A társadalombiztosításijárulék-szabályozásban 2005. évtől is jelentősek a változások. Ezek azonban elsősorban nem a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) módosításaiban, hanem az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvényben (Eho-tv.), a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben (Flt.), valamint az Országgyűléshez benyújtott külön törvényben – mely várhatóan a költségvetési törvénnyel egy időben kerül kihirdetésre – jelennek meg.
10.1. A társadalombiztosítási törvény változásai
10.1.1. Biztosítottak
A biztosítottnak minősülő személyi kör a jogszabályi környezet változásához igazodva pontosodott. Így az új szabályok szerint az európai parlamenti képviselő is biztosított lesz, valamint rendelkezni kellett a vállalkozói járadékban részesülőkről, vállalkozói járulékot fizetőkről is. Ez utóbbiakról külön részben szólunk.
Az új szabályok szerint biztosítottak:
– a munkaviszonyban (ideértve az országgyűlési képviselőt, európai parlamenti képviselőt is),
– közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban álló személy, a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja, a fegyveres erők szerződéses állományú tagja, továbbá a katonai szolgálatot teljesítő tartalékos katona (a továbbiakban: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik,
– a szövetkezet tagja – ide nem értve az iskolai szövetkezet nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját –, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony vagy vállalkozási jellegű jogviszony keretében személyesen történik,
– a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló,
– a keresetpótló juttatásban, munkanélküli-járadékban, vállalkozói járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli-segélyben, álláskeresést ösztönző juttatásban (a továbbiakban: munkanélküli-ellátásban) részesülő személy, továbbá az ellátások igénybevételének időtartamára az a személy, akinek a munkanélküli-járadék, vállalkozói járadék folyósítását terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj vagy gyermekgondozási segély igénybevétele miatt szüneteltetik,
– a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó,
– a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó,
– a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jellegű jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végző személy, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét,
– az egyházi szolgálatot teljesítő egyházi személy, szerzetesrend tagja (a továbbiakban együtt: egyházi személy).
A biztosítotti minőség elbírálásánál munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni azt is, aki: alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasházközösség, egyesület, köztestület, közhasznú társaság, kamara, gazdálkodó szervezet – ide nem értve a gazdasági társaságok társas vállalkozónak minősülő üzletvezetőit, ügyvezetőit - választott tisztségviselője; továbbá a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a magánnyugdíjpénztárak választott tisztségviselője, a helyi (települési) önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője), társadalmi megbízatású polgármester, amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek minősülő tiszteletdíja (díjazása) eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét,
10.1.2. Járulékmértékek, foglalkoztatói- és egyénijárulék-kötelezettségek
A Tbj.-ben meghatározott foglalkoztatóijárulék-terhek a 2005. évben nem változnak, a társadalombiztosítási járulék mértéke 29 százalék továbbra is.
10.1.3. Táppénz-hozzájárulás
Nem változik a foglalkoztatói táppénz-hozzájárulás rendszere. A foglalkoztató továbbra is az általa foglalkoztatott biztosítottak betegsége miatti keresőképtelensége, valamint a kórházi (klinikai) ápolás időtartamára folyósított táppénz egyharmadát fizeti meg táppénz-hozzájárulás címen.
10.1.4. Járulékkedvezmény a foglalkoztatáshoz kapcsolódóan
Az Országgyűléshez benyújtott külön törvényjavaslat szerint, amelynek elfogadása várhatóan egy időben történik a 2005. évre vonatkozó költségvetési törvénnyel, jelentős járulékkedvezményhez juthatnak a foglalkoztatók.
A 2004. évre vonatkozó törvénymódosítás a gyes, gyet mellett munkát végzők és az 50 év feletti munka nélküli személyek esetében tételes egészségügyihozzájárulás-kedvezményt adott, lényegében ez a kedvezményezetti kör bővül ki a 2005. évre vonatkozó javaslat értelmében úgy, hogy a társadalombiztosításijárulék-teher is mérséklődjön.
A járulékterhek szelektív, differenciált mérséklésének rövidebb távú fő célja a munkahelyteremtést általában ösztönző adórendszerbeli kedvezményeken túlmenően az is, hogy a járulékok terén nyújtott külön kedvezmények célzottan segítsék a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését, valamint a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben levő munkavállalók foglalkoztatását.
Ilyen munkavállalói csoportot képeznek a gyes, gyet, gyed vagy az ápolási díj lejárta után ismét munkába állni kívánók. Nem ritka, hogy a korábbi munkáltató időközben már megszűnt, ez főleg a hosszabb időtartamú ellátás (gyet) esetében fordul jellemzően elő, vagy nem ritka az a sajnálatos eset, hogy a hatályos rendelkezéseket kijátszva rövid időre visszaveszik ugyan a munkavállalót, de hamarosan el is bocsátják.
A javasolt kedvezmény abban az esetben érvényesíthető, ha a 25 év alatti fiatal első ízben létesít munkaviszonyt, a gyermek vállalását vagy az ápolási díj folyósítását követően munkába állók esetében akkor, ha korábban munkaviszonnyal nem rendelkeztek, vagy az ellátás ideje alatt a munkahelyüket elveszítették. A járulékkedvezményre jogosító körbe tartoznak továbbá az 50 év feletti tartósan munka nélküli személyek is.
A javaslat a járulékkedvezmény mértékét 50 százalékban állapítja meg, így ilyen személyek foglalkoztatása esetén az általános 29 százalékos társadalombiztosításijárulék-teher csak 14,5 százalék lesz. A kedvezményre jogosító időtartam a tervezet szerint 9 hónap, és korlátot jelentene a foglalkoztatott bére is, amely több lehet ugyan havi 90 ezer Ft-nál, de a kedvezmény csak eddig az összeghatárig lenne figyelembe vehető. A kedvezmény csak akkor járna, ha a foglalkoztatást a munkáltató a kedvezményre jogosító időtartam után is vállalja.
