A vállalkozások és a bankok kapcsolatában fontos szerepet töltenek be a különböző biztosítékok, amelyeket a bankok kérnek akkor, amikor a vállalkozások bizonyos típusú banki szolgáltatásokat kívánnak igénybe venni.
Nevéből következően a biztosíték egyfajta fedezetet jelent a bank számára ahhoz, hogy a követeléséhez hozzájuthasson. Alapja az a tény, hogy a vállalkozás – akár önhibáján kívül, akár pedig szándékosan – kerülhet olyan helyzetbe, hogy a bankkal szemben vállalt kötelezettségét nem tudja vagy nem akarja teljesíteni. A banki igény érvényesítésének meggyorsítása és költségkímélés céljából is azt a megoldást alkalmazzák a bankok, hogy biztosítékot igényelnek a vállalkozásoktól.
A biztosítékkérés a bankok részére egyáltalán nem új intézmény. A zálogot már az ókorban is ismerték és alkalmazták, szabályait a római jog – alapjaiban sok vonatkozásban ma is érvényesen – dolgozta ki. A középkori bankárok pedig maguk is előszeretettel vették igénybe.
Manapság természetesen sokkal összetettebb a biztosítékok köre. Fontosságukra tekintettel érdemes részletesen is megismerni a leggyakrabban alkalmazott biztosítékokat. Így könnyebben felkészülhetnek a vállalkozások a bankok biztosítékokkal kapcsolatos igényeinek elfogadására vagy éppen elutasítására.
A biztosítékokat sokféle módon lehet csoportosítani. A bankok általában két nagy csoportba sorolják – éppen jogi jellegük alapvető eltérése alapján – az általuk kért biztosítékokat. Ilyen megközelítésben különböztetnek meg úgynevezett szerződést biztosító mellékkötelezettségeket és az ilyennek nem minősülő egyéb biztosítékokat.
A szerződést biztosító mellékkötelezettségeket a Polgári Törvénykönyv nevesíti és szabályozza. Közéjük a következő biztosítékokat soroljuk:
– óvadék,
– kezesség,
– bankgarancia,
– zálogjog.
A banki követelések megtérülését elősegítő, de szerződést biztosító mellékkötelezettségnek nem minősülő biztosítékok a következők:
– engedményezés,
– opciós jog kikötése,
– avalizált váltó,
– hitelfedezeti váltó,
– komfortlevél,
– azonnali inkasszó,
– fedezetigazolás,
– tartozáselismerés és közokiratba foglalt kötelezettségvállalás,
– visszatartási jog és beszámítási jog,
– jogvesztés kikötése.
A felsorolásból látható, hogy az e körbe sorolt eszközök közül többet alapvetően a napi gyakorlatban használnak a vállalkozások (pl. azonnali inkasszó, váltó), de előfordulhat, hogy valamely banki ügylet során a biztosíték szerepét is betöltik.
4.1. Az óvadék
Az óvadék a szerződést biztosító mellékkötelezettségek azon csoportjába tartozik, amelyek a jogosult – a vállalkozó és a bank kapcsolatában az utóbbi – számára közvetlen kielégítési lehetőséget biztosítanak, jelen esetben olyan módon, hogy az adós vállalkozó nem teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén az óvadék tárgyát követelésének összege erejéig közvetlenül tulajdonba veheti, illetve azt szabadon értékesítheti.
Az óvadék bármilyen vállalkozói kötelezettség teljesítésének biztosítására szolgálhat, tehát alkalmazzák a bankok hitelügyletek, bankkártyaszerződések, bankgarancia-vállalások, projektfinanszírozás stb. esetén.
4.1.1. Pénz
A bankok leggyakrabban ezt kérik, mivel a legegyszerűbb és legkönnyebben kezelhető számukra. Alapítása úgy történik, hogy a kötelezett meghatározott pénzösszeget helyez el a banknál nyitott óvadéki betétszámlán. Az összeget a bank zárolja, és a zárolást mindaddig fenntartja, amíg az óvadékkal biztosított banki követelés meg nem térül. Természetesen nincs akadálya annak, hogy a saját követelése biztosítására más banknál elhelyezett és ott zárolt összeget fogadjon el óvadékként.
Valamely zárolt összeg akkor tekinthető óvadéknak, ha kifejezetten óvadéknyújtás céljából helyezték el. Az óvadék nagy előnye a bank számára, hogy felhasználásával könnyen, gyorsan és biztonságosan jut a követeléséhez.
