3. A hitelnyújtás folyamata

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. április 10.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetők Kiskönyvtára 2004/04. számában (2004. április 10.)

A hitelnyújtás maga hosszabb-rövidebb ideig tartó folyamat, amelynek a tartama önmagában nem befolyásolja, hogy a folyamat során hány mozzanaton kell végighaladnia a vállalkozásnak. Inkább az a jellemző, hogy a folyamat hosszától függetlenül egyetlen lépés sem hagyható ki. A különbség csupán abban áll, hogy az egyes szakaszokhoz tartozó feladatok teljesítéséhez mennyi idő és kinek a tevékenysége szükséges. Ebben a körben a hitelkérelem mellékleteinek beszerzése és a hitelbírálat érdemel kiemelt figyelmet, mert ez az a két szakasz, amelynek sikeres teljesítése sok feladat elvégzését követeli meg mind a vállalkozástól, mind pedig a banktól. A hitelnyújtás szakaszai egymásra épülnek, bármelyik kihagyására, vagy sorrendjük felcserélésére általában nincsen mód. A folyamat viszont gyorsítható, elsősorban a hitelt igénylő vállalkozás részéről.

3.1. Tájékozódás a hitelnyújtás feltételeiről

Minden hitelfelvétellel kapcsolatos konkrét üzleti döntést megelőz az az általános elhatározás, hogy a cégnek pótlólagos pénzre van szüksége, meghatározott cél eléréséhez. A cél sokféle lehet: forgóeszköz hosszabb távú biztosításának igénye, beruházás, likviditási probléma megoldása stb. A cél ismeretében kell és lehet körülnézni a bankoknál, milyen feltételekkel adnak hitelt. Érdemes alaposan megismerni a kínálatot, pontosan összehasonlítani az egyes bankok ajánlatait és feltételeit. Gyakori probléma a cégeknél, hogy csak a kamatot, illetve a teljes hiteldíjmutatót nézik meg, az egyéb feltételekkel nem foglalkoznak, pedig az "ördög" a hitelnyújtás körében is éppen a részletekben lakozik, és ha nem figyelünk, csak az elutasított hitelkérelemben ölt testet.

Tisztáznunk kell, hogy a cégünk kaphat-e a meghatá-rozott célra hitelt. Meg kell kérdezni, hogy mekkora öszszegű hitelt igényelhet a cég az adott célra. A kis forgalmú cégek általában nem kapnak százmilliós nagyságrendű hitelt. A hitel összege szempontjából azonban nemcsak a forgalom lényeges, hanem a cég tőkeereje is. Ezt pedig a törzstőke, illetve alaptőke nagyságával mérik a bankok. Hozzá kell azonban tenni azt is, hogy vizsgálják a jegyzett tőkén felüli vagyont, annak nagyságát és összetételét egyaránt.

Fontos a hitelbírálat időtartama – ami néhány naptól akár 30 napig is terjedhet. A gyors hitelbírálatot általában külön hangsúlyozzák a bankok.

A hitelkérelem minden esetben tartalmazza azon okiratok, dokumentumok felsorolását, amelyet csatolni kell.

3.1.1. Biztosítékadás a hitelhez

A tájékozódás során egyértelműen tisztázni kell, hogy a hitelnyújtáshoz kér-e biztosítékot a bank. A biztosítékok többfélék lehetnek. A cégektől általában a következő típusú biztosítékok nyújtását kérik:

– jelzálogjog bejegyzése ingatlanra,

– zálogjog - általában keretbiztosítéki zálogjog – ingóságokra,

– készfizető kezesség,

– árbevétel-engedményezés,

– opciós jog kikötése,

– óvadék, amelynek körében jellemző az értékpapír óvadékba adása.

Mindezeken kívül a hitelnyújtásnak általában feltétele – és ezt a hitelszerződés tartalmazza – a beszedési megbízás adása a cég más bankoknál vezetett bankszámlái vonatkozásában.

3.2. A hitelkérelem benyújtása

Ha az igényelni szándékozott hitel nyújtásához előírt banki feltételek mindegyikének megfelel a vállalkozás, és öszszehasonlítva a különböző bankok hasonló ajánlatait, kiválasztotta a legkedvezőbbet, pontosan ki kell töltenie a hitelkérelmet, és elő kell készítenie minden dokumentumot, amit csatolni, illetve "csak" bemutatni kér a bank. A kérelem kitöltésén és a dokumentumok beszerzésén kívül a felkészülés nagyon lényeges része a biztosítékok számbavétele és annak eldöntése, hogy a vállalkozás mely biztosítékot tudja, illetve akarja nyújtani. Ha az nem azonos azzal a biztosítékkal, amit a bank az igényelni szándékozott hitelhez kér, akkor előre célszerű megállapodni a bankkal arról, hogy elfogad-e, és ha igen, akkor milyen más biztosítékot.

A hitelkérelmet cégszerűen kell aláírni. Nem fogadják el a bankok, ha az aláírás ugyan "bankszerű", tehát azok írják alá, akik a bankszámla felett jogosultak rendelkezni, de nincs képviseleti joguk. Ebben a vonatkozásban a bankok szigorúak, közokirattal kell igazolni a képviseleti jogosultságot. Ügyeljünk tehát arra, hogy a kérelem aláírása megfeleljen a hatályos cégkivonatban olvasható képviseleti jog szerinti aláírásnak, és az aláírás azonosítható legyen a közjegyző által kiállított hiteles cégaláírási nyilatkozaton szereplő aláírással.

3.3. A hitelkérelem ellenőrzése

Az ügyintézők a benyújtott hitelkérelmeket az alábbi két szempont szerint ellenőrzik: hiánytalanul kitöltötte-e az igénylő a kérelmet, és csatolta-e az igénylőlapon felsorolt összes dokumentumot.

3.3.1. A hitelkérelemhez leggyakrabban csatolandó dokumentumok

A hitelkérelemhez leggyakrabban csatolandó dokumentumok a következők:

– 30 napnál nem régebbi cégkivonat (Gyakori probléma, hogy a cégkivonat ennél régebbi, és azt a bank nem fogadja el. Sokszor felajánlják viszont, hogy saját számítógépes rendszerükben on-line módon lehívják a cégkivonatot az Igazságügyi Minisztérium on-line rendszeréből, természetesen az ügyfél költségére, ami néhány ezer forintos kiadás. Előnye ennek a megoldásnak, hogy nem kell a cégbíróságon sorban állni, és valamivel olcsóbb is, mint a cégbíróság által kiállított.);

– a cégjegyzésre jogosultak hiteles cégaláírási nyilatkozata, más néven: aláírási címpéldány (Ez az okirat lehet többéves is, ha a hatályos cégkivonat azt igazolja, hogy a képviselő személye nem változott. Nem kérik a cégaláírási nyilatkozat csatolását abban az esetben, ha a képviselő aláírása már szerepel a banki adatbázisban, tehát úgynevezett specimenizált ügyfél.);

– a vállalkozás utolsó mérlege, amely értelemszerűen a legutolsó kötelezően benyújtandó mérleg és az eredménykimutatás (Nem ritka, hogy nagyobb összegű vagy hosszabb lejáratú hitelek esetében több év mérlegét, valamint a hitelkérelem benyújtásának évére vonatkozó mérleget kérik a bankok.);

– különböző nyilatkozatok (Rendszerint az adóhatóság, illetve a tb nyilatkozata szükséges arról, hogy köztartozása nem áll fenn a cégnek.);

– előfordul, hogy egyes hitelkérelemhez egyéb okiratokat is csatolni kell – pl. a Széchenyi Kártya igénylése esetén igazolást arról, hogy kamara vagy VOSZ tagja, és az esedékes tagdíjat megfizette;

– a biztosítékokra vonatkozó okiratok, közülük a tulajdoni lap másolata, illetve a készfizető kezes nyilatkozata a leggyakoribb.

3.3.2. A bank igazolása a hitelkérelem átvételéről

A hiteligénylés átvételéről általában nem állítanak ki igazolást a bankok. Annak természetesen nincsen akadálya, hogy a benyújtó kérjen ilyen tartalmú igazolást, de ebben az esetben általában nyilatkoznia kell arról, hogy milyen célból kéri, és ezt a bank rávezeti az igazolásra.

3.4. Döntés a hitelkérelemről

Akár a cég, akár az egyén tervezi hitel felvételét, mindenképpen átesik a hitelbírálat folyamatán – ha banktól igényli a pénzösszeget. Minden hitelbírálat - pontosabban fogalmazva: hiteligénylés-bírálat – ugyanazokat a fő szakaszokat foglalja magában. Eltérés abban van, hogy az egyes szakaszokban mit tesznek a bankok, és ehhez mit kell "szolgáltatniuk" a hitel igénylőinek.

3.4.1. A kérelem megvizsgálása és az igénylő minősítése (scoring)

A hitelkérelmet a bankok már a benyújtáskor, a benyújtó jelenlétében ellenőrzik a felsorolt - alapvetően formai – szempontok alapján. Ezt követi a kérelem érdemi, tehát tartalmi vizsgálata, amikor már nincsen jelen az ügyfél. Ez a vizsgálat egyúttal a minősítést, közkeletű szóval a scoringot is magában foglalja. A vizsgálat alapvetően objektív jellegű, hiszen a bankhoz benyújtott adatok feldolgozását jelenti, amelyet kiegészítenek a bankok a más forrásból rendelkezésükre álló adatokkal, információkkal, valamint természetesen érvényesülhetnek bizonyos szubjektív elemek is. Ez utóbbi megjegyzés arra utal, hogy a referens, illetve az ügyintéző véleménye, megítélése is részét képezheti a minősítésnek, bár nyilvánvalóan csak relatíve kis súllyal.

