6. Társadalombiztosítás

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. március 7.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2005/03. számában (2005. március 7.)

A cégek társadalombiztosítási kötelezettségeinek alapvető szabálya az 1997. évi LXXX. törvény, valamint a végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet.

6.1. Fogalmak

6.1.1. Biztosítottak

A törvény alapján biztosított többek között

– a munkaviszonyban álló személy, tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik,

– a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó,

– a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jellegű jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végző személy, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét.

6.1.2. Foglalkoztató

Foglalkoztató többek között:

– a bármely jogi és természetes személy, egyéni vállalkozó, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, egyéb szervezet, költségvetés alapján gazdálkodó szerv, bármely személyi egyesülés, ha biztosítottat foglalkoztat,

– tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló esetén a szerződést kötő gazdálkodó szervezet, egyéni vállalkozó,

– társas vállalkozó esetén a társas vállalkozás,

– a Munka Törvénykönyve Harmadik része XI. fejezete szerinti munkavégzés esetén – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a kölcsönbeadó.

6.1.3. Társas vállalkozás

Társas vállalkozásnak minősül – az előtársaságként történő működés időszakában is – többek között

– a közkereseti társaság,

– a betéti társaság,

– a korlátolt felelősségű társaság,

– a közhasznú társaság,

– a közös vállalat,

– az egyesülés, ideértve az európai gazdasági egyesülést is.

6.1.4. Társas vállalkozó

Társas vállalkozónak minősül például a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a közös vállalat, az egyesülés, valamint az európai gazdasági egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve e társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony).

6.1.5. Kiegészítő tevékenység

Kiegészítő tevékenységet folytató az az egyéni, illetve társas vállalkozó, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

6.1.6. Segítő családtag

Segítő családtag az egyéni vállalkozónak, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagjának az a közeli hozzátartozója, aki az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásában, illetőleg a társaságban személyesen és díjazás ellenében -nem munkaviszony keretében - munkát végez, kivéve azt, aki saját jogú nyugdíjas, továbbá aki özvegyi nyugdíjban részesül, ha a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

6.1.7. Foglalkoztatott

Foglalkoztatott az, aki nem minősül egyéni, illetve társas vállalkozónak és foglalkoztatója biztosítással járó jogviszony keretében foglalkoztatja.

6.1.8. Járulékalapot képező jövedelem

Járulékalapot képező jövedelem

– a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, ideértve az Szja-tv.-ben szabályozott kis összegű kifizetésből származó jövedelmet is, továbbá az Szja-tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként megállapított értéke [ide nem értve az Szja tv. 69. §-ának (10) bekezdése szerinti üzleti ajándék, reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgáltatást], valamint a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, továbbá a hivatásos nevelőszülői díj, az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj,

– a foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított és a belföldön biztosítással járó jogviszonyban álló külföldi személy esetén az előző bekezdés szerinti jövedelem hiányában a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér, illetőleg szerződésben meghatározott díj.

6.2. Társadalombiztosítási járulékok

A társadalombiztosítási ellátások fedezetére

– a biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot,

– a foglalkoztató egészségbiztosítási és nyugdíj-biztosítási járulékot (együtt: társadalombiztosítási járulék),

– a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni vállalkozó, továbbá a társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő társas vállalkozó után baleseti járulékot,

– az egészségbiztosítási ellátások fedezetére a foglalkoztató egészségügyi hozzájárulást,

fizet.

A társadalombiztosítási nyugdíj és az egészségbiztosítás ellátásainak fedezetére a foglalkoztató és a biztosítottnak minősülő egyéni vállalkozó a járulékalapot képező jövedelem után 2001. január 1-jétől 31 százalék, 2002. január 1-jétől 29 százalék társadalombiztosítási járulékot fizet, ebből a nyugdíjbiztosítási járulék 2001-ben 20 százalék, 2002-től 18 százalék, az egészségbiztosítási járulék 11 százalék.

A társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a baleseti társadalombiztosítási ellátások fedezetére 5 százalékos baleseti járulék fizetésére kötelezett.