A vállalkozó számára sem feltétlenül hátrányos az óvadék elhelyezése, mivel a zárolt összegre a bank kamatot fizet, és ez a kamat értelemszerűen magasabb, mint a látra szóló betét kamata, hiszen a bank pontosan kalkulálni tudja, hogy legalább meddig marad a zárolt számlán a pénzösszeg.
4.1.2. Takarékbetétkönyv
A takarékbetétkönyv csak abban az esetben minősül óvadéknak, ha a takarékbetétkönyvet kifejezetten ügyleti biztosíték céljából állították ki. Az ilyen takarékbetétkönyvön fel kell tüntetni a takarékbetét tulajdonosának nevén kívül az ügyleti biztosíték jelleget és a takarékbetét feletti rendelkezés módjait.
4.1.3. Értékpapír
A vállalkozástól óvadékul elfogadott értékpapírokat a bank vagy értékpapírszámlán, vagy egyszerű letétként helyezi el, az óvadékban meghatározott feltételek szerint. Ennek alapján gondoskodik a bank az értékpapír kezeléséről és a hozam beszedéséről. Ha az óvadékul adott értékpapír névre szóló, akkor a bankok minden esetben kérik, hogy üres forgatmánnyal lássák el a kellően gyors és biztonságos felhasználhatóság érdekében.
4.1.4. Más dolog
Nem kizárt óvadék alapítása más dologra sem, ebben az esetben azonban a zálogjog szabályai szerint kell eljárni.
4.1.5. Avalizált váltó
Óvadéknak minősül, és mint ilyet, biztosítékként is elfogadják a bankok az avalizált váltót, ha a váltó alapján történő fizetésért a bank vállal kezességet.
4.1.6. Óvadék alapítása
Az óvadék alapítása a vállalkozók és a bankok között írásbeli megállapodással történik, amellyel kapcsolatban speciális alakszerűségi követelmények nincsenek. Kötelező azonban az óvadék tárgyának átadása a jogosult részére. Az írásba foglalás minden esetben kötelező, mivel a bank – a rá vonatkozó törvényi szabályok értelmében – pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést csak írásban köthet, és a szerződés eredeti példányát köteles átadni az ügyfélnek.
Abban az esetben, ha az óvadékot értékpapírra alapítják, természetesen rendelkezni kell arról, hogy mekkora "összeget" képvisel az értékpapír, tehát mekkora összegű óvadéknak fogadják el. Ha az adott értékpapírnak nincs piacon jegyzett és nyilvánosan közzétett árfolyama, az óvadéki szerződésben a bankok és a vállalkozó rendelkeznek arról, hogy az óvadéki jogosult az értékesítéssel, értékpapír-forgalmazással hivatásszerűen foglalkozó harmadik személyt bíz meg, illetőleg megállapítják azt a minimumárfolyamot, amely alatt az értékpapírok nem értékesíthetők.
4.1.7. Az óvadékhoz kapcsolható banki jogosultságok
Az óvadék jellegéből következően a bank közvetlenül érvényesíti az óvadékkal kapcsolatos jogait, ehhez tehát bírói utat nem kell igénybe vennie. Az adós nem teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén egyszerűen "tulajdonába veszi" az óvadék tárgyát, azaz feloldja a zárolást, eladja az értékpapírt stb. Semmis az arra vonatkozó megállapodás, amely szerint az óvadékot nem kizárólag a kielégítés céljára használják fel. Bármilyen formában érvényesíti óvadéki jogát a bank, az óvadékból csak annyit használhat fel, amennyi a követelése, a többit vissza kell adnia az óvadékot nyújtónak, feltéve, hogy az óvadéki szerződésben nem állapodtak meg másként. Vissza kell adnia a banknak az óvadékot, ha az a szerződés, amelynek biztosítására az óvadék szolgált, megszűnt.
4.2. A kezesség
A kezesség mint szerződést biztosító mellékkötelezettség sajátos biztosíték. Sajátossága, hogy járulékos jellegű, tehát mindig egy úgynevezett főkötelezettséghez kapcsolódik, és a kezes kötelezettsége ehhez a főköveteléshez igazodik. A kezességgel arra vállal kötelezettséget a kezes, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni.
A kezességnek két típusát ismeri a törvény, és ennek nyomán a banki gyakorlat is.
4.2.1. Egyszerű kezesség
Az úgynevezett egyszerű kezesség olyan járulékos kötelezettségvállalás, amelynek kikötése esetén a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést a bank mint jogosult felé, amíg a banki követelés a főkötelezettől vagy a többi kötelezettől behajtható.
