A hitelnyújtás olyan banki szolgáltatás, amelynek lényege, hogy a bank meghatározott hitelkeretet tart az adós rendelkezésére jutalék ellenében, és kötelezettséget vállal arra, hogy meghatározott szerződési feltételek megléte esetén e keret terhére kölcsönszerződést köt vagy egyéb hitelműveletet végez.
2.1. Pénzkölcsön
A hitelnyújtás semmiképpen nem azonosítható sem a pénzkölcsönnyújtással, sem pedig a kölcsönnel. A hitelnyújtás irányulhat arra, hogy a bank kölcsönszerződést köt az adóssal, de magában foglalhatja egyéb hitelműveletek végzését is. A pénzkölcsönnyújtás viszont háromféle tevékenységcsoportot ölelhet fel.
2.1.1. A bank pénzt ad a vállalkozásnak
A hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a bank pénzösszeget bocsát a vállalkozás rendelkezésére, és azt az adós vállalkozás a szerződésben megállapított időpontban köteles visszafizetni, kamattal vagy anélkül, a szerződésben meghatározott egyéb költségek megfizetésével együtt.
2.1.2. Faktoring és forfetírozás
A bank megvásárolja a vállalkozás követelését, az ezzel adóssá váló vállalkozás kockázatának átvállalásával vagy anélkül, és fizetést teljesítve megelőlegezi a követelés befolyását. Ebbe a körbe tartozó ügylet a faktoring és az úgynevezett forfetírozás, valamint a követelés leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a kintlevőségek beszedését ki végzi. A leszámítolás általában váltó vagy csekk, illetve egyéb kötelezvény megvásárlását jelenti.
2.1.3. Értékpapír mint óvadék
A bank megállapodást köt az ügyféllel, amelynek tárgya értékpapír vétele és határidős visszaszármaztatása. Ebben az esetben a szerződés tárgyát képező értékpapírok a vevő (hitelező) javára az ellenérték óvadéki biztosítékául szolgálnak. Ezeket az értékpapírokat az ügylet ideje alatt további ügyletben sem elidegeníteni, sem megterhelni nem lehet.
2.1.4. Hitelkártya-kibocsátás
A felsoroltakon kívül a pénzkölcsön nyújtása közé sorolják a hitelkártya kibocsátását is.
2.2. Hitelműveletek
A hitelművelet olyan banki szolgáltatás, amelynek alapján a bank kockázatot vállal a bank ügyfele, vagy a hitelszerződésben meghatározott harmadik személy javára. A hitelműveletek közül a hétköznapi életben a pénzkölcsön nyújtását tekintik – pontatlanul – hitelezésnek. A hitelműveletek azonban ennél lényegesen szélesebb kört ölelnek fel. A pénzkölcsön nyújtásán kívül a hitelműveleteknek két nagy csoportját szokták megkülönböztetni, az úgynevezett banki kötelezettségvállalásokat és a pénzügyi lízinget. A banki kötelezettségvállalások sokfélék lehetnek. Idetartozik a bankgarancia, a bankkezesség, az importokmányos meghitelezés vállalása, az exportokmányos meghitelezés igazolása és a banki váltókezesség.
2.2.1. A hitelművelet részei
A hitelművelet magában foglalja a hitelképesség vizsgálatát, a hitelszerződés előkészítését és megkötését, valamint a szerződésben vállalt banki kötelezettségek teljesítését, mindenekelőtt a kölcsönösszeg rendelkezésre bocsátását. Ugyancsak idetartozik a bank által vállalt kockázatok nyilvántartása, az ügyfél teljesítésének figyelemmel kísérése és a teljesítés ellenőrzése. Magában foglalja ezenkívül a mind az adós vállalkozás, mind pedig a bank számára kellemetlen behajtási intézkedéseket is.
2.2.1.1. Kölcsönösszeg rendelkezésre bocsátása
A hitelműveletnek a vállalkozások szempontjából legfontosabb része a hitelszerződésben meghatározott kölcsönösszeg rendelkezésre bocsátása. E tevékenysége során a bank a szerződésben meghatározott pénzösszeget bocsátja az adós (hitelfelvevő) rendelkezésére, aki annak visszafizetésére köteles, kamatokkal, díjakkal együtt. A kölcsönösszeget a bankok általában hitelszámlán tartják az ügyfél rendelkezésére, és úgy folyósítják, hogy átutalják vagy átvezetik az ügyfél által megjelölt bankszámlára, egyidejűleg megterhelve az ügyfél hitelszámláját. A kölcsön az ügyféli hitelszámla megterhelésének napján tekintendő folyósítottnak.
