1. A tőkepiac

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. január 7.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2005/02. számában (2005. január 7.)

1.1. A tőkepiac fogalma

A tőkepiac a termeléssel létrehozott anyagi termelési tényezők, valamint a pénz és az értékpapírok értékesítésének, forgalmazásának, tehát működésük egy speciális vonatkozásának helyszíne.

A tőkepiac Magyarországon elismert (szabályozott) piac, azaz olyan piac, ahol meghatározott szabályok szerint a kereslet és a kínálat egy helyen koncentrálódik, és kielégíti az alábbi feltételek mindegyikét:

– a piacra lépés és a kereskedés valamely felügyeleti hatóság által jóváhagyott szabályok, piaci szokványok szerint folyik,

– rendszeres időszakonként, meghatározott időben működik,

– a piaci szereplők működésére, tevékenységére vonatkoznak bizonyos minimális feltételek (tőkekövetelmény, letéti előírás stb.),

– biztosított a nyilvános áralakulás (a nap elején, napközben és a nap végén kötelező az árakat, továbbá a forgalmi adatokat nyilvánosságra hozni),

– a forgalmazott pénzügyi eszközök piacra bevezetésének a minimális feltételeit meghatározzák,

– a piaci kereskedelemben szereplő pénzügyi eszközök kibocsátói nyilvánosságra hoznak minden olyan adatot, amely a pénzügyi eszköz árát, árfolyam-alakulását érintheti (transzparencia),

– a piaci szereplők a felügyeleti hatóság részére adatszolgáltatást teljesítenek a saját tevékenységükről.

1.2. A tőkepiac alapkategóriái

A tőkepiacot, mint minden piacot, alapvetően a kereslet és a kínálat megléte jellemzi. A kettő együttes mozgása alakítja ki a kívánatos egyensúlyt, ezáltal meghatározva a megtakarítások és befektetések nagyságát és a kamatlábat. A kínálati oldalon áll mindenki, aki megtakarításait nem hagyja otthon állni, hanem pénzét valamilyen értékpapírba vagy vállalkozásba befekteti. A tőkepiac kínálati oldalán állnak az intézményi befektetők és a magánbefektetők. A keresleti oldalon állnak azok a vállalkozók, vállalatok, akiknek pénzre van szükségük elgondolásaik megvalósítására. A tőkepiac keresleti oldalának legfontosabb szereplői: az állami költségvetés, az önkormányzatok és a részvénytársaságok.

Hogy a kereslet és a kínálat találkozása minél egyszerűbben történjen meg, a tőkepiacon jelen vannak azok a közvetítő szerepet betöltő hitelintézetek, bankok, brókercégek, amelyek tevékenységükért rendes profithoz jutnak.

A vállalkozások egyik sajátossága az, hogy tőkével rendelkeznek, amelynek egy részét lassan megtérülő állótőkében, másik részét gyorsabban mozgó ún. forgótőkében tartják. Egy vállalat a piachoz való alkalmazkodás során (terjeszkedés, visszafogás, más vállalat felvásárlása) tőkemozgásokat hoz létre. A vállalat bővítéséhez nem mindig áll rendelkezésre saját tőke, tehát tőke (iránti) kereslet alakul ki. Ilyenkor gyakran hitelt vesznek fel, vagy eszközöket bérelnek (lízing), ami azt is jelenti, hogy a hitel nyújtója, illetve a bérbeadó maga ehhez tőkebefektetést hajt végre. Teljesen mindegy, hogy pénzt vagy eszközt vesz kölcsön a vállalat, mindegyikért kamatot kell fizetni. A tőkeeszközök bérbevételével szétválik a tőketulajdonos és a vállalkozó szerepe. A lízingelt gép a bérbeadó tulajdonában marad, az ő jövedelme a használatért kapott kamat. A vállalkozó a gépet profitszerzésre használja, az ő jövedelme a nyereség.

