6. A biztosítottak utáni járulékfizetési kötelezettség

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. március 17.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2006/03. számában (2006. március 17.)

6.1. Társadalombiztosítási járulék

A társadalombiztosítási járulék a foglalkoztatót terheli.

Alapja: a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, járulékalapot képező jövedelem, illetve biztosítottnak a más foglalkoztatónál fennálló jogviszonyára tekintettel juttatott járulékalapot képező jövedelem.

Mértéke: 29% társadalombiztosítási járulék, melyből 18% a nyugdíj-biztosítási és 11% az egészségbiztosítási rész.

6.1.1. A járulékalapot képező és nem képező jövedelmek

A járulékalapot képező jövedelmeket a 4.1.1. pontban már részleteztük.

Nem képezi viszont járulék alapját:

– a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege,

– az Szja-tv. 7. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti foglalkoztató által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amelyet az Szja-tv. 7. §-a (1) bekezdésének ka)-kc) pontja értelmében a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni [havonta fizetett tagdíjnak minősül az Szja-tv. 7. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint tagdíjként jóváírt összeg is] (2006-ban a mentesség havonta a minimálbér erejéig terjed, illetve egyidejűleg kéttípusú – egy nyugdíj- és egy egészség – pénztárba fizetett hozzájárulás esetén pedig a minimálbér 130 százalékáig. Ne feledkezzünk meg viszont az Szja-tv. 71. §-ában foglaltakról, miszerint az egészségpénztárba fizetett tagdíj-hozzájárulást figyelembe kell venni az adóköteles munkabéren kívüli juttatás összegének a magállapításánál.),

– a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj.

6.2. Egyéni járulékfizetés

Az egyéni járulék a biztosítottat terheli, melynek összegét a foglalkoztató köteles megállapítani, levonni és megfizetni. Ez a fizetési kötelezettség akkor is terheli a foglalkoztatót, ha a járulékkötelezettség nem a pénzbeli jövedelmet terheli, illetőleg ha arra a tárgyhónapban juttatott pénzbeli kifizetés nem nyújt fedezetet. (Ez azokra az esetekre vonatkozik, amikor a munkavállaló természetben kap olyan juttatatást, ami – a 2004. január 1-jei változásoknak köszönhetően – már nem minősül természetbeni juttatásnak, hanem a munkavállaló összevont adóalapját növeli.)

6.2.1. Az egyéni járulék mértéke és alapja

A biztosított egyéni járulék címén:

– 4% egészségbiztosítási járulékot és

– 8,5% nyugdíjjárulékot fizet (amely magánnyugdíjpénztár tagja esetén 8% tagdíjat és 0,5% nyugdíjjárulékot jelent).

Az egyéni járulék alapja – a következő három eltéréssel – megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával:

– az Szja-tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás, illetve az adóköteles munkabérén kívüli juttatás adólapként meghatározott értékének személyi jövedelemadóval növelt összege után nincs egyéni járulék, és

– a nyugdíjjárulék (tagdíj) alapjának van felső határa. (A 4 százalék egészségbiztosítási járulék vonatkozásában ez 2000. december 31-éig állt fenn.),

– nem képezi 4% egészségbiztosítási járulék alapját a jubileumi jutalom, a végkielégítés, az újrakezdési támogatás, a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás, a külön jogszabály szerinti prémiumévek program, illetőleg a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás és a határozott időtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. § (2) bekezdése alapján kifizetett összeg.

Az egyéni járulékok mértéke és felső határa elévülési időn belül a következők szerint alakult.

Év

Egészségbizt. jár. (%)

Nyugdíjjárulék (%) (nyugdíjjárulék + 6% tagdíj)

Alap felső határa (Ft/nap)

Megjegyzés

1997.

4

6

3 300

1998.

4

6

4 290

1999.

3

8

5 080

2000.

3

8

5 520

2001.

3

8

6 020

Csak a nyugdíjjárulékra és tagdíjra vonatkozik.

2002.

3

8

6 490

2003.

3

8,5 (tagdíj 7%)

10 700

2004.

4

8,5 (tagdíj 8%)

14 500

2005.

4

8,5 (tagdíj 8%)

16 440

2006.

4

8,5 (tagdíj 8%)

17 330

 

6.2.1.1. A "főállású" biztosított egyénijárulék-fizetése

A 4% egészségbiztosítási járulékot valamennyi egyénijárulék-alapot képező - az említett kivételekkel – jövedelem után meg kell fizetni felső határ nélkül.

A nyugdíjjárulék (tagdíj) vonatkozásában viszont év elejétől (év közben kezdődő jogviszony esetén a jogviszony kezdetétől) év végéig (vagy amennyiben már ismeretes annak a vége, akkor a jogviszony végéig) meg kell határozni annak várható felső határát. A nyugdíjjárulékot (tagdíjat) mindaddig le kell vonni az érintettől, amíg ezt a megállapított határt el nem éri az alapjául szolgáló jövedelme.

