A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényt (Szja-tv.) az év során többször is módosította az Országgyűlés. A változások jelentős része kormányzati intézkedések következménye, emellett az egyes szabályok alkalmazása során felmerült problémákat is orvosolta a jogalkotó.
A módosítások között szerepel a személyijövedelemadó-tábla 2006-2010. évekre történő meghatározása, illetőleg az adómentesen adható béren kívüli juttatások korlátozása. A törvény tartalmazza a 2007-2010. évekre szólóan a kamatjövedelmek, tőzsdei árfolyamnyereség adóztatásával kapcsolatos szabályokat is.
1.1. A személyi jövedelemadó 2005. évi változásai
1.1.1. Fogalmak és értelmező rendelkezések, illetőleg új rendelkezések
1.1.1.1. A nyugdíj fogalmának kiegészítése
A 2005. évi XXIII. törvény 2005. július 1-jei hatállyal új rendelkezéssel egészítette ki a nyugdíj személyijövedelemadó-törvény szerinti fogalmát. Ezen időponttól nyugdíjnak minősül a sportról szóló törvény alapján a "Nemzet Sportolója" címmel járó életjáradék is [Szja-tv. 3. § 23. pontjának k) alpontja].
1.1.1.2. Jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján kapott támogatások
Az Szja-tv.-ben külön rendelkezések vonatkoznak a jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján nyújtott támogatásokra. A támogatásokat többnyire fejlesztési célra vagy költségek fedezetére nyújtják: leggyakrabban utólag, a cél szerinti felhasználás igazolása alapján, néha előzetesen is, a felhasználás igazolásának kötelezettségével. A szabályozás lényege, hogy a támogatás cél szerinti felhasználása esetén jövedelem nem keletkezik, valamint az ezzel kapcsolatos nyilvántartási kötelezettséget az adott jogszabály vagy a nemzetközi szerződés rendelkezései szerint kell teljesíteni [Szja-tv. 9/A §-ának (2) bekezdése].
Léteznek azonban olyan támogatások is, amelyek nem kötődnek konkrét fejlesztésekhez vagy költségekhez. Ilyen támogatásnak minősül például az uniós forrásokból folyósított egységes terület alapú támogatás. E támogatások adójogi kezelése érdekében szükségessé vált az Szja-tv. évközi módosítása, melyet a 2005. évi LXXXII. törvény elfogadásával hagyott jóvá az Országgyűlés. A módosítások 2005. augusztus 22-én léptek hatályba, de a rendelkezések – a magánszemély döntése alapján – 2005. január 1-jétől alkalmazhatók.
A hivatkozott módosítás kiegészítette az Szja-tv. értelmező rendelkezéseit az egységes terület alapú támogatás fogalmával (Szja-tv. 3. §-ának 28. pontja). Ilyen támogatás alatt az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlegéből finanszírozott terület alapú támogatást és annak nemzeti támogatásból történő kiegészítését kell érteni. A rendelkezés kimondja, hogy ez a támogatás nem tekinthető költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatásnak. Az egységes terület alapú támogatást mezőgazdasági termelők kapják olyan földterület alapján, amelyet a Tanács 1259/1999/EK rendeletében foglaltak szerinti állapotban tartanak. A nemzeti támogatásból történő kiegészítésre vonatkozóan a 2003. évi LXXIII. törvény ad eligazítást. E szerint nemzeti támogatásnak minősül a magyar jogszabályokban meghatározott eszközrendszer valamely támogatás folyósítását lehetővé tevő eszközének alkalmazása, olyan intézkedés keretében, melynek feltételrendszerét hazai jogszabály határozza meg, folyósítása kizárólag a nemzeti költségvetés terhére történik, és az Európai Unió annak alkalmazását engedélyezte vagy tudomásul vette.
1.1.1.3. Mezőgazdasági termelők nyugdíj előtti támogatása
A földjüket megművelni nem tudó idősebb földtulajdonosok számára – részben EU-forrásokból – támogatás adható akkor, ha a földjüket eladják olyan vevőnek, aki a földet hasznosítja. A részletes szabályok kialakítása az EU-pályázattól függően kidolgozás alatt áll. Ezzel összefüggésben a 2005. évi LXXXVII. törvény az Szja-tv.-t – augusztus 27-i hatállyal – két ponton módosította.
Az egyik módosítás az adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő juttatások körét érintette. E szerint az adóterhet nem viselő járandóságok felsorolása kiegészült a termőföldről szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági termelő, annak segítő családtagja, alkalmazottja részére külön jogszabály alapján juttatott nyugdíj előtti támogatás egy hónapra eső összegének a havi minimálbért meg nem haladó részével [Szja-tv. 3. § 72. pontjának p) alpontja]. A másik módosítást lásd később, a "Bevételnek nem számító tételek" "Termőföld értékesítéséből származó bevétel" pontjánál.
1.1.1.4. Felszolgálási díj, borravaló
A hatályos szabályok szerint a borravaló – ha azt a magánszemély maga kapja meg – egyéb jövedelemként a magánszemély összevont adóalapjának része. Abban az esetben, ha a borravalót közös "kasszába" gyűjtik, azt a munkáltató bevételezi, majd meghatározott szabályok szerint felosztja a dolgozók között, a felosztott összeg munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül.
A leginkább a vendéglátóiparban elterjedt, borravaló formájában kapott, de a személyi jövedelemadó adóbevallásban csak ritkán megjelenő jövedelmek adózás alá vonásának érdekében a 2005. évi LXXXII. törvény 2005. október 1-jei hatállyal módosította a vonatkozó rendelkezéseket: a külön jogszabályban meghatározott felszolgálási díj és a vendéglátó üzletben a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló adóterhet nem viselő járandóságnak minősül, vagyis beszámít az összevont adóalapba, de az adótábla szerint kiszámított adóját nem kell megfizetni [Szja-tv. 3. § 72. pontjának q) alpontja].
Az előzőekben említett külön jogszabály a gazdasági és közlekedési miniszter 71/2005. (IX. 27.) számú rendelete, amely lehetővé teszi a felszolgálási díj felszámítását, és rendelkezik az így befolyt összegek kezeléséről. A szolgáltatások után fizetendő felszolgálási díj bevezetéséről a vendéglátóegységet üzemeltető maga dönthet, annak mértéke az elfogyasztott termékek ét- és itallapon, valamint árlapon feltüntetett, az általános forgalmi adót tartalmazó árának 15 százalékát nem haladhatja meg. A felszámított felszolgálási díj az általános forgalmi adót is tartalmazza. A díj összegét a fogyasztó részére adott számlán, nyugtán elkülönítetten kell feltüntetni. A felszolgálási díj adókkal és járulékokkal csökkentett összegét a vendéglátásban közvetlenül közreműködőknek kell kifizetni a velük vagy érdek-képviseleti szervezetükkel írásban kötött megállapodásban rögzített szabályok szerint.
Külön rendelkezés mondja ki, hogy a magánszemély által felszolgálási díj címén megszerzett bevétel nem minősül nem önálló tevékenységből származó bevételnek [Szja-tv. 25. §-ának (1) bekezdése].
1.1.1.5. "Útravaló" ösztöndíjprogram
A hátrányos helyzetben lévő tanulók esélyegyenlőségének elősegítése és a természettudományos érdeklődésű tanulók tehetséggondozásának támogatása érdekében a Kormány a 152/2005. (VIII. 25.) Korm. rendelettel "Útravaló" néven ösztöndíjprogramot hozott létre, amely a következő programokból áll:
– Út a középiskolába ösztöndíj, amelynek célja a részt vevő tanulók felkészítése érettségit adó középiskolában való továbbtanulásra;
– Út az érettségihez ösztöndíj, amelynek célja a részt vevő tanulók támogatása a középiskola sikeres befejezése céljából;
– Út a szakmához ösztöndíj, amelynek célja a részt vevő tanulók esetében megteremteni a kapcsolatot a munkaerőpiac igényei és a beiskolázás között, különös tekintettel a hiányszakmákra;
– Út a tudományhoz program, amelynek célja a természettudományok, a műszaki tudományok és a matematika területe iránt kiemelt érdeklődést mutató tanulók tehetséggondozása.
Az ösztöndíjprogram keretében nyilvánosan kiírt pályázatok útján nyerhető el a program céljainak megfelelő támogatás. Ösztöndíjban a kormányrendeletben, illetve a pályázati kiírásban meghatározott feltételeknek megfelelő tanulók és mentoraik részesülhetnek. Az elnyert ösztöndíjak az Szja-tv. évközi módosítása alapján adóterhet nem viselő járandóságnak minősülnek [Szja-tv. 3. § 72. pontjának r) alpontja]. A rendelkezést a 2005. évi LXXXII. törvény iktatta be az Szja-tv.-be 2005. augusztus 1-jei hatállyal. Az ösztöndíjprogramot szabályozó kormányrendelet 2005. augusztus 10-étől hatályos.
1.1.2. Bevételnek nem számító tételek
1.1.2.1. Termőföld értékesítéséből származó bevétel
A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a termőföldről szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági termelő nyugdíj előtti támogatása jogosultsága feltételeként megvalósuló termőföld értékesítéséből származó bevételt [Szja-tv. 7. § (1) bekezdésének t) alpontja].
1.1.2.2. Közérdekű önkéntes tevékenység
A 2005. október 1-jétől hatályos 2005. évi LXXXVIII. törvény jogi keretek közé terelte a közérdekű önkéntes tevékenységet (közismertebb nevén társadalmi munkát). A törvény pontosan körülhatárolja, hogy a magánszemélyek önkéntes cselekedetei milyen esetekben minősülnek közérdekű önkéntes tevékenységnek, továbbá meghatározza azokat a szervezeteket, intézményeket is, amelyek szervezésében ilyen tevékenység folytatható. Ilyen – fogadó szervezetek - például a helyi kisebbségi önkormányzatok, ezek társulásai, költségvetési szervek, közhasznú szervezetek, egyházak, egyes közszolgáltató intézmények a törvény által meghatározott tevékenységi körükben.
A közérdekű önkéntes tevékenység fontos feltétele a fogadó szervezet és az önkéntes között a törvényben előírt tartalommal megkötött szerződés, amely alapján új típusú munkavégzésre irányuló jogviszony – önkéntes jogviszony – jön létre. Részletes szabályok gondoskodnak az önkéntes jogviszonyban állók jogvédelméről, jogairól, kötelezettségeiről.
Az önkéntes jogviszonyban végzett munkáért ellenszolgáltatás nem jár, ami azt jelenti, hogy jövedelem hiányában adókötelezettség sem keletkezik. Ugyanakkor a törvény elismeri, hogy az önkéntes munkavégzésnek vannak olyan feltételei, amelyek költsége nem hárítható át az önkéntesre. A feltételek biztosítása a fogadó szervezet feladata. Ennek során az önkéntes a körülményektől függően különböző térítésekben, juttatásokban vagy akár jelképes jutalomban is részesülhet. A törvény tételesen felsorolja, hogy mely esetekben nem minősülnek ezek ellenszolgáltatásnak. Ilyen lehet például az önkéntesnek adott munkaruházat, védőfelszerelés, anyag, étkezés, szállás, utazás biztosítása, saját gépkocsi használatának megtérítése stb. Nem minősül ellenszolgáltatásnak a közérdekű önkéntes tevékenységéért nyújtott jutalom sem, feltéve hogy annak éves összege nem haladja meg a kötelező legkisebb munkabér mindenkori havi összegének húsz százalékát.
Ehhez kapcsolódóan a jogalkotó kiegészítette az Szja-tv. bevételnek nem számító tételeket felsoroló szakaszát, amely kimondja, hogy a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény alapján az önkéntesnek nyújtott, ellenszolgáltatásnak nem minősülő juttatást [Szja-tv. 7. § (1) bekezdésének y) alpontja].
1.1.2.3. Átvállalt társadalombiztosítási járulék
Előfordulhat, hogy a magánszemélynek olyan személytől származik adóköteles (járulékalapot képező) jövedelme, amellyel nincs biztosítási jogviszonya (nem a foglalkoztatója). Ilyenkor a magánszemély maga köteles a társadalombiztosítási járulék megfizetésére. A Tbj-tv. szerint olyan esetben, amikor e jövedelem juttatása a magánszemélynek a foglalkoztatójához fűződő jogviszonyára tekintettel történik, a foglalkoztató átvállalhatja a tb-járulék megfizetését. Ehhez a magánszemélynek és foglalkoztatójának egybehangzó nyilatkozatot kell tenniük a járulékfizetés és -bevallás átvállalásáról. A magánszemélynek arról is nyilatkoznia kell, hogy az átvállaláshoz minden szükséges adatot a foglalkoztató rendelkezésére bocsát. A kötelezettségért a felek egyetemlegesen felelnek.
Az előzőek szerint átvállalt járulékfizetési kötelezettséget a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, mivel a 2005. évi LXXXII. törvény 2005. augusztus 1-jei hatállyal új rendelkezéssel egészítette az Szja-tv. vonatkozó szakaszát [Szja-tv. 7. § (1) bekezdésének z) alpontja].
1.1.2.4. Az egységes terület alapú támogatásokra vonatkozó szabályok
Az egységes területalapú támogatásokra vonatkozóan az általánostól eltérő szabályok is érvényesülnek a következők szerint:
– A 2005. évben folyósított egységes terület alapú támogatást a magánszemély döntése szerinti megosztásban a folyósítás évében és az azt követő adóévben veheti figyelembe bevételként (tekintettel arra, hogy 2005-ben két folyósítás történik).
– Ha az egységes terület alapú támogatást a magánszemély köteles visszafizetni, a visszafizetés összegével annak az adóévnek a bevételét csökkenti, amely adóévben a visszafizetés megtörtént.
A módosító törvény új rendelkezésként iktatta be a törvénybe a következőket: ahol az Szja-tv. valamely rendelkezését a magánszemély tevékenységéből származó bevételi értékhatártól függően kell vagy lehet alkalmazni, az értékhatár a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított, egyébként bevételnek számító támogatás (ideértve különösen az egységes terület alapú támogatást is) összegével megemelkedik, kivéve ha törvény valamely rendelkezése szerint a támogatást eleve nem kell bevételnek tekinteni [Szja-tv. 7. §-ának (3) bekezdése].
Ez a változás alapvetően a mezőgazdasági kistermelőket érinti az adómentes bevételi értékhatár (600 ezer forint), a kistermelői értékhatár (7 millió forint), az egyszerűsített bevallási nyilatkozatra vonatkozó értékhatár (4 millió forint), valamint a falusi vendéglátók esetében szintén az adómentes bevételi értékhatár (800 ezer forint) meghatározásánál (Szja-tv. 2. számú melléklet I. Fejezetének 5. pontja, 10. számú melléklet I. Fejezetének 5. pontja).