1.2.1. Kereslet

A vállalat azért keresi a pénzt a tőkepiacon, mert úgy gondolja, hogy a tőke mint termelési tényező határterméke nála nagyobb lenne, mint a határköltsége, ami nem más, mint a piaci kamatláb. A tőke határtermékét jól érzékelteti a belső kamatláb. Ezek után nyilvánvaló, hogy egy termék termelését addig érdemes fokozni pótlólagos tőkebefektetéssel, amíg a pótlólagos befektetés belső kamatlába a piaci kamatlábnál magasabb. A tőkepiaci kereslet a vállalatok így levezetett egyéni tőkekeresleteinek összegződése.

1.2.2. Kínálat

A tőkekínálat elsősorban a megtakarítások nagyságától függ. Ha valaki a fogyasztását szeretné későbbre elhalasztani, és el nem költött pénzével megjelenik a tőkepiacon, máris bővíti a tőkekínálatot. A tőkénél külön kell választanunk a reáltőkét és a pénztőkét. A pénztőke maga a pénzmennyiség, amelynek ugyan óriási a jelentősége, de a ténylegesen elfogyasztható javakat közvetlenül a reáltőke, a gépek és berendezések, valamint az ember együttműködése hozza létre.

1.2.3. Kamat

A kamat a várakozás díja. Annak az ellenértéke, hogy a pénz tulajdonosa a pénzét nem költi el, hanem költését későbbre halasztja, és olyan valakinek adja kölcsön, akinek viszont a jelenben van rá szüksége. Nagyságát a tőkekereslet, -kínálat, valamint a befektetés kockázata dönti el. Általában minél nagyobb a befektetés kockázata, annál nagyobb a kamatláb. A tőketulajdonos jövedelme a kamat, a vállalkozó jövedelme a vállalkozói nyereség vagy profit. Saját tőketényezőket is használva két része van a tulajdonos-vállalkozó jövedelmének: a kamat és a vállalkozói nyereség.

A kamat ez esetben implicit költségként jelentkezik, a normálprofit legfontosabb eleme. A vállalkozó profitja nem kialkudott érték, hanem egy maradvány, a költségek feletti bevétel nagysága, míg a munkabér, kamat, földjáradék egy szolgáltatás meghatározott ellenértéke.

1.2.4. A tőkebefektetések értékelése, vagyonértékelés

Tőkebefektetés, ha valaki vásárol egy újabb gépet, bővíti az üzemét, de idetartoznak a vállalatfelvásárlások is. A tőkebefektetések értékelése a tervezett befektetési lehetőségek összehasonlítása, értékelése az előzetes kalkulációk alapján. Vállalat vagy nagyobb üzem vásárlásakor meg kell határozni annak értékét. Erre szolgál a vagyonértékelés, tehát része a tőkebefektetés értékelésének. Ezt általában könyvvizsgáló társaságok végzik. Egy vállalatnak többféle gazdasági értékelése lehet egyidejűleg.

1.2.5. A tőkepiac termékei

A tőkepiac termékei az állampapírok, a bankkötvények, a vállalati és önkormányzati részvények, szövetkezeti részjegyek, befektetési jegyek, a biztosítások és tartós bankbetétek. A bankbetétek közül azért csak a tartósak vannak megemlítve, mert az egy évnél rövidebb időre vonatkozó tranzakciókat pénzpiaci műveletnek tekintjük, az ennél hosszabbakat pedig a tőkepiac részének.

1.3. A tőkepiac részei

A tőkepiac három részre tagolódik. Megkülönböztetjük a tőkeeszközök piacát, az áruk piacát és a pénz- és értékpapírpiacot.

1.3.1. A tőkeeszközök piaca

Tőkeeszközök piacának nevezik a termelt tőketényezők piacát. Főbb részei a gyártóberendezések, járművek, alkatrészek, féltermékek, anyagok, energia, mezőgazdasági termények piacai. Tőkeeszközöket vállalatok, vállalkozók vásárolnak nagy mennyiségben és értékben.