A rövid lejáratú bankhitelek a vállalkozás forgótőkéjét növelik, tehát a vállalkozást globál módon finanszírozzák, nem pedig egy-egy adott ügylethez kapcsolódnak. Következésképpen globál vállalkozási finanszírozás esetén a vállalkozás egészének pénzügyi helyzete és nem egy vagy egyes ügyletek megtérülésének kilátásai érdeklik a bankot. Azt vizsgálja tehát, hogy milyen a vállalat múltbeli működése, mennyire volt eredményes, és ebből következtet a jövőre, vagyis arra, hogy az adós vissza tudja-e fizetni a kölcsönt. Erre a kérdésre a vizsgálat a pénzügyi kimutatások, elsősorban a mérleg és a bevételi kimutatások feldolgozásával és elemzésével adhat választ. A bank tehát az erre vonatkozó dokumentumokat kéri benyújtani.

Az egy-egy ügylethez kapcsolódó hitelek, mindenekelőtt a beruházási hitel vagy a "célhitel" megtérülési feltételeinek megállapításához más banki megközelítés szükséges, hiszen ezekben az esetekben egy ügylet megtérülésének kilátásait kell megítélnie a banknak. Ekkor sem mellőzhető természetesen a vállalkozás egészének vizsgálata, nyilvánvalóan a múltbeli működés alapján, de a minősítés súlypontja eltolódik a konkrét ügyletre.

Egyéb, speciális bankhitelek esetében a hitelre vonatkozó döntést sajátos meggondolások motiválják a bankok részéről. A projektfinanszírozási hitelek esetében például a hitelbírálat alapvető szempontja az, hogy a projekt keretében a jövőben létrehozandó beruházás hogyan biztosítja a kölcsön megtérülését a bank számára.

3.4.2. Objektív kritériumok

Annak érdekében, hogy a vállalkozások hatékonyabban tudják a hitelkérelmüket előkészíteni, illetve megfelelően értsék a bank döntését, célszerű a bankok által vizsgált főbb objektív kritériumokat részletesebben is megismerni. A bankok által rendszerint vizsgált objektív kritériumok két nagy csoportba sorolhatók. Az egyik csoportot a számszaki adatok képezik, a másik csoport viszont meglehetősen összetett, ezért az "egyéb információk" megnevezéssel illetjük.

3.4.2.1. A számszaki adatok vizsgálata

Idetartozik a vállalkozás tőkeszerkezete, tőkeellátottsága, jövedelmezősége, likviditása, adósságszolgálati mutatói, amelyek egyértelműen megjelennek a hitelkérelemben, illetve az ahhoz kötelezően csatolt dokumentumokban. Azt, hogy az egyes adatok mekkora jelentőségűek a hitelbírálat szempontjából, az igényelt hitel típusa és összege befolyásolja.

Az alacsony törzstőkéjű – pl. 3 millió forintos minimális törzstőkével működő - kft.-k esetében a törzstőke szerkezetének, tehát annak, hogy ez teljes egészében készpénz, vagy tartalmaz nem pénzbeli hozzájárulást is, nincsen igazán nagy jelentősége, fontos viszont a törzstőkén felüli vagyon nagysága és annak összetétele.

Nagy összegű törzstőke, illetve alaptőke esetén lényeges vizsgálati szempont a tőkeösszetétel, tehát a készpénz és a nem pénzbeli hozzájárulás (apport) aránya, valamint az apport tartalma (ingatlan, vagyoni értékű jog, ingóság, ezen belül gépjárművek, géppark, felszerelés stb.).

Fontos adat a tőkeösszetétel változása, tehát a vállalkozás történetének vizsgálata abból a szempontból, hogyan változott a törzstőkéje – pl. növelték-e az alapítást követően, és ha igen, mekkora összeggel, milyen összetételben (készpénzzel vagy természetbeni apporttal), vagy éppen az ellentétes folyamat zajlott: törzstőke-leszállítást hajtottak végre a tulajdonosok.

Minden vállalkozás vagyoni helyzetének jól számszerűsített mutatója a vagyon és annak összetétele, amelyből könnyen vonhatók le következtetések a pénzügyi helyzet bizonyos elemeire vonatkozóan. Különösen nyilvánvalóak az összefüggések, ha a tevékenységet, a vagyont és a likviditást meg a jövedelmezőséget együtt vizsgálják, és elemzik a vállalkozás üzleti sajátosságait is. Utóbbi magában foglalja a tevékenységének vizsgálatát ágazati besorolásban, valamint forgalmi adatainak értékelését abból a szempontból, hogy az milyen mértékben egyezik meg vagy tér el a hasonló tevékenységet folytató vállalkozásokétól.

A tevékenység hatékonyságát mutatják az adózás előtti eredmény, illetve az adózás utáni eredmény, valamint a kettő különbségére magyarázatot adó számsorok. A bankok rendelkezésére bocsátott adatokból elemezni lehet a vállalkozás jövedelmezőségét. Ezen belül vizsgálható, hogy az árbevétel több év adatai alapján növekvő vagy csökkenő. Kimutatható, hogy az üzemi tevékenység eredménye növekvő vagy csökkenő. Számszerű adatok alapján egyértelmű, hogy a bruttó termelési érték változása milyen: növekvő vagy csökkenő, a belföldi és az export értékesítési iránya növekvő vagy csökkenő.

A vállalkozás rentabilitása többféle megközelítésben vizsgálható, minden esetben azt is tekintve, hogy a tendencia milyen: csökkenő vagy növekvő. Idesorolható mutatók: a saját tőkével arányos eredmény, illetve az árbevétel-arányos eredmény vizsgálata, az anyag jellegű és a személyi jellegű ráfordítások, az értékcsökkenés, az értékesítési költségszint, az eszközarányos eredmény stb. elemzése.

Fontos mutató lehet a vállalkozás befektetéseinek vizsgálata, a céltartalék, az immateriális javak, illetve a kintlevőségek elemzése.

Értékelhető a likviditási helyzet, ezen belül a szállítói és vevői állomány, a szállítók és vevők forgási sebessége, annak tendenciája, az egynapi vagy egyhavi árbevételre jutó rövid lejáratú kötelezettségek, a hitelállomány stb. Vizsgálhatók természetesen egyéb mutatók, pl. az osztalékfizetési ráta, a tagi hitel, a pótbefizetés stb.

3.4.2.2. A döntéshez szükséges más fontos információk

Fontos adat, hogy mióta működik a vállalkozás. A több éve, vagy netán több évtizede a piacon levő vállalkozás megbízhatóságot tükröz, azt jelzi, hogy piacképes célokat valósít meg, gazdálkodása hatékony, a menedzsment hozzáértő. Az újonnan alakult, éppen csak bejegyezett vállalkozások hitelképességének megítélése viszont nyilvánvalóan más, mint a régóta működő, ismert cégeké. A bankok kidolgoznak és hirdetnek olyan hitelkonstrukciókat, amelyeket éppen az induló vállalkozások számára alakítottak ki, természetesen olyan speciális feltételekkel, amelyek a bankok megítélése szerint kellő biztosítékot nyújtanak arra, hogy a kihelyezett hitelt a kezdő vállalkozás vissza tudja fizetni. A biztosíték ebben a körben lehet maga a vállalkozás tevékenysége, gyakoribb azonban a kezesi, de még inkább az ingatlanfedezeti biztosíték igénylése.

A vállalkozás "életkorán" kívül fontos lehet annak elemzése, hogy jogutód vállalkozás nyújtotta-e be a hitelkérelmet, és ha igen, mely vagy melyek voltak a jogelődjei, azok mivel foglalkoztak, milyen volt a jogelőd piaci megítélése.

Sok esetben "beszédes adat" a vállalkozás tulajdonosaira, illetve vezetésére vonatkozó "névsor", ha azok ismert, netalán a negatív krónikákból "hírhedtté vált" vállalkozások vagy személyek. Ebben a körben vizsgálják a tulajdonosi struktúrát, ezen belül azt, hogy a tulajdonosi kör magánszemélyekből, intézményi befektetőkből vagy vállalkozásokból áll-e, a tulajdonos vállalkozások gazdasági társaságok vagy egyéni vállalkozók, illetve pénzügyi vagy szakmai befektetők-e. Intézményi befektetők: a hitelintézetek, a befektetési társaságok, a kockázatitőke-társaságok, a biztosító részvénytársaságok, a befektetési alapok, a kockázatitőke-alapok, az önkéntes biztosítópénztárak, a magánnyugdíjpénztárak. A tulajdonosi struktúra ismerete és vizsgálata magában foglalja a "kereszttulajdonlások" – lehetőség szerinti - feltárását. Ha ugyanis kölcsönösen tulajdonosai egymásban a vállalkozások vagy a magánszemélyek, akkor az jelentheti azt is, hogy ugyanazt a tőkeösszeget több különböző vállalkozásban használják fel, tehát valójában kisebb a vagyon. A vállalkozások összefonódott hálózata önmagában is speciális helyzetet jelent, amit a bankok igyekeznek részletesen feltárni. A vizsgálat eredménye nem lesz a hitelkérelem automatikus elutasítása, hiszen jól működő vállalatcsoportok esetében éppen nagyobb a hitelt nyújtó bank biztonsága. A lényeg az, hogy pontosan ismert legyen a hitelt kérő vállalkozás tulajdonosi kapcsolatrendszere.

A hitelkérelmek jelentős része tartalmaz adatokat a vállalkozás menedzsmentjére vonatkozóan is. Az ebben a csoportban elemezhető adatok a vállalkozás vezetésére vonatkoznak, pl. a szakmai tapasztalattal, iskolai végzettséggel, vezetői gyakorlattal, a hitelkérelmet benyújtó vállalkozásban betöltött pozíciójukkal kapcsolatban.

