9.1. Munkabér
A munkavállalónak munkaviszonya alapján a munkáltatótól munkabér jár, az ettől eltérő megállapodás érvénytelen. A munkabért a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban, illetve a munkaszerződésben foglaltaknak megfelelően kell fizetni. Eltérő megállapodás hiányában a munkaszerződésben megállapított személyi alapbérnek megfelelő munkabér illeti meg a dolgozót.
A munkavállaló a munkabérére vonatkozó igényéről előre nem mondhat le. A levonásmentes munkabérrész nem ruházható át. Munkaviszonyra vonatkozó szabály megtilthatja a jövőben esedékessé váló munkabérigény átruházását is.
A munkáltató nem élhet beszámítással a levonásmentes munkabér-követeléssel szemben vagy egyébként, ha azt munkaviszonyra vonatkozó szabály tiltja.
9.1.1. A munkabér megállapítása
A munkavállalót megillető munkabér időbérként vagy teljesítménybérként, illetve a kettő összekapcsolásával állapítható meg. A személyi alapbért időbérben kell meghatározni.
9.1.1.1. Egyenlő munkáért egyenlő bér
A bérezésnél is meg kell tartani az egyenlő bánásmód követelményét, az egyenlő, illetve egyenlő értékűként elismert munka díjazásakor. A munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, illetve felelősséget kell figyelembe venni. Ebből a szempontból munkabérnek minősül minden, a munkavállaló részére a munkaviszonya alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás.
A munkaköri besoroláson vagy teljesítményen alapuló munkabért is úgy kell megállapítani, hogy az az egyenlő bánásmód követelményének megfeleljen.
9.1.1.2. Minimálbér
Személyi alapbérként, illetve teljesítménybérként – a meghatározott feltételeknek megfelelően – legalább a kötelező legkisebb munkabér jár. A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér kötelező legkisebb összege a teljes munkaidő teljesítése és havibér alkalmazása esetén 53 000 forint, hetibér alkalmazása esetén 12 200 forint, napibér alkalmazása esetén 2440 forint, órabér alkalmazása esetén 305 forint. Ha a munkaidő a teljes munkaidőnél rövidebb, a havi, heti és napi bértételt a munkaidő eltérő mértékével arányosan csökkentve, az órabértételt pedig a fenti összeggel, illetve annak arányosan változó összegével kell figyelembe venni.
Teljesítménybérezés esetén a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló havi munkabérének (tiszta teljesítménybér, illetve garantált bér és teljesítménytől függő mozgó bér együttes) kötelező legkisebb összege a teljesítménykövetelmények százszázalékos és a teljes munkaidő teljesítése esetén 53 000 forint.
Az órabértételt, ha a teljes munkaidő napi 8 óránál
– rövidebb, arányosan növelt mértékben,
– hosszabb, arányosan csökkentett mértékben
kell figyelembe venni.
A gazdasági és közlekedési miniszter meghatározott körben – különösen a fiatal munkavállalók, a megváltozott munkaképességűek és a részfoglalkoztatásúak tekintetében – a kötelező legkisebb munkabér alól az Országos Érdekegyeztető Tanács egyetértésével eltérést engedélyezhet, ha ez a foglalkoztatás érdekében szükségesnek mutatkozik.
9.1.2. Teljesítménykövetelmény
A teljesítménykövetelményt a munkáltató olyan előzetes – objektív mérésen és számításon alapuló – eljárás alapján köteles meghatározni, amely kiterjed a követelmény rendes munkaidőben történő százszázalékos teljesíthetőségének vizsgálatára. A teljesítménykövetelmény megállapítása során tekintettel kell lenni a munkáltató működési körébe tartozó feltételekre, így különösen a munkavégzés, a munkaszervezés és az alkalmazott technológia objektív körülményeire.
A teljesítménykövetelményt és a teljesítménybér-tényezőket alkalmazásuk előtt írásban közölni kell a munkavállalóval. Írásbeli közlésnek minősül a tájékoztatás helyben szokásos módon történő közzététele.
A teljesítménykövetelmény megállapításával kapcsolatos vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy eljárása nem sértette meg a teljesítménykövetelmény megállapítására vonatkozó szabályokat, valamint a jóhiszeműség és a tisztesség követelményét.
A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóra irányadó teljesítménybér-tényezőket úgy kell megállapítani, hogy a teljesítménykövetelmény százszázalékos teljesítése és a teljes munkaidő ledolgozása esetén a munkavállalónak járó munkabér legalább a kötelező legkisebb munkabér mértékét elérje; ettől érvényesen eltérni nem lehet.
