1. Személyi jövedelemadó

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 2005. évi módosításának fő iránya az igazságosabb közteherviselés elvének érvényesítése. Ennek keretében a 2005. évi módosítás fő elemei a következők: a személyijövedelemadó-tábla célzott változtatása, az adókedvezmények átcsoportosítása az átlagos és az átlag alatti jövedelemmel rendelkezők javára, valamint a tőkéből és a munkából származó jövedelmek adóterhelésének közelítése.

Az adókedvezmények igénybevételi lehetőségének átalakításával, valamint a külön adózó jövedelmek után fizetendő adó mértékének emelésével mérséklődnek az adózásban fennálló túlzott különbségek.

1.1. A törvény hatálya

A Magyar Köztársaságban adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét az szja-törvény alapján kell megállapítani, és az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) ennek megfelelően kell teljesíteni. A jogcím meghatározásánál a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni. Az előzőek szerint meghatározott jogcímen a bevétel kifizetőjeként járhat el az említett felek közül az a személy, amelyikkel a magánszemély – a szerzés körülményeit is figyelembe véve – a bevétel jogcímét meghatározó jogviszonyban áll, ha ez a kifizető az e bevétellel kapcsolatos, jogszabályban előírt kötelezettségeinek teljesítése érdekében szükséges adatokkal rendelkezik, akkor is, ha a bevételt más személy fizeti (fizette) ki vagy folyósítja (folyósította). Ha az adó megfizetésére e törvény előírásai szerint a kifizető kötelezett, e kötelezettsége független a magánszemély illetőségétől.

A külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet tulajdonában (üzemeltetésében) lévő személygépkocsi magáncélú használatára, valamint a külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet által nyújtott hitel kamata alapján keletkező kamatkülönbözetre tekintettel megszerzett jövedelemmel összefüggő, és az egyébként a kifizetőt terhelő adókötelezettségeket – meghatározott eset kivételével – a magánszemély a kifizetőre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával teljesíti, ha számára a jövedelmet a külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet nem belföldi telephelye, fióktelepe vagy kereskedelmi képviselete útján juttatja [Szja-tv. 2. § (6)–(7) bekezdés].

1.2. Fogalmak és értelmező rendelkezések

1.2.1. Munkaviszonyból származó jövedelem

A pontosított meghatározás szerint munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül a magánszemélyt munkaviszonyára (ideértve a munkaviszonynak megfelelő, külföldi jog szerinti jogviszonyt is) tekintettel megillető adóköteles bevétel (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként fizetett összeg adóköteles részét is) [Szja-tv. 3. § 22. pont].

1.2.2. Nyugdíj

Nyugdíjnak minősül az egyház belső szabályai szerint létrehozott és működtetett nyugdíjalapból az egyház idős, rokkant egyházi személy tagja, vagy az említett tag özvegye számára folyósított nyugellátás vagy nyugdíj-kiegészítés [Szja-tv. 3. § 23. pont].

1.2.3. Hallgatói munkadíj

A kiegészített fogalmi meghatározás szerint hallgatói munkadíj a felsőoktatásról szóló törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben vagy első doktori képzésben részt vevő nappali tagozatos hallgató által

– annál a felsőoktatási intézménynél, amellyel hallgatói jogviszonyban áll, vagy

– az e felsőoktatási intézmény tulajdonában (kezelésében) lévő ingatlanban székhellyel rendelkező cégnél, vagy

– olyan más cégnél, amelyben e felsőoktatási intézmény részesedéssel rendelkezik, illetve

– a Magyar Tudományos Akadémia felsőoktatást és/vagy posztgraduális képzést is végző kutatóintézeténél

– a képesítési követelményekben meghatározott képzési ideje alatt végzett munkája ellenértékeként az említett intézménytől, illetve cégtől megszerzett bevétel [Szja-tv. 3. § 62. pont].

1.2.4. Szakképzéssel összefüggő juttatás

Szakképzéssel összefüggő juttatásnak minősül a felsőfokú szakképzésben részt vevő hallgatót megillető pénzbeli juttatás is [Szja-tv. 3. § 71. pont].

1.2.5. Adóterhet nem viselő járandóságok

1.2.5.1. Szakképzésben részt vevő tanuló pénzbeli juttatása

Az szja-törvény 2004. évi szabályozása alapján adóterhet nem viselő járandóságnak minősül a szakképzésben tanulószerződéssel részt vevő tanulót a szakképzésről szóló törvény (Szt.) előírásai alapján az adott hónapra megillető pénzbeli juttatásnak a szakképzésről szóló törvényben előírt kötelező mértékét meg nem haladó része, továbbá a szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő tanulót a szakmai gyakorlat időtartamára megillető díjazás havi összegének a hónap első napján érvényes havi minimálbér 15 százalékát meg nem haladó része. Az Szt. alapján a tanuló pénzbeli juttatásának havi mértéke a szakképzési évfolyam első félévében – függetlenül az elméleti, illetőleg a gyakorlati képzési napok számától – a kötelező legkisebb munkabér legalább tizenöt százaléka. A tanulmányi kötelezettségének eredményesen eleget tett tanuló pénzbeli juttatásának mértékét a szakképzési évfolyam második, illetőleg további féléveiben – a tanuló tanulmányi előmenetelét és szorgalmát is figyelembe véve - az előző félévben nyújtott pénzbeli juttatás havi összegének legalább tíz százalékával kell emelni. A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény (Szakhoz-tv.) szerint ugyanakkor a gazdálkodó költségként számolhatja el a tanulónak az Szt. előírásai szerint fizetett díjazást, amelynek egy hónapra eső összege nem haladhatja meg a kötelező legkisebb munkabér 50 százalékát. Januártól kezdődően az szja-törvény a szakképzésben részt vevő tanulót megillető juttatás adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő értékhatárát a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény szerint költségként elszámolható mértékhez (gyakorlatilag a minimálbér 50 százalékához) köti.

A szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő hallgatót megillető díjazás adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő része 2005-ben változatlanul a díjazás havi összegének a hónap első napján érvényes havi minimálbér 15 százalékát meg nem haladó része [Szja-tv. 3. § 72. e) alpont].

1.2.5.2. Felsőoktatási intézmény hallgatóját megillető, adóterhet nem viselő járandóság

A felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatóját megillető, adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő juttatások köre 2005. január 1-jétől kibővül a hallgató részére a gyakorlati képzés idejére kifizetett juttatás, díjazás értékéből a hónap első napján érvényes havi minimálbért meg nem haladó résszel [Szja-tv. 3. § 72. f) alpont].

1.2.5.3. Előzetes letartóztatásban lévő személy munkadíja

Adóterhet nem viselő járandóságnak minősül az előzetes letartóztatásban lévő személy elzárásának idején végzett tevékenységéből származó bevétele is [Szja-tv. 3. § 72. j) alpont].

1.2.5.4. Arany, gyémánt, vas, illetve rubin díszoklevélhez kapcsolódó pénzbeli juttatás

Az szja-törvény 2005-től a felsőoktatásról szóló törvény alapján adományozott arany, gyémánt, vas, illetve rubin díszoklevélhez kapcsolódóan a felsőoktatási intézmény által a szabályzatában meghatározott feltételek szerint kifizetett pénzbeli juttatásból az adóév első napján érvényes minimálbér havi összegének négyszeresét meg nem haladó részt minősíti adóterhet nem viselő járandóságnak [Szja-tv. 3. § 72. o) alpont].

1.2.5.5. Versenybírók adóterhet nem viselő járandósága

A módosított szabályozás "mérkőzésvezető" helyett szélesebb értelemben használt "versenybíró" elnevezést vezet be 2005-től a sportversenyeken közreműködő, a sporttevékenységet irányító magánszemély adóterhet nem viselő járandóságára vonatkozó rendelkezésben.

Emellett a módosítás a versenybírók számára egyértelművé teszi, hogy a versenyen való közreműködésért kapott bevételeiket hogyan vegyék számításba adóterhet nem viselő járandóságként. E szerint, ha legkésőbb a kifizetéskor a versenybíró olyan nyilatkozatot ad a kifizetőnek, hogy az adott bevétel (díj és költségtérítés) érdekében felmerült költséget nem számolja el és költséghányadot sem érvényesít, az egyes mérkőzések (versenyek) alkalmával az 5000 forintot meg nem haladó összeg minősül adóterhet nem viselő járandóságnak. Ha alkalmanként ennél többet fizetnek neki ilyen nyilatkozat mellett, az 5000 forintot meghaladó részt egyéb jövedelemként kell figyelembe vennie. Új rendelkezés teszi egyértelművé azt is, hogy ha a versenybíró bármely alkalommal nem ad az előzőek szerint nyilatkozatot, akkor a bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell meghatározni.

A versenybíró részére juttatott bevételnek alkalmanként változatlanul, az 5000 forintot meg nem haladó korlát mellett is, legfeljebb évenként az adóév első napján érvényes minimálbér havi összegét meg nem haladó rész minősül adóterhet nem viselő járandóságnak. Emellett a rendelkezés azt is kimondja, hogy ha az egyes alkalmakkor adott nyilatkozat alapján a versenybíró összes, adóterhet nem viselő járandóságként kifizetett bevétele meghaladná a minimálbér előzőek szerinti összegét, a többlet is egyéb jövedelemnek minősül [Szja-tv. 3. § 72. h) alpont].

1.2.6. Éves összes jövedelem

Új fogalmi meghatározás egységesíti az adóbevallásban bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban, az adóhatóság adatszolgáltatása alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelmet. Ahol valamely szabály ilyen jövedelemhatárhoz köti a benne foglaltak alkalmazhatóságát, ott az összevont adóalapba tartozó és az összes külön adózó jövedelmet az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem nélkül kell figyelembe venni.

A vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál az e tevékenységéből származó jövedelemként továbbra is a vállalkozói kivétet és a vállalkozói osztalékalapot kell együttesen beszámítani [Szja-tv. 3. § 75. pont].

1.3. A jövedelemre és az adókötelezettségre vonatkozó általános szabályok

1.3.1. Bevételnek, illetőleg költségnek nem számító tételek

2005. január 1-jétől nem kell bevételként figyelembe venni azt a támogatást, amelyet a magánszemély gazdasági társaságba történő belépésével, a társaság alapításával összefüggésben felmerült költségei fedezetére kap [Szja-tv. 7. § (1) bekezdés v) pont].

1.3.2. A jövedelemszerzés időpontja

A jövedelem megszerzésének időpontjára 2005. január 1-jétől a törvény eltérő rendelkezést tartalmaz, ha a szolgáltatás juttatója nem azonos a szolgáltatás nyújtójával. Ebben az esetben a jövedelem megszerzésének időpontja az a nap, amelyen a magánszemély a szolgáltatás igénybevételére való jogosultságot megszerzi, vagyis januártól nem az a nap, amelyen a szolgáltatás nyújtójának az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti teljesítési időponttal adófizetési kötelezettsége keletkezik vagy keletkezne. Ha a bevétel tárgyát képező vagyoni érték miatti kiadást a magánszemély a juttatónak megelőlegezi, illetve ha a kiadást elszámolni köteles, akkor az elszámolás napja minősül a jövedelem megszerzésének napjául [Szja-tv. 10. § (3) és (6) bekezdése].

1.4. Az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére vonatkozó szabályok

1.4.1. Az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolás

A magánszemély abban az esetben is jogosult az adóbevallással egyenértékű nyilatkozat megtételére, ha önkéntes kölcsönös biztosítópénztár tagja, és az egyéni számláján kizárólag a munkáltatója által fizetett támogatói adományból történt jóváírás. E rendelkezés visszamenőlegesen lép hatályba, így a nyilatkozatot a magánszemély már a 2004. évi adóelszámolással, adómegállapítással összefüggésben megteheti [Szja-tv. 12. § (4) bekezdés a) pont, az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2004. évi CI. törvény 301. § (6) bekezdés].

Az szja-törvény 2004-ben érvényes előírása nem zárja ki az adóbevallással egyenértékű nyilatkozat megtételét, ha a magánszemély az adóévben – az egyéb feltételek mellett – kizárólag adóköteles társadalombiztosítási ellátás, tartalékos katonai szolgálatot teljesítők illetménye, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, álláskeresést ösztönző juttatás, keresetkiegészítés, keresetpótló juttatás címén szerzett bevételt, feltéve hogy az előbb említett bevételt az adó elszámolására kötelezett munkáltató, kifizető folyósította, vagy ennek hiányában az adó elszámolására kötelezett munkáltató, kifizető rendelkezik a társadalombiztosítási szerv által a bevételről kiállított, részére megküldött igazolással, vagy a magánszemély a bevételről kiállított igazolást az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően átadja az adó elszámolására kötelezett munkáltatónak, kifizetőnek. Az szja-törvény alkalmazásában továbbá adóterhet nem viselő járandóságnak minősül a gyermekgondozási segély és gyermeknevelési támogatás. A munkáltató az adóterhet nem viselő járandóságot év közben, a magánszemély adóelőlege megállapításánál figyelembe veheti.

A gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban részesülő munkavállalók esetében 2004-ben problémát okozott, hogy a családtámogatási kifizetőhelynek nem minősülő munkáltatók (jellemzően a kisebb vállalkozások) gyermekgondozási segélyt és gyermeknevelési támogatást nem folyósítanak, ugyanakkor a gyermekgondozási segélyt és gyermeknevelési támogatást folyósító intézmény nem minősül társadalombiztosítási szervnek. Ebből következően, bár a munkáltató a gyermekgondozási segélyt, gyermeknevelési támogatást a munkavállaló adóelőlege megállapításánál figyelembe veszi, az adóév végén mégis kétséges volt, hogy a magánszemély tehet-e a munkáltató felé adóbevallással egyenértékű nyilatkozatot.

Ez az értelmezési probléma szűnik meg azáltal, hogy a törvény a bevételek között nevesíti a családtámogatási ellátást is, valamint a társadalombiztosítási szerv által kiállított igazolás helyett bevételt folyósító igazgatási szerv által kiállított igazolást nevez meg (így e meghatározásba már a gyermekgondozási segélyt és gyermeknevelési támogatást folyósító intézmények is beleértendők).

A módosító törvény záró rendelkezése alapján a megváltozott szabályt már a 2004. évi munkáltatói adómegállapításra is alkalmazni kell [Szja-tv. 12. § (5) bekezdés és az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2004. évi CI. törvény 301. § (6) bekezdés].

1.4.2. Az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása

A 2004. január 1-jétől hatályos rendelkezések szerint az önadózás keretében történő, illetve az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolás keretében történő adómegállapítás mellett a magánszemélyek meghatározott köre választhatja – először 2005-ben – az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítását.

Ezzel összefüggő új rendelkezés, hogy nem kérhet adóhatósági adómegállapítást az, aki akár a felsőoktatási tandíj, akár a felnőttképzési díj korábbi években elhalasztott adókedvezményét érvényesíti, illetve számítógép, számítástechnikai eszköz vásárlása alapján vesz igénybe adókedvezményt. Ugyancsak új előírás, hogy a külföldiek és a külföldről adóköteles jövedelmet szerzők szintén nem kérhetnek adóhatósági adómegállapítást. Ezt a módosítást már az első ízben történő, a 2004. évben megszerzett jövedelmekre vonatkozó adóhatósági adómegállapítás során is figyelembe kell venni.

Nem módosul az a szabály, hogy kik nem tehetnek – a már 2004-ben hatályos rendelkezést is figyelembe véve – adóhatósági megállapítást kérő nyilatkozatot. Eszerint nem tehet ilyen nyilatkozatot az, aki

– az adóévben egyéni vállalkozó volt;

– az adóévben mezőgazdasági őstermelő volt, és e tevékenységéből származó bevétele az adómentesség értékhatárát (600 ezer forintot) meghaladta, kivéve, ha a nyilatkozat kiegészítéseként a törvény rendelkezései szerint egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tett;

– az adóévben megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor a kifizetőnek (a munkáltatónak) tett nyilatkozatában költség levonását kérte, ide nem értve az e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség (elismert költség) levonására vonatkozó nyilatkozatot;

– az adóévben olyan árfolyamnyereségből származó jövedelmet vagy vállalkozásból kivont jövedelmet szerzett, amellyel kapcsolatban a törvény szerint bevallási kötelezettség terheli;

– az adóévre fizető-vendéglátó tevékenységére tételes átalányadózást választott;

– az adóévre az adóelőleg-fizetésre vonatkozó szabályok szerint költségkülönbözet vagy adóelőleg-különbözet alapján meghatározott adó fizetésére köteles;

– az adóévre tartós adományozás külön kedvezményével összefüggő visszafizetési kötelezettsége keletkezett;

– az adóévre a lakás célú kedvezmény miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;

– az adóévre a biztosítások kedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;

– az adóévre az önkéntes kölcsönös egészségpénztári egyéni számláján lekötött összeg adókedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére kötelezett;

– az adóévben termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó bevételt szerzett;

– az adóév első napján a törvény külön rendelkezése alapján kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett értékpapírt tart nyilván;

– kifizetőtől olyan bevételt szerzett, amellyel összefüggésben adóelőleg-fizetési kötelezettség terheli;

– adókedvezményt kíván érvényesíteni felsőoktatási tandíj halasztott kedvezménye, felnőttképzés díjának kedvezménye, halasztott kedvezménye, számítógép, számítástechnikai eszköz kedvezménye címén;

– nem belföldi illetőségű magánszemély;

– az adóévben olyan adóköteles bevétele volt, amely a jövedelemszerzés helye szerint nem belföldről származott.

Változatlan az a szabály, hogy az adóhatóságtól akkor kérhet a magánszemély adómegállapítást, ha csak kifizetőtől (munkáltatótól) volt adóköteles jövedelme az adóévben.

Aki adóhatósági adómegállapítást kér, költséget nem számolhat el tételesen, csak igazolás nélkül elismert költséget vehet figyelembe.

Az adóhatósági adómegállapításra vonatkozó nyilatkozatban továbbra is nyilatkozni kell arról, hogy az abban érvényesíthető kedvezményeket a magánszemély milyen sorrendben kéri igénybe venni [Szja-tv. 12/A. § (4) bekezdés n)-p) pont].

1.5. Nem önálló tevékenység

Amennyiben valamely választott tisztségviselő (pl. társasházi közös képviselő) e tevékenységét egyéni vállalkozóként végzi, az ebből származó bevételére januártól nem kell kötelezően alkalmaznia a nem önálló tevékenységre vonatkozó szabályokat. A 2005. évtől lehetőség lesz arra, hogy ha a tisztségviselő e tevékenységét egyéni vállalkozóként végzi, a tevékenység bevételét, illetve a tevékenység végzésével összefüggő költségeket az egyéni vállalkozók számára előírt szabályok alapján vegye számításba [Szja-tv. 24. § (1) bekezdés].

1.6. Egyéb jövedelem

Egyéb jövedelem a 2005. évben is minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére az szja-törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz. 2005. január 1-jétől e szabály azonban kiegészül azzal, hogy az egyéb jövedelem meghatározása során a bevételnek nem része a bevétel megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás [Szja-tv. 28. § (1) bekezdés].

2005. január 1-jétől egyéb jövedelemnek minősül:

– az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztár által kifizetett összeg, ha az nem minősül adómentes szolgáltatásnak;

– eltérő rendelkezés hiányában a társas vállalkozás tagja által az e jogviszonyára tekintettel megszerzett vagyoni érték, és a bevételnek ez esetben sem része a magánszemély által e bevétele megszerzése érdekében viselt kiadás (ilyen eset áll elő pl. akkor, ha a kilépő taggal a vagyonból való részesedését elszámolják);

– az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog átruházásából származó bevételnek a korábban értékcsökkenési leírás címén költségként el nem számolt szerzési értéket és a megfizetett illetéket meghaladó része;

– a jogutódlás (pl. öröklés) révén megszerzett szerzői jog, találmányból és szabadalmi oltalomból eredő jog gyakorlása esetében a bevételnek a jog gyakorlása érdekében felmerült költségeket meghaladó része [Szja-tv. 28. § (1) bekezdés e) és g) pont, (5) bekezdés b) pont, (7) bekezdés d) pont].

Az adóterhet nem viselő járandóságok a 2005. évben is az egyéb jövedelmek külön csoportját képezik. Ennek megfelelően az adóterhet nem viselő járandóságokra meghatározott értékhatárokon felül ilyen jogcímeken történő kifizetések teljes egészében egyéb jövedelemnek minősülnek [Szja-tv. 28. § (1) bekezdés].

1.7. Az összevont adóalap adója

1.7.1. Adótábla

A 2005. évtől a személyijövedelemadó-tábla a jelenleg hatályos háromkulcsos adótábla helyett kétkulcsosra változik, az adót a kétkulcsos adótáblával – az összevont adóalapnak az évi 1,5 millió forintot meg nem haladó részére 18 százalékkal, az azt meghaladó részére 38 százalékkal – kell megállapítani [Szja-tv. 30. §].

1.7.2. Adójóváírás

Az adójóváírás havi összege 2005-ben változatlanul 9 ezer forint, amelyet teljes összegben továbbra is 1 millió 350 ezer forint jövedelemhatárig lehet érvényesíteni. Az adójóváírás éves – 108 ezer forint – összegét továbbra is a jogosultsági határt meghaladó jövedelem 18 százalékával kell csökkenteni, ami lényegét tekintve 1 millió 950 ezer forint jövedelemhatárig az adójóváírást elfogyasztja. Az ezt meghaladó jövedelem felett az adójóváírás már nem jár.

A minimálbér adómentességét biztosító kiegészítő adójóváírás havi összege a jelenleg hatályos évi 540 forintról 1260 forintra emelkedik, és évenként 15 120 forint, legfeljebb azonban az adóévben megszerzett bérből a jogosultsági hónapok száma és 50 ezer forint szorzatát meghaladó rész 18 százaléka lehet. A kiegészítő adójóváírás teljes összegének levonhatóságát a törvény azok számára teszi lehetővé (ez egy másik, "kiegészítő" jogosultsági határ), akiknek a bevallott jövedelme nem több 1 millió forintnál. Akinek ennél több a jövedelme, de nem éri el az 1 302 400 forintot, az az előzőek szerint kiszámított kiegészítő adójóváírásból csak azt a részt érvényesítheti, amely meghaladja a kiegészítő jogosultsági határ feletti jövedelem 5 százalékát. Akinek a jövedelme meghaladja az 1 302 400 forintot, amíg a jogosultsága meg nem szűnik, csak a kiegészítő adójóváírás nélküli adójóváírást érvényesítheti.

A jogosultsági hónapokra vonatkozó rendelkezés változatlan, azaz jogosultsági hónapnak az a hónap számít, amelyre a magánszemélyt az adóévben bér illette meg. Az a hónap, amelyben többször vagy több kifizetőtől illette meg bér a magánszemélyt, egy jogosultsági hónapnak számít. Egy adóévben legfeljebb 12 jogosultsági hónap vehető figyelembe [Szja-tv. 33. §].

1.8. Az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmények

Az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmények igénybevételére vonatkozó szabályozás a 2005. évre jelentősen átalakul. Az igazságosabb közteherviselés jegyében a kedvezmények igénybevétele jellemzően egy jövedelmi határhoz kötődik, továbbá a kedvezmények egy részére együttes korlát is érvényesül.

A közös vagy egyedi korlátozás alá tartozást, illetőleg a korlátozás nélküli levonhatóságot az egyes kedvezményeknél részletezzük.

1.8.1. A társadalombiztosítási, magán-nyugdíjpénztári és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések kedvezményei

Azok esetében, akiknek nincs munkáltatójuk, foglalkoztatójuk, és más jogállásuk alapján sem biztosítottak, továbbra is korlátozás nélkül megmarad a tb-járulékfizetésre és magánnyugdíjpénztáritagdíj-fizetésre kötött megállapodás alapján befizetett összegek 25 százalékának levonhatósága az összevont adóalap adójából. Ezzel a lehetőséggel valójában az érintett – éppen az adó- és járulékköteles jövedelem hiányában – rendszerint nem tud élni, de a kedvezményt bárki más is igénybe veheti, aki a biztosítatlan személy javára, helyette köti a megállapodást és fizeti a járulékokat, magán-nyugdíjpénztári tagdíjat. Ugyancsak változatlanul megilleti a magánszemélyt a befizetett összeg 30 százalékának levonása, ha a magán-nyugdíjpénztári tagdíját a kötelezően fizetendő 8 százalék mellett önkéntesen 10 százalékra egészíti ki [Szja-tv. 35. § (1) és (4) bekezdése].

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések kedvezményeinek feltételei változatlanok maradnak, de új előírás teszi egyértelművé, hogy az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések összes kedvezménye együttvéve nem lehet több 120 ezer forintnál, illetőleg a nyugdíjasok vagy 2020. január 1-je előtt nyugdíjkorhatárt betöltők esetében 150 ezer forintnál [Szja-tv. 35. § (3) bekezdésének záró mondata].

Változatlan továbbá, hogy az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba történő munkáltatói befizetés adóköteles része munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül a 2004. évi évközi módosítások alapján, és e befizetés után is jár az adókedvezmény. Új előírás mondja ki, hogy erről a munkáltatónak kell az adóköteles és egyben a kedvezmény alapjául figyelembe vehető jövedelmet tartalmazó igazolást kiadnia. Ezekre a kedvezményekre nem vonatkozik a 100 ezer forint közös, valamint a jövedelemhatártól függő korlátozás [Szja-tv. 3. § 22. pont, 35. § (2)–(3) és (5) bekezdése].

