Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 2005. évben több alkalommal módosult. Az Art. tavaszi soron kívüli módosításával kiküszöbölte azokat az akadályokat, amelyek a vállalkozások, illetőleg a lakosság érvényesülését gátolják, ezzel elősegítve a felzárkózást a fejlett európai országok színvonalához. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai bevételeinek védelme, továbbá annak érdekében, hogy valamennyi biztosított személy esetében megvalósuljon a járulékfizetés, illetőleg a társadalombiztosítási ellátások befizetésekre alapozódjanak, a törvény bevezeti az egyéni adó- és járulék-nyilvántartást. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) hatálybalépésével egyidejűleg az ezzel összefüggő módosítások megteremtik az összhangot a két törvény rendelkezései között. Az említetteken felüli módosítások pontosító, a jogalkalmazást elősegítő, a jogértelmezést könnyítő, kisebb jelentőségű változtatásokat tartalmaznak.
7.1. Egyéni adó- és járulék-nyilvántartás
Az adózás rendje a bevallás és adatszolgáltatás intézményével kapcsolatban meghatározza, hogy melyek az adatszolgáltatásra kötelezett adózók, illetőleg szervek, mely időpontban, milyen módon és tartalommal kötelesek az adatokat az adóhatósághoz továbbítani, illetőleg melyik adózó mely kötelezettségeiről milyen gyakorisággal köteles bevallást tenni. Ezzel összhangban a hatályos szabályozás kimondja, hogy a kifizető és a munkáltató a megállapított adót, a levont adóelőleget és járulékot a törvény által meghatározott gyakorisággal benyújtandó saját adóbevallásában, bruttó módon vallja be.
Az egyéni adó- és járulék-nyilvántartás kialakítása érdekében a munkáltatók és a kifizetők terhére az Art. bevezet egy egységes, személyre lebontott adatok feltüntetésével havonta, a tárgyhót követő hó 12-éig elektronikus úton vagy gépi adathordozón teljesítendő bevallási kötelezettséget az adó-, illetőleg a társadalombiztosítási kötelezettséget eredményező, magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggésben, amely a bruttó módon történő bevallási kötelezettséget feleslegessé teszi. Az Art. 31. §-ának (2) bekezdésében pontosan meghatározza a havi részletező bevallásban feltüntetendő adatokat, amelyek az adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzéséhez, illetőleg a társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási) ellátásokra való jogosultság megállapításához szükségesek. Az új rendelkezés alapvetően változtat az adózók által eddig megszokott renden, ezért – a viszonylag hosszú felkészülési idő ellenére is – indokolt az alkalmazás első félévében az elkövetett hibákat, hiányosságokat jobban tolerálni, tehát az új rendelkezéssel összefüggő mulasztásibírság-szabály – amely a bírság felső határát a bevallással érintett magánszemélyek számának és a bírságnak az adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értéke szorzataként határozza meg – csak későbbi időpontban lép hatályba. A felkészülés megkönnyítése érdekében a bevallás adattartalmát és fájlformátumát az állami adóhatóság közzéteszi.
7.2. Összhang megteremtése a Ket. és az Art. szabályai között
A Ket. hatálybalépésével néhány új jogintézmény is meghonosul (például újrafelvételi eljárás), illetőleg a törvény szabályoz olyan kérdéseket (például méltányossági eljárás), amelyekre vonatkozóan az Art. az adóigazgatási eljárásban már jól bevált szabályokat tartalmaz, ezért a Ket. e rendelkezéseit az Art. szabályai megelőzik. Ezért az Art. 5. §-a tételesen felsorolja a Ket. azon rendelkezéseit, amelyeket az adózással kapcsolatos hatósági eljárásban nem kell alkalmazni. Ezek a következők:
– az elsőfokú eljárás megindításáról szóló 29. §-a,
– az adatigazolással összefüggő 36. §-ának (2)–(4) bekezdése,
– az újrafelvételi eljárásról szóló 112. §-a,
– a méltányossági eljárásra vonatkozó 113. §-a,
– a kiskorú adózókra vonatkozó határidő-számítás szabályai, valamint
– a végrehajtásra vonatkozó szabályok (Ket. VIII. fejezete), kivéve az elsőfokú, illetőleg másodfokú döntés jogerőssé válásáról szóló 128. §-t.
Adóügyekben elektronikus ügyintézésre akkor van lehetőség, ha azt jogszabály az ügy típusának megjelölésével megengedi. Ebben az esetben a Ket. elektronikus ügyintézésre vonatkozó rendelkezéseit (Ket. X. fejezete) a külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
A Ket. elnevezésben is különbséget tesz az érdemi (határozat) és eljárási (végzés) kérdésekben hozott döntések között. Az Art. átveszi a Ket. hatósági döntésekre vonatkozó fogalomhasználatát, és a törvény érintett rendelkezései ennek megfelelően módosulnak.
7.2.1. Iratbetekintés
A Ket. 68. §-ának (2) bekezdése az Art. 12. §-ától eltérően szélesebb körben és más tartalommal korlátozza az iratbetekintést, ezért az Art. – az egyértelműség kedvéért – hivatkozott rendelkezésében felsorolja azokat a dokumentumokat, amelyek esetében az adózó iratbetekintési joga korlátozott. Ennek megfelelően nem tekinthet be az adózó például az adóhatóság, illetőleg a felettes szerv döntés-előkészítéssel összefüggő belső levelezésébe, a határozat (végzés) tervezetébe, az iratnak azon részébe, amelynek megismerése a más személyre vonatkozó, adótitkot érintő rendelkezésbe ütközik stb.
7.2.2. Hatósági eljárás felfüggesztése
A Ket. 32. §-ának (3) bekezdése szerint – ha a feltételek teljesülnek – az ügyfél indokolt kérelmére az eljáró szerv az elsőfokú eljárást felfüggesztheti. Az Art. 120. §-ának új, (5) bekezdése a hivatalból indult hatósági eljárás adózó kérelmére történő felfüggesztésére nem ad lehetőséget.
7.2.3. Illetékfizetés elmaradása
A Ket. 31. §-ának (3) bekezdése alapján megszüntethető az elsőfokú eljárás többek között abban az esetben is, ha az eljárási illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat az ügyfél a felhívás ellenére sem fizette meg, és költségmentességben sem részesült. Minthogy az illetékekről szóló törvény az adóhatóságok előtt folyó eljárások tekintetében speciálisan rendezi a meg nem fizetett eljárási illetékkel kapcsolatban teendő intézkedéseket [Itv. 73. §-ának (3) bekezdése], ezért az Art. 120. §-ának új, (6) bekezdésében felülírja a Ket. vonatkozó rendelkezését, és kimondja, hogy a hatósági eljárás lefolytatásának nem akadálya az eljárási illeték megfizetésének elmulasztása.
7.2.4. Kézbesítési vélelem megdöntése
A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem elbírálására vonatkozóan az Art. 124/A §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy a kérelmet nem a határozatot kézbesítő adóhatóság, hanem az adóhatóság bírálja el, amely a kézbesítés tárgyát képező iratot kiadmányozta. A kérelem késedelmes előterjesztése esetén azt érdemi vizsgálat nélkül, végzéssel kell elutasítani, és ezen döntés ellen a törvény önálló fellebbezési jogot biztosít.
