A fogyasztóvédelem nem valamely, szigorúan elkülönült területe a jognak, amely egymagában alkalmas minden ilyen jellegű probléma kezelésére, hanem egy sokrétű és bonyolult kapcsolatrendszert tételez fel, melynek keretei között érvényesülhetnek az ezzel kapcsolatos alapelvek. Számos olyan jogterület van, amely nagyon szoros kapcsolatban van a fogyasztóvédelemmel. Támogatják, illetve megalapozzák a fogyasztóvédelmi tevékenységek megvalósítását. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ezek képezik a sikeres fogyasztóvédelem "infrastrukturális" hátterét. Idesorolhatók például a mérésügyi, a szabványosítási és akkreditálási területek.
2.1. Mérésügyi szabályozás
Az egyik legfontosabb a fogyasztóvédelmi területek közül a mérésügyi szabályozás. Ez teszi lehetővé a mérések hazai és nemzetközi egységességének és pontosságának biztosítását, a mérési kultúra színvonalának emelését, és ennek révén a gyártási, a kutatás-fejlesztési, valamint a kereskedelmi kultúra fejlesztését. Ez egyúttal nélkülözhetetlen feltétele a más országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatok bővítésének, és termékeink versenyképessége megőrzésének is.
2.1.1. Országos Mérésügyi Hivatal
A mérésügy országos hatáskörű, központi irányító, felügyeleti és ellenőrző szerve az Országos Mérésügyi Hivatal (OMH), amely a kormány felügyelete alatt álló önálló költségvetési szerv.
2.1.1.1. Az OMH feladatai
Az OMH gondoskodik a törvényes mértékegységek használatára vonatkozó jogi szabályozás kidolgozásáról, az országos etalonok rendelkezésre állásáról, azok nemzetközi összehasonlításáról és hazai továbbszármaztatásáról, valamint az e feladatok ellátásához szükséges mérésügyi kutatás-fejlesztésről, a hitelesítési előírások kidolgozásáról.
Fontosabb feladatai közé tartozik még az egyes mérőeszközök mérésügyi követelményeinek meghatározása, a mérésügyi szabványok és műszaki irányelvek kidolgozása, a mérésügyi engedélyezési feladatok ellátása, a típusvizsgálatok elvégzése, a használati mérőeszközök hitelesítése, a mérésügyi jogszabályok megtartásának ellenőrzése.
A fentieken túl az OMH képviseli a Magyar Köztársaságot a nemzetközi mérésügyi szervezetekben, együttműködik más államok mérésügyi szerveivel, gondoskodik a nemzetközi mérésügyi egyezményekből hazánkra háruló feladatok végrehajtásáról.
2.1.2. Joghatással járó mérés
A felsorolt területek jelentősége a fogyasztóvédelem szemszögéből vitathatatlanul nagy. A fogyasztók érdekeit alapvetően érinti a mérésügyi szabályok betartása. És ez nem csak azokban az esetekben van így, amikor kézzelfogható, közvetlen ez a kapcsolat, például ha a kimért sajt vagy felvágott tömegét nem hitelesített mérlegen mérik le számunkra. Minden olyan szerződéses viszonyt érintő ügyről is szó van itt, ami mérésekkel vagy mértékegységekkel függ össze. Ezekben az esetekben úgynevezett joghatással járó mérésről beszélünk.
Joghatással jár a mérés, ha annak eredménye a természetes vagy jogi személyek jogát vagy jogos érdekeit érinti, különösen, ha a mérési eredmény felhasználása a következő célokat szolgálja:
– mennyiség és/vagy minőség tanúsítása,
– szolgáltatás, illetve ellenszolgáltatás mértékének megállapítása,
– hatósági ellenőrzés és/vagy bizonyítás,
– élet-, egészség- és vagyonvédelem, valamint
– környezetvédelem.