3.4.2.3. Banki kapcsolat

A benyújtott hitelkérelmekben feltüntetett adatok elemzésén kívül a hitelbírálat során a bankok természetesen felhasználnak egyéb forrásokból szerzett információkat is. Közülük a legfontosabbak a következők:

– a vállalkozás banki kapcsolatai, különös tekintettel arra, hogy milyen kapcsolata van azzal a bankkal, amelytől a hitelt igényli (Ebben a körben értelemszerűen vizsgálják, hogy van-e, és mióta van az elbíráló banknak bankszámlakapcsolata az igénylővel, milyen számlákat – forint, euró, USD stb. – vezet számára, mekkora és milyen a számlájának a forgalma.),

– részletesen elemzik a bankszámlájával kapcsolatos vállalkozói "magatartást", tehát fizeti-e a számlavezetési díjat, gyakori-e a sorban állás a számláin, előfordult-e azonnali beszedési megbízás, és hogyan lehetett teljesíteni, ha bocsátott ki számára a hitelkérelmet elbíráló üzleti kártyát, akkor előfordult-e fedezetlenség a számlán stb.,

– vizsgálják, hogy nyújtott-e már be hitelkérelmet, volt-e elutasított hitelkérelme, kapott-e hitelt, mikor, mekkora öszszegben, milyen célra, és milyen volt a teljesítési készsége,

– olyan vállalkozások esetében, ahol a tulajdonos korlátlanul felelős a vállalkozás tevékenységéért – pl. betéti társaság beltagja, egyéni vállalkozó - természetesen vizsgálni kell a korlátlanul felelős tulajdonos mint magánszemély banki kapcsolatait, a bankkal szembeni "magatartását", különös tekintettel a fizetési képességére és fizetési készségére,

– további fontos és a bankok által igénybe vett információforrás a központi hitelinformációs rendszer – rövid nevén: BAR-rendszer –, amelyet a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény alapján hoztak létre és működtetnek a bankok.

E nyilvántartás mind vállalkozások, mind pedig magánszemélyek adatait tartalmazza, ha azok éppen a banki hitelezési tevékenység körében nem teljesítették a hitelszerződésben vállalt kötelezettségeiket.

3.4.3. A biztosítékok értékelése

A különböző típusú és összegű hitelekhez – bankonként is eltérő – biztosítékokat kell nyújtania a hitel igénylőjének. A biztosítékok értékelése magában foglalja annak elemzését, hogy rendelkezésre áll-e az igényelt biztosíték, pl. az ingatlan, a tulajdoni lap alapján, hány személy tulajdonában van, milyen terhekkel (pl. jelzálogjoggal, elidegenítési és terhelési tilalommal) terhelt, bejegyeztek-e rá opciós jogot, végrehajtási jogot. Vizsgálják természetesen az ingatlan értékét, amely általában nem a banki ügyintézők, hanem ingatlanbecslők feladata.

Hasonló módon értékelik az egyéb biztosítékokat is – a kezesek esetén azok vagyoni helyzetét, zálogjog esetén a zálogtárgy piaci értékét, ellenőrzik, hogy a zálognyilvántartásban más zálogjoga nincs-e már bejegyezve rá. Az értékpapír-óvadék esetében vizsgálják az értékpapír névértékét, forgalomképességét, piaci értékét.

Részletesen elemzik az árbevétel-engedményezés körébe sorolt ügyleteket, a kötelezettek körét, a várható teljesítés mértékét, valamint azt is, hogy az engedményezés technikai lebonyolítása hogyan történik: "klaszszikus" engedményezés-e, vagy pedig speciális konstrukciót alakít ki a hitel nyújtója az engedményezés révén befolyt árbevétel felhasználására és az elszámolásra.

3.5. A hitelbírálatok fajtái

A hitelkérelmek elbírálása alapvetően háromféle lehet:

– hagyományos hitelbírálat,

– egyszerűsített hitelbírálat,

– gyorsított hitelbírálat.

3.5.1. Hagyományos hitelbírálat

A hagyományos hitelbírálat a banki gyakorlatban általában alkalmazott elvek és módszerek igénybevételét öleli fel, amelyeket a bankok szabadon alakítanak ki és alkalmaznak.

3.5.2. Egyszerűsített hitelbírálat

Az egyszerűsített hitelbírálat abban tér el a hagyományos hitelbírálattól, hogy kevesebb szempontból vizsgálja a hitelt kérő vállalkozást, ezért gyorsabban tud döntést hozni a bank. Ezt az eljárást az olyan tömegtermékek esetében alkalmazzák, ahol nagy a hitelt kérők száma, és olyan biztosítékot kell nyújtaniuk, amely a bank számára nagyon alacsony kockázatúvá teszi a hitelnyújtást. Különösen egyszerű a hitelbírálat az úgynevezett nulla kockázatú hitelek esetében, amelyekre az a jellemző, hogy a visszafizetés fedezete már a hitelnyújtás pillanatában a bank rendelkezésére áll, pl. pénzbetét vagy értékpapír formájában.

3.5.3. Gyorsított hitelbírálat

A gyorsított hitelbírálat módszerében nagyon hasonlít az egyszerűsített hitelbírálathoz, azzal az eltéréssel, hogy egyszerűsített hitelbírálat esetén a hagyományossal összevetve kevesebb adat vizsgálata alapján dönt a bank, míg a gyorsított hitelbírálat az időtényezőre helyezi a hangsúlyt, tehát a vállalkozásnak rövidebb ideig kell várnia arra, hogy a bank tájékoztassa a hitelkérelmével kapcsolatos döntéséről.

3.6. A hitelbírálat alapvető szempontjai

A hitelbírálatot a különböző scoringrendszerek segítségével végzik a bankok, amelyek általában számítógépes programokon alapulnak. A scoringprogramok lényegesen különböznek attól függően, hogy a hiteligénylők mely csoportjának minősítéséhez készültek. A hiteligénylőket ebben a vonatkozásban a nagyvállalatok, a közepes vállalkozások, valamint a mikro- és kisvállalkozások kategóriájába sorolják, továbbá különbséget tesznek devizabelföldi és devizakülföldi vállalkozások között.

A besorolás a foglalkoztatottak létszáma, az éves nettó árbevétel, vagy a mérlegfőösszeg és a tulajdonosi struktúra alapján történik, míg a devizabelföldi vagy devizakülföldi státust a devizatörvény alapján lehet meghatározni. A foglalkoztatottak létszáma szerint kisvállalkozásnak minősül az 50 fő alatti létszámot foglalkoztató és 700 millió forint alatti éves nettó árbevételű, vagy 500 millió forint mérlegfőösszeget meg nem haladó vállalkozás. A mutatókat a jóváhagyott utolsó éves beszámoló vagy az szja-bevallás alapján kell meghatározni. Ha a vállalkozás működési ideje egy évnél rövidebb, az adatokat éves szintre kell vetíteni. A devizabelföldi-devizakülföldi státust a devizatörvény alapján határozzák meg a bankok.

A különböző fajtájú hiteleknél a bankok egyértelműen meghatározzák, hogy a hiteligénylőket milyen szempontok szerint sorolják be a különböző csoportokba. Ha tehát mikro- és kisvállalkozások számára kínálnak valamilyen hitelterméket, akkor azt is rögzítik, hogy mely vállalkozások tartoznak – a hitelbírálat szempontjából – ebbe a csoportba. Ugyancsak pontosan meghatározzák a csoportképző elveket abban az esetben is, ha az adott hitelterméket különböző vállalkozáscsoportoknak kínálják, de valamilyen szempontból eltérés az egyes csoportokba tartozó vállalkozásoknak nyújtott hitel, pl. a biztosíték más a mikrovállalkozások és a nagyvállalatok esetében, vagy a hitel célja tér el, mert bizonyos típusú fejlesztésekhez csak nagyvállalatok számára nyújtanak hitelt.

3.7. A bank döntése

A bank a hitelkérelem részletes vizsgálatát követően háromféle döntést hozhat:

– a hitelkérelmet elfogadja, és az abban foglalt összegre hitelt nyújt,

– a hitelkérelmet elutasítja, vagy

– a hitelkérelemtől eltérő összegű, vagy egyéb feltételeiben más hitelt nyújt.

3.7.1. A hitelkérelem elutasításának okai

A döntés nem egyetlen pillanat alatt alakul ki, hiszen a komplex elemzés, scoring éppen azt a célt szolgálja, hogy folyamatban és sokféle, de természetesen a bank szempontjából releváns elem vizsgálatával és értékelésével minősítse az ügyfelet, és annak alapján hozza meg döntését a bank. A minősítési folyamat részleteit a bankok nem hozzák nyilvánosságra.

3.7.1.1. Jogszabályba ütköző célhoz igényelt hitel

A bank elutasítja azt a hiteligénylést, amelyet jogszabályba ütköző, tiltott cél eléréséhez nyújtottak be.

3.7.1.2. A kérelmező nem egy meghatározott ügyfélkörhöz tartozik

Egyes bankok meghatározott ügyfélkört akarnak kiszolgálni, a nem ebbe az ügyfélkörbe tartozó vállalkozások hiteligénylését tehát elutasítják. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezt rendszerint nem a direkt elutasítás eszközével teszik, hanem olyan hitelkonstrukciókat dolgoznak ki, amelyek igénylése nem éri meg más körnek, mint akinek szánták.

3.7.1.3. Nem elegendő a biztosíték

Kézenfekvően elutasítja a bank az olyan hiteligénylést, amelyet túlságosan kockázatosnak ítél a megtérülés szempontjából. Kockázatos lehet az olyan hitelkihelyezés, amelyhez nincsen megfelelő vagy elegendő biztosíték, pl. az az ingatlan, amelyre a jelzálogjogot bejegyeznék, csak nagyon kis arányban áll a hiteligénylő tulajdonában, vagy egyébként már jelentős mértékben jelzálogjoggal terhelt. Kockázatot jelenthet, ha a vállalkozás vagyoni helyzete nem stabil, nincsen vagyona, a likviditási helyzete nem megfelelő, jelentősen eladósodott, a banki kapcsolatokban többször bizonyult megbízhatatlannak stb.