2.3. A hitel és a kölcsön elhatárolása
A vállalkozások számára – is – gyakran okoz problémát, hogy nem értik pontosan a bank által használt kifejezéseket, vagy kicsit más jelentést tulajdonítanak egyes kifejezéseknek, mint amit a bank ért alatta. Tipikus fogalomprobléma a hitel és a kölcsön elhatárolása. A hitel és a kölcsön fogalmát jogszabály, a Polgári Törvénykönyv rendelkezései alapján lehet és kell megmagyarázni, hiszen a bankok is e rendelkezésekre figyelemmel kötik meg a hitel-, illetve kölcsönszerződéseket a vállalkozókkal. A Polgári Törvénykönyv az 1978. március 1-jétől hatályos módosítástól kezdődően önállóan, elkülönülten szabályozza a bankhitelszerződést és a kölcsönszerződést.
2.3.1. Bankhitel
A bankhitelszerződés alapján a hitelező banknak két alapvető kötelessége van: egyik kötelessége meghatározott keretű összeg kölcsönnyújtási célból való rendelkezésre tartása, másik kötelessége pedig e keret terhére a későbbi tényleges kölcsönnyújtás. Akinek a bank a rendelkezésére tartja a meghatározott összeget (hitelkeretet), az a hitelszerződés feltételei szerint veheti azt igénybe. Nagyon fontos azonban, hogy igénybevételi kötelezettség nem terheli. A rendelkezésre tartott összegből a hitelkeret terhére hitel helyett vagy azzal együtt egyéb hitelművelet elvégzését is igényelheti a vállalkozás mint banki ügyfél.
A hitelszerződés alapján a bank valójában hitelez, azonban ténylegesen pénzeszköz átadására nem kerül sor. A jutalék megfizetésének kikötése mellett a bank csak arra vállal kötelezettséget, hogy kölcsön- vagy hitelművelet elvégzése céljából a rendelkezésre tartott összeg erejéig bármikor – illetőleg a szerződés megszűnéséig – a vele szerződő fél – például a vállalkozás – rendelkezésére áll.
Ennek alapján a bankhitelszerződés tehát fő tartalmát tekintve rendhagyó előszerződésként is felfogható. Rendhagyó azért, mert szerződéskötési kötelezettség – a kölcsönszerződés megkötésére – csak a bankot terheli, a rendelkezésre tartási jutalékot azonban a bankkal szerződő vállalkozásnak akkor is meg kell fizetnie, ha később a felek valamilyen banki tevékenységgel is járó további szerződést nem is kötnek meg.
2.3.2. Kölcsönszerződés
A bankkal szerződő fél szempontjából tehát a hitelszerződés keretszerződés, amit tényleges tartalommal akkor töltenek ki, ha egymással újabb szerződést, tipikusan kölcsönszerződést nem kötnek.
Mindez azt jelenti, hogy bankhitelszerződéshez mindig kötni kell(ene) kölcsönszerződést is, ha a vállalkozás a rendelkezésre tartott hitelt kölcsönként igénybe akarja venni. A gyakorlatban a hitelezési tevékenység körében nem kötnek a bankok két szerződést az ügyfelekkel, a vállalkozások csak egyetlen szerződést írnak alá. E szerződés megnevezése egyes bankok esetében hitelszerződés, más bankok esetében pedig kölcsönszerződés. Amelyik bank hitelszerződés elnevezéssel állapodik meg a hitelt igénylő vállalkozással, az ebbe a szerződésbe foglalja bele, hogy a rendelkezésre tartott hitelkeretből milyen feltételekkel (mikor stb.) kapja meg a kölcsönt a vállalkozás.
A szerződés előszerződés jellegéből következik, hogy a bank megtagadhatja a kölcsönszerződés megkötését, ha a vele szerződő vállalkozás körülményeiben utóbb olyan változás következett be, ami miatt tőle a hitelnyújtás vagy más banki művelet elvégzése már nem várható el.
