6. Az adózás rendje

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. november 19.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2004/08. számában (2004. november 19.)

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvénynek (Art.) 2005. január 1-jétől hatályba lépő módosításai garanciát kívánnak nyújtani az adózók jogbiztonságának megerősítéséhez, egyúttal a szabályozás egyszerűsítését, a jogalkalmazás hatékonyságának növelését szolgálják.

6.1. Bejelentés

6.1.1. Külföldi adóazonosító szám bejelentése

Az adóhatóságoknak az adóztatási feladataik ellátásához szükségük van az adózó személyének egyértelmű azonosítására. Ezért a törvény az adózókat a 16-17. §-ban foglaltak szerinti bejelentési kötelezettséggel terheli. Megkönnyíti a külföldi vállalkozások azonosítását, ha a vállalkozás a magyar adóhatóságnál történő bejelentkezésekor közli az illetősége szerinti állam adóhatósága által kiadott adóazonosító számot. Az adóhatósági bejelentkezéskor tehát a külföldi vállalkozások számára ennek az adatnak a közlését is előírja a törvény.

6.1.2. Bejelentendő adatok

A hatályos szabályozás szerint az adózónak be kell jelentenie az adóhatósághoz képviselőjének, illetőleg könyvvizsgálójának adóazonosító számát is. Tekintettel azonban arra, hogy ezek a személyek nem adózóként, hanem képviselői, illetőleg könyvvizsgálói minőségükben kerülnek be az adóhatóság nyilvántartásába, a jövőben – összhangban az adatvédelmi előírásokkal – az adóazonosító jelüket nem kell közölni az adóhatósággal.

6.1.3. Bankszámlaszám

Az adóhatóság nyilvántartja az adózók valamennyi, jogszabályi kötelezettség alapján megnyitott pénzforgalmi bankszámláját, minthogy az adót, költségvetési támogatást bankszámláról átutalással kell megfizetni, illetve ezekre lehet a kiutalást teljesíteni. Az Art. 17. §-ának (5) bekezdése szerint a pénzforgalmi bankszámla számát az adózónak külön be kell jelentenie az adóhatósághoz. A számlavezető hitelintézetek ugyanakkor kontrolladatként szintén közlik a számlaszámot az adóhatósággal. Az adózónak a jövőben pénzforgalmi bankszámlájának számát elegendő lesz feltüntetnie a költségvetési támogatás igényléséről benyújtott bevallásában, azzal kapcsolatban nem kell külön bejelentést tennie. Az adózó bejelentési kötelezettségének megszüntetésével az adóhatóság a hitelintézetek adatszolgáltatása alapján veszi nyilvántartásba a számlaszámokat.

Az adózók számlaszám-bejelentési kötelezettség alóli mentesítése természetesen nem eredményezheti a bankszámlanyitási kötelezettség teljesítésének elmaradását. A törvény ezért előírja, hogy az adózónak legalább egy belföldi bankszámlával rendelkeznie kell, és a bankszámla megnyitásának elmulasztását az adóhatóság az Art. 172. §-ának (1) bekezdése szerinti mulasztási bírsággal sújthatja.

6.1.4. Munkavégzésre kirendelt külföldi

Az Art. 17. §-ának (10) bekezdése szerint a Magyarországra munkavégzés céljából kirendelt külföldi személyt az a belföldi vállalkozás (leányvállalat, fióktelep) köteles bejelenteni, ahol a külföldi tartózkodása a 183 napot meghaladja. Az új előírással egyszerűsödik a bejelentési kötelezettség, mert csak akkor kell teljesíteni, ha a külföldi illetőségű magánszemélynek belföldön adófizetési kötelezettsége keletkezik. Az adófizetési kötelezettség három feltétel közül – ha a külföldi illetőségű magánszemély az adóévben 183 napot meghaladó időtartamnál hosszabb ideig tartózkodott belföldön; vagy munkabérét nem a külföldi illetőségű munkáltató, illetőleg nem a külföldi illetőségű munkáltató nevében fizetik; vagy munkabérét a munkáltatónak a belföldön fekvő telephelye vagy állandó bázisa viseli – bármelyik bekövetkeztével beáll. Jövőre a bejelentést utólag, az adóévet követő január 31-ig kell teljesítenie a cégnek, amelyhez a magánszemélyt munkavégzésre kiküldték. Azok a külföldi illetőségű magánszemélyek, akiknél a felsorolt három feltétel egyike sem teljesül, belföldön nem adóznak, ezért nem kell róluk adatot szolgáltatni.

6.1.5. Közösségi adószám

Az Art. a tevékenységüket kezdő általánosforgalmiadó-alanyok esetében előírja Közösségen belüli kereskedelmi kapcsolatuk bejelentésének kötelezettségét, mely alapján az adóhatóság részükre közösségi adószámot állapít meg. Kereskedelmi kapcsolatnak a termékbeszerzés, és -értékesítés, valamint az evaalanyok kivételével az általános forgalmi adóról szóló törvény 15. §-ának (5) bekezdése és 15/A §-a szerinti szolgáltatásnyújtás és-igénybevétel minősül. A már működő adóalanyok tekintetében azonban az Art. egyes adózói csoportokra, így pl. a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalanyokra eltérő rendelkezéseket állapít meg, és csak meghatározott esetekben (pl. ha termékbeszerzéseik ellenértéke az előírt értékhatárt meghaladja) kötelezi őket közösségi adószám beszerzésére. Ezen esetek köre tovább bővül, mert a törvény módosított 22. §-ának (5) bekezdése - a hatodik áfairányelv rendelkezéseivel összhangban – a már működő, kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalanyok részére az általános forgalmi adóról szóló törvény fent hivatkozott szolgáltatásainak nyújtása és igénybevétele esetére is előírja a közösségi adószám előzetes beszerzésének kötelezettségét.

6.2. A bejelentés szerinti nyilvántartásba vétel

6.2.1. Az útlevélszám mint adóazonosító szám megszűnése

Az adóhatóság számítástechnikai rendszereiben adóazonosító számon (adószám, adóazonosító jel) azonosítja és kezeli az adózók bejelentett adatait. Eddig a nem magyar állampolgár magánszemély esetén adóazonosító számként használható volt az útlevélszám is. Az útlevélszám azonban csak érvényességi ideje alatt alkalmas a magánszemély azonosítására, ezen túlmenően pedig uniós állampolgár másik tagállam területére történő beutazására és ott-tartózkodására nemcsak útlevéllel, hanem más személyazonosításra alkalmas igazolvánnyal is sor kerülhet. Az adóhatósági nyilvántartási rendszer egységesítése érdekében megszűnik az útlevélszámon történő azonosítás lehetősége, melynek következtében a jövőben az adóhatóság adószámon, illetőleg adóazonosító jelen tartja nyilván a külföldi magánszemélyeket, feltüntetve az állampolgárságot is.

6.2.2. Az "egyablakosok" értesítésének megszűnése

Az adóhatóság a bejelentkezett és adószám alapján nyilvántartásba vett adózók közül törli azokat, amelyeknél a tevékenységük folytatásának jogi alapja megszűnt (pl. törölték a cégjegyzékből, vállalkozói igazolványát visszavonták vagy azt az adózó visszaadta). Az adóhatósági nyilvántartásból történő törlésről az állami adóhatóság részére a törvény értesítési kötelezettséget írt elő. Az Art. 24. §-a (10) bekezdésének módosítása értelmében az állami adóhatóságot csak azon adózók esetén terheli értesítési kötelezettség, akik maguk jelentik be tevékenységük megszüntetését, vagy azt, hogy a tevékenységük folytatásához szükséges engedélyüket visszavonták. A törlés más eseteiben az értesítés szükségtelen, hiszen az adózó a cégbejegyzési kérelme elutasításáról, a cégjegyzékből való törlésről, a vállalkozói igazolvány visszavonásáról, vagy a vállalkozói igazolvány visszaadásáról már tudomással bír, tehát utólag felesleges külön értesíteni arról, hogy az adóhatósági nyilvántartásból is törölték. Az értesítési kötelezettség kiiktatása egyszerűsíti az eljárást.