4.2.2. Készfizető kezesség
A készfizető kezesség vállalása esetén a kezes nem követelheti, hogy a jogosult bank a követelését először a főkötelezettől kísérelje meg behajtani, hanem a bank felszólítására köteles helytállni (azaz rendszerint fizetni).
A készfizető kezesség éppen azért lehet "erős" biztosíték a bank számára, mert ha úgy ítéli meg, hogy a főkötelezett nem tud vagy nem akar teljesíteni, azonnal a készfizető kezestől kérheti a teljesítést. Természetesen az a bankok érdeke, hogy olyan készfizető kezest fogadjanak el, akiktől biztosan várhatják a teljesítést.
A bankkezesség mindig készfizető kezesség.
4.2.3. A kezesség létrejötte
Kezességet kizárólag írásban lehet vállalni, ami nem feltétlenül jelenti a szerződéses formát, a kezes egyoldalú írásbeli nyilatkozattal is vállalhat érvényesen kezességet.
4.2.4. A kezes kötelezettsége
A kezes a főkötelezettséget köteles teljesíteni. Fontos azonban, hogy a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen a kötelezettség elvállalásakor volt. Köteles teljesíteni azon mellékkötelezettségeket is, amelyek a kezesség elvállalása után váltak esedékessé. Meg kell fizetnie a perköltséget, feltéve hogy a keresetindítás előtt a bank felszólította a teljesítésre a kezest.
A kezes mindazokat a kifogásokat érvényesítheti a bankkal szemben, amelyeket a kötelezett is érvényesíthet.
4.2.5. Több kezes
Több kezes esetén, ha a kezesek egyidejűleg vagy egymásra tekintettel vállaltak kezességet, rögzíteni kell a felelősségükkel kapcsolatos szabályokat. Alapvetően kétféle megoldás alkalmazható: vagy mindegyik kezes csak meghatározott arányban felel, vagy úgynevezett egyetemleges felelősség érvényesül. Az egyetemleges felelősség azt jelenti, hogy a bank bármelyik kezestől követelheti akár a teljes összeg, akár annak a bank által meghatározott része teljesítését. Fontos szabály, hogy kétség esetén a kezesek egyetemesen felelnek.
4.2.6. A kezessel szembeni követelésérvényesítés
A bank a kezessel szemben kétféle módon érvényesítheti a követelést, attól függően, hogy a kezes egyszerű kezességet vagy készfizető kezességet vállalt.
Egyszerű kezesség esetén a bank csak akkor kérhet teljesítést a kezestől, ha a főkötelezett nem teljesít. Készfizető kezesség esetén közvetlenül a kezestől is követelhető a teljesítés, nem feltétel először a főkötelezett ellen fordulni.
Nem érvényesíthető bírósági úton a kezessel szembeni követelés, ha a kezességet olyan követelés biztosítására vállalta, amely bírósági úton nem érvényesíthető. Ebben az esetben az elévült követelés sem jelent kivételt.
Mentesül a kezes, ha a bank lemond a főkövetelését biztosító bármely olyan jogról, amelynek alapján a kezes kielégítést kereshetett volna, hiszen a bank kielégítése után a főkövetelés és az azt biztosító egyéb jogok a kezesre szállnak.
Mentesül a kezes akkor is, ha a követelés a jogosult hibájából egyébként behajthatatlanná vált, azaz például a bank elmulasztotta időben érvényesíteni, és a követelés elévült.
4.3. A bankgarancia
A bankgarancia olyan biztosítéki forma, amely a szerződést biztosító mellékkötelezettségként a kötelezett teljesítési képességét növeli. Ezt az teszi lehetővé, hogy az adós nem vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén a bankgarancia lehívásával a bank mint jogosult közvetlen kielégítést kereshet.
A kezességgel összehasonlítva, ahol a kötelezettség tartalma a főadóséhoz igazodik, a garancia kizárólag a garanciában rögzítetteknek köteles megfelelni, tehát sem a benne meghatározott összeg, sem az egyéb feltételek nem egyeznek meg szükségképpen a főkötelezettséggel.
