Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (áfatörvény) 2004. január 1. napján hatályba lépő módosítása az egyes területeken még hátralévő harmonizációs lépések megtételét és a csatlakozással összefüggésben felmerülő technikai kérdések megoldását szolgálja. Az adómérték változása, a mellékletek módosítása azt célozza, hogy 2004. január 1-jétől az egyes tagállamokat terhelő áfaalapú befizetések szempontjából a harmonizált áfaalap megvalósuljon.
Ennek megfelelően a törvény tartalmazza az adókulcsok rendszerének átalakítását, egyes termékek, illetve szolgáltatások átsorolását más adómérték alá, a költségvetési támogatásokra jutó általános forgalmi adó levonásának tiltását, a közigazgatási, illetve közhatalmat gyakorló szervek adóalanyiságának megszüntetését közhatalmi tevékenységük vonatkozásában.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való felkészülés érdekében a törvény a csatlakozás miatt megszűnő vámszabad területi társaságoknak teljes körű áfamentes belföldiesítést biztosít a jövő év elejétől 2004. május 1-jéig. Általános jelleggel csökken az adminisztráció annak révén, hogy az alanyi adómentesség főszabály szerinti értékhatára 2 millió forintról 4 millió forintra emelkedik.
3.1. Közhatalmat gyakorló szervek és személyek adóalanyisága
A 77/388/EGK tanácsi irányelv (Irányelv) az állami, önkormányzati és egyéb közjogi intézményeket nem tekinti adóalanynak, amennyiben közjogi funkciót látnak el, egyéb, az Irányelv D mellékletében felsorolt tevékenységük viszont minden körülmények között adóztatandó, feltéve hogy az adózás elmaradása a szabad verseny jelentős torzulását eredményezné.
Ennek megfelelően az áfatörvény a közhatalmi tevékenységük tekintetében kiveszi a törvény hatálya alól a közhatalmi tevékenységet gyakorló személyeket, szerveket azzal, hogy gazdasági tevékenységük vonatkozásában viszont az adóalanyiságukat bevételi értékhatár elérésétől teszi függővé.
3.1.1. Szűkül az adóalanyok köre
A módosítás következtében 2004. január 1-jétől nem minősülnek adóalanynak – közhatalmi tevékenységük tekintetében – az államháztartás szervei (például a minisztériumok, a tárca nélküli miniszterek hivatali szervei, helyi önkormányzatok, kisebbségi önkormányzatok, a társadalombiztosítási költségvetési szervek, az elkülönített állami pénzalapok és azok kezelői), továbbá szervezeti formától függetlenül mindazon szervezetek, személyek (például önálló bírósági végrehajtó, közjegyzők), amelyek közhatalmi, jogszolgáltató hatósági tevékenységet folytatnak.
Közhatalmi tevékenységnek a módosítás a jogszabályi felhatalmazás alapján végzett jogalkotási, végrehajtási és igazságszolgáltatási tevékenységet minősíti. Idetartoznak többek között például a peres és nemperes eljárásként végzett tevékenységek, az államigazgatási eljárásról szóló, a szabálysértésekről szóló törvény alá tartozó hatósági eljárási tevékenységek, vagy az illetéktörvény harmadik részében meghatározott bírósági eljárási illetékek és igazgatási, bírósági szolgáltatások díjának alapját képező tevékenységek.
A közhatalmi tevékenységen túl önmagában az a bevétel sem keletkeztet adóalanyiságot, amely olyan vagyon, vagyoni értékű jog vagy tevékenység gyakorlásának átengedéséből származik, amelyet a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény felsorol. Ilyenek például az országos közutak és műtárgyaik, a kizárólagos állami tulajdonba tartozó országos közforgalmú vasúti pályák, az önkormányzat tulajdonában lévő helyi közforgalmú vasúti pályák, a regionális közműrendszerek, az önkormányzati törzsvagyon részét képező helyi közutak és műtárgyaik, illetve a helyi közművek működtetése, de idetartozik a bányászati kutatás és kitermelés vagy az országos és körzeti rádió- és televízió-műsor szétosztása és szórása is. E tevékenységek és a közhatalom gyakorlásával végzett tevékenységek nem minősülnek gazdasági tevékenységnek az áfatörvény alkalmazásában.