6.3. A képviseletre vonatkozó szabályok egyszerűsítése

A képviseletet rögzítő eljárási szabályok (Art. 7. §) a gyakorlati tapasztalatok alapján egységesednek és kiegészülnek. Az új szabályozás – a korábbi szigorúbb rendelkezésektől eltérően – nem tesz különbséget a hatósági eljárásban és a nem hatósági eljárásban történő képviselet között, emellett bővíti a képviseletre jogosultak körét.

Magánszemélyt az adóhatóság előtt – ha nem kíván személyesen eljárni – törvényes képviselője, képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt eseti meghatalmazás, megbízás alapján más nagykorú személy képviselheti. Az egyéni vállalkozó magánszemély helyett az adóhatóság előtt a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja is eljárhat.

Jogi személyt és egyéb szervezetet az adóhatóság előtt a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkező személy, a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazott, jogtanácsos, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja képviselheti.

Állandó meghatalmazás vagy megbízás esetén a meghatalmazott, megbízott által elkövetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság általános szabály szerint a képviselőt terheli. A gazdasági társaság köteles megfizetni a bírságot abban az esetben, ha a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, valamint a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazott állandó meghatalmazás, megbízás alapján jár el.

6.3.1. A pénzügyi képviselet kiterjesztése

A pénzügyi képviselet intézménye (Art. 9. §) a hatodik áfairányelv előírásain alapul, és alkalmazására jelenleg csak az áfa területén kerülhet sor. Pénzügyi képviselő igénybevételével a külföldi vállalkozás mentesítheti magát a hazai jogszabályok és eljárásjogi rend előírásainak megértésétől és alkalmazásától. Az adókötelezettségek pénzügyi képviselet útján történő teljesítésének kiterjesztésével a jövőben a külföldi vállalkozás valamennyi adónem tekintetében igénybe veheti pénzügyi képviselő segítségét, ezáltal egyszerűsödik számára a hazai jog alkalmazása.

6.4. Ügyvédi, közjegyzői, szabadalmi ügyvivői tevékenység szüneteltetése

Az általános forgalmi adó szabályai 2003. január 1-jétől az ügyvédi tevékenységet általánosforgalmiadó-kötelezettséggel terhelik. Korábban ez a tevékenység az általános forgalmi adó tekintetében tárgyi mentes besorolás alá tartozott. A tevékenységet szüneteltető ügyvédek számára indokolatlan többletterhet és kiadást jelent, hogy – a szabályváltozás következtében – a tevékenységük szüneteltetése ellenére az adóeljárásban előírt adminisztrációs kötelezettségnek (pl. önálló pénzforgalmi bankszámla nyitása, nullás bevallás benyújtása) kell eleget tenniük. Mivel sem az áfa, sem az adóeljárási szabályok nem rendezték a szünetelés esetén alkalmazandó eljárást, a jövőben az Art. 14. §-ának (8) bekezdése kimondja – kiterjesztve a szünetelés intézményét a szabadalmi ügyvivőkre és a közjegyzőkre is –, hogy a szünetelés időtartama alatt az érintettek mentesülnek a szünetelés időtartamához kötődő adókötelezettség teljesítése és a bankszámla-fenntartási kötelezettség alól.

A tevékenység szüneteltetésének ténye soron kívüli adóbevallási kötelezettséget kiváltó eseménynek minősül, ennek következtében a szünetelés kezdő napját megelőző időszak adókötelezettségeiről a tevékenységét szüneteltető ügyvéd, közjegyző, szabadalmi ügyvivő az Art. 33. §-ának (3) bekezdése szerint soron kívüli adóbevallással zárja le a bevallással még le nem fedett időszakokat.

A szüneteltetés intézményének bevezetésével összefüggésben az adóhatóságnak szüksége van olyan hiteles információra, amelyből a szünetelés kezdő és záró napja megállapítható. Ezért a törvény az ezen adózókat nyilvántartó szervezeteket – Magyar Ügyvédi Kamara, Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara, illetőleg a közjegyző székhelye szerint illetékes területi közjegyzői kamara – az állami adóhatóság felé teljesítendő adatszolgáltatásra kötelezi.

6.5. Adóhatósági adómegállapítás

Az Art. 2004. január 1-jétől honosította meg a magyar adójogban az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás intézményét (28. §). A szabályok többségét első alkalommal a 2004. évi jövedelmek tekintetében 2005-től lehet, illetőleg kell alkalmazni. Az adóhatósági felkészülés során felvetődött néhány olyan szabályozási hiány, illetőleg jogértelmezési probléma, amelyet az Art. 2005. január 1-jétől hatályosan rendez. Az adóhatósági adómegállapítást kiegészítő, illetőleg módosító szabályok együttese már a 2004. évi adómegállapítás során is alkalmazandó.

6.5.1. Határidő a választásra

Az adóhatósági adómegállapítást azok az adózók választhatják, akik megfelelnek a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 12/A §-ának (1)–(3) bekezdéseiben meghatározott feltételeknek, és nem esnek az szja-törvény 12/A §-ának (4)–(5) bekezdései – kizáró feltételek – hatálya alá, valamint az eredetileg meghirdetett január 15-ei határidő helyett február 15-ig írásban nyilatkozatot tesznek választásukról az adóhatóságnak. A nyilatkozatukban az adózók jelzik a visszatérítendő adóátvezetési igényüket, illetőleg a kiutaláshoz szükséges adatokat.

6.5.2. Járulékok túlvonása

Az adóhatósági adómegállapítást választó adózó túlvont járulékának összegét is az adóhatóság állapítja meg. Az adózónak nem kell külön nyomtatványon visszaigényelnie a túlvont járulékot, erre irányuló kérelmét az adóhatósági adómegállapítás érdekében tett nyilatkozatban jelezheti. Kivétel ez alól, ha az adózó az adóévben a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek vagy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja volt. Ezen adózók körénél azért indokolt fenntartani a külön nyomtatványon történő visszaigénylést, mert a rájuk vonatkozó speciális járulékszabályok következtében az adóhatóság a kontrollinformációk alapján automatikusan nem képes megállapítani a túlvonás tényét.

6.5.3. Adó-visszatérítés

Egyértelművé válik a szabályozás a tekintetben, hogy az adóhatóság az adóhatósági adómegállapítás során megállapított adó-visszatérítés esetén is gyakorolhatja a fennálló tartozások beszedése érdekében a visszatartási jogát.

6.5.4. A megállapított adó módosítása

Az adóhatóság által megállapított adó a jogkövetkezmények és az ellenőrzés szempontjából az adózó által bevallott adónak minősül, függetlenül attól, hogy az adózó a nyitva álló 8 napos észrevételezési határidő alatt hallgatásával erősítette meg az adómegállapítás helyességét, vagy észrevétele, illetőleg kifogása alapján az adóhatóság az adómegállapítást módosította vagy a kifogást határozattal elutasította. Az adóhatóság az adózó későbbi észrevétele alapján is módosítja az adómegállapítást, de ha ez többletadó-megállapítást eredményez, az adókülönbözet után a magánszemélynek önellenőrzési pótlékot is kell fizetnie, amelyet szintén az adóhatóság állapít meg. Az önellenőrzésnek minősülő adóhatósági adómegállapításban közölt adókülönbözetet és annak önellenőrzési pótlékát – az Art. 50. §-ának új (4) és (5) bekezdése értelmében - az adóhatósági értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül kell megfizetni, illetőleg kiutalni.

6.5.5. Kifogás

Amennyiben az adózó az adóhatósági adómegállapítás ellen kifogást emel, a kifogás elbírálásáig meg kell fizetnie az adóhatósági adómegállapításban közölt fizetendő adó összegét, illetőleg az adóhatóságnak is teljesítenie kell kiutalási kötelezettségét. A kifogást elbíráló határozatban szereplő fizetendő, illetőleg visszatérítendő adót 15 napon belül kell megfizetni, illetőleg kiutalni. A kiutalásra csak akkor kerülhet sor, ha a többletadó megfizetését az adózó igazolja.

6.5.6. Utólagos adómegállapítás

Hiányosságot pótol az a törvényi előírás, mely szerint, ha az adóhatósági adómegállapítás feltételeinek hiányát az adóhatóság utólag állapítja meg, az adó megállapítására utólagos adómegállapítás keretében kerül sor. Az adózó a feltételek hiányát maga is bejelentheti, az adóhatóság ebben az esetben a jogkövetkezményeket az önellenőrzésre vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, egyebekben az utólagos adómegállapítás során kiszabható jogkövetkezményeket alkalmazza.