4.3.1. A bankgarancia fajtái
Attól függően, hogy minek a biztosítékául kérik a bankgaranciát, többféle fajtát különböztetnek meg az üzleti életben. A bankok általában a következő típusú bankgaranciák kibocsátását vállalják:
– bánatpénzt pótló bankgarancia – tendergarancia vagy ajánlati garancia (célja az ajánlat komolyságának biztosítása a versenytárgyalás kiírója részére),
– előleg-visszafizetést biztosító garancia (Ezt a garanciát az eladó bankja bocsátja ki a vevő számára. Akkor vehető igénybe, ha az eladó nem teljesíti a szerződésben vállalt szállítási stb. kötelezettségét, és ezért a részére fizetett előleg visszajár.),
– vételárfizetést biztosító garancia (Ezt a garanciát a vevő bankja bocsátja ki az eladó számára. Különösen akkor igénylik, ha a vételár megfizetése nem azonnal, hanem hosszabb idő elteltével esedékes.),
– jóteljesítési garancia (az eladó bankja bocsátja ki, és a szerződésszerű teljesítés biztosítékául szolgál),
– jövedéki biztosíték céljából vállalt bankgarancia,
– vámbiztosíték céljából kiadott bankgarancia,
– tranzit vámgarancia.
4.3.2. A bankgarancia tartalma
A bankgarancia egyoldalú nyilatkozat, amelynek lényege, hogy meghatározott feltételek, illetve körülmények bekövetkezése esetére előre meghatározott és a bankgaranciában rögzített összeghatáron belüli, feltétel nélküli, vagy a garancianyilatkozat szövegében meghatározott feltételek mellett fizetésre tett visszavonhatatlan ígéret, amely meghatározott időn belül érvényesíthető, azaz hívható le a garancia.
A bankgarancia lényegéből és abból következően, hogy bank bocsátja ki, mindig írásbeli nyilatkozat.
Bankgaranciát alapvetően két esetben kérnek a vállalkozóktól. Kéri valamely bank a saját követelésének biztosítására – természetesen ilyen bankgaranciát csak más bank bocsáthat ki. Gyakori azonban, hogy a vállalkozás a számlavezető bankjától önálló ügyletként kéri bankgarancia kibocsátását. Ebben az esetben általában megbízási szerződést köt a vállalkozás és a bankgaranciát kibocsátó bank. A szerződésben pontosan meghatározzák a bankgarancia kibocsátásának feltételeit – tehát mikor, milyen célból, kinek a javára, milyen összeghatárral, milyen határidőre szóljon a banki fizetési ígéret. Ezenkívül rögzítik természetesen a bankgarancia kibocsátásának egyéb feltételeit is, nevezetesen azt, hogy mit kell teljesítenie a vállalkozásnak a kibocsátó bank felé. A vállalkozás kötelezettsége általában kettős: egyrészt biztosítania kell a megállapodott módon a bankgarancia fedezetét, és másrészt meg kell fizetnie a megbízás teljesítéséért a kibocsátót megillető díjat.
A bankgarancia nem "általános" fizetésikötelezettség-vállalás a kibocsátó bank részéről, hanem valamihez, pl. ügyletkötéshez, ajánlati kötöttséghez, jóteljesítéshez kapcsolódik, annak a biztosítéka. A bankgarancia kibocsátását kérő vállalkozásnak figyelnie kell arra, hogy a bankgarancia feltétel nélküli fizetési kötelezettség vállalását tartalmazza, általában olyan szövegezésben, hogy a kedvezményezett első írásbeli felszólítására a bank utalja a felszólításban megjelölt összeget, ami természetesen a bankgaranciában meghatározott maximális összeg lehet. Nem kizárt olyan bankgarancia nyújtása, amely bizonyos feltételekhez köti az utalást – pl. a kedvezményezettnek nyilatkoznia kell a felszólításban arról, hogy a kötelezett nem megfelelően teljesített stb., de állításának igazolására nem köteles.
Ha a bank teljesít, akkor természetesen behajtja a vállalkozástól az általa kifizetett összeget, amit a vállalkozásnak meg kell fizetnie, függetlenül attól, hogy a kedvezményezett valóban megalapozottan hívta-e le a bankgaranciát, vagy a vállalkozás vitatja a kedvezményezett által a banknak írt felszólításban foglaltakat. A bankgarancia lényege az, hogy absztrakt ügylet, független attól, hogy a vállalkozás milyen kapcsolatban áll a kedvezményezettel.
A bankgarancia valamely hitel nyújtásának biztosítéka, rendszerint a nagy összegű, speciális konstrukciójú hitelek (pl. szindikált hitel, vagy projektfinanszírozás célját szolgáló hitel) folyósításakor igényelik bankgarancia nyújtását a bankok. Ezt a garanciát a hitelt felvevő vállalkozás megbízásából nyitja egy másik bank, a hitelt nyújtó bankot jelölve meg kedvezményezettként.
