Társas vállalkozás:
– a közkereseti társaság,
– a betéti társaság,
– a korlátolt felelősségű társaság,
– a közös vállalat,
– az egyesülés, ideértve az európai gazdasági egyesülést is,
– a közhasznú társaság,
az előző pontokban felsorolt vállalkozások az előtársaságként történő működés időszakában is.
Társas vállalkozás továbbá:
– a szabadalmi ügyvivői társaság, szabadalmi ügyvivői iroda,
– a gépjárművezető-képző munkaközösség,
– az oktatói munkaközösség,
– az ügyvédi iroda,
– a közjegyzői iroda,
– a végrehajtói iroda.
Társas vállalkozó a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja.
Kapcsolódó jogszabályhelyek:
– a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény,
– a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény,
– az európai gazdasági egyesülésről szóló 2003. évi XLIX. törvény,
– a közúti járművezetők és a közúti közlekedési szakemberek képzésének és vizsgáztatásának általános szabályairól szóló 70/2005. (IV. 21.) Korm. rendelet,
– szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény,
– az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény,
– a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény,
– a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény,
– a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény.
6.1. Személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség
A személyi jövedelemadóról szóló törvény alkalmazásában a törvény 3. §-ának 33. pontjában meghatározottak értendők társas vállalkozás alatt. A társas vállalkozások tagjai térítést kaphatnak a munkavégzésükre, a tagi jogviszonyukra tekintettel.
A gazdasági társaságok tagjai a társasági szerződés, valamint a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján személyes munkavégzésre kötelezettek. A munkavégzésre tekintettel megszerzett juttatás alapjául szolgálhat munkaszerződés, ebben az esetben a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni az adókötelezettség teljesítése során.
6.1.1. A személyes közreműködés ellenértékeként megszerzett jövedelem
Tekintettel arra, hogy a tulajdonosi többség a társaság tevékenységének egészére meghatározó jelentőséggel bír, a társasági törvény egyes esetekben kifejezetten tiltja, hogy a többségi tulajdonos a társasággal munkaviszonyt létesítsen, ugyanakkor személyes munkavégzésre is kötelezheti. Amennyiben a személyes munkavégzés ellenértékeként kifizetett összeg nem munkaszerződés alapján történik, és a kifizetett összeg a társaság költségei között kerül elszámolásra, akkor beszélhetünk a személyes közreműködés ellenértékeként megszerzett jövedelemről, ami a személyi jövedelemadó alkalmazásában nem önálló tevékenységnek minősül. Az adókötelezettség szempontjából ebben az esetben is lényegtelen, hogy a magánszemély ezt a tevékenységét kiegészítő tevékenységként folytatja-e vagy sem.
6.1.1.1. Személyes közreműködés ellenértékeként megszerzett bevétel adókötelezettsége
A személyes közreműködés ellenértékeként megszerzett bevétel adókötelezettségére jellemzően a munkaviszonyból származó jövedelmek adókötelezettségére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a következőkben jelzett eltérésekkel.
A személyes közreműködés ellenértékeként megszerzett bevétel nem minősül bérnek, így az ezen a címen megszerzett jövedelemre tekintettel adójóváírás a személyesen közreműködő tagot nem illeti meg. Ha az ebben a jogviszonyában fennálló biztosítási jogviszonyára tekintettel táppénzt vagy más adóköteles társadalombiztosítási ellátást kap, azok bérjövedelemnek minősülnek a személyi jövedelemadóról szóló törvény alkalmazása szempontjából, ezért e jövedelmekre tekintettel már jogosult lehet az adójóváírás érvényesítésére.
A személyesen közreműködő tag esetében – tekintettel arra, hogy a társasággal nem áll munkaviszonyban – kiküldetésről, külszolgálatról nem lehet szó, a tag kiküldetési rendelvényt nem kaphat, valamint a munkába járásra tekintettel kifizetett összeg nála teljes egészében jövedelemnek minősül, azzal szemben költséget sem számolhat el. Abban az esetben, ha a személyes közreműködése során többek között hivatali, üzleti célra a saját gépjárművét is igénybe veszi, és erre tekintettel költségtérítést kap, akkor a járműhasználattal kapcsolatos kiadásait kizárólag útnyilvántartás alapján számolhatja el a bevételével szemben, annak mértékéig. A költségelszámolás során a törvény 3. számú mellékletének a járműhasználattal kapcsolatos költségekről szóló fejezetében foglaltak szerint járhat el. Az előzőekből következően a társas vállalkozás érdekében felmerült, a személyesen közreműködő tagnak megtérített költség minden esetben bevételnek számít.
