11.1. Járulékmértékek
A társadalombiztosításijárulék-szabályozásban 2004-től jelentősebb változások elsősorban az egyéni járulékfizetőket érintik. A törvény módosításának lényeges eleme az adó- és járulékmértékek harmonizálása, a megkezdett nyugdíjreform folytatása, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj és az egyéni nyugdíjjárulék mértékének korrekciója.
A foglalkoztatói járulékterhek nem változnak, a társadalombiztosítási járulék mértéke ennek megfelelően 2004-ben is 29 százalék lesz. Az egyéni nyugdíjjárulék a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe tartozók esetében nem változik, azaz 8,5 százalék marad, a magán-nyugdíjpénztári tagok pedig 0,5 százalék nyugdíjjárulékot és 8 százalék magán-nyugdíjpénztári tagdíjat fizetnek.
11.1.1. Növekvő egészségbiztosítási járulék
Az egyéni egészségbiztosítási járulék mértéke 1 százalékponttal nő, azaz az eddigi 3 százalékos egyéni egészségbiztosítási járulék 4 százalékra emelkedik.
11.2. Járulékfizetési felső határ
Az egyéni egészségbiztosítási járuléknak továbbra sincs felső határa. Az egyéni nyugdíjjárulékot (tagdíjat) viszont a tervezett bruttó átlagkereset két és félszerese helyett annak háromszorosáig kell megfizetni. Ez az összeg napi 14 500 forint (évesen 5 millió 307 ezer forint) lesz a költségvetési törvényjavaslatban szerepeltetettek szerint.
11.2.1. A járulékfizetési felső határ számítása
A járulékfizetési felső határt évente január 1-jétől, év közben kezdődő jogviszony esetében pedig a biztosítással járó jogviszony kezdete napjától az adott év december 31. napjáig kell számítani.
11.2.1.1. Ami nem számít be az évi összeghatárba
Az évi összeghatár számításánál figyelmen kívül kell hagyni azokat az időtartamokat, amelyre a foglalkoztatott személynek járulékalapul szolgáló jövedelme nem volt, így különösen, ha
- táppénzben,
- terhességi-gyermekágyi segélyben,
- gyermekgondozási díjban,
- gyermekgondozási segélyben,
- baleseti táppénzben részesült,
- sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesített,
valamint figyelmen kívül kell hagyni a fizetés, díjazás nélküli időszakot.
11.2.1.2. Csökkentő tételek
A megállapított járulékfizetési felső határt időközben csökkenteni kell az említett időszakok naptári napjainak száma és a napi járulékfizetési felső határ szorzatával. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a biztosítással járó jogviszony év közben kezdődött vagy szűnt meg.
11.2.1.3. Eljárás túlfizetés esetén
Amennyiben a biztosítottól a foglalkoztató több nyugdíj-, illetőleg egészségbiztosítási járulékot vont le, a túlfizetésként jelentkező nyugdíj-, illetőleg egészségbiztosítási járulékot 15 napon belül a foglalkoztató visszafizeti.
A tagdíjfizetési kötelezettségre a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a túlfizetésként jelentkező összeget a magánnyugdíjpénztár a foglalkoztatón keresztül fizeti vissza a tagnak.
11.2.1.4. Elszámolás
Amennyiben a biztosított egyidejűleg magánnyugdíjpénztár tagja is, azonban a tagdíjfizetési kötelezettség kezdetét követően nyugdíjjárulékot fizetett, a nyugdíjjárulék-túlfizetés összegét a foglalkoztatónak (egyéni vállalkozónak) az adóhatósággal az Art. szabályai szerint el kell számolnia, és azt tagdíj címén az érintett magánnyugdíjpénztárhoz pótbevallás benyújtásával egyidejűleg kell megfizetni.
11.3. Járulékfizetésre kötelezettek köre
A foglalkoztatói és biztosítotti kategória meghatározása nem változik, pontosítást az egyéni vállalkozó, illetve a társas vállalkozás, vállalkozó fogalmának meghatározása tartalmaz.
A törvény (Tbj.) alkalmazásában foglalkoztató – amennyiben biztosítottat foglalkoztat:
- bármely jogi és természetes személy,
- a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság,
- az egyéb szervezet,
- a költségvetés alapján gazdálkodó szerv, valamint
- bármely személyi egyesülés.