1.8.2. A tandíj kedvezménye

A 2005. évben a tandíj kedvezményének feltételrendszere változatlan marad, a levonható adó továbbra is a befizetett összeg 30 százaléka, de legfeljebb hallgatónként 60 ezer forint (tanulmányi hónaponként 6 ezer forint) lehet az adóévben.

Változás, hogy a tandíj kedvezménye igazolás alapján is csak akkor érvényesíthető, ha az igazolás kiállítója a befizetésről kiállított bizonylaton (számlán) feltünteti az igazolás kiadásának tényét.

Ez a kedvezmény a közös – a jövedelem nagyságának függvényében hat és fél millió forint bevallott jövedelem felett megszűnő – 100 ezer forint korlátozás alá esik [Szja-tv. 36. § (1) bekezdés].

1.8.3. A felnőttképzés díjának, valamint a magánszemély számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított egyes kiadásainak kedvezménye

A magánszemély számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított egyes kiadásainak kedvezménye és a felnőttképzésre fizetett díj utáni adókedvezmény a tavaszi módosítás eredményekképpen 2004. július 1-jétől változott.

Az adókedvezmény - hasonlóan a lakáscélú hitel törlesztési kedvezményéhez – a 3,4 millió forint és 4 millió forint éves bevallott jövedelemsávban fokozatosan elfogy, e jövedelem fölött a kedvezmény pedig egyáltalán nem érvényesíthető. Átmeneti szabály biztosítja, hogy a korlátozó rendelkezés csak a második félévben megvalósult vásárlásokra, illetve fizetett felnőttképzési díjra vonatkozik. Ezzel egyidejűleg a számítógépszerzés adókedvezményénél a személyi kör is jelentősen bővült, ugyanis, ha a magánszemély a jövedelmi korlátozásba nem ütközik, bármely magánszemély érvényesítheti a kedvezményt.

Ugyancsak az év második felétől a meghatározott értékesítőktől meghatározott körbe tartozó eszközök beszerzésére fordított kiadásnak csak legfeljebb a fele vonható le az adóból. Az évközi módosítás kizárta a kedvezményre jogosító beszerzések köréből a halasztott fizetésű szerzéseket, így nem érvényesíthető kedvezmény a lízing, a részletre történő vétel, a bérleti és más hasonló szerződés keretében történő beszerzés esetében.

Az évközi módosítással a törvény előírja az adókedvezményre jogosító eszközök listájának elektronikus formában történő nyilvánosságra hozatalát.

Továbbra sem lehet több évi 60 ezer forintnál az adókedvezmény mértéke a "Sulinet-kedvezményre" és a felnőttképzés díjára történő együttes érvényesítés esetén sem.

A számítógépszerzés kedvezményére és a felnőttképzés díjának kedvezményére 2004. július 1-jétől érvényesülő jövedelemkorlátozás 2005-ben is változatlan, vagyis ilyen címen adókedvezményt csak az a magánszemély érvényesíthet, akinek éves összes jövedelme nem haladja meg a 4millió forintot.

A felnőttképzési díj kedvezménye igazolás alapján is csak akkor érvényesíthető, ha az igazolás kiállítója a befizetésről számlát (is) kiállít, azon feltünteti az igazolás kiadásának tényét. "Sulinet-kedvezménye" is csak akkor érvényesíthető, ha az eszköz forgalmazója a termékről kiállított számlán az adókedvezményre jogosító igazolás kiadásának tényét is feltünteti. Ez azért szükséges, mert az új szabály szerint a Sulinet Expressz Program keretében eszközt vásárló egyéni vállalkozó a beszerzett eszköz után költséget, értékcsökkenési leírást csak abban az esetben érvényesíthet, ha a vásárlásról kiállított számla alapján adókedvezményt részben sem érvényesít (érvényesített). Ez az előírás a távmunkát végző magánszemélyekre nem vonatkozik [Szja-tv. 36/A § (1), (3)–(5) bekezdés].

A "Sulinet-kedvezmény" és a felnőttképzési díj kedvezménye is a közös, 100 ezer forint korlátozás alá esik [Szja-tv. 44. §].

1.8.4. A lakáscélú kedvezmények

A lakáscélú hiteltörlesztéshez kapcsolódó adókedvezmény feltételrendszere változatlan a 2005. évben. 2005-től azonban a rendelkezés egyértelműen szabályozza a kedvezmény alapjául figyelembe vehető megfizetett tételeket. E szerint a tőketörlesztést, beleértve az előtörlesztést, a kamatfizetést, a kezelési költséget és a hitelfolyósítási díjat, lehet a hitelintézet igazolása alapján figyelembe venni.

Ha a gyermeket nevelők a hitelt részben vagy egészben gyermekvállalás mellett ún. megelőlegező kölcsönként vették fel, akkor a törlesztés megkezdésének évén és az azt követő négy éven túl is érvényesíthető az adókedvezmény (ha annak egyéb feltételei is fennállnak) minden olyan adóévben, amikor a hitel igénylőjének a törlesztési időszakban családi pótlékra jogosult (vagy jogosulttá váló) gyermeke van. Ugyanez vonatkozik azokra a hiteligénylőkre is, akik jogosultság hiányában nem kaptak gyermekek és más eltartottak után lakásépítési kedvezményt (szociálpolitikai kedvezményt, azaz "szocpolt") vagy megelőlegező kölcsönt, de van lakáscélú hiteltörlesztésük.

A jövő évtől pontosul az a rendelkezés, amely kizárja a lakáscélú hiteltörlesztés adókedvezményéből azokat, akik a munkáltatójuktól felvett kamatmentes vagy kedvezményes kamatozású lakáscélú kölcsönből törlesztik a hitelintézettől felvett lakáscélú hitelüket, ha a munkáltatói kölcsön kamatkedvezménye miatt nincs adófizetési kötelezettség. Ugyanakkor – ha más kizáró ok nincs – jár a kedvezmény a munkáltatói kölcsönből történő törlesztés esetén is, ha ez a kölcsön nem kedvezményes kamatozású, vagy akkor is, ha ugyan van kamatkedvezménye, vagy akár kamatmentes, de a kamatkedvezmény után adófizetés történt.

A lakáscélú hiteltörlesztés adókedvezményének érvényesíthetőségére irányadó jövedelemkorlátok változatlanok 2005-ben is, és e kedvezmény nem tartozik a 100 ezer forint közös korlát alá vont kedvezmények közé [Szja-tv. 38. § (1), (5), (7) bekezdése és 72. §].

1.8.5. Személyi és családi kedvezmények

Az összevont adóalap adóját csökkentheti a súlyosan fogyatékos magánszemély havonta az adóév első napján érvényes havi minimálbér 5 százalékának megfelelő összeggel, amely a 57 000 forintos minimálbér alapján 2850 forint a jelenleg hatályos havi 2000 forint helyett. A személyi kedvezmény továbbra is korlátozások nélkül érvényesíthető [Szja-tv. 40. § (1) bekezdés, 44. §].

A 2005. évben a családi kedvezmény mértékei nem változnak. Értelmezést segítő változás, hogy a családi kedvezmény szempontjából megosztásnak kell tekinteni azt az esetet is, ha a kedvezményre jogosult egyáltalán nem tudja a kedvezményt érvényesíteni, de a nem jogosult házastársa igen (például olyan esetben, ha nem közös gyermek után jár a kedvezmény).

Ha a magánszemély családi kedvezményt érvényesít, és a bevallott éves összes jövedelme a 8 millió forintot meghaladja, akkor e magánszemély a kedvezmény összegének csak azt a részét érvényesítheti, amely meghaladja a 8 millió forint feletti összes jövedelem 20 százalékát.

A családi kedvezmény nem tartozik a 100 ezer forint közös korlát alá vont kedvezmények közé [Szja-tv. 40. § (9) bekezdés, 44. § (1) bekezdés].

1.8.6. Egyéb kedvezményi korlátozás

Az előzőekben ismertetett adókedvezményeken túl további négy adókedvezményt érint a 100 ezer forint közös, a 6 millió forint jövedelem felett fokozatosan megszűnő kedvezményi korlát, így e rendelkezés érvényesül az őstermelői kedvezmény, a szellemi tevékenység kedvezménye, a közcélú adományok kedvezménye és a biztosítási adókedvezmény esetében is. Ha a magánszemély adóbevallásában bevallott vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásában, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelme a 6 millió forintot meghaladja, akkor az adókedvezményből a 6 millió forinton felüli jövedelem 20 százalékának levonása utáni rész érvényesíthető, és 6,5 millió forint feletti éves jövedelem esetén e korlátozás alá vont adókedvezmények egyáltalán nem érvényesíthetők.

A közcélú adományok kedvezményét érinti, hogy a szabályozás 2005-től nem zárja ki az adományozót e kedvezményből, ha pl. a gyermeke olyan alapítványi iskolában tanul, amely a tőle származó adományról igazolást adott ki számára.

A biztosítások kedvezményénél jelenleg érvényesülő 100 ezer forintos "saját" korlát a jövő évtől megszűnik, mivel az az egyéb korlátozással értelmét vesztette. Kisebb pontosítás a biztosítási adókedvezménynél, hogy az kizárólag a biztosító által kiadott igazolás alapján érvényesíthető [Szja-tv. 44. §].

1.9. Adó-, adóelőleg-szabályok

1.9.1. A forrásadó levonása, megfizetése

2005. január 1-jétől minden olyan külön adózó jövedelem esetében, ahol az adó mértéke eddig 20 százalék volt, 25 százalékot kell a kifizetőnek levonnia és befizetnie.

A korábbi években, ha a külön adózó jövedelemből a kifizető az adót nem tudta levonni, az adó megfizetését a magánszemélynek a bevallás benyújtásával egyidejűleg kellett teljesítenie. 2005-től, ha az adó levonására nincsen lehetőség, a kifizetőnek és a magánszemélynek az adóelőlegre előírt szabályok szerint kell eljárnia, így ilyen esetben (ez az adóelőleg-szabály változatlan) a kifizetőnek az adóköteles bevételről kiadott igazoláson fel kell tüntetnie a le nem vont adó (adóelőleg) összegét. Ugyancsak ezen az igazoláson kell felhívni a magánszemély figyelmét arra, hogy a le nem vont adót (adóelőleget) neki kell befizetnie az adott negyedévet követő hónap 12-éig. Az így kiadott igazolások alapján a kifizetőnek az adóév végén az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint magánszemélyenként negyedéves bontásban adatot kell szolgáltatnia az APEH által kiadott nyomtatványon és útmutató szerint.

A le nem vont adót (adóelőleget) nem kell befizetni mindaddig, amíg annak összege az év elejétől összesítve (tehát, ha több ilyen is volt, együttvéve) nem haladja meg a 10 ezer forintot. Ugyancsak a le nem vont adóra is érvényes a magánszemély azon kötelezettsége, hogy az adóbevallásában negyedéves bontásban be kell vallania ezeket a tételeket [Szja-tv. 14. § (2) bekezdés, 47. § (9) bekezdés, 49. § (15)–(17) bekezdés].

1.9.2. Göngyölítéses adóelőleg-levonás

A göngyölítéses adóelőleg-levonási módszert kérő nyilatkozatnak a jövő évtől nem feltétele, hogy az összevont adóalap várhatóan ne haladja meg a legmagasabb adókulcs kezdő sávhatárát. A sávhatár (másfél millió forint) elérését követően a túllépést eredményező minden bevétel kifizetését megelőzően nyilatkoznia kell a magánszemélynek, hogy a kifizető az általános szabály szerint járjon el, azaz 38 százalék adóelőleget vonjon le az ilyen kifizetések esetén. Ha a magánszemély az erre vonatkozó nyilatkozatot elmulasztja, az emiatt mutatkozó év végi befizetési különbözet után 12 százalék adót köteles az adóbevallásában bevallani, és annak alapján a benyújtásra előírt határidőig megfizetni.

Változatlan marad az a szabály, hogy a kifizető – a göngyölítéses adóelőleg-levonási módszert kérő nyilatkozat hiányában – a magasabb adókulcs alkalmazásával köteles a magánszemély költségnyilatkozata szerint meghatározott adóelőleg-alap után adóelőleget megállapítani, levonni és befizetni. Változatlan továbbá az is, hogy a göngyölítéses módszer alkalmazását a magánszemély legkésőbb a kifizetés időpontjában kérheti. Ekkor a kifizető az adóévben tőle származó bevételek folyamatos összesítésével határozza meg a mindenkori adóelőleg-alapot, valamint annak az adótábla szerinti adóját, és a már levont adóelőleg beszámításával állapítja meg az adott kifizetés adóelőlegét.

Az új előírást kell alkalmazni akkor is, ha a magánszemély a munkáltatójának tesz a göngyölítéses módszer alkalmazására vonatkozó nyilatkozatot [Szja-tv. 47. § (2) bekezdés a) pont, (4) bekezdés, 49. § (8), (19) bekezdés].

