Az Áfa-tv. módosítása kapcsán két törvénymódosítást is meg kell említeni. Elsőként az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló 2005. évi XCVII. törvény említendő, amely a felső áfakulcs csökkentéséről rendelkezett. Ezen túl az Országgyűlés 2005. november 7-ei ülésén elfogadott adócsomag is tartalmaz néhány lényeges Áfa-tv.-beli változást.
5.1. A normál áfakulcs csökkentése
A Magyar Közlöny 128. számában kihirdetett 2005. évi XCVII. törvény főszabály szerint 2005. október 1-jei hatállyal lépett hatályba, rendelkezéseit azonban differenciáltan, a törvény záró rendelkezéseiben foglaltak szerinti eltérő időpontoktól kezdődően kell alkalmazni.
Október 1-jétől 20 százalékos adómértékkel adóznak a jövedéki adóról szóló 2003. évi CXXVII. törvény 52. §-a (1) bekezdésének a), b) és d) pontjaiban megjelölt cseppfolyós halmazállapotú üzemanyagok (benzin, gázolaj). Nem vonatkozik azonban az előre hozott adómérték-csökkenés a fűtőolaj származékaként üzemanyagként értékesített ásványolajtermékekre – a hivatkozott jogszabályhely e) pontja –, a cseppfolyósított, üzemanyagként értékesített szénhidrogénekre – f) pont –, valamint az autógázra – g) pont – sem. Ez utóbbiak adómértéke csak 2006. január 1-jétől csökken.
A 20 százalékos adómértéket az általános adókulcs alá tartozó – az említett üzemanyagon kívüli - termék-, és szolgáltatáskörre főszabály szerint azokban az esetekben kell alkalmazni, amikor az értékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítési időpontja 2005. december 31-ét követi. A törvény átmeneti szabályai külön rendelkeznek arról, hogy egyes speciális ügyletek kapcsán az adómérték-változás hogyan érvényesítendő.
Ennek megfelelően folyamatosan teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetében, amennyiben a folyamatos szolgáltatásnyújtásnál a teljesítés mérése számlálóleolvasás útján történik, úgy az új adómértéket az első olyan leolvasási időszakra kell alkalmazni, amely teljes egészében 2005. december 31. napját követi.
Amennyiben a folyamatos szolgáltatásnyújtás mérése nem számlálóleolvasás útján történik, az új adómértéket az elszámolási időszak 2006. január 1-jétől kezdődő részére időarányosan kell alkalmazni. A távközlési szolgáltatás például nem számít számlálóleolvasással mért szolgáltatásnak, ugyanakkor folyamatosan teljesítettnek minősül. Esetében, ha az elszámolási időszak teljes egészében 2005. évre esik, de a fizetés esedékessége 2005. december 31. napját követi, úgy az alkalmazandó adómérték a teljes időszakra 25 százalék. Ha az elszámolási időszak például december 15-étől január 15-éig tart, a számla teljesítési időpontja (a fizetés esedékessége) pedig január 20., úgy a számlán szereplő 2005-re vonatkozó számlatételek 25 százalékos, a 2006-ra vonatkozó számlatételek pedig 20 százalékos áfakulccsal adóznak.
Az Áfa-tv. 16. §-ának (11) bekezdése olyan rendszeresen ismétlődő tevékenységeket tárgyal, amelyekhez szintén átmeneti rendelkezés kapcsolódik. Amennyiben az említett törvényhely szabályainak alkalmazásával megállapított elszámolási időszak kezdő napja 2006. január 1-jét megelőzi, úgy a teljes időszakra a 25 százalékos adókulcs alkalmazandó.
5.2. Az adócsomagban szereplő módosítások
Az adócsomagban szereplő módosítások elsősorban a jogalkalmazást segítő pontosításokból állnak.
