2.1. Minimális követelmények a munkahelyen
A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjét az uniós csatlakozást követően a 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet határozza meg.
2.1.1. A munkáltató általános felelőssége
A munkáltató felel azért, hogy a munkahelyek kialakítása és üzemeltetése megfeleljen a munkavédelmi szabályoknak, a tudományos, technikai színvonal mellett elvárható követelményeknek. A munkáltató felelős azért is, hogy
– a munkahelynek minősülő épületek, építmények a használatuk jellegének megfelelő szerkezetűek és szilárdságúak legyenek;
– olyan villamos berendezéseket alkalmazzon, amelyek nem okoznak tűz- vagy robbanásveszélyt;
– a munkavállalók és a munkavégzés hatókörében tartózkodók védve legyenek a közvetlen vagy közvetett érintés okozta villamos baleseti veszélyekkel szemben;
– az anyagok és a védőberendezések a feszültségre, a munkavégzési körülményekre és a villamos berendezéseket használó munkavállalók szakképzettségére figyelemmel kerüljenek megválasztásra.
2.1.1.1. Karbantartás
A munkahelyet, a munkaeszközöket, a felszereléseket és a berendezéseket műszakilag rendszeresen és folyamatosan műszaki karban kell tartani. A munkavállalók biztonságára vagy egészségére veszélyt jelenthető hibákat a lehető legrövidebb időn belül el kell hárítani. Ugyancsak el kell hárítani a veszélyeket, s rendszeresen karban kell tartani a veszélyek jelzésére szolgáló biztonsági berendezéseket, eszközöket, működésüket pedig ellenőrizni kell.
A mentés, illetve a menekülés céljára szolgáló eszközöket könnyen hozzáférhető helyen és üzemképes állapotban kell tartani.
2.1.1.2. Tájékoztatás, tanácskozás
A munkavállalóknak, illetve munkavédelmi képviselőiknek előzetes tájékoztatást kell adni a munkahelyre vonatkozó valamennyi tervezett munkavédelmi intézkedésről. A munkáltatónak tanácskoznia kell a munkavállalókkal, illetve a munkavédelmi érdekképviseletekkel a munkavállalók egészségére és biztonságára kiható döntések előkészítése során.
2.1.1.3. Veszélyes anyagok helyettesítése
Az "Emberben bizonyítottan rákkeltő vegyi anyagok" (úgynevezett 1. kategóriás anyagok), "Emberben valószínűleg rákkeltő vegyi anyagok" (úgynevezett 2A kategóriás anyagok), továbbá olyan készítmények, amelyek előbbiek szerinti anyagtartalma nagyobb, mint 1 százalék, technológiai célra csak akkor választhatók a munkavégzéshez, ha más, kevésbé veszélyes anyagokkal nem helyettesíthetők.
2.1.1.4. Munkavédelmi üzembe helyezés
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) szerint az üzemeltető munkáltatónak írásban kell elrendelnie a veszélyes létesítmény, munkahely, munkaeszköz, technológia üzemeltetését, vagyis az úgynevezett munkavédelmi üzembe helyezést.
A munkavédelmi üzembe helyezés feltétele a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat (meg kell állapítani, hogy a létesítmény, a munkahely, a munkaeszköz, a technológia megfelel-e az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges tárgyi, személyi, szervezési, munkakörnyezeti feltételeknek).
A munkabiztonsági szaktevékenységnek minősülő előzetes vizsgálat során különösen vizsgálni kell, hogy rendelkezésre állnak-e a létesítést végzők (tervező, kivitelező) nyilatkozatai, a munkavédelmi követelmények kielégítését bizonyító mérési eredmények, a munkaeszközre vonatkozó megfelelőségi nyilatkozatok, tanúsítványok, a szükséges hatósági engedélyek, az üzemeltetéshez szükséges utasítások. A veszélyes munkaeszközök üzembe helyezésének feltétele az adott munkaeszköz vizsgálatán alapuló megfelelőségi tanúsítvány is. Veszélyes munkaeszközt, technológiát, annak munkavédelmi üzembe helyezéséig az üzemeltető munkáltató próba- vagy kísérleti jelleggel – kizáró jogszabályi rendelkezés hiányában – legfeljebb 180 nap időtartamra üzemeltethet.
A munkahelynek, munkaeszköznek, technológiának a munkavédelmi üzembe helyezés időpontjában hatályos munkavédelmi előírásokat kell kielégítenie. Amennyiben a tervezés idején hatályban lévő munkavédelmi előírások az üzembe helyezés időpontjáig olyan mértékben szigorodtak, hogy érvényesítésük aránytalan gazdasági terhet jelentene, úgy az említett követelmény alól felmentés adható, ha az nem veszélyezteti az egészséget és a biztonságos munkavégzést.
A munkáltató a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatok során a létesítmény, a munkahely és a technológia esetében munkabiztonsági és munka-egészségügyi szempontból egyaránt köteles azonosítani a várható veszélyeket (veszélyforrásokat, veszélyhelyzeteket), valamint a veszélyeztetettek körét. Köteles felbecsülni a veszély jellege (baleset, egészségkárosodás) szerint a veszélyeztetettség mértékét. Meg kell határoznia a védekezés leghatékonyabb módját, a műszaki és egyéni védelem módozatait, illetve az alkalmazandó szervezési és egészségügyi megelőzési intézkedéseket.
2.1.1.5. Munka-egészségügyi követelmények
A munkaeszköz, a munkahely (munkakörnyezet) és a munkavállaló közötti kapcsolatrendszer kialakítása során figyelemmel kell lenni az ergonómiai szempontokra is. A munkáltató köteles biztosítani, hogy a munkahelyeket, a munkaeszközöket, illetve a felszereléseket és berendezéseket a higiénés követelményeknek megfelelően rendszeresen takarítsák és tisztítsák. Ennek keretében gondoskodnia kell
– a rovarok és rágcsálók szükség szerinti irtásáról;
– a zárt téri munkahelyek rendszeres, a használatnak megfelelő gyakoriságban történő takarításáról, illetve azon munkahelyeken, ahol a munkavállaló veszélyes anyaggal, készítménnyel kerülhet érintkezésbe, műszakonként legalább egyszeri takarításról. Azokon a munkahelyeken, ahol a veszélyes anyagok, készítmények pora szennyezheti a munkakörnyezetet, és ezzel a munkavállaló érintkezésbe kerülhet, a takarítást oly módon kell elvégezni, hogy e művelet ne legyen újabb veszély forrása.
2.1.2. Vészkijáratok
A vészkijáratok és a hozzájuk vezető útvonalak számát, méretét, illetve kialakításukat a munkahelyek igénybevételétől, felszereltségétől és méreteitől függően, az ott tartózkodó személyek legnagyobb létszámából kiindulva kell megtervezni. A menekülési utakat és a vészkijáratokat úgy kell kialakítani, megjelölni, és olyan állapotban kell tartani, hogy azokon a munkavállalók gyorsan és biztonságosan el tudják hagyni a munkahelyeiket, illetve szükség esetén gyorsan kimenthetők legyenek.
2.1.2.1. Akadálytalan használhatóság
A menekülési utakat és a vészkijáratokat szabadon kell hagyni, azoknak a lehető legrövidebb úton a szabadba vagy valamely biztonságos területre kell vezetniük. Csak kifelé, a menekülés irányába nyitható vészkijáratok alkalmazhatók. A vészkijáratokat nem szabad úgy lezárni vagy rögzíteni, hogy azokat vészhelyzetben ne lehessen használni. Toló- vagy forgóajtó vészkijárat céljára nem alkalmazható.
A vészkijárati ajtókat nem szabad kulcsra zárni. A vészkijárati útvonalakat és kijáratokat, valamint a hozzájuk vezető közlekedési útvonalakat és ajtókat szabadon kell hagyni, hogy azok bármikor akadálytalanul használhatók legyenek.
2.1.2.2. Jelzések, világítás
A vészkijárati útvonalakat és kijáratokat jelzésekkel kell ellátni. A vészkijárati útvonalakat és ajtókat olyan vészvilágítással kell ellátni, amely áramkimaradás esetén is működőképes, és a szükséges megvilágítást biztosítja.
2.1.3. Tűzvédelem
A munkahelyeket tűzoltó készülékkel, illetve tűzérzékelő, jelző- és riasztóberendezéssel, -rendszerrel kell ellátni. A konkrét megoldások az épületek méretétől és használatától, a bennük lévő berendezésektől, felszereléstől, az ott lévő anyagok fizikai és vegyi tulajdonságaitól, valamint az ott tartózkodó személyek lehetséges legnagyobb számától függnek.
Egyszerűen használható, nem automatikus tűzoltó készülékeket kell alkalmazni. Ezeket úgy kell elhelyezni, hogy könnyen hozzáférhetőek legyenek. A készülékek elhelyezésére jelzésekkel kell utalni.
2.1.4. Hulladékkezelés
A termelési (nem veszélyes) és települési (kommunális) szilárd hulladékot (szemetet) a munkahelyen elkülönítve kell gyűjteni és tárolni. A nem veszélyes, bomló, szerves anyagot tartalmazó, valamint a bűzös termelési hulladékot fedett, résmentes, mosható, fertőtleníthető, pormentes ürítést biztosító tartályban vagy konténerben kell gyűjteni. A gyűjtőtartályokat a munkahelyről az erre a célra kijelölt tárolóhelyre naponta be kell gyűjteni, és onnan rendszeresen, de legalább hetente kétszer el kell szállítani.
A hulladék a tárolóhelyen sem szennyezheti a környezetet. A tárolóhelynek tisztán tarthatónak kell lennie, s rendelkeznie kell vízvételi és szennyvízkiöntő lehetőséggel. A tárolóhelyet úgy kell kialakítani, hogy szállító járművel megközelíthető legyen.