A munkaviszonyból származó jövedelmeknél már ismertetett üzemanyag-megtakarításra tekintettel kifizetett összeg a törvényi feltételek megléte esetén a személyesen közreműködő tagnál is olyan bevételnek minősül, amelyet a jövedelem kiszámítása során a tagnak nem kell figyelembe vennie.
Abban az esetben, ha a személyesen közreműködő tag a személyes közreműködésére, vagy az annak alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel természetben kap juttatást, akkor az fő szabály szerint nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül akkor, ha az nem felel meg a törvény 69. §-ának (1) bekezdésében meghatározott természetbeni juttatások valamelyikének.
Az adójóváírás kivételével a személyes közreműködés ellenértékeként kifizetett összeg utáni adóelőleg megállapítása során a munkaviszonyból származó jövedelem utáni előlegnél figyelembe vehető kedvezményeket a személyesen közreműködő tagok esetében is érvényesíteni lehet.
A külön szerződés alapján végzett tevékenység esetén pedig önálló tevékenységről van szó.
Az eva hatálya alá tartozó társaságok esetén a tagok részére kifizetett összegek után külön adófizetési kötelezettség nincs abban az esetben, ha a társaság külön-külön nem határozza meg a kifizetés jogcímét.
6.1.2. A tagi jogviszonyra tekintettel megszerzett jövedelem
A társas vállalkozások tagjai által a tagi jogviszonyukra tekintettel megszerzett jövedelem jellemzően egyéb összevonás alá eső jövedelemnek minősül. Ilyen jövedelem keletkezik többek között akkor, amikor a társaság a kilépett tagtól megvásárolt üzletrészt, részvényt a tagok között kiosztja a gazdasági társaságokról szóló törvényben foglaltaknak megfelelően.
6.1.2.1. Az osztalékjövedelem
A tagi, tulajdonosi jogviszonyra tekintettel megszerzett jövedelem egyik speciális formája az osztalékjövedelem. A személyi jövedelemadóról szóló törvény 66. § (1) bekezdésének a) pontja határozza meg az osztalék fogalmát. E szerint osztaléknak minősül a társas vállalkozás adózott eredményéből a társas vállalkozás magánszemély tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa részesedése.
6.1.2.2. Az osztalék adózása
Az adó mértéke 25 százalék az osztalék címén kifizetett összeg azon része után, amely nem haladja meg a törvényben meghatározottak szerint kiszámított összeg 30 százalékát, az ezen felüli rész pedig 35 százalékos adóterhet visel.
6.1.2.3. Az osztalék adóelőlege
Amennyiben a társas vállalkozás a várható osztalékra tekintettel osztalékelőleget fizet a társaság tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa részére, akkor az ezen a címen megszerzett bevételből 25 százalékos adót kell levonnia. Abban az esetben, ha az osztalékelőlegként kifizetett összeg részben vagy egészben osztalékká válik a kifizetést követő első beszámoló elfogadásakor, akkor az osztalék utáni adóba be kell számítani az osztalékelőleg után levont 25 százalékos adót.
Az osztalékelőlegként kifizetett, majd utóbb osztalékká nem váló rész után a kamatkedvezményre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ebben az esetben a kamatkedvezmény utáni 44 százalékos adót a társaságnak kell megfizetnie.
6.1.2.4. Az ügyvédi iroda tagjának fizetett osztalék
Az osztalék címén megszerzett jövedelem adókötelezettségére vonatkozóan eltérő szabályt tartalmaz a törvény a 25 és 35 százalékos mértékű adót viselő osztalékalap megállapítására abban az esetben, ha az osztalékot az ügyvédi iroda fizeti a tagja részére. A törvény választási lehetőséget biztosít arra vonatkozóan, hogy a vagyoni betét arányában meghatározott érték helyett az osztalék megállapításának időpontjában fennálló taglétszám figyelembevételével határozza meg az egy főre jutó értéket, vagy a tag részére a személyes közreműködés ellenértékeként kifizetett összeget veszi figyelembe.
6.2. Járulékfizetési kötelezettség
A társas vállalkozás (gazdasági társaság) tagja alapvetően háromféle jogviszonyban végezhet munkát a társaságban: munkaviszony (lásd: 1 pont!), megbízási jogviszony (lásd: 7. pont!) és tagsági jogviszony. Különbséget kell tenni azonban aszerint, hogy a tag a gazdasági társaság vezető tisztségviselője-e vagy sem.