2.4. A hitelszerződés "alakisága"
A bankhitelszerződésre a törvény kötelező írásbeli alakot rendel, ezért az ennek megsértésével kötött szerződés semmis. A kötelező írásbeli alak érvényességi feltétele a szerződés módosításának is. Az írásbeliség manapság többféle formában megvalósulhat. Egyszerű, nem nagy összegű hitelek esetében elegendő lehet a benyújtott hitelkérelem és annak elfogadása valamilyen rögzített formában, pl. internetes kommunikációval, mobitelefonon stb. A gyakorlatban ez még csak szűk körben, elsősorban a lakossági hitelek körében érvényesül, ott is úgy, hogy a folyamat során valamikor sor kerül formális szerződés megkötésére, és az egyéb csatornák "csak" gyorsítják a lebonyolítást, adott esetben egyszerűsítik a szerződésmódosítást.
2.5. A bankhitelszerződés megszűnése
A bankhitelszerződés megszűnik, ha a teljes hitelkeretet a bankkal szerződő fél kimerítette, a határozott időtartam letelt, a szerződésben kikötött feltételek meghiúsultak (például időmúlás, hitelképesség megromlása, a kölcsön felvételének okafogyottá válása stb.). A lejárat szempontjából a szerződés szólhat határozott időre, de lehet határozatlan időtartamú is.
2.6. Ingyenes és visszterhes hitel- és kölcsönszerződés
A hitel- és kölcsönszerződés fontos tartalmi eleme az, hogy "mennyiért" juthat hozzá a vállalkozás a hitelhez. Jogi szempontból a kölcsönszerződés ingyenes és visszterhes is lehet, tehát nem tilos ingyen kölcsönt adni – vállalkozás esetében természetesen betartva a vonatkozó adózási szabályokat.
Ha a hitelező bank, akkor a szerződés mindig visszterhes, mert a törvény erre az esetre az adós kamatfizetési (mégpedig úgynevezett ügyletikamat-fizetési) kötelezettségét előírja, függetlenül attól, hogy az adós magánszemély vagy vállalkozás. Kivételesen lehet a pénzintézet által kötött kölcsönszerződés ingyenes (ügyletikamat-mentes), de csak akkor, ha jogszabály ekként rendelkezik. Erről a bankok a konkrét esetben pontos tájékoztatást kötelesek adni.
Nem bank hitelező esetén a jogi helyzet éppen fordított, mert a szerződés csak akkor visszterhes, ha a felek az ügyleti kamatban kifejezetten megállapodtak, tehát magánszemélyek egymás közötti szerződéses viszonyában kamat csak akkor jár, ha kikötik.
2.6.1. Ügyleti kamat, késedelmi kamat
Az ügyleti kamaton kívül a vállalkozásoknak meg kell fizetniük a késedelmi kamatot is, de értelemszerűen csak abban az esetben, ha a fizetési vagy egyéb, a szerződésben meghatározott kötelezettségüket nem határidőre, vagyis késedelmesen teljesítik. Az ügyleti és a késedelmi kamat mértékének megállapítása szabad megállapodás tárgya. Érvényes ez a bankok által nyújtott szerződések esetében is. Hozzá kell azonban tenni, hogy bankkölcsönszerződés esetén a késedelmi kamat mértékét jogszabály rögzíti, mégpedig évi 6 százalék mértékben [39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 12. §]. A jogszabály azonban az eltérést e körben nem tiltja, ezért a bank és az adós ennél magasabb és alacsonyabb mértékű késedelmi kamatban is megállapodhat.
2.6.2. Kamatszámítás ellenőrzése
A kamat kiszámítását és felszámítását a bankok számítástechnikai rendszerei automatikusan végzik. Ami persze nem jelenti azt, hogy az ügyfelek ne ellenőrizhetnék és adott esetben ne kifogásolhatnák akár a kamatszámítás módját, akár azon időtartam hosszát, amelyre a bank felszámította a kamatot, akár a kamat mértékét vagy éppen összegét, ha véleményük szerint kevesebb illeti meg a bankot. Ilyen eset előfordulhat, ha a banki rendszer valamilyen okból nem pontosan számol, vagy ha a bank utóbb módosítja a leemelt összeget.
2.6.2.1. Beszámítási jog
Ez utóbbira a bankoknak lehetőséget biztosít az a szabály, amelyet a pénzforgalomról, a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet 7. §-a tartalmaz. E rendelkezés értelmében a bankokat beszámítási jog illeti meg. A beszámítási jog tartalma: a hitelintézet a számlatulajdonos rendelkezése nélkül is megterhelheti az adós nála vezetett számláját a pénzügyi szolgáltatási tevékenysége körében keletkezett esedékes követelésével. Ez azt jelenti, hogy a kamatokat és a hiteltartozást is jogosult leemelni az adós bankszámlájáról.