1.9.3. A művészek adóelőlege

A művészeti tevékenységét önálló tevékenység keretében folytató, adószámmal rendelkező művész nyilatkozhat arról, hogy az általa kiállított számlák alapján megszerzett bevételei után az adóelőleg-fizetési kötelezettséget saját maga a magánszemély adóelőleg-fizetési kötelezettségére előírt rendelkezések szerint teljesíti. Ebben az esetben a kifizetőnek adott nyilatkozat alapján a számla ellenében történő kifizetésből nem kell adóelőleget megállapítania, levonnia, és járulékkötelezettségei sem lesznek. A művészi tevékenységet folytató magánszemély az igazolt költségei figyelembevételével megállapított jövedelme alapján negyedévente, a göngyölítéses módszerrel saját maga fizeti meg az adóelőleget. Emiatt önadózó lesz, és az adóbevallásában negyedéves bontásban az adóelőleg-fizetési kötelezettségét is be kell vallania [Szja-tv. 47. § (2) bekezdés b) pont].

1.9.4. Az adóelőlegnél érvényesíthető adójóváírás

Az adójóváírásra vonatkozó szabályok változásával összefüggésben módosultak az adóelőleg megállapításánál érvényesíthető havi adójóváírásra vonatkozó szabályok is. A munkavállalónak a 2005. évben is nyilatkoznia kell arról, hogy kéri a havi adójóváírás figyelembevételét az adóelőleg megállapításánál, azonban elegendő egy nyilatkozatot tennie. (A 2004. évi szabályok alapján az adójóváírásról és a kiegészítő adójóváírásról is nyilatkoznia kellett a magánszemélynek.)

A jövő évtől, ha a magánszemély nyilatkozik az adójóváírás figyelembevétele érdekében, a munkáltató a törvényben rögzített feltételek alapján határozza meg, hogy az adott hónapra a magánszemélyt a magasabb mértékű (havonta legfeljebb 10 260 forint összegű) vagy az általános mértékű (havi 9000 forint összegű) adójóváírás illeti-e meg. Eszerint a kifizető az adott hónapban a magasabb mértékű adójóváírást érvényesíti, ha a magánszemély adott havi bére nem több, mint a kiegészítő jogosultsági határként meghatározott összeg (1 millió forint) egytizenketted része (83 333 forint). Ha a munkáltató által az adóévben kifizetett bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapok összege az adott kifizetést is figyelembe véve meghaladja az 1 millió forintot, a magasabb összegű adójóváírás az adóelőlegnél (részben sem) nem érvényesíthető.

Ha a magánszemély adott havi jövedelme a kiegészítő jogosultsági határként meghatározott összeg (1 millió forint) egytizenketted részét, azaz 83 333 forintot meghaladja, vagy adóelőleg-alapjainak összege – szintén az adott kifizetést is figyelembe véve - az év elejétől összesítve már meghaladja az 1 millió forintot, akkor csak az általános mértékű, azaz a havi 9000 forintos összegű adójóváírás érvényesíthető.

Az általános mértékű havi adójóváírás továbbra sem érvényesíthető az adóelőlegnél, ha a magánszemély adóelőleg-alapjainak összege – az adott kifizetést is figyelembe véve – a jogosultsági határt, azaz az 1 millió 350 ezer forintot meghaladja.

A havi adójóváírás mindezek mellett továbbra is csak a bérjövedelem után, legfeljebb a bér 18 százaléka mértékéig vehető igénybe, az előzőek figyelembevételével [Szja-tv. 48. § (12) bekezdés a) pont].

1.9.5. Egyes kedvezmények érvényesítése az adóelőlegnél

A személyi kedvezménynek 2005-től a minimálbér arányában meghatározott havi összege az adóelőleg megállapításánál is érvényesíthető. A munkáltató, ha a magánszemély részére családi pótlékot folyósított – feltételezve, hogy jogszerűen járt el –, a családi adókedvezmény adóelőlegnél történő érvényesítésétől csak akkor tekinthetett el, ha a magánszemély arról nyilatkozott, hogy azt más jogosult kívánja érvényesíteni az adóelőleg megállapításánál. Tekintettel arra, hogy 2005. január 1-jétől a családi kedvezmény érvényesíthetősége jövedelemkorláthoz kötött, a magas jövedelmű, de egyébként családi pótlékban részesülő magánszemély (az adóelszámolást követően fizetendő adó megelőzése érdekében) arról is nyilatkozhat, hogy nem kívánja igénybe venni a családi kedvezményt [Szja-tv. 48. § (12) bekezdés e) pont, 48. § (13) bekezdés a) pont].

1.9.6. A magánszemély adókötelezettségei

Új előírás 2005-ben, hogy nem terheli adóelőleg az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély egyéni számláján jóváírt egyéb jövedelemnek minősülő összeget. A pénztárnak elegendő az adóköteles jövedelmet igazolnia, és a magánszemélynek sem kell év közben adóelőleget fizetnie, így emiatt a magánszemély nem válik önadózóvá, és kérheti az adóhatóság adómegállapítását is, ha egyébként az arra vonatkozó feltételeknek megfelel [Szja-tv. 49. § (2) bekezdés c) pont].

1.10. Vagyonátruházás

1.10.1. Ingó vagyontárgy üzletszerű átruházása

Új meghatározás 2005. január 1-jétől az ingóságok üzletszerű átruházása. Üzletszerű az átruházás, ha az ellenérték fejében történik, és az ügylettel kapcsolatban a magánszemélynek az általános forgalmi adó szabályszerűen bejelentkezett alanyaként az adólevonási joga megnyílik [Szja-tv. 58. § (8) bekezdés].

1.10.2. A lakáscélú felhasználás igazolása

Az ingatlanértékesítésből származó jövedelem adóját nem kell megfizetni, illetve az visszaigényelhető, ha e jövedelmet a magánszemély lakáscélra használja fel. A jövő évtől a lakásszerzési kedvezménnyel a magánszemély csak abban az esetben élhet, ha elszámolással tudja igazolni, hogy az ingatlanátruházásból származó jövedelmet valóban e célra használta fel. Hasonló elszámolási kötelezettség terheli a magánszemélyt abban az esetben is, ha adómentes lakáscélú munkáltatói támogatást vesz igénybe. A munkáltatói támogatás ebben az esetben is csak akkor és csak annyiban adómentes, amennyiben a magánszemély a cél szerinti felhasználást elszámolással igazolni tudja. Mindkét esetben részletezésre kerülnek azok a számba veendő források, amelyeket az elszámolás elkészítésénél figyelembe kell venni [Szja-tv. 63. § (5) bekezdés és 1. számú melléklet 9.3. pont].

1.10.3. Ingatlan üzletszerű átruházása

Az üzletszerű ingatlanátruházásból származó jövedelemre vonatkozó szabályozás 2004-re visszamenőlegesen megszűnik. Átmeneti rendelkezés, hogy ha a magánszemélynek az a kedvezőbb, akkor adókötelezettsége megállapítása során választhatja a változás kihirdetését megelőzően 2004-ben hatályban volt rendelkezést [az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló 2004. évi CI. törvény 301. § (8) bekezdése].

1.10.4. Tartási, életjáradéki, öröklési szerződésből származó jövedelem

A 2005. évtől az ingó vagyontárgy, ingatlan, vagyoni értékű jog tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés keretében történő átruházásából származó jövedelem (amenynyiben az nem adómentes) adója 25 százalék. A jövedelem megállapításának szabálya, illetőleg a jövedelem utáni adófizetési kötelezettség szabályai változatlanok.

Pénzben folyósított életjáradéki szerződés esetében a magánszemély a jövedelem megállapításának általános szabálya helyett továbbra is választhatja, hogy az életjáradékból származó bevétel egészét jövedelemnek tekinti. Ebben az esetben a jövedelemből az adót a járadékfolyósítást vállaló fél vonja le és fizeti be. E jövedelem utáni adó szintén 25 százalékra módosul.

Továbbra is változatlan az a szabály, hogy az ellenszolgáltatás nélkül vállalt életjáradék folyósítása esetén az adó mértéke 35 százalék [Szja-tv. 64/A § (1), (2)–(6), (7) bekezdés b) pont].

1.11. Tőkejövedelmek

1.11.1. Kamatból származó jövedelem

Változatlan a 2005. évben is a kamatnak minősülő jövedelmek köre (így egyebek között a hazai és uniós tőzsdéken kötött tőzsdei ügylet keretében megszerzett bevétel továbbra is kamatnak minősül). A kamatjövedelem után az adó mértéke továbbra is 0 százalék [Szja-tv. 65. § (1) és (2) bekezdése].

1.11.2. Értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem

Az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem utáni adó mértéke a 2005. évben 25 százalék [Szja-tv. 65/A § (2) bekezdés].

1.11.3. Osztalékból származó jövedelem

A jelenleg 20 százalékos osztalékrész, valamint az osztalékelőleg adója 25 százalékra emelkedik. Átmeneti szabály rögzíti ugyanakkor, hogy a társas vállalkozás által a 2004-ben kezdődő üzleti évről szóló beszámoló mérlegében vagy egyszerűsített mérlegében – a 2004. vagy bármely korábbi évre jóváhagyott osztalék, továbbá a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő – a kötelezettségek között kimutatott összegből a tag, tulajdonos részére 2005. december 31-éig kifizetett osztalék utáni adó mértékét a törvény 2004. december 31-én hatályos szabályai szerint kell megállapítani.

A jóváhagyott, de az eredményfelosztás évében ki nem fizetett vagy részben kifizetett osztalékra vonatkozó rendelkezést kiegészítő előírás egyértelművé teszi, hogy 2005-ben a 20 százalékos adó mellett, majd 2005 után a későbbi kifizetéseknél a 25 százalékos adó mellett kifizethető osztalékrész a jóváhagyáskor meghatározott keretet nem haladhatja meg, mert be kell számítani a korábban már 20, illetőleg 25 százalékos adó megfizetése mellett kifizetett osztalékot. Ezt a beszámítást mindig a legkorábban jóváhagyott osztaléknál kell figyelembe venni.

Az osztalék 35 százalékos kulcsa, továbbá a jóváhagyáskor az egyes adókulcsok alá tartozó osztalékrészek megállapításának szabálya változatlan [Szja-tv. 66. § (2) és (9) bekezdések, 2004. évi CI. törvény 301. §-ának (11) bekezdése].

1.11.4. Árfolyamnyereségből származó jövedelem

Az árfolyamnyereségből származó jövedelem után az adó mértéke 2005-től 25 százalék. A kifizetőnek az árfolyamnyereség adóját a kifizetéskor kell megállapítania. Ha az árfolyamnyereség nem kifizetőtől származik, a magánszemélynek az adóbevallásában kell megállapítania az adót.

2005-től tételes szabályok vonatkoznak a magánszemély adókötelezettségére olyan esetekben is, amikor az értékpapír (részvény, üzletrész stb.) eladása részletre történik, vagy amikor a teljes vételár megfizetése később, valamely jövőben teljesülő feltételtől (pl. megvásárolt társaság jövedelmezőségétől) függ. Részletre történő eladás esetén azt kell feltételezni, hogy a magánszemély a jövedelmet a részletnek a teljes várható bevételhez viszonyított arányában szerzi meg. Az adófizetési kötelezettség csak a ténylegesen megszerzett összeggel arányosan keletkezik.

Valamely jövőben teljesülő feltételtől függő bevétel esetében a bevétel egy részének keletkezése (és esetleg annak nagysága is) bizonytalan, így a jövedelem a szerződés keltének napjára nem határozható meg. Ilyenkor a 2005. január 1-jétől érvényes előírás szerint azt kell vélelmezni, hogy a szerződésben meghatározott feltételek teljesülnek (vagyis azt, mintha a feltételektől függő egyes bevételrészek már a magánszemély rendelkezésére állnának). Utóbb, ha emiatt a magánszemélynek az adó egy része visszajár, azt önellenőrzéssel igényelheti vissza. Ha a felek a feltételtől függő bevételt módosító összeget (összegeket) tételesen nem határozzák meg, a jövedelmet a feltételhez nem kötött bevételből kell megállapítani. Ebben az esetben is, ha utóbb a feltétel nem teljesül, és a magánszemélynek az adókülönbözet visszajár, azt önellenőrzéssel igényelheti vissza. A feltétel teljesülése esetén a bevételt növelő tétel a magánszemély egyéb jövedelme.

A módosítás olyan esetekre is kiterjeszti a megszerzésre fordított érték figyelembevételének lehetőségét, mely esetekre eddig a törvény nem tartalmazott előírást.

Ha a magánszemély értékpapírra vonatkozó jog gyakorlása következtében szerez árfolyamnyereségből származó jövedelmet, a módosítás eredményeként a bevételből levonható – azaz a járulékos költségek körében figyelembe vehető – a jog értéke akkor is, ha annak ellenértéke nem a magánszemélyt terhelte (amikor azt a magánszemély ingyenesen vagy kedvezményesen szerezte), de a jog adóköteles bevételnek minősült [Szja-tv. 67. § (2), (4), (8), (9) bekezdés ak) alpont, b) pont].