9.1.2.1. Garantált bér
Ha a teljesítménykövetelmény teljesítése jelentős részben nemcsak a munkavállalón múlik, garantált bér megállapítása is kötelező.
9.1.3. Természetbeni munkabér
Munkaviszonyra vonatkozó szabály természetbeni munkabért állapíthat meg olyan árucikkben vagy szolgáltatásban, amely a munkavállaló és családtagjai szükségleteinek kielégítéséhez járul hozzá. A természetbeni munkabér a pénzben meghatározott munkabér húsz százalékát nem haladhatja meg. Nem adható természetbeni munkabérként szeszes ital vagy más, az egészségre káros élvezeti cikk.
9.2. Bérpótlékok
Amennyiben munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása bérpótlék fizetését írja elő, annak számítási alapja – eltérő megállapodás hiányában – a munkavállaló személyi alapbére.
9.2.1. Éjszakai munkavégzés bérpótléka
Éjszakai munkavégzés esetén a munkavállalót tizenöt százalékos bérpótlék is megilleti (lásd a 7.2.2. pontot!).
9.2.2. Műszakpótlék
A több műszakos munkaidő-beosztásban, illetve a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállalónak délutáni, illetőleg éjszakai műszakpótlék jár. A délutáni műszakos munkavégzésnél a műszakpótlék mértéke tizenöt százalék, az éjszakainál harminc százalék. A megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállalót a délutáni műszak után további öt, az éjszakai műszak után további tíz százalék műszakpótlék illeti meg.
9.2.3. Rendkívüli munka pótléka
A munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan, illetve a munkaidőkereten felül végzett munka esetén ötvenszázalékos pótlék jár. Munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása előírhatja, hogy ellenértékként - pótlék helyett – szabadidő jár, ami nem lehet kevesebb a végzett munka időtartamánál.
A munkaidő-beosztás szerinti pihenőnapon (pihenőidőben) végzett munka esetén a pótlék mértéke száz százalék. A pótlék mértéke ötven százalék, ha a munkavállaló másik pihenőnapot (pihenőidőt) kap.
A szabadidőt, illetve pihenőnapot (pihenőidőt) – eltérő megállapodás hiányában - legkésőbb a rendkívüli munkavégzést követő hónapban kell kiadni. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a szabadidőt, illetve a pihenőnapot legkésőbb az adott munkaidőkeret végéig kell kiadni.
A rendkívüli munkavégzés ellenértékeként – a rendes munkabéren felül – átalány is megállapítható.
Nem jár pótlék annak, aki a munkaideje beosztását, illetve felhasználását maga határozza meg.
9.2.4. Ügyelet, készenlét díjazása
Ügyeletért a személyi alapbér negyven, készenlétért a személyi alapbér húsz százalékának megfelelő munkabér jár.
Ha az ügyeletet, illetve a készenlétet teljesítő munkavállalót munkára veszik igénybe, a rendkívüli munkavégzés időtartamára a rendkívüli munkavégzésnél írtak szerint jogosult ellenértékre.
A munkáltató jogosult átalánydíjazást is megállapítani.
9.2.5. Munkaszüneti napon végzett munka díja
Munkaszüneti napon a munkaidő-beosztás alapján munkát végző
– havidíjas munkavállalót – a havi munkabérén felül – a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabére,
– teljesítménybérrel vagy órabérrel díjazott munkavállalót – a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabérén felül – távolléti díja illeti meg.
A munkaszüneti napon rendkívüli munkavégzésre kötelezett munkavállalót a fenti munkabéren felül a rendkívüli munka utáni pótlék is megilleti.
9.2.6. Vasárnapi pótlék
Vasárnapi munkavégzésért a munkavállalót a rendes munkabérén felül ötvenszázalékos bérpótlék illeti meg, ha a munkavégzésre
– három vagy ennél több műszakos munkarendben,
vagy
– a heti pihenőnap összevonása alapján
a munkaidő-beosztása szerint, rendes munkaidőben kerül sor.
Nem jogosult vasárnapi pótlékra azonban
– a megszakítás nélküli munkarendben, illetve munkakörben,
– a rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónál, illetve munkakörben foglalkoztatott,
– a részmunkaidő esetén a felek megállapodása alapján rendes munkaidőben kizárólag szombaton és vasárnap foglalkoztatott, valamint
– az idénymunkát végző
munkavállaló.
