A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása kisebb terjedelmű, ennek megfelelően a helyi iparűzési adóban nem következik be átfogó változás. A foglalkoztatás ösztönzése érdekében új, iparűzésiadóalap-mentesség kerül bevezetésre, valamint bővül az önkormányzatok adóztatási mozgástere.
5.1. Adómegállapítás, adókötelezettség
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) értelmében az önkormányzatok a törvényi felső adómértéken (az adómaximumon) belül állapíthatják meg a települési adómértéket. A törvénymódosítás által lehetővé válik a hasznos alapterület szerint működtetett építményadóban, az alapterület szerint működtetett telekadóban, a magánszemély kommunális adójában, a vállalkozók kommunális adójában, továbbá a vendégéjszakák száma alapján működtetendő tartózkodási idő utáni idegenforgalmi adóban, azaz a tételes adóösszegben meghatározott adónemek esetén, hogy a törvényben rögzített felső mértéktől az önkormányzat a KSH által közzétett fogyasztóiár-index (vagyis az infláció) mértékével eltérjen. A 2005. évre az önkormányzatok a KSH által a 2003. évre meghatározott inflációnak a jelenleg hatályban lévő felső adómértékkel vett szorzatáig emelhetik maximálisan az adómértékeket.
A 2006. évtől pedig a törvényben meghatározott felső adómértékeknek a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek inflációváltozásai szorzatával növelt összege lehet az adófizetési kötelezettség maximális mértéke [Htv. 6. § c) pontja].
5.2. Építményadó
5.2.1. Adókötelezettség
A Htv. hatályos rendelkezése értelmében az építményhez tartozik, és ezáltal mentességet élvez a telekadó alól az a telekrész, amely (a helyi rendezési terv szerint vagy a helyben szokásos mértékhez kötődően) az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges. A helyben szokásos földrészlet mértékét az önkormányzat állapította meg. Mindez a szabály azonban sokszor vita forrása az adózó és az adóhatóság között, sok esetben megállapítása esetleges, nem mindenkor egyértelmű, s némely alkalommal önkényesen került meghatározásra.
A jogbiztonságra és az egyértelmű szabályozás igényére tekintettel a 2005. évtől az építményhez tartozik az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges – az épületnek minősülő építmény esetén annak hasznos alapterületével, épületnek nem minősülő építmény esetén az általa lefedett földrészlettel egyező nagyságú - földrészlet. A mentesség attól függ, hogy az építmény épületnek minősül-e vagy sem. Az előbbi esetben a hasznos alapterülettel egyezik meg a mentes telekrész, utóbbi esetben, azaz műtárggyal (pl.: úttal) fedett telekrész esetén pedig az épületnek nem minősülő építménnyel lefedett terület nagyságával azonos nagyságú a mentes földrészlet. Az ezt a mértéket meghaladó földterület adófizetési kötelezettség tárgya lehet, amennyiben az adott települési önkormányzat kiveti a telekadót [Htv. 11. § (2) bekezdés].
A törvény pontosítja a tulajdonos fogalmát. Nem változott, hogy egy ingatlan tulajdonosa az a személy vagy szervezet, aki/amely az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szerepel. Szintén nem változott, hogy ha az ingatlant eladják, és az erről szóló szerződést a földhivatalhoz benyújtották, aki széljegyezte az új tulajdonost, akkor a szerző tekintendő tulajdonosnak. Nem volt ugyanakkor egyértelmű, hogy az új ingatlan építésekor, amikor a vevő még úgy vásárolja meg az ingatlant, hogy az még sok esetben csak papíron létezik, mikortól tekinthető a szerző fél tulajdonosnak. A törvény kimondja, hogy újonnan létrehozott épületrész/épület tulajdonjogának átruházásakor a szerződésnek a földhivatalhoz történő benyújtását követően a szerzőt a használatbavételi engedély kiadásának időpontjától kell tulajdonosnak tekinteni. Így egyértelművé válik, hogy új építésű épület esetén a tulajdonosi minőség (az építményadóban, a telekadóban, a magánszemély kommunális adójában, az üdülőépület utáni idegenforgalmi adóban fennálló adóalanyiság) csak az új építésű épület használatbavételi engedélyének kiadását követően értelmezhető. Nem változott, hogy egyéb módon történő tulajdonszerzés esetére a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni [Htv. 52. § 7. pont].