1.11.5. Vállalkozásból kivont jövedelem

A jövő évtől a vállalkozásból kivont jövedelem után az adó mértéke 25 százalék. 2005-től a vállalkozásból kivont jövedelemmel összefüggésben nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár [Szja-tv. 68. § (6) bekezdés].

1.12. Természetbeni juttatások, reprezentáció, üzleti ajándék

1.12.1. Munkahelyi eszközök használata, munkahelyi szolgáltatások igénybevétele

A törvény rögzíti, hogy a magánszemélynél nem keletkezik bevétel az olyan dolog (pl.: eszköz, berendezés) használatakor, illetve szolgáltatás igénybevételekor, amelyet a munkáltató a tevékenységében közreműködő magánszemély részére a munkavégzés, a tevékenység ellátásának érdekében biztosít. Ebbe a körbe tartozik különösen a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés (a munkavédelemről szóló törvény szerinti) feltételeinek biztosítása.

A törvény kimondja, hogy amennyiben a munkáltató a tevékenységében részt vevő személy részére feladatkörének ellátása érdekében biztosít eszközt, berendezést vagy valamilyen szolgáltatást, és ezek bármelyike a magánszemély személyes szükségleteinek kielégítésére is alkalmas, illetve a magáncélú használat nem zárható ki, akkor a magánszemélynek adóköteles bevétele csak olyan esetben keletkezik, ha ezt a törvény külön kimondja. A szabály a 2004. évtől visszamenőlegesen hatályos. Így a magánszemélynek nem keletkezik adófizetési kötelezettsége például a cégtelefon magáncélú használatára tekintettel.

A törvény 2005-től is mindössze a kifizető által ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított, úthasználatra jogosító bérlet, jegy esetében a magáncélú használatra tekintettel keletkező bevételt nevesíti ilyen természetbeni juttatásként. Így a 2005. évtől adóköteles természetbeni juttatásnak minősül a kifizető által adott úthasználatra jogosító bérlet értékének a magáncélú használatra eső része. A juttató választhat, hogy az üzleti és magáncélú használatot elkülönítve tartja nyilván, és ez alapján határozza meg az adóköteles részt, vagy hogy az így adott juttatás felét tekinti adóköteles természetbeni juttatásnak.

Ha az egyéni vállalkozó nem fizet cégautóadót, és mégis elszámol úthasználati díj címén költséget, ebből a költségből – döntése szerint – vagy a magáncélú használatra jutó tételes elkülönítéssel megállapított rész, vagy az elszámolt költség 50 százaléka vállalkozói kivétnek minősül [Szja-tv. 4. § (1) bekezdés és 69. § (1) bekezdés m) pont].

1.12.2. Nem biztosított magánszemélynek adott juttatások

2005-től a magánszemélynek nem keletkezik összevonás alá eső jövedelme, ha munkaviszonyon, megbízási jogviszonyon kívül kedvezményesen vagy ingyenesen juttatnak részére terméket vagy szolgáltatásban részesül, még abban az esetben sem, ha a természetbeni juttatás nem adómentes, mert ekkor az adófizetési kötelezettség és az egyéb közterhek a kifizetőt terhelik, a természetbeni juttatásra irányadó szabályok szerint [Szja-tv. 69. § (1) bekezdés l) pont].

1.12.3. A minden munkavállalónak azonos feltételekkel történő juttatás

A hatályos szabályok szerint a 2004. adóévtől leszűkült a természetbeni juttatások köre. A szabályozás szerint csak az a nem pénzben nyújtott vagyoni érték minősülhet természetbeni juttatásnak, amelyet a törvény ilyenként határoz meg. Kollektív szerződés hiányában a jelenlegi szabályok szerint természetbeni juttatásnak minősül a munkáltató által valamennyi munkavállaló részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított termék vagy szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel. Ennek feltételeként írta elő a törvény, hogy a termék megszerzése, illetve a szolgáltatás igénybevétele minden munkavállaló számára ténylegesen is elérhető legyen.

2005-től az összes munkavállaló fogalma kiterjed a kirendelt munkavállalókra is, továbbá a munkavállalók közeli hozzátartozói, az elhunyt munkavállalók közeli hozzátartozói, a szakmunkástanulók, szakmai gyakorlaton lévő diákok és közeli hozzátartozóik, a munkáltatótól (vagy jogelődjétől) nyugdíjba ment volt munkavállalók és közeli hozzátartozóik is beletartoznak a munkavállaló fogalmába [Szja-tv. 69. § (1) bekezdés d) pont].

1.12.4. Belső szabályzat alapján történő juttatás

A hatályos, 2004-ben érvényes előírás alapján természetbeni juttatásnak minősül a kollektív szerződésben rögzített, több munkavállaló számára azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott termék, nyújtott szolgáltatás. Ennek azonban feltétele, hogy a kollektív szerződésben ezek a juttatások ne egyénileg legyenek szabályozva, hanem azok valamilyen munkakörhöz, beosztáshoz, munkakörben eltöltött időhöz kapcsolódjanak. Ekkor a törvény nem írja elő, hogy a juttatás a jogosult számára elérhető legyen. A mindennapi gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a kollektív szerződések viszonylag ritkák, az inkább a nagyobb vállalatokra, több foglalkoztatót alkalmazó cégekre jellemző, ez azonban nem jelenti azt, hogy azok a foglalkoztatók, amelyeknél nincs kollektív szerződés, ne akarnának bizonyos juttatásokat nyújtani dolgozóiknak. A probléma feloldására a 2005. évtől életbe lépő módosítás alapján ez a szabály a munkáltatóknál fellelhető más szabályzatra is kiterjed, így nem feltétel a kollektív szerződés megléte. A törvény szerint a munkáltatónál hatályban lévő, a munkavállalók által hozzáférhető és megismerhető belső szabályzatban (szervezeti és működési szabályzat, üzemi szabályzat stb.) alapján meghatározott juttatások és nyújtott szolgáltatások szintén természetbeni juttatásnak minősülnek, amelyek után a munkavállalónak nem keletkezik adófizetési kötelezettsége. Természetesen ebben az esetben is feltétel, hogy a juttatások ne egyes foglalkoztatottakhoz kapcsolódjanak, hanem egyes munkakörökhöz, beosztáshoz vagy eltöltött időhöz. Ennél a belső szabályozás szerinti megoldásnál azonban lényeges különbség, hogy az egyes csoportba tartozók valamennyi tagjára nem kell a juttatásoknak kiterjedniük, hanem csak azokra, akiket a belső szabályzat az adott ismérv szerinti körbe sorolt. A törvény ugyanakkor kimondja, hogy nem minősül természetbeni juttatásnak a munkaköri feladattal kapcsolatos teljesítménytől függő közös ismérv alapján nyújtott termék vagy szolgáltatás. Ennek a feltételnek a célja, hogy a kiemelkedő teljesítményhez kapcsolódó különdíjazás ne minősüljön természetbeni juttatásnak, mivel ez adóelkerülésre adna okot, elsősorban a magasabb beosztású alkalmazottak esetén [Szja-tv. 69. § (1) bekezdés e) pont].

1.12.5. Üdüléssel kapcsolatos juttatás

Az üdüléshez kapcsolódó juttatásokra irányadó adózási szabályok több ponton is módosultak.

Jelenleg adómentes természetbeni juttatásnak minősül a kifizető által a belföldi illetőségű magánszemélynek a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott üdülési csekk értékéből adott kedvezmény, illetve a munkavállaló és annak közeli hozzátartozója részére a munkáltató vagy szakszervezet tulajdonában, kezelésében lévő üdülőben nyújtott üdülési szolgáltatás, de maximálisan az év elején érvényes minimálbér havi összege (de csak akkor, ha ugyanabban az évben a munkáltató üdülési csekket nem ad ugyanannak a magánszemélynek). Ez a szabály 2005-ben sem változik, az év eleji minimálbérnek megfelelő összegű üdülési csekk továbbra is adómentes. Az adómentes részt meghaladóan juttatott szolgáltatás adóköteles természetbeni juttatásnak minősül. A változás szerint januártól bárkinek juttathat a kifizető ilyen jellegű juttatást, az természetbeni juttatásnak minősül.

Változás a hatályos szabályokhoz képest, hogy ez a mentesség a munkáltató céggel kapcsolt vállalkozási jogviszonyban álló cégek üdülőire is kiterjed. Üdülőnek a nem üzleti célú közösségi szabadidős szálláshely-szolgáltatásról szóló kormányrendelet szerint ilyenként nyilvántartott szálláshelyet kell tekinteni.

Közeli hozzátartozó részére biztosított üdülési szolgáltatás akkor minősül adómentesnek az érvényben lévő szabályok szerint, ha azt egyidejűleg nyújtják a munkavállalónak is. Ez alapján nem minősül adómentes természetbeni juttatásnak, ha a munkáltató csak a munkavállaló családjának juttat üdülési szolgáltatást úgy, hogy a munkavállaló nem vesz részt benne. A munkavállalóval azonos elbírálás alá esik a nyugdíjban részesülő magánszemély, ha volt munkáltatója vagy a szakszervezet nyújtja részére a szolgáltatást.

A 2005. évtől ugyanilyen elbírálás alá esik a munkavállaló közeli hozzátartozója is, vagyis e kör szintén adómentesen juthat ilyen szolgáltatáshoz, akkor is, ha azt a munkavállaló nélkül veszi igénybe. Ugyancsak kedvező változás, hogy egy adott cégcsoporton belül is adómentes az üdülési szolgáltatás nyújtása 2004-ben. A leányvállalat munkavállalója adómentesen üdülhetett az anyavállalat üdülőjében, ugyanakkor az adómentesség nem állt fenn, ha az anyavállalat dolgozója üdült a leányvállalat üdülőjében, illetve ha az egyik leányvállalat munkavállalója egy másik leányvállalat üdülőjében üdült. Az adómentes szolgáltatásban részesíthetők köre kibővült az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozójával, a szakképző iskolai tanulóval, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatóval és a nyugdíjas magánszemély közeli hozzátartozójával is.

Az üdülési szolgáltatáshoz értelmező rendelkezések kapcsolódnak. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) által fenntartott üdülőben nyújtott szolgáltatás esetében az MTA munkáltatónak, az MTA tagja, a tudományos fokozattal rendelkező személy pedig munkavállalónak minősül, továbbá a munkavállalók és elhunyt munkavállalók közeli hozzátartozóira is kiterjed az adómentesség. Amennyiben a kedvezményesen vagy ingyenesen nyújtott üdülési szolgáltatás nem minősül adómentesnek, akkor az természetbeni juttatásnak minősül, és az arra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni [Szja-tv. 69. § (1) bekezdés g) pont, 1. számú melléklet 8.33. pont].

1.12.6. Reklámcélú juttatások

Továbbra is adómentes a bárki számára elérhető, üzletpolitikai célzattal meghirdetett ajándékakciók keretében adott juttatás. Ha az akció a magánszemélyek csak egy meghatározott, zárt körére vonatkozik, akkor az ajándék adóköteles természetbeni juttatásnak minősül, de csak abban az esetben, ha e körbe tartozó magánszemélyek azonos feltételekkel és módon részesülnek az ingyenes vagy kedvezményes termékben, szolgáltatásban. Szemben a korábban a belső szabályzatban meghatározott természetbeni juttatáshoz kapcsolódó szabályokhoz, ebben az esetben van lehetőség arra, hogy a munkaköri feladattal kapcsolatos teljesítményfüggő ismérv szerint adják a juttatást; az üzletpolitikai akciók keretében nem kizáró ok, ha a juttatás elismeri az akcióban (pl. pontok gyűjtésével) a résztvevő magatartását (teljesítményét) a juttató üzleti szempontjainak érvényesítése érdekében [Szja-tv. 1. számú melléklet 8.14. alpont, 69. § (1) bekezdés j)pont].

1.12.7. Adóköteles biztosítási díj

2005-től a juttatótól függetlenül minden esetben természetbeni juttatásnak minősül a több magánszemély mint biztosítottak javára kötött biztosítási szerződés alapján fizetett adóköteles biztosítási díj. Így tehát 2005-től természetbeni juttatásnak minősül a kifizetőnek nem minősülő személy (pl. külföldi munkáltató) által fizetett biztosítás is (azonban ekkor a kifizető számára előírt szabályok szerint az adókötelezettség a magánszemélyt terheli). A természetbeni juttatásként való minősítés egyéb feltételei változatlanok [Szja-tv. 69. § (1) bekezdés k) pont, 2. § (6) bekezdés].

1.12.8. Reprezentáció, üzleti ajándék

A reprezentációra, üzleti ajándékra vonatkozó rendelkezések lényegében nem változtak. Pontosításra került, hogy az adómentes csekély értékű ajándékot nem kell beszámítani az üzleti ajándékok értékébe. Ez tehát azt jelenti, hogy például a valamely kifizető által a vele munkaviszonyban nem álló, tevékenységében közreműködő vagy vele üzleti kapcsolatban álló személyeknek juttatott csekély értékű ajándékot az üzleti ajándék és a reprezentáció számításánál figyelmen kívül kell hagyni.