2.6.2.2. Tájékoztatás a kamatról
A kamat mértékének és kiszámítása módjának megismerése nagyon fontos a vállalkozások számára. Hitelező pénzintézet esetén az üzletszabályzatának tartalmaznia kell a bankhitel- és bankkölcsönügylet általános szerződési feltételeit, és e körben például a kamatszámítás módját, a kamat változtatásának lehetőségét és módját is. A pénzintézetnek az általa kötött szerződésben egyértelműen meg kell határoznia a kamatot, az általa kért díjat és minden egyéb költséget vagy feltételt (ideértve a késedelmes teljesítés jogkövetkezményeit is), amit érvényesíteni kíván a vállalkozással szemben.
2.6.3. Kamatos kamat
A felek megállapodhatnak kamatos kamat kikötésében is. Magánszemély szerződő felek esetén az ilyen kikötés az 1993. november 29. napját megelőzően kötött szerződések esetén semmis volt.
2.6.4. Szerződésmódosítás
A kamat, a díj és egyéb szerződési feltétel egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül csak akkor módosítható, ha a szerződés ezt külön pontban meghatározott feltételek, illetve körülmények esetére egyértelműen lehetővé teszi.
2.7. Üzletszabályzat, általános szerződési feltételek
A gyakorlatban sokszor okoz problémát a vállalkozások számára az, hogy véleményük szerint a bankok nem megfelelően tájékoztatják őket a hitelügyletekkel kapcsolatban. A banki tájékoztatást alapvetően az üzletszabályzat, illetve az általános üzleti feltételek tartalmazzák. Ezek nyilvános dokumentumok, amelyeket bárki megtekinthet, általában a bankok fiókjaiban, és többnyire hozzáférhetők az interneten is, az adott bank honlapján.
A hitelintézeti törvény rendelkezése szerint a bankhitel- és bankkölcsönügylet általános szerződési feltételeit magában foglaló üzletszabályzatnak tartalmaznia kell legalább azt, hogy változtatható-e, és ha igen, akkor milyen módon változtatható a kamat, mi a kamatszámítás módja, melyek a bank által a kamaton kívül felszámítható egyéb díjak és költségek, továbbá melyek a bank által igényelt, a hitelszerződést biztosító úgynevezett mellékkötelezettségek. Ez utóbbiakat nevezik röviden biztosítékoknak.
A kötelező üzletszabályzati rendelkezéseken kívül az általános szerződési feltételekre irányadók a Polgári Törvénykönyv rendelkezései is [205. § (3) és (5) bek.]. Ezek azonban csak akkor válnak a szerződés részévé, ha a bank lehetővé tette, hogy a vállalkozó azok tartalmát megismerje, és ezt a tartalmat a vállalkozás elfogadta. Nagyon fontos, hogy a banknak külön tájékoztatnia kell a vállalkozást arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen eltér. Ugyanez érvényes az olyan általános szerződéses kikötésekre is, amelyek eltérnek a korábban a bank és az adott vállalkozás között alkalmazott szerződéses kikötésektől. A tájékoztatási kötelezettség azzal jár, hogy az e körbe tartozó feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha arról a vállalkozás külön figyelemfelhívó tájékoztatást kapott, és ezt követően a feltételt kifejezetten elfogadta.
2.8. A pénz átadásának vagy átvételének megtagadása
A vállalkozások számára alapvető jelentőségű a hitel-, illetve kölcsönügyletekkel kapcsolatban annak ismerete, hogy a megkötött szerződés alapján mikor nem juthatnak pénzhez. Hasonló jelentőséggel bír a bank számára az, hogy köteles-e a vállalkozás átvenni a rendelkezésére tartott hitelt.
2.8.1. A kölcsönösszeg átadásának megtagadása
A hitelező a kölcsönösszeg átadását két esetben tagadhatja meg. Ha a körülmények változása folytán a szerződés teljesítése nem várható el tőle, vagy a szerződéskötést követően beállott változások miatt a szerződés azonnali hatályú felmondásának lenne helye a bank részéről.