1.3.2. Áruk (tőke)piaca

A nyersanyagok és mezőgazdasági termények egy része speciális szervezett piacon, az ún. árutőzsdén (terméktőzsde) kerülnek forgalomba. A terméktőzsde a nagy tömegű nyersanyagok, alapanyagok, mezőgazdasági termények adásvételének színtere és intézménye. A tőzsde előnye, hogy több vevő és több eladó találkozhat egyszerre, és gyorsan értesül mindenki az árakról és az eladott mennyiségekről. A tőzsde maga nem profitorientált szervezet, hanem a vevők és eladók önkéntes társulása, ahol azonban a vevők és az eladók is a profit megszerzésére törekednek. Ma már piacszabályozó szerepet is játszik. A tőzsdén kialakult árak befolyásolják az egyéb piacok árait is. Lényegéhez tartozik a tőzsdei spekuláció is, amikor későbbi határidőre kötnek üzletet az akkori nyereség reményében. Magyarországon 1991-ben nyílt meg újra az árutőzsde, Budapesti Árutőzsde néven. Jelenleg három szekciója van: a gabonaszekció, a hússzekció és a kicsit nem ideillő devizaszekció.

1.3.3. Pénz- és értékpapírpiac

A pénz- és az értékpapírpiacok döntő fontosságúak egy fejlett pénzgazdaságban. Lényegében ez a piac biztosítja a tőke legjobb allokálását, hiszen itt koncentráltan jelen van minden lehetőség, és mivel a szabad piac feltételei érvényesülnek, ezért a legjövedelmezőbb befektetések kerülnek majd megvalósításra. A reáltőkemozgások mindig valamilyen pénzmozgást takarnak, ezért nevezhetjük a pénz- és értékpapírpiacot tőkepiacnak. Ebből következik, hogy a gazdaság szereplőit egy bizonyos szempont szerint megtakarítókra és forrást, tőkét keresőkre oszthatjuk. A kettőt a pénzügyi közvetítőrendszer kapcsolja össze, amely az említett két csoport egymásra találását segíti, két elemre bontható: a pénzpiacra, amelynek keretében a betétekből a bankok közreműködésével hitelek lesznek, valamint a tőkepiacra, amelynek egyik eleme a tőzsde.

A pénzügyi közvetítőrendszer által közvetített vagyon napjainkban 23 000 milliárd forintot tesz ki Magyarországon. Ebből a bankok 75%-kal részesednek, a közvetítőrendszer többi eleme (befektetési alapok, pénztárak, biztosítók, brókercégek) egyenként 3-5%-kal. A magyarországi megtakarítások helyzetét alapvetően az jellemzi, hogy a gazdaság pénzügyi vagyona kb. 11 000 milliárd forintot tesz ki, s a megtakarítási hajlandóság napjainkban kevésbé érvényesül, szemben a fejlett országokkal. A megtakarítások kezelése tekintetében is különbségek mutatkoznak a fejlett országok és hazánk között: nálunk még mindig nagyon magas a készpénzben tartott vagyon (13-15%), ami miatt a megtakarítók súlyos veszteségeket szenvednek el. Elmaradott struktúrára utal az is, hogy a megtakarítások 60%-át rövid lejáratú, sokszor az inflációt sem kompenzáló hozamot biztosító eszközökben tartja a magyar lakosság. A magánmegtakarítók mellett az intézményi befektetők is lényeges szerepet játszanak a gazdaságban, hiszen bizonyos megtakarításokat ők juttatnak el a tőkét kereső vállalkozásokhoz. Ennek egyik lehetséges módja és forrása a tőzsdén keresztül történő tőkebevonás, ez a legfőbb oka annak, hogy miért jelennek meg cégek a börzén. A tőkebevonás legalapvetőbb eszközei a részvények, illetve kötvények kibocsátása.

A továbbiakban a termelési tényezőkkel és a pénzzel nem foglalkozunk, az árupiaccal is csak az árutőzsde vonatkozásában.

A magyar értékpapírpiacon a bankok és a befektetési vállalkozások tevékenykedhetnek. Az utóbbiaknak három formája van: az értékpapír-bizományos (bróker) cégek, az értékpapír-kereskedők és a befektetési társaságok.