A kedvezmény összegét a Munkaerő-piaci Alap biztosítja, valamennyi, a felsorolt feltételeket teljesítő foglalkoztató normatív módon jogosulttá válik rá a javaslat szerint.
Az 50 év feletti, korábban tartósan munkanélkülinek minősült munkavállalókat foglalkoztatók esetében a rájuk vonatkozó kedvezmény a Munkaerő-piaci Alapból hagyományosan, pályázati úton vehető igénybe.
10.1.5. Egyéni járulékok
Az egyéni nyugdíjjárulék mértéke nem változik, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe tartozók esetében 8,5 százalék marad, a magán-nyugdíjpénztári tagok 0,5 százalék nyugdíjjárulékot és 8 százalék magánnyugdíj-pénztári tagdíjat fizetnek. Az egyéni egészségbiztosítási járulék mértéke 4 százalék.
10.1.6. Járulékfizetési felső határ
Az egyéni egészségbiztosítási járuléknak továbbra sincs felső határa. Az egyéni nyugdíjjárulékot (tagdíjat) viszont már nem a naptári évre tervezett bruttó átlagkereset háromszorosának éves összege szerint kell megfizetni.
Az új szabályozás szerinti felső határ most is a 2005. évre szóló költségvetési törvényjavaslatban fog szerepelni, azonban konkrétan meghatározott, fix összegben. A javaslat szerint a 2005. évre vonatkozó új felső határ 6millió 600 Ft, melynek napi összege 16 440 Ft lesz.
A járulékfizetési felső határt évente január 1-jétől, év közben kezdődő jogviszony esetében a biztosítással járó jogviszony kezdete napjától az adott év december 31.napjáig kell számítani.
Az évi összeghatár számításánál figyelmen kívül kell hagyni azokat az időtartamokat, amelyekre a foglalkoztatott személynek járulékalapul szolgáló jövedelme nem volt, így különösen, ha táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, baleseti táppénzben részesült, sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesített, a fizetés, díjazás nélküli időszakot.
A megállapított járulékfizetési felső határt időközben csökkenteni kell az említett időszakok naptári napjainak száma és a napi járulékfizetési felső határ szorzatával. E rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a biztosítással járó jogviszony év közben kezdődött vagy szűnt meg.
10.1.7. Felső határt meghaladóan levont összeg elszámolása, visszafizetése, visszaigénylése
A biztosított a naptári év folyamán mindaddig köteles a nyugdíjjárulékot megfizetni, amíg az egyes foglalkoztatók előtt nem nyilatkozik, hogy a naptári éven belül együttesen már megfizette a járulékfizetési felső határ napi összegének a naptári évre (a biztosítási kötelezettség fennállásával arányos részére) számított összege után a nyugdíjjárulékot. Az egyes kifizetéseket megelőző, korábbi igazolásbemutatási kötelezettség már 2004. évtől megszűnt, elégséges csak arról nyilatkozni, hogy a járulékfizetési felső határig a nyugdíjjárulék megfizetésre került.
Nem érdemes valótlan tartalmú nyilatkozatot tenni, mert az adózás rendjéről szóló törvény jelentős szankciót fűz ehhez. A magánszemély adózó 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha a járulékfizetési kötelezettség felső határának eléréséről valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz.
Az általános szabályok szerint a túlvont járulékot 15napon belül kell a foglalkoztatónak visszafizetnie a biztosított kérésére, ehhez azonban már a szükséges bizonylatokat, igazolást is csatolni kell arról, hogy valóban túlfizetés történt.
Ha a biztosított a különbözetet év közben a foglalkoztatójával nem számolta el, úgy a járulékfizetési kötelezettség felső határát meghaladóan levont nyugdíjjárulékot:
– az önadózó magánszemély a jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában,
– új szabályként az adóhatósági adómegállapítást választó adózó bevallásnak minősülő külön nyomtatvány benyújtásával
igényelheti vissza.
10.1.8. Magán-nyugdíjpénztári tagdíj túlfizetése
A tagdíjfizetési kötelezettségre a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a túlfizetésként jelentkező összeget a magánnyugdíjpénztár a foglalkoztatón keresztül fizeti vissza a tagnak.
A foglalkoztató a nyugdíjjárulék-túlfizetéshez hasonlóan az előírt igazolás kézhezvételét követő 15 napon belül köteles a tagdíj (tagdíj-kiegészítés) különbözetét a biztosítottnak visszafizetni, és a többletbefizetés (túlfizetés) összegét a következő havi tagdíjbefizetésnél a magánnyugdíjpénztárral elszámolni (a befizetendő tagdíjat a túlfizetés összegével csökkenteni) vagy visszaigényelni.
Az előzőektől eltérően a pénztártagnak kell a tagdíjat önellenőrzéssel helyesbítenie, ha jogszerűtlen nyilatkozatot tett. Az elszámolást annál a magánnyugdíjpénztárnál kell megtennie, ahol a tagsági jogviszonya az önellenőrzés benyújtásának időpontjában fennáll.
10.1.9. Több foglalkoztató esetén a járuléktúlfizetés rendezése
A naptári évi összeghatár megállapításánál – a naptári éven belül – az egyidejűleg fennálló (fennállt) biztosítással járó jogviszonyok esetében is csak azokat a naptári napokat lehet figyelembe venni, amely napokra a biztosítottnak járulékalapot képező jövedelme volt. Az igazolást a biztosítottnak ahhoz a foglalkoztatóhoz kell benyújtania, amelyik a járulékkülönbözet elszámolására és visszafizetésére kötelezett.
Ha az egyidejűleg fennálló biztosítási jogviszonyok azonos időben szűnnek meg, vagy még a naptári év utolsó napján is fennállnak, az elszámolási és a visszafizetési kötelezettség azt a foglalkoztatót terheli, amelyiknél magasabb volt a járulékalapot képező jövedelem.
Ha az egyidejűleg több biztosítási jogviszonyban álló biztosítottnak az egyik biztosítási jogviszonya megszűnik, az elszámolási és visszafizetési kötelezettség azt a foglalkoztatót terheli, amelynél a biztosított biztosítási jogviszonya a naptári évben továbbra is fennáll.