Előfordulhat, hogy a hitelező bank csak a szerződés megkötése után szerez tudomást olyan körülményekről, amelyek miatt a kölcsönösszeg átadását megtagadhatja. Ezek a körülmények alapvetően kétfélék lehetnek. Vagy már a szerződés megkötése előtt is fennálltak, de a bank valamilyen okból nem szerzett róluk tudomást, vagy csak a szerződéskötést követően keletkeztek.
2.8.1.1. A körülmények megváltozása
Egyszerű a helyzet azokkal a körülményekkel, amelyek a szerződéskötést követően, de még a hitel igénybevétele előtt változtak meg, illetve keletkeztek, és befolyásolják vagy befolyásolhatják a hitel visszafizetését. Példaként említve: az egyéni vállalkozó halála, a gazdasági társaságban tulajdonosváltás, a készfizető kezes halála, csődeljárás megindulása a vállalkozás ellen stb.
Természetesnek kell tekinteni, hogy a körülmények lényeges megváltozása esetén a banki kockázat is változik, tehát a bank nem folyósítja a hitelt mindaddig, amíg a visszafizetést nem látja legalább annyira biztosítottnak, mint amilyen biztos akkor volt, amikor a szerződést megkötötte.
2.8.1.2. Elhallgatott tények
Más a helyzet akkor, ha már a szerződéskötéskor is fennálltak a folyósítás megtagadását megalapozó körülmények. Ebben az esetben a törvényi rendelkezés szó szerinti értelmezése mellett a hitelező bank a szerződés teljesítésének megtagadására nem jogosult, viszont az elhallgatott lényeges körülmények a szerződés megtámadására szolgáltatnak okot számára. A jogi megoldás ebben az esetben a szerződés érvénytelenné nyilvánítása. Ennek során előfordulhat azonban, hogy az adós a banktól "kikényszerített" kölcsönösszeget nem tudja vagy nem képes visszafizetni. A visszafizettetés a bank részéről hosszadalmas és költséges bírósági eljárást vonna maga után. Végső soron az adósnak sem érdeke az ilyen eljárásban részvétel, amelynek költségeit – pervesztessége esetén – neki kell fizetnie.
Ezt a helyzetet elkerülendő, a gyakorlatban a banki üzletszabályzatok, illetve az általános szerződéses feltételek tartalmazzák azt a kikötést, hogy a bankok a szerződéskötést követően bekövetkezett változásnak tekintik mindazon tényeket, lényeges körülményeket, amelyeket a bank csak a szerződéskötést követően, tehát a hitelnyújtásra vonatkozó döntésének meghozatala után ismert meg, függetlenül attól, hogy azok fennálltak-e már akkor is, amikor a bank a szerződést megkötötte a vállalkozással.
2.8.2. A szerződés azonnali hatályú felmondása
Külön esetcsoportként érdemes vizsgálni azokat a körülményeket, amelyek arra teremtenének lehetőséget, hogy a bank felmondja a megkötött szerződést, mégpedig úgynevezett azonnali hatállyal, és ezzel meg is szüntetné a szerződést. Az azonnali megszüntetés ebben a speciális esetben azt is jelenti, hogy a kölcsönt át sem adja a bank.
2.8.2.1. Felmondási okok
A felmondási okok a következők:
– lehetetlenné vált a kölcsönnek a szerződésben meghatározott célra fordítása (pl. arról döntöttek, hogy az üzemet mégsem építik meg, a gépet nem vásárolják meg stb.);
– a vállalkozás által a banknak nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökkent, és azt az adós a bank felszólítása ellenére sem egészítette ki – pl. elveszett, megrongálódott a zálogtárgy stb. (A törvény a felmondási jog gyakorlását együttes feltételekhez köti. Ezért, ha a bank elmulasztja a vállalkozás felszólítását az értékében jelentősen csökkent biztosíték kiegészítésére, nem élhet jogszerűen az azonnali hatályú felmondás jogával. Nem élhet ezzel a joggal akkor sem, ha az adós nem tett eleget a felhívásban foglaltaknak, de a biztosíték értékcsökkenése nem volt jelentős mértékű.);
– az adós vállalkozás vagyoni helyzetének romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti a kölcsön visszafizetésének lehetőségét – pl. a bank az újságokból, vagy éppen rendőrségi megkeresésből értesül arról, hogy a vállalkozással kapcsolatban eljárás indult, pl. adócsalás miatt (Ebben az esetben is érvényes az, amit a biztosíték értékének romlásával kapcsolatban írtunk, tehát két feltétel együttes fennállása szükséges a jogszerű azonnali hatályú felmondáshoz.);
– az adós más súlyos szerződésszegést követett el;
– az adós hitelképtelenné válik;
– a vállalkozás valótlan adatok közlésével, adatok eltitkolásával vagy más módon megtévesztette a bankot a kölcsönösszeg megállapítása során (pl. nem valós mérleget nyújtott be), és mindez befolyásolta a kölcsönösszeg megállapítását;
– az adós a kölcsön fedezetével, biztosítékával vagy céljának megvalósulásával kapcsolatos vizsgálatot – figyelmeztetés ellenére – akadályozza, ideértve azt az esetet is, ha a szerződésben vállalt vagy jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettségét megszegi.
