5. Termékfelelősség a magyar jogrendszerben

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. augusztus 6.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2005/06. számában (2005. augusztus 6.)

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előkészületeinek egyik legelső, és szakmai körökben nagy visszhangot kiváltó eseménye volt a termékfelelősségről szóló törvény kidolgozása és elfogadása 1993-ban. Ez a törvény azért különleges, mert alkalmazása a hagyományostól eltérő szemléletet honosított meg hazánkban, a nyugati joggyakorlat szerint, elsősorban a fogyasztók érdekeinek védelmében. E törvény szerint nem feltétlenül szükséges a polgári jog általános felfogása szerinti hibát elkövetnie a gyártónak a termék gyártása során ahhoz, hogy kártérítési felelőssége megalapozódjon. Az úgynevezett objektív felelősség intézményének meghonosításával olyan esetekben is elmarasztalható a termék gyártója, amelyeknél a hagyományos szemlélet alkalmazásával korábban elképzelhetetlennek tartottuk volna azt.

A törvény alkalmazásának elsődleges célja, hogy a gyártót a hibás terméke által okozott kárért az általánosnál szigorúbb felelősség terhelje, így biztosítva a fogyasztók számára a különböző termékek használata során a jogosan elvárható biztonságot. Minden vállalkozónak meg kell értenie, hogy itt nem egyszerűen csak egy újabb, a vállalkozókat sújtó jogszabályról van szó, hanem egy olyan eszközről is, amely ráirányítja a vállalkozók figyelmét termékeiknek a fogyasztók számára kiemelkedő fontosságú tulajdonságai figyelemmel kísérésére, és így lehetőséget nyújt arra, hogy a vevőigényeknek még jobban meg tudjanak felelni.

A másik fontos elem, hogy mivel hazánk részvétele folyamatosan erősödik a nemzetközi gazdasági integrációban, ez a fejlett piacok joggyakorlatával harmonizáló jogszabály fokozza az áruforgalom biztonságát. A fejlett országok jogrendjében egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a fogyasztók érdekeinek védelme. Ebből következik, hogy alapvető érdeke maguknak a gyártóknak is, hogy termékeik fejlesztése, korszerűsítése révén fokozzák azok műszaki színvonalát, és javítsák minőségüket, a fogyasztók elégedettségének elnyerése érdekében. A termékfelelősségi törvény a maga eszközeivel a gyártókat kifejezetten erre ösztönzi.

5.1. Szabályozott termékkör

Először azt kell megnéznünk, hogy milyen termékekre vonatkozik a törvény. A törvény alkalmazásában terméknek tekintendő minden ingó dolog – akkor is, ha utóbb más ingó vagy ingatlan alkotórészévé vált –, valamint a villamos energia.

5.1.1. Szolgáltatások törvényenkívülisége

A definícióból következik, hogy például a szolgáltatások nem tartoznak a törvény hatálya alá. Ez persze nem azt jelenti, hogy a szolgáltatók nem felelnének az általuk okozott kárért (a polgári jog általános szabályai szerint), de a termékfelelősségről szóló törvény rájuk a szolgáltatás vonatkozásában nem alkalmazható.

5.2. A gyártó meghatározása

A másik alapkérdés, hogy a törvény szerint ki tekinthető gyártónak. A törvény alkalmazásában gyártónak kell tekinteni a végtermék, a résztermék, az alapanyag előállítóját. De gyártónak minősül az is, aki a terméken elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát a termék gyártójaként tünteti fel. Itt például arra kell gondolni, amikor nagykereskedelmi láncok "no name" termékeket saját védjegyük feltüntetésével "márkásítanak". Idetartozó szabály, hogy ha a termék gyártója nem állapítható meg, a termék minden forgalmazóját gyártónak kell tekinteni mindaddig, amíg a forgalmazó a gyártót vagy azt a forgalmazót, akitől a terméket beszerezte, a károsultnak meg nem nevezi. E szabály importtermék esetén akkor is megfelelően alkalmazandó, ha a termék gyártóját feltüntették ugyan, de annak importálója nem állapítható meg. Importtermék esetén a törvénynek a gyártóra vonatkozó rendelkezéseit az importálóra is megfelelően alkalmazni kell. Ez a szabály azonban nem érinti az importálónak a gyártóval szemben érvényesíthető igényét.

5.2.1. Importáló

A törvény alkalmazásában importáló a külkereskedő, illetve külkereskedelmi bizományi szerződés esetén a megbízó. Ha többen felelnek ugyanazért a kárért, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges. Mindezek a szabályok a fogyasztó érdekérvényesítésének könnyítését szolgálják, hiszen a fogyasztó ezek alapján a gyártási és forgalmazási lánc bármely szereplőjénél keresheti igazát. Nem neki kell nyomozó munkát folytatnia a forgalmazási lánc különböző szereplői után. A tényleges felelős megállapításához szükséges információkat annak a szervezetnek kell megadnia, amely ellen a fogyasztó az eljárást kezdeményezte.