10.1.10. Foglalkoztatói tagdíj kiegészítés-túlfizetés rendezése
Több biztosítási jogviszony egyidejű fennállása esetén a foglalkoztatói tagdíj kiegészítés-túlfizetés visszaigénylésére – a pénztár értesítése alapján - a tagdíj-kiegészítést befizető foglalkoztató jogosult.
10.1.11. Járulékfizetésre kötelezettek
A járulékfizetésre kötelezettek köre némileg módosult, a jogszabályi környezet változásához igazodva. Pontosítást tartalmaz az egyéni vállalkozó, illetve a társas vállalkozás, vállalkozó fogalmának meghatározása.
10.1.12. Foglalkoztatók
A törvény alkalmazásában foglalkoztató:
– bármely jogi és természetes személy, egyéni vállalkozó,
– a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság,
– az egyéb szervezet,
– a költségvetés alapján gazdálkodó szerv,
– bármely személyi egyesülés
akkor, ha biztosítottat foglalkoztat.
A felsorolás kiegészült az egyéni vállalkozóval, bár az eddigi jogalkalmazás alapján is értelemszerűen foglalkoztatónak minősült, ha pl. alkalmazottja volt, de az egységes jogalkalmazás érdekében nevesítetten is kitér rá a törvény.
Foglalkoztató továbbá
– társas vállalkozó esetén a társas vállalkozás,
– a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló esetén a szerződést kötő gazdálkodó szervezet, egyéni vállalkozó,
– a munkanélküli-ellátást folyósító szerv,
– a gyermekgondozási segélyben, a gyermekgondozási díjban, a gyermeknevelési támogatásban, az ápolási díjban részesülő személyek esetében a segélyt, a támogatást, illetve a díjat folyósító szerv, a Magyar Államkincstár Területi Igazgatósága,
– a Munka Törvénykönyve Harmadik része XI. fejezete szerinti munkavégzés (munkaerő-kölcsönzés) esetén -ha jogszabály másként nem rendelkezik – a kölcsönbeadó,
– a központi költségvetési szerv központosított illetményszámfejtését végző illetményszámfejtő hely a járulék megállapítása, a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése, a biztosítottak bejelentése szempontjából.
10.1.13. Egyéni vállalkozók
Egyéni vállalkozónak minősül az új fogalommeghatározás szerint:
– a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező természetes személy,
– a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély, a gyógyszerészi magántevékenység, falugondnoki tevékenység, tanyagondnoki tevékenység vagy szociális szolgáltatótevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező magánszemély,
– az ügyvédekről szóló törvény hatálya alá tartozó ügyvéd, európai közösségi jogász,
– az egyéni szabadalmi ügyvivő,
– a nem közjegyzői iroda tagjaként tevékenykedő közjegyző,
– a nem végrehajtói iroda tagjaként tevékenykedő önálló bírósági végrehajtó.
A módosításokat az indokolta, hogy bizonyos tevékenységek az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok szerint egyénileg és társas vállalkozóként is gyakorolhatók. Mindezen változásokkal összhangban kellett módosítani a Tbj. egyéni vállalkozó fogalma körében a vállalkozók fogalmát, és a társas vállalkozók, a társas vállalkozás fogalomköre is értelemszerűen pontosodott.
10.1.14. Társas vállalkozók
A módosítás nyomán már nemcsak a szabadalmi ügyvivői feladatok láthatók el társas vállalkozási formában, hanem a közjegyzői, önálló bírósági végrehajtói tevékenységek is. Ennek megfelelően kiegészült a társas vállalkozó fogalomköre a közjegyzőkkel, végrehajtókkal, és pontosodott a társas vállalkozók köre.
A társas vállalkozók köre az új szabályozás szerint:
– a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a közös vállalat, az egyesülés, valamint az európai gazdasági egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony),
– a szabadalmi ügyvivői társaság, a szabadalmi ügyvivői iroda tagja, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik,
– az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, a végrehajtói iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagja.
10.1.15. Társas vállalkozások
A társas vállalkozások köre a 2005. évtől hatályos szabályozás szerint:
– a közkereseti társaság,
– a betéti társaság,
– a korlátolt felelősségű társaság,
– a közhasznú társaság,
– a közös vállalat,
– az egyesülés, ideértve az európai gazdasági egyesülést is,
– és az előzőekben felsorolt társas vállalkozások az előtársaságként történő működés időszakában is,
– a szabadalmi ügyvivői társaság, szabadalmi ügyvivői iroda,
– a gépjárművezető-képző munkaközösség,
– az oktatói munkaközösség,
– az ügyvédi iroda, közjegyzői iroda,
– a végrehajtói iroda.
10.1.16. Járulékalapok
A Tbj. szabályai e tekintetben alapvetően nem változtak, vagyis járulékalapot képező jövedelem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-tv.) szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, ideértve az Szja-tv.-ben szabályozott kis összegű kifizetésből származó jövedelmet is, továbbá az Szja-tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként megállapított értéke (ide nem értve az Szja-tv. 69. §-ának (10) bekezdése szerinti üzleti ajándék, reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgáltatást), valamint a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, továbbá a hivatásos nevelőszülői díj.
A változás lényegét a személyijövedelemadó-törvény természetbeni juttatás fogalmának korábbi szabályozása jelentette, amely radikálisan szűkítette a természetbeni juttatás jogcímen adható jövedelmeket. A bevétel adókötelezettségének jogcímét - leegyszerűsítve – a magánszemély és a jogot alapító személy között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell az adó- és járulékkötelezettségeket is teljesíteni.
Ez például azt jelenti, ha a korábban természetbeni juttatásnak minősülő juttatás 2005. évben az Szja-tv. szabályai szerint munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül, de azt a Tbj. fogalmai szerint nem biztosított részére juttatják, úgy százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség keletkezik.