5.2.1. Importhoz kapcsolódó szabályok változása
Közösségi árun Közösségen kívül végzett munkák (passzív feldolgozás)
Az Áfa-tv. 10. §-a értelmében termékimportnak minősül a terméknek Közösség területén kívülről a Közösség területére történő behozatala. Így termékimportnak minősül az áfaszabályozás értelmében az is, ha az ideiglenesen (például megmunkálás, javítás céljából) kivitt terméket a Közösség területére visszahozzák. Ezekben az esetekben értelemszerűen csak a terméken végzett szolgáltatásérték képezne áfaalapot, nem pedig a visszahozott termék teljes értéke. Annak érdekében, hogy egyértelművé váljon, hogy ezekben az esetekben termékimport címén keletkezik az adófizetési kötelezettség, az Áfa-tv. 27. §-ának (2) bekezdése kifejezetten rendelkezik az import áfaalapjának meghatározásáról abban az esetben, ha a Közösség területéről javítás, feldolgozás céljából ideiglenesen visznek ki terméket a Közösség területén kívülre. A szabályozás alapján a szolgáltatás (bérmunka) elvégzését követően a Közösség területére visszakerült terméknél a hozzáadott anyagok, valamint a terméken elvégzett munka eredményeképp előállt értéknövekedést kell a termékimport adóalapjának tekinteni. Természetesen itt is figyelembe kell venni a termékimport adóalapját növelő egyéb tételeket (például vám, adók, illetékek és más kötelező jellegű befizetések, stb.). Ha a terméket még a visszahozatal előtt értékesítik (vagyis ilyen esetben már nem a bérmunkát megrendelő részére hozzák vissza a terméket), akkor az adó alapját az általános szabályok szerint a termék jogszabály szerint megállapított vámértéke képezi.
Termékimport során a termék ellenértéke lényegében külföldi fizetőeszközben meghatározott. A vámérték esetében a forintértéket a vámjogszabályok szerinti, az adóalapnövelő egyéb tételek esetében pedig az áfaszabályok szerint átváltásra irányadó időpontokat, árfolyamokat kellett alkalmazni. Annak érdekében, hogy ez a kettősség megszűnjön, a módosítás értelmében a külföldi fizetőeszközben kifejezett ellenérték esetén az adó öszszegének forintban történő meghatározásához ugyanazt az árfolyamot kell alkalmazni, mint amilyen árfolyamon a vámértéket meghatározták [Áfa-tv. 27. §-ának (6) bekezdése].
5.2.1.1. Importáfa-mentesség
A közösségi szabályok alapján, ha a terméket nem abban a tagállamban bocsátják vámjogi szabadforgalomba, amely a termék rendeltetési helye, akkor az import az import tagállamában mentes az adó alól, azonban az importálónak a terméknek az import tagállamából a rendeltetési hely szerinti tagállamba történő átvitelét vagy értékesítését Közösségen belüli adómentes értékesítésként, míg a rendeltetési hely szerinti tagállamban Közösségen belüli beszerzésként be kell vallania. E közösségi szabályok leképezését az Áfa-tv. a csatlakozás időpontjától tartalmazza. A jelenlegi módosítás ráerősít arra, hogy a Magyarországon szabadforgalomba helyezett import termék adómentességének feltétele ez esetben, hogy az importált termék rendeltetési helye eleve Magyarországtól eltérő tagállam legyen, valamint arra, hogy az adómentes Közösségen belüli értékesítést az importáló végezze. Továbbá, tekintettel arra, hogy az adómentes közösségi értékesítések esetei (Áfa-tv. 29/A §-a) magukba foglalják a diplomáciai és velük egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek részére más tagállamba történő értékesítéseket is, a módosítás pontosítja, hogy csak az Áfa-tv. 29/A §-ának a)-d) pontja szerinti adómentes értékesítés esetén vehető igénybe az importáfa-mentesség [Áfa-tv. 31. §-ának (7) bekezdése].
5.2.1.2. Ideiglenes kivitel
Az adómentes termékimport körében a hatályos Áfa-tv. csak a végleges rendeltetéssel kivitt termékek adómentes visszahozataláról rendelkezik, az ideiglenesen kivitt termékekről nem [Áfa-tv. 31. §-ának (2) bekezdése]. 2006. január 1-jétől immár tárgyi adómentesként kezelendő az ideiglenesen kivitt és visszahozott termék importja is, amennyiben az a kivitelt kérő adóalany részére és változatlan állapotban érkezik vissza, illetve vámmentesség vonatkozik rá. A módosítással érintett termékek például azok, amelyeket kiállítások, vásárok idejére visznek ki külföldre, vagy például a szállítással ideiglenesen külföldre kerülő raklapok. E mentesség alá esik az a termék is, amelyet a harmadik ország területén garanciális kötelezettség keretében javítanak vagy cserélnek ki és hoznak vissza Magyarországra [Áfa-tv. 31. §-ának (11) bekezdése].