5.3. A kár fogalma

A termékfelelősségről szóló törvény kárnak tekinti a termék hibájával összefüggésben valakinek a halála, testi sérülése vagy egészségkárosodása folytán bekövetkezett vagyoni és nem vagyoni károkat, illetve a hibás termék által más dologban okozott károkat, ha az a más dolog szokásos rendeltetése szerint magánhasználat vagy magánfogyasztás tárgya, és azt a károsult is rendszerint ilyen célra használta. A törvény ebben az esetben, az ún. bagatell ügyek kizárása érdekében korlátot állít fel a kár mértékét illetően. A "más dologban okozott károk" tehát kizárólag a magánfogyasztásra vagy magánhasználatra szolgáló tárgyakra vonatkozhatnak, azzal a megkötéssel, hogy ha azt a károsult is rendszerint ilyen célra használta.

5.3.1. Igényérvényesítés a gyakorlatban

Az előzőekben elmondottak a gyakorlatban azt jelentik, hogy a termékfelelősségi törvény alapján egy vállalkozó a vállalkozás tárgyi eszközeiben bekövetkezett károk miatt nem érvényesítheti kárigényét, hanem csak mint magánszemélynek a magánfogyasztására vagy a magánhasználatára szolgáló tárgyakra vonatkozó kár esetén van erre lehetősége, ha a terméket valóban ilyen célra használta. Így például a cégautóban bekövetkezett kár már nem tartozik ebbe a kategóriába.

5.4. Mikor hibás a termék?

Fontos annak meghatározása is, hogy mikor hibás a termék. A törvény szerint akkor, ha nem nyújtja azt a biztonságot, amely általában elvárható, különös figyelemmel a termék rendeltetésére, annak ésszerűen várható használatára, a használatával kapcsolatos tájékoztatásra, forgalomba hozatalának időpontjára, a tudomány és a technika állására.

5.5. Az információadási kötelezettség terjedelme

5.5.1. A termék megnevezése, használati utasítás

Minden terméket valamilyen meghatározott rendeltetés céljából állít elő a gyártója. Minden gyártónak pontosan tisztában kell lennie az általa előállított termékek jellegével, használatának kockázataival, a rá vonatkozó törvényi előírásokkal. A termék rendeltetését pedig a fogyasztó számára egyértelművé is kell tennie. Vagyis a megfelelő módon fel kell tüntetni a megnevezését, és ha szükséges, gondoskodni kell használati utasításról is.

5.5.2. Használattal járó kockázat feltüntetése

A termék használatával együtt járó kockázatnak részét képezik a rendeltetéstől többé-kevésbé eltérő használatból eredő kockázatok is. Minden gyártónak tisztában kell lennie azzal, hogy ha terméke az eredeti rendeltetéstől eltérő használatra is alkalmas, akkor előbb vagy utóbb lesz, aki ezt ki is fogja próbálni. Ez azért nagyon fontos, mert a törvény felfogásában a termék biztonságos volta a termék gyártó által meghatározott rendeltetésén túl kiterjed annak ésszerűen várható eltérő célú használatára is. Vagyis a gyártónak figyelembe kell vennie a társadalmilag elterjedt, a termék eredeti használati céljától eltérő használati módokat is a termék tervezése, fejlesztése során. Ez sokszor valóban nem könnyű feladat, de nem is megoldhatatlan. A gyártók által alkalmazható, célravezető módszer lehet a termékek kiadása saját alkalmazottaik részére tesztelés céljából, meghatározott információszolgáltatási kötelezettség ellenében. Ez a módszer számtalan hasznos termékfejlesztési ötletet, a használattal kapcsolatos kockázatokra vonatkozó információt biztosíthat.

5.6. A hiányos tájékoztatás következményei

Eddigi jogi szabályozásunkat figyelembe véve meglehetősen szokatlan rendelkezése a termékfelelősségi törvénynek, hogy a termék hibás voltát megalapozhatja a termékkel kapcsolatos hiányos tájékoztatás is. Nagyon fontos tehát a részletes, de mégis áttekinthető és világos terméktájékoztató, használati-kezelési útmutató készítése. Ezt a munkát a termékfejlesztési folyamat szerves részeként kell kezelni. Vagyis a termék forgalomba hozatalára vonatkozó döntésnél ennek meglétét és megfelelőségét is figyelembe kell venni. Fontos arra is figyelni, hogy számos termék esetében jogszabály írja elő a tájékoztatás kötelező tartalmát is. A tájékoztatásnak esetenként a terméken kívül ki kell terjednie a csomagolásra is. Például egy nagyobb méretű fóliatasakba csomagolt termék esetén maga a fóliatasak veszélyt jelenthet egy kisgyermekre, ha a fejére tekeredve elzárja tőle a levegőt. Ilyen esetben a fóliatasakon el kell helyezni az erre a veszélyre figyelmeztető feliratot.

