Az áfatörvénynek az adócsomagban szereplő módosítása – az évközi, az Európai Unióhoz történő csatlakozáshoz nélkülözhetetlen módosítás miatt – kis terjedelmű, csak a legszükségesebb (az uniós harmonizációs kötelezettségek teljesítését szolgáló, illetve a jogalkalmazást segítő) változásokat tartalmazza.
3.1. Földgáz- és villamosenergia-értékesítés
A gáz és a villamos energia értékesítési helyére vonatkozó szabályok tekintetében a 77/388/EGK, ún. 6. áfairányelv módosításáról szóló 2003/92/EK tanácsi irányelv rendelkezéseit 2005. január 1. napjától kell a tagállamok jogalkotásában átvezetni.
Az irányelv értelmében terméknek tekintendő mind a gáz, mind a villamos energia, melynek következtében az értékesítési lánc minden egyes fázisa termékértékesítésként kezelendő. Tekintettel arra, hogy az irányelv rendelkezései akként is megvalósulnak, hogy a szolgáltatók és a fogyasztók közötti relációban az ügylet szolgáltatásként kezelendő, a szemléletbeli váltás így nem indokolja a közműszolgáltatók számlázási rendszerének átalakítását. Ezért a végső fogyasztók részére kiállított számlában továbbra is szolgáltatásként szerepeltethető az adott ügylet. Természetesen az értékesítési lánc e fázisában az adófizetési kötelezettség időpontjára változatlanul alkalmazhatók a folyamatos teljesítés szabályai is. Azokban az esetekben, amikor a földgázt és a villamos energiát adóalanyok (továbbértékesítők) között értékesítik, az ügyletet termékértékesítésként kell kezelni, viszont a végső fogyasztó felé történő értékesítés során – gyakorlati könnyítések miatt – a már megszokott számlázási rendszerben, szolgáltatásnyújtásként is kezelhető az ügylet.
3.1.1. Teljesítési hely
A módosítás alapján az alábbiak szerint változik ezen értékesítések teljesítési helye:
– adóalany kereskedők (továbbértékesítők) közötti ügyleteknél (ideértve azt is, ha a termelő az eladó) a terméket megrendelő gazdasági tevékenységének helyén keletkezik az adófizetési kötelezettség [Adóalany kereskedőnek minősül az az adóalany, akinek (amelynek) főtevékenysége a gáz és villamos energia beszerzése tekintetében azok továbbértékesítése, és akinek (amelynek) saját célra történő fogyasztása ezen termékekből elhanyagolható mértékű (ez a rendelkezés arra hivatott, hogy az adóalanynál jelentkező saját célú felhasználás miatt a kereskedői státus még megmaradjon).],
– nem továbbértékesítők között zajlik az ügylet (azaz a szolgáltatás igénybe vevője a végső fogyasztó), akkor a teljesítés helye az, ahol a terméket beszerző ezt ténylegesen felhasználja vagy elfogyasztja (Emellett – mivel Magyarországon a fogyasztó felé történő értékesítés szolgáltatásnyújtás marad - a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét is a megrendelő székhelye, telephelye határozza meg.),
– a szóban forgó értékesítésekhez kapcsolódó szolgáltatások esetében (földgáz- és villamosenergia-elosztási rendszerekhez való hozzáférés biztosításánál, valamint ezekben a rendszerekben történő földgáz szállításánál, illetve villamos energia átvitelénél, illetve más, ehhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásoknál) a teljesítési hely: ha más államban bejegyzett adóalanyok közötti ügyletről van szó, a szolgáltatás megrendelője bejegyzésének helyéhez igazodik, ha nem adóalany a megrendelő, akkor a szolgáltatást nyújtó nyilvántartásba vételének helye szerinti tagállamban van,
– kivéve ha a szolgáltatást igénybe vevő harmadik állambeli magánszemély, ilyenkor ugyanis a magánszemély lakóhelye határozza meg a teljesítési helyet.