Foglalkoztató továbbá társas vállalkozó esetén a társas vállalkozás, a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló esetén a szerződést kötő gazdálkodó szervezet, egyéni vállalkozó, a munkanélküli-ellátást folyósító szerv, a gyermekgondozási segélyben, a gyermekgondozási díjban, a gyermeknevelési támogatásban, az ápolási díjban részesülő személyek esetében a segélyt, a támogatást, illetve a díjat folyósító szerv, a Magyar Államkincstár Területi Igazgatósága.
11.3.1. Az egyéni vállalkozó meghatározása
Egyéni vállalkozónak minősül az új fogalommeghatározás szerint:
- a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező természetes személy – ideértve az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő természetes személyt is,
- a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély, a gyógyszerészi magántevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező magánszemély,
- az ügyvédi tevékenységet folytató személy (az EU-csatlakozás időpontjától), az ügyvédekről szóló törvény hatálya alá tartozó ügyvéd, továbbá az európai közösségi jogász,
- az egyéni szabadalmi ügyvivő,
- a közjegyző, valamint
- az önálló bírósági végrehajtó.
A módosításokat az indokolta, hogy a 2003. július 1-jétől hatályba lépett 2003. évi XLIII. törvény megváltoztatta az egészségügyi vállalkozások körében az egyéni egészségügyi vállalkozókra vonatkozó szabályokat. E törvény értelmében - felváltandó a korábbi kormányrendeleti szintű szabályozást – az egyéni egészségügyi vállalkozásokra az egyéni vállalkozásról szóló törvényt külön törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Mindezen változásokkal összhangban kellett módosítani a Tbj. egyénivállalkozó-fogalma körében az egészségügyi vállalkozó fogalmát is.
11.3.2. Társas vállalkozás a Tbj.-ben
A társas vállalkozók, a társas vállalkozás fogalomköre is pontosodott. A hatályos 1995. évi XXXII. törvény szerint a szabadalmi ügyvivői feladatokat a szabadalmi ügyvivői társaság mellett a társas vállalkozási formában működő szabadalmi ügyvivői iroda is elláthatja, ezért a társas vállalkozások között a szabadalmi ügyvivői irodát is fel kell tüntetni. Ennek megfelelően kiegészült a társas vállalkozó fogalomköre a szabadalmi ügyvivői iroda tagjával.
11.4. Járulékalapok változása
A Tbj. szabályai alapvetően nem változtak, vagyis járulékalapot képező jövedelem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-tv.) szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, ideértve az Szja-tv.-ben szabályozott kis összegű kifizetésből származó jövedelmet is, továbbá az Szja-tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként megállapított értéke [ide nem értve az Szja-tv. 69. §-ának (10) bekezdése szerinti üzleti ajándék, reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgáltatást], valamint a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, továbbá a hivatásos nevelőszülői díj.
11.4.1. Természetbeni juttatások járulékkötelezettsége
A változás lényegét a személyijövedelemadó-törvény természetbenijuttatás-fogalmának új szabályozása jelenti, amely radikálisan szűkíti a természetbeni juttatás jogcímen adható jövedelmeket. A bevétel adókötelezettségének jogcímét - leegyszerűsítve – a magánszemély és a jogot alapító személy között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell a jövőben megállapítani, és ennek megfelelően kell az adó- és járulékkötelezettségeket is teljesíteni.
11.4.2. Egyéni vállalkozók járulékalapja
A személyijövedelemadó-törvény – korábbiakban már ismertetett – új rendelkezéseihez kapcsolódik az egyéni vállalkozókat érintő, járulékalapot módosító szabály is, amellyel a vállalkozói kivét fogalma kibővült.
11.4.2.1. Vállalkozói kivét
Az új szabályok szerint már nemcsak a személyes közreműködés ellenértékét kell kivétnek tekinteni. Vállalkozói kivétnek minősül 2004-től az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt összeg, valamint (az akár csak részben) a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését szolgáló kiadás alapján elszámolt minden olyan vállalkozói költség, amelyet az Szja-tv.-nek a vállalkozói költségek elszámolására vonatkozó rendelkezései nem nevesítenek jellemzően előforduló költségként. Egyébiránt az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok nem változtak.