A reprezentáció és a 10 ezer forint egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékra vonatkozó, személyijövedelemadó-mentesített értékhatárának meghatározásakor a naptári évtől elérő üzleti évet alkalmazó adóalanyok esetén az szja-törvény üzleti év kezdőnapján hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni [Szja-tv. 69. § (8) bekezdés, 69. § (8) bekezdés c) pont].

1.12.9. Utalvány

Minden természetbeni juttatást – akár adómentes, akár adóköteles – utalvány formájában is lehet adni, ha azon feltüntették, hogy mire lehet beváltani, és egyébként a juttatásra vonatkozó törvényi előírások teljesülnek. A készpénz-helyettesítő eszközöket a törvény példálódzó jelleggel felsorolja, idetartozik pl. a kereskedelmi utalvány, jegy, bon, kupon és más hasonló tanúsítvány. A szabály azonban kizárja e körből a bármire beváltható utalványt vagy vásárlási kártyát [69. § (11) bekezdés].

1.13. Cégautóadó

1.13.1. Cégautóadó-tételek

A cégautóadóhoz kapcsolódó változás, hogy a magasabb beszerzési értékű gépkocsikhoz a törvény új, magasabb adótételt állapít meg. Ilyen új adótétel a 8 millió forintot meghaladó beszerzési értékű cégautóknál lépbe.

A cégautóadó havonta fizetendő mértéke a következő:

A személygépkocsi beszerzési ára

A személygépkocsi beszerzésének évében és az azt követő1-4. évben (Ft)

A személygépkocsi beszerzésének évét követő 5. és további években (Ft)

1-500 000

6 000

3 000

500 001-1 000 000

8 000

4 000

1 000 001-2 000 000

12 000

6 000

2 000 001-3 000 000

20 000

10 000

3 000 001-4 000 000

26 000

13 000

4 000 001-5 000 000

32 000

16 000

5 000 001-8 000 000

42 000

21 000

8 000 001-10 000 000

60 000

30 000

10 000 001-15 000 000

82 000

41 000

15 000 000 felett

112 000

56 000

[Szja-tv. 70. § (3) bekezdés.]

A cégautó-használat során keletkező adóköteles jövedelembe beletartozik az úthasználat díja, a parkolási díj és más a cégautó használatával összefüggő kiadás. Ilyen jogcímen nem keletkezik jövedelem a cégautóadó megfizetése mellett. Hasonló a helyzet az egyéni vállalkozó esetében is, ekkor amennyiben a vállalkozó megfizeti a cégautóadót, akkor a személygépkocsihoz használt matrica ellenértéke vállalkozói költségnek minősül [Szja-tv. 70. § (1) bekezdés].

1.14. Kamatkedvezményből származó jövedelem

Amennyiben a juttatáskor a munkáltató nem tud adóelőleget levonni, akkor az adóelőleget a munkáltató köteles megfizeti a magánszemély helyett. Az így megfizetett adóelőleget követelésként kell nyilvántartásba vennie a munkáltatónak. E követelés után a jelenleg is hatályos szabályok szerint a magánszemélynek hat hónapig nem keletkezik kamatkedvezményből származó jövedelme, azonban az ezt meghaladó időszak alatt keletkező kamatkedvezmény adóját a munkáltató viseli (ez korábban a magánszemélyt terhelő adó volt) [Szja-tv. 72. § (3) bekezdés].

1.15. Bérbeadás

1.15.1. Ingatlan-bérbeadásból származó jövedelem

Az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem (ide nem értve az önkormányzat részére meghatározott feltételekkel történő bérbeadásból származó jövedelmet) utáni adó mértéke 25 százalék [Szja-tv. 74. § (1) bekezdés].

1.15.2. Önkormányzat részére történő bérbeadás

2005. január 1-jétől a lakás önkormányzatnak történő bérbeadása és a bérbeadásból származó bevétel adózására új rendelkezések érvényesülnek.

Lakás önkormányzatnak történő bérbeadásából származó bevételnek minősül az olyan lakás bérbeadásából származó bevétel, amely lakásra érvényes lakhatási engedély van, és

– a bérbevevő a lakás fekvése szerinti települési önkormányzat gazdálkodását végrehajtó szerv (önkormányzati hivatal),

– a lakásbérbeadás alapjául szolgáló szerződés határozott időtartamú, és az időtartama eléri vagy meghaladja a 60 hónapot,

– az önkormányzat a lakást magánszemély(ek) lakhatásának biztosítására hasznosítsa,

– a lakásbérbeadás alapjául szolgáló szerződés tartalmazza a bérlőkijelölésre a rászorultságra tekintettel meghatározott feltételeket megállapító önkormányzati rendelkezés számát.

A lakás önkormányzatnak történő bérbeadásából származó bevétel egésze jövedelem, és a törvényben előírt feltételek teljesülése mellett az adó mértéke 0 százalék.

Az adómentesség feltétele, hogy a lakás önkormányzatnak történő bérbeadása esetén a bérleti díjat önálló tevékenységből származó bevételként vagy egyéni vállalkozói bevételként nem lehet figyelembe venni, és a lakás bérbeadásával összefüggésben költséget nem lehet elszámolni.

Ha az ilyen lakás bérbeadását a szerződésben feltételül szabott 60 hónapon belül a bérbeadó az érdekkörében felmerült okból felmondja, az szja-törvényben előírt számítás szerint – a hátralévő hónapokkal arányos – adó és késedelmi pótlék terheli, arról az adóévről benyújtandó adóbevallásban, amely adóévben a szerződést megszegte. A 60 hónap lejárta után meghosszabbított szerződés felmondásakor adófizetési kötelezettség nincs.

Ha a települési önkormányzat a szerződés tárgya szerinti lakást a szerződés időtartamán belül (akár 60 hónapon túl is) nem az önkormányzati rendeletnek megfelelően hasznosítja vagy nem hasznosítja, a bérleti díj után 33 százalékos mértékű adó fizetésére köteles, ha a bérleti szerződést magánszeméllyel kötötte. Hasonló feltételekkel a társasági adó hatálya alá tartozó személlyel is köthető adóalap-csökkentésre jogosító lakásbérleti szerződés, amelynek alapján a bérleti díj fele csökkenti az adóalapot. Ezzel összefüggésben a hasznosítás elmaradása esetében az önkormányzatot 8 százalék adófizetési kötelezettség terheli.

Az önkormányzatnak minden olyan hónap bérleti díja után az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizetőre vonatkozó szabályai szerint kell az adót megfizetnie, amely hónapban nem valósult meg a megfelelő hasznosítás, kivéve ha a hasznosításon kívüli időszak az adóév elejétől számítva a 30 napot nem haladja meg [Szja-tv. 74/A. §].

1.16. Vegyes jövedelmek

1.16.1. Társasház, társasüdülő jövedelme

A társasházak által eddig fizetendő 20 százalékos adó mértéke 2005-től 25 százalék. Ha a társasháznak kifizető fizet ki adóköteles összeget, az adót továbbra is a kifizetőnek kell megállapítania, levonnia, befizetnie, továbbá igazolást kell kiállítania a társasház részére, és adatot szolgáltatnia az adóhatóságnak. Az a szabály is változatlan, hogy az olyan adóköteles bevétel után, amely nem kifizetőtől származik, a társasháznak kell az adót megállapítania és negyedévenként megfizetnie [Szja-tv. 75. § (5)–(6) bekezdés].

1.16.2. Nyereményből származó jövedelem

A pénzbeli nyeremény utáni adó mértéke a jövő évtől 25 százalék. Nem pénzbeli nyeremény esetén az adó 33 százalékra módosul.

Az engedélyhez nem kötött sorsolásos játékból, a pénznyerő automatából, a játékkaszinóból és a totalizatőri rendszerű lóversenyfogadásból származó nyeremény mellett 2005-től nem számít jövedelemnek (ezért a magánszemélyt nem terheli adófizetési kötelezettség) a 2005. január 1-jét követően engedélyezett sorsjátékból származó nyeremény sem [Szja-tv. 76. § (1)–(2), (4) bekezdés].

1.16.3. Privatizációs lízingből származó jövedelem

A privatizációs lízingből származó jövedelem után az adó mértéke 2005-től 25 százalék [Szja-tv. 77. § (1) bekezdés],

1.17. Adómentes természetbeni juttatások

1.17.1. Sportrendezvényen nyújtott szolgáltatás

Adómentes az olyan szolgáltatás, amelyet a kifizető az általa fenntartott sportintézmény sportrendezvényén nyújt (kivéve az utazást, az elszállásolást és az étkezést), továbbá az a szolgáltatás, amelyet a sportszervezet, országos sportági szakszövetség a versenysport, diáksport érdekében szervezett edzés vagy verseny vele munkaviszonyban, megbízási vagy vállalkozási jogviszonyban nem álló résztvevőjének az edzési vagy versenyfeladathoz tartozó utazás-, szállás- és étkezési szolgáltatás révén juttat. A sportoló 30 napnál hosszabb folyamatos elszállásolására (így különösen szállodai elhelyezésére) csak akkor lehet e rendelkezést alkalmazni, ha az az olimpiai játékokon, a világbajnokságon, az Európa-bajnokságon vagy a speciális világjátékokon való versenyzést, illetve az arra történő közvetlen felkészülést szolgálja. A 2005-től hatályos rendelkezés ez utóbbi sportjátékok között sorolja fel a Héraklész-program keretében való versenyzést is [Szja-tv. 1. számú melléklet 8.7. pont].

1.17.2. Étkezési juttatás

Az étkezőhelyi vendéglátás, munkahelyi étkeztetés, közétkeztetés keretében a munkáltató által adómentesen adható kedvezmény (melegétkezésre jogosító utalvány) értéke havi 6000 forintról 8000 forintra, míg a hidegétkezésre jogosító élelmiszer-utalvány 3500 forintról 4000 forintra emelkedik [Szja-tv. 1. számú melléklet 8.17. pont].

1.17.3. Csekély értékű ajándék

Nem változik, hogy a csekély értékű ajándékot bármely kifizető bármely magánszemélynek évente három alkalommal adhat. Változás, hogy a csekély értékű ajándék új meghatározása nem kötődik az áfaszabályhoz, hanem az alkalmanként adott ajándék értékéből az adóév első napján érvényes minimálbér 10 százalékát meg nem haladó részt (2005-ben 5700 Ft) lehet adómentes csekély értékű ajándéknak tekinteni. A csekély értékű ajándékról a kifizetőnek nyilvántartást kell vezetnie. Az ajándék értékének az adómentes értékhatárt meghaladó része attól függően adóköteles, hogy azt a magánszemély milyen jogcímen kapta (pl. lehet reklámajándék, vagy más, a törvényben – az üzleti ajándék kivételével - említett természetbeni juttatás). Ha azonban a természetbeni juttatások között említett esetek egyike sem illik az adóköteles ajándékra, úgy a juttató és a magánszemély között fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni [Szja-tv. 1. számú melléklet 8.19. alpont].

1.17.4. Egyéb juttatás

Adómentes természetbeni juttatásnak minősül a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók részére kulturális, sport- és egyéb rendezvények alkalmával természetben nyújtott vagyoni érték, így különösen a szállás, étkezés, utazás és a rendezvényhez szokásszerűen kapcsolódó juttatások értéke. A közoktatásról szóló törvény szerint ilyen gyermekek, tanulók azok, akikről orvosi szakvélemény állapította meg, hogy életkilátásaik szempontjából hátrányos helyzetet előidéző betegségekben, fogyatékosságokban szenvednek [Szja-tv. 1. számú melléklet 8.22. pont].

1.17.5. Csoportos létszámleépítés

Új adómentes juttatás kerül bevezetésre 2005-től a csoportos létszámleépítés miatt elbocsátott/elbocsátandó munkavállalók újraelhelyezkedésének támogatása céljából. Ha a munkáltató, a volt munkáltató az elbocsátott/elbocsátandó munkavállalói részére át-, illetve továbbképzést, munkajogi, illetve pszichológiai tanácsadást biztosít, e szolgáltatások adómentesek [Szja-tv. 1. számú melléklet 8.29. pont].

1.17.6. Utazási bérlet, jegy juttatása

Januártól megszűnik az a lehetőség, hogy a munkáltató a munkába járásra szolgáló bérlet, jegy leadása nélkül a bérlet, a jegy árának 80, illetve 86 százalékát adómentes költségtérítésként fizethesse ki. 2005-től az adómentes juttatás feltétele a jeggyel, illetve számlával történő elszámolás, valamint hogy a bérleten vagy a jegyen a magánszemély utazási igazolványának száma, ennek hiányában a magánszemély nevére szóló számla igazolja a magánszemély által történt felhasználást.

