3. Fogyasztóvédelem az Európai Unióban

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. augusztus 6.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2005/06. számában (2005. augusztus 6.)

Az Európai Unió elődjének, az Európai Gazdasági Közösségnek 1957-ben történt létrehozásakor az alapító tagállamok célul tűzték ki a közös piac létrehozását, és ennek alapvető feltételeként a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlásának megteremtését jelölték meg. Ezeknek az alapvető szabadságjogoknak a tényleges megvalósítása, a kezdeti várakozásokkal ellentétben, természetesen jelentős nehézségekbe ütközött, és csak egy hosszú fejlődési folyamat során sikerült azoknak a mai, de még mindig korántsem kielégítő színvonalát elérni.

3.1. A négy alapszabadság fogyasztókat érintő vonatkozásai

3.1.1. Áruk szabad mozgása

Az áruk szabad mozgása az egységes európai belső piacon – mint gazdasági alapjog – csak akkor teljesedhet ki, ha az emberek, vagyis a fogyasztók mindegyik tagországban elhiszik majd, hogy a piacon kapható valamennyi áru biztosítja számukra azokat az alapvető jogokat – így az egészséghez és a biztonsághoz fűződőket –, amelyeket korábban megszoktak. Ehhez azonkívül, hogy minden állampolgárnak tisztában kell lennie azokkal az intézkedésekkel, amelyek ezt számára biztosítják, fontos az is, sőt talán kijelenthetjük, hogy az a legfontosabb, hogy saját személyes tapasztalatai is ezt támasszák alá.

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy az utóbbi időben például az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos botrányos esetek (például paprikaügy vagy a szalmonellával fertőzött külföldi húsáruk) nagymértékben hátráltatják a polgárok ezzel kapcsolatos pozitív meggyőződésének kialakulását. Ezek az ügyek rávilágítanak továbbá a belső piaci intézményrendszer gyenge pontjaira is. Sokan vélik úgy például, hogy a korábbi magyar élelmiszer-biztonsági rendszer jobban garantálta egészségünk védelmét. Igaz ez akkor is, ha például paprikaügy sajnos korábban is volt már Magyarországon.

Az ilyen, nagy nyilvánosságot kapott esetek mellett azonban igen nagy szerepe van az emberek közötti spontán, ún. szájreklámnak is. Ha valakinek kedvezőek a tapasztalatai, az el fogja mesélni azt másoknak is. De még fokozottabban igaz ez a kedvezőtlen tapasztalatok esetére, amelyet többnyire sokkal több embernek mondanak el azok, akik ilyennek voltak szenvedő alanyai.

3.1.1.1. Az e-kereskedelem szerepe

Az áruk szabad mozgásának kiteljesedéséhez nagymértékben hozzájárulhat az e-kereskedelem elterjedése is. Ez adna ugyanis a fogyasztóknak arra is módot, hogy a hazájukba fizikailag el nem jutó, más tagországokban előállított termékekhez is hozzájuthasson. Ehhez persze olyan közösségi szabályozás kellene, ami biztosítaná, hogy az ilyen vásárlások járulékos költségei ne jelentsenek aránytalan terhet a fogyasztók számára. Aki próbált már például külföldről könyvet rendelni, az pontosan tudja, hogy ez jelenleg mivel jár. Többnyire tetemes postaköltség járul a vételárhoz, és hosszú várakozási idő után kaphatjuk meg az áhított könyvet. Pedig ez az árucsoport még a könnyebben beszerezhetők közé tartozik.

3.1.2. Szabad munkaerő-áramlás

A munkaerő szabad áramlása annyit jelent, hogy a polgárok szabadon áttelepülhetnek egy másik országba, bár a jelenlegi feltételek szerint ezt a jogot súlyosan korlátozza több régi tagország is. De témánk szempontjából ez nem releváns körülmény. Azt szeretnénk megvilágítani, hogy melyek egy ilyen áttelepülés kockázatai, ha mint fogyasztók éljük azt át. Akkor nem jelent ez különösebb problémát számunkra, ha biztosak lehetünk abban, hogy az adott országban is számíthatunk arra, hogy a mindennapi életünkhöz szükséges, és a nagyobb vásárlásaink során is az otthon megszokott biztonságot nyújtó, minden fontos fogyasztói szempontunknak megfelelő termékekhez jutunk. Fontos még az is, hogy mint fogyasztók, milyen védelmet élvezünk az adott országban, és ha megsértik jogainkat, hogyan tudjuk azt érvényesíteni, mennyire segítenek ebben minket az adott ország arra hivatott szervei.

3.1.2.1. A nyelvi problémák jelentősége

Az, hogy idegen környezetben élnek majd tovább, bizonyos tekintetben és bizonyos ideig önmagában is hátrányos helyzetbe hozza az áttelepülőket. Nem mindegy azonban, hogy milyen az általános feltételrendszer ezen a téren, és hogy mennyire könnyítik meg például a hivatalos szervek az áttelepültek helyzetét akkor, ha azok segítségre szorulnak. A nyelvi problémák jelentik nyilvánvalóan az egyik legnagyobb hátrányt. Ennek egyik vetülete például fogyasztóvédelmi szempontból, hogy a termékekhez tartozó használati-kezelési utasításokat a helyi nyelvet nem beszélő családtagok nem tudják elolvasni.

Erre a problémára előbb vagy utóbb – különösen, ha a lakóhelyváltások majd a jelenleginél nagyobb mértéket öltenek – bizonyára születik majd valamilyen megoldás. Jelenleg ugyanis semmi nem kötelezi a gyártókat arra, hogy az adott ország nyelvén kívül más is tájékoztassa a fogyasztókat. Ez persze nem is várható el, mivel kezelhetetlen lenne minden lehetséges betelepülő nyelvén feltüntetni ezeket az információkat. Részleges megoldást jelenthetne, ha a helyi nyelven kívül fel kellene tüntetni a termékeken a legnagyobb európai közvetítő nyelveken (angolul, franciául és németül) is a termék használatával kapcsolatos legfontosabb információkat. Ennek a megoldásnak persze sok ellenzője lenne, félvén a nagy nyelvek privilegizált helyzetének további erősödésétől. Járhatónak tűnik még a rajzos használati-kezelési utasítások jelenleginél szélesebb körű elterjesztése, esetleg szabványosítása.

3.1.3. A szolgáltatások szabad áramlása

A szolgáltatások szabad áramlása annyit jelent, hogy egy szolgáltató a munkaerő-piaci korlátozásoktól mentesen nyújthatja szolgáltatásait egy másik országban, illetve a más országokban élő fogyasztóknak is. Ez pozitívan hangzik, de számos problémát is felvet. Azt mondhatjuk, hogy a szolgáltatásokkal kapcsolatos belső piaci harmonizáció még messze nem ért el egy olyan szintet, mint a termékek esetében. Vagyis a fogyasztó számára jelenleg még sok esetben nem nyújtanak teljesen egyenértékű szolgáltatást a különböző országokban működő, azonos területen tevékenykedő szolgáltatók. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság 2002-2006-ra meghirdetett fogyasztóvédelmi politikai stratégiájának egyik kulcsfontosságú elemét képezi, hogy megfelelő intézkedések történjenek a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatások biztonságának javításával kapcsolatosan.

3.1.3.1. Garanciák a fizetéstől időben eltérő igénybevétel esetén

A szolgáltatásoknak egy különleges sajátossága, hogy a szolgáltatásért járó díj kifizetése időben elválhat a szolgáltatás tényleges igénybevételétől (akár jelentős idővel meg is előzheti azt). Gondoljunk például egy utazási irodára. Ezekben az esetekben nagyon fontos a fogyasztó számára garantálni, hogy befizetett pénzéért megkapja majd a várt ellentételezést, sőt a nyaralás helyszínéről gond nélkül haza is jut. Az ilyen jellegű problémákra országonként más és más megoldásokat alkalmazhatnak. Ezért a szolgáltatók helyesen teszik, ha alaposan tájékozódnak a szolgáltatásuk kiterjesztésére kiszemelt ország rájuk vonatkozó előírásairól.