A biztosított egyéni vállalkozó az új fogalommeghatározás szerinti vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbérnek megfelelő összeg után fizeti a 29 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot.
11.5. Evás egyéni vállalkozók
Az egyszerűsített vállalkozói adót választók járulékfizetési kötelezettségeinek szabályozása 2004-től lényegi elemeit tekintve változatlan marad. A jelenlegi járulékfizetési szabályok szerinti kötelezettségek – kifejezetten az evát választók esetében – nem nőnek, és megmaradnak az egyszerűbb adminisztrációs kötelezettségeket tartalmazó szabályok is.
11.5.1. A járulékfizetés alapja
A nem evát választó főállású egyéni vállalkozók a hatályos szabályozás szerint a vállalkozói kivét után kötelesek a járulékfizetésre, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbérnek megfelelő összeg a járulékfizetés alapja – mint azt az előzőekben említettük.
Az evát választók esetében nem értelmezhető a vállalkozói kivét, esetükben ezért - a korábbi szabályozási elveket megtartva – a minimálbér a járulékfizetés alapjául szolgáló minimális jövedelem összege.
11.5.1.1. Magasabb járulékalap - egyéni döntéssel
A főállású evás egyéni vállalkozó azonban dönthet úgy is, hogy – esetleges későbbi magasabb összegű társadalombiztosítási ellátás szerzése érdekében – a minimálbér összegénél magasabb összegű járulékalap után fizeti a járulékokat.
Amennyiben így dönt, akkor az egyéni vállalkozó az eva választásával egyidejűleg az adóhatóságnál nyilatkozhat arról, hogy a minimálbérnél magasabb összegű járulékot kíván fizetni.
Ha a magasabb összegű szolgáltatásra, társadalombiztosítási ellátásra való jogosultság megszerzése érdekében él ezzel a lehetőséggel, úgy ez a nyilatkozata az adóévre kötelező.
A nyilatkozatban foglalt magasabb összegű járulékalap után természetesen valamennyi járulékot meg kell fizetni.
A nyilatkozatra az adóhatóság formanyomtatványt rendszeresít. A nyilatkozatban vállalt magasabb összegű kötelezettséget első ízben az adóévet megelőző év december 20-áig, az eva választásának bejelentésével egyidejűleg kell megtenni az állami adóhatósághoz.
Az első évet követően a nyilatkozatot külön formanyomtatvány kitöltése nélkül az eva bevallásával egyidejűleg, a bevallási nyomtatványban lehet teljesíteni. A nyilatkozat az adózás rendjéről szóló törvény szerinti végrehajtható okiratnak minősül. Az adózás rendjéről szóló szabályok szerint a nyilatkozatot nemcsak személyesen, hanem képviselő útján is meg lehet tenni. Ennek azonban meghatározott előírásai vannak.
A magánszemélyt a hatósági eljárásban törvényes képviselője vagy képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó képviselheti. Az egyéni vállalkozó magánszemélyt a hatósági eljárásban a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja is képviselheti.
A magánszemélyt a hatósági eljáráson kívül az előzőekben felsoroltakon túl közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt meghatalmazás vagy megbízás alapján más nagykorú személy is képviselheti.
Amennyiben az adózó a képviselet-ellátásra állandó meghatalmazást vagy megbízást ad, és ezt az adóhatóságnak bejelenti, a bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatban a meghatalmazás, megbízás időtartama alatt a megbízott által elkövetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság – a könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja kivételével – a képviselőt terheli. Ha az adózó állandó meghatalmazottja olyan gazdasági társaság alkalmazottja, amely könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult, a mulasztási bírságot a gazdasági társasággal szemben kell megállapítani.
Az adózó az eseti, illetve az állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását haladéktalanul köteles bejelenteni az adóhatósághoz. A képviseleti jog megszűnése az adóhatósággal szemben az adóhatósághoz történő bejelentéstől hatályos.
11.5.2. Fizetendő járulékok
Az evát választó egyéni vállalkozónak, azonosan a nem evás főállású egyéni vállalkozóval, társadalombiztosítási járulékot (nyugdíj-biztosítási és egészségbiztosítási járulékot), nyugdíjjárulékot (magán-nyugdíjpénztári tagdíjat) és egészségbiztosítási járulékot kell fizetnie.