5.2.2. Adómentesség
2005-től a felépítményes telek telekadó-mentességével összefüggésben – a használt fogalmakkal való összhang miatt – mentes az adó alól a költségvetési szervek és az egyház tulajdonában álló építmény, valamint a szociális, egészségügyi és gyermekvédelmi, a nevelési-oktatási intézmények céljára szolgáló épületekkel (részben) lefedett teleknek a fentiekben meghatározott adómentes mértéket meghaladó része is [Htv. 19. § d) pont].
5.3. Idegenforgalmi adó
5.3.1. Az adó alapja és mértéke
A hatályos szabályozás szerint esetenként nem egyértelmű, hogy mi tekintendő az idegenforgalmi adó alapjának, ha az önkormányzat a szállásdíj alapján működteti az adót, de az üdülővendég nem szállásdíjat fizet. Ez elsősorban üdülőhasználati jog alapján a településen tartózkodók esetében merül fel. E probléma feloldására a törvény a 2005. évtől rögzíti, hogy ha a szállásdíj nem értelmezhető, akkor a szállásért bármely jogcímen fizetendő ellenérték az adó alapja. Az adó mértéke továbbra is 4 százalék, aminek alapja - az előbbiekben leírt módosítás technikai átvezetéseként – az adó alapja és nem a szállásdíj [Htv. 32. § és 33. § b) pont].
5.3.2. Az adó beszedésére kötelezett személy
A 2005. évtől a kereskedelmi szálláshelynek, csónakháznak és az üdülőtelepnek, valamint szervezett üdülésnek és fizető-vendéglátó szálláshelynek sem minősülő bármely ingatlan, legyen az építmény vagy telek, üdülési célra történő bérbeadása esetén az adó beszedésére az ingatlan tulajdonosa vagy az köteles, aki az ingatlannal rendelkezni jogosult [Htv. 34. § (1) bekezdés d) pont].
5.4. Helyi iparűzési adó
5.4.1. Az önkormányzat által nyújtható adómentesség, kedvezmény
A foglalkoztatás bővítésének elősegítése érdekében a 2005. évben új adóalap-kedvezmény kerül bevezetésre a helyi iparűzési adóban. Az adókedvezmény a foglalkoztatottak átlagos statisztikai létszámának növekedéséhez kapcsolódik. Az adózó az előző évi átlagos statisztikai létszámhoz képesti főben kifejezett minden egy fő növekménye után csökkentheti a helyi iparűzési adó alapját 1 millió forinttal. A kedvezményt minden vállalkozás igénybe veheti, amely növeli statisztikai létszámát.
A szabályozás kimondja, hogy a kedvezmény nem vehető igénybe, ha az átlagos statisztikai létszámnövekedés az állami támogatással létrehozott munkahelyekhez kapcsolódik.
Az adóalap-kedvezmény az adóévet követő évben beadott adóbevallásban érvényesíthető.
Az átlagos statisztikai állományi létszámot a törvény előírása szerint a Központi Statisztikai Hivatal Útmutató az intézményi munkaügyi statisztika kérdőíve kitöltése című kiadvány 1999. január 1-jén érvényes szabályai szerint kell - két tizedesjegy pontossággal – kiszámítani. Az átlagos statisztikai állomány kiszámításakor nem szabad figyelembe venni azt a statisztikai állományba tartozó főt, aki az állományba kerülését megelőzően az adózóval a társasági adó szerinti kapcsolt viszonyban lévő adózónál volt állományba véve.
5.4.1.1. Átlagos állományi létszám
Az átlagos állományi létszám a munkavállalók (alkalmazásban állók, további munkaviszonyban állók, egyéni vállalkozó és nem fizetett segítő családtag) folyamatosan vezetett létszámnyilvántartása alapján számított mutató. Az átlagszámítást minden hónapban el kell végezni. A naponkénti állományi létszámok összegét kell elosztani az adott hónap naptári napjainak számával (a pihenő- és ünnepnapokra az azt megelőző munkanap létszámát kell figyelembe venni). Az éves átlagos állományi létszám a leírtak alapján kiszámított havi adatok számtani átlaga.
