10. A kárfelelősség

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. május 7.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2004/05. számában (2004. május 7.)

10.1. A dolgozó felelőssége

A munkavállaló azokért a károkért tartozik felelősséggel a munkaadójával szemben, amelyeket a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott.

10.1.1. Vétkesség

Vétkességről akkor beszélhetünk, ha a dolgozó szándékosan vagy gondatlanságból szegte meg a kötelezettségét. Szándékosan követi el a cselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. Gondatlanságról akkor beszélünk, ha a dolgozó előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában; úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.

10.1.2. Bizonyítási teher

A munkavállaló vétkességét, a kár bekövetkeztét, illetve mértékét, valamint a kötelezettségszegés és a kár közötti okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania.

10.1.3. A kártérítés mértéke

10.1.3.1. Gondatlan károkozás

Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a munkavállaló egyhavi átlagkeresetének ötven százalékát. A károkozó körülményeire, így különösen a vétkesség fokára, a károkozás jellegére, gyakoriságára, valamint a munkavállaló beosztására tekintettel azonban a munkaszerződés legfeljebb másfél havi, a kollektív szerződés pedig legfeljebb hathavi átlagkeresetig határozhatja meg a kártérítés mértékét.

Gondatlan károkozás esetén is teljes kárért felel a pénzintézet pénztári számfejtője és ellenőre a számfejtés körében előidézett vagy az ezzel összefüggő ellenőrzés elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével okozott kárért.

10.1.3.2. Szándékos károkozás

Szándékos károkozás esetén a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni.

10.1.4. Őrzési felelősség

A munkavállaló vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel.

A munkavállalót az említett objektív alapú, teljes anyagi felelősség csak akkor terheli, ha a dolgot (szerszám, termék, áru, anyag stb.) jegyzék vagy elismervény alapján vette át. A pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt e nélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében.

Ha a megőrzésre átadott dologban megrongálódása folytán keletkezett kár, a munkavállaló felelősségét a vétkességi felelősségre megállapított szabályok szerint kell elbírálni, vagyis ebben az esetben az objektív felelősség nem áll fenn.

10.1.4.1. Bizonyítás

A dolgozó őrzési felelősségét megalapozó feltételek meglétét, a kár (hiány) bekövetkeztét, illetve mértékét a munkáltató köteles bizonyítani. Ezt követően azonban a bizonyítás terhe megfordul, mert a dolgozó csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította.

Ha a megőrzésre átadott dologban megrongálódása folytán keletkezett kár, a vétlenség bizonyítása a munkavállalót terheli.

10.1.5. Leltárhiány

Leltárhiány az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készlet) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét (forgalmazási veszteség) meghaladó hiány. A leltárhiányért a leltárfelelősségi megállapodást kötött munkavállaló vétkességére tekintet nélkül felelősséggel tartozik.

Kollektív szerződéses rendelkezés vagy a felek eltérő megállapodása hiányában a munkáltató állapítja meg a munkáltató szervezete, illetve a leltározási szempontból önálló szervezeti egység sajátosságainak figyelembevételével

– a forgalmazási veszteség elszámolható mértékét, illetve arányát,

– azoknak az anyagoknak, áruknak a körét, amelyek után az anyag jellegére, méretére, a raktározás, illetve a tárolás feltételeire való tekintettel forgalmazási veszteség nem számolható el,

– a leltári készlet átadásának és átvételének módját és szabályait,

– a leltárhiány meghatározásának szabályait,

– a leltári készlet biztonságos megőrzését szolgáló munkáltatói kötelezettségeket.

E feltételekről a leltárfelelősségi megállapodás megkötését, illetve a leltáridőszak kezdetét megelőzően tájékoztatni kell a munkavállalót.

10.1.5.1. A leltárfelelősség feltételei

A leltárhiányért való felelősség feltétele:

– leltárfelelősségi megállapodás megkötése;

– a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele;

– a leltárhiány megállapítása a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel alapján.

Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli, a felelősség megállapításához szükséges az is, hogy a leltárhiányért nem felelős, de a leltári készletet kezelő munkavállalót a munkáltató a leltárhiányért felelős munkavállaló előzetes hozzájárulásával foglalkoztassa az adott munkakörben, illetve munkahelyen.

Leltárhiányért való felelősség csak azzal a munkavállalóval szemben érvényesíthető, aki a két egymást követő leltározás közötti időszaknak (leltáridőszak) legalább a felében a munkáltatónál, illetve az adott munkahelyen dolgozott.