4.3.3. Bankgarancia a közbeszerzésben
Az elmúlt időszakban egyre többször előfordult, hogy közbeszerzési eljárások vagy egyéb tenderek (pályázati kiírások) olyan kötelezettséget róttak a jelentkezőkre, hogy csatolniuk kellett a pályázatukhoz meghatározott szövegű bankgaranciát, amelynek kibocsátására valamely bank kötelezettséget vállalt. A problémát az okozza, hogy a bankok általában a saját maguk által kialakított bankgarancia-szöveget használják. Nincsen akadálya természetesen annak sem, hogy "hozott szövegből" dolgozzanak, de gondot jelenthet, ha a pályázat kiírója félreérthető, banki szempontból nem pontos garanciaszöveget igényel. Tipikus probléma ebből a szempontból, hogy a garanciában nem határozható meg az összeg vagy a lejárat időpontja, "bianco" kötelezettséget pedig a bankok nem vállalnak. A problémát az jelenti, hogy ez a garancia is bankgarancia, tehát kibocsátását a bankok ugyanolyan feltételekkel vállalják, mint az "egyéb" bankgaranciákét. Ebből következően ugyanúgy megbízás és a fedezet biztosítása szükséges számukra, mint az ajánlattételi, a jóteljesítési vagy bármely egyéb bankgarancia kibocsátásához. Nem véletlen tehát, hogy az "ígérvénygarancia" kibocsátása egyáltalán nem egyszerű feladat sem a bank, sem pedig a kibocsátást kérő vállalkozás szemszögéből nézve.
4.4. A zálogjog
A vállalkozások és bankok kapcsolatában – különösen a hitelezés területén – tipikus és nagyon gyakran kikötött biztosíték a banki zálogjog. A zálogjog a szerződésben foglaltak teljesítésének biztosítására szolgáló mellékkötelezettség (az önálló zálogjog kivételével). Jelentősége, hogy olyan vagyonban megtestesülő fedezetet biztosít a hitelezőnek, amelyből az a kötelezett nem teljesítése esetén kielégítést kereshet. Ilyen módon a zálogjog a teljesítési képességet erősíti.
A zálogjog többféle módon köthető ki. A törvényben rögzített szabályok betartása mellett lehet zálogjogot alapítani a követelés biztosítékául jogi személyek vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok egész vagyonára, vagy a vagyon egy részére – az egyes vagyontárgyak meghatározása nélkül is.
Jelzálogjog alapítható ingatlanokon és ingóságokon is. Alkalmazható a zálogjogi nyilvántartásban elfoglalt pozíció (ranghely) fenntartása, megfelelő szerződéses kikötéssel. Megengedett úgynevezett önálló zálogjog alapítása.
Zálogszerződés elvben bárkivel köthető, de jogszabály meghatározhatja, hogy milyen személyi körben, milyen típusú zálogszerződés köthető.
A vállalkozások számára fontos szabály, hogy vagyont terhelő zálogszerződés esetén kötelezett csak jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (betéti társaság, közkereseti társaság) lehet.
4.4.1. Zálogtárgyak
Zálogjog alapítható
– ingóságokra - zálogtárgy lehet minden birtokba vehető dolog: pl. árukészlet, gép, jármű, felszerelés, állat, műkincs stb.,
– ingatlanokra - telekre és felépítményre (házra, egyéb épületre) egyaránt,
– átruházható jogokra – ilyen többek között a bérleti jog, a szerzői jog,
– követelésekre - ilyen például a számlakövetelés.
Nem lehet zálogjogot alapítani a haszonélvezeti jogra és egyéb, kifejezetten személyhez fűződő jogosultságokra, mivel azok nem átruházhatók.
Elzálogosítható dolog csak egészben lehet zálogtárgy, részben vagy részlegesen nem. Hasznot hajtó zálogtárgy (pl. bérbe adott helyiség, termőföld stb.) esetén a zálogjog csak akkor terjed ki a hasznokra (bérleti díj, termelés), ha ezt a szerződésben a felek kikötötték. Megállapodás alapján olyan hasznokra is kiterjedhet a zálogjog, ami csak a zálogszerződés megkötése után kerül a zálogkötelezett rendelkezése alá.
4.4.2. A zálogjog fajtái
Kézizálogjognál a jogosultat megilleti a zálogtárgy birtoklásának joga, a zálogtárgyat át kell adni.