11.5.2.1. Járulékmértékek
A fizetendő járulékok mértéke is azonos: a nyugdíj-biztosítási járulék mértéke 18 százalék, az egészségbiztosítási járulék mértéke 11 százalék, a nyugdíjjárulék mértéke nem magán-nyugdíjpénztári tag esetében 8,5 százalék, magán-nyugdíjpénztári tag esetében pedig 0,5 százalék, végül az egészségbiztosítási járulék mértéke 4 százalék.
A nyugdíjjárulékot, tagdíjat – ugyancsak azonosan a nem evás vállalkozókkal – a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség felső határának figyelembevételével (emlékeztetőül: napi 14 500 forint, évesen 5 millió 307 ezer forint) kell megfizetni. Az egészségbiztosítási járuléknak továbbra sincs felső határa.
11.5.2.2. Csökkentő szabályok alkalmazása
Az evát választó egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettségének, járulékalapjának megállapításánál értelemszerűen alkalmazni kell az úgynevezett "csökkentő" szabályokat, azaz az evás egyéni vállalkozó a minimálbér, illetve a magasabb összegű járulékalap figyelembevételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az időtartamra, amelynek tartama alatt táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül – kivéve ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának tartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -, katonai vagy polgári szolgálatot teljesít, fogvatartott, külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján fizet nyugdíj-biztosítási járulékot, az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő, ha kamarai tagságát szünetelteti, vagy ha a többes jogviszonyban álló egyéni vállalkozó keresőképtelen.
Amennyiben az előzőekben meghatározott körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra a minimálbér harmincadrészét kell alapul venni.
11.5.2.3. A járulékfizetés felső határa
Ugyancsak értelemszerűen alkalmazni kell a járulékfizetési felső korlátra, illetve a felső korlát korrekciójára vonatkozó rendelkezéseket is, mind a minimálbér alapján, mind a magasabb összegű járulékalapot vállaló vállalkozó esetében.
11.5.2.4. Többes jogviszony
A többes jogviszonyban álló és a kiegészítő tevékenységet folytató (nyugdíjas) nem evás egyéni vállalkozónál a jelenlegi szabályok nem írnak elő minimálbérhez kapcsolt kötelezettséget, ezért ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg munkaviszonyban áll, és foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem. A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani.
Az előző szabályokból adódóan az evát választó többes jogviszonyban álló, illetve kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozók számított járulékalap után fizetik meg a járulékokat. Ez a járulékalap a többes jogviszonyban álló egyéni vállalkozó esetében nem változott, az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvényben meghatározott adóalap, adóelőleg-alap 4 százaléka.
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az evaalap, evaelőleg-alap 10 százaléka után 5 százalék baleseti járulékot fizet 2004-ben is.
11.5.2.5. A járulékfizetés alapja
A törvény szövege pontosító rendelkezést tartalmaz abban a tekintetben, hogy az I-III. negyedévben a járulékokat az evaelőleg-alap után kell megfizetni, míg a IV. negyedévben az addig megfizetett járulékok beszámításával az éves evaalap a járulékfizetés alapja.
Ennek a kitételnek azért van jelentősége, mert egyes adóalapkorrekciós tételeket csak az éves elszámolás során vehet figyelembe az adózó.
11.5.2.6. Mentességek
A többes jogviszonyban álló egyéni vállalkozónak – ha a foglalkoztatása bármelyik jogviszonyában eléri a heti 36 órát – a további jogviszonyából származó, járulékalapot képező jövedelme után nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetni.
Az evát választó nyugdíjas egyéni vállalkozónak társadalombiztosítási, nyugdíj- és egészségbiztosításijárulék-fizetési kötelezettsége nincs, csak baleseti járulék fizetésére kötelezett.
11.5.2.7. Bevallási, fizetési szabályok
A járulék megfizetésének és bevallásának szabályai is lényegében azonosak a nem evás egyéni vállalkozókéval. A fizetési kötelezettséget a tárgynegyedévet követő hó 12-éig kell teljesíteni, a bevallást pedig – az evabevallással egyidejűleg – a tárgyévet követő év február 15-éig kell benyújtani.