A személyijövedelemadó-törvény rendelkezéseihez kapcsolódik az egyéni vállalkozókat érintő járulékalap-megállapítási szabály is. Mint ismeretes, már a 2004. évtől kibővült a vállalkozói kivét fogalma.
A hatályos szabályok szerint nemcsak a személyes közreműködés ellenértékét kell kivétnek tekinteni. Vállalkozói kivét 2004. évtől az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt összeg, valamint (akár csak részben) a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését szolgáló kiadás alapján elszámolt minden olyan vállalkozói költség, amelyet az szja-törvénynek a vállalkozói költségek elszámolására vonatkozó rendelkezései nem nevesítenek jellemzően előforduló költségként.
Egyébiránt az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok nem változtak.
A biztosított egyéni vállalkozó a vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbérnek megfelelő összeg után fizeti a 29százalék mértékű társadalombiztosítási járulékot. Az átalányadózás választására vonatkozó bevételi értékhatár a 2005. évtől jelentősen megemelkedett az Szja-tv. szabályai szerint, tekintve azonban, hogy a járulékkötelezettség megállapítása nem a bevételhez, hanem a jövedelemhez kötött, így tb-teher-növekedés nem következik be.
A tételes átalányadózó esetében a járulékok alapja a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér.
A kezdő egyéni vállalkozók járulékalapja egyszerűsített módon került meghatározásra. Esetükben az első évben nem a kivétet kell figyelembe venni, hanem a minimálbér lesz a kötelezettség alapja.
10.1.17. Evás egyéni vállalkozók
Az egyszerűsített vállalkozói adót választók járulékfizetési kötelezettségeinek szabályozása 2005-től lényegi elemeit tekintve változatlan marad.
A jelenlegi járulékfizetési szabályok szerinti kötelezettségek – kifejezetten az evát választók esetében – nem nőnek, és megmaradnak az egyszerűbb adminisztrációs kötelezettségeket tartalmazó szabályok is.
A nem evát választó főállású egyéni vállalkozók a hatályos szabályozás szerint a vállalkozói kivét után kötelesek a járulékfizetésre, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbérnek megfelelő összeg a járulékfizetés alapja.
Az evát választók esetében nem értelmezhető a vállalkozói kivét, esetükben ezért a korábbi szabályozási elveket megtartva a minimálbér a járulékfizetés alapjául szolgáló minimális jövedelem összege.
A főállású evás egyéni vállalkozó azonban dönthet úgy is, hogy – esetleges későbbi magasabb összegű társadalombiztosítási ellátás szerzése érdekében – a minimálbér összegénél magasabb összegű járulékalap után fizeti a járulékokat.
Ha így dönt, akkor az egyéni vállalkozó az eva választásával egyidejűleg az adóhatóságnál nyilatkozhat arról, hogy a minimálbérnél magasabb összegű járulékot kíván fizetni.
Ha a magasabb összegű szolgáltatásra, társadalombiztosítási ellátásra való jogosultság megszerzése érdekében él ezzel a lehetőséggel, úgy ez a nyilatkozata az adóévre kötelező.
A nyilatkozatban foglalt magasabb összegű járulékalap után természetesen valamennyi járulékot meg kell fizetni.
A nyilatkozatra az adóhatóság formanyomtatványt rendszeresít. A nyilatkozatban vállalt magasabb összegű kötelezettséget első ízben az adóévet megelőző év december 20-áig, az eva választásának bejelentésével egyidejűleg kell megtenni az állami adóhatósághoz.
Az első évet követően a nyilatkozatot külön formanyomtatvány kitöltése nélkül az eva bevallásával egyidejűleg, a bevallási nyomtatványban lehet teljesíteni. A nyilatkozat az adózás rendjéről szóló törvény szerinti végrehajtható okiratnak minősül. Az adózás rendjéről szóló szabályok szerint a nyilatkozatot nemcsak személyesen, hanem képviselő útján is meg lehet tenni. Ennek azonban meghatározott előírásai vannak.
A magánszemélyt a hatósági eljárásban törvényes képviselője vagy képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó képviselheti. Az egyéni vállalkozó magánszemélyt a hatósági eljárásban a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja is képviselheti.
A magánszemélyt a hatósági eljáráson kívül az előzőekben felsoroltakon túl közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt meghatalmazás vagy megbízás alapján más nagykorú személy is képviselheti.
Amennyiben az adózó a képviselet-ellátásra állandó meghatalmazást vagy megbízást ad, és ezt az adóhatóságnak bejelenti, a bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatban a meghatalmazás, megbízás időtartama alatt a megbízott által elkövetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság – a könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja kivételével – a képviselőt terheli. Ha az adózó állandó meghatalmazottja olyan gazdasági társaság alkalmazottja, amely könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult, a mulasztási bírságot a gazdasági társasággal szemben kell megállapítani.
Az adózó az eseti, illetve az állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását haladéktalanul köteles bejelenteni az adóhatósághoz. A képviseleti jog megszűnése az adóhatósággal szemben az adóhatósághoz történő bejelentéstől hatályos.
Az evát választó egyéni vállalkozónak, azonosan a nem evás főállású egyéni vállalkozóval társadalombiztosítási járulékot (nyugdíj-biztosítási és egészségbiztosítási járulékot), nyugdíjjárulékot (magán-nyugdíjpénztári tagdíjat) és egészségbiztosítási járulékot kell fizetni.
A fizetendő járulékok mértéke is azonos: a nyugdíj-biztosítási járulék mértéke 18 százalék, az egészségbiztosítási járulék mértéke 11 százalék, a nyugdíjjárulék mértéke (nem magán-nyugdíjpénztári tag esetében) 8,5 százalék (magán-nyugdíjpénztári tag esetében) 0,5 százalék, az egészségbiztosítási járulék mértéke 4,0 százalék.
A nyugdíjjárulékot, tagdíjat ugyancsak azonosan a nem evás vállalkozókkal a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség felső határának figyelembevételével (napi 16440 Ft, évi 6 millió 600 Ft) kell megfizetni. Az egészségbiztosítási járuléknak továbbra sincs felső határa.