2.1.2.1. Mérőeszközök
Joghatással járó mérést a mérési feladat elvégzésére alkalmas hiteles mérőeszközzel vagy használati etalonnal ellenőrzött mérőeszközzel kell végezni. Hitelesnek az a mérőeszköz tekintendő, amelyet a mérésügyi szervek hitelesítettek, illetve amelynek külföldi hitelesítését az OMH első belföldi hitelesítésként elismerte.
2.1.2.2. Hitelesítés
Kötelező hitelesítésű mérőeszköz csak érvényes hitelesítéssel forgalmazható, használható vagy tartható használatra kész állapotban. Hitelesíttetéséről a belföldi forgalomba hozatal előtt (első hitelesítés) a belföldi forgalomba hozónak, javítás után (javítás utáni hitelesítés) a javítást végzőnek, meghatározott időközönként (időszakos hitelesítés) a mérőeszköz tulajdonosának, illetve használójának kell gondoskodnia. A helyhez kötött mérőeszköz első hitelesíttetése az üzembe helyező szervezet, illetve személy feladata.
Nem kötelező a mérőeszközök hitelesíttetése akkor, ha nem helyezik belföldi forgalomba azokat, valamint nem kötelező a magánszemélyek által háztartási célra használt mérőeszközök időszakos hitelesíttetése sem.
Az OMH csak jogszabályban meghatározott esetekben adhat felmentést a hitelesíttetési kötelezettség alól. Az OMH az általa meghatározott feltételek teljesülése esetén feljogosíthat más szervet az időszakos javítás utáni mérőeszköz-minősítésre. A feljogosítás alapján végzett mérőeszköz-minősítés annak hitelesítésével egyenértékű.
A kötelező hitelesítésű mérőeszközök hitelesítési engedély alapján hitelesíthetők. A hitelesítési engedélyt az OMH típusvizsgálat alapján adja ki. A hitelesítési engedély megszerzéséről a mérőeszköz belföldi forgalomba hozója, vagy ha ez nem állapítható meg egyértelműen, a mérőeszköz felhasználója tartozik gondoskodni.
A hitelesítési engedéllyel rendelkező mérőeszköztípuson változtatást csak akkor lehet végrehajtani, ha a forgalomba hozó előzetesen gondoskodott a hitelesítési engedély módosíttatásáról. Ellenkező esetben az a helyzet állna elő, hogy olyan eszközök hitelesítéséhez használnák fel a hitelesítési engedélyt, amelyek eltérnek az engedély kiadása során vizsgált típustól.
A mérőeszköz-hitelesítés célja annak elbírálása, hogy a mérőeszköz megfelel-e a vele szemben támasztott mérésügyi előírásoknak. A kötelező hitelesítésű mérőeszközök hitelesítése a hitelesítési előírásban és/vagy a hitelesítési engedélyben meghatározott mérésügyi vizsgálatból és a hitelesítés tanúsításából áll.
A hitelesítés tényét a mérőeszközön elhelyezett hitelesítési bélyeg, egyéb jel és/vagy hitelesítési bizonyítvány tanúsítja. A kötelező hitelesítésű mérőeszközök mérésügyi követelményeit, a hitelesítés általános feltételeit és eljárási rendjét az OMH hitelesítési előírásban határozza meg.
2.1.3. Laboratóriumok akkreditálása
Az OMH a Nemzeti Akkreditáló Testülettel együttműködve részt vesz a kalibráló- és vizsgálólaboratóriumok akkreditálási folyamatában.
Kalibrálásnak nevezzük azoknak a mérésügyi műveleteknek az összességét, amelyekkel meghatározott feltételek betartása mellett megállapítható az összefüggés egy mérőműszer vagy egy mérőrendszer értékmutatása, illetve az ennek során használt hiteles anyagminta által megtestesített vagy használati etalonnal megvalósított (helyes) érték között. Az erre a tevékenységre való feljogosítás nélkül kalibrálás külső fél számára nem végezhető. Fontos tudni, hogy a kalibrálás nem hatósági tevékenység.