Az átlagos statisztikai létszámot nullának kell tekinteni a jogelőd nélkül alakuló vállalkozás esetén és a magánszemély vállalkozó esetén akkor, ha a magánszemély az adóévet megelőző adóév egyikében sem minősült vállalkozónak.
Az átalakulással létrejövő vállalkozás esetén az adóévet megelőző adóév átlagos statisztikai létszámának a jogelőd adózónál nyilvántartott átlagos statisztikai létszámot kell figyelembe venni.
A szétválással létrejövő adózó esetén az adóévet megelőző adóév átlagos statisztikai létszáma a szétváláskor készített végleges vagyonmérlegeiben feltüntetett vagyonérték arányának megfelelő jogelőd adózó által nyilvántartott statisztikai létszám lesz.
Egyesüléssel (összeolvadással, beolvadással) létrejövő adózó esetén az előző évi statisztikai állománynak a jogelőd vállalkozások statisztikai létszámainak együttes összegét kell tekinteni.
A törvény szankciókat is megfogalmaz az adóelkerülés megakadályozása érdekében. Eszerint, amennyiben az adózó által nyilvántartott statisztikai létszám a megelőző adóévhez képest öt százalékot meghaladó mértékben csökken, akkor az előző adóévben igénybe vett adóalap-kedvezmény összegével növelnie kell az adózónak a helyi iparűzési adó alapját.
5.4.1.2. Kapcsolt vállalkozás
Kapcsolt vállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amely
– az adózó és az a személy, amelyben az adózó – a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik,
– az adózó és az a személy, amely az adózóban – a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik,
– az adózó és más személy, ha harmadik személy – a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik,
– a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll.
Többségi irányítást biztosító befolyásnak minősül az is, ha valamely személy jogosult a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok többségének kinevezésére vagy leváltására. A többségi irányítást biztosító befolyás meghatározásához a közeli hozzátartozók szavazati jogát együttesen kell figyelembe venni [Htv. 39/D. §].
5.4.2. Az adóelőleg megállapítása és az adó megfizetése
Az adóelőleg szabályaiban bekövetkező változás legfőbb indoka, hogy javítson az önkormányzatok likviditási helyzetén. A jelenlegi szabályok szerint az adóelőleg összege megegyezik a megelőző év adófizetési kötelezettségével, kivéve, ha az jogszabály miatt változna. Így van ez akkor is, ha az adóévet megelőző évben a vállalkozás valamilyen adókedvezményben vagy mentességben részesült, vagyis ilyen esetben a vállalkozás következő évi adóelőlege a kedvezményekkel csökkentett adófizetési kötelezettség összege vagy nulla, ami több önkormányzatnál is likviditási nehézséget okozhat. Ennek elkerülése érdekében úgy módosul a szabályozás, hogy a megszűnő kedvezményeket és mentességeket az önkormányzatnak nem kell figyelembe venni az adóelőleg megállapítása során [Htv. 41. § (3) bekezdés].
5.4.3. Értelmező rendelkezések
5.4.3.1. Nettó árbevétel
Kedvezően változott a nettó árbevétel fogalma. A módosítás célja Magyarország pénzügyi központtá válásának elősegítése, ennek érdekében kedvezőbb adójogi megítélés alá vonja az ún. származékos ügyleteket, s azon belül a fedezeti ügyleteket. Ezen ügyletek sajátossága, hogy lebonyolítójuk adott esetben rendkívül magas bevételi és ráfordítási szint mellett ér el viszonylag alacsony (nyereségjellegű) különbözetet.