1.1.3. Önadózás
1.1.3.1. Az alkalmi foglalkoztatás keretében szerzett jövedelem bevallása
Az alkalmai munkavállalói könyvvel (AM-könyv) foglalkoztatott munkavállaló adózását érintő fontos szabály (1997. LXXIV. törvény 8. §-a), hogy az alkalmi foglalkoztatás keretében szerzett jövedelmet nem kell bevallani, ha annak éves összege nem lépi túl az éves minimálbér összegét, és mellette adóterhet nem viselő járandóságon kívül nincs más olyan jövedelme a magánszemélynek, amelyet be kellene vallania.
Ettől eltérő esetben ez a jövedelem bérjövedelemnek minősül (így az része az összevont adóalapnak), és az Szja-tv. szabályai szerint adójóváírásra jogosít [Szja-tv. 11. § (1) bekezdésének i) alpontja].
1.1.4. A mezőgazdasági őstermelőket érintő módosítások
A 2005. évi XXVI. törvény módosította a mezőgazdasági őstermelők veszteségelhatárolásának szabályait is. Amennyiben az adóalap bármilyen okból megnő (ideértve az önellenőrzés vagy az adóhatósági ellenőrzés során feltárt jövedelem következtében történő adóalap-növekedést is), úgy a mezőgazdasági őstermelő a korábban elhatárolt veszteségét döntése szerinti megosztásban elszámolhatja. A módosítás lehetőséget teremt a közös őstermelői igazolvánnyal tevékenységet végzők és a családi gazdálkodók esetében a közös tevékenység megkezdését megelőzően elhatárolt veszteség elszámolására [Szja-tv. 22. §-ának (2), (3), (5) bekezdései].
Az említett módosító törvény rendelkezése következtében lehetővé vált, hogy azok a 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató mezőgazdasági őstermelők és családi gazdálkodók, akik a területfejlesztés szempontjából a leghátrányosabb helyzetben lévő 48 kistérségben tevékenykednek, 100 százalék értékcsökkenési leírást érvényesítsenek a korábban még használatba nem vett műszaki gépek, berendezések és járművek (a személygépkocsi kivételével) között nyilvántartott tárgyi eszközök bekerülési értéke után [Szja-tv. 11. számú melléklet II. Fejezet 2. pontjának p) alpontja].
Módosult a köztartozás fogalma is. Köztartozás helyett az állami és az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás jelent kizáró okot a helyi iparűzési adó alapjának csökkentésénél az egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági őstermelők esetében. Hasonlóan változott a mikrovállalkozások létszámnövekedéséhez kapcsolódó kedvezmény igénybevételét kizáró köztartozás meghatározása is [Szja-tv. 21. § (1) bekezdésének b) pontja].
Előbbi rendelkezések 2005. május 10-én léptek hatályba, de csak 2005. január 1-jétől lehet azokat alkalmazni.
1.1.5. Nem önálló tevékenységből származó bevétel
1.1.5.1. A munkába járás költségeinek megtérítése
A munkába járás költségtérítése címén a munkáltató által fizetett összegek adójogi megítélése a 2005. év során kétszer változott: egyrészt a korábbiakhoz képest új szabály érvényesült a január 1. és június 30. közötti időszakban, másrészt – évközi módosítással – július 1-jétől új rendelkezés lépett hatályba, amely visszamenőlegesen is alkalmazható akkor, ha a magánszemély számára összességében ez kedvezőbb.
A 2005. július 1-jétől hatályos szabályozás szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkáltatótól az említett kormányrendelet szerinti munkába járás esetén az utazási bérlettel, az utazási jeggyel történő, az említett kormányrendelet által előírt elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó összegben 2005. július 1-jét követő időszakra kap a magánszemély. [Munkába járás alatt a 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet szerinti, közigazgatási határon kívülről történő munkába járást kell érteni.]
2005. július 1-jétől megszűnt a bérleten (jegyen) az utazásiigazolvány-szám feltüntetésére, vagy ennek hiányában a magánszemély nevére szóló számlával történő igazolásra vonatkozó rendelkezés, továbbá az a lehetőség is, hogy a munkáltató nevére szóló számla esetében a bérlet (jegy) leadása nélkül a juttatást adómentes természetbeni juttatásként lehessen adni, elszámolni [Szja-tv. 25. § (2) bekezdésének ba) pontja].
2005. július 1-jétől ha a munkavállaló nem vesz igénybe tömegközlekedést a munkába járásához, a munkáltató a munkában töltött napokra, a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért távolság alapján – oda-vissza számolva –, kilométerenként legfeljebb 9 forint költségtérítést fizethet. A költségtérítés adómentes juttatásának nem feltétele a saját gépjármű megléte. Ezt az összeget a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, feltéve, hogy az adott utazásra jogosító bérlet, jegy alapján térítésben, illetőleg ilyen juttatásban egyidejűleg a munkavállaló nem részesül. A munkáltatónak kötelező a legfeljebb 9 Ft/km költségtérítést megfizetnie, ha a munkába járás tömegközlekedéssel nem oldható meg, vagy ha a munkavállaló mozgáskorlátozott (esetében akkor is, ha a munkába járás a közigazgatási határon belül történik) [Szja-tv. 25. § (2) bekezdésének bb) alpontja].
A munkáltató a jeggyel, bérlettel történő elszámolás esetén a költségtérítést köteles megfizetni. A bérlet, jegy leadása ellenében kifizetett költségtérítés minden esetben a számla nélkül is adómentes. A munkáltató is megvásárolhatja a bérleteket vagy a jegyeket, és azokat a dolgozóknak adhatja. Ilyenkor a magánszemély a személyszállítási szolgáltatásra jogosító bérlet vagy jegy formájában jut a bevételnek nem számító összeghez. E módosítások kötelezően csak 2005. július 1-jétől léptek hatályba, ugyanakkor 2005. január 1-jétől visszamenőlegesen is alkalmazhatók az új szabályok, ha ez a munkavállaló számára összességében előnyösebb. Ugyancsak ettől az időponttól lehetőség van önellenőrzésre, ha a munkáltató az említett okok miatt a térítést adóköteles jövedelemként fizette ki.
1.1.6. Alkalmi foglalkoztatás kedvezménye
Az Országgyűlés 2005. augusztus 1-jétől módosította az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvényt. Ezzel egyidejűleg az Szja-tv. új adókedvezmény érvényesítését lehetővé tevő rendelkezéssel egészült ki. Az új szabályokat az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXII. törvény tartalmazza.
Az alkalmi munkavállalói könyv használatát érintő módosítás lényege, hogy a korábbinál szélesebb körben teszi lehetővé magánszemélyek és más foglalkoztatók számára a közterhek egyszerűsített megfizetését, ha alkalmi jelleggel foglalkoztatnak olyan személyeket, akik kiváltják az alkalmi munkavállalói könyvet (AM-könyv). Az AM-könyv formáját, kitöltésének, elkészítésének és elosztásának szabályait a munkaügyi miniszter 10/2005. (VII. 25.) FMM rendelete szabályozza, szintén 2005. augusztus 1-jétől. (A korábban kiadott AM-könyveket 2005. december 31-éig lehet felhasználni.)
Az AM-könyvvel történő foglalkoztatás elterjedése érdekében a magánszemélyek új adókedvezményt érvényesíthetnek az említett időpontot követően vásárolt, érvényesített közteherjegyek értéke után: az érvényesített közteherjegyek értékének 75 százalékával csökkenthetik az összevont adóalap adóját a közteherjegy vásárlását igazoló, a foglalkoztató magánszemély nevére szóló, számviteli elszámolásra alkalmas bizonylat alapján (Szja-tv. 43. §-a). További feltétel az Szja-tv. 5. számú melléklete II. Fejezetének 11. pontjában előírt nyilvántartás (alkalmifoglalkoztatás-nyilvántartás) vezetése.
1.1.7. Az egyéni vállalkozókat érintő módosítások
1.1.7.1. A vállalkozói jövedelem szerint adózó egyéni vállalkozók
A 2005. évi XXVI. törvény módosította az egyéni vállalkozók veszteségelhatárolásának szabályait. Amennyiben az adóalap bármilyen okból megnő (ideértve az önellenőrzés vagy az adóhatósági ellenőrzés során feltárt jövedelem következtében történő adóalap-növekedést is), az egyéni vállalkozó a korábban elhatárolt veszteségét döntése szerinti megosztásban elszámolhatja [Szja-tv. 49/B §-ának (7) bekezdése].
A hivatkozott módosító törvény rendelkezése következtében lehetővé vált, hogy azok a 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozók, akik a területfejlesztés szempontjából leghátrányosabb helyzetben lévő 48 kistérségben tevékenykednek, 100 százalék értékcsökkenési leírást érvényesítsenek a korábban még használatba nem vett műszaki gépek, berendezések és járművek (a személygépkocsi kivételével) között nyilvántartott tárgyi eszközök bekerülési értéke után [Szja-tv. 11. számú melléklet II. Fejezet 2. pontjának p) alpontja].
Módosult a köztartozás fogalma is. Köztartozás helyett az állami és az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás jelent kizáró okot a helyi iparűzési adó alapjának csökkentésénél az egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági őstermelők esetében. Hasonlóan változott a mikrovállalkozások létszámnövekedéséhez kapcsolódó kedvezmény igénybevételét kizáró köztartozás meghatározása is [Szja-tv. 49/B. § (6) bekezdésnek e) és g) pontja].
A rendelkezések 2005. május 10-én léptek hatályba, de már 2005. január 1-jétől lehet azokat alkalmazni.
1.1.7.2. Átalányadózó egyéni vállalkozók
Az egyértelmű jogalkalmazást segíti az Szja-tv. 54. §-ának módosítása. Főszabály szerint az átalányadózás időszakában minden költséget elszámoltnak kell tekinteni (az értékcsökkenési leírást is). A módosított rendelkezés alapján azonban ez nem vonatkozik azokra a költségekre, fejlesztési kiadásokra, amelyek fedezetére jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján vissza nem térítendő támogatást folyósítottak. E kiadásokat ugyanis a támogatással szemben kell elszámolni a folyósítási feltételek szerint.
1.1.8. Ingóértékesítésből származó jövedelem adómentessége
A 2005. évi XXVI. törvény módosította azt a rendelkezést, mely szerint nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából származó éves jövedelem adójának az 50 ezer forintot meg nem haladó részét. Az összeghatár emelését az adó mértékének 25 százalékra való emelése indokolta, és a szabály 2005. január 1-jétől alkalmazható [Szja-tv. 58. §-ának (7) bekezdése].
1.1.9. Kárpótlással szerzett termőföld átruházása
Az Alkotmánybíróság 6/2005. (III. 11.) számú határozata 2005. március 11-étől hatályon kívül helyezte az 1991. évi XXV. törvény 23. §-ának (3) bekezdését, amely az Szja-tv.-ben az ingatlan átruházásából származó jövedelemre vonatkozó szabályozásnál szigorúbb előírásokat tartalmazott a kárpótlással szerzett termőföld átruházása esetére. Ezzel összefüggésben ugyanezen időponttól hatálytalan az Szja-tv. 64. §-ának (1) bekezdése is [2005. évi LXXXII. törvény 39. §-ának (2) bekezdése]. A hatályon kívül helyezett rendelkezés az említett időponttól már nem alkalmazható az olyan korábbi termőföld-átruházások esetében sem, amelyekre vonatkozóan a megsemmisített rendelkezésekben meghatározott bevétel bevallására előírt határidő 2005. március 11-én még nyitva állt. Fontos az a rendelkezés is, amely kimondja, hogy a hatályon kívül helyezett szabályok alapján utólagos adómegállapítást már nem tehet az adóhatóság.
1.1.10. Cégautó-használat
A 2005. évi XXVI. törvény 3. §-a pontosította, hogy a cégautó használata során mi minősül személyes használatnak. A rendelkezés szerint ilyennek tekinthető különösen a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás, kivéve, ha az említett útvonalon történő használat kiküldetés (kirendelés), külföldi kiküldetés, külszolgálat keretében történik. A szabály jogértelmezéssel a korábban hatályos rendelkezések alapján is levezethető volt, a módosítás egyértelművé tette a minősítést [Szja-tv. 70. §-ának (1) bekezdése].
1.1.11. A kamatkedvezményből származó jövedelemmel kapcsolatos változások
Szintén a 2005. évi XXVI. törvény módosította a kamatkedvezményből származó jövedelmekre vonatkozó rendelkezéseket. Az új szabály szerint nem keletkezik kamatkedvezmény címén jövedelem, ha a munkáltató a korábbi munkáltatótól felvett lakáscélú hitel visszafizetéséhez, törlesztéséhez nyújt hitelt, feltéve, hogy a lakás nem haladja meg a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabályban meghatározott, méltányolható lakásigény mértékét. Nem kell figyelembe venni a leltárhiányért felelős személyt terhelő kötelezettség miatti követelést sem. A rendelkezés 2005. május 10-étől hatályos, de 2004. január 1-jétől lehet alkalmazni azt (Szja-tv. 72. § (4) bekezdésének f) és m) pontja).
1.1.12. Adómentes kifizetések
A 2005. évi XXVI. törvény rendelkezése következtében nem kell alkalmazni az adómentes kifizetéseket korlátozó szabályokat azokra az adómentesen kifizetett (juttatott) összegekre (nem pénzbeli vagyoni értékekre), amelyek a kifizető elszámolási kötelezettsége mellett – akár közvetetten is – az államháztartás valamely alrendszeréből, egyházi forrásból, nemzetközi szerződés alapján folyósított támogatásból, segélyből származnak. Ez a szabály 2005. május 10-étől hatályos, de bármely – hatálybalépést megelőzően – adómentesen kifizetett összegre, juttatott vagyoni értékre alkalmazható [Szja-tv. 72/A §-ának (5) bekezdése].
1.1.13. Adómentes juttatások
1.1.13.1. Descartes-díjhoz kapcsolódó pénzjutalom
Az egyes tevékenységekhez kapcsolóan adómentes bevételek köre 2005. május 10-étől új elemmel bővült: adómentes lett az Európai Unió Descartes-díjához kapcsolódó pénzjutalom. A rendelkezést 2004. január 1-jétől lehet alkalmazni (Szja-tv. 1. számú mellékletének 4.6. alpontja).
1.1.13.2. Helyi utazási bérlet juttatása
2005. január 1-jétől adómentes a munkáltató által a munkavállalónak ingyenesen juttatott, helyi utazásra jogosító bérlet (vagy árának meghatározott része) attól függően, hogy részesül-e a magánszemély adómentes étkezési juttatásban (és ha igen, milyen formában és mértékben). Az adómentesség feltételeit alapvetően változatlanul hagyva, de az alkalmazás körülményeit pontosítva a 2005. évi XXIV. törvény 1. számú melléklete 2005. július 1-jétől új – 8.34. számú – alponttal egészítette ki az Szja-tv. 1. számú mellékletének adómentes természetbeni juttatásokat felsoroló részét, és egyidejűleg hatályon kívül helyezte a melléklet 5.7. alpontját.