A vezető tisztségviselő jogviszonyára – ha a vezető tisztséget nem munkaviszony keretében látja el – a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai megfelelően irányadók [Gt. 30. § (3) bek.], ezért a biztosítási kötelezettségük elbírálása és a járulékfizetés tekintetében is a megbízási szerződés alapján foglalkoztatottakra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Ugyanakkor azonban,
– ha a betéti társaságnak csak egy beltagja van, e beltag esetében,
– ha a közkereseti társaságnak csak egy üzletvezetésre jogosult tagja van, e tag esetében, illetve
– a természetes személy által alapított egyszemélyes kft. vonatkozásában, ha az alapító a társaság ügyvezetője, valamint
– a meghatározó tulajdoni résszel rendelkező tag vonatkozásában
a fentiek nem alkalmazhatóak, tekintettel arra, hogy e személyeket megbízási szerződéssel sem lehet foglalkoztatni, mert így egybeesne a megbízó és a megbízott személye. Ebből következően az ilyen tagok csak társas vállalkozóként lehetnek biztosítottak.
A nem vezető tisztségviselő tagok, ha a társaságnál munkát végeznek, az történhet:
– munkaviszonyban: ha munkaszerződés alapján végeznek munkát,
– megbízási jogviszonyban: ha megbízási szerződés alapján végzik tevékenységüket, és azt a Ptk. szabályai szerint kötötték,
– tagsági jogviszonyban: ha tevékenységüket nem munkaviszony és nem megbízási jogviszony keretében végzik.
6.2.1. Vezető tisztségviselők biztosítási jogviszonya
2006. július 1-jétől módosul a gazdasági társaságokról szóló törvény, amely érinti a vezető tisztségviselők biztosítási jogviszonyát. Az említett időponttól már munkaviszony keretében nem látható el a vezető tisztségviselői feladat, és mivel a vezető tisztségviselői munka nem minősül személyes közreműködésnek (szintén a Gt. módosított rendelkezése alapján), társas vállalkozói jogviszonyban sem látható el. Átmeneti szabályként a 2006. július 31-e előtt munkaviszonyban álló vezető tisztségviselők a munkaviszonyuk megszűnéséig továbbra is állhatnak munkaviszonyban a társaságban, legfeljebb azonban a megválasztásukat követő 5. évig. A vezető tisztségviselő ennek megfelelően megbízottként vagy választott tisztségviselőként láthatja el feladatát.
6.2.2. A társas vállalkozó fogalma társadalombiztosítási szempontból
Társadalombiztosítási szempontból társas vállalkozónak minősül: a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a közös vállalat, az egyesülés tagja, valamint az európai gazdasági egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony).
Társas vállalkozó továbbá a szabadalmi ügyvivői társaság, a szabadalmi ügyvivői iroda tagja, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik, valamint az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagja is.
A kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó biztosított, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó baleseti ellátásra jogosult.
6.2.3. A társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége
A társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, a szabadalmi ügyvivői társaság, szabadalmi ügyvivői iroda tagja esetében a tényleges személyes közreműködési kötelezettség kezdete napjától annak megszűnéséig tart, egyéb esetben a társas vállalkozásnál létesített tagsági jogviszony létrejötte napjától annak megszűnése napjáig tart.
A társasági szerződésben meghatározott személyes közreműködés kezdetének azt a napot kell tekinteni, amikor a tag a személyes közreműködést ténylegesen megkezdi.
Amennyiben ez a nap nem állapítható meg, úgy a társasági szerződésben meghatározott időpont az irányadó.
Ha a gazdasági társaság a tagjával munkaviszonyt vagy megbízási jogviszonyt létesít, a biztosítási kötelezettségét a munkaviszonyban, illetőleg a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyekre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani.
6.2.4. A társas vállalkozók köre társadalombiztosítási szempontból
Társadalombiztosítás szempontjából a társas vállalkozók körét az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:
– főfoglalkozású társas vállalkozó,
– ún. többes jogviszonyos társas vállalkozó, aki egyidejűleg munkaviszonyban áll, és ott a foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, illetőleg aki egyidejűleg másik társas vállalkozás főfoglalkozású személyesen közreműködő tagja,
– kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó.
6.2.5. Főfoglalkozású társas vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége
A tagsági jogviszonyban személyesen közreműködő tag után – mint ahogy minden társas vállalkozó után – a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelem, de legalább havi átlagos szinten a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér után kell bevallani, megfizetni a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot.
A minimálbér összege 2006. január 1-jétől 62 500 forint.
Az Szja-tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóköteles részének személyi jövedelemadóval növelt összege után egyéni (nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási) járulékot nem kell fizetni.
A nyugdíjjárulék fizetésének felső határa 2006-ban 6 325 450 forint (napi 17 330 forint).