3.1.3.2. A fogyasztók tájékoztatáshoz való joga

A szolgáltatók sokszor megfeledkeznek arról, hogy számukra is kötelező a fogyasztó megfelelő tájékoztatása. Gyakran találkozhatunk például olyan esetekkel, amikor hazánkban működő étel- vagy italkiadó automatákon "elfelejtik" átprogramozni a kijelzőn megjelenő feliratokat angolról vagy németről magyarra.

Az Európai Bizottság 2000-ben közleményben határozta meg a közérdekű szolgáltatások körét. Idesorolták a szállítást, a távközlést, a postai szolgáltatásokat, valamint az energiaszolgáltatás köréből az elektromos áramot és a gázt. Ezekre a szolgáltatásokra különleges kötelezettségek vonatkoznak. Ezek szerint esetükben biztosítani kell az általános hozzáférés, a jó minőség és a megfizethetőség elvének érvényesülését.

3.1.4. Szabad tőkeáramlás

A legösszetettebb, legtöbb problémát felvető, de fontosságában mindent megelőző gazdasági szabadságjog a tőke szabad áramlása. Kiemelkedő fontosságát az adja, hogy nélküle a másik három szabadságjog érvényesülése sem lenne lehetséges, Úgy is lehet fogalmazni, hogy azok kiteljesedéséhez a tőke szabad áramlása területén elért eredmények és abból adódó lehetőségek jelentenek egy felső korlátot. A tőkemozgási típusok igen szerteágazóak, kiterjednek minden piaci tranzakcióra, és így valamilyen mértékben, közvetlen vagy közvetett módon mindegyikben érintettek a fogyasztók is.

Ha a fogyasztó másik tagországban kíván valamely terméket beszerezni, el kell tudnia juttatni az ahhoz szükséges pénzt az adott országba. Ha a fogyasztó másik országban kíván letelepedni, szüksége van arra, hogy vagyonát át tudja vinni új hazájába, ott abból házat tudjon vásárolni, és minden mást, ami új élete kiépítéséhez szükséges. Vagyis, ha a tőkemozgás útjában korlátok vannak, nem tudunk élni elvileg meglévő szabadságjogainkkal.

3.2. Jogharmonizáció a műszaki követelmények területén

Talán a legnehezebben megoldható, a kereskedelmet korlátozó területnek az egyes tagországok eltérő szabályozásából adódóan a termékekre vonatkozó követelmények műszaki szabályozásának összehangolása bizonyult. Ennek a problémának a megoldása érdekében készült el 1985-ben az úgynevezett Fehér Könyv, amely több száz jogszabály megalkotásával segítette a belső piac határainak lebontását.

Az Európai Unió, és természetesen minden fejlett társadalom felfogása szerint a fogyasztóknak alapvető joguk az egészségük és biztonságuk védelme. Ennek szavatolása érdekében az EU-ban is a jogrendszer részét képezik egyes meghatározott, kockázatot hordozó termékekre vonatkozó műszaki szabályozási előírások.

3.2.1. A kötelező jellegű szabályozás területei

Az Európai Unió szabályozásának azonban van egy sajátos, és nagyon fontos vonása. Mivel ma már a termékek köre annyira széles skálán mozog, hogy a minden termékre kiterjedő szabályozás rendkívül nehezen lenne megoldható, az Unió által kötelezővé tett szabályozás csak azokra a termékekre terjed ki, amelyek hibája nagy kockázatot jelent az élet-, az egészség, a környezet- vagy a vagyonbiztonság szempontjából.

Ez persze nem azt jelenti, hogy az ezeken kívül eső, összes többi termékre vonatkozóan semmiféle szabályozás nem létezne. Ezek esetében is rögzítették az ún. általános termékbiztonsági szabályokat. Az ezekre vonatkozó előírásokat az Európai Unió vonatkozásában a 92/59/EGK irányelv tartalmazza. Ennek hazai harmonizálása a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényben történt meg. A magyar jogrendszerben a műszaki szabályozás alapvető formái a törvények (amelyeket az Országgyűlés alkot), a kormányrendeletek (amelyeket a kormány bocsát ki) és a miniszteri rendeletek (amelyeket az illetékes miniszterek bocsátanak ki).

3.3. A kölcsönös elismerés elve

A műszaki jogi szabályozás és szabványok teljes körű harmonizálására vonatkozó törekvések feladása együtt járt a kölcsönös elismerés elvének bevezetésével. Ennek lényege, hogy a termékek előállítására és forgalmazására vonatkozó, nem harmonizált nemzeti előírásokat az egyes tagállamok kölcsönösen elismerik. Vagyis az egyik tagállamban az ottani előírásoknak megfelelően előállított és forgalmazott termék bármely másik tagállamban szabadon forgalmazható. Az elv alkalmazása – bár az a tagországokra vonatkozik - jelentős kihatással van az Unión kívüli, ún. harmadik országokkal folytatott kereskedelemre is. Vagyis, ha egy harmadik országból származó terméket szabályosan forgalomba hoznak az egyik EU-tagállamban, akkor az a kölcsönös elismerés elve alapján a többi tagországban is szabadon forgalmazható.

3.3.1. Kapcsolat harmadik országokkal

A nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban a műszaki vonatkozású jogszabályok és a szabványok teljes körű harmonizációja, valamint a kölcsönös elismerési rendszerek egymás mellett, párhuzamosan fordulnak elő. Az Európai Unió éppen ezért fontosnak tartja harmadik országokkal történő kölcsönös elismerési megállapodások létrejöttét. A kölcsönös elismerésnek ez a formája azonban eltér az Unión belül alkalmazott rendszertől, amennyiben ez mindig kétoldalú megegyezéseken alapul. A megegyezést kereső felek illetékes szervezetei egymás között megállapodnak, hogy mely műszaki tartalmú jogszabályokat tekintik egyenértékűnek. Ez a folyamat természetesen együtt járhat e jogszabályoknak a megegyezést lehetővé tevő módosításával is.

3.3.1.1. A kölcsönös elismerési egyezményekkel szembeni követelmények

Az egyenértékűség azonban önmagában kevés egy ilyen egyezmény megkötéséhez. A gyakorlatban döntő, hogy milyen vizsgálati és tanúsítási rendszer keretében történik az azonos tartalmú jogszabályoknak és szabványoknak való megfelelőség vizsgálata és tanúsítása. Ezeknek a rendszereknek az eltéréséből eredő nem kívánatos hatások ugyanis esetenként rendkívüli jelentőségűek is lehetnek. Tehát fontos, hogy a kölcsönös elismerési egyezmények meghatározzák a vizsgálati eredmények, illetve a tanúsítványok elfogadási feltételeit.

3.4. Közösségi irányelvek

Az Európai Unió belső piacának működése szempontjából alapvető fontosságú, műszaki vonatkozású jogi szabályozás legfőbb eszköze az irányelv.

3.4.1. Irányelvek által szabályozott területek

Az irányelvek által szabályozott területek:

– műszaki követelmények rögzítése,

– megfeleltetés a gyártók és a forgalmazók számára, illetve

– a megfelelőség igazolási módjának rögzítése.

3.4.2. Irányelvek sajátosságai

Az irányelv az EU úgynevezett másodlagos jogforrásai közé tartozik, amelyet az EK hivatalos lapjában hirdetnek ki. Jellegzetessége, hogy az elérendő célokat illetően kötelezi ugyan a tagállamokat, de az így meghatározott cél elérési módját, a szükséges szabályozások megválasztását és a nemzeti jogrendszerbe való beillesztés módját az egyes tagállamokra bízza. Viszont fontos szabály, hogy a tagállamok kötelesek megalkotni az irányelv alkalmazásához szükséges nemzeti jogszabályt az adott irányelvben megadott határidőn belül. Ezt a Bizottság ellenőrzi, és mulasztás esetén eljárást kezdeményez az Európai Bíróság előtt az adott tagállam ellen. Lényeges, hogy a tagországok állampolgárai és gazdasági társaságai az irányelvekre – azoknak az adott tagország jogrendszerébe való késedelmes beillesztése esetén is – jogot alapozhatnak az alkalmazási határidőt követő időszakra, amely jog bírósági úton érvényesíthető.