A hulladékgyűjtésre szolgáló tartályokat naponta, a tárolóhelyeket, illetve környezetüket rendszeresen, de legalább hetente két alkalommal kell tisztítani és fertőtleníteni, illetve szükség szerint rovar- és rágcsálóirtást kell végeztetni.
Be kell tartani a veszélyes hulladék, a termelési szennyvíz kezelésére vonatkozó szabályokat is.
2.1.5. Szellőztetés
Zárt munkahelyeken biztosítani kell az elegendő mennyiségű és minőségű, egészséget nem károsító levegőt, figyelembe véve az alkalmazott munkamódszereket és a munkavállalók fizikai megterhelését. Ahol a levegő szennyezettsége, illetve elhasználódása kizárólag emberi ott-tartózkodásból ered, személyenként legalább a rendelet 1. számú mellékletében előírt frisslevegőtérfogat-áramot kell a helyiségbe betáplálni, vagy annak bejutását kell biztosítani.
2.1.5.1. Mesterséges szellőztetés
Mesterséges szellőztetésnél a szellőztetés módjának, jellegének, mértékének meghatározásakor figyelembe kell venni a helyiségben munkát végzők számát, a munkavállalók fizikai megterhelését, a tevékenység, technológia jellegét, a légszennyezettség mértékét, illetve az időegység alatt felszabaduló szennyező anyag tömegét és a helyiség légtérfogatát. A szellőztetőrendszernek állandóan, hatékonyan kell működnie. Ellenőrző rendszer útján biztosítani kell az esetleges hiba jelzését, ha a meghibásodás a munkavállaló egészségére veszélyes vagy ártalmas lehet.
A szellőztetőberendezést rendszeresen tisztítani kell, a lerakódott szennyeződéseket késedelem nélkül el kell eltávolítani. Meg kell akadályozni a szennyező anyagok felkavarását. Meg kell előzni a kellemetlen és egészségre káros légmozgás kialakulását, és ennek érdekében a légsebesség alábbi értékeit kell megtartani:
– ülve végzett szellemi és könnyű fizikai munkánál: 0,1 m/s,
– helyváltoztatással járó, könnyű fizikai munkánál: 0,2 m/s,
– melegüzemi zárt munkahelyen, 24 °C (korrigált) effektív hőmérséklet [a továbbiakban: (K) EH] érték feletti hőhatás mellett végzett közepesen nehéz fizikai munkánál: 1,0 m/s,
– melegüzemi zárt munkahelyen 24 °C (K) EH érték feletti hőhatás mellett végzett, nehéz fizikai munkánál: 1,5 m/s.
A szellőztetés céljára szolgáló túlnyomásos, kiegyenlített, depressziós szellőztetést biztosító műszaki rendszerek biztonsági berendezésnek minősülnek. Megfelelő működésüket a vonatkozó jogszabályban meghatározott időszakos, biztonsági felülvizsgálat keretében mérésekkel kell ellenőrizni.
2.1.5.2. A levegő pótlása
Az elszívott levegőt a szennyező anyag felszabadulási, illetve kibocsátási helye és a meteorológiai tényezők figyelembevételével, mérési dokumentumok alapján a környezet legtisztább pontjáról kell pótolni. A frisslevegő-vételi helyeket a járműforgalomtól (közúttól) legalább 8 m távolságban, illetve a terepszint felett legalább 2,5 m magasan kell elhelyezni.
A tető feletti levegővételnél a légbeszívó és -kibocsátó nyílások közötti előírt távolság legalább 3 m. A betáplált levegőt szükség szerint előmelegíteni, illetve hűteni, és ivóvíz-minőségű víznek megfelelő víz használatával nedvesíteni kell. Amennyiben szükséges, a beszívott levegőt tisztítani kell.
2.1.5.3. A szellőztetőrendszer üzembe helyezése
A szellőztetőrendszerek üzembe helyezése során mérésekkel kell meggyőződni arról, hogy valóban megvan-e az elegendő mennyiségű és minőségű levegő. Az ezt tanúsító mérési dokumentumokat a munkáltatónak kell megőriznie. Jogutód nélküli megszűnésekor a mérési dokumentumokat át kell adni az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes városi intézetének.
2.1.6. A munkahelyi hőmérsékletre vonatkozó követelmények
A munkaterületeket befogadó helyiségek hőmérsékletének a munkavégzés teljes időtartama alatt megfelelőnek kell lennie az emberi szervezet számára. Figyelembe kell venni a munka jellegét és az ott dolgozó munkavállalók fizikai megterhelését. A pihenőhelyeken, a különféle szolgálati feladatokat ellátó személyzet helyiségeiben, az egészségügyi létesítményekben, az étkezdékben és az elsősegélyhelyeken az ilyen helyiségek rendeltetésének megfelelő hőmérsékletet kell biztosítani.
2.1.6.1. Klímatényező
Zárt munkahelyeken a végzett munka jellegétől és az évszakoktól függően, a munka nehézségi fokát jellemző munkaenergia-forgalmat figyelembe véve, állómunkánál 1 m magasságban, ülőmunkánál 0,5 m magasságban a rendelet 2. számú melléklete szerinti megfelelő hőmérsékletet (klímatényezőt) kell biztosítani. A munkahelyek klímájának mérését és értékelését a 2. számú mellékletben szereplő fogalmi meghatározások, mérési és értékelési szempontok használatával kell végezni.
2.1.6.2. Fűtőtestek
A fűtőtestek nem idézhetik elő a munkahelyi légtér szennyezését, illetve a munkavállalók túlzott felmelegedését vagy lehűlését.
2.1.6.3. Pihenőidő a hideg munkahelyeken
A klímakörnyezet kedvezőtlen hatásainak megelőzése céljából munkaszervezési intézkedéseket kell tenni. Óránként legalább 5, de legfeljebb 10 perces pihenőidőt kell közbeiktatni a hidegnek minősülő munkahelyeken, valamint ha a munkahelyi klíma zárttéri munkahelyen meghaladja a 24 °C (K) EH értéket. (A munkahely hidegnek minősül, ha a várható napi középhőmérséklet a munkaidő 50 százalékánál hosszabb időtartamban, szabadtéri munkahelyen a +4 °C-ot, illetve zárttéri munkahelyen a +10 °C-ot nem éri el.)
2.1.6.4. Hőalkalmazkodás
A 24 °C (K) EH érték feletti hőhatással járó munkahelyeken a munkába lépést követően, továbbá három hetet meghaladó munkaszünet utáni újbóli munkafelvétel esetén megfelelő munkaszervezéssel biztosítani kell a hőalkalmazkodás feltételeit. Ennek érdekében a napi hőhatás időtartama az alkalmazkodási folyamat kezdetén nem haladhatja meg a 2 órát, és a munka nehézségi foka a közepesen nehéz fizikai munkának megfelelő 14,0 kJ/min értéket. Az adott munkakörrel járó terhelési szintet 2 hét alatt fokozatosan kell elérni.
2.1.6.5. Védelem a nagyfokú hőhatás ellen
A munkavállalót nem érheti nagyfokú hősugárzás. A hősugárzás akkor minősül nagyfokúnak, ha a léghőmérséklet és a glóbuszhőmérséklet különbsége meghaladja a (K) EH érték meghatározásához minimálisan megkívánt +5 °C hőfokkülönbség háromszorosát.
Olyan ablakokat, tetőablakokat és üvegfalakat kell alkalmazni, amelyek a munka és a munkahely jellegének megfelelően kiküszöbölik az erős napsugárzás hatásait.
2.1.6.6. Védőital, tea
Amennyiben a munkahelyi klíma zárttéri és szabadtéri munkahelyen meghaladja a 24 °C (K) EH értéket, a munkavállalók részére igény szerint, de legalább félóránként védőitalt kell adni. A folyadékveszteséget általában 14-16 °C hőmérsékletű ivóvízzel, vagy ízesített, alkoholmentes itallal kell pótolni, utóbbi cukortartalma 4 súlyszázaléknál több nem lehet.
A hidegnek minősülő munkahelyen a munkavállalók részére +50 °C hőmérsékletű teát kell adni. A tea ízesítéséhez az előzőekben írtak figyelembevételével cukrot, illetve édesítőszert kell biztosítani.
A védőital és a tea elfogyasztásához legalább a dolgozók létszámát elérő mennyiségben, személyenként és egyéni használatra kiadott ivópoharakról kell gondoskodni.
2.1.7. Világítás
Lehetőség szerint biztosítani kell a munkahelyeken az egészséges és biztonságos munkavégzéshez elegendő természetes fényt, továbbá a munkavégzés jellegéhez és körülményeihez igazodó mesterséges megvilágítást. Azokon a munkahelyeken, ahol állandó munkavégzés folyik, a munkavégzés jellegének és körülményeinek, a helyiség rendeltetésének és az ott végzett tevékenységnek megfelelő színhőmérsékletet, színvisszaadási és káprázási fokozatot, továbbá a rendelet 3. számú mellékletében előírt névleges megvilágítási értékeket kell biztosítani. (Amennyiben a 3. számú mellékletben foglalt felsorolás nem tartalmaz valamely tevékenységre vagy munkatérre vonatkozóan tételes meghatározást, akkor a hasonló jellegű helyiségre vagy tevékenységre előírt értéket kell alkalmazni.) A belső téri mesterséges világítás világítástechnikai jellemzőinek megfelelőségét rendszeresen ellenőrizni kell.
A munkaterületeket magukban foglaló helyiségek és átjárók világítóberendezéseinek kialakítása és elhelyezése nem jelenthet baleseti veszélyt az ott dolgozókra. Az olyan munkahelyeken, ahol a mesterséges világítás váratlan megszűnése veszélyeztetheti a munkavállalókat, automatikusan működésbe lépő, megfelelő erősségű biztonsági világítást kell biztosítani.
