5. A hitelnyújtás speciális formái

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. április 10.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2004/04. számában (2004. április 10.)

A banki gyakorlatban a hitelt pénzösszeg biztosításával nyújtják. A pénzösszeg többféle módon válhat hozzáférhetővé a hitel felvevője számára. A két legfontosabb mód: bankszámla feletti rendelkezés vagy bankkártya használata. A bankszámlára folyósított összeg felett a vállalkozás olyan módon rendelkezhet, ahogyan a bankszámlát általában használhatja, tehát felvehet róla készpénzt, vagy adhat megbízást a banknak arra, hogy más bankszámlára utaljon onnan pénzt.

5.1. Üzleti kártya

Hasonlóan a bankszámlával rendelkezéshez, a bankkártya használata is összekapcsolható hitellel, ha a kártyaköltések fedezetét hitel biztosítja. Hitel lehet a használat fedezete olyan módon, hogy a vállalkozás számára folyószámlahitelt nyújt a bank, és az üzleti kártya segítségével (is) igénybe vehető. Ebben az esetben úgynevezett betéti vagy debitkártyát használ. Egyes bankoknál lehetőség van arra is, hogy a vállalkozás hitelkártyát igényeljen és kapjon. Mind a debitkártya (a köznapi szóhasználatban ezt nevezik bankkártyának, és csak a hitelkártyát illetik jelzővel), mind pedig a hitelkártya lehet üzleti kártya, tehát a vállalkozás számára kibocsátott bankkártya. Jellemzője, hogy a használatának fedezetéül szolgáló pénzöszszeg a vállalkozás tulajdonát képező bankszámlán van, és ezt a számlát terheli meg a bank a tranzakciók során.

5.1.1. Az üzleti kártya előnye

Az üzleti kártyákat (közkeletű nevük: business kártya) úgynevezett nagy presztízsértékű kártyáknak tekintik és hirdetik a bankok. Ennek az az alapja, hogy a vállalkozások kártyafedezeti számláján tipikusan lényegesen nagyobb fedezet biztosítja a kártyaköltéseket, mint a magánszemélyek kártyái esetében, hiszen a vállalkozások értelemszerűen sok pénzt tartanak a bankszámlájukon. Erre tekintettel az üzleti kártyával igénybe vehető költési limitek – mind a napi, mind pedig a heti összegek – lényegesen magasabbak.

Az üzleti kártyák nagymértékben leegyszerűsítik az üzleti utazásokkal kapcsolatos adminisztrációt, nem kell a készpénzfelvétellel foglalkozni, ideértve a valuta felvételét is, a visszatérés után pedig sokkal egyszerűbb az elszámolás, csak a megfelelő számlákat kell összegyűjteni, és a számlakivonaton feltüntetett terheléssel összevetni.

Lényegesen biztonságosabb üzleti kártyát használni, mint készpénzt vinni és azzal fizetni. Egyes országokban – tipikusan az USA-ban – bankkártya nélkül meglehetősen körülményes a fizetés, illetve sokféle szolgáltatás igénylésekor (pl. szállodába bejelentkezés, autókölcsönzés esetén) bankkártya nélkül nagyon magas készpénzösszeg letétbe helyezését kívánják meg.

5.1.1.1. Az üzleti kártyákhoz nyújtott banki többletszolgáltatások

Leggyakoribb ilyen szolgáltatás az utasbiztosítás, amelyet nem kell külön megkötni, és több bank még díjat sem számít fel érte.

További kényelmi szolgáltatás az úgynevezett Emergency Cash és az Emergency Card. Ez a szolgáltatás azt foglalja magában, hogy a külföldi utazás során az üzleti kártya elvesztése, ellopása esetén a bank nagyon rövid időn belül, általában 24 óra alatt, illetve 1 munkanapon belül a bejelentéstől számítva meghatározott összegű – általában 1000 USD-nek megfelelő – helyi valutát biztosít a kártyabirtokosnak, illetve elkészítteti és számára külföldre eljuttatja a pótkártyát. Mindkét szolgáltatást a VISA tagbankok nemzetközi hálózatán keresztül nyújtja.

Egyes bankok a repülőgéppel utazó bankkártyabirtokosok részére az IAPA-szolgáltatás ingyenes igénybevételét is biztosítják bizonyos típusú, általában úgynevezett gold kártyáikhoz. Az IAPA-szolgáltatás körébe tartozik szálloda igénybevétele kedvezményes áron, autókölcsönzés kedvező áron, irodabérlés és irodaházi szolgáltatások igénybevétele, csomagkereső szolgáltatás stb.

5.1.2. Az üzleti kártyák típusai

Az üzleti kártyák a vállalkozás választása szerint lehetnek electron kártyák, amelyek kizárólag elektronikus környezetben használhatók. Ez azt jelenti, hogy a kártyabirtokos által kezdeményezett tranzakció csak a kártyakibocsátó bank számítógépes engedélyező központjának jóváhagyásával jöhet létre. A minden esetben kötelező jóváhagyáskérés természetesen azt jelenti, hogy növekszik a kártya használatának biztonsága.

