5. Egyéni vállalkozó

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. május 12.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2006/05. számában (2006. május 12.)

Egyéni vállalkozó:

– a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező természetes személy,

– a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély, a gyógyszerészi magántevékenység, falugondnoki tevékenység, tanyagondnoki tevékenység vagy szociális szolgáltató tevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező magánszemély (a továbbiakban együtt: egészségügyi vállalkozó),

– az ügyvédekről szóló törvény hatálya alá tartozó ügyvéd, európai közösségi jogász (a továbbiakban együtt: ügyvéd),

– az egyéni szabadalmi ügyvivő,

– a nem közjegyzői iroda tagjaként tevékenykedő közjegyző,

– a nem végrehajtói iroda tagjaként tevékenykedő önálló bírósági végrehajtó.

Kapcsolódó jogszabályhelyek:

– az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény,

– a magánállatorvos vonatkozásában az egészségügyi szolgáltatás nyújtásáról szóló 113/1996. (VII. 23.) Korm. rendelet,

– a falugondnoki és a tanyagondnoki szolgálat működéséről, valamint a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet,

– az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény,

– a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény,

– a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény,

– a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény.

5.1. Személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség

A személyi jövedelemadóról szóló törvény alkalmazásában az egyéni vállalkozónak minősülő magánszemélyek fogalommeghatározása megegyezik a Tbj-tv.-ével. A különbség csupán az, hogy főszabály szerint az adótörvény nem tesz különbséget a főfoglalkozású és a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónál. Egy esetben nyilvánul meg a megkülönböztetés, nevezetesen akkor, ha az egyéni vállalkozó átalányadózási módot választott. Attól függetlenül, hogy az egyéni vállalkozó a vállalkozását egyéni cégként a cégbíróságon bejegyeztette, adókötelezettségének teljesítésére a személyi jövedelemadóról szóló törvényben foglaltakat kell alkalmaznia.

5.1.1. Az adókötelezettség teljesítésének módjai

Az egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozásból származó jövedelem utáni adókötelezettség teljesítésére kétféle adózási mód között választhat. Az egyik az ún. háromlépcsős vállalkozói személyi jövedelemadózási mód, a másik pedig az átalányadózás.

5.1.2. Az adófizetési kötelezettség jogcíme

A vállalkozói személyi jövedelemadózás alkalmazása esetén az egyéni vállalkozónak az adófizetési kötelezettsége háromféle jogcímen keletkezik. Az egyik a vállalkozói kivét, a második a vállalkozói jövedelem, a harmadik pedig a vállalkozói osztalékalap.

5.1.2.1. Vállalkozói kivét

A vállalkozói kivét az egyéni vállalkozó olyan önálló tevékenységből származó jövedelme, amellyel szemben költséget elszámolni nem lehet, és az összevont adóalap részeként adózik. A vállalkozói kivétnek részét képezi a költségként elszámolt olyan kiadás is, amely akár részben is a vállalkozó személyes és családi szükségleteit is hivatott szolgálni, és azokat a törvény jellemzően előforduló költségként nem nevesíti. A vállalkozói kivétet az egyéni vállalkozó a vállalkozói bevételével szemben költségként számolhatja el.

5.1.2.2. Vállalkozói jövedelem

A vállalkozói jövedelem a vállalkozói bevételből a törvény 11. számú mellékletében foglaltak szerint elszámolt kiadások különbözete. Az egyéni vállalkozói bevételt - hasonlóan a társasági adóhoz – korrekciós tételek alakítják. A vállalkozói adóalapot 16 százalékos vállalkozói személyi jövedelemadó terheli. A törvényi feltételek megléte esetén a vállalkozói adóalap 5 millió forintot meg nem haladó része után az adó mértéke 10 százalék. A veszteségelhatárolási lehetőségre tekintettel a vállalkozói adóalap nulla is lehet.

5.1.2.3. Vállalkozói osztalékalap

A vállalkozói adóalapból kiindulva korrekciós tételekkel kell a vállalkozói osztalékalapot megállapítani. A vállalkozói osztalékalapnak az a része, amely nem haladja meg a vállalkozói kivétként elszámolt összeg 30 százalékát, 25 százalékos, míg az e feletti rész 35 százalékos adót visel.

5.1.3. Átalányadózó egyéni vállalkozó

Az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozónak a rá vonatkozó százalékos mértékben meghatározott jövedelemszámítási kulcsokkal kell a bevételből a jövedelmet megállapítani, és utána a törvény 55. §-ában foglaltak szerint kell az adót kiszámítani. Az átalányadóra vonatkozó adótábla 2005. január 1-jétől megegyezik az összevont adóalapba tartozó jövedelmekre vonatkozó, a törvény 30. §-a szerinti adótáblával. Az átalányadózó egyéni vállalkozó esetén a törvény megkülönbözteti a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozót a többi egyéni vállalkozótól akkor, amikor a kiegészítő tevékenységet folytatók esetén a költséghányad alacsonyabb arra tekintettel, hogy a társadalombiztosítási járulék helyett baleseti járulékot fizetnek.