A felelősség, illetve a kártérítés mértékének megállapításánál figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, így különösen mindazokat, amelyek a munkavállaló felelősségére kihatnak, illetve amelyek a biztonságos és előírásszerű kezelést befolyásolhatták, ezen belül a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését, továbbá a munkavállaló esetleges távollétének időtartamát.

10.1.5.2. Leltárfelelősségi megállapodás

A leltárfelelősségi megállapodást írásba kell foglalni. A megállapodásban meg kell határozni a leltári készletnek azt a körét, amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik.

Ha a leltári készletet több munkavállaló kezeli, velük csoportos leltárfelelősségi megállapodás is köthető. Ebben meg kell határozni azokat a munkaköröket is, amelyek betöltésének megváltozásakor leltározást kell tartani. A csoportos leltárfelelősségi megállapodás meghatározhatja a felelősség munkavállalók közötti megosztását is, de egyetemleges felelősség megállapításának nincs helye. Ha a csoportos leltárfelelősségi megállapodás a felelősség megosztását nem rendezi, a munkavállalók átlagkeresetük arányában felelnek.

A leltárfelelősségi megállapodás eltérő rendelkezése hiányában a leltári készletet állandóan egyedül kezelő munkavállaló a leltárhiány teljes összegéért felel. Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli, a leltárhiányért felelős munkavállaló legfeljebb hathavi átlagkeresete mértékéig felel. Csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók átlagkeresetének hathavi együttes összegét. Kollektív szerződés a kártérítés mértékét az említettektől eltérően is meghatározhatja.

10.1.5.3. A leltárfelelősség megállapítása

A leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás részletes rendjét - kollektív szerződéses rendelkezés hiányában – a munkáltató állapítja meg. Leltározásnál a munkavállaló, illetve akadályoztatása esetén képviselője, csoportos leltárfelelősségnél pedig az eljárási szabályokban meghatározott munkavállalók jelen lehetnek. Ha a munkavállaló nem gondoskodik a képviseletéről, a munkáltató az adott szakmában jártas, érdektelen képviselőt jelölhet ki.

A leltárfelelősséggel tartozó munkavállalóval a leltárelszámolást és annak eredményét ismertetni kell. A munkavállaló az eljárás során észrevételt tehet, és észrevételeit – kivéve, ha szabályszerű értesítés ellenére nem jelent meg - meg kell hallgatni.

10.1.6. Együttes károkozás

10.1.6.1. Arányos felelősség

Ha a kárt többen együttesen okozták, vétkességük arányában felelnek. A megőrzésre átadott dolgokban bekövetkezett hiány esetén az együttes károkozók közötti felelősség a munkabérük arányában oszlik meg.

10.1.6.2. Egyetemlegesség

Amennyiben a kárt többen szándékosan okozták, egyetemleges kötelezésnek van helye. Egyetemleges kötelezettség esetében minden kötelezett az egész kárösszeggel tartozik, de amennyiben bármelyikük teljesít, vagy a kötelezettséget beszámítással megszünteti, a jogosulttal szemben a többiek kötelezettsége is megszűnik.

Minden kötelezett a többieket megillető kifogásokra csak annyiban hivatkozhat, amennyiben a kifogások a jogosult kielégítésével kapcsolatosak. Beszámításra azonban a társkötelezettek követeléseit nem lehet felhasználni. A jogosultnak az egyik kötelezettel szemben beálló késedelme valamennyiük javára beáll. Az egyetemleges kötelezetteket a kötelezettség egymás között egyenlő arányban terheli.

Ha valamely társkötelezett a jogosultnak a kötelezettségét meghaladó kárösszeget teljesített, a többi társkötelezettel szemben – a követelésnek őket terhelő része erejéig – megtérítési követelése támad. Egyik kötelezett sem hivatkozhat a többivel szemben olyan kedvezményre, amelyben a jogosulttól részesült.

10.1.7. A kár összegének meghatározása

A kár összegének meghatározásánál:

– a megrongált dolog kijavítására fordított kiadást – ideértve az üzemviteli költséget is – és a kijavítás ellenére még fennmaradó esetleges értékcsökkenés mértékét;

– ha a dolog megsemmisült vagy használhatatlanná vált, illetve ha nincs meg, a károkozás időpontjában érvényes fogyasztói árat kell – az avulásra is tekintettel – figyelembe venni.

10.1.7.1. Munkáltatói közrehatás

Nem kell a munkavállalónak megtérítenie a kárnak azt a részét, amely a munkáltató közrehatása következtében állott elő.