3.5. A termékbiztonság európai felfogása

A Tanács 92/59/EGK irányelvének kiadása jelentős mérföldkő volt az uniós jogharmonizáció területén. Ez fogalmazta meg először átfogóan, az európai jogfejlődésre építve a termékek biztonságával kapcsolatos alapvető elvárásokat. Az irányelv vonatkozik mindazokra a termékekre, amelyekre nem született specifikus közösségi jogszabály, illetve ha ilyet ki is adtak, azok csak a termék biztonságának bizonyos szempontjaira, illetve az adott termékek bizonyos kockázati kategóriáira vonatkoznak.

3.5.1. Biztonságos termék

Az irányelv szerint biztonságosnak tekinthető az a termék, amelynek (tartós) használata

– szokásos vagy ésszerűen várható használati feltételek mellett,

– egyáltalán semmilyen, vagy csak a termék használatával összeegyeztethető, és elfogadható mértékű kockázatot jelent.

3.5.1.1. A kockázat megítélésénél irányadó szempontok

A kockázat megítélésénél figyelemmel kell lenni

– a termék jellemzőire (ideértendő annak összetétele, csomagolása, sőt a hozzá mellékelt szerelési és karbantartási utasítás is),

– a terméknek más termékekre gyakorolt hatásaira (ennek során mind a rendeltetésszerű, mind az ésszerűen előre látható használattal együtt járó hatásokra is tekintettel kell lenni),

– a termék kiszerelésére (beleértve a címkézést és bármely, a használathoz kapcsolódó utasítást vagy tájékoztatást), valamint

– a termék használata során veszélynek kitett fogyasztókra (különös tekintettel a gyermekekre).

A fentiekből adódik a "veszélyes termék" meghatározása, ami olyan terméket jelent, amely nem felel meg a biztonságos termékkel szemben támasztott követelményeknek.

3.5.2. A biztonságos termék létrehozásának feladatai

Az Unió termékbiztonsággal kapcsolatos sarkalatos alapelve, hogy a termék biztonságáért a gyártó felel. A következőkben összegezzük azokat a teendőket, amelyekre a gyártóknak gondot kell fordítaniuk, hogy termékük biztonságos legyen.

3.5.2.1. A termékkel kapcsolatos tájékoztatás

A kezdő lépés ennél a tevékenységnél a termék kockázatainak felmérése. Egy alapos kockázatelemzést kell végezni, mert ennek alapján dolgozható ki az a termékhez kapcsolódó tájékoztatás, amely érdemben hozzájárul a termék biztonságának növeléséhez.

A tájékoztatás elkészítésénél vigyázzunk arra, hogy az tartalmazzon minden lényeges kockázatot, de ne legyen túlságosan terjedelmes. Igyekezzünk kiemelésekkel, rajzokkal áttekinthetőbbé tenni a tájékoztató szövegünket. Fontos, hogy a veszélyek mellett azt is közöljük, hogy kerülhetik el a fogyasztók az abból adódó sérüléseket.

Helyesen tesszük, ha teszteljük is az elkészült tájékoztatót olyan személyekkel, akik nem vettek részt az elkészítésében. Ha egy ilyen személy visszaigazolja számunkra a legfontosabb, a fogyasztóval közölni kívánt információkat, akkor minden valószínűség szerint jó a tájékoztatónk (persze ez csak akkor igaz, ha valóban szerepelnek benne a legfontosabb információk).

3.5.2.2. A termék kockázatától függő intézkedések

A különböző termékek használatakor jelentkező kockázatok természetesen jelentősen eltérhetnek egymástól. Ezért a gyártó köteles minden szükséges intézkedést megtenni annak érdekében, hogy

– pontosan megismerje az általa gyártott termék használatával összefüggő veszélyeket, és

– elhárítsa a termék hibájából eredő veszélyeket, például a termék piacról való visszahívásával.

Hogy tehet eleget a gyártó ezeknek a követelményeknek? Nagyon fontos, hogy kísérje figyelemmel a termék használatát a piacon. Igyekezzen a fogyasztóktól, a szervizektől minél több információt beszerezni. Fontos, hogy a gyártó vegyen nagyon komolyan minden, a fogyasztóktól származó reklamációt, panaszt és jelzést.

Ezek elemzése alapján meg kell tenni azokat az intézkedéseket, amelyek a termék esetleges gyenge pontjain javítani tudnak, így csökkentve a kockázatot. Az intézkedésekről célszerű értesíteni a panaszkodó vevőt.

A gyártási folyamatot és a forgalmazott termékek megfelelőségét rendszeres mintavétellel folyamatosan ellenőrizni kell, hogy időben kiderüljenek az esetleges gyártási és anyaghibák, technológiai problémák. Végül ugyanebből a célból gondoskodni kell a termékek azonosításáról és nyomon követhetőségéről is, hogy a később kiderülő hibák esetén lehetőségünk legyen a konkrét hibaelemzésre. Például így meg tudjuk állapítani, hogy mikor, ki, milyen anyag felhasználásával, milyen beállítások mellett gyártotta az adott terméket. Így elemezhetők a hibák és kiszűrhetők, majd megszüntethetők a tényleges hibaokok.

3.5.2.3. Visszahívás

Kiemelkedően fontos a tervszerű felkészülés arra az esetre, amikor a forgalomba hozott termékekről csak utólag derül ki, hogy nem biztonságosak, és a további károk megelőzése érdekében gondoskodni kell azok visszahívásáról. Ez minden gyártó rémálmai közé tartozik, de sajnos mégis előfordulhat, hogy erre kényszerülünk. Az ilyen esetekre való előzetes felkészülés jelentős mértékben csökkentheti az ezzel kapcsolatos átfutási időt és költségeket.

Az említett esetekben fontos, hogy

– megbízható nyilvántartással rendelkezzünk az egyes gyártási tételek kiszállításáról (mikor, kinek, milyen mennyiségben, hova szállítottunk),

– legyen egy megbízható azonosítási és termék- nyomonkövetési rendszerünk, és

– megfelelő kapcsolatot tartsunk azokkal a forgalmazókkal, akikkel az esetleges termékvisszahívásra vonatkozó feladatokat előre egyeztettük.

Ha sem mi, sem forgalmazóink nem rendelkeznek pontos vevőlistával, akkor hirdetésekben kell informálnunk a fogyasztókat a hibás termékkel, a fennálló veszéllyel, annak elkerülési módjával, a termék cseréjével kapcsolatosan. Amennyiben ezt a műveletet nem, vagy nem elég következetesen hajtjuk végre, úgy jelentősen megnöveljük üzleti kockázatunk szintjét.

3.5.2.4. Biztonságos termék létrehozása

Bizonyos tekintetben könnyebb a gyártó feladata, ha termékére valamely kötelező, jogszabályban előírt követelmények vonatkoznak. Ebben az esetben – ha betartja az abban előírtakat – terméke jó eséllyel megfelel a biztonsági előírásoknak.

Ha viszont nincs ilyen konkrét, a termékére vonatkozó specifikus előírás, akkor a gyártó cégnek magának kell megkeresnie azokat a műszaki megoldásokat, amelyek révén terméke biztonságos lesz.

Melyek lehetnek azok a támpontok, amelyek ennek kapcsán mégis felhasználhatók? Ezek

– az adott tagország jogszabályai,

– az európai szabványok,

– az adott tagállam nemzeti szabványai,

– az adott iparág helyes tervezési és gyártási gyakorlata,

– az iparági szakmai irányelvek,

– a nemzetközileg elfogadott szakmai irányelvek,

– a gyártó megfelelő szinten képzett munkatársainak tudása,

– a külső fejlesztési kapacitások igénybevétele stb.

Az ilyen, közösségi szinten specifikus módon nem szabályozott termékek esetében az irányelv szerint egy termék akkor tekinthető biztonságosnak, ha az megfelel az adott tagállam (az a tagállam, ahol a terméket forgalomba hozták) nemzeti jogszabályaiban előírtaknak.