5.2.1.3. Közvetett vámjogi képviselő
2006. január 1-jétől megszűnik a közvetett vámjogi képviselő igénybevételével és a képviselő nélküli vámkezeltetés közötti likviditási szempontból történő különbségtétel. A 2006-ig hatályos szabályok szerint ugyanis, ha a megbízó önadózással rendezte az importáfát, akkor – lévén ő az adófizetésre kötelezett és levonásra jogosult –, egy bevalláson belül egyenlegezhette az importáfát, míg ha képviselőt vett igénybe, akkor a képviselő az áfát áthárította rá, vagyis az importáfa összegét a képviselő részére meg kellett fizetnie.
A módosítás alapján a közvetett vámjogi képviseletre vonatkozó szabályok a következők szerint változnak. Az importáfa fizetésre továbbra is a közvetett vámjogi képviselő kötelezett. A képviselő, amennyiben saját jogán rendelkezik az importáfa önadózással történő rendezésére vonatkozó engedéllyel, az importáfát bevallja, függetlenül attól, hogy a megbízónak van-e az önadózásra vonatkozó engedélye vagy sem. Amennyiben a képviselőnek nincs saját jogán az importáfa önadózással történő megfizetésére engedélye, az importáfát a vámhatóság veti ki, ebben az esetben szintén irreleváns, hogy a képviselt személynek van-e önadózásra vonatkozó engedélye [Áfa-tv. 41. §-ának (2) bekezdése]. A továbbiakban az áfa elszámolására vonatkozó szabályok attól függően alakulnak, hogy a képviselt személy az adott termék importja után fizetendő adót teljes mértékben levonhatná-e, ha a terméket közvetlenül, tehát képviselő igénybevétele nélkül importálja, vagy pedig a termékimport utáni áfát csak részben helyezheti levonásba, illetve nem vonhatja le.
Abban az esetben, ha az importáló teljes egészében levonásba helyezhetné az áfát, ha a terméket közvetlenül importálná, akkor az importáló által a képviselő részére kibocsátott írásbeli nyilatkozata alapján a képviselő gyakorolhatja az importáfa-levonási jogot, így a képviselt személynek nincs levonási joga arra a termékre vonatkozóan, amelyre nyilatkozott. Továbbá, ha a képviselt személy nyilatkozott, akkor a képviselő nem adhat ki nyilatkozatot a képviselt személy részére. A képviselt személy nyilatkozatából ki kell tűnnie, mely termék importjára vonatkozik. Amennyiben a képviselt személy nem rendelkezik teljes levonási joggal, nem nyilatkozhat, illetve a képviselő nem helyezheti levonásba az általa megfizetett importáfát. A képviselő és a képviselt személy között az Áfa-tv. értelmében nincs további rendezendő tétel. A képviselt személynek az említett nyilatkozatot a képviseletre vonatkozó megbízással egyidejűleg kell megtennie. A képviselőnek a képviselt személy levonási jogára vonatkozó nyilatkozatát a termék vámjogi szabadforgalomba bocsátásáról szóló árunyilatkozattal egyidejűleg be kell mutatnia a vámhatóságnak. A képviselő és a képviselt személy egyetemlegesen felelős az importálás során felmerült kötelezettségekért, így az adó megfizetéséért, levonásáért.
Ez a konstrukció - bár megszünteti a korábbi likviditási különbségtételt – nagyobb felelősséget ró a képviselőre, hiszen ha a képviselt személy nem a valóságnak megfelelően nyilatkozott a levonási jogát illetően, a jogtalanul levonásba helyezett adó összegét az egyetemleges felelősség okán az adóhatóság egyformán követelheti a képviselőn és a képviselt személyen (Áfa-tv. 66/A §-a).
Amennyiben a képviselt személy nem vonhatja le teljes egészében, vagy egyáltalán nem helyezheti levonásba az adott termékbeszerzés utáni áfát, nem nyilatkozhat a képviselő részére. A képviselő az általa a képviselt személy helyett megfizetett importáfát nem helyezheti levonásba, annak összegét már az áfa rendszerén kívül érvényesíti a megbízóval szemben. A képviselő ez esetben a megbízó felé nyilatkozik arról, hogy az importtal kapcsolatos kötelezettségének eleget tett. Amennyiben a megbízónak az adott termék beszerzését illetően részleges levonási joga van, akkor a képviselő nyilatkozatának birtokában gyakorolhatja a részleges levonási jogot [Áfa-tv. 32. § (1) bekezdésének c) pontja, 35. § (1) bekezdésének e) pontja, 36. § (1) bekezdésének e) pontja, 66/A §-a].