7.2.5. Fellebbezés
A Ket. szabályai szerint a közigazgatási végzés (eljárási kérdésekben hozott döntés) esetében csak akkor biztosított az önálló jogorvoslat, ha azt a törvény megengedi. Ennek értelmében az Art. 136. §-ának (3) bekezdése taxatív módon felsorolja az önálló fellebbezéssel megtámadható elsőfokon hozott végzések körét, amelyek a következők:
– az eljárást felfüggesztő,
– az eljárást megszüntető,
– a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító,
– a bevallás, a bejelentés és a fellebbezés határidejének elmulasztásával kapcsolatban benyújtott igazolási kérelmet elutasító,
– az iratbetekintési jog korlátozását elrendelő,
– az adózó ismételt ellenőrzésre irányuló kérelmét elutasító,
– a visszatartási jog gyakorlásáról hozott,
– a végrehajtási kifogást elbíráló,
– az eljárási bírságot kiszabó,
– az eljárási költség viselésének kérdésében hozott, valamint
– a kézbesítési vélelem megdöntése tárgyában hozott elutasító végzés.
Az előzőekben nem említett végzések ellen kizárólag az eljárást lezáró határozat ellen benyújtott fellebbezésben kérhető jogorvoslat. Az Art. továbbá – a Ket. vonatkozó rendelkezéseire tekintettel – kimondja, hogy a fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról lemondhat, illetőleg a lemondó nyilatkozat nem vonható vissza, így a határozat jogerőssé és végrehajthatóvá válik.
A fellebbezést annál az adóhatóságnál kell előterjeszteni, amely a megtámadott határozatot vagy végzést hozta. Előfordulhat azonban, hogy a fellebbezésre jogosult a fellebbezést – határidőben ugyan, de – a másodfokú szervnél terjeszti elő. Az Art. ezért kimondja, hogy elkésettség okán a fellebbezés nem utasítható el, ha az adózó a fellebbezési határidőn belül azt nem a megtámadott döntést hozó szervhez, hanem az elbírálásra jogosult szervhez nyújtotta be.
A törvény a korábban hatályos szabályokhoz, illetőleg a Ket. szabályaihoz képest is eltérő határidőt állapít meg a fellebbezés felettes szervhez történő felterjesztésére. Az Art. 137. §-a a felterjesztésre – a Ket. szerinti, a fellebbezési határidő leteltétől számított 8 napon belül történő felterjesztés előírása helyett – a fellebbezés beérkezésének napjától számított 15 napot biztosít, továbbá kötelezettségként – és nem lehetőségként, ahogyan azt a Ket. szabályozza - kimondja, hogy az elsőfokú adóhatóság a fellebbezésről kialakított álláspontját a felettes szervvel minden esetben ismerteti.
Az Art. 138. §-ának (1) bekezdése rögzíti, hogy az utólagos adómegállapítás során hozott határozat ellen benyújtott fellebbezés esetén az adóhatóságnak – a fellebbezés elbírálására egyébként nyitva álló 30 napos ügyintézési határidő helyett – a határozat meghozatalára 60 nap áll a rendelkezésére. Egyértelművé válik továbbá, hogy a fellebbezést határozattal kell elbírálni, ha azt határozat ellen terjesztették elő, illetőleg végzéssel akkor, ha végzés ellen nyújtották be.
7.2.6. Felügyeleti intézkedés
A Ket. szerinti felügyeleti eljárás helyett az Art. rendkívüli jogorvoslati formaként a felügyeleti intézkedést szabályozza a 141. §-ában. A felügyeleti intézkedésre vonatkozó jelenleg hatályos szabályok nem tartalmaznak határidőt az iratok felettes szervhez történő felterjesztése tekintetében. E hiányosságot pótolva a törvény a felterjesztésre 15 napos határidőt állapít meg. Az utólagos adómegállapítással kapcsolatban benyújtott felügyeleti intézkedés iránti kérelem elbírálására – a megalapozott döntés biztosítása érdekében – a törvény az általános 30 naptól eltérően hosszabb, 60 napos határidőt biztosít az eljáró szervnek abban az esetben, ha a kérelmet érdemben bírálja el. Ha az eljáró szerv a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, az általános ügyintézési határidő az irányadó. A határidő kezdő időpontjának meghatározására az Art. a Ket. vonatkozó rendelkezéseit maradéktalanul alkalmazni rendeli, amely szerint az ügyintézési határidőt a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezése napjától, illetőleg az eljárás hivatalból történő megindításának napjától kell számítani.
7.2.7. Bírósági felülvizsgálat
A hatályos szabályozás szerint az adóhatósági határozatok közül a jogerős másodfokú érdemi határozat támadható meg bíróság előtt jogszabálysértésre hivatkozással. A Ket. hatósági döntéssel kapcsolatos differenciálására tekintettel minden határozat érdemi, tehát az Art. adóhatósági határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezésében a bíróság előtt megtámadható határozatok alóli kivételek száma csökken, és a törvény a jövőben az adóhatóság jogerős másodfokú határozatai közül csak egyet nevesít, mégpedig a méltányossági jogkörben a fizetési könnyítés engedélyezése tárgyában hozott határozatot.
7.3. A munkáltatói adómegállapítás megszüntetése
2007. évtől a munkáltatók adóadminisztrációs terheinek jelentős mérséklése érdekében megszűnik a munkáltatói adómegállapítás. Ebből következően az adózó a 2006. évre vonatkozó jövedelmei tekintetében önadózás, illetőleg az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás útján tehet eleget adókötelezettségének. A munkáltatói adómegállapítás megszüntetésével összefüggő módosítások 2006. január 1-jén lépnek hatályba azzal, hogy 2005. év vonatkozásában a korábbi szabályokat még alkalmazni kell.
Az Art. 28. §-ának (1) bekezdésében az adóhatósági adómegállapítást választó adózó adómegállapítást kérő nyilatkozatának adattartalma kibővül azokkal az adatokkal, amelyeket korábban a munkáltatói adómegállapítás során a munkáltató részére teljesített, továbbá a 29. §-ban pontosodnak az adóelőleg megállapításával és az összesítő igazolás kiállításával kapcsolatos munkáltatói feladatok.
A hatályos szabályozás szerint a magánszemély a vele együtt élő házastársát (élettársát) megillető, de általa igénybe nem vehető családi kedvezményt – többek között – a munkáltatói adómegállapítás során is érvényesítheti. A munkáltatói adómegállapítás megszűnésével erre nincs lehetősége, ezért az Art. 46. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy 2007. évtől a magánszemély az említett kedvezményt adóbevallásában önellenőrzéssel, az adóhatósági adómegállapítás során tett nyilatkozatában, illetőleg az adómegállapításra tett észrevételében veheti igénybe.