Figyelemmel arra, hogy gyakorlati hasznosságuk mellett az üzleti kártyák bizonyos körben és mértékig presztízsszempontok kielégítését is szolgálják, ismertek az úgynevezett gold kártyák, illetve silver kártyák. Ezek is bankkártyák, de megjelenésükben elegánsabbak, mint a "normál" bankkártyák, és többféle szolgáltatást nyújtanak hozzájuk a bankok. A nagyobb presztízsértéket, többféle szolgáltatást természetesen nem kell külön-külön megfizetni, azt a bank a kártya igénylésekor fizetendő egyszeri belépési díj és az éves kártyamegújítási díj összegébe beszámítja.

5.1.3. Az üzleti kártyák használhatósága

Az üzleti kártyák mindazokat a szolgáltatásokat is nyújtják, amelyet bármely bankkártya, vagyis használható:

– készpénzfelvételre belföldön és külföldön a kártyával megjelölt automatákból, illetve bankfiókokban,

– fizetésre a kártyával megjelölt elfogadóhelyeken, ahol vásárolni is lehet a kártyával, továbbá "fizethető" vele szolgáltatás is.

A bankok 24 órás ügyfélszolgálatot ígérnek a bejelentések fogadására, ezenkívül kockázatot és felelősséget vállalnak a bankkártya elvesztése, ellopása stb. esetére, a banki üzletszabályzatokban, illetve a bankkártyaszerződésben foglalt feltételekkel.

5.1.4. A bankkártya védelme

A kártyakibocsátó bankok 1999 decembere óta – a 77/1999. (V. 28.) Korm. rendelet alapján – kötelesek a kártyabirtokosok számára kötelező, általuk elvárt magatartási szabályokat a bankkártyaszerződésbe foglalni. Betartásuk alapvetően a kártyabirtokosok érdekeit szolgálja, segíti a visszaélések lehetőségének csökkentését.

A bankkártyát különös gondossággal, értékként célszerű kezelni. A vállalkozások számára ez azt is jelenti, hogy ha az üzleti kártyát a vállalkozásnál őrzik, azt gondosan el kell zárni, a hozzáférést szigorú szabályok betartatásával korlátozni. A kártya átvételekor ellenőrizni kell, hogy az adatok megfelelnek-e az igénylésben foglaltaknak. A kártyát a hátoldalon a kártyán feltüntetett kártyabirtokosnak lehetőleg haladéktalanul alá kell írnia, mégpedig az általában használt aláírásával egyező módon. E szabály betartása azért különösen fontos, mert egy esetleges illetéktelen használat bizonyítási eljárása során az aláírásnak fontos szerepe lehet. A kártyabirtokosnak pontosan meg kell jegyeznie a PIN-kódot. Üzleti kártyák esetén különös gonddal kell figyelemmel kísérni a bankkártyák érvényességét. Hosszabb külföldi úton felhasználás előtt általában minden kártyakibocsátó bank biztosítja azt a lehetőséget, hogy a lejáratnál néhány héttel korábban megkapja a kártyabirtokos az új bankkártyáját.

5.1.4.1. Felelősség bankkártyával való visszaélés esetén

A bankkártyahasználattal kapcsolatos felelősséget nagyon körültekintően vizsgálják a bankok. Az általában nem vitás, hogy a bejelentést követően bekövetkezett kár a bankot terheli. Más a helyzet a bejelentés megtétele előtt keletkezett károk viselésével. Az Európai Unióban alkalmazott elvvel összhangban a hatályos magyar jogszabály, a 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet is rögzíti azt az alapelvet, hogy a kártyabirtokos a bejelentésig bekövetkezett károkért legfeljebb 45 000 forint erejéig felel.

A bank azonban bizonyíthatja, hogy a kártyahasználat körében szándékos vagy súlyos gondatlanság terheli a kártyabirtokost, és ezért a teljes kárt viselnie kell. A bankok általában meghatározzák, hogy mit tekintenek szándékos, illetve súlyosan gondatlan magatartásnak, és elutasítják a kártyabirtokos kártérítési igényét. Idesorolják mindenekelőtt, ha a bankkártyával készpénzt vesznek fel automatából, mivel ehhez minden esetben szükséges a PIN-kód hibátlan megadása. Annak viszont elenyésző a matematikai valószínűsége, hogy az illetéktelenül használó úgy kitalálja a PIN-kódot, hogy próbálkozás nélkül hibátlanul megadja. Ugyancsak elutasítják a kártérítési igényt akkor is, ha úgy ítéli meg a bank, hogy a kártyabirtokos súlyosan gondatlanul kezelte a PIN-kódot. Ilyen fordulhat elő akkor, ha a kártyabirtokos által vitatott tranzakciót megelőző tranzakciók valamelyikéről készült felvétel az ATM-nél, és azon jól látszik, hogy valaki könnyedén leolvashatta a PIN-kódot. Elutasítják a kártérítési igényt továbbá akkor is, ha a kártyabirtokos SMS-üzenetet kapott a vitatott tranzakcióról, és arról hosszabb ideig nem tett bejelentést. Hasonló a helyzet a számlakivonat nem ellenőrzésével, hiszen ha a számla tulajdonosa nem tartja fontosnak, vagy elmulasztja a tranzakciók ellenőrzését, és ezért csak hoszszabb idő elteltével jelenti be a reklamációt, akkor az egyértelműen súlyos gondatlanságnak tekinthető.