Az adóhatósági adómegállapítást olyan új tények, körülmények, bizonyítékok is befolyásolhatják, amelyekről az adóhatóság az adóhatósági adómegállapítást felülvizsgáló bírósági eljárást követően értesül. Ezért ebben az esetben is lehetővé válik az adóhatósági adómegállapítás utólagos ellenőrzése és az utólagos adómegállapítás.

6.6. Jövedelemadó-bevallási, -kiutalási határidők

Az adóhatósági adómegállapításra tekintettel módosulnak a személyi jövedelemadó megállapítására előírt határidők. 2005-ben a munkáltatók, az adóhatóság és az önadózó magánszemélyek egységesen, május 20-áig állapítják meg az adót, illetőleg az önadózó magánszemélyeknek május 20-áig kell jövedelemadó-bevallásaikat benyújtaniuk. A személyijövedelemadó-visszatérítéseket 2005-ben az adóhatóság az adóbevallás beérkezésétől számított 30 napon belül utalja ki, de legkorábban március 1-jét követően.

A munkáltató az adó és a levont adóelőleg különbözetét legkésőbb június 20-ig vonja le vagy fizeti vissza. Amennyiben a munkáltató a levont vagy visszafizetett különbözetről évente tesz bevallást, azt a jövőben az adóévet követő év augusztus 20-áig teszi meg.

6.7. Adó-visszatérítés külföldi bankszámlára

A külföldi illetőségű adózók jelenleg csak úgy juthatnak hozzá az őket megillető költségvetési támogatáshoz (adó-visszaigényléshez, -visszatérítéshez), ha belföldön bankszámlát nyitnak, vagy postai úton küldi meg részükre az adóhatóság. Amennyiben egy adott országra a Magyar Posta nemzetközi pénzforgalmi szolgáltatása (nemzetközi postautalvány) nem terjed ki, csak bonyolult és költséges adminisztrációval lehet a küldeményt eljuttatni, vagy arra kell felhívni az adózót, hogy nyisson belföldön bankszámlát, amely jelentős nehézségeket okozhat számára. Az Art. 38. §-ának (2) bekezdését kiegészítő új előírás megteremti annak a lehetőségét, hogy az adóhatóság külföldi bankszámlára is utalhasson. Az utalás az adózó által meghatározott devizanemben történik, az átváltás költsége a külföldi illetőségű adózót terheli. Olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar Nemzeti Bank által közzétett forintban megadott árfolyama, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell figyelembe venni.

6.8. Adatszolgáltatás

6.8.1. Az önkormányzati jegyző és a közjegyző adatszolgáltatása örökléskor

Az állami adóhatóság – a hatályos szabályozás szerint – nem rendelkezik megfelelő információkkal az elhunyt magánszemély hagyatékáról, valamint az örökösöket megillető örökrészek arányáról, így az esetlegesen fennmaradó adókötelezettség teljesítését nem tudja hatékonyan érvényesíteni az örökösökkel szemben, az örökhagyó után fennmaradt hagyaték terhére. Az adóhatóság csak azt tudja megállapítani a személyi adat- és lakcímnyilvántartásból, hogy a magánszemély elhunyt. Ezért a törvény 52. §-ának új (8) bekezdése az önkormányzat jegyzőjét és a hagyaték átadásában közreműködő közjegyzőt az adóhatóság megkeresése esetén adatszolgáltatásra kötelezi azon adatok tekintetében, melyek az adó megállapítása és a tartozás behajtása céljából szükségesek. A jegyző elsődlegesen a hagyatéki leltározás tényéről és a hagyatéki eljárás lefolytatására jogosult közjegyző személyéről köteles adatot szolgáltatni. Ha nincs hagyatéki vagyon, akkor az adóhatóság a jegyző nyilatkozata alapján törli az elhunyt személy adótartozását. A közjegyző a megkereső adóhatóságot tájékoztatja az örökösök személyéről az azonosításukhoz szükséges adatok feltüntetésével, illetőleg az örökrészük alapján örökölt vagyonról és annak értékéről, vagy tájékoztatást ad a hagyatéki eljárás megszüntetéséről.

6.8.2. Soron kívüli adatszolgáltatás

A hatályos szabályozás nem rendezi, hogy a megszűnő, tevékenységét megszüntető adózó az adóévet követően teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségét milyen módon teljesíti. Az említett hiányosságot pótolva a törvény 3. számú mellékletének új M) pontja kimondja, hogy az említett kört érintő soron kívüli adóbevallási kötelezettséggel egy időben a soron kívüli adatszolgáltatási kötelezettséget is teljesíteni kell.

Az állami adóhatóság elnöke – az Art. 52. §-ának új (11) bekezdése értelmében – soron kívüli adatszolgáltatásra kötelezheti a 10 000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező társaságokat, ezek meghatározott csoportját vagy egyes tagjait a költségvetés bevételi előirányzatainak teljesülése, a nemzetgazdaság aktuális állapotának, illetőleg az azt befolyásoló hatások, folyamatok elemzése, értékelése érdekében. Az adatszolgáltatásra kivételes esetben és csak azon adatok vonatkozásában kerülhet sor, amelyek az adózók jogszabály alapján vezetett nyilvántartásaiból megállapíthatóak és adókötelezettségeivel összefüggésben állnak. Minthogy ezek az adózók elektronikus úton teljesítik majd adatszolgáltatási és bevallási kötelezettségeiket, ezért ennek az új kötelezettségnek a teljesítése nem ró az érintettekre jelentős adminisztrációs többletterhet.

6.8.3. Adatszolgáltatás a vámhatóság megkeresésére

A mezőgazdaságban felhasznált gázolaj jövedéki adójának visszaigénylésével kapcsolatos ellenőrzések – így a kiutalás előtti ellenőrzések és az adóellenőrzések – hatékonyságának növeléséhez a törvény 52. §-ának új (13) bekezdésével lehetővé teszi a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál és az Országos Erdészeti Hatóságnál vezetett nyilvántartásokból történő adatszolgáltatást a visszaigénylés jogosságának és mértékének megállapítása érdekében. A vámhatóság ez alapján közvetlenül ellenőrizheti a visszaigénylő személyek adóbevallásaiban foglaltak helytállóságát, megakadályozva ezzel az adó-visszaigénylések jogosulatlan igénybevételét.

6.8.4. Illetékhivatali adatszolgáltatás

A személyijövedelemadó-bevallások mind szélesebb körét ellenőrzi az adóhatóság az adatszolgáltatási kötelezettségeket teljesítő harmadik személyek által szolgáltatott adatok feldolgozásával és a bevallások adataival történő egybevetéssel. Ezentúl az illetékhivataloknak – az Art. 3. számú mellékletének C/2. pontjának értelmében – az ingatlanértékesítésről teljesítendő adatszolgáltatásukban közölniük kell, hogy az ingatlan termőföldnek minősül a személyi jövedelemadó szempontjából, tekintettel a jövedelemadó-törvény mentességi rendelkezéseire.

6.8.5. Adatszolgáltatás gépjárműadó kivetéséhez

2004. január 1-jétől megszűnt a belföldi gépjárművek adóztatása során az adóbevallás benyújtásának kötelezettsége, helyére egy új adómegállapítási mód, az adatszolgáltatás alapján történő adókivetés lépett. Az adóhatóság az adókötelezettség keletkezésének és megszűnésének megállapításához a Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatalának adatait használja fel. A 2004. év gyakorlati tapasztalatai alapján szükséges az adatok tartalmának, illetőleg a szolgáltatott adatok mennyiségének a megváltoztatása. Ebből következően változik a nyilvántartó hivatal adatszolgáltatási kötelezettsége.

6.9. Adómegállapítási jogsegély

A törvény – a tagállamok közötti adóügyi együttműködést szabályozó – V. fejezetének módosítására elsősorban a közvetlen adózás területén történő, a tagállamok illetékes hatóságainak kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799/EGK tanácsi irányelvet módosító 2004/56/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv), valamint a már hatályos rendelkezések pontosítása érdekében kerül sor.

Az Irányelvben foglaltak szerint az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságától érkező adómegállapítási jogsegély iránti megkereséseket úgy kell tekinteni, mintha a magyar hatóságoktól érkeztek volna. Ilyen esetekben a megkeresett magyar adóhatóság úgy jár el, mintha maga indított volna eljárást a kívánt információ megszerzésére, vagy mintha a saját tagállamában lévő másik hatóság kérésére járna el.