3.1.2. Az adóalannyá válás feltétele
Amennyiben a fentiekben részletezett szervek, személyek közhatalmi, illetve állami/önkormányzati feladataik mellett gazdasági tevékenységet is végeznek, és az ebből a tevékenységükből származó bevétel eléri a 4 millió forintot, adóalannyá válnak. A 4 millió forintos értékhatár számításánál figyelmen kívül kell hagyni a tárgyi adómentes tevékenységből származó bevételt, kivéve a lakóingatlannak és földterületnek nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó bevételt, amennyiben erre a szerv, személy adókötelezettséget választott.
3.1.3. Az adóalanyiság megszűnése
A módosítás értelmében a közhatalmi tevékenységet végzőknek – ha gazdasági tevékenységet is végeznek – adóalanyiságuk megállapításához két év bevételeit kell vizsgálniuk. A közhatalmi szerv áfaalanyisága ugyanis csak abban az esetben szűnik meg, ha gazdasági tevékenységéből származó bevétele a tárgyévet megelőző évben ténylegesen, a tárgyévben pedig várhatóan nem éri el a 4 millió forintot. E két feltétel együttes teljesülése nélkül a szerv adóalanyisága fennmarad. Az adóalanyiság megszűnését az adóhatóságnál be kell jelenteni, és a megszűnéshez kapcsolódó bevallást kell benyújtani. A jogutód nélküli megszűnésre előírt rendelkezésektől eltérően azonban ezek az adóalanyok mentesülnek a tárgyi eszköz beszerzése után levont adó időarányos megfizetési kötelezettsége alól, nem terheli őket a megszűnéshez egyébként kapcsolódó áfafizetési kötelezettség, továbbá jogosultak a pozitív elszámolandó adójuk megfizetését a bevallás benyújtására előírt határidőt követő hónap végéig halasztani. (Ez az időpont az adóalanyiságukat 2004. január 1-jétől elvesztő szervezetek esetén 2004. február 29.)
3.1.4. Arányosítás
Az adóalanyiságukat megőrző és a nem adóalany közhatalmi tevékenységet gyakorló szervezetek/személyek esetében a versenysemlegesség biztosítása megkívánja, hogy az adóalany közhatalmi tevékenységet ellátó szervezetek/személyek az adóalanyiságukat eredményező gazdasági tevékenységükhöz és az adóalanyiságukon kívüli (közhatalmi, koncessziós) tevékenységükhöz egyaránt kapcsolódó beszerzéseiket terhelő áfát arányosíthassák, ezért a módosítás erről külön is rendelkezik. Az arányosítás során a közhatalmi, valamint a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvényben felsorolt vagyon, vagyoni értékű jog vagy tevékenység gyakorlásának átengedéséből származó bevételt – mint adólevonásra nem jogosító részt – jogosultak figyelembe venni. E rendelkezés hiányában a közhatalmi tevékenységet (mely nem gazdasági tevékenység) és gazdasági tevékenységet egyaránt végző adóalany egyáltalán nem alkalmazhatná beszerzéseire az arányosítás szabályait.
3.1.5. Átmeneti rendelkezések
Külön rendezi továbbá az átmeneti időszakra a törvény az adóalanyiságát elvesztő szervek, személyek áthúzódó adófizetési kötelezettségét, tartalmazza a bevételi értékhatár kiszámításánál irányadó rendelkezéseket, címzett támogatásból finanszírozott, folyamatban lévő beruházások rendezését célzó előírásokat.