Az iparűzési adó nettó árbevételre vonatkozó jelenlegi szabálya viszont – természetes jelleggel, lévén, hogy az adónem nem jövedelemtípusú adó – nem teszi lehetővé az ügyletekből eredő ráfordítások levonhatóságát. Mindez azt eredményezi, hogy az ügyletek összevont egyenlegét jóval meghaladó összegű iparűzésiadó-fizetési kötelezettség áll elő. Ezen ügyletek – akár magyar ügyfelek számára is - könnyűszerrel végezhetők külföldön is, így fennáll a veszélye ezen ügyletcsoport külföldön történő folytatásának. A módosítással a fedezeti ügyletek esetén az alapügylet és a fedezeti ügylet veszteségének/nyereségének különbözete, a kereskedési célú származékos ügyletek esetén pedig az ilyen ügyletek összevont, nyereségjellegű különbözete tartozik az iparűzési adó alapjába a pénzügyi tevékenységet végző vállalkozások esetén. A nem pénzügyi szektorba tartozók esetén pedig az ilyen különbözet nem visel adóterhet [Htv. 22. pontjának a)-c) és e) alpontja].
5.4.3.2. Adóalap-megosztás
A törvény egységesítése érdekében az adóalap-megosztásra irányadó szabályok egy helyen, a mellékletben kerülnek meghatározásra, így oda kerülnek át a villamos és gázszolgáltatókra vonatkozó rendelkezések is. A melléklet kiegészül a vezetékes gázszolgáltatást, villamosenergia-szolgáltatást végzőkre irányadó megosztási szabályokkal. A változás jogtechnikai jellegű, a megosztás szabályai változatlanok maradnak. Fontos ugyanakkor, hogy a korábbiaktól eltérően az adóalap-megosztásra vonatkozó számításokat a kerekítés általános szabályainak figyelembevétele mellett a 2005. évtől hat tizedesjegy-pontossággal kell elvégezni a korábbi négy tizedesjegy helyett [Htv. 52. § 31. pont c) alpontja, melléklet új 2.2. pont és 5. pont].
5.4.3.3. Közszolgáltató szerv
Módosul a közszolgáltató szerv fogalma. Így a 2005. évtől közszolgáltatónak minősül a Magyar Posta Részvénytársaság, a Magyar Rádió Részvénytársaság, a Magyar Televízió Részvénytársaság, a Duna Televízió Részvénytársaság, a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság, Diákhitel Központ Részvénytársaság, továbbá a helyi és helyközi menetrend szerinti tömegközlekedést lebonyolító szervezetek, a közüzemi ellátást alapellátásként végző szervezetek közül, távfűtés-, melegvíz-, ivóvíz-, csatornaszolgáltatást nyújtók, a víziközmű-társulat, ha nettó árbevételüknek legalább 75 százaléka közvetlenül a fogyasztók számára történő szolgáltatásból származik. A 2005. évtől tehát nem minősül közszolgáltatónak a villamos- és gázenergia-szolgáltatást nyújtók köre még akkor sem, ha nettó árbevételüknek legalább 75 százaléka közvetlenül a fogyasztók számára történő szolgáltatásból származik. Ennek jelentősége, hogy a közszolgáltató szervezetek a helyi adókról szóló törvény 3. § (2) bekezdése alapján nem alanyai a helyi adóknak [Htv. 52. § 35. pont].
5.5. Gépjárműadó
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (Gjt.) szerint 2004. január 1-jétől az önkormányzati adóhatóságok – a korábbi adózói bevallás helyett – a járműnyilvántartásból az okmányiroda által szolgáltatott adatok alapján végzik adóigazgatási feladataikat. Az új adóztatási rendszer jövőbeni teljes, zökkenőmentes működtetésére, valamint a gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel a jogszabály kisebb mértékben változik. Emellett a gépjármű környezetre gyakorolt hatásához kapcsolódó kedvezményi rendszer is módosul, garantálva az adókedvezmény igénybevételének időtartamát is.
Az adóztatás egyszerűsítése érdekében a Gjt. már 2004-től tartalmazza a járművek azon körét, amelyek nem tartoznak a törvény hatálya alá. 2005-től kibővül ez a járműcsoport a lassújármű pótkocsijával, a munkagéppel és az OT betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott (muzeális jellegű) járművel (azaz azon járművekkel, melyek egyébként is mentesülnének a gépjárműadó alól). Ily módon felesleges adózói és adóhatósági adminisztrációra nincs szükség a hivatkozott járműi kör tekintetében [Gjt. 1. § (2) bekezdés].