6.9.1. Adóadat-átadásra irányuló jogsegély

Az Irányelv kibővítette az adóadat-átadásra irányuló jogsegély tárgyi hatályát. Az adóadat-átadás iránti jogsegély a jövőben az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) teljes vagy részleges finanszírozási rendszerének részét képező visszatérítés, intervenció és egyéb, pénzösszeg behajtására irányuló intézkedés, továbbá a cukorágazat piacának közös szervezése keretében alkalmazott lefölözés és egyéb díj; a jogsegély hatálya alá tartozó adónemekben fennálló tartozás végrehajtásával kapcsolatban felmerült költség; továbbá a kamat, igazgatási pénzbüntetés és pénzbírság megállapítása érdekében is kezdeményezhető. Így az adóadat-átadásra irányuló adómegállapítási jogsegély és a behajtási jogsegély tárgyi hatálya megegyezik.

Rendezi a törvény az adatátadás határidejét, és előírja a Központi Kapcsolattartó Iroda (KKI) számára, hogy amennyiben a kért adatok átadása akadályba ütközik, e tényről értesítse a megkereső hatóságot.

Az Art. – az adómegállapítási jogsegélyt szabályozó közösségi irányelvben foglaltaknak megfelelően – lehetőséget biztosít arra, hogy az adóhatóság az adómegállapítási jogsegély keretében beszerzett adatokat közvetlenül továbbadhassa valamely harmadik tagállam adóhatóságának, amennyiben az adatátadásnak e törvényben meghatározott feltételei fennállnak, és az adatokat eredetileg szolgáltató tagállam a továbbításhoz hozzájárul.

Az adóadat-átadás korlátja egy újabb esettel bővül. A KKI visszautasíthatja a kért információ átadását, ha a megkereső tagállam gyakorlati vagy a jogi szabályozásból eredő okoknál fogva nem képes hasonló információ átadására.

6.9.2. Viszonosság

Bővül a tagállamok által köthető, az adóhatósági együttműködésre vonatkozó viszonossági megállapodások lehetséges tárgyi köre. Viszonosság alapján gyakorlatilag bármely adóadat átadható, és az e törvényben meghatározott célra felhasználható, és lehetőség van arra is, hogy valamely más tagállam adóhatóságának alkalmazottja az adóadat beszerzése érdekében a magyar adóhatóság eljárási cselekményeinél személyesen jelen legyen.

6.9.3. Egyidejű ellenőrzés, kézbesítési jogsegély

Az Irányelv alapján az adómegállapítási jogsegély két új formája került be a törvénybe: az egyidejű ellenőrzés, és a kézbesítési jogsegély.

A tagállami adóhatóságok az ellenőrzés hatékonyságának növelése érdekében a jövedelem-, nyereség- és vagyonadók, az általános forgalmi adó, valamint a biztosítási adó tekintetében megállapodhatnak abban, hogy egy vagy több adóalany adókötelezettségeinek teljesítését egyidejű ellenőrzés keretében vizsgálják. Ennek során az egyes tagállami adóhatóságok azonos időszakban, kizárólag saját illetékességi területükön eljárva foganatosítanak ellenőrzési cselekményeket, majd az ennek során birtokukba jutott információkat – amennyiben az más tagállamban az adómegállapításhoz vagy az ellenőrzés eredményes lefolytatásához szükséges lehet – egymásnak átadhatják. Az egyidejű ellenőrzéseknek elsősorban a kapcsolt vállalkozások ellenőrzése tekintetében lehet kiemelkedő jelentősége.

Az Art. 70. §-ának új (2) bekezdése tartalmazza az egyidejű ellenőrzés magyar adóhatóságok által történő kezdeményezésének részletszabályait. Az ellenőrzés alá vonni kívánt adózó ügyében illetékes adóhatóság a KKI közvetítésével keresi meg az érintett tagállam(ok) illetékes hatóságát. A megkeresésben meg kell jelölni az ellenőrizni kívánt időszakot, és meg kell indokolni az egyidejű ellenőrzés szükségességét.

Ugyanezen adónemek tekintetében lehetőség nyílik arra, hogy az adóhatósági iratok kézbesítésében a tagállami hatóságok segítséget nyújtsanak egymásnak, amennyiben az irat címzettje a megkeresett tagállam területén érhető el.

6.9.4. Végrehajtás

Az általános elszámolási szabályok értelmében az adóhatóság az adózó tartozásait a végrehajtás során nem egyenként, hanem azokat összesítve hajtja be. Amennyiben a behajtott összeg az adótartozást csak részben fedezi, az Art. 43. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján az adóhatóság a végrehajtott összeget az adók esedékességének sorrendjében, azonos esedékességű adóknál a tartozás arányában számolja el. Eltérő szabály érvényesül az adók módjára behajtandó köztartozások esetében: amennyiben a behajtott összeg a fizetésre kötelezettet terhelő tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, az adóhatóság a bevételt - az Art. 161. §-ának (7) bekezdése szerint – a különböző tartozások arányában számolja el, és utalja át. Speciális szabály vonatkozik ugyanakkor a behajtási jogsegély keretében beszedett összeg elszámolására, az ugyanis kizárólag a behajtás iránti megkeresésben megjelölt tartozásra számolható el. A törvény ezzel megakadályozza azt, hogy a befolyt összeg az általános előírások alapján olyan tartozásra legyen elszámolható, amely bár korábbi esedékességű, de nem tartozik a jogsegély tárgyi hatálya alá, vagy amelynek behajtását az adóhatóság a jogsegély keretében nem kérte.

A Csatlakozási Okmány II. számú mellékletének 9. Adózás fejezete 4. alpontjában foglaltak alapján az önkormányzati adóhatóság is alanya lehet a behajtási jogsegélynek az 1500 euró értékhatárt meghaladó építmény- és telekadó-tartozások tekintetében. A jogsegély lebonyolítása ez esetben is a KKI közvetítésével történik.

6.10. Bevallás, adatszolgáltatás elektronikus úton

A pénzügyminiszter rendeletében meghatározott adóteljesítmény alapján kiválasztott 10 000 legnagyobb adóteljesítményt elérő adózó 2005. január 1-jétől valamennyi adatszolgáltatási és bevallási kötelezettségét elektronikus úton köteles teljesíteni az APEH-nál. 2005. április 1-jétől a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettség elektronikus úton történő teljesítésének lehetősége – az Art. 175. §-ának (13) bekezdésének módosítása alapján - valamennyi adózóra kiterjed.

A pénzügyminiszter az elektronikusan teljesítő személyi kör kijelölésére új adóteljesítmény-feltételeket határoz meg, tehát egyes – a jelenlegi 3000-es körbe tartozó – adózók kikerülhetnek az elektronikus bevallásra, adatszolgáltatásra kötelezettek közül. A törvény fent hivatkozott rendelkezése szerint ugyanakkor 2005. április 1-jétől lehetővé válik, hogy bármely adózó - választása alapján – elektronikus úton teljesítse adókötelezettségeit. Az elektronikus adóbevallás és adatszolgáltatás választásának lehetőségét tehát célszerű az érintett adózók számára az átmeneti időszakra is biztosítani.

Minthogy az adóteljesítmények számbavétele mindig korábbi időszakok mérése alapján történik, a gyakorlatban előfordul, hogy a felszámolás, végelszámolás alá kerülő adózók számára az elektronikus adóbevallás, illetőleg adatszolgáltatás teljesítése ellehetetlenül a vállalkozás aktuális körülményeinek hatására. Ennek elkerülése érdekében a törvény lehetővé teszi, hogy az ilyen adózók kérelemre áttérjenek a papíralapú adathordozón történő kötelezettség teljesítésére. A folyamatosság biztosítása érdekében az átalakulással létrejövő adózók választhatják, hogy ha jogelődjük elektronikus úton teljesítette adókötelezettségeit, ezt a technikát alkalmazhassák abban az esetben is, ha személyükben nem valósul meg a 10 000 legnagyobb adózó közé tartozás feltétele.