A 2004. január 1-jétől hatályos, a gazdasági tevékenység bevételi értékhatárának megállapítását szolgáló rendelkezés alkalmazásában a törvény megállapítja, hogy a 2003. év vonatkozásában nem tekinthető gazdasági tevékenységből származó bevételnek a tárgyi adómentes tevékenységből, a közhatalom gyakorlásával végzett tevékenységből, valamint az olyan vagyon, vagyoni értékű jog, továbbá tevékenység gyakorlásának átengedéséből származó bevétel, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerződést lehet kötni. Az intézkedés célja és várható gyakorlati haszna, hogy a közhatalmi (és koncessziós körbe tartozó) tevékenységek 2004. január 1-jét megelőző és az azt követő időszakbeli elbírálásának szinkronba hozásával – figyelemmel a kétéves bevételfigyelési időszakra is – már január 1-jével reális képet nyújt az adóalanyiságukat elvesztő szervek és személyek köréről.
3.1.6. Támogatott önkormányzatok
Különös rendelkezések vonatkoznak azokra az adólevonási joggal rendelkező önkormányzatokra, amelyek támogatásáról 2003. december 31-ét megelőzően adólevonási joguk figyelembevételével született döntés, illetve azokra, melyek beruházási koncepciója alapján az Országgyűlés 2004-ben dönt az új címzett támogatásokról. Annak érdekében, hogy ezeket az önkormányzatokat ne érje hátrány a nettó módon jóváhagyott támogatás miatt, illetve hogy folytathassák a már megkezdett vagy betervezett beruházásaikat, ezen beruházásaik tekintetében továbbra is gyakorolhatják levonási jogukat, de adófizetési kötelezettség is terheli őket a beruházás aktiválásának évétől számított 10 évig. Természetesen ezek az önkormányzatok sem minősülnek adóalanynak közhatalmi tevékenységük tekintetében.
3.2. Adókulcsok, tárgyi adómentes termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások
3.2.1. Új adókulcsok
A törvény új adókulcsstruktúrát tartalmaz. A normál adómérték változatlanul 25 százalék, míg a kedvezményes kulcsok 5 százalék és 15 százalék. Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozási szerződése értelmében a 0 százalékos áfakulcsot meg kell szüntetnie, és – az Irányelv 12. cikkelye 3. (a) pontjának utolsó bekezdése alapján – legalább 5 százalékra kell emelnie. Ez elsődlegesen a tankönyveket, egyes segédeszközöket (Braille-tábla, fehér bot stb.) és a gyógyszereket érinti, de idetartoznak a hagyományos gyógynövénydrogok közvetlen lakossági fogyasztásra, a speciális gyógyászati célra szánt tápszerek, valamint anyatej-helyettesítő és anyatej-kiegészítő tápszerek is.
3.2.2. Kedvezményes adómértékkel adózó termékek, szolgáltatások
Módosul az áfatörvény kedvezményes adómértékkel adózó termékekeinek és szolgáltatásainak köre is, amely változás alapvető célja a mellékletek Irányelvvel való teljes összhangjának megteremtése. Ezen túlmenően a módosítás egyes rendelkezések értelmezését elősegítő pontosításokat is tartalmaz. Jogharmonizációs követelmény az emberi fogyasztásra alkalmatlan és mezőgazdasági célokra nem használható állatok, a CD-ROM, a látást nem javító kontaktlencse és a biodízel, az azbesztmentes fékbetét, a film- és DVD-gyártás és -terjesztés kedvezményes kulcsból normál kulcsú körbe történő átsorolása. A "verseny- és élsport lebonyolítása" helyett kizárólag a sporteseményekre szóló belépők és a sportolási lehetőségek használatáért fizetendő összegek szerepelnek a kedvezményes kulcsú körben. (Ugyanakkor tárgyi adómentes tevékenységként kell kezelni a szabadidős és amatőr sportszolgáltatásokat.) Valamennyi kiadói tevékenység kikerül a kedvezményes körből, nem érintve azonban a kiadói tevékenység eredményeként előálló, a lakossági forgalomba jutó termékeket (például a könyvet). A gyógyszeralapanyagok – mint végső fogyasztásra tipikusan nem használható termékek – nem tartozhatnak sem a szuperkedvezményes, sem pedig a kedvezményes kulcs alá, ezért azokat mindkét mellékletből törli a módosítás.