2.1.4. Jogszabályok betartásának ellenőrzése
Az OMH jogosult továbbá egy fogyasztóvédelmi szempontból nagyon fontos hatósági tevékenységre is. Ez pedig a mérésügyi és egyéb, mérésügyi feladatkörbe utalt tevékenységet érintő jogszabályok megtartásának ellenőrzése. Az OMH ellenőrzésre feljogosított dolgozói a magánháztartás kivételével ellenőrzést végezhetnek minden olyan helyen, ahol joghatással járó mérésre szolgáló mérőeszközt használnak. Például joga van az OMH ezzel megbízott alkalmazottjának egy kiskereskedelmi egységben ellenőrizni a mérlegek vagy a hiteles hosszmérték hitelesítésének érvényességét. Ez azonban nem csak egyszerűen annyit jelent, hogy ellenőriznie kell a hitelesítés érvényességi idejének lejáratát. A hitelesítés ugyanis az érvényesség lejárata mellett érvényét vesztheti számos egyéb különböző ok miatt is. Ilyen ok lehet például, ha a hitelesítési bélyeget eltávolították vagy megsérült, a vizsgált mérőeszköz hitelesítési bizonyítványa elveszett, meghamisították vagy érvénytelenítették. Ugyancsak érvényét veszti a hitelesítés akkor, ha a mérőeszközön olyan javítást, illetve átalakítást végeznek, amely annak meteorológiai jellemzőire hatással lehetett, vagy ha egy helyhez kötött mérőeszközt a hitelesítéskori helyéről máshová helyeztek át.
2.2. Szabványosítás
A szabványosításnak alapvető fontosságú szerepe van a fogyasztóvédelem szempontjából. Az ezzel kapcsolatos szabályozást az 1995. évi XXVIII. törvény tartalmazza. A törvény elfogadásának célja, hogy elősegítse a nemzetgazdaság szereplőinek a piacképességhez szükséges korszerű műszaki ismeretekkel való ellátását és a Magyar Köztársaság által kötött nemzetközi megállapodásokban vállalt, szabványosításra vonatkozó kötelezettségek végrehajtását.
2.2.1. A szabványosítás célja
A törvény által megfogalmazott, nemzeti szabványosítás által elősegítendő célok a következők:
– az általános és ismételten alkalmazható eljárások, műszaki megoldások közrebocsátásával a termelés korszerűsítése, a szolgáltatások színvonalának javítása,
– a nemzetgazdasági igények érvényesítése a nemzetközi és az európai szabványosítási tevékenységben,
– a kereskedelem műszaki akadályainak elhárítása,
– a műszaki fejlesztés eredményeinek minél szélesebb körű bevezetése,
– az élet, az egészség, a környezet, a vagyon, a fogyasztói érdekek védelme és a biztonság fokozása,
– a megfelelőségtanúsítás követelményrendszerének kialakítása,
– a hazai termékek és szolgáltatások nemzetközi elismertetése, valamint
– a minőség védelme.
2.2.2. A nemzeti szabványosítás alapelvei
A nemzeti szabványosításban a következő alapelveket kell érvényesíteni:
– az áttekinthetőséget és a nyilvánosságot,
– a közérdek képviseletét,
– az önkéntességet egyrészről a nemzeti szabványosításban való részvétel, másrészről a nemzeti szabványok alkalmazása szempontjából,
– a tárgyszerűséget,
– a függetlenséget a különböző érdekcsoportok túlsúlyától,
– az egységességet és ellentmondás-mentességet,
– az alkalmazkodást a tudomány, a műszaki gyakorlat és a tapasztalat általános eredményeihez – figyelembe véve a gazdasági adottságokat,
– az alkalmazkodást a nemzetközi és az európai szabványosítás rendjéhez, továbbá
– a nemzeti szabványügyi szervezet nem nyereségérdekelt jellegét.
2.2.3. Magyar Szabványügyi Testület
Hazánk nemzeti szabványügyi szervezete a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT).
Az MSZT köztestületként, alapszabályának megfelelően működik. E minőségében a nemzeti szabványosítással összefüggő közfeladatokat kizárólagos jogkörrel látja el a nemzeti szabványosításról szóló törvény felhatalmazása alapján.