10.1.8. A kárigény érvényesítése

A munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét bíróság előtt érvényesítheti (lásd a 14.2. pontot!). Kollektív szerződés azonban meghatározhatja azt az értéket, amelyet meg nem haladó mértékben a munkáltató a munkavállalót közvetlenül kártérítésre kötelezheti. Ebben az esetben meg kell határozni a kártérítés kiszabására irányadó eljárási rendet is.

A munkáltató a leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényét a leltárfelvétel befejezését követő hatvannapos jogvesztő határidő alatt érvényesítheti. Büntetőeljárás esetén e határidő harminc nap, és a nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerős határozatának közlését követő napon kezdődik.

10.2. A munkáltató kárfelelőssége

10.2.1. Objektív felelősség

A munkáltató vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felel a munkavállalónak a munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért.

10.2.1.1. Mentesülés, bizonyítás

Mentesül azonban a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. A munkáltató működési körébe esnek különösen a munkáltató által feladatai során kifejtett tevékenységgel összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok.

Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő.

Azt, hogy a károkozás a munkaviszonyával okozati összefüggésben következett be, a munkavállalónak kell bizonyítania.

10.2.2. Vétkességen alapuló felelősség

A legfeljebb tíz főfoglalkozású munkavállalót foglalkoztató magánszemély munkáltató csak vétkessége esetén felel a munkavállalónak okozott kárért. Akkor mentesül e felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a károkozás bekövetkezésében vétkesség nem terheli.

10.2.3. Felelősség a munkahelyre bevitt dolgokban esett károkért

A munkáltatót objektív felelősség terheli a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért. A munkáltató előírhatja azonban, hogy a munkahelyre bevitt dolgokat megőrzőben (öltözőben) kell elhelyezni, s a bevitelt be kell jelenteni. A munkába járáshoz, illetve a munkavégzéshez nem szükséges dolgok bevitelét a munkáltató meg is tilthatja, korlátozhatja, vagy feltételhez kötheti. Ha a munkavállaló az előírt szabályokat megszegi, a bekövetkezett kárért a munkáltató csak szándékos károkozása esetén felel.

10.2.4. A kártérítés módja, mértéke

A munkáltatót terhelő kárfelelősség alapján meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt jövedelmét, dologi és nem vagyoni kárát, valamint a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit.

10.2.4.1. Elmaradt jövedelem

Az elmaradt jövedelem megállapításánál – mind a pénzben, mind a természetben megállapított – elmaradt munkabért, és azoknak a rendszeres szolgáltatásoknak a pénzbeli értékét kell figyelembe venni, amelyekre a munkavállaló a munkaviszony alapján a munkabéren felül jogosult, feltéve ha azokat a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette. A munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres keresetet kell megtéríteni. Az elmaradt jövedelem megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeni változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre számolni lehetett.

Meg kell téríteni azt a kárt is, amelyet a munkavállaló a sérelemből eredő jelentős fogyatékossága ellenére, rendkívüli munkateljesítménnyel hárít el. Nem kell megtéríteni viszont az olyan szolgáltatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak, továbbá a költségtérítés címén kapott összeget.

Az elmaradt munkabér összegének megállapításakor a munkajogi átlagkereset számítására vonatkozó szabályok alapján kell eljárni (lásd a 9.5. pontot!). Ha az átlagkereset számításánál irányadó időszakon belül általános béremelés volt, a teljesítménybérben foglalkoztatott munkavállalónál az átlagkeresetet – ha ez a munkavállalóra kedvezőbb – csak a bérrendezés időpontjától kell számítani.

A természetbeni juttatások értékét a kártérítés megállapításakori fogyasztói ár alapján kell meghatározni.

10.2.4.2. Dologi kár

A dologi kár összegét az avulás figyelembevételével, a kártérítés megállapításakori fogyasztói ár alapján kell kiszámítani. Ha a dologban okozott kár az érték csökkenése nélkül kijavítható, kárként a javítási költséget kell figyelembe venni.

10.2.4.3. A közeli hozzátartozók kára

A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló közeli hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárait, indokolt költségeit is. Ha a károkozással öszszefüggésben a munkavállaló meghal, eltartott hozzátartozója ezen túlmenően olyan összegű tartást pótló kártérítést is igényelhet, amely – a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elérhető munkabérét, jövedelmét is figyelembe véve – biztosítja szükségletének a sérelem előtti színvonalon való kielégítését.