A rendelkezésben foglaltak szerint a munkáltató által ingyenesen juttatott helyi utazási bérlet értékéből a következők szerint meghatározott rész adómentes természetbeni juttatásnak minősül:
– a bérlet árából 2000 forint adómentes, ha a munkavállaló semmilyen adómentes étkezési juttatásban nem részesül;
– amennyiben a munkáltató a bérlet mellett kizárólag fogyasztásra kész élelmiszer vásárlására jogosító utalvány formájában is ad ingyenes juttatást, annak havi összegétől függetlenül az étkezési juttatás és a helyi utazási bérlet együttes értékéből 6000 forint minősül adómentesnek;
– amennyiben a munkáltató a bérlet mellett étkezőhelyi vendéglátás (SZJ 55.3), munkahelyi étkeztetés (SZJ 55.51) vagy közétkeztetés (SZJ 55.52) igénybevételét is biztosítja ingyenesen, annak értékétől függetlenül havi 10 000 forint minősül adómentesnek az étkezési juttatás és a bérlet árának együttes összegéből.
Az adómentesség kizárólag a munkáltató által közvetlenül vagy a nevére szóló számla alapján a munkavállaló által megvásárolt bérlet ingyenes juttatása esetén érvényesíthető, az utazási jegyek biztosítása nem tartozik ebbe a körbe. A bérletet a munkavállalónak nem kell leadnia. Az adómentesség az ismertetett feltételek szerint akkor is figyelembe vehető, ha a munkavállaló a bérletet munkavégzéshez (is) használja. Az ingyenes helyi utazási bérlet és az étkezési juttatás együttes értékéből az adómentes részt meghaladó összeg adóköteles természetbeni juttatásnak minősül. Ha a munkaviszony megszűnésekor a munkavállaló nem szolgáltatja vissza a bérletet vagy nem téríti meg az ár arányos részét a munkáltatónak, a bérlet árának a munkaviszony megszűnését követő időszakra jutó arányos része szintén adóköteles természetbeni juttatásnak minősül.
A helyi utazási bérlet, illetve az étkezési juttatás nyújtásáról a munkáltató saját maga dönthet, ugyancsak választható az említett három lehetőség egyike. Nem zárható ki az sem, hogy az egyes munkavállalóknak – körülményeiket, igényeiket figyelembe véve – eltérő módon biztosítsa a munkáltató a szóban forgó juttatásokat. Ugyanazon magánszemély és ugyanazon munkáltató vonatkozásában azonban a kiválasztott módszer az adóéven belül nem változtatható meg (Szja-tv. 1. számú mellékletének 8.34. alpontja).
A helyi utazási bérlet adómentességére vonatkozó rendelkezések 2006. január 1-jétől ismét változnak.
1.1.14. Önálló tevékenységet folytatók költségelszámolása
Ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztat AM-könyves munkavállalót, az Szja-tv. 43. §-ában foglalt adókedvezmény érvényesítésére nem jogosult. Esetében ugyanis a kifizetett munkadíjakkal együtt a foglalkoztató magánszemély nevére szóló számviteli elszámolásra alkalmas bizonylattal igazolt – az alkalmi munkavállalói könyvben érvényesített, az előírt nyilvántartásban feltüntetett – közteherjegyek értékének összege költségként számolható el az Szja-tv. 3. számú melléklete I. Fejezetének 3. b) alpontja alapján.
1.1.15. Egyéni vállalkozók költségelszámolása
Az a magánszemély, aki egyéni vállalkozóként foglalkoztat AM-könyves munkavállalót, alkalmi foglalkoztatás kedvezményére nem jogosult. Esetében ugyanis a kifizetett munkadíjakkal együtt a foglalkoztató magánszemély nevére szóló, számviteli elszámolásra alkalmas bizonylattal igazolt – az alkalmi munkavállalói könyvben érvényesített, az előírt nyilvántartásban feltüntetett - közteherjegyek értékének összege költségként elszámolható az Szja-tv. 11. számú melléklete I. Fejezetének 3. b) alpontja alapján.
A közérdekű önkéntes tevékenységgel összefüggésben kiegészült az egyéni vállalkozók költségeinek elszámolását szabályozó melléklet: új rendelkezés mondja ki, hogy a fogadó szervezetnek minősülő egyéni vállalkozó az önkéntesnek nyújtott, ellenszolgáltatásnak nem minősülő juttatást költségként elszámolhatja (Szja-tv. 11. számú melléklet I. Fejezetének 29. pontja).
1.2. A személyi jövedelemadó 2006. évi változásai
1.2.1. Fogalmak és értelmező rendelkezések
1.2.1.1. Költségtérítés
A költségtérítés fogalmát módosító rendelkezés összhangot teremt a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvénnyel, amely egyes – a személyi jövedelemadóban egyébként költségtérítés jellegű bevételnek tekintendő – juttatásokat ellenszolgáltatásnak nem minősülő tételként kezel. Költségtérítésnek minősülnek a hivatalos utazásokra adott térítések is abban az esetben, ha a hivatalos utazás nem feltétlenül bevételszerzés érdekében történik (Szja-tv. 3. §-ának 16. pontja).
1.2.1.2. Üzemanyag-fogyasztási norma
Az üzemanyag-fogyasztási norma fogalmának meghatározása lehetőséget teremt arra, hogy a gyártó által megadott érték is alkalmazható legyen (Szja-tv. 3. §-ának 20. pontja).
1.2.1.3. Nyugdíj
A magánszemélynek a jövőben lehetősége nyílik arra, hogy – egyéni döntésére alapozva – hosszú távú befektetéseit nyugdíj-előtakarékossági számlán helyezze el. Ezzel összefüggésben nyugdíjnak minősül a nyugdíjba vonulást követően a magánszemélynek a nyugdíj-előtakarékossági számlájáról teljesített, külön törvény szerint nyugdíjszolgáltatásnak minősülő kifizetés (juttatás) (Szja-tv. 3. §-ának 23. pontja).
1.2.1.4. Társas vállalkozás
Társas vállalkozás a lakásszövetkezet és a közjegyzői iroda is a 2005. évtől, visszamenőlegesen is. A lakásszövetkezetről 2005. január 1-jétől külön törvény rendelkezik (Szja-tv. 3. §-ának 33. pontja).
1.2.1.5. Falusi lakóház
Falusi lakóháznak minősülnek a falusi vendégfogadási tevékenységgel kapcsolatos rendelkezések alkalmazásában 2006-tól kiemelt gyógyhelynek, kiemelt üdülőhelynek, gyógy- vagy üdülőhelynek nem minősülő községben, illetőleg más nem kiemelt településen is a falusias lakóterületnek minősülő részeken, valamint a már kialakult tanyás térségben lévő lakóházak a hozzá tartozó épületekkel, helyiségekkel, területekkel (Szja-tv. 3. §-ának 56. pontja).
1.2.1.6. Hallgatói munkadíj
A felsőoktatási törvénnyel összhangban hallgatói munkadíjban részesülhet a felsőoktatási intézményben akkreditált iskolai rendszerű-, első alap-, illetve mesterképzésben teljes idejű képzésben részt vevő, valamint az első doktori képzésben részt vevő hallgató (Szja-tv. 3.§-ának 62. pontja).
1.2.1.7. Adóterhet nem viselő járandóság
2006-tól hatályát veszti az a rendelkezés, amely szerint adóterhet nem viselő járandóságnak minősül a szabadságvesztés-büntetése, előzetes letartóztatása idején munkát végző személy e tevékenységéből származó bevétele [Szja-tv. 3. § 72. pontjának j) alpontja].
A szociális gondozói díj az a költségtérítést nem tartalmazó bevétel, amelyet a személyes gondoskodásról szóló jogszabályi rendelkezések alapján, illetőleg azoknak megfelelően nem munkaviszony keretében folytatott tevékenységért és nem munkaviszony keretében folytatott lelkisegély-szolgálatért kap a magánszemély (Szja-tv. 3. §-ának 65. pontja).
A 2006. évtől adóterhet nem viselő járandóságnak minősül a szociális gondozói díj évi 120 ezer forintig (2005-ben ez a mérték 48 ezer forint) [Szja-tv. 3. § 72. pontjának d) alpontja].
Az adóterhet nem viselő járandóságok együttes összegének adótábla szerint kiszámított adója változatlanul csökkenti a magánszemély számított adóját.
1.2.1.8. Nyugdíj-előtakarékossági számla
Új fogalmi meghatározás a Szja-tv. ben a nyugdíj-előtakarékossági számla, a magánszemélyek előtt megnyíló új befektetési lehetőség megjelenésével összefüggésben. Nyugdíj-előtakarékossági számla az erről szóló külön törvényben meghatározott módon és feltételekkel a magánszemély (tulajdonos) nevén megnyitott és vezetett számla (Szja-tv. 3. §-ának 76. pontja).
1.2.1.9. Minimálbér
A 2006. évtől a többszintű minimálbérrel összefüggésben meghatározták a minimálbér fogalmát. E szerint minimálbér a törvény külön rendelkezésének hiányában is az év első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összege, kivéve a Szja-tv. költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseiben említett mindenkori minimálbért (Szja-tv. 3. §-ának 77. pontja).
1.2.2. A jövedelemre és az adókötelezettségre vonatkozó általános szabályok
1.2.2.1. Adóalapba nem tartozó, illetőleg költségnek nem számító tételek
A "Bevételnek, illetőleg költségnek nem számító tételek" cím "Adóalapba nem tartozó, illetőleg költségnek nem számító tételek" címre módosul, tekintettel arra, hogy a Szja-tv. általános érvénnyel kimondja, hogy a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték bevételnek minősül. A 7. §-ban is ilyen bevételhez jut a magánszemély, amelyeket ugyanakkor az adóalap megállapításakor nem kell figyelembe venni a vonatkozó előírások alapján [Szja-tv. 4. §-ának (2) bekezdése].
1.2.2.2. Az önkéntes pénztári egyéni számlán, a nyugdíj-előtakarékossági számlán jóváírt kiutalás
A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe a magánszemély önkéntes kölcsönös biztosítópénztári nyilatkozata alapján kiutalt, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély egyéni számláján jóváírt összeget, valamint a magánszemély nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozata alapján kiutalt, a nyugdíj-előtakarékossági számláján jóváírt összeget [Szja-tv. 7.§ (1) bekezdésének e) pontja].
1.2.2.3. Önkéntes pénztári haláleseti jóváírások
Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár tagja megjelölhet természetes személyt kedvezményezettként halála esetén. A kedvezményezett a tag halálának az időpontjában az elhunyt pénztártag önkéntes pénztári egyéni számlájának kizárólagos tulajdonosává válik. A jogosultság igazolását követően a kedvezményezett írásban nyilatkozhat arról, hogy az elhunyt tag egyéni számláján fennálló követelésből rá eső részt egy összegben felveszi, vagy az alapszabály rendelkezésének megfelelően saját nevén a pénztárban hagyja a tagdíjfizetés folytatásával vagy a nélkül, illetőleg lehetősége van arra is, hogy más, azonos típusú pénztárba utalja át az összeget.
Ha a magánszemély a követelést az alapszabály rendelkezésének megfelelően saját nevén a pénztárban hagyja tagdíjfizetés folytatásával vagy a nélkül, akkor a kedvezményezettnél nem keletkezik adófizetési kötelezettség.
Ha a pénztártag kedvezményezettet nem jelölt meg, kedvezményezettnek a tag természetes személy örökösét öröklése arányában kell tekinteni. Amennyiben nincs a pénztártagnak természetes örököse, akkor az öröklés alá eső összeg a pénztárra száll. A jövedelem kiszámításakor nem kell figyelembe venni az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár kedvezményezett hiányában a pénztár tagjainak egyéni számláján jóváírt összegét sem. E rendelkezések visszamenőlegesen is alkalmazhatók [Szja-tv. 7. § (1) bekezdésének j) pontja].
1.2.2.4. A munkáltató meghatározása az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári munkáltatói hozzájárulások tekintetében
A Szja-tv. jelenleg az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényre hivatkozva állapítja meg, hogy több munkáltató esetén mely munkáltató teljesíthet adó- és járulékmentesen hozzájárulást az önkéntes pénztártag magánszemély javára. 2006-ban megszűnik a tételes eho, ezért indokolttá vált annak meghatározása, hogy több munkáltató van egy munkavállaló viszonylatában, akkor közülük melyik minősül munkáltatónak az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári munkáltatói hozzájárulások tekintetében.
Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári munkáltatói hozzájárulások tekintetében több munkaviszony esetében az a munkáltató, amellyel a magánszemély legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó munkaviszonyban áll. Amennyiben a magánszemélynek ilyen jogviszonya nincsen, akkor a leghosszabb munkaidő szerinti, azonos időtartamú munkaviszonyok esetén a leghosszabb időtartamú szerinti munkaviszony munkáltatója minősül munkáltatónak. Ha a munkaidőt nem, vagy nem mindegyik jogviszonyban határozzák meg, akkor az számít majd a munkáltatónak, amelynek a legmagasabb a jövedelme. Azonos munkaidő és azonos jövedelem esetén az lesz a döntő tényező, hogy mely munkáltatónál kezdődött korábban a magánszemély jogviszonya.
Az előbbiek szerinti sorrend meghatározásánál azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért, a heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni. Mindezek figyelembevételével a magánszemély írásban tett nyilatkozata szükséges a munkáltató minősítéséhez, tekintettel arra, hogy több munkáltató esetén a nyilatkozat megléte nélkül bármelyik feltételezheti, hogy jogosan jár el az ismertetett rendelkezés alapján.
Amennyiben valamely munkaviszonyában a munkáltató az Szja-tv. szerint nem jogosult olyan tagdíj-hozzájárulás fizetésére, amely nem minősül jövedelemnek, a hozzájárulás teljes egészében munkaviszonyból származó (bér) jövedelemként adóköteles [Szja-tv. 7. § (2) bekezdésének a) pontja].
1.2.3. Az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére vonatkozó szabályok
1.2.3.1. Önadózás
Azok az önadózó magánszemélyek, akik valamely külön adózó jövedelmük adójának megállapítására kötelesek (például ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, vagy az adó levonására nincs lehetőség), továbbra is az éves adóbevallásukban vallják be azt (függetlenül attól, hogy a törvény előírásai szerint mikor kell az adót megfizetniük), feltéve hogy "főállású" egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytatnak (vagyis így járnak el az evás és a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozók is).
A "főállású" egyéni vállalkozónak a külön adózó jövedelmei után saját maga által megállapított adót negyedévenként a negyedévet követő hónap 12-éig az adófizetési kötelezettség keletkezésétől függően havi vagy negyedéves bontásban kell bevallania. Negyedéves gyakoriságú adófizetési kötelezettség esetén (például terményben kapott osztalék esetén az adót a tárgynegyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként kell bevallani [Szja-tv. 11. §-ának (1)–(2) bekezdései].