A járulékalap alsó és felső határát arányosan csökkenteni kell azzal az időszakkal, amely alatt a társas vállalkozó
– táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül, kivéve, ha a gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja,
– fogvatartott,
– ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként a kamarai tagság szünetel.
Amennyiben a fentiekben ismertetett körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra az előzőek szerinti minimálbér 30-ad részét kell alapul venni. A járulékfizetési felső határt csökkenteni kell az előzőekben meghatározott időtartamok naptári napjai és a járulékfizetési felső határ naptári napi összegének szorzatával. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a társas vállalkozó biztosítási jogviszonya a hónap közben kezdődött vagy szűnt meg.
6.2.6. Többes jogviszonyos társas vállalkozó járulékfizetése
Az úgynevezett többes jogviszonyos társas vállalkozó, aki egyidejűleg munkaviszonyban áll, és foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, a társas vállalkozás 29 százalék társadalombiztosítási járulékot, a társas vállalkozó 8,5 százalék nyugdíjjárulékot, magánnyugdíjpénztár tagja 0,5 százalék nyugdíjjárulékot + 8 százalék tagdíjat köteles fizetni a tagi jövedelem alapulvételével.
Ha az úgynevezett többes jogviszonyos társas vállalkozó egyidejűleg másik társas vállalkozás főfoglalkozású személyesen közreműködő tagja, a társas vállalkozás a tagi jövedelem után 29 százalék társadalombiztosítási járulékot, a társas vállalkozó 8,5 százalék nyugdíjjárulékot, magánnyugdíjpénztár tagja 0,5 százalék nyugdíjjárulékot + 8 százalék tagdíjat, valamint 4 százalék egészségbiztosítási járulékot köteles fizetni.
Ezekben az esetekben a járulékfizetési kötelezettség teljesítésének nincs alsó határa, azaz legalább a minimálbért nem kell számításba venni.
A nyugdíjjárulék vonatkozásában megállapított járulékfizetési felső határt csökkenteni kell a főfoglalkozású társas vállalkozónál meghatározott igazolt távollétek arányában. A csökkentésnél a felsoroltakon túl a keresőképtelenség időtartamát is figyelembe lehet venni.
6.2.7. Kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó járulékfizetése
Kiegészítő tevékenységet folytató az a társas vállalkozó, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
A társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő társas vállalkozó után, a részére kifizetett, járulékalapot képező jövedelem után köteles megfizetni az 5 százalékos mértékű baleseti járulékot.
A baleseti járulékot a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó tevékenységének megszűnése után kifizetett, de a személyes közreműködése alapján járó járulékalapot képező jövedelme után is köteles a társas vállalkozás megfizetni.
A baleseti járuléknak nincs sem minimum-, sem maximum-járulékalapja.
6.2.8. Evás társas vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége
Az evás társas vállalkozó vonatkozásában a járulékfizetési kötelezettséget az általános szabályok szerint kell megállapítani és teljesíteni.
6.3. Egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség
6.3.1. Százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség
Százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség terheli az Art. szerinti munkáltatót, kifizetőt (a továbbiakban együtt: kifizető) a Tbj-tv. szerinti belföldi magánszemélynek juttatott, a következőkben meghatározott jövedelem után.
A társadalombiztosítási, illetőleg a baleseti járulékterhet nem viselő
– összevont adóalapba tartozó jövedelem után 11 százalék
– természetbeni juttatás [ide nem értve az Szja-tv. 69. § (7) bekezdése szerint számított összeget] után 11 százalék
– kamatkedvezményből származó jövedelem után 11 százalék
– egyösszegű járadékmegváltás után 11 százalék
egészségügyi hozzájárulást kell fizetni.
Az Szja-tv. 70. §-a szerinti természetbeni juttatás után a cégautóadó 25 százalékát kell egészségügyi hozzájárulásként megfizetni.
Az egészségügyihozzájárulás-fizetési felső határig
– vállalkozásból kivont jövedelem után 4 százalék
– értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem után 4 százalék
– 25, illetőleg 35 százalékos adóterhet viselő osztalék,
– vállalkozói osztalékalap után 4 százalék
– árfolyamnyereségből származó jövedelem után 4 százalék
– ingatlan bérbeadásából származó, egymillió forintot meghaladó jövedelem után 4 százalék
egészségügyi hozzájárulást kell fizetni.
Az egészségügyihozzájárulás-fizetési felső határ évi 400 000 forint.