3.7.1.4. A köztartozás mint elutasítási ok

Fontos elutasítási ok lehet a köztartozás. Ez különösen azoknál a hitelkonstrukcióknál fontos, amelyek állami támogatást biztosítanak a hitel igénybevevőjének. Ilyen támogatás tipikusan a kamattámogatás, amelyet különböző agrárhitelekhez nyújtanak, továbbá a jelenleg a Széchenyi Kártya konstrukcióhoz, illetve orvosok eszköz- vagy ingatlanvásárlásához is kapcsolódhat kamattámogatás. A kamattámogatásos hitelek esetében, különösen, ha azokhoz a Hitelgarancia Rt. kezességvállalása kapcsolódik, a bankok általában kikötik, hogy még pozitív döntésük esetében is csak akkor lép hatályba a hitelszerződés, ha a Hitelgarancia Rt. megköti velük az adott ügyfélhez kapcsolódó készfizető kezesi szerződést.

A köztartozások léte vagy nem léte ügyében a bankok nem tudnak érdemben eljárni, nincs hozzáférési joguk olyan adatbázishoz, amelyből az adatok ellenőrizhetők lennének számukra. Kizárólag az ügyfelek azok, akik felvilágosítást kaphatnak a köztartozásuk összegéről és keletkezéséről, és ők intézkedhetnek annak érdekében, hogy töröljék őket abból a nyilvántartásból, ahol a köztartozásokat feltüntetik.

3.8. A hitelszerződés megkötése

A hitelkérelmet elfogadó és annak alapján hitel nyújtásáról meghozott banki döntést követően kerül sor a hitelszerződés megkötésére. A hitelszerződés megállapodás, amelynek tartalmát a felek, jelen esetben a vállalkozás és a bank szabadon határozza meg, természetesen a jogszabályi rendelkezések keretei között. A hitelszerződést mindig írásban kell megkötni. A szolgáltatás nyújtásának gyorsítása és egyszerűsítése érdekében a bankok gyakran alkalmaznak mintaszerződéseket vagy blankettaszerződéseket a hitelnyújtás során is, hiszen nagy tömegben, lényegében azonos feltételekkel szerződnek, csak a konkrét adatokat kell változtatniuk.

Más a helyzet azoknál a hiteleknél, amelyek egyediek, tehát egy-egy vállalkozás számára kidolgozott, speciális konstrukció feltételei szerint vehetik igénybe. Ezekről a hitelekről egyedi szövegezésű megállapodásokat írnak alá a felek.

3.8.1. A hitelszerződés általános tartalmi elemei

Akár szerződésminta alapján szövegezik a hitelre vonatkozó megállapodást, akár pedig egyedi szerződést dolgoznak ki, a hitelszerződés a következő főbb rendelkezéseket tartalmazza:

– a szerződő felek megnevezése, a teljes név, a székhely, ha van, akkor a cégjegyzék helye és száma, a KSH-szám és az adóazonosító szám megjelölésével,

– nyilatkozat arról, hogy hitelszerződést kötnek, a szerződésben meghatározott feltételekkel,

– a szerződés tárgya és célja – annak meghatározásával, hogy a hitelt mire fordíthatja a vállalkozás,

– a hitel összegének meghatározása,

– rendelkezés arról, hogy mikortól tartja a hitelt rendelkezésre a bank és milyen feltételekkel folyósítja, továbbá az igénybevételi határidő meghatározása (Mindegyik lehet egy vagy több határidő.),

– a kamat mértékének, kiszámítása módjának meghatározása,

– a hitel lejáratának rögzítése,

– rendelkezések a törlesztésről, ideértve a türelmi időre vonatkozó rendelkezéseket, a tőke- és a kamatfizetés részletes szabályait, azt, hogyan kell a törlesztést teljesíteni, valamint az előtörlesztés szabályait is,

– rendelkezés a hiteldíjról, annak összetevőiről, összegéről és a megfizetés módjáról,

– rendelkezés a biztosítékokról,

– a bank és a vállalkozás olyan kötelezettségeinek és jogosítványainak felsorolása, amelyek a hitel rendelkezésre tartásán és folyósításán, illetve a visszafizetésen kívül terhelik, illetve jogosítják a feleket,

– rendelkezések a hitelszerződés hatálybalépéséről és megszűnéséről, a megszűnés eseteiről, feltételeiről, a megszűnés esetén követett eljárásról,

– a szerződés mellékleteinek felsorolása,

– a szerződés záró rendelkezése a bank és az ügyfél azon nyilatkozata, hogy a szerződést megismerték, és mint akaratukkal és üzleti nyilatkozataikkal mindenben megegyezőt aláírják,

– a szerződés keltezése és a felek, azaz a bank és a vállalkozás képviselőjének aláírása.

3.8.1.1. A szerződés hatálybalépése

A hatálybalépés napja nem feltétlenül azonos a szerződés megkötésének, azaz aláírásának napjával. Általában igaz, hogy a hitelszerződés azon a napon vagy azt követő napon hatályba lép, amikor a bank és a vállalkozó képviselői aláírták. Sok esetben azonban hamarább aláírják a szerződést, mint az hatályba lépne, rendelkezéseit tehát alkalmazni kellene, mivel a vállalkozónak bizonyos feltételeket teljesítenie kell ahhoz, hogy a bank folyósítsa a hitelt.

3.8.1.2. Utaló rendelkezések a szerződésben

A szerződés rendelkezik arról, hogy mely szabályokat kell alkalmazni mindazon kérdésekben, amelyeket a hitelszerződés nem szabályoz, vagy nem kellő részletességgel szabályoz. Általános gyakorlat az, hogy a hitelszerződésnek elválaszthatatlan részét képezik a mellékletek, amelyek közé sorolják a banknak a hitelezésről szóló üzletszabályzatát, vagy általános szerződési feltételeit, gyakran az általános üzletszabályzatát is, továbbá mindazokat az üzletszabályzatokat, amelyek a hitelezéssel összefüggő banki szolgáltatások feltételeit tartalmazzák. Tipikusan ilyen a bankkártyákra és a bankszámlákra vonatkozó üzletszabályzat.

3.8.1.3. Cégszerű aláírás

A hitelszerződést a vállalkozásnak "cégszerűen" kell aláírnia. Egy személy csak akkor írhat alá, ha önállóan jogosult cégjegyzésre. Nemritkán vita tárgya, hogy a vállalkozások összekeverik a cégjegyzési jogosultságot a bankszámla feletti rendelkezési joggal. Nem mindenki jogosult a cég nevében egyébként eljárni (pl. hitelszerződést kötni) azok közül, akiknek a neve az aláírókartonon szerepel - tehát pl. aláírhatják az átutalási megbízásokat, vehetnek fel pénzt a vállalkozás bankszámlájáról.

3.9. A hitel folyósítása

A szerződés teljesítésének első szakasza a bank eljárását foglalja magában, és abban áll, hogy a szerződésben megjelölt hitelösszeget a hitelfelvevő rendelkezésére tartja, és a hitelszerződés feltételei szerint a kölcsönt folyósítja. A rendelkezésre tartás és a folyósítás feltételeit, mindenekelőtt annak időpontját és időtartamát, valamint a vállalkozás rendelkezésére álló összeget a hitelszerződés tartalmazza. A rendelkezésre tartás időpontjától a bank felszámíthatja a rendelkezésre tartási jutalékot, illetve a folyósításkor is felszámíthat jutalékot. Minderről a hitelszerződés, valamint annak mellékletei, elválaszthatatlan részei, a banki üzletszabályzatok, általános szerződési feltételek, kondíciós listák, illetve hirdetmények tartalmaznak részletes és teljes körű információkat.

A rendelkezésre tartás időtartamát a bankok gyakran korlátozzák, és ezt a hitelszerződésben ki is kötik. Ha eltelik a rendelkezésre tartási időtartam, és a kölcsönt nem veszi fel a vállalkozás, akkor megszűnik a hitelszerződés.

3.9.1. A hitelfolyósítás feltételei

Mind a folyósítás, mind pedig a rendelkezésre tartás körében nem csupán azt az időtartamot határozzák meg a bankok, amely alatt a vállalkozások ténylegesen felhasználhatják a számukra megítélt hitelt. Nem ritka, hogy a folyósítást különböző feltételek teljesítéséhez kötik. Ha pedig ezek valamelyikét nem teljesíti a vállalkozás, nem veheti igénybe a hitelt, és meg is szűnik a hitelszerződés. A feltételek között a leggyakoribb a meghatározott dokumentumok bemutatásának előírása, vagy a biztosítékkal kapcsolatos valamilyen kikötés teljesítése (pl. a biztosítékul adott ingatlanon fennálló jelzálogjog törlése), bankgarancia nyitása, azonnali beszedési megbízásra felhatalmazó nyilatkozat elfogadásának igazolása azon bank részéről, ahol a hitelt felvevő vállalkozásnak bankszámlát vezetnek, betét elhelyezése stb.

3.9.2. A rendelkezésre tartás és a folyósítás speciális formái

A hitelek különböző fajtáinál a rendelkezésre tartás többféle módon valósulhat meg. Alapesetben a rendelkezésre tartott összeget egyszerre igénybe veszi a vállalkozás – pl. megfizeti belőle az általa megvásárolt ingatlan vagy gép vételárát.

Gyakori az is, hogy a rendelkezésre tartott összegnek csak egy részét veszi igénybe egyszerre, és a hitelt több részletben használja fel. Ennek nincsen akadálya, ha a hitelszerződés nem írja elő kötelezően az egyszeri igénybevételt. A következmény azonban az, hogy a rendelkezésre tartási jutalékot – ha ilyet felszámít a hitelt nyújtó bank – általában mindaddig meg kell fizetni, amíg a teljes öszszeget igénybe nem veszi a vállalkozás.

Megállapodhat a bank és a vállalkozás úgy is, hogy a bank folyamatosan rendelkezésre tart meghatározott öszszeget, függetlenül attól, hogy abból mennyit vett igénybe a vállalkozás. Ezt a módszert alkalmazzák az úgynevezett rulírozó (feltöltődő) hitelek esetében.