Az evát választó egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettségének, járulékalapjának megállapításánál értelemszerűen alkalmazni kell az ún. "csökkentő" szabályokat, azaz az evás egyéni vállalkozó a minimálbér, illetve a magasabb összegű járulékalap figyelembevételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az időtartamra, amelynek tartama alatt táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül – kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának tartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja –, katonai vagy polgári szolgálatot teljesít, fogvatartott, külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján fizet nyugdíj-biztosítási járulékot, az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő, ha kamarai tagságát szünetelteti, vagy a többes jogviszonyban álló egyéni vállalkozó keresőképtelen.
Amennyiben az előzőekben meghatározott körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra a minimálbér harmincadrészét kell alapul venni.
Ugyancsak értelemszerűen alkalmazni kell a járulékfizetési felső korlátra, illetve a felső korlát korrekciójára vonatkozó rendelkezéseket is, mind a minimálbér alapján, mind a magasabb összegű járulékalapot vállaló vállalkozó esetében.
A többes jogviszonyban álló és a kiegészítő tevékenységet folytató (nyugdíjas) nem evás egyéni vállalkozónál a jelenlegi szabályok nem írnak elő minimálbérhez kapcsolt kötelezettséget, ezért ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg munkaviszonyban áll, és foglalkoztatása eléri a heti 36órát, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék-alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem. A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani.
Az előző szabályokból adódóan az evát választó többes jogviszonyban álló, illetve kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozók számított járulékalap után fizetik meg a járulékokat. Ez a járulékalap a többes jogviszonyban álló egyéni vállalkozó esetében nem változott, az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvényben meghatározott adóalap, adóelőleg-alap 4 százaléka.
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az evaalap, evaelőleg-alap 10 százaléka után 5 százalék baleseti járulékot fizet a 2005. évben is.
Az év első három negyedévében a járulékokat az evaelőleg-alap után kell megfizetni, míg a negyedik negyedévben az addig megfizetett járulékok beszámításával az éves evaalap a járulékfizetés alapja.
Ennek a kitételnek azért van jelentősége, mert egyes adóalap-korrekciós tételeket csak az éves elszámolás során vehet figyelembe az adózó.
A többes jogviszonyban álló egyéni vállalkozónak, ha a foglalkoztatása bármelyik jogviszonyában eléri a heti 36 órát, a további jogviszonyából származó, járulékalapot képező jövedelme után nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetnie.
Az evát választó nyugdíjas egyéni vállalkozónak társadalombiztosítási, nyugdíj- és egészségbiztosításijárulék-fizetési kötelezettsége nincs, csak baleseti járulék fizetésére kötelezett.
A járulék megfizetésének és bevallásának szabályai is lényegében azonosak a nem evás egyéni vállalkozókéval. A fizetési kötelezettséget a tárgynegyedévet követő hó 12-ig kell teljesíteni, a bevallást az evabevallással egyidejűleg a tárgyévet követő év február 15-ig kell benyújtani.
10.1.18. Foglalkoztatói járulékalap és járulékkötelezettségek
A foglalkoztató továbbra is az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, elszámolt, járulékalapot képező jövedelem után fizeti meg havonta a törvényben meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot. A társadalombiztosítási járulékot a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett, kiosztott, elszámolt járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni, mégpedig a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerint.
A személyijövedelemadó-törvénynek a természetbeni juttatásokra vonatkozó módosításával összhangban a törvényi szabályozás egyértelmű abban, hogy a foglalkoztató kötelezettsége az egyént terhelő járulékok megfizetése akkor is, ha arra pénzbeli jövedelem hiányában a juttatás hónapjában nem kerül sor.
Az adminisztráció egyszerűsítését és az adózás rendjéről szóló törvénnyel való összhang megteremtését szolgálja a járulékfizetési kötelezettség megállapításakor a kifizetést megelőzően az igazolások bemutatási kötelezettségének részleges eltörlése. Az igazolást csak akkor kell átadni a kifizetőnek, ha a magánszemély a járulék-túlfizetést igényelni akarja, mint arról a korábbiakban már szó volt.
10.1.19. Magánnyugdíjpénztárral összefüggő változások
A foglalkoztatóknak adminisztrációs könnyítést jelent, hogy a jövőben - 2006. évtől – a magán-nyugdíjpénztári tagdíj havi bevallása mellett negyedéves bevallásra is lehetőség lesz. A tagdíjat továbbra is havonta kell majd megfizetni, változatlanul a tárgynegyedévet követő hónap 12-éig. Ugyancsak e határidőig kell teljesíteni a tagdíjfizetési kötelezettség keletkezésének bejelentését is. A tagdíjbevallást viszont a járulékbevallásra vonatkozó gyakorisággal kell majd teljesíteni, azzal a különbséggel, hogy éves gyakoriságú bevallásra a foglalkoztatóknak nem lesz lehetőségük. Ennek az az indoka, hogy a hozamok jóváírása az egyéni számlákon negyedévente történik, és a tagdíjak "rákönyvelése" a számlákra a bevallások alapján valósul meg. Ezért az éves időtartam túl hosszú időt jelentene, eredeti céljától eltérően az adminisztrációcsökkentés nem valósulhatna meg, és csorbulhatnának a pénztártagok érdekei is.
A törvény értelmében a tagdíjra nem lehet alkalmazni az adózás rendjéről szóló törvényben említett fizetési könnyítéseket, illetőleg a késedelmi pótlék elengedését. Ennek oka az, hogy a késedelmi pótlék a tagdíj arányában kerül jóváírásra a tag részére, az elmaradt hozamot pótolja, így itt nem indokolt a méltányosság gyakorlása.
10.1.19.1. Elektronikus tagdíjbevallás
2005-től lehetőségük nyílik a foglalkoztatóknak arra, hogy a tagdíjbevallást – az adóbevalláshoz hasonlóan – elektronikus dokumentum formájában teljesítsék.