Az adóbevallás benyújtása és az adatszolgáltatás teljesítése mellett az adóhatóság számos egyéb szolgáltatást kíván nyújtani elektronikus úton is (KAIG-hoz tartozók elektronikus ügyintézése, nemleges adóigazolások kiállítása, illetékfizetés). Az állami adóhatóság által nyújtott igazgatási szolgáltatások körére és az igénybevétel rendjére vonatkozó szabályok kidolgozására az Art. 182. §-ának (9) bekezdése alapján a pénzügyminiszter kap felhatalmazást.

6.11. Áfabevallás

6.11.1. Bevallási gyakoriság átalakulás, szétválás, összeolvadás esetén

A gyakorlatban bizonytalan volt, mi a követendő eljárás a forgalmi adó bevallási gyakoriságának kérdésében, ha az adózó átalakulással jön létre. Ennek megfelelően kiegészül a szabályozás, az új előírás – Art. 1. számú mellékletének I/B)/3./b) pontja – kimondja, hogy az átalakulással, illetve szétválással létrejövő adózó tevékenysége első évében bevallási kötelezettségének ugyanolyan gyakorisággal tesz eleget, mint az a szervezet, amelyből átalakult, vagy szétválás útján létrejött. Az összeolvadással létrejövő adózó tevékenysége első évében a gyakoribb bevallásra kötelezett jogelőd bevallási gyakoriságának megfelelően tesz eleget bevallási kötelezettségének.

6.11.2. A gyakorított áfa megszüntetése

A hatályos szabályozás szerint lehetőség van gyakoribb áfaelszámolásra, ami azt jelenti, hogy – az adóhatóság engedélyével – az éves áfabevallásra kötelezett adózó negyedévente, a negyedéves áfabevallásra kötelezett adózó havonta, illetőleg kéthetente, a havi bevallásra kötelezett adózó pedig kéthetente számol el és nyújt be bevallást az adóhatósághoz. Az Európai Unióban nincs ilyen lehetőség. Erre a tényre tekintettel, továbbá a visszaigénylést tartalmazó bevallások számának csökkentése érdekében a gyakorított áfaelszámolás 2005. július 1-jétől megszűnik. 2005 első félévében – az átmenet biztosítása érdekében – az adóhatóság engedélyezheti a gyakorított elszámolást.

6.12. A külföldi személyek egyes jövedelmeinek adózása

6.12.1. Illetőségigazolás határon átnyúló szolgáltatásnál

A hazai befektetési szolgáltatók határon átnyúló szolgáltatásai versenyképességének növelése érdekében a külföldi személyre irányadó illetőségigazolási szabályok egyszerűsödnek. Ennek értelmében a hazai befektetési szolgáltató, ha szolgáltatását határon átnyúló szolgáltatásként nyújtja, a külföldi illetőség igazolásaként elfogadhatja a szolgáltatást igénybe vevő személyazonosítására alkalmas okiratát, melyből a szolgáltatást igénybe vevő állampolgársága megállapítható, és az adott személy illetőségére vonatkozó teljes bizonyító erejű nyilatkozatát.

6.12.2. Részvényesi meghatalmazott

Az Art. általános rendelkezései szerint a kifizető a kifizetésre, illetőleg az azt terhelő adó, adóelőleg-levonásra vonatkozó igazolást a kifizetéssel egyidejűleg köteles kiállítani és átadni. A több országon átnyúló befektetési szolgáltatások esetében azonban gyakori, hogy a jövedelmet nem közvetlenül a részvényesnek fizetik ki, hanem a részvényesi jogokat meghatalmazás alapján saját nevében, de a részvényes javára gyakorló részvényesi meghatalmazottnak (letétkezelőnek). Ebből következően a kifizető – tekintettel a részvénytulajdonosok személyében bekövetkező gyakori változásra is – a kifizetés időpontjában nem mindig rendelkezik pontos információval arról, hogy a kifizetett osztalék összege a részvényesek között milyen arányban oszlik meg. Ezért a törvény kimondja, hogy ha az osztalék kifizetése részvényesi meghatalmazottnak (letétkezelőnek) történik, az igazolás kiállítására a részvényesi meghatalmazottnak a kifizetés adóévének utolsó napjáig megtett nyilatkozata alapján később is sor kerülhet. A nyilatkozat tartalmazza az adózó azonosító adatait, illetőleg az egyes adózók tulajdoni hányada alapján a részükre teljesített osztalék összegét.

6.13. Adóigazgatási eljárás

6.13.1. Adó-, jövedelem- és illetőségigazolás

Az utóbbi években egyre növekvő számban állít ki az adóhatóság adó-, jövedelem- és illetőségigazolásokat, melyek az adózók számára engedélyezési, nyilvántartásba vételi eljárásokhoz, pályázatokhoz, támogatások igénybevételéhez, kérelmekhez szükségesek. A különböző jogszabályok jellemzően a köztartozás megfizetésének, az adókötelezettség teljesítésének, a jövedelem nagyságának, a lakcímnek, a székhely címének, az adóazonosító számnak az igazolását írják elő. A szabályozás szerteágazósága indokolja az igazolások kiadására vonatkozó alapvető eljárási szabályok egy helyen, törvényi szinten történő rögzítését.

Az Art. új 85/A §-a szerint az adó-, jövedelem- és illetőségigazolást (adóhatósági igazolás) az adóhatóság hatáskörében eljárva a nyilvántartásában szereplő adatok alapján, a kiállítás napján fennálló állapotnak megfelelő adattartalommal állítja ki, feltéve, hogy az adózó az adóhatósági igazolás kiadásának szükségességét valószínűsíti. Az adó-, a jövedelem- és az illetőségigazolások hatósági bizonyítványnak minősülnek. A hatósági bizonyítvány kiadásának egyes eljárási rendelkezéseit az államigazgatási eljárás általános szabályai rendezik.

Az adóigazolás adattartalmát a különböző jogszabályok eltérően – az ügy tárgyához igazodó módon – rendezik, ezért ennek teljes körű tartalmi egységesítése a szabályozásban nem lehetséges, azonban az alapvető tartalmi és típusjegyeket a törvény meghatározza.

Az adózók kérésére az igazoláson feltüntethető az igazolás tárgyával összefüggő egyéb adat, ami az állami adóhatóság nyilvántartásában szerepel, pl.: az adóigazoláson az áfakötelezettség, a fizetési kedvezmények adatai vagy hiánya, a jövedelemigazoláson jövedelemadat hiányában az adózó bevétele, meghatározott jövedelmek, nyilatkozatok, az illetőségigazoláson a tevékenység kezdete, a telephelyek címei, a bejelentett tevékenységek megnevezése.

6.13.1.1. Általános adóigazolás

Az általános adóigazolás lényegében egy adott időpontban fennálló állapotot tükröz az adóhatóság nyilvántartása alapján. Az igazolás tartalmazza az adózónak az adóigazolás kiadásának napján az adóhatóságnál fennálló adótartozását vagy annak hiányát, a behajthatatlanság címén törölt, de el nem évült adótartozást, a kiállítás napjáig előírt valamely adónemre vonatkozó bevallási és adófizetési kötelezettség elmulasztását, ide nem értve azt, ha az adóhatóság által lefolytatott ellenőrzés a mulasztást feltárta, és az adózó a jogerős megállapítások alapján keletkezett fizetési kötelezettségét teljesítette.

A nemleges adóigazolás az általános adóigazolás egyik speciális típusának tekinthető. Nemleges adóigazolást állít ki az adóhatóság akkor, ha az adózónak az adóigazolás kiállításának napján az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs. Amennyiben az adózónak adótartozása van, akkor már csak általános adóigazolás állítható ki részére.

Az APEH csak az állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozásról, vagy annak hiányáról állít ki adóigazolást. Ezért az adóigazolás nem tartalmazza az adók módjára behajtandó tartozást (pl.: fogyasztóvédelmi bírság), vagy más adóhatóságnál nyilvántartott tartozást (pl.: jövedéki adó, iparűzési adó).

6.13.1.2. Jövedelemigazolás

A jövedelemigazolás adóévenként tartalmazza az adózó által bevallott, illetve a munkáltatói adatszolgáltatáson alapuló adóhatósági, vagy utólagos adómegállapítás útján megállapított, összevontan és elkülönülten adózó jövedelmet, valamint a jövedelem után keletkező adófizetési kötelezettséget. Az adózó adóalapja és adója utólagos adómegállapítás keretében történt megállapításának kivételével jövedelemigazolás nem adható ki, ha az adózó személyi jövedelemadóról vagy egyszerűsített vállalkozói adóról nem nyújtott be bevallást, nyilatkozatban nem kérte a munkáltatói adómegállapítást, illetőleg nem jelentette be, hogy az adatszolgáltatás alapján történő adóhatósági adómegállapítás útján teljesíti adókötelezettségét.