Adómentes a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló kormányrendelet szerinti munkába járás céljából juttatott bérlet, menetjegy, akkor is, ha a juttatást a munkáltató a nevére szóló számla ellenében történő térítés formájában adja [Szja-tv. 3. számú melléklet II. Fejezetének megszűnt 7. pontja, 1. számú melléklet 5.7. pontja, 1. számú melléklet 8.29. pontja].

1.17.7. Iskolakezdési támogatás

2005-től 17 ezer forintra emelkedik az adómentes iskolakezdési támogatás adómentes összege. Az iskolakezdési támogatást továbbra is mindkét szülő igénybe veheti. Meghosszabbodik a felhasználási időszak, immár a tanév első napját megelőző és követő 60 napon belül juttatható adómentesen az említett támogatás (2004-ben a tanév első napját megelőző 60, illetve az azt megelőző 30 nap volt a kedvezményezett időszak) [Szja-tv. 1. számú melléklet 8.30. pont].

1.17.8. Egyes tevékenységekhez kapcsolódó adómentességek

1.17.8.1. Falusi vendégfogadás adómentes bevételi határa

A falusi vendégfogadás adómentes bevételi határa 700 ezer forintról 800 ezer forintra emelkedik [Szja-tv. 1. számú melléklet 4.12. pont].

1.17.8.2. Termőföld átruházása

Adómentes 2005. január 1-jétől a termőföld értékesítéséből származó jövedelem, ha a termőföldet értékesítő magánszemély éves összes jövedelme a 3 400 000 forintot nem haladja meg, és a termőföld-értékesítésből származó, az adóévben megszerzett jövedelem nem haladja meg a 200 000 forintot. További feltétel, hogy a termőföldet a magánszemély olyan regisztrált mezőgazdasági termelőnek adja el, aki azt legalább öt évig mezőgazdasági célra hasznosítja, vagy olyan magánszemélynek értékesíti, aki mezőgazdasági társas vállalkozás alkalmazottja, és e földet az őt alkalmazó társas vállalkozásnak legalább tíz évre bérbe adja. Ha a termőföld-átruházás részaránytulajdon megszűnését eredményezi, az átruházásból származó jövedelem az említett jövedelemkorlátoktól függetlenül mentes, ha a vevő az előbbi feltételeknek megfelel.

Szintén jövedelemkorlátoktól függetlenül mentes az átruházás, ha a vevő magánszemély is regisztrációs számmal rendelkező olyan mezőgazdasági termelő, aki állattenyésztést folytat, és az általa használt földterület nem éri el az ágazati jogszabály szerint számított mértéket (azaz a mérték eléréséig történő vásárlás jogosít adómentességre). Ekkor is feltétel, hogy a termőföldet a vevő öt évig az állattartó telep takarmányozása céljából használja, vagy e földet szintén alkalmazottként legalább tíz évre az őt alkalmazó társas vállalkozásnak takarmánytermelés céljából bérbe adja.

A termőföld-átruházás abban az esetben is adómentes, ha az átruházás magánszemély részére birtok-összevonási céllal, vagy települési önkormányzat részére szociális földprogram céljából, vagy a Nemzeti Földalap javára történik.

Ha az átruházás adómentessége a vevő számára előírt feltételek teljesítésétől függ, az adómentesség csak akkor érvényesíthető, ha közokiratban nyilatkozik, hogy vállalja a feltételeket, s amennyiben valótlanul nyilatkozik, és utóbb az adóhatóság adóhiányt állapít meg, az a vevőt terheli. Ha a vevő a nyilatkozatában foglaltakat (azok bármelyikét) nem teljesíti, a vételi szerződésben meghatározott árat nála ingatlanátruházásból származó jövedelemként kell figyelembe venni akkor, amikor a nyilatkozata szerinti vállalást megszegte.

Kötelező a magánszemélynek adóbevallást adnia, ha az átruházó magánszemély az előzőeknek megfelelő adómentességet érvényesít. Az adóbevallásban fel kell tüntetnie az adómentesség okául szolgáló tényt, körülményt [Szja-tv. 1. számú melléklet 9.5. pontja].

1.18. A mezőgazdasági őstermelőket érintő változások

1.18.1. A mezőgazdasági őstermelő fogalma

2005-től kiegészül a mezőgazdasági őstermelők körébe tartozó magánszemélyek meghatározása. E szerint mezőgazdasági őstermelőnek minősül a regisztrált mezőgazdasági termelő, a termőföldről szóló törvény szerint családi gazdálkodónak minősülő magánszemély és e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja is az olyan bevételeire nézve, amelyeket a törvény szerinti őstermelői tevékenységéből szerzett, függetlenül attól, hogy van-e vagy nincs őstermelői igazolványa [Szja-tv. 3. § 18. pont].

1.18.2. A mezőgazdasági kistermelő meghatározása

Mezőgazdasági kistermelő az a mezőgazdasági őstermelő, akinek az e tevékenységéből az adóévben megszerzett bevétele a 7 millió forintot nem haladja meg. A módosítás értelmében a mezőgazdasági kistermelői bevételi öszszeghatár – amely egyben az átalányadózás választhatóságának értékhatára is - 6 millió forintról 7 millió forintra emelkedett. Ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági kistermelő egyszerűsített bevallási nyilatkozat megtételére jogosító bevételi határa 3 millió forintról 4 millió forintra nőtt.

Az egyéni vállalkozónál érvényes szabályokhoz hasonlóan a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő csökkentheti bevételét az általa megfizetett helyi iparűzési adó összegének 50 százalékával (ez az arány a 2004. évben 25 százalék).

A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő a szakmunkástanuló továbbfoglalkoztatása és a korábban munka nélküli magánszemély foglalkoztatása mellett a 2005. évtől a szabadságvesztésből szabaduló személy, illetve a pártfogó felügyelet alatt álló személy foglalkoztatása esetén 12 hónapon keresztül csökkentheti adóalapját ezen meghatározott körbe tartozó alkalmazottak után fizetett társadalombiztosítási járulék összegével.

A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő veszteségelhatárolásra jogosult. A 2004-ben hatályos, 2005-ben is változatlan szabályozás alapján a mezőgazdasági őstermelő az elhatárolt veszteséget bármely későbbi adóév (de legkésőbb az őstermelői tevékenység megszüntetésének adóéve) őstermelői tevékenységéből származó jövedelmével szemben – döntése szerinti megosztásban - elszámolhatja. Ezzel összefüggő törvényi változás az, hogy a 2003. december 31-éig keletkezett, az őstermelői tevékenységből származó jövedelemmel szemben még nem érvényesített elhatárolt veszteség a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint számolható el, ugyanakkor átmeneti szabály rögzíti, hogy a 2004. évben teljesített adóelőleg-fizetésnél figyelembe vett elhatárolt veszteségre választhatók az szja-törvény 2004. január 1-jén hatályos rendelkezései.

A családi gazdálkodóra is kiterjed a 2005. évtől az egyéni vállalkozói tevékenység mellett őstermelői tevékenységet is folytató magánszemélyre vonatkozó bevételi és költségmegosztási szabály, abban az esetben, ha nem őstermelői tevékenységet folytatnak, hanem önálló tevékenységből (pl. bérszántás) származó bevételt szereztek.

Az egyéni vállalkozók esetében bekövetkezett értékcsökkenési leírási szabályváltozásokat a mezőgazdasági őstermelők esetében is alkalmazni kell.

A regisztrált mezőgazdasági termelő őstermelői igazolvány hiányában is őstermelőnek bizonyul, ezért ha a kifizető a regisztrált őstermelő számára értékesített termékek ellenértékét fizeti ki, akkor az ilyen őstermelőnek nem az őstermelői igazolványát (mivel nincs neki), hanem a regisztrációját tanúsító iratot kell bemutatni a kifizetőnek [Szja-tv. 3. § 19. pont és 78/A § (4) bekezdés, 21. § (1) bekezdés b) pont, 22. § (2) bekezdés, 22. § (7) bekezdés d) pont, 46. § (2) bekezdés a) pont].

1.19. Az egyéni vállalkozókat érintő módosítások

1.19.1. Az egyéni vállalkozó meghatározása

2005. évtől egyéni vállalkozó a közjegyző a közjegyzőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében. Ez alól kivételt képez, ha e tevékenységét közjegyzői iroda tagjaként folytatja [Szja-tv. 3. § 17. pont].

1.19.2. A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó

1.19.2.1. Az osztalékalap adója

Az elkülönülten adózó jövedelmek lineáris adómértékével egyező mértékben emelkedik az egyéni vállalkozó által a kedvezményes osztalékrész után fizetendő adó mértéke is. Így az egyéni vállalkozói osztalékalapnak azon része után, amely nem haladja meg a vállalkozói kivét 30 százalékát, a fizetendő adó mértéke a jelenlegi 20 százalékról 25 százalékra emelkedik. A 30 százalékot meghaladó rész után fizetendő adómérték változatlanul 35 százalék [Szja-tv. 49/C § (7) bekezdése].

1.19.2.2. Foglalkoztatási kedvezmények

Az egyéni vállalkozó a szakmunkástanuló továbbfoglalkoztatása és a korábban munka nélküli magánszemély foglalkoztatása mellett a szabadságvesztésből szabaduló, illetve a pártfogó felügyelet alatt álló személy után is csökkentheti az adóalapot 12 hónapon át az e személyek keresete alapján fizetett társadalombiztosítási járulékkal.

Új adókedvezmény kerül bevezetésre az egyéni vállalkozók részére a foglalkoztatás ösztönzése érdekében, amennyiben megfelelnek a törvényben előírt egyéb feltételeknek. A kedvezmény az alkalmazottak számának növekedéséhez kapcsolódik. Az egyéni vállalkozó csökkentheti a vállalkozói bevételét az átlagos statisztikai állomány növekedése és az adóév első napján érvényes havi minimálbér 12-szeresének szorzataként meghatározott öszszeggel. A kedvezmény igénybevételének további feltétele, hogy az egyéni vállalkozó által foglalkoztatottak átlagos statisztikai létszáma nem haladhatja meg az öt főt.

Az állományi létszám növekedése az adóévi átlagos állománya és az azt megelőző év átlagos állományi létszámának a különbözete. A törvény külön meghatározza az átlagos állományi létszám megállapításának módját. E szerint az átlagos állományi létszámot úgy kell megállapítani, hogy minden egyes munkavállalónak az adóévben munkaviszonyban töltött naptári napjait összegezve, azt el kell osztani az adóév napjainak számával két tizedesre kerekítve.

A számításnál figyelmen kívül kell hagyni azokat a munkavállalókat, akik az egyéni vállalkozónál a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint kapcsolt vállalkozásnak minősülő munkáltatónál (cégnél) munkaviszonyban, munkaviszony jellegű jogviszonyban, személyes közreműködéssel járó társasági jogviszonyban munkát végeztek.

A Tao-tv. meghatározásában kapcsolt vállalkozás

– az adózó és az a személy, amelyben az adózó – a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik,

– az adózó és az a személy, amely az adózóban – a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik,

– az adózó és más személy, ha harmadik személy – a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik,

– a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az előző alpontokban meghatározott viszonyban áll,

azzal, hogy

– többségi irányítást biztosító befolyásnak minősül az is, ha valamely személy jogosult a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok többségének kinevezésére vagy leváltására,

– a többségi irányítást biztosító befolyás meghatározásához a közeli hozzátartozók szavazati jogát együttesen kell figyelembe venni.

Szintén figyelmen kívül kell hagyni a szülési szabadságon lévők, a betegség miatt 30 napon túli keresőképtelenek, a sorkatonai szolgálaton levők és a fogvatartottak munkából való távollétének naptári napjait.

A kezdő egyéni vállalkozó esetén az adóévet megelőző adóév átlagos állományi létszámát nullának kell tekinteni, így a növekedése az éves átlagos állományi létszámmal egyezik meg, amit a havi minimálbér tizenkétszeresének 365-tel történő osztása és a tevékenység naptári napjainak számával történő szorzása által kapott évesített összeggel kell megszorozni. A tevékenységét megszüntető egyéni vállalkozó esetében is az előbbiek szerint kell a minimálbér évesítését elvégezni.

A kedvezményhez szankció is kapcsolódik. Ha az átlagos állományi létszám csökken, akkor a vállalkozónak növelt összegben kell visszafizetnie a korábban igénybe vett kedvezményt. Az átlagos állományi létszám csökkenése és a minimálbér évesített összegének szorzataként kiszámított összeg 1,2-szeresét bevételnövelő tételként kell figyelembe venni. Az így kiszámított bevételnövelő összeget azonban csökkenti a létszámcsökkenés évét megelőző negyedik adóévben érvényesített kedvezmény összege.

Ha az egyéni vállalkozó megszünteti tevékenységét, szintén növelni kell a bevételt a korábbiakban leírt módon, kivéve azt az esetet, ha a tevékenység az egyéni vállalkozó cselekvőképességének elvesztése vagy halála miatt történik. Természetesen csak azzal az összeggel kell ilyenkor a bevételt megnövelni, amelyet korábban még nem kellett bevételként figyelembe venni.