11.6. A foglalkoztatói járulékalap és járulékkötelezettségek
A foglalkoztató továbbra is az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, elszámolt, járulékalapot képező jövedelem után fizeti meg havonta a törvényben meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot. A társadalombiztosítási járulékot a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett, kiosztott, elszámolt járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni, mégpedig a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerint.
A személyijövedelemadó-törvénynek a természetbeni juttatásokra vonatkozó módosításával összhangban a módosítás egyértelművé teszi, hogy a foglalkoztató kötelezettsége az egyént terhelő járulékok megfizetése akkor is, ha az - pénzbeli jövedelem hiányában – a juttatás hónapjában nem történt meg.
11.6.1. Járulékfizetés sorkatonai szolgálat esetén
A sorkatonai (polgári) szolgálat igen gyakran áthúzódik egyik évről a másik évre, ugyanakkor a járulékokat a jövedelem kifizetésekor érvényes járulékmértékek szerint kell megfizetni. Miután esetükben a járulékfizetés alapja sajátos – azaz a minimálbér -, és e járulékokat a költségvetés fizeti, a költségvetés tervezhetősége miatt a szolgálat időtartama alatt irányadó járulékmértékek megfizetését tartalmazza a törvénymódosítás.
11.6.2. Igazolás
Az adminisztráció egyszerűsítését és az adózás rendjéről szóló törvénnyel való összhang megteremtését szolgálja a járulékfizetési kötelezettség megállapításakor a kifizetést megelőzően az igazolások bemutatási kötelezettségének részleges eltörlése. Az igazolást a jövőben csak akkor kell átadni a kifizetőnek, ha a magánszemély a túlfizetést igényelni akarja. A jogszerűtlenül tett nyilatkozat szankcionálható, a különbözetet pedig a magánszemély "önellenőrzi".
11.7. Magánnyugdíjpénztárral összefüggő változások
11.7.1. Egyházi szervezetek
Az egyházi szervezetek részére adminisztrációs könnyítést jelent, hogy a jövőben a magán-nyugdíjpénztári tagdíj negyedéves bevallása mellett éves bevallásra is lehetőség lesz. A tagdíjat továbbra is negyedévente kell megfizetni, változatlanul a tárgynegyedévet követő hónap 12-éig. Ugyancsak e határidőig kell teljesíteni a tagdíjfizetési kötelezettség keletkezésének bejelentését is. Az egyszerűsített bevallást évente egyszer kell teljesíteni, év közbeni bevallásra csak a tagdíjfizetési kötelezettség év közbeni megszűnésekor lesz szükség. Ennek határideje a fizetési kötelezettség megszűnését követő negyedév utáni hónap 12. napja.
11.7.2. Fizetési könnyítések alkalmazásának kizárása
A törvénymódosítás értelmében a tagdíjra a jövőben nem lehet alkalmazni az adózás rendjéről szóló törvényben említett fizetési könnyítéseket, illetőleg a késedelmi pótlék elengedésére vonatkozó rendelkezéseket sem. Ennek az az oka, hogy a késedelmi pótlékot a tagdíj arányában írják jóvá a tag részére, az gyakorlatilag az elmaradt hozamot pótolja, így itt nem indokolt a méltányosság gyakorlása.
11.7.3. Alkalmi munkavállalás
A Tbj. korábban nem rendelkezett arról, hogy az egyéni vállalkozó, valamint az alkalmi munkavállalói könyvvel (AMK) foglalkoztatott alkalmi munkavállaló mikor válik magán-nyugdíjpénztári taggá, és hova jelentheti be az általa választott pénztár adatait. Ezért ennek megfelelően ki kellett egészíteni a rendelkezést, amely szerint az érintett személyek az egyéni vállalkozói igazolvány, illetőleg az első AMK-val történő foglalkoztatást követő 15 napon belül kötelesek magánnyugdíjpénztárt választani és oda belépni.
11.8. Járulékalapot nem képező jövedelmek
A Tbj. szabályozása szempontjából alapvető változás a foglalkoztatói és az egyéni járulékalapokban, a járulékalapot képező jövedelmekben itt sincs, de az Szja-tv.-nyel összefüggésben érdemes felhívni a figyelmet egy fontos változásra.