6.13.1.3. Igazolás az illetőségről

Az állami adóhatóság a belföldi illetőségről a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek a belföldi illetőségű magánszemélyre, valamint a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvénynek a belföldi illetőségű adózóra vonatkozó rendelkezései alapján illetőségigazolást állít ki. Az illetőségigazolás tartalmazza a magánszemély nevét, állandó vagy ideiglenes lakóhelyét, ennek hiányában tartózkodási helyét, adóazonosító jelét, illetve az egyéni vállalkozó, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, jogi személy, egyéb szervezet nevét (elnevezését), székhelyét, valamint adószámát.

6.13.1.4. Az igazolások nyelve

Eddig nem volt egyértelmű, hogy az adózók milyen nyelven kérhetik az igazolások kiállítását. Ezért a törvény előírja, hogy az adóhatóság az adó- és a jövedelemigazolást magyar, az illetőségigazolást magyar vagy az adózó kérelmére magyar és angol nyelven állítja ki. Az adóhatóság az adóhatósági igazolást a külföldi hatóság által rendszeresített nyomtatványon is kiállítja, ha a kérelmező a nyomtatványhoz csatolja annak hiteles magyar nyelvű fordítását.

6.13.2. A vámhatóság hatáskörének kiterjesztése

Az ellenőrzési hatékonyság tekintetében meghatározó szerepe van az ellenőrzések számának, ami alapvetően az adóellenőrök számának függvénye. Minthogy az ellenőrzöttségi szint, az ellenőrzési gyakoriság kapacitásbővítéssel biztosítható, ezért a hatékonyabb humánerőforrás-felhasználás érdekében a törvény – a 88. §-ának (5) bekezdésének módosításával – felhatalmazza a vámhatóságot valamennyi, az APEH hatáskörébe tartozó adóval összefüggő kötelezettség ellenőrzésére. Az ellenőrzések során a pénzügyőrök az APEH megbízottjaként járnak el. A két szervezet a részleteket együttműködési megállapodás keretében rendezi.

6.13.3. A kötelező adóellenőrzés megszűnése

A vállalkozónál az adóhatóság köteles ellenőrzést lefolytatni, ha felszámolását vagy végelszámolását rendelték el. Az adóhatóság a megszűnő cégek esetén ezekben az eljárásokban, illetőleg ezek révén tudja érvényesíteni követeléseit, ezért ellenőrzést folytat le az adózónál a fennálló követelésének (hitelezői igényének) feltárása, illetőleg megállapítása érdekében. A csődtörvény ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az adóhatóság a felszámolási eljárásban mellőzze hitelezői igényének bejelentését, ha annak megtérülése nem várható. Ezt a körülményt az adóhatóságnak bizonyítania és dokumentálnia kell. A törvény új előírása szerint – tekintettel arra, hogy ezekben az esetekben végrehajtható vagyonnal nem rendelkező cégekről van szó, melyeknél az ellenőrzés által esetlegesen még feltárható további adófizetési kötelezettség behajtására sincs esély – ezek az adózók kikerülnek a kötelezően ellenőrizendők köréből.

6.13.4. Ellenőrzési, kiegészítő ellenőrzési határidők

Az ellenőrzési határidők megállapításakor a hatályos szabályozás arról rendelkezik, hogy az ellenőrzési határidő lejártakor a felettes szervnek joga van erre irányuló kérelem alapján a határidő meghosszabbítására. Minthogy a rendelkezés a felettes szerv számára egy adott ügy kapcsán nem tartalmaz korlátozást, az adóhatóság értelmezése szerint ebből az következik, hogy a felettes szerv több, egymást követő alkalommal is meghosszabbíthatja az ellenőrzési határidőt, ha ezt egyébként indokoltnak tartja. A Legfőbb Ügyészség e jogértelmezési kérdésben éppen az ellenkező megállapításra jutott, mely szerint, ha a törvény a meghosszabbítás lehetőségét nem számszerűsíti, abból az következik, hogy csak egyszer lehet az ellenőrzési határidőt meghosszabbítani. A jogbizonytalanság feloldása érdekében a törvény a 92. § (2) bekezdésében kimondja, hogy minden felettes szerv egy alkalommal hosszabbíthatja meg az ellenőrzési határidőt. Egyszer a másodfokú adóhatóság 90 nappal, szükség esetén még egyszer az APEH elnöke szintén 90 nappal, és végső soron az ő kérelmére a pénzügyminiszter 120 nappal hosszabbíthatja meg a határidőt. A törvény a jegyzőkönyv átadását követően tett adózói észrevételek kapcsán folytatható ellenőrzés vonatkozásában is tiltja a határidők többszöri meghosszabbítását.

6.13.5. Az ellenőrzési cselekmények érvénytelensége

Az ellenőrzési szabályok értelmezése során az is vitássá vált, hogy ha az adóhatóság jogsértő módon túllépve az ellenőrzési határidőt foganatosít ellenőrzési cselekményeket, e megállapításait felhasználhatja-e az adókötelezettségek megállapítása során. Az Art. 92. §-ának új (9) bekezdése szerint egyértelművé válik, hogy az ellenőrzési határidő lejártát követően az adóellenőr ellenőrzési cselekményeket nem végezhet, amiből az következik, hogy a határidő lejártát követően tett adóhatósági megállapítások az adózó terhére nem értékelhetők.

6.13.6. A helyszín, a helyiség, a gépjármű átvizsgálása

Az Alkotmánybíróság az Art. nyolc éve hatályban lévő 103. §-ának rendelkezéseiből két bekezdést 2004. december 31-ei hatállyal alkotmánysértővé minősített és megsemmisített. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az átvizsgálás jogintézménye nem alkotmányellenes a – hivatás gyakorlására szolgáló helyiség védelmére is kiterjedő – magánlakás sérthetetlenségéhez való alapvető jog szempontjából. Az átvizsgálást szabályozó törvény alkotmányosságához azonban az szükséges, hogy megfelelő és elegendő garanciát nyújtson az esetleges visszaélésekkel szemben.

A fentieknek megfelelően az átvizsgálás jogintézményéhez kapcsolódó eljárási rendelkezések - az Alkotmánybíróság iránymutatásának megfelelően – több ponton, újabb eljárási garanciákkal egészülnek ki.

A felülvizsgált szabályok szerint kizárólag az állami adóhatóság (önkormányzati adóhatóság, illetékhivatal és vámhatóság nem végezhet átvizsgálást) alkalmazásában álló adóellenőr jogosult a vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe hozható helyszín, helyiség és gépjármű átvizsgálására, valamint a helyszínen talált gépjármű rakományának ellenőrzésére, ha az adózó, képviselője, megbízottja, alkalmazottja nyilatkozatai, nyilvántartásai vagy más azonosított és ellenőrzött forrásból származó adatok alapján megalapozottan feltehető, hogy az adózó a bevallási, bizonylatkiállítási és -megőrzési, nyilvántartás-vezetési (könyvvezetési) kötelezettségei teljesítésének szempontjából jelentős tárgyi bizonyítási eszközt elrejt, megsemmisít, illetőleg a vállalkozás valós körülményeit leplezi. Az új szabályozás differenciál az egyes adókötelezettségek megszegése között tételes felsorolással (pl. adófizetési és adóelőleg-fizetési, bizonylatkiállítási kötelezettség stb.). Ezzel az adókötelezettség mint "gyűjtőfogalom" helyett a rendelkezés konkréttá vált.

6.13.6.1. Az átvizsgálás elrendelése

Az átvizsgálást az ellenőrzést végző területi szerv vezetője határozattal rendeli el. Az átvizsgálás lefolytatásához az ügyész előzetes jóváhagyása szükséges. Utólagos ügyészi jóváhagyás alapján átvizsgálásra abban az esetben kerülhet sor, ha alapos okkal feltehető, hogy az átvizsgálás késedelmes lefolytatása az ellenőrzés céljának meghiúsulását eredményezné. Közjegyzői, ügyvédi, adószakértői, adótanácsadói, illetve könyvviteli szolgáltatást végző iroda átvizsgálása kizárólag előzetes ügyészi jóváhagyás alapján történhet. Az átvizsgálást elrendelő határozatban – ha ez lehetséges – meg kell jelölni azokat a tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő dolgokat, amelyek megtalálása érdekében az átvizsgálás szükséges.