5.5.1. A belföldi gépjárművek adója
5.5.1.1. Az adó alanya, az adófizetésre kötelezett
A gépjármű-adóztatásnak a járműnyilvántartásra való alapításával összefüggésben módosul az adóalany fogalma. Az adó alanya a gépjármű azon tulajdonosa, üzemben tartó esetén üzemben tartója (a tulajdonos), akinek/amelynek a nevére – a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény alapján vezetett nyilvántartás (a továbbiakban: hatósági nyilvántartás) év első napján fennálló állapota szerint – a forgalmi engedélyt kiállították. Amennyiben a hatósági nyilvántartás szerint egy gépjárműnek több tulajdonosa vagy több üzemben tartója van, akkor közülük az adó alanya az, aki/amely a hatósági adatszolgáltatást megelőző tárgyév utolsó napján az adó alanya volt.
Tulajdonváltozás esetén a Gjt. éves adóalanyiságra (és illetékességre) vonatkozó hatályos rendelkezései, valamint a járműnyilvántartásból történő "éves" adatszolgáltatás tartalma alapján előfordulhatnak olyan esetek, amikor egy adott adóévre ugyanazon gépjármű után a tulajdonváltozással érintett mindkét fél önállóan adóalany és fizetésre kötelezett. A módosítás ezen helyzet megoldására tartalmaz (a tulajdonváltozáshoz kapcsolódó adóalanyiság és illetékesség tekintetében) olyan értelmű változtatást, mely a kettős adóztatás gyakorlati megvalósulását egyértelműen kizárja, ha mind a tulajdonszerző, mind a régi tulajdonos a tulajdonváltozás évében elmulasztotta a tulajdonátszállás bejelentését, s ekképp a tulajdonváltozás időpontjáról az érintett adóhatóságok csak később értesülnek. Ilyen esetben a régi tulajdonost – a Gjt. főszabálya szerinti tulajdonost – kell az adó alanyának tekinteni. A módosuló rendelkezés a régi tulajdonost a tulajdonátszálláshoz kapcsolódó változásbejelentés - okmányirodához teljesítendő – mielőbbi megtételére ösztönzi, ugyanis a legalább a tulajdonátszállás évének végéig megtett bejelentés alapján "megszabadul" az adófizetési kötelemtől a változást követő évre, függetlenül attól, hogy a járműnyilvántartás még mindig őt tartalmazza tulajdonosként [Gjt. 2. § (1) és (4) bekezdés].
5.5.1.2. Az adó alapja
A Gjt. hatályos rendelkezései alapján a lakópótkocsi a tehergépjárművek kategóriájába tartozik, s ennek következtében az önsúly és a raksúly 50 százaléka mint adóalap után adózik. 2005-től a szabályozás a rakfelülettel nem rendelkező, azaz nem áruszállításra – hanem lakhatási célra – szolgáló lakópótkocsira a személyszállító gépjárművekre irányadó adóalap-konstrukciót (önsúlyt) határoz meg [Gjt. 6. § (2) bekezdés].
5.5.1.3. Az adómegállapítás és kezelése
Az adóztatási feladatokat – meghatározott kivétellel – a magánszemély adóalanynak a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény szerinti nyilvántartásba, míg a nem magánszemély adóalanynak (ideértve az egyéni vállalkozót is) a hatósági nyilvántartásba bejegyzett lakcíme, székhelye, illetőleg telephelye szerint illetékes települési, a fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatóság (a továbbiakban együtt: adóhatóság) látja el. Ha a nyilvántartásban a lakcím, a székhely, illetőleg a telephely megváltozik, az adóztatási feladatok ellátására a változást követő év első napjától az új lakcím, székhely, illetőleg telephely szerint illetékes adóhatóság jogosult.
A módosítás második része – összhangban az adóalanyiságra vonatkozó módosítással – olyan változtatást tartalmaz, amely a kettős adóztatás gyakorlati megvalósulását egyértelműen kizárja, ha mind a tulajdonszerző, mind a régi tulajdonos a tulajdonváltozás évében elmulasztotta a tulajdonváltozás okmányirodai bejelentését megtenni, s így e változás időpontjáról az érintett adóhatóságok csak később értesülnek. A módosítás ilyen esetben az adóigazgatási feladatokat a régi tulajdonos járműnyilvántartásban feltüntetett lakóhelye vagy székhelye, vagy telephelye szerinti adóhatósághoz rendeli. Amennyiben a hatósági nyilvántartás a székhelyet és a telephelyet egyaránt tartalmazza, akkor a telephely szerint illetékes adóhatóság jogosult a gépjármű adóztatására [Gjt. 9. § (1) bekezdés].
