2006-tól új adónem az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho). Az ekho bevezetése a közügyek szabad megvitatását, a közügyekkel összefüggő információhoz való hozzájutást, valamint a művészeti élet szabadsága megvalósulásának előmozdítását szolgálja. Ennek érdekében jellemzően a művészeti, szellemi szabadfoglalkozás körébe tartozó tevékenységet folytató magánszemélyek választhatják az ekho szerinti adózást. Az ekho nem önálló jogviszony, hanem adó- és járulékátalányt jelent, vagyis könnyített adó- és járulékfizetést jelent. A törvény hatálya a törvény szerinti tevékenységet akár munkaviszonyban, akár vállalkozási vagy megbízási szerződés alapján folytató magánszemélyre és a magánszeméllyel szerződéses kapcsolatban álló munkáltatóra, kifizetőre terjed ki a magánszemély választása alapján.
4.1. Választási feltételek
4.1.1. Általános szabályok szerint adózó jövedelem
Az ekho szerinti közteherviselést a magánszemély akkor választhatja, ha rendelkezik olyan jövedelemmel is, amelyik az általános szabályok szerint adózik. Ennek a jövedelemnek azonban nem kell a törvény által felsorolt foglalkozási köröknek megfelelő tevékenységből származnia. Az általános szabály szerinti adózás azt jelenti, hogy az így megszerzett jövedelme után a magánszemély és a vele szerződéses kapcsolatban álló kifizető az adó- és járulékfizetési kötelezettségének normál módon, az általános szabályok szerint tesz eleget és nem valamely különös közteherviselési forma. Ilyen jövedelem, amelyet a magánszemély
– munkaviszonyból származó, vagy
– egyéni vállalkozóként vállalkozói kivét címén, vagy
– társas vállalkozás tagjaként személyes közreműködés ellenértéke címén, vagy
– a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyként vállalkozási, megbízási szerződés alapján szerzett [Ekho-tv. 3. § (1) bekezdésének a) pontja].
4.1.2. Nyugdíjasok
A nyugdíjasoknak a fenti feltételt nem kell teljesíteniük, vagyis egy nyugdíjas akkor is választhatja a törvényben felsorolt foglalkozási körök tekintetében az ekhofizetést, ha emellett más jövedelemre nem tesz szert [Ekho-tv. 3. § (1) bekezdésének b) pontja]. Az Ekho-tv. e szabálya csak arra a - rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött – saját jogú vagy özvegyi nyugdíjasra vonatkozik, aki az adóévben legalább 183 napig nyugdíjas [Ekho-tv. 2. §-ának d) pontja].
4.1.3. Munkakör
Az ekho szerinti adó- és járulékfizetési kötelezettség csak a törvényben FEOR-kóddal meghatározott tevékenységi körben foglalkoztatott személyek választhatják, akkor, ha a magánszemély az adott szerződés alapján kizárólag e tevékenysége ellenében szerez bevételt.
Az ekho szerinti közteherviselést a statisztikai besorolási (FEOR-) számokkal jelölt, következő foglalkozású magánszemélyek választhatják:
– 2615 Könyv- és lapkiadó szerkesztője,
– 2616 Újságíró,
– 2617 Rádióműsor-, televízióműsor-szerkesztő,
– 2619 Egyéb magasabb képzettséget igénylő kulturális foglalkozások,
– 2621 Író (újságíró nélkül),
– 2622 Műfordító,
– 2623 Képzőművész,
– 2624 Iparművész,
– 2625 Zeneszerző,
– 2626 Rendező,
– 2627 Operatőr, fotóművész,
– 2629 Egyéb alkotóművészi foglalkozások (díszlettervező, jelmeztervező, dramaturg),
– 2631 Színész, előadóművész, bábművész,
– 2632 Zenész, énekes,
– 2633 Koreográfus, táncművész,
– 3714 Rádióműsor-, televízióműsor-szerkesztő munkatárs,
– 3715 Könyv- és lapkiadó-szerkesztő munkatárs,
– 3721 Segédszínész,
– 3722 Segédrendező,
– 3723 Népzenész,
– 3725 Cirkuszművész,
– 3729 Egyéb művészeti foglalkozások,
– 5341 Fényképész, fotó- és mozgófilmlaboráns,
– 5342 Világosító és egyéb filmgyártási foglalkozású,
– 5349 Egyéb kulturális, sport-, szórakoztatási szolgáltatási foglalkozások, feltéve hogy azok a mű elkészítésének folyamatában alkotó jelleggel, attól elválaszthatatlan módon vesznek részt. Ilyen foglalkozás különösen a fotóriporter, a korrektor, a designer, a képszerkesztő, a művészeti vezető, a hangmérnök [Ekho-tv. 3. § (1) bekezdésének c) pontja].
