6.1. Társadalombiztosítási járulék
A társadalombiztosítási járulék a foglalkoztatót terheli.
Alapja: a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, járulékalapot képező jövedelem, illetve biztosítottnak a más foglalkoztatónál fennálló jogviszonyára tekintettel juttatott járulékalapot képező jövedelem.
Mértéke: 29% társadalombiztosítási járulék, melyből 18% a nyugdíj-biztosítási és 11% az egészségbiztosítási rész.
6.1.1. A járulékalapot képező és nem képező jövedelmek
A járulékalapot képező jövedelmeket a 4.1.1. pontban már részleteztük.
Nem képezi viszont járulék alapját:
– a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege,
– az Szja-tv. 7. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti foglalkoztató által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amelyet az Szja-tv. 7. §-a (1) bekezdésének ka)-kc) pontja értelmében a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni [havonta fizetett tagdíjnak minősül az Szja-tv. 7. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint tagdíjként jóváírt összeg is] (2006-ban a mentesség havonta a minimálbér erejéig terjed, illetve egyidejűleg kéttípusú – egy nyugdíj- és egy egészség – pénztárba fizetett hozzájárulás esetén pedig a minimálbér 130 százalékáig. Ne feledkezzünk meg viszont az Szja-tv. 71. §-ában foglaltakról, miszerint az egészségpénztárba fizetett tagdíj-hozzájárulást figyelembe kell venni az adóköteles munkabéren kívüli juttatás összegének a magállapításánál.),
– a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj.
6.2. Egyéni járulékfizetés
Az egyéni járulék a biztosítottat terheli, melynek összegét a foglalkoztató köteles megállapítani, levonni és megfizetni. Ez a fizetési kötelezettség akkor is terheli a foglalkoztatót, ha a járulékkötelezettség nem a pénzbeli jövedelmet terheli, illetőleg ha arra a tárgyhónapban juttatott pénzbeli kifizetés nem nyújt fedezetet. (Ez azokra az esetekre vonatkozik, amikor a munkavállaló természetben kap olyan juttatatást, ami – a 2004. január 1-jei változásoknak köszönhetően – már nem minősül természetbeni juttatásnak, hanem a munkavállaló összevont adóalapját növeli.)
6.2.1. Az egyéni járulék mértéke és alapja
A biztosított egyéni járulék címén:
– 4% egészségbiztosítási járulékot és
– 8,5% nyugdíjjárulékot fizet (amely magánnyugdíjpénztár tagja esetén 8% tagdíjat és 0,5% nyugdíjjárulékot jelent).
Az egyéni járulék alapja – a következő három eltéréssel – megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával:
– az Szja-tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás, illetve az adóköteles munkabérén kívüli juttatás adólapként meghatározott értékének személyi jövedelemadóval növelt összege után nincs egyéni járulék, és
– a nyugdíjjárulék (tagdíj) alapjának van felső határa. (A 4 százalék egészségbiztosítási járulék vonatkozásában ez 2000. december 31-éig állt fenn.),
– nem képezi 4% egészségbiztosítási járulék alapját a jubileumi jutalom, a végkielégítés, az újrakezdési támogatás, a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás, a külön jogszabály szerinti prémiumévek program, illetőleg a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás és a határozott időtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. § (2) bekezdése alapján kifizetett összeg.
Az egyéni járulékok mértéke és felső határa elévülési időn belül a következők szerint alakult.
Év
Egészségbizt. jár. (%)
Nyugdíjjárulék (%) (nyugdíjjárulék + 6% tagdíj)
Alap felső határa (Ft/nap)
Megjegyzés
1997.
4
6
3 300
1998.
4
6
4 290
1999.
3
8
5 080
2000.
3
8
5 520
2001.
3
8
6 020
Csak a nyugdíjjárulékra és tagdíjra vonatkozik.
2002.
3
8
6 490
2003.
3
8,5 (tagdíj 7%)
10 700
2004.
4
8,5 (tagdíj 8%)
14 500
2005.
4
8,5 (tagdíj 8%)
16 440
2006.
4
8,5 (tagdíj 8%)
17 330
6.2.1.1. A "főállású" biztosított egyénijárulék-fizetése
A 4% egészségbiztosítási járulékot valamennyi egyénijárulék-alapot képező - az említett kivételekkel – jövedelem után meg kell fizetni felső határ nélkül.
A nyugdíjjárulék (tagdíj) vonatkozásában viszont év elejétől (év közben kezdődő jogviszony esetén a jogviszony kezdetétől) év végéig (vagy amennyiben már ismeretes annak a vége, akkor a jogviszony végéig) meg kell határozni annak várható felső határát. A nyugdíjjárulékot (tagdíjat) mindaddig le kell vonni az érintettől, amíg ezt a megállapított határt el nem éri az alapjául szolgáló jövedelme.