5.1.5. A költések elszámolása és az árfolyamszámítás módja

A bankkártya használata során a kártyatársaságtól érkező fedezetkérés alapján a bankok az igényelt összeget zárolják a kártyafedezeti számlán. A kártyafedezeti számlát általában azon a napon terheli meg a bank, amely napon a terhelés hozzá megérkezik a kártyatársaságtól. Eltérés azonban lehetséges, amelyről a kártyakibocsátó természetesen köteles felvilágosítást adni a vállalkozásnak. A külföldi pénznemben történt költések összegét a kártyatársaságok váltják át a saját árfolyamuk alkalmazásával a kártyakibocsátó bank elszámoló devizanemére. Ebből következik, hogy egy-egy külföldi tranzakció során többféle árfolyamot is alkalmaznak. Pl. spanyolországi vásárlás esetén a számlát pezetában állítják ki, a VISA azt átszámolja USD-re, amelyet a kártyakibocsátó bank a saját szerződéses feltételei szerinti árfolyamon konvertál forintra, ha a kártyafedezeti számlát forintban vezeti.

5.1.6. Kamat, költség, díj és jutalék

A bankkártyákkal és a velük lebonyolítható tranzakciókkal, valamint a számlákkal kapcsolatban a bankok a mindenkor hatályos kondíciós listájukban feltüntetett kamatot fizetik, illetve költséget, díjat és jutalékot számítják fel, az ott megjelölt összegben, illetve mértékben.

5.1.7. Üzleti kártya – privát kártya és az alkalmazottak

A nagyobb vállalkozások körében egyre növekvő az igény, hogy sok alkalmazottjuk rendelkezzék bankkártyával, és a bankkártyát használhassák magáncélra és üzleti célra is. Az ilyen kívánság kielégítésének többféle módja lehetséges, akár bank bekapcsolásával, akár pedig a nélkül.

Nem szükséges bank bekapcsolása akkor, ha a vállalkozás közvetlenül megállapodik az alkalmazottal a kártyahasználat feltételeiben. Ennek során alapvetően kétféle megoldás közül választhatnak. Dönthetnek úgy, hogy az alkalmazott privát kártyájának használatáról készült költéslista alapján számolnak-e el, utólag megtérítve az alkalmazott számára a vállalkozás érdekében kifizetett összegeket. Lehetséges az a megoldás is, hogy az alkalmazott a vállalkozás részére kibocsátott üzleti kártyát használja, és a költéslista alapján ő fizeti meg utólag a privát költéseit. Mindkét esetben egymás között számolnak el, arról a banknak mint kártyakibocsátónak nincs tudomása, nem is kell lennie.

A másik megoldási mód a bank bekapcsolásával alkalmazható, természetesen olyan formában, ahogyan azt az adott kártyakibocsátó bank elvállalja. Kérhető például, hogy minden kártyabirtokos alkalmazott számára külön alszámlán tartsa nyilván a bank a kártyaköltéseket, és mindegyikről önálló számlakivonat készüljön. A költések fedezetéül egyetlen bankszámla, a vállalkozás által megjelölt bankszámla szolgálhat. Elképzelhető olyan megoldás is, amikor a vállalkozással olyan megállapodást köt a kártyakibocsátó bank, amelynek alapján a vállalkozás által kijelölt alkalmazottak privát bankkártyát kapnak, de nem a "normál" feltételekkel, hanem általában magasabb költési limitekkel, kiegészítő szolgáltatásokkal, és a vállalkozás biztosítékot ad a banknak arra, hogy a költségeket viseli. Ilyen biztosíték tipikusan a készfizető kezesség vállalása.

5.1.8. Az üzleti kártyák fedezete

A kártyakibocsátó bankoktól függ, milyen konstrukcióban állapodnak meg a vállalkozásokkal a kártyaköltések fedezetének biztosítására. A legegyszerűbb megoldás az, hogy a vállalkozás megjelölt bankszámlája a kártyafedezeti számla. Ha több számlát is vezet a vállalkozásnak a bank, célszerű megjelölni, hogy csak az egyik számla minősül-e kártyafedezeti számlának, vagy az összes bankszámla betölti ezt a funkciót is.

Nagyon hasznos szolgáltatás, amelyet egyes bankok – pl. a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. – nyújtanak a vállalkozásoknak a kártyafedezeti számla automatikus feltöltésére. A szolgáltatás lényege az, hogy szerződésben pontosan meghatározott feltételekkel a kártyakibocsátó bank vállalja, hogy minden banki munkanapon meghatározott összeget átvezet a kártyafedezeti számlára.

5.2. Hitelkártya

A hitelkártya olyan bankkártya, amely megjelenésében nem különbözik a nem hitelfedezetű, debit- vagy betéti kártyáktól. Ez azt jelenti, hogy az elfogadóhely nem is érzékeli, hogy milyen típusú bankkártyát használnak fizetéshez, kivéve ha a bankkártyára ráírta a kibocsátó, hogy hitelkártya. Nincsen különbség a használatában sem, mind készpénz felvételére, mind pedig elfogadóhelyeken fizetésre külföldön és belföldön egyaránt használhatók. Az eltérés egyetlen lényeges eleme az, hogy a bankkártya fedezetét nem a számlatulajdonos által a bankszámlán elhelyezett pénzösszeg, hanem a kártyakibocsátó bank által nyújtott hitel biztosítja.