Az áfatörvény új rendelkezésként tartalmazza az adóalany kereskedők közötti ügyletek teljesítési helyét. Ezen rendelkezés alapján az adóalany kereskedő részére földgázelosztó hálózaton keresztül történő gázértékesítés, valamint villamosenergia-értékesítés esetén a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol azon adóalany kereskedő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye található, aki (amely) részére a gázt, villamos energiát értékesítik, ezek hiányában pedig, ahol állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található.
Emellett a szolgáltatások teljesítési helyének meghatározásánál, az áfatörvény 15. §-ában nyertek szabályozást azon esetek, amelyek nem tartoznak a fentebb említettek közé. Akkor, amikor nem adóalanyok a kereskedők (azaz nem olyan adóalanyok, akiknek [amelyeknek] főtevékenysége a gáz és villamos energia beszerzése tekintetében azok továbbértékesítése), a földgázelosztó hálózaton keresztül történő gázszolgáltatás, valamint villamosenergia-szolgáltatás esetén a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatást igénybe vevő ezt ténylegesen felhasználja vagy elfogyasztja. Amennyiben az igénybe vett gáz, illetve villamos energia egészét vagy részét az igénybevevő ténylegesen nem használja fel, úgy kell tekinteni, hogy a fel nem használt szolgáltatást az igénybevevő gazdasági tevékenységének székhelyén, illetve állandó telephelyén, ezek hiányában pedig állandó lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén használta fel, fogyasztotta el. Ezen rendelkezés is tartalmazza a villamos energia és a földgáz kettős kezelését, hiszen ebben az esetben – mivel nem továbbértékesítőkről van szó – már szolgáltatások között határozza meg a teljesítési helyre vonatkozó szabályokat.
3.1.2. Az adófizetés helye
A fenti ügyleteknél – amennyiben a gáz-, villamosenergia-értékesítés nemzetközi relációban történik – az adó fizetésére kötelezett személy vonatkozásában a következő szabályok érvényesülnek:
– amennyiben a terméket beszerző – szolgáltatást megrendelő – adóalany, akkor a fordított adózás szabályai szerint ő az adó fizetésére kötelezett,
– amennyiben a terméket beszerző – szolgáltatást megrendelő – nem adóalany, akkor a termékértékesítő, szolgáltatást nyújtó köteles az adót megfizetni abban a tagállamban, ahol a fogyasztás történt.
Tehát, ha magyar adóalany szerez be földgázt vagy villamos energiát, akkor az ügyletről adó felszámítása nélkül kap számlát, és neki kell a már ismert fordított adózási szabályok szerint az ügyletre vonatkozó forgalmi adót bevallania, illetőleg ha a levonási feltételek fennállnak, akkor ugyanabban az adóbevallásban le is vonhatja a fizetendő adót. Viszont ha a megrendelő, beszerző nem adóalany, úgy az általános szabályok szerint kell az általános forgalmi adót rendezni.
3.1.3. Adómentesség
A földgáz és a villamos energia importja (vagyis harmadik országból történő beszerzése) 2005. január 1-jétől adómentes. Ezen rendelkezés célja, hogy elkerülhető legyen a kettős adóztatás, hiszen ha nem mondaná ki az áfatörvény 31. §-a az adómentességet, akkor az import során mind termékimport jogcímén, mind a termékértékesítés teljesítési helyére vonatkozó szabályok miatt is keletkezne belföldön adófizetési kötelezettség. Az import mentesítése miatt csak a már fentebb bemutatott rendelkezések alapján kell megállapítani a teljesítési helyet, valamint az adó fizetésére kötelezett személyét [áfatörvény 31. § (8) bekezdés].
3.2. Jogalkalmazást segítő változások
E körben csak az adózók szélesebb körét érintő változásokat foglaltuk össze, így pl. a közhatalmi tevékenységet végző szervezetekre vonatkozó módosításokra e cikk kapcsán nem térünk ki.