A jelenlegi rendelkezések értelmében az adóhatóság soron kívül állapítja meg az adót abban az esetben, ha a magánszemély és a kifizető, illetőleg a munkáltató között az adó, adóelőleg összege tekintetében vita van. Tekintettel arra, hogy a munkáltatói adómegállapítás megszűnése okán a munkáltató adót nem állapíthat meg, ugyanakkor az adóelőleg-megállapítási kötelezettsége megmarad, ezért a törvény 131. §-ának (6) bekezdése értelmében az adóhatóság a munkáltató vonatkozásában akkor állapítja meg az adót határozattal, ha a magánszemély a munkáltató által megállapított adóelőleg összegét vitatja.
7.4. A képviseletre jogosultak körének bővítése
Az Európai Unióhoz történő csatlakozással az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Ütv.) 5. §-a szerinti tevékenységet már nem kizárólag ügyvéd, ügyvédi iroda, hanem európai közösségi jogász is elláthat. Tekintettel azonban arra, hogy ezek a személyek nem ügyvédek, hiszen az Ütv. szerint az ügyvéd fogalmába nem tartoznak bele, az Art. 7. §-a alapján nem képviselhetik az adóhatóság előtt az adózót. Ugyanakkor az adóhatóság egyes területi szerveinél adózói igény mutatkozott arra, hogy európai közösségi jogász is meghatalmazott lehessen adózási ügyekben. Ennek érdekében a képviseletre jogosultak köre kibővül az európai közösségi jogásszal.
Az Art. képviseleti szabályai szerint a magánszemélyt, illetőleg a jogi személyt és egyéb szervezetet az adóhatóság előtt – többek között – a képviseleti jogosultságát igazoló adótanácsadó, adószakértő képviselheti. A 2001 októberétől indult oklevelesadószakértő-képzés eredményeként az adózással foglalkozók körében felkészültebb szakértők jelentek meg, ugyanis okleveles adószakértő az lehet, aki adótanácsadói képesítéssel már rendelkezik, ezért indokolatlan a képzettebb szakértőt kihagyni a képviselők sorából, tehát az adózót az adóhatóság előtt okleveles adószakértő is képviselheti.
7.5. Bejelentési szabályok változása
Az adózók adminisztratív terheinek csökkentése érdekében, más adózókhoz hasonlóan, a gazdasági társaság, egyesülés és a közhasznú társaság esetén sem írja elő a törvény a szervezeti képviselő adóazonosító száma bejelentésének kötelezettségét, így a nem magánszemély adózónak a rá vonatkozó jogszabály szerinti képviselőjével kapcsolatos adatbejelentési kötelezettsége egységesen a képviselő nevének és lakóhelyének bejelentésére terjed ki. Minthogy a könyvvizsgálat nem kizárólag gazdasági társaság tevékenységére, hanem egyéb adózók tevékenységére is irányulhat, ezért az Art. 16. § (3) bekezdésének c) pontja szerint ha az adózó könyvvizsgálatát végző személy gazdálkodó szervezet, akkor a gazdálkodó szervezet könyvvizsgáló elnevezését és székhelyét, valamint a könyvvizsgálatért személyében is felelős természetes személy nevét, lakóhelyét az adóhatósághoz be kell jelenteni.
Abban az esetben, ha a gazdasági társaság vagy egyesülés tulajdonosa a változás napjától számított 15 napon belül még nem rendelkezik adóazonosító jellel, akkor az adóazonosító jel képzéséhez szükséges nyomtatványt elegendő a bejelentésre előírt időpontban előterjeszteni az állami adóhatósághoz.
Az Art. 17. §-ának (10) bekezdésében foglaltak szerint azon jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetek, amelyeknek a székhelyére, telephelyére munkavégzés céljából külföldi illetőségű magánszemélyt rendeltek ki, bejelentést tesznek. A bejelentést kizárólag akkor kell teljesíteni, ha a külföldi illetőségű magánszemélynek belföldön adófizetési kötelezettsége keletkezik. Az adófizetési kötelezettség bekövetkezik, ha a külföldi illetőségű magánszemély az adóévben 183 napot meghaladó időtartamnál hosszabb ideig tartózkodik belföldön, vagy munkabérét nem a külföldi illetőségű munkáltató, illetőleg nem a külföldi illetőségű munkáltató nevében fizetik, vagy munkabérét a munkáltatónak a belföldön fekvő telephelye vagy állandó bázisa viseli. Azok a külföldi illetőségű magánszemélyek, akiknél a felsorolt három feltétel egyike sem teljesül, belföldön nem adóznak, ezért nem kell róluk adatot szolgáltatni. A törvény az adóhatóságnál rendelkezésre álló kontrolladatok naprakészebbé tétele érdekében előírja, hogy a bejelentési kötelezettséget a három feltétel bármelyikének bekövetkezése esetén a belföldi cégnek 30 napon belül teljesítenie kell, így az adóhatóság korábban hozzájut a kontrolladatokhoz, és ismertté válik az előlegfizetésre, illetőleg a bevallás benyújtására kötelezett személyek köre. A bejelentést akkor is meg kell tenni, ha a kirendelés alapján a belföldi tartózkodás időtartama a 183 napot várhatóan meghaladja.
Az Art. 2005. október 1-jétől hatályos új 20/A §-a alapján lehetővé válik az adóazonosító jelet tartalmazó adókártyához kapcsolódó kiegészítő jellegű igazolványként Start-kártya igénylése, amellyel igazolható lesz az a tény, hogy a tanulmányait befejezett, illetve megszakító fiatal pályakezdőnek minősül, és foglalkoztatása esetén rá tekintettel járulékkedvezmény vehető igénybe. A Start-kártya hatósági igazolvány, mely tartalmazza a pályakezdő fiatal személyi adatait, adóazonosító jelét és az igazolvány érvényességének idejét.
Az üzleti év mérlegforduló napjának megváltozásáról az adózó a változás évét megelőző naptári év augusztus 15. napjáig tesz az adóhatóságnál bejelentést. A változást sokszor több mint egy évvel megelőző bejelentési határidő betartása a gyakorlatban nehézséget okozott, ezért az Art. 23. §-ának (2) bekezdése értelmében a jövőben a társaság a mérlegforduló nap megváltoztatásával összefüggésben előírt bejelentési kötelezettséget a változásról hozott döntésétől számított 15 napon belül teljesíti.
Az Art. 22. §-ának (16) bekezdése alapján valamennyi magánszemély mentesül az állami adóhatóság felé teljesítendő bejelentési kötelezettség alól akkor, ha kizárólag termőföld-művelési ágú földterület bérbe-, haszonbérbe adása miatt válik az általános forgalmi adó alanyává.
7.6. Változás a megfizetés, a kiutalás módját illetően
Az Art. jelenleg nem tartalmaz rendelkezést az első bankszámla megnyitásának határidejére vonatkozóan. Minthogy azonban a törvény a bankszámlanyitási kötelezettség teljesítésének elmulasztását szankcionálja, a kötelezettség határidejének meghatározása szükséges, ezért a bankszámlanyitásra kötelezett adózónak az első pénzforgalmi bankszámlát az adószámának közlésétől számított 15 napon belül kell megnyitnia.