A hitelnyújtás többféle módon valósul meg. Általában meghatározott hitelkeretet állapítanak meg a bankok, amelyet a kártyabirtokos meghatározott időtartam, tipikusan egy naptári hónap alatt felhasználhat. A hónap végén "elszámol" egymással a bank és a számlatulajdonos. Utóbbinak vissza kell fizetnie a hitelt, kamattal együtt, a bank pedig vállalja, hogy a visszafizetés után a hitelkeret újra felhasználható kártyaköltések fedezeteként. Eltérnek a bankok abban, hogy mekkora összeget kell visszafizetni: a teljes hitelt, vagy csak úgynevezett minimumtörlesztési kötelezettség terheli a számlatulajdonost. Ez utóbbi megoldás nyilvánvalóan kedvezőbb a vállalkozásnak, meg kell azonban vizsgálnia a költségvonzatokat.

5.2.1. Hitelszámlakamat

Különböznek a banki szolgáltatások abban is, hogy mekkora kamatot számítanak fel, alkalmazzák-e az úgynevezett kamatmentes periódust, és ha igen, milyen terjedelemben, milyen kártyahasználat esetében (pl. a hitelkártyával készpénzfelvétel esetén nem).

5.2.2. Törlesztés

Lényeges a vállalkozások számára, hogy mennyi idő alatt kell a hiteltörlesztést teljesíteniük. Egyes bankok a hónap zárásától számítva 5-8 nap türelmi időt engednek, amely alatt késedelmi kamat felszámítása nélkül teljesíthető a befizetési kötelezettség.

5.2.3. Mit célszerű mérlegelni hitelkártya igénylése előtt?

A kártya igénylése előtt érdemes összehasonlítani a hitelkártyát kínáló bankok kondícióit. A legfontosabb kondíciós elemek két nagy csoportba sorolhatók. Az egyik csoportot a hitelhez kapcsolódó feltételek képezik, a másik csoportba pedig a hitelkártyához mint bankkártyához kapcsolódó feltételek tartoznak, részben a költéshez fedezetet biztosító hitelhez kapcsolódó feltételekként, részben pedig a hitelkártya mint bankkártya használatához kapcsolódó feltételek.

5.2.3.1. A hitelhez kapcsolódó feltételek

A hitelhez kapcsolódó feltételek a következők:

– a hitelkártya-igénylés feltételei (életkor, jövedelmi és vagyoni viszonyok, illetve azok igazolása),

– biztosítékok (pl. óvadék elhelyezése, készfizető kezesség stb.),

– a hitelkártya-elbírálás mechanizmusa,

– a hitelkártya fedezeteként rendelkezésre álló hitel összege,

– költési limitek (napi és heti, készpénzfelvétel, illetve költés esetén),

– az aktuálisan felhasználható összeg kiszámításának módja,

– a hitel törlesztésének feltételei,

– minimális törlesztési kötelezettség,

– türelmi idő a törlesztésre,

– a türelmi idő tartama,

– kamatmentes periódus vagy annak hiánya,

– a kamatmentes periódus időtartama,

– a hitelkamat nagysága,

– a hitelkamat számításának kezdő időpontja,

– a hitelt terhelő díjak,

– a késedelmes törlesztés következményei (késedelmi kamat mértéke, hitelszerződés azonnali megszűnése stb.),

– hiteltúllépési díj,

– fizetési felszólítás díja,

– egyéb feltételek.

5.2.3.2. A kártyahasználatot terhelő díjak és jutalékok

A kártyahasználatot terhelő díjak és jutalékok körébe tartozik:

– az egyszeri belépési díj,

– a főkártya éves díja,

– a társkártya éves díja,

– a hitelbírálati díj,

– a kártya letiltásának díja,

– az új kártya kibocsátásának díja,

– a bankkártya soron kívüli elkészítésének díja,

– az át nem vett bankkártya őrzési díja,

– a kártyapótlás díja,

– a tranzakciós jutalékok, költségek,

– a számlakivonat (egyenlegértesítő) küldésének díja,

– a bizonylatbekérés díja,

– a jogosulatlan reklamáció eljárási díja.

5.2.3.3. Egyéb feltételek

Egyéb feltételnek tekinthető:

– a számlakivonat küldésének gyakorisága,

– a többletfizetés felhasználásának módja,

– a különleges szolgáltatás a hitelkártyához kapcsolódva (pl. Cash Emergency, Biztosítás).

5.2.4. A hitelkártya-használat költségei

A hitelkártyát használóknak általában meg kell fizetniük az egyszeri belépési díjat, majd évente a kártya megújításának díját. E bevételről a kártyakibocsátók általában különféle akciók keretében időnként lemondanak, a kártyaigénylés ösztönzése céljából. Ismert azonban olyan üzletpolitikai megfontolás is, amelynek alapján egyáltalán nem kér belépési díjat a bank. Felszámítanak díjat az elkészített, de át nem vett hitelkártya őrzéséért, továbbá a hitelkártya pótlásáért is. Ebben a körben megkülönböztetik azt az esetet, amikor a pótlás a mágnescsík hibája miatt válik szükségessé, amely nemritkán ingyenes, míg az ügyfél hibájából elvégzett pótlás jelentősebb összegű díjjal terhelt. Külön tarifa szerint általában fizetni kell a sürgősségi szolgáltatásokért is.