3.2.1. Csoportos adóalanyiság
A csoportos adóalanyiság intézménye – melyet a 2004. május 1-jétől hatályos módosítás hívott életre – választható adóalanyi forma, amely elsődlegesen a pénzügyi szektor hazai befektetésének, Magyarország regionális központtá válásának ösztönzésére szolgál. A jelenlegi módosítás részben a választás feltételeinek további enyhítését szolgálja azzal, hogy a csoport tagja lehet fióktelep is, illetve hogy a csoportban részt vevő, kiszervezett tevékenységet végző társaság – szemben a hatályos szabályokkal – a csoporton kívülre is végezhet termékértékesítést, illetve szolgáltatásnyújtást, ekkor azonban a termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra egyébként irányadó szabályok szerint adózik [áfatörvény 4/C § (2) bekezdése d) pontjának hatályon kívül helyezésével].
Ugyancsak a csoportos adóalanyiságot választók személyi körének szélesítése irányába hat az a módosítás, miszerint a "megbízható adózó" kitételt (ti. a csoport tagjánál elévülési időn belül 5 millió forintnál nagyobb áfahiányt az adóhatóság nem tárt fel) csak a csoport bejelentkezésekor kell vizsgálni, nem veszti el azonban a csoportba tartozás lehetőségét az, aki a folyamatos működés során téved adókötelezettsége teljesítésében. A feltételek enyhítése mellett a módosítás szem előtt tartotta, hogy – nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan – a csoportos adóalanyiság lényegében a pénzügyi szektorra vonatkozó szabályozás, ezért az teljesen nyitottá nem válhat. A módosítás ezért szűkíti is a csoporton belülre adómentesen végezhető tevékenységek körét azzal, hogy a termékértékesítést e körből kiveszi. Így 2005. január 1-jétől már csak a csoport tagjainak egymás közötti szolgáltatásnyújtása tekintetében marad fenn adómentesség.
3.2.2. Saját vállalkozásban megvalósított beruházás
Az áfairányelv szabályai alapján a tagállamok az adóalany által a saját vállalkozása részére nyújtott szolgáltatását az ellenérték ellenében nyújtott szolgáltatással azonos elbírálásban részesíthetik abban az esetben, ha ez a szolgáltatásnyújtás nem jogosított volna az általános forgalmi adó teljes levonására, amennyiben azt egy másik adóalany végezte volna. E jogszabályhely alapján tulajdonképpen a termékértékesítésnél már (saját beruházás címen) ismertetett tevékenységek adóztatási lehetőségét adja meg a szolgáltatásnyújtások tekintetében. A módosítás pontosítja a hatályos szabályozást. Ennek megfelelően egyértelművé válik, hogy e jogszabályhely alkalmazási körébe olyan esetek tartoznak, amikor saját tevékenység keretében történik tárgyi eszköz előállításához kapcsolódó belső szolgáltatásnyújtás, és az aktivált tárgyi eszközhöz kapcsolódó igénybe vett szolgáltatás előzetesen felszámított adójának levonására – ha az adóalany azt ellenérték fejében vette volna igénybe – nem lett volna mód. Ilyen esetet valósít meg az aktiválható immateriális jószág előállítása, például a szoftverkészítés tárgyi adómentes tevékenységhez.
3.3. Termékértékesítés
Az áfatörvény 7. §-ának (1) bekezdése meghatározott ellenérték nélküli termékátadásokat, -felhasználásokat termékértékesítésnek, így adóztatandónak minősít, amennyiben a termék beszerzéséhez kapcsolódó áfa levonható volt. Magyarország 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagállamává vált, így a csatlakozást követően a másik tagállamból történő termékvásárlások már nem termékimport, hanem Közösségen belülről történő termékbeszerzés jogcímén adóznak. A módosítás tehát a beszerzés lehetőségeit (belföldről, importból, előállítás) bővíti ki a Közösségen belülről történő termékbeszerzéssel.