6.13.6.2. Az átvizsgálás foganatosítása

Az átvizsgálás megkezdésére és foganatosítására vonatkozó rendelkezések szintén új részletszabályokkal egészültek ki. Ezek alapján az adóhatóság az átvizsgálás megkezdése előtt közli a jelen lévő adózóval, képviselőjével, megbízottjával, alkalmazottjával az átvizsgálást elrendelő határozatot, és – ha az átvizsgálás meghatározott, illetőleg ismert tárgyi bizonyítási eszköz megtalálására irányul – felszólítja a keresett tárgyi bizonyítási eszköz átadására. Ha az adózó, képviselője, megbízottja, alkalmazottja a felszólításra a keresett tárgyi bizonyítási eszközt átadja, az átvizsgálás nem folytatható, kivéve, ha megalapozottan feltételezhető, hogy az átvizsgálás során más tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő dolog is fellelhető.

6.13.6.3. Lefoglalás

A lefoglalásra vonatkozó szabályokat tartalmában nem nyilvánította alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság. A lefoglalást szabályozó törvényi rendelkezéseket azért semmisítették meg, mert azok szorosan kapcsolódtak az átvizsgálás jogintézményéhez, lényegében a lefoglalás az átvizsgálás eredményeként foganatosított intézkedésnek minősül, az átvizsgálás a lefoglalás előfeltétele. Erre tekintettel a korábbi szabályozás ezen a ponton tartalmilag nem változik, így az átvizsgálás során talált, tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő dolgot – a romlandó élelmiszerek és az élő állatok kivételével – az ellenőrzést végző adóhatóság határozatával lefoglalhatja, ha annak újabb elrejtésétől, megsemmisítésétől vagy értékesítésétől lehet tartani.

A jármű, a jármű rakománya, a helyszín, a helyiség átvizsgálásánál, a lefoglalásnál és a fuvarellenőrzésnél az adózó jelenlétét biztosítani kell. Ha az adózó nem kíván jelen lenni vagy ebben akadályozott, és megfelelő képviseletről nem gondoskodik, az adóhatóság az átvizsgálást, a lefoglalást, illetőleg a fuvarellenőrzést két hatósági tanú jelenlétében foganatosítja. Az eszköz, anyag-, árukészlet tárgyi bizonyítási eszközként akkor foglalható le, ha az az adózó jogszabályban előírt nyilvántartásában nem szerepel.

6.13.6.4. Jegyzőkönyv

Az adóhatóság az átvizsgálásról, a fuvarellenőrzésről, illetve a lefoglalásról jegyzőkönyvet vesz fel. A jegyzőkönyv tartalmazza a lefoglalt dolog azonosításához szükséges adatokat, az intézkedés foganatosítását, az intézkedés során megállapított tényeket, illetőleg a hatósági tanúk azonosításához szükséges adatokat.

6.13.6.5. Őrzés

Az adóhatóság a lefoglalt dolgot elszállítja és megőrzi, vagy ha ez aránytalanul magas költségekkel járna, a dolgot az adózó őrizetében hagyja a használat és az elidegenítés jogának megtiltásával. Az adózó vagy képviselője a nála lefoglalt iratokba betekinthet, kérésére azokról az adóhatóság másolatot készít. Ha a lefoglalás szükségessége megszűnt, a lefoglalást meg kell szüntetni, és a lefoglalt dolgot – ha törvény másként nem rendelkezik – annak kell visszaadni, akitől (amelytől) azt lefoglalták. Ha a dolgot nem lehet visszaadni, mert arra az adózó nem tart igényt, azt az adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai szerint értékesíti, ennek meghiúsulása esetén megsemmisíti.

6.13.6.6. Panasz

Az átvizsgálásról, lefoglalásról hozott határozatok, illetőleg megtett intézkedések ellen jogszabálysértésre hivatkozással az adózó az intézkedéstől, illetve a határozat közlésétől számított 8 napon belül panasszal élhet. A panaszt az adóhatóság felettes szerve a benyújtástól számított 15 napon belül elbírálja. A panasznak az intézkedés végrehajtására nincs halasztó hatálya.

6.13.7. A munkáltatói adómegállapítás egyszerűsített ellenőrzése

Az adózó személyi jövedelemadóját önadózással, vagy a munkáltató, illetőleg az adóhatóság közreműködésével állapíthatja meg. Az adóhatóságnak lehetősége van arra, hogy az adókötelezettség teljesítését – a bevallásban szereplő adatokat az adatszolgáltatások révén rendelkezésére álló adatokkal összevetve - ún. egyszerűsített ellenőrzés keretében vizsgálja. A munkáltatói adómegállapítás tartalmát tekintve a magánszemély bevallásának tekintendő, azonban a törvény erről kifejezetten nem rendelkezik, melynek következtében eltérő jogértelmezések születtek a tekintetben, hogy a munkáltatói adómegállapítást lehet-e egyszerűsített ellenőrzés keretében vizsgálni vagy sem. Ezért a jövőben a törvény – a személyi jövedelemadóról szóló törvényre is figyelemmel – kimondja, hogy a munkáltatói adómegállapítás az ellenőrzés és a jogkövetkezmények szempontjából a magánszemély bevallásának minősül, tehát az adóhatóság a munkáltatói adómegállapítást egyszerűsített ellenőrzés keretében is vizsgálhatja.

6.13.8. Kisegítő adóellenőrök alkalmazása

Az ellenőrzöttségi szint növelése és a jogkövető magatartás erősítése érdekében az állami adóhatóság törvényben meghatározott, komoly szakismereteket nem igénylő feladatok elvégzésére – az Art. 119. §-ának új (4)–(5) bekezdései értelmében – kisegítő adóellenőröket alkalmazhat.

A kisegítő adóellenőr kizárólag az állami adóhatóság általános megbízólevéllel rendelkező adóellenőrével együtt végezhet ellenőrzési cselekményeket. Ezen cselekmények a próbavásárlásra és leltárfelvételre szűkülnek, ugyanis ezek a kisegítő adóellenőr által is könnyen elvégezhetők, azonban az adóhatóság részéről jelentős kapacitásokat lekötő tevékenységeknek minősülnek. A kisegítő adóellenőr legalább középiskolai végzettséggel rendelkező személy lehet, aki megfelel a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény köztisztviselőkre vonatkozó alkalmazási feltételeinek, és akivel az adóhatóság ilyen feladatok ellátására határozott idejű munkaszerződést kötött. A kisegítő adóellenőrre is irányadók az adóellenőrre vonatkozó összeférhetetlenségi és kizárási szabályok.

A kisegítő adóellenőr az adóellenőrrel együtt az ellenőrzés során üzleti, üzemi vagy az egyéb adóköteles tevékenység folytatására szolgáló helyiségbe, helyszínre, illetőleg a vállalkozási tevékenységgel összefüggő alapanyag, félkész termék, áru tárolására szolgáló helyiségekbe beléphet. Ezzel összefüggésben a kisegítő adóellenőrt is terheli az adótitok megtartásának a kötelezettsége.

6.13.9. Feltételes adómegállapítás külföldiek részére

Az Art. 132. §-a szerint feltételes adómegállapítás iránti kérelmet adózó terjeszthet elő, és az eljárás tárgya kizárólag jövőbeni ügylettel összefüggésben keletkező adókötelezettség vagy annak hiányának megállapítása lehet. Előfordul ugyanakkor, hogy egy külföldi illetőségű személy éppen az adott, jövőben megvalósítandó ügylet alapján válna a magyar adójogszabályok szerinti adózóvá, ezért ezt megelőzően nem jogosult feltételes adómegállapítás iránti kérelem benyújtására sem. Minthogy azonban a feltételes adómegállapítást tartalmazó határozat nem más, mint egy jövőbeni ügyletet érintő adójogi álláspont, melynek kötő ereje is csak akkor lesz, ha maga a jövőbeni ügylet a kérelemhez képest változatlan tényállással megvalósul, a kérelem benyújtása, illetőleg az eljárás lefolytatása nem feltételezi az adózói minőség fennállását. Ebből viszont következik, hogy nem indokolt az adózónak adott esetben még nem minősülő külföldi személyek e lehetőségből történő kizárása sem, annál is inkább, mert az esetek többségében ez a személyi kör a potenciális külföldi befektetőket jelenti.