9.3. Álláspénz
A gazdaságilag indokolt esetben átmenetileg a munkaszerződésben előírtnál rövidebb munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót a kiesett munkaidőre - munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérő rendelkezése hiányában – a személyi alapbére illeti meg.
A munkavállalót, ha a munkáltató működési körében felmerült okból nem tud munkát végezni, az emiatt kiesett munkaidőre is személyi alapbére illeti meg.
9.4. Távolléti díj
Ha munkaviszonyra vonatkozó szabály elrendeli, a munkavállaló munkabérét távolléti díjára ki kell egészíteni, illetve munkavégzés hiányában távolléti díjat kell fizetni. Távolléti díjat kell fizetni akkor is, ha munkaviszonyra vonatkozó szabály munkavégzés nélkül munkabér fizetését írja elő, annak mértéke meghatározása nélkül.
A munkavállaló részére távolléti díj jár:
– az állampolgári kötelezettségének teljesítése miatt kiesett munkaidőre;
– a közeli hozzátartozója halálakor két munkanapi távollétre;
– a kötelező orvosi vizsgálat (ideértve a terhességgel öszszefüggő orvosi vizsgálatot is) miatti távollét idejére;
– a véradás miatt távol töltött teljes időtartamra, a munkahelyen kívül szervezett véradás esetén legalább négy órára;
– a munkaszüneti nap miatt kiesett időre;
– a szabadság időtartamára;
– a szoptatási munkaidő-kedvezmény idejére;
– a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott munkavégzés alóli felmentés időtartamára.
Amennyiben a munkavállaló a munkáltató engedélye alapján mentesül a munkavégzés alól, az emiatt kiesett munkaidőre megállapodásuk szerint jár díjazás.
9.4.1. A távolléti díj számítása
Távolléti díj címén a távollét idején (időszakában) érvényes személyi alapbér, rendszeres bérpótlék, valamint a munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felül elrendelt rendkívüli munkavégzés miatti kiegészítő pótlék együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár.
A távolléti díj számításánál rendszeres bérpótlék alatt a munkaviszonyra vonatkozó szabályban, illetőleg a munkaszerződésben rögzített azon bérpótlékok értendők, amelyek a munkavállalót munkavégzés esetén folyamatosan megilletik.
9.4.1.1. Műszakpótlék
A távolléti díj számításánál műszakpótlékként a munkavállaló
– két műszakos munkaidő-beosztásban történő foglalkoztatása esetén a személyi alapbére 7,5 százalékát,
– két műszakos munkaidő-beosztásban történő foglalkoztatása esetén, ha az éjszakai műszak aránya a heti, illetőleg havi munkaidőkeret 30 százalékát meghaladja, valamint három műszakos munkaidő-beosztásban történő foglalkoztatása esetén a személyi alapbére 15 százalékát,
– megszakítás nélküli munkarendben történő foglalkoztatása esetén személyi alapbére 20 százalékát
kell figyelembe venni.
9.4.1.2. Kiegészítő pótlék
Ha a munkavállaló a tárgyévet megelőző évben több mint ötven óra – a munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felül elrendelt - rendkívüli munkavégzést teljesített, távolléti díja megállapításánál rendkívüli munkavégzés miatti kiegészítő pótlékot kell figyelembe venni. A kiegészítő pótlék mértéke, ha az irányadó időszakban – a munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felül elrendelt – rendkívüli munkavégzés száz óránál kevesebb volt, a személyi alapbér három százaléka; ha száz óra, vagy ennél több volt, a személyi alapbér öt százaléka. A rendkívüli munkavégzés időtartamának megállapításakor a heti pihenőnapon és a munkaszüneti napon végzett rendkívüli munkavégzés mértékét figyelmen kívül kell hagyni. Ha a munkaviszony a tárgyévet megelőző évben létesült, az óraszámhatárokat arányosan kell figyelembe venni.
9.4.1.3. Havi időbér
Havi időbér esetén
– az egy napra jutó távolléti díj: az egy hónapra megállapított távolléti díj és a tárgyhó munkanapjai számának hányadosa;
– az egy órára járó távolléti díj: az egy napra kiszámított távolléti díj és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a hányadosa.
Nem érvényesül ez a számítás akkor, ha a távolléti díj megegyezik azzal az összeggel, amelyben a munkavállaló munkavégzése esetén részesülne.
9.4.1.4. Órabér
Órabér esetén az egy napra fizetendő távolléti díj: az egy órára megállapított távolléti díj és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a szorzata.