Az értékpapírpiac fontos jellemzője, hogy szabályozott és szűkített értelemben vett tőkepiac, amelyen az értékpapíroknak nem a teljes köre jelenik meg. A szabályozottság azt jelenti, hogy ez a piac a törvényben meghatározott módon és feltételekkel működik. Nem tartoznak azonban a törvény hatálya alá az alábbi tevékenységek, illetve szervezetek:

– a szövetkezeti üzletrész, a csekk, a váltó, a kárpótlási jegy, a közraktárjegy forgalomba hozatala és az állampapír zártkörű forgalomba hozatala;

– a befektetési szolgáltatónak nem minősülő befektető által kizárólag saját számlára, a saját vagyon kockázatára folytatott befektetési tevékenység;

– a kizárólag az anyavállalat és a leányvállalat között, illetve az anyavállalat egyéb leányvállalatai javára folytatott befektetési szolgáltatási és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység, kivéve ha azt befektetési szolgáltató végzi;

– a kibocsátó által befektetési szolgáltató igénybevétele nélkül saját számlára, a saját vagyon kockázatára saját kibocsátású értékpapírjára kötött - forgalomba hozatalnak nem minősülő – adásvételi szerződés;

– az a pénzügyi holdingtársaság, amelynek leányvállalatai között van hitelintézet.

1.3.3.1. Elsődleges piac

Az értékpapírpiac két részre osztható. Az elsődleges piac az értékpapírpiacnak az a része, amelyen az értékpapírok kibocsátásra kerülnek. Az elsődleges piacon történik a megtakarítások ideiglenes újraelosztása, a tőke a megtakarítóktól a felhasználókhoz kerül. E piac feladata, hogy a kötvények, részvények kibocsátása révén hosszú távú forrásokat gyűjtsön a vállalatok részére. Az ideiglenes újraelosztáskor a befektető pénzt, a megtakarító fizetési ígéretet kap. Ahhoz, hogy ez az újraelosztás végbemenjen, a megfelelő keresletnek a megfelelő kínálattal kell találkoznia.

1.3.3.2. Másodlagos piac

A másodlagos piacon a már meglévő pénzügyi eszközök adásvétele folyik, elsősorban a megtakarítók között. A másodlagos piacon történik a már kibocsátott értékpapírok adásvétele. Magában foglalja az országos és helyi értékpapírtőzsdéket, az OTC-piacot, valamint a közvetlen kereskedést két fél között.

Mindkét piacra érvényes a gyakran idézett mondás: A sikeres befektetés receptje: jól válassza ki az értékpapírokat! Ha kiemelkedő befektetési eredményeket akar, akkor ne a kockázatos részvények és vezető befektetési alapok kutatásával kezdje a napot. A befektetési tanácsadók azt mondják, hogy az igazán kritikus döntés, miként ossza meg pénzét a részvények, kötvények és a szuperbiztos befektetések (pl. a kincstárjegy) között.

Az értékpapírpiac intézményi hátterét a tőzsdék, az elszámolóház és a befektetési szolgáltatók jelentik.

1.3.3.3. Befektetési eszközök

Az értékpapírpiac jellemzője, hogy azon befektetési eszközök mozognak.

A befektetési eszközök a következők:

– átruházható értékpapírok;

– pénzpiaci eszközök (azaz sorozatban kibocsátott, pénzkövetelésre szóló eszközök, amelyekkel a pénzpiacon kereskednek);

– értékpapírra, devizára, indexre, illetőleg ezek származtatott termékeire vonatkozó határidős ügyletek, ideértve az ezekkel egyenértékű készpénz-elszámolású eszközöket;

– határidős kamatlábügyletek;

– kamat-, deviza- és tőkecsereügyletek;

– vételi és eladási opciók értékpapírra, devizára, indexre és kamatlábra, illetve ezek származtatott termékeire, ideértve az ezekkel egyenértékű készpénz-elszámolású eszközöket.

A befektetési eszközök között a hétköznapi gyakorlati életben az értékpapírok a legismertebbek.