5.2.2. Államháztartási támogatások miatti arányosítási kötelezettség megszüntetése
2006. január 1-jétől megszűnik az államháztartási támogatások miatti arányos adómegosztási kötelezettség, amely jelentős adminisztrációs többlettehertől mentesíti az adózókat. Az arányosítási szabály hatályon kívül helyezése nem visszamenőleges hatályú, rendelkezéseit a 2005. december 31. napját követő beszerzések (igénybe vett szolgáltatások) esetében kell először alkalmazni. Hangsúlyozandó azonban, hogy megmarad az arányos adómegosztás azokban az esetekben, amikor az adóalany adólevonásra jogosító és nem jogosító tevékenységet egyaránt végez, és az ehhez történő beszerzéseit (igénybe vett szolgáltatásait) tételesen nem tudja elkülöníteni.
5.2.3. Fordított adózás a hulladékkereskedelemben
Az Áfa-tv. szerint a különbözeti adózás lényege, hogy az az adóalany, aki hulladékot továbbértékesítési céllal vesz át, vagy begyűjt, a különbözeti adózást kötelezően alkalmazóként az általa kibocsátott számlában áfát nem tüntethet fel. Fizetendő adója a továbbértékesítés és a beszerzés ellenértékének különbözetéből "felülről számított" adóösszegnek megfelelően keletkezik, amelyet azonban áthárított adóként nem tüntethet fel.
2006. január 1-jétől a törvény bevezeti a hulladékkereskedelemben a fordított adózást, amelynek következtében a hulladék belföldi értékesítése után nem az eladónak, hanem a hulladékot saját nevében beszerző belföldi vevőnek keletkezik adófizetési kötelezettsége. A vevő részéről fizetendő adó bevallása önadózás keretében történik, a levonási jog ugyanabban a bevallásban gyakorolható, amennyiben annak jogszabályi feltételei fennállnak. Mindebből az is következik, hogy a hulladékot adóalanyként értékesítő az általa kibocsátott számlában áfát nem tüntethet fel, és számlájában szövegesen utalnia kell arra a tényre, hogy az adó fizetésére a terméket beszerző adóalany a kötelezett.
A törvénymódosítás rendelkezik arról is, hogy a hulladékot beszerző a visszaigénylés során az ellenérték megfizetettségére vonatkozó feltételt akkor teljesíti, ha a hulladék adó nélküli ellenértékét a bevallás benyújtására előírt időpontig pénzmozgással kiegyenlítette, vagy tartozása egyéb módon (például beszámítással) szűnt meg.
A fordított adózás bevezetésével a különbözeti adózás szabályai közül hatályon kívül kellett helyezni azokat, amelyek a hulladékkereskedelemre vonatkoztak. Így a különbözeti adózás fejezetében lévő termékfogalomból kikerül a jogszabály vagy hatóság által minősített hulladékra való utalás, valamint a fejezet 64/B §-a teljes terjedelmében hatályát veszti, így a különbözet szerinti adózás a hulladékokra nem alkalmazható a jövő évtől.
A fordított adózás alá eső hulladékok tételes felsorolását a terméket azonosító vámtarifaszámok feltüntetésével az Áfa-tv. 10. számú melléklete tartalmazza.
5.2.4. Egyéb, a jogalkalmazást segítő módosítások
5.2.4.1. Vevői készlet
A módosítás a vevői készlet szabályait is pontosítja. Ennek következtében a vevői készletre vonatkozó szabályozás alkalmazásának feltételéül kizárólag azt rögzítette a törvény, hogy a belföldi adóalany vevő (vagy bizományos) a vevői készlet céljára továbbított termék kapcsán Közösségen belüli beszerzést hajtson végre. Tekintettel arra, hogy e rendelkezés alkalmazhatósága már 2005-ben is bizonytalanságot eredményezett az adózók körében, az adócsomag átmeneti rendelkezése biztosítja, hogy az adóalanyok a módosításnak megfelelően járhassanak el már 2005. január 1-jétől [Áfa-tv. 7/A §-ának (8) bekezdése].