2.2.3.1. A Testület feladatai
Az MSZT feladatai:
– a nemzeti szabványok kidolgozása, illetve kidolgoztatása, jóváhagyása és közzététele, módosítása és visszavonása,
– a nemzetközi és az európai szabványok nemzeti szabványként való közzététele, illetve
– a nemzeti szabványosítás módszertanának kidolgozása és egyeztetése a szabványosításban érdekeltekkel.
(Ezeket a feladatokat az MSZT a nemzeti szabványosító műszaki bizottságokon keresztül látja el.)
Az MSZT további feladatai közé tartozik:
– a részvétel és képviselet a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek munkájában, illetőleg a más érintett szervek részvételének összehangolása,
– a szaktanácsadás és szakvélemény készítése nemzeti szabványügyi kérdésekben,
– a nemzeti szabványosítással összefüggő kiadványok összeállítása és kiadása,
– a nemzeti szabványjel használati rendjének kidolgozása és kiadása,
– a nemzeti szabványosítással összefüggő nemzetközi és európai jelek használati rendjének honosítása és kiadása,
– a termékek, szolgáltatások nemzeti szabványnak való megfelelőségtanúsítási rendszerének létrehozása és működtetése,
– közreműködés a jogszabálynak vagy egyéb előírásnak való megfelelőség tanúsításában,
– tanúsítási rendszer létrehozása a minőségbiztosítási rendszerek tanúsítására vonatkozó szabványok szerint,
– felkérésre közreműködés az Európai Unió irányelvein alapuló magyar jogszabályok előkészítésében, továbbá
– mindazok a további feladatok ellátása, amelyeket külön törvény vagy törvény alapján az alapszabály a feladatkörébe utal.
Az MSZT további fontos feladatai közé tartozik, hogy
– a jogalkotó szerv felkérése alapján gondoskodik a közérdekű, különösen az élet, az egészség, a testi épség, a vagyon és az emberi környezet védelmét, továbbá a fogyasztói érdekek védelmét szolgáló jogszabályokhoz kapcsolódó nemzeti szabványok kidolgozásáról, illetve kiadásáról,
– véleménynyilvánításával közreműködik a nemzetközi és az európai kötelezettségeken alapuló, a nemzeti szabványosítással összefüggő jogszabályok előkészítésében,
– közreműködik a nemzeti szabványosítással összefüggő ismeretek oktatásában, a tananyagok tematikájának kidolgozásában, a képzési anyagok előállításában, valamint iskolarendszeren kívüli szakképzést végez,
– meghatározza a nemzeti szabványügyi szakértőkre vonatkozó feltételeket, és kiadja a szakértői igazolványokat,
– gyűjti és rendszerezi a nemzeti szabványtervezeteket és szabványokat, a magyar gazdaság számára jelentős külföldi szabványtervezeteket és szabványokat, valamint egyéb szabvány jellegű dokumentumokat (ezeket az információkat az általa, illetve a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek által meghatározott díjazás ellenében rendelkezésre bocsátja), továbbá
– gondoskodik a nemzeti szabványok és a nemzeti szabványosítással kapcsolatos kiadványok díjazás ellenében történő forgalmazásáról, illetve terjesztéséről.
2.2.3.2. Az MSZT nyilvántartásai
Az MSZT nyilvántartást vezet:
– a nemzeti szabványtervezetekről és szabványokról,
– a nemzetközi és az európai szabványtervezetekről és szabványokról,
– a jogszabályok által kötelezően alkalmazandónak nyilvánított szabványokról, illetve
– a nemzeti szabványügyi szakértőkről.
A nyilvántartásba bárki térítésmentesen betekinthet, kérésére az MSZT a nyilvántartásból kivonatot (másolatot) ad, térítés ellenében.