4.1.4. Kifizetőtől származó bevétel
Az ekho alkalmazása nem kötelező, az arra jogosult magánszemély azt a vele szerződéses viszonyban álló kifizetőnek írásban megtett nyilatkozatával választhatja [Ekho-tv. 3. § (1) bekezdésének d) pontja]. Ebből következően az ekho választásának az is feltétele, hogy a bevétel kifizetőtől származzon. Amennyiben a bevétel nem kifizetőtől származik, hanem például külföldi személytől, akkor az ekho nem alkalmazható (választható). A magánszemély ekhoválasztása a normáltól eltérő közteherfizetési kötelezettségeket ró a kifizetőre, hiszen az ekho kételemű fizetési kötelezettség, részben a magánszemélyt, részben a kifizetőt terheli, de ha a magánszemély az ekho választása mellett dönt, a kifizetőnek is az ekho szabályait kell alkalmaznia. A magánszemély a kifizetés időpontjáig nyilatkozhat az ekho választásáról.
4.1.5. Pénzbeli kifizetés
További feltétele az ekho választásának, hogy az egyszerűsített közteherviselés csak a pénzben, mégpedig a Magyar Köztársaság törvényes fizetőeszközében kifizetett (folyósított) bevételre alkalmazható. Ez azt jelenti, hogy például a devizában (valutában), értékpapírban, vagy természetben megszerzett vagyoni értékre nem alkalmazható [Ekho-tv. 3. §-ának (2) bekezdése].
4.1.6. Bevételi értékhatár
Az ekho csak meghatározott bevételi határig alkalmazható [Ekho-tv. 3. §-ának (4) bekezdése]. Az ekho évi 25 millió forintos értékhatárig választható, feltéve, hogy a magánszemély az adóévben legalább az éves minimálbért elérő nagyságú, általános szabályok szerint közterheket viselő jövedelmet szerez. Amennyiben a magánszemély nem rendelkezik az éves minimálbért elérő nagyságú jövedelemmel, csak annak egy részével, akkor a 25 millió forintnak olyan hányadára alkalmazható az ekho, amilyen arányt képvisel a magánszemély normál módon adózó évi jövedelme az éves minimálbérhez viszonyítva.
A nyugdíjasok évi 25 millió forintos bevételig alkalmazhatják az ekho-t. A törvény szerint nyugdíjason ebben az esetben is csak az a – rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött – saját jogú nyugdíjas vagy az özvegyi nyugdíjas érthető, aki az adóévben legalább 183 napig nyugdíjas. Ha a magánszemély általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, a bevételi összeghatáron az általános forgalmi adóval csökkentett bevétel értendő [Ekho-tv. 3. § (4) bekezdésének a)-c) pontjai].
A törvény általános érvénnyel mondja ki, hogy nem tehet az adóévben az ekho választására vonatkozó nyilatkozatot a magánszemély azt követően, hogy a 25 millió forint bevételi határt már elérte [Ekho-tv. 3. §-ának (6) bekezdése].
4.1.7. Bevételi értékhatár evaalany egyéni vállalkozó esetén
Az ekho választását nem zárja ki, ha a magánszemély alanya más különleges közteherviselési formának, például az evának. Ebben az esetben azonban változik az ekho szerinti adózás bevételi értékhatára. A szabályozás szerint az ekho bevételi értékhatárát csökkenti az a bevétel, amely után az adózó más különleges közteherviselési forma szerint adózik. Így az ekho bevételi értékhatárát csökkenti annak a bevételnek a nagysága, amelyet az egyéni vállalkozó evás magánszemély az adóévben az eva alapjába tartozó bevételként szerez meg.
További előírás, hogy az ekho szerinti adózás nem alkalmazható az eva hatálya alá tartozó egyéni vállalkozót vállalkozói szerződés alapján megillető olyan bevételre, amelyet az eva alapjába tartozó bevételként kell figyelembe vennie. Az evás egyéni vállalkozó esetében a törvény tehát az evaalapnál figyelembe veendő bevételre kizárja az ekho alkalmazhatóságát, vagyis, ha az evás egyéni vállalkozó számlát ad, akkor a számla szerinti bevételre az ekho nem alkalmazható. Emellett az evaalapba számító bevétel – származzék az akár olyan tevékenységből is, amelyre az ekho nem is lenne válaszható – az ekho alkalmazásának összeghatárát csökkenti [Ekho-tv. 3. § (5) bekezdésének a) pontja].