A magánszemély nem köteles bevallani azt a jövedelmet, amelyet külön törvény rendelkezése alapján nem kell bevallani, így az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás esetén az alkalmi munkát végző nem köteles bevallani az ebből a tevékenységéből származó jövedelmét, ha az nem éri el az éves minimálbér összegét (az alkalmi munkavállalói könyvet szabályozó törvény hasonló tartalmú rendelkezést eddig is tartalmazott) [Szja-tv. 11. § (3) bekezdésének i) pontja].
1.2.3.2. Adóhatósági adómegállapítás
A külföldön is adóztatható jövedelemről az állami adóhatóság nem rendelkezik elegendő információval, ezért az a magánszemély, aki külföldön is adóztatható jövedelemmel rendelkezik, már a 2005. évre sem kérheti az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítását.
Ugyancsak nem választhatja az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítását a magánszemély a végkielégítés "megosztásos" adózása esetén sem [Szja-tv. 12/A §-ának (4) bekezdése].
1.2.4. Az összevont adóalap és annak adója
1.2.4.1. A munkába járás költségtérítése
A munkavállaló nem önálló tevékenységből származó jövedelme kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, melyet a magánszemély a munkáltatótól az utazási bérlettel, az utazási jeggyel történő (az említett kormányrendelet által előírt) elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó összegben kap.
Egyértelművé válik, hogy a munkavállaló munkába járásával összefüggésben – a pénzbeli megtérítés mellett – a munkáltatóknak lehetőségük van arra is, hogy a saját maga által megvásárolt bérletek, jegyek kiosztásával oldja meg dolgozói munkába járását.
[Szja-tv. 25. § (2) bekezdésének ba) alpontja].
A magánszemély a munkahelye és a lakóhelye közötti útvonalra gépjárművel történő munkába járás címén költséget nem számolhat el. Ezzel tehát kizárt, hogy a munkáltató a munkába járás feltételeit szabályozó kormányrendelet megkerülésével úgy fizessen költségtérítést, hogy azzal szemben a magánszemély – önadózóként - számolhassa el valójában a munkába járása költségeit [Szja-tv. 25. §-ának (4) bekezdése].
1.2.4.2. Végkielégítés
A munkaviszony megszűnésével összefüggő végkielégítés az összevont adóalap részét képezi. A végkielégítést azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amely napon azt kifizették, azonban a törvényben meghatározott mértékű, valamint az állami végkielégítés összege évek között megosztható [Szja-tv. 26. §-ának (3) bekezdése].
A munkaviszony megszűnésével összefüggésben végkielégítésben részesülő magánszemély írásos nyilatkozatban dönthet, hogy a törvényben meghatározott mértékű, illetőleg az állami végkielégítés összegét megosztja az adóévek között, vagy a teljes összeg után a kifizetés évének jövedelmeként adózik. A nyilatkozat már a 2005-ben megszerzett végkielégítésre is megtehető.
A végkielégítés megosztását adatszolgáltatás nem kíséri (ebből következően a megosztásról az állami adóhatóság információval nem rendelkezik), ezért abban az esetben, ha a magánszemélynek (akár korábbi évről, akár későbbi évre) áthúzódó végkielégítés alapján van adókötelezettsége az adóévben, akkor adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapításra vonatkozó nyilatkozatot nem tehet [Szja-tv. 26. §-ának (4) bekezdése].
A végkielégítés megosztásos adózása esetén a magánszemély adóhatósági adómegállapításra vonatkozó nyilatkozatot nem tehet, tekintettel arra, hogy a végkielégítés megosztását adatszolgáltatás nem kíséri, így a megosztás tényéről az adóhatóságnak nincsen információja. Ezzel szemben, ha megosztás nem történik a végkielégítés tekintetében, adóhatósági megállapításra vonatkozó nyilatkozat tehető.
A 2005. évre vonatkozó átmeneti rendelkezés alapján a megosztásos módszer 2005. évben történő alkalmazása esetén a magánszemély a végkielégítés kifizetésének évéről szóló adóbevallásban vagy az adóhatósági adómegállapítás céljából tett nyilatkozatban rendelkezhet arról, hogy a megosztást nem kívánja alkalmazni. Ezzel összefüggésben a végkielégítés megosztásos módszere esetén a magánszemély már a 2005. évben sem kérheti az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítását.
Ha a magánszemély nem nyilatkozik írásban a munkáltatónak a végkielégítés megosztásának mellőzéséről, azaz a megosztásos módszert kívánja alkalmazni, akkor a munkáltatónak a végkielégítés összegéből 18 százalékos adóelőleget kell levonnia [Szja-tv. 26. §-ának (4) bekezdése, 48. §-ának (17) bekezdése].
1.2.5. Egyéb jövedelem
Egyéb jövedelem a nyugdíj-előtakarékossági számlán nyilvántartott követelések azon része, amely meghaladja a magánszemély által teljesített befizetések és a számlán nyilvántartott befektetési eszközök – számlán történő elhelyezésekor képviselt – szokásos piaci értékének együttes összegét, ha a nyugdíj-előtakarékossági számla bármely külön törvényben meghatározott feltételnek nem felel meg. E jövedelem szerzési időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amely időpontban a feltétel hiánya eldőlt [Szja-tv. 28. §-ának (17) bekezdése].
1.2.6. Az összevont adóalap adójának meghatározása
1.2.6.1. Adótábla
A 2006. évben a személyijövedelemadó-tábla a 2005. évihez hasonlóan kétkulcsos marad. Az adótábla sávhatára évi 1 millió 550 ezer forint (2005-ben a sávhatár 1,5 millió forint), ameddig az adó mértéke 18 százalék, felette pedig 36 százalék (2005-ben 38 százalék a felső adósávhoz tartozó adókulcs) (Szja-tv. 30. §-a).
1.2.6.2. Adójóváírás
Az adójóváírás 2006-ban a jogosultsági határhoz, a kiegészítő jogosultsági határhoz kötötten 63 ezer forint havi bérjövedelmet mentesít az adó alól, ezzel összefüggésben a Szja-tv. meghatározza az alap adójóváírást.
Az adójóváírás az alap-adójóváírás és a kiegészítő adójóváírás összege. Az alap-adójóváírás megegyezik a havi bér 18 százalékával, de jogosultsági hónaponként (ez évente legfeljebb 12 lehet) 9 ezer forintnál nem lehet több. Az alap-adójóváírás akkor vehető teljesen igénybe, ha az éves jövedelem nem haladja meg az 1,5 millió forintot (2005-ben a jogosultsági határ 1 millió 350 ezer forint volt). A jogosultsági határ felett az alap-adójóváírás összege folyamatosan csökken, 2,1 millió forint (ez 2005-ben 1 millió 950 ezer forint volt) éves jövedelem felett pedig már nem érvényesíthető. Ha a magánszemély éves összes jövedelme a jogosultsági határt meghaladja, az adójóváírást csökkenteni kell az éves összes jövedelemnek a jogosultsági határt meghaladó része 18 százalékával.
A kiegészítő adójóváírás a kiegészítő jogosultsági határhoz kötötten változatlanul az adóévi bérnek a jogosultsági hónapok száma és az 50 ezer forint szorzatát meghaladó része után vehető igénybe 18 százalékos mértékben. Az igénybe vehető kiegészítő adójóváírás havi összege legfeljebb 2340 forint lehet. Ha a magánszemély éves összes jövedelme a kiegészítő jogosultsági határt meghaladja, a kiegészítő adójóváírást csökkenteni kell az éves összes jövedelemnek a kiegészítő jogosultsági határt meghaladó része 5 százalékával. A kiegészítő jogosultsági határ változatlanul évi 1 millió forint.
A kiegészítő jogosultsági határ felett a kiegészítő adójóváírás fokozatosan csökken, 1 561 600 forint éves jövedelem felett pedig már nem érvényesíthető (Szja-tv. 33. §-a).
1.2.7. Az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmények, rendelkezés az adóról
1.2.7.1. Egyes társadalombiztosítási és magán-nyugdíjpénztári befizetések kedvezményei
Az összevont adóalap adóját a 2006. évben is csökkenti annak az összegnek a 25 százaléka, amelyet
– a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései alapján társadalombiztosítási ellátásra kötött megállapodás szerint a nyugellátásra jogosító szolgálati idő, illetőleg a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából a magánszemély saját maga javára, illetőleg a nem egyéni vállalkozó magánszemély valamely más magánszemély javára fizet meg;
– a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései alapján tagdíj fizetésére kötött megállapodás szerint a magánszemély saját maga javára, illetőleg a nem egyéni vállalkozó magánszemély támogatási megállapodás szerint valamely más magánszemély javára fizet meg.
Az összevont adóalap adóját csökkenti továbbá a magánnyugdíjpénztárba a magánszemély saját tagdíját kiegészítő adóévi befizetésnek – ide nem értve a munkáltató által egyoldalú kötelezettségvállalás alapján e címen fizetett összeget – a 30 százaléka.
E kedvezményeket az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint a magán-nyugdíjpénztár vagy a társadalombiztosítási igazgatási szerv által kiadott olyan igazolás alapján lehet igénybe venni, amely tartalmazza az adóévben a magánszemély által befizetett összeget (Szja-tv. 35. §-a).
Az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári kedvezmények a pénztári számlán a magánszemély rendelkezése alapján megjelenő jóváírássá alakulnak át, ennek szabályait a törvény új 44/A §-a tartalmazza.
1.2.7.2. Sulinet-kedvezmény
A Sulinet-kedvezmény a 2006. évtől kizárólag számítógép-beszerzés estében vehető igénybe, a számítástechnikai eszközök után az már nem érvényesíthető. A Sulinet-kedvezmény a 2006. évben – a felnőttképzési díj utáni adókedvezménnyel együtt – sem haladhatja meg a 60 ezer forintot. Az adókedvezmény teljes összege csak akkor vehető figyelembe, ha a magánszemély éves jövedelme nem haladja meg a 3,4 millió forintot, míg az azon felüli jövedelemrész 10 százalékával, legfeljebb annak összegéig, csökkenteni kell az adókedvezményt [Szja-tv. 36/A §-ának (3) bekezdése].
1.2.7.3. Családi kedvezmény
A családi kedvezmény 2006-tól az egy és két gyermeket nevelő családok esetében teljes egészében családi pótlékká alakul át. Ennek eredményeképpen az egy és két gyermeket nevelő családok családi kedvezményt a jövő évtől már egyáltalán nem érvényesíthetnek.
Ugyanakkor a három vagy több gyermeket nevelő magánszemélyek továbbra is érvényesíthetnek családi kedvezményt. Esetükben a növekvő összegű családi pótlék gyermekenkénti és havi 6000 forintnyi családi kedvezményt "vált ki". A három vagy több eltartottról gondoskodó családoknál a kedvezmény mértéke 2006-tól a kedvezményezett eltartottak létszáma után gyermekenként és jogosultsági hónaponként 4000 forint/fő. A kedvezmény igénybevételének feltétele, hogy az adott hónap bármely napján az eltartottak létszáma elérje a három főt [Szja-tv. 40. §-ának (3) bekezdése].
A családi kedvezmény igénybevétele a 2006. évben is jövedelemkorláthoz kötött. E szerint az adókedvezmény teljes összegben akkor érvényesíthető, ha a magánszemély adóbevallásban bevallott vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves jövedelme nem haladja meg a 6 millió forintot. A négy vagy több gyermeket nevelő családok esetében a jövedelemhatár gyermekenként 500 ezer forinttal emelkedik, de a határ legfeljebb 8 millió forintig növekszik. Ha a magánszemély éves jövedelme az eltartottak létszáma alapján rá vonatkozó jövedelemkorlátot meghaladja, akkor a jövedelemhatárt meghaladó jövedelemrész 20 százalékával, legfeljebb annak összegéig, csökkenteni kell a családi kedvezményt [Szja-tv. 44. §-ának (1) bekezdése].
Átmeneti szabály kapcsolódik a magzatok után jelenleg igénybe vehető családi kedvezményhez. A magzat után 2005. december 31-én kedvezményben részesülő magánszemély a magzat után a kihordási időszakra 2005-ben hatályos kedvezménymértékeket alkalmazhatja, így a 2005 végén első vagy második gyermeküket váró családok a magzat utáni adókedvezménytől 2006-ban sem esnek el [Szja-tv. 40. §-ának (3) bekezdése és 44. §-ának (1) bekezdése].
Amennyiben a magánszemély a jövedelemkorlát miatt a családi kedvezményt nem, vagy csak részben érvényesítheti, akkor az általa nem érvényesített kedvezményi összeget házastársával, élettársával 2006-ban is megoszthatja.
1.2.7.4. Biztosítások kedvezménye
A Szja-tv. meghatározott esetekben a magánszemély által igénybe vett kedvezmény visszafizetési kötelezettségét írja elő. A biztosítási kedvezményt akkor kell a magánszemélynek visszafizetnie, ha a Szja-tv. 7. számú mellékletében foglaltak szerint a rendelkezési jogát a szerződéskötést követő 10 éven belül gyakorolja.
Jelenleg nincsen kivétel a biztosításiadó-kedvezményhez kapcsolódó visszafizetési kötelezettség alól. A 2006. évtől azonban a visszafizetési kötelezettség nem vonatkozik arra a kedvezményre, amelynek alapjául szolgáló befizetés és a rendelkezési jog gyakorlása között már három év eltelt. Ezzel tehát nem kell a magánszemélynek 20 százalékkal növelten visszafizetnie a biztosítási kedvezményt akkor, ha a levonás évének utolsó napja és a rendelkezési jog gyakorlása között három évnél hosszabb idő telt el [Szja-tv. 42. §-ának (4) bekezdése].
Változatlanul érvényesíthető a biztosításiadó-kedvezmény, a befizetett biztosítási díj 20 százalékának és a biztosítási díj évek közötti növekménye 10 százalékának együttes összege.
1.2.7.5. Adókedvezmények 100 ezer forintos korlátja
A személyi jövedelemadóban a 2006. évtől továbbra is közös korlátozás érvényesül az adókedvezmények esetében, így a levonható kedvezménymérték összességében sem haladhatja meg az évi 100 ezer forintot.
A 6 millió forint feletti éves összes jövedelem esetén az adókedvezmény fokozatosan megszűnik, és a 6,5 millió forinton felüli éves jövedelemnél e korlátozás alá vont adókedvezmények már egyáltalán nem érvényesíthetők.
A 100 ezer forintos keretbe tartozó kedvezmények:
– a tandíj kedvezménye (Szja-tv. 36. §-a),
– a közcélú adományok kedvezménye (Szja-tv. 41. §-a),
– a tevékenységi (szellemi, őstermelői) kedvezmények (Szja-tv. 39. §-a),
– a biztosítások kedvezménye (Szja-tv. 42. §-a), valamint
– a felnőttképzés és a Sulinet együttes kedvezménye (Szja-tv. 36/A §-a).