5.1.3.1. Az átalányadózás választásának bevételi korlátja

Az egyéni vállalkozó az átalányadózást évi 8 millió forint bevételig, míg a kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó évi 40 millió forint bevételig választhatja az átalányadózást.

5.1.4. Egyéni vállalkozó adóelőleg-fizetési kötelezettsége

Az egyéni vállalkozó, ha nem alkalmaz átalányadózást, akkor a vállalkozói kivét után progresszív, míg a vállalkozói jövedelem után a már említett 16, illetőleg 10 százalékos adóelőleget fizet negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig. Amennyiben a negyedévi adóelőleg összege a 10 ezer forintot nem haladja meg, az adóelőleget az egyéni vállalkozónak sem kell megfizetnie.

5.1.4.1. Adókedvezmény érvényesítése

A vállalkozói kivét esetében az adóév elejétől az adott negyedév végéig összesíteni kell a vállalkozói kivétként elszámolt összegeket, majd annak meg kell állapítani az adótábla szerinti adóját, amit az adóév során már befizetett előleg összegével csökkenteni kell. Az így kapott összegből levonhatók a vállalkozót az adott negyedévre megillető adókedvezmények (súlyos fogyatékosság kedvezménye, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés kedvezménye és a vállalkozót megillető családi kedvezmény.

Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó az átalányadózást választotta, az adóelőleget abban az esetben is negyedévente kell megfizetnie.

5.1.5. Eva választása

Az egyéni vállalkozónak lehetősége van arra is, hogy a vállalkozói jövedelme után egyszerűsített vállalkozói adót fizessen akkor, ha erre a törvényi feltételek megléte feljogosítja. Ilyen esetben a vállalkozói bevétel nem tartozik a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá. Az adó alapja a pozitív adóalap 15 százaléka. Az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá bejelentkezett egyéni vállalkozónak is negyedévente kell adóelőleget fizetnie.

Fontos hangsúlyozni, hogy az egyéni vállalkozótól a kifizetőnek nem kell adóelőleget levonnia akkor, ha a számlán a vállalkozói igazolványának a számát, illetőleg ennek hiányában a vállalkozói jogállását bizonyító közokirat számát feltüntette.

5.2. Járulék- és egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség

5.2.1. Biztosítási és járulékfizetési kötelezettség

A Tbj-tv. rendelkezése szerint a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó biztosított, a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó baleseti ellátásra jogosult.

Az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettsége:

– a vállalkozói igazolvány (engedély) átvétele napjától – az egyéni vállalkozó özvegye vagy örököse esetén az örökhagyó elhalálozása napját követő naptól - annak visszaadása, visszavonása, a foglalkozás gyakorlásának eltiltásáról szóló határozat jogerőre emelkedése napjáig,

– ügyvéd, egyéni szabadalmi ügyvivő esetében a kamarai tagság kezdete napjától annak megszűnése napjáig, európai közösségi jogász esetében a nyilvántartásba vétele napjától annak törlése napjáig,

– közjegyző, önálló bírósági végrehajtó esetén e szolgálat kezdete napjától annak megszűnése napjáig

tart.

Az egyéni vállalkozó kérheti, hogy a cégjegyzékbe egyéni cégként jegyezzék be.

A gazdasági társaságokról szóló törvény lehetőséget ad a cégjegyzékbe bejegyzett egyéni cégnek, hogy egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá vagy egyszemélyes részvénytársasággá alakuljon át.

Ki kell emelni, hogy ha az átalakulás ellenére a vállalkozói igazolványt nem adták vissza, az egyéni vállalkozóra a biztosítás továbbra is kiterjed, az azzal kapcsolatos járulékfizetési kötelezettségnek eleget kell tennie.

Az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya szempontjából a tényleges munkavégzésnek nincs jelentősége.

Ha az egyéni vállalkozó átveszi a vállalkozói igazolványát (engedélyét), vagy például az ügyvéd megkapja a kamarai határozatot, már biztosítottá, illetőleg baleseti ellátásra jogosulttá válik, és a járulékfizetési kötelezettségének eleget kell tennie függetlenül attól, hogy ténylegesen munkát végez-e vagy sem.

Nincs jelentősége annak sem, hogy naponta mennyi idő alatt látja el a tevékenységét, a munkaidő ebben a körben nem értelmezhető.

5.2.1.1. Kezdő egyéni vállalkozó

Az egyéni vállalkozó tevékenységet kezdőnek minősül a járulékfizetési kötelezettsége első napjával kezdődően az e napot magában foglaló naptári év utolsó napjáig.