4.1.8. Bevételi értékhatár az evaalany társas vállalkozások tagja esetén
Hasonló szabály érvényesül az evaalany társas vállalkozások tagja esetében is. A társas vállalkozás tagja esetében az ekho bevételi összeghatárát csökkenteni kell azzal az összeggel, amely az eva hatálya alá tartozó társas vállalkozás bevételéből a társas vállalkozás ekho-t választó tagjára (tulajdonosára) a társasági szerződésben az adózott eredményből való részesedésére előírt mérték, ennek hiányában a jegyzett tőkéből való részesedése arányában jut. A társas vállalkozás tagjánál közömbös, hogy az adóévben az adózott eredményből a részesedését ténylegesen felveszi-e, avagy sem. [Ekho-tv. 3. § (5) bekezdésének b) pontja].
4.2. Az ekho alapja, mértéke, az ekho-val megfizetett közterhek
4.2.1. Ekhoalap
Az ekho alapja az általános forgalmi adóval csökkentett, kizárólag a foglalkozáslistában szereplő foglalkozásoknak megfelelő tevékenység bevétele [Ekho-tv. 4. §-ának (1) bekezdése].
4.2.2. Az ekho mértéke
Az ekho mértéke 35 százalék, ebből a magánszemély az ekhoalap összegéből általános esetben 15 százalék ekho-t fizet. A magánszemély által fizetendő ekho mértéke 11 százalék abban az esetben, ha
– a magánszemély a kifizetést megelőzően nyilatkozik arról, hogy nyugdíjas, vagy
– az adóévben a nyugdíjjárulékot (magánnyugdíjpénztári tagdíjat) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény (Tbj-tv.) előírása szerint a járulékfizetés felső határáig már megfizette.
A járulékfizetés felső határa számításánál a magánszemély minden más (az adott kifizetésen kívüli) járulékalapot képező jövedelmét, valamint minden ekhoalapot képező bevételének 50 százalékát figyelembe veheti. Ha az adott kifizetéssel a magánszemély a járulékfizetés felső határát átlépi, a nyilatkozatban a magánszemély megjelölheti az ekhoalapnak a járulékfizetés felső határa eléréséhez szükséges részét, ekkor az ekhoalap fennmaradó részére alkalmazható a 11 százalékos ekho mérték [Ekho-tv. 4. §-ának (2) bekezdése].
A kifizető az ekhoalap összege után 20 százalék ekho-t fizet [Ekho-tv. 4. §-ának (3) bekezdése].
4.2.3. Megfizetett közterhek
Az ekho megfizetésével a következő közterhek minősülnek megfizetettnek:
– a Tbj-tv.-ben meghatározott, a foglalkoztatót terhelő társadalombiztosítási járulék,
– a Tbj-tv.-ben meghatározott, a biztosítottat terhelő nyugdíjjárulék (magánnyugdíjpénztári tagdíj) befizetési, illetve levonási, továbbá
– a kifizetőt és a magánszemélyt terhelő személyi jövedelemadózási kötelezettségek.
Az ekho tehát a személyi jövedelemadót és a Tbj-tv. szerinti járulékokat váltja ki [Ekho-tv. 8. §-a]. Az ekho nem váltja ki azonban a tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettséget, erre a kötelezettségre – ameddig az még létezik – az eho általános előírásait kell alkalmazni.
A kifizetőt és a magánszemélyt az ekho alapját képező bevétellel összefüggésben az ekho-n, a kifizetőt az esetleg fizetendő tételes egészségügyi hozzájáruláson, valamint az Ekho-törvényben szabályozott kötelezettségek megsértésével összefüggő, az Art. szerint kiszabható mulasztási bírságon túlmenően egyéb adóval és más közteherrel összefüggő fizetési kötelezettség nem terheli [Ekho-tv. 13. §-ának (9) bekezdése].
4.2.4. Az ekho megoszlása
A magánszemélyt terhelő ekho-ból az ekhoalap
– 11 százaléka személyi jövedelemadónak,
– 4 százaléka – kivéve, ha a magánszemély nyugdíjas, vagy az adóévben a nyugdíjjárulékot a járulékfizetés felső határáig megfizette - nyugdíjjáruléknak; magánnyugdíjpénztár-tag magánszemély esetében az ekhoalap 0,1 százaléka nyugdíjjáruléknak, az ekhoalap 3,9 százaléka magánnyugdíjpénztári tagdíjnak minősül [Ekho-tv. 9. §-ának (1) bekezdése].