A járulékokat a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerint kell megfizetni. A járulékokat a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett (kiosztott, elszámolt) járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni.

A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke

– kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetében 8,5 százalék,

– a magánnyugdíjpénztár tagja esetében 0,5 százalék.

A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási járulék mértéke 4 százalék.

6.2.1. A társas vállalkozás és a társas vállalkozó járulékfizetése

A társas vállalkozás a biztosított társas vállalkozó után társadalombiztosítási járulékot fizet. A társadalombiztosítási járulék alapja: a társas vállalkozó részére a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelem, de legalább havi átlagos szinten a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér. Ha a járulékfizetési kötelezettség egy teljes naptári hónapon át nem áll fenn, egy naptári napra a minimálbér harmincadrészét kell figyelembe venni.

A biztosított társas vállalkozó nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot fizet. A nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék alapja megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával – ide nem értve az Szja-tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatást – azzal, hogy a nyugdíjjárulékot legfeljebb a járulékfizetési felső határ napi összegének naptári évre számított összege után kell megfizetni.

Abban az esetben, ha a biztosítási kötelezettség a naptári év teljes tartama alatt nem áll fenn, a járulékfizetési felső határt a biztosítási kötelezettség időtartamával arányosan kell meghatározni.

6.2.2. A kiegészítő tevékenységű társas vállalkozó után fizetendő baleseti járulék

A társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő társas vállalkozó után baleseti járulékot fizet. A járulék alapja a társas vállalkozónak a személyes közreműködés alapján kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelem. A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó tevékenységének megszűnése után kifizetett, de a személyes közreműködése alapján járó járulékalapot képező jövedelme után a társas vállalkozás baleseti járulékot köteles fizetni.

6.2.3. A cég egészségügyi hozzájárulása

1998. évi LXVI. törvény szerint az egészségügyi hozzájárulás százalékosan és tételesen meghatározott, adó jellegű fizetési kötelezettség.

6.2.3.1. Százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás

A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) szerinti munkáltatót, illetőleg kifizetőt terheli az általa, az 1997. évi LXXX. törvény szerint belföldi magánszemélynek juttatott jövedelem után. Ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, vagy a kifizetőt e jövedelem után nem terheli jövedelemadó (adóelőleg)- megállapítási kötelezettség, az egészségügyi hozzájárulást a jövedelmet szerző magánszemély állapítja meg, vallja be, és fizeti meg.

A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapja az adóévben juttatott (megszerzett), a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényben meghatározott, összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett összeg, a külön adózó jövedelmek közül:

– a természetbeni juttatások adóalapként meghatározott értéke [az Szja-tv. 69. §-a (7) bekezdésének rendelkezései szerint számított összeg után az egészségügyi hozzájárulást nem kell megfizetni],

– a kamatkedvezményből származó jövedelem,

– az egyösszegű járadékmegváltások,

– a kis összegű kifizetések, ha a természetes személy a társadalombiztosítási szabályok szerint nem biztosított, vagy nem minősül alkalmi munkavállalónak.

Mentes a százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetése alól az a jövedelem, természetbeni juttatás, amely után a fennálló biztosítási jogviszonyra tekintettel a társadalombiztosítási szabályok szerint járulékfizetési kötelezettség keletkezik.

A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás főszabályként az alapját képező jövedelem 11 százaléka. Az Szja-tv. 70. §-a szerinti természetbeni juttatás esetén a fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a fizetendő cégautóadó 25 százaléka.

Ha a kifizetés a magánszemély önálló tevékenységére tekintettel vagy költségtérítés címén történik, és a magánszemély bármely bevételéből az adóelőleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség meghaladja az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget, akkor az adóelőleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség és az adóbevallásban elszámolt igazolt költség különbözete után a magánszemély köteles a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás megfizetésére.