5.2.4.1. Hitelkamat

A "normál" hitelkamatot minden hitelkonstrukció alkalmazása esetén felszámítják. E kamat mértékét természetesen a hitelkártya sajátosságaira tekintettel határozzák meg, bankonként eltérően.

5.2.4.2. Késedelmi kamat

A késedelmi kamatot a hitelkártya-használattal összefüggésben esedékes fizetések késedelmes teljesítése esetén kell megfizetni.

5.2.4.3. Díjak

A kamatokon felül a bankok felszámítanak különböző díjakat is. Közülük a hiteltúllépési díj, a tranzakciós díj és az egyéb kategóriaként összefoglalható díjak jellemzőek általában. A hiteltúllépési díj a rendszer sajátosságaiból adódóan előforduló túlfelhasználás esetén értelemszerűen megilleti a bankot, hiszen "kényszerhitelezői" helyzetbe kerül. Elnevezéséből is láthatóan ilyenkor fix összeget kell fizetnie a kártyahasználónak. Egyes bankok nem díjat, hanem kamatot számítanak fel a hitel túllépése esetén.

A tranzakciós díj készpénzfelvétel esetén terheli a kártyahasználót. Az egyéb díjak csoportjába sorolható a kártyaletiltás díja, a felszólító levelek és telefonhívások díja, az eseti számlakivonat készítésének díja, a bizonylatbekérés díja és a jogosulatlan ügyfél-reklamáció eljárási díja stb.

5.2.5. A hitelkártya előnyei

Kényelmes, gyors és egyszerű a hiteligénylés. A megítélt hitelkeret szabadon felhasználható, nem célhoz (pl. áruvásárlás, lakásvásárlás stb.) kötött, a felhasználását nem is ellenőrzik. A hitelkeret részben vagy egészben is felhasználható. A törlesztés – kártyakibocsátókként eltérő módon és tartalommal - rugalmas, viszonylag egyszerű. A bankkártyahasználattal együtt járó minden előny élvezhető, tehát készpénzkímélő, a használatra vonatkozó szabályok betartásával biztonságos fizetési eszköz.

Mielőtt üzleti kártyát igényel a vállalkozás, nézze meg a bankok kínálatát! Érdemes tételesen összehasonlítani az ajánlatokat, részletesen elemezni, mit nyújtanak és mennyiért. Ezt célszerű aztán összevetni azzal, hogy az adott vállalkozás milyen célra kívánja használni a bankkártyát. Az üzleti kártyákkal kapcsolatban is érvényes az a szabály, hogy a minden szempontból legelőnyösebbet kell kiválasztani, ami egyetlen szempont alapján általában nem szerencsés.

5.3. Széchenyi Kártya

A bankkártya és a hitel sajátos összekapcsolása a Széchenyi Kártya, amelyet mikro-, kis- és középvállalkozások igényelhetnek három banktól.

A Széchenyi Kártyát egy, az állam által támogatott konstrukció keretében bocsátják ki, hitelfedezettel. A hitelt kedvezményes feltételekkel kapják a vállalkozások, mivel egyszerűsített hitelbírálat után, állami kamattámogatással, tehát alacsony ügyleti kamat megfizetésével jutnak hozzá. A hitelnyújtáshoz nem kell ingatlanfedezetet biztosítani, ugyanis a biztosítékot a Hitelgarancia Rt. készfizető kezessége, valamint a vállalkozás vezetője által nyújtott készfizető kezesség jelenti a bankok számára.

5.3.1. A Széchenyi Kártya igénylése

A Széchenyi Kártya igénylésének folyamata hasonlít a hiteligénylés általános folyamatához. A fő eltérés abban van, hogy a Széchenyi Kártyát csak három bank jogosult kibocsátani: a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt., az OTP Bank Rt. és a Postabank Rt., és természetesen e három bank nyújthatja a kedvezményes hitelt is a konstrukcióhoz.

Az igénylést nem a három bank egyikében, hanem a KA-VOSZ Rt. valamelyik irodájában kell benyújtani. Az igénylőlap meglehetősen terjedelmes, a megadni kért adatok azonban hasonlóak az egyéb banki hiteligénylések adataiéhoz. Kérdezik a vállalkozás nevét, egyéb azonosítóit, tulajdonosi struktúráját, tevékenységi körét, mérlegadatait stb. A kérelemhez csatolandó dokumentumok is megegyeznek azzal, ami a banki hitelekhez általában szükséges, azzal az eltéréssel, hogy ingatlanra vonatkozó tulajdonilap-másolat nem kell. Szükséges viszont annak igazolása, hogy a vállalkozás kamarai tag, és az esedékes tagdíjat megfizette. Nyilatkoznia kell ezenkívül arról, hogy a Széchenyi Kártya Konstrukció feltételeit elfogadja, továbbá hozzájárul ahhoz, hogy ha nem teljesíti a fizetési kötelezettségét, akkor a KA-VOSZ Rt. jogosult a nevét és a nem teljesítés tényét az internetes honlapján kiírni a feketelistára.