Ha az adóévben valamely munkavállaló szülési szabadságra, gyermekgondozási segélyre ment, behívták katonának, börtönbe csukták vagy meghalt, nem kell a bevételt növelni, ha a leírt módon kiszámított összeg nem haladja meg az adóév első napján érvényes havi minimálbér összegét.

Ha az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó átalakul egyszemélyes társasággá, a megszűnésre vonatkozó visszafizetési kötelezettség emiatt nem terheli [Szja-tv. 49/A § (2) bekezdés b) pont, 49/B § (5)–(6) bekezdés és (19) bekezdése].

1.19.2.3. K+F tevékenység kedvezménye

A jelenlegi szabályozás szerint az egyéni vállalkozó csökkentheti bevételét az alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés érdekében felmerült kiadásból a költségként elszámolt összegével vagy választása alapján az állományba vett nem anyagi jószágra az adóévben elszámolt értékcsökkenéssel. Nem vehető azonban igénybe a kedvezmény olyan kutatás-fejlesztés költségként elszámolt kiadására, amelyet az egyéni vállalkozó valamely más társasági adóalanytól vagy más egyéni vállalkozótól rendelte meg közvetlenül.

A szabályozás annyiban módosul, hogy ha az egyéni vállalkozó nem saját maga végez kutatás-fejlesztési tevékenységet, akkor a költségként elszámolt kiadással nemcsak akkor nem csökkentheti a bevételét, ha közvetlenül valamely társaságiadó-alanytól vagy más egyéni vállalkozótól rendelte meg azt, hanem akkor sem, ha a megrendelést az említett személyek közvetve teljesítették. Így 2005-től a teljesített szolgáltatás nyújtójának (megrendelés teljesítőjének) nyilatkoznia kell, hogy a teljesítéshez nem vette igénybe társaságiadó-alany, illetve egyéni vállalkozó szolgáltatását. Ilyen nyilatkozat hiányában a kedvezmény nem érvényesíthető [Szja-tv. 49/B § (6) bekezdés c) pont].

1.19.2.4. Helyi iparűzésiadó-kedvezmény

Az egyéni vállalkozó az iparűzési adónak a 2005. évtől a jelenlegi 25 százalék helyett 50 százalékával csökkentheti a bevételét, és továbbra is feltétel, hogy az egyéni vállalkozónak ne legyen az év végén nyilvántartott köztartozása [Szja-tv. 49/B § (6) bekezdés e) pont].

1.19.2.5. Szabadalom, mintaoltalom

Új bevételcsökkentő kedvezmény támogatja az innovációt. E szerint az egyéni vállalkozó csökkentheti vállalkozói bevételét a szabadalom, a használati és formatervezési mintaoltalom magyarországi megszerzése és fenntartása érdekében felmerült kiadásból az adóévben elszámolt összeggel. Ez gyakorlatilag kétszeres elszámolási lehetőséget biztosít az ilyen költségek esetében. Ezzel a lehetőséggel azonban csak a kis- és középvállalkozások élhetnek, vagyis a 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató azon vállalatok, amelyek éves nettó árbevétele nem haladja meg a 50 millió eurót, vagy mérlegfőösszegük nem haladja meg a 43 millió eurót. A kedvezmény érvényesítésének további feltétele, hogy a megszerzés és fenntartás költsége nem minősülhet a külön kedvezményre jogosító alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy kísérleti fejlesztés költségének [Szja-tv. 49/B § (6) bekezdés h) pont].

1.19.2.6. Veszteségelhatárolás

Új rendelkezés kapcsolódik a veszteségelhatárolás szabályozásához, amely alapján a 2003. december 31-éig keletkezett, a vállalkozói jövedelemmel szemben még nem érvényesített elhatárolt veszteség a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint számolható el. Ehhez kapcsoló átmeneti szabály, hogy a 2004. évben teljesített adóelőleg-fizetésnél figyelembe vett elhatárolt veszteségre az egyéni vállalkozó választhatja az szja-törvény 2004. január 1-jén hatályos rendelkezéseit. Az egyéni vállalkozó a 2004-ben hatályos szabályok alapján, 2005-ben is változatlan szabályozás alapján, az elhatárolt veszteségét bármely későbbi adóévben (de legkésőbb az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésének adóévében) a vállalkozói jövedelmével szemben – döntése szerinti megosztásban – elszámolhatja [Szja-tv. 49/B § (7) bekezdés h) pont, módosító törvény 301. § (10) bekezdése].

1.19.2.7. Külföldi telephely

A 2005. évtől részletes szabályokat tartalmaz a törvény arra vonatkozóan, hogy a külföldi telephellyel is rendelkező egyéni vállalkozónak hogyan kell az adóalapját meghatározni. Külön szabályozás vonatkozik arra az esetre, ha az egyéni vállalkozónak olyan országban van telephelye, amellyel Magyarországnak van a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye és külön szabály arra az esetre, amikor nincs ilyen egyezmény. Az első esetben az egyéni vállalkozó alapvetően a Magyarországon felmerült bevételek és kiadások figyelembevételével állapítja meg az adóalapját. A bevételeket, a bevételt csökkentő és növelő tételeket, kedvezményeket telephelyenként kell figyelembe venni aszerint, hogy a külföldi telephelynél vagy a belföldinél merültek fel. Az olyan tételeket, amelyek esetében nem lehet egyértelműen megállapítani a telephelyi kötődést, a bevételek arányában kell a külföldi-belföldi telephelyek között megosztani. Ugyanez vonatkozik a vállalkozói kivétre is.

Abban az esetben, ha a vállalkozónak a telephelye olyan országban van, amellyel Magyarországnak nincs a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye, akkor az egyéni vállalkozó adóalapját a teljes bevétel és az ahhoz kapcsolódó költségek figyelembevételével kell, hogy megállapítsa, majd az erre az adóalapra meghatározott fizetendő adó összegét csökkentheti a külföldön már megfizetett adó 90 százalékával, illetve a törvényben leírtak szerint számított átlagos személyijövedelemadó-kulcsnak a külföldi telephelyre jutó adóalapra számított összegével. A két érték közül a kisebb vehető figyelembe [Szja-tv. 49/B § (8)–(10) és (15) bekezdése].

1.19.2.8. Fejlesztési tartalék

Nem oldható fel a fejlesztési tartalék adó és késedelmi pótlék fizetése nélkül olyan tárgyi eszköz beruházásként történő elszámolása címén, amelyhez az egyéni vállalkozó ingyenesen jutott, vagy amelyre értékcsökkenést elszámolni nem lehet (pl. földterület) [Szja-tv. 49/B § (16) bekezdése].

1.19.2.9. Értékcsökkenés

Az értékcsökkenési leírásból kizárt tárgyi eszköz, nem anyagi javak esetében kimondja a törvény, hogy a nyilvántartásba vett beruházási költség az értékesítéskor költségként elszámolható [Szja-tv. 11. számú melléklet I. Fejezetének 22. pontja].

Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog (az ún. praxisjog) megszerzésére fordított kiadást eddig a törvény nem nevesítette a jellemzően előforduló költségek között, továbbá egyértelmű előírást sem tartalmazott a beszerzésre fordított ár értékcsökkenési leírás formájában történő elszámolására. A módosult szabály a nem anyagi javak között sorolja fel a működtetési jogot, s előírja, hogy az egyéni vállalkozónak e nem anyagi jószág beruházási költségét azokra az évekre kell felosztania, amelyekben azt egyéni vállalkozásában várhatóan használni fogja [Szja-tv. 11. számú melléklet II. Fejezetének 1. b) alpontja és 3. e) pontja].

Az egyéni vállalkozó a 2003. és 2004. évben beszerzett, előállított, a 14,5 és 33 százalékos leírási kulcs alá tartozó tárgyi eszközeire, továbbá a 2003-ban vagy 2004-ben vásárolt, előállított szellemi termékre, kísérleti fejlesztés aktivált értékére 50 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthetett. A módosítás e gyorsított értékcsökkenés lehetőségét 2005. január 1-jétől időbeli korlátozás nélkül biztosítja [Szja-tv. 11. számú melléklet II. Fejezetének 2. m) pontja].

Az egyéni vállalkozó értékcsökkenési leírást számolhat el a kortárs képzőművészeti alkotás beszerzési költsége után. Kortárs képzőművészeti alkotásnak minősül a naptári év első napján élő művész képzőművészeti alkotása. A kortárs képzőművészeti alkotás beszerzési árát 5 év vagy ennél hosszabb idő alatt lehet leírni [Szja-tv. 11. számú melléklet II. Fejezete 1. a) pont af) alpontja, 2. f) alpontja és 3. e) alpontja].

1.19.2.10. Vállalkozói kivét

2004-től bekerült a törvényi szabályozás közé, hogy vállalkozói kivétnek kell tekinteni az egyéni vállalkozó által elszámolt költségnek azt a részét, amely a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezésekben jellemzően előforduló költségként nincs megemlítve, és amelyek akár csak részben a saját vagy a családja szükségleteinek kielégítése céljából merültek fel. Ez a szabály enyhül 2005-től, így ha a vállalkozói tevékenység hatókörében, annak feltételeként (ideértve az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeit is) szükséges eszközök, berendezések használata, vagy valamilyen szolgáltatás igénybevétele a lakástól elkülönített telephelyen vagy egyébként más, a lakáson kívüli helyen folytatott egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos, csak akkor kell kivétnek tekinteni az elszámolt költséget, ha a törvény ezt kifejezetten elrendeli. Ilyen előírást azonban az egyéni vállalkozó esetében csak az autópálya-matrica magáncélú használatára vonatkozóan tartalmaz a törvény, ekkor választási lehetőséget adva arra, hogy a magáncélú használat tételes megállapítása helyett az egyéni vállalkozó a matrica értékének felét tekintse vállalkozói kivétnek [Szja-tv. 16. § (4) bekezdés].

1.19.2.11. Csekély összegű ("de minimis") támogatások

Az egyéni vállalkozókat érintő módosítás, hogy a jövő évtől az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) rendelkezései határozzák meg, hogy mely tevékenységekkel összefüggésben alkalmazandók a csekély összegű támogatásokra vonatkozó szabályok (azaz gyakorlatilag korlátozások). A "támogatás" kifejezés e helyen szélesebb értelemben használatos, a tulajdonképpeni költségvetési támogatáson kívül magában foglalja az adóban nyújtott kedvezményeket (adólevonásokat, adóalap-csökkentéseket). Az Art. rendelkezése szerint csekély összegű ("de minimis") támogatás az EK Szerződés 87. és 88. cikkeiben foglaltaknak a "de minimis" támogatásra való alkalmazásáról szóló 2001. január 12-i 69/2001. (EK) bizottsági rendelet hatálya alá tartozó támogatás. A 69/2001. (EK) bizottsági rendelet 1. cikkének a) pontjától eltérően a nemzetközi áruszállítást nem végző adózó igénybe vehet csekély összegű ("de minimis") támogatást. A 69/2001. (EK) bizottsági rendelet 1. cikke a) pontjának megfelelően az EK Szerződés I. mellékletében felsorolt termékek termeléséhez, feldolgozásához és kereskedelméhez kapcsolódó tevékenységekhez csekély összegű ("de minimis") támogatás nem vehető igénybe.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény előírásai szerint csekély összegű ("de minimis") támogatásként határozza meg az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés bevételcsökkentő kedvezményét, a kisvállalkozói kedvezményt, a kisvállalkozások adókedvezményét, valamint 2005. január 1-jétől a foglalkoztatásbővítés és a szabadalom, mintaoltalom bevételcsökkentő kedvezményét. Ezek a kedvezmények – immár figyelemmel az Art. szabályaira – nem érvényesíthetők akkor, ha az adott tevékenységgel összefüggésben az EU előírásai szerint kedvezmény nem érvényesíthető. Ha pl. mezőgazdasági és ipari tevékenységet egyidejűleg folytató egyéni vállalkozó gépberuházást hajt végre, adóalap-kedvezmény csak az ipari tevékenységet szolgáló beruházás után vehető igénybe, ugyanis a mezőgazdasági tevékenységhez nem kapcsolódhat "de minimis" támogatás [Art. 178. § 30. pont].

1.19.3. Átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozók

Az átalányadózás választásának bevételi értékhatára általános esetben 4 millió forintról 8 millió forintra, a kereskedői tevékenységet folytatók esetén 22 millió forintról 40 millió forintra emelkedik. Az átalányadózók a 2005. évtől a kétkulcsos, sávos adótábla szerint állapítják meg adófizetési kötelezettségüket.

Új előírás szabályozza a külföldi telephely működéséből eredő bevétellel kapcsolatos adóegyezményi rendelkezések figyelembevételét, illetőleg a külföldön megfizetett adó beszámítását [Szja-tv. 50-57. §-ok].