2.2.3.3. Az MSZT alapszabálya
Az MSZT az alapszabályában biztosítja:
– a nemzeti szabványosításban érdekelt körök, így különösen a központi közigazgatási szervek, köztestületek, gyártók, forgalmazók, szolgáltatók és a fogyasztók, illetve azok érdek-képviseleti szervezetei kiegyensúlyozott részvételét az MSZT szerveiben,
– a jogalkotás szempontjainak, valamint a gazdálkodó szervezetek igényeinek figyelembevételét a nemzeti szabványosítási programok összeállításakor,
– a jogalkotáshoz kapcsolódó nemzeti szabványosítási igények kielégítését,
– a jogszabály kiadására feljogosított szervezet bevonását a jogszabály által kötelezővé nyilvánítandó nemzeti szabványok kidolgozásában,
– a nemzeti szabványosítás területén a nemzetgazdasági érdekek képviseletének rendjét,
– a nemzetközi, az európai szabványügyi szervezetekkel és az egyes tagországok nemzeti szabványügyi szervezeteivel való együttműködés rendjét,
– a nemzeti szabványok megalkotására, valamint jóváhagyására, módosítására és visszavonására vonatkozó eljárási rend kiadását,
– ellentmondásmentes szabványrendszer kialakítását, valamint
– tanúsítási tevékenységében a nemzetközi és az európai tanúsítási szervezetek előírásainak érvényesülését.
2.2.3.4. Az MSZT kapcsolatrendszere
Az MSZT rendszeres kapcsolatot tart a kormánnyal, a kijelölt miniszter útján. Ennek keretében köteles a munkájáról szóló éves beszámolóját a kormánynak is megküldeni.
A nemzeti szabványosítást érintő nemzetközi kötelezettségeken alapuló jogszabályok kidolgozása során az MSZT együttműködik az érintett közigazgatási szervekkel. Ez konkrétan annyit jelent, hogy a közérdekű, különösen az élet, az egészség, a testi épség, a vagyon, az emberi környezet, továbbá a fogyasztói érdekek védelmét szolgáló jogszabályokhoz kapcsolódó nemzeti szabványokat az MSZT az érintett közigazgatási szervek véleményét figyelembe véve dolgozza ki.
Az MSZT munkája során együttműködik a gazdasági és szakmai érdek-képviseleti szervezetekkel. Ennek keretében tájékoztatnia kell az érdek-képviseleti szervezeteket és a kamarákat a nemzeti szabványosítási tevékenységet érintő kérdésekben.
2.2.4. Szabványokkal kapcsolatos előírások
A szabványokra vonatkozó néhány fontos szabályt a következőkben foglalhatjuk össze:
– nemzetközi, így európai szabványokat is szabványként közzétenni a Magyar Köztársaságban csak nemzeti szabványként lehet,
– a nemzeti szabvány nem lehet jogszabállyal ellentétes,
– a nemzeti szabványt nemzeti szabványjellel kell ellátni. A nemzeti szabvány jele: MSZ (Magyar Szabvány),
– nemzeti szabvány csak a nemzeti szabványügyi szerv felhatalmazása alapján forgalmazható és terjeszthető,
– a nemzeti szabványok alkalmazása önkéntes, kivéve ha jogszabály kötelezően alkalmazandónak nyilvánítja,
– jogszabályban kizárólag nemzeti szabvány nyilvánítható egészben vagy részben kötelezően alkalmazandónak,
– jogszabállyal kötelezővé tett nemzeti szabvány nyelve csak magyar lehet,
– a nemzeti szabványjel más szabványon nem használható, illetőleg
– a nemzeti szabványjelet a szabványnak való megfelelőség jelölésére, a jelhasználat rendjének betartása esetén, bárki alkalmazhatja.
2.3. Nemzeti akkreditálási rendszer
Kiemelkedően fontos a fogyasztóvédelem szempontjából a nemzeti akkreditálási rendszer működését szabályozó, a laboratóriumok, a tanúsító és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló 1995. évi XXIX. törvény. A törvényre halaszthatatlan szükség volt az európai jogharmonizáció részeként amiatt, hogy megteremtse hazánkban az európai és a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő akkreditálási rendszert, valamint elősegítse a nemzetközi megállapodások megfelelőségtanúsításra vonatkozó cikkeinek végrehajtását.