A törvény nem tesz különbséget az azonnali hatályú felmondás szempontjából a között, hogy a szerződés határozott, vagy határozatlan időre jött-e létre. Amennyiben bekövetkeznek azok a jogszabályi feltételek, melyek az azonnali hatályú felmondásra alapot adnak, úgy a szerződés akkor is felmondható, ha a határozott idő még nem telt le.
2.8.2.2. A hitelfelmondás nem kötelező
A felsoroltakon kívül a bank és a vállalkozás a szerződésbe más olyan okot is belefoglalhat, ami a szerződés azonnali hatályú felmondására alapot adhat. Fontos szabály, hogy akár magánszemély a hitelező, akár pedig bank, maga dönti el, hogy ha az arra alapot adó feltételek fennállnak, él-e az azonnali hatályú felmondás jogával vagy sem. E jog gyakorlása tehát soha nem kötelező, éppen ezért ki sem kényszeríthető.
2.8.3. A kölcsönösszeg átvételének megtagadása
A gyakorlatban előfordul, hogy a hitelt kérő és a hitelszerződést aláíró vállalkozás már nem akarja átvenni a kölcsönt. Jogszabályi előírás alapján az ő helyzete sokkal egyszerűbb, mint a banké, hiszen az adós a kölcsönösszeg átvételét indokolás nélkül megtagadhatja. Köteles azonban megtéríteni a hitelezőnek a szerződéskötésből eredő (és nem teljes) kárát (az ún. negatív interesse). Nem sorolható tehát a kár fogalma alá a fel nem használt kölcsön kamata, mert a kölcsön ismételt kihelyezésével a hitelező a kieső kamatot megkapja. Ha bank a hitelező, kártérítés nem jár, de megilleti a rendelkezésre tartási jutalék arra az időre, amíg a kölcsönösszeget a vállalkozás részére rendelkezésre tartotta.
Ha a vállalkozás nem veszi át a kölcsönt a szerződésben meghatározott időtartamon belül, a szerződés megszűnik.
2.9. A hitelek fajtái
A hitelek igen változatosak és sokféleképpen csoportosíthatók (pl. a hitel célja, a futamidő hossza, a hitelt nyújtó vagy a hitelt igénybe vevő, a fedezet jellege, a visszafizetés módja szerint stb.).
2.9.1. Hitelfajták a hitel nyújtója szerint
A hitel nyújtója szerint kaphatnak a vállalkozások állami kölcsönt vagy bankkölcsönt, illetve igénybe vehetnek hitelt más szervezetektől is.
2.9.2. Hitel a lejárat szerint
A hitel lejárata szerint megkülönböztetünk rövid, közép- és hosszú lejáratú hitelt. A rövid lejáratú hitel általában kisebb összegű, de mindenképpen gyorsan megtérülő felhasználás céljait szolgálja. A hosszú lejáratú hitelt elsősorban a nagyberuházásokhoz nyújtják, amelyeknek a megtérülése több év alatt várható.
2.9.3. Hitel a fedezet szerint
A fedezet jellege szerint a hitel lehet fedezettel bíró és fedezettel nem bíró (bianco) hitel. Utóbbi természetesen kockázatosabb a bank számára, a gyakorlatban inkább a fedezettség mértékét, ezzel összefüggésben pedig a fedezet típusát mérlegelik, hiánya esetén a bankok "szóba sem állnak" a vállalkozásokkal. A fedezet sokféle lehet, részletesen a biztosítékok című fejezetben foglalkozunk velük.