5.7. A termékbiztonság és a forgalomba hozatal kapcsolata

Fontos rendelkezése a törvénynek, hogy a termék elvárható biztonságát a termék forgalomba hozatalának időpontjára kell vonatkoztatni. Ez a szabály egyértelműen a vállalkozásokat védi, mivel a terméket nem teszi hibássá önmagában az a tény, hogy később egy nagyobb biztonságot nyújtó terméket hoznak forgalomba. Vagyis, ha egy bizonyos időpontban forgalomba hozott, akkor biztonságosnak tekinthető termék továbbfejlesztését követően, később annak egy, a korábbinál biztonságosabb változatát hozzák forgalomba, ez önmagában nem jelent bizonyítékot arra, hogy a korábbi változat nem volt eléggé biztonságos. A biztonság tehát relatív fogalom, amely függ a forgalomba hozatal időpontjától, a tudomány és technika pillanatnyi állásától. Természetesen ennek megítélése függ a forgalomba hozatal időpontjában forgalomban lévő, más gyártók által előállított termékek biztonságosságától is. Így fontos lehet, hogy a gyártó figyelemmel kísérje a versenytársak termékeit, és az azoknál alkalmazott műszaki megoldásokat is.

5.8. A felelősség megállapítása

A törvény alapvető rendelkezése, hogy a termék gyártója felel a termék hibája által okozott kárért. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha a károsultnak nincsenek birtokában valamilyen ok folytán a gyártó adatai, akkor ne tudná érvényesíteni a kártérítési igényét. Ebben az esetben a törvényben részletezett módon másokra száll a terméket ténylegesen előállító gyártó felelőssége. A károsult érdekérvényesítési lehetőségét javítja az a rendelkezés, amely szerint, ha többen felelnek ugyanazon kárért, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges. E rendelkezés alapján a károsult azzal az általa kiválasztott szervezettel szemben kísérelheti meg kárigénye érvényesítését, amelynél megítélése szerint arra a legnagyobb esélye van.

5.8.1. Bizonyítási teher termékfelelősségi perekben

A kárt, a termék hibáját és a kettő között fennálló ok-okozati összefüggést a károsult köteles bizonyítani. Ez a szabály természetesen elsősorban azt a célt szolgálja, hogy ne lehessen felelőtlenül, megalapozatlanul termékfelelősségi pereket indítani.

5.8.1.1. Jog az ellenbizonyításhoz

A vállalkozók szempontjából fontos, hogy a bizonyítási eljárás során lehetőségük van a károsult állításainak cáfolatára. Az ellenbizonyításnak arra kell irányulnia, hogy megcáfolja az alább felsorolt három tényező valamelyikét. Vagyis a vállalkozóknak be kell bizonyítaniuk, hogy

– a termék nem volt hibás, és/vagy

– a kár annak jellege vagy mértéke miatt nem felel meg a termékfelelősségi törvény kritériumainak, és/vagy

– a kár nincs összefüggésben a termék hibájával, vagy ha összefüggésben is van vele, a kárnak a termék hibájával összefüggésbe hozható része nem éri el a termékfelelősségi törvényben meghatározott mértéket.

5.8.2. Objektív felelősség, mentesülés

Abban az esetben, ha a vállalkozónak nem sikerül cáfolni a termékfelelősséget megalapozó, az előző pontban részletezett tényállást, akkor a törvény értelmében a termék hibájával összefüggésben bekövetkezett károkért a vétkességétől függetlenül felel. Vagyis a védekezésnek az a módszere, amikor a gyártó a vétlenségét igyekszik bizonyítani, itt nem célravezető. Az egyedüli lehetőséget a felelősség alóli mentesülésre a törvényben tételesen felsorolt, úgynevezett kimentési okok valamelyikének bizonyítása jelenti a gyártó számára. Sikeres bizonyítás esetén mentesül a gyártó a termékfelelősségről szóló törvényben meghatározott felelősség alól.

5.8.2.1. Kimentési okok

Ezek az úgynevezett kimentési okok a következők:

– a gyártó a kárt okozó terméket nem hozta forgalomba, vagy

– a gyártó a kárt okozó terméket nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, illetve azt nem üzletszerű gazdasági tevékenysége körében gyártotta vagy forgalmazta, vagy

– a kárt okozó termék az általa történő forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt, és a hiba oka később keletkezett, vagy

– a kárt okozó termék hibája a gyártó által történt forgalomba hozatal időpontjában a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető, vagy

– a kárt okozó termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta.