Időközben ez a felső határ csökkenhet a kieső napok és az egy naptári napra tervezett bruttó átlagkereset kétszeresének szorzatával. Kieső napnak az a nap minősül, amelyre a munkavállalónak járulékalapot képző jövedelme nem volt (pl. táppénzben részesült, fizetetlen szabadságon volt).

Amennyiben a biztosítottól az őt terhelőnél (tehát a felső határt meghaladó összegből is) több nyugdíjjárulékot vontak le, azt a foglalkoztatónak 15 napon belül (az adóhatósággal, illetve a magánnyugdíjpénztárral is elszámolva) vissza kell fizetnie a részére.

6.2.1.2. Egyéni járulék fizetése többes jogviszonyban

2005. december 31-éig, ha a munkavállaló egyidejűleg több biztosítási kötelezettséggel álló jogviszonyban állt, és ezek közül foglalkoztatása valamelyikben elérte a heti 36 órát – amit foglalkoztatói igazolással kellett bizonyítani -, akkor a többi jogviszonyában a 4 százalék egészségbiztosítási járulékot nem kellett megfizetnie. Ennek megfelelően az egészségbiztosítási pénzbeli ellátásaira is csak a "fő" foglalkozásában volt jogosult.

Ez a szabály 2006. január 1-jétől hatályát veszítette, tehát a 4% egészségbiztosítási járulékot korlátlanul valamennyi jogviszonyban meg kell fizetni

A nyugdíjjárulékot (tagdíjat) viszont – munkaidőre tekintet nélkül – mindegyik jogviszonyában meg kell fizetni mindaddig, amíg nem tudja igazolni, hogy összességében már megfizette az előzőekben említett felső határnak megfelelő összegig a 8,5%-ot.

A visszafizetésre - és ezzel párhuzamosan a járulék adóhatósággal, illetve a tagdíj magánnyugdíjpénztárral való elszámolására – az a foglalkoztató kötelezett, ahol a jogviszony továbbra is fennáll. Amennyiben a jogviszonyok mindegyike egyszerre szűnik meg, vagy év végén fennáll, akkor az elszámolás azt a munkáltatót terheli, ahol magasabb volt a jövedelem.

A többletjárulék visszaszerzésének van egy másik módja is, nevezetesen a személyijövedelemadó-bevallásban történő visszaigénylés. Ez az út azonban magán-nyugdíjpénztári tagok számára nem járható, tagdíjat csak munkáltatón keresztül lehet visszakérni.

Végül még egy szabály: fegyveres erők, rendvédelmi szervek, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja a további jogviszonyából származó jövedelme nyugdíjjárulékot (tagdíjat) nem fizet.

6.2.1.3. Nyugdíjasok egyéni járulékfizetése

A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és egészségbiztosítási járulékot nem fizet.

Amennyiben a fent említett – előnyugdíjban, szolgálati nyugdíjban vagy korengedményes nyugdíjban részesülő – nyugdíjas nyugdíjának a folyósítása szünetel, 8,5 százalék nyugdíjjárulékot (0,5 százalék nyugdíjjárulékot + 8 százalék tagdíjat) akkor sem kell fizetnie, viszont a 4% egészségbiztosítási járulékot igen.

Az egyéni járulékokat a nyugdíjazást követően kifizetett, de a nyugdíjazást megelőző időszakra vonatkozó jövedelem után is meg kell fizetni, míg továbbfoglalkoztatás esetén a nyugdíjazást követő időszakra vonatkozó jövedelem után már természetesen nem.

6.2.1.4. Az esedékességtől eltérő időben történő járulékfizetés

A járulékfizetés egyik alapvető szabálya, hogy a járulékokat a kifizetéskori mértékek szerint kell megfizetni.

Ezzel párhuzamosan az egyéni járulékok felső határának meghatározásánál – a biztosított ellátási alapjának a védelme érdekében – az esedékességet követő időpontban kifizetett járulékalapot képező jövedelmet (elmaradt követelés) arra az évre (időszakra) kell figyelembe venni, amely évre (időszakra) azt kifizették.

Más a helyzet a munkaviszony megszűnésekor a felmentési időre járó (lényegében előre kifizetett) díjazás egyénijárulék-alapjának a meghatározásánál. Erről úgy rendelkezik a jogszabály, hogy a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnésére tekintettel, e biztosítási időnek a következő naptári évre áthúzódó időtartamára kifizetett, járulékalapot képező jövedelem után a nyugdíjjárulékot a kifizetés napján érvényes járulékfizetési felső határ napi összegének figyelembevételével kell megállapítani és megfizetni.

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2006. március 17.) vegye figyelembe!