A kifizetőt terhelő ekho-ból az ekhoalap
– 11 százaléka egészségbiztosítási járuléknak,
– 9 százaléka nyugdíjbiztosítási járuléknak
minősül [Ekho-tv. 9. §-ának (2) bekezdése].
4.3. Eljárási szabályok
4.3.1. Az ekho választása
Az ekho választására irányuló és az ahhoz kapcsolódó egyéb nyilatkozatokat az ekho választására jogosult magánszemély az adóévben bármikor megteheti, ha foglalkozását munkaviszonyban, vagy tartós megbízási jogviszonyban folytatja. A kifizetőnek a nyilatkozatot a még nem számfejtett összegre kell figyelembe vennie. A kifizetőnek mindaddig a magánszemély említett nyilatkozata szerint kell eljárnia az adóévben, amíg a magánszemély vissza nem vonja az ekho választására vonatkozó nyilatkozatát [Ekho-tv. 5. §-ának (1) bekezdése].
A magánszemélynek a számfejtést megelőzően az adóévben esedékes további kifizetések tekintetében vissza kell vonnia az ekho választására tett nyilatkozatát akkor, ha az esedékes bevételére (vagy annak egy részére) a bevétel nagysága alapján a továbbiakban az ekho már nem alkalmazható az adóévben [Ekho-tv. 5. §-ának (2) bekezdése].
Ha a magánszemély a tevékenységét vállalkozási szerződés vagy eseti megbízási szerződés alapján végzi, az ekho választásáról az őt megillető bevétel kifizetése előtt kell nyilatkoznia [Ekho-tv. 5. §-ának (3) bekezdése].
A kifizető a magánszemély nyilatkozata ellenére, vagy annak visszavonása hiányában sem alkalmazhatja a továbbiakban az ekho-t, ha a magánszemély tőle származó olyan bevétele, amely után ekho-t fizetett, az adóévben a 25 millió forintot meghaladja [Ekho-tv. 5. §-ának (4) bekezdése].
4.3.1.1. A jogosulatlan választásának következményei
Amennyiben a kifizetőnek tett nyilatkozata alapján a magánszemély valamely bevétele után ekho fizetése történt, de az ekho választására a magánszemély bármely ok miatt nem volt jogosult, e bevétel ekhoalapnak tekintett részét a személyijövedelemadó-kötelezettség megállapításánál – a kifizetővel fennálló jogviszony szerinti jogcímen – figyelembe kell venni. Ekkor a bevétel ekhoalapnak tekintett része 11 százalékát a kifizető által levont személyijövedelemadó-előlegnek kell tekinteni. Ebben az esetben a magánszemélynek 9 százalék különadót kell fizetnie a bevételnek az ekhoalapnak tekintett része után, amelyet a magánszemélynek az adóbevallásában be kell vallania. [Ekho-tv. 6. §-ának (1) bekezdése].
Az előző szabálytól eltérően, ha a magánszemély ekhoalapot képező bevétele az adóévben a 25 millió forintot meghaladta és/vagy az adott bevételre az ekho választására vonatkozó nyilatkozatát a tevékenységére tekintettel nem tehette volna meg, akkor az előbbieknek nem megfelelő ekhoalap után 18 százalék különadót fizet [Ekho-tv. 6. §-ának (2) bekezdése]. Természetesen ez utóbbi ekhoalapot képező bevételt is - az előbbiek szerint – figyelembe kell venni a személyijövedelemadó-kötelezettség szempontjából. A különadóként megfizetett összeggel a magánszemély további ellátási jogosultságot nem szerez.
4.3.2. A magánszemélyt terhelő ekho mértékének helyesbítése
Ha a magánszemély az ekho 11 százalékos mértékére vonatkozó nyilatkozattételi lehetőségével – annak feltételei fennállta ellenére – nem élt, illetőleg nyugdíjjárulék (magánnyugdíjpénztári tagdíj) fizetésére a Tbj-tv. rendelkezései szerint nem volt kötelezett, az ekhoalap 4 százalékának megfelelő különbözetet a Tbj-tv.-nek és Art.-nak a nyugdíjjárulék- (magánnyugdíjpénztári tagdíj-) különbözet visszaigénylésére vonatkozó szabályai alkalmazásával igényelheti vissza [Ekho-tv. 7. §-a].