Az adózót megillető költségvetési támogatást, adó-visszaigénylést az adóhatóság csak közvetlenül az adózó számára fizetheti ki postai úton vagy átutalással. Elképzelhető ugyanakkor, hogy a támogatás jogosultja követelését faktorálás útján eladja, amely esetre biztosítani szükséges, hogy az adóhatóság az esetleges adótartozással csökkentett támogatás összegét a faktorálási tevékenységet végző pénzügyi intézménynek közvetlenül utalhassa. Ezt a lehetőséget az Art. 38. §-ának új (4) bekezdése biztosítja, egyidejűleg – a faktorálási tevékenységet végző pénzügyi intézménynek a támogatás összegéhez való hozzájutását segítve - a törvény kizárja, hogy az adózó az adóhatóságtól a támogatás összegének az adótartozására történő átvezetését kérje.
7.7. Túlfizetés rendezése
Elévülés esetén csak az adózó adószámláján mutatkozó tartozást lehet törölni, a túlfizetés összegét nem. Mivel a túlfizetés után nincs késedelmipótlék-fizetési kötelezettség, az adózó a túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően nem érdekelt abban, hogy az adószámláján mutatkozó túlfizetés átvezetését kérje esetleges tartozása javára. Az Art. 43. §-ának (5) bekezdése a jövőben kimondja, hogy a túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően az adóhatóság hivatalból átvezetheti a túlfizetés összegét az adózó adóhatóságnál nyilvántartott tartozása javára, illetőleg ha az adózónak az adóhatóságnál nincsen nyilvántartott tartozása, akkor az adóhatóság az elévült túlfizetés összegét hivatalból törölheti.
Jelenleg az adóhatóság a felszámolás alatt álló adózók esetében az adózó adószámláján fennálló túlfizetéseket hivatalból számolja el az általa nyilvántartott, az adózót terhelő adótartozásra. Nincs lehetőség azonban a hivatalból történő átvezetésre a jogutód nélkül megszűnt társaságok esetében, illetőleg a megszűnés okán – minthogy az adózó már nem létezik – adózói átvezetési kérelem benyújtására sem. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a túlfizetés miatt a megszűnt társaság tartozása végrehajthatatlanságra hivatkozással nem törölhető, az adószámla nem rendezhető, illetőleg amennyiben a tartozás elévül, azt törölni kell, ugyanakkor a túlfizetés elévülésre hivatkozással nem törölhető, tehát azt továbbra is nyilván kell tartani. A törvény 43. §-ának (5) bekezdése a jövőben lehetőséget biztosít a túlfizetés hivatalból történő átvezetésére a jogutód nélkül megszűnt társaságok esetében is.
7.8. Az adóhatóság által felhasználható nyilvántartások bővítése
Az építőipari kivitelezési tevékenységgel kapcsolatos adatszolgáltatásokkal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXVI. törvény 6. §-a alapján 2005. július 15-i hatálybalépéssel módosul az Art. 52. §-a, illetőleg az adatszolgáltatási kötelezettségeket előíró 3. számú melléklete. Ennek értelmében az adóhatóság az ellenőrzési tevékenységéhez felhasználhatja az építésfelügyeleti nyilvántartást. A törvény az építésügyi hatóság terhére adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő, amelyet az állami adóhatóság felé kell teljesíteni, melynek tartalma a következő:
– az építési helyszín címe, helyrajzi száma,
– a kivitelező (alvállalkozó) neve (elnevezése), címe (székhelye), adóazonosító száma, kivitelezési jogosultságának (vállalkozói engedély, cégbírósági bejegyzés) külön jogszabály szerinti igazolása.
Az állami adóhatóság a beérkezett adatokat kontrolladatként, illetőleg az ellenőrzésre történő kiválasztási rendszer hatékonyabb működtetéséhez használhatja fel [Art. 52. § (3) bekezdésének b) pontja, 3. számú melléklet G) 5. pontja].
7.9. Adótitok közzététele
Az Art. adótitoknak minősít minden az adóhatóság által nyilvántartott, az adózást érintő tényt, adatot és körülményt, amelyek csak a törvényben meghatározott módon és mértékben ismerhetők meg. E rendelkezés alapján az adózók neve, elnevezése, illetőleg adószáma mint adózást érintő adat adótitok, amelyet az arra vonatkozó szigorú törvényi rendelkezések alapján lehet csak kezelni. A törvény eddigiekben is biztosította, hogy az adókötelezettség jogszerű teljesítésének érdekében az adóhatóság tájékoztatást adjon másik adózó nevéről, elnevezéséről, adószámáról, székhelyéről, telephelyéről. Az egyedi, írásbeli megkeresések és az azokra adott válaszok ugyanakkor indokolatlanul lassítják az üzleti élet dinamikáját, ezért az Art. 54. §-ának új, (5) bekezdése lehetővé teszi az adóhatóság által nyilvántartott adószámmal rendelkező, általánosforgalmiadó-alanynak minősülő adózók nevének, elnevezésének, adószámának az adóhatóság honlapján történő közzétételét.
Az Art. 55. §-ának (3) bekezdése alapján adóhatóság negyedévente közzéteszi azoknak az adózóknak a nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét, a megállapított adóhiány és jogkövetkezmény összegét, akiknek (amelyeknek) a terhére az előző negyedév során kiemelkedően nagy – a magánszemélyek esetében 10 millió, más adózók esetében 100 millió forintot meghaladó – összegű adóhiányt állapított meg, függetlenül attól, hogy az adózó e tartozását később megfizette-e. Az adózók önkéntes teljesítésre ösztönzése érdekében a jövőben az említett adatok közzététele csak abban az esetben lehetséges, ha az adózó az adóhiányt megállapító határozatban előírt összeget a határozatban megállapított határidőben nem fizette meg.
7.10. Elévülés adóbehajtási jogsegély esetén
A behajtási jogsegéllyel kapcsolatos elévülési szabályok eltértek a rendelkezés alapjául szolgáló közösségi irányelv vonatkozó rendelkezésétől, ezért az Art. 67. §-ának pontosítása vált szükségessé. Ennek értelmében külföldről érkező behajtási megkeresés esetén a végrehajtáshoz való jog elévülésének tekintetében a megkereső hatóság államának joga az irányadó. A magyar adóhatóságnak a megkeresés teljesítése érdekében tett intézkedését ebből a szempontból – külföldi jog eltérő rendelkezése hiányában – a megkereső hatóság intézkedésének kell tekinteni. Ha az adóhatóság intézkedése kihat az elévülési időre (nyugvás, meghosszabbítás), arra a hazai előírások az irányadóak.