A 2003-ig érvényben volt szabályozás szerint nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék alapját a tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett foglalkoztató [Szja-tv. 7. §-a (2) bekezdésének a) pontja] által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely havonta nem haladja meg a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér összegét. (Ha a munkáltató a hozzájárulást több hónapra előre egy összegben utalja át, akkor havonta fizetett munkáltatói hozzájárulásnak az a havi összeg minősül, amelyet a pénztári alapokban a munkáltató rendelkezése alapján az átutalást követően dátum szerint az egyes hónapokban tagdíjként ír jóvá a pénztár.)
11.8.1. A jövedelembe be nem számító bevételek
A fentiekben bekövetkező változás igen kedvező. Az új szabályok szerint ugyanis akár 130 százalékos mértékig is lehetséges ez a juttatás, mivel a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:
- azt az összeget, amelyet a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint tagdíj fizetésére kötött támogatási megállapodás alapján a magánszemély helyett más fizet meg, valamint
- amelyet a munkáltató a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint a magánszemély tagdíjának kiegészítéseként egyoldalú kötelezettségvállalás alapján a magánnyugdíjpénztárba fizet, továbbá
- az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként fizetett összeget
azzal, hogy az itt ismertetett rendelkezést az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba munkáltatói hozzájárulásként fizetett összegnek a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbért meg nem haladó, illetőleg az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba vagy önsegélyező pénztárba munkáltatói hozzájárulásként fizetett összegnek a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbért meg nem haladó, az előzőek szerint meghatározott befizetések együttes összegének a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbér 130 százalékát meg nem haladó részére lehet alkalmazni.
11.9. A százalékos és tételes egészségügyi hozzájárulás
A szabályozás már korábban is egyértelművé tette, hogy a törvényben meghatározott jövedelem, természetbeni juttatás után vagy társadalombiztosítási járulékot, vagy százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni.
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás továbbra is az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) szerinti munkáltatót, illetőleg kifizetőt terheli az általa, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti belföldi illetőségű magánszemélynek juttatott, meghatározott jövedelem után.
Ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, vagy a kifizetőt e jövedelem után nem terheli jövedelemadó- (adóelőleg-)megállapítási kötelezettség, az egészségügyi hozzájárulást a jövedelmet szerző magánszemély állapítja meg, vallja be és fizeti meg.
11.9.1. Százalékos egészségügyi hozzájárulás
11.9.1.1. A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapja
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapja az adóévben juttatott (megszerzett), az Szja-tv.-ben meghatározott összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett összeg.
11.9.1.2. A hozzájárulás mértéke
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás továbbra is az alapját képező jövedelem 11 százaléka.
11.9.1.3. Külön adózó jövedelmek
A természetbeni juttatásoknál az Szja-tv. 69. §-a (7) bekezdésének rendelkezései szerint számított összeg után az egészségügyi hozzájárulást nem kell megfizetni, valamint nincs fizetési kötelezettség
- a kamatkedvezményből származó jövedelem,
- az egyösszegű járadékmegváltások,
- kis összegű kifizetések után sem, ha a természetes személy a társadalombiztosítási szabályok szerint nem biztosított, vagy a külön törvény szerint nem minősül alkalmi munkavállalónak.
A kiegészítő tevékenységet folytatók sem kötelesek százalékos eho-t fizetni az előzőekben említett jövedelem után.
11.9.1.4. Cégautó és százalékos hozzájárulás
Az Szja-tv. 70. §-a szerinti természetbeni juttatás (cégautó) esetén a fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a fizetendő cégautóadó 25 százaléka – itt természetesen figyelemmel kell lenni a cégautóadó mértékének – írásunk korábbi részében ismertetett – változására is.
11.9.1.5. Átalányadózó mezőgazdasági kistermelő
Az átalányadózást választó mezőgazdasági kistermelő által fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás az átalányadó (átalányadó-előleg) 25 százaléka. A tételes költségelszámolást választó, egyszerűsített bevallási nyilatkozatot benyújtó őstermelő által fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a bevétel 5 százalékának a 15 százaléka.
11.9.1.6. Fizető-vendéglátás
A fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély által fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a tételes átalányadó 20 százaléka abban az esetben, ha e tevékenység alapján a magánszemély nem minősül a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény szerinti egyéni vállalkozónak.