A bevallás (önellenőrzés) minősített elektronikus aláírással ellátott dokumentumban, számítógépes hálózat útján akkor teljesíthető (elektronikus bevallás), ha ezt -az első ízben történő alkalmazást megelőzően, a teljesítési határidőt megelőző hónap 15. napjáig – az érintett magánnyugdíjpénztárhoz bejelentik. A bejelentésben meg kell jelölni a foglalkoztatóval (egyéni vállalkozóval) vagy a képviseletére jogosult személlyel, szervezettel szerződésben álló minősített hitelesítésszolgáltató nevét, székhelyét, adóazonosító számát, továbbá az elektronikus bevallás hitelesítésére alkalmazott minősített tanúsítvány sorozatszámát. A bevallás módjában és a bejelentett adatokban bekövetkezett változásokról a pénztárat haladéktalanul tájékoztatni kell.
Az elektronikus bevallás fogadásának, feldolgozásának és nyilvántartásának feltételeit a pénztáraknak legkésőbb 2005. január 1-jéig kell kialakítani. A feltételek biztosítása érdekében a PSZÁF az Informatikai és Hírközlési Minisztérium egyetértésével meghatározta és nyilvánosságra hozta az elektronikus aláírással ellátott bevallások szerkezetének, adattartalmának, összeállításának, fogadásának, feldolgozásának és nyilvántartásának követelményeit, valamint rendelkezésre bocsátotta az elektronikus aláírással ellátott bevallások elkészítésére és fogadására alkalmas szoftvereket.
Elektronikus bevallás nemcsak a PSZÁF által rendelkezésre bocsátott ingyenes szoftverekkel, hanem a PSZÁF által meghatározott követelményeknek eleget tevő és az illetékes miniszter által kijelölt tanúsító szervezet által kibocsátott tanúsítvánnyal rendelkező szoftverekkel is teljesíthető és fogadható. A PSZÁF által rendelkezésre bocsátott szoftver – a szoftver rendelkezésre bocsátásakor meghatározottak szerinti – rendeltetésszerű használata az azt igénybe vevő feladata és felelőssége, így különösen az üzemeltetéshez szükséges szervezési és informatikabiztonsági feladatok ellátása.
Rendelkezni kellett e sajátos bevallási formánál arról is, hogy mikor teljesíti a foglalkoztató határidőben a kötelezettséget. Az elektronikus bevallás határidőben teljesítettnek tekintendő, ha az elektronikus aláírás és az időbélyegzés érvényes, és az időbélyegzés időpontja nem későbbi a bevallás teljesítésére előírt határnap 24. órájánál. Az elektronikus bevallás (önellenőrzés) fogadásáról a pénztár – a PSZÁF által meghatározott formában és tartalommal - haladéktalanul, az aláírás és az időbélyegzés érvénytelenségének megállapításáról pedig öt napon belül tájékoztatja a bevallás (önellenőrzés) teljesítőjét. A képviselőnek adott tájékoztatással a megbízó foglalkoztató (egyéni vállalkozó) tájékoztatása is megtörténik. Ha a foglalkoztató (egyéni vállalkozó) előzetes bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, azonban a bevallás (önellenőrzés) az előzőek szerint teljesítettnek tekintendő, hiánypótlásra kell felhívni. Ha a hiánypótlásnak határidőben nem tesz eleget, a pénztár az elektronikus bevallást (önellenőrzést) elutasítja.
10.1.20. Járulékalapot nem képező jövedelmek
A Tbj. szabályozása szempontjából alapvető változás a foglalkoztatói és az egyénijárulék-alapokban, a járulékalapot képező jövedelmekben itt sincs, de az Szja törvénnyel összefüggésben érdemes felhívni a figyelmet néhány összefüggésre.
Nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék alapját a tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett foglalkoztató [Szja-tv. 7. §-a (2) bekezdésének a) pontja] által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely havonta nem haladja meg a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 130 százalékos mértékéig számított összegét. (Ha a munkáltató a hozzájárulást több hónapra előre egy összegben utalja át, akkor havonta fizetett munkáltatói hozzájárulásnak az a havi összeg minősül, amelyet a pénztári alapokban, a munkáltató rendelkezése alapján, az átutalást követően dátum szerint az egyes hónapokban tagdíjként ír jóvá a pénztár.)
A korábbi szabályozás szerint nem képezett járulékalapot – az szja-törvénnyel összhangban - a felsőoktatási törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben részt vevő nappali tagozatos hallgatónál a képesítési követelményekben meghatározott képzési idő alatt végzett munkájáért az említett intézménytől kapott díj összege. Ez legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott összegének kétszerese lehetett, feltéve hogy a munkavégzés az erről szóló kormányrendelet szerinti munkalehetőség keretében történt, és a díjazás alapjául szolgáló munkavégzés abban az intézményben történt, amellyel a hallgató hallgatói jogviszonyban állt.
Az szja-törvény adóterhet nem viselő járandóságnak már csak a hallgatói munkadíjnak a hó első napján érvényes minimálbér összegét meg nem haladó részét tekinti, így a Tbj. (és ezzel párhuzamosan az Eho-tv.) rendelkezéseinek hatályon kívül helyezésével az szja-törvény szabályaival való összhang teremtődik meg.
10.1.21. Egyéb módosuló szabályok, adminisztrációegyszerűsítés
További jelentős adminisztrációt csökkentő lépést jelent a társadalombiztosítási igazgatási szervek és az adóhatóság közötti, a biztosítottakra vonatkozó adatátadás megvalósítása, mely kiválthatja a jövőben a többszörös, részben azonos adattartalmú munkáltatói adatszolgáltatási kötelezettségeket. Ez a javaslat a megvalósítás feltételeinek részletes kidolgozására megfelelő felkészülési időt adva 2006-tól lép hatályba.
10.2. Egészségügyi hozzájárulás
A szabályozás már korábban is egyértelművé tette, hogy a törvényben meghatározott jövedelem, természetbeni juttatás után vagy társadalombiztosítási járulékot, vagy százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni.
