8.1. Építményadó, adófelfüggesztés
A lakások utáni építményadó működtetésével függ össze az adófelfüggesztés jogintézménye, amely valójában nem más, mint az adó megfizetésének alanyi jogú elhalasztása az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott kamatfizetés mellett. A jogintézmény koncepciójának alapgondolata onnan ered, hogy a társadalom elvárásait egyre inkább tükröző vagyonarányos közteherviselés elve nem minden esetben teljesül aggályok nélkül. A vagyon birtoklása nem feltétlenül párosul minden esetben magas jövedelemmel, így a társadalom egyes csoportjai számára kezelhetetlennek tűnő kihívást jelenthet az építményadó megfizetése. (E téren különösen érintett lehet az idősebb korosztály, amelynek tagjai gyakran rendelkeznek – családi örökség formájában vagy egy élet munkája eredményeként - nagy alapterületű és nem feltétlenül jelentős értéket képviselő ingatlannal, amelyet gyermekeik felnevelését követően vagy egyedül, vagy hasonló jövedelmi helyzetben lévő házastársukkal együtt laknak.) E problémára kíván megoldást adni a módosítással bevezetett adófelfüggesztés jogintézménye.
8.1.1. Kedvezményezettek
Az idős (alacsony nyugdíjjal mint egyedüli bevételi forrással rendelkező), illetőleg a fogyatékkal élő lakástulajdonosok mint adóalanyok személyében (helyzetében) bekövetkezett változásig halasztást kérhetnek az önkormányzati adóhatóságtól a lakás utáni építményadó megfizetése tekintetében.
8.1.1.1. Személyi feltételek
Az új jogintézmény bevezetésének elsődleges célja a szociális szempontok érvényre juttatása, természetesen csak egy meghatározott, a tapasztalatok alapján napi megélhetési nehézségekkel küzdő személyi kör számára. E körbe tartozik a 65 év feletti nyugdíjas vagy – életkorától függetlenül – a legalább 67 százalékban rokkant rokkantnyugdíjas személy, aki egyedül, vagy ugyanezen feltételeknek megfelelő hozzátartozójával él.
8.1.1.2. Tárgyi feltételek
Az ismertetett személyi feltételeknek megfelelő adózóknak az adófelfüggesztés igénybevehetősége iránti igénye (tárgyi oldalról) csak a lakásokra, lakáscélú ingatlanokra vonatkozhat, mégpedig kizárólag az állandóra bejelentett lakcím szerinti, életvitelszerűen lakott lakásra, azaz csak egy lakásingatlanra.
8.1.2. Az adófelfüggesztés időtartama
A kihirdetett normaszöveg értelmében az adófelfüggesztés elvileg korlátlan idejű, valójában azonban legfeljebb a jogosult haláláig tart.
8.1.2.1. A jogosultság megszűnése
Megszűnik az adófelfüggesztésre való jogosultság akkor is, ha
- a lakást az adófelfüggesztési jog jogosultja elidegeníti (akár ingyenesen, akár visszterhesen), vagy
- vagyoni értékű joggal terheli meg, de akkor is, ha
- a jogosult e jogosultságáról önként lemond.
Az ingatlanra bejegyzett jelzálog nem akadálya az adófelfüggesztésnek, továbbá a felfüggesztés alkalmazása szempontjából az ingatlan értékének sincs jelentősége.
8.1.3. Eljárási rendelkezések
8.1.3.1. Nyilatkozat
Az adó alanya az önkormányzati adóhatósághoz benyújtott nyilatkozatában terjesztheti elő adófelfüggesztés iránti igényét, amelyet az adóhatóság – a korábban ismertetett jogszabályi feltételek hitelt érdemlő igazolása esetén – nyilvántartásba vesz.
A kedvezmény igénybevételére tehát – a feltételeknek való megfelelés esetén – a lakás tulajdonosának alanyi joga van, az önkormányzati adóhatóság a törvényben megjelölt "rászorulók" számára igényük bejelentése esetén köteles a fizetési könnyítést megadni.