Jelzálogjognál a jogosult nem veszi birtokba a zálogtárgyat, de a zálogjog fennállásának tényét nyilvántartásban rögzítik. A banki gyakorlatban legtöbbször igénybe vett ilyen nyilvántartás az ingatlan-nyilvántartás. Terjed azonban a közjegyzői kamarai nyilvántartás használata is. A közjegyzői kamarai nyilvántartás on-line elérhető módon közhitelesen tanúsítja minden olyan ingóra vagy vagyonra vonatkozó zálogjog meglétét, amelyet 1997. május 1. óta alapítottak, és a nyilvántartásba bejegyeztek.
A zálogjog külön fajtájaként említhetjük meg a jogon vagy követelésen fennálló zálogjogot, illetve a vagyont terhelő zálogjogot.
Az önálló zálogjog speciális fajtájú zálogjog, amely nem mellékkötelezettség. Jellemzője, hogy kiköthető úgy is, hogy nincsen alapjául szolgáló követelés, illetve úgy is, hogy az önálló zálogjog alapításával az alapul szolgáló követelést egyidejűleg megszüntetik.
A keretbiztosítéki (kézi- vagy jel-) zálogjogot tartós jogviszonyból eredő követelések biztosítására kötik ki. Ebben az esetben a zálogszerződésben mindig meg kell jelölni a legmagasabb biztosított összeget, csupán a járulékokra hivatkozás nem elegendő.
4.4.3. Zálogszerződés
A zálogjog alapulhat:
– jogszabályon (pl. törvény rendelkezése alapján illeti meg a zálogjog a fuvarozót, a bérbeadót, az őt megillető díj megfizetésének biztosítására, de jelzálogjog illeti meg a bankot az E-hitellel és részletfizetéssel megvásárolt vagyontárgyon),
– hatósági határozaton (az adóhatóságot illeti meg az adótartozás biztosítására),
– szerződésen (a felek megállapodása szerint). A bankok és a vállalkozók közötti ilyen megállapodással jön létre, és ezen alapul a bankokat megillető zálogjog.
A zálogjogot írásban, szerződéssel alapítják a bankok. Speciális rendelkezés vonatkozik az ingón alapított jelzálogjogra és a vagyont vagy a vagyon egy részét terhelő zálogjogra, mivel azt nem csupán írásba, hanem közokiratba kell foglalni. A jelzálogjog érvényességének további feltétele, hogy azt a zálogtárgy típusától függő megfelelő nyilvántartásba bejegyezzék.
Ilyen nyilvántartások: az ingatlan-nyilvántartás az illetékes földhivatalokban, a hajólajstrom (a Közlekedési Főfelügyeletnél), a légi járművek nyilvántartása (a Légügyi Igazgatóságnál), az ingó- és vagyonjelzálog-nyilvántartás (az Országos Közjegyzői Kamaránál) és a szabadalmi nyilvántartás (a Magyar Szabadalmi Hivatalnál).
4.4.4. A zálogtárggyal való felelősség
A zálogtárggyal való felelősség terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek biztosítására szolgál. Egyedi követelés biztosítékául szolgáló zálogtárgy esetén a tőkére, a kamatokra és az igényérvényesítés költségeire (pl. perköltség stb.) lehet kielégítést keresni a zálogtárgyból. Keretbiztosítéki zálogszerződés alapján az abban keretként meghatározott legmagasabb összeg erejéig felel a zálogkötelezett a zálogtárggyal.
4.4.5. A zálogjog érvényesítése
A jogosult érvényesítési joga akkor nyílik meg, ha követelése esedékessé válik, és az adós nem teljesített. A zálogjog érvényesítése körében a kielégítés sorrendjét illetően külön szabályok érvényesülnek. Ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli, a keletkezés sorrendje érvényesül – kivéve ha törvény másként rendelkezik. Ha több dolgot terhel ugyanazon jogosult javára a zálogjog, a jogosult döntheti el a kielégítési jog érvényesítésének sorrendjét.
Az érvényesítés bírósági határozat alapján, végrehajtás útján történik. Gyakori, hogy a hosszadalmas eljárás mellőzése céljából megállapodnak a zálogtárgyból kielégítés módjában. Ez a megállapodás akár a kielégítési jog megnyílta előtt, akár pedig azt követően megköthető, bizonyos korlátozásokkal.