7.11. Adó-, jövedelem- és illetőségigazolás kizárólagos illetékesség esetén
A magánszemélyektől és a nem magánszemély adózóktól jogszabályi előírások alapján különböző eljárásokban gyakran kérik jövedelmük, illetőségük vagy éppen adófizetési kötelezettségük teljesítésének igazolását. Az igazolások beszerzésének megkönnyítése érdekében a törvény lehetővé teszi, hogy az adózó - függetlenül attól, hogy adóügyében egyébként melyik igazgatóság jogosult eljárni – bármelyik APEH-igazgatóságnál megkaphassa igazolását. A rendelkezés - kizáró feltétel hiányában – kiterjed az Észak-budapesti Igazgatóság kizárólagos illetékessége alá tartozó adózókra is. A kizárólagos illetékesség jogintézményét – egyebek mellett – adatbiztonsági szempontok is indokolják, ezért a törvény a jövőben az adózók e csoportjánál nem teszi lehetővé az adó-, jövedelem- és illetőségigazolásnak bármely igazgatóságnál történő beszerzését, ezekben az esetekben a kérelem teljesítésére kizárólag az Észak-budapesti Igazgatóság jogosult.
7.12. A vámhatóság hatásköre
Az importáfa önadózással történő megfizetését a kivetéses adózás váltja fel, kivéve azon adózók esetében, akiknek bevételében jelentős hányadot képvisel az uniós tagállamokba, illetve a harmadik országokba irányuló termékértékesítés. Ezen adózók ugyanis a törvényben rögzített feltételek szerint a vámhatóság külön engedélye alapján továbbra is önadózással teljesítik az import utáni általánosforgalmiadó-fizetési kötelezettségüket.
Az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint 2006-tól változik az új közlekedési eszköznek minősülő motorkerékpárt beszerző személy esetén az adómegállapítás módja, ugyanis ebben az esetben a vámhatóság kivetéssel állapítja meg az általános forgalmi adót, ezért az Art.-nek a vámhatóság hatáskörét szabályozó 79. §-a ennek megfelelően módosul.
7.13. Adóhatósági igazolás
A közbeszerzési eljárásban történő részvételhez az ajánlattevőnek, illetőleg az alvállalkozóknak igazolnia kell, hogy az állami adóhatóság, illetőleg a vámhatóság nyilvántartásában nem szerepel olyan adat, amely szerint az egy évnél régebben lejárt adó-, vámfizetési vagy társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettségének – a letelepedése szerinti ország vagy az ajánlatkérő székhelye szerinti ország jogszabályai alapján – nem tett eleget, kivéve ha megfizetésére halasztást kapott. Az Art 85/A § (1) bekezdésének módosítása lehetővé teszi, hogy az állami adóhatóság összevont igazolást is kiadhasson. Ennek megfelelően, ha az adózó az állami adóhatóságtól összevont igazolást kér, az adóhatóság szerzi be az ehhez szükséges információkat a vámhatóságtól, mentesítve ezzel az adózót a másik hatóság felkeresése alól.
Az Art. jelenleg csak az adóigazolás kiállításának napján fennálló adótartozásnak, illetőleg hiányának igazolását szabályozza speciálisan. Az eljárás egységessé tétele érdekében lehetővé válik az Art. alapján a kérelemben megjelölt napra vonatkozó adóigazolás kiadása.
7.14. Ellenőrzési szabályok változása
Az ellenőrzéssel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok alapján módosul az Art. 90. §-ának (2) bekezdése, amely szerint a 3000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózó rendszeres ellenőrzését – a kétévenkénti ellenőrzés helyett – háromévenként végzi el az adóhatóság a jövőben.
Az Art. 90. §-a (4) bekezdésének kiegészített b) pontja kötelezi az adóhatóságot, hogy munkálja ki a szakmánkénti, tevékenységenkénti átlagos elvárható jövedelmezőségi mutatókat, amely alapján az adóhatóság az ellenőrzésre kiválasztás során az ezt el nem érő vállalkozásokat vonja fokozottabb ellenőrzés alá. Az adóhatóság által szakmánként, tevékenységenként kialakított jövedelmezőségi mutatókat, illetőleg a jövedelmezőségi mutatót el nem érő adózók fokozott ellenőrzésének szempontrendszerét az adóhatóság elnöke által évenként közzétett ellenőrzési irányelv tartalmazza.
Az ellenőrzés során a gyakorlatban gyakran előfordul, hogy a tényállás alapos felderítéséhez valamely külföldi adóhatóság megkeresése válik szükségessé, ami a válasz megérkezéséig az ellenőrzési határidő többszöri meghosszabbítását teszi szükségessé. Az Art. 92. §-ának új, (8) bekezdése ennek elkerülése érdekében kimondja, hogy ha az adóhatóság valamely adókötelezettség megállapításához szükséges tény vagy körülmény tisztázása érdekében a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmények, illetőleg az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályai alapján külföldi adóhatóságot keres meg, akkor az értesítés kézbesítésétől a külföldi adóhatóság válaszának megérkezéséig eltelt időtartam a megkereséssel érintett adó, illetőleg költségvetési támogatás tekintetében az ellenőrzés határidejébe nem számít bele. A megkeresésről az adózót a megkereséssel egyidejűleg értesíteni kell.
A 2001/115/EK tanácsi irányelv rendelkezései szerint: "amennyiben ellenőrzés céljából szükséges, a tagállamok előírhatják a területükön teljesített termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról kiállított számláknak és az adóalanyok által a területükön kapott számláknak a nemzeti nyelvükre történő lefordítását", tehát egyetlen tagállam sem írhatja elő kötelező jelleggel saját nyelvének használatát a számlázás során. Az adóhatóságnak azonban az ellenőrzés lefolytatása során szüksége lehet az idegen nyelvű számla vagy bizonylat tartalmának megismerésére, ezért a törvény 95. §-ának új, (2) bekezdése az ellenőrzés megkönnyítése érdekében előírja, hogy az adójogi tényállás tisztázásához szükséges idegen nyelvű számlát, egyszerűsített számlát, bizonylatot az adózónak felhívásra magyar nyelven is rendelkezésre kell bocsátania. Annak érdekében, hogy az adózó a fordítás átadásának késedelmes teljesítésével az ellenőrzés határidőben történő lefolytatását ne akadályozhassa meg, a felhívástól a kötelezettség teljesítéséig eltelt időtartam az ellenőrzés határidejébe nem számít bele.
Helyszín, helyiség, gépjármű átvizsgálása esetén megszűnik az utólagos ügyészi jóváhagyás intézménye. Az Art. 103. §-ában ugyanakkor előírja, hogy az ügyészi jóváhagyás nélkül lefolytatott átvizsgálás esetén az adóhatóság az átvizsgálást elrendelő határozat, valamint az arról készített jegyzőkönyv másolati példányának megküldésével utólag értesíti az ügyészséget a foganatosított intézkedésről. Ha az ügyészség a részére megküldött határozat és jegyzőkönyv alapján az átvizsgálás elrendelésénél vagy foganatosításánál törvénysértést észlel, akkor az ügyészségről szóló törvény szerint az általános törvényességi felügyelet keretei közt hivatalból intézkedik a törvénysértő eljárás vagy annak következményeinek megszüntetése iránt. Az ügyész által előzetesen jóváhagyott, átvizsgálást elrendelő határozat ellen panasz benyújtásának nincs helye, tekintettel arra, hogy a másodfokú adóhatóság az ügyész döntését nem bírálhatja felül.