2.9.4. Pénzkölcsön, kötelezettségvállalás
A hitelszerződés tartalma szerint a hitel lehet pénzkölcsön (azaz a hétköznapi értelemben vett tényleges hitel), illetve kötelezettségvállalási hitel, vagyis hitelnyújtási lehetőség biztosítása a bank részéről.
E kétféle hitel a gyakorlatban nem különül el élesen egymástól. Gyakori az olyan pénzhitel (tipikusan ilyen a folyószámlahitel), amelyet az adós nem egy összegben, hanem részletekben vesz igénybe, a gazdasági szükségletei szerint. Ezek a hitelek sokszor úgynevezett rulírozó hitelek, tehát a lejárt hitel egészének vagy egy részének a visszafizetése újabb hitel felvételével történik. Ez a hitelfelvétel azonban automatikus, a hitelkeret "feltöltődik".
2.9.5. Hitelfajták a felhasználás célja szerint
A felhasználás célja szerint a hitel lehet
– beruházási hitel – a nagyobb volumenű fejlesztésekhez,
– kereskedelmi hitel – az áruértékesítés elősegítésére,
– exporthitel - a külkereskedelmi ügyletek elősegítésére (Az exporthitelek körében megkülönböztetnek export-előfinanszírozó és export-utófinanszírozó hitelt. Egyes bankok nyújtanak nevesített EBRD-exportot elősegítő viszontgarancia-konstrukció elnevezéssel is hitelt.),
– ipari hitel,
– mezőgazdasági hitel,
– nyílt piaci (pénzpiaci) hitel.
2.9.6. Folyószámlahitel
A vállalkozások mindennapi működése körében a leggyakoribb a rulírozó hitelként működő folyószámlahitel igénybevétele. A folyószámlahitelt az átmeneti forráshiány áthidalására használják. Általában gyorsan, egyszerűen igénybe vehető, feltöltődő jellegére tekintettel rugalmasan alkalmazkodik a vállalkozás aktuális napi igényeihez. Általában az a jellemzője, hogy tárgyi fedezet nélkül igénybe vehető. A hitel törlesztése és a kamatfizetés automatikusan a folyószámla terhelésével történik. Biztosítéka a vállalkozás bankszámlaforgalma, ezenkívül több bank kéri a vállalkozótól, hogy vállaljon készfizető kezességet a teljesítésre.
2.9.7. Támogatott hitelek
Speciális csoportot képeznek az úgynevezett támogatott hitelek, amelyeknek a megnevezése tartalmazza annak az állami szervnek vagy egyéb "forrásnak" a megnevezését, amely a hitelnyújtást valamilyen formában és módon, általa meghatározott feltételekkel támogatja. A támogatás maga is sokféle lehet: ismertek a "csupán" kamattámogatást biztosító hitelek, nyújtanak vissza nem térítendő hitelt, olyan hitelt, amelyet csak meghatározott türelmi idő eltelte után kell elkezdeni visszatörleszteni stb. A támogatott hitelek közös jellemzője, hogy mindig valamilyen – a hitelt nyújtó által támogatni kívánt – cél eléréséhez vehetők igénybe. A támogatott hitelt nyújtó bankoknak természetesen ezekhez a feltételekhez kell alkalmazkodniuk.
2.9.7.1. Támogatott hitel az EU-ban
A támogatott hitelek vonatkozásában vízválasztó Magyarország EU-csatlakozásának időpontja, mivel a csatlakozással jelentősen megváltozik a finanszírozás támogatása. A változás lényege az, hogy programok keretében juthatnak hozzá a vállalkozások különböző pénzforrásokhoz.
Több támogatott hitel igénybevételére csak 2003. december 31-ig lehetett szerződést kötni a bankokkal, a folyósítás azonban történhet 2004-ben. Néhány hitelkonstrukciót 2004. április 30-ig alkalmazhat Magyarország, tehát a bankok is csak eddig az időpontig köthetnek szerződést.