3.2.3. Tárgyi adómentes termékek, szolgáltatások
A tárgyi adómentes termékek és szolgáltatások körében a legfontosabb módosítások a következők:
Tárgyi adómentessé válik az emberi szervek, emberi vér (ideértve a labilis vérkészítményeket) és anyatej értékesítése, valamint a fogtechnikusok fogtechnikai tevékenységük keretén belül végzett termékértékesítései (különösen a korona, műfog, protézis). Az ingatlanok vonatkozásában a módosítás előírja a beépítésre szánt terület, illetve építési telek normál adómértékkel történő adóztatását, illetve főszabályként az ingatlan bérbe- és haszonbérbe adásának tárgyi adómentességét. Az adóalanyokat ugyanakkor (ideértve a közhatalmat gyakorló szerveket, személyeket is, ha ezzel a gazdasági tevékenységből származó értékhatárt elérik) a földterület és a lakóingatlan kivételével az ingatlan bérbe- és haszonbérbe adása tekintetében megilleti az általános szabályok szerinti adózás választásának joga.
3.2.4. Egyéb átsorolások
A változások között szerepel a villamos energia jelenlegi kedvezményes adómérték helyett normál adómérték alá történő átsorolása, míg az ásványi tüzelőanyagok (szén, brikett, tőzeg, koksz, tűzifa, faszén stb.), illetve a gáz továbbra is kedvezményezett körben marad. További módosítást jelent a könyvek kedvezményes adómérték helyett szuperkedvezményes adómérték alá való átsorolása, valamint az oktatás, illetve a közvetítés tárgyi adómentességére vonatkozó szabályozás pontosítása. Ez utóbbi megállapításához a jövőben nem szükséges az, hogy a közvetítő más nevében jognyilatkozat tételére is jogosult legyen.
3.2.5. Áthúzódó ügyletek kezelése
Az adómérték-változással kapcsolatban a módosítás rendelkezik az áthúzódó ügyletek kezeléséről, illetve a nyugtaadással kapcsolatos kötelezettségekről is. Folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén, ha a teljesítést számlálóleolvasás útján mérik, és nincs a számlálóleolvasásnál rövidebb időszakonkénti díjfizetés, a törvény adómérték-változással kapcsolatos rendelkezését az első olyan számlálóleolvasás napjától kezdődően kell alkalmazni, amelynél a teljes leolvasási időszak 2003. december hónap 31. napját követi. Ha a teljesítést nem számlálóleolvasás útján mérik, illetve ha a teljesítésért járó ellenérték a számlálóleolvasásnál rövidebb időszakonkénti ár (díj) fizetése ellenében történik, a törvény adómérték-változással kapcsolatos rendelkezését az esedékes időszak 2004. január hónap 1. napjától kezdődő részére időarányosan kell alkalmazni.
3.2.5.1. A korábbi szabályok alkalmazása
Azon termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások esetén, amelyeknél az adófizetési kötelezettség megállapítására az áfatörvény 16. §-ának (11) bekezdését kell alkalmazni, és amelyeknél a felek közötti elszámolási időszak kezdő napja 2004. január 1. napja előtti, az adómérték tekintetében az áfatörvény 2003. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
3.2.6. Átmeneti rendelkezések
Az adómérték-változásokra tekintettel a törvény átmeneti időt biztosít a taxaméterek és pénztárgépek átállítására. Az általános forgalmi adó mértékének kezelésére is alkalmas pénztárgépeket az adóalany köteles az adómérték változása miatt az arra jogosult szervizzel legkésőbb 2004. március 31. napjáig átállíttatni. A számla, egyszerűsített számla adására is alkalmas pénztárgépet alkalmazó adóalany az átállításig a vevő kérésére kézi kibocsátású számlát, egyszerűsített számlát ad. A személytaxi-szolgáltatást nyújtó adóalany ugyanezen időpontig köteles a gépi nyugtaadásra szolgáló taxamétert átállíttatni. Az átállításig nyugtaadási kötelezettségét kézi nyugta kibocsátásával kell teljesítenie.