5.2.1.2. Nem kezdő egyéni vállalkozó

Nem minősül tevékenységet kezdőnek az az egyéni vállalkozó, aki a vállalkozói tevékenysége megszűnésének napját követően ismételten egyéni vállalkozóként tevékenykedik, feltéve hogy vállalkozásának megszűnése és új vállalkozásának megkezdése között egy teljes naptári év nem telt el.

5.2.1.3. Főfoglalkozású egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége

A főfoglalkozású egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási nyugdíj és az egészségbiztosítás ellátásainak fedezetére, a járulékalapot képező jövedelme után, 29 százalék társadalombiztosítási járulékot fizet, ebből a nyugdíj-biztosítási járulék 18 százalék, az egészségbiztosítási járulék 11 százalék. Ezenfelül az egyéni vállalkozó 8,5 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot és 4 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot fizet. Amennyiben az egyéni vállalkozó magánnyugdíjpénztár tagja, 0,5 százalékos mértékű nyugdíjjárulék és 8 százalék tagdíj fizetésére kötelezett.

A járulék alapja az Szja-tv. 16. §-a (4) bekezdésében meghatározott vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összege.

A tételes átalányadózó esetében a járulék alapja a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összege.

A tevékenységet kezdő főfoglalkozású egyéni vállalkozó a járulékfizetési kötelezettségének kezdő évében a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összege után fizeti meg.

2006. január 1-jétől a minimálbér 62 500 forint. (Természetesen a minimálbér év közbeni változása esetén az új összeget kell figyelembe venni.)

A főfoglalkozású egyéni vállalkozó által fizetendő 8,5 százalékos nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tag esetén 0,5 százalékos nyugdíjjárulék + 8 százalékos tagdíj és a 4 százalékos egészségbiztosítási járulék alapja megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával, azzal, hogy a nyugdíjjárulékot legfeljebb a járulékfizetési felső határ napi összegének naptári évre számított összege után kell megfizetni.

2006. január 1-jétől a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ egy naptári napra jutó összege 17 330 forint, az éves felső határ pedig 6 325 450 forint, melynek kizárólag a nyugdíjjárulék tekintetében van jelentősége (a társadalombiztosítási és egészségbiztosítási járuléknak nincs felső határa).

A járulékfizetési felső határt évente január 1-jétől, ha pedig a vállalkozás év közben kezdődik, a biztosítással járó jogviszony kezdete napjától az adott év december 31. napjáig kell számítani. Az évi összeghatár számításánál figyelmen kívül kell hagyni az igazolt távollétek időtartamát.

5.2.1.4. Főfoglalkozású egyéni vállalkozó társadalombiztosítási-, nyugdíj- és egészségbiztosításijárulék-fizetés alóli mentessége

A minimálbér alapulvételével a főfoglalkozású egyéni vállalkozó nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az időtartamra, melynek tartama alatt:

– táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül (kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának tartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja),

– fogva tartott,

– az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő, ha kamarai tagságát szünetelteti.

Amennyiben az előző bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra a minimálbér harmincadrészét kell alapul venni. A járulékfizetési felső határt csökkenteni kell a felsorolásban meghatározott időtartamok naptári napjai és a járulékfizetési felső határ naptári napi összegének szorzatával.

Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya hónap közben kezdődött vagy szűnt meg.

5.2.1.5. Főfoglalkozású egyéni vállalkozó járulékfizetésének mértéke

Az egyszerűsített vállalkozói adó szabályai szerint adózó főfoglalkozású egyéni vállalkozó a 29 százalék társadalombiztosítási járulékot, a 8,5 százalék nyugdíjjárulékot, magánnyugdíjpénztár tagja esetén a 0,5 százalék nyugdíjjárulékot + a 8 százalék tagdíjat és a 4 százalék egészségbiztosítási járulékot a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér után fizeti meg.

5.2.1.6. Evás egyéni vállalkozó járulékfizetése

Az evás egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettségének megállapításánál értelemszerűen alkalmazni kell azt a rendelkezést, amely a minimumjárulék-alap és a járulékfizetési felső határ csökkentésére vonatkozik.

Az evás egyéni vállalkozó a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében egyoldalú nyilatkozattal vállalhatja, hogy a járulékokat a minimálbérnél magasabb járulékalap után fizeti meg. A nyilatkozat az adóévre szól, melyet első ízben az adóévet megelőző év december 20-áig, azt követően a november hónapra vonatkozó járulékbevallásával egyidejűleg kell az állami adóhatósághoz benyújtani. A nyilatkozat az Art. szerinti végrehajtható okiratnak minősül.

Ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja, akkor járulékfizetés szempontjából az egyéni vállalkozásában kell főfoglalkozásúnak tekinteni.