A 6 millió forintos jövedelemkorlát alá tartozó kedvezmények:
– a tandíj kedvezménye (Szja-tv. 36. §-a),
– a közcélú adományok kedvezménye (Szja-tv. 41. §-a),
– a tevékenységi (szellemi, őstermelői) kedvezmények (Szja-tv. 39. §-a), valamint
– a biztosítások kedvezménye (Szja-tv. 42. §-a).
A 2006. évben is alapvető rendelkezés, hogy az adókedvezmények összességében sem haladhatják meg az összevont adóalap adóját [Szja-tv. 44. §-ának (4) bekezdése].
1.2.8. Rendelkezés az adóról
Az összevont adóalap megfizetett adójáról való rendelkezési jog kibővül az adókedvezmények fokozatos korlátozásával és átalakításával, illetőleg az adómértékek csökkenésével összefüggésben. Az új rendelkezési lehetőség az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári befizetései, adóköteles egyéni számlajóváírása, valamint nyugdíj-előtakarékossági befizetései alapján illeti meg a magánszemélyt.
1.2.8.1. Rendelkezés az adóról az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári befizetések alapján
Az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári befizetések alapján a magánszemélynek visszajáró adókedvezmény 2006. január 1-jétől változatlan feltételek és mértékek mellett, az összevont adóalap megfizetett adója terhére, a magánszemély önkéntes pénztárban lévő egyéni számlája javára történő átutalássá alakul át. Ennek eredményeképpen a magánszemélyt megillető átutalás kizárólag az adóév végén teljesíthető (adóelőlegek csökkentéseként nem érvényesíthető).
A pénztár magánszemély tagja az adóbevallásában vagy az adóhatósági adómegállapításhoz tett nyilatkozatban rendelkezhet a pénztári befizetések (ideértve a pénztárakba teljesített adóköteles munkáltatói hozzájárulást is) után őt megillető összeg átutalásáról.
E rendelkező nyilatkozatot a pénztár igazolása alapján lehet megtenni, amely tartalmazza
– a magánszemély befizetéseinek adóévi összegét, valamint
– az adóköteles (egyéb jövedelemnek minősülő), az egyéni számlán jóváírt összegeket, továbbá
– egészségpénztár esetében a lekötött összeget, valamint
– a prevenciós szolgáltatásokra kifizetett összeget, az alkalmazható százalékos kulcsok feltüntetésével.
A munkáltatói hozzájárulás adóköteles részét a munkáltató igazolása szerint kell figyelembe venni mind az adóköteles bérjövedelem kiszámításánál, mind a rendelkezési jogosultság alapjául szolgáló összeg meghatározásánál. A munkáltatónak az adóköteles hozzájárulás adóelőlegét be kell vallania, valamint erről az összegről az adókedvezményre jogosító igazolás adatszolgáltatására vonatkozó előírások szerint adatot is kell szolgáltatnia az adóhatóságnak. Ugyanígy kell az önkéntes pénztárnak is adatot szolgáltatnia a kiadott igazolásokról, valamint arról is, ha a pénztártag az egészségpénztárban lekötött számlakövetelését a lekötéstől számított 24 hónap letelte előtt feltöri.
A lekötött számlakövetelés idő előtti feltörése esetén – még ha csak részben történt is a feltörés – a lekötött követelés alapján átutalt összeget a magánszemélynek önadózóként 20 százalékkal növelten kell bevallania az adott évre vonatkozó adóbevallásában, és azt a bevallás benyújtásáig előírt határidőig kell megfizetnie.
A nyilatkozatban a magánszemélynek meg kell jelölnie a pénztár által vezetett és az átutalás fogadására jogosult számlát. Több önkéntes pénztári tagság esetén is csak egy számla jelölhető meg, amelynek javára történt az adóévben befizetés, jóváírás vagy lekötés, illetőleg amelynek terhére történt rendelkezési jogosultságot megalapozó szolgáltatás miatt kifizetés.
A magánszemély nyilatkozatában feltüntetett összegeket az adóhatóság fogja a pénztáraknak átutalni. Amennyiben a magánszemélynek nincs az állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása, az átutalást az adóhatóság az összevont adóalap adókedvezményekkel csökkentett összegének mértékéig utalja át a nyilatkozatban megjelölt egyéni számlát vezető pénztárhoz, a személyi jövedelemadó visszatérítésére előírt rendben. Ha a magánszemélynek adótartozása van, az adóhatóság az átutalást csak az adótartozás kiegyenlítését követően, 30 napon belül teljesíti.
Amennyiben az átutalás teljesítésekor a magánszemély már nem tagja az átutalásban részesülő pénztárnak, úgy a befolyt összeget át kell utalni annak a pénztárnak, amelybe a magánszemély átlépett, vagy a magánszemélynek, amennyiben új pénztárba nem lépett be. A magánszemély halála esetén az adóhatóság által átutalt összeget a kedvezményezett(ek) részére kell kifizetni, míg kedvezményezett vagy örökös hiányában a pénztári tagok egyéni számlái között kell felosztani.
A jóváírás az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba, illetőleg az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárakba, a tagi jogviszonyra tekintettel befizetett összeg és teljesített adóköteles munkáltatói hozzájárulás 30 százaléka, de legfeljebb külön-külön 100 ezer forint, míg együttes befizetés esetén 120 ezer forint (az öregséginyugdíj-korhatárt 2020. január 1. előtt betöltők esetében a kiutalás felső határa 130 ezer forint, illetve 150 ezer forint). Az önkéntes egészségpénztár tagja az egyéni számláján legalább két évre lekötött összeg, illetőleg az egyéni számlájáról kifizetett prevenciós szolgáltatás 10 százaléka után is kérheti az átutalást, amelyek szintén beletartoznak az említett értékhatárokba. A pénztárak részére teljesíthető kiutalás nem haladhatja meg az összevont adóalap adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részét.
Az önkéntes pénztári adókedvezmények átutalása nem érinti a korábbi szabályok szerint érvényesített adókedvezménnyel összefüggő adókötelezettséget. Ha a magánszemély az Szja-tv. 2006. január 1. előtt hatályos 35. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján az egyéni egészségszámlán lekötött összeg után adókedvezményt érvényesített, az ezzel összefüggő adókötelezettséget a magánszemély és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár az említett időpont előtt hatályos szabályok szerint teljesíti, azaz a 24 hónapon belüli feltörés esetén a magánszemélyt terheli a kedvezmény növelt összegű visszafizetésének kötelezettsége, illetve a pénztár a határidő előtti feltörésről továbbra is köteles adatot szolgáltatni. Az átmeneti szabály rögzíti azt is, hogy a 2005. évvel összefüggő igazoláskiállítási kötelezettségre a munkáltató, illetve az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár az Szja-tv. 2005. december 31-én hatályos szabályait alkalmazza (Szja-tv. 44/A §-a).
1.2.8.2. Rendelkezés az adóról a nyugdíj-előtakarékossági számlára történő befizetések alapján
A nyugdíj-előtakarékossági számla tulajdonosa – az adóbevallásában vagy az adóhatósági adómegállapításhoz tett nyilatkozatban – rendelkezhet a nyugdíj-előtakarékossági számlára általa befizetett összeg 30 százalékának, de több számla esetén is legfeljebb 100 ezer forint (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be az öregséginyugdíj-korhatárt, 130 ezer forint) átutalásáról.
A nyugdíj-előtakarékossággal kapcsolatos átutalás nem haladhatja meg az összevont adóalap adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részét. Az adóévben befizetett összegeknek (hasonlóan az önkéntes pénztári befizetésekhez) a befizetési időpontja szerinti tételeket kell figyelembe venni (függetlenül az áthúzódó jóváírási időpontoktól).
A nyugdíj-előtakarékossági számlára történő átutalásra a magánszemélynek külön nyilatkozatban (nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat) kell rendelkeznie az adóbevallása vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítását kérő nyilatkozata keretében. Ezt a rendelkező nyilatkozatot a nyugdíj-előtakarékossági számla vezetője által kiadott, az adóévben befizetett összegek együttes értékét tartalmazó igazolás(ok) alapján lehet megtenni. Az igazolásokról a számlavezetőket az adókedvezményre jogosító igazolás adatszolgáltatására vonatkozó előírások szerint adatszolgáltatási kötelezettség terheli.
Ha a magánszemélynek több nyugdíj-előtakarékossági számlája van, akkor is csak egy számlát jelölhet meg nyilatkozatában. A magánszemély nyilatkozatában megjelölt összeget az adóhatóság utalja át a nyugdíj-előtakarékossági számla javára. Amennyiben a magánszemélynek adótartozása van, az adóhatóság az átutalást csak az adótartozás kiegyenlítését követően, legfeljebb 30 napon belül teljesíti (Szja-tv. 44/B §-a).
1.2.8.3. Közös szabályok
Amennyiben a magánszemélynek önkéntes kölcsönös pénztári és nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatai alapján járó két kiutalás összege több, mint az összevont adóalapja adójának az adókedvezményekkel csökkentett része, akkor az adóhatóságnak a rendelkező nyilatkozatokban jogszerűen megjelölt összegeket arányosan csökkentve kell kiutalnia.
Ha utóbb önellenőrzés vagy utólagos adóhatósági adómegállapítás eredményeként az összevont adóalap adókedvezményekkel csökkentett része nagyobb, mint amennyi a kiutalás teljesítésekor volt, a kiutalás emiatt nem változhat. Ellenkező esetben, ha a kiutalás több volt, mint az önellenőrzés, illetőleg az utólagos adóhatósági adómegállapítás szerinti (kedvezményekkel csökkentett) adó, a különbözetet az adóhatóság személyijövedelemadó-kötelezettségként írja elő (Szja-tv. 44/C §-a).
1.2.8.4. Az adó 1-1 százalékára vonatkozó rendelkezés
A magánszemélyek külön törvény szerint a jövőben is rendelkezhetnek az adójuk 1-1 százalékáról a megjelölt kedvezményezettek (közhasznú szervezetek, egyházak stb.) javára.
1.2.9. Az adóelőleg megállapítása, bevallása és megfizetése
1.2.9.1. Adójóváírás az adóelőlegnél
Az adójóváírás mértékének változásával összhangban módosultak az adóelőleg levonásánál figyelembe vehető összegek. A munkavállalónak a jövőben is nyilatkoznia kell arról, hogy kéri a havi adójóváírás figyelembevételét az adóelőleg megállapításánál.
A munkáltató a törvényben rögzített feltételek alapján határozza meg, hogy az adott hónapra a magánszemélyt a magasabb mértékű (havonta legfeljebb 11 340 forint összegű) vagy az alapmértékű (havi 9000 forint összegű) adójóváírás illeti-e meg. E szerint a kifizető az adott hónapban a magasabb mértékű adójóváírást érvényesíti, ha a magánszemély adott havi bére nem több, mint a kiegészítő jogosultsági határként meghatározott összeg (1 millió forint) egytizenketted része, azaz 83 333 forint.
Ha a munkáltató által az adóévben kifizetett bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapok összege az adott kifizetést is figyelembe véve meghaladja az 1 millió forintot, a magasabb összegű adójóváírás az adóelőlegnél nem (részben sem) érvényesíthető.
Ha a magánszemély adott havi jövedelme a 83 333 forintot meghaladja, vagy adóelőleg-alapjainak összege – szintén az adott kifizetést is figyelembe véve – az év elejétől összesítve már meghaladja az 1 millió forintot, akkor csak az alapmértékű, azaz a havi 9000 forintos összegű adójóváírás érvényesíthető.
Az általános mértékű havi adójóváírás sem érvényesíthető az adóelőlegnél, ha a magánszemély adóelőleg-alapjainak összege – az adott kifizetést is figyelembe véve – a jogosultsági határt, azaz az 1 millió 500 ezer forintot meghaladja.
A havi adójóváírás mindezek mellett továbbra is csak a bérjövedelem után, legfeljebb a bér 18 százaléka mértékéig vehető igénybe, az említett korlátok figyelembevételével [Szja-tv. 48. § (12) bekezdésének aa) és ab) alpontja].
1.2.9.2. Egyéni vállalkozók, mezőgazdasági őstermelők adóelőlegfizetése, -bevallása
Az egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági őstermelők a 2006. évben is negyedévenként kötelesek az adóelőleg megfizetésére. Az egyes negyedévekben fizetendő adóelőleget az év elejétől számított adóelőleg-alapokra (vállalkozói kivét, őstermelői jövedelem, vállalkozói adóalap, átalányadó-alap) kiszámított adó és a korábban már megfizetett adóelőleg különbözeteként (göngyölítve) kell meghatározni.
Az összevont adóalapba tartozó vállalkozói kivét, illetőleg az őstermelői jövedelem adóelőlegének meghatározásánál a figyelembe vehető adókedvezményeket is göngyölítve kell beszámítani [Szja-tv. 49. §-ának (10) bekezdése].
A vállalkozói személyi jövedelemadót fizető egyéni vállalkozók – ha az év elejétől az adott negyedév végéig megfelelnek a kétkulcsos vállalkozói személyi jövedelemadó alkalmazási feltételeinek – az adóelőlegnek 5 millió forintot meg nem haladó része után (választásuk szerint) a 10 százalékos adókulccsal állapíthatják meg az adóelőleget. A göngyölítés szabályát is figyelembe véve ez azt is jelenti, hogy valamely feltétel hiányának beálltát követően az adott negyedévi adóelőleg-fizetéskor a 16 és 10 százalékos adókulcs korábbi negyedévekre vonatkozó különbözetét is meg kell fizetniük [Szja-tv. 49. §-ának (13) bekezdése].
A magánszemély kötelezettségeként megállapított és fizetett adóelőleget azoknak a magánszemélyeknek, akik egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytatnak, a jövőben is negyedéves bontásban, az éves adóbevallás keretében kell bevallaniuk. Ugyanígy kell eljárniuk a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozói tevékenységet (is) folytató magánszemélyeknek és az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozóknak is, a vállalkozói bevételeiken kívüli bevételeik tekintetében, továbbá a kiegészítő tevékenységet is folytató egyéni vállalkozónak minősülő magánszemélynek.
A főállású egyéni vállalkozónak az általa megállapított és megfizetett minden adóelőleget negyedévenként, az adott negyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként, az azt követő hónap 12-éig kell bevallania [Szja-tv. 49. §-ának (17) bekezdése].
Így tehát a vállalkozói tevékenységén kívüli bevételeinek adóelőlegét is az előzőek szerint kell bevallania, ha annak megfizetésére maga köteles.
Azok az önadózó magánszemélyek, akik valamely külön adózó jövedelmük adójának megállapítására kötelezettek, a jövőben is az éves adóbevallásban vallják be az adót akkor, ha főállású egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytatnak. Amennyiben folytat főállású vállalkozói tevékenységet, akkor a külön adózó jövedelmei után saját maga állapítja meg az adót, és negyedévenként a negyedévet követő hó 12-éig az adófizetési kötelezettség keletkezésétől függően havi vagy negyedéves bontásban vallja be. Negyedéves gyakoriságú adófizetési kötelezettség esetén az adót a tárgynegyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként kell bevallani.