A Közösség másik tagállamába irányuló termékértékesítés adómentességének két feltétele van: egyrészt, hogy a vevő e beszerzés után a saját tagállamában adófizetésre kötelezett legyen, a másik, hogy a termék igazoltan elhagyja azon ország területét, ahonnan értékesítették, és egy másik tagállamba kerüljön (de nem a Közösség területén kívülre). Tekintettel arra, hogy a tagállamok közötti vámhatárok megszűntek, nincsen egységes, a vámhatóság által igazolt módja annak, hogy a termék belföldről kilépett. Annak tényét, hogy a termék elhagyta az ország területét, az adóalanynak kell tudnia igazolni. A hatályos törvény nem rendelkezik arról, hogy milyen bizonylattal tehet eleget ennek az adóalany. A módosítás következtében a törvényben továbbra sem jelenik meg taxatíve, hogy milyen bizonylatok fogadhatók el. Ennek oka, hogy az ügylet sajátosságából kifolyólag mindig előfordulhat olyan eset, mellyel kapcsolatban a törvényalkotó nem rendelkezett, így esetleg indokolatlanul kiesnének bizonyos ügyletek az adómentesség alkalmazhatóságából. Mindazonáltal ezen ügyletek esetében a terméket mindenképpen el kell fuvarozni, ezért alapvetően a fuvarokmány igazolja/igazolhatja, hogy a terméket milyen rendeltetéssel fuvarozták el.
3.4. Vevői készlet
Az áfatörvény a 77/388/EGK tanácsi irányelvnek megfelelően termékértékesítésnek tekinti, vagyis adóztatja azt az esetet is, ha az adóalany a saját termékét továbbítja belföldről egy másik tagállamba, illetve fordított irányú "terméktovábbítás" esetén (másik tagállamból belföldre) Közösségen belülről történő termékbeszerzés jogcímén adóztatja. Néhány tagállam azonban, többek között Magyarország is, az adóalanyok adminisztratív terheinek csökkentése érdekében lehetővé teszi, hogy ha a készletből (vevői készlet) egy, a Közösségen belüli beszerzés után adófizetésre kötelezett adóalany felé történik az értékesítés, akkor a tagállamok közötti "termékmozgatást" nem tekintik termékértékesítésnek/termékbeszerzésnek, a készletből történő értékesítést pedig Közösségen belüli adómentes értékesítésként/Közösségen belülről történő termékbeszerzésként kezelik. Ezzel ugyanis elkerülhető a külföldi adóalany számára a belföldi regisztráció, adóbevétel-kiesés ugyanakkor nem keletkezik. Ennek a lehetősége a magyar szabályozásban a csatlakozás óta létezik mind a két irányú relációban, tehát belföldről másik tagállamba, illetve másik tagállamból belföldre továbbított termékek esetében egyaránt. Azonban a hatályos szabályozás értelmében a belföldről másik tagállamba továbbított termékek esetében ezen adminisztratív egyszerűsítés alkalmazhatóságának feltétele, hogy a készlet helye szerinti tagállam is lehetővé tegye az egyszerűsítést, a másik tagállamból belföldre érkező készletek esetében ilyen "kölcsönösségi" feltételt az áfatörvény nem tartalmaz. Tekintettel arra, hogy ez az egyszerűsítés eltérés a forgalmi adózás területén irányadó 77/388/EGK irányelvtől, szükséges a tagállamok és az Európai Bizottság jóváhagyása. A törvénymódosítás az uniós észrevételeknek tesz eleget annak rögzítésével, hogy az egyszerűsítés alkalmazhatóságának feltétele belföldre behozott/fenntartott vevői készlet esetén, hogy az a tagállam is alkalmazza az egyszerűsítést, illetve lehetővé tegye az egyszerűsítés alkalmazását, ahonnan a termékeket elfuvarozzák/továbbítják.
A vevői készletre vonatkozó egyszerűsítés tekintetében az áfatörvény a jövő évtől kezdve nyilvántartási kötelezettséget ír elő a másik tagállamban fenntartott vevői készlettel kapcsolatban, továbbá azt is előírja, hogy milyen bontásban kell a nyilvántartást vezetni. Azonban továbbra sem szükséges a vevői készlet fenntartását előzetesen engedélyeztetni az adóhatóságnál.
3.5. Háromszögügylet
A 77/388/EGK tanácsi irányelv értelmében a tagállamok alkalmazhatják az ún. háromszögügyletre vonatkozó egyszerűsítést. Háromszögügyletről abban az esetben beszélhetünk, ha két egymást követő értékesítés három különböző tagállambeli adóalany között történik, illetve a második ügyletben a vevő lehet adóalany, vagy nem adóalany adófizetésre kötelezett jogi személy is, és a termék elfuvarozása során az első értékesítőtől közvetlenül az utolsó vevőhöz kerül, mintegy háromszöget alkotva. Ilyen lehet például, amikor a vevő egy másik tagállambeli adóalanyt bíz meg egy termék beszerzésével, melyet közvetlenül szállítanak le a harmadik tagállamból számára.