8.1.3.2. A tartozás biztosítása
Az adóhatóság az adó összegének és a korábbi évek felfüggesztett adója után felszámított kamat összegének erejéig jelzáloggal terheli az ingatlant, a tartozás biztosítása érdekében. A földhivatal a megkeresés alapján soron kívül bejegyzi a jelzálogot az ingatlan-nyilvántartásba.
8.1.3.3. A felfüggesztett adó megfizetése
A felfüggesztett adót a mindenkori jegybanki alapkamatnak megfelelő kamattal növelt összegben akkor kell megfizetni, ha az ingatlant elidegenítik, az adózó meghal, vagy ha az adózó (jogosult) maga kéri a felfüggesztés megszüntetését (azaz az adófelfüggesztés megszűntekor). A felfüggesztett adót a kötelezettnek kell megfizetnie az adófelfüggesztés megszűntével. Az adó megfizetése az ingatlan értékesítése esetén a jelzálogjoggal biztosított összeg (adótartozás és kamatai) erejéig a vevőt, az a feletti tartozást illetően az adófelfüggesztési jog jogosultját (eladót) terheli.
Abban az esetben, ha az adófelfüggesztés jogosultja meghal, akkor az adót és kamatait az örökösnek kell megfizetnie. Ha az örökös személyét tekintve az adófelfüggesztésre való jogosultság feltételeinek megfelel, és a jogintézmény igénybevételére vonatkozó igényét az adóhatósággal közli, a fizetési kötelezettség esedékessé válása ellenére a fennálló adótartozás vonatkozásában kérheti az adófelfüggesztés fenntartását. Emellett természetesen – a haláleset okán bekövetkező adóalanyisága tekintetében – saját jogán kérheti az adófelfüggesztés intézményének alkalmazását is. Abban az esetben, ha az adófelfüggesztésre jogosult az adófelfüggesztés lehetőségével már nem kíván élni, akkor az adót és kamatait természetesen neki kell megfizetnie.
8.1.3.4. A jelzálogjog törlése
A helyi adókról szóló törvény előírja, hogy az adóhatóság a felfüggesztett adó és annak kamatai megfizetését követően haladéktalanul köteles intézkedni a jelzálogjog törlése iránt. Ebben az esetben a földhivatal – a bejegyzési eljáráshoz hasonlóan - soron kívül jár el.
8.1.4. A vagyoni értékű jogok értékének megállapítása
Az adófelfüggesztés intézményének szabályozása kapcsán hivatkozott vagyoni értékű jog értékének meghatározásához az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 72. §-a mint háttérjogszabály nyújt támpontot.
8.2. Helyi iparűzési adó
A helyi iparűzési adóra vonatkozó változások az adóteher – lehetőségek szerinti - csökkentésére, az adóztatás egyszerűsítésére és egyértelműsítésére, továbbá az önkormányzati bevételek szintjének megőrzésére irányultak.
8.2.1. A nettó árbevétel fogalmának korrekciója
A törvényalkotók a fentiek jegyében elsődlegesen az iparűzésiadó-alap kialakításához szükséges nettó árbevétel fogalommeghatározást korrigálták. Ennek eredményeként alacsonyabb adófizetési kötelezettség jelentkezik a nem pénzügyi vállalkozásoknál, ugyanis a befektetett pénzügyi eszközök utáni és egyéb kapott kamatok és kamatjellegű bevételek 50 százalékát "kiemelték" az adóalapból – pontosabban a nettó árbevételből.
8.2.2. Kamatfedezeti ügylet miatti korrekció
A kamatfedezeti ügylet miatti korrekciót a számviteli törvény – szintén 2004. január 1-jétől hatályba lépő – változása indokolja. A törvénymódosítás ugyanis továbbra is szem előtt tartotta azt az ez idáig is következetesen képviselt elvet, hogy a számviteli szabályok változása önmagában ne eredményezzen adópozíció-változást. Az adóteher-mérséklés kisebb-nagyobb mértékben valamennyi – hitelintézetnek, pénzügyi vállalkozásnak, befektetési vállalkozásnak nem minősülő – adózót érint. Az ő esetükben a nettó árbevétel növekszik azzal az összeggel, amely a számviteli törvény (és a kapcsolódó kormányrendeletek) változása okán a nettó árbevételből kiesne.