6.2.3.2. Tételes egészségügyi hozzájárulás

A tételes egészségügyi hozzájárulás a kifizetőt a természetes személlyel fennálló jogviszony alapján terheli. E kötelezettség a természetes személy egyidejűleg fennálló több jogviszonya esetén is csak egy jogviszony után áll fenn. A tételes egészségügyi hozzájárulást – többek közt – a kifizetővel fennálló

– munkaviszony,

– tagi jogviszony (ide nem értve a szövetkezeti tagi jogviszonyt), ha ennek alapján a tag a kifizető tevékenységében személyesen közreműködik,

– bedolgozói, megbízási, vállalkozási jellegű szerződésen alapuló, valamint a segítő családtagi jogviszony (ha a természetes személy e jogviszonyából származó jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra számítva annak harmincadrészét)

alapján kell megfizetni.

A Munka Törvénykönyve Harmadik részének XI. fejezete szerinti munkavégzés esetén a tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetésének a kötelezettsége a munkaerő-kölcsönbeadót terheli.

Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást

– a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt,

– a keresőképtelenség (ide nem értve a betegszabadságot), a fizetés nélküli szabadság, az igazolatlan távollét időtartama, valamint a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés időtartama alatt, kivéve ha a mentesítés idejére munkabér (illetmény), távolléti díj fizetése történt,

– az ápolási díj folyósítása alatt, kivéve ha a folyósításban részesülő az ellátás folyósítása alatt munkát végez,

– a háromévesnél fiatalabb gyermek gondozása, a gyermekgondozási segélyben részesülő munkavállaló tizennégy évesnél fiatalabb gyermeke gondozása, valamint a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartama alatt,

– az ötven év feletti tartósan munka nélküli személy foglalkoztatása esetén.

Az után a természetes személy után, akinek egyidejűleg több foglalkoztatása, jogviszonya is fennáll, a legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyát meghaladó további jogviszonya alapján nem kell a tételes egészségügyi hozzájárulást megfizetni. Ha a munkaidő egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a kifizetőt terheli, ahol a munkaidő a leghosszabb. Azonos tartamú munkaidők esetén, vagy ha a munkaidőt nem, vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a foglalkoztatót terheli, ahol a jövedelem magasabb. Ha a munkaidő és a jövedelem is azonos, a hozzájárulás azt a kifizetőt terheli, ahol a jogviszony korábban kezdődött. Aheti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért.

A tételes egészségügyi hozzájárulás összege a jogviszony fennállásának időtartama alatt 3450 Ft (naptári naponként 115 Ft), 2005. november 1-jétől havi 1950 Ft (naptári naponként 65 Ft). Ha a hozzájárulás-fizetési kötelezettség alapjául szolgáló jogviszony nem áll fenn a hónap teljes időtartama alatt, a hozzájárulást naptári napokra kell megfizetni.

6.2.3.3. Igazolás

Az a kifizető, amely a törvény szerint az egészségügyi hozzájárulás megfizetésére köteles, a természetes személynek erről – kérelmére – igazolást ad. Az igazolás tartalmazza a kiállító és a természetes személy megnevezését, adóazonosító jelét, valamint a kiállító nyilatkozatát arról, hogy a hozzájárulást megfizeti. A természetes személlyel jogviszonyban álló más kifizető az igazolás alapján mentesül az egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól.

A természetes személy köteles az őt foglalkoztató kifizetőt írásban értesíteni arról, ha az igazolást kiállító kifizetővel a hozzájárulás-fizetési kötelezettséget keletkeztető jogviszonya megszűnt. Az értesítés elmulasztása miatt meg nem fizetett tételes egészségügyi hozzájárulást a természetes személy köteles a naptári évet követő adóbevallásban feltüntetni, és az adó megfizetésére előírt határnapig megfizetni. A részmunkaidős foglalkoztatásnál a tételes egészségügyi hozzájárulás a teljes munkaidő és részmunkaidő arányában, legfeljebb azonban 50 százalékos mértékben csökkentett összeg.

6.3. Hozzájárulás a táppénzhez

A foglalkoztató hozzájárul a táppénzkiadásokhoz is. Ilyen címen a biztosított betegsége miatti keresőképtelensége, valamint a kórházi (klinikai) ápolása időtartamára folyósított táppénz egyharmadát fizeti meg.