A háromszögügyletre vonatkozó egyszerűsítés tehát adminisztratív egyszerűsítés, a bejelentkezés (adóalanyként történő nyilvántartásba vetetés) kerülhető el vele. Nem kizártak ugyanakkor azok az esetek, amikor a középső szereplő rendelkezik belföldi adószámmal más ügyletből kifolyólag, és mégis a háromszögügyletre vonatkozó egyszerűsítést alkalmazza. Ebben az esetben a háromszögügyletre vonatkozó egyszerűsítés nem az adóalanyként történő bejelentkezés elkerülését szolgálta (hiszen a belföldi adószámmal már rendelkezett), hanem azt, hogy ezáltal a vevő jobb likviditási pozícióba kerüljön. A törvénymódosítás értelmében a jövő évtől a háromszögügyletre vonatkozó egyszerűsítést nem alkalmazhatják azok a külföldi adóalanyok, akik (amelyek) már rendelkeznek belföldi adószámmal.
3.6. Szolgáltatásnyújtás
Az áfatörvény 15/A §-ának (10) bekezdése rendelkezik a Közösségen belüli teherközlekedés, valamint az ahhoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatások, illetve az áfatörvény 15. §-ának (5) bekezdése alá eső szolgáltatásoktól eltérő szolgáltatások és termékértékesítések teljesítési helyéről. A törvénymódosítás egyértelművé teszi, hogy az előbb felsorolt szolgáltatások és termékértékesítések esetén az ügynöki szolgáltatás teljesítési helyének (a más nevében és javára történő termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás közvetítése esetén) azt a helyet kell tekinteni, ahol a közvetített termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást teljesítettnek kell tekinteni.
A törvénymódosítás azt is pontosítja, hogyan kell meghatározni a teljesítési helyet abban az esetben, ha a teljesítési helyet a megrendelő által alkalmazott adószámot kiadott tagállam határozza meg, és a megrendelőnek több tagállam által kiadott adószáma is van. Ilyen esetben a teljesítés helye továbbra is az a tagállam, mely által kiadott adószámot a megrendelő alkalmazza, azonban a megrendelő adóalany köteles azon tagállam által a részére kiadott adószámot alkalmazni, amelyikben azt az adóalanyiságot eredményező tevékenységet folytatja, amelynek érdekében a szóban forgó szolgáltatásokat igénybe vette.
3.7. Előleg-, adófizetési kötelezettség keletkezése
A módosítás pontosítja a Közösségen belüli ügyletek (értékesítés és beszerzés) esetében az adófizetési kötelezettség keletkezését, és egyúttal rendezi, hogy nem kell a bevallást önellenőrizni, amennyiben az ügyletről a számlát a teljesítés hónapját követő hónap 15. napját magában foglaló adómegállapítási időszakot követően veszik kézhez.
A termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően fizetett pénzösszeg az áfatörvény előírásai értelmében előleg, mely a kézhezvétel, jóváírás időpontjában áfafizetési kötelezettséggel jár. Az áfát a teljesítésre kötelezett adóalanynak kell fizetnie, tehát annak, aki az előleget kapja. Az előleget bruttó összegként kell kezelni, így az már az adó fedezetét is tartalmazza.
Közösségen belüli ügyletekben az előleg a fenti általános szabálytól eltérően kezelendő. Azzal, hogy Közösségen belüli beszerzésnél – a célország szerinti adózás elvét követve - az adófizetési kötelezettség megfordul, és a vevő az adófizetésre kötelezett, az előleg esetében is ennek kell érvényesülnie. Amennyiben tehát a magyar adóalany előleget fizet a Közösségen belüli beszerzési ügyletben egy másik tagállambeli adóalanynak, úgy az előleg átadásának, átutalásának napját magában foglaló adómegállapítási időszakban az előleget adó magyarországi adóalanynak kell az előleg utáni adófizetési kötelezettséget teljesítenie. Az adó alapja pedig az átadott, átutalt pénzösszeg, erre vetítve kell a bevallásba fizetendő adót beállítani, mely adóösszeg ugyanebben a bevallásban a levonható adók között is szerepeltethető, amennyiben az adózó adólevonási joga az általános szabályok szerint fennáll.