9.4.1.5. Teljesítménybér
Teljesítménybér alkalmazásánál – kivéve, ha a teljesítménytényező egy vagy annál kisebb – a távolléti díj számításakor a munkavállaló távolléte idején érvényes személyi alapbéreként az ekkor érvényes személyi alapbérének – ha ez kisebb, mint a tárgyév január 1-jei személyi alapbér, akkor ez utóbbinak – a munkavállaló tárgyévi teljesítménytényezőjével szorzott összegét kell figyelembe venni.
A tárgyévi teljesítménytényező a munkavállaló megelőző évben elért egy órára jutó teljesítménybérének – ideértve az időbér és a teljesítménybér összekapcsolásán alapuló bér időbér részét, továbbá a garantált bért is – és a tárgyév január 1-jén érvényes egy órára jutó személyi alapbérének a hányadosa. Annak a munkavállalónak a tárgyévi teljesítménytényezője, akinek a munkaviszonya a munkáltatónál a tárgyévben kezdődött, egyenlő a tárgyévi irányadó időszak egy órára jutó teljesítménybérének és az első távollétidíj-fizetés esedékességekor érvényes egy órára jutó személyi alapbérének a hányadosával.
A munkavállaló tárgyévi teljesítménytényezőjét a tárgyév január 1-jével, illetve az első távollétidíj-számítás alkalmával kell rögzíteni.
9.5. Átlagkereset
Amennyiben a munkavállalónak átlagkereset jár, részére az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakra kifizetett munkabér időarányosan számított átlagát kell megállapítani. Az átlagszámításnál a munkabér esedékességétől eltérő időben kifizetett munkabért az esedékes bérfizetési napon teljesített kifizetésnek kell tekinteni. Az átlagkereset számításánál időbér esetén a személyi alapbért az átlagkereset esedékessége időpontjában érvényes összegben kell figyelembe venni.
9.5.1. Az átlagkereset alapja
Az átlagkereset-számítás alapjául az utolsó négy naptári negyedévre kifizetett munkabérek szolgálnak. Ha a munkaviszony a négy naptári negyedévnél rövidebb, az átlagkereset számításakor a dolgozónál számításba vehető naptári negyedév(ek)re, negyedév hiányában pedig az utolsó naptári hónap(ok)ra kifizetett munkabért kell figyelembe venni.
Az irányadó időszakban kifizetett, de az irányadó időszakot meghaladó, meghatározott időtartamra járó munkabérnek, továbbá az irányadó időszakon kívüli időben kifizetett, de az irányadó időszak alatti munkavégzés alapján járó munkabérnek csak az átlagszámítás alapjául figyelembe vehető időszakra eső (időarányos) részét kell az átlagszámításnál a kifizetett munkabér összegébe beszámítani.
Az egy naptári hónapnál rövidebb munkaviszony esetén átlagkeresetként a távolléti díjával azonos összeg tekintendő.
9.5.2. Az átlagkereset kiszámítása
9.5.2.1. Egy órára, egy napra járó átlagkereset
Az egy órára, illetve az egy munkanapra járó átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy a munkavállaló irányadó időszaki munkabérének együttes összegét osztani kell az adott időszakban munkában töltött, valamint a munkabérrel fizetett, de munkában nem töltött órák, illetve munkanapok számával. [Az a naptári negyedév – naptári negyedév(ek) hiányában az a naptári hónap –, amelyben a munkavállalónak kifizetett munkabéréhez osztószám nem tartozik, az irányadó időszak meghatározásánál nem vehető figyelembe.]
9.5.2.2. Havi átlagkereset
Ha munkaviszonyra vonatkozó szabály valamely fizetési kötelezettség megállapításánál havi átlagkereset alkalmazását írja elő, akkor egyhavi átlagkereseten a munkavállaló egynapi átlagkeresetének a huszonkétszerese értendő. Órabér esetén az egynapi átlagkereset az egy órára megállapított átlagkereset és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a szorzata.
9.6. Költségtérítés
A munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni azt a költségét, amely a munkával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése során a munkavállalónál szükségesen és indokoltan merült fel, továbbá a munkáltató érdekében felmerült egyéb szükséges költségeket, ha az utóbbihoz a munkáltató előzetesen hozzájárult.