11.9.1.7. Önálló tevékenység
Amennyiben a kifizetés a magánszemély önálló tevékenységére tekintettel vagy költségtérítés címén történik, és a magánszemély bármely bevételéből az adóelőleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség meghaladja az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget, akkor az adóelőleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség és az adóbevallásban elszámolt igazolt költség különbözete után a magánszemély köteles a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás megfizetésére. Nem kell alkalmazni ezt a rendelkezést akkor, ha a költségkülönbözet nem haladja meg az adóelőleg(ek) megállapításánál figyelembe vett költség 5 százalékát.
11.9.1.8. Mentességek
Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a következő jogcímeken keletkező jövedelmek után:
- táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermeknevelési támogatás, gyermekgondozási díj;
- az adóterhet nem viselő járandóság, a magánnyugdíjpénztár és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által szolgáltatásként kifizetett összeg, a pénztártag felhalmozási időszakban bekövetkezett halála esetén a kedvezményezett részére fizetett összeg, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár megszűnése esetén a tag részére teljesített adóköteles pénztári kifizetés, valamint a volt pénztártagnak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt visszafizetett magán-nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés;
- a kifizető által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetőt terhelő összege;
- az Szja-tv. 2004-re szóló módosításával összhangban a kifizető által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely havonta nem haladja meg a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 130 százalékának összegét (lásd a járulékalapot nem képező jövedelmeknél leírtakat!), továbbá az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány;
- a felsőoktatási intézmény által – az iskolai rendszerű első alapképzésben részt vevő, nappali tagozatos hallgatójának az előírt képzési idő alatt végzett munkájáért – kifizetett díj, de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi meghatározott összegének kétszerese, feltéve hogy a munkavégzés az erről szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint történt, valamint
- az iskolai szövetkezet és az iskolai szövetkezeti csoport nappali tagozatos tanuló, hallgató tagjának az iskolai szövetkezet, illetve az iskolai szövetkezeti csoport tevékenységében kifejtett személyes közreműködéséért a törvény hatálybalépését követően kapott ellenszolgáltatás után.
11.9.2. Tételes egészségügyi hozzájárulás
A tételes egészségügyi hozzájárulás különösen hátrányosan érinti azokat a foglalkoztatókat, ahol a bérszínvonal alacsony, ellenérdekeltséget teremt a korszerűbb foglalkoztatási formáknak, a részmunkaidős foglalkoztatásnak. A tételes eho összegének 2003-ban végrehajtott jelentős, 1050 forinttal való csökkentése azonban a 2004-ben az Egészségbiztosítási Alap biztonságos finanszírozhatósága miatt minden foglalkoztatóra kiterjedően nem valósulhatott meg.
11.9.2.1. Mentességek
A foglalkoztatás elősegítése érdekében az Eho. törvény kiegészült azzal a rendelkezéssel, hogy a gyes, gyed alatt munkát vállaló, valamint az ötven évet betöltött tartósan munkanélküli személy foglalkoztatójának a tételes egészségügyi hozzájárulást nem kell megfizetnie.
11.9.2.2. Korlát
A tételes egészségügyi hozzájárulás a kifizetőt a természetes személlyel fennálló meghatározott jogviszony alapján terheli. E kötelezettség a természetes személy egyidejűleg fennálló több jogviszonya esetén is csak egy jogviszony után áll fenn.
11.9.2.3. A hozzájárulás összege
A tételes egészségügyi hozzájárulás összege a jogviszony fennállásának időtartama alatt 2004. január 1-jétől változatlanul havi 3450 Ft (naptári naponként 115 Ft). Ha a hozzájárulás-fizetési kötelezettség alapjául szolgáló jogviszony nem áll fenn a hónap teljes időtartama alatt, a hozzájárulást naptári napokra kell megfizetni.
11.10. Egyéb módosuló szabályok
11.10.1. Adatáramlást érintő változás
Az egységes munkaügyi nyilvántartás létrehozásával összefüggésben módosítani kellett a Tbj. vonatkozó rendelkezéseit annak érdekében, hogy a társadalombiztosítási nyilvántartásból a Foglalkoztatási Hivatal Munkaügyi Nyilvántartó Központja is - a törvényben meghatározott cél érdekében – adatokhoz juthasson. Tekintettel arra, hogy ez a hivatal 2004 májusától kezdi meg működését, ezért a rendelkezés is csak ettől az időponttól hatályos.
