kulccsal az erre vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni. A 10 százalékos adókulcs alkalmazásának feltétele, hogy a magánszemély a leírtak szerinti osztalékban a megállapítás évében megszerzett bevételként részesüljön. Az adót a kifizetőnek e bevételszerzés napjára kell megállapítania, és arról külön igazolást kell adnia a magánszemélynek, az osztalék másik (25 és 35 százalékos) összegétől és annak adójától elkülönítve. Az adó megfizetését illetően választható, hogy azt a kifizetőtől kapott igazolás szerinti bevételszerzés napjának negyedévét követő hónap 12. napjáig a magánszemély fizeti meg, vagy a kifizető vonja le, vallja be és fizeti meg. Mindkét esetben kérelmezhető részletfizetés, ekkor az adóhatóság az adóévben és az azt követő négy adóévben öt egyenlő részletben történő megfizetést engedélyez. A magánszemély a kifizetőtől kapott igazolás alapján a 10 százalékos mértékű adókulccsal adózó adóalapot és ennek az adóját az osztalék másik részétől és annak adójától elkülönítve a megállapítás évéről szóló adóbevallásában az osztalékra vonatkozó szabályok szerint köteles bevallani. E rendelkezések alkalmazásában az átlagos napi készpénz-záróegyenleg a házipénztár napi záróegyenlegei együttes összegének és a napi záróegyenlegek számításánál figyelembe vett napok számának a hányadosa. Nem kell figyelembe venni azokat a napokat, amikor nem volt pénztári forgalom. A pénzügyi szolgáltatási tevékenység, illetve a szerencsejáték-szervezési tevékenység céljából tartott pénzkészlettel az érintettek csökkenthetik az átlagos napi készpénz-záróegyenlegüket. Az átlagos napi készpénzforgalom a házipénztárba befolyt és a házipénztárból kifizetett összegek napi egyenlegei (a bevételezett összeg csökkentve a kiadott összeggel) előjeltől független együttes összegének és a napi egyenlegek számításánál figyelembe vett napok számának a hányadosa [66. §, módosító törvény 223. § (17) bekezdés].
Az osztalékból származó jövedelemre irányadó (66. §) rendelkezésekkel ellentétben a 2006. adóévi adózott eredmény 2007. évi felosztásakor a számvitelről szóló törvény szabályai szerint megállapított és jóváhagyott, a magánszemélynek a megállapítás évében megszerzett bevételként igazolt osztaléknak a 2006. adóévi adózott eredmény terhére megállapított összege után a 2006. június 9-én fennálló tagi kölcsön 2006. adóévi elengedése esetén kedvezőbb adózási szabályt határoz meg. Ki kell számítani a 2006. adóévi adózott eredmény terhére megállapított, de legfeljebb a 2006. június 9-én fennálló tagi kölcsönből a 2006. adóévben elengedett összeggel egyező osztalékrésznek az osztalékra jogosult magánszemély vagyoni betétje (részvény, üzletrész, vagyonjegy stb.) arányában a magánszemélyre jutó részt. Ezen osztalékrésznek az adója 10 százalék, míg a jóváhagyott osztalék további részére az adót a vonatkozó szabályok szerint 25, illetőleg 35 százalékos kulccsal kell meghatározni. A kétféle osztalékrészt és azokat terhelő adót egymástól elkülönítve kell megállapítani a bevételszerzés napjára (amely ebben az esetben is az osztalékmegállapítás évében lévő nap lehet). Minderről a kifizetéskor külön-külön igazolást kell kiadni a magánszemély részére. Választható, hogy azt a kifizetőtől kapott igazolás szerinti bevételszerzés napjának negyedévét követő hónap 12. napjáig a magánszemély fizeti meg, vagy a kifizető vonja le, vallja be és fizeti meg. A magánszemély a kifizetőtől kapott igazolás alapján a kétféle osztalékalapot és annak adóját egymástól elkülönítve a megállapítás évéről szóló adóbevallásában köteles bevallani [223. § (18) bekezdés].
1.2.11. Természetbeni juttatások és más engedmények
1.2.11.1. A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás
2007. január 1-jétől az adóköteles természetbeni juttatás adómértékének változásával összhangban a munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás utáni adó mértéke is 54 százalékra emelkedik.
A jövő évtől a munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás után az adót a munkáltatónak nem az adóév utolsó napjára kell megállapítania, bevallania és megfizetnie, hanem minden alkalommal, amikor a túllépést követően valamely, a keretbe tartozó béren kívüli juttatást ad a munkavállalónak. Ez az év közben kilépőre is vonatkozik, ha a keret túllépése még a kilépés előtt megtörténik, egyébként esetében a kilépés napja szerint kell az adókötelezettséget teljesíteni. Ezzel a munkáltatónak minden dolgozó esetében az adóév első napjától figyelnie kell, hogy mely juttatással lépi át az értékhatárt.
A bankszámlaköltség-térítés adómentessége 2007. január 1-jétől megszűnik, így azt az adómentes béren kívüli juttatás törvényben meghatározott értékhatáránál sem kell figyelembe venni [71.§ (4)–(5) bekezdés].