3.3. Költségvetési támogatások, arányosítás
A törvénymódosítás kibővíti az arányosításba bevont tételek körét. A módosítást megelőzően – ha az adóalany kizárólag adóköteles tevékenységet végzett - valamennyi beszerzésére jutó áfát levonásba helyezhette. Ez gyakorlatilag azt eredményezte, hogy a beszerzést az állam – az erre jutó áfa levonási jogának érvényesítésekor – az áfa "visszautalásával" támogatta. Az irányelv lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy – az egyébként áfakötelezettséget nem eredményező - állami támogatásokat az áfalevonási jog érvényesítésekor mint levonásra nem jogosító részt vegyék figyelembe. A módosítás értelmében amennyiben az adóalany adóalapot nem képező államháztartási támogatásban részesül, az ebből a támogatásból – kivéve a költségvetési törvényben e szabály alól kivételként meghatározott támogatásokat – finanszírozott beszerzéseket terhelő áfát csak részben, kizárólag a nem támogatott hányad erejéig helyezheti levonásba. Ennek megfelelően az áfatörvény 38. §-a 2004. január 1-jétől változik a következők szerint.
3.3.1. Tételes elkülönítés
A tételes elkülönítés szabályait alkalmazó adóalany – amennyiben adóalapot nem képező államháztartási támogatásban részesül – nem alkalmazhatja maradéktalanul az adóköteles tevékenységét szolgáló beszerzései után az előzetesen felszámított adó teljes levonását. Itt azonban külön kell választani az olyan ügyleteket, amelyeknél az adóalany az állami támogatást konkrét, egyedi termékbeszerzésekhez kapja, illetve azt az esetet, amelynél a támogatás az adott adóköteles tevékenység részben vagy egészben való finanszírozását szolgálja. Ezen túl azonban - értelemszerűen – az így megállapított adóra nézve újabb arányosítást már nem kell alkalmazni.
3.3.2. Adóköteles tevékenységet finanszírozó támogatás
A másik szabály arra az esetre vonatkozik, amikor az adóalany olyan állami támogatáshoz jut, amely az adott adóköteles tevékenységét finanszírozza. Az egyébként elkülönített adóköteles tevékenységét szolgáló beszerzései során alkalmazandó levonási jogát e tevékenységére nézve elkülönülten kell érvényesítenie az arányosítás szabályai szerint. A levonható adó megállapítása során kizárólag a támogatott adóköteles tevékenységből származó bevételt és az e tevékenységet finanszírozó támogatást – mint a nevező értékét növelő tételt – veheti figyelembe. Ezen támogatást tehát úgy kell értelmezni, mintha az adólevonásra nem jogosító (azaz tárgyi adómentes) tevékenységből származó bevétel volna.
Azok az adóalanyok, amelyek szintén adóalapot nem képező államháztartási támogatásban részesülnek, és eddig is az arányosítás szabályai szerint állapították meg levonható adójukat, a jövőben a támogatás összegét kizárólag mint a nevező értékét növelő tételt vehetik figyelembe azzal, hogy az ilyen támogatás – csakúgy, mint a tételes elkülönítés során említett támogatás – az adólevonásra nem jogosító tevékenységgel esik egy tekintet alá. Úgy viselkedik tehát, mintha az is egy tárgyi adómentes tevékenységéből származó bevétel volna.
3.3.3. Amire nem vonatkoznak az új szabályok
A támogatásokkal kapcsolatos új szabályokat azonban nem kell alkalmazni az olyan támogatásokra, amelyekről a költségvetési törvény ennek kapcsán külön rendelkezik. A 2004. évi költségvetési törvény tervezete már nevesít is olyan támogatásokat (például gyorsforgalmi utak, 4-es metró), amelyekre a fentiekben leírtak nem vonatkoznak a tekintetben, hogy ezen támogatásokat továbbra sem kell adólevonásra nem jogosító tevékenységből származó bevételként figyelembe venni, így az arányosításba bevonni. Annak érdekében, hogy az arányosítás új szabályai ne érintsék hátrányosan a már folyamatban lévő beruházásokat, az új rendelkezéseket először a 2003. december 31-ét követően indult beruházások esetében kell alkalmazni.