11.10.2. Kötelező nyilvántartások, adatszolgáltatás
A módosítások érintik a társadalombiztosítási nyilvántartásokat is. A társadalombiztosítás nyilvántartásának létrehozásáról szóló általános rendelkezés értelmében a nyilvántartás és adatszolgáltatás létrehozása érdekében úgy szól az új szabály, hogy valamennyi foglalkoztató, az egyéni vállalkozó, valamint az egyéb szerv köteles a jogszabályban meghatározott nyilvántartás vezetésére és adatszolgáltatásra.
11.10.2.1. Az adatszolgáltatásra kötelezettek köre
A módosítás az adatszolgáltatók körét pontosítja oly módon, hogy a rendelkezés a foglalkoztatónak nem tekinthető magánszemélyt is kötelezi adatainak nyilvántartására és e nyilvántartásából adatok szolgáltatására.
11.10.3. Bejelentési kötelezettség
Az egységes munkaügyi nyilvántartásról szóló új törvényi rendelkezés értelmében a foglalkoztató számára előírt jelenlegi 8 napon belüli bejelentési kötelezettség - amely a biztosított biztosítási jogviszonyának kezdetéről, megszűnéséről, a biztosítás szünetelésének időtartamáról szólt – módosul. A munkaügyi nyilvántartással érintett munkaadói körben a 8 napon belüli bejelentésre az azonnali bejelentési kötelezettség miatt nincs szükség. A 8 napos bejelentési határidő fenntartása a többi munkáltató (költségvetési szervek, közigazgatási szervek, bíróságok, ügyészségek stb.) vonatkozásában sem indokolt, tekintve hogy ebben a körben a munkaviszony fennállásának nyilvántartása megoldott, továbbá a két különböző bejelentési kötelezettség fenntartása indokolatlan adminisztrációs terhet jelentene a társadalombiztosítási szervek és a munkaadók számára egyaránt. Ezért a jövőben a munkáltatóknak a bejelentést a biztosítás kezdetét, megszűnését, a szünetelés kezdetét és befejezését, illetőleg a biztosítás megszűnését követően folyósított ellátás kezdő és befejező időpontját közvetlenül követő hónap 12. napjáig kell benyújtania.
Ez a rendelkezés is csak 2004 májusától lesz hatályos.
11.10.4. Végrehajtási tilalom
A likviditási gondokkal küzdő, társadalombiztosítási kifizetőhelyet működtető foglalkoztatók által számfejtett társadalombiztosítási ellátások biztonságos folyósítása az egészségbiztosítási igazgatási szervek finanszírozása által garantált. A hatályos szabályok alapján azonban köztartozások, illetve egyéb tartozások behajtása érdekében a foglalkoztató valamennyi bankszámlája végrehajtás alá vonható. Ennek eredményeképpen előfordulhat, hogy az egészségbiztosítási ellátás fedezetéül szolgáló összeget is végrehajtás alá vonják, ezáltal sérülnek az ellátásra jogosult foglalkoztatottak érdekei. A bírósági végrehajtásról szóló törvény módosításával az egészségbiztosítási ellátás céljára elkülönítve kezelt pénzösszeg a foglalkoztatót terhelő, harmadik személyekkel szemben fennálló tartozás fejében nem vonható végrehajtás alá. Az elkülönített pénzösszeg csak akkor mentesül a végrehajtás alól, ha azt a foglalkoztató által jogszabály alapján nyitott külön számlán helyezték el. Az e célra történő különszámla-nyitási kötelezettséget még a törvényi rendelkezés hatálybalépésétől alacsonyabb szintű társadalombiztosítási jogszabály írja majd elő a foglalkoztatók számára. Ezek az előírások biztosítékot jelentenek arra nézve, hogy a foglalkoztató köztartozásainak behajtását célzó adóhatósági intézkedés (azonnali beszedési megbízás) ne akadályozhassa meg az egészségbiztosítási forrásból finanszírozott kifizetőhelyi ellátások teljesítését.
Készítették a Pénzügyminisztérium munkatársai