5.3.2. Gyorsított hitelminősítés

A Széchenyi Kártya kibocsátásáról és használatáról, valamint fedezetének biztosításáról szerződést köt a vállalkozás és az általa kiválasztott bank. A szerződés megkötése előtti hitelminősítést a bank gyorsított eljárással végzi. A szerződés hatálybalépéséhez szükséges az is, hogy a Hitelgarancia Rt. írásban igazolja a készfizető kezesség vállalását a bank felé. A HG Rt. akkor tagadja meg a kezességvállalást, ha a Széchenyi Kártya igénylőjének köztartozása van, vagy a HG Rt. korábban már helytállt a vállalkozás valamelyik hitelével kapcsolatban, és fizetést teljesített valamelyik banknak.

Ha a HG Rt. megtagadja a kezességvállalást, kizárólag az érintett vállalkozás tud eljárni annak érdekében, hogy törölje a HG Rt. a rossz adósok nyilvántartásából, amihez szükséges annak igazolása, hogy téves volt az adatfelvitel, mert a vállalkozás időközben rendezte a köztartozását.

5.3.3. A hitel összege

A Széchenyi Kártyához kapcsolódó hitel legalacsonyabb összege 500 ezer forint, legmagasabb összege 5 millió forint lehet. A hitelt egy évre nyújtják, a bankkártya lejárata is 1 év. Ezen időtartam elteltével megszűnik a Széchenyi Kártya-szerződés, de lehetőség van arra, hogy a vállalkozás újra igényelje, akár megváltoztatott hitelösszeggel.

5.3.4. A hitel felhasználása

A Széchenyi Kártya használatának fedezetét biztosító hitel kedvezményes kamatozású, a törlesztés negyedévente esedékes, csak a minimális törlesztőrészletet kell megfizetni. Esedékességkor a bank írásbeli értesítést küld a befizetendő minimális összegről, amit a türelmi idő alatt kell befizetni a megjelölt bankszámlára. A befizetést követően 24 óra elteltével a számlán levő összeg újra felhasználható.

Nagyon fontos a 24 órás szabály betartása, mert ha a vállalkozás bármilyen okból hamarább veszi igénybe a hitelt, a bank úgy tekinti, hogy szerződést szegett. Ilyen ok lehet az is, hogy a vállalkozás más, tehát nem a Széchenyi Kártya szerződés alapján tartozik a banknak, és lejárt követelését a bank úgy érvényesíti, hogy a Széchenyi Kártyához kapcsolódó hitel törlesztésére kijelölt számláról emeli le az őt megillető összeget, természetesen figyelmen kívül hagyva, hogy az mennyi ideig volt a számlán.

Ha a Széchenyi Kártyához tartozó számlán a türelmi időben nincsen 24 órán keresztül ott az esedékes minimálösszeg, akkor a bank a szerződésszegésre hivatkozva felszólítja a vállalkozást a szerződésszerű teljesítésre, majd a teljesítés elmaradása esetén a hónap végére felmondja a szerződést, egyúttal letiltja a Széchenyi Kártyát.

A Széchenyi Kártya maga olyan bankkártya, amely tartalmazza a Széchenyi Kártya feliratot, és ugyanúgy használható akár készpénzfelvételre, akár vásárlásra, mint más bankkártya.

5.4. Speciális hitelek vállalkozásoknak

5.4.1. Meghatározott vállalkozói kör hitelei

A hitelnyújtás speciális formáin kívül a bankok kialakítottak speciális hiteltermékeket is, amelyeket a vállalkozások meghatározott csoportjai vehetnek igénybe. Ilyen hiteltermékek az orvosok, a gyógyszerészek, a közjegyzők számára állnak rendelkezésre, különböző elnevezésekkel. Valamennyire jellemző, hogy meghatározott cél elérését biztosítják a felvevők számára, részben állami támogatással, kedvezményes kamatozással. E hitelek célja általában ingatlanvásárláshoz, valamilyen jog megszerzéséhez, vagy a foglalkozás gyakorlásához előírt műszerek, berendezések megvásárlásához pénzösszeg biztosítása. Az ingatlan lehet az orvosi rendelő, a gyógyszertár vagy a közjegyzői iroda, a jogosítvány pedig a háziorvosi praxisjog. A műszerek vásárlására is elsősorban az orvosok kaphatnak hitelt.

A speciális hitelek jellemzője, hogy a törlesztés fedezete minden esetben szorosan kapcsolódik ahhoz a vállalkozáshoz, amelyik kapja. Rendelő, illetve gyógyszertár megvásárlására nyújtott hitel esetében az ingatlan, amelyre jelzálogjogot jegyeztet be a bank, a praxisjog megvásárlása esetén a praxisjogot megszerző orvos, valamint ha vállalkozás keretében működik, a vállalkozás által vállalt készfizető kezesség, továbbá az OEP-finanszírozás, amelyet az orvos a hitelt nyújtó banknál nyitott számlára köteles utaltatni, és megbízást adni a banknak, hogy a törlesztést erről a számláról szedje be.