4.3.3. Az ekho-val összefüggő kifizetői feladatok
A kifizető a magánszemélyt terhelő ekho-t levonással állapítja meg, ideértve azt az esetet is, ha a kifizetést számla alapján – akár egyéni vállalkozónak, akár más magánszemélynek – teljesíti [Ekho-tv. 4. §-ának (4) bekezdése].
A kifizetőt terhelő - megállapított és a magánszemélytől levont – ekho-t a kifizető az Art. rendelkezései szerint vallja be és fizeti meg [Ekho-tv. 10. §-ának (1) bekezdése].
A törvény külön szabályt tartalmaz a magánnyugdíjpénztári tag magánszemélyek esetén. Eszerint ilyen esetben a kifizető a tárgyhót követő hónap 12-éig a magánszemélyt terhelő, 15 százalékos mértékkel levont ekho összegének 26 százalékát – ha az meghaladja a száz forintot – a magánszemély magánnyugdíjpénztára részére utalja át. A kifizető a magánnyugdíjpénztárnak átutalt összeget a Tbj-tv. rendelkezései szerint vallja be a magánszemély magánnyugdíjpénztárához. A magánszemély magánnyugdíjpénztári tagsága esetén a kifizető az állami adóhatóságnak benyújtandó bevallásában – ha az ekho-t a magánszemélyt megillető kifizetésből 15 százalékos mértékkel volt köteles levonni – az ekhoalapot képező bevétel 11,1 százalékát tünteti fel fizetési kötelezettségként. Ha a magánszemély magánnyugdíjpénztára részére átutalandó összeg nem haladja meg a száz forintot, azt levonni, bevallani és megfizetni sem kell [Ekho-tv. 10. §-ának (2) bekezdése].
A kifizetőnek az ekho alapjaként figyelembe vett kifizetésről, a levont, megfizetett ekho-ról a magánszemély részére a kifizetéssel egyidejűleg igazolást kell adnia [Ekho-tv. 13. §-ának (6) bekezdése].
A törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény módosításával kimondja, hogy az ekho fizetését megalapozó jogviszonyból származó jövedelem után a foglalkoztató a társadalombiztosítási, valamint a biztosított magánszemély nyugdíjjárulék- (tagdíj-) fizetési kötelezettségét az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló törvényben meghatározottak szerint teljesíti. Az ekho-t fizető biztosítottat egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség nem terheli [Ekho-tv. 14. §-ának (2) bekezdése].
4.4. Az ekho-t fizető magánszemélyt megillető társadalombiztosítási ellátások
A befizetett ekho alapján a magánszemély egészségügyi szolgáltatásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra, baleseti járadékra és nyugdíjbiztosítási ellátásra jogosult. A magánszemély az ekho megfizetésével az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira (táppénzre) nem szerez jogosultságot [Ekho-tv. 12. §-a].
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény Ekho-törvény szerinti módosítása arról rendelkezik, hogy az ellátási alap számításánál keresetként, jövedelemként azon ekhoalap 50 százalékát kell figyelembe venni, amely után a magánszemélyt terhelő ekho mértéke 15 százalék [Ekho-tv. 14. §-ának (3) bekezdése].
Nyugdíjszolgáltatás esetén az ellátási alap számításánál keresetként, jövedelemként azon ekhoalap 50 százalékát kell figyelembe venni, amely után a magánszemélyt terhelő ekho mértéke 15 százalék volt [Ekho-tv. 14. §-ának (4) bekezdése].
4.5. Nyilvántartás, bevallás
4.5.1. Nyilvántartások, bevallások
A magánszemélynek az Szja-tv. rendelkezéseiben előírt nyilvántartásait úgy kell vezetnie, hogy azok alkalmasak legyenek az ekho-val összefüggő kötelezettségek és jogosultságok alátámasztására, különös tekintettel az ekho választásával kapcsolatos nyilatkozat(ok) jogszerű megtételéhez szükséges adatok megállapítására [Ekho-tv. 13. §-ának (2) bekezdése].
Az ekho-t választó magánszemélynek önadózóként az adóévről személyijövedelemadó-bevallást kell benyújtania, amelyben fel kell tüntetnie a jogszerűen ekho-alapként figyelembe vett bevételét és az abból levont ekho összegét [Ekho-tv. 13. §-ának (8) bekezdése].