Az akkreditálási rendszer jelentőségét uniós szempontból az a tény adja, hogy ez biztosítja a szakmai és infrastrukturális hátteret a globális megközelítésről szóló uniós irányelv megvalósulásának, és így az áruk szabad áramlásának ez az egyik kulcsterülete.
Az akkreditálás annak hivatalos elismerése, hogy valamely szervezet vagy intézmény felkészült bizonyos tevékenységek (vizsgálat, tanúsítás, ellenőrzés) meghatározott feltételek szerint történő elvégzésére. Ennek jelentősége óriási, ugyanis a gazdasági életben szükség van egy olyan rendszerre, ami megalapozza a bizalmat az egyes vizsgáló, tanúsító, ellenőrző szervezetek munkája iránt.
A törvény részletesen meghatározza a magyar nemzeti akkreditálás rendszerét, továbbá a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek vizsgáló- és kalibrálólaboratóriumai, tanúsító- és ellenőrző szervezetei akkreditálásának feltételeit az erre vonatkozó szabványok alapján.
2.3.1. Akkreditálható szervezetek
A laboratóriumok, a tanúsító- és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló 1995. évi XXIX. törvényben, valamint a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvényben foglaltak figyelembevételével, a következő szervezetek akkreditálhatók:
– vizsgálólaboratóriumok,
– kalibrálólaboratóriumok,
– terméktanúsító szervezetek,
– irányítási rendszereket (minőség-, illetve környezetirányítási) tanúsító szervezetek,
– személyzettanúsító szervezetek, valamint
– ellenőrző szervezetek.
2.3.2. Az akkreditálás alapelvei
Az akkreditálási tevékenység során érvényesíteni kell a következő alapelveket:
– az áttekinthetőséget és a nyilvánosságot,
– szakszerűséget,
– a közérdek képviseletét,
– az igénybevétel önkéntességét,
– a függetlenséget a különböző érdekcsoportok túlsúlyától,
– a közigazgatási szervek részvételi lehetőségének biztosítását,
– az akkreditálószervekre vonatkozó szabványok alkalmazását,
– az üzleti titok védelmét, valamint
– a harmonizálást az akkreditálás nemzetközi és európai eljárási rendjével.
2.3.3. Nemzeti Akkreditáló Testület
A Magyar Köztársaság nemzeti akkreditálószervezete az előzőekben utalt törvény felhatalmazása alapján a Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT), amely köztestületként, az alapszabályának megfelelően működve, kizárólagos jogkörrel látja el a nemzeti akkreditálás rendszerét irányító, működtető, ellenőrző és az akkreditálást végző tevékenységét.
2.3.3.1. Feladatkör
A Nemzeti Akkreditáló Testület fő feladatai:
– eljárási szabályok kidolgozása, felülvizsgálata és módosítása a vizsgáló- és kalibrálólaboratóriumok, a tanúsító- és az ellenőrző szervezetek akkreditálására, az akkreditált szervezetek időszakos felülvizsgálatára, az akkreditáltság felfüggesztésére és visszavonására a nemzetközi és európai eljárások figyelembevételével,
– akkreditálási tevékenység a vizsgáló- és kalibrálólaboratóriumok, tanúsító- és az ellenőrző szervezetek vonatkozásában, valamint
– az akkreditált szervezetek időszakos felülvizsgálata az akkreditáltság fenntartása céljából. (E vizsgálatok azok eredményétől függően megalapozhatják az akkreditáció felfüggesztését vagy akár visszavonását is.)