1.2.10. Egyéni vállalkozók és mezőgazdasági őstermelők
1.2.10.1. A vállalkozói személyi jövedelemadó
A társasági adóalanyokkal azonosan 2006-tól az egyéni vállalkozók számára is – meghatározott feltételek teljesülése esetén – sávos, kétkulcsos adótábla alkalmazható a vállalkozói adóalap adójának megállapítására.
Az egyéni vállalkozó a vállalkozói adóalap első 5 millió forintjára az általános 16 százalékos kulcs helyett 10 százalékos adómértéket alkalmazhat, amennyiben megfelel a következő feltételeknek:
– az általa foglalkoztatottak adóévi átlagos állományi létszáma legalább egy fő (önmagát is beleértve, ha nem kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül);
– nem érvényesíti a kisvállalkozások adókedvezményét, és
– az általa költségként elszámolt és bevallott nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék összege, ha a székhelye a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékéről szóló 64/2004. (IV. 15.) Korm. rendelet 3. és 5. számú mellékletében felsorolt térségben, illetőleg településen van, legalább az adóévi átlagos állományi létszám és az adóév első napján érvényes havi minimálbér évesített összege szorzatának megfelelő összeg, illetve ha a székhelye az előzőekben nem említett helységben van, legalább az előbbiek szerint számított összeg másfélszerese [Szja-tv. 49/B §-ának (10) bekezdése].
Azoknak az egyéni vállalkozóknak, akik az előbbiekben ismertetett valamely feltételnek nem felelnek meg, a vállalkozói személyi jövedelemadó továbbra is a teljes vállalkozói adóalapnak a 16 százaléka.
Az átlagos állományi létszámot az egyes munkavállalók munkaviszonyának kezdetétől annak megszűnéséig eltelt naptári napok összegezésével, majd az adóév napjai számával történő elosztásával, két tizedesre kerekítve kell meghatározni. A nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak ugyanígy kell önmagát is figyelembe vennie, ha a tevékenységét az adóév közben kezdte el vagy megszüntette. Ha a nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó tevékenységét egész évben folytatta, egyszerűbb, ha az alkalmazottaira kiszámított átlagos állományi létszámot önmaga miatt eggyel megnöveli [Szja-tv. 49/B §-ának (19) bekezdése].
Az átlagos állományi létszám meghatározásakor nem kell figyelembe venni azokat a munkavállalókat, akik az egyéni vállalkozónál történő foglalkoztatásuk előtt kapcsolt vállalkozásnak minősülő személynél álltak munkaviszonyban, munkaviszony jellegű jogviszonyban vagy személyes közreműködés címén folytatták tevékenységüket. Ettől függetlenül az utánuk fizetett nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék része az adóévben ilyen címen költségként elszámolt és bevallott összegnek.
Az átlagos állományi létszám kiszámításánál ugyancsak figyelmen kívül kell hagyni azokat a naptári napokat, amelyeket a munkavállalók meghatározott okok miatt töltenek távol. Ilyen ok a szülési szabadság, a gyermekgondozási ellátás miatti szabadság, a betegség miatti 30 napon túli keresőképtelenség, a sorkatonai szolgálat teljesítése, a büntetés-végrehajtás miatti távollét.
A havi minimálbér évesített összege az év első napján érvényes legkisebb kötelező munkabér 12-szeresével egyező összeg.
A 10 százalékos mértékkel számított vállalkozóiadóalap 6 százaléka úgynevezett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül. A vállalkozási bevételt csökkentő egyéb kedvezmények "de minimis" támogatástartalmát az összes ilyen kedvezményre 5 millió forintig 10 százalékos, azt meghaladóan 16 százalékos adókulccsal kell meghatározni [Szja-tv. 49/B. §-ának (10) bekezdése].
A vállalkozói jövedelem szerint adózó egyéni vállalkozó a vállalkozói bevétele után fizetendő adóelőleg megállapításánál, az 5 millió forintot meg nem haladó adóelőleg-alap összegéig alkalmazhatja a 10 százalékos adókulcsot, amennyiben az arra vonatkozó egyéb feltételek a negyedévben teljesülnek [Szja-tv. 49. §-ának (13) bekezdése].
1.2.10.2. Az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó és mezőgazdasági kistermelő adója
Az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó és mezőgazdasági kistermelő adójának összegét az összevont adóalapnál alkalmazandó új adótábla alapján kell megállapítani. E szerint az említetteknek az adó átalányadó-összegét az átalány-költséghányad levonásával megállapított éves adóalap után az összevont adóalapra a törvényben meghatározott mindenkori adótábla szerint kell kiszámítaniuk [Szja-tv. 55. §-ának (1) bekezdése].
Az átalányadózásra áttérő egyéni vállalkozónak az áttérést megelőző időszakról fennálló pénztartalékát nem kell nyilvántartásba vennie és adóbevallásában évenként feltüntetnie [Szja-tv. 51. §-ának (4) bekezdése].
Az átalányadózás választásának feltételei (például a vállalkozói bevétel a 8 millió forintot, kiskereskedelmi tevékenység esetén a 40 millió forintot nem haladhatja meg, a vállalkozó nem állhat munkaviszonyban), illetőleg a törvényben rögzített költséghányadok változatlanok maradtak.
1.2.11. Az egyéni vállalkozókra és mezőgazdasági őstermelőkre vonatkozó egyéb szabályok
1.2.11.1. Szakképző-iskolai tanuló foglalkoztatása
A szakképző-iskolai tanulót tanulószerződéssel foglalkoztató egyéni vállalkozó és mezőgazdasági őstermelő a bevételét csökkentheti minden megkezdett hónap után az adóév első napján érvényes minimálbér 24 százalékával (a kedvezménymérték eddig 20 százalék volt) [Szja-tv. 21. § (1) bekezdésének a) pontja és 49/B § (6) bekezdésének a) pontja].
A szakképző iskolával kötött együttműködési megállapodás alapján végzett gyakorlati képzés esetén változatlanul a minimálbér 12 százalékával csökkenthető a bevétel.
1.2.11.2. Helyi iparűzési adó elszámolása
Az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő az adóévben megfizetett helyi iparűzési adó teljes összegével csökkentheti a bevételét (jelenleg az iparűzési adó felével lehet a bevételt mérsékelni). A bevétel csak akkor csökkenthető, ha az egyéni vállalkozónak, a mezőgazdasági őstermelőnek az adóév utolsó napján nincs az állami vagy az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása [Szja-tv. 21. § (1) bekezdésének b) pontja és 49/B § (6) bekezdésének e) pontja].
1.2.11.3. Egyéni vállalkozói tevékenység folytatása özvegy vagy örökös esetében
Az egyéni vállalkozó halála esetén az özvegy vagy az örökös a tevékenység folytatására akkor is jogosult az egyéb feltételek fennállása esetén, ha az elhunyt olyan egyéni vállalkozó volt, akinek a tevékenysége folytatásához nem volt szükség vállalkozói igazolványra. A vállalkozói igazolványt feltételként előíró szövegrész hatályon kívül helyezése a 2004-2005. évekre visszamenőleges hatályú [Szja-tv. 49/A §-ának (7) bekezdése].
1.2.11.4. Egyéni vállalkozó elhatárolt vesztesége
A mezőgazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő az elhatárolt veszteségét az elhatárolás évét megelőző két év adóellenőrzés, adóellenőrzés során feltárt jövedelmével szemben – már 2005-ben is – elszámolhatja [Szja-tv. 22. §-ának (5) bekezdése és 49/B § (7) bekezdésének a) pontja].
Az elhatárolt veszteség bármely későbbi adóév vállalkozói jövedelmével szemben elszámolható. Amennyiben a vállalkozói tevékenység megkezdésének ötödik évétől a vállalkozó bevétele nem éri el az elszámolt költség felét, vagy a vállalkozó a megelőző két évben is veszteséget határolt el, úgy a veszteség elhatárolásához szükség van az adóhatóság engedélyére.
1.2.12. Költségelszámolások
1.2.12.1. Tárgyi eszközök egyösszegű elszámolásának értékhatára
Az egyéni vállalkozóknál és az önálló tevékenységet folytató magánszemélyeknél a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak beszerzésére, előállítására fordított, legfeljebb 100 ezer forintnyi kiadás költségként elszámolható (az egyedi értékhatár jelenleg 50 ezer forint) (Szja-tv. 3. számú mellékletének I. 2. pontja, 11. számú mellékletének I. 2. pontja).
1.2.12.2. Az általános személygépkocsi-normaköltség emelkedése
Az igazolás nélkül elszámolható munkáltatói költségtérítéshez, illetve a járművek utáni költségek elszámolásához alkalmazható általános személygépkocsi-normaköltség összege 9 Ft/km (ez jelenleg 3 Ft/km) (Szja-tv. 3. számú mellékletének II. 6., IV. 3. pontja és 11. számú mellékletének III. 6. pontja).
1.2.12.3. Üzemanyagköltség elszámolása
Az üzemanyag forgalmi adóját levonásba helyező egyéni vállalkozó, illetve önálló tevékenységet folytató magánszemély a járművek utáni költségek elszámolásánál nem alkalmazhatja az APEH által közzétett üzemanyagárat, az üzemanyag utáni költségelszámolásra csak a számlák alapján, nettó összegben van lehetőség (Szja-tv. 3. számú mellékletének IV. 1. pontja, 11. számú mellékletének III. 1. pontja).
1.2.12.4. A 100 százalékos értékcsökkenési leírásra jogosító beruházások
Az Szja-tv. évközi módosítása nyomán a 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó 100 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet a korábban még használatba nem vett, a műszaki gépek, berendezések és – a személygépkocsi kivételével – a járművek között nyilvántartott tárgyi eszköz bekerülési értéke esetében, amennyiben a tárgyi eszközt a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékéről szóló 64/2004. (IV. 15.) Korm. rendelet szerint a területfejlesztés szempontjából leghátrányosabb helyzetű 48 kistérség valamelyikében helyezi üzembe. E rendelkezést már 2005. január 1-jétől lehet alkalmazni. A módosuló szabály a korábbinál egyszerűbben határozza meg, hogy az értékcsökkenési leírásként figyelembe vett összeg mely része minősül de minimis támogatásnak (az egyösszegű értékcsökkenési leírás 1 százaléka, jármű esetében 3 százaléka minősül ún. csekély összegű támogatásnak) [Szja-tv. 11. számú mellékletének II. 2. p) alpontja].
Az értékcsökkenési leírást az üzembe helyezés napjától a kiselejtezés vagy elidegenítés napjáig lehet elszámolni. Ha az üzembe helyezés vagy az elidegenítés az adóévben év közben valósul meg, akkor az értékcsökkenési leírás összegét napi időarányosítással kell kiszámítani [Szja-tv. 1. számú mellékletének II. 2. b) alpontja].
Nem kell időarányosítást alkalmazni akkor, ha
– az értékcsökkenés elszámolása a cégautóadó megfizetésére tekintettel történik, vagy
– az értékcsökkenés elszámolása az előzőekben ismertetett p) alpont alapján történik.
E szabály már 2005. január 1-jére visszamenőleges hatállyal alkalmazható.
1.2.13. Tőkejövedelmek
1.2.13.1. Kamatjövedelemnek minősülő biztosítói kifizetések
Kamatjövedelemnek minősül a biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból származó bevétel, ha a biztosítás díját a magánszemély vagy javára más magánszemély fizette, vagy ha az adóköteles biztosítási díjnak minősült, továbbá a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás, valamint a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű szolgáltatásából származó bevételt.
A magánszemély ilyen típusú kamatjövedelme esetén az adó mértéke a 2005. évben 0 százalék. Ezzel szemben 2007. január 1-jétől a Szja-tv.-ben nevesített kamatjövedelmek után 10 százalékos mértékű adófizetési kötelezettség keletkezik (hasonlóan a tőzsdei ügyletekből származó jövedelemhez).
A kamatból származó jövedelem szabályai között módosul az a rendelkezés, amely a biztosítási szerződések alapján történő egyes kifizetések révén keletkező jövedelmeket kamatnak minősíti [Szja-tv. 65. § (1) bekezdésének i) pontja]. E szerint kamat:
– a biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból származó, vagy
– a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás egyösszegű kifizetései közül a lejárati szolgáltatás címén kifizetett,
– a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás lejárati szolgáltatása címén kifizetett
bevételből az a rész, amely meghaladja a magánszemély, vagy javára más magánszemély által fizetett biztosítási díj összegét, vagy az adóköteles biztosítási díj összegét. E különbözet megállapításához nem lehet figyelembe venni a magánszemély által, vagy javára más magánszemély által fizetett biztosítási díjat, ha azt költségként elszámolta a díj fizetője.
Nem tekinthető kamatnak az előzőek szerint megállapított jövedelem, ha annak díja – akár részben is – adómentes volt. Ilyen esetekben az egyéb jövedelemre irányadó - Szja-tv. 28. §-ának (1) bekezdése – rendelkezés szerint kell eljárni. Egyéb esetekben a biztosító szolgáltatása a törvény 1. számú mellékletének 6.6. alpontja szerint adómentes.
A kamatból származó jövedelem a 2006. évben változatlanul 0 százalékos adókulccsal adózik.
1.2.13.2. Árfolyamnyereségből származó jövedelem és kamatjövedelem
A hazai és az uniós tagállamokban működő tőzsdén kötött ügyletek bevétele 2007-ig (a kamat 10 százalékos adójának bevezetéséig) továbbra is kamatnak minősül.
Változás, hogy 2006. január 1-jétől nem kamat (2007. január 1-jétől nem tőzsdei ügyletből származó jövedelem), hanem árfolyamnyereség az a bevételrész, amely az értékpapírt átruházó magánszemélynél annak megszerzésekor azért nem volt adóköteles, mert ahhoz a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelése révén jutott, vagy átalakulással a társas vállalkozás jogutódjában szerezte azt. Az új szabályozás az adómentes dolgozói üzletrészt, részvényt nem érinti [Szja-tv. 67. § (1) bekezdésének b) pontja].
Annál az értékpapírnál, amely után illetékfizetési kötelezettség áll fenn, a megszerzésre fordított összegként az illeték alapját kell figyelembe venni [Szja-tv. 67. § (9) bekezdésének ak) pontja].
Továbbra is az értékpapír megszerzésével összefüggő járulékos költségnek minősül
– a megszerzéskor fizetett illeték,
– a megszerzéssel, tartással vagy átruházással összefüggő igazolt kiadás,
– a megszerzés alapjául szolgáló vételi jog és az átruházás alapjául szolgáló eladási jog ellenértékeként a magánszemélyt terhelő igazolt összeg, továbbá
– a kölcsönbe adott értékpapír visszaszerzésére fordított érték, illetve - visszaszolgáltatás hiányában – a fizetett kártérítés tőkepiaci törvény szerinti legkisebb összege [Szja-tv. 67. § (9) bekezdésének b) pontja].