4.5. Az engedményezés
A bankkal kötött bármely szerződéshez (hitelszerződés, bankgarancia kibocsátására vonatkozó szerződés stb.) gyakran "csatolnak" a vállalkozók engedményezési szerződést biztosítékként. Az engedményezési szerződésben az engedményező (vállalkozó) a nem a bankkal, hanem bármely más harmadik személlyel, szervezettel szemben fennálló követelését ruházza át (engedményezi) a bankra. Engedményezési szerződést kizárólag írásban köthet a bank. Engedményezhető a vagyonjogi követelés (vételár, bérleti díj, szerzői jogdíj stb.), kivéve azokat, amelyeknek az átruházását a szolgáltatás jellege, jogszabály vagy a felek megállapodása kizárja. Csak pontosan meghatározott követelés engedményezhető, ami azt jelenti, hogy az engedményezési szerződésben meg kell nevezni a kötelezettet, a követelés összegét és esedékességét.
A bankokkal létrehozott engedményezés mindig írásban rögzített szerződés. Aláírását követően az engedményező kötelezettsége annak a kötelezettnek az írásbeli értesítése, akivel szemben az általa átruházott követelés fennáll. Nem ritka, hogy az engedményezési szerződésben a bankok kikötik, hogy ha az engedményező nem tesz eleget az értesítési kötelezettségének, a bank jogosult azt megtenni.
Az engedményezés jelentőségét növeli, hogy az engedményező kezesként felel a kötelezett szolgáltatásáért, ha az engedményezésért ellenértéket kapott. Ez a felelősség kizárható, de a bankok általában nem fogadják el. További lényeges szempont, hogy törvény alapján az engedményezőt csak az egyszerű és nem a készfizető kezes kötelezettségei terhelik. A bankok természetesen sokszor csak olyan engedményezési szerződést írnak alá, amely a számukra kedvezőbb, nagyobb biztonságot jelentő készfizető kezesi kötelezettségvállalást tartalmazza az engedményező részéről.
4.5.1. Az átruházásra felajánlott követelés vizsgálata
Az engedményezési szerződés aláírása előtt a bankok természetesen részletesen megvizsgálják és értékelik az átruházásra felajánlott követelést. Az értékelés főbb szempontjai a következők:
– a kötelezett fizetőképessége,
– a követelés tehermentessége,
– fűződnek-e az engedményezett követeléshez mellékkötelezettségek (pl. kezesség, zálogjog), ugyanis a követelést biztosító mellékkötelezettségek az engedményezéssel átszállnak a bankra,
– szabadon rendelkezhet-e a jövőben a bank az átruházott követelés felett,
– az engedményezőnek milyen kötelezettségei állnak fenn a kötelezettel szemben, aki beszámíthatja a teljesítésbe azokat a követeléseit, amelyek az engedményezővel szemben már fennálltak az engedményezésről szóló értesítés időpontjában.
4.6. Az opciós jog kikötése
Az opciós, vagy más néven vételi jog azt biztosítja a jogosultnak, hogy a tulajdonoshoz intézett egyoldalú nyilatkozatával megvásárolhatja az opció tárgyát, azaz egyoldalú nyilatkozattal tulajdont szerezhet. Az opcióra vonatkozó megállapodást mindig írásba kell foglalni. Ha a vételi jog ingatlanra vonatkozik, akkor az opciós jogot be kell jegyeztetni az ingatlan-nyilvántartásba ahhoz, hogy mindenkivel szemben hatályos legyen, aki a bejegyzést követően az adott ingatlanon bármilyen jogot szerez.
Az opciós szerződésben meg kell nevezni a feleket – az opciót biztosítót és az opció jogosultját –, a vételi jog pontos tárgyát, a vételárat és az opciós jog fennállásának határidejét. A vételi jogot legfeljebb 5 éves időtartamra lehet kikötni, ha határozatlan időben állapodnak meg a szerződésben, akkor a vételi jog 6 hónap után megszűnik.
A bankok természetesen mérlegelik, érdekük-e pl. ingatlanra vételi jog kikötése. Általános gyakorlat, hogy az opciós jogot csak speciális esetekben alkalmazzák, mivel az értékesítés utóbb problémás lehet, illetve bizonyos tárgyak tulajdonának megszerzése esetén adóvonzat is felmerülhet.
4.7. Az avalizált váltó
A váltó alapvetően nem biztosíték, hanem fizetési eszköz. Biztosítékként is alkalmazzák azonban azt a váltót, amelynek alapján történő fizetésért a bank által hitelképesnek tartott jogi vagy természetes személy kezességet vállal (ezt nevezik avalizált váltónak). A kezességvállalás kétféle módon történik. Vagy magára a váltóra vezetik rá olyan módon, hogy a "per aval" kifejezés után a kezességet vállaló cégszerűen aláírja, vagy pedig külön okmányba foglalják a váltógarancia vagy váltókezesség szövegét, amely általában megegyezik a kezességvállalás általános szövegével. Ez utóbbi megoldást azért alkalmazzák, mert a váltó forgalmi képességét rontja, az adós fizetőképességét megkérdőjelezheti az avalizálás.