3.8. A tényleges használat és élvezet szabálya
A tényleges használat, élvezet elve (effective use and enjoyment) szabály alkalmazási körét a 77/388/EGK tanácsi irányelv 9. cikkének 3. bekezdése határozza meg, ugyanakkor tagállami hatáskörbe utalja, hogy az egyes országok élnek-e egyáltalán a szabály életbe léptetésének lehetőségével. Az irányelv rendelkezése alapján a tagállamok, a kettős adózás, illetve az adóelkerülés megszüntetése érdekében, a fordított adózás szabályai alá eső szolgáltatások, valamint a közlekedési eszközök bérbeadása esetén a teljesítés helyének:
– belföldet tekinthetik, ha az harmadik ország területére esne, azonban a szolgáltatás tényleges használata, élvezete belföldön történik,
– harmadik országot tekinthetik abban az esetben, ha az belföldre esne, azonban a szolgáltatás tényleges használata, élvezete harmadik országban történik,
feltéve, hogy az ilyen kezelés nem vezet versenytorzuláshoz.
Hazánk 2004. május 1-jén élt az irányelv által biztosított lehetőséggel, és egyes szolgáltatások teljesítési helyét a szolgáltatás tényleges használata, élvezete helyének segítségével határozta meg. A módosítás a tényleges használat, élvezet elve szabály alkalmazási körét a távközlési szolgáltatásokra szűkíti le, illetve ezen túl csak a fuvarozási eszközök bérbeadása kapcsán rendeli alkalmazni. A módosítás 2004. május 1-jére visszamenőleg alkalmazható, azaz nem érheti semmiféle hátrány az adóhatósági eljárásban (illetve utólagos számlahelyesbítés lehetősége sem merül fel), ha az adóalany eddig csak fő szabály szerint járt el adófizetési kötelezettségeinek teljesítése során, vagy árajánlatait ezen elv figyelmen kívül hagyásával tette meg.
3.9. Nemzetközi ügyletek
Az áfatörvény az eddigiek során a nemzetközi árufuvarozásban a 0 százalékos kulcsot, illetve a levonási jog melletti adómentességet ahhoz kötötte, hogy a fuvarozással termékexport valósuljon meg, illetve a fuvarozás közvetlenül kapcsolódjon a termékexporthoz. Az áfaszabályozás terminológiájában azonban a termékexport nem pusztán azt jelenti, hogy a terméket külföldre (2004. május 1-jétől a Közösség területén kívülre) viszik, hanem azt is, hogy a terméket értékesítik, és annak következtében viszik ki az országból. Nem minden külföldre továbbított termék esetében áll azonban fenn, hogy azt egyben értékesítették is (pl. "postai" küldemények, saját tulajdonban lévő termék fuvaroztatása). Ezért egyrészt ebben az esetben a megrendelő, amennyiben nem rendelkezik levonási joggal, hátrányosabb helyzetben van, mivel a fuvar a belföldre eső útszakasz arányában 25 százalékos adómértéket visel és nem adómentes, másrészt a fuvarozók számára is nehezebb az adómérték megállapítása, hiszen nincsen rálátásuk arra, hogy a megbízójuk számára fuvarozott terméket egyben értékesítették-e. A módosítás értelmében a törvény ezért a nemzetközi fuvar adómentességét ahhoz köti, hogy a fuvarozott terméket a vámhatóság a Közösség területén kívülre kiléptesse, így az adómentesítés szempontjából nem játszik szerepet az, hogy a fuvarozott terméket egyben értékesítették-e.