5.2.4.2. Az Európai Közösség arra jogosult szervei részére történő termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások adómentessége
Az Áfa-tv. 29/A §-át kiegészítő g) és h) pontok a csatlakozási szerződésben vállalt magyar kötelezettségek adózási rendelkezéseit ülteti át az Áfa-tv.-be. Az Európai Közösség szervei minden tagállamban meghatározott mentességet élveznek. A 2004. május 1-jei csatlakozással minden tagállam kötelezettséget vállalt arra, hogy az adózási ügyekben kidolgozzák a mentességre vonatkozó részletszabályokat. A tárgyalásokat lezáró nemzetközi egyezményt 2005. május 13-án hirdették ki a Magyar Közlönyben [Az Európai Közösség és a Magyar Köztársaság között az Európai Közösségnek nyújtott kiváltságokra és mentességekre vonatkozó Jegyzőkönyv (PPI) Magyar Köztársaság által adózási ügyekben történő alkalmazásáról szóló Megállapodás megerősítéséről és kihirdetéséről szóló 2005. évi XXVII. törvény (Megállapodás)]. A Megállapodást - az azt kihirdető törvény rendelkezése értelmében – 2004. május 1-jét követően keletkezett adókötelezettségekre kell alkalmazni. A megállapodás minden tagállamban azonos tartalommal lépett hatályba, fő célja az Európai Közösség hivatalos célú termékbeszerzéseinek és szolgáltatásmegrendeléseinek adómentessé tétele. Az adómentesség vagy azonnali (vásárlással egyidejű) mentesítés formájában, vagy utólagosan, adóvisszatérítés útján vehető igénybe. Az Áfa-tv. módosítása az azonnali adómentességre vonatkozó feltételeket határozza meg. (A módosítást elsősorban az indokolja, hogy a Megállapodásban a vevő, az Európai Közösség hivatalos szervezete oldaláról megfogalmazott mentességet az értékesítő adóalanyra vonatkozó adótörvény is rögzítse.) Külön szabályozás vonatkozik a termékértékesítésekre és a szolgáltatásnyújtásokra.
5.2.4.3. A lízinggel kapcsolatos szabályok változása 2006. január 1-jétől
Az Áfa-tv. 2005. június 24-étől hatályos módosítása alapján pénzügyi lízing esetén – a lízing tárgyának besorolásától függetlenül – a tőkerész adókötelesnek minősül. Az adócsomagban szereplő módosítások a rendelkezés és az Áfa-tv. más, a lízingre is vonatkoztatható rendelkezései közötti összhangot kívánja megteremteni.
A módosítás egyrészt korrigálja a korábbi módosítást azzal, hogy az Áfa-tv. 2. számú mellékletének 10. pontjába sorolja át a lakóingatlannak a hitelintézetekről szóló törvény szerinti pénzügyi lízing keretében történő átadását, másrészt az Áfa-tv. 33. §-át egy új (7) bekezdéssel egészíti ki, amelynek értelmében a levonási tiltás nem vonatkozik azon lakóingatlanok beszerzésére, amelyeket abból a célból szereztek be, hogy azt pénzügyi lízing keretében adják át.
A pénzügyi lízing nemcsak a termékértékesítésként értelmezett, úgynevezett "zárt végű pénzügyi lízinget" jelent [Áfa-tv. 6. § (2) bekezdésének a) pontja], hanem a nyílt végű pénzügyi lízinget is, azaz ahhoz, hogy a beszerző (lízingcég) élhessen adólevonási jogával, nem szükséges a lízingbe vevő biztos tulajdonszerzése. Ugyanakkor e rendelkezés előfeltétele, hogy a lízingbe adó ezen tevékenységére, azaz az ingatlan-bérbeadásra vagy lakóingatlan-értékesítésre az Áfa-tv. 30. § (2) bekezdése szerint adókötelezettséget válasszon.
Emellett a jogszabály-módosítás egyértelműsíti azt is, hogy milyen kapcsolatban áll egymással a pénzügyi lízing mint pénzügyi szolgáltatás (amely a 2. számú melléklet 6. pontja alapján a tőketörlesztő részt leszámítva tárgyi adómentes), a 2. számú melléklet módosított 10. pontja, valamint az adókötelezettség választását lehetővé tevő 30. § (2) bekezdése. Ha az adóalany az ingatlanlízing vonatkozásában adókötelezettséget választott, akkor az adófizetési kötelezettsége csakis a tőkerész arányában áll fenn, a kamatrész tekintetében megmarad a tárgyi adómentesség.