4.8. A hitelfedezeti váltó
Előfordulhat, hogy a bank biztosítékként elfogad hitelfedezeti váltót, amelyet az adósa bocsát ki. Ez azt is jelenti, hogy a hitelfedezeti váltó nem javítja sem az adós teljesítési készségét, sem pedig teljesítési képességét, így nem is valódi biztosíték. Amiért mégis elfogadják, annak az az oka, hogy a váltókövetelés sokkal gyorsabban érvényesíthető a bíróság előtt, mivel a váltóperben alkalmazandó speciális határidők jelentősen lerövidítik az eljárást.
4.9. A komfortlevél
Komfortlevelet csak nem magánszemély adóstól fogadnak el a bankok. Ebben az adós cég tulajdonosa arra vállal kötelezettséget, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy az adós megfelelően teljesítse a szerződésben vállalt kötelezettségeit. A bírósági gyakorlat azt mutatja, hogy a komfortlevélben vállalt tulajdonosi kötelezettség nem kényszeríthető ki, így nem is tekinthető biztosítéknak.
4.10. Az azonnali inkasszó
Az azonnali beszedési megbízás (azonnali inkasszó, prompt inkasszó) nem minősül biztosítéknak, hanem fizetési mód. A bankok bizonyos esetekben mégis alkalmazzák, mivel "segíti" az adós fizetési képességét és fizetési készségét.
4.11. A fedezetigazolás
A fedezetigazolást az adós számlavezető bankja állítja ki, és a címzett, egy másik bank vagy szervezet számára szolgálhat biztosítékul. A fedezetigazolásban megjelölt öszszeget a kiállító bank elkülönítetten kezeli. A fedezetigazolás tartalmát a kiállító bank határozza meg, az nem kötelezően használandó nyomtatvány.
4.12. A tartozáselismerés és közokiratba foglalt kötelezettségvállalás
A tartozáselismerés az adós nyilatkozata. Jelentősége, szerepe az, hogy ha az adós ilyen nyilatkozatban írásban elismeri a bank felé fennálló tartozását, ettől kezdve neki kell bizonyítania, hogy a tartozása valójában nem áll fenn. Ha a kötelezettségvállalást közjegyzői okiratba foglalják, azt nem teljesítés esetén a bíróság végrehajtási záradékkal látja el, és azonnal végrehajtható. Így elkerülhető a bank részéről a hosszadalmas bírósági eljárás. A közokiratba foglalás két módon történik, vagy a tartozáselismerést foglalják közokiratba, vagy már az eredeti kötelezettségvállalást (pl. a hitelszerződést) írják alá közokirati formában.
4.13. A visszatartási jog és a beszámítási jog
A visszatartási jog azt jelenti, hogy ha jogszabály vagy szerződés alapján a szerződő felek egyidejű teljesítésre kötelesek, egyik fél sem köteles addig teljesíteni, amíg a másik fél fel nem ajánlja a teljesítést. Az a fél, akinek előbb kell teljesíteni, biztosíték hiányában jogosult a szolgáltatást visszatartani, azaz nem teljesíteni, ha a másik fél késedelembe esett, vagy a másik fél vagyoni viszonyainak romlása következtében a viszontszolgáltatás teljesítését veszélyeztetve látja, vagy a másik félnek vele szemben kiegyenlítetlen tartozása áll fenn, amely fedezethiányból keletkezett. A beszámítási jog alapján az egyik fél jogosult a saját tartozásába beszámítani, és ebben a részében nem teljesíteni a másik fél vele szemben fennálló, lejárt és egynemű tartozását.
4.14. A jogvesztés kikötése
A banki gyakorlatban is alkalmazott szerződéses rendelkezés a jogvesztés kikötése. Lényege, hogy a szerződés valamely rendelkezésének esetére a felek megállapodnak abban, hogy a szerződésszegő fél elveszíti az őt egyébként a szerződés alapján megillető valamely jogát. A vállalkozások és a bankok kapcsolatában tipikus az a kikötés, amelynek alapján az adós – fizetési késedelme esetén – elesik a számára megállapított kedvezményes kamattól.