A törvény szerint az ekho-t fizető magánszemély biztosítási jogviszonyára és e jogviszonyával összefüggő nyilvántartási, adatszolgáltatási, a járulék- és egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség (eho) teljesítésére, valamint jogosultságaira az ekho szabályozásában megfogalmazott eltéréssel a Tbj-tv. és az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell [Ekho-tv. 13. §-ának (7) bekezdése]. Ez többek között azt is jelenti, hogy az ekho fizetése nem mentesíti a foglalkoztatót a biztosítási jogviszonnyal összefüggő nyilvántartások vezetése és az adatszolgáltatás teljesítése alól.
4.5.2. Ekho-val teljesített közterhek nyilvántartása, átutalása
Az állami adóhatóság a magánszemélyt terhelő 11 százalékos mértékkel levont ekho megfizetett összegét személyi jövedelemadóként tartja nyilván.
A magánszemélyt terhelő 15 százalékos mértékkel levont ekho megfizetett összegéből az állami adóhatóság 73 százalékot személyi jövedelemadóként tart nyilván, 27 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak utal át; a magánszemély magánnyugdíjpénztári tagsága esetén 99 százalékot személyi jövedelemadóként tart nyilván, 1 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak utal át.
Az állami adóhatóság a kifizetőt terhelő, megfizetett ekho összegéből 45 százalék nyugdíjbiztosítási járulékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, 55 százalék egészségbiztosítási járulékot az Egészségbiztosítási Alapnak utal át.
Az állami adóhatóság a különadó megfizetett összegéből 54 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, 46 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak utal át.
4.6. Az ekho-t fizető magánszemélyre vonatkozó különös szabályok
Fontos szabály, hogy a jogszerűen ekhoalapként figyelembe vett bevétel egészét az Szja-tv. szerinti éves összes jövedelem meghatározásánál be kell számítani [Ekho-tv. 13. §-ának (5) bekezdése]. E rendelkezésnek kiemelkedő szerepe van az egyébként bérjövedelemmel is rendelkező magánszemély esetében az adójóváírás jogosultsági határa, kiegészítő jogosultsági határa alkalmazhatósága szempontjából, illetve a jövedelemkorláthoz kötötten érvényesíthető személyijövedelemadó-kedvezmények esetében.
Az előbbieken túlmenően azonban az Szja-tv. alkalmazásában a magánszemély által jogszerűen ekhoalapként figyelembe vett bevételt az Szja-tv. szerint adóköteles jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, illetőleg az nem minősül vállalkozói bevételnek sem [Ekho-tv. 13. §-ának (3) bekezdése].
Az ekho-t is alkalmazó egyéni vállalkozók költségelszámolását érinti az az előírás, miszerint az említett egyéni vállalkozó az Szja-tv. költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel alkalmazhatja, hogy az adóévben felmerült vállalkozói költségeit (az értékcsökkenési leírást is ideértve) olyan arányban számolhatja el, amilyen arányt a vállalkozói bevétele és a jogszerűen figyelembe vett ekhoalap adóévi együttes összegében a vállalkozói bevétel képvisel [Ekho-tv. 13. §-ának (4) bekezdése].
4.7. Fogalmak
Az Ekho-törvény egyes fogalmakra meghatározásokat tartalmaz. A meghatározások általában egy másik törvény fogalmi meghatározására utalnak vissza.
4.7.1. Munkaviszony
A munkaviszony alatt az Art. szerinti munkaviszony értendő, amely nem más, mint a Munka Törvénykönyve szerinti munkaviszony, továbbá minden olyan munkavégzésre létesített jogviszony, amelyre külön törvény szerint a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit is alkalmazni kell, illetőleg azok a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok, amelyekre a külön törvények rendelkezéseit kell alkalmazni. A fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek hivatásos és tovább szolgáló állományú tagját, valamint az egyházi személyt is munkaviszonyban állónak kell tekinteni.
4.7.2. Vállalkozási szerződés
Vállalkozási szerződés: a magánszemély által a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) szabályai szerint kötött vállalkozási szerződés.
4.7.3. Megbízási szerződés
Megbízási szerződés: a magánszemély által kötött, a Ptk. szerinti megbízási szerződés, ideértve a felhasználási szerződést is.
4.7.4. Nyugdíjas
Nyugdíjas: a saját jogú nyugdíjas vagy az olyan özvegyi nyugdíjas, aki betöltötte a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, és a törvény szerint csak akkor, ha az adóévben legalább 183 napig nyugdíjas.