1.2.14. Természetbeni juttatások és más engedmények
1.2.14.1. Természetbeni juttatások, reprezentáció
A magánszemély által megszerzett természetbeni juttatásnak minősül az ingyenesen vagy kedvezményesen kapott termék, illetve szolgáltatás piaci értéke. Ha az így megszerzett terméket, szolgáltatást a magánszemély elidegeníti, szerzési érték (a szerzéskori) a szokásos piaci ár. A természetbeni juttatás után felszámítandó adó továbbra is 44 százalék, amelyet a kifizető fizet meg és vall be [Szja-tv. 69. §-ának (2)–(5) bekezdése].
A 2006. évtől a reprezentáció adómentes mértéke az adóévre elszámolt éves összes bevétel 1 százaléka, de legfeljebb 25 millió forint (a határértékek jelenleg 0,5 százalék, illetőleg 10 millió forint) [Szja-tv. 69. § (7) bekezdésének aa) alpontja].
1.2.14.2. A munkáltató adókötelezettsége a béren kívüli juttatások után
A munkáltató által adható adómentes béren kívüli juttatásokra külön szabályozást vezetett be a törvényalkotó a 2006. évtől.
Egyes munkahelyi adómentes béren kívüli juttatások esetében 2006. január 1-jétől adóköteles béren kívüli juttatásnak minősül az egyes juttatások együttes értékéből a 400 ezer forintot meghaladó rész. Ezzel tehát a munkáltató által adható adómentes béren kívüli juttatások értékhatára a bértől függetlenül évi 400 ezer forint. A keret átlépése esetén a juttatás (függetlenül attól, hogy önmagában adómentes vagy bevételnek nem számító juttatásról van szó) – a juttatót terhelő módon, a természetbeni juttatásra vonatkozó adómértékkel – adókötelessé válik.
Az év közben felvett vagy kilépő munkavállalónál az adómentes értékhatárt a munkaviszonyban töltött napokkal kell arányosítani (Szja-tv. 71. §-a).
Az említett adómentes keretbe tartozó juttatások a következők:
– az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba és/vagy az önkéntes kölcsönös önsegélyező pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulásból az a rész, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni,
– az iskolai rendszerű képzés címén átvállalt, viselt költségből az a rész, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell számításba venni (a 2006 előtt megkezdett iskolarendszerű képzést figyelmen kívül kell hagyni),
– az adómentes üdülési csekk értéke vagy az adómentes üdülési szolgáltatás szokásos piaci értéke,
– az adómentes iskolakezdési támogatás értéke,
– a bírót, az igazságügyi alkalmazottat, valamint az ügyészségi alkalmazottat törvény előírása alapján megillető adómentes ruházatiköltség-térítés, továbbá a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény alapján a magánszemélyt megillető adómentes ruházatiköltség-térítés,
– az adómentes internethasználat munkáltató által átvállalt díja, valamint az adómentes számítógép-juttatás szokásos piaci értéke,
– az adómentes bankszámlaköltség-térítés összege,
– a művelődési intézményi szolgáltatás szokásos piaci értéke, valamint
– az ingyenes vagy kedvezményesen juttatott helyi utazási bérlet juttatása révén kapott adómentes bevétel.
A kereten felüli rész meghatározásához a felsoroltak közül minden olyan juttatást be kell számítani, amelyet az adóévben a munkáltató az adott munkavállalónak ad, azt is, amelyet a munkaviszonyára tekintettel más magánszemély részére (például családtagnak) juttat.
Az adóköteles béren kívüli juttatásra vonatkozó adó mértéke 44 százalék. A munkáltató az adót az adóév utolsó napjára – vagy a munkaviszony megszűnése napjára – állapítja meg, és a kifizetőre vonatkozó szabályok szerint fizeti meg és vallja be [Szja-tv. 71. §-ának (1)–(5) bekezdései].
1.2.14.3. Kamatkedvezményből származó jövedelem
Kamatkedvezményből származó jövedelemnek minősül a kifizető magánszeméllyel szemben fennálló követelésére a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegével kiszámított kamatnak az a része, amely meghaladja a magánszemély által fizetett kamatot. A kamatkedvezmény utáni adó mértéke 44 százalék, az adót a kifizető köteles megállapítani, megfizetni és bevallani.
Nem keletkezik kamatkedvezményből származó jövedelem az áruszállításhoz, szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódóan szerződés vagy jogszabály alapján felszámítandó kötbér, kártérítés vagy más hasonló kötelezettség után sem [Szja-tv. 72. § (4) bekezdésének a) pontja].
1.2.14.4. Társasház jövedelme
A társasház adóalapjába nem számít bele az az összeg, amelyet a társasház közvetített szolgáltatásként továbbszámláz [Szja-tv. 75. §-ának (5) bekezdése].
1.2.14.5. Kedvezményezett részesedéscsere
A szavazati jogok többségének megszerzése mellett kedvezményezett részesedéscserének minősül az is, ha a megszerző társaság a jogügylet előtt már rendelkezett a szavazati jogok többségével, és azt tovább növeli [Szja-tv. 77/A § (9) bekezdésének a) pontja].
1.2.14.6. Üzemanyagár közlése
Az APEH havonta, a tárgyhónapot megelőző hónap 25. napjáig teszi közzé az egyszerűsített elszámoláshoz alkalmazható üzemanyagárat (ezt eddig negyedévente kellett megtennie). Amennyiben az üzemanyagár törvényben vagy kormányrendeletben előírt szabályok változása miatt emelkedik, az adott hónapra közzétett üzemanyagárat a szabályok változásával összefüggő fogyasztói áremelés időpontjától az adott hónap végéig a bejelentett áremelés mértékével növelten lehet alkalmazni (Szja-tv. 82. §-ának (2) bekezdése).
1.2.15. Adómentes juttatások
1.2.15.1. Fogvatartott részére adott juttatás
A szociális és más ellátások közül adómentes a fogvatartott részére – a fogva tartás ideje alatt a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény szerint – a büntetés-végrehajtási szerv által biztosított foglalkoztatásból származó bevétele, továbbá a büntetés-végrehajtási szerv által – a szakfeladatai körében – a fogvatartott részére adott juttatás, valamint a szociálisan rászoruló részére nyújtott szociális segély (Szja-tv. 1. számú mellékletének 1.6. pontja).
1.2.15.2. Távfűtési támogatás
A lakáshoz kapcsolódóan – eltérő rendelkezés hiányában – adómentes a törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott, a lakosság széles körét érintő, az államháztartás valamely alrendszere költségvetése terhére juttatott támogatás. Ilyennek minősül különösen a közműfejlesztési támogatás és a távfűtési támogatás (Szja-tv. 1. számú mellékletének 2.5. pontja).
1.2.15.3. Lakás-takarékbetét kamata
Adómentes – a lakás-takarékpénztárakról szóló törvény szerint nyújtott állami támogatáson és a támogatásra jóváírt kamaton kívül – a lakástakarék-betétre fizetett (jóváírt) kamat is [Szja-tv. 1. számú mellékletének 2.6. pontja].
1.2.15.4. Munkáltató által adott lakáscélú támogatás
A munkáltató által adómentesen adható lakáscélú támogatás összege 750 ezer forintról 1 millió forintra emelkedett, amely azonban több munkáltató esetén és a folyósítás évét megelőző négy évben ilyenként folyósított összegekkel együtt is legfeljebb 1 millió forint lehet. A négyéves korlátot első ízben a támogatás 2009. évi folyósításánál kell alkalmazni.
A vonatkozó átmeneti szabály szerint a támogatás 2006. évi folyósítása esetén a 2005-2006-os időszakban, 2007. évi folyósítása esetén a 2005-2007-es időszakban, míg a 2008. évi folyósítása esetében a 2005-2008-as időszakban kifizetett támogatások együttes értékét kell az 1 millió forintos értékhatárhoz viszonyítani.
A munkáltatónak az általa elengedett lakáscélú kölcsön adómentes összegéről az adóhatóság részére az adóévet követő január 31-éig adatot kell szolgáltatnia (Szja-tv. 1. számú mellékletének 2.7. pontja).
1.2.15.5. Jövedelmet pótló kártérítés
A kockázatok viselése körében adómentesnek minősülő bevételeket és az eddigi jogértelmezési gyakorlatot megerősítve a rendelkezés kimondja, hogy a jövedelmet pótló kártérítés olyan jogcímen adóköteles, amilyen jogcímen jövedelmet pótol. A rendelkezést a hatálybalépést megelőző bármely időszak adókötelezettségére alkalmazni lehet (Szja-tv. 1. számú mellékletének 6.6. és 6.9. pontjai).
1.2.15.6. Önkéntes kölcsönös biztosítópénztár kedvezményezettnek fizetése
Egyéb indokkal adómentes az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a kedvezményezett részére kifizetett összeg. A rendelkezés a hatálybalépést megelőző bármely időszak adókötelezettségére alkalmazható (Szja-tv. 1. számú mellékletének 7.3. pontja).
1.2.15.7. Donor étkeztetése
Adómentes az egészségügyi intézmény által nyújtott, természetben és utalvány formájában biztosított donorétkeztetés. E rendelkezés a törvény kihirdetésének napjától hatályos, de a kihirdetést megelőző bármely időszakban nyújtott donorétkeztetésre alkalmazható (Szja-tv. 1. számú mellékletének 7.7. pontja).
1.2.15.8. Nyugdíj-előtakarékossági számlához kapcsolódó jóváírás
Adómentes a nyugdíj-előtakarékossági számla szerint a tulajdonos követelését növelő jóváírás, ha az a befektetési eszközzel végzett ügylet nyeresége vagy a befektetési eszköz hozama, kivéve az osztalékból származó jövedelmet azzal, hogy e rendelkezés csak a 2006. december 31-ét követő jóváírásokra alkalmazható (Szja-tv. 1. számú mellékletének 7.16. pontja).
1.2.15.9. Egyes munkaerő-piaci juttatások
2005. január 1-jétől visszamenőleges hatállyal adómentes az államháztartás valamely alrendszerének költségvetése terhére és az Európai Unió valamely pénzügyi alapjából támogatott felnőttképzésként, munkaerő-piaci képzésként nyújtott támogatás, felnőttképzési szolgáltatás, a képzés időszaka alatt juttatott étkezési, közlekedési és szállásköltség-térítés, megélhetési támogatás. Az adómentesség nem vonatkozik a keresetkiegészítésre és a keresetpótló juttatásokra (Szja-tv. 1. számú mellékletének 7.17. pontja).
1.2.15.10. Hallgatónak nyújtott támogatás
Adómentes természetbeni juttatások a hallgatónak a felsőoktatásról szóló törvény alapján nem pénzben nyújtott támogatás (Szja-tv. 1. számú mellékletének 8.6. pontja).
1.2.15.11. Étkezési utalvány
Az étkezőhelyi vendéglátás, munkahelyi étkeztetés, közétkeztetés keretében a munkáltató által adómentesen adható juttatás (utalvány) értéke havi 8 ezer forintról 9 ezer forintra emelkedett. Havi 4000 forintról 4500 forintra nő a kizárólag fogyasztásra, kész étel vásárlására jogosító utalvány formájában juttatott bevétel adómentes része.
Az adómentes étkezési juttatás lehetősége a – Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény előírásai szerint – munkáltatóhoz kirendelt munkavállaló számára is biztosított. Az élelmiszer-utalványra vonatkozó kedvezmény az étel- és italautomatából történő vásárlásra jogosító elektronikus adathordozónál is alkalmazható (Szja-tv. 1. számú mellékletének 8.17. pontja).
1.2.15.12. Diplomáciai vendéglátás
Adómentes természetbeni juttatás az államközi és az államok feletti szervezetekkel kapcsolatos diplomáciai események során nyújtott vendéglátás és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás akkor is, ha azt a gazdasági és közlekedési miniszter nyújtja [Szja-tv. 1. számú mellékletének 8.19. b) alpontja].
1.2.15.13. Iskolakezdési támogatás
A munkáltató által adómentesen adható iskolakezdési támogatás mértéke 17 ezer forintról 19 ezer forintra emelkedett.
Az adómentes iskolakezdési támogatás a tanév első napját megelőző és követő 60 napon belül nyújtható, tankönyv, taneszköz, ruházat vagy kizárólag az előzőek vásárlására jogosító utalvány formájában. Az iskolakezdési támogatásnak az adómentesség értékhatárát meghaladó része a magánszemély munkaviszonyból származó jövedelmének minősül (Szja-tv. 1. számú mellékletének 8.30. pontja).
1.2.15.14. Bérletjuttatás
Adómentes természetbeni juttatás a munkáltató által a nevére szóló számlával megvásárolt, a munkavállalónak ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott, kizárólag a munkavállaló helyi utazására szolgáló bérlet formájában megszerzett bevétel – az összeg korlátozása nélkül.
A munkavállaló helyi utazására szolgáló bérlet formájában megszerzett bevétel a jövő évtől teljes egészében, az étkezési utalványtól függetlenül, adómentes (bérletre vonatkozó adómentességi értékhatár eddig havi 2 ezer forint volt). Az új szabályok értelmében az adómentesség a munkavállaló által részben megtérített bérletjuttatásra is vonatkozik (Szja-tv. t1. számú mellékletének 8.34. pontja).
1.2.16. A biztosítás kedvezményéhez kapcsolódó egyéb módosítások
Az Szja-tv. 7. számú melléklete szerinti feltételek teljesülésekor érvényesíthető a biztosítások kedvezménye. A melléklet meghatározza azokat az eseteket, amikor valamely ok miatt a magánszemélynek az igénybe vett kedvezmény vonatkozásában visszafizetési kötelezettsége keletkezik.
A magánszemélyt adókedvezmény illeti meg minden olyan élet- vagy nyugdíjbiztosítás díja után is, amikor a biztosítási szerződés díja összevonandó jövedelemnek minősül (jelenleg az adókedvezmény a magánszemélyt a munkáltatója által kötött, élet- vagy nyugdíjbiztosítás adóköteles díja után illette meg) (Szja-tv. 7. számú mellékletének 2. pontja).
A nyugdíjbiztosítás adókedvezménye igénybevételénél nem feltétel a 10 éves időtartam, de a biztosítottnak járó szolgáltatás kizárólag nyugdíj-kiegészítő járadék lehet. A módosítással nyugdíj-kiegészítő járadéknak minősül az olyan szolgáltatás is, amelyet a nyugdíj kiegészítéseként vagy a helyett évente legalább egyszer nem csökkenő mértékben pénzen kívül más egységben kifejezve folyósítanak (Szja-tv. 7. számú mellékletének 9. pontja).
A rendelkezési jog gyakorlásának minősülő, s így az adókedvezmény növelt összegű visszafizetési kötelezettségét eredményező csökkenő összegű járadékszolgáltatás fogalma a jövőben kiterjed a pénzen kívüli más egységben folyósított szolgáltatásra is [Szja-tv. 7. számú mellékletének 11. g) alpontja, 12. pont e) alpontja].