3.5.3. A termékbiztonsággal kapcsolatos állami feladatok

Tekintettel az állampolgáraik elsőrendű érdekeire egészségükkel és biztonságukkal kapcsolatosan, a tagállamok jelentős szerephez jutnak a termékbiztonság garantálása terén. Ezt alapozza meg az a rendelkezés, hogy még ha egy termék az irányelvben leírtak szerint biztonságosnak is tekinthető, akkor is joguk van a tagállamoknak arra, hogy az általuk szükségesnek tartott módon és mértékben korlátozzák a termék forgalomba hozatalát, sőt akár a piacról is kivonják azt abban az esetben, ha az a megfelelés ellenére bizonyíthatóan veszélyezteti a fogyasztók egészségét és biztonságát.

3.5.3.1. Ellenőrző hatóságok kötelező létrehozása

Fontos rendelkezés, miszerint a tagállamok kötelesek létrehozni, illetve kijelölni olyan hatósági szervezeteket, amelyek egyrészt képesek ellenőrizni a forgalomba hozott termékek biztonságosságát, másrészt rendelkeznek azokkal a jogkörökkel, amelyekkel kikényszeríthetik az erre vonatkozó előírások betartását, illetve szankcionálhatják a szabályok megszegését.

Ezeket a hatóságokat a tagállamok kötelesek bejelenteni az Európai Bizottságnál, amely ezt az információt továbbítja a többi tagállamnak.

3.5.4. Hatósági feladatok a termékbiztonság területén

Állampolgáraik egészségének és biztonságának védelmében a tagállamok kijelölt hatóságai gondoskodnak többek közt a következőkről:

– a termékek biztonsággal összefüggő tulajdonságainak ellenőrzése a forgalomba hozatal és a használat teljes folyamatában,

– termékek és terméktételek biztonsági ellenőrzésének végrehajtása mintavételes módszerrel,

– a termék biztonságosságát garantáló forgalmazási feltételek meghatározása,

– a nem biztonságos termékek használatából eredő kockázatnak vélelmezhetően kitett személyek időben és erre alkalmas módon történő tájékoztatása erről a kockázatról,

– a szükséges ellenőrzések elvégzéséhez szükséges időtartamtól függően az ellenőrzött termék, illetve terméktétel elszállításának ideiglenes megtiltása,

– azon termékek vagy terméktételek forgalomba hozatalának megtiltása, amelyekről bebizonyosodott, hogy veszélyesek,

– a forgalomba hozatali tilalom betartását biztosító kiegészítő intézkedések megtétele,

– a már piacon lévő veszélyes termékek vagy terméktételek haladéktalan visszavonása,

– a piacról visszavont veszélyes termékek megsemmisítésének megszervezése.

Ezeknek az intézkedéseknek a címzettjei a gyártók, a forgalmazók, illetve mindazon személyek, akiknek szerepük lehet a termékkel kapcsolatos kockázatok elkerülését célzó együttműködésben.

3.5.5. Információcsere a veszélyes termékekről

Mivel minden elővigyázatosság ellenére is előfordulhatnak (és elő is fordulnak) olyan esetek, amikor veszélyes termékek forgalomba kerülnek, létfontosságú, hogy az erre vonatkozó részletes információk minél hamarabb eljussanak minden érdekelt félhez, hogy a szükséges intézkedések végrehajtása minél kevésbé húzódjon el az időben. Amennyiben egy tagállam más tagállamban vagy tagállamokban is forgalomba hozott terméket érintően, annak nem biztonságos volta miatt tett korlátozó intézkedéseket a forgalomba hozatal, illetve a piacról való visszavonás tárgyában, erről a tényről, és az ehhez vezető okokról köteles tájékoztatni az Európai Bizottságot. A Bizottság haladéktalanul konzultál az érintett felekkel, és ha elfogadja az intézkedés indokoltságát, akkor erről késedelem nélkül informálja mind az intézkedést kezdeményező, mind az érintett többi tagállamot. Ha viszont úgy dönt, hogy az intézkedés nem indokolt, erről haladéktalanul informálja a kezdeményező tagállamot.

3.6. Az egységes belső piac létrehozásának hatásai a fogyasztóvédelemre

Annak ellenére, hogy az EK kezdettől nagyszámú fogyasztóval rendelkezik (ma ez a szám már 440 millió fő), az 1957. évi Alapszerződésben még csak néhány cikkelyben emlékeztek meg a fogyasztókról, egységes, fogyasztóvédelemmel kapcsolatos igényeket ekkor még nem fogalmaztak meg. Komolyan csak az 1972. évi párizsi csúcstalálkozón merült fel az igénye egy közös szabályrendszer kialakításának.

Ennek kiváltó oka elsősorban az volt, hogy egyre nyilvánvalóbbá vált a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos, a tagállamok közötti harmonizáció hiányának minden káros, az integrációt hátráltató következménye.

3.6.1. Alapvető fogyasztói jogok meghatározása

A Tanács 1989-ben elfogadott első hároméves fogyasztóvédelmi programjának keretében a Bizottság külön akcióprogramot fogalmazott meg 1990-1992. évi megvalósítással, amelyben meghatározták az alapvető fogyasztói jogokat. Ezek a következők voltak:

– az egészség és biztonság védelme,

– a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme,

– a felmerült károk rendezése, jogorvoslati lehetőségek fejlesztése,

– jog a megfelelő tájékoztatáshoz és oktatáshoz,

– a fogyasztói érdekek képviselete.

A fenti jogok védelme érdekében számos intézkedést juttattak érvényre a közösségi politikákban (kereskedelem-, mezőgazdasági, környezetvédelmi, közlekedési és energiapolitika), elsőként a kozmetikai termékek biztonsága, az élelmiszerek feliratozása, a megtévesztő reklámok és a házaló kereskedelem szabályrendszereinek kialakításával.

Az Egységes Belső Piac kiteljesítésével kapcsolatos igény volt az, ami felgyorsította az e téren szükséges uniós jogalkotást. Az 1992. évi Maastrichti Szerződésben már a teljes körű fogyasztóvédelem iránti igény is felmerült.

3.6.2. Új fogyasztóvédelmi program

Az 1993-1995 közötti időszakban alakult meg a Bizottság fogyasztóvédelemmel foglalkozó főigazgatósága.

Az új program különösen nagy hangsúlyt fektetett

– a fogyasztói érdekképviseletekre,

– a megfelelő tájékoztatásra,

– a termékfelelősségre és

– a szolgáltatásokra.

3.6.2.1. Szabályozás közösségi szinten

Ebben az időben született meg a játékok biztonsága és az általános termékfelelősség, a határon átnyúló fizetések, a tisztességtelen szerződési feltételek, a csomagküldő kereskedelem és az üdülési jogok közösségi szintű szabályozása.

3.6.3. Új elvárások megfogalmazása

A 90-es évek végén az információs társadalom és a biotechnológia fejlődése következtében új kihívások jelentek meg. Ugyancsak komoly problémát okozott a szarvasmarhák szivacsos agyvelőgyulladása és a dioxinmérgezés, ezért kiemelt figyelmet szenteltek az élelmiszer-biztonság és a fogyasztók egészségvédelme kérdéseinek. Gyakorlatilag a következő elvárásokat fogalmazták meg:

– az egyes árucikkekre vonatkozóan műszaki-biztonsági előírások szavatolják a fogyasztók személyi biztonságát és egészségük védelmét oly módon, hogy csak biztonságos árut hozhatnak forgalomba, továbbá korlátozásokat juttatnak érvényre az egészséget károsító termékek (dohányáruk, alkohol) reklámozásakor,

– tisztességtelen szerződési feltételek vagy hátrányos kölcsönszerződések és megtévesztő reklámok nem veszélyeztethetik a fogyasztók gazdasági érdekeit, és nem késztethetik őket hátrányos üzletek megkötésére,

– a fogyasztók a vásárlás alkalmával vagy a szolgáltatás igénybevételekor rendelkezzenek elegendő információval (áru adatai, gyártó és forgalmazó adatai, minőségre vonatkozó tájékoztatás, használati-kezelési útmutató) ahhoz, hogy megfelelő döntéseket hozhassanak, továbbá az érdekeik érvényesítéséhez szükséges ismereteket lehetőleg már az iskolai oktatás keretei között megszerezhessék,

– a hibás áru vagy szolgáltatás okozta kár rendezése a lehető legolcsóbb, leggyorsabb és leghatékonyabb eljárással történjen,

– a fogyasztói érdekek képviseletében fellépő civil szerveződések közösségi és nemzeti szinten is részt vehessenek a fogyasztók érdekeit érintő szabályozások kialakításában.