2.9.8. Hitelkeret kereskedőknek
Speciális csoportot képeznek azok a hitelek, amelyek esetén a bank a kereskedő szervnek hitelkeretet biztosít például gépkocsi vásárlására. A kereskedő a gépkocsit részletfizetési kedvezmény megadása mellett a vevőnek úgy biztosítja, hogy a vételár meghatározott első részét a vevő a kereskedőnek fizeti meg, és a kereskedő a fennmaradó vételárra a hitelkeretet biztosító bankkal kölcsönszerződést köt, és a kölcsönt e szerződés feltételei szerint jogosult és köteles visszafizetni. Ilyen esetben tehát három önálló jogügylet jön létre: a kereskedő és a bank között a hitelkeret biztosítására vonatkozó, a kereskedő és a vevő között az adásvételre irányuló, a bank és a vevő között pedig a fogyasztásihitel-szerződés (amelynek rendszerinti zálogfedezete a megvásárolt gépkocsi). Ebben a konstrukcióban a vevő a hitel összegét ténylegesen nem kapja kézhez, mert azt a bank a kereskedővel kötött megállapodás alapján a kereskedőnek utalja át.
2.9.9. Avalhitelek
Alapvetően a hitel biztosítottsága szempontjából vizsgálva alakult ki a kezes fedezete mellett nyújtott úgynevezett avalhitelek csoportja.
2.9.10. Reálhitel
A hitelek nagy csoportját alkotják a banki szakirodalomban reálhiteleknek nevezett hitelek, amelyeket az kapcsol össze, hogy a bank speciális vagyoni fedezetet köt ki a vállalkozással szemben keletkező követelései biztosítására.
2.9.11. Lombardhitel
A lombardhitel széles körben elterjedt és alkalmazott a bankok gyakorlatában. Az ilyen hitelek esetén a fedezet valamilyen ingó zálogtárgy, leggyakrabban értékpapír. Lehetséges azonban, hogy a hitelnyújtó bank fedezetként elfogad kötvényt, illetve árura kötött zálogjogot. A hitelt nyújtó bank mindig pontosan meghatározza, hogy milyen értékpapírokat fogad el a lombardhitel fedezeteként. Általában elfogadják a bankok az államkötvényt, a diszkontkincstárjegyet, valamint a kamatozó kincstárjegyet, illetve a saját maguk által kibocsátott kötvényeket.
2.9.12. Cessziós hitel
A cessziós hitel elnevezés onnan származik, hogy az ilyen biztosítékkal nyújtott hitel fedezete a vállalkozó harmadik személlyel szembeni követelése. Alapja az a gazdasági szükségszerűség, hogy a vállalkozások pénzeszközeinek egy része időlegesen – többnyire áruszállítás vagy folyamatos szolgáltatás miatt - számlakövetelésekben jelenik meg. A bank a hitellel lényegében e követeléseket előlegezi meg a vállalkozások számára. A feltétel, hogy a követelését a vállalkozás a bankra engedményezze. Innen származik az elnevezés, az engedményezést ugyanis – római jogi alapjaira utalva – cessiónak nevezik.
2.9.13. Jelzáloghitel
A jelzáloghitel jelzálog fedezete mellett nyújtott hitelt jelent. A gyakorlatban az ingatlanra kikötött jelzálogjog fordul elő leggyakrabban. Ilyen biztosíték elfogadása természetesen független lehet a hitelfelhasználás céljától, nem csupán ingatlanvásárláshoz ajánlható fel jelzálogi biztosíték.
2.9.14. Kauciós hitel
Ismert az úgynevezett kauciós hitel elnevezés, bár manapság meglehetősen ritkán használják, hiszen köznapi értelemben nem is jelent hitelt. A tartalma az, hogy a bank az ügyfél kötelezettségének teljesítéséért egy előre meghatározott összeg erejéig garanciát vállal. Ebből következően – bankgarancia-nyitás elnevezéssel – viszont gyakori banki szolgáltatás.
A bank részére nyújtott fedezet lehet a közraktárjegy, amelyet a bank óvadékként fogad el. Általában a mezőgazdasági termelőknek nyújtják ezt a hitelt.
2.9.15. Betétőrző hitel
Egyes kereskedelmi bankoktól igényelhető úgynevezett betétőrző hitel, illetve betétőrző folyószámlahitel.
2.9.16. Akkreditív
A külkereskedelmi kapcsolatokban alkalmazzák az okmányos meghitelezést - közismerten akkreditívet. Az akkreditív (hitellevél) kibocsátásával a bank arra vállal kötelezettséget, hogy a megbízó számlájának terhére fizetést teljesít a kedvezményezett javára, feltéve hogy hozzá – az akkreditívben megjelölt határidőben – benyújtják az akkreditívben meghatározott okmányokat. A bank fizetési ígérete általában visszavonhatatlan, hiszen csak ez szolgálja a kedvezményezett biztonságát.