6.13.10. Részben új eljárás, részben határozatmódosítás

Az adózó által nem vitatott határozati megállapítások mielőbbi jogerőre emelkedése érdekében a törvény 140. §-a szabályozza a részjogerő intézményét. Amennyiben az ügy körülményei lehetővé teszik, az adóhatóság számára biztosítja a törvény, hogy csak a jogszabálysértő megállapítások tekintetében rendeljen el szükség esetén új eljárást, egyebekben a határozatot helybenhagyja. Előfordulnak azonban olyan esetek, amikor a megtámadott határozat egyes pontjai tekintetében új eljárásra utasításnak van helye, míg más megállapítások jogszabálysértőek ugyan, de nem indokolt esetükben új eljárást elrendelni, hanem a jogorvoslati kérelmet elbíráló szerv maga korrigálja a hibát, megváltoztatva a határozatot. A hivatkozott rendelkezés módosítása – e lehetőséggel is számolva – biztosítja az eljáró szerv részére, hogy részben elrendelt új eljárás mellett a határozatot részben megváltoztassa.

Az elsőfokú szerv - ha a felettes szerv a tényállás tisztázása érdekében az érdemi határozatot megsemmisítette és új eljárást rendelt el – az iratok ismételt beérkezését követő 60 napon belül hoz határozatot.

6.13.11. Nyilvános pályázat ingóárverésnél

A végrehajtási eljárás keretében lefolytatott ingóárverés során gyakran került sor a vevők között előzetes "megállapodásra", melynek célja a minél alacsonyabb ár kialakítása volt. Ezt elkerülendő az Art. – a 156. §-ának (1) bekezdésének kiegészítésével – már nemcsak ingatlanok, hanem ingók esetében is lehetővé teszi a nyilvános pályázatot, ezzel is csökkentve a visszaélések lehetőségét, a valós piaci ár elérését.

6.13.12. Végrehajtási kifogás

Főszabály szerint a végrehajtási kifogásnak a soron következő végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya van, így a végrehajtási kifogások sorozatos benyújtása az eljárás indokolatlan elhúzódását eredményezheti. Ennek szab gátat a törvény azzal, hogy a végrehajtási kifogás halasztó hatályát illetően határidőt állapít meg. Eszerint az árverés kitűzését követően benyújtott, nem az árverés kitűzésének jogszerűségét vitató végrehajtási kifogás az árverés lebonyolításának nem képezi akadályát.

6.13.13. Végrehajtási eljárás szüneteltetése

Az eredményes végrehajtási eljárás egyik legfontosabb feltétele a gyorsaság, az egyes behajtási cselekmények mielőbbi foganatosítása. Ennek biztosítása és az eljárás indokolatlan elhúzásának megakadályozása érdekében a törvény szűkíti a végrehajtás felfüggesztésére okot adó körülmények körét. Az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás mérséklésére irányuló kérelmének benyújtása a végrehajtási eljárás szünetelését eredményezi. Nem érvényesül azonban ez a szabály, ha a kérelem benyújtására az adóhatósági árverés kitűzését követően kerül sor, ha az adózó ismételten nyújt be adókönnyítés iránti kérelmet, illetőleg ha a fizetési könnyítés vagy tartozásmérséklés engedélyezését e törvény kizárja, hiszen ez utóbbi esetben az adóhatóság egyértelműen elutasító döntést hoz.

6.13.14. Adók módjára behajtott köztartozás átutalása

A hatályos jogi szabályozásban az adók módjára behajtandó köztartozást nyilvántartó szerv, illetőleg a behajtott összeg jogosultja több esetben elválik egymástól. E helyzet egyértelmű rendezése érdekében változnak a megkeresésre történő végrehajtás szabályai. Jelenleg az adóhatóság által megkeresésre behajtott összeget a behajtást kérőnek kell átutalni. Előfordul azonban olyan eset, hogy ez az összeg nem a behajtást kérőt, hanem a jogszabályban meghatározott egyéb szervet illeti meg. (Pl. a 2004. évi költségvetési törvény alapján az önkormányzati adóhatóság által adók módjára behajtott szabálysértési pénz- és helyszíni bírság 100 százaléka az önkormányzat bevételét képezi.) A szabály pontosításával az adóhatóság a jövőben a behajtott összeget közvetlenül a jogszabályban megjelölt jogosultnak utalja át.

6.13.15. Behajthatatlan adótartozás törlése

Az adóhatóság, ha a végrehajtási eljárás a tartozásért helytállni köteles személyek mindegyikével szemben eredménytelenül zárult – az adózó vagyoni helyzetét mérlegelve –, két lehetőség közül választhat. Az egyik megoldás szerint felszámolási eljárást kezdeményez, ha az őt megillető tartozást ily módon érvényesíteni tudja, illetőleg amennyiben az összeg behajtására felszámolási eljárás lefolytatása révén sincs esély, határozattal törli az adózó adótartozását. A hatályos szabályozás az előbbi esetet nem nevesítette, és ez a gyakorlatban több esetben vitára adott alapot.

6.13.16. Az adómegállapításhoz való jog elévülése adóbűncselekménynél

A jelenlegi szabályozás szerint adóra, költségvetési támogatásra elkövetett bűncselekmények esetén az adómegállapításhoz való jog nem évül el mindaddig, míg az adott bűncselekmény büntethetősége el nem évül. A szabályozás nem adott egyértelmű iránymutatást arra vonatkozóan, hogy csak jogerősen elbírált ügyekben lehet e szabályt alkalmazni, vagy a folyamatban lévő büntetőügyekben is. A törvény ezért a jövőben kifejezetten rendelkezik arról, hogy csak jogerős ítélettel elbírált bűncselekmény esetében van lehetőség e rendelkezés alkalmazására.

A már hivatkozott Büntető Törvénykönyv több bűncselekmény esetén lehetőséget ad a büntetőeljárás megszüntetésére, ha az elkövető megtéríti az általa okozott kárt. Amennyiben ilyen ok alapján az eljárást megszüntetik, jogerős ítélet hiányában nem lenne alkalmazható az elévülésre vonatkozó speciális Art.-szabályozás, így előfordulhat, hogy az adózó hiába szándékozik megtéríteni az általa okozott kárt, az adómegállapításhoz való jog elévülése miatt erre már nem lenne lehetősége. A jövőben az Art. 164. §-ának (1) bekezdése akkor is alkalmazható, ha a büntetőeljárást az elkövetővel szemben azért szüntették meg, mert a vádirat benyújtásáig az elkövető a tartozását kiegyenlítette. A befizetések elkülönítésének szükségessége miatt az említett befizetéseket az állami adóhatóságnál elkülönített számlára kell teljesíteni.

6.13.17. A jogkövetkezményeket érintő módosítások

6.13.17.1. Mulasztási bírság adatszolgáltatás elmulasztásánál

Az Art. 172. §-ának új (13) bekezdése pontosítja a mulasztási bírság számításának módját az adatszolgáltatással kapcsolatosan alkalmazható szankció tekintetében. A kiszabható bírság felső határa ahhoz igazodik, hogy hány személyről kell adatot szolgáltatnia az adózónak. A bírság mértékét a személyek száma és a bírságnak az adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata alapján kell meghatározni.

6.13.17.2. Üzletlezárás rendőri segítséggel

Be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, illetőleg a számla- vagy nyugtaadási kötelezettség ismételt elmulasztása esetén alkalmazandó adóhatósági szankció az üzletlezárás, amelyről az Art. 174. §-a rendelkezik. Az intézkedés foganatosítása az adózó együttműködését igényli, hiszen gondoskodnia kell pl. a romlandó áruk elszállításáról, egyéb árukészletek tárolásáról, megőrzéséről. A kötelezettek az együttműködés megtagadásával lehetetlenné tehetik az üzletlezárást, ezért a törvény feljogosítja az adóhatóságot, hogy akadályoztatás esetén az üzletlezárás foganatosításához a rendőrség közreműködését vegye igénybe.

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. november 19.) vegye figyelembe!