3.6.4. Fogyasztói érdekvédelem további erősítése

Az 1999-2001-re vonatkozó célkitűzések tovább erősítették a fogyasztói érdekek védelmét, a magas szintű egészségvédelem és biztonság iránti igényt és a fogyasztók gazdasági érdekeinek teljes körű tiszteletben tartása követelményét, továbbá az információs társadalom terjedése következtében az elektronikus kereskedelem keretében vásárolt termékek iránti fogyasztói bizalom növekedését és érdekeik megfelelő érvényesítését. A fogyasztók jobb tájékoztatása érdekében az úgynevezett Euroguichets tájékoztató és tanácsadó hálózatot alakították ki.

3.7. Az Európai Unió fogyasztóvédelemmel kapcsolatos törekvései

Az Európai Fogyasztóvédelmi Politika központi szerepet tölt be a Bizottság stratégiai céljai között, hozzájárul az európai polgárok jobb életminőségéhez, valamint dinamizmusra és megújulásra ösztönzi az európai gazdaságot.

3.7.1. Középtávú célkitűzések

Az Európai Unió Bizottsága európai szintű fogyasztópolitikai stratégiájának - amely élelmiszerügyekre nem terjed ki – három középtávú célkitűzése van a 2002 és 2006 közötti időszakra vonatkozóan. Ezek a következők:

– az Unión belül egységesen magas színvonalú fogyasztóvédelem megteremtése,

– a fogyasztóvédelmi szabályok hatékony végrehajtásának biztosítása,

– a fogyasztóvédelmi szervezetek bevonása az Európai Unió politikájának alakításába.

Lassan közeledik a tervezési ciklus vége, de még bőven van tennivaló a kitűzött célokat illetően. A Bizottság szerint az egységes belső piac torzulásoktól mentes működésének kulcskérdése a fogyasztók magas színvonalú védelmének biztosítása az alapvető egészségügyi és biztonsági követelmények betartásán keresztül. Mivel ennek megítélésére a legjobbak maguk az állampolgárok, a fogyasztók, a lehető legnagyobb mértékben lehetővé kell tenni számukra, hogy az őket érintő kérdésekbe beleszólhassanak, és hogy ezen keresztül előmozdíthassák saját érdekeik hatékonyabb érvényesítését uniós szinten is.

3.7.2. Határokon túli kereskedés elfogadtatása

Nagyon fontosnak tartják annak elérését, hogy erősödjön az EU polgárainak a határon átnyúló kereskedelemmel kapcsolatos bizalma. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a belső piac működése a terveknek megfelelő mértékben kiteljesedjen. Mivel a fogyasztóvédelem rendszere egy rendkívül kiterjedt kapcsolatrendszer részeként lehet csak sikeres, tovább kell folytatni a fogyasztói érdekek módszeres integrálását az összes többi, kapcsolódó uniós politikába, de természetesen a koherencia fenntartása érdekében a fogyasztói politika alakítása során is figyelembe kell venni az egyéb területek szempontjait.

3.7.3. Felelősségmeghatározás

Fontos feladat a fogyasztói politikával kapcsolatos felelősségek pontos körülhatárolása és következetes megosztása az európai, a nemzeti és a regionális szintek között, majd a végrehajtás megfelelőségének folyamatos figyelemmel kísérése és a szükséges kiigazítások végrehajtása.

3.7.4. A tájékoztatás fontossága

A Bizottság alapvetőnek tartja az európai fogyasztók részletes tájékoztatását, amelynek fontos eszköze a "Párbeszéd a polgárokkal" című internetes kiadvány, és továbbra is igyekszik maximálisan kihasználni a saját honlapjában rejlő lehetőségeket, annak folyamatos bővítésével és információtartalmának fejlesztésével. A fogyasztói ügyek összetettsége megköveteli a fogyasztói szempontú információ- és adatszolgáltatás sokrétűségét.

3.7.4.1. A tájékoztatás területei

A tájékoztatásnak ki kell terjednie

– az általános mennyiségi adatokra, például a fogyasztás mennyiségi változásaira, összetételének alakulására, az életkörülmények alakulására, egyéb fontos társadalmi-gazdasági szempontokra és mindezek összefüggéseire,

– a fogyasztói tevékenységekhez kapcsolódó információkra, mint például a fogyasztóvédelmi szervezetekben való részvétel adatai, a fogyasztói szervezetek és a fogyasztók aktivitásának alakulása jogsértések észlelése esetén,

– a fogyasztók gazdasági érdekeit érintő adatokra, például az árak alakulására,

– olyan minőségi adatokra, amelyek a fogyasztói szokásokra, tudásra és megelégedettségre vonatkoznak,

– a fogyasztói panaszokra és azok kezelésének módjára.

3.7.5. Fogyasztóvédelmi szabályok és gyakorlat összehangolása

Alapfeladatnak tekinti a Bizottság a közös fogyasztóvédelmi szabályok és gyakorlat tagországok közötti összehangolását, annak érdekében, hogy nőjön a fogyasztókban a belső piacon bárhol kötendő ügyletekhez szükséges bizalom szintje.

3.7.6. Szolgáltatások minőségének javítása

A fogyasztási cikkek EU-n belüli szabad áramlásának biztosítása sikeresnek mondható. A szolgáltatásoknál hasonló eredmények elérését célzó stratégiára van szükség, különösen a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatások biztonsága területén. A szolgáltatási tevékenység egyenletes és megbízható minőségének fontosságát elsősorban az adja meg, hogy a szolgáltatók a vevővel közvetlen kapcsolatban állnak. Ez annyit jelent, hogy az elkövetett hibák helyesbítése sokszor lehetetlen, vagy nagyon nehéz, így minden pillanatban 100 százalékos szolgáltatási minőséget kell nyújtaniuk. A szolgáltató jól felfogott érdeke természetesen, hogy a hibák kiküszöböléséért mindent megtegyen. Néhány lehetőség ennek elérése érdekében:

– a szolgáltatás technikai feltételeinek fejlesztése (több, korszerűbb eszköz, berendezés),

– a szolgáltatás elérhetőségének javítása (új szolgáltatóhelyek létrehozása),

– a szolgáltatószemélyzet számára képzési programok szervezése,

– a szolgáltatóhely környezeti feltételeinek javítása,

– a szolgáltatást végzők munkafeltételeinek javítására irányuló, az ő megelégedettségüket célzó intézkedések megtétele (ez természetszerűleg közvetve kihat a szolgáltatás színvonalára is),

– a szolgáltatást igénybe venni kívánó fogyasztók tájékoztatásának javítása,

– a szolgáltatás megrendelésére és a vevői panaszok kezelésére megfelelő eszközök, helyszín és személyzet biztosítása.

3.7.6.1. Kiskereskedelmi pénzügyi szolgáltatások rendezése

A Bizottság különös hangsúlyt fektet a belső piac kiskereskedelmi pénzügyi szolgáltatásainak rendezésére. Különösen fontos feladat azoknak a fogyasztók megfelelő védelmét biztosító intézkedéseknek a meghozatala, amelyek növelnék a fogyasztók bizalmát a határon átnyúló kereskedelmi ügyletek iránt, beleértve a biztosításokat is. A belső piac kiteljesedésének fontos eszköze az elektronikus kereskedelem. Ennek fejlesztése érdekében 2000-ben elfogadták az e-europe akciótervet, amely a fogyasztói bizalmat hivatott megerősíteni az on-line vásárlásokkal kapcsolatban. Ez alapvetően három fő területen igényel következetes és hatékony intézkedéseket, ezek:

– színvonalas e-kereskedelmi üzletszabályzatok készítése,

– alternatív vitarendezési lehetőségek működtetése (ADRs), továbbá

– világos és következetes jogszabályalkotás,

3.7.7. Biztonságos hálózatok kialakítása az e-kereskedelemben

A fogyasztói bizalom növeléséhez az e-kereskedelem terjedése érdekében megvalósítandó további kulcsfontosságú elemek még a biztonságos hálózatok, a biztonságos hozzáférés és a személyiségi jogok hatékony védelme. Az elektronikus aláírásról szóló irányelv megalkotása fontos lépés, de ez sem növelte a várakozásoknak megfelelő mértékben a fogyasztói bizalmat. Természetesen mindez szorosan összefügg az elégtelen biztonsággal magyarázható internetes visszaélések jelentős számával. A fogyasztók idegenkedése részben ezzel, részben a számítástechnikai kultúra fejletlenségével magyarázható.