2.1.8. Padlózat, falak, mennyezet, tetőzet
A munkahelyeken csak rögzített és szilárd, csúszást gátló padlózat alkalmazható, amelyen nem lehetnek veszélyes kiemelkedések, mélyedések vagy lejtők. Amennyiben a munka jellegéből adódóan folyadék kerülhet a helyiség padlózatára, gondoskodni kell a folyadék elvezetéséről.
A helyiségeket megfelelő hőszigeteléssel kell ellátni, a munkavégzés és a munkáltató tevékenysége jellegének figyelembevételével. A helyiségek padlózatait, falait, különösen az üvegből készült elválasztófalak felületeit oly módon kell kialakítani, hogy tisztításuk és felújításuk megoldható legyen.
Az átlátszó vagy áttetsző falakat, különösen a teljesen üvegből készült elválasztófalakat a helyiségekben vagy a munkahelyek közelében, valamint a közlekedési útvonalak mellett feltűnően jelezni kell. E falakat olyan anyagból kell kialakítani, amelyek biztonságosak, azokat a munkaterülettől és a közlekedési útvonalaktól el kell keríteni, megakadályozva, hogy a munkavállalók az ilyen falnak nekimenjenek, vagy annak betörésekor megsérüljenek.
Meg kell gátolni, hogy a nem megfelelő teherbírású tetőszerkezetre a munkavállalók kijussanak, kivéve ha rendelkezésre áll olyan egyéni vagy kollektív védőeszköz, amely a tetőszerkezeten lehetővé teszi a biztonságos munkavégzést.
2.1.9. Nyílászárók
Az ablakokat, tetőablakokat és szellőzőket úgy kell kialakítani, hogy azokat a munkavállalók biztonságos módon tudják nyitni, zárni, illetve szükség szerint beállítani, vagy akaratlan elmozdulás ellen biztosítani. A nyitott ablakok sem jelenthetnek veszélyt a dolgozókra.
Az ablakokat és tetőablakokat olyan eszközzel vagy berendezéssel kell ellátni, amely lehetővé teszi, hogy azokat veszély nélkül lehessen tisztítani. Ezek az eszközök, berendezések nem jelenthetnek veszélyt az épületen belül vagy azon kívül tartózkodó munkavállalókra, illetve a munkavégzés hatókörében tartózkodókra.
Az ajtók és kapuk elhelyezését, számát és méretét, valamint a készítésükhöz felhasznált anyagokat a helyiségek és terek jellege, használata alapján kell meghatározni. Az átlátszó ajtókat szemmagasságban, jól láthatóan jelezni kell. A lengőajtókat és a kapukat átlátszó anyagból kell készíteni, vagy azokat szemmagasságban átlátszó betéttel kell ellátni. Törés elleni védelemmel kell ellátni azokat az ajtókat és kapukat, amelyeknek az átlátszó betétei nem biztonságos anyagból készültek, és emiatt fennállhat a munkavállaló megsérülésének kockázata.
A tolóajtókat biztosítószerkezettel kell ellátni, amely megakadályozza a sínről való lefutásukat vagy leesésüket. A felfelé nyíló ajtókat és kapukat olyan kitámasztást biztosító szerkezettel kell ellátni, amely a visszacsapódást megakadályozza.
A vészkijárati útvonalakban elhelyezkedő ajtókat jelölésekkel kell ellátni. Biztosítani kell, hogy ezek az ajtók belülről, külön segítség nélkül, bármikor nyithatóak legyenek, ha a munkahelyeken munkavállalók, illetve a munkavégzés hatókörében lévő más személyek tartózkodnak.
A járműforgalom számára szolgáló kapuk közvetlen közelében megfelelő ajtót kell biztosítani a gyalogosok részére, kivéve ha a járműforgalmat szolgáló kapukon biztonságos a személyek áthaladása. Ezeket az ajtókat feltűnő jelzéssel kell ellátni, állandóan szabadon kell hagyni, és biztosítani kell, hogy még véletlenül se legyenek eltorlaszolhatók.
Csak olyan gépi működtetésű ajtó és kapu üzemeltethető, amelynek használata nem jelenthet balesetveszélyt a munkavállalóra. Az ilyen ajtókat és kapukat könnyen felismerhető és jól hozzáférhető biztonsági szerkezettel kell ellátni, és úgy kell kialakítani, hogy áramkimaradás esetén – ha maguktól nem nyílnak ki – kézi erővel is nyithatóak legyenek.
2.1.10. Közlekedési útvonalak
A közlekedési útvonalakat – beleértve a szabadtéri munkahelyeket –, a lépcsőket, a rögzített létrákat és a rakodófülkéket vagy rámpákat (rakodókat) úgy kell elhelyezni és méretezni, hogy a gyalogosok és a járművek könnyen, biztonságosan hozzáférjenek. Az ilyen közlekedési útvonalak közelében dolgozó munkavállalók nem kerülhetnek veszélyes helyzetbe. A gyalogosforgalomra, illetve áruforgalomra használt útvonalakat a lehetséges használók számától és a munkáltatói tevékenység jellegétől függően kell méretezni. Amennyiben a közlekedési útvonalon szállítóeszközt használnak, ezek mellett a gyalogosok számára elegendő szabad helyet kell biztosítani.
A járműközlekedés útvonalai, valamint az ajtók, a kapuk, a gyalogjárdák, a folyosók és a lépcsők között elégséges szabad helyet kell biztosítani. Ennek megfelelően
– a beépített erőgéppel rendelkező, illetve kötöttpályás szállítóeszközök közlekedési útjait úgy kell kialakítani, hogy a szállítóeszköz részére szükséges szabad szelvény és a közlekedési út határa között mindkét oldalon 0,50 m biztonsági távolság legyen;
– a beépített erőgéppel rendelkező járművek, szállítóeszközök közlekedési útjait úgy kell kialakítani, hogy azok az ajtóktól, a kapuktól, az átjáróktól és a lépcsőkilépőktől legalább 1,00 m-re vezessenek el.
A munkahelyeken a közlekedési utakat – a munkaeszközökre is figyelemmel - egyértelműen jelölni kell.
2.1.10.1. Veszélyes területek
Amennyiben a munkahelyen olyan veszélyes területek vannak, ahol a munka jellegéből adódóan a munkavállaló lezuhanhat, illetve az általa használt munkaeszköz vagy egyéb tárgy leeshet, e helyeken olyan eszközt (lehatárolást) vagy más műszaki megoldást kell biztosítani, amely megakadályozza, hogy a munkavégzés hatókörében illetéktelenül tartózkodó személyek bejuthassanak ezekre a területekre. A belépésre jogosult munkavállalók védelme érdekében minden szükséges intézkedést meg kell tenni, és a veszélyes területeket feltűnő jelzéssel kell ellátni.
2.1.11. Mozgólépcső
A mozgólépcsőket és mozgójárdákat úgy kell kialakítani, hogy az azokra való fel- és lelépés, illetve használatuk biztonságos legyen. A fel- és lelépőhelyeken elegendő helyet kell biztosítani arra, hogy szükség esetén egyszerre több személy is ott tartózkodhasson. A mozgólépcsők és mozgójárdák felületének csúszásmentesnek kell lennie. Azokat a használók, illetve a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyek által jól látható és felismerhető, könynyen elérhető vészleállító berendezéssel kell ellátni. A működési irányt jól látható jelzéssel kell megjelölni. A mozgólépcső, illetve mozgójárda a meghajtómotor kikapcsolása után akaratlanul sem hozható mozgásba.
2.1.12. Rakodók
A rakodóknak, rámpáknak meg kell felelniük a rajtuk mozgatandó teher méretének, a szállító-, illetve rakodógép biztonságos mozgásához szükséges helyigénynek. A rakodót legalább egy kijárati ponttal kell ellátni. A 20 m hosszúságot meghaladó rakodókat mindkét végén el kell látni lejárattal, amelyek lehetnek lépcsők vagy gyalogos-, illetve járműközlekedésre alkalmassá tett levezető utak. A rakodókat úgy kell kialakítani, hogy lehetőleg megakadályozzák a munkavállaló leesését. A rakodó szélét jelöléssel kell ellátni.
2.1.13. A munkahely mérete
A helyiségeknek elegendő padlófelülettel, belmagassággal és légtérrel kell rendelkezniük ahhoz, hogy a munkavállalók egészségük, biztonságuk vagy kényelmük veszélyeztetése nélkül végezhessék a munkát. Valamennyi munkavállalónak 2 m2 szabad területet kell biztosítani a mozgáshoz. Ha ez műszaki okokból nem valósítható meg, és legalább 1 m2 mozgási területet sem lehet kialakítani, úgy a munkavállaló részére a munkahelye közvetlen közelében legalább 1,5 m2 méretű, mozgását lehetővé tevő helyet kell biztosítani.
Azokban a helyiségekben, ahol a vízszintes padlózattal nem párhuzamos a mennyezet, a közlekedési utat úgy kell kialakítani, hogy megfelelő méretű szabad nyílás (szelvény) álljon rendelkezésre, figyelemmel az ott tervezett közlekedés módjára. A biztosítandó függőleges szabad méret 2,2 m-nél kisebb nem lehet.
2.1.14. Ülőhely
A munkavállaló részére a munkahelyen a munkavégzéshez megfelelő ülőhelyet kell biztosítani, amennyiben a munkát részben vagy teljes egészében ülve is lehet végezni. Amennyiben a munka jellege miatt ülőhelyet nem lehet közvetlenül a munkahely mellett elhelyezni, akkor annak a munkahely közelében kell lennie.