A gyakorlati tapasztalatok szerint az adóbevallás egyszerűsített ellenőrzése esetén a jegyzőkönyvre vonatkozó adózói észrevételezési jog biztosítása – figyelemmel az ellenőrzési határidők betartására – sok esetben megnehezíti a tényállás teljes körű tisztázását a határozathozatal előtt. Ezért a törvény 107. §-ának (3)–(4) bekezdése úgy módosul, hogy az adóbevallás, illetőleg az adatszolgáltatás adatainak eltérésekor – a megalapozottabb döntés biztosítása érdekében – az adóhatóság az eltérés okainak tisztázása érdekében az adózóval a jegyzőkönyv megküldését megelőzően egyeztetést kezdeményez, illetőleg az adózó kötelezettségévé teszi, hogy a jegyzőkönyvre tett észrevételeihez egyidejűleg csatolja az abban foglaltak bizonyításához szükséges iratokat is.
A tapasztalatok szerint a nem magánszemély adózók körében is jelen van az olyan, adóbevételt eltitkoló magatartás, amely súlyosan sérti a költségvetés bevételi oldalának érdekeit. A hasonló jelenségek felfedése céljából az Art. 108. §-ának (4) bekezdésében meghatározott becslési feltételek köre kibővül, így az adózó tevékenységével, eredményével összefüggő iratok, nyilatkozatok és az adott tevékenységre vonatkozóan szakértők által kidolgozott egyes mutatók, standardok közötti lényeges eltérés alapján az adóhatóság az adózó adókötelezettségeivel kapcsolatos valós adatokat megállapíthatja.
7.15. Kézbesítési vélelem
Általános szabály szerint a végrehajtási eljárás során nincs helye kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem előterjesztésének. Az adóvégrehajtás specifikumaira és az adózói jogok védelmére tekintettel azonban a törvény a 124/A §-ának (2) bekezdésében négy esetet kiemel az általános előterjesztés tilalma alól, tehát
– a visszatartásról rendelkező végzés,
– a munkáltató, hitelintézet stb. által levonni elmulasztott különbözet megfizetésére a mulasztót kötelező határozat,
– az árverési vevőt vételár-különbözet megfizetésére kötelező határozat, illetőleg
– a végrehajtás során felmerült költségekről rendelkező végzés
ellen a végrehajtási eljárás során is lehetőség lesz kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet előterjeszteni.
7.16. Soron kívüli adómegállapítás
Az adózó halála esetén a jogutód az adójogviszony tekintetében kötelezettségeket és jogokat egyaránt örökölhet. A korábbi szabályozás csak az örökölt adótartozások tekintetében rendezte a követendő eljárást, a tartozások behajtásának rendjét, míg az elhunyt adózót megillető jogok (kiutalandó támogatások, adó-visszatérítések) sorsáról nem rendelkezett. Ezért a törvény 131. §-ának új, (3) bekezdése jövőben kimondja, hogy az adóhatóság az örökös személyéről történő tudomásszerzést követően külön határozatban rendelkezik az örököst megillető összeg kiutalásáról, amelyet a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül teljesít. Ha az örökösnek az adóhatóságnál nyilvántartott tartozása van, a kiutalandó összeget annak erejéig az adóhatóság visszatarthatja, mellyel a tartozás megfizetettnek minősül.
7.17. Felügyeleti intézkedés
A felettes szerv felügyeleti jogkörében eljárva a jogszabálysértő határozatot, önálló fellebbezéssel megtámadható végzést (intézkedést) megváltoztatja, megsemmisíti, illetőleg amennyiben indokoltnak látja, új eljárás lefolytatását is elrendelheti, vagy az elsőfokú adóhatóságot eljárás lefolytatására utasítja. Az új eljárásra utasítás természetesen a felettes szerv megítélésének függvénye, de a hatályos rendelkezés – félreérthető módon – az új eljárás elrendelésére, mint a határozat megsemmisítéséhez kapcsolódó, minden esetben szükséges következményre utal. Az Art. 141. § (3) bekezdésének módosításával egyértelművé válik, hogy az új eljárásra utasítás nem minden esetben következménye a határozat megsemmisítésének, csak ha a felettes szerv döntése alapján a tényállás további tisztázása válik szükségessé.
7.18. Módosuló végrehajtási szabályok
Az adótartozások külföldön történő érvényesítésével kapcsolatban a gyakorlatban problémát okozott, hogy bár az adóhatóság a követelés beszedése érdekében megkereste a közbeszerzési eljárás nyertesét (Sigma Rt.), ugyanakkor ezzel párhuzamosan az adózó Magyarországon található vagyontárgyaira is végrehajtást vezetett, és ebből kifolyólag az adózótól összességében a tartozás mértékét meghaladó összeget hajtottak be. A párhuzamos eljárások elkerülése érdekében a törvény 147. §-a úgy rendelkezik, hogy ha az adóhatóság kezdeményezi a közbeszerzési eljárás nyertesénél az adótartozás külföldön történő beszedését, az adózó belföldi vagyona ellen végrehajtási cselekményt nem foganatosíthat mindaddig, míg a közbeszerzési eljárás nyertese a kötelezettség beszedésének eredményéről visszajelzést nem küld. Kivétel, ha a pályázat nyertesének eljárása a határozat (végzés) továbbításától számított 6 hónap elteltével sem vezet eredményre, ekkor az adóhatóság a még fennálló tartozás összegéig a nem belföldi illetőségű személy belföldi ingatlanára jelzálogjogot jegyeztet be. A tartozások mielőbbi beszedése érdekében a törvény kiterjeszti a Sigma Rt. eljárási jogosultságát a 183 napot meghaladóan külföldön tartózkodó belföldi illetőségű személyekre is, továbbá nemcsak az adótartozásokra, hanem valamennyi adók módjára behajtandó tartozásra nézve lehetővé teszi, hogy azok beszedésében az említett társaság közreműködjön.
A törvény 155. §-a az adóhatóságot megillető végrehajtási jog és jelzálogjog bejegyzésével kapcsolatos eljárást a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénnyel (Vht.) egyező módon rendezi, tehát e jogok ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez a jövőben nincs szükség az adóhatóság külön határozatára, az adóvégrehajtó, illetőleg az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtó közvetlenül a végrehajtható okirat alapján kezdeményezi a földhivatal ezzel kapcsolatos eljárását.
Az adóhatóság a végrehajtás alá vont ingóságot, illetve ingatlant rendszerint árverésen, árverésen kívüli eladással, illetve nyilvános pályázat útján értékesíti. Az értékesítés részletes eljárási szabályait az Art. nem rögzíti, e tekintetben a Vht. rendelkezései irányadóak. A Vht. az ingatlanok nyilvános pályázat útján történő értékesítését szabályozza, az ingóságok ily módon történő értékesítésének lehetőségét azonban nem ismeri. A joghézag megszüntetése érdekében a törvény 156. §-ában előírja, hogy a nagy értékű ingóságok nyilvános pályázat útján történő értékesítése során a Vht. ingatlanok nyilvános pályáztatására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, és csak az ingóságok sajátosságaiból eredő, különös szabályokat nevesíti.