Jellemző, hogy a hitelbírálat viszonylag gyors, feltéve hogy a szükséges dokumentumok (szerződés az önkormányzattal vagy az ingatlan eladójával, szerződés az OEP-pel, szerződés a praxisjog tulajdonosával az eladásról stb.) rendelkezésre állnak.

5.4.2. Szindikált hitel

A csak meghatározott vállalkozói csoportnak nyújtott hiteleken kívül speciális hitelnek tekinthető az úgynevezett szindikált hitel. Jellemzője, hogy a hitelt egy szervező bank irányításával több bank közösen nyújtja. Ebből következően nagy összegű hitel igénylése esetén, általában nagyvállalkozások jelentős beruházásának megvalósítása esetén kötnek a bankok megállapodást a közös, szindikált hitel biztosításáról. A szindikált hitel nyújtásának célja sokféle lehet, pl. általános finanszírozási igény kielégítése, áthidaló finanszírozás, bankgarancia kibocsátása jelentős nemzetközi tenderen részvételhez, vállalatfelvásárlás finanszírozása, készenléti hitel biztosítása stb. Devizaneme lehet egyetlen deviza, de nem ritka a többdevizás, úgynevezett "multicurrency" záradék kikötése sem.

A folyósított hitelösszeg nagyon tág határok között mozoghat. A kamat lehet változó, vagy akár rögzített, megállapodástól függően.

A kamatperiódus, a lehívás, a futamidő általában alkalmazkodik a vállalkozás igényéhez. A tőketörlesztés is többféle lehet, történhet egy összegben lejáratkor, vagy egyenlő részletekben, a futamidő végéig.

5.4.3. Projekthitel

Az e körbe tartozó hitelt általában projektfinanszírozási hitelnek nevezik. A projektfinanszírozás lényege az, hogy a hitelkérelem elbírálásakor a bank elsősorban nem a hitelt igénylő vállalkozást minősíti, hanem azt vizsgálja, hogy milyen a projekt keretében megvalósuló létesítmény jövőbeni megtérülése, jövedelemtermelő képessége.

A projektfinanszírozásnak általában feltétele az, hogy a projekt megvalósítására önálló vállalkozást hozzanak létre, gazdasági társaság formájában, a projekt fizikailag és pénzügyileg is jól elválasztható legyen az anyavállalattól, a projekttel kapcsolatos minden költséget és bevételt pontosan és jól különítsenek el. Mivel a projektek rendszerint nagy tőkekoncentrációt igénylő beruházások megvalósítását célozzák, elvárás a műszaki szakértők bevonása. Követelmény a saját erő bevonása a vállalkozás részéről, amelynek mértéke a projekt jellegétől és a biztosítéki rendszertől függ. Előnyt jelent, ha projektfinanszírozást igénylő vállalkozás már rendelkezik tapasztalatokkal hasonló projektek megvalósításában.

A projektfinanszírozás jellemző kondíciói: a hitelöszszeg nagy, a devizanem igazodhat a felmerülő beruházási és egyéb kiadásokhoz, valamint a visszafizetés devizaneméhez. Azt is vállalják a bankok, hogy biztosítják a különböző devizák közötti átjárhatóságot, tehát a különböző folyósításokat különböző devizanemekben teljesítik. Ezt nevezik multi-currency loan típusú kölcsönnek. A futamidő, a türelmi idő, a kamat, a kamatperiódus megállapodás kérdése. Jellemző azonban, hogy a kamat- és jutalékkondíciók attól függően változnak, hogy a megvalósítás egyes szakaszaiban mekkora a kockázat. Az építés szakaszában például magasabb a kamat, mint a hitel-visszafizetés időszakában, amikor már jövedelmet termel a projekt.

5.4.3.1. A projektfinanszírozás fő területei

A projektfinanszírozás főbb célterületeit gyakran megjelölik a bankok. Ilyen célterület az energiaszektor, ezen belül is az energiaracionalizálás, a telekommunikáció, az infrastruktúra-fejlesztés (csatorna- és egyéb közműhálózatok létesítése, fejlesztése), ipari parkok létesítése, környezetvédelmi beruházások.

5.5. Speciális finanszírozási formák

A hitelek mellett a bankok gyakorlatában terjed és egyre jelentősebbé válik a hiteleken kívül az egyéb speciális finanszírozási formák alkalmazása. E speciális formák közé 3 ügylettípust sorolunk, a pénzügyi lízinget, a faktoringot és a forfaitüzletet. A pénzügyi lízing, a faktorálás és a forfait feltételeit a bankok üzletszabályzatban, illetve kondíciós listában szabályozzák. Az ügyleteket mindig írásbeli szerződés alapján teljesítik, és általában személyes konzultáció után döntenek az ügyletről.

5.5.1. A pénzügyi lízing

Pénzügyi lízing az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű használatába adja olyan módon, hogy azt a lízingbevevő könyveiben mutatják ki.

A pénzügyi lízing mind ingó dologra (gép, felszerelés, jármű stb.), mind pedig ingatlanra vonatkozhat, de nem kizárt úgynevezett vagyoni értékű jog (pl. védjegy, szabadalom) lízingje sem.