9.6.1. A munkába járás költségei
A munkába járással összefüggő költségeket a 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet szerint kell megtéríteni. Munkába járásnak minősül a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás és hétvégi hazautazás. Napi munkába járás a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye közötti napi, illetőleg a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres oda- és visszautazása. Hétvégi hazautazásnak minősül, ha a munkavállaló ideiglenesen munkavégzési célból munkahelyével azonos helységbe, illetőleg annak közelébe (napi munkába járással elérhető távolságra) költözik, és onnan hetente egyszeri állandó lakóhelyére utazik.
9.6.1.1. Bérlet, menetjegy
A munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni a munkába járást szolgáló bérlettel vagy teljes árú menetjeggyel való elszámolás ellenében azok díjának
– 86%-át, ha országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályon;
– 80%-át, ha elővárosi vasúton, valamint helyközi díjszabással közlekedő helyi és távolsági autóbuszon
utazik.
9.6.1.2. Saját gépjármű használata
A munkavállaló részére a munkába járáshoz a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben foglalt, a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén elszámolható összeggel azonos költségtérítés jár (3 Ft/km), ha
– a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz;
– a munkavállaló munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni;
– a munkavállaló mozgáskorlátozottsága miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni.
Utóbbi esetben a munkáltató a közigazgatási határon belüli munkába járást is költségtérítéssel járó munkába járásnak minősítheti.
9.7. Juttatások
9.7.1. Támogatások
A munkáltató támogathatja a munkavállalók kulturális, jóléti, egészségügyi szükségleteinek kielégítését, életkörülményeik javítását. A támogatásokat, illetve ezek mértékét a kollektív szerződés határozza meg, de a munkáltató a munkavállaló részére ezen túlmenően is támogatást nyújthat.
9.7.2. Munkaruha
Ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a munkáltató a munkavállalónak munkaruhát köteles biztosítani.
9.7.3. Munkáltatói hozzájárulás
A munkáltató az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárban tag munkavállalói tagdíjfizetési kötelezettségét részben vagy egészben átvállalhatja.
A munkáltató munkáltatói hozzájárulást olyan munkavállalók részére fizethet, akik
– önkéntes nyugdíjpénztár,
– önkéntes egészségpénztár, vagy
– önkéntes önsegélyező pénztár
tagjai.
A munkáltatói hozzájárulással kapcsolatos igények érvényesítésére a munkaügyi jogvita szabályai irányadók. (A munkáltatói hozzájárulás fizetésének részletes szabályait az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény tartalmazza.)
9.8. A munkabér kifizetése
A munkabért forintban kell megállapítani és kifizetni. Nem szabad kifizetni a munkabért utalvány vagy más formában. A kollektív szerződés rendelkezése vagy a munkavállaló megbízása alapján a munkabért, avagy annak meghatározott részét a munkaadó a munkavállaló bankszámlájára átutalhatja.
A munkabért – ha munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása eltérően nem rendelkezik – havonta utólag, egy ízben kell elszámolni és kifizetni. Ha a munkaviszony egy hónapnál rövidebb ideig tart, a munkabért a munkaviszony végén kell elszámolni és kifizetni. Ha a munkavállaló részére járó munkabér vagy annak része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hoszszabb idő múlva állapítható meg, azt ennek megfelelő időpontban kell kifizetni. Előleget azonban – legalább havonta – ilyen esetben is fizetni kell. Amennyiben a munkaviszony a kifizetés előtt megszűnt, a munkabért a munkáltató köteles az esedékesség napján a munkavállaló által megadott címre elküldeni. Az elküldés költségei a munkáltatót terhelik.
A munkabért a munkavállalónak kell kifizetni, kivéve ha erre mást felhatalmaz, illetőleg bírósági vagy más hatósági határozat a pénz felvételében korlátozza.
9.8.1. A bérfizetés időpontja
A munkabért – ha munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása eltérően nem rendelkezik – a tárgyhónapot követő 10-éig kell kifizetni. Ha a bérfizetési nap pihenőnapra vagy munkaszüneti napra esik, a munkabért legkésőbb a megelőző munkanapon kell kifizetni.
A munkabért munkaidőben kell kifizetni, kivéve ha munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérően rendelkezik.
Késedelem idejére a polgári jogi szabályokban meghatározott kamat jár.
9.8.2. Bérfizetés előre
A sorkatonai vagy polgári szolgálat teljesítését követően harminc napon belül munkaviszonyt létesítő vagy a fennálló munkaviszonyában tizennégy napon belül tovább foglalkoztatott munkavállaló részére két hétre járó személyi alapbérét – kérésére – előre ki kell fizetni. Az így kifizetett bért – eltérő megállapodás hiányában – két hónapon belül két részletben lehet levonni. Ha a munkavállaló munkaviszonya előbb megszűnik, a vissza nem térített bér munkabéréből levonható.