Az adók módjára behajtandó köztartozást végrehajtásra átadó szerv a jövőben a törvény alapján lesz köteles a végrehajtásiköltség-minimum megelőlegezésére, így erről az adóhatóságnak nem kell külön határozatot hoznia. A törvény a 161. §-ában a behajtást kérő által megelőlegezett költségátalány elszámolásával kapcsolatban egyértelműen rögzíti, hogy amennyiben az adóhatóság az ingó-, illetőleg ingatlan-végrehajtás foganatosítása során a végrehajtás költségeit az adózótól nem tudta beszedni, a megkereső szerv által megelőlegezett költségminimumot a felmerült költségekre számolja el, ellenkező esetben azt a megkereső szervnek visszautalja.
A beváltott állami kezesség miatt keletkezett kötelezettség behajtása az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik, ugyanakkor az ebből eredő tartozás nem minősül adótartozásnak, ezért a hatályos szabályok szerint annak behajthatatlanság címén történő törlésére nincs mód abban az esetben sem, ha valamennyi végrehajtási cselekmény eredménytelenül zárult. Az Art. 162. §-ának hatálya a jövőben e tartozásokra is kiterjed, így megteremtve a törvényi felhatalmazást ahhoz, hogy behajthatatlanság esetén e tartozások is törölhetőek legyenek az adóhatóság nyilvántartásából.
7.19. Elévülés felszámolás esetén
A törvény a 164. § (6) bekezdésének módosításával a felszámolási eljárásban történő igényérvényesítés esetére az adótartozás végrehajtásához való jog elévülésének megszakadására és nyugvására önálló szabályt fogalmaz meg, amely szerint az adótartozás végrehajtásához való jog elévülését az adózó felszámolását elrendelő végzés közzététele megszakítja, és az elévülés az ezt követő naptól a felszámolás befejezéséről szóló végzés közzétételének napjáig nyugszik. A felszámolás befejezéséről szóló végzés meghozatalára a csődtörvény szerint a felek egyezségkötése, illetve a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése esetén kerülhet sor. Utóbbi esetben az adótartozás végrehajtásához való jog elévülésének különös jelentősége az adó megfizetésére kötelezett vonatkozásában van. A jogbiztonság követelményét szem előtt tartva az adótartozás végrehajtásához való jog elévülésére vonatkozó új rendelkezést csak a törvény hatálybalépését követően esedékessé váló adótartozás végrehajtásához való jog elévülésére kell alkalmazni.
7.20. Jogkövetkezmények
A göngyölítés módszere miatt általános forgalmi adó adónemben előfordul, hogy egy hiba több egymást követő bevallás önellenőrzését is szükségessé teszi. Ezekre az esetekre az Art. 168. §-a méltányos önellenőrzésipótlék-számítási szabályt írt elő, melynek alkalmazását azonban az adóhatóságtól külön kérnie kellett az adózónak. Tekintettel arra, hogy az adóhatóságnak objektív feltételek meglétét kell vizsgálnia és mérlegelési lehetősége nincs, indokolatlan külön adóhatósági eljárást előírni a pótlékmérséklésre, melynek következtében az önellenőrzést végző adózó a feltételek fennállása esetén közvetlenül alkalmazhatja a mérsékeltpótlék-számítási előírásokat.
A jogalkalmazás során gyakran előfordul, hogy az adózó még az adóhatósági intézkedés előtt – a hátrányos jogkövetkezményektől való mentesülés érdekében – eladja, átadja, bérbe adja, a lezárást követően jogtalanul kinyitja az üzletet a tevékenység folytatása érdekében, vagy a tevékenységét a felfüggesztés ellenére folytatja. Ilyen esetekben az adóhatóság nem rendelkezik eszközökkel az intézkedés foganatosítására, ezért az ilyen jellegű magatartások szankcionálhatósága és ezáltal történő visszaszorítása érdekében a törvény 172. §-ának (5) bekezdésében a kiszabható mulasztási bírság mértékét napi tételes értékben határozza meg.
Az előlegfizetésre kötelezett adózónak lehetősége van arra, hogy az előző időszak adatai alapján fizetendő előlegének mérséklését kérje, amennyiben számításai alapján a tárgyévi kötelezettsége attól kevesebb lesz. Ha utóbb kiderül, hogy indokolatlan volt az előlegmérséklés, 20 százalékig terjedő mulasztási bírság szabható ki. Az Art. 172. § (9) bekezdésének módosításával egyértelművé válik, hogy a bírság alapja az előző időszak adatai alapján számított és a mérsékelt adóelőleg különbözete.
A Tbj-tv. módosítása szerint a foglalkoztatottakat a foglalkoztatás megkezdésének első napján be kell jelenteni. Az illegálisan történő foglalkoztatás (feketemunka) visszaszorítása érdekében szigorítani szükséges az adóhatóság által alkalmazható szankció mértékét, ezért az Art. 172. §-ának új, (15) bekezdése kimondja, a mulasztási bírság legfelső határát a bejelenteni elmulasztott alkalmazottak számának és az adózóra egyébként kiszabható mulasztási bírság legfelső határának szorzataként határozza meg.
Az adóhatósági intézkedések (Art. 174. §) körében üzletbezárásra és az adózó tevékenységének felfüggesztésére akkor is lehetőség van, ha az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat. A törvény kiterjeszti a rendelkezés tárgyi hatályát arra az esetre is, ha az adózó a tilalmazott magatartást (a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatását) korábban tanúsította. A jövőben az adóhatóság nem az üzletlezárás, illetőleg tevékenységfelfüggesztés első és utolsó napjáról, hanem csupán annak időtartamáról rendelkezik, és egyidejűleg értesítést küld az adózónak arról, hogy a határozatban foglaltakat mikor hajtja végre. Ha tehát az adózó a megjelölt időpontban távollétével vagy egyéb módon akadályozza a lezárás (felfüggesztés) végrehajtásának foganatosítását, nincs szükség a határozat módosítására, csupán újabb értesítés kiküldésére.
7.21. Bevallásgyakoriság átalakulás esetén
Az Art. 1. számú mellékletének I/B) 3/b) pontja az átalakulással érintett, illetőleg az átalakulás során létrejövő adózó általánosforgalmiadó-bevallását érintően a bevallás gyakoriságát határozza meg, az átalakulásának első évére vonatkozóan. Tekintettel arra, hogy az általánosforgalmiadó-bevallási kötelezettség gyakorisága – amennyiben a törvényben meghatározott feltételek bekövetkeznek – év közben is változhat, a hatályos rendelkezés félreérthető helyzetet teremtett. A szabály módosításával egyértelművé válik, hogy az átalakulással érintett adózó az átalakulást követően az átalakulásra vonatkozó speciális rendelkezés szerint tesz eleget bevallási kötelezettségének, és ha év közben a feltételek fennállnak, az általános szabályok szerint át kell térnie a megfelelő bevallásgyakoriságra.