10.2.4.4. A kárösszeget csökkentő tényezők

A kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni

– az elmaradt munkabérre eső nyugdíjjárulékot;

– az állami egészségügyi és a társadalombiztosítás keretében járó ellátást;

– azt, amit a munkavállaló munkaereje hasznosításával megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna;

– azt, amihez a munkavállaló (hozzátartozója) a megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott;

– azt, amihez a jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá.

10.2.4.5. Járadék

Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a munkavállaló vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozója tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni.

10.2.4.6. Általános kártérítés

Ha a kár vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki, a munkáltató olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. (Általános kártérítés járadékként is megállapítható.)

10.2.5. A kártérítés módosítása

Ha a kártérítés megállapítása után változás következik be a sérelmet szenvedett munkavállaló lényeges körülményeiben, mind a károsult, mind a munkáltató, illetőleg felelősségbiztosítás alapján nyújtott kártérítés esetén a biztosító kérheti a megállapított kártérítés módosítását. A munkáltató, illetve a biztosító a szükséghez képest a munkavállalótól, illetve hozzátartozójától a munkavégzésből származó jövedelméről, jövedelmi viszonyairól évente igazolást kérhet.

10.2.5.1. Nagykorúvá válás

A fiatal munkavállaló részére megállapított kártérítés összegét a tizennyolcadik életévének betöltésekor, illetőleg a szakképzettség elnyerése érdekében végzett tanulmányai befejezését követő egy év elteltekor felül kell vizsgálni, és az azt követő időre a részére járó kártérítést a munkaképességében, illetőleg a képzettségében bekövetkezett változásnak megfelelően kell megállapítani.

10.2.5.2. Bérfejlesztés

A kártérítés módosításának alapjául szolgáló munkabér-növekedés mértékének meghatározásánál a munkáltatónak a károsultat a sérelem bekövetkezésekor foglalkoztató szervezeti egységénél, a károsulttal azonos munkakört betöltő munkavállalók ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztésének (átlagkereset-változásának) mértéke az irányadó. Azonos munkakört betöltő munkavállalók hiányában a módosítás alapjaként a szervezeti egységnél ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztést kell figyelembe venni. Amennyiben a károsultat a sérelem bekövetkezésekor foglalkoztató szervezeti egység megszűnt, a kártérítés módosításánál a munkáltatónál a károsulttal azonos munkakört betöltő munkavállalók, ilyen munkavállalók hiányában pedig a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztés mértéke az irányadó.

A munkáltatónak tizenöt napon belül értesítenie kell a károsultat, ha a kártérítés mértékének módosítására alapul szolgáló bérfejlesztést hajtott végre.

10.2.6. A kárigény érvényesítése

10.2.6.1. Felhívás a kárigény érvényesítésére

A munkáltató a károkozásról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül köteles a károsultat felhívni kárigénye előterjesztésére. A munkáltató a kárigény bejelentésére tizenöt napon belül írásbeli, indokolt választ ad.

10.2.6.2. Elévülés

Az elévülés szempontjából önállónak kell tekinteni

– az átlagkereset és a táppénz,

– az átlagkereset és a sérelem folytán csökkent kereset, valamint

– az átlagkereset és a rokkantsági nyugdíj különbözetének megtérítése iránti igényt.

Amennyiben a sérelemmel összefüggésben több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő kárigény származik, ezek elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani.

Az elévülési idő

– a táppénz első fizetésének napjától,

– attól az időponttól, amikor a sérelem folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés első ízben vezetett jövedelemkiesésben megmutatkozó károsodásra, illetve

– a rokkantsági nyugállományba helyezés időpontjától kezdődik.

10.2.6.3. Visszamenőleges járadékigény

Járadékigény hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor érvényesíthető, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli, illetőleg a munkáltató határidőben nem hívta fel a károsultat a kárigény előterjesztésére, avagy nem adott határidőben indokolt választ a dolgozó kárigényére.

Három évnél régebbi időre visszamenőleg járadékigény nem érvényesíthető.

10.2.7. Felelősség a dolgozó károkozásáért

Ha alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató a Polgári Törvénykönyv szerinti kárfelelősséggel tartozik. Akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy mind ő, mind a dolgozó úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Amennyiben a munkáltató helytállt a dolgozó által okozott kárért, az általa megfizetett kárösszeg megtérítését követelheti a dolgozójától, a munkavállalói kárfelelősségre vonatkozó munkajogi szabályok szerint (lásd a 10.1. pontot!).

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. május 7.) vegye figyelembe!