Az ügylet résztvevői: a lízingbeadó és a lízingbevevő. A lízing tárgyát a lízingbeadó tulajdonosként szerzi, mindig a lízingbevevő (a vállalkozás) megbízása alapján. A vállalkozás a lízing tárgyát használhatja, hasznosíthatja stb. – az ebből származó bevételből fizeti a lízingdíjat, valamint gondoskodik a lízing tárgyával kapcsolatos terhek finanszírozásáról. A használat időtartama határozott, általában években vagy hónapokban rögzíti a lízingszerződés.

5.5.1.1. A lízingbevevő kötelezettsége

A lízingbevevő

– viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,

– jogosulttá válik a hasznok szedésére,

– viseli a közvetlen terheket (ideértve természetesen a fenntartási és az amortizációs költségeket is),

– jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványértéknek a megfizetésével a dolgon vagy az általa megjelölt jogon tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába és könyveibe.

A felek a szerződésben kikötik a lízingdíj tőkerészét, amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos, továbbá kikötik a kamatrészt és a törlesztés ütemezését is.

A lízingszerződésben a bankok általában kikötik azt is, hogy a lízingbevevő köteles a lízingtárgyra vagyonbiztosítási szerződést kötni, saját költségére és abban kedvezményezettként a bankot megjelölni.

A lízingszerződések természetesen azt a kikötést is tartalmazzák, hogy a lízingbevevő a lízing időtartama alatt – vétkességétől függetlenül – felel a lízingtárgy megrongálódásáért, meghibásodásáért.

A bankok kikötik azt is, hogy a lízingszerződés fennállása alatt jogosultak a lízingtárgy állapotát, illetve rendeltetésszerű használatát ellenőrizni.

A bankokat védő – általában alkalmazott – szerződéses kikötés az is, hogy a lízingbevevő fizetési késedelme, vagy egyéb súlyos szerződésszegése esetén a bank jogosult a lízingszerződést azonnali hatállyal felmondani és a lízingtárgyat visszavenni.

Nem minősül pénzügyi lízingnek az ellenőrző részesedéssel rendelkező vállalkozás és az ellenőrzött vállalkozás közötti lízing, ide nem értve a bank által kötött ilyen ügyletet.

5.5.2. A faktoring

A faktoringügylet – alapértelmezésben – követelésvásárlás. Célja, hogy a szállító (eladó) olyan eladásait finanszírozza, amikor a vevő nem fizet azonnal. Eredménye: biztosítja a szállító (egyenletes) likviditását. Tipikus felhasználási területe a nyitva szállítás és a halasztott fizetés kikötésével teljesített áruszállítás. A faktoringügylet a szállító és a faktor által kötött szerződés alapján, engedményezés keretében bonyolódik.

A faktoringügylet lényege az, hogy a bank megvásárolja az ügyfél követelését, még a követelés lejárata előtt, természetesen nem teljes áron. Megkötésének előnye a vállalkozás számára, hogy hamarabb jut likvid pénzeszközhöz, továbbá a követelés megvásárlásával a bank átvállalja a behajtás kockázatát, a nyilvántartással, könyveléssel stb. járó feladatokat.

A faktorálási szerződés megkötését általában feltételekhez kötik a bankok. Ilyen feltétel, hogy a szerződést kötő vállalkozás számlavezető ügyfele legyen a banknak, a halasztott fizetés időtartama ne haladjon meg a meghatározott időtartamot (rendszerint 15 és 90 nap közötti), valamint mindig tartalmaz a szerződés minimumösszeget.

Egyes bankok lehetőséget biztosítanak faktoring-keretszerződés megkötésére is.

A faktorálás kétféle formában működik: vagy megvásárolják a követelést, vagy csak előleget fizetnek. Az előleg összege a bankhoz benyújtott számlák bruttó értékéhez igazodik, annak általában 50-80 százalékát képviseli. Az előleget a bank kifizeti a vállalkozásnak, majd a vevő teljesítését követően a vevő által megfizetett összeg és a vételárelőleg különbözetét – a szerződésben meghatározott díjakkal stb. csökkentve – a szállító számláján jóváírja.

5.5.2.1. A faktorálás díja

A faktorálás díja, amelyet a vállalkozásnak kell fizetnie, több elemből tevődik össze, bankonként változó mértékben. Magában foglalja a faktoringkamatot, a faktorálási díjat és a kezelési költséget (telefon-, posta- stb. költségek fedezeteként), amely lehet fix összegű vagy százalékos arányban meghatározott.

5.5.3. A forfait

A forfaitügyletek Franciaországból terjedtek el. Maga a kifejezés "átalányösszeget" jelent. A forfaitügylet pedig a vagyonlikvidáció meghatározott formája. Az ügylet keretében a bank megvásárol, megelőlegez nagyobb összegű követelést, "a forfait", azaz átalányban. A megvásárlással átveszi természetesen a követelés behajtásának kockázatát, valamint a nyilvántartással stb. járó feladatokat is. A forfaitügyletet az különbözteti meg a faktoringügylettől, hogy a faktorálás körében általában rövid lejáratú követeléseket vásárolnak meg, a forfaitügyletet viszont a közép- és hosszú lejáratú követelések eladásakor alkalmazzák.

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. április 10.) vegye figyelembe!