6.4. Nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség

A foglalkoztató köteles a társadalombiztosítás céljait szolgáló nyilvántartás vezetésére és ezekről adatszolgáltatás teljesítésére. Az igazgatási szervek felhívására, megkeresésére az adatszolgáltatást 15 napon belül kell teljesíteni.

6.4.1. Bejelentés

A foglalkoztató az illetékes egészségbiztosítási szervnek bejelentést tesz a személyi adatok és a taj-szám megjelölésével az általa foglalkoztatott biztosított biztosítási jogviszonyának kezdetéről, megszűnéséről, a biztosítás szünetelésének időtartamáról. A társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztató bejelentésének ki kell terjednie a biztosítás megszűnését követően folyósított táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre, a gyermekgondozási segélyre és a gyermekgondozási díjra is. A bejelentésnek tartalmazni kell, hogy a biztosított pénztártag-e. Ebben az esetben meg kell jelölni a pénztár nevét és azonosítóját. A bejelentést az illetékes MEP-hez a biztosítás kezdetét, megszűnését, a szünetelés kezdetét, befejezését, a biztosítás megszűnését követően folyósított ellátás kezdő és befejező időpontját közvetlenül követő hónap 12. napjáig kell benyújtani.

6.4.2. Társadalombiztosítási egyéni nyilvántartás

A foglalkoztató a tevékenységében személyesen közreműködő biztosított személyek adatait oly módon köteles nyilvántartásba venni, és erről a magánszemélynek igazolást adni, hogy abból a törvényben előírt adatok a munkavégzés (tevékenység) megkezdésétől megállapíthatók legyenek. A nyilvántartásba vétel elmulasztása miatt a foglalkoztatót az Art. szerint megállapítható mulasztási bírság – a nyilvántartásba nem vett személyenként - terheli.

A foglalkoztató a biztosítottakról – az egyéni vállalkozó a biztosítással összefüggő adatairól - köteles olyan nyilvántartást vezetni, amely tartalmazza a biztosított nevét és személyi adatait, társadalombiztosítási azonosító jelét, a magán-nyugdíjpénztári tagságára vonatkozó adatot, a foglalkoztató adatait, a biztosítási időre és a szolgálati időre vonatkozó adatokat, a biztosítottól levont járulékok alapját és összegét, továbbá a biztosított után fizetett tételes összegű egészségügyi hozzájárulást. A Munka Törvénykönyve Harmadik részének XI. fejezete alapján foglalkoztatott munkavállalót a kölcsönbeadó köteles nyilvántartásba venni.

A nyilvántartást a foglalkoztató minden év végén lezárja, archiválja, és arról a tárgyévet követő év április 30. napjáig az igazgatási szervhez adatszolgáltatást teljesít.

A foglalkoztató a tárgyévet követő év január 31. napjáig köteles a nyilvántartás adataival egyező igazolást kiadni a biztosított részére a tárgyévben fennállt biztosítási idő "tól-ig" tartama alatt levont járulékok (tagdíj) összegéről és az azok alapjául szolgáló jövedelmekről a jövedelemigazoláshoz csatoltan. A biztosítással járó jogviszony év közben történő megszűnése esetén az igazolást soron kívül kell kiadni.

6.5. A járulék megállapítása, bevallása, megfizetése

A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott, elszámolt), járulékalapot képező jövedelme alapján köteles a járulékok összegét megállapítani, a biztosítottat terhelő járulékot levonni. A megállapított járulékok összegét csökkenteni kell a biztosított részére a tárgyhónapban visszafizetett nyugdíjjárulék – ideértve a magán-nyugdíjpénztári tagsággal összefüggő nyugdíjjárulék-túlfizetést is –, illetőleg egészségbiztosítási járulék összegével és az így kiszámított tárgyhavi járulékot kell az Art.-ben (1-2. számú melléklet) meghatározottak szerint az állami adóhatóságnak bevallani és megfizetni. A foglalkoztató – a tárgyhavi jövedelem kifizetésével egyidejűleg – a biztosítottat írásban tájékoztatja az általa fizetett társadalombiztosítási járulékról, baleseti járulékról, a biztosított jövedelméből levont egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékról, illetőleg túlvonás miatt a részére visszafizetett (átutalt) járulékokról, valamint a tagdíj összegéről.