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás továbbra is az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) szerinti munkáltatót, illetőleg kifizetőt terheli.
Lényeges változás 2005-től, hogy már nem a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti belföldi illetőségű magánszemélynek juttatott, meghatározott jövedelem után, hanem a Tbj. fogalomrendszere szerinti belföldi személynek juttatott jövedelem után kell a hozzájárulást megfizetni.
A módosítást az tette szükségessé, hogy az uniós csatlakozást követően az eddig a törvényben nevesítetten mentesként szereplő külföldiek (Tbj. 11. és 13. §) mentessége megszűnt. Ezáltal például előfordulhatott, hogy az szja-törvény szerint belföldivé vált olyan külföldi személy is, így hozzájárulás-fizetési kötelezettsége keletkezhetett, akinek a magyar társadalombiztosítási rendszerhez nincs köze. Ezért 2005-től a Tbj. és az Eho-tv. szabályai közötti szükséges összhang megteremtése érdekében módosult a törvény.
A Tbj. szabályai szerint belföldi illetőségűek, így a törvényben szabályozott esetekben eho fizetésére kötelezettek:
– a Magyar Köztársaság területén élő magyar állampolgárok, bevándorolt, letelepedési engedéllyel rendelkező és menekültként elismert személyek,
– az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezményben részes tagállam állampolgárai, amennyiben rendelkeznek a magyar idegenrendészeti hatóság által kiadott EGT tartózkodási engedéllyel (EGT-állampolgárok),
– az EGT-állampolgár munkavállalónak, egyéni vállalkozónak, illetőleg önfoglalkoztatónak a tartózkodásra jogosult harmadik országbeli állampolgár családtagjai,
– az Európai Közösséggel, illetőleg az Európai Gazdasági Térséggel megkötött megállapodás alapján a tagállamok állampolgáraival azonos jogállást élvező állam állampolgárai, ha legalább a külön jogszabály szerinti tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, továbbá a hontalanok.
10.2.1. A magánszemély eho-fizetési kötelezettsége
Ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, vagy a kifizetőt e jövedelem után nem terheli jövedelemadó (adóelőleg)-megállapítási kötelezettség, az egészségügyi hozzájárulást a jövedelmet szerző magánszemély állapítja meg, vallja be, és fizeti meg.
10.2.2. A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapja
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapja az adóévben juttatott (megszerzett), az szja-törvényben meghatározott összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett összeg.
A külön adózó jövedelmek közül idetartoznak:
– a természetbeni juttatások adóalapként meghatározott értéke [azonban az Szja-tv. 69. §-a (7) bekezdésének rendelkezései szerint számított összeg után az egészségügyi hozzájárulást nem kell megfizetni],
– a kamatkedvezményből származó jövedelem,
– az egyösszegű járadékmegváltások,
– kis összegű kifizetések, ha a természetes személy a társadalombiztosítási szabályok szerint nem biztosított, vagy a külön törvény szerint nem minősül alkalmi munkavállalónak.
A kiegészítő tevékenységet folytatók természetesen ezután sem kötelesek százalékos eho-t fizetni az előzőekben említett jövedelem után.
10.2.3. A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás mértéke
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás továbbra is az alapját képező jövedelem 11 százaléka. Az Szja-tv. 70. §-a szerinti természetbeni juttatás (cégautó) esetén a fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a fizetendő cégautóadó 25 százaléka. Figyelemmel kell lenni a cégautóadó mértékének változására!
Az átalányadózást választó mezőgazdasági kistermelő által fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás az átalányadó (átalányadó-előleg) 25 százaléka. A tételes költségelszámolást választó, egyszerűsített bevallási nyilatkozatot benyújtó őstermelő által fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a bevétel 5 százalékának a 15 százaléka.
A fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély által fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a tételes átalányadó 20 százaléka, ha e tevékenység alapján a magánszemély nem minősül a Tbj. szerinti egyéni vállalkozónak.
Ha a kifizetés a magánszemély önálló tevékenységére tekintettel vagy költségtérítés címén történik, és a magánszemély bármely bevételéből az adóelőleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség meghaladja az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget, akkor az adóelőleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség és az adóbevallásban elszámolt igazolt költség különbözete után a magánszemély köteles a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás megfizetésére. Nem kell alkalmazni ezt a rendelkezést akkor, ha a költségkülönbözet nem haladja meg az adóelőleg(ek) megállapításánál figyelembe vett költség 5 százalékát.
10.2.4. Százalékos egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség nélküli jövedelmek
Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a következő jogcímeken keletkező jövedelmek után:
– táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermeknevelési támogatás, gyermekgondozási díj,
– az adóterhet nem viselő járandóság, a magánnyugdíjpénztár és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által szolgáltatásként kifizetett összeg, a pénztártag felhalmozási időszakban bekövetkezett halála esetén a kedvezményezett részére fizetett összeg, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár megszűnése esetén a tag részére teljesített adóköteles pénztári kifizetés, valamint a volt pénztártagnak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt visszafizetett magán-nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés,
– a kifizető által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetőt terhelő összege,
– a kifizető által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely havonta nem haladja meg a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 130 százalékának összegét (lásd a járulékalapot nem képező jövedelmeknél leírtakat), továbbá az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány,
– az iskolai szövetkezet és az iskolai szövetkezeti csoport nappali tagozatos tanuló, hallgató tagjának az iskolai szövetkezet, illetve az iskolai szövetkezeti csoport tevékenységében kifejtett személyes közreműködéséért a törvény hatálybalépését követően kapott ellenszolgáltatás.
10.2.5. Tételes egészségügyi hozzájárulás
A tételes egészségügyi hozzájárulás a kifizetőt terheli a természetes személlyel fennálló, a törvényben meghatározott jogviszonyok alapján. E kötelezettség több jogviszony esetén is csak egy jogviszony után áll fenn. Ha a hozzájárulás-fizetési kötelezettség alapjául szolgáló jogviszony nem áll fenn a hónap teljes időtartama alatt, a hozzájárulást naptári napokra kell megfizetni.