1.3.4. A tőzsdei piac szereplői

Első helyen említendők a kibocsátók, akiknek papírjaival folyik a kereskedés. A másik elengedhetetlen szereplői kör a befektetőké, akik lehetnek magánszemélyek vagy intézmények (bankok, biztosítótársaságok, alapkezelők, nyugdíjpénztárak).

Természetesen szükség van a közvetítőkre (brókercégekre, befektetési bankokra). Ma 33 kereskedőcégnek van engedélye arra, hogy kereskedjen a tőzsdén, közülük 15 a bank.

Szükség van továbbá arra is, hogy a megkötött üzletek elszámolásra kerüljenek, ez a Központi Elszámolóház és Értéktár (KELER) Rt. segítségével történik.

1.3.4.1. Központi Elszámolóház és Értéktár Rt.

A Központi Elszámolóház és Értéktár (Budapest) Rt. a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.), valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) alapján működő elszámolóház, amelyet az ÁPTF a 33001/1994. számú határozatával jelölt ki a magyarországi központi értéktári tevékenységek végzésére, és mint ilyet az értékpapírkódok kiadására és az értékpapírok központi nyilvántartás vezetésére, amely a dematerializált értékpapírokra vonatkozó teljes körű szolgáltatást nyújt. Értéktárként a KELER Rt. értéktára ellátja az értéktárban letétbe helyezett értékpapírok fizikai őrzését, letéti kezelését, valamint a fizikai és dematerializált értékpapírok vonatkozásában a társaság általános üzletszabályzatában meghatározott szolgáltatásokat nyújtja. Az ügyfelének szolgáltatásait igénybe vevő személy vonatkozásában a fizikai értékpapírok esetében alletéteményesként jár el. A Budapesti Árutőzsde Rt.-vel és a Budapesti Értéktőzsde Rt.-vel kötött megállapodás alapján pedig elszámolóházként végzi mindkét tőzsde forgalmának elszámolását.

A KELER Rt. 2004. január 1-je óta működik szakosított hitelintézetként, ezért a Tpt.-ben és a Hpt.-ben meghatározottak szerint jogosult hitel és pénzkölcsön nyújtása, valamint pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzésére.

1.3.4.2. Brókercég (értékpapír-ügynökség)

A brókercégek olyan vállalkozások, amelyek megfelelő díjtételek ellenében az értékpapírok tőzsdei és tőzsdén kívüli adásvételére szakosodtak. A brókercégek az úgynevezett tőzsdeügynökökön keresztül végzik tevékenységeiket.

A tőzsde működésének alapja, hogy a keresletet és kínálatot mozgató beruházó nem személyesen bonyolítja le az adásvételt, hanem ügynökök, közismert néven brókerek közreműködésével. A bróker valamilyen értékpapír-ügynökség alkalmazottja, megbízás alapján közvetít a konkrét értékpapírra, annak mennyiségére és az árra szóló vételi és eladási ajánlatot.

1.3.4.3. Alkuszok (tőzsdei üzletkötők)

A tőzsdei kereskedelemben (magán a tőzsdén) a tőzsdetagokat az alkuszok képviselik. Az alkusz, azaz tőzsdei üzletkötő egy személyben felhatalmazott megbízottja a tőzsdetagnak. Az alkusz az üzleteket mindenkor a tőzsdetag nevében köti, a felelősség is a tőzsdetagot terheli az üzletkötésekért. A tőzsdetagok több üzletkötőt is alkalmazhatnak egyidejűleg – azonos értékpapírra szóló üzletkötésre, vagy egyidejűleg egy tőzsdetag több üzletkötője is kereskedhet ugyanazon értékpapír papírjaival (egymással viszont nem köthetnek üzletet).

1.4. A tőkepiacok sajátos fajtái

A tőkepiacok jellemzésére sokféle elnevezést használnak.