5.2.4.4. Kivetéses adózás az újnak minősülő regisztrációsadó-köteles motorkerékpárok esetén
A regisztrációs adóról szóló törvénnyel való összhang érdekében szükséges, hogy az Áfa-tv. 46. §-ában foglalt adómegállapítási szabályok a személygépkocsik mellett a regisztrációsadó-köteles motorkerékpárokról is rendelkezzenek. Ennek megfelelően az új személygépkocsit beszerzőhöz hasonlóan az új közlekedési eszköznek minősülő motorkerékpárt beszerző nem adóalany személy, szervezet, illetve különleges jogállást választott adóalany, továbbá kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végző adóalany esetén az adót a vámhatóság veti ki. A kivetést a 2005. december 31-ét követően indult adóigazgatási eljárás esetén kell először alkalmazni.
5.2.4.5. A megfizetettségi szabály alóli kivétel pontosítása
Jogalkalmazást segítő módosítás az Áfa-tv. 48. §-a (7) bekezdésének változása, amely szerint nem csak a PHARE-, ISPA- és SAPARD-forrásból történő finanszírozás esetén nem kell vizsgálni az ellenérték megfizetését, hanem – az ISPA-projektként indult Kohéziós Alap esetén – a Kohéziós, illetve Strukturális Alapból történő finanszírozás esetén sem.
5.2.4.6. Áfaraktárak
A módosítás következtében – amennyiben áfaraktárból belföldre vagy a Közösség másik tagállamába tárolnak ki terméket, vagyis az áfaraktárból a kiraktározás nem kiviteli célú egységes vámokmánnyal történik – a kiraktározás a vámhatóság szúrópróbaszerű vagy tételes áruvizsgálata mellett történhet a jövő évtől kezdve [Áfa-tv. 66/I §-ának (5) bekezdése].
5.2.5. A mellékleteket érintő módosítások
5.2.5.1. Napilap, újság, folyóirat
A napilap (akár újságárus által, akár előfizetéses formában értékesítik azt), illetve az előfizetéses konstrukcióban értékesített újság, folyóirat adómértéke a törvénymódosítással – az átmeneti rendelkezésben rögzített eltéréssel – az 5 százalékos adómérték alá tartozik.
A nem előfizetéses konstrukcióban értékesített napilap esetében az új adómérték a 2006. január 1-jét követő értékesítésekre alkalmazható.
Az újság, folyóirat előfizetéses értékesítésénél az Áfa-tv. 16. § (14) bekezdésének változatlan előírása értelmében a teljesítés időpontja az egyes részkifizetések esedékességének a napja. Abban az esetben, ha Áfa-tv. szerinti teljesítés időpontja (a fizetés esedékességének napja) még 2005. évre esik, de az előfizetéses időszak már a következő évre szól, átmeneti rendelkezés biztosítja, hogy a törvény kihirdetésének napját követő teljesítési időpontú (fizetési esedékességű) olyan előfizetésnél, melynél az előfizetett időszak kezdőnapja 2005. december 31. napját követi, már az új, 5 százalékos adómérték alkalmazandó. Így például ha december 15-ei fizetési esedékességgel fizetünk elő a napilapra, és az előfizetés például 2006. január 1-jétől 2006. március 31-éig terjedő időszakra szól, úgy a lapterjesztő a teljes időszakra 5 százalékos adómértékkel kell hogy számlázzon.
Elképzelhető olyan eset, hogy az előfizetési időszak 2005. december 1-jétől 2006. február 28-ig tart, például november 20-ai fizetési határidővel. Az áfa szerinti teljesítés időpont ekkor is a módosító törvény kihirdetésének napját követi, de az előfizetett időszak csak részben nyúlik át a következő évre. Ez esetben az átmeneti rendelkezés időarányos megbontást ír elő.
A törvénymódosítás rendelkezik arról is, hogy 2006. július 1-jétől a napilapon kívüli egyéb folyóiratok is teljeskörűen az 5 százalékos adókulcsba kerülnek.