1.2.12. Adómentes juttatások
1.2.12.1. Bankszámlaköltség-térítés
A jelenleg hatályos szabályok szerint adómentes a bérnek pénzintézetnél nyitott bankszámlára törvény által kötelezően előírt átutalásából adódó többletköltség munkáltató által történő megtérítése, legfeljebb évi 2 ezer forint összeghatárig.
2007. január 1-jétől ezen – közszférában kötelező – térítés adómentessége megszűnik, a bankszámlaköltséggel összefüggő térítés a jövő évtől bérjövedelemnek minősül [1. számú melléklet 5.5. alpont].
1.2.12.2. Áthelyezés miatti költözködéshez nyújtott juttatás
A jelenlegi szabály szerint adómentes a munkáltatói, a szolgálati érdekből történő áthelyezéskor a lakóhely változása miatt a költözködéshez nyújtott szolgáltatás és pénzbeli juttatás.
2007. január 1-jétől e juttatások adómentessége megszűnik, a keletkező jövedelem bérnek minősül, vagy – ha az említett szolgáltatást a munkáltató valamennyi dolgozó számára megismerhető feltételekkel juttatja – természetbeni juttatásként adóköteles [1. számú melléklet 5.4., 8.11. alpont].
1.2.12.3. Önkéntes kölcsönös egészség- és/vagy önsegélyező pénztár szolgáltatása
2007. június 1-jétől az önkéntes kölcsönös egészség- és/vagy önsegélyező pénztár szolgáltatásai közül csak a törvényben meghatározott kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatás, illetve törvényben meghatározott kiegészítő önsegélyező szolgáltatás adómentes. Ettől az időponttól az önkéntes kölcsönös egészség- és/vagy önsegélyező pénztárak adómentesnek nem minősülő szolgáltatása a magánszemélynél egyéb jövedelemnek minősül [1. számú melléklet 6.5. alpont].
1.2.12.4. Az MNB által kibocsátott értékpapírból származó kamat, osztalék, árfolyamnyereség
2007. január 1-jétől megszűnik a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott, külföldi pénzértékre szóló értékpapírból származó kamat, osztalék, árfolyamnyereség adómentessége. A jövőbeni e jövedelmek adókötelezettségét a bevétel megszerzésének jogcíme szerint kell megállapítani [1. számú melléklet 7.6. alpont].
1.2.12.5. Üdülési csekk
2007. január 1-jétől módosulnak a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott üdülési csekk adómentességéhez kapcsolódó rendelkezések is.
A jövő évtől kizárólag az az üdülési csekk formájában juttatott bevétel lehet adómentes, amelyet a munkáltató ingyenesen vagy kedvezményesen, legfeljebb évente az adóév első napján érvényes havi minimálbér összegét meg nem haladó mértékig juttat a saját munkavállalójának. (A munkavállalóval azonos megítélés alá esik a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató, továbbá – ha a volt munkáltató vagy annak jogutódja a juttató – a nyugdíjban részesülő magánszemély és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója.)
Adómentes a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által a szociálisan rászorulónak az említett értékhatárig biztosított üdülési csekk, továbbá a szakszervezet által a tagjának, nyugdíjas tagjának vagy vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozójának, valamint az elhunyt tag közeli hozzátartozójának nyújtott üdülési csekk.
Az adómentesség feltétele, hogy az üdülési csekket kizárólag belföldi üdülésre, és az ahhoz kapcsolódó – a szociális és munkaügyi miniszter és a pénzügyminiszter által kiadott rendeletben meghatározott – szolgáltatásra lehessen beváltani [1. számú melléklet 8.3. alpont].
1.2.12.6. Légiforgalmi irányítók és repülőgépeken szolgálatot teljesítő hajózó személyzet kötelező rekreációja
2007. január 1-jétől megszűnik a légiforgalmi irányító, valamint a repülőgépeken szolgálatot teljesítő hajózó személyzet kötelező rekreációjának adómentessége. A jövő évtől az ilyen címen keletkező jövedelem bérként vagy – ha azt a munkáltató természetben, valamennyi dolgozó számára megismerhető feltételekkel nyújtja – természetbeni juttatásként adóköteles [1. számú melléklet 8.10. alpont].
1.2.12.7. Csekély értékű ajándék
2007. január 1-jétől csekély értékű ajándék juttatása esetében kizárólag a munkáltató és a szakszervezet által történő ajándékozás, a törvényben meghatározott személyi körnek adómentes.
A munkáltató esetében megajándékozott lehet a munkavállaló, a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató, továbbá – ha a volt munkáltató vagy annak jogutódja a juttató – a nyugdíjban részesülő magánszemély és vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója.
Szakszervezet esetében a kedvezményezett személyi körbe a következők tartozhatnak: a tag, a nyugdíjas tag, az említett személlyel közös háztartásban élő közeli hozzátartozó, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozója.
Az adómentes ajándék értéke a termék, szolgáltatás, illetve az ezekre szóló utalvány értékéből évente az adóév első napján érvényes havi minimálbér 10 százalékát meg nem haladó rész. A juttatási alkalmak száma továbbra is legfeljebb évi három alkalom [1. számú melléklet 8.19. a) pont].