Nem minősül a rendelkezési jog gyakorlásának az olyan szerződésmódosítás, amelynek következtében a magánszemély vagy más magánszemély a szerződésmódosítást követően a továbbiakban is jogosult a szerződés alapján adókedvezmény igénybevételére. Ilyen szerződésmódosítás lehet többek között az életbiztosítás esetében az időtartam megváltoztatása (a csökkentése is), ha az határozott időtartamra és legalább tíz évre szól.
A rendelkezési jog gyakorlásának nem minősülő jellemző, de nem kizárólagos nevesített esetek:
– a szerződés szerinti kedvezményezett személyének megváltoztatása,
– a biztosítási díj vagy biztosítási összeg módosítása, továbbá
– ha a szerződő személy helyébe más személy vagy maga a biztosított magánszemély lép.
Ez utóbbi esetben a szerződés olyan módosítása, amelynek révén más személy válik a díj fizetésére kötelezetté, csak akkor nem minősül rendelkezési jog gyakorlásának, ha a biztosítási szerződésen a felek rögzítik a szerződés alapján a módosítást megelőzően bárki által igénybe vett azon adókedvezmények összegét, amelyre a visszafizetési kötelezettség még nem járt le (Szja-tv. 7. számú mellékletének 13. pontja).
Ha az Szja-tv. 7. számú mellékletében foglalt rendelkezések szerint amiatt nem minősül rendelkezési jog gyakorlásának az adott szerződés módosítása, mert a díj fizetésére kötelezett magánszemély személyében történik változás, akkor a rendelkezési jogot utóbb gyakorló magánszemély köteles a bárki által érvényesített adókedvezmény összegét a törvényben előírt módon visszafizetni (ekkor figyelemmel kell lenni a törvény 42. §-ának új (4) bekezdésében foglaltakra is) (Szja-tv. 7. számú mellékletének 14. pontja).
1.3. A személyi jövedelemadó 2007-2010. évi változásai
1.3.1. Az összevont adóalap adójának meghatározása
1.3.1.1. Adótábla
Az adótábla sávhatára 2007-től a sávhatár 1 millió 700 ezer forint, 2008-től 1 millió 900 ezer forint, 2009-től 2 millió 300 ezer forint, 2010-től 3 millió forint azzal, hogy ezekben az években az adótábla alsó adókulcsa 18 százalék, a sávhatár felett 36 százalék az adó mértéke.
1.3.2. Tőkejövedelmek
1.3.2.1. A kamatból származó jövedelem
A kamat "0" százalékos adómértéke 2007. január 1-jétől 10 százalékra emelkedik. A kamatból származó jövedelem utáni adó a 2010. évtől 18 százalékos mértékkel adózik.
Nem kell megfizetni az adót a kamatból származó jövedelemnek az 50 ezer forintot meg nem haladó része után, ha a magánszemély kamatból és tőzsdei ügyletből származó összes jövedelme az évi 250 ezer forintot nem éri el. Az adót a kifizetőnek kell megállapítania, levonnia és megfizetnie, feltéve, hogy a magánszemély nem nyilatkozik arról, hogy kamatból származó jövedelme az 50 ezer forintot nem érte el. A kifizetőt az általa kifizetett, jóváírt kamat tekintetében adatszolgáltatási kötelezettség terheli az állami adóhatóság felé.
Kamat a takarékbetétről szóló törvényerejű rendeletben meghatározott takarékbetétre fizetett (jóváírt) hozam. Az ún. nyeremény-takarékbetétek esetében – amelyek a sorsolás eredményétől függően nyereményt nyújtanak – a nyeremény is kamatnak minősül [Szja-tv. 65. § (1) bekezdésének a) pontja].
A nyereménybetétekkel összefüggésben az adókötelezettségek a nyereményalap összege után terhelik a kifizetőt.
A 2007. január 1-jétől újonnan kötött, kamatbevételre jogosító ügyletek esetében a kifizetőnek már az új szabályok szerint kell eljárnia.
A 2007 előtt kötött (létrejött) ügyletekből 2007-től keletkező bevételre átmeneti szabályok vonatkoznak az alábbiak szerint:
– a 2006. december 31-éig megkötött betét-, folyószámla-, bankkártya- és takarékbetét-szerződés esetén a 2006. december 31-ét követően induló első teljes kamatperiódusra jóváírt (kifizetett) kamatra kell először a 10 százalékos adómértéket alkalmazni;
– értékpapír esetén az értékpapír 2006. december 31-ét követő megszerzése esetén kell az új adómértéket alkalmazni;
– biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból és lejárati szerződésből származó jövedelemre akkor kell a 10 százalékos adókulcsot alkalmazni, ha a szerződés megkötése 2006. december 31-ét követően történt;
– az előzőekben nem említett egyéb esetekben – feltételezve, hogy az ügyletet, szerződést 2006. december 31-éig megkötötték – az ügylet, szerződés alapján 2006. december 31-ét követően elsőként megszerzett bevételt még nem terheli adó, csak az ezt követően megszerzett bevételre kell a 10 százalékos adómértéket alkalmazni.
A rendelkezés adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő a kifizető részére, amely szerint a kifizető az adóévet követő év január 31-éig – a magánszemély adóazonosító jelének feltüntetésével – köteles adatot szolgáltatni az állami adóhatóságnak az általa kifizetett (jóváírt) kamatról és a levont adóról.
A kamat 0 százalékos adómértékével összefüggésben nem kell bevallani a kamatból származó jövedelmet. E rendelkezés a kamat adókötelessé válásával hatályát veszti, és főszabályként be kell vallani a kamatból származó jövedelmet (kivéve azt a részét, amely után nem kell adót fizetni [Szja-tv. 11. § (3) bekezdésének e) pontja].
1.3.2.2. Tőzsdei ügyletből származó jövedelem
Tőzsdei ügyletből származó jövedelem a tőkepiacról szóló törvény (Tpt.) szerinti tőzsdén, az Európai Unió bármely más tagállamában, valamint az OECD tagállamában működő, ez utóbbi két esetben a Tpt. szerint elismert (szabályozott) piacnak minősülő tőzsdén 2006. december 31-ét követő ügyletben az adóévben átruházott értékpapír árfolyamnyeresége, illetőleg összetett vagy származtatott ügylet elszámolt nyeresége [Szja-tv. 67/A §-ának (1) bekezdése].
2007. január 1-jét követően új szabályozás vonatkozik a tőzsdei ügyletből származó jövedelmek adókötelezettségére. A tőzsdei ügyletből származó adóalap után az adó mértéke 10 százalék. A tőzsdei ügyletekből származó jövedelem után az adó a 2010. évtől 18 százalék [Szja-tv. 67/A §-ának (3) bekezdése].
A tőzsdei ügyletből származó adóalap a tőzsdei ügyletből származó jövedelemnek a tőzsdei ügyletből eredő veszteséget meghaladó része.
A tőzsdei ügyletekkel összefüggésben a Szja-tv.-be több új fogalmi meghatározás épül. Az összetett ügylet olyan (a magánszemély által nem egyéni vállalkozói minőségében kötött) tőzsdei ügylet, amelyet több tőzsdei ügylet (az ún. részügyletek) összesített eredményére kötnek [Szja-tv. 67/A § (7) bekezdésének a) pontja]. Származtatott ügyletnek minősül a magánszemély által nem egyéni vállalkozóként olyan tőzsdei termékre kötött tőzsdei ügylet, amelynek értéke valamely más tőzsdei termék (például áru, részvény, deviza) árfolyamától függ [Szja-tv. 67/A § (7) bekezdésének b) pontja].
Az ügyleten elszámolt nyereség összetett ügylet esetében az ügylet egésze vagy az ügyletet alkotó részügyletek alapján, tőzsdei származtatott ügylet esetében az ügylet alapján a magánszemélyt a jövedelemszerzés időpontjában megillető bevételek együttes összegéből az a rész, amely meghaladja az ügylet, az ügyletet alkotó részügyletek alapján vagy az ügylet teljesítése érdekében felmerült, a magánszemélyt terhelő, igazolt kiadások együttes összegét [Szja-tv. 67/A § (7) bekezdésének c) pontja].
A tőzsdei ügyletből származó jövedelmet – legfeljebb annak mértékéig – csökkenti a 2006. december 31-ét követően tőzsdei ügyletből eredő veszteség, amely egyenlő
– az átruházott értékpapír megszerzésére fordított értéke és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír átruházása ellenében kapott bevételt (árfolyamveszteség), valamint
– az összetett ügyleten vagy származtatott ügyleten elszámolt veszteség [Szja-tv. 67/A §-ának (2) bekezdése].
Az ügyleten elszámolt veszteség az ügylet, az ügyletet alkotó egyes részügyletek alapján vagy az ügylet teljesítése érdekében felmerült, a magánszemélyt terhelő, igazolt kiadások együttes összegéből az a rész, amely meghaladja tőzsdei összetett ügylet esetében az ügylet egésze vagy az ügyletet alkotó egyes részügyletek alapján, származtatott ügylet esetében az ügylet alapján a magánszemélyt a jövedelemszerzés időpontjában megillető bevételek együttes összegét [Szja-tv. 67/A (7) bekezdésének d) pontja].
Az ügyleten elszámolt nyereség, illetve veszteség megállapításának időpontja az ügylet megszűnésének (lezárásának) napja, azzal a feltétellel, hogy amennyiben a tőzsdei összetett ügyletet alkotó valamely részügylet úgy szűnik meg (zárul le), hogy ennek következtében az összetett ügylet is megszűnik (lezárul). A tőzsdei összetett ügylet tekintetében a jövedelemszerzés időpontja a részügylet megszűnésének (lezárásának) a napja, és a le nem zárt részügyletet ezen időponttól kezdődően önálló ügyletként kell kezelni [Szja-tv. 67/A § (7) bekezdésének e) pontja].
Az árfolyamnyereség, a járulékos költség és egyebek tekintetében az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket és a tőzsde működési rendjét meghatározó szabályozásokat kell alkalmazni. A magánszemély a 2006. december 31-én tulajdonában lévő értékpapírok átruházása esetén – az értékpapír megszerzésére fordított érték tekintetében – választhatja a 2006. év utolsó kereskedési tőzsdenapjának adott értékpapírra vonatkozó záró árfolyamát [Szja-tv. 67/A §-ának (8) bekezdése].
Amennyiben a tőzsdei összetett ügylet (az azt alkotó valamely részügylet) vagy a származtatott ügylet áruval történő teljesítéssel szűnik meg, az árut átruházó magánszemély által az ügylet (részügylet) révén megszerzett jövedelem adókötelezettségére nem a 67/A § rendelkezéseit, hanem az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni [Szja-tv. 67/A § (7) bekezdésének f) pontja].
A magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték az Szja-tv. főszabálya alapján adóköteles. Az adó alapja az értékpapír szokásos piaci értékéből a magánszemély által meg nem fizetett rész. Vannak kedvezményezett esetek, amikor a magánszemély értékpapír formájában jut vagyoni értékhez, és az értékpapír megszerzésekor adófizetési kötelezettség mégsem keletkezik. E kedvezményezett értékpapír-szerzéseket a Szja-tv. tételesen nevesíti [Szja-tv. 77/A §-ának (1)–(2) bekezdése].
A tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések között szerepel, hogy amennyiben a magánszemély tőkeemelés vagy átalakulás keretén belül jut (adófizetés nélkül) vagyonnövekményhez, majd az értékpapírt tőzsdei ügyletben ruházza át, a vagyonnövekményre nem a – tőzsdei ügyletekre egyébként érvényes – 10 százalékos adómértéket, hanem az árfolyamnyereségből származó jövedelemre irányadó 25 százalékos adómértéket kell alkalmazni [Szja-tv. 67/A §-ának (4) bekezdése, 77/A §-ának (2) bekezdése].
A magánszemély az adóévi tőzsdei ügyletből eredő veszteségnek a tőzsdei ügyletből származó jövedelmet meghaladó részét – döntése szerinti megosztásban – a következő két adóév tőzsdei ügyletből származó adóalapjával szemben elszámolhatja [Szja-tv. 67/A §-ának (5) bekezdése].
A tőzsdei ügyletből származó adóalap utáni adót a bevételt szerző magánszemély éves adóbevallásában állapítja meg. Ha a magánszemély az adóévben tőzsdei ügyletben szerez bevételt, akkor köteles adóbevallást benyújtani, amelyben a magánszemély bevallja a tőzsdei ügyletből származó jövedelmét, a tőzsdei ügyletből eredő veszteségét.
Nem kell megfizetni az adót a tőzsdei ügyletből származó adóalap azon része után, amely nem haladja meg 50 ezer forintnak a kamatból származó jövedelemmel – legfeljebb nullára - csökkentett részét, feltéve, hogy a magánszemély kamatból és tőzsdei ügyletből származó összes jövedelme az évi 250 ezer forintot nem éri el [Szja-tv. 67/A §-ának (5) bekezdése].
A magánszemély az adót a befektetési szolgáltató által kiállított bizonylatok szerint vezetett nyilvántartás alapján köteles megállapítani. A nyilvántartásnak ügyletenként kell tartalmaznia az egyes ügyletekben megszerzett bevételeket, az ügyletekhez kapcsolódó járulékos költségeket, az átruházott értékpapírok megszerzésére fordított értékét, az ügyleten elszámolt nyereséget, illetőleg veszteséget [Szja-tv. 67/A §-ának (6) bekezdése].
A befektetési szolgáltató az adóévet követő év január 31-éig köteles adatot szolgáltatni az állami adóhatóságnak a tőzsdei ügyletekről a magánszemély részére kiállított bizonylat tartalmáról. Az adatszolgáltatásnak tartalmaznia kell a magánszemély nevét, adóazonosító számát, a magánszemély részére az adóévben a befektetési szolgáltató által kiállított bizonylatban feltüntetett, negyedéves bontásban összesített adatokat [Szja-tv. 67/A §-ának (9) bekezdése].
1.3.2.3. Tőzsdére bevezetett értékpapír után fizetett osztalék
Az Európai Unió bármely tagállamában működő, szabályozott piacnak minősülő tőzsdére bevezetett értékpapír (adott állam joga szerint) osztaléknak minősülő hozamát 10 százalékos mértékű adó terheli 2007. január 1-jétől. E rendelkezést először a 2007. évi eredményfelosztás alapján megállapított osztalékra lehet alkalmazni.
1.3.3. Külön adózó jövedelmek
A külön adózó jövedelmek adómértéke 2010. január 1-jétől 25 százalékról egységesen 18 százalékra csökken. Ezzel a 25 százalékos adómértékkel adózó külön adózó jövedelmek adókulcsa ezen időponttól 25 százalékról 18 százalékra csökken, míg a 10 százalékkal adózó külön adózó jövedelmek adókulcsa 18 százalékra emelkedik.