Időközben ez a felső határ csökkenhet a kieső napok és az egy naptári napra tervezett bruttó átlagkereset kétszeresének szorzatával. Kieső napnak az a nap minősül, amelyre a munkavállalónak járulékalapot képző jövedelme nem volt (pl. táppénzben részesült, fizetetlen szabadságon volt).
Amennyiben a biztosítottól az őt terhelőnél (tehát a felső határt meghaladó összegből is) több nyugdíjjárulékot vontak le, azt a foglalkoztatónak 15 napon belül (az adóhatósággal, illetve a magánnyugdíjpénztárral is elszámolva) vissza kell fizetnie a részére.
6.2.1.2. Egyéni járulék fizetése többes jogviszonyban
2005. december 31-éig, ha a munkavállaló egyidejűleg több biztosítási kötelezettséggel álló jogviszonyban állt, és ezek közül foglalkoztatása valamelyikben elérte a heti 36 órát – amit foglalkoztatói igazolással kellett bizonyítani –, akkor a többi jogviszonyában a 4 százalék egészségbiztosítási járulékot nem kellett megfizetnie. Ennek megfelelően az egészségbiztosítási pénzbeli ellátásaira is csak a "fő" foglalkozásában volt jogosult.
Ez a szabály 2006. január 1-jétől hatályát veszítette, tehát a 4% egészségbiztosítási járulékot korlátlanul valamennyi jogviszonyban meg kell fizetni
A nyugdíjjárulékot (tagdíjat) viszont – munkaidőre tekintet nélkül – mindegyik jogviszonyában meg kell fizetni mindaddig, amíg nem tudja igazolni, hogy összességében már megfizette az előzőekben említett felső határnak megfelelő összegig a 8,5%-ot.
A visszafizetésre - és ezzel párhuzamosan a járulék adóhatósággal, illetve a tagdíj magánnyugdíjpénztárral való elszámolására – az a foglalkoztató kötelezett, ahol a jogviszony továbbra is fennáll. Amennyiben a jogviszonyok mindegyike egyszerre szűnik meg, vagy év végén fennáll, akkor az elszámolás azt a munkáltatót terheli, ahol magasabb volt a jövedelem.
A többletjárulék visszaszerzésének van egy másik módja is, nevezetesen a személyijövedelemadó-bevallásban történő visszaigénylés. Ez az út azonban magán-nyugdíjpénztári tagok számára nem járható, tagdíjat csak munkáltatón keresztül lehet visszakérni.
Végül még egy szabály: fegyveres erők, rendvédelmi szervek, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja a további jogviszonyából származó jövedelme nyugdíjjárulékot (tagdíjat) nem fizet.
6.2.1.3. Nyugdíjasok egyéni járulékfizetése
A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és egészségbiztosítási járulékot nem fizet.
Amennyiben a fent említett – előnyugdíjban, szolgálati nyugdíjban vagy korengedményes nyugdíjban részesülő – nyugdíjas nyugdíjának a folyósítása szünetel, 8,5 százalék nyugdíjjárulékot (0,5 százalék nyugdíjjárulékot + 8 százalék tagdíjat) akkor sem kell fizetnie, viszont a 4% egészségbiztosítási járulékot igen.
Az egyéni járulékokat a nyugdíjazást követően kifizetett, de a nyugdíjazást megelőző időszakra vonatkozó jövedelem után is meg kell fizetni, míg továbbfoglalkoztatás esetén a nyugdíjazást követő időszakra vonatkozó jövedelem után már természetesen nem.
6.2.1.4. Az esedékességtől eltérő időben történő járulékfizetés
A járulékfizetés egyik alapvető szabálya, hogy a járulékokat a kifizetéskori mértékek szerint kell megfizetni.
Ezzel párhuzamosan az egyéni járulékok felső határának meghatározásánál – a biztosított ellátási alapjának a védelme érdekében – az esedékességet követő időpontban kifizetett járulékalapot képező jövedelmet (elmaradt követelés) arra az évre (időszakra) kell figyelembe venni, amely évre (időszakra) azt kifizették.
Más a helyzet a munkaviszony megszűnésekor a felmentési időre járó (lényegében előre kifizetett) díjazás egyénijárulék-alapjának a meghatározásánál. Erről úgy rendelkezik a jogszabály, hogy a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnésére tekintettel, e biztosítási időnek a következő naptári évre áthúzódó időtartamára kifizetett, járulékalapot képező jövedelem után a nyugdíjjárulékot a kifizetés napján érvényes járulékfizetési felső határ napi összegének figyelembevételével kell megállapítani és megfizetni.