A 77/388/EGK irányelv 15. cikk értelmében adómentes – adó-visszatérítés formájában – a Közösség területén vásárolt, és az utas által a poggyászában a Közösség területén kívülre kivitt termék. Ennek többek között egyik feltétele, hogy az utas Közösségen kívüli illetőségű állampolgár legyen. A reptéri (kikötői) tranzitterületen található boltokban azonban a tagállami gyakorlat alapján adómentesen vásárolhat az utas, amennyiben az úti okmányaival igazolja, hogy a Közösség területét elhagyja, függetlenül az állampolgárságától. Az Európai Bizottság illetékes főigazgatósága megvizsgálta a kérdést, és álláspontja szerint az irányelv alapján az adómentes vásárlás kizárólag a Közösségen kívüli illetőségű vásárlót illeti meg a direktíva e szakasza alapján. A módosítással a törvény ezt a bizottsági álláspontot követi le. Azonban a Bizottság kifejtette, hogy amennyiben a tranzitterületen található boltok egyben vámraktárok is, az adómentes vásárlás lehetősége az áfatörvény 12. §-ának d) pontja alapján fennáll a közösségi illetőségű utasok számára is, azzal a feltétellel természetesen, hogy a vásárolt terméket a Közösség területén kívülre viszik ki [áfatörvény 12. § k) pont].
3.10. Számla
A számla, egyszerűsített számla adattartalmában néhány pontosítás vált szükségessé.
3.10.1. Adószám
A vevő adószáma normál belföldi értékesítés esetében továbbra sem szerepel a számla adattartalmában. Kötelezően fel kell tüntetni viszont a vevő közösségi adószámát, ha a Közösségen belüli értékesítés adómentes, mert ilyenkor a másik tagállambeli vevő lesz az adófizetésre kötelezett. A vevő közösségi adószámára a negyedéves összesítő nyilatkozat kitöltéséhez is szükség van.
Fel kell tüntetni a vevő adószámát (ami lehet közösségi és hagyományos) akkor is, ha a vevő a fordított adózás szabályai szerint kötelezett az adófizetésre. Ilyen eset például a megrendelő székhelyéhez kötött szolgáltatások igénybevétele. Kötelező ugyanez harmadik országbeli adóalany megrendelő esetében is, ha szolgáltatás igénybe vevőjeként ő az adó fizetésére kötelezett (ehhez persze az is kell, hogy az adott országban működjön hozzáadottértékadó-rendszer). A magyarországi számlakibocsátó ilyenkor nem tüntethet fel áfát, hanem az "áfatörvény területi hatályán kívüli" kifejezést kell a számlán feltüntetnie.
Adómentesség többféle jogcímen létezhet. Adómentes lehet egy Közösségen belüli értékesítés, ha az közösségi adószámmal rendelkező vevő felé történik, adómentes a harmadik országba irányuló termékexport, adómentes lehet egy termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás a tevékenység – tárgyi – adómentességére tekintettel, személyes – alanyi – mentességet élvezhet az adóalany, ha ilyen adózási módra jelentkezett be, és a vonatkozó feltételeknek megfelel. A sokféleképpen előforduló mentességhez eltérő adókonzekvenciák kapcsolódhatnak, ezért adómentes értékesítés, szolgáltatásnyújtás esetében a számlakibocsátónak 2005. január 1-jétől utalnia kell a mentesség természetére (pl. termékexport, Közösségen belüli értékesítés, tárgyi adómentes értékesítés stb.).
3.10.2. Alanyi adómentes adózó
Az alanyi adómentes adózó által kibocsátott számla áfát nem tartalmaz, különbözik viszont más mentességektől abban, hogy Közösségen belüli értékesítés esetében a vevőt sem terheli adófizetési kötelezettség. Ez indokolja, hogy ezt a fajta mentességet a számlában is megkülönböztetetten kell kezelni, az alanyi adómentes státusra a számlában szövegszerűen utalni kell. E kötelezettség előírása a 115/2001. számlázási irányelv 2. cikkének (2) bekezdésén alapul, amely a 77/388/EGK irányelv 22. cikk (3) bekezdésének b) pontját módosította.