3.10. A hitel igénybevétele

A rendelkezésére álló hitelt a vállalkozás igénybe veheti, azaz lehívhatja. Az igénybevétel módja többféle lehet: megbízást ad a banknak arra, hogy más bankszámlájára utalja át, vagy más vállalkozás részére utalja át, és ezzel teljesíti a vállalkozás a fizetési kötelezettségét. Hitelkártya használatának fedezetéül szolgáló hitel esetén a rendelkezésre álló hitelt akár a hitelkártyával készpénzfelvételhez, akár pedig vásárláshoz használhatja. Felveheti készpénzben is, ha például az alkalmazottaknak készpénzben fizeti a bért.

A hitel igénybevételére a vállalkozás képviselője, valamint az jogosult, akit erre a hitelszerződés felhatalmaz. Felhatalmazása rendszerint a bankszámla felett rendelkezési joggal rendelkezőknek van. Akik tehát felvehetnek pénzt a vállalkozás bankszámlájáról, vagy adhatnak átutalási megbízást e bankszámlára, azok igénybe vehetik a hitelt.

Nincsen akadálya annak, hogy valamely hitelt külön erre a célra megnyitott számlára folyósítson a bank. Ebben az esetben természetesen külön kell rendelkezni a hitelszerződésben arról, hogy ki és hogyan (teljeskörűen vagy korlátozottan) jogosult rendelkezni a hitellel.

3.10.1. A törlesztés

A hitelszerződés megkötése és a folyósítási feltételek teljesítése után a bankot általában nem terheli további kötelezettség. A hitelezési folyamat hátralévő szakaszaiban alapvetően a vállalkozásnak kell tevőlegesen eljárnia, legalábbis ami a teljesítést illeti. A teljesítés elsősorban a hitel törlesztése, teljes visszafizetése. A fizetésen kívül azonban egyéb kötelezettségeket is teljesítenie kell a vállalkozásnak, mégpedig a tájékoztatás és az együttműködés körében.

A fizetés feltételeit a hitelszerződés részletesen meghatározza, szabályozva a tőke, kamatok és a díjak megtérítésének módját és időpontját is. A törlesztés történhet egy összegben és részletekben. Előbbi viszonylag ritka, és a kis összegű, rövid lejáratú hitelek esetében alkalmazzák. A vállalkozások általában részletekben fizetik vissza a hitelt.

A fizetés esedékességekor a beszedett pénzt a következő sorrendben számolja el a bank: először a bank által felszámított díjak és jutalékok rendezésére fordítja, a fennmaradó összegből rendezi az esedékes kamatot, ha van késedelmi kamat, akkor előbb azt, majd elszámolja az ügyleti kamatot. Tőketörlesztést csak akkor számol el, ha a felsorolt összegek levonása után maradt a teljesítésből fedezet. A bank és a vállalkozás megállapodása alapján alkalmaznak olyan hitelkonstrukciót is, hogy meghatározott ideig csak a kamatot kell fizetnie a vállalkozásnak, és csak ezen időtartam elteltét követően kezdi törleszteni a tőketartozást.

3.10.1.1. A bankszámla megterhelése

A fizetés módja többféle lehet. Általában azt a megoldást alkalmazzák, hogy esedékességkor a bank megterheli a vállalkozás nála vezetett bankszámláját. Ehhez az adósnak természetesen biztosítania kell, hogy a szükséges öszszeg rendelkezésre álljon a számlán. Ha nincs, vagy nem elegendő a fedezet a törlesztés elszámolásához, a bankok általában megkísérlik beszedni a vállalkozás bármely más, náluk vezetett bankszámlájáról. Erre a hitelszerződésben ad felhatalmazást a vállalkozás.

3.10.1.2. Beszedési megbízás

Amennyiben a hitelnyújtó banknál levő számlákon együttesen sincs elegendő fedezet a törlesztéshez, a bankok rendszerint igénybe veszik a beszedési megbízást. Ez esetben a hitelt nyújtó bank a vállalkozás más bankoknál vezetett számláiról kapja meg az esedékes törlesztőrészletet. Ha nem sikerül a törlesztés teljes összegét megkapni, a bank késedelmi kamatot számít fel.

3.10.1.3. Türelmi idő a törlesztés megkezdése előtt

Ismertek olyan hitelkonstrukciók, amelyek az adós vállalkozás számára úgynevezett türelmi időt biztosítanak a törlesztés megkezdésére. Rendszerint a beruházási hitelek esetében alkalmazzák ezt a megoldást, mivel a felvett hitelt a beruházás működtetésével elért árbevételből, illetve nyereségből tudják megfizetni az adósok. A türelmi idő hossza tetszőleges, a bank és a vállalkozás megállapodásától függ, és néhány hónaptól több évig is terjedhet. A türelmi időre felszámított kamatról a hitelszerződés rendelkezik.

3.10.1.4. Előtörlesztés

A törlesztés sajátos esete az előtörlesztés. Törvényi rendelkezésre tekintettel az előtörlesztést a bankok nem zárhatják ki, viszont általában speciális szabályokat alkalmaznak mindazon esetekben, ha a vállalkozás nem csupán az esedékes összeget kívánja megfizetni, hanem csökkenteni akarja a tőketartozását, és ezért előtörlesztést hajt végre.

Az előtörlesztés a bankok számára azért nem előnyös, mert a hitel kihelyezésekor pontosan kiszámították, hogy mikor, milyen ütemezésben térül meg a kihelyezett pénzük. Üzletpolitikájukat e számításra alapozzák. Következésképpen, ha a tervezettnél korábban jutnak hozzá a pénzhez, gondoskodniuk kell arról, hogy legalább olyan feltételekkel ismét kihelyezzék, mint amilyet az előtörlesztéssel érintett hitelszerződés tartalmaz.

Az előtörlesztést a vállalkozás rendszerint bármikor végrehajthatja, de a hitelszerződések általában előírják, hogy az előtörlesztési szándékról a vállalkozás hány nappal korábban köteles írásban értesíteni a bankot.

3.11. A hitelszerződés megszűnése

3.11.1. Határidőben történő visszafizetés

Az alapeset az, amikor a vállalkozás a hitelszerződésben meghatározott módon és határidőben visszafizeti a hitelt, kamatokkal, díjakkal együtt. Idesorolható az az eset is, ha az adós előtörlesztéssel fizeti meg tartozását. A fizetésnek természetesen az egész tartozásra ki kell terjednie, egyébként a nem teljesített összegre a szerződés továbbra is fennmarad.

3.11.2. Lejáró határidő

Megszűnik a hitelszerződés akkor is, ha a szerződésben meghatározott határidő eltelt, pl. a folyószámlahitelt csak egy évre biztosította a bank.

3.11.3. A hitelszerződés teljesíthetetlen

Megszűnhet a hitelszerződés akkor is, ha a bank azt állapítja meg, hogy a hitelszerződés megkötését követően olyan lényegesen változnak meg akár a bank, akár pedig a hitelfelvevő körülményei, hogy a hitelszerződés teljesítése nem várható el.

3.11.4. Igénybe nem vett hitel

Megszűnés a következménye annak is, ha a vállalkozás nem veszi igénybe a hitelt.

3.11.5. A vállalkozás megszűnése

Általában megszűnik a hitelszerződés a vállalkozás megszűnésével. Ebben a körben azonban lényeges, hogy a megszűnés jogutód nélküli-e, mert a jogutódlás (pl. a gazdasági társaság beolvadása, egyesülése, átalakulása) nem szünteti meg a hitelszerződést.

3.11.6. Csőd-, végrehajtási vagy felszámolási eljárás

Megszűnik a hitelszerződés, ha a vállalkozás ellen csődeljárás vagy felszámolási, illetve végrehajtási eljárás indul, ezekben az esetekben azonban speciális szabályok szerint érvényesítheti a bank a követelését.

3.11.7. Megszüntetés megállapodással

Megszűnhet a hitelszerződés a felek kifejezett akaratnyilvánításával is. Az akaratnyilvánítás lehet közös vagy egyoldalú, a megszűnés időpontját tekintve pedig azonnali hatályú és későbbi időponttól hatályos.

A közös megszüntetés mindig írásbeli megállapodással történik, amelyben rendezik, hogy a vállalkozás milyen módon, mikor, mekkora összeget fizet meg a banknak, illetve milyen egyéb kötelezettségeket kell teljesítenie. A banknak fel kell szabadítania a biztosítékokat.

3.11.8. Felmondás

Az egyoldalú akaratnyilvánítás a felmondás, amely lehet a bank vagy az ügyfél akarata. Gyakorlatban inkább a bankok felmondása ismert. A felmondás szabályait a hitelszerződés tartalmazza. Általános szabály, hogy az azonnali hatályú felmondást csak súlyos szerződésszegés esetén alkalmazzák. Ilyen többek között, ha a banknak olyan tények jutnak a tudomására, amelyek alapján veszélyeztetve látja a követelésének megtérülését, például ha a vállalkozás önmaga ellen csődeljárást, illetve felszámolási eljárást vagy végelszámolást kezdeményez, vagy mások indítják meg ellene a felszámolási eljárást. Ezen esetekben a vállalkozás a bank szempontjából elveszti a hitelképességét. A hitelképesség, illetve hitelképtelenség nem egyértelműen meghatározható jogi kategória. A hitelképesség (bonitás) ugyanis általában egy cég vagy személy múltbeli működésének, eredményességének, vagyoni és pénzügyi helyzetének öszszessége alapján levonható következtetés.

3.11.8.1. Súlyos szerződésszegés

A legjellemzőbb szerződésszegési okok:

– a vállalkozás nem a hitelszerződésben meghatározott célra fordítja a felvett kölcsönt,

– a vállalkozás a fizetési kötelezettségével késedelembe esik, vagy egyáltalán nem teljesít,

– a vállalkozás a bankot valótlan adatok közlésével, vagy éppen adatok eltitkolásával megtéveszti (pl. nem tájékoztatja arról, hogy súlyos fizetési nehézségei támadtak, likviditási problémákkal küzd stb.),

– a vállalkozás olyan nyilatkozatot tesz a banknak, amely alkalmas a bank megtévesztésére,

– a vállalkozás nem tesz eleget az együttműködési, tájékoztatási kötelezettségének,

– a vállalkozás akadályozza a banki intézkedéseket,

– a vállalkozás a bank felszólítására nem egészíti ki a biztosítékot.