A foglalkoztató a megállapított és a biztosítottat terhelő járulékot akkor is köteles megfizetni, ha a járulékkötelezettség a nem pénzbeli jövedelmet terheli, illetőleg ha arra a tárgyhónapban juttatott pénzbeli kifizetés nem nyújt fedezetet.

A társas vállalkozás köteles a tagjának biztosítási kötelezettség alá eső segítő családtagja után fizetendő járulékot a társas vállalkozó jövedelméből levonni és az egyéb járulékokkal együtt elszámolni és befizetni. Amennyiben a tagnak a járulék elszámolásakor jövedelme nincs, a segítő családtag után fizetendő járulékot a társas vállalkozás köteles megelőlegezni, elszámolni és befizetni.

A társas vállalkozás köteles a társas vállalkozó után fizetendő járulékot, a társas vállalkozó jövedelméből levont járulékkal együtt a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig befizetni. Amennyiben a tárgyhónapban a társas vállalkozó(k) részére jövedelmet nem fizettek, és a tárgyév folyamán – a tárgyhónapig bezárólag – elszámolt járulék a minimálbér után számított járulék összegét nem éri el, a társas vállalkozás a minimálbér utáni járulékot köteles a társas vállalkozó helyett megelőlegezni, és azt a törvényben előírt határidőn belül befizetni.

6.5.1. Magán-nyugdíjpénztári tagdíj

A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott, elszámolt) járulékalapot képező jövedelme alapján köteles a tagdíj összegét megállapítani és levonni, az érintett magánnyugdíjpénztárnak bevallani és megfizetni, a tárgyhónapot (az elszámolt hónapot) követő hónap 12. napjáig. A központosított illetmény-számfejtési rendszerbe tartozó központi költségvetési és a helyi önkormányzatok nettó finanszírozásában részt vevő szervek esetében a tagdíjbevallás benyújtási és befizetési határideje a tárgyhónapot (az elszámolt hónapot) követő hónap 20. napja. A havi tagdíjbevallásban a levont tagdíj alapját és összegét – név és taj-szám jelölésével – biztosítottaként kell feltüntetni.

6.5.1.1. A befizetések elszámolása

A foglalkoztató által befizetett tagdíjat az esedékesség sorrendjében, a következő kiegyenlítési sorrend alkalmazásával kell elszámolni:

– biztosítottat terhelő tagdíj,

– biztosítottól levont munkavállalóitagdíj-kiegészítés,

– munkáltatóitagdíj-kiegészítés.

Ha a tagdíjbefizetés a bevallásban közölt kötelezettség teljes kiegyenlítésére nem nyújt fedezetet, a foglalkoztatónak minősülő társas vállalkozót terhelő saját tagdíj, illetőleg tagdíj-kiegészítés elszámolására a fenti sorrendet követően kerülhet sor.

6.5.2. Táppénz-hozzájárulás

A társadalombiztosítási kifizetőhelyet fenntartó foglalkoztató – ideértve a központosított illetményszámfejtő helyeket is – a táppénz-hozzájárulást az általa folyósított társadalombiztosítási ellátások elszámolásán tünteti fel. Ha a biztosított részére a táppénzt a megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztár állapítja meg és folyósítja, a táppénz folyósítását követően a táppénz-hozzájárulás összegét az igazgatási szerv érvényesíti.

6.5.3. Levonás a munkabérből

Ha a biztosított mulasztásából eredően a foglalkoztató nem, vagy nem megfelelő összegben vonta le az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, valamint a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat, azt a tudomására jutás időpontjától számított 30 napon belül a munkabérből történő levonásra vonatkozó szabályok szerint a biztosított munkabéréből vagy egyéb juttatásából levonhatja.

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. március 7.) vegye figyelembe!