3.7.8. Közérdekű szolgáltatások meghatározása

Viszonylag új fejlemény, hogy a Bizottság meghatározta azoknak a szolgáltatásoknak a körét, amelyek közérdekű szolgáltatásnak minősülnek. Ezek a szállítás, az energiaszolgáltatás (a villamos energia és a gáz), a távközlés és a postai szolgáltatások. Az ezekre vonatkozó speciális kötelezettségek az általános hozzáférés, a jó minőség és a megfizethetőség biztosítása.

3.7.9. Egységes jogalkalmazás megteremtése

A belső piaci kereskedelem szereplőinek komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy az EU-n belül a jogszabályokat egységesen alkalmazzák, és a Bizottság eltökélt ennek biztosításában. Ehhez fontos eszközt jelentenek a meglévő ideiglenes és félhivatalos együttműködési eszközök, mint például az IMSN vagy a CLAB kooperációk.

3.7.9.1. Az IMSN együttműködés

Az IMSN – amely egy közel harminc ország törvényvégrehajtó hatóságából álló szervezet – legfőbb célja az információszolgáltatás a fogyasztói érdekeket is befolyásoló, határon átnyúló kereskedelmi tevékenységről. A Bizottság ebben a munkában megfigyelőként vesz részt, és az európai alcsoportja révén (IMSN-Europe) a tagállamok kormányzati hatóságait közvetlenül bevonja a tisztességes kereskedelemre vonatkozó törvények, illetve egyéb fogyasztóvédelmi tevékenységek végrehajtásába. A Bizottság célja, hogy az IMSN-Europe tagjai közötti további rendszeres információcsere érdekében a jelenlegi honlapját fejlessze a már meglévő törvény-végrehajtási adatbázissal egyetemben.

3.7.9.2. Tisztességtelen szerződési feltételek adatbázisának létrehozása

Mint említettük, egy másik fontos eszköz a CLAB, a tisztességtelen szerződési feltételek adatbázisa, amelyet a Bizottság a "Tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó irányelv" megalkotása után hozott létre abból a célból, hogy figyelemmel kísérhető legyen ennek az irányelvnek a végrehajtása a tagállamokban. Az adatbázis bírósági ítéleteket, közigazgatási határozatokat, önkéntes megegyezéseket, peren kívüli vitarendezéseket és döntőbírósági ítéleteket is tartalmaz.

3.7.10. Fogyasztók egészségvédelme

Az EU az elmondottakon túl kiemelten fontosnak tartja a fogyasztók egészségének és biztonságának védelmét, ezért annak érdekében, hogy a termékek és a szolgáltatások biztonsági előírásai érvényesíthetők legyenek, illetve hogy a sürgős esetekben a döntéshozók gyorsan beavatkozhassanak, szükség van az ezzel kapcsolatos adatok és információk rendszerezett gyűjtésére. A Bizottság ezért hozta létre és működteti a RAPEX rendszert.

3.7.11. Határokon túlterjedő viták rendezésének könnyítése

A Bizottság további célja a határokon átnyúló vitarendezés könnyebbé tétele, hogy ezáltal is növekedjen a fogyasztói bizalom a tagállamokon kívüli vásárlással kapcsolatban. A hagyományos peres eljárások nem mindig praktikusak vagy költségkímélők, amikor a határon átnyúló vitákat kell rendezni. A Bizottság célja, hogy e vitákat egyszerűen, olcsón és hatékonyan lehessen megoldani, ezért fejlesztették ki az ADRs-t, azaz az alternatív vitarendezés lehetőségét. 2001-ben létrejött az EEJ-Net, amelynek feladata az Unión belüli peren kívüli eljárások koordinálása. Az EEJ-Net minden tagállamban felállított egy nemzeti kapcsolódási (clearing house) pontot, amelynek feladata a fogyasztók tájékoztatása, panaszának megfogalmazása abból célból, hogy megtalálja a megfelelő peren kívüli vitarendezési fórumot. Az EEJ-Net munkáját egészíti ki a szintén 2001-ben felállított FIN-NET, amely a határon átnyúló pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszokkal foglalkozik.

3.7.12. Európai fogyasztói központok jelentősége

Az európai fogyasztói központok (Euroguichets) hálózata, az ECC-network a fogyasztók és a Bizottság között álló szervezet, amelynek feladata a belső piac adta lehetőségek legjobb kihasználásának támogatása, illetve a Bizottság folyamatos tájékoztatása a piac aktuális problémáiról. E célból folyamatosan információt adnak a tagállamok, illetve az Unió jogalkotási és jogalkalmazási gyakorlatáról. Ezeknek a fogyasztói központoknak feladata az is, hogy támogassák és segítsék a fogyasztókat a mediátori tevékenységgel kapcsolatban, illetve hogy eligazítsák és támogassák a fogyasztót alapvető jogainak érvényesítésében.

3.8. Fogyasztóvédelmi szervezetek bevonása

Mivel a fogyasztóvédelmi egyesületek jelentősen hozzájárulnak a fogyasztóvédelmi irányelvek megfelelő végrehajtásához – mind az általuk hozott rendelkezésekkel, mind pedig általános piac felügyeleti szerepükkel –, ezért a Bizottság speciális oktatási programokkal segíti az aktivistáikat a piacfelügyelettel kapcsolatos eredményesebb és aktívabb tevékenység érdekében. Fontos feladat továbbá ezeknek a szervezeteknek a bevonása a fogyasztóvédelmet érintő közös álláspont kialakításába. Cél, hogy a fogyasztóvédelmi követelmények, a fogyasztói érdekek az összes többi uniós elvi álláspontban is megjelenjenek. Ezért lényeges, hogy a fogyasztóvédelmi szervezeteket bevonják a javasolt témák kidolgozásába.

3.8.1. Fogyasztóvédelmi szervezetek működési területei

A fogyasztóvédelmi szervezetek részvételét – az elmondottakon túl - erősíteni kell még a szabványosításban, a konzultációs testületekben, valamint növelni kell az EU intézményeivel való közvetlen konzultációk lehetőségét.

3.8.2. A munkatársak képzésének szükségessége

A fogyasztóvédelmi szervezetek munkatársainak képzése fontos a határon átnyúló ügyletekkel kapcsolatosan is. Ez azt a célt kell, hogy szolgálja, hogy a fogyasztó bizalommal, jogai teljes tudatában tudjon vásárolni a határon túl is.

3.8.3. Információszerzés európai ügyekben

Annak következtében, hogy az EU fogyasztóvédelmi politikája és intézkedései közvetlen kihatással vannak a polgárok életére, fontos, hogy a fogyasztóknak teljes körű és könnyű hozzáférésük legyen az európai ügyekkel kapcsolatos információkhoz. Ennek szolgálatában állnak: a Bizottság honlapja, a "Consumer Voice" című hírlevél és a különböző tájékoztató kampányok. Az Európai Fogyasztóvédelmi Központok hálózata (Euroguichets) szintén jelentős szerepet tölt be a közvetlen tájékoztatásban.

3.8.4. Egy sajátosan uniós megoldás a fogyasztók védelmében

A CE betűk egy francia kifejezés, a "conformité européenne" kezdőbetűiből származnak. A kifejezés jelentése: európai megfelelőség. Ennek a jelölésnek a bevezetése fontos mérföldköve volt az EU egységes belső piacának elmélyítését célzó azon intézkedéseknek, amelyek nagyot lendítettek az áruk (és ezen belül az ipari termékek) szabad áramlásának ügyén.