3.11.8.2. A felmondás következményei

A felmondás legfontosabb következménye, hogy megszűnik a hitelszerződés, és a vállalkozás minden kötelezettsége azonnal, egy összegben esedékessé válik. Meg kell tehát fizetnie a teljes tartozását, mégpedig azt a napot követő napon, ami a felmondás napjának minősül. Azonnali hatályú felmondás esetén ez a nap a felmondás kézbesítésének napját követő nap. Nem azonnali hatályú felmondás esetén a felmondás vagy az üzletszabályzat tartalmazza a megszűnés napját.

Az egyösszegű visszafizetési kötelezettségen kívül a felmondásnak az is a következménye, hogy a bank jogosulttá válik arra, hogy igénybe vegye a hitel biztosítékait. Felszólíthatja tehát a készfizető kezest arra, hogy haladéktalanul fizesse meg az adós teljes tartozását. Érvényesítheti a bank az opciós jogát, kielégítést kereshet a zálogtárgyból, lehívhatja a bankgaranciát stb.

3.12. A vállalkozás teljesítési kötelezettsége

A vállalkozás teljesítési kötelezettsége magában foglalja a fizetési kötelezettség teljesítését, a tájékoztatási kötelezettség teljesítését és az egyéb kötelezettségek teljesítését.

3.12.1. Fizetési kötelezettség

A fizetési kötelezettség többféle összeg megfizetésére terjed ki. A fizetendő összegek nagysága természetesen bankonként változó, és bizonyos eltérés tapasztalható az elnevezésekben is. A jogszabályok alapján, az abban alkalmazott elnevezéseket használva mindenképpen fizetni kell a hiteldíjat és természetesen a tőkeösszeget.

3.12.1.1. Tőke

A tőkeösszeg fogalma egyértelmű – a vállalkozó által igénybe vett, a hitelszerződésben rögzített összeget jelenti, ami természetesen meghatározható fix összegként, illetve limitösszegként is.

3.12.1.2. Hiteldíj

A hiteldíj több elemből áll. Nem minden elemet alkalmaznak minden hitelszerződésben, hiszen a különböző hitelfajták esetén eltérő a banki kockázatvállalás mértéke, ezért különböző összegű "ellenértéket" számítanak fel, amely ellenérték a vállalkozás által fizetendő hiteldíjban testesül meg. A hiteldíj tartalmát, elemeit a bankok szabadon határozhatják meg. A jogszabály csak az úgynevezett teljes hiteldíjmutató közzétételének kötelezettségéről rendelkezik.

A teljes hiteldíjmutató (THM) az a belső kamatláb, amely mellett az ügyfél által visszafizetendő tőke és hiteldíj egyenlő az ügyfél által a folyósításkor a banknak fizetett költségekkel csökkentett hitelösszeggel.

3.12.1.3. Kamat

A hitelszerződés teljesítése körében a vállalkozás fizetési kötelezettségének két legfontosabb eleme a kamatfizetés és a tőketörlesztés. A kamat kétféle: ügyleti kamat és késedelmi kamat. Az ügyleti kamat minden hitelügylet esetén jár, a pénz "használatáért" kell fizetni. Hitelintézet nem is folyósíthat hitelt ügyleti kamat beszedése nélkül. A késedelmi kamatot eshetőlegesen kell fizetni. Abban az esetben, ha a vállalkozás késedelmesen teljesíti a hitelszerződésben vállalt kötelezettségét, a bankok késedelmi kamattal is megterhelik. Mind az ügyleti kamat, mind pedig a késedelmi kamat mértéke megállapodás kérdése. Meghatározásának alapja a mindenkori jegybanki alapkamat, amelyhez képest a bankok természetesen szabadon határozzák meg a mértéket.

3.12.2. Tájékoztatási kötelezettség

A fizetési kötelezettségen kívül nagyon fontos a bankok számára, hogy a hitelfelvevő teljesítse a tájékoztatási kötelezettségét, amely rendszerint együtt jár együttműködési kötelezettséggel is. Sokszor előfordul, hogy erre a kötelezettségre a vállalkozások nem fordítanak kellő figyelmet, bár a bankok a hitelszerződésben vagy az üzletszabályzatban rendszerint részletesen szabályozzák, miről és mikor kell információt adniuk az adósoknak. Ez a tájékoztatási kötelezettség természetesen nem a hitelkérelemmel összefüggő adatszolgáltatás, hanem a már megkötött hitelszerződés teljesítéséhez kapcsolódik.

Bankonként változó a tájékoztatási kötelezettség pontos tartalma, néhány tipikus elem azonban felsorolható:

– a vállalkozás általában köteles tájékoztatni a bankot az ellene kezdeményezett csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárásról,

– a bankok kérik a biztosítékul felajánlott vagyontárgyak pontos adatait és az azonnali bejelentést, ha bármely adat módosul (pl. a vállalkozás eladja a bank jelzálogjogával terhelt ingatlant),

– kérik a haladéktalan tájékoztatást minden olyan hatósági intézkedésről, eljárásról, perről stb., amelyek érinthetik az adós kötelezettségeit, azok teljesítését,

– nemritkán igénylik a bankok az arra vonatkozó tájékoztatást is, ha az adós további hitelt vagy kölcsönt akar igénybe venni más banktól (Nyilvánvaló, hogy a fizetőképesség és fizetőképesség szempontjából egyáltalán nem közömbös, hol, milyen egyéb ügyletben kell még helytállnia az adósnak.),

– nyilatkoztatják a vállalkozásokat arról, hogy tulajdoni/tulajdonosi viszonyai hogyan változnak a hitelszerződés hatálya alatt (Idetartozik többek között jogi formájának esetleges megváltozása – pl. bt.-ből kft.-vé alakul, rt.-ből kft. lesz stb. –, közvetlen vagy közvetett tulajdonszerzése más vállalkozásban - amelyet a hitelező bank ismerhet, felmérheti, hogy az a vállalkozás mekkora erőforrásokat köthet le vagy vonhat el az ő adósától.),

– szinte kivétel nélkül kérik a bankok az éves mérlegbeszámolók, konszolidált éves beszámolók, évközi beszámolók egy-egy példányának benyújtását is.

3.12.3. Együttműködési kötelezettség

A tájékoztatási és együttműködési kötelezettség magában foglalja azt is, hogy a bank jogosult ellenőrizni a hitelfelhasználást, továbbá a hitelt felvevő vállalkozás működését, amit a vállalkozás köteles tűrni, sőt segítenie is kell. Az ellenőrzés magában foglalhatja a bank képviselőjének helyszíni ellenőrzését is.

Az együttműködés azt is jelenti, hogy a bank különböző, a hitelszerződésben meghatározott intézkedéseit a vállalkozás legalábbis nem akadályozhatja, de inkább aktívan közre kell működnie. Sok esetben a bank intézkedési joga meglehetősen összetett:

– előírhatja, hogy az adós költségére évközi mérleget készíttessen a vállalkozás független könyvvizsgálóval,

– előírhatja, hogy az adós a hitelszerződésből eredő tartozását közjegyzői okiratba foglaltan ismerje el,

– előírhatja, hogy a vállalkozás a más bankoknál vezetett bankszámláinak teljes számlaforgalmát hozzá irányítsa,

– írásbeli hozzájárulásához kötheti azt, hogy a vállalkozás más bankkal hitelszerződést kössön, vagy attól kölcsönt vegyen fel azon idő alatt, amíg vele a hitelszerződés fennáll,

– ellenőrzési jogot köthet ki a vállalkozás vagy annak bármely többségi érdekeltsége felett, amely magában foglalja a bank betekintési jogát a vállalkozás, illetve a többségi érdekeltség könyveibe, üzletmenetébe,

– előírhatja, hogy az ügyfél csak a bank által rendelkezésre bocsátott költségvetésben feltüntetett fizetéseket teljesítheti, egyéb kifizetésekhez a bank jóváhagyása szükséges, kivéve a jogszabályokban kötelezően előírt kifizetéseket (pl. áfa, adóelőleg, tb és egyéb járulék, vám stb.).

3.13. Hitelmegújítás és átütemezés

A vállalkozások vezetői gyakran keresik meg a számukra hitelt nyújtó bankokat azzal a kéréssel, hogy "újítsák meg" a hitelüket. A "hitelmegújítás" mint fogalom – hétköznapi értelemben, szó szerinti jelentésében – a meglévő és valamilyen okból megszűnő vagy módosításra szoruló hitel valamilyen "felélesztésére", további folytatására utal. Ténylegesen a következő esetekre értelmezik a hitelmegújítást:

– a hitelszerződésben meghatározott idő eltelik, a szerződés tehát megszűnne (pl. éven belüli, egyszeri kisebb fejlesztésre igénybe vett hitel), de a vállalkozás azt igényli, hogy a lejáratot hosszabbítsák meg, mert fizetési nehézségei támadtak (Ha valamilyen okból – tipikusan azért, mert már megszűnne a szerződés - nincsen lehetőség a törlesztés "átütemezésére", akkor megújítják a hitelt.),

– a hitelszerződés megszűnik, de a megszűnés napját követő napon változatlan feltételekkel új hitelszerződés lép hatályba, szinte automatikusan, feltéve hogy a hitelnyújtás feltételeinek a vállalkozás változatlanul megfelel, és nem jelentette be, hogy nem kéri a "megújítást". Ez pedig azt jelenti a vállalkozás számára, hogy újból igénybe veheti a hitelt.

A megújítás olyan módon történik, hogy vagy módosítják a hitelszerződésnek, illetve a kölcsönszerződésnek a lejáratra vonatkozó rendelkezéseit, vagy új hitel-, illetve kölcsönszerződést kötnek, a megszűnés napját követő nap dátumát tüntetve fel a hatálybalépés napjaként.

Az "átütemezés" szinte kivétel nélkül azt jelenti, hogy megállapodnak a vállalkozás fizetési kötelezettségének módosításáról, általában a türelmi idő meghosszabbításával, vagy a törlesztőrészletek összegének módosításával, vagy éppen a törlesztőrészletek számának csökkentésével.