3.10.3. Különbözeti adózás
A különbözeti adózás speciális adózási mód. Nem adóalanytól felvásárolt használt termék forgalmazásánál, árverés esetében alkalmazható, a hulladékkereskedőknek pedig kevés kivételtől eltekintve kötelező is alkalmazni azt. A különbözeti adózást választó, vagy azt kötelezően alkalmazó adóalany az általa kibocsátott számlában áfát nem tüntethet fel, noha a tevékenység nem az előbbiek szerinti mentesség körébe tartozó. Az áfa feltüntetésének hiánya itt nem mentességből fakad, hanem egy speciális adózási mód alkalmazásának a következménye. Éppen ezért a jövő évtől a speciális adózási módra a számlában szövegesen hivatkozni kell.
3.11. Levonási tilalmak
3.11.1. Speciális tevékenységek
A 2004. május 1-jével hatályba lépett áfatörvény bizonytalanságot okozott az olyan beszerzések esetén, amelyeket speciális – termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak nem minősülő – tevékenységek érdekében használ fel az adóalany. A törvény értelmében ugyanis nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást teljes egészében az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenységi körön kívüli célra használja fel, hasznosítja. 2004. május 1-jétől a törvény szövege alapján ideérthető volt az az eset is, ha a terméket és szolgáltatást egészben a 7. § (3) bekezdésben vagy a 9. §-ban meghatározott célok elérése érdekében használja fel, hasznosítja. Így a kis értékű ajándék, a közcélú adományozás, vagy a vállalkozási célból ingyenesen adott termék esetén kérdéses volt az ezekhez kapcsolódott előzetesen felszámított adó levonásának lehetősége. A korábbi gyakorlatnak megfelelően azonban nem indokolt e tevékenységekhez levonási tilalmat kapcsolni, hiszen valójában gazdasági tevékenység keretében történő ügylet valósul meg. A módosítás tehát egyértelműsíti a május 1. előtti gyakorlatot, így az ilyen beszerzéseknél felmerült inputadó továbbra is levonható. Annak érdekében, hogy a 2004. május 1-jétől alkalmazott gyakorlat is egyértelmű legyen, e rendelkezést 2004. május 1. napjára visszamenőleges hatállyal lehet alkalmazni. Azt, hogy erre hányszor van lehetősége az adóalanynak az áfatörvény nem határozza meg, azonban ezt nyilvánvalóan ésszerű korlátok között kell tartani [áfatörvény 33. § (1) bekezdés b) pont].
3.11.2. Parkolási szolgáltatás, úthasználat
A parkolási szolgáltatás és úthasználati díjhoz kapcsolódó beszerzések utáni levonási tilalmat 2004. január 1-jétől vezette be az áfatörvény. Ennek célja a magánhasználatból, így vállalkozási célon kívüli használatból adódó adólevonási jog korlátozása volt. Tekintettel azonban arra, hogy a 3,5 tonnát meghaladó össztömegű gépjárművek leginkább vállalkozási célú szállítást valósítanak meg, fuvarköltségük jelentős részét teszik ki az autópálya- és egyéb úthasználati díjak, így 2005. január 1-jétől, a D1 gépjármű-kategóriába tartozó járművek kivételével, az autópályadíjat terhelő előzetesen felszámított adó levonható [áfatörvény 33. § (2) bekezdés h) pont].
3.11.3. Távközlés
Szigorodik a távközlési szolgáltatások kapcsán a telefonszámla áfájának levonására vonatkozó szabály. Az eddigi 30 százalékos tiltás 50 százalékra emelkedik, mely levonási tiltás alól az igénybe vett szolgáltatás 50 százalékának a továbbszámlázásával mentesülhet.
3.12. Apport
Az apport áfarendszerbeli kezelésének megváltozásával összefüggésben a törvénymódosítás pontosítja a visszaigénylés szabályait. Bár az apport (termék nem pénzbeli betétként, hozzájárulásként való átengedése) 2004. május 1-jétől ellenérték fejében létrejött értékesítésként kezelendő, az apportáló az apport fejében üzletrészt, részesedést kap, vagyis valójában "ellenérték-megfizetés" nem történik. Emiatt a visszaigénylési jogcímnél az ellenérték megfizetését előíró szabály figyelmen kívül hagyása indokolt, önmagában a részesedés, üzletrész átengedése jogosít áfa-visszaigénylésre ezekben az esetekben.