5.8.2.2. Kimentési okok bizonyítása a gyakorlatban

Annak bizonyítása, hogy a terméket a gyártó nem hozta forgalomba, nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Ehhez egy teljes körű, precíz azonosítási és nyomon követési rendszer kell. Például megfelelhet erre a célra egy vonalkódos termékazonosítási és nyomon követési rendszer.

Annak bizonyítása, hogy a kárt okozó terméket a gyártó nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, illetve azt nem üzletszerű gazdasági tevékenysége körében gyártotta vagy forgalmazta, az esetek egy részében nem túl nehéz. Természetesen csak akkor, ha létrehoztak egy olyan nyilvántartást, ami alapján az ilyen, nem üzletszerű forgalmazás céljából előállított termékek, és az azokat átvevő intézmények, illetve személyek pontosan azonosíthatók. Idetartozhatnak például az ajándékként vagy jótékonysági célból intézményeknek vagy magánszemélyeknek átadott termékek.

Annak bizonyítása, hogy a kárt okozó termék a forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt, és a hiba oka később keletkezett, egy jól működő, dokumentált ellenőrzési, valamint termékazonosítási és nyomon követési rendszer együttes megléte esetén lehetséges.

Nagyon nehéz annak bizonyítása, hogy a kárt okozó termék hibája a gyártó által történt forgalomba hozatal időpontjában a tudomány és a technika akkori állása szerint nem volt felismerhető.

Végül megemlítjük, hogy speciális esetben fordulhat elő olyan eset, amikor a kárt okozó termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta. Egy ilyen esetben vélhetően nem ütközne komoly akadályba a kimentési ok bizonyítása.

5.8.3. Harmadik személy közrehatása

A gyártó nem mentesül a felelősség alól a károsulttal szemben, ha a kár bekövetkeztében harmadik személy magatartása is közrehatott. Ez a szabály nem érinti a gyártónak a harmadik személlyel szemben érvényesíthető igényét.

5.8.4. A károsult felróható magatartása

A gyártónak nem kell megtérítenie a kárnak azt a részét, amely a károsult felróható közrehatásából származott. A károsult terhére esik mindazok tevékenysége vagy mulasztása, akiknek magatartásáért felelős. Vagyis perdöntő lehet a kár bekövetkeztének pontos rekonstruálása, amivel egészen pontosan megállapíthatók a kárhoz vezető események, és a károkozás szereplőinek az azokban játszott szerepe.

5.8.5. A felelősség kizárása, korlátozása

A károsulttal szemben a gyártó felelősségének korlátozása vagy kizárása semmis. Nem lehet tehát úgy kibújni a termékfelelősségi kockázat alól azzal, hogy a gyártó például árengedmény fejében a vevőtől nyilatkozatot kér az e jogról való lemondásról. Az ilyen megállapodás semmis, azaz az árengedmény ellenére a vevő nem veszíti el a termékfelelősségi jogérvényesítés lehetőségét sem.

5.8.6. Időbeli korlátok

A jogbiztonság megköveteli, hogy valamilyen időbeli korlátot szabjunk a termékért viselt felelősségnek és a fogyasztó ezzel kapcsolatos jogérvényesítési lehetőségének.

5.8.6.1. A gyártói felelősség időtartama

A gyártót a törvényben meghatározott felelőssége az adott termék általa történő forgalomba hozatalától számított tíz évig terheli, kivéve ha a károsult időközben bírósági eljárást indított a gyártó ellen. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ha a forgalomba hozatalt követő tíz év letelte előtt akár csak egyetlen nappal indítja el a károsult a bírósági eljárást, és a perindítás egyéb feltételei fennállnak, akkor hiába esik a per csaknem teljes időtartama a tízéves perióduson kívülre, az igény jogosnak számít.

5.8.6.2. A károsult jogérvényesítésének határideje

Természetesen a károsult vonatkozásában is meghatározza a törvény a jogérvényesítésre vonatkozó határidőket. A károsult kártérítési igényét hároméves elévülési határidő alatt érvényesítheti. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a károsult tudomást szerzett vagy kellő gondossággal tudomást szerezhetett volna a kár bekövetkeztéről, a termék hibájáról vagy a hiba okáról és a gyártó, illetőleg az importáló személyéről.

5.9. Egyéb termékfelelősségi szabályok

A termékfelelősségi törvény nem érinti a károsultnak a szerződésszegéssel, illetve a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályain alapuló, vagy külön jogszabályban meghatározott igényérvényesítési lehetőségeit. A termékfelelősség körében a gyártóra nézve nem alkalmazható a Polgári Törvénykönyv azon rendelkezése, amely feljogosítja a bíróságot arra, hogy a kárért felelős személyt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén a felelősség alól részben mentesítheti.

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. augusztus 6.) vegye figyelembe!