A fentiekben leírtakat természetesen az áfatörvény 3. számú mellékletének I. része is követi.
3.3.4. Az előleg figyelembevétele
Az arányosítás szabályait érinti az a változás is, hogy az arányosítás során az előleg összegét is figyelembe kell venni. Így nem fordulhat elő olyan eset, hogy egy - a beruházás kezdetén csak előlegszámlákkal rendelkező – adóalany ne tudjon arányosítani.
3.4. Termékexport, vámszabad területi társaságok
3.4.1. Csökken a kiléptetési idő
Termékexport esetén az értékesítés és a kiléptetés közötti időszakot a törvény hat hónapról három hónapra csökkenti le. Ennek oka, hogy Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásától kezdve a tagállamok közötti kereskedelemre nem a termékexport szabályai vonatkoznak majd, a kibővített Európai Unió részét nem képező államokkal folytatott kereskedelemben pedig a hat hónapos határidő további fenntartása sem kereskedelmi, sem ellenőrzési szempontból nem indokolt.
Attól az időponttól kezdve, hogy Magyarország az Európai Unió tagállamává válik, a tagállamok között megszűnnek a vámhatárok, vámellenőrzések. Ennek következtében 2004. április 30. után egy másik tagállamba történő áruszállítás esetén már nem áll rendelkezésre a vámhatóság által igazolt kiléptetési bizonylat, amely egyébként szükséges ahhoz, hogy az adóalany értékesítése termékexportnak minősüljön, és 0 százalékos kulccsal adózzon. A törvény ezért a külföldre történő kiléptetésre rendelkezésre álló határidőt lerövidíti, és a határidő utolsó napját 2004. április 30-ában állapítja meg, amellyel tudatosítani kívánja az exportőrökben, hogy ennek figyelembevételével szervezzék külkereskedelmi ügyleteiket.
3.4.2. A használat fogalmának pontosítása
A módosítás ugyanakkor egyértelműsíti is a szabályozást annyiban, hogy a kipróbálás és a próbagyártás nem minősül használatnak, hasznosításnak, így ilyen esetben a 0 százalékos kulccsal történő értékesítés joga is fennmarad.
3.4.3. Vámszabad területi társaságok
A módosítás rendelkezik a csatlakozás miatt megszűnő vámszabad területi társaságok adófizetési kötelezettségéről is. A módosítás értelmében a megszűnő vámszabad területek 2004. január 1-je és 2004. május 1-je között adómentesen belföldiesíthetik azokat a feldolgozási, illetve raktározási célból behozott termékeket, amelyek után az importáfát egyébként levonásba helyezhetnék.
3.5. Ingatlanok
Az ingatlanok vonatkozásában változik a lakóingatlan fogalma, a beépítésre szánt terület, illetve építési telek a jövőben normál adómértékkel adózik, továbbá főszabályként az ingatlan bérbe- és haszonbérbe adása tárgyi adómentes lesz. A módosítás mindezeken túl pontosítja a lakóingatlan-kezelési tevékenység adófizetési kötelezettségére 2002-ben megállapított szabályokat.
3.5.1. Lakóingatlan
Mint említettük, a lakóingatlan fogalma megváltozik, a korábbi megfogalmazás, miszerint "nem minősül lakóingatlannak a lakóépülethez tartozó földrészlet" 2004. január 1-jétől hatályát veszti. Következésképpen a jövőben az a földterület, amelyen lakóingatlan létesül(t), az adófizetési kötelezettség tekintetében a felépítmény jogi sorsát osztja. Ez azt jelenti, hogy a lakóingatlan (beleértve a földterületet is) építés befejezése előtti értékesítése, valamint az építés befejezését követő első értékesítése normál adómértékkel adózik, a további értékesítések pedig tárgyi adómentesnek minősülnek. Mivel mindkét esetben egységes adómérték alkalmazandó, ezért a számlán sem kell azt a felépítményre és a földterületre megosztani.