5.5.2. A külföldön nyilvántartott gépjárművek adója
5.5.2.1. A fizetendő adótétel és a megfizetés módja
A 2005. évtől a külföldön nyilvántartott és gépjárműadó-fizetési kötelezettséggel terhelt tehergépjárművek esetében az adóalap (fuvarozási időtartam, azaz tartózkodási idő) megállapításánál a nehéz-tehergépkocsik közlekedésének korlátozásáról szóló 111/1995. (IX. 21.) Korm. rendelet szerinti forgalomkorlátozási időszak (hétvége) figyelmen kívül hagyandó. A forgalomkorlátozási időszak ugyanis a fuvarozás érdekkörén kívüli ok (hatósági döntés) miatt (passzív értelemben) része az egész magyarországi tartózkodási időtartamnak [Gjt. 15. § (2) bekezdés].
5.5.2.2. Vámhatósági adómegállapítás
Hatályát veszti a havi adókötelezettség-változást eredményező, de a napi adóigazgatás gyakorlatában számtalan problémát eredményező "használati mód" kitétel, valamint a külföldön nyilvántartott tehergépjárművek adóhatósági ellenőrzésének, pontosabban az adóhiány és a bírság fizetésének helyét korlátozó "helyszínen" szövegrész is. Ennek következményeként a vámhatóság adómegállapítást bárhol (pl. vámhivatalnál) tehet, szankciót kiszabhat, és lehetőség lesz a fizetési kötelezettség teljesítésére is [Gjt. 4. § (1) bekezdése, 5. § g) pontja, 17. § (3) bekezdése].
5.5.3. Értelmező rendelkezések
A súlyos mozgáskorlátozott személy szállítására szolgáló rendelkezés nemcsak a súlyosan mozgáskorlátozott személlyel közös háztartásban, hanem a vele azonos településen élő személy mint adóalany tulajdonában (üzemeltetésében) álló gépjármű vonatkozásában is lehetővé teszi a mentesség igénybevételét [Gt. 18. § 13. pont].
Gépjármű forgalomból való kivonásának minősül a közúti közlekedés-igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet szerinti forgalomból való kivonás, ide nem értve a forgalomból való fiktív kivonást. Ezzel tehát az ún. "fiktív" forgalomból való kivonás adójogi szempontból nem minősül forgalomból való kivonásnak. E járművek ugyanis pl. a műszaki érvényesség lejárta miatt valójában a forgalomban részt vesznek, csupán a járműnyilvántartásban kerül bejegyzésre a hivatkozott ok miatti ún. "fiktív" kivonás ténye [Gjt. 18. § 18. pont].
2005-től hatályát veszti a műbizonylat és a szabályozott katalizátor fogalommeghatározása [Gjt. 18. § 19. és 25. pont].
A tárgyi hatályra vonatkozó rendelkezéssel összhangban a módosítás a munkagép, illetőleg a lassújármú és a lassújármű pótkocsija fogalommeghatározását iktatja az értelmező rendelkezések közé. Eszerint munkagépnek minősül minden szállító- vagy vontatóeszköznek – függetlenül a rendszámtábla jellegétől – nem minősülő (jellemzően önjáró), E betűjelű ideiglenes rendszámtáblával ellátott jármű; amely önerejéből 15 km/óra sebességnél gyorsabban haladni nem képes.
Lassújármű és a lassújármű pótkocsija a 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet értelmében speciális rendszámtáblával – fehér alapon (3-3) piros betű- és számjellel, Y kezdőbetűjellel – és igazolólappal ellátott jármű, amely a sík úton önerejéből (vagy vontatója által) 25 km/óra sebességnél gyorsabban haladni nem képes [Gjt. 18. § 24. és 26. pont].