3.8.4.1. A CE jelölés jelentése

Ha egy ipari terméken az európai megfelelőségi jelölést látjuk, az nagyjából a következőket jelenti:

– az adott termékre vonatkozóan érvényben van egy vagy több kötelező, új megközelítésű irányelv,

– a termék gyártója vagy meghatalmazott képviselője szerint a termék megfelel a rá vonatkozó irányelvnek vagy irányelveknek, és erről kiállítottak egy hivatalos megfelelőségi nyilatkozatot,

– a termék és a gyártás ellenőrzésébe szükség esetén az előírt megfelelőségértékelési eljárásnak megfelelően bevonták az annak elvégzésére kijelölt szervezetet vagy szervezetek valamelyikét,

– a termékről elkészült, rendelkezésre áll, és a legutolsó termék gyártásának időpontjától számított 10 évig hozzáférhető az irányelvben vagy irányelvekben előírt tartalmú műszaki dokumentáció,

– a terméket a gyártó állítása szerint jogszerűen hozták forgalomba az Unión belül.

3.8.4.2. Amit nem jelent a CE jelölés

Amellett, hogy tudnunk kell, mit jelent az európai megfelelőségi jel, fontos azt is tudni, hogy mit nem jelent. A CE jelölés nem

– tanúsítási jel, amely azt jelentené, hogy az adott termék minőségét és az előírásoknak való megfelelőségét a gyártótól független, 3. fél meghatározott gyakorisággal vizsgálja, és ezt okirat kibocsátása mellett tanúsítja,

– minőségi jel, amely a termék kiválóságát bizonyítaná, mivel a CE jel önmagában nem állít többet, mint a vonatkozó irányelv(ek)ben előírt alapvető egészségvédelmi, higiéniai, tűz- és üzembiztonsági, valamint környezetvédelmi követelmények betartását, vagy esetleg meghatározott egyéb specifikus követelményeknek való megfelelést,

– fogyasztói tájékoztatást szolgáló jelzés. (Az átlag fogyasztó ugyanis nem ismeri a CE jel tartalmát, és nem is tudja megállapítani, hogy az egy terméken jogosan van-e feltüntetve, avagy sem.)

3.8.5. Új megközelítésű irányelvek

Az új megközelítés abban áll, hogy egyes – pontosan körülhatárolt - termékkörök esetében elemzést kell végezni az azok használata során felmerülő általános kockázatok felmérésére, annak alapján olyan műszaki megoldásokat kell kidolgozni, amelyek alkalmasak a veszély megelőzésére, illetve elfogadható szintre való csökkentésére. Az új megközelítésű irányelvek alkalmazásához a legszorosabban kapcsolódnak az egyes direktívákkal harmonizált európai szabványok. Ezek a szabványok biztosítják a vállalkozások számára az adott irányelvben rögzített követelmények betartásának egy lehetséges módját. Fontos alapelv azonban, hogy ez nem jelent semmiféle kötelezettséget ezek alkalmazására vonatkozóan. Az új megközelítés ugyanis nem zárja ki azt sem, hogy bárki a harmonizált szabványoktól eltérő módon, más módszerek, más szabványok vagy műszaki előírások alkalmazásával biztosítsa a vonatkozó irányelvben meghatározott követelmények teljesülését. Ebben az esetben azonban az adott vállalatnak külön eljárás keretében kell igazolnia, hogy megfelel az irányelv követelményeinek. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a harmonizált európai szabványok alkalmazása jelentős előnyöket hordoz a vonatkozó irányelv követelményeinek betartására irányuló bizonyítási eljárásban, mivel ebben az esetben a szabványnak való megfelelés bizonyításával viszonylag egyszerűen igazolható a direktívának való megfelelés.

3.8.5.1. A globális megközelítés elve

Az új megközelítés alkalmazása széles körű bevezetésének legfőbb akadályát elsősorban az egyes EU-tagállamok által a termékek megfelelőségvizsgálatára és tanúsítására kialakított, egymástól jelentős mértékben különböző rendszerek, intézmények és eljárásmódok jelentették. Az országonként eltérő rendszerek a gyártók és a forgalmazók számára jelentős gátjai voltak a szabad termékáramlásnak. Ennek az akadálynak a felszámolása érdekében hozta meg az Európa Tanács 1990 decemberében a vizsgálati és a tanúsítási kérdések globális megközelítése tárgyú határozatát. A globális megközelítés a piaci akadályok lebontása érdekében a vizsgálati, tanúsítási és felügyeleti tevékenységek nemzetközi koherenciájának növelésére, a nemzetközi kooperáció javítására, valamint a kooperációt elősegítő együttműködés kereteinek létrehozására irányul.

A globális megközelítés elve szerint az egyes termékekre vonatkozó irányelvek megadják azokat a megfelelőségértékelési eljárásokat, amelyeket egy bizonyos termék esetén végre kell hajtani ahhoz, hogy bárhol az Unión belül forgalmazható legyen. Ezek az eljárások tehát termékenként és irányelvenként értelmezhetők és szabályozandók. Mivel a termékek használatával járó kockázat termékcsaládonként más és más, a gyártók számára elfogadható, és a vevői kockázathoz képest megfelelő szigorúságú megfelelőségértékelésre is hasonlóan differenciált eljárásokat kell alkalmazni. Ezeknek, a termékcsoportonként és az azokon belül is változó követelményeknek a kezelésére a globális megközelítés elve alapján az úgynevezett modulrendszert vezették be. Ez a rendszer tartalmazza azokat a lehetőségeket, amelyekből a termékirányelvek kiemelhetik a gyártó által választható megfelelőségértékelési lehetőségeket.

A globális megközelítés keretében kidolgozott és a vállalkozások rendelkezésére álló modulválaszték a következő modulokból áll:

– "A" modul (belső gyártásellenőrzés),

– "Aa" modul (belső gyártásellenőrzés + bejelentett szervezet bevonása),

– "B" modul (EK-típusvizsgálat),

– "C" modul (típusmegfelelés),

– "D" modul (gyártási minőségbiztosítás),

– "E" modul (termék-minőségbiztosítás),

– "F" modul (termékellenőrzés),

– "G" modul (egyedi ellenőrzés),

– "H" modul (teljes minőségbiztosítás).

A lehetséges modulkombinációk miatt a választási lehetőségek eléggé nagy számúak lehetnek. A termékirányelvek határozzák meg a megfelelőségigazolás lehetséges változatait (ezek az egyes modulok, illetve több modul kombinációi). Ezek kiválasztásához az irányelvek tartalmaznak egy döntési ábrát, amelynek döntési pontjait megválaszolva juthat el a gyártó a választható modulig vagy modulkombinációig. A 93/465/EGK határozatban a Tanács kimondta, hogy amennyiben a vonatkozó irányelvek lehetőséget biztosítanak a gyártó számára minőségbiztosítási technikákon alapuló modulok használatára, garantálniuk kell a minőségbiztosítást nem használó modulkombinációk választásának lehetőségét is, amennyiben ez a szakmai szempontok alapján lehetséges. Ez az intézkedés is arra mutat, hogy a Tanács nagyon fontosnak tartja a lehetséges legegyszerűbb, legkevesebb adminisztrációs teherrel járó megoldások széles körű alkalmazását.

3.8.5.2. Kölcsönös elismerés elve

Az európai műszaki jogi szabályozás és szabványok teljes körű harmonizálására (egységesítésére) vonatkozó törekvések feladása szükségszerűen együtt járt a kölcsönös elismerés elvének bevezetésével. Ennek az elvnek az a lényege, hogy a termékek előállítására és forgalmazására vonatkozó, nem harmonizált nemzeti előírásokat az egyes tagállamok kölcsönösen elismerik. Más szavakkal az egyik tagállamban az ott érvényes előírásoknak megfelelően előállított és forgalmazott termék az EU bármely másik tagállamában minden korlátozás nélkül, szabadon forgalmazható.