5.2.5.2. Kotta
A Kereskedelmi Vámtarifa 4904-es termékazonosító száma alá sorolt kotta, énekeskönyv 2006. január 1-jét követő értékesítését 5 százalék áfa terheli. Esetében a főszabály szerinti hatályba léptető rendelkezés az irányadó, tehát azokban az esetekben kell először alkalmazni, melyekben a teljesítés időpontja 2005. december 31-ét követi.
5.2.5.3. Tárgyi adómentes tevékenységek közvetítése
A hatályos szabályozás alapján tárgyi adómentesség alá tartozott valamennyi tárgyi adómentes körbe eső tevékenység más nevében és más javára történő közvetítése is. A 77/388/EGK tanácsi irányelvvel összhangban a tárgyi adómentes közvetítői tevékenységek köre leszűkült. A módosítást követően kizárólag a pénzügyi szolgáltatásban és kiegészítő szolgáltatásaiban (például biztosítási szolgáltatás), a tőzsdei tevékenységben, a hitelezői, tagsági jogviszonyt kifejező vagyoni értékű jog átengedésében (például értékpapír-, váltó-, üzletrészeladás), valamint az engedményezésben és tartozásátvállalásban való közreműködés minősül tárgyi adómentesnek. 2006. január 1-jétől így kikerült a tárgyi adómentes körből többek között az ingatlanközvetítői tevékenység is [Áfa-tv. 2. számú melléklete].
5.3. Az adócsomaggal hatályon kívül helyezett egyes Áfa-tv.-beli rendelkezések
5.3.1. Jövedéki adóraktárból történő kitárolás nem minősül termékértékesítésnek
A 2006. január 1-jéig a jövedéki adóraktárból való kitárolás termékértékesítésnek minősült, így a termék kitárolójának a szabad forgalomba bocsátás időpontjában a jövedéki adó összegével megegyező adóalap után az áfát meg kellett fizetnie (feltéve, hogy a kitárolás nem járt együtt tulajdonosváltással). Tekintettel az európai uniós előírásokra, a jövedéki adóraktárból történő kitárolásra vonatkozó rendelkezések 2006. január 1-jétől hatályukat vesztik.
5.3.2. Saját vállalkozás részére nyújtott szolgáltatás nem adóztatandó
Az európai uniós rendelkezések lehetővé teszik, hogy szolgáltatásnak minősüljön, tehát adóztatható legyen az, ha egy adóalany saját vállalkozása számára nyújt olyan szolgáltatást, amelyet ha mástól venne igénybe, nem illetné meg utána az adólevonási jog. E szabály azonban az Áfa-tv. levonási tilalmain keresztül jobban kezelhető, így a párhuzamos rendelkezések elkerülése miatt az erre vonatkozó szabály az Áfa-tv. 8. §-ának (6) bekezdéséből hatályát veszti.
5.3.3. Változás a tényleges használat, élvezet elvében
A tényleges használat, élvezet elve ("effective use and enjoyment") alkalmazását a 77/388/EGK tanácsi irányelv a tagállamok hatáskörébe utalja. Hazánk 2004. május 1-jén élt e lehetőséggel, s egyes szolgáltatások – így például a távközlési szolgáltatások – teljesítési helyét a szolgáltatás tényleges használata, élvezete helyének segítségével határozta meg. (A szabály csak harmadik országbeli megrendelőnek nyújtott, illetve harmadik országbeli adóalanytól igénybe vett szolgáltatásokra vonatkozik.) E szerint a teljesítés helyének belföldet kell tekinteni, ha az harmadik ország területére esne, azonban a szolgáltatás tényleges használata, élvezete belföldön történik; harmadik országot kell tekinteni abban az esetben, ha az belföldre esne, azonban a szolgáltatás tényleges használata, élvezete harmadik országban történik. Telekommunikációs szolgáltatások esetén azonban a fenti szabály gyakorlatban történő kezelése nehézségekbe ütközött, illetve aránytalan adminisztrációs terhet rótt a szolgáltatókra. A törvénymódosítással ezért telekommunikációs szolgáltatások esetén a tényleges használat, élvezet alapján meghatározott teljesítési helyre vonatkozó – az Áfa-tv. 15. §-ának (8) bekezdésében található – szabályok hatályukat vesztik. Ezzel 2006. január 1-jétől ilyen szolgáltatások esetén harmadik országbeli megrendelő és megrendelés esetén is újra a szolgáltatás megrendelőjének székhelye határozza meg a teljesítés helyét az Áfa-tv. 15. §-ának (5) bekezdése alapján.