A munkáltató – eltérő megállapodás hiányában – legkésőbb a szabadság megkezdése előtti munkanapon köteles kifizetni
– a szabadság idejére eső bérfizetési napon esedékes, valamint
– az igénybe vett rendes szabadság idejére járó munkabért.
9.8.3. A bérfizetés helye
A munkabért a munkavállaló munkahelyén, illetve a munkáltató telephelyén kell kifizetni. Italboltban vagy más szórakozóhelyen munkabér csak az ott dolgozóknak fizethető ki. Ha a munkavállaló a bérfizetési napon jogos okból nem tartózkodik a munkahelyén, illetve a munkáltató telephelyén, akkor kérésére munkabérét a bérfizetés előtti utolsó itt töltött munkanapon kell kifizetni, vagy a munkáltató költségére a tartózkodási helyére kell megküldeni.
9.8.4. Elszámolás
A munkavállaló részére részletes írásbeli elszámolást kell adni a munkabéréről. Az elszámolásnak olyannak kell lennie, hogy a munkavállaló ellenőrizni tudja a kiszámítás helyességét, valamint a munkabérből való levonások jogcímét és összegét.
9.9. Levonás a munkabérből
A munkabérből való levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy a munkavállaló hozzájárulása alapján van helye; ettől érvényesen eltérni nem lehet. A munkáltató a munkavállaló részére adott előlegből eredő követelését azonban a munkabérből levonhatja. Tilos az olyan bérlevonás, amely a munkáltató, annak képviselője vagy közvetítő személy javára szolgál annak fejében, hogy a munkavállaló munkaviszonyt létesítsen, vagy azt megtartsa. Egyebekben a munkabérből való levonásra a bírósági végrehajtási jogszabályok az irányadók.
9.9.1. Végrehajtói letiltás
A munkáltató köteles a dolgozó munkabéréből a végrehajtói letiltásban meghatározott összeget levonni és – a letiltásban foglalt felhívás szerint – kifizetni a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen átutalni a végrehajtói letéti vagy más számlára. A munkáltató kötelessége, hogy legkésőbb a letiltás átvételét követő munkanapon
– értesítse a dolgozót a letiltásról,
– intézkedjék, hogy a munkabér esedékessé válásakor (a kifizetésének napján) a letiltott összeget a munkabérből vonják le, és fizessék ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen utalják át a végrehajtói letéti vagy más számlára,
– értesítse a letiltás foganatosításának akadályáról a letiltást kibocsátó szervet.
Ha a munkavállaló munkabéréből a rendszeresen, időszakonként visszatérő részletekben levonandó követelést valamelyik hónap folyamán részben vagy egyáltalán nem lehetett levonni, az elmaradt részleteket le kell vonni, mihelyt lehetséges. Ugyanez irányadó az előző munkáltatónál és a munkaviszonyon kívül töltött idő alatt esedékessé vált részletekre is.
9.9.1.1. Tartozásigazolás
A munkáltató köteles a munkaviszony megszűnésekor olyan igazolást kiállítani a dolgozó részére, amely feltünteti, hogy a munkabérből milyen tartozásokat, milyen határozat vagy jogszabály alapján, kinek a részére kell levonni. Igazolást kell adni arról is, hogy a munkavállalónak nincs tartozása.
Ha a dolgozó újabb munkaviszonyt létesít, köteles a tartozásigazolást a munkába lépése előtt az új munkáltatójának átadni. Az új munkáltató bekéri a tartozásigazolást, és folytatja a végrehajtást.
9.9.1.2. A munkáltató felelőssége
A munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelesség megszegése esetén a munkáltató a le nem vont öszszeg erejéig készfizető kezesként felel a végrehajtást kérőnek. Ha a munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelességet a munkáltató alkalmazottja szándékosan szegte meg, és a munkáltatótól a le nem vont összeget nem lehetett behajtani, a be nem hajtott összeg erejéig az alkalmazott készfizető kezesként felel a végrehajtást kérőnek.
9.10. A munkabér visszakövetelése
A jogalap nélkül kifizetett munkabért hatvan napon belül, írásbeli felszólítással lehet visszakövetelni a munkavállalótól. Az általános elévülési időn belül lehet azonban visszakövetelni a jogalap nélkül kifizetett munkabért, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő.