Mindaddig fennáll a 4 százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség, amíg a magánszemély biztosítási jogviszonyában, valamint magánszemélyként megfizetett (11 százalék) egészségbiztosítási járulék, a baleseti járulék (a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási járulék), valamint az előző bekezdésben meghatározott jövedelmek után megfizetett 4 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összege a tárgyévben el nem éri a négyszázezer forintot (a továbbiakban: hozzájárulás-fizetési felső határ).
6.3.1.1. Ami után a százalékos egészségügyi hozzájárulást nem kell megfizetni
A vállalkozói osztalékalap után a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a 2005. évre vonatkozóan megállapított vállalkozói osztalékalapra, a társas vállalkozás által a 2005-ben kezdődő üzleti évről szóló beszámoló mérlegében vagy egyszerűsített mérlegében – az említett vagy bármely korábbi évre jóváhagyott osztalék, részesedés alapján – a kötelezettségek között kimutatott összegből a tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa részére 2006. december 31-éig kifizetett osztalék után – ideértve a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelmet is – nem kell megfizetni.
Mentes a 4 százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség alól az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem, ha a bérbeadó a lakásbérleti jogviszony tárgyát képező tulajdonában álló lakásban lakik, kivéve, ha a lakást saját vállalkozása részére adja bérbe.
A 4 százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettséget viselő jövedelmek után a magánszemélyt a naptári év folyamán mindaddig terheli a százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség, amíg a kifizetőnek nem nyilatkozik, hogy a megfizetett egészségbiztosítási járulék, baleseti járulék és a levont 4 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a hozzájárulás-fizetési felső határt elérte.
A magánszemély nyilatkozhat arról, hogy az egészségbiztosítási járulék összege várhatóan eléri a hozzájárulás-fizetési felső határt. Ha a hozzájárulás-fizetési felső határt az egészségbiztosítási járulék összege mégsem éri el, a magánszemély a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást 6 százalékkal növelten, a tárgyévre vonatkozó személyi jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában vallja be, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg.
Ha a magánszemély a 4 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a fizetési felső határt meghaladóan fizette meg, a túlfizetést az Art. rendelkezései szerint a tárgyévre vonatkozó személyi jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában igényelheti vissza.
Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a következő jogcímeken keletkező jövedelmek után:
– táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermeknevelési támogatás, gyermekgondozási díj,
– az adóterhet nem viselő járandóság,
– a kifizető által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetőt terhelő összege,
– az Szja-tv. 7. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott kifizető által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amelyet az Szja-tv. 7. § (1) bekezdésének ka)-kc) pontja értelmében a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni [havonta fizetett tagdíjnak minősül az Szja-tv. 7. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint tagdíjként jóváírt összeg is], továbbá az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány.
6.3.2. Tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség
A tételes egészségügyi hozzájárulás a kifizetőt a természetes személlyel fennálló tagi jogviszony alapján terheli, ha ennek alapján a tag a kifizető tevékenységében személyesen közreműködik.
A tételes egészségügyi hozzájárulást a személyesen közreműködő kiegészítő tevékenységet folytató tag után is meg kell fizetni.
A kötelezettség a természetes személy egyidejűleg fennálló több jogviszonya esetén csak egy jogviszony után áll fenn.
6.3.2.1. A tételes egészségügyi hozzájárulás összege
A tételes egészségügyi hozzájárulás összege 2006. október 31-éig bezárólag havi 1950 forint, naptári napi 65 forint. 2006. november 1-jétől tételes egészségügyi hozzájárulást nem kell fizetni.
6.3.2.2. Nem kell fizetni tételes egészségügyi hozzájárulást
Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást
– a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt,
– a keresőképtelenség ideje alatt,
– az ápolási díj folyósítása alatt, kivéve, ha a folyósításban részesülő az ellátás folyósítása alatt munkát végez,
– a fogvatartás időtartama alatt, továbbá
– a kamarai tagságát szüneteltető ügyvéd, közjegyző, szabadalmi ügyvivő után.
6.3.3. Az Európai Gazdasági Térség más tagállamában fennálló biztosítási jogviszony figyelembevétele
Az a társas vállalkozó, aki a csatlakozást követően valamelyik tagállamban munkaviszonyt létesít, úgy munkaviszonya alapján válik a másik tagállamban biztosítottá.
A más tagállamban fennálló biztosítási jogviszonyáról rendelkeznie kell az E 101-es igazolással.
Társas vállalkozóként Magyarországon nem lesz biztosított, így járulékfizetési kötelezettség sem keletkezik. Meg kell azonban fizetni a társas vállalkozásnak a tételes egészségügyi hozzájárulást, valamint ha a tag a társaságtól olyan jövedelmet kap, amely az összevont adóalapba tartozik, és amelyet az adóelőleg számításánál figyelembe kell venni, a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást.