7.22. Gyakorított áfaelszámolás
Az exporttevékenységet végző kis- és középvállalkozások versenyképességének elősegítése érdekében a törvény 2. számú mellékletében – a 15 napos elszámolás kivételével – ismét szabályozza a gyakorított általánosforgalmiadó-elszámolás és -bevallás rendjét. Ennek értelmében az éves bevallásra kötelezett adózó év közben negyedévenkénti, a negyedévenként bevallásra kötelezett adózó a havonkénti elszámolás és bevallás engedélyezését kérheti. A negyedévesről 15 napos bevallási gyakoriságra jogosító adóhatósági engedélyek 2005. július 1-jétől havi bevallási gyakoriságra változnak. Az adóhatóság a gyakoribb elszámolást – az adóév végéig – különösen abban az esetben engedélyezheti, ha az adózó beszerzéseit terhelő, levonható, előzetesen felszámított forgalmiadó-kulcs magasabb az áthárított forgalmiadó-kulcsnál, illetőleg ha beruházást valósít meg. A gyakorított elszámolás évközi engedélyezése esetén az engedély szerinti bevallási kötelezettségre áttérést megelőző, bevallással le nem zárt időszakra vonatkozó adókötelezettséget meg kell állapítani, be kell vallani és meg kell fizetni.
7.23. Külföldi személyek adózása
A hatályos szabályozás kiegészítésével és pontosításával módosulnak a külföldi személyeknek a részvényesi meghatalmazott útján teljesítendő osztalékjövedelem kifizetésének szabályai. A részvényesi meghatalmazott a részvénykönyvbe történő bejegyzésétől teljeskörűen gyakorolja a részvényeseket megillető jogokat, és képviseli a "mögötte álló" részvényeseket. Ezáltal a részvényesi meghatalmazott jogosult eljárni az osztalékfizetési eljárásban is.
Jelentős, a kifizető és a letétkezelő adminisztrációs helyzetét könnyítő rendelkezés, hogy a kifizető a kifizetést, illetőleg az adatszolgáltatást adóazonosító jel hiányában is teljesítheti, és ezáltal mentesül az adóazonosító jel beszerzésének és a kifizetés megtagadásának kötelezettsége alól. Erre ugyanis az Art. szerint 2005. január 1-jétől nincs jogszerű lehetőség (Art. 4. számú mellékletének 2. pontja).
A konstrukció egyik változata az, hogy a kifizetői igazolást nem kell a kifizetés időpontjában kiállítani, ugyanis a részvényesi meghatalmazott a kifizetés időpontjában – az időközbeni részvény-adásvételekre tekintettel – nem ismeri a részvénytulajdonosok személyét és a részükre fizetendő osztalék összegét. Lehetősége lesz a részvényesi meghatalmazottnak arra, hogy legkésőbb a kifizetés naptári évének utolsó napjáig nyilatkozzon a külföldi személy nevéről (elnevezéséről), lakóhelyéről, székhelyéről, születési helyéről, idejéről, illetőségéről, a részére kifizetendő, illetőleg kifizetett forintban meghatározott osztalék összegéről, amely alapján a kifizető az igazolást kiállítja és a kifizetés évét követő év január 31-éig adatszolgáltatási kötelezettségét teljesíti. A nyilatkozatot magyar vagy magyar-angol nyelven kiállított, cégszerűen aláírt okiratban kell megtenni. A nyilatkozat kézhezvételét követő 30 napon belül a kifizető a pontos adatok birtokában kiállítja a kifizetői igazolást, majd azt kézbesíti.
A másik lehetséges eset az, hogy a részvényesi meghatalmazott nyilatkozata alapján a haszonhúzói alábontás vagy azok egy része már a kifizetés időpontjában rendelkezésre áll, így a kifizető az igazolást a kifizetéssel egyidejűleg kiállítja, ha a részvényesi meghatalmazott a kifizetői igazolás alapjául szolgáló adatokról a kifizetés időpontjáig nyilatkozik, és az illetőségigazolást, haszonhúzói nyilatkozatot csatolja. Ekkor a kifizető a nemzetközi egyezmény szerinti kedvezményes adómértékkel vonja le a kifizetéskor az adót.
Az adó-visszatérítésre irányuló eljárásban a külföldi osztalékban részesülőt az adóhatóság előtti képviseleti jogosultságát igazoló letétkezelő, a kifizető részvénykönyvébe az osztalékfizetés időpontjában részvényesi meghatalmazottként bejegyzett személy is képviselheti. A letétkezelő, illetőleg a részvényesi meghatalmazott az erre jogosult személynek a képviseletre további meghatalmazást, megbízást adhat (Art. 4. számú mellékletének 6. pontja).
Ha az osztalékjövedelemben részesülő külföldi személyről a kifizető a nyilatkozat hiányosságai miatt nem tud adatot szolgáltatni, akkor a részvényesi meghatalmazott személyéről és a részére teljesített osztalék összegéről kell teljesíteni az adatszolgáltatási kötelezettséget. Ez a rendelkezés kizárja, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség hiányos adattartalmú teljesítése miatt az adóhatóság mulasztási bírságot szabjon ki (Art. 4. számú mellékletének 9. és új, 10. pontja).
Kirendelés esetén a külföldi magánszemélynek a magyar magánszemélyekkel egyező módon és határidőben kell a bevallási kötelezettségét teljesítenie (május 20.). Ezen túl soron kívüli bejelentési kötelezettséget ír elő a törvény az országot véglegesen elhagyó külföldi magánszemélynek, melynek eredményeként az adóhatóság – a helyzet végleges rendezése érdekében – soron kívül határozattal állapítja meg a benyújtott iratok alapján a magánszemély adóját (Art. 4. számú mellékletének 14. pontja).
7.24. Kamatjövedelemről történő adatszolgáltatás
A jelenlegi magyar szabályozás – összhangban a kamatmegtakarítások adóztatásáról szóló 2003/48/EK irányelv rendelkezéseivel, valamint az Európai Bizottság korábbi állásfoglalásaival – az Art. 7. számú mellékletébe átültetett rendelkezések hatálybalépési időpontjának megfelelően minden, 2005. július 1-jét követően kifizetett, illetőleg jóváírt kamat vonatkozásában kötelezővé teszi az adatszolgáltatási kötelezettséget. Az Európai Unió pénzügyi és gazdasági minisztereinek tanácsa (ECOFIN) 2005. április 12-ei ülésén azonban az a kompromisszumos álláspont született, hogy a fenti irányelv alkalmazása során csak a 2005. július 1-je után keletkezett kamat kifizetéséről, illetve jóváírásáról szükséges adatot szolgáltatni. Amennyiben a kifizetett, illetőleg a jóváírt kamat részben 2005. július 1-je előtt keletkezett, akkor az adatszolgáltatási kötelezettség az ezen időpont előtt keletkezett kamatokra még akkor sem terjed ki, ha azokat 2005. július 1-je után fizették ki, illetőleg írták jóvá. Az adatszolgáltatási kötelezettséggel érintett kamat összegének kiszámítását nehézkessé teheti az, hogy a kamatperiódus átível 2005. július 1-jén, illetőleg az adott kamatperióduson belül változó mértékű hozamok is előfordulnak. Ebben az esetben arányosítás útján megfelelően ki kell számítani a hivatkozott időpont utáni időszakra eső kamat összegét (Art. 7. számú melléklet 14. pont).