3.5.2. Átmeneti rendelkezés
A fentiekkel kapcsolatos átmeneti rendelkezésként a törvény előírja, hogy a beépítésre szánt terület, építési telek, lakóingatlan befejezés előtti vagy azt követő első értékesítése esetén – feltéve hogy az arról szóló adásvételi szerződést a földhivatalhoz 2004. január 1. napját megelőzően benyújtották – a telek, illetve a lakóingatlanhoz tartozó telekhányad még tárgyi adómentesként kezelendő.
3.5.3. Bérlet, haszonbérlet
Az ingatlan bérbe- és haszonbérbe adásának főszabályként tárgyi adómentessé tétele mellett a módosítás – a közösségi szabályok adta keretek között – lehetővé teszi az adóalanyok számára, hogy a tárgyi adómentesség helyett adófizetési kötelezettséget válasszanak a lakóingatlannak és földterületnek nem minősülő ingatlan bérbe-, haszonbérbe adásakor.
3.5.4. Lakóingatlanok kezelése
Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló 2002. évi XLII. törvény 305. §-ának (13) bekezdésében lehetőséget biztosított a lakóingatlan-kezelési tevékenységet végző adóalanyok számára, hogy 2003. évben e tevékenységükre tárgyi adómentességet válasszanak. Tekintettel arra, hogy e tevékenység mivoltából fakadóan az elszámolás és ezáltal a teljesítési időpont 2004. január 1-je utáni időpont lehet, főszabály szerint már csak 25 százalékos adóval terhelten lehetne az ellenértéket felszámolni. Ezért a módosítás átmeneti rendelkezései szerint a 2003. évben végzett, de 2003. december 31. napja után elszámolt lakóingatlan-kezelési tevékenység teljesítési időpontjában nem keletkezik adófizetési kötelezettség.
3.6. Egyéb rendelkezések
3.6.1. Alanyi mentesség
A törvénymódosítás az alanyi adómentesség alsó határát 2 millió forintról 4 millió forintra emeli, emellett a családi gazdálkodók és a mezőgazdasági kistermelők esetében változatlan marad a 6 millió forintos értékhatár. Az erre vonatkozó átmeneti rendelkezés szerint alanyi adómentesség választásának jogával az az adóalany is élhet (az egyéb feltételek betartása mellett), akinek (amelynek) 2002., illetve 2003. évben a gazdasági tevékenységéből származó tényleges bevétele időarányosan meghaladta a 2 000 000 forintot, de nem haladta meg a 4 000 000 forintot.
3.6.2. Megszűnik az adómentesítés lehetősége
Az uniós rendelkezések nem teszik lehetővé a PHARE és ISPA előcsatlakozási alapokból finanszírozott beszerzések közvetlen adómentesítését. Figyelemmel erre, továbbá az Unióhoz történő áfaalapú költségvetési befizetések számítására, 2004. január 1-jétől megszűnik a PHARE és ISPA előcsatlakozási alapokból finanszírozott beszerzések 0 százalékos áfakulccsal történő beszerzésének lehetősége, továbbá hatályát veszti a könyvtári dokumentumok beszerzése esetén igénybe vehető általánosforgalmiadó-visszatérítési támogatásról szóló 45/2000. (IV. 7.) Korm. rendelet. Az áfatörvény ugyanakkor biztosítja a törvény rendelkezései alapján le nem vonható áfa utólagos visszatérítésének lehetőségét a kormányrendelettel kihirdetett vagy a Magyar Közlönyben közzétett nemzetközi szerződés esetében, ha az úgy rendelkezik, hogy a kedvezményezettet az áfateher viselése alól mentesíteni kell.