Ezek a jogviszonyok a következők:
– munkaviszony (ideértve az országgyűlési képviselőt is), közalkalmazotti, közszolgálati, bírósági, ügyészségi szolgálati jogviszony, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszony, valamint a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományának szolgálati jogviszonya, a fegyveres erők szerződéses, tartalékos állományának jogviszonya,
– tagi jogviszony (ide nem értve a szövetkezeti tagi jogviszonyt), ha ennek alapján a tag a kifizető tevékenységében személyesen közreműködik,
– bedolgozói, megbízási, vállalkozási jellegű szerződésen alapuló, valamint a segítő családtagi jogviszony, ha a természetes személy e jogviszonyából származó jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra számítva annak harmincadrészét,
– választott tisztségviselői jogviszony (ideértve a helyi önkormányzati, kisebbségi önkormányzati képviselőt is), ha a választott tisztségviselő e tevékenységéből származó jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra számítva annak harmincadrészét,
– továbbá a munkanélküli-járadék, az álláskeresést ösztönző juttatás vagy a keresetpótló juttatás folyósítása, illetőleg a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának folyósítása alapján kell megfizetni.
A korábbi szabályok korrekcióját jelenti 2005-től, hogy nem kell a tételes egészségügyi hozzájárulást megfizetni az után a középfokú nevelési-oktatási vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató tanuló, hallgató után, aki nemzetközi szerződés vagy az Oktatási Minisztérium által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyt, és az uniós rendelet (1408/71 EGK. rendelet) vagy nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozik.
Nem kell megfizetnie a jövőben a tételes egészségügyi hozzájárulást a kamarai tagságát szüneteltető ügyvédnek sem. Ez a rendelkezés az Art. azon szabályával van összhangban, amely erre az esetre valamennyi adókötelezettség alól mentesíti ezeket a személyeket.
10.2.6. Részmunkaidős foglalkoztatás eho-kötelezettsége
A tételes egészségügyi hozzájárulás különösen hátrányosan érinti azokat a foglalkoztatókat, ahol a bérszínvonal alacsony, ellenérdekeltséget teremt a korszerűbb foglalkoztatási formáknak, a részmunkaidős foglalkoztatásnak.
A kormányprogramban megfogalmazottaknak megfelelően módosult a törvény 2005. január 1-jétől a részmunkaidős foglalkoztatáshoz kapcsolódó tételes egészségügyi hozzájárulás arányos csökkentései lehetőségének biztosításával.
A szabályozás szerint részmunkaidősnek minősül a munkaviszony, ha a foglalkoztatott munkaideje rövidebb a Munka Törvénykönyvében (1992. évi XXII. törvény) meghatározott teljes munkaidőnél. A teljes munkaidő napi 8 óra, heti 40 óra.
Bizonyos esetekben "kötelező" a részmunkaidős foglalkoztatás. Például a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény szerint, aki gyermekgondozási segélyben részesül, a gyermek másfél éves koráig nem folytathat keresőtevékenységet; másfél éves kora után pedig csak maximum napi 4 órában vállalhat munkát, ezért kizárólag részmunkaidős munkaszerződés köthető vele.
Az adócsomagban módosult ez a szabály is úgy, hogy 2005-től már a gyermek egyéves kora után is lehetőség nyílik a munkavállalásra.
Az új szabály szerint napi 4 órát meg nem haladó időtartamban folytatott keresőtevékenységnek kell tekinteni azt is, ha a foglalkoztatás kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben történik oly módon, hogy a rendes és rendkívüli munkaidejének együttes mértéke egy naptári héten a 20 órát nem haladja meg.
Nem cél, hogy a rendelkezés kijátszható legyen, az eho csökkentésének maximális mértéke ezért a teljes összeg 50 százalékáig terjedhet.
10.2.7. A tételes egészségügyi hozzájárulás új mértéke
Az egészségügyi hozzájárulás új mértéke 2005. november 1-jétől 1950 Ft/fő/hó, napi összege 65 Ft lesz.
10.3. Munkaadói és munkavállalói járulék
A munkaadói és munkavállalói járulék mértéke és alapja sem módosul. A kormány elé terjesztett javaslatban szerepelt a közteheralapok egységesítése, amelynek értelmében a társadalombiztosítási, illetve egészségbiztosítási járulék alapjával egyezett volna meg e jelzett két kötelezettség alapja, mely adminisztrációcsökkentést eredményezhetett volna. Az érdekegyeztetés során a javaslat nem kapott támogatást, így az Országgyűléshez benyújtott szövegjavaslatban ez már nem is szerepelt.
10.4. Vállalkozói járulék
A vállalkozásoknak a munkanélküli-ellátó rendszerbe vonására vonatkozó új szabályozás több évtizedes probléma megoldását jelenti. Az egyéni vállalkozók, valamint a biztosítottnak minősülő társas vállalkozók a járulékfizetéshez hasonló rendszerben vállalkozói járulék fizetésére lesznek kötelezettek. A járulékfizetés "fejében" természetesen jogosultságokat is szereznek, munkanélküli járadékban részesülhetnek, és más aktív munkaerőpiaci eszközöket is igénybe vehetnek.
A vállalkozói járulék mértéke 4 százalék, melyet az egyéni és társas vállalkozó negyedévente fizet meg, az egyéni vállalkozó az Art. szerint rá vonatkozó bevallásgyakorisággal vall be (amely jellemzően éves bevallást jelent), és éves bevallási kötelezettsége lesz a társas vállalkozónak is, melyet a személyijövedelemadó-bevallással azonos időpontban kell majd teljesítenie.
A járulékfizetési kötelezettség alapja az egészségbiztosítási járulék alapjául szolgáló jövedelem, azaz lényegében a személyes közreműködés ellenértékeként elszámolt kivét, díjazás, illetve legalább a minimálbér összege.
Az összeállítást készítették
a Pénzügyminisztérium munkatársai