A fenti feladatokat a NAT a szakmai akkreditálóbizottságokon keresztül látja el. További feladatai közé tartoznak:
– az akkreditálási eljárásokba bevonandó minősítőkkel szemben támasztott követelmények kidolgozása, az alkalmazott minősítők kijelölése és értékelése,
– hazánk képviselete a nemzetközi és az európai akkreditálási szervezetekben,
– a két- és többoldalú együttműködési és kölcsönös elismerési megállapodások kezdeményezése és megkötése az akkreditálás területén,
– közreműködés az akkreditálással összefüggő nemzeti, európai és nemzetközi szabványosítási tevékenységben,
– részvétel az akkreditálással kapcsolatos iskolarendszeren kívüli képzés szervezésében, továbbá az iskolai rendszerű képzés tartalmi követelményeinek kidolgozásában,
– szaktanácsadás akkreditálási kérdésekben, valamint
– az akkreditálással kapcsolatos hazai és nemzetközi dokumentáció gyűjtése és tárolása.
A Nemzeti Akkreditáló Testületnek fontos feladata, hogy közhiteles nyilvántartást vezet az akkreditált vizsgáló- és kalibráló-, tanúsító- és ellenőrző szervezetekről. Ez teszi lehetővé, hogy a gazdaság szereplői hiteles információhoz jussanak az akkreditált szervezetekről. Ez elősegíti a partnerek helyes megválasztását. Például ily módon kiválaszthatjuk a szóba jöhető minőség- vagy környezetirányítási rendszertanúsítónkat, vagy a számunkra megfelelő vizsgáló-, illetve kalibrálólaboratóriumot. De lehetőséget nyújt arra is a nyilvántartás, hogy bizalmatlanság esetén le tudjuk ellenőrizni valamely partnerünk akkreditációval kapcsolatos állításainak igazságtartalmát.
2.3.3.2. Az Akkreditáló Testület tagjai
A Nemzeti Akkreditáló Testületnek hivatalból tagjai a minisztériumok, a Magyar Szabványügyi Testület, az Országos Mérésügyi Hivatal és az országos gazdasági kamarák. Az akkreditálásuk érvényességének időtartamára tagjai továbbá az akkreditált szervezetek. Ezeken kívül az Akkreditálási Tanács jóváhagyásával tagjai lehetnek az érdek-képviseleti szervezetek, a tudományos és műszaki egyesületek és a felsőoktatási intézmények, amennyiben magukra nézve kötelezőnek fogadják el a Testület alapszabályát.
2.3.3.3. A NAT alapszabálya
A NAT alapszabálya biztosítja:
– az akkreditálásban érdekelt közigazgatási szervek, a gyártók, a forgalmazók és a fogyasztók érdek-képviseleti szervezetei, a szakmai érdek-képviseleti szervezetek, a minőségüggyel foglalkozó társadalmi szervezetek, az akkreditált szervezetek és egyéb, az akkreditálásban érdekelt szervezetek megfelelő részvételét a NAT szervezeteinek munkájában, oly módon, hogy közben folyamatosan fenntartsa a különböző érdekek egyensúlyát, valamint
– a NAT szerveinek működésére és az akkreditálásra vonatkozó eljárási szabályok megalkotását az akkreditálás alapelveinek, valamint az akkreditálószervezetekre vonatkozó szabványok, továbbá az egyéb európai és nemzetközi előírások figyelembevételével.
Az alapszabály tartalmát képezik többek között
– a NAT szerveinek létrehozási, megbízási, valamint működési szabályai,
– a vizsgáló- és kalibrálólaboratóriumok, a tanúsító- és az ellenőrző szervek akkreditálására és annak felülvizsgálatára, felfüggesztésére és visszavonására vonatkozó eljárások rendje,
– a Testület és az akkreditált szervek tevékenységével kapcsolatban benyújtott panaszok elbírálásának eljárási rendje és részletes szabályai,
– a nemzeti akkreditálási jel alkalmazásának és az akkreditált státusra való hivatkozás feltételei,
– az akkreditálásba bevonandó minősítőkkel szemben támasztott szakmai követelmények és összeférhetetlenségi szabályok (amelyeket az Akkreditálási Tanácsnak nyilvánosságra is kell hozni), továbbá
– a fellebbviteli bizottság tagjainak szakképesítésére vonatkozó szabályok.