2.1.15. Pihenőhely
Amennyiben 10 főnél több munkavállalót alkalmaznak, vagy a végzett tevékenység jellege (veszélyes anyag felhasználása, hideg vagy meleg klíma hatásának érvényesülése) ezt szükségessé teszi, a munkavállalók részére tiszta levegőjű, kellő megvilágosítású, szükség esetén fűthető, továbbá könnyen – meleg munkahelyek esetén zárt folyosón keresztül – elérhető pihenőhelyiséget kell biztosítani. Nem érvényesül ez az előírás, ha a munkavállalókat irodákban vagy azokhoz hasonló olyan munkahelyeken alkalmazzák, ahol a szünetek alatt megfelelő pihenési lehetőség van.
A pihenőhelyiség alapterületének legalább 6 m2-nek kell lennie. Az alapterületet egyébként úgy kell meghatározni, hogy a várhatóan egyidejűleg ott tartózkodó több személy esetén is minden dolgozóra legalább 1 m2 jusson.
A pihenőhelyiséget – figyelemmel a várhatóan egyidejűleg ott tartózkodó személyek számára – könnyen tisztítható asztallal, háttámlával ellátott székekkel, ruhafogassal, szeméttartóval, továbbá igény szerint az ételek felmelegítésére, tárolására alkalmas berendezéssel kell ellátni. Biztosítani kell, hogy a dolgozók az étkezés előtt hideg-meleg vízzel megmoshassák a kezüket, s utána meg is száríthassák.
Ha ez a munkavállalók biztonsága és egészsége szempontjából szükséges, továbbá ha a munkatevékenységet rendszeresen és gyakran félbe kell szakítani, és nincs kialakított pihenőhelyiség, akkor e feltételeket kielégítő olyan helyiséget kell biztosítani, amelyben a munkaszünetekben a munkavállalók tartózkodhatnak.
A pihenőhelyiségekben gondoskodni kell a nemdohányzók védelméről.
2.1.15.1. Étkezési lehetőség
A telepített munkahelyeken az "A", "D", "E" tisztasági fokozatú tevékenységek esetén, továbbá szabadtéri, nem telepített munkahelyeken a munkavállalók létszámának és a fenti követelményeknek megfelelő étkezési lehetőséget is biztosítani kell.
2.1.15.2. Terhes nők, szoptatós anyák
A terhes nők és a szoptatós anyák részére biztosítani kell, hogy a munkaszünetekben – ha ez egészségügyi okokból szükséges, akkor a munkaidő alatt is – megfelelően kialakított, fekvőhellyel ellátott helyiségben pihenhessenek.
2.1.16. Öltözők
A munkavállalók részére megfelelő öltözőt kell biztosítani, ha a munkavégzéshez külön munkaruhát, védőruhát kell viselniük, és – egészségügyi okok miatt vagy a munkavállalók korára, nemére tekintettel – nem várható el tőlük, hogy máshol öltözzenek át. Amennyiben nincs szükség kiépített öltözőre, akkor valamennyi munkavállaló részére biztosítani kell olyan zárható helyet, ahol a munkahelyen nem viselt ruháit tarthatja.
Az öltözőket a nők és a férfiak részére el kell választani, illetve elkülönítetten kell használni. Tíz főt meg nem haladó munkavállalói létszámnál egy időben nem használható női-férfi közös öltözőt lehet kialakítani.
Az öltözőnek könnyen megközelíthetőnek és megfelelő méretűnek kell lennie, és azt ülőhelyekkel kell ellátni. Az öltöző alapterületét úgy kell kialakítani, hogy az ott öltöző munkavállalók egymást ne akadályozzák, öltözőszekrényenként legalább 0,50 m2-nyi alapterületet kell biztosítani. Az öltöző minimális alapterülete 6 m2.
Veszélyes anyagok, illetve nedves vagy szennyezéssel együtt járó munkakörülmények között végzett munka esetén külön öltözőszekrénynek kell lennie azokon a szekrényeken kívül, ahol a munkavállalók az utcai ruhájukat tartják.
Az öltözőt el kell látni olyan berendezéssel, amely lehetővé teszi, hogy valamennyi munkavállaló a ruházatát a munkavégzés időtartama alatt elzárva tarthassa. Ha fogasos (ruhatári) öltözőt alakítanak ki, akkor a munkavállalók részére személyi értéktárgyaik megőrzéséhez zárható fiókokat kell rendszeresíteni. A munkaruházat szellőzését és száradását annak őrzési ideje alatt biztosítani kell.
2.1.16.1. Tisztasági fokozatok
Az öltözőt a munkavállalók tevékenysége, a munkáltatói tevékenység jellege, illetve a munkafolyamat tisztasága alapján az alábbi tisztasági fokozatok egyikébe kell besorolni, illetve ez alapján a helyiségeket kialakítani és a felszerelést biztosítani:
– "A" különösen tiszta,
– "B" tiszta,
– "C" közepesen szennyezett,
– "D" erősen szennyezett,
– "E" fertőző, mérgező.
Az "A", "D", "E" tisztasági fokozatba tartozó tevékenységnél étkezési lehetőséget kell biztosítani, illetve e tevékenységi körben öltözésre kettős – fekete-fehér - öltözőt kell kialakítani a munkavállalói összlétszám, de legalább a legnagyobb műszaklétszám alapján. A fekete-fehér öltözők között a közlekedés csak a tisztálkodási helyiségen keresztül vezethet.
2.1.17. Mosdó, WC
Amennyiben az általuk végzett tevékenység fajtája vagy egyéb egészségügyi ok ezt szükségessé teszi, mosdóhelyiséget – lehetőség szerint zuhanyozóhelyiséget – kell biztosítani a munkavállalók részére. A férfiak és a nők részére külön zuhanyozó jár, vagy a zuhanyozókat elkülönítetten kell használni. A zuhanyozóknak megfelelő méretűeknek kell lenniük ahhoz, hogy valamennyi munkavállaló részére lehetővé tegyék az akadály nélküli, higiénés tisztálkodást. A zuhanyozókat el kell látni meleg és hideg folyó vízzel.
A mosdóhelyiségeket olyan berendezésekkel kell felszerelni, amelyek valamennyi munkavállaló részére lehetővé teszik a higiénés követelményeknek megfelelő tisztálkodást. Ha mosdóhelyiség kialakítására nincs szükség, akkor a munkahely környezetében folyó vizes kézmosási, illetve mosdási lehetőséget kell biztosítani úgy, hogy a higiénés követelmények megtarthatók legyenek, és a dolgozók meg tudják szárítani a kezüket.
A mosdó- és öltözőhelyiségek között közvetlen átjárást kell biztosítani, ezek csak egymástól elkülönített helyiségekben alakíthatók ki.
A munkavállalók részére a munkahelyek, pihenőhelyiségek, öltözők, illetve a zuhanyozóval és mosdókkal ellátott helyiségek közelében elkülönített mellékhelyiségeket kell biztosítani, elegendő számú WC-vel és kézmosóval. A férfiak és a nők részére külön mellékhelyiséget kell kialakítani, vagy gondoskodni kell a mellékhelyiségek elkülönített használatáról.
A 24 °C (K) EH érték feletti hőterheléssel járó zárt, telepített munkahelyeken az öltözőket és a mellékhelyiségeket úgy kell elhelyezni, hogy az zárt közlekedőhelyiségen át legyen megközelíthető.
2.1.18. Elsősegélyhelyek
Minden munkahelyen és műszakban a tevékenység és a munkafolyamatok veszélyességétől, illetve az ott dolgozók számától függően kialakított elsősegélynyújtó felszerelést vagy mentődobozt kell tartani. Kiképzett, elsősegélynyújtásra kijelölt munkavállalónak minden munkahelyen és műszakban lennie kell.
Az elsősegélynyújtó felszerelést, mentődobozt és a tevékenységtől függően hordágyat megfelelő mennyiségben és minőségben, jól látható, könnyen és gyorsan elérhető, szennyeződéstől védett helyen kell készenlétben tartani. Az elhasznált, lejárt, használhatatlan eszközöket pótolni kell. Az elsősegélyhelyeket és a hozzájuk vezető utakat jelölni kell.
2.1.19. Fogyatékos munkavállalók védelme
A munkahelyek kialakításánál figyelemmel kell lenni a megváltozott munkaképességű munkavállalók adottságaira. Azokon a munkahelyeken, ahol ilyen munkavállalókat kívánnak foglalkoztatni, az ajtókat, az átjárókat, a szintbeli különbségeket áthidalókat, a lépcsőket, a zuhanyozókat, a mosdókat és a munkahellyel összefüggő berendezéseket a dolgozók testi adottságainak megfelelően, illetve megváltozott munkaképességükre figyelemmel kell kialakítani vagy szükség esetén átalakítani. A megváltozott munkaképességű munkavállalók részére a munkahelyükön biztosítani kell az egészséges és biztonságos munkavégzésükhöz szükséges, általuk felismerhető jelzéseket.
2.1.20. A szabadtéri munkahelyre vonatkozó előírások
Azokat a szabadtéri munkahelyeket, közlekedési útvonalakat és egyéb területeket vagy berendezéseket, amelyeket a munkavállalók tevékenységük során elfoglalnak vagy használnak, úgy kell kialakítani, hogy közelükben a gyalogosok és a járművel haladók biztonságosan közlekedhessenek.
Szabadtéri munkahelyen végzett munkánál biztosítani kell, hogy a munkavállalók
– védve legyenek az időjárás káros következményei és a biológiai kóroki tényezők ellen, a lehulló tárgyaktól, a zaj, gáz, gőz vagy por ártalmas hatásaitól;
– veszély esetén gyorsan el tudják hagyni a munkavégzés helyét, vagy gyorsan segítséget kaphassanak;
– ne csúszhassanak el, ne eshessenek el.
A szabadban kialakított munkahelyeket és közlekedési utakat megfelelően meg kell világítani. Az általános megvilágítás során a rendelet 4. számú mellékletében előírt közepes megvilágítási értékeket kell biztosítani. A 4. számú mellékletben fel nem sorolt munkahelyen legalább 50 lux közepes megvilágítási erősséget kell biztosítani.
2.1.21. Ivóvíz
A munkáltatónak ivóvízcsapot, illetve ivókutat kell felszerelnie, s az ivóvizet szolgáltató berendezést tisztán kell tartania, s el kell végeznie a megfelelő karbantartási munkákat. Ha a munkahelyen iparivíz-szolgáltatás is van, a csapokat "ivóvíz", illetve "nem ivóvíz" felirattal és piktogrammal kell ellátni.
Vezetékes ivóvíz hiányában ivóvíztartályt kell felszerelni. Az ivóvíztartály kifolyóját olyan módon kell elhelyezni, hogy a tartályból közvetlenül inni ne lehessen. Az ivóvíztartályt rendszeresen fertőtleníteni kell. A tartályt csak ivóvíz-minőségű vízzel lehet feltölteni.
Azokon a munkahelyeken, ahol tilos étkezni, inni és élelmiszert tárolni, továbbá ahol az ivóvíz-szolgáltatás nem ivókutas rendszerű, az étkező-, valamint a pihenőhely kialakításánál figyelemmel kell lenni az ivóedények közegészségügyi követelményeknek megfelelő elhelyezésére is.
2.1.22. Zaj- és rezgésvédelem
A munkahelyeken a zaj hangnyomásszintje nem haladhatja meg a rendelet 5. számú mellékletében megadott értékeket. A munkahelyeken a munkavállaló testére áttevődő, egész testre ható mechanikai rezgés értéke nem haladhatja meg a rendelet 6. számú melléklete szerint mérve x (háttól mell felé) és y (jobb oldalról bal oldal felé) irányokban mérve a 0,9 m/s2, z (lábtól fej felé) irányban az 1,26 m/s2 nyolc órára vonatkozó egyenértéket, illetve a 10 m/s2 pillanatnyi rezgésgyorsulás csúcsértéket.
A munkahelyeken a munkaeszközök üzemeltetése során a munkavállalót érő helyi (kéz-kar) rezgésterhelés mértéke nem haladhatja meg a 6. számú melléklet szerint mért 2 m/s2 értéket, illetve hideg, nedves munkakörnyezetben az 1,4 m/s2 értéket. Az egy másodperces integrálási idővel mért legnagyobb súlyozott egyenértékű gyorsulás az 50 m/s2-et, a munkafolyamat 10 percre vonatkoztatott egyenértékű súlyozott rezgésgyorsulása nem lépheti túl a 8,4 m/s2-et.
Annak érdekében, hogy a zaj- és rezgésterhelés ne haladja meg a megengedett értéket, a munkaeszköz típusának kiválasztásánál figyelembe kell venni az annak használata során keletkező zaj és rezgés mértékét.
Az említett értékeket meghaladó munkahelyi rezgés expozíciónál a szükséges műszaki megoldásokkal (pl. rezgésszigetelő gépalapozás, forgó alkatrészek kiegyensúlyozása) a megengedett érték alá kell csökkenteni a rezgésterhelést.
A kéz-kar rezgés expozíciójával járó munkavégzés során, ha nem biztosított a 2. számú melléklet 2. táblázata szerint könnyűnek minősülő fizikai munkavégzés munkakörnyezeti előírásainak megfelelő klíma, a munkavállalót – a lokális lehűlés elleni végtagvédelem érdekében – egyéni védőeszközzel kell ellátni.
2.2. Munkavédelmi követelmények építkezéseken
Az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményeket a 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet tartalmazza.
2.2.1. Biztonsági és egészségvédelmi koordinátor
A tervező a kivitelezési tervdokumentáció készítése során, a kivitelező munkáltató pedig a kivitelezési munkák alatt köteles koordinátort igénybe venni (foglalkoztatni vagy megbízni). A koordinátor a két esetben ugyanaz a személy is lehet. Nincs szükség külön koordinátorra, ha a tervező, a kivitelező rendelkezik a munkabiztonsági szaktevékenység ellátásához előírt képesítéssel.
A koordinátor a kiviteli terv készítésével összefüggésben:
– koordinálja az előkészítést;
– szakmailag ellenőrzi a biztonsági és egészségvédelmi tervet;
– összeállítja azt a dokumentációt, amelyben az esetleges későbbi munkák biztonsága érdekében rögzítik az építmény és az építési technológia jellemzői alapján az egészség és biztonság célszerű követelményeit;
– összehangolja a megelőzés és a biztonság általános alapelveinek megvalósítását.
A koordinátor feladatai az építőipari kivitelezési tevékenységgel összefüggésben:
– összehangolja a meghatározott követelmények megvalósulását annak érdekében, hogy a munkáltató és – amennyiben a munkavállalók érdekében ez szükséges – a munkát személyesen végző önálló vállalkozók betartsák a munkavédelmi előírásokat, végrehajtsák a biztonsági és egészségvédelmi tervben meghatározottakat;
– indokolt esetben kiegészítést készít a biztonsági és egészségvédelmi tervhez annak érdekében, hogy az folyamatosan tartalmazza a munkák előrehaladásából, illetve a körülmények változásából adódóan az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeit;
– közreműködik az építési munkahelyen egyidejűleg tevékenykedő, illetve egymást követően felvonuló munkáltatók között a tevékenységek összehangolásában;
– összehangolja a munkafolyamatok ellenőrzését;
– megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az építési munkahelyre kizárólag csak az arra jogosultak léphessenek be.
A koordinátori feladatok munkabiztonsági szaktevékenységnek minősülnek.
2.2.2. Biztonsági és egészségvédelmi terv
A kivitelező az építési munkahely kialakítását csak akkor kezdheti meg, ha a kivitelezési tervdokumentáció részét képezi a biztonsági és egészségvédelmi terv. Ebben meg kell határozni az adott építési munkahely sajátosságainak a figyelembevételével a munkahelyre, a munkavégzésre vonatkozó egészségvédelmi és biztonsági követelményeket. A tervnek tartalmaznia kell azokat a különleges intézkedéseket, amelyek a rendelet 2. számú mellékletben felsorolt munkák veszélyeinek kiküszöbölését szolgálják. (A 2. számú melléklet meghatározza azokat a munkákat és munkakörülményeket, amelyek az építési munkahelyen dolgozók biztonságára és egészségére fokozott veszélyt jelentenek.)
2.2.3. Előzetes bejelentés
A kivitelező az építési munkahely kialakításának megkezdése előtt a rendelet 3. számú melléklete szerinti előzetes bejelentést köteles megküldeni az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőségnek az építési munkahely szerint illetékes felügyelőségéhez, abban az esetben, ha
– az építőipari kivitelezési tevékenység időtartama előreláthatóan meghaladja a 30 munkanapot, és egyidejűleg ott több mint 20 fő munkavállaló végez munkát;
– a tervezett munka mennyisége meghaladja az 500 embernapot.
Az előzetes bejelentés időszerű adatait az építési munkahelyen jól láthatóan kell elhelyezni. (Ha más jogszabály szintén előír ilyen kötelezettséget, akkor az azonos adatokat csak egyszer kell feltüntetni.)
2.2.4. Az építtető, a felelős műszaki vezető és a munkáltató felelőssége
A koordinátor megbízása vagy foglalkoztatása nem érinti a megbízónak (foglalkoztatónak) és a felelős műszaki vezetőnek a munkavédelemre vonatkozó szabályokban megállapított felelősségét.
2.2.5. Az építési munkahelyeken biztosítandó minimális követelmények
Az építési munkahelyen rendet és tisztaságot kell tartani. A munkavégzés helyének meghatározásakor figyelembe kell venni annak elérhetőségét, meg kell határozni a közlekedési utakat vagy a közlekedési zónákat. Meg kell határozni a munkahelyek kémiai biztonságával összefüggő szabályokat, ideértve a veszélyes anyagok és készítmények, a foglalkozási eredetű rákkeltők egészségkárosító hatásának megelőzésére vonatkozó előírásokat is. Gondoskodni kell a karbantartásról, az üzemeltetést megelőző ellenőrzésről, az eszközök és berendezések rendszeres ellenőrzéséről, a meghibásodások elhárításáról. Az anyagok tárolási területeit el kell határolni, el kell választani, biztosítani kell szabályos tárolásukat, különös tekintettel a veszélyes anyagokra és készítményekre.
Meg kell határozni a veszélyes anyagok, készítmények és veszélyes hulladékok kezelési és eltávolítási, az ipari és kommunális hulladékok, valamint az építési törmelék tárolásának, elszállításának a szabályait.
Rendszeresen át kell tekinteni a munkafolyamatok, illetve munkaszakaszok tervezett elvégzési idejét és módját, az organizációs tervet szükség szerint módosítani kell a munkák előrehaladásához, illetve a körülmények változásához igazodva.
Biztosítani kell az együttműködést a munkáltatók és az önálló vállalkozók között az építési munkahely és a környezetében lévő ipari tevékenységek kölcsönhatásainak figyelembevételével.
2.2.6. A munkavállalók tájékoztatása
A munkáltató - szükség szerint írásban – köteles közérthető formában tájékoztatni a munkavállalókat, illetve képviselőiket azokról az intézkedéseiről, amelyek az építési munkahelyen munkát végző munkavállalók egészségét és biztonságát érintik.
2.2.7. Fokozott veszélyt jelentő munkák és munkakörülmények
Az építési munkahelyen dolgozók biztonságára és egészségére fokozott veszélyt jelentő munkák és munkakörülmények közé az alábbiak tartoznak:
– azok a munkák, amelyek talajmegcsúszás következtében betemetéssel, mocsaras területen való elmerüléssel vagy magas helyről történő leeséssel veszélyeztetik a munkavállalót;
– jogszabályokban meghatározott veszélyes anyagokkal, készítményekkel vagy biológiai tényezők expozíciójával járó munkavégzés, illetve munkakörnyezet vagy egyéb jogszabály alapján meghatározott gyakoriságban időszakos alkalmassági vizsgálatokhoz, biológiai monitorozáshoz kötött munkavégzés;
– jogszabályokban meghatározott, foglalkozási sugárterhelés veszélyével járó munkaterületen történő munkavégzés, illetve foglalkozási sugárterhelés veszélyével járó munka;
– magasfeszültségű vezetékek közelében végzett munka;
– vezeték nélküli távközlési építmény által kibocsátott elektromágneses sugárzás kockázatával járó munkaterületen történő munkavégzés;
– olyan munkakörülmények, amelyek vízbefúlás veszélyével járnak;
– árokban, alagútban végzett munka, föld alatti munka;
– légvezetékeket szállító járművek kezelői által végzett munka;
– a keszonban, túlnyomásban végzett munka;
– robbanóanyagok használatával kapcsolatos munka;
– nehéz, előre gyártott elemek összeszerelésével vagy szétbontásával kapcsolatos munka.
2.3. Robbanásveszélyes munkahelyek
A potenciálisan robbanásveszélyes környezetben levő munkahelyek minimális munkavédelmi követelményeit tartalmazza a 3/2003. (III. 11.) FMM-ESzCsM együttes rendelet, amely a magyar uniós csatlakozáskor lép hatályba. A hatálybalépés előtt kialakított, potenciálisan robbanásveszélyes környezetben lévő munkahelyekre a rendelet előírásait 2005. január 1-jétől kell alkalmazni.
Potenciálisan robbanásveszélyes környezet: a munkatérnek az a része, ahol robbanóképes légtér kialakulhat. Robbanóképes légtérnek minősül az éghető gázok, gőzök, ködök (aeroszolok) vagy porok levegővel alkotott olyan keveréke, amelyben normál körülmények között, gyújtóhatásra az égés átterjed az egész keverékre. A rendelet hatálya nem terjed ki
– a közvetlen egészségügyi ellátás céljára szolgáló vagy erre igénybe vett helyiségekre;
– a gázfogyasztó készülékekre;
– a robbanó- és az instabil vegyi anyagok gyártására, kezelésére, felhasználására, raktározására és szállítására;
– a bányászati munkahelyekre;
– a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben rendeltetésszerűen használt szállítóeszközök kivételével a nemzetközi megállapodások hatálya alá tartozó közúti, vasúti és légi szállítóeszközök használatára;
– a tűzoltási és műszaki mentési tevékenységre.
2.3.1. A munkáltató általános feladatai
A munkáltató alapvető kötelezettsége, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés céljából műszaki, illetve szervezési intézkedésekkel a robbanóképes légtér kialakulását megelőzze, ha erre nincs lehetőség, akkor a robbanást elhárítsa, illetve az esetleges robbanás hatásait csökkentse. Az intézkedések végrehajtását rendszeresen ellenőrizni kell, különösen akkor, ha a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben lévő munkahelyen a robbanóképes légtér jellemző tulajdonságaiban (pl. szellőzés mértékének változása, éghető gázkoncentráció, gáz relatív sűrűsége) változások következtek vagy következhetnek be.
Az ilyen környezetben levő munkahelyet úgy kell kialakítani, hogy az ne veszélyeztesse a munkavállalók és más személyek egészségét, valamint a biztonságos munkavégzést. A robbanóképes légtér olyan mértékű kialakulása esetén, amely a munkavállalók vagy más személyek egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatot jelent, műszaki megoldás alkalmazásával folyamatos felügyeletet (ideértve a monitorozást) kell biztosítani.
2.3.2. Alapvető munkavédelmi kötelezettségek
A munkáltatónak a robbanóképes légtérben munkát végző munkavállalókat megfelelő oktatásban kell részesítenie a robbanás elleni védelem ismeretanyagából.
A potenciálisan robbanásveszélyes környezetben csak a munkáltató által kiadott írásbeli utasítás alapján végezhető munka. A rendelet 1. számú mellékletében felsorolt zónákban csak munkavégzési engedély alapján kezdhető meg, illetve folytatható a munka, ha az a robbanás bekövetkezése szempontjából veszélyesnek minősíthető, illetve hatását tekintve saját vagy más munkavállalók vagy személyek egészségére és biztonságára veszélyes lehet. A munkáltatónak meg kell határoznia a munkavégzési engedély kiadására jogosult személy(eke)t.
Ha a munkavállaló robbanóképes légtérben tartózkodik, a munkavégzés időtartama alatt a robbanásvédelmi dokumentációban meghatározottak szerint felügyeletet kell biztosítani.
2.3.2.1. Egyedi védőintézkedések
A munkáltató a robbanás ellen egyedi védőintézkedéseket köteles megtenni. A szándékoltan, illetve véletlenszerűen szabadba kerülő éghető gázokat, gőzöket, ködöket vagy porokat, amelyek robbanóképes légtér kialakulását eredményezhetik, biztonságos módon el kell vezetni, vagy át kell vezetni, illetve ha erre nincs lehetőség, biztonságosan elzárt térbe kell juttatni, vagy más hasonló módon a veszélyt meg kell szüntetni. Ha a robbanóképes légtér többfajta éghető gázt, gőzt, ködöt vagy port tartalmaz, akkor a védőintézkedéseket a legmagasabb szintű kockázati potenciál szempontjából kell meghatározni.
A gyújtóforrás kockázatértékelése során a munkavállalók vagy a munkakörnyezet által előidézhető elektrosztatikus feltöltődést is figyelembe kell venni. A munkavállalók részére potenciálisan robbanásveszélyes környezetben való használatra alkalmas egyéni védőeszközt kell biztosítani.
A berendezéseket, készülékeket, védelmi rendszereket és a hozzájuk csatlakozó berendezéseket csak akkor szabad üzembe helyezni, ha a robbanásvédelmi dokumentáció rendelkezésre áll, és ebből megállapítható, hogy a robbanóképes légtérben milyen módon és feltételek mellett lehet azokat biztonságosan működtetni. E rendelkezést valamennyi olyan munkaeszközre és csatlakozó berendezésre alkalmazni kell, amely önmagában nem, de más berendezés részeként vagy azzal együtt használva potenciális gyújtóforrást képvisel. A munkáltatónak meg kell tennie a szükséges védőintézkedéseket annak megelőzésére, hogy a csatlakozó berendezés ne kerüljön felcserélésre meg nem felelőre.
A munkáltatónak meg kell tenni az összes szükséges intézkedést, hogy a munkavállalók rendelkezésére bocsátott munkahelyet, munkaeszközt és a hozzá tartozó csatlakozó berendezést úgy tervezzék meg, alakítsák ki, építsék össze és alkalmazzák, továbbá tartsák karban és üzemeltessék, hogy a robbanás kockázata a lehető legalacsonyabb legyen. Ha a robbanás mégis bekövetkezne, a robbanás üzemen belüli továbbterjedésének munkahelyeket, illetve munkaeszközöket érintő hatása a lehető legkisebb mértékű legyen, és ellenőrzött módon következzen be. Az ilyen munkahelyeken a munkáltató tegyen meg minden szükséges intézkedést, hogy a robbanásból keletkező, a munkavállalókat érintő fizikai hatások szintje a lehető legalacsonyabb legyen.
A munkavállalókat a robbanóképes légtér kialakulása esetén optikai, illetve akusztikai módon riasztani kell, és a robbanásveszélyes környezetből haladéktalanul el kell távolítani.
A robbanásvédelmi dokumentációban meghatározottak szerint a munkavállalók részére menekülési útvonalakat kell kijelölni, és menekülőeszközöket kell biztosítani, valamint ezek karbantartásáról gondoskodni kell annak érdekében, hogy a munkavállalók veszély esetén a veszélyeztetett területet gyorsan és biztonságosan elhagyhassák. Mindezeket oktatni, valamint az előírt időközönként gyakoroltatni kell.
Robbanóképes légtérben az első alkalommal használatbavételre kerülő munkaeszköz alkalmazási feltételeit robbanásvédelmi szempontból vizsgálni kell, és a kockázatok elkerülése érdekében valamennyi szükséges intézkedést meg kell tenni. A robbanásvédelmi vizsgálat munkabiztonsági szaktevékenységnek minősül azzal, hogy a vizsgálatban legalább középfokú tűzvédelmi szakképesítésű személy részvétele szükséges. E feladat teljesíthető az üzembe helyezési eljárás során is.
Ha a kockázatértékelés során megállapításra kerül, hogy energiakimaradás esetén a robbanás kockázata növekedhet, akkor biztosítani kell, hogy a készülékek és védelmi rendszerek az egyéb üzemi rendszerektől függetlenül energiakimaradás esetén is biztonságos üzemállapotban maradjanak. Az automatikus üzemmódban működő készülékek és védelmi rendszerek esetén, amelyek normál üzemi körülmények között előre meghatározott üzemmódot váltanak ki, biztosítani kell, hogy azok kézzel lekapcsolhatók legyenek. A beavatkozást csak a szükséges szakismerettel rendelkező személy végezheti. A tárolt energiát a vészlekapcsoló berendezés működtetésével olyan gyorsan és biztonságosan kell levezetni vagy elszigetelni, hogy veszélyes hatását elveszítse.
A rendelet 1. számú mellékletében meghatározott munkaterekbe gyújtóforrást vagy egyéb nyílt láng létrehozására alkalmas eszközt, illetve berendezést (pl. öngyújtó, nyílt lángú lámpa) bevinni tilos. E tilalmat a potenciálisan robbanásveszélyes környezet bejáratánál elhelyezett jól látható tájékoztatással a munkavállalók tudomására kell hozni. Biztosítani kell, hogy a potenciálisan robbanásveszélyes környezetbe illetéktelenek ne léphessenek be, az erre vonatkozó tilalmat (táblát vagy ábrát) jól látható helyen, a bejáratnál kell elhelyezni.
2.3.3. A készülékek és védelmi rendszerek kiválasztásának követelményei
Amennyiben a robbanásvédelmi dokumentáció a kockázatértékelés alapvető megállapításaira alapozva más megállapításokat nem tartalmaz, mindazokon a területeken, ahol robbanóképes légtér kialakulhat, a készülékeket és védelmi rendszereket a külön jogszabályban meghatározott kategóriák szerint kell kiválasztani.
Robbanóképes légtérben a következő kategóriájú készülékek alkalmazhatók:
– 0. vagy 20. zóna: 1. kategóriájú készülék;
– 1. vagy 21. zóna: 1. vagy 2. kategóriájú készülék;
– 2. vagy 22. zóna: 1., 2. vagy 3. kategóriájú készülék.
2.3.4. Kockázatértékelés
Potenciálisan robbanásveszélyes környezetben létesített munkahely esetén a munkáltató a munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatok során és a kockázatértékelés keretében köteles munkabiztonsági és munka-egészségügyi szempontból azonosítani a várható veszélyeket. A veszélyeztetettséget, illetve annak mértékét a következő szempontok figyelembevételével kell meghatározni:
– a robbanóképes légtér kialakulásának és fennmaradásának valószínűsége, illetve annak időtartama;
– a robbanóképes légtérben a gyújtóhatás bekövetkezésének valószínűsége, ideértve az elektrosztatikus kisüléseket is;
– berendezések, az alkalmazott anyagok, eljárások és ezek lehetséges kölcsönhatása;
– a robbanás bekövetkezése esetén a várható hatások mértéke.
A potenciálisan robbanásveszélyes környezettel nyílások útján kapcsolatban álló olyan zárt tereket, ahol robbanóképes légterek alakulhatnak ki, a kockázatértékelés során, a kockázatok felmérése szempontjából együttesen kell figyelembe venni.
2.3.5. Koordináció
Ha a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben lévő munkahelyen egyidejűleg több különböző munkáltató foglalkoztat munkavállalót, akkor a rendeletben előírt kötelezettségek érvényesítéséért az ellenőrzése alá tartozó munkahelyen valamennyi munkáltató külön-külön felelős. E felelősséget nem érintve, az üzemeltető munkáltató köteles a többi munkáltatóval összehangolva – valamennyi munkavállaló egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzése érdekében - a robbanásvédelmi dokumentációban rögzíteni az együttműködés célját, módját és az annak alapján szükségessé váló intézkedéseket.
A munkáltató köteles gondoskodni arról is, hogy a munkavállalók, illetve munkavédelmi képviselőik előzetes tájékoztatást kapjanak a munkakörnyezet robbanásveszélyességéről. A tájékoztatásnak ki kell terjednie a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben lévő munkahelyekre vonatkozó megelőző intézkedésekre. A munkáltató a munkavállalókkal, illetve munkavédelmi képviselőikkel a munkavállalók egészségére és biztonságára kiható döntések előkészítése során tanácskozik.
2.3.6. A robbanásveszélyes területek
A munkáltatónak a rendelet 1. számú mellékletében meghatározott zónákba kell besorolnia az irányítása alatt álló olyan munkaterületeket, ahol robbanóképes légtér kialakulhat. Azokon a területeken, ahol a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető mértékben alakulhat ki robbanóképes légtér, a bejáratot (bejáratokat) a rendelet 2. számú melléklete szerinti jelöléssel kell ellátni.
2.3.7. Robbanásvédelmi dokumentáció
A munkáltatónak robbanásvédelmi dokumentációt kell készítenie, amelyet folyamatosan köteles felülvizsgálni és szükség szerint módosítani. A robbanásvédelmi dokumentáció elkészítése és felülvizsgálata munkabiztonsági szaktevékenység. A vizsgálatban legalább középfokú tűzvédelmi szakképesítésű személy részvétele szükséges.
A robbanásvédelmi dokumentációnak tartalmaznia kell:
– a kockázatok felmérését és értékelését;
– azoknak a megtett intézkedéseknek a felsorolását, amelyek az e rendeletben foglalt kötelezettségek teljesítését szolgálják;
– a munkaterületek zónákba sorolását;
– a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjére vonatkozó intézkedéseket.
A robbanásvédelmi dokumentációt a munkavégzés megkezdése előtt kell elkészíteni, változások esetén pedig módosítani kell, így különösen, ha
– a munkahelyet kibővítették vagy átalakították;
– az alkalmazott munkafolyamatban vagy technológiában változás történt.
A robbanásvédelmi dokumentációt és annak módosításait ismertetni kell az érintett munkavállalókkal és munkavédelmi képviselőikkel.
2.3.8. Veszélyességi zónák
A rendelet 1. számú melléklete tartalmazza azoknak a munkatereknek a zónákba sorolását, ahol robbanóképes légtér kialakulhat, és amelyek tekintetében a munkáltatói védőintézkedések megtétele szükséges. A 0. zónába tartozik az a munkatér, ahol az éghető gázok, gőzök vagy ködök (aeroszolok) levegővel alkotott keverékéből álló robbanóképes légtér állandóan, hosszú időtartamban vagy gyakran van jelen.
Az 1. zónába tartozik az a munkatér, ahol normál üzemi körülmények között az éghető gázok, gőzök vagy ködök (aeroszolok) levegővel alkotott keverékéből álló robbanóképes légtér fordulhat elő. A 2. zónába sorolandó az a munkatér, ahol normál üzemi körülmények között az éghető gázok, gőzök vagy ködök (aeroszolok) levegővel alkotott keverékéből álló robbanóképes légtér ritkán és rövid időtartamban van jelen. A 20. zóna azt a munkateret takarja, ahol lebegő éghető porok levegővel alkotott keverékéből álló robbanóképes légtér állandóan, hosszú időtartamban vagy gyakran van jelen. A 21. zónába tartozik az a munkatér, ahol normál üzemi körülmények között lebegő éghető porok levegővel alkotott keverékéből álló robbanóképes légtér fordulhat elő. A 22. zónához tartozik az a munkatér, ahol normál üzemi körülmények között lebegő éghető porok levegővel alkotott keverékéből álló robbanóképes légtér ritkán és csak rövid időtartamban van jelen.
2.4. Egyéni védőeszközök
Az egyéni védőeszközök követelményeit, valamint megfelelőségi tanúsításának szabályait a 2/2002. (II. 7.) SzCsM rendelet tartalmazza. Egyéni védőeszköz minden olyan készülék, felszerelés, berendezés, eszköz, amelynek az a rendeltetése, hogy egy személy viselje vagy használja az egészségét, valamint a biztonságát fenyegető egy vagy több kockázat elleni védekezés céljából, nevezetesen
– az olyan több elemből vagy eszközből álló együttes, amelyet a gyártó összefüggően épített egybe abból a célból, hogy az egy személyt egy vagy több egyszerre ható kockázat ellen megvédjen,
– az egy személy által a tevékenység végzése céljából viselt vagy használt, nem védőjellegű eszközre eltávolítható vagy eltávolíthatatlan módon erősített készülék vagy eszköz,
– a védőeszköz cserélhető része vagy eleme, amely annak megfelelő működőképességét biztosítja, és kizárólag az adott védőeszköznél használható fel,
– a védőeszközzel együtt forgalomba hozott kapcsolórendszer, amely azt egy másik külső kiegészítő készülékhez kapcsolja, még akkor is, ha ezt a kapcsolórendszert a felhasználónak nem kell állandóan viselnie vagy használnia a kockázattal (kockázatokkal) járó expozíció teljes időtartama alatt,
és amelyre a megfelelőségvizsgálat (típusvizsgálat) alapján a tanúsítást végző notifikált szerv típusbizonyítványt, vagy a gyártó megfelelőségi nyilatkozatot adott ki.
A fentiektől eltérően nem minősülnek védőeszköznek többek között
– a támadók elleni önvédelmi célra készült eszközök (pl. aeroszolos spray, támadásleszerelő eszközök);
– a magánhasználatra fejlesztett és gyártott védő funkciójú eszközök, amelyek időjárás (pl. időjárás elleni fejvédelem, ruházat, cipő, csizma, esernyő), pára és víz (pl. mosogatókesztyű), meleg (pl. kesztyű) hatása ellen kerültek kialakításra.
2.4.1. A védőeszközök kategóriái
A védőeszközök védelmi szintjük alapján három kategóriába sorolhatók. Az 1. kategóriába azok a védőeszközök tartoznak, amelyeknél a gyártó vélelmezheti, hogy a felhasználó képes az adott védőeszköz védelmi szintjét elegendő biztonsággal megítélni, az alkalmazásának szükségességét kellő időben megállapítani, és azt az előbbiek alapján megfelelően használni. A 3. kategóriába tartoznak mindazok a komplex tervezésű védőeszközök, amelyek a halálos kimenetelű balesetek, a súlyos, visszafordíthatatlan egészségkárosodást okozó hatások ellen védenek, és amelynél a gyártó vélelmezheti, hogy a felhasználó a közvetlen hatásokat nem tudja kellő időben felismerni. A 2. kategóriába tartoznak mindazok a védőeszközök, amelyek nem tartoznak sem az 1., sem a 3. kategóriába.
2.4.2. Típusvizsgálat, típusbizonyítvány
A védőeszköz forgalomba hozatala előtt a gyártó vagy annak az EU területén letelepedett meghatalmazott képviselője köteles a nemzetközi szerződés hiányában az EU területén kívül gyártott, 1. kategóriába tartozó, valamint a 2. és 3. kategóriába tartozó védőeszköz esetében a megfelelőségvizsgálatot (típusvizsgálatot) elvégeztetni, és kezdeményezni a típusbizonyítvány kiadását. A típusvizsgálatot az azt végző bejelentett (notifikált) szerv vizsgálati jegyzőkönyvével kell igazolni.
A típusbizonyítvány kiadásával egyidejűleg a tanúsító szerv hozzájárul az EK-megfelelőség jelölés, illetőleg a jelkép védőeszközön való elhelyezéséhez. A típusbizonyítvány kiállításáról, kiadásának elutasítására vagy viszszavonására vonatkozó döntéséről a tanúsító szerv értesíti az őt notifikáló szervet, amely erről értesítést küld a többi EU-tagállamnak és az EU Bizottságnak.
A tanúsíttató köteles a vásárló kérésére lehetővé tenni, hogy a védőeszköz típusbizonyítványát – másolat formájában – megtekinthesse.
A magyar uniós csatlakozásig korlátozott érvényességgel kiadott "egyéni védőeszköz-minősítő bizonyítványok" érvényességi idejük lejártáig érvényben maradnak.
2.4.2.1. Megfelelőségi nyilatkozat
Az EU területén gyártott, 1. kategóriába tartozó, továbbá a nemzetközi szerződés esetén harmadik országban gyártott védőeszköz tekintetében a vizsgálati jegyzőkönyvvel egyenértékű a gyártó által végzett megfelelőségvizsgálat, típusvizsgálat alapján kiállított megfelelőségi nyilatkozat.
A 3. kategóriába tartozó védőeszközök esetében a gyártó köteles a védőeszköz gyártási folyamata végén a terméket termékellenőrzés alá vetni, vagy teljes minőségbiztosítási rendszert működtetni.
A kérelmező köteles valamennyi kategóriába tartozó védőeszköz esetében
– biztosítani, hogy a védőeszköz a rendelet 3. számú melléklete szerinti alapvető követelményeknek maradéktalanul eleget tegyen;
– a gyártói műszaki dokumentációt a rendelet 4. számú melléklete szerint összeállítani;
– a megfelelőségi nyilatkozatot a rendelet 2. számú melléklete szerint elkészíteni, és azt a tájékoztató mellékleteként vagy abba beépítve kezelni;
– a védőeszközhöz – annak tartozékaként – a tájékoztatót a forgalmazás helye szerinti hivatalos nyelven biztosítani.
2.4.2.2. Megfelelőségi jelölés
A védőeszközön az EK-megfelelőség jelölést, illetőleg a honosított harmonizált szabvány szerinti jelképet kell elhelyezni, és ezt a tájékoztatóban is fel kell tüntetni.
2.4.2.3. A típusbizonyítvány érvényességi ideje
A kiadott típusbizonyítvány nem átruházható, és érvényességi ideje fő szabályként határozatlan.
Amennyiben azonban
– a védőeszköz megfelelőségének tanúsítása alapjaként szolgáló – a megfelelőségvizsgálat (típusvizsgálat) alapját képező – előírás megváltozik, vagy
– a védőeszközön olyan mértékű változtatást hajtottak végre, hogy a védőeszköz védelmi szintje, illetőleg szerkezeti kialakítása eltér a megfelelőségvizsgálat (típusvizsgálat) alapján kapott eredményektől, illetőleg a megfelelőségének tanúsítása alapját képező követelményektől, illetőleg a hiteles mintapéldánytól,
a típusbizonyítvány az ezt követően gyártásra kerülő védőeszköz vonatkozásában érvényét veszti.
2.4.2.4. Új típusbizonyítvány
Amennyiben a típusbizonyítvánnyal rendelkező a védőeszközt a hiteles mintapéldányhoz képest a szerkezeti kialakítás, az alkatrészek, a felhasznált anyagok vagy azok minősége tekintetében úgy változtatja meg, hogy az eltérés módosítja a védőeszköz védelmi szintjét, a tanúsíttatónak új típusbizonyítvány kiadását kell kérni.
2.4.2.5. Őrzési kötelezettség
A típusbizonyítvánnyal ellátott belföldi gyártású védőeszköz későbbi azonosíthatósága érdekében fentebb említett dokumentumokat a gyártó köteles a gyártás befejezését követő 10 évig megőrizni. Amennyiben a gyártó ezen időtartamon belül jogutód nélkül megszűnik, a gyártási dokumentációt köteles a típusbizonyítványt kiadó tanúsító szerv részére átadni.
A tanúsíttató a tanúsító szerv által kiadott hiteles mintapéldányt sértetlenül köteles megőrizni a típusbizonyítványban rögzített időpontig. Ha ezen időponton belül jogutód nélkül megszűnik, a hiteles mintapéldányt köteles a tanúsító szerv részére átadni.
2.4.3. Tájékoztató
A tanúsító szerv a típusbizonyítvány kiadásával egyidejűleg jóváhagyja a védőeszköz tájékoztatóját, és a kérelmező számára visszaszolgáltatja a védőeszköz mintáját, miután azt hitelesítő jellel látta el. A védőeszköz tájékoztatóját a forgalomba hozatal helye szerinti tagállamban elfogadott hivatalos nyelven kell elkészíteni.
A tájékoztató a védőeszköz tartozéka, amelyet a védőeszközhöz csatolni kell, vagy a csomagolásban kell elhelyezni. A védőeszközre vonatkozó reklám tartalma nem lehet ellentétes a tájékoztatóban rögzítettekkel.
A tájékoztató tartalmazza többek között
– a védőeszköz rendeltetésszerű használatára, tárolására, kezelésére, raktározására, tisztítására, karbantartására, fertőtlenítésére, a használatba vételt megelőző és követő, valamint az időszakos felülvizsgálatára vonatkozó mindenkori követelményeket, információkat, nyilatkozatokat, felhívásokat, a gyártó által használatra ajánlott tisztító-, karbantartó vagy fertőtlenítőanyagok ismertetését, amelyek a rendeltetésszerű használat során a védőeszköz védelmi képességét nem befolyásolják, illetőleg annak anyagaira nem hatnak károsan;
– a megfelelőségvizsgálatok (típusvizsgálatok) műszaki tartalma alapján a különféle típusú kockázati tényezők fokozatainak megfelelően megállapított védőeszköz-védelmi képességet, a védőeszköz védelmi osztályát és az ezáltal biztosított teljesítményértékeket, a védelmi fokozatot a paraméterek megadásával (a továbbiakban együtt: védőeszköz védelmi szintje), továbbá azokat a körülményeket, amelyek között a védőeszköz nem használható, illetőleg használata nem engedélyezhető;
– a védőeszközhöz felhasznált alkotóelemek, alkatrészek ismérveit, ezek összeillesztési jellemzőit;
– a védőeszköz védelmi szintje elvesztésének időpontját (pl. a védelmi idő tartamát, az avulási időt);
– a védőeszköz szállítása szempontjából megfelelő csomagolási módot;
– a védőeszközön lévő jelképek és az EK-megfelelőség jelölés jelentését;
– azokat a különleges, a használathoz szükséges, alapvető egészségvédelmi és biztonsági követelményeken alapuló ismereteket, amelyek egyes különleges védőeszközök egészséget nem veszélyeztető és biztonságos használatához, viseléséhez szükségesek;
– azokat az eseteket, amelyeknél az elhasználódott védőeszköz külön jogszabály szerint hulladékként, veszélyes hulladékként kezelendő, és az ilyen esetekre vonatkozó kezelési előírásokat.
2.4.4. Bejelentett (notifikált) szerv
Notifikált szervnek minősül az Európai Unió Bizottságának bejelentett és általa elfogadott, és ennek alapján az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában a feladata rögzítésével, az azonosító számával együtt közzétett szerv.
2.4.5. Forgalomba hozatal
A forgalomba hozatal az a folyamat, amely során a gyártótól származó védőeszköz közvetlenül vagy viszonteladó útján eljut a munkáltatóhoz, illetőleg a gazdálkodó szervezet saját célú felhasználásra gyárt, vagy külföldről behoz, illetőleg részekből, elemekből összeállít védőeszközt.
Nem minősül forgalomba hozatalnak a védőeszköz, illetőleg részeinek, elemeinek kiállítása, raktározása, karbantartása, megsemmisítése, ellenőrzés céljából másik fél részére történő átadása, továbbá a megbízó részére történő visszajuttatása, továbbá a védőeszköz, illetőleg részeinek, elemeinek összeépítés céljából történő átadása másik fél részére.
2.4.6. EK-megfelelőség jelölés
A védőeszközökön feltüntetett EK-megfelelőség jelölés azt fejezi ki, hogy a védőeszköz megfelel a rendelet 3. számú melléklet szerinti alapvető követelményeknek és a honosított harmonizált szabványoknak, illetőleg az alapvető követelményeknek megfelelő műszaki megoldásoknak.
A EK-megfelelőség jelölést valamennyi védőeszközön oly módon kell elhelyezni, hogy az a használatának várható időtartamára jól felismerhető, eltávolíthatatlan legyen. Amennyiben az EK-megfelelőség jelölés a védőeszközön nem helyezhető el annak mérete vagy jellemzője miatt, akkor azt a csomagoláson kell feltüntetni. A védőeszközön vagy annak csomagolásán egyéb információk is feltüntethetők, azonban azok az EK-megfelelőség jelölés láthatóságát és olvashatóságát nem csökkenthetik.
A megtévesztésre alkalmas jelöléssel ellátott védőeszközről a tanúsító vagy az ellenőrző szerv információt szolgáltat az őt bejelentő szervnek, amely erről tájékoztatja az EU Bizottsága illetékes szervét.