1.4.1. Bear piac (medvepiac)

Olyan piac, melyet csökkenő árak jellemeznek, mind a csúcspontok, mind a mélypontok egyre lejjebb vannak. Általában akkor nevezünk egy piacot hosszú távon bear piacnak, ha az árak a 200 napos mozgóátlag alatt vannak A bear piac első fázisában az árfolyam hirtelen nagymértékben az addigi emelkedő trenddel ellentétes irányban mozdul el. A második szakaszban az árfolyam hosszabb perióduson keresztül fokozatosan lefelé csúszik, majd végül a harmadik fázisban, mielőtt új trend venné kezdetét, az árfolyam még egyszer jelentős mértékben a meglévő, eső trend irányába mozdul. A bearish piacon elképzelhetőek rövid ideig tartó erőteljes áremelkedések, ám ezek az alapvető trendet nem módosítják. E piacon gyakori a csúszás, vagyis az árak lassú, fokozatos lemorzsolódása oly módon, hogy folyamatosan vannak vevők és nincsen pánik közöttük. Az ilyen jellegű ármozgások különösen jellemzőek a bear piacok második fázisára.

1.4.1.1. Bearish

Az a piaci szereplő, aki az árak folyamatos csökkenésére számít, illetve az a piaci helyzet, amikor az árak folyamatosan lefelé mozognak.

1.4.2. Bull piac (bikapiac)

Olyan piac, amelyet emelkedő árak jellemeznek, mind a csúcspontok, mind a mélypontok feljebb vannak. Általában akkor nevezünk egy piacot hosszú távon bull piacnak, ha az árak a 200 napos mozgóátlag felett vannak. A bull piac első fázisában az árfolyam hirtelen nagymértékben az addigi csökkenő trenddel ellentétes irányban mozdul el. A második szakaszban az árfolyam hosszabb perióduson keresztül fokozatosan növekszik, majd végül a harmadik fázisban, mielőtt új trend venné kezdetét, az árfolyam még egyszer jelentős mértékben a meglévő, emelkedő trend irányába mozdul. A bullish piacon elképzelhetőek rövid ideig tartó áresések, ám ezek az alapvető trendet nem módosítják.

1.4.2.1. Bullish

Az a piaci szereplő, aki az árak folyamatos emelkedésére számít, illetve az a piaci helyzet, amikor az árak folyamatosan felfelé mozognak

1.5. Választottbírósági eljárás

A tőzsdék, valamint a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások szakmai érdek-képviseleti szervei közösen megalapították és működtetik a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróságot, amelynek hatáskörére, eljárására a Választottbíróságoskodásról (a továbbiakban: Vbt.) szóló 1994. LXXI. törvény rendelkezéseit a Tpt. 376. §-ának (3)–(6) bekezdéseiben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

A Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság eljárásának van helye:

– a törvény hatálya alá tartozó értékpapír forgalomba hozatalával, befektetési és árutőzsdei szolgáltatással, valamint kiegészítő befektetési szolgáltatással;

– a befektetők egymás közötti, befektetési eszközzel;

– a részvényesi jogokkal;

– a tőzsdei ügylettel;

– a befektetési szolgáltató és ügyfele között befektetési eszközre vonatkozó megbízás elfogadásának megtagadásával;

– a tőzsde szabályzatával;

– az elszámolóházi tevékenységet végző szervezet alapszabályával, üzletszabályzatával és szabályzataival;

– pénzügyi szolgáltatással és kiegészítő pénzügyi szolgáltatással;

– a befektetési és pénzügyi szolgáltatók kizárólagosságot nem sértő egyéb szolgáltatási tevékenységével

kapcsolatos jogvitában, ha a felek a választottbírósági eljárást választottbírósági szerződésben kikötötték, és az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek.

A Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság eljárása kiköthető a Vbt. 3. §-ának (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feltétel hiányában is.

A Választottbíróság a választottbírák alkotta testületből és a választottbírósági irodából áll, operatív irányító szerve a választottbíróság elnöksége, amely maximum négy, minimum három választottbíróból áll.

A Választottbíróság székhelye: 1052 Budapest, Deák Ferenc u. 5. A megjelölt székhely egyben a választottbírósági iroda működési helye is.

A választottbíróság elnökségének egy-egy tagját a két alapító tőzsde, a további tagokat pedig a Magyar Bankszövetség elnöksége jelöli ki 6 évre.

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2005. január 7.) vegye figyelembe!