2.3.4. Akkreditálási Tanács
Az Akkreditálási Tanács hatáskörébe tartozik többek között:
– a NAT működésének elvi irányítása két közgyűlés közötti időszakban, a közgyűlés határozatainak megfelelően,
– a szakmai akkreditálóbizottságok létrehozása és megszüntetése, elnökeik megbízása és felmentése,
– a szakmai akkreditálóbizottságok működési szabályainak jóváhagyása, valamint működésük felügyelete, továbbá az ennek kapcsán felmerülő vitás kérdésekben való állásfoglalás és döntés,
– a NAT és szerveinek tevékenységét érintő jogszabálytervezetek véleményezése, illetve ilyenek megalkotására történő javaslattétel,
– a döntéshozatal külföldi akkreditálószervek által kiadott akkreditálási okiratok elismeréséről,
– az akkreditálással kapcsolatos oktatási tevékenység koncepciójának véleményezése, továbbá
– a kormány részére készített éves beszámoló jóváhagyása.
2.3.5. Panaszok felülvizsgálata
A NAT fontos szerve a fellebbviteli bizottság, amelynek hatáskörébe tartozik az akkreditálásra (odaítélés, felfüggesztés, visszavonás) vonatkozó döntések, valamint az akkreditált szervek tevékenysége ellen benyújtott panaszok kivizsgálása.
2.3.5.1. Eljárásrend
A fellebbviteli bizottság a panasz benyújtásától számított 30 napon belül meghallgatja az érdekelt feleket, és az ügyben határozatot hoz, amely ellen fellebbezésnek nincs helye. Az érdekelt fél azonban a határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül keresettel kérheti a bíróságtól a határozat felülvizsgálatát.
A fellebbviteli bizottság az általa hozott határozat felülvizsgálata iránti keresetet – az ügy irataival együtt – a beérkezéstől számított 8 napon belül az illetékes bíróságnak küldi meg.
2.3.5.2. Felelősség
A fellebbviteli bizottság tagjai tevékenységükért és döntéseikért kizárólag a közgyűlésnek tartoznak felelősséggel.
2.3.6. Szakmai akkreditálóbizottságok
A szakmai akkreditálóbizottságok összetételét az alapszabályban meghatározott feltételekkel a bizottság elnöke és a Testület ügyvezető igazgatója javasolja, és jóváhagyásra előterjeszti az Akkreditálási Tanácsnak.
2.3.6.1. Feladatkör
A szakmai akkreditálóbizottságok feladata meghatározott szakterületükön
– az akkreditálás speciális követelményeinek meghatározása,
– az akkreditálási eljárás és a felülvizsgálat lefolytatása, minősítők bevonásával,
– az akkreditálásban részt vevő minősítők kijelölése, továbbá
– határozathozatal az akkreditáltság odaítéléséről, felfüggesztéséről és visszavonásáról.
Az akkreditáltság odaítéléséről szóló határozatot, a határozat alapján kiállított okiratot, valamint az akkreditáltság felfüggesztéséről és visszavonásáról szóló határozatot a NAT ügyvezető igazgatója írja alá.
2.3.7. NAT-kapcsolatok
A NAT kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Ennek fő területei:
– a kormánnyal a kapcsolatot a rendeletben kijelölt miniszter útján tartja,
– a munkájáról készült éves beszámolót a kormánynak is megküldi,
– az akkreditálással összefüggő jogszabályok, egyéb előírások, koncepciók előkészítésekor a központi közigazgatási szervek kikérik a véleményét, illetve észrevételeire érdemi választ adnak,
– a hatósági vizsgálati és tanúsítási területen jogszabályt kibocsátó miniszter előzetesen meg kell, hogy kérje a véleményét a kijelölés feltételeinek kidolgozása, a kijelölési eljárás lefolytatása, a kijelölésről való döntéshozatal, valamint a kijelölt szervezetek felülvizsgálata tekintetében, illetőleg
– együttműködik, és tájékoztatja a gazdasági és szakmai, érdek-képviseleti szervezeteket az akkreditálási tevékenységet érintő kérdésekről.