Mind a hitelmegújításhoz, mind pedig az átütemezéshez a már meglévő hitelszerződés módosítása, vagy kiegészítése, esetleg mindkettő szükséges, ami nemritkán együtt jár a korábbi szerződéses feltételek megváltoztatásával, pl. a biztosítékok vonatkozásában, vagy éppen azzal, hogy megnövelik a minimálisan fizetendő törlesztőrészletet.

3.13.1. A hitelmegújítás és az átütemezés formája

A hitelmegújítás és az átütemezés kizárólag írásban rögzítve érvényes. A dokumentum minden esetben megállapodás, tehát mind a vállalkozásnak, mind pedig a banknak alá kell írnia. Általában megállapodás vagy szerződés elnevezésű, amely már a címében is utal arra, hogy meglévő szerződéshez kapcsolódik.

E megállapodás formai szabályokhoz nincsen kötve – az írásbeliséget kivéve.

3.13.2. A hitelmegújítás és az átütemezés tartalma

Tartalmát a felek szabadon határozzák meg. Rendszerint a következő részekből áll:

– a szerződő felek pontos megjelölése,

– bevezetés (az előzmények ismertetése: mikor, milyen számon, milyen céllal kötöttek hitel-, illetve kölcsönszerződést a felek, melyek a szerződés főbb feltételei – hitel összege, lejárat),

– a tárgy meghatározása (hitel-, illetve kölcsönszerződés kiegészítése, módosítása),

– a cél megfogalmazása (a konkrét ügylet alapján megfogalmazva, nemritkán az átütemezés, illetve megújítás kifejezést is alkalmazzák, lényeges, hogy a megállapodás pontosan és egyértelműen határozza meg, mi a tartalma az átütemezésnek, illetve a megújításnak),

– rendelkezések arról, hogy mit kell tennie a banknak, illetve a vállalkozásnak, továbbá meghatározza, hogy milyen jogok illetik meg az egyes feleket (Jellegzetes rendelkezések: a bank hozzájárul ahhoz, hogy a felvett hitelt a vállalkozás egy meghatározott időpontban, vagy meghatározott részletekben fizesse meg, a vállalkozás kötelezettséget vállal mindezek teljesítésére.),

– rendelkezés a biztosítékokról, általában olyan módon, hogy az előzményben részletezett szerződéshez kapcsolódó biztosítékok változatlanul érvényesek (Ha pedig a bank megítélése szerint új biztosítékok nyújtása szükséges, akkor ezekről is részletesen rendelkezni kell.),

– megállapodás arról, hogy a megállapodással nem érintett részeiben az "eredeti" hitel-, illetve kölcsönszerződés változatlanul hatályos.

3.13.3. Ha a bank és a vállalkozás nem tud megállapodni

Amennyiben nem tud megállapodni a vállalkozás és a bank a hitel megújításáról vagy átütemezéséről, akkor az "eredeti" hitel-, illetve kölcsönszerződés szerint kell teljesítenie a vállalkozásnak, és például lejáratkor a tartozás egy összegben esedékessé válik, nem fizetése esetén pedig késedelmi kamatot kell fizetni. Ha pedig - ahogyan ez tipikus – a hitel biztosítéka ingatlanon bejegyzett jelzálogjog, akkor a bank kielégítheti ebből a követelését. Még egyszerűbb a bank helyzete abban az esetben, ha a biztosíték készfizető kezesség volt, hiszen attól közvetlenül követelheti az adósság megfizetését.

3.13.3.1. Rossz adósok nyilvántartása

Mindezeken kívül fennáll annak a veszélye, hogy nem fizetés vagy késedelmes fizetés esetén a vállalkozás bekerül a BAR-rendszerbe, a rossz adósok nyilvántartásába. Ezt a központi adósnyilvántartást pedig minden bank naprakészen igénybe veszi akkor, amikor hitelről vagy egyéb olyan ügyletről kell döntenie, amely kockázatot jelent a bank számára. Így azonnal láthatóvá válik számára, ha valamelyik vállalkozás nem teljesítette a hitelszerződésből eredő kötelezettségeit. A következmény pedig az lesz, hogy nemcsak a korábban hitel nyújtó banktól, hanem más banktól sem kap hitelt a vállalkozás, vagy csak nagyon kedvezőtlen kondíciók elvállalásával juthat kölcsönhöz.

3.13.4. Adósságrendezési megállapodás

A hitelmegújításhoz és az átütemezéshez hasonló eszköz az adósságrendezés, amelyről a bank és az adós vállalkozás szerződésben állapodik meg. Az adósságrendezési megállapodás leggyakrabban nem hitelszerződéshez kapcsolódik, hanem a bankkal kötött más szerződést nem teljesít a vállalkozás, így keletkezik adóssága a bankkal szemben. Tipikus esetnek tekinthető, amikor a bank által nyújtott bankgaranciát a kedvezményezett igénybe veszi, mert az a vállalkozás, amely utóbb az adósságrendezés kényszerébe kerül, nem teljesítette valamely feladatát.

Napjainkban tipikusan a különböző pályázatokon, tendereken részt vevő vállalkozások kerülnek abba a helyzetbe, hogy különböző jogcímeken igénybe vehető bankgarancia (pl. ajánlattételi garancia, jóteljesítési garancia stb.) kibocsátására kell megbízást adniuk a banknak. Utóbb pedig a pályázat kiírója le is hívja a garanciát. A megbízást adó vállalkozás viszont nem tud fizetni a banknak, jóllehet erre kötelezettséget vállalt abban a megbízási szerződésben, amelyet a bankgarancia kibocsátásáról kötöttek. Ilyenkor kérheti a vállalkozás az adósságrendezést, amely többféle lehet.

Annak természetesen nincsen akadálya, hogy ne bankgarancia lehívásából eredő, hanem bármely más, a bankkal szemben fennálló tartozás rendezését kérje a vállalkozás. Minden esetben a banktól függ azonban, hogy kész-e megállapodni az adósságrendezésről, és ha igen, akkor milyen feltételekkel. Ezeknél az ügyleteknél is tipikus, hogy akkor köt adósságrendezési megállapodást a bank, ha megfelelő biztosítékot lát arra, hogy a rendezés feltételei szerint az adós vállalkozás fizetni tud.

3.13.4.1. Adósságrendezés hitelnyújtással

Az adósságrendezés tartalma többféle lehet. Kedvező a vállalkozás számára, ha a bank elengedi a tartozása egy részét (pl. meg kell fizetni a tőketartozást, de a késedelmi kamat megfizetésétől a bank eltekint). Gyakori az a megoldás, hogy a bank az adósság rendezéséhez hitelt nyújt a vállalkozásnak, és a továbbiakban ezt a hitelt kell visszafizetnie.

Az adósságrendezésre vonatkozó feltételeket, valamint a felek által teljesítendő feladatokat, illetve őket megillető jogokat írásba kell foglalni. Egyéb formai kellékei – a cégszerű aláírást kivéve – nincsenek az adósságrendezési megállapodásnak (sem).

Az adósságrendezési megállapodás gyakran azt tartalmazza, hogy a rendezéshez a bank hitelt nyújt a vállalkozásnak, a megállapodásban meghatározott feltételekkel. Ezzel látszólag csak annyi változás történt, hogy megváltozott a vállalkozás tartozásának jogcíme. Valójában azonban más tartalmú jogviszony jött létre a vállalkozó és a bank között. Megjegyezzük, hogy nagyon gyakran azt a rendelkezést (is) tartalmazza az adósságrendezési megállapodás, hogy ha a benne meghatározott határidőben nem vagy nem megfelelően teljesíti kötelezettségeit a bank, akkor annak a szerződésnek vagy szerződéseknek a rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyekben meghatározott kötelezettségeit nem teljesítette a vállalkozás, és ezért került sor az adósságrendezésre.

3.14. A kötelezettségek nem teljesítésének fajtái és következményei

A hitelezés folyamatában mind a bankoknak, mind pedig a vállalkozóknak sokféle kötelezettséget kell teljesíteniük. A kötelezettségek nem teljesítése, vagy nem megfelelő teljesítése különböző következményekkel, nemritkán súlyos szankciókkal jár.

3.14.1. A bank kötelezettségei

A hitel folyósítója alapvetően akkor szegi meg a kötelezettségét, ha nem folyósítja a hitelt, bár a vállalkozás minden feltételt teljesített ahhoz, hogy igénybe vehesse. Ugyancsak a bank kötelezettségszegése lehet, ha intézkedései nem felelnek meg a hitelszerződésben előírtaknak, túllépi az ott meghatározott hatáskörét. Elkövethet kötelezettségszegést a bank azzal is, ha nem megfelelően számol el a törlesztéskor, igénybe vesz olyan összegeket is, amelyeket más célra zároltatott a vállalkozás, nagyobb összeget emel le az adós számlájáról, mint amennyi esedékes volna, nem felelnek meg a valóságnak azok a tények, amelyekre hivatkozva megszünteti a szerződést.

3.14.1.1. A bank szerződésszegésének következménye

Bármi legyen is az oka és a formája a bank szerződésszegésének, azért felelősséggel tartozik, a polgári jog általános szabályai szerint. Ha tehát a bank megszegi a hitelszerződésben meghatározott kötelezettségét, és ezzel kárt okoz a vállalkozásnak, köteles azt megtéríteni.

A kártérítést a vállalkozás akár bírósági perben is kikényszerítheti. A jogerős ítélet alapján pedig végrehajtási eljárást folytathat a bankkal szemben.

A gyakorlatban meglehetősen ritkán fordul elő, hogy valamelyik ügyfélnek bíróság előtt kell érvényesítenie hitelszerződésből eredő kárigényét valamelyik bankkal szemben. Ennek oka az, hogy a bankoknak nem érdekük a vita, különösen nem akkor, ha várható az elmarasztalásuk. Sokkal inkább törekednek a megállapodásra, hiszen így nem veszítenek ügyfelet.