3.8.6. A tagállamok kötelezettségei

3.8.6.1. Szervezetek bejelentése

A megfelelőségértékelési modulok alkalmazhatóságának megteremtése érdekében a tagállamok saját felelősségükre be kell, hogy jelentsék azokat a joghatóságukon belül működő szervezeteket, amelyek az egyes irányelvek követelményeinek megfelelő, műszakilag megfelelően felkészült szervezetek közül választanak ki. A tagállami felelősség magában foglalja az arról való gondoskodást is, hogy a bejelentett szervezetek folyamatosan megfeleljenek az adott irányelvekben meghatározott műszaki követelményeknek, illetve rendszeresen tájékoztassák tevékenységükről az illetékes nemzeti hatóságokat. A tagállamok kötelesek arról is gondoskodni, hogy ha egy szervezet bejelentését visszavonják, a működése időtartama alatt ott kezelt dokumentumokat a folyamatosság fenntartásával egy másik bejelentett szervezet vegye át és kezelje a továbbiakban.

3.8.6.2. Műszaki dokumentáció összeállításának kötelezettsége

A gyártók az új megközelítésű irányelvek szerint forgalomba hozott termékeik esetén kötelesek egy műszaki dokumentációt összeállítani. Ennek lehetővé kell tennie annak értékelését, hogy az adott termék megfelel-e az irányelv követelményeinek. A dokumentációnak olyan mértékben és mélységben kell tartalmaznia a termék tervét, gyártását és működését, amennyire az a vizsgálatok sikeres elvégzéséhez szükséges. A gyártók védelme, így a túlzott adminisztrációs terhek csökkentése érdekében alkalmazandó fontos előírás, hogy a bejelentett szervezetek által a gyártóktól kért műszaki dokumentációnak kizárólag a megfelelőségértékelés céljára szükséges korlátozódnia, valamint hogy gondoskodni kell a dokumentációban lévő bizalmas információk jogi védelméről.

Amennyiben a megfelelőségértékeléshez nem szükséges kijelölt szervezet bevonása, a gyártónak magának kell összeállítania a műszaki dokumentációt a vonatkozó irányelvben megadott szempontok szerint. Szükség esetén ehhez szakértői segítséget is igénybe kell venni. A műszaki dokumentációt általános szabály szerint angolul kell elkészíteni, de a vonatkozó irányelvek, illetve nemzeti jogszabályok előírhatnak ettől eltérő szabályt is. (Például előfordul, hogy a dokumentációt mindazon országok nyelvén el kell készíteni, amelyek területén a terméket forgalomba hozták.) Az általános szabály szerint az Európai Unió, illetve az Európai Gazdasági Térség területén kell tárolni, és kérés esetén egy meghatározott időn belül az illetékes piacfelügyeleti szerv részére át kell adni. A tárolásról és az elérhetőségről a gyártó vagy megbízottja, esetleg az adott terméket a belső piacon elsőként forgalomba hozó személy vagy szervezet gondoskodik.

3.8.6.3. Megfelelőségi Nyilatkozat

A gyártó kötelessége, hogy az eredményes megfelelőség értékelési eljárást követően gyártott termékeire vonatkozóan kiállítsa a Megfelelőségi Nyilatkozatot, illetve, hogy a termékeken elhelyezze a CE megfelelőségi jelölést.

A termékről készített műszaki dokumentációnak és a Megfelelőségi Nyilatkozatnak a legutolsó termék gyártásának időpontjától számított 10 évig hozzáférhetőnek kell lennie. A minőségirányítási rendszerekre vonatkozó szabályok szerint ez annyit jelent, hogy a termék minden, új megfelelőségértékelési eljárást igénylő módosítását követően a 10 év újrakezdődik a módosított termékre vonatkozóan.

3.8.6.4. Ellenőrző szervek létrehozása, kijelölése

A tagállamok kötelesek létrehozni, illetve kijelölni olyan hatósági szervezeteket, amelyek

– képesek arra, hogy ellenőrizzék a forgalomba hozott termékek biztonságosságát, valamint

– rendelkeznek mindazokkal a jogkörökkel, amelyekkel kikényszeríthetik az erre vonatkozó előírások betartását, illetve szankcionálhatják a szabályok megszegését.

Ezeket a hatóságokat a tagállamok kötelesek bejelenteni az Európai Bizottságnál, amely ezt az információt továbbítja a többi tagállamnak.

3.8.7. A biztonsági záradék szerepe

A biztonsági záradék az egyes tagországok piacfelügyeleti hatóságainak is hatékony lehetőséget biztosít a kérdéses termék forgalmazásának korlátozására vagy megtiltására, a következő tények fennállása esetén:

– a termék nem elégíti ki az irányelvben meghatározott alapvető követelményeket,

– a hivatkozott harmonizált szabványokat helytelenül alkalmazták,

– az alkalmazott szabvány nem biztosítja az alapvető követelmények teljesülését.

3.8.7.1. Tájékoztatás és ellenőrzés

A biztonsági záradék tehát kiegészítő védelmet nyújt a tagállamok számára az előre nem látható kockázatokkal szemben, de egyúttal hatékony eszköz az esetleges visszaélések kizárásának, és az egyenértékű biztonsági szintnek az EU egész területén történő garantálására.

A visszaélések elkerülése érdekében az ezzel a lehetőséggel élő tagországnak azonnali tájékoztatási kötelezettsége van a Bizottság felé. Állampolgáraik egészségének és biztonságának védelmében a tagállamok kijelölt hatóságai kötelesek gondoskodni például a termékek biztonsággal összefüggő tulajdonságainak ellenőrzéséről, a forgalomba hozatal és a használat teljes folyamatában. Feladataik közé tartozik továbbá a nem biztonságos termékek használatából eredő kockázatnak vélelmezhetően kitett személyek és fogyasztói csoportok e kockázatról történő – időben és erre alkalmas módon való – tájékoztatása. Gondoskodniuk kell még azon termékek vagy terméktételek forgalomba hozatalának megtiltásáról, vagy piacról történő visszavonásáról és megsemmisítéséről is, amelyek esetén bebizonyosodott, hogy veszélyesek, vagy ideiglenes visszatartásáról azok esetén, amelyeknél a vizsgálat még nem zárult le. Ezen intézkedések végrehajtása során a kijelölt hatóság szorosan együttműködik azokkal a gyártókkal, forgalmazókkal, illetve mindazon személyekkel, akiknek szerepük lehet a termékkel kapcsolatos kockázatok elkerülésében.

3.9. Az Európai Bizottság szerepe

Az Európai Bizottság rendkívül fontos feladatokat lát el a modulrendszer működtetésében, koordinálásában és felügyeletében. Többek között gondoskodik:

– a tagállamok által bejelentett szervezetek részére az azonosító számok kiadásáról (úgy, hogy minden bejelentett szervezet csak egyetlen azonosító számot kaphat akkor is, ha több irányelv hatálya alá jelentették be),

– a bejelentett szervezetek nyilvántartásba vételéről és ennek az Unió Hivatalos Lapjában való közzétételéről, valamint a nyilvántartás naprakészen tartásáról,

– a nemzeti piacfelügyeleti szervek által észlelt és bejelentett megfelelési hiányok miatti intézkedések megtételéről,

– a nemzeti piacfelügyeleti szervezetek tájékoztatásáról,

– a megfelelőségértékelésre irányuló tevékenységek összehangolásáról,

– a bejelentett szervezetek közötti szoros együttműködés kialakításának ösztönzéséről.

Sajnos, minden elővigyázatosság ellenére előfordulnak olyan esetek, amikor veszélyes termékek forgalomba kerülnek. Ezért nagyon fontos, hogy az erre vonatkozó részletes információk minél hamarabb eljussanak minden érdekelt félhez, és hogy a szükséges intézkedéseket mielőbb megtehessék. Ebben is jelentős szerep jut a Bizottságnak. Amennyiben egy tagállam olyan termék nem biztonságos volta miatt tett korlátozó intézkedéseket, amelyeket másik tagállamban vagy tagállamokban is forgalomba hoztak, erről a tényről, és az ehhez vezető okokról köteles tájékoztatni az Európai Bizottságot. Ezt követően a Bizottság haladéktalanul konzultál az érintett felekkel, és ha elfogadja az intézkedés indokoltságát, erről késedelem nélkül informálja mind az intézkedést kezdeményező, mind az érintett többi tagállamot. Ha viszont úgy dönt, hogy az intézkedés nem indokolt, erről haladéktalanul informálja a kezdeményező tagállamot.

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. augusztus 6.) vegye figyelembe!