5.2.1.7. Többes jogviszonyos egyéni vállalkozó járulékfizetése

Az úgynevezett többes jogviszonyos egyéni vállalkozó, aki egyidejűleg munkaviszonyban áll, és foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, a 29 százalék társadalombiztosítási járulékot, a 8,5 százalék nyugdíjjárulékot, magánnyugdíjpénztár tagja a 0,5 százalék nyugdíjjárulékot + a 8 százalék tagdíjat a vállalkozói kivét, illetőleg az átalányadó alapja alapulvételével köteles megfizetni.

Ebben az esetekben a járulékfizetési kötelezettség teljesítésének nincs alsó határa, azaz legalább a minimálbért nem kell számításba venni.

A nyugdíjjárulék vonatkozásában megállapított járulékfizetési felső határt csökkenteni kell a főfoglalkozású egyéni vállalkozónál meghatározott igazolt távollétek arányában. A csökkentésnél a felsoroltakon túl a keresőképtelenség időtartamát is figyelembe lehet venni.

Az úgynevezett többes jogviszonyos evás adózó egyéni vállalkozó a 29 százalék társadalombiztosítási járulékot, a 8,5 százalék nyugdíjjárulékot, magánnyugdíjpénztár tagja a 0,5 százalék nyugdíjjárulékot + a 8 százalék tagdíjat az evatörvényben meghatározott adóalap 4 százaléka után fizeti meg.

5.2.1.8. Kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó járulékfizetése

Kiegészítő tevékenységet folytató az az egyéni, illetve társas vállalkozó, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó 5 százalék baleseti járulékot köteles fizetni. A járulék alapja az e tevékenységből származó vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem.

Az egyszerűsített vállalkozói adózást választó kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a baleseti járulékot az Eva-tv.-ben meghatározott adóalap 10 százaléka után fizeti meg.

5.2.2. Egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség

5.2.2.1. Százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás

Az egyéni vállalkozó 4 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni a 25, illetve a 35 százalékos adóterhet viselő vállalkozói osztalékalap után abban az esetben, ha éves szinten a biztosítási jogviszonyában megfizetett 11 százalék egészségbiztosítási járulék, és/vagy az 5 százalék baleseti járulék, illetve a naptári év folyamán biztosítási jogviszony hiányában a magánszemélyként megfizetett 11 százalék egészségbiztosítási járulék, továbbá a tőle más külön adózó jövedelmek után levont 4 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás összege nem éri el együttesen a 400 000 forint egészségügyihozzájárulás-fizetési felső határt.

A vállalkozói osztalékalap után a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a 2005. évre vonatkozóan megállapított vállalkozói osztalékalapra nem kell megfizetni.

Az Szja-tv. 70. §-a szerinti természetben juttatás után a fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a fizetendő cégautóadó 25 százaléka.

5.2.2.2. Tételes egészségügyi hozzájárulás

A tételes egészségügyi hozzájárulás összege 2006. október 31-éig bezárólag havi 1950 forint, naptári napi 65 forint. 2006. november 1-jétől tételes egészségügyi hozzájárulást nem kell fizetni.

A tételes egészségügyi hozzájárulás az egyéni vállalkozót és az egyszerűsített vállalkozói adózást választó egyéni vállalkozót akkor terheli, ha nem áll foglalkoztatotti vagy tagi jogviszonyban. Ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg munkaviszonyban áll, vagy a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyában (lásd: 7. pont!), választott tisztségviselőként (lásd: 8. pont!) biztosított, illetőleg ha társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja, a tételes egészségügyi hozzájárulást utána a foglalkoztató köteles megfizetni. Egyéni vállalkozásában a tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség alóli mentességet a foglalkoztatója által kiadott igazolással igazolhatja.

Nem kell tételes egészségügyi hozzájárulást fizetni annak az egyéni vállalkozónak, aki vállalkozói tevékenységét saját jogú nyugdíjasként, továbbá özvegyi nyugdíjban részesülő olyan személyként folytat, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, valamint a kamarai tagságát szüneteltető ügyvédnek, közjegyzőnek, szabadalmi ügyvivőnek.

5.2.3. Az Európai Gazdasági Térség más tagállamában fennálló biztosítási jogviszony figyelembevétele

Az az egyéni vállalkozó, aki a csatlakozást követően valamelyik tagállamban munkaviszonyt létesít, úgy munkaviszonya alapján a másik tagállamban válik biztosítottá.

A más tagállamban fennálló biztosítási jogviszonyáról rendelkeznie kell az E 101-es igazolással.

Egyéni vállalkozóként Magyarországon nem lesz biztosított, így járulékfizetési kötelezettség sem keletkezik. Meg kell azonban fizetni a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozónak a tételes egészségügyi hozzájárulást, valamint az összevont adóalapba tartozó egyéni vállalkozásból származó jövedelme után a 11 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást. A százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség a külön adózó jövedelmek után is fennállhat.

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. május 12.) vegye figyelembe!