3.14.2. A vállalkozás kötelességei

Lényegesen gyakoribb a nem teljesítés a vállalkozók részéről, mivel a hitelezés során alapvetően nekik kell aktívan eljárni, fizetni a törlesztőrészleteket, megadni a tájékoztatást, együttműködni a bankkal.

3.14.2.1. A vállalkozás kötelességszegésének szankciói

A következmények nagy részét a hitelszerződés, illetve az üzletszabályzat tartalmazza. Értelemszerűen kivételt képeznek azok a következmények, amelyek a hitelszerződés megkötése előtti időszakban érvényesülnek. Közülük a legsúlyosabb következmény az, hogy a bank elutasítja a hitelkérelmet, ha azt nem az általa meghatározott formában vagy tartalommal nyújtotta be a vállalkozás, vagy nem csatolta hozzá az előírt dokumentumok mindegyikét.

Súlyos következmény a hitelszerződés megszűnése vagy megszüntetése. Szankciónak tekinthetők a bank intézkedései is, hiszen azok korlátozzák a vállalkozás működését. Szankció a késedelmi kamat felszámítása. Szankciónak is tekinthető, ha a bank igénybe veszi a biztosítékot, például a követelést behajtja a készfizető kezestől, leemeli az óvadék összegét, eladja a biztosítékul letett értékpapírt, lehívja a bankgaranciát stb.

3.14.2.2. Peres eljárás a vállalkozással szemben

A nem teljesítés legsúlyosabb következménye a peres eljárás megindítása a bank részéről. Általános gyakorlat, hogy a perindítást megelőzi a többszöri felszólítás, sok esetben annak felajánlása, hogy közös megállapodással rendezzék a tartozást.

Rendszerint az eredménytelen utolsó felszólítás után fordulnak a bankok bírósághoz. Először úgynevezett fizetési meghagyás kibocsátását kérik a bíróságtól. A kérelem olyan nyomtatvány, amelyben fel kell tüntetni az adós nevét, székhelyét, a tartozás jogcímét, összegét, külön a tőketartozást és a járulékokat (kamatok, díjak, eljárási költség, jogtanácsosi vagy ügyvédi munkadíj). Ezenkívül csatolni kell hozzá azokat a dokumentumokat, amelyek bizonyítják, hogy a bank követelése fennáll. Hitelek esetén ilyen a hitelszerződés, a levelezés stb. Az eljárás illetékköteles, a követelés összegének 3%-át kell illetékbélyegben megfizetni.

Ha az adós nem él ellentmondással, akkor a fizetési meghagyás jogerőssé válik, és a vállalkozásnak fizetnie kell, a bank megindíthatja ellene a végrehajtási eljárást. Az adós ellentmondása esetén az eljárás perré alakul, a bíróság kitűzi a tárgyalást, a bank lerója az eljárási illetéket (további 3 százalékot), a bíróság lefolytatja a bizonyítási eljárást, és ezután hoz ítéletet, amely megfellebbezhető. A végrehajtást csak jogerős ítélet alapján indíthatja meg a bank.

Látszólag előnyös lehet a vállalkozás számára, ha a fizetési meghagyásra nem teljesít, hanem ellentmondással él. Valójában azonban saját érdekei ellen való, ha a célja csupán annyi, hogy későbbi időpontban kelljen fizetnie. Ennek az az oka, hogy pervesztessége esetén a kamat jelentősen nagyobb összegű lesz, továbbá meg kell fizetnie a bank összes, a perrel kapcsolatos költségét is.

3.14.2.3. Végrehajtás per nélkül

Meg kell jegyezni, hogy a bankok általában igyekeznek elkerülni a hosszadalmas peres eljárást, ezért a hitelszerződést közokiratba foglalják, és ennek segítségével peres eljárás nélkül is megindíthatják a végrehajtási eljárást.

3.15. A hitelfelvétel költségei

Gyakori panasz, hogy a vállalkozások nem tudják felmérni, pontosan "mibe kerül" számukra a hitel. Ennek alapvető oka az, hogy általában csak a kamatokkal számolnak, jó esetben kétféle kamatot (ügyleti és késedelmi) véve figyelembe. Elfeledkeznek azonban az egyéb díjakról, illetve költségekről, amelyek pedig sokszor jelentős összeggel terhelik a hitelt. A költségek között első helyen a banknak fizetett költségeket kell megemlíteni, mivel ezekből tevődik össze a költségek nagy része.

3.15.1. Hiteldíj

A hiteldíj az az összeg, amelyet a vállalkozás, mint a bank ügyfele, az egyes hitelműveletek ellenértékeként köteles megfizetni a bank részére, a tőkeösszegen felül. A hiteldíj különböző elemekből áll:

– szerződéskötési díj,

– egyszeri folyósítási díj,

– rendelkezésre tartási jutalék,

– ügyleti kamat,

– szerződésmódosítási díj,

– kezelési költség,

– követelés megvásárlása, leszámítolása esetén a diszkontkamat,

– költségtérítés,

– egyéb, egyedi hitelműveletekhez kapcsolódó kezelési költségek, jutalékok, díjak.

A felsorolt hiteldíjelemek nem mindegyikét kell minden hitel felvételével összefüggésben megfizetni. Az egyes bankok eltérő elnevezést alkalmaznak a hiteldíj egyes összetevőire. Előfordulhat, hogy a bank felszámítja a hitelbírálati díjat, de nem kell szerződéskötési díjat fizetni. Kezelési költség megfizetése sem terheli minden banknál és minden hitelügylet esetében a vállalkozást, viszont gyakori, hogy a kezelési költséget minden naptári év elején újból felszámítja a bank. Minden esetben felvilágosítást kell azonban adniuk az érdeklődő kérdésére arról, hogy pontosan milyen díjakat és költségeket számítanak fel, és mekkora összegben.

A szerződéskötési díj, hitelbírálati díj, illetve hasonló elnevezésű díjak, amelyeket a hitelügylet kezdetén számítanak fel a bankok, akkor is jár, ha végül nem is jön létre a hitelügylet, tehát nem is köti meg a hitelszerződést a vállalkozás és a bank. Ezek a díjak ugyanis annak a szolgáltatásnak az ellenértékét képezik, amelyet a bankok azzal teljesítenek, hogy "foglalkoznak" a hitelkérelemmel.

Hasonló a helyzet a rendelkezésre tartási jutalékkal, amelyet általában a hitelszerződésben megjelölt igénybevételi jog megnyílásától a kölcsön folyósításáig, illetve addig kell fizetni, amíg meg nem szűnik a kölcsön igénybevételének lehetősége a vállalkozás számára. A bankok általában kikötik, hogy a rendelkezésre tartási jutalék felszámítására akkor is jogosultak, ha a vállalkozás egyáltalán nem is veszi igénybe a megkötött hitelszerződés alapján rendelkezésére tartott összeget.

Külön fel kell hívni a figyelmet a költségtérítésre, amelynek az összege ügyletenként változhat.

Az egyéb díjak körébe esnek a következők:

– a közokiratba foglalás díja, azaz a közjegyzői eljárás díja,

– a cégmásolat, cégkivonat megszerzésének díja, ha azt a bank és nem a vállalkozás szerzi meg,

– a tulajdonilap-másolat díja, ugyancsak akkor, ha azt a bank és nem a vállalkozás szerzi meg,

– az ingatlan-értékbecslés díja.

A hiteldíj – a felsorolásból kitűnően – természetesen nem tartalmazza a banki hitelnyújtó tevékenységhez kapcsolódó olyan díjakat, amelyeket a pénzforgalmi műveletek (pl. számlavezetés, átutalás teljesítése stb.) teljesítése során egyébként felszámítanak a bankok.

3.16. A közjegyző szerepe a hitelezésben

A vállalkozások és a bankok kapcsolatában többször is fontos szerepet kapnak a közjegyzők. Ők azok, akik közokiratba foglalják a szerződéseket, vagy a vállalkozások tartozáselismerő nyilatkozatát, valamint az ő kötelezettségük az eljárás a váltók óvatolása esetén. Fontos feladatuk továbbá az okiratokról hiteles másolat készítése, nyilatkozat hitelesítése és a hiteles cégaláírási nyilatkozat elkészítése. Mindezeket a közjegyzői szolgáltatásokat igénybe veszik a hitelezési tevékenység során is.

A vállalkozások mind gyakrabban szembesülnek azzal a banki gyakorlattal, hogy a hitel-, illetve kölcsönszerződéseket közokiratba kell foglaltatni. Ennek az az oka, hogy bank gyorsabban tudja a követelését érvényesíteni végrehajtási eljárásban, ha a szerződést közokiratba foglalták. Ekkor ugyanis nem kell végigcsinálniuk a hosszadalmas és nemritkán kétfokú, költséges peres eljárást, azaz nem kell fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet benyújtani a bírósághoz, leróva az eljárási illetéket, majd a vállalkozás ellentmondása esetén részt venni az elsőfokú peres eljárásban, fellebbezés esetén pedig a másodfokúban is – természetesen újabb eljárási költség lerovásával. Ehelyett kérhetik a bíróságtól a végrehajtási záradékot a közokiratba foglalt szerződésre, és megindíthatják a végrehajtási eljárást.

A közjegyző részvétele azonban nem kevés költséget jelent, amelyet általában a vállalkozásnak kell megfizetnie. Az eljárás hosszabb hitelszerződés esetén több órát vesz igénybe, mivel a közjegyző köteles ellenőrizni a felek személyazonosságát, majd felolvasni a szerződés teljes szövegét, és mindezt teljeskörűen írásba is foglalja. A közjegyző "bevonása" ellen a vállalkozásnak nem célszerű tiltakoznia, mivel a bankok gyakorlata ezen a téren nem tér el érdemben egymástól. Érdemes inkább úgy tekinteni, hogy a vállalkozás számára is előny lehet egy esetleges bizonyítási eljárásban a rendelkezésére álló közokirat.

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2004. április 10.) vegye figyelembe!