8.2.3. Fogalmak pontosítása
A módosítás kisebb pontosításokat, illetve kiegészítéseket is tartalmaz, így az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység szabályegyüttese tekintetében is.
8.2.3.1. Építőipari tevékenység
A módosítás eredményeként explicit módon szabályozták az építőipari tevékenységre, természeti erőforrás kutatására vagy feltárására vonatkozó normaszöveget, azaz az adóköteles időszak behatárolását az eddigi – sokszor értelmezési nehézséget okozó – havi bontás helyett napokban kell majd megadni, illetve az értelmező rendelkezések közé az építőipari tevékenység fogalmát a TEÁOR-ra való hivatkozással határozta meg a jogalkotó.
8.2.4. Az adókötelezettség kiterjesztése
Az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenységhez kötődő változás azoknak a vállalkozási tevékenységeknek – például szerelés, javítás, filmforgatás stb. – az adókötelezettség alá vonása, amelyeket az adózó úgy folytat hazánk területén, hogy Magyarországon nincs székhelye, telephelye, fióktelepe. Ez az adózói kör értelemszerűen az alkalmi jelleggel Magyarországon megjelenő, külföldön rezidens adózókat öleli fel, s vonja adókötelezettség alá. Esetükben a tevékenységvégzés mindig rövid idejű, így az állandó jellegű iparűzési tevékenység utáni adókötelezettség vélhetően szóba sem jöhet, ezért indokolt az egyszerűbb és könnyen teljesíthető ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység utáni adókötelezettség előírása.
8.2.5. Az egyszerűsített adóalap-megállapítás lehetőségének kiterjesztése
Egyszerűbb adókötelezettség-teljesítéssel járhat a jelenleg is szabályozott, egyszerűsített adóalap-megállapítás lehetőségének kiterjesztése. A hatályos rendelkezések szerint ez csak a magánszemély vállalkozókat illeti meg, a módosítás értelmében azonban 2004-től bármely vállalkozó/vállalkozás (korlátolt felelősségű társaság, betéti társaság stb.) jogosult lesz az egyszerűsített adóalap-megállapításra, amennyiben éves nettó árbevétele nem haladja meg a 4 millió forintot.
8.2.5.1. Nincs bizonylatolási kötelezettség
A törvényi feltétel teljesülése esetén az adózónak nem kell az árbevétel-csökkentő tételekhez tartozó bizonylatokat külön gyűjtenie (leadminisztrálnia), az adóalap ugyanis a nettó árbevétel 80 százalékában is megállapítható lesz.
8.2.6. Tételes átalányadózók különös adózási módja
2004. január 1-jétől hatályát veszti a helyi adókról szóló törvény (Htv.) 40/A §-a, amely a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti tételes átalányadózók számára állapított meg különös adózási módot. Mivel az említett adózói kör az szja-törvény ilyen irányú változása okán kiüresedett, a speciális, Htv.-beli szabály megtartására a jövőben már nincs szükség.
8.2.7. Új fogalom a Htv.-ben
A jogalkotó 2005. január 1-jei hatállyal beépíti a Htv.-be azt – az iparűzésiadó-alap megosztását közvetve érintő – rendelkezést, amely meghatározott adózói kör (vezetékes gáz- vagy villamosenergia-szolgáltatást nyújtó közszolgáltató szervezetek) vonatkozásában új telephelyfogalmat vezet be. Így a nevesített szolgáltató cégek esetében telephelynek minősül majd minden olyan önkormányzat illetékességi területe, ahol a szolgáltatást közvetlenül a végső fogyasztó számára nyújtják.
8.2.7.1. Az adóalap-megosztás módja
Az adóalap-megosztást – az egyszerűbb adókötelezettség-teljesítés okán – a szolgáltatásnyújtásból származó árbevétel arányában végzik majd el